Németországban, Bautzenben tartotta közgyűlését a mintegy 45 milliónyi európai kisebbségit szolgáló napilapok egyesülete, a MIDAS. /Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete/. 2002 óta a Szabadság napilap is tagja az eddig harminc lapot magába foglaló egyesületnek. Bautzen várost szellemi központjának tekinti a helyi szorb kisebbség, nyelvükön a város: Budysin. A szorbok 60 ezren vannak, őrzik nemzeti önazonosságukat, nyelvüket. Nem volt külön államiságuk, mégis megmaradtak. Szászország kormánya azt tervezi, hogy a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozva megkurtítja a szorb nyelvű iskolák és óvodák fenntartására szükséges pénz folyósítását. A MIDAS közgyűlésén résztvevők tiltakoztak ez ellen. A MIDAS soraiban ott találhatók a belgiumi németek, horvátországi olaszok, dániai németek, finnországi svédek, németországi dánok és szorbok, olaszországi németek és szlovénok, lettországi oroszok, észak-írországi írek, romániai és szlovákiai magyarok, spanyolországi katalánok, baszkok és galegók és svájci réto-románok napilapjai. Mintegy napi 740 000 összpéldányszámmal, tizenhárom nyelven, Európa 45 millió kisebbségi lakosának a szolgálatában. Sokan nem értik, miért csak a Szabadság meg a Bihari Napló vált eddig a MIDAS tagjává Románia tizenkét magyar napilapja közül. /Balló Áron: Szorbok és még 45 millió európai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./
2005. június 2.
A múlt héten Kolozsváron megrendezték az internetes európai kisebbségi felsőoktatási konferenciát. Egyelőre csak a világháló segítségével gyűjtötték össze Európa 50 kisebbségi nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményének mintegy a felét, s remény van a folytatásra, méghozzá a valós fizikai térben. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács égisze alatt és Bodó Barna elnökletével létrejött, de tulajdonképpen Hantz Péter alelnök, szóvivő és helyi egyetemi fizika tanár kezdeményezésének köszönhető távértekezleten (https://conf.bolyai-u.ro internetes honlap) első alkalommal tanácskoztak Európa kisebbségi egyetemi, főiskolai vezetői, megszövegeztek egy chartát, amellyel immár együttes fellépéssel képviselni tudják érdekeiket kormányaik és Európa előtt, ugyanakkor megragadják az alkalmat, hogy figyelmeztessenek mindenkit: ha már a bolognai folyamat fel szeretné forgatni az összes európai nemzeti felsőoktatási rendszert, hogy azokat az amerikaival összhangba hozza, akkor ezt az átszervezést fordítsák egyúttal további kisebbségi tannyelvű felsőoktatási intézmények létesítésére ott, ahol erre szükség van. Az RMDSZ, noha soha nem adta fel az állami Bolyai Tudományegyetem újbóli megnyitásának a célkitűzését, nem ígéri rövid távon ennek a megvalósulását. Ezért a konferencia szervezői és több szakember is bírálta az RMDSZ-t. Ennek ellenére biztató, hogy mind Markó Béla RMDSZ-elnök, mind pedig Kötő József oktatási államtitkár üdvözölte a konferenciát. Gabriel Andreescu emberjogi harcos szerint minden olyan álláspont, amely egy magyar tannyelvű állami egyetemet ellenez, a kisebbségek nemzetközi jogvédelmének lábbal tiprását jelenti. Dobolyi Alexandra és Tabajdi Csaba magyar szocialista vagy Gál Kinga, Németh Zsolt és Schmitt Pál fideszes európai parlamenti képviselők egyaránt kiállnak az önálló kisebbségi tannyelvű felsőoktatási intézmények mellett. Az elfogadott chartában, amelyet Gál Kinga fog az Európai Parlament elé vinni, többek között egy olyan ajánlás található, hogy mivel minden olyan kisebbség esetében, amelynek több mint 100 ezer tagja van, az anyanyelvi felsőoktatás biztosított valamilyen szinten az Európai Unióban, a tagállamok tegyék lehetővé az egy bizonyos területen helyi többséget alkotó nemzeti kisebbségek számára az önálló állami egyetemek létét. /Balló Áron: Erősödő kisebbségi együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./
2005. június 15.
Kolozsváron a Szabadság szerkesztői találkoztak az olvasókkal. Balló Áron, a Szabadság című napilap főszerkesztője tartott előadást. A napilap nem részesül állami támogatásban. Balló elmondta, hogy megújult a honlapjuk. Új rovatokat szeretnének bevezetni. /Köllő Katalin: Újdonságok a Szabadságban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2005. július 26.
Markó Béla RMDSZ-elnök kemény bírálattal illette a magyar kormányt Tusványoson, amiért az szinte semmit nem váltott be a hangzatos Szülőföld-programból. Markó a Bálványosi Nyári Egyetemen arra utalt, hogy a december 5-i magyarországi népszavazás után a magyar kormány egy sor, jobbnál-jobbnak hangzó intézkedés kilátásba helyezésével igyekezett a Kárpát-medencei magyarokat vigasztalni. Fogadkozások röpködtek a levegőben, hogy a Szülőföld Alap minden eddiginél nagyobb anyagi támogatást nyújt. A korábbi kormányzat státustörvénye és Sapientia Egyeteme után a Medgyessy-kabinet megígérte az Erdélyi Magyar Televízió felállítását. Mind Medgyessy Péter, mind pedig Gyurcsány Ferenc kormánya azután elméletek egész sorával látta el a határon túliakat anyagi támogatás helyett, hogy miért kell a szülőföldön maradni. A jelenlegi magyar kormánnyal kitűnő kapcsolatokat ápoló, de a Fidesz – Magyar Polgári Szövetséghez is a hidakat fel nem égető RMDSZ vezetőjének tusnádfürdői szerepvállalása, az, hogy évek után ismét leült nyilvánosan a tusványosi előadóasztalhoz Tőkés Lászlóval és természetesen Orbán Viktorral együtt, akár intés is lehet a magyar kormányhoz: velük is jóban tudunk lenni. /Balló Áron: Pénz követi-e a beintést? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2005. augusztus 15.
Gheorghe Funar már több mint egy éve nem polgármester Kolozsváron, mégis sokan úgy viselkednek, mintha még ő lenne. Megfélemlítő hangulatkeltése még mindig rányomja bélyegét az ország szinte legnagyobb magyar közösségének a szokásaira, közéletére. Amikor az RMDSZ szavazatától függnek a városi tanács legfontosabb döntései, még mindig alig akad kétnyelvű felirat Erdély fővárosában. A közhivatalokra kötelező lenne kétnyelvű feliratokat helyezni. Szászföldön a méltányosság – no meg a nyugati turizmusnak kedvezés – jegyében régen kitették a kétnyelvű helységtáblákat, Kolozsváron még mindig húzódik az érvényes tanácsi határozatnak az életbe léptetése. Cégek, magánintézmények vagy egyéb közületek névtábláit semmilyen nyelvi intézkedés nem korlátozza. Az egyházakat és néhány, a szabályt erősítő kivételt leszámítva, még a magyar jellegű intézmények is csak románul adják tudtul a külvilágnak létüket egy-egy kapu fölött. Magyar intézményvezető nem volt hajlandó telefonon magyarul válaszolni, csak románul, mert valamilyen engedélyért folyamodott éppen egy minisztériumban. Egyes magyar cégvezetők saját munkatársaikkal is olykor románul beszélnek, noha magyar alkalmazottakról van szó. Egy utazási irodánál előfordult, hogy noha a társas autóbusz utasainak túlnyomó többsége magyar volt, a magyar utaskísérőnek megtiltották, hogy a társasághoz magyarul is szóljon a mikrofonba. /Balló Áron: Magyarul is kérjük szépen! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./
2005. augusztus 24.
Névtelen röpcédulákat dobtak Kolozsváron egyes Donát negyedi postaládákba Ami a SZABADSÁG-ból kimaradt címmel. Ebben azt rótták fel, hogy a lap csak az RMDSZ sikereit mutatja be, mellőzi az RMDSZ belső ellenzékét és az erdélyi magyar nemzeti erőket, nem foglalkozik szociális, útjavítási, oktatási, elszórványosodási kérdésekkel stb. A helyesírási hibákkal teli szöveg rágalmakat is terjeszt. Névtelen szerző érdemi választ nem érdemel. A Szabadság a legszélesebben értelmezett véleményszabadság fóruma volt és marad, nem támogatásból tartja fenn magát, nem is valamely állam tartja el, hanem olvasói és hirdetői, jegyzete meg Balló Áron főszerkesztő. /Balló Áron: A postaládából – a szemétládába. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./
2005. szeptember 22.
Mostantól a Szabadságban 12 nagy oldalon jelentkezik az eddigi 8 helyett a heti műsormelléklet, ugyanakkor bővül az egész lapterjedelem, 24 oldalassá válik a korábban 16 oldalas csütörtöki lapszám. A csütörtöki számban több hely jut a jövőben a napi híreknek, beindul az egész sor szolgáltatást és szórakozást nyújtó Mozaik oldal. /Balló Áron: Gazdagabb műsormelléklet, 24 oldalas Szabadság! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2005. október 20.
A Romániai Magyar Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete Markó Béla államminiszterhez, a román és magyar kormányhoz, a Communitas Alapítványhoz, a Határon Túli Magyarok Hivatalához, a Szülőföld Alap Tanácsához fordulva javasolja bárminemű médiatámogatás méltányos és átlátható elosztását. Ehhez szempontokként ajánlja, hogy vegyék figyelembe: a lap mennyire fontos hírforrása a romániai magyar közösségnek, mekkora példányszámmal jelenik meg, és mekkora olvasottsággal rendelkezik. A közpénzből származó reklámok, hirdetések elosztásakor vegyék figyelembe a lapok súlyát. A Romániai Magyar Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete felajánlja szakmai tudását és segítségét mindenkinek a médiatámogatások koncepciója, stratégiája és elosztása terén. /Balló Áron elnök, Hecser Zoltán alelnök: Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2006. január 13.
Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője emlékezett apja mondására: mennyi magyar lenne egyszeriben, ha visszatérne a „magyar világ”. Azokra gondolt, akik többnyire románoknak adják ki magukat, de családban, magyar barátok előtt, amikor más nem hallja, magyarul beszélnek. Jönne az igazgató, aki a fiához a nyilvánosság előtt románul szólt (míg amaz szépen magyarul válaszolgatott neki), az újságíró, akit magyar kommunista aktivista szülei tudatosan neveztek és neveltek románnak. Hirtelen magyarságukra ébrednének a Vasilék meg Lacramioarák, akik otthon mindig is magyarul beszéltek, és azok az Enikők meg Zsoltok is, akiket magyarnak indított útnak a szülői akarat, de környezetük hatására később elrománosodtak. A magyar nyelv használatát sikerült Erdély jó részében háttérbe kényszeríteni. A magyar vállalatvezető olykor azért tiltja meg magyar alkalmazottja számára, hogy magyar ügyfelekhez magyarul szóljon, nehogy elriasszon egy románt. Gheorghe Funar több mint másfél éve már nem polgármester, még sincs olyan magyar üzletember Kolozsváron, aki boltjában kétnyelvű feliratokat helyezett volna el. Sok ünnepi rendezvényen, ahol a meghívottak zöme ért magyarul, minden beszéd, megemlékezés csakis románul hangzik el. Joggal elvárható, hogy a szórakoztató háttérzene legyen legalább néha magyar is. Szinte minden üzlethelyiségben megy valami rádió, de ezek még véletlenül sem közvetítenek magyar adókat. Előfordul, hogy azokat is megszólják egyes románok, akik egymás között magyarul beszélgetnek. Nem jellemző az RMDSZ-re sem, hogy a magyar nyelv használata miatti hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozna. Hányan élnek létező jogaikkal? Hányan jártak utána annak, hogy a helytelenül, sokszor törvénytelenül adott, elírt család- és keresztnevünket helyes, magyaros formára visszaváltoztassák? Hányszor igényelték, hogy az igazságszolgáltatásban magyarul beszélhessenek? Ezt törvény biztosítja. Hány magyar helyi és megyei tanácsos él azzal a lehetőséggel, hogy az illető önkormányzatban az ülésen anyanyelvén szólaljon fel? /Balló Áron: Még mindig félünk magyarul? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./
2006. február 8.
A legmostohább sorsú moldvai magyar közösség lélekszáma enyhe gyarapodást, a magyarul tanulni akaró csángó gyermekeké pedig rohamos növekedést mutat. Pontosabban mutatna, ha akadna még vagy harminc tanító, magyar tanár, aki felvállalná az anyanyelvi oktatást. A ma Moldvában élő majdnem 300 ezer, magát római katolikusnak valló ember többsége román anyanyelvű, kisebb része, mintegy 60–70 ezer fő magyar anyanyelvű, illetve ért magyarul. A csángók román voltát hangsúlyozza az elrománosodott csángók 2001-ben alakult Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete. Legutóbb pedig január 27-én a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Folklórintézetében mutatták be Ion H. Ciubotaru Catolicii din Moldova. Universul culturii populare (’A moldvai katolikusok. A népi kultúra világa’) című, a moldvai csángók román származása mellett kardoskodó könyvének harmadik kötetét. Ezzel szemben a román történészek más része és általában minden más szakértő arra az eredményre jutott, hogy a moldvai csángók magyar eredetűek. Kevesen tudják, hogy a Pruton túli Moldovai Köztársaság római katolikus püspöke, a chisinaui Anton Cosa (Kósa Antal) egy Iasi megyei csángó falu szülöttje, és nemrég nyilvánosan és többször is megszólalt anyanyelvén – azaz magyarul. Nem így tesz azonban Petru Gergheli (Gergely Péter) jászvásári (iasi) római katolikus püspök és Ioan Robu (Rab János) bukaresti római katolikus érsek. Mindketten moldvai születésűek, a jelek szerint értenek magyarul, mégis a moldvai csángók magyar misézésének legelszántabb ellenzői. 2001 májusában az Európa Tanács elfogadta Strasburgban Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselő és jelentéstevő javaslatát a csángó kérdésben. Az 1521-es számú Ajánlás, amelyet ugyanaz év novemberében megerősített az ET miniszteri határozata, nem kért egyebet Romániától, csupán hogy tartsa tiszteletben saját törvényeit: „az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítani kell Románia alkotmánya és az oktatási törvénykezés értelmében. Ugyanakkor osztálytermeket kell hozzáférhetővé tenni a helyi iskolákban, és a falvakban a csángó nyelvet oktató pedagógusokat meg kell fizetni”. Az oktatáshoz a szükséges pénzt hosszabb távra a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta meg, vállalva, hogy évente 13 millió forintot költ az elemisták és általános iskolások helyi és 16-ot a középiskolások Moldván kívüli magyar nyelvű oktatásáért. – Az utóbbi időben többször elkeseredtünk, mert úgy éreztük, hogy Magyarországon olykor keresztbe tesznek a programunknak – jelentette ki Hegyeli Attila. – 2005 júniusa és decembere között öt hónapon keresztül teljesen támogatás nélkül maradt a program, pedig már huszonhét főállású oktató munkájáról volt szó. Az ideiglenes pénzhiány lépésre kényszerítette a csángóföldi magyar oktatás elkötelezettjeit. Beindították a Keresztszülő-programot. Ennek során bárki, aki magára vállalja egy magyarul tanuló csángó gyerek évi taníttatási költségét, jelképesen a keresztszülőjévé válik. A keresztapa-keresztanya programba 99 százalékban magyarországiak, a fennmaradó 1 százalékban pedig nyugat-európaiak kapcsolódtak be. Az erdélyi magyarság közömbös maradt – jegyezte meg Hegyeli. A Rekecsin falu határában felépítendő líceumért a Böjte Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége fogott össze. A csángók körében a jelenlegi huszonhét fős tanári gárda kétharmada erdélyi magyar, a többi felsőfokú tanulmányait elvégzett, és a szülőföldjére visszatért magyar csángó. /Balló Áron: Magyar tanárok kerestetnek Csángóföldre. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2006. február 8.
A moldvai csángómagyarokat nem érte el sem az erdélyi polgárosodás, sem a nemzeti öntudatra ébredés, de még a nyelvújítás hatása sem. A tanítókon múlik, hogy több tucat moldvai csángó faluban néhány év, évtized alatt teljesen kihal a magyar nyelv. /Balló Áron: A mi moldvai testvéreink. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2006. február 20.
Február 17-én először rendezett farsangi bált az Euréka Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesülete. Vita László Euréka-elnök kifejtette, a szórakozás csak kísérője volt az összejövetel igazi céljának: adományokat gyűjteni a Kallós Zoltán Alapítvány működtette, kisiskolásokat felkaroló válaszúti szórványkollégiumnak, valamint a Téka Alapítvány gondozásában Szamosújváron működőnek. Az utóbbiak képviseletében Balázs-Bécsi Gyöngyvér, Balázs-Bécsi Attila és Kallós Zoltán ismertette a részben még épülő, részben már működő kollégiumokat. Az est fénypontját a Koós Ferenc vállalkozó kezdeményezésére képzőművészeti alkotásokból rendezett árverezés jelentette. Összesen 650 millió lej gyűlt be az est adományaiból. A magyar vállalkozók hasonló megmozdulásai várhatók a jövőben is. /Balló Áron: Az első magyar vállalkozói jótékonysági bál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
2006. február 24.
Február 23-án tartotta évi rendes közgyűlését a Romániai Magyar Helyi és Regionális Lapok Egyesülete Kolozsváron, a Szabadság szerkesztőségében. Nagyobb közéleti szerepet kíván vállalni, döntött a szervezet. Az egyesület különböző együttműködési programot indított el tagszervezetei számára, és érdekelt további kapcsolatok kiterjesztésében, kiépítésében a hasonló hazai és külföldi szakmai szervezetekkel. A közgyűlés újraválasztotta a romániai magyar lapkiadók szervezetének elnöki tisztségébe Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, alelnöke továbbra is Hecser Zoltánt, a Hargita Népe igazgatója. /A lapkiadók közéleti szerepvállalása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
2006. március 13.
Radetzky András, a székesfehérvári Fehérvár Rádió tulajdonosa és ügyvezetője március 10-én mutatta be A helyi rádió című könyvét Kolozsváron. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Kommunikációs Intézetének megbízott oktatója. A Gaudeamus Könyvesboltban most induló nyílt sajtófórum sorozatról hiányoztak a rádiósok, a média szakos diákok. A Krónika főszerkesztője, Csinta Samu beindította beszélgetésen a szerző a saját városában működő kereskedelmi rádió műhelytitkaiba engedett betekinteni. Orbán Katalin, a Kolozsvári Rádió magyar osztályvezetője a közszolgálatiság értékközvetítő szerepéről beszélt. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője az erdélyi magyar média helyzetéről rögtönzött képet. /B. Á.: Induló nyílt sajtófórum. Magyar kereskedelmi rádió Kolozsváron is. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2006. március 23.
Tavaly októberben létrejött a Kolozs Megyei Tanács brüsszeli képviseleti irodája, melynek célja a megye és az Európai Unió közötti kapcsolatok kiépítése és fejlesztése. Létrehozzák a Kolozsvári Európai Bizottságot (KEB), a KEB első ülése március 30-án lesz.. A KEB-nek nincs magyar tagja, ezt Dan Luca, az Európa Ház elnöke azzal magyarázta, hogy nemzetiségi hovatartozás nem jelentett szempontot a tagság összeállításánál, de meghívják megfigyelőként a testületbe Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, továbbá az alakuló ülésre Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti megfigyelőt, képviselőt és Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnököt is. /B. Á.: Kolozsvári Európai Bizottság alakul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./
2006. március 24.
Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, hogy Szász Jenő a Traian Basescu elnökkel folytatott tárgyalásain fel sem hozta az autonómia kérdését. Ugyanakkor Markó Béla államminiszter maga hozakodott elő azzal, hogy Szász és Basescu arról alkudozott volna, hogy a március 15-i Székely Nagygyűlésen ne hangzódjék el semmilyen kiáltvány a székely autonómiáról. Akkor mégis szó volt az autonómiáról. Az RMDSZ elnökének intő jel, hogy egy ideje az erdélyi magyarságról szóló hírekben nem egyszer olyan jelentős tömegeket és személyiségeket felvonultató politikai események kerülnek előtérbe, amelyekből épp az RMDSZ hiányzik, írta Balló Áron főszerkesztő. Az MPSZ vezetője pedig akkor tévedne, ha túlértékelné az államfő tárgyalási készségét. Az RMDSZ már több mint egy éve ígéri saját nagyszabású megreformálását. /Balló Áron: Amiről nem beszélnek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2006. április 3.
Civilek a médiában címmel tartott évi közgyűlést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Szatmárnémetiben március 31.–április 2. között. A mintegy 1300 romániai magyar újságíró közül körülbelül 300-at tagjaként átfogó testület megvitatta, és elfogadta Ambrus Attila elnök, Csép Sándor audiovizuális alelnök, Szűcs László írott sajtó alelnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tevékenységi és pénzügyi beszámolóját, valamint a MÚRE 2006-os tevékenységi tervét és költségvetését. A közgyűlésen bejelentette Ágopcsa Mariann, a MÚRE Becsületbíróságának (BB) az elnöke, hogy tartós akadályoztatás miatt nem tudja ellátni többet tisztségét, ezért a BB alapszabálya szerint az egyik alelnököt, Vincze Lórántot jelölték ki az elnöki feladatok ellátására. /Balló Áron: Újságíróink Szatmárnémetiben – Civilek a médiában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ Elhangzott Ambrus Attila MÚRE-elnöknek a márciusi napi- és hetilapokról készített tükre, László Edit összefoglalója a közszolgálati rádió civil fórumairól és Simonffy Katalin vetítéssel illusztrált előadása Civil fórum az RTV magyar adásában címmel. A civil szervezetekkel kapcsolatban első helyen kapcsolattartási hiányosságok kaptak nagy teret – mindkét oldalról kölcsönösen elhangoztak elvárások, nem egyszer vádak is. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) igazgatója és Csáki Rozália, az Alapítvány Civil Fórum című kiadványának a főszerkesztője az egyik részről, a jelenlévő újságírók, rádió- és tévériporterek a másik részről vetettek fel gyakran ellentmondásba torkolló igényeket. A végkövetkeztetés az volt, miszerint a sajtó nyitott az egyenlő partnerek szintjén történő együttműködésre. /Kiss Károly: A másik fejével gondolkodni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./
2006. április 11.
A Magyar Szocialista Párt, noha alig tett szert előnyre a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt alkotta koalícióval szemben, arra játszik, hogy a „győztes vagyok, a győztessel tartani pedig jó” képzetének az agyakba sulykolásával toboroz szavazókat a második fordulóra. A 42 százalékot megszerzett Fidesz elnöke, Orbán Viktor minden eddiginél nagyobb mozgósításra ösztökélt április 23-ára. A Fidesz elnöke volt az egyetlen, aki más párt parlamenti széket szerzett jelöltjeinek is gratulált. Sokan a választások nagy meglepetéseként tartják számon a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alig ötszázad százalékos felülemelkedését a bejutási küszöbön. Dávid Ibolya azt is elvetette, hogy a miniszterelnöki szék fejében lépjen szövetségre a Fidesszel. Megéri-e az MDF-nek annak az ódiumát vállalni, hogy miatta nem alakult jobboldali kormány? /Balló Áron: Mindenki győzött Magyarországon? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2006. április 27.
Szemérmes, vitakerülő, lojális az erdélyi magyar sajtó, mondja egy médiaszakértő hírügynökségi interjújában. A szakmában beszédtémává lett kijelentésről maguk az érintettek, erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt az Erdélyi Riport által rendezett ankéton. Néhány napja az MTI-nek adott interjújában Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke többek között úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a romániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik, azonban túlságosan szemérmes. Ez vonatkozik mind az RMDSZ-hű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a „lojalitás” ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. „Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét” „Nem jó az állandó bólogatás” – vélte. Szerinte „a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson” „Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne” – fogalmazott Gáspárik. A témával kapcsolatban főszerkesztők fejtették ki véleményüket. Makkai János főszerkesztő, Népújság: Gáspárik tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben, ezért megállapításaival félrevezeti az olvasót. A Népújság olvasó táborhoz hű, ez a közszolgálatiság alfája és ómegája. A Népújság rendszeresen foglalkozik a közvéleményt érdeklő állapotokkal, a fűtésszámláktól az egészségügyig. Naponta teszik le a garast” vezércikkben a közvéleményt foglalkoztató fontos kérdésekben. Az erdélyi megyei laphálózat sokszínű. „Mi igazi piaci versenyben élünk, s nem jól védett és fizetett kuckókból tesszük” – vallja Makkai. A megyei lapok a maguk erejével teremtik meg talpon maradásuk anyagi és egyéb feltételeit. A különböző tulajdonosi formákban működő lapoknál a tulajdonosi kör választja a vezetőket. Az pedig, hogy a magántulajdonban lévő lapok egyes vezetői szúrják G. A. szemét, kizárólag a szóban forgók magánügye. Ami a „bebetonozást”, mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő „bebetonozottak” párttársai körében léphetne fel kezdeményezően, mert egyes figurákat tartja az érdekszférák szövevénye. Makkai szerint „értékén” kezelik az RMDSZ-t, de a magyarság más szervezeteit is. Mellesleg az RMDSZ-szel szembeni kritikátlanságban elkényelmesedhet a szervezet. Ágoston Hugó főszerkesztő, Új Magyar Szó: Gáspárik szövegében a fogalmazás általános. Gáspárik cikkében egyes „vádak” (a sajtó „nem elég bátor, pedig lehetne” stb.) olyan vélemények, amelyek éppúgy bizonyíthatók, mint az ellenkezőjük. A legnagyobb bátorság a tények tisztelete. A megmondások és kibeszélések túlfűtött, nyugtalan hangulatában ez nem divat. Az Új Magyar Szó napilap igyekszik hűnek lenni önmagához. Az érdemi vitákat támogatja. A sajtónak csak a szakmaiatlanságtól kell megtisztulnia. A sajtónak nem feladata „jóindulattal körbejárni az RMDSZ döntéseit”. De nem is lehet megakadályozni ebben, hiszen sajtószabadság van. A látszatkritika opportunistább magatartás, mint az egyszerű tárgyilagosságra törekvés, vagy például a liberális irónia. A „bebetonozás” nem jellemző a romániai magyar közéletre, legfeljebb egyesek úgy érzik. Balló Áron főszerkesztő, Szabadság: Gáspárik Attila nem először fogalmaz túlzottan általánosító módon. A romániai magyar sajtó valóban lehetne bátrabb, a jelenleginél. A Szabadságban megannyi politikai irányzat megszólalt és megszólal. A Szabadság 1995 óta a véleménynyilvánító műfajokat tudatosan külön rovatban tálalja. A Szabadságnál a szerkesztőség minden évben tisztújítást rendez a teljes öttagú vezetőség esetében. Benedek Ildikó felelős szerkesztő, Szatmári Magyar Hírlap: Az olvasóhoz való hűséget tartják szem előtt. Közérdekű témában szükségszerű a vitaindítás, ha azt szakmai szempontok szerint lehet irányítani. Nem célravezető a hergelés. A jóindulatú, de éber körbejárás nem jelent sem veszélyt, sem hajbókolást. Valóban hiányzik a romániai magyar sajtóból az egészséges kritikai szellem, nem jó az állandó bólogatás. Dénes László főszerkesztő, Reggeli Újság: kétli, hogy G. A. teljes mélységében ismeri a romániai magyar sajtót. Dénes szerint a sajtó egy része elég bátor, egy része meg nem eléggé. Gerjesztenének érdemi vitákat, de nem elég fogékony a honi magyar értelmiség. A sajtó tisztulásának belülről kell jönnie. Talán arra célozhatott Gáspárik, hogy ha idejében megszabadult volna a sajtó a régi bértollnokoktól, akkor azoknak nem lett volna idejük kinevelni az utánpótlást, vagyis azt a fiatal bértollnokat. A vita kapcsán az Erdélyi Riport Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét is megkereste. Gáspárik elmondta, maga is megjárta, hogy felsőbb érdekek miatt, kivágták az egyik lapból a kommentárját. Megkérdezte: a múlt feldolgozása címén miért elégedtek meg Hajdú Győző egyedüli bűnösségével? Miért lehet pályázat nélkül közpénzeket elkölteni? Miért győzködik egyes egyháziak szószékről a híveket politikailag? Hová lett Réman Domokos? Gáspárik szerint amíg nem tudják, hogy a lapok hány példányban jelennek meg, nem ismerik a fenntartási forrásokat, úgy érzi, hogy a „tollat sok esetben más vezeti”. Például Hargita megyében a lap tulajdonosa a megyei önkormányzat, kétségbe vonható sok esetben a szókimondás. Van egy másik magyar lap, amelyet a Micula testvérek tartanak fenn. Az ő kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Valóban üzleti alapon tartanak fenn egy újságot? A nagybányai önkormányzat egy vagon pénzt fizetett ki, különösen választási évben, egy magyar újságnak. Az újság nem is a városban jelenik meg. /Lapszemlesütve? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./
2006. május 8.
Az Európai Unió érdeke, hogy kommunikációs stratégiájába illessze a több mint 50 millió kisebbségi nyelven beszélő európait megszólító sajtót is – figyelmeztetett az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) május 6-án, elfogadott közleményében. A dél-dániai Apenradéban (Aabenraa) rendezett évi közgyűlésén a 30 napilapot átfogó szervezet új tagokkal bővült, a kisebbségek mellett kiálló újságírói munkássága miatt a szervezet egyik évi díját Nagy Iván Zsolt budapesti újságírónak juttatta. Az európai kisebbségi napilapok szövetsége idei közgyűlésének a Jütland-félsziget egyik kikötővárosa, a helyi németek által Apenradénak nevezett Aabenraa nyújtott otthont. Dél-Dániának ezen a részén mintegy 20 000 német él kisebbségben körülbelül 250 000 dánnal együtt. A határ túloldalán hasonló arányban találhatók dánok is Németországban, Dél-Schleswigben. A határsávban a többség kétnyelvű. Holger Rosendal a Dániai Lapkiadók Egyesületének a képviseletében méltatta a szervezetükhöz tartozó dán, német, grönlandi és faröeri lapokat. Ma mindkét viszonylag szerény számú kisebbség óvodától középiskoláig terjedő anyanyelvű oktatással, könyvtárakkal és állami támogatást élvező saját napilappal rendelkezik. A megjelentek ellátogattak a közeli németországi Flensburgba (dánul: Flensborg), a helyi dán napilap, a Flensborg Avis szerkesztőségébe. Bjarne Lonborg főszerkesztő közölte, hogy a lap évi 6 millió euró (!) támogatást élvez a dán parlamenttől. A Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) tagjainak száma 33-ra nőtt. Az egyesület rendelkezik spanyolországi katalán, baszk és galego, olaszországi szlovén, olaszországi, belgiumi és dániai német, németországi dán, észak-írországi ír, finnországi svéd, svájci réto-román, horvátországi olasz, németországi szorb, lettországi orosz, szlovákiai és romániai magyar lapokkal is. A MIDAS-t ezentúl bevonják megfigyelőként az Európai Parlament (EP) Nemzeti Kisebbségi Intergroupjába, a különböző országok EB-küldöttségeinél részt kaphat újságai számára az uniós tájékoztató kampányokból. A jelenlegi és jövőbeni EU-tagállamok közül csak Máltának nincs kisebbsége, az EU állampolgárainak már ma az egytizede, mintegy 50 millió ember, valamely kisebbségi nyelvet vallja anyanyelvének, az uniós információs kampányokból, főleg azok fizetett változatából pedig kihagyják a kisebbségi lapokat. A MIDAS következő évi közgyűlését a kolozsvári Szabadság rendezi meg május 3–6. között a nagyváradi Bihari Napló támogatásával. /Balló Áron: Méltánytalan EU-s pénzstop a kisebbségi lapoknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2006. május 27.
Habsburg Ottó két évvel ezelőtt hozta létre a nevével fémjelzett díjat, amellyel a kisebbségi kérdésben elöljáró újságírókat jutalmazzák Európában. Balló Áron interjút készített Habsburg Ottóval. Habsburg Ottó elmondta, régóta érezte, jó lenne tenni valamit azokért, akik rendszeresen írnak a nemzeti kisebbségekről. Hangsúlyozta: „Nagyon is jogosult, hogy a magyarság kisebbségvédelmi harca elismerésben részesüljön.” Egyre inkább megnyilvánult a magyarság politikai szerepvállalása Erdélyben, Felvidéken, a Délvidéken. Amikor Habsburg Ottó Bukarestben tárgyalt a román kormánnyal, a kormányfő helyett annak helyettese, Markó Béla fogadta. Sosem hitte volna, hogy egyszer majd magyar miniszterelnök-helyettessel tárgyalhat a román fővárosban. /Balló Áron: Interjú Habsburg Ottóval, a nevével fémjelzett díj alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2006. június 1.
Habsburg Ottónak a Szabadság, május 27-i számában megjelent interjúja késztette dr. Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács elnökét arra, hogy nyílt leveket írjon Habsburg Ottónak. Az erdélyi magyarság és ennek részeként a székelység 86 éve él kiszolgáltatottságban és alárendeltségben. A magyar nemzetiségűek részvétele a romániai hatalomban nem szüntette meg az említett kiszolgáltatottságot, a kollektív jogok hiányát! Habsburg Ottó kijelentette, hogy „nem híve a területi autonómiának”, nem érti „milyen megoldást nyújt egy székelyföldi területi autonómia” az Erdélyben szétszórtan, kisebbségben élő magyaroknak és a moldvai csángóknak. A magyar nemzeti önazonosságot magáénak valló székely nép mindig küzdött szabadságáért, önrendelkezési jogáért. A Székely Nemzeti Tanács, a székely nép felhatalmazásából, közképviseletet gyakorolva, a demokratikus eszközöket felhasználva, immár két és fél esztendeje küzd az önrendelkezéséért, Székelyföld autonómiájáért. /Dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke: Nyílt levél Dr. Habsburg Ottó főhercegnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ Előzmény: Balló Áron: Interjú Habsburg Ottóval, a nevével fémjelzett díj alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2006. június 2.
A Kolozsvári Sajtódíjak Gáláján a Szabadság napilap László Attilát, az RMDSZ Kolozs megyei elnökét, városi tanácsost díjazta, Balló Áron főszerkesztő adta át a kitüntetést, mert László Attila hozzájárult ahhoz, hogy beindult a városfejlesztési stratégia kidolgozása, a főtéri régészeti gödrök betömése terén haladást ért el, továbbá a megyei RMDSZ-szervezetben törekedett a működőképesség javítása. /Kolozsvári Sajtódíjak Gálája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./
2006. június 15.
Nem látványos, de annál fontosabb az a jótékonysági tevékenység, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye folytat Erdély-szerte. A 2000. évi zsinat szociális-karitatív előirányzatainak életbe léptetéséről tanácskoztak június 14-én Kolozsváron. Szász János, a főegyházmegyei Gyulafehérvári Caritas igazgatója beszámolt arról, miként végzi az egyház az elesettek felkarolását, szó volt a különböző otthonok működése mellett a betegápolásról, a háztartási és családsegítésről, idősgondozásról, a gyermekek felkarolásáról, a fogyatékkal élő és a katasztrófa sújtotta személyek támogatásáról, de mezőgazdasági és tanulmányi támogatási formákról is. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője ismertette, hogy nem múlik el hónap, hogy a lap ne számoljon be valamely egyház szeretetszolgálatának a tevékenységéről. Fábián Mária, a helyi Szent Mihály Caritas igazgatónője bemutatta a szeretetszolgálat egyebek mellett adománygyűjtő, gondozó, szaktanácsadó és ismertterjesztő előadásokat nyújtó szerteágazó tevékenységét. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus hangsúlyozta, hogy az Agapé vendéglő nyereségét a szegények megsegítésére fordítják. Fény derült még a Filantróp Alapítvány ingyenes egészségügyi tevékenységére, beleértve a Segítő Jobb magyarországi kezelést finanszírozó szervezettel történő együttműködést. Geréd Péter besztercei plébános elmondta, a rászorulókat felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül kiszolgáló besztercei ingyenkonyha nemsokára tízéves lesz. A Kolozsvári Római Katolikus Gimnázium az előadássorozat végén jelentette be, hogy idén először első és ötödik osztályt is indít. /-ó –n: Közös ügy a szeretetszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2006. június 17.
A rendszerváltás után minden magyar kormány nagyobb figyelmet szentelt a kisebbségi sorban élő magyaroknak, mint a nemrég leköszönt Gyurcsány-kabinet. A 2004. decemberi, kettős állampolgárságról tartott népszavazás kampányában vállalt dicstelen szerepe miatt szinte összes nem magyarországi magyar szervezettel elhidegült a kapcsolata. Az újraválasztott baloldali kormány a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívása előfeltételekhez kötésével és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetésével indul. A HTMH megszűnése még nem jelenti, hogy az új magyar kormány figyelme elfordulna a határon túli magyarok felől, hiszen hasonló struktúrát hoznak létre, kisebb személyzettel, immár a Miniszterelnöki Hivatal keretében, Gyurcsány Ferenc személyes stratégiai irányítása alatt. Gyurcsánynak így alkalma lesz bizonyítani, hogy „valóban a mi érdekünket tartja szem előtt, mint ahogy a választások után ígérte”, írta Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője. Az erdélyi magyaroknak önerőre kell támaszkodni, ezt mutatja megannyi civil szervezet, oktatási vagy médiaintézmény, amelyek az idén is 25 százalékkal csökkent magyarországi támogatások nélkül tönkremennének, megszűnnének. Az új magyar kormány felelőssége is, hogy mit tart fenn, s mit ítél pusztulásra közülük. A határon túli reprezentatívabb magyar szervezetek vezetői június 12-én Budapesten megegyeznek a kormányfővel az együttműködés folytatásáról, a szülőföldön maradó közösségek és politikai képviseletük támogatásáról, majd másnap bejelentették a HTMH megszüntetését. Elméletileg lehet, hogy a 25–30 emberrel működő új kormányszerv hatékonyabban fog működni, mint az eddigi 80 fős HTMH. De mi lesz a gyakorlatban? Az új magyar–magyar viszony stratégiája mennyire lesz átütőbb az eddiginél? Rendelkezik-e az új kormány egyáltalán nemzetstratégiával? – kérdezte Balló Áron. /Balló Áron: Viszonyt iszony helyett. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2006. július 10.
Közlekedési balesetben váratlanul elhunyt Balló Áron /Kolozsvár, 1967. nov. 23. – Kolozsvár, 2006. júl. 7./, a Szabadság 38 éves főszerkesztője. Balló Áron a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar és angol irodalom szakán szerzett diplomát 1993-ban. Újságíróként már 1987-től dolgozott, az Echinox című kolozsvári diáklap magyar oldalainak szerkesztőjeként. 1990 tavaszán került a Szabadsághoz, ahol előbb riporteri, majd szerkesztői állást töltött be. 1990 és 1995 között a Kolozsvári Rádió magyar adása Diákperiszkóp című műsorát szerkesztette. 1995–1998 között a Szabadság főszerkesztő-helyettese, azóta a napilap főszerkesztője volt. Ugyancsak 1998 óta a lapot kiadó kereskedelmi társaság tulajdonosának, a Minerva Művelődési Egyesületnek az elnöke volt, s az utóbbi két esztendőben a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületét is elnöki minőségben vezette. A lap folyamatos korszerűsítésére törekedett, s arra, hogy az újság híven tükrözze az erdélyi magyarság életének fontos történéseit. Felkarolta a fiatal újságírókat, s ezáltal jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szerkesztőség átlagos életkora 30 év alá csökkent. Egyik fő tevékenysége az olvasókkal való állandó kapcsolattartás és párbeszéd volt. Külföldi tanulmányutakat tett az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig. /Balló Áron 1967–2006. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2006. július 13.
Szerették a váratlanul elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, ezt mutatják a meleg hangú emlékezések. „Bármikor láttam, örvendtem neki” – írta róla Wagner Csilla a Reggeli Újságban. Mindig a lapról, a munkáról beszélt. /Wagner Csilla: Hiány. = Reggeli Újság, július 12- átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szilágyság /Zilah/ hetilap munkatársai is szeretettel emlékeznek Balló Áronra, aki napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. A tudósítók, szerkesztők együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. /Szilágysági üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Horvát Éva Salzburgból írt, gyakran idézte műsoraiban a Szabadságot magas színvonala miatt. Balló Áronban a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. /Horvát Éva: Részvétlevél Salzburgból. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilap az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben. Sajnos életében elmulasztotta mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem” teszi meg, írta Fodor György. /Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának titkára: Becsülettel és komoly munkával „építette” ezt a várost... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Áron erejének teljében ment el közülünk, emlékezett Makkay József, több mint tíz évet dolgoztak együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, Makkay meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeiket is gyakorta egymással beszélték meg, jó kollégák és barátok voltak. Balló Áron kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. /Makkay József (Erdélyi Napló, július 11.): Búcsú Balló Árontól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./
2006. július 14.
Július 13-án a Házsongrádi temetőben végső nyugalomra helyezték a balesetben elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét. A koporsójánál lerótták kegyeletüket a nagyobb erdélyi magyar napilapok főszerkesztői, újságíró kollégái, politikusok, egyházi és civil társadalmi vezetők és az olvasók. A gyászszertartást Bibza István református esperes vezette. A szerkesztőség nevében az elhunytat Tibori Szabó Zoltán búcsúztatta, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében Makkay József, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője mondott emlékbeszédet. /Gyászunk órái. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ A húszéves érettségi találkozót Balló Áron szervezte a legnagyobb lelkesedéssel. Minden előkerülő osztálytárshoz volt üzenete, minden beérkező üzenetre volt válasza. Az osztályfőnöki órán pedig szinte minden hiányzó osztálytárs életének alakulásáról ő tudott beszámolni. Mindenki számára biztos volt, hogy öt év múlva is, tíz év múlva is, szervezni fog fantasztikus osztálytalálkozókat. Tudták, hogy Áronra lehet számítani. Áron tüneményesen fiatalos maradt, és annyi cselekvő energia volt benne, mint egy érettségizőben. /Farkas Emőd: Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./
2006. július 17.
Ismeretlen tettesek koszorúkat és virágcsokrokat loptak el Balló Áron, a Szabadság kolozsvári napilap július 14-én eltemetett néhai főszerkesztőjének sírjáról. A kolozsvári Házsongárdi temetőben gyakori a frissen hantolt sírok meggyalázása vagy a sírhantokról történő viráglopás. A tetteseket még soha nem sikerült kézre keríteni. /Debreczeni Hajnal: Meggyalázták Balló sírját. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./
2006. július 19.
Július 17-én Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezete összejövetelén Fábián Mária igazgató kérésére a résztvevők egy perces csenddel adóztak Balló Áron, a Szabadság fiatal, tragikus körülmények közt elhunyt főszerkesztője emlékének. Most Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió magyar adása komolyzenei műsorainak szerkesztője, valamint Csomafáy Ferenc újságíró volt a vendégük. /Nagy-Hintós Diana: Zene hölgyeknek és uraknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
