Londonban a Gazdaság- és Politikatudományi Egyetem (LSE) két doktorandus hallgatója, Füzesi Julianna és Valentin Mandache nemzetközi konferenciát szervezett Erdély: EU-bővítés, regionalizmus és kisebbségi politika Romániában címmel. Az értekezlet anyagából kötet készül. Tom Gallagher, ismert Románia-szakértő, a Bradfordi Egyetem tanára leszögezte, hogy senki sem akarja Erdély elszakadását Romániától, legfeljebb a rossz kormányzás szül mesterséges feszültségeket, amelyeket táplálhatnak a megoldatlan gazdasági kérdések. Nem lehet a nacionalizmus áttörő sikeréről beszélni. A Románia Ceausescu után könyv szerzője nem talált elég bizonyítékot Clinton volt amerikai elnök ama értékelésére, miszerint Románia modellszerűen megoldotta volna a kisebbségi kérdést. Gabriel Andreescu ismert emberjogi aktivista vitatta Molnár Gusztáv erdélyi devolucionista elméletét. Andreescu a konszenzuson alapuló demokrácia mintáját és az egység megőrzését találta a magyar kisebbség számára követendő útnak céljai elérésére. Az értekezletre, ígérete ellenére, nem jött el sem Vasile Dancu információs miniszter, sem Ion Iliescu elnök szóvivőnője. A román és a magyar hivatalosságok jelenléte mégis számottevő volt. A rendezvényre eljött nemcsak a magyar külügyminisztériumot képviselő Szesztay Ádám és Csikos Imre, de a román külügyi tárca főosztályvezetője, Mihai Dobre, a londoni román nagykövetség két alkalmazottja, valamint - a nagy-britanniai román katonai attasé... A megjelent románok szaporán jegyzeteltek, és magnóra vettek mindent. Képviselőjük pedig vitába szállt mindegyik előadóval, kommentárjai már-már külön kiselőadás méretét öltötték. A romániai magyar előadóktól semmit sem kérdeztek. Schöpflin György arra figyelmeztetett, hogy "a románokat", "a magyarokat" csak a nacionalisták veszik egy kalap alá, a valóságban különböző magyar és különböző román tudatformákról beszélhetünk. Ha az erdélyi román öntudat a magyar kultúra hatására nagyban különbözik a regátitól, az erdélyi magyar nemcsak más, mint a magyarországi, de azon belül is jól elkülönül a székely, belső-erdélyi és partiumi magyar identitás. Schöpflin üdvözölte a magyar státustörvényt, amelyet a jelek szerint az EU is elfogad, de feltette a kérdést, hogy mi lesz Schengen után az erdélyi románok húsz százalékával, akik a magyar szürke gazdaságban dolgoznak? A magyar irredentizmusról Füzesi Julianna tartott előadást. Kifejtette, hogy a két világháború közötti időszakkal szemben Magyarország és Románia esetében ma már nemcsak hogy nincs, de nem is lehet irredentizmusról beszélni Erdély kapcsán, hiszen ennek korábbi okai megszűntek. Balló Áron a romániai magyar sajtó etnikumok közötti és az európai integrációban betöltött szerepéről beszélt, Tokay György aradi képviselő jellemezte a korábbi kormányok tevékenysége tükrében a mai erdélyi helyzetet és az EU-integrációs esélyeket. A román politika csak akkor lehet sikeres, ha egyszer már kiszámítható és hiteles lesz. A Nagy-Románia Párt nem nacionalista alapon való sikerével kapcsolatban a volt kisebbségügyi miniszter megjegyezte, hogy sokak gondolkodásmódját még mindig az álmok (EU), rémálmok (irredentizmus) és félelem (Erdély elszakítása) vezérli. Tokay szerint a románok nagyon is sérülékenyek. Takács Csaba Londonból figyelmeztette Bukarestet, hogy azt a szerencsés állapotot, amikor mind a román, mind a magyar kormány, mind pedig az erdélyi magyar kisebbség egyaránt Románia minél hamarabbi EU-betagolódását támogatja, elképzelhetetlen anélkül fenntartani, hogy a romániai magyarok kéréseit ne teljesítsék. /Balló Áron: Erdély-konferencia Londonban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2001. június 19.
Nemzetközi jellegű, Európa etnikai kisebbségeit érintő témákban rendezett konferenciának ad otthont Székelyudvarhely június 24. és július 7. között. A szervező Association for Community Colleges (ACC-Népfőiskolákért Egyesület) nemzetközi szervezet a kéthetes népfőiskolán ötven kelet- és nyugat-európai ifjúsági szervezet képviselőjét fogadja Grúziától Dániáig, Észtországtól Angliáig. Az előadássorozatra a Református Diákotthonban kerül sor. Az Erdélyi Népfőiskola 2001 elnevezésű előadássorozat egy európai szintű párbeszéd kialakulását hivatott segíteni. Témája: az EU-bővítést követő változások a közép-kelet-európai kisebbségek helyzetében. Az előadók között lesz Szabó Mátyás (Közép-Európai Egyetem, Budapest), dr. Salat Levente (Nyílt Társadalomért Intézmény, Kolozsvár), Eckstein-Kovács Péter, volt kisebbségügyi miniszter, Frunda György szenátor, az Európa Parlament képviselője, Smaranda Enache, Románia volt finn nagykövete, a Pro Európa Liga vezetője, Gabriel Andreescu a Helsinki Bizottság részéről, Markó Attila, a Kisebbségügyi Hivatal vezetője, John Petersen, az ACC vezetője (Dánia), Conchi Gallego - ACC (Madrid), dr. Grúber Károly a Magyar Külügyminisztérium részéről. /Neves vendégelőadókkal. Európai népfőiskola Székelyudvarhelyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./
2001. augusztus 27.
Adrian Nastase miniszterelnök a szociáldemokrata ifjúság moldovai nyári szabadegyetemén leszögzte, hogy a kormánynak nagyon oda kell figyelnie a nemzet integritására, mert egyre gyakoribbak a Románia föderalizálását propagáló kezdeményezések, a különböző autonómiaformákra, az etnikai alapú területfelosztásra vonatkozó törekvések. Ezeknek hirdetésében nemcsak a különböző televízió- és rádióadások, lapok vesznek részt, hanem egyes pártok, szövetségek is - kongatta meg a vészharangot. "Mi maximális toleranciával viseltetünk a nemzeti kisebbségek iránt, de ugyanakkor határozottan ki kell állnunk nemzeti érdekeink védelmében. Biztosítjuk az anyanyelven való tanulást, emellett azonban meg kell követelnünk a román oktatást is minden szinten, márpedig jól tudjuk, ezt nem mindenhol tartják tiszteletben" - hangoztatta Nastase, aki szerint a legveszélyesebbek az úgynevezett transzszilván törekvések, a különböző kétnyelvű vagy magyar folyóiratok, lapok, a magyar kisebbség televízió- és rádióadásai tele vannak ilyen vonatkozású üzenetekkel, cikkekkel. A "transzszilván eszme" hirdetői között mindenekelőtt Sabin Ghermant nevezte meg, aki a Patria de lux kötetével vallott színt, továbbá Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu politológusokat. A kormányfő értesülései szerint több, a ProTransilvaniához hasonló alapítvány létezik, és tudomása van egy Erdélyi Párt alapítására vonatkozó kezdeményezésről is, de elég csak az RMDSZ háromszintű autonómiatervezetére gondolni - mondotta. /Románia integritását félti a kormányfő Nastase szerint veszélyesek az autonómiatörekvések. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./ Nastase szerint az "új irányvonal" képviselői négy vonalon "támadnak": 1. Hangsúlyozzák az erdélyi lakosság közös kulturális múltját. 2. A Bánság autonómiáját elfogadó közhangulat megteremtésén dolgoznak. 3. A föderalista és autonómiapárti eszmék népszerűsítéséhez felhasználják a nemzetközi civil szervezeteket. 4. Olyan eszméket terjesztenek, hogy Románia területi szerveződése túlhaladott - a megyékre nincs szükség, át kell térni a régiókra. A kormányfő szerint az erdélyiség hívei a betiltott Pro Transilvania Alapítvány vezetője, Sabin Gherman elveinek elvetését követően is megpróbáltak a Ghermanéhoz hasonló eszméket terjeszteni az erdélyi lakosság körében. Erre több sajtóterméket is felhasználtak: román nyelvűeket (Transilvania Jurnal), kétnyelvűeket (Provincia), illetve magyar nyelvű lapokat, például a kolozsvári Krónikát. A "transzszilvanizálás veszélyeiről" szólva Nastase egyebekben felhívta a figyelmet a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott rádió- és tévéadások vizsgálatának szükségességére, valamint a Molnár Gusztáv magyar filozófus, politológus és Gabriel Andreescu (Románia) közösen jegyzett köteteiben megfogalmazott elképzelésekre. Nastase bejelentette: az új egyetemi tanévet valahol Székelyföldön nyitják meg, mert - mint kifejtette - szükség van "fokozottabb jelenlétünkre ebben a térségben". /Nastase a "föderalizáció veszélyeiről" A célpontok között: Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2001. november 29.
Nov. 27-én Kolozsvárott közönségével találkozott a Duna Televízió küldöttsége. Levetítették Csáky Zoltán és Marossy Géza nagy visszhangot kiváltott Hagymakupolás Honfoglalás című dokumentumfilmjét. Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Csíkszereda után került sor a kolozsvári találkozóra, melynek célja a Duna tv szellemiségének elmélyítése. Csáky Zoltán kifejtette, hogy munkája során állandóan járja Erdélyt, és lépten-nyomon tapasztalja a görögkeleti egyház terjeszkedési törekvését. A 20. század eleje óta a román nacionalizmus számára a legnagyobb kihívás az erdélyi magyarság és főleg a 800 ezer lelket számláló Székelyföld elrománosítása, ennek érdekében ortodox templomokkal, kolostorokkal, imaházakkal bástyázták körbe ezt a területet. Valamiképpen állást kell foglalni ez ellen a nem is vallási, inkább nemzeti fundamentalizmus térnyerése ellen. Gabriel Andreescu (román Helsinki Bizottság elnöke) mondta el, hogy az ortodox terjeszkedés a mai román nacionalizmus legerősebb formája, volt szekusok által irányított kampány, az ortodox papok manapság a parlament helyett inkább a helyi önkormányzatokba igyekeznek beépülni. Közülük sokan legionárusok voltak. Hargita és Kovászna ortodox püspöke is elismeri, hogy más vidékekhez képest több a templomuk, de szerinte, ez nem gyarmatosítás, csak a szórványban élő hívek kiszolgálása. Azt már egy csíkszeredai városi vezetőtől tudjuk meg, hogy az ortodox egyház, ilyen-olyan módon, a volt pártszállóra, a kereskedelmi bank régi épületére, autószerelő cégre (!) stb. tette rá a kezét. - Csupán Kolozsváron egyidőben nyolc görögkeleti templomot építenek. Visszatetsző a hódító igyekezet, mert egyházi mezben jelentkezik. A sepsiszentgyörgyi lábasház elfoglalására tett szándék, a pápa kitiltása Erdélyből romániai látogatása során, a történelmi magyar egyházak elkobzott ingatlanjainak vissza nem szolgáltatása mind ugyanazt a célt jelzik. 1990 után minden román kormány valamilyen formában kiemelten támogatta az ortodox egyházat. A hallgatóságból elhangzott, hogy az ortodox térhódítás elleni egyetlen megoldás az autonómia lehet. /Ördög I. Béla: A Hagymakupolás Honfoglalás - Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./
2002. január 10.
Markó Béla szövetségi elnök jan. 10-re összehívta az RMDSZ Operatív Tanácsát. Az ülés napirendjén az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt együttműködésével kapcsolatos kérdések megvitatása szerepel. A két párt képviselői jan. 7-i találkozójuk alkalmával megegyeztek: az újabb protokollum aláírására január végén kerülhet sor. Gabriel Andreescu politikai elemző úgy látja: az SZDP-nek a továbbiakban is nagy szüksége van az RMDSZ támogatására. A protokollum miatt az RMDSZ több olyan szociáldemokrata kezdeményezést is támogatott, amelyek egyáltalán nem válnak dicséretére. Ilyen például a titoktörvény, amelyet "első fokon" az RMDSZ is elfogadott. A Szövetség társult az SZDP-vel annak a liberális törvénytervezetnek a szabotálásában is, amely a Rompres hírügynökséget a kormány fennhatósága alól a parlament hatáskörébe helyezte volna át. Legútóbb pedig Andrei Dimitriunak a közszolgálati rádió éléről való eltávolításában szövetkeztek- nyilatkozta Andreescu a Szabadságnak. /Székely Kriszta: Egymásra van utalva az SZDP és az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2002. január 14.
2001. dec. 14-én Bartha András elnök és Nyisztor Mihály képviselte a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét /MCSMSZ/ a Csángó Bizottság ülésén, Budapesten. Az aktuális kérdések megvitatása mellett Hegyeli Attila-oktatási programfelelős beszámolót tartott az oktatási program helyzetéről. Dec. 20. – Gabriel Andreescu, az APADOR-CH vezetője és Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke Bákóba látogattak az oktatás terén felmerült újabb kérdések kivizsgálására. Találkoztak az MCSMSZ vezetőségével, klézsei szülőkkel, majd a tanfelügyelőség és a prefektúra illetékeseivel. Dec. 24-én az oktatási programra járó gyermekek közös karácsonyi programot tartottak. A hét településen minden gyermek, aki az iskolán kívüli magyar órákon részt vett egységes ajándékcsomagot kapott. Január 10-én, a Bákóban tartott MCSMSZ vezetőségi gyűlés témái a státusztörvény igénybevételének lehetőségei és a Via Spei Ifjúsági Szervezet helyzete voltak. /Csángó hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2002. január 24.
Meg kell állítani a moldvai csángómagyar közösség asszimilációját, és el kell ismerni a közösség nemzeti kisebbségi státusát – fogalmazta meg jelentésében a Romániai Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga. Példátlan határozottsággal foglalt állást a moldvai csángómagyarok asszimilációjával és megfélemlítésével szemben két tekintélyes romániai emberjogi szervezet. A Romániai Helsinki Bizottság (APADOR CH) és a Pro Europa Liga aktivistái decemberben látogattak el Bákó megyébe, hogy a helyszínen ellenőrizzék a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által sérelmezett jelenségeket. A témával kapcsolatos dokumentumokat és a helyszíni szemle tapasztalatait összefoglaló jelentést jan. 23-án mutatta be Bukarestben Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter is jelen volt a sajtótájékoztatón, és megpróbálja ellensúlyozni a jelentés megállapításait. Az emberjogi szervezetek jelentésükben megerősítették, a moldvai csángómagyar népcsoportra asszimilációs nyomás nehezedik. Az asszimilációs politikában a helyi hatóságok, a Belügyminisztérium és a sajtó mellett a római katolikus egyház is részt vesz. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jan. 22-i plenáris ülésén Kurucsai Csaba magyar képviselő kérdést intézett Walter Schwimmerhez, az Európa Tanács (ET) főtitkárához, s arra hívta fel a figyelmét, hogy a romániai hatóságok az utóbbi hetekben rendelkezésekkel igyekeznek megakadályozni a magyar nyelv fakultatív oktatását csángó területen. Kifejtette, hogy a román illetékesek tevékenysége ellentétes az ET-közgyűlés tavaly elfogadott ajánlásival, illetve a miniszteri bizottság vonatkozó határozatával, amelyek Románia alkotmányával és oktatási törvényével összhangban szorgalmazzák az anyanyelvi oktatás támogatását. "Van-e tudomása az ET főtitkárságának ezekről az eseményekről és hogyan ítéli meg a Romániában alkalmazott eljárást, illetve mit kíván tenni annak érdekében, hogy az egyhangúlag elfogadott ajánlások érvényre jussanak" - hangzott a kérdés. Válaszában Schwimmer hangsúlyozta: továbbra is érvényesnek tartja a miniszteri bizottság tavaly novemberi döntését, mely a csángó kisebbség anyanyelvi kultúráját megőrzendő értéknek ismeri el. A főtitkár utalt a tradicionális kulturális értékek védelmét célzó 1989-es UNESCO-határozat érvényére is. Felszólította az ET- tagállamokat, ratifikálják az európai kisebbségi nyelvek chartáját. /(Hilu Anna/MTI): Kérdés csángóügyben az Európa Tanácsnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2002. január 25.
Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2002. február 4.
Négy román értelmiségi felhívást intézett az RMDSZ-hez, amelyben kéri a szövetséget, ne szavazza meg a minősített államtitkok védelméről szóló törvény tervezetét, amelyet a képviselőház már múlt héten elfogadott. Gabriel Andreescu, Doina Cornea, Smaranda Enache és Renate Weber szerint a titoktörvény elfogadása jelenlegi formájában gyakorlatilag hatástalanítja a közérdekű információkhoz való hozzájutást biztosító törvényt, tagadja a közösségi érdekek felsőbbrendűségét, gátolja az állampolgári jogok gyakorlását, és sérti a sajtószabadság eszményét. /Sz. L.: Felhívás az RMDSZ-hez. Román értelmiségiek a titoktörvény elutasítását kérik. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 6.
Visszakerült a képviselőház jogi, illetve védelmi bizottságához a titoktörvény tervezet. Ezt Razvan Ionescu kormánypárti képviselő, az alsóház védelmi bizottságának elnöke javasolta, a honatyák végül egyhangú szavazással döntöttek úgy, hogy a végső szavazás helyett visszaküldik a jogi, illetve a védelmi bizottságnak a tervezetet. Toró T. Tibor képviselő, a védelmi bizottság tagja elmondta: az RMDSZ is megtette módosító indítványait a törvénytervezettel kapcsolatban. Az RMDSZ indítványozza: ne lehessen megbüntetni azt, aki a titkosított információ birtokába jut, csak abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy rosszhiszeműen használta fel. Doinea Cornea, Smaranda Enache, Renate Weber, és Gabriel Andreescu nyílt levelet intézett az RMDSZ-hez, amelyben felszólította a szövetséget, hogy ne szavazza meg a törvénytervezetet, mert az ellenkezik a demokrácia szellemével. "Meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a haladó szellemiségűnek, demokrácia-pártinak ismert RMDSZ szavazata is hozzájárult a törvénytervezet cikkelyenkénti megszavazásához. Az RMDSZ-nek ez a fajta partnersége a kormánypárttal aggasztó, és teljesen ellentmond az RMDSZ által az elmúlt 12 évben vallott elveinek, programjának" - áll a nyílt levélben. /Sz. K.: Visszakerült a bizottsághoz a titokvédelmi törvény. A civil szervezet és a média nyomásának köszönhető. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2002. február 16.
A Pro Minoritate Alapítvány Veszélyeztetett kisebbségek Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten febr. 15-én, a Károlyi Palota Kulturális Központban. A konferencia fővédnöke Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előadások hangzottak el az európai szervezetek szerepéről a nemzeti kisebbségek védelmében, esettanulmányok veszélyeztetett kisebbségi kultúrákról (kiemelten az ural- altáji, arománok), a rendezvény második része a csángókkal foglalkozott: kultúrájukról, nyelvükről, történetükről, érdekképviseletükről, jelenükről és jövőjükről. A konferencián Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondott záróbeszédet. A meghívott előadók között volt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének csángó raportőre, Petrusán György szegedi román tanszékvezető, Cselényi László televíziós filmrendező, a Minoritates Mundi szerkesztője, Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem docense, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnöke, Bartha András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Némiképpen a konferenciához kapcsolódik a febr. 16-ra meghirdetett, hagyományos zenés-táncos összejövetel, melyet a Pro Minoritate Alapítvány szervez a moldvai és gyimesi csángó magyarok kultúrája, népszokásai, hagyományai megismertetése szándékával, s amelynek a budapesti Petőfi Csarnok nyújt otthont. A hatodik alkalommal meghirdetett fesztivál fővédnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A hatodik Csángó fesztiválon gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző együttesek lépnek fel Gyimesbükkről, Hidegségpatakáról, Klézséből, Magyarfaluból, Pusztinából, Külsőrekecsinből és Lészpedről. /(Guther M. Ilona): Veszélyeztetett kisebbségek Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2002. február 20.
A Pro Minoritate Alapítvány által – Veszélyeztetett kisebbségek Erópában címmel – Budapesten febr. 15-én rendezett nemzetközi konferencia harmadik része a csángókról szólt. Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkára bemutatta a csángókról kiadott angol nyelvű ismeretterjesztő tanulmánykötetet. A könyv címe: Hungarian Csángós in Moldavia. Pozsony Ferenc jelezte, hogy a Kriza János Néprajzi Társaság rövid időn belül román nyelvű tanulmánykötetet jelentet meg. Némeh Zsolt elmondta, hogy az angol nyelvű kiadványt az tette szükségessé, hogy a XX. század folyamán csupán magyar nyelven volt hozzáférhető a csángómagyar kulturális örökség. "A magyar tudomány adóssága az összeurópai kultúra felé, hogy a csángó kultúra kapuját, amennyire lehet, kitárja a nem magyarok felé is" – hangsúlyozta az államtitkár. A csángók kultúrája a világörökség része is. A csángókra vonatkozó tudományos írásokból készült angol nyelvű válogatás bemutatja életük, történelmük, művészetük, nyelvük, vallásosságuk főbb jellemzőit, a szociológiai és ezen belül a demográfiai folyamatokat. Az ülés moderátorai Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, valamint Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke voltak. Az előadások sorát a finn Tytti Isohookana Asunmaa asszony nyitotta meg, aki a moldvai csángó kultúra veszélyeztetettségéről beszélt. Az Európa Tanács csángókra vonatkozó, 2001/1521. sz. Ajánlása az ő jelentése alapján született meg. Száz évvel ezelőtt volt már Finnországban egy kiemelkedő csángó szakértő, Yrjö Wichmanns, aki magyar néprajzkutatóval kötött házasságot, és így kapcsolatba került a csángó kultúrával, melyet behatóan tanulmányozott az 1900-as évek elején. Munkatársaival összesen 4680 csángó szót gyűjtött össze, 197 kifejezést és 37 dalt. A csángó nyelvet két részre – északira és délire – bontották. Akkor 8000 családot számláltak össze. Wichmanns 1936-ban tanulmánykötetet adtak ki a csángó nyelvről, annak fejlődéséről. docense – a csángó nyelvjárásokat ismertette. Az egyre mélyülő asszimilációs folyamat következtében ma már külön kell beszélni úgynevezett magyar csángó dialektusokról, illetve román csángó dialektusokról. Az 1850-es népszámlálás adatai alapján a moldvai római katolikusok 71,6%-a magyarul beszélt, 52 811 személyből 37 825. Napjainkban ez az arány fordított. Megemlítette, hogy annak az elméletnek a fő kézikönyvét, mely szerint a csángók eredetileg román etnikai identitással rendelkeztek, 1985-ben adták ki a Román Kommunista Párt propagandaosztályának közreműködésével. Tóth István György, a Történettudományi Intézet munkatársa a moldvai csángómagyarok történetéről beszélt, az írott források tükrében. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke A csángók jelene és jövője Moldvában címmel tartott előadást. Vázolta az asszimilációs folyamatot, melynek során nemcsak nagyméretű nyelvvesztés és identitászavar következett be, hanem egyfajta akulturizáció is, esetükben a román populáris kultúra térhódításával a hagyományos rovására. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke kifejtette: az éppúgy európai, mint magyar és román örökséget képező, veszélyeztetett csángó kisebbségi kultúra megőrzése érdekében összpontosítani kell a partneri kapcsolatok megtalálására a kisebbségvédelem és a politikai akarat között. Hangsúlyozta, hogy a csángó kultúra európai védelem alatt áll, és megítélése szerint éppúgy élveznie kellene a román állam védelmét is. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság társelnöke elmondta: a csángók körében végzett kutatásaik során egyértelművé vált, hogy identitásukat illetően többféle megközelítési mód alakult ki. Vannak, akik románnak vallják magukat, vannak, akik magyarnak, és vannak olyanok is, akik különbséget tesznek a csángó magyarok és az erdélyi, illetve a magyarországi magyarok között. Kitért arra, hogy a csángók érdekeiért síkra szálló jelentősebb csoportosulások magyar identitást akarnak. /Guther M. Ilona: Veszélyeztetett kisebbségek Európában. A csángó kultúra Romániában 2. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ Smaranda Enache asszony megítélése szerint a csángókra nehezedő nyomás okát elsősorban a régi totalitárius rendre jellemző mentalitás maradványaiban kell keresni. Felvetette, hogy ha a közoktatás szolgáltatás, amelyet nyújtani kell az adófizető állampolgárnak, akkor a csángóknak joguk van magyar nyelvet tanulni, vagy magyarul hallgatni a misét, ha ezt igénylik. Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő (RMDSZ) elmondta, hogy a csángókról szóló jelentést követően, miután végigjárta az Európa Tanács különböző fórumait, az RMDSZ számára is meglepően kemény fellépést tapasztaltak a román állam részéről. Hangsúlyozta, hogy a román tanügyi törvény alapján réges-rég be lehetett volna indítani a fakultatív magyarnyelvoktatást azokban a csángó falvakban, ahol azt igénylik. Hegyeli Attila tanár, az MCSMSZ oktatási programjának vezetője konkrét adatokkal alátámasztva ismertette a moldvai csángómagyarok megpróbáltatásait az anyanyelvű oktatáshoz való joguk érvényesítéséért folytatott küzdelmükben, kitérve arra is, hogy az 1950-es években már voltak ennek előzményei. Megjegyezte, a magukat csángómagyaroknak vallók anyanyelve körüli viták teljesen fölöslegesek, hisz tapasztalatból mondhatja, hogy a gyerekek képesek 1–2 hónap alatt olyan szinten megtanulni a magyar irodalmi nyelvet, hogy bármelyik erdélyi vagy magyarországi iskolában megállnák a helyüket. Hegyi Attila kifejtette, hogy csak akkor lesz korrekt és elfogadható a csángók identitásválasztása, ha a román történelem és kultúra mellett biztosítják számukra a magyar történelem és kultúra megismerését is. Bartha András, az MCSMSZ elnöke a csángók körében egyre erősödő közösségépítő folyamatról számolt be. Megjegyezte, hogy a csángómagyar népesség zömében megbántott emberekből áll, akiket kultúrájukban, nyelvükben a többség lenéz, nem hallgat meg. Záróbeszédében Szabó Tibor, a HTMH elnöke összefoglalta a konferencia munkálatain elhangzottakat. Kiemelte azokat az európai trendeket, melyek a kisebbségvédelemről, az emberi jogokról, a kultúrák és a nyelvek védelméről, a sokszínűségről, a közösségek Európájáról szólnak, ezen belül pedig a magyar vonatkozásokat. A nemzetek feletti európai szervezetek tevékenysége mellett kiemelte, hogy több európai állam is folytat határon túli nemzetrészekkel kapcsolatban támogató politikát. Hangsúlyozta, hogy ilyen szempontból is legitimnek tekinthető a magyar kedvezménytörvény. A csángókérdéssel, kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy a román kormány beváltja ígéreteit, ezt a problémát kivizsgálja és érdemben megoldja. Megemlítette, hogy eddig több mint 150-en kérelmezték a magyar igazolványt az MCSMSZ által működtetett információs iroda révén. /Guther M. Ilona: Veszélyeztetett kisebbségek Európában. A csángó kultúra Romániában 3. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./
2002. július 11.
A Smarande Enache vezette Pro Europa Liga szervezésében júl. 10-én az illyefalvi KIDA-központban kezdte meg munkálatait a Transzszilvánia Nyári Egyetem. A tanácskozáson előadások hangzanak el a következő témákról: regionalizmus Európában, illetve Romániában; Erdély gazdasága, Erdély politikája, erdélyi identitás. Többek között előadást tart Máttis Jenő, Kolumbán Gábor, Ioan Avram Muresan, Csutak István, Toró Tibor, Sabin Gherman, Bakk Miklós, Molnár Gusztáv, Gabriel Andreescu, a vitavezetők között találjuk Smaranda Enachet, Sarkán-Kiss Endrét, Szokoly Eleket. /Transzszilvánia Nyári Egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./
2002. július 25.
Adrian Nastase miniszterelnök júl. 23-án kijelentette, hogy Tőkés László püspök "rendkívül kemény" nyilatkozatai megkérdőjelezik a tiszteletbeli elnök RMDSZ-tagságát. A miniszterelnök szerint nyilatkozatai alapján a püspök helye indokoltabb lenne a Nagy-Románia Pártban, mint az RMDSZ-ben. - Ha Vadim Tudor magyarnak született volna, Tőkés Lászlónak hívnák, és ha Tőkés László románnak született volna, akkor Vadim Tudornak neveznék - mondotta Nastase. Adrian Nastase nyilatkozatában Tőkés Lászlónak Tusnádfürdőn, a Nyári Szabadegyetemen elhangzott előadására reagált. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke előadásában az autonómia és az önmeghatározás értékeinek fel nem adására biztatta a jelenlevőket. /Nastase Tőkés RMDSZ-tagsága ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./ Nastase kijelentéseire reagálva Tőkés László kijelentette: semmiképpen sem fontolgatja lemondását a tiszteletbeli elnöki tisztségről. Szerinte ugyanis éppen ő hűséges az RMDSZ programjához, és ragaszkodik a leginkább ahhoz a mandátumhoz, amelyet az RMDSZ szavazói adtak az általuk megválasztott szenátoroknak és képviselőknek, miközben a hivatalos RMDSZ-vonal széles ívben elhajolt a választók akaratától és saját programjától. "Másrészt bízza Nastase miniszterelnök az RMDSZ-re, hogy kinek van és kinek nincs helye a szövetségben. De mindenekelőtt azt kell megnézni, ki mondta mindezeket rólam. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hol volt Adrian Nastase 1990 előtt, melyik oldalon állt; és itt egy lopakodó típusú kommunista visszarendeződésre utalok. Nyilvánvaló, hogy maholnap már csak jelképes értelemben létezik a román ellenzék, és ezt a helyzetet, sajnos, az RMDSZ is megkönnyíti, hiszen közelebb áll az uralkodó párthoz, mint egykori koalíciós partnereihez. Egypártrendszer irányába halad tehát az ország, és ugyanezek az egypártrendszeri indulatok törnek ki Nastase úrból, akit Constantinescu volt államfő találóan Ceausescuhoz hasonlított, az allűrjeit, a kozmetikázott személyi kultuszát" - nyilatkozta Tőkés László. Köszönő viszonyban sincs a magyar kisebbségi jogküzdelem a Vadim Tudor képviselte extrémizmussal - fogalmazott Tőkés püspök. A tiszteletbeli elnök ugyanakkor elmondta, hogy mértékadó RMDSZ-politikusok felszólították: mondjon le, "ha nem tetszik a szövetségben". "Nem hivatalos, de biztos értesüléseim voltak már évekkel ezelőtt arról, hogy 1996-ban, az RMDSZ kormányra lépésekor egyik nem nyilvános feltétel volt, hogy engem szorítsanak ki a szövetség vezetéséből. Kormányközeliségben most ez még nyilvánvalóbbá vált, az RMDSZ egyre-másra elhatárolódik tőlem, másfelől pedig szakbizottsága révén meg is fegyelmezett. Így elképzelhetőnek tartom, hogy a PSD megint az RMDSZ-szel végezteti el a mocskos munkát. De állok elébe" - szögezte le a k a tiszteletbeli elnök. Adrian Nastase nyilatkozata teljes mértékben beleillik az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttműködésbe - nyilatkozta a Krónikának Gabriel Andreescu politikai elemző, a romániai Helsinki Bizottság elnöke, aki szerint a miniszterelnök kijelentése tulajdonképpen az RMDSZ jelenlegi vezetésének nyújtott támogatás. A Reform Tömörülés RMDSZ-platform közleménye szerint egy parancsuralmi rendszer eszméit és gyakorlatát részben tovább éltető Adrian Nastase, a kormánypárt elnöke nem is értheti, mit jelent a belső önrevízió, amelyet az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szorgalmaz. Az RT leszögezi: a tiszteletbeli elnök valóban beszélt a szabadegyetemen autonómiáról, a belső önrendelkezés szükségességéről, önálló érdekvédelemről, de egyetlen szót sem ejtett elszakadásról, elszigetelődésről, semmiről, ami szegregációként lenne értelmezhető. "A miniszterelnök azonban elfelejtette megemlíteni, hogy Tőkés László együttgondolkodásra, közös cselekvésre buzdított, arra, hogy mindenkit bevonva keressük együtt a kiutat, a megoldást" - tartalmazza az RT elnökségének közleménye. /Rostás Szabolcs: Nastase eltávolítaná Tőkést az RMDSZ-ből. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./
2002. július 27.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, júl. 26-án, a kisebbségpolitikai vitadélelőttön Németh Zsolt , az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette, Magyarország nem akarja nemzetköziesíteni az erdélyi magyar kisebbség ügyét, és ezt elvárja a román féltől is. A szakadó eső ellenére sem apadt az érdeklődés. Kétezer kitűzőt nyomtattak ki, de később már kitűző nélkül engedték be az újabb és újabb érkezőket. Magyarország nem köti össze Románia NATO-csatlakozásának kérdését az erdélyi magyarság kisebbségi helyzetének javításával. Erről Gabriel Andreescu román politikai elemző felvetése nyomán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszélt. Egyesek még azt is elvárják, hogy tagjai szeressék az országot, mely "kenyeret ad nekik". Németh Zsolt a kádári Magyarország és Ceausescu Romániája kisebbségi szemléletét hozta fel példának, de elmondta, ez a fajta megközelítés ma is a baloldali politikát jellemzi. A polgári pártokra jellemző szemlélet viszont a kisebbségek elvárásai felől közelít a stabilitáshoz. A központi kérdés a diszkrimináció megszüntetése, annak az elérése, hogy a kisebbségiek ne legyenek másodrendű állampolgárok. Németh Zsolt emlékeztetett, a polgári kormányzás kezdetekor Magyarország évi egymilliárd forinttal támogatta a határon túli magyarságot. Ez az összeg az idénre megtízszereződött. Fontosnak tartotta, hogy az elmúlt négy év alatt létrehozott intézmények - a Máért és a kedvezménytörvény - tovább működjenek. Lőrincz Csaba volt helyettes külügyi államtitkár szerint az már önmagában is instabilitást okoz, ha a kisebbségi kérdést egy ország biztonságpolitikai kérdésnek tekinti. Lőrincz példaként a szabadegyetem tábora fölött időről-időre átrepülő katonai helikoptereket említette. Dan Pavel politológus szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellenére is Romániában a nemzetállami logika érvényesül, melynek értelmében a kisebbségek veszélyforrást jelentenek. Gabriel Andreescu azt hangsúlyozta, hogy a 90-es évek elején minden előfeltétele megvolt annak, hogy Románia is jugoszlavizálódjék. Hogy nem ez történt, az Andreescu szerint a román és a magyar értelmiség, részben pedig a bálványosi folyamat érdeme. A Határon Túli Magyarok Hivatalának évtizedéről tervezett délutáni vitára a meghívott előadók közül csupán Szabó Tibor, a hivatal nem rég leköszönt elnöke jött el, s mint elmondta, arról még ő maga sem tud nyilatkozni, hogy továbbra is a hivatal munkatársa-e vagy sem. A szervezőknek is meglepetést okozott, hogy Bálint-Pataki József távol maradt. Bárdi Nándor történész elmondta, a HTMH egykori életre hívását már csak az a tény is megnehezítette, hogy a hivatal munkájának a célcsoportjai Magyarország határain kívül találhatók, így különböző jogszabályok alkotásával ehhez a közösséghez nem lehetett eljutni. Szabó Tibor és Németh Zsolt a kormányzási ciklusok szerint taglalta a hivatal munkáját. Németh elmondta, meglátása szerint a baloldali kormányzás idején a hivatal afféle panaszfal szerepét töltötte be, ahol a határon túli magyar vezetők elsírhatták fájdalmaikat. A politikus szerint a baloldali és polgári kormányzások közötti különbséget a tízmilliós és tizenötmilliós kinyilatkoztatások közti különbség jelzi hitelesen. /Gazda Árpád: Sárban tocsogva várják Orbán Viktort. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ Magyarországnak 2006-ra évi százmilliárd forint támogatást kell nyújtania a határon túli magyarságnak ahhoz, hogy ne beszélhessünk politikai megtorpanásról - jelentette ki Németh Zsolt. Németh Zsolt részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint milyen elvárásokat fogalmaz meg az erdélyi magyarság az anyaországgal szemben. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy: Magyarország egyértelműen ismerje el a 15 milliós magyarsággal szembeni felelősségét és ezt helyezze politikájának középpontjába. A Fidesz alelnöke szerint ezt a felelősséget vállalta a polgári kormány a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés politikájának meghirdetésével. A kisebbségek könnyen radikalizálódhatnak, s a magyar nemzeti kisebbség, a többség és a magyarországi politikai elit bölcsességének volt eddig köszönhető az, hogy a magyar nemzeti kisebbségeket ez a radikalizálódás nem jellemezte - hangsúlyozta Lőrincz Csaba, a Külügyminisztérium volt helyettes államtitkára. Székely István elmondta, hogy Romániában június 21-ig 253 ezer igénylést továbbítottak a tájékoztatási irodák. Emellett 17 ezren diákigazolványt, 2700-an pedagógus igazolványt, mintegy 160-an pedig oktatói kártyát kértek. Az eddig beérkezett igénylések az erdélyi magyar nemzetiségű lakosság 17 százalékát jelentik. /XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Magyarország 15 millió magyarért érezzen felelősséget. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ Katonai helikopter körözött a bálványosi tábor fölött. Szilágyi Zsolt képviselő, a Reform Tömörülés alelnök szerint furcsa, hogy 2002-ben a táborban nyílt vitákra, beszélgetésekre kerül sor, míg ezalatt egyesek helikoptereket küldenek a vidékre. Tudjuk, hogy a katonaságnak vannak helikopterei, hogy léteznek tervei a magyar kisebbség esetleges követelőző megmozdulásai esetén, nyilatkozta a képviselő. /Helikopter körözött a tábor felett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2002. augusztus 30.
Ne mi foglalkozzunk a vasgárda múltjával, figyelmeztetett a közelmúltban Fodor Sándor a Szabadság hasábjain (Vigyázat: ne mi!). Herédi Zsolt ezzel a megállapítással nem ért egyet. Hasonló nemes szellemiség vezérelte Cseres Tibort is, amikor a Hideg napok című könyvében megírta a magyar katonák és csendőrök bácskai vérengzését. Válaszul gondolta, megjelenik majd szerb szerzőtől hasonló gesztusként, a szerbek által, a háború végén végrehajtott vérengzésről is egy hasonló krónika (a Tito partizánjai által kivégzett magyar civil áldozatok számát negyvenezerre becsülik). Hasonló szerb gesztus a hivatalos történetírás, politikum, illetve az írótársadalom részéről a mai napig nem jelent meg. Saját bűnökről nem akartak hallani. A cseh és szlovák állam ma is úgy viszonyul a magyar- és németellenes diktatórikus Benes-dekrétumokhoz, mint valami szentíráshoz. Ami a román politikumot, történetírást stb. illeti, hány magyarellenes cselekedetet ismert el saját tettként, hányat igyekeznek tudatosítani a román néppel? Helyi példa: az oroszok által román segédlettel elhurcolt, többnyire soha vissza nem tért kolozsvári ötezer magyar munkaképes férfi esete, amit nem említenek meg sehol, semmilyen román krónikában. Ezen országok vezetői ezt kihasználták, és amikor a kommunista ideológia elvesztette hitelét, ez volt a közösséget összetartó eszme. Magyarországon viszont a kommunista hatalomnak, de akár a mai magyar baloldalnak is egyik fontos vesszőparipája a sötét múlt, és ennek visszatérésével való riogatás. Ez "olykor már túllép a szükséges történelmi múlttal való szembenézésen, és politikailag felhasználható (ön)gyalázásba megy át." A román értelmiség körében nem tapasztalható józan, kritikus szellemiség. Egy Lucian Boia vagy Gabriel Andreescu még nem csinál tavaszt. A Román Tudományos Akadémián elhangzott, történelmi múlttal való szembenézésre, a múltbeli bűnök tudatosítására ösztönző szövegrészt csak magyar újságok írták le, a román média erről szemérmesen hallgatott. A két világháború közötti időszak is a román közéletben ma a demokrácia csúcsát, a béke szigetét jelképezné. Amikor húsz év alatt három miniszterelnököt gyilkoltak meg. Ami pedig a kisebbségi jogokat illeti, Európa talán legantidemokratikusabb állama volt. Nehéz volna egy cikkben felsorolni, hiszen Mikó Imre egész könyvet írt e huszonkét év magyar sérelmeiről. A zsidóknak és a magyaroknak kellett elszenvedniük a két világháború között a vasgárdisták atrocitásait, a marsall intézkedéseinek, az általa hozott törvényeknek a következményeit. A kritikai szellem nem áll olyan szilárd alapokon a többségi nemzetnél, Herédi szerint ezért figyelmeztetni kell erre a veszélyre a románokat és a nagyvilágot is. /Herédi Zsolt: Ha nem mi, akkor ki? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2003. március 20.
Gabriel Andreescu ismert emberjogi szakértő azokkal az amerikai elemzőkkel ért egyet, akik szerint az intervenció nyomán hamar bekövetkezik az iraki rendszer összeomlása, és ezt az iraki lakosság gyors átállása követi. Andreescu szerint Románia jól döntött, amikor ez Egyesült Államok oldalára állt. Miközben Magyarországon, a magyar politikai elitben nem tapasztalható egyértelmű lelkesedés a NATO iránt, akárcsak Csehországban, Románia és Bulgária stratégiai és - talán - gazdasági jövőjét sokkal inkább az Egyesült Államokhoz köti. /Bakk Miklós: Andreescu: Románia jól döntött. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2003. április 11.
A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő temesvári Szórvány Alapítvány a jubileum alkalmából szervezett Szórvány Napok - 2003 című háromnapos konferencia megnyitóján, ápr. 10-án az alapítvány elnöke, Bodó Barna a diaszpóra-kutatás alapkérdésének azt nevezte, hogy a szórványba rekedt közösség képes újratermelni önmagát, kinevelni saját értelmiségi rétegét. Temesváron a Kós Károly Közösségi Központ konferenciatermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. A Szórvány Alapítvány számos hazai és magyarországi, valamint nyugat-európai tudományegyetemmel és szakintézettel áll társult viszonyban, ötszáz kötetes szakkönyvtára van, a Szórvány-füzetek sorozat már a tizenhetedik kötetnél tart. Bodó Barna bemutatta a legfrissebb, Státusdiskurzus című könyvet, amely a magyarországi státustörvény által kiváltott román közvéleményről és a jogszabály román sajtóbeli fogadtatásáról végzett kutatómunkát foglalja kötetbe. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány és az Anyanyelvi Konferencia elnöke aggodalmának adott hangot, mondván: "a magyar közvélemény mintha elfelejtett volna két és fél millió határon kívül rekedt magyart". Szerinte húsz-harminc éven belül teljesen kiveszhet a szórványmagyarságból a nemzethez való tartozás érzése. "Ha van nemzeti sorskérdés, akkor ez az - mondta. - A segítség nem az Illyés Közalapítvány vagy az Anyanyelvi Konferencia dolga, ehhez megfelelő magyar kormánystratégia kell." Pomogáts bírálta a jelenlegi magyar kormánynak a határon túli magyarok irányába folytatott támogatáspolitikáját. "Az 5500 milliárd forintos államháztartásból erre az évre alig valamivel több mint egymilliárd forintot hagytak jóvá a közalapítványnak, amennyit még utoljára szavazott meg az Orbán-kabinet" - mondta. Egyed Ákos történész és Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete tagjának értekezése után kitüntették a kisebbségi jogok érvényesítésében végzett munkájukért Gabriel Andreescu és Kovács Péter kisebbségügyi szakértőket, valamint Tytti Isohookana-Asunmaa finn egyetemi tanárt. Személyesen csak Andreescu vette át a Pro Minoritate-díjat, a másik két kitüntetettnek később kézbesítik a pergamenre írt, latin nyelvű érdemokleveleket. A konferencia ápr. 11-én a buziásfürdői Park Szállóban folytatódik. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok - 2003. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./
2003. április 30.
Gabriel Andreescu legújabb könyve: Extremismul de dreapta in Romania /A jobboldali szélsőségesség Romániában/ Kolozsváron jelent meg, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja kiadásában, az Etnokulturális Diverzitás Romániában sorozat keretében. Gabriel Andreescu szembe mert szállni a kormányzat túlkapásaival, a nacionalizmus értelmiségi képviselőivel. A Román Helsinki Bizottság, az APADOR elnökeként például rendkívül kritikus tanulmányt tett közzé (munkatársaival, Renate Weberrel és Valentin Stannal együtt) Románia és a Moldovai Köztársaság viszonyáról. Andreescut foglalkoztatja a kisebbségi kérdéskör. (Erről szólt A rulett. Románok és magyarok, 1990-2000 című kötete.) Legújabb könyvében Andreescu abból indul ki, hogy Romániában a totalitarista vagy szélsőséges cselekmények azonosítása, felderítése a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe tartozik. Az SRI viszont, ahogy a szerző írja, "az ultranacionalizmust kezdeményező intézmény", olyan körülmények között, amikor "a romániai jobboldali szélsőségesség legsúlyosabb, leghatékonyabb és továbbra is legveszélyesebb formája az ultranacionalizmus". Román sajátosság, hogy az ultranacionalista politika kezdettől fogva végigkíséri a volt kommunista politikai rendőrség szerkezetére épülő SRI tevékenységét. Az 1989-es győztes forradalom után a Szekuritátét, s annak állományát és javait a hadsereg ellenőrzésére bízták, a titkosszolgálatok volt alkalmazottainak három hónapig járt a fizetés, utána más munkahely után kellett volna nézniük. Minthogy a közvélemény hevesen ellenezte egy hasonló új intézmény létrehozását, azt ki kellett kényszeríteni: 1990 márciusában "a titkosszolgálatok sajátos eszközeivel" megszervezték és kirobbantották a marosvásárhelyi véres konfliktust a románok és a magyarok között. Utána ezzel indokolták a SRI létrejöttének szükségességét. Létrehozásában, akárcsak a Vatra Romaneasca ultranacionalista szervezetében, oroszlánszerepet vállalt Ion Iliescu tanácsadója, Virgil Magureanu, a SRI első igazgatója. A Román Hírszerző szolgálat ugyanazokkal a nemzeti kommunista eszmeiségű, tompa gondolkodású volt szekusokkal "töltötték fel" (akárcsak a két szélsőséges politikai alakulatot, a Románok Nemzeti Egységpártját és a Nagy-Románia Pártot), akik korábban is meghatározták az állam maradi nemzetiségi politikáját. Gabriel Andreescu "a 2001-es őszi magyarellenes provokációról" ír. A híres eset úgy él a köztudatban, mint a két magyar többségű megye, Hargita és Kovászna renitenskedése, amivel "kivonták magukat az állam autoritása alól". A kormánypárt rádöbbent, hogy ez a diverzió neki sem túl jó, ezért az erről szóló parlamenti indítványt leszavazták. Gabriel Andreescu tanulmányában kimutatta, a SRI egyes vádjai miként sértik a román állam törvényei által is biztosított alapvető jogokat. Andreescu megemlítette, hogy az állam jelentős összegekkel támogatja a magyar többségű megyékben működő nagyszámú nacionalista szervezetet. Ecaterina Andronescu oktatási és kutatásügyi miniszter a közszolgálati televízióban propagandát folytatott Dumitru Martinas nézetei mellett, a csángók román eredetét illetően. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter nemzetközi szemináriumot szervezett a magyar csángók ellen irányuló elmélet népszerűsítésére. Andreescu kitért a Nagy-Románia Párt (PRM), a legismertebb és legveszélyesebb szélsőséges alakulat tevékenységére és a Román Ortodox Egyház (BOR) fundamentalista szélsőségességére. /A jobboldali szélsőségesség Romániában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./
2003. június 9.
Az etnikumközi kapcsolatok kutatásának helyzete Romániában címmel tartottak tudományos konferenciát a hét végén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Előadásokat tartott többek között Gabriel Andreescu, az APADOR-Helsinki Bizottság emberjogi szervezet vezetője és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. Horváth István szociológus, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója közölte, a kutatóközpont tíz éve alakult meg, egyik célja pedig összefoglalni a szociológiai kutatásnak azokat a részterületeit, amelyek eddig egymástól szinte függetlenül léteztek. A nyelvszociológiai kutatások terén érdekes eredmények születtek a kétnyelvűség működéséről. "Megtudhattuk, hogy a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok 60 százaléka fogadja el azt, hogy udvariatlanság magyarul beszélni olyan társaságban, ahol magyarul nem tudó, román személy is jelen van, míg a székelyek körében ez az arány alig 30 százalékos.".Gabriel Andreescu, az APADOR-CH emberjogi szervezet vezetője a politikai megrendelésre készült, értéktelen kutatások veszélyeire hívta fel a figyelmet, és a moldvai csángókról készült román kutatómunkát hozta fel példaként. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter válaszában elmondta, valóban létezik Romániában a politikai harcban elkötelezett, militáns szociológiai kutatás, ám ez Magyarországra is ugyanúgy jellemző. /Salamon Márton László: Kutatás és politika. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./
2003. július 23.
Tusnádfürdőn pótolta az áprilisban elmaradt díjátadást a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány: az idén tízéves, kutatásorientált civil szervezet többek között Kovács Péter magyarországi kisebbségjogi szakértőt tüntette ki Pro Minoritate-díjjal. A másik díjazott, a finn Tytti Ikohoona Asuunmaa a mostani rendezvényre sem tudott időt szakítani. Bakk Miklós politológus, egyetemi előadó a Szórvány Alapítvány tevékenységéről beszélt, hangsúlyozva a tudományos kutatómunkát. Bodó Barna alapítványi elnök, politológus, Temes megyei tanácsos elmondta, hogy évről évre olyan közéleti személyiségeknek ítélik oda a díjat, akik a tudomány, az egyház vagy a politikum terén végeznek méltányolandó munkát a többség-kisebbség viszony javításában. Idén Gabriel Andreescu kisebbségjogi szakértőt, a romániai Helsinki Bizottság volt elnökét, Kovács Péter magyarországi szakértőt és Tytti Ikohoona Asuunmaát, az Európa Tanács finnországi volt képviselőjét tüntette ki a nemzetközi zsűri. Méltatásában Bodó úgy fogalmazott, hogy "Kovács Péter az elmúlt negyedszázadban részese volt mindannak, amit nemzetközi kisebbségvédelemnek nevezünk". Kovács megtisztelőnek s egyben meghatónak nevezte az elismerést, s úgy vélte, hogy "a jó ügyet védeni kell az érdektelenséggel és az elutasítással szemben", a kitüntetést pedig nemcsak saját, hanem mások - szintén a szórványmagyarság ügyét szolgálók - munkája iránti figyelmességként értékelte. /Pataky Lehel Zsolt: Tusványoson pótolt díjátadás. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./
2003. szeptember 22.
Szept. 22-én véget ért Kolozsváron az a kétnapos Közép-Európai Fórum, amelyet - az Európa Parlament támogatásával - az Erdély-Bánság Liga, a Pro Európa Liga valamint a Provincia Csoport szervezett, és amelynek fő célja a régiósítás összeurópai illetve lokális folyamatainak számbavétele volt. A Regionalizálásért és Európai Integrációért alcímet viselő rendezvényen az Európai Unió tagállamainak regionális törekvésű pártjait tömörítő Szabad Európai Szövetség (EFA) magas rangú küldöttei is jelen voltak. A megjelent szakemberek között volt Drozdik Sándor (Felvidék), Molnár Gusztáv és Bakk Miklós (Provincia), Kolumbán Gábor (Sapientia), Smaranda Enache (Pro Europa), Szilágyi Zsolt (RMDSZ-RT), Gabriel Andreescu (APADOR CH), továbbá a rendezvény ötletgazdája, Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány, a bejegyzés előtt álló Erdély-Bánság Liga és Erdélyiek Pártja elnöke illetve társelnöke. A sajtóértekezleten az EU-EFA küldötte, Bartlomiej Swiderek elmondta: nem idegen számára az erdélyi többnyelvűség problémaköre, ugyanis Sziléziából származik, és a lengyel-német együttélési gondokat jól ismeri. Smaranda Enache jelezte, hogy az új alkotmányból a régió kifejezés is hiányzik, a Gherman által vezetett Erdély Bánság Liga bejegyzését lehetetlenné tették. /Szabó Csaba: Összeurópai tükörben a régiósítás. Véget ért a Közép-Európai Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2003. szeptember 24.
A román nacionalisták számára kedvező légkör alakulna ki, Budapest és Bukarest között pedig feszültségek keletkeznének, ha az RMDSZ megszakítaná együttműködését a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) - fejtette ki a Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez intézett nyílt levelében három romániai közéleti személyiség. A levelet Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Bíró Béla egyetemi tanár és Ágoston Hugó újságíró írta alá. Az aradi Szabadság-szobor helyreállításának visszautasítása kétségtelenül az együttműködési megállapodás megszegését jelenti - fejtik ki a levélírók, emlékeztetve ugyanakkor arra, hogy a magyar partnerekkel kötött korábbi megállapodásokat 1990-től kezdve a különféle román politikai alakulatok folyamatosan megszegték. Az állami magyar egyetem létrehozásának visszautasítása majdnem a fenti szövetség szétszakadásához vezetett 1998-ban. Mindezek ellenére az RMDSZ-nek sikerült fenntartania a szövetséget politikai partnereivel. A levélírók szerint az aradi Szabadság-szobor kérdése a legkevésbé fontos azok közül, amelyek valaha is az RMDSZ politikai egyezményeit veszélyeztették. A kormánypárttal fennálló megállapodás felmondása kedvezne a nacionalista erőknek, megakasztaná az RMDSZ további terveit, feszültség keletkezne Románia és Magyarország között. /Ellenzik az RMDSZ-SZDP protokollum felbontását. Romániai személyiségek nyílt levele Markó Bélához. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./
2003. október 4.
Gabriel Andreescu írását hozta a lap, magyarra fordítva. Ion Iliescu újjáéleszti a 90-es évek nacionalizmusát. Andreescu idézte Ion Iliescu szeptember 15-16-i magyarországi vizitjén elhangzott kijelentését: "Ha most megnézzük és összevetjük azt, hogy mi mit tettünk a magyar származású román állampolgárokért, mit tettünk mi a többi romániai kisebbségért, akkor itt, Magyarországon a románoknak sokkal nehezebb a sorsuk". És egy másik idézet: "Mi nem jártunk el a leghelyesebben, mert bizonyos értelemben védekező állásponton voltunk. Mindegyre válaszolnunk kellett a magyar fél vagy az RMDSZ követeléseire, igényeire. A magyarországi románok sorsáról mi alig beszéltünk, s jó, ha párhuzamban szemléljük a dolgokat". Iliescu elnök ezen nyilatkozatai híven követik a 90-es éveket. A "Kinek rosszabb a sorsa - a magyarországi románoknak avagy az itteni magyaroknak?" kérdésnek egyszerű a próbája. Andreescu nem tud olyan magyarországi románról, Romániába költözött volna. Magyarországon mintegy 10 ezer román él, szemben a Romániában élő 1.434.377 magyarral, mint azt a legutóbbi népszámlálás mutatja. A Magyarországon 1993-ban megszavazott Nemzeti és etnikai kisebbségek törvényének elfogadása Romániában gyökeresen megváltoztatná a romániai magyarok státusát. Hozzájutnának ahhoz, amit több mint 13 éve kérnek a román hatóságoktól: államalapító tényezőnek minősülnének; a nemzeti önazonosság az alapvető emberi jogok körébe kerülne; törvényerőre emelkednének a kisebbségek kollektív jogai; tételesen is elismernék a pártalakítási jogot; közjogi státusú és kellő kompetenciákkal rendelkező, saját önkormányzatokat alakíthatnának. Ez olyan státus, amelyet Ion Iliescu és az általa képviselt politikai erők éveken át hevesen elutasítottak. Elutasították az aradi Szabadság szobor visszahelyezését ama parkba, ahonnan a 20-as években Bratianu pártja eltávolította. Annak dacára, hogy a szobor felállításában megegyeztek az RMDSZ és az SZDP vezetői által aláírt 2002-es és a 2003-as helyi megállapodásban is. (És nem csak a 2001-esben, mint azt tévesen Adrian Nastse kormányfő kijelentette.) Markó Béla majdnem feladta, hogy szembeszálljon a megállapodás felmondását szorgalmazó irányzattal. Medgyessy Péter miniszterelnök románul mondta el, hogy egy ígéretet be kell tartani. Az RMDSZ Operatív Tanácsa szept. 24-én ült össze. Közleménye semmiben sem utalt a korábban történtekre. Nem csak hogy nem sorakoztatta fel panaszait, hanem a Szövetség üdvözölte a két kormány által (a státustörvény alkalmazására) aláírt memorandumot és felszólította a magyarokat: szavazzák meg a referendum során az alkotmány tervezetét. Andreescu feltette a kérdéseket: Vajon merő véletlen volt, hogy az 1990. márciusi marosvásárhelyi incidensekre éppen akkor került sor, amikor lejárt a volt szekusoknak fizetett három hónap? Avagy ne lenne semmiféle összefüggés az 1991 őszén kirobbant "HarKov botrány" és az RHSZ szervezésére és működésére vonatkozó törvény parlamenti megszavazása között? Semmi köze ne lenne az EU és a NATO keleti bővítésére - 1993-1994 között - hozott döntéseinek az 1995-ös tanügyi törvény lázító javaslataihoz? (A standardok néhány érzékeny ponton történt megnyirbálása arra kényszerített akkor magyar fiatalokat, hogy kerékpáron tegyék meg az utat Strasbourgig.) Avagy ne lenne semmi összefüggés Románia 2001-es prágai meghívása és az RHSZ-t felügyelő bizottságnak a "Kovászna és Hargita megyék fölötti állami ellenőrzés elvesztéséről" szóló jelentése között? (Observatorul Cultural, okt. 2-9.) /Gabriel Andreescu: Feszültség a román-magyar viszonyban. Ki kelti? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./
2003. október 14.
Az aradi Szabadság-szobor visszaállításának Bukarestből történő lefújása után három romániai értelmiségi, a bukaresti Gabriel Andreescu és Ágoston Hugó, valamint a sepsiszentgyörgyi-brassói-bukaresti Bíró Béla nyílt levélben szólította fel Markó Bélát, hogy az RMDSZ semmilyen körülmények között se szakítsa meg az együttműködést a kormányzó román Szociáldemokrata Párttal. Andreescu, a Soros Alapítvány romániai megbízottja, Ágoston, az RMDSZ delegáltja a Román Rádió igazgatótanácsában, Bíró, az MSZP-SZDSZ-koalíció romániai ideológusa jelentéktelen érzelmi kérdésnek minősítette a szoborügyben az erdélyi magyarság - és az összmagyarság - által elszenvedett újabb megaláztatást. A balkáni politikai ügyeskedés és alkudozás, a dörgölőzés és megalkuvás mellett kardoskodó hármaknak Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvész, egyetemi professzor adott frappáns választ a sajtóban, egyebek mellett kimondva: elfogadhatatlan az a "rommagyar" értelmiségi álláspont, hogy a magyarok vegyék végre tudomásul és törődjenek bele abba, hogy ők semmit sem csinálhatnak Romániában a többségi nemzet engedélye nélkül. A nyílt levél megfogalmazói szerint egy ilyen apró interetnikai koccanásért igazán kár volna cserben hagyni Adrian Paunescu pártját. /Nits Árpád: (cím nélkül). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 14./
2003. október 15.
Az APADOR-CH emberjogi szervezet nemzeti kisebbségi ügyekért felelős szakértője, Gabriel Andreescu a sajtóhoz eljuttatott észrevételeiben felszólítja a Hátrányos Megkülönböztetés Elleni Országos Tanácsot: hivatalból járjon el azok ellen, akik Fodor Imrét, Marosvásárhely alpolgármesterét és társait zaklatták a Székelyföld autonómiáját propagáló plakátok miatt. Andreescu felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmány és a nemzetközi dokumentumok értelmében bármely népcsoportnak joga van a "belső önrendelkezéshez", ami nem azonos a puszta "önrendelkezéssel", hiszen az első a széles körű kulturális és adminisztratív önrendelkezést, a második a szecessziót jelenti. Andreescu arra is kitér, hogy a romániai magyarság belső önrendelkezésének a megvalósítása az RMDSZ programjában is szerepel, tehát a Székely Nemzeti Tanács létrehozását kezdeményező bizottság pusztán a politikai taktika szempontjából akar mást. Andreescu szerint a modern Romániában első ízben támadnak meg a hatóságok egy olyan kezdeményezést, ami a szabad egyesülés tárgykörbe tartozik. Fodor Imre zaklatását etnikai alapon történő zaklatásnak, hátrányos megkülönböztetésnek minősítette. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács létrehozásához hasonló székelyföldi román kezdeményezéseket nagy tiszteletben tartja Románia elnöke és kormánya. /(Máthé Éva): Gabriel Andreescu megtette észrevételeit... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./
2003. október 17.
Gazda Árpád interjút készített Markó Bélával és Tőkés Lászlóval az alkotmánymódosítási népszavazásról. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a népszavazás sikere rögzítené az elért eredményeket. Hozzátette, hogy az alkotmány szerint Románia nemzetállam, ezzel élesen szemben állnak. Szerinte az alkotmánymódosítás fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak. Azok a rendelkezések, amelyeket meg kell szavazni, nem jelentenek kompromisszumot a magyarság számára. Az újságíró megjegyezte, az SZKT-ban nem vitatták meg az RMDSZ alkotmánymódosító csomagját. Markó válasza: "Ez igaz, de mindenki ismerte ezt a csomagot." Gazda emlékeztetett: a képviselőházban hét RMDSZ-es képviselő is ellene szavazott annak az alkotmánymódosító javaslatnak, amelyikben a Polgári Szárny képviselői az autonómia alkotmányos garantálását javasolták. Markó szerint nem az autonómia ellen szavaztak, hanem az ellen, hogy benyújtsák ezt a javaslatot. Az RMDSZ elnöke úgy látja, hogy a Székely Nemzeti Tanács egy alternatív politikai szervezet melegágya, megosztja a magyarságot. Az újságíró rámutatott, román emberjogi szervezetek tiltakoztak Fodor Imre és társai meghurcoltatása ellen. Gabriel Andreescu szerint a 90 utáni Romániában első ízben támadták meg a szabad egyesülés jogát. Az RMDSZ, a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete viszont hallgatott. Markó erre úgy reagált, hogy közleményt nem adtak ki, de ő okt. 13-án tárgyalt erről az ügyről Ioan Rus belügyminiszterrel, felkérte, hogy a rendőrség ne zaklassa ezeket az embereket.Tőkés László püspök nem tartom tehát elsietettnek a döntést, hogy a népszavazási nemet javasolta Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (EMNT KT). Az egyházfőkkel abban állapodtak meg, hogy okt. 14-én Kolozsváron egyeztetik álláspontjukat. Jakubinyi György érsek, aki a találkozót kezdeményezte, elébe ment nyilatkozatával a döntésnek. Tőkés László megjegyezte, amennyiben érvényes lesz a referendum, a magyarok nemleges szavazata ellenére is elfogadják az alkotmánymódosítást. Megállapította, hogy eredményesebb volt a települési székely tanácsok megválasztása, mint annak idején az RMDSZ hivatalos belső választása. - A püspök ragaszkodik RMDSZ-tagságához, mert az RMDSZ-t még belülről meg lehet reformálni. /Gazda Árpád: Markó Béla igenre buzdít a referendumon. Tőkés László a népszavazási nemet javasolja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2003. október 18.
Aggasztó lendülettel siklott át a romániai közvélemény a székelyföldi autonómiát hirdető plakátok szállítóit, kiragasztóit ért megfélemlítő akción. Az emberjogi ügyekben fáradhatatlan Smaranda Enache és Gabriel Andreescu állt ki. A marosvásárhelyi táblabírósági főügyész 5-től 15 évig terjedő börtönbüntetést emlegetett, és megnyugtatásként csak annyit tett hozzá, hogy "egyelőre még nem tartóztatják le" Marosvásárhely alpolgármesterét. Az RMDSZ úgy tekintette, hogy a politikai riválisán segítene, ha határozottan és erőteljesen lépne fel. Volt, aki az SZKT ülésén fel is tette a retorikus kérdést: miért az RMDSZ-től várják el, hogy kihúzza a bajba jutottakat a pácból. Az RMDSZ érdekvédelmi közösségként határozza meg magát. Markó Béla elnök is a kormánypárttal való együttműködés szintjén próbálta rendezni az ügyet. A hatalom különösebb következmények nélkül megsértheti az emberi jogokat. Ez akár a diktatúra újbóli meghonosodásának is a melegágya lehet, állapította meg Gazda Árpád. /Gazda Árpád: A belügyminiszter agarai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./
2003. október 24.
Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester és társai esetének kivizsgálását kéri az Országos Diszkriminációellenes Tanácstól Szilágyi Zsolt képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének elnöke. Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármestert október 9-én azért kísérték be az erdőszentgyörgyi rendőrőrsre, mivel a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésére hívó plakátokat találtak a személyautójában. Ugyancsak azon a napon a marosvásárhelyi rendőrök bekísérték az őrsre Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnököt és Márton Lajost, a Magyar Polgári Szövetség aktivistáját, mivel a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésére hívó plakátokat ragasztottak a város utcáján. Ugyancsak az említett plakátok és szórólapok terjesztése miatt kísérték be Tőkés András marosvásárhelyi tanácsost október 10-én Szovátán, és igazoltatták le Madaras Szilárdot Gyergyószentmiklóson. Fodor Imre és társai esetével kapcsolatban Dan Petru, a marosvásárhelyi táblabíróság főügyésze kijelentette: az említetteket az alkotmányos rend megbontásával gyanúsítják, ezért öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetést is kiszabhatnak rájuk. A rendőrség által meghurcolt személyek mellett több emberjogi aktivista is kiállt, köztük Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke is. Ez utóbbi az esetekről írt jelentésében leszögezi: az ügyészség eljárása etnikai alapú diszkriminációnak számít, hiszen a Székely Nemzeti Tanács által vallott autonómia-törekvés törvényes, amit a szólásszabadsághoz és gyülekezéshez való jog szavatol. Kijelentésének bizonyítására Andreescu a Hargita és Kovászna megyében tevékenykedő román szervezeteket említi, amelyek a magyar kisebbség ellen irányuló akciókat szerveznek, azonban még soha nem lépett fel ellenük a rendőrség. /P. M.: Továbbra is kérik az esetek kivizsgálását. Etnikai alapú diszkrimináció történt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
2003. október 29.
Tőkés László püspök bevallotta, hogy tulajdonképpen ő is megszavazásra érdemesnek tartja az alkotmány-módosítást, de elvi alapon ellene fog szavazni, és ugyanezt tanácsolja minden romániai magyar választópolgárnak. Tőkés László megrovásban részesítette Fodor Sándort, aki október 21-i írásában nehezményezte, hogy a püspök - az új alkotmányról való népszavazás tekintetében - közös platformra helyezkedett Kolozsvár polgármesterével. Bíró Zoltán szerint Tőkés László cikkének hangvétele mutatta, hogy "civilizált vitára nincs sok esély." Hozzátette: Kár lenne viszont azokért a jeles román gondolkodókért (elsősorban Sabin Ghermanra, Gabriel Andreescura vagy Smaranda Enachéra gondol), akikkel valóban lenne esély egy új, otthonosabb Romániát felépíteni. /Bíró Zoltán: Nem-ek közötti különbség. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./Tőkés László Fodor Sándort kritizáló írása: Megtévesztő és lejárató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
