A marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány 1992-ben alakult meg, adott számot működésükről Bulyovszky Loránd, az alapítvány alelnöke. Az alapítványt tizenhat tagú kuratórium vezeti, első - és azóta minden alkalommal újraválasztott - elnöke Borbély László államtitkár. Céljuk volt a városépítő polgármester, Bernády György köztéri szobrának felállítása, a város magyarságát szolgáló kultúrcentrum létrehozása, és a Bernády-kultusz továbbéltetése. A köztéri szobrot 1994-ben felállították, 1995. nov. 4-én megnyílt a Bernády Házként ismert kultúrközpont, melyben képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, előadások, szemináriumok, politikai rendezvények váltogatták egymást. Sikeresen együttműködnek a különböző nem kormányzati szervezetekkel, többek között a Kós Károly és az Aranka György Alapítvánnyal, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével, a Talentum Tehetséggondozó Alapítvánnyal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Pro Europa Ligával, a Kemény Zsigmond Társasággal vagy a Duna Televízióért Alapítvánnyal. Harmadik éve megrendezik meg a Bernády Napokat is. Az elsőt 1998-ban, dr. Bernády György halálának hatvanadik évfordulóján rendeztük meg, ekkor állították fel a Kultúrpalota Tükörterme előtt a hajdani polgármester mellszobrát, Gyarmathy János alkotását. Az ott elhangzott előadások, valamint az akkor bemutatott dokumentációs anyag egy részét 1999-ben könyv alakban is megjelentették. Szintén tavaly avatták fel azt az emléktáblát, amelyet Bernády egykori lakóházának homlokzatán helyzetek el. Évente egy személyt kitüntetnek Bernády-emlékplakettel. 1999-ben elsőként Fodor Imre polgármester, idén Frunda György részesült ebben a kitüntetésben. - Jövőre tervezik a Bernády-ház bővítését. /Szentgyörgyi László: Céljuk: a Bernády-kultusz ápolása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 31./
2000. november 2.
Megjelent a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának új kiadványa: Kós Károly levelezése Czine Mihállyal /Nyelv és Lélek Könyvek, Budapest, 2000/. Kós Károly 1956 és 1977 között írt leveleiben kifejtette a transzszilvanizmussal kapcsolatos nézeteit. A könyvet ismertető Osváth Annamária felvetette: ki kellene adni Benkő Samu Kós Károllyal folytatott beszélgetéseinek cenzúrázatlan, eredeti szövegét. /Osváth Annamária: Kós Károly leveleskönyve. = A Hét (Bukarest), nov. 2./ Osváth Annamária erre a könyvre gondolt: "A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni" Benkő Samu beszélget Kós Károllyal /Kriterion, Bukarest, 1978/. Kós Károly rajzaival és metszeteivel
2000. november 17.
A Romániai Magyar Könyves Céh szervezésében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában tartották nov. 9-11. között a hatodik Nemzetközi Könyvvásárt. A látogatók szavazatai alapján az idén is kiosztották a vásár legszebb és legnépszerűbb könyve-díjat: az I. díjat Domokos Géza Igevár. Kriterion-történet 16 helyzetképben elmondva /Pallas-Akadémia és a Polis Könyvkiadó közös gondozásában/, a II. díjat Kós Károly: Országépítő (Polis Könyvkiadó), a III. díjat pedig dr. Pokorny László: Gyógyító füvek, fák (Mentor Könyvkiadó) című könyvek nyerték el. Több könyvbemutató volt, például Kovács András Ferenc Miénk a világ című gyermekverskötetét. A Pallas-Akadémia Kiadó estjén a Heidelbergből érkezett Hajdú Farkas-Zoltán, a Nobile Officium (ebben a sorozatban jelent meg Csiki László Visszaút című esszékötete) sorozatszerkesztője beszélt, jelen volt két másik szerző, Dávid Gyula és Domokos Géza. /Kozma Mária: Hűséges türelemmel. A hatodik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárról. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./
2000. november 24.
A Castellum Alapítvány /melyet az erdélyi nemesi, történelmi családok leszármazottai hoztak létre/ nov. 18-án Marosvásárhelyen Bánffy Miklósra emlékezett. Bánffy alakját Csép Sándor tévés személyiség idézte. A sokoldalú Bánffy Miklós tehetséges festőművész, grafikus volt; 1916-ban ő szervezte az utolsó királyi koronázási ünnepséget; képviselő és főispán; később Horthy külügyminisztere; egy ideig a Nemzeti Színházat majd az Operát vezette; titkos diplomáciai megbízatásokat kapott; saját könyveit és a másokét illusztrálta; kiváló karikatúrista is volt. Igazi reneszánsz egyéniség, akinek színdarabjai is maradandó irodalmi értéket képeznek. Az esten Király László nagyenyedi történelemtanár Bánffy Miklós izgalmas szépirodalmi vállalkozásáról, az Erdélyi történet című trilógiáról értekezett. A regényt Móricz Zsigmond "az erdélyi irodalom leggrandiózusabb művének" nevezte. Kós Károly is úgy vélte: Bánffynak a magyar széppróza első sorában van a helye. De voltak, akik dilettáns műnek tekintették, mint például Illés Endre. Az esten a műről és szerzőjéről Csép Sándor dr. Csávossy Györggyel, Láng Zsolt íróval és Király Lászlóval beszélgetett. A Castellum Alapítvány ezzel az irodalmi esettel sorozatot indított, melynek keretében felmérik, száma veszik mindazokat a maradandó értéket, amit e kommunizmus által szétzilált társadalmi osztály kimagasló egyéniségei alkottak. /Máthé Éva: Castellum Irodalmi Esték. Bánffy Miklósra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2000. december 12.
Megjelent az Erdélyi képek. Makoldy József rajzai, a Művelődés folyóirat kiadásában. A kiadvány Makoldy József (1890-1957) festő- és építőművész életművének állított emléket. Nyolcvan éve jelent meg az erdélyi művész legjelentősebb képzőművészeti-építészettörténeti munkája, a Pictures of Transylvania (Képek Erdélyből), egy jellegzetes erdélyi tájakat és műemlékeket ábrázoló rajzoskönyv. Makoldy rajzainak üzenete ugyanolyan mozgósító erejű volt, mint Kós Károly Kiáltó szója. /Erdélyi képek. Makoldy József rajzai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
2001. január 22.
Jan. 22-i tartotta millenniumi rendezvényét a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány, ezen bemutatta a Millenniumi megemlékezés című könyvet is. A Finna Géza nyugalmazott tanár, az alapítvány elnökének a gondozásában megjelent kötet azokat az előadásokat tartalmazza, amelyek a tavaly áprilisban a Mit adott az erdélyi magyar kultúra Európának? című találkozón hangzottak el. A Kós Károly és a Bernády György alapítványok, az EMKE valamint a Maros megyei fotósok szövetsége által az államalapítás ezredik évfordulójára szervezett megemlékezésen 39 előadás hangzott el, megannyi összegezése az erdélyi magyarság históriájának. Ugyancsak ekkor volt Kilyén Ilka Jött egy csoda című pódiumműsora, s nyílt meg Novák József iparművész Erdélyi fejedelmi címerek kiállítása. Most is színvonalas műsor volt. A megjelentek hallhattak Kós Károly életéről és munkásságáról, Kilyén Ilka és Kozsik Ildikó színművésznő szavalata mellett kalotaszegi népdalok is felcsendültek. /(bodolai): Kós Károly-est a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./
2001. január 29.
Jan. 26-27-én Gyergyószentmiklóson a Kós Károly Iskola névadásának 10. Évfordulóját ünnepelték, egyben emlékeztek az államalapítás 1000. évfordulójára. /Kós Károlyra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./
2001. február 9.
A Te házadat szentség illeti, Uram, örök időkre címmel fotókiállítás nyílt febr. 8-án Csíksomlyóban, a Jakab Antal Tanulmányi Házban. S. Sebestyén József Kós Károly-díjas építész, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának műemlékvédelmi referense felvételein Csík, Gyergyó, Udvarhely és Háromszék több katolikus temploma látható. /Kiállítás Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./
2001. február 17.
Harmadik kiadása is megjelent a Székely templomerődök című leltáros monográfiának. Gyöngyössy János /Székelyudvarhely/ maga írta-rajzolta a könyvet még 1990-ben. A középkori barátbetűkkel barnában-pirosban megírt könyv természetesen Kós Károlyt idézte, aki hasonló módszerrel írta és rajzolta még 1907-ben, jövendőbelijének ajándékul a Székely balladákat. Gyöngyössy János könyvének második kiadása 1993-ban látott napvilágot az Infopress Rt. Kiadónál, 3000 példányban. Most pedig itt a Székely templomerődök harmadik, bővített kiadása. /Középkoriasan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2001. március 1.
A napokban hagyta el a nyomdát a Pro Kalotaszeg egyesület második, témás képeslapsorozata. Ezek Kós Károly kalotaszegi fogantatású alkotásait mutatja be. /Buzás Pál: A Pro Kalotaszeg második képeslapsorozata. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2001. március 10.
A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület a Budai Vigadó konferenciatermében tartotta évi beszámoló közgyűlését. Ezen az összejövetelen szavazták meg az új elnevezést az 1990-ben alakított Lakatos Demeter Társaság helyett. Jáki Teodóz atya az egyesület elnöke, aki a moldvai magyarok kiváló ismerője és helyszíni istápolója. Halász Péter néprajzos, az egyesület titkára tartott beszámolót. A múlt évben nyolc pályázatot nyújtottak be különféle támogatókhoz, ötre kaptak kedvező választ. A Frankfurtban élő Bodó Blanka vállalta két csángó fiatal kolozsvári taníttatásának költségeit. Az egyesület a múlt évben emlékezett meg Benda Kálmánról, a csángók történetének híres kutatójáról, lehetővé tették, hogy Szarka Mária vezetésével Külsőrekecsényből részt vegyenek a csíksomlyói búcsún, és ott műsorukkal fellépjenek. Sólyom Ferenc és társai immár negyedik alkalommal keresték fel Rekecsényt, negyven gyermeket tanítanak játszani, énekelni, írni-olvasni. Az egyesület támogatta többek között Nyisztor Tinkát is, aki hol Svájcba utazik, hogy a doktori disszertációját az irányító professzorával megbeszélje, hol hazamegy szülőfalujába, Pusztinára, hogy az ottani magyar életen valamit mozdítson. Az egyesület az Európa Tanács számára készít beadványt csángóügyben, a finneknek is szerkesztenek egy, a moldvai magyarokat angol nyelven bemutató kiadványt. A közgyűlésen Vincze Gábor történész a csángók 1945 utáni önmegvalósításának esélyeiről értekezett. Az egyesület megkoszorúzta a csángók apostolának, Domokos Pál Péternek a sírját, aki éppen ebben az évben lenne százéves. A moldvai magyarság évszázadai címmel utazik a fotókból, rajzokból, szövegekből összehozott vándorkiállítás, amely majd eljut Sepsiszentgyörgyre, Gyergyóba és Csíkszeredába is. - Mirk László /Csíkszereda/ az egyesület támogatásával olyan verseskötetet hozott össze, amely Balassitól, Csokonaitól, a szabófalvi Lakatos Demetertől a klézsei Duma Andrásig mindenkit borítólapjai közé ölel, aki a csángókról verset írt. Budapesten mutatják be dr. Kós Károly 1100 fotóból álló gyűjteményét a Magyarok Házában. A közgyűlésen Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola volt csángó mindenese a csíkszeredai iskola leépüléséről beszélt: a közöny, a civakodás, oda nem figyelés elveszejtette ezt az iskolát is. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt a csángók Erzsikéje idegösszeroppanással ment nyugdíjba. Volt, amikor csak egy évjáratban hatvankét gyermek tanult - mára maradt egy. - Moldvában évtizedes harc folyik egy-két fakultatív árva magyaróráért. Borbáth Erzsébet iskolájából csak egyetemre és főiskolákra két országban közel húszan jutottak be, s hatan szereztek tanítónői diplomát (ketten visszamentek Moldvába tanítani, persze nem magyarul). Ebből a kiváló pedagóguscsapattal missziós munkát végző iskolából, ami a csángók tanítási lehetőségeit illeti, nem maradt semmi, de semmi sem. És amikor az RMDSZ legmagasabb fóruma éppen Csíkban székelt, s Erzsike bekérezkedett, hogy szólhatna ő is a csángók ügyében, nem ért el eredményt. A magas polcokon forgolódók közül Kötő József meg Sánta Attila vette nemcsak szívére a csángóügyet, s a bihari fiatal képviselő, Szilágyi Zsolt törődik velük. - A magyar iskolát végzett fiatalok ahelyett, hogy szülőföldjükön mozdíthatnának valamit, mennek feketemunkára Magyarországra, de futnak Izrael, Olaszország, sőt Spanyolország felé is. /Sylvester Lajos: Csángómagyarok Budapesten. Úgy meg vagyok keseredve... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2001. március 20.
Nemzetközi konferenciát szervez a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Kós Károly életműve a harmadik évezred elején címmel május 8. és 10. között Budapesten. Nemcsak az építészt, de Kós egész szellemiségét bemutatják: értékmentő tevékenységét, közösségteremtő erejét, a településfejlesztéssel, irodalommal összefüggésben tanúsított látásmódját. A konferencia idején lát napvilágot a Kós Károly műhelye című életműalbum is Anthony Gall építész szerkesztésében, a Mundus Kiadó gondozásában. /Kós Károly életműalbuma. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 20./
2001. március 30.
Nagy segítség lesz ugyan, ha megjelenik, Asztalos Lajos kolozsvári utcanév- és helynévkötete, de a hagyományos használatnak nem segédeszközből, hanem öntudatból kellene származnia, szögezte le Balogh Ferenc, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ elnöke. Nagy szolgálatot jelent dr. Gaal György bővebben megjelenő Kolozsvár-kalauza. Megállapítható, hogy a Házsongárd Alapítvány sem tudja megakadályozni a veszteségeket és a rombolást. A folyamatos "őrjárat" itt is elkerülhetetlen, Csetri Elek akadémikus ilyen tevékenységet vár el, sajtójelzésekkel. Balogh Ferenc beszámolt a 400 erdélyi műemléket tartalmazó CD-Rom elkészítésének mai állásáról. Fontos az internetes bemutatás is. Erdély műemlékeinek (kb. 1500), Kolozsvár belvárosának (kb. 1000) és a Házsongárdi temető legalább 600 síremlékének célba vett bemutatása szükséges. Szabó T. Attila: Kolozsvár települése a XIX. század végéig című munkájának is célszerű lenne a reprint kiadása. - A KLMT országos választmányának fontos szerepe volt az aradi Szabadság-szobor újraelhelyezési lehetőségeinek urbanisztikai kidolgozásában, és az erdődi vár-restauráló, valamint az aranyosmeggyesi várkastély-restauráló program konkrét kidolgozásában is. - Szakembergonddal küszködik a BBTE magyar nyelvű művészettörténet-oktatása, mert azt csak két oktató végezheti. A műemlékes (BBTE) szakmérnökképzésre (Keresztes Géza felvetése) egyre kevesebb a jelentkező. - A KLMT-nek három vándorkiállítása (a Kós Károly-, Debreczeni László- és Bánffy Miklós-kiállításokat Takács Gábor készítette) járja sikeresen Erdély különböző településeit, Szabó Zsolt főszerkesztő (Művelődés) irányításával. /Balogh Ferenc KLMT elnök: A KLMT "szellemi műemlékvédelem" vitafórumának felvetései. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./
2001. május 7.
A Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet, a Kós Károly Kulturális Egyesület és az RMDSZ helyi szervezete évezrednyitó ríszegtetői majálisra várta máj. 5-én Kalotaszeg, Kolozs és a környező megyék, a határon inneni és túli magyar ajkú fiatalokat. Akik eljöttek, megcsodálhatták a Ríszegtetőről kínálkozó gyönyörű kilátást, a kalotaszegi népviseletet. Voltak sportvetélkedők, gyermekjátékok. A hagyományos népdalvetélkedőn a kalotaszentkirályi fiatal népdalénekesek tűntek ki, minden kategóriában sikerült megszerezniük az első díjat. - A ríszegtetői majális mára Kalotaszeg hagyományos népi ünnepélyévé vált. /Papp Annamária: Évezrednyitó ríszegtetői majális.Kalotaszeg hagyományos ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2001. május 7.
Kalotaszegi kalauz címmel jelentetett meg az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvári Szakosztálya egy füzetet. A szerkesztők átvették Kós Károly grafikáit az általa szerkesztett, Kalotaszegről szóló könyvéből. /Kalotaszegi kalauz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./
2001. május 9.
Kós Károly életműve a 3. évezred elején címmel háromnapos, máj. 8-án kezdődött nemzetközi konferencia zajlik Budapesten, a Mundus Egyetemi Kiadó rendezésében. A konferenciának több mint 30 társszervezője van: magyar állami intézmények és szakmai szervezetek, valamint erdélyi civil szervezetek (EMKE, EME, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kríza János Társaság stb.). A rendezvény védnöke a Határon Túli Magyarok Hivatala. A szervezők előzetes közleménye szerint "a konferencia célja az, hogy felmutassuk a közel egy századot átívelő életműből mindazt, ami élő üzenetnek számít a harmadik évezredbe lépő magyar társadalom és kultúra számára". A konferencia előadásai az alábbi főbb témák köré csoportosulnak: Kós Károly építészeti öröksége, életművének kisugárzása, nemzetközi szereplése, Kós Károly és Erdély, jelentősége a környezetalakításban, településfejlesztésben, a népi kultúrában, a magyar irodalomban, a műemlékvédelemben, a szépművészetekben, a magyar oktatásban, közéletben, de helyet adnak a felsoroltaktól eltérő témáknak is. Az eseményre Anthony Gall szerkesztésében megjelenik a Kós Károly műhelye c. életműalbum, teljes építészeti katalógussal. (Guther M. Ilona, Budapest): Kós Károly Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2001. május 22.
Budapesten május 8-10 között rendezték meg a nemzetközi Kós Károly konferenciát. A szervezők célja: ráirányítani a figyelmet Kós Károly örökségére. A nemzetközi konferencia munkálatai három szekcióban zajlottak: Építészet, műemlékvédelem - Művészet, néprajz - Irodalom. Az Egyed Ákos történész, akadémikus (Kolozsvár) vezette plenáris záróülésen a művészeti-néprajzi szekció munkájáról Gráfik Imre néprajzkutató (Budapest-Szombathely) számolt be, az irodalmi szekcióéról Sas Péter művelődéstörténész (Budapest) és az építészeti-műemlékvédelmi szekcióról Ritoók Pál építész (Budapest). Az előadások kötetben is megjelennek. - A konferencia szervező bizottsága elnöke, Visy Zsolt régész záróbeszédében Kós Károly életművét így foglalta össze: ő volt AZ ÉPÍTŐ, a szó legtágabb értelmében. Az anyag, amiből építkezett: az a sok száz éven keresztül kialakult erdélyi kultúra. Egyed Ákos kiemelte: Kós Károly értékmentő és értékteremtő. - A konferencia végén a résztvevők meglátogatták a budapesti Wekerle-telepet (Kispest), melynek megépítésében, a múlt század elején Kós Károlynak jelentős szerepe volt. Főtere Kós Károly nevét viseli, 1987-ben itt állítottak neki szobrot. A szobor megkoszorúzásánál beszédet mondott dr. Boross Péter, a miniszterelnök főtanácsadója és Tímár Béla polgármester. - Az Anthony Gall szerkesztette - Kós Károly műhelye című - életműalbum csak júniusban jelenik meg. Anthony Gall építész, aki egész munkásságát Kós Károly építészeti életművének kutatására tette fel, betegség miatt nem vehetett részt a tanácskozáson. Ezt az angol embert Kós Károly bűvölete hozta Magyarországra, Erdélybe, jelenleg Budapesten él családjával, magyar feleségével. /Guther M. Ilona: Kós Károly konferencia. Az Építő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./
2001. május 26.
Bánffyhunyadon hónapok óta puskaporos a hangulat az RMDSZ választmánya és a református egyház presbitériuma között. Május 20-án az egyház nemkívánatosnak nyilvánította az RMDSZ-vezetőket emléktábla-avató ünnepségen. A helyi RMDSZ-szervezet közleményben nehezményezte, hogy a rendezvényen, amelyre Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul is hivatalos volt, a választmányt megakadályozták koszorúzási szándékában. Kusztos Tibor tiszteletes 1994-ben került Kovásznáról Bánffyhunyadra, magával hozta azt a Hollandiából érkezett nyomdagépet is, melyet Kovásznán az egyházi épületben szereltek fel A Kalotaszeg folyóirat ebben a nyomdában készült. Péntek László, a Pro Kalotaszeg elnöke kifogásolta, hogy kétszer állítottak ki nyugtát ugyanarra a szolgáltatásra. A könyvelési rendellenességek miatt egyesület elnöki tisztségéből Péntek 1999-ben lemondott, sőt kilépett a tagok sorából is. A konfliktust tetézte a Kós Károly Kulturális Társaság és a református egyházkerület közötti, a Ravasz László emlékház tulajdon- és használati joga körüli vita. 1999-ben a Kós Károly Egyesület kuratóriuma Péntek Attilát - Péntek László fiát - választotta elnökké. A Ravasz-emlékház körüli gondok ott kezdődtek, hogy a fiatalok összejövetelei nyomán károk keletkeztek az ingatlan berendezésében. A református egyházközség kitiltotta Péntek Lászlót és Péntek Attilát a Ravasz-házból, valamint a parókiáról és az imateremből. A Kós Károly Egyesület eldöntötte, írásban fogja tájékoztatni az Illyés Közalapítvány magyarországi kuratóriumát a bánffyhunyadi szórványmagyarság kulturális központjának szánt Ravasz László emlékház körül kialakult helyzetről. /Meghúzták a Ravaszt az emlékház ügyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2001. június 5.
Jún. 3-án koszorúzási ünnepséggel emlékeztek Bánffyhunyadon /a helyi Kós Károly Kulturális Társaság szervezésében/ Kalotaszeg Nagyasszonyára, Gyarmathy Zsigáné - született Hori Etelkára. Lőrincz András helyi kutató ismertette a Nagyasszony életének fontosabb állomásait, külön kitért férje, Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos szerepére, Kalotaszeg felvirágoztatására irányuló törekvésére. Ő volt az, aki megalakította a kalotaszegi Takarékpénztárt, a házaspár nevéhez fűződik az árvaház, valamint a normáliskola beindítása is. Szentandrási István városi RMDSZ-elnök hangsúlyozta: nagy szükség lenne az összefogásra, amely sajnos jelenleg nem jellemzi a bánffyhunyadi magyarságot. A temetőben a Gyarmathy-sír a Gyarmathyné nevét viselő általános iskolások irodalmi köre szépen kitisztította, rendbetette. A sírnál elmondott ünnepi beszédében Péntek Attila, a Kós Károly Kulturális Társaság elnöke hangsúlyozta, milyen nagyszerű munkát végzett Gyarmathyné több mint száz évvel ezelőtt, hiszen hatását és áldásos gyümölcsét a mai kalotaszegiek, akár magyarok, akár románok, élvezik, hiszen jókora jövedelmet jelent számukra a kalotaszegi népi varrottasok eladása, értékesítése. /Péntek László: Kalotaszeg Nagyasszonyának élő hagyatéka. Gyarmathy Zsigánéra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./
2001. június 12.
1997-ben visszakapták Sztánán anyai nagyapja, Szentimrei Jenő házát és körülbelül másfél hektár telket, tájékoztatott Szabó Zsolt, akkor döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Szentimrei Alapítványt, amely a kalotaszegi, azon belül pedig a sztánai szellemiséget, hagyományt ápolja. A ház közvetlenül a Varjúvár mellett van, és szintén Kós Károly tervezte. Szentimreiék Kós Károllyal közösen adták ki a Kaláka Kalendáriumot az 1925-ös esztendőre. Ez egy könyvritkaság, mindössze 250 példányban jelent meg. Ennek az újrakiadása volt az alapítvány első jelentkezése, ezt mutatták be 1998-ban. Szeretnék legalább részben visszaszerezni valamilyen módon Sztánának mint kulturális központnak a régi fényét. A kolozsvári egyetemről az újságíró szakos diákokkal is rendszeresen kijárnak Sztánára, mert nemcsak Szentimreiről, Kósról híres e település, hanem ellátogatott ide Benedek Elek, Kosztolányi Dezső, Szántó György, sőt járt itt Márton Áron püspök is. Szerveztünk már három egyhetes tábort is. /Megismertetni Kalotaszeg szépségeit. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 12./
2001. június 19.
Júliusban lesz a 75. évfordulója annak, hogy báró Kemény János 28 erdélyi írónak, költőnek elküldte meghívó levelét, akik aztán nyaranta néhány napon át a marosvécsi Kemény-kastély vendégei voltak. Ez alkalomból jún. 16-án Marosvécsen emlékeztek a Helikon megalakulására, majd megkoszorúzták Kemény János sírját. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindenekelőtt a Kemény-család szerepét emelte ki az irodalmi társaság létrehívásában. Kemény Jánosét, aki birtokai egy részét az irodalomnak szentelte, több nyáron át Marosvécsre hívta össze az "erdélyi szellemi lovagrendet". Az irodalmat művelők közösségi szolidaritása fogja meghatározni az erdélyi magyar irodalom sorsát, mondotta az elnök. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke főleg Kemény Jánosné, Auguszta asszony érdemeit emelte ki, aki bár idegen földről származott, szívvel, lélekkel támogatta a találkozók ügyét. A jelenlevők a Magyar Írószövetség, a Helikon - Kemény János Alapítvány valamint a Látó folyóirat és az Aranka György Alapítvány nevében helyezték el a koszorúkat. Jún. 16-án délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban folytatódott a megemlékezés. Gálfalvi Zsolt méltatta a marosvécsi találkozókon kialakult szabad írói munkaközösséget, a 15 találkozót, ahol egymás mellé kerültek az erdélyi avantgardisták, konzervatívok, radikálisok, emigráns mágnások vagy éppenséggel püspökök. A helikoni munkaközösségnek nem volt működési szabályzata, nem volt sehova bejegyezve, valószínűleg ezért maradhatott fenn 1944-ig. Pomogáts kiemelte, hogy most is szükség lenne ilyen laza, baráti irodalmi társaságokra. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője A szomszédvárak lebontása címmel főként két folyóirat, két írói tábor csatározásáról, torzsalkodásáról értekezett. A Korunk és az 1928 májusától 1944 szeptemberéig megjelenő Erdélyi Helikon köré csoportosuló írókról tartott előadást. - A helikoni mozgalom névsorában ott található Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Sípos Domokos, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Szabédi László... és sokan mások. /Máthé Éva: Hetvenöt éve történt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2001. június 25.
Megtartották a Marosvásárhelyi Katolikus Napokat. A Deus Providebit Tanulmányi Ház négy napon át a Katolikus Napok helyszíne volt. Jún. 21-én Potyó Ferenc érseki helynök Laikusok és klerikusok címen tartott előadást, majd kiscsoportos beszélgetések zajlottak. Jún. 22-én a Kós Károly Alapítvány fotókiállítását nyitották meg, majd Tóth István költő tartott előadást Babits Mihály költészetéről. Jún. 23-án a felvidéki, bártfai Muskovszky Viktor (Orbán Balázshoz hasonló személyiség) életművét bemutató kiállítás nyílt és pódiumbeszélgetés zajlott Katolikusság a civil társadalomban címmel. A beszélgetésen többek között részt vett dr. Bura László, a Pax Romana Egyesület elnöke, Fodor Sándor író, doktor Márton András, a Caritas egészségügyi programjainak a felelőse és Puskás Bálint RMDSZ-szenátor, a hazai Máltai Szeretetszolgálat elnöke. Jún. 24-én a belvárosi templomban a kecskeméti érsek helynöke, Farkas László celebrált szentmisét. A Marosvásárhelyi Katolikus Napokat a tavaly rendezték meg először. /(Máthé Éva): Katolikus Napok - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2001. június 28.
A Gyergyószárhegy központjában lévő, Kós Károly tervei alapján felépített Kultúrházat a német érdekeltségű, Glaskasten Intermedia Kft. és a helyi Cika Kulturális Alapítvány közösen koncesszionálná egy falusi kulturális központ létrehozása érdekében. Márkos András, a csíkszeredai származású, a hetvenes években Bécsbe, majd Amerikába disszidált, jelenleg Stuttgartban élő festőművész, 1999 augusztusában elhatározta, hogy egy időre "visszavonul" alkotni az itteni ferences kolostorba. Az elhanyagolt állapotban levő Kultúrotthon három termét tataroztatta, szerelte fel műteremnek, irodának és korszerű kiállítótérnek. Az azóta eltelt időszakban Márkos személyes kapcsolatai révén itt mutatták be először kortárs nyugati alkotók munkáit. Az időközben megjelent törvény alapján a szárhegyi közbirtokosság visszaigényelte régvolt tulajdonát, a művelődési házat. Később azonban a közbirtokosság tulajdonosi jogáról lemondott. A kultúrház így a tanács ellenőrzése alá került vissza, azóta különböző jogi problémák adódtak. Márkos kijelentette, tervét mindenképpen megvalósítja, létrehozza a kulturális központot. /Megrekedt a kezdeményezés? Kulturális központot hoznának létre Gyergyószárhegyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./
2001. június 30.
Az erdélyi művelődéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektől majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat első két darabja után a huszadik század művelődési életében jelentős szerepet játszott, zömében írókról, költőkről írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak között van Szentgyörgyi István, Bánffy/Kisbán Miklós, Tompa László, Kós Károly, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Berde Mária, Reményik Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Báró Kemény János, Szemlér Ferenc, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Dsida Jenő, Szabédi László, Wass Albert, Jékely Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor és Szilágyi Domokos. /Németh Júlia: Belépő az Erdélyi Panteonba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./ Az Erdélyi Panteonba helytelen volt beemelni Gaál Gábort.
2001. július 2.
Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A Finna Géza által vezetett Kós Károly Alapítvány mutatott be ünnepi műsort, majd Dorin Florea polgármester és Fodor Imre alpolgármester köszönetet mondott az alapítványnak, amely kiállításaival, kultúrműsoraival immár tíz éve a város művelődési életének főszereplője. /Szucher Ervin: Legyen a szobor egy kiáltó szó. Kós Károly előtt tisztelegtek a város vízüzemében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./ A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette, Balogh Cubi helyi vállalkozó műhelyében öntötték. - Marosvásárhelyen, a Bernády Házban népművészeti seregszemle nyílt. Bandi Dezső népművelő tanítványainak munkássága ugyancsak figyelmet érdemel. /(Máthé Éva): Szobor és népművészet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./
2001. július 4.
A Vendégségben Budapesten című programsorozat keretében immár hatodik alkalommal hirdették meg a határon túli magyar fiatalok találkozóját; a tíz napos eseménysorozat júl. 3-án ifjúsági gálával vette kezdetét a Petőfi Csarnokban. A rendezvényekre az idén 15 országból hatszáz - 12 és 20 év közötti - fiatal érkezett, elsősorban amatőr művészeti csoportok tagjai. A találkozóra érkezett fiatalok megismerhetik az erdélyi fiatalok és művészeti csoportok régióját a Mogyoródi úti Kós Károly Kollégiumban. A bemutató idején kézműves foglalkozásokat tartanak, az érdeklődők megismerkedhettek a bútorfestéssel, a csizmadiamesterséggel, a fazekassággal és a népi hímzések készítésével. A találkozó előadásainak sorában középpontba kerül Széchenyi szellemi öröksége is; Széchenyi Istvánt, az embert Kenessey Károly, a nagycenki múzeum igazgatója; a gazdaságfejlesztőt Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára mutatta be, míg Széchenyi naplóját Bánffy György színművész idézte fel, Matolcsy György gazdasági miniszter pedig a Széchenyi tervről szólt. /Határon túli magyar fiatalok találkozója Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2001. augusztus 2.
Régi álom valósult meg július 28-án, a Szent Kristóf-kápolna felszentelésével a Gyilkos-tónál. Hajdó István főesperes a kápolnát "lelki Dévavár"-nak nevezte, amelybe szívek és lelkek épültek. A Gyilkos-tónál 1916-ban leégett kápolna helyére Kós Károly 1933-ban másikat tervezett, amiről csak egy képeslap maradt fenn a szerencsi Zemplén Múzeumban. A Kós Károly-i hagyományokat is követő tervet Anthony Gall magyar származású ausztráliai építész készítette, együttműködve a belső terveket, körfreskót készítő Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészekkel. Az építkezés fő támogatói az Illyés Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és több magánszemély. A kápolna római katolikus, de nyitott lesz más felekezetek előtt is. Hajdók István távlati tervei között egy keresztény ház kialakítása is szerepel. A kápolnaszentelés napján körmenet indult a kápolnához, Sebestyén Márta magyarországi énekesnő egyházi énekeket adott elő. A kápolnát Tamás József csíkszeredai segédpüspök szentelte fel. A kápolna alapköve az egri székesegyházból származik, amelyet Szent István király építtetett. /Gál Éva Emese: "Lelki Dévavár" Kápolnaszentelés a Gyilkos-tónál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
2001. augusztus 10.
Horváth Arany Magyarózdon született Horváth István, a közismert író leányaként. Egy ideig a Színiakadémia hallgatója volt, de tanulmányait abba kellett hagynia, mert Panek Zoltánnal kötött házasságából 1957-ben megszületett lánya, Panek Katalin Arany színművésznő. 1963-tól szabadúszó újságíróként tevékenykedett. Harminc évig, nyugdíjba vonulásáig a Művelődésnél dolgozott szerkesztőként, rovatvezetőként, később főszerkesztő-helyettesként. 1997-ig az Erdélyi Gazda főszerkesztője, jelen pillanatban a Transsylvania című folyóirat (Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatója) európai főmunkatársa. Újságírói tevékenysége mellett tévéjátékot, életrajzi elbeszélést és riportkönyveket írt. Horváth Arany minden évben Kézdivásárhelyre "költözik" egy hónapra, fogalmazása szerint hazajön, mert a céhes várost tartja második otthonának. " Elmondta, hogy annak idején kolozsvári otthonukban rengeteg író fordult meg. Kós Károly arra figyelmeztette a fiatalabb írókat, hogy minden nap lépni kell: senki és semmi másért, csak a magyarságért. Sütő Andrást 14 évesen ismerte meg, ő meghatározója volt életének. Édesapám után ő volt az az ember, akiben annyi szeretetet, tisztaságot és jóságot talált, mint senki másban. - Köztudott, hogy édesapját a belügyesek gázolták el. Horváth Arany egészen az igazságügyi minisztériumig elment az ügyével. Az egyik szekustiszt - aki most Izraelben kiképzőtiszt - azt mondta: "Vigyázz, mert te is a kerék alá kerülsz." Horváth Arany hívő református. - A mai irodalomról elmondta: jelenleg sok magyar tollforgató számára nevetséges, ha azt mondja: nép-, nemzeti irodalom. A globalizált irodalomra az jellemző, hogy mindegy mit ír, milyen nyelven írja a szerző. Ugyanez a tünet megtalálható a színházi rendezők törekvéseiben is. Fő céljuk: értse meg a holland, a svéd, az angol. Az nem baj, ha a mieink nem értik. Véleménye szerint nem lehet egy nemzetrészt megtartani egy olyan irodalommal amely tartalmában érthetetlen. - Horváth Aranyt szoros kapcsolatok fűzik Csernátonhoz, az ottani múzeumhoz, emellett nagyon szereti Kézdivásárhelyet. /Bartos Lóránt: Emberközelben Horváth Arany. "Szeretem szeretni az embereket". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./
2001. szeptember 6.
Sepsiszentgyörgyön a textilipari és a Perspektíva iskolát felszámolták, a kettőből egy harmadikat hoztak létre, mely szept. 15-én Kós Károly Iskolaközpont néven nyitja meg kapuit. Mindezt a két iskola vezetősége kérte. A munkában a tanárok és a diákok is részt vettek, falat húztak, belső szerelést végeztek, így negyedannyi pénzből sikerült mindent rendbe tenni. Lesznek olyan napok, amikor bizonyos osztályoknak kizárólag a műhelyépületben tartanak órákat, az általános műveltségi tantárgyak a Gábor Áron utcai főépületben lesznek. Az idei tanévtől a középiskolában összesen tizenegy osztályban tanítanak, ebből három induló IX. osztály. Az esti tagozaton kilenc osztályban kezdődik a tanév, a szakiskolában hét folytató osztály és - ha a pótfelvételin betelnek a helyek - szintén hét induló évfolyam kezdi a tanulást, valamint három osztályban itt oktatják a speciális iskolából kikerülő szakiskolásokat is. A két tantestület pedagógusai mind helyet kaptak az új iskolában, a szabad helyekre helyettesítőket is felvettek. Két, létszámában fogyatkozó, a kínált szakmák tekintetében részben iskola helyett született egy új, melynek tizennyolcezer kötetes könyvtára van, két informatika laboratórium teljes felszereléséből áll a számítógépparkja, a nagy tornaterem mellé készült két kisebb. /(fekete): Új iskola Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./
2001. szeptember 8.
Rendhagyó véndiáktalálkozók voltak szeptember elején Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. Az 1966-ban végzett tanítóképzősök 35 éves találkozójukon tizenheten gyűltek össze. A legtöbb szórványvidéki falusi tanítóként élte meg az eltelt 35 esztendőt. Valamennyien helytálltak, végzik a munkájukat ott, ahol a néptanítói szolgálatot vállalták. Az osztályban 36-an végeztek, három osztálytársunk elköltözött az élők sorából, s akik maradtak, szétszóródtak: legtöbben Erdélyben, néhányan Magyarországon. A találkozóra érkezők elkeseredetten láthatták a kollégium jelenlegi állapotát: csak a főtér felőli homlokzatán felújított iskola három szárnyának belsőudvari része, a tornaterem, a Kós Károly-féle óvóképző épülete szinte háborús időket idéz. A történelmi műemléknek is beillő épületegyüttes felújítására az esztendők során sokan ígértek segítséget, ám abból vajmi kevés lett: megjavították ugyan a díszterem beomlott mennyezetét és a szúette tetőt, az angol királyi család támogatásával és holland segítséggel megújulhatott a lánybentlakás egy része, az óvóképző. Azonban az óvónőképző egyik sarkánál a tavasszal beomlott a talán törökkori alagút, s azóta semmi sem történt. A tavasz folyamán Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár ígért számottevőbb segélyt, ám abból eddig semmi sem lett. /Ferencz L. Imre: Lassan már csak a szelleme? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
