Dr. Kelemen Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke összegezte a 2002-es év fő megvalósításait: a Bolyai Farkas Líceum elindult a "visszamagyarosodás" útján; év végére 82-85 %-os lesz a birtoklevelek kiadásának aránya. A sikertelenségek között említette: nem sikerült elérni, hogy a Calarasilor utca visszakapja Kossuth Lajos nevét, bár több mint egy éve döntött erről a városi tanács. A 2003- as év feladatai közé sorolta, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen és a Petru Maior Tudományegyetemen végre létrejöjjenek az önálló magyar szakok. Borbély László országos alelnök, parlamenti képviselő számolt be arról, hogy lezárultak az RMDSZ kongresszusi jelölő gyűlések. Az alapszabályzat-módosító bizottság véglegesítette jelentését, látványos változások nem lesznek, de mindenképpen javaslatot tesznek a belső választások és a tiszteletbeli elnök helyzetének rendezése ügyében. Január 15-e után széleskörű vitára bocsátják a módosító javaslatokat. Borbély szerint az idei protokollum 89 pontjából 80 megvalósult, viszont Kolozsváron és Marosvásárhelyen rendezni kell az egyetemek ügyét. Az orvosi és gyógyszerészeti egyetem rektorátusával tárgyaltak, eredmény még nincs. A Petru Maior Egyetem rektora "még gondolkozik"... (Immár 13 éve gondolkozik, és többször nyilatkozott arról, hogy nincs szükség magyar oktatásra az egyetemen.) /Máthé Éva: "Nem vagyunk a Romániai Magyar Mazochisták Szövetsége!". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./
2002. december 30.
A tordai Petőfi Társaság a Népfőiskola keretében dec. 15-én könyvvásárt szervezett az IKE teremben. Másnap Molnár Bodrogi Enikő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-finn szakos tanára "Nyelvhasználat és jog" című előadását tartotta meg. Dec. 20-án Keszeg Vilmos következett, Kossuth Lajos a népi kultúrában címmel. Amerikában 1902-ben, 1928-ban és 1990-ben emeltek szobrot Kossuth tiszteletére. Nagy Albert, a Petőfi Társaság elnöke jelezte, hogy összeállítják a népfőiskola jövő évi programját. /Ladányi Emese-Kinga: Kossuth-évet zárt a tordai népfőiskola. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2003. január 18.
Szatmárnémetiben az RMDSZ-en belül megalakult Polgári Szárny az elmúlt hónapokban több száz aláírást gyűjtött azoktól, akik szeretnék, ha a városnak lenne Kossuth Lajos utcája, Kossuth-szobra és parkja visszakapná régi elnevezését, és újra Kossuth-kert lenne. Eddig egyetlen RMDSZ-tanácsos sem vállalta, hogy a testület elé vigye az utcanév-módosításról szóló tervezetet. Az RMDSZ politikusai leggyakrabban a többség érzékenységére való hivatkozással próbálják meg elkerülni az ilyen helyzeteket. Pécsi Ferenc, az RMDSZ parlamenti képviselője is a kezdeményezés mellé állt, hiszen ezzel valamelyest enyhíteni lehetne az 1990-ben, Szatmárnémetiben történt drasztikus névváltoztatási fellángolást, amikor magyar személyiségekről elnevezett utcák román személyiségek neveit kapták. Jelenleg a város 368 utcájából 9 visel magyar nevet, 110 pedig a románság történelméhez tartozó elnevezést kapott. Közben Szatmárnémeti lakosságának több mint negyven százaléka magyar. Ilyés Gyula, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke szerint a névmódosításokat nem lehet a tanácsban megszavaztatni a román többség miatt. /Princz Csaba: Lesz-e Szatmárnémetiben Kossuth utca, Kossuth-szobor és Kossuth-kert? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 18./
2003. február 3.
Febr. 2-án Orbán Balázsra emlékeztek, születésének 174. évfordulóján ünnepelték főtéri szobra előtt a székelyudvarhelyiek. Ünnepi beszédek, szavalatok és dalok hangzottak el, majd megkoszorúzták a legnagyobb székely szobrát. Szász Jenő polgármester ünnepi beszédében Orbán Balázs és Kossuth Lajos mellé Tőkés Lászlót sorolta. Olyan értelemben, hogy e nagy elődöket cserbenhagyták kortársaik, most pedig ugyanez történik. Hegyi Sándor református lelkipásztor Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége volt elnökének a státustörvény módosítása ellen tiltakozó felhívását ismertette, és aláírásgyűjtést kezdeményezett. /Katona Zoltán: 174 éve született a legnagyobb székely. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 3./
2003. március 14.
Márc. 13-án Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoportban ünnepélyes külsőségek között felavatják a Kossuth Lajost ábrázoló domborművet. Az értékes alkotást Dinyés László budapesti szobrászművész készítette és ajándékozta az aradi iskolának. Ugyancsak márc. 14-én indítják el a Csikyben az Üzenet a talapzatra akciót. A gyerekek osztályonként egy pici öntapadós papírlapra írják és az iskola udvarán lévő gránittömbökre - a Szabadság-szobor talapzatköveire - helyezik el gondolataikat a szabadságról. Később ezeket a szép és őszinte gyermeki gondolatokat a Kossuth-dombormű alatt helyezik el. Ugyancsak egy jelképes urnában jelképes összegekkel a csikysek elindítják a gyűjtést a Szabadság-szobor felállítására. /Kossuth-dombormű a Csikyben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./
2003. március 15.
Aradon márc. 14-én a Csiky Gergely Iskolacsoport félemeletén ünnepélyesen leleplezték Kossuth Lajos domborművét, Dinyés László magyarországi szobrászművész alkotását. Szakács Ferenc igazgató köszöntötte a jeles budapesti szobrászművészt. Ujj János történelemtanár március 15. jelentőségét méltatva a nemzetek szabadsághőseiről szólt. Emlékeztetett arra, hogy Aradnak volt Kossuth-szobra, amelyet 1925-ben lebontottak, de most elmondhatjuk azt, hogy "Kossuth apánk visszatért" - mutatott rá. Dinyés László erre az alkalomra elhozta Aradra Szőllősy Károly (1842-1895) aradi iskolaigazgatóról írt új könyvét. A kismonográfia forgalmazásából befolyó összeget a Szabadság-szobor felállítására adományozzák. Petőfi és Kossuth itt, egymás szomszédságában, az iskola folyosóján örök jelképei az egyetemes szabadságvágynak. /Puskel Péter: Kossuth Lajos "visszatért". = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./
2003. március 17.
Szatmárnémetiben márc. 15-én a Láncos-templomban kezdődött az ünnepségsorozat. Kiss Zsuzsa, a Református Gimnázium tanárnőjének beszéde után dr. Kiss László, a Szent-Györgyi Albert Társaság elnöke Szilágyi Évának, a Református Gimnázium igazgatónőjének átadta a társaság díját. Szilágyi Éva élete és munkája összefonódott a szatmári magyarság, illetve a szatmári református közösség életével. Az ünneplők a református temetőben, Kossuth Lajos emléksírjánál folytatták az ünnepséget. Kereskényi Sándor szenátor a megbékélés szükségességét, a nemzeten belüli egység jelentőségét hangsúlyozta. Az Ormos-ház falán elhelyezett Petőfi-emléktáblánál folytatódott a megemlékezés, ahol Varga Attila parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet.Az Északi Színházban Turi Gábor, Debrecen alpolgármestere mondott ünnepi beszédet, majd a nagyváradi Kiss Stúdiószínház mutatta be pódiumműsorát "Fényes ég alatt" címmel. /Túrós Lóránd: Március 15-i ünnepségek Szatmár megyében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./
2003. május 5.
Máj. 4-én leleplezték Marosvásárhelyen Izsák Márton bronzszobrát, amely a holokauszt helybeli áldozatainak állít emléket. Az avatáson a romániai hitközségek szövetségének vezetője, a temesvári főrabbi, a helyi hivatalosságok és lakosok mellett Skóciából és a világ más tájairól érkezett vendégek vettek részt. Hakohen Menachem, Románia főrabbija és Ovidiu Natea prefektus leplezte le Marosvásárhely díszpolgárának alkotását, amely a fájdalomtól megtört zsidó családot ábrázol. Dr. Neumann Ernő temesvári főrabbi arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy nem elég a zsidógyűlöletet tiltó törvényeket megalkotni, miközben a valóságban továbbra is őrökkel kell megvédeni a zsidó intézményeket, templomokat, óvodákat, temetőket... A kultuszminiszter üzenetében a gyűlöletes diktatúrát, és a magyar csendőrök túlkapásait hangsúlyozta, nem említette az Antonescu diktatúra zsidóellenes bűntetteit. Dorin Florea polgármester a marosvásárhelyi zsidóságnak a város építésében, gazdagításában játszott szerepére emlékezette a hallgatóságot. Spielmann Mihály marosvásárhelyi zsidóként és az RMDSZ képviselőjeként megemlítette Petőfi Sándor és Kossuth Lajos példáját, akik a zsidók egyenjogúságáért álltak ki. Véleménye szerint fölösleges az a két szó, amely a szobor talapzatára a Remember Holocaust! alá kitett román nyelvű táblácskán a fasiszta magyar kormány felelősségére utal. Az ígéretek ellenére a művelődési és vallásügyi miniszter utasítására a szobor talapzatára mégiscsak kitették a vitatott feliratot, az emlékmű felállítását támogató Fodor Imre alpolgármester nem vett részt az avatáson. A közönség egy részének megrökönyödésére viszont az első sorokban foglaltak helyet a marosvásárhelyi Antonescu-kultusz leghangosabb zászlóvivői. /(b. gy.): Felavatták a Holokauszt emlékművet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./ Köztéri holokauszt-emlékművet avattak máj. 4-én. Helyi magyar vélemények szerint Románia úgy kíván saját holokausztjával, a mintegy 270 ezer áldozatot követelő moldvai, besszarábiai és transznisztriai zsidógyilkosságokkal szembenézni, hogy a magyarok elkövette atrocitásokra utal. /Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2003. július 1.
Az idei Ditrói Falunapok legemelkedettebb pillanatai a Kossuth-park felavatása és a két székely kapu megáldása volt. A két kapufaragó, Rozsnyai János faragómester, illetve Petres Lajos nyug. zenetanár, valamint Bardócz Ferenc polgármester köszöntötte a Kossuth Lajos park névadására egybegyűlt ünneplőket. A nagytemplommal szemben a község önkormányzata állított kaput. A felirata: "Mikor nem lesz hon, csak világ, a magyaroknak akkor is lesz hazájuk, hiszen övék volt Kossuth Lajos". A bejárat fölött Kossuth Lajos képe látható. A park északnyugati bejáratánál a helyi közbirtokosság állíttatott székely kaput. Avatásakor Kovács Béla közbirtokossági elnök vágta el a szalagot. Készítője, Petres Lajos díszkapunak nevezi, mert minden oldala székely motívumokkal díszített. /Bajna György: Kossuth-park Gyergyóditróban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./
2003. július 29.
Marosvásárhelyen a júl. 31-i tanácsülésen döntenek a Calarasilor utca Kossuth Lajosra való visszakereszteléséről. A névadó bizottság még az elmúlt esztendőben döntött a névcseréről, azonban a prefektúra véleményező testülete kedvezőtlenül bírálta el a kezdeményezést. Spielmann Mihály, a bizottság tagja a Krónikának elmondta, hogy az öttagú testület három román nemzetiségű tagja lényegében minden kezdeményezést leszavazhat. Ovidiu Natea prefektus kijelentette: nincs meggyőződve afelől, hogy a testület véleményét nem kell tiszteletbe tartani. Dorin Florea polgármester nem ért egyet a névváltoztatással. "Nem szeretném, ha a Kossuth utca miatt etnikai feszültségek keletkeznének a városban" - érvelt a polgármester. Az általa említett politikai egyeztetés már megvolt az elmúlt héten. Benedek István frakcióvezető elmondta, akkor Florea elismerte, hogy a jó együttélés érdekében a magyarok érzékenységére is oda kell figyelni. Benedek közölte: "A múlt tanácsülésen mi megtettük az első engedményt a román kollegákkal szemben, amikor megszavaztuk az Avram Iancu-emlékház létesítését. Most meg készen állunk támogatni a görög katolikus egyház telekigénylési kérését". A volt Kossuth utca ügyéről szólva, Florea az Antonescu sétánnyal felmerült problémákkal próbált párhuzamot vonni. Mint ismeretes, a magyar tanácsosok által keresztülvitt névcserét a törvényszék érvénytelenítette, így megmaradt az Antonescu sétány. Az önkormányzati döntést akkor a Háborús Veteránok Egyesülete támadta meg, egy Szatmári Ibolya nevű bírónő pedig a közismerten magyarellenes szervezetnek adott igazat egy hónappal ezelőtt. Benedek szerint az önkormányzat Gabriela Puni városházi jogtanácsos etikátlansága miatt veszített ebben az ügyben. Benedek a törvényszék ítéletét Izrael bukaresti nagykövetségére és több nemzetközi szervezethez is eljuttatta. /Szucher Ervin: Antonescu utca...Visszakapja nevét a Kossuth utca? = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2003. augusztus 1.
Júl. 31-én Marosvásárhelyen a városi tanács ülésén hosszas vita után megszavazták, hogy a város egyik főutcája visszakapja régi nevét: újra Kossuth utca lesz. Moraru Octavian tanácsos érvei szerint az utca a bécsi diktátum után kapta a nevét. A továbbiakban Lendvai Pál, az ötvenes években Ausztriába emigrált újságírónak a Humanitas Kiadónál megjelent könyvéből idézett, amely szerint "ez az öntelt varázsló" (Kossuth) teljes alávetettséget követelt, és aki ennek nem tett eleget, azt a kiirtással fenyegette meg. - Kossuth nem a román nép érdekeiért harcolt, hanem ki akarta végezni a románokat - jelentette ki Moraru. Spielmann Mihály mesének nevezte a románok kivégzéséről szóló történeteket, és utalt arra, hogy 1850-ben két román püspök találta ki a 40 ezres számot, hogy minél több kártérítést kérhessenek Ferenc Józseftől. Hozzászólásában utalt arra, hogy az erdélyi románok és a zsidók Kossuthnak köszönhetik a felszabadításukat, a magyar és a román polgárság pedig a lehetőséget a fejlődésre. /(bodolai): Újra van Kossuth utca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./ Visszakapta nevét a Kossuth Lajos utca Marosvásárhelyen. A Kultúrpalota vagy a vár mellett ez az elnevezés is szerves része a város történelmének. Az utca száz esztendőn át viselte Kossuth Lajos nevét, első erdélyi szobrát is Marosvásárhelyen emelték, dr. Bernády György kezdeményezésére. Az 1899-ben felavatott szobrot 1920-ban tüntették el. Ekkor változtatták meg először az utca nevét is, majd 1940-től 1986-ig volt újra Kossuth utca. /(bodolai): Igazságtétel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2003. augusztus 21.
Aug. 15-én ünnepélyes keretek között adták át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézete által létrehozott Erdélytörténeti Alapítvány 2003-as pályázatának díjait. Egy nagyobb lélegzetű, székely falumonográfia elismerésére szánt I. díjat, pályázó hiányában, nem adták ki. A II. díjat az eddig publikálatlan forrásokat feldolgozó kéziratok szerzői kapták. III. díjban részesült Sas Péter, az Erdély és főleg Kolozsvár szellemi kincseinek kutatásán és bemutatásán munkálkodó, Budapesten élő művelődéstörténész. A tudományos kutató a Művelődésben, a Keresztény Szóban és a Szabadságban megjelent írásaival, főleg kolozsvári templomtörténeti monográfiáival, valamint P. Benedek Fidél és az erdélyi ferencesség hagyatékának közreadásával jelentkezett. Pályadíját - Kós Károly, a politikus című dolgozatáért - Bitskey István professzor, a tudományegyetem rektora adta át. Sas Péter művelődéstörténész már eddig is nagy figyelmet szentelt Kós Károly élete és munkássága bemutatásának. Nevéhez fűződik az építész-író születésének 100. évfordulójára - 1983-ban - megjelent Kőből, fából házat... igékből várat, majd a Nem spekuláltam, éltem... és a Kós Károly emlékezete (1984), valamint a Kós Károly Képeskönyv (1986) összeállítása, szerkesztése. Nemrégen fejezte be Kós Károly összegyűjtött levelezésének kötetté formálását, megszerkesztését. A több mint 700 levelet tartalmazó kiadvány a könyvkiadás egyik őszi slágerének ígérkezik. /Fodor György: Erdélytörténeti Alapítvány-díjas Sas Péter művelődéstörténész. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./
2003. szeptember 22.
A Kovásznai Napokon jelen voltak Nagykanizsa, Pápa és Csenger testvérvárosok küldöttségei is. Látható volt az ASIMCOV kovásznai fiókja által szervezett Cov-Expo 2003-as kiállítása is. Voltak koncertek, a képtár falán leleplezték Kádár László- (1908-1989) emlékplakettet, melyet a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály szobrászművész alkotott bronzból. A kovásznai származású egykori debreceni professzor életét volt tanítványa, Süri Dakar István tibetológus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára méltatta. A gazdakör óriástermény-kiállítást szervezett. /Bodor János: Városnapok Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
2003. október 15.
Zavaros érveléssel akadályozza a prefektúra, hogy Marosvásárhelyt az egykori Kossuth Lajos utca visszanyerje eredeti nevét. Megpróbálják megmagyarázni a minden eszközzel románizáló törekvések bizonyítványát. Kossuth Lajos soha nem járt Vásárhelyen, érveltek. Ez igaz. Azonban például II. Rákóczi Ferencnek, akit éppenséggel Erdélyország fejedelmévé iktatott be a Marosvásárhely tartott országgyűlés, szintén nincs utcája jelenleg Marosvásárhelyen! Ahogyan nincs Aranka Györgynek sem, aki annak idején itt hozta létre s működtette az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot. Nincs utcája a városban (pedig volt jó ideig) Kazinczy Ferencnek sem, aki itt jártában megcsodálhatta a Teleki Téka kincseit, Tolnai Lajosnak és Petelei Istvánnak sem, akik tollukkal írták be nevüket a magyar irodalom történetébe. Sem Tudor Vladimirescu, sem Cuza Voda nem járt soha Vásárhelyen - és mégis neveztek el utcát róluk. "Etnikai feszültséget" okozhat és "érzékenységet" sérthet, ha egy szép napon Kossuth Lajos nevét olvashatjuk az utcanévtáblán - kongatják a vészharangot prefektusi berkekben. Amikor egyszer estéről reggelre eltüntették Marosvásárhelyt a hagyományos utcaneveket; amikor ismét meg ismét bemázolták a város magyar nevét - akkor nem aggódott senki, hogy esetleg "etnikai feszültséget" okoz az ilyesmi? /Nagy Pál: Csak kérdem tisztelettel. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./
2003. november 18.
Nov. 18-án rendkívüli tanácsülést tart Marosvásárhely tanácsa. A napirendi pont egy Mihai Viteazul-mellszobor felállítása december 1-jére. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Kelemen Atilla újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: az RMDSZ nem ellenzi a Mihai Viteazul-szobor felállítását, de csak akkor, ha nekünk is felállítnak egy Kossuth Lajos- vagy Aranka György-szobrot, és lesz Kossuth Lajos utca is. A XXI. században, az érzékenységek figyelembevételével, ezek a dolgok kölcsönösek kell legyenek - jelentette ki az RMDSZ megyei elnöke. /(m. e.): Kultúra a kölcsönösség jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./
2003. november 29.
Baróton a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a háromhavonta megjelenő Erdővidéki Lapok után újabb művelődés- és tudománynépszerűsítő kiadványsorozatot bocsátott útjára Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár címmel. Az első szám a tavaly májusban Kossuth Lajos emlékére tartott tudományos ülésszakon Csikány Tamás hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, Egyed Ákos történész, az MTA tagja, az EME elnöke és Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója előadásait foglalja magában. Legközelebb valószínűleg a tavasz folyamán sorra kerülő Nagybaczoni Nagy Vilmost méltató előadások (a célnak sikerült megnyerni négy budapesti szaktekintélyt) anyagát közlik. /(hecser): Új kiadvány Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./
2003. december 9.
Mit jelent a módosított alkotmányban is benne hagyott cikkely, mely szerint Románia egységes nemzetállam? Ezt a művelődési minisztere kb. így fogalmazta meg: Romániában csak olyan szobrok kerülhetnek közterekre, amelyek a román nép történetéből ihletődtek. Az aradi Szabadság-szobrot nem lehetett újra felállítani a város egyetlen közterén sem. Merthogy nem a román nép történetéből ihletődött. Szamosújváron hatósági felszólítás, utasítás, sőt miniszteri tiltás ellenére, minden szükséges engedély hiányában, ráadásul az egyház tulajdonán, emlékművet lehet építeni. Marosvásárhelynek nem jár Kossuth Lajos utca, nem dukál egy Rákóczi-mellszobor. Az ortodox egyház milliárdokat kap arra, hogy kellő mértékben terjeszkedhessék a Székelyföldön. Egy alapítván ingyen eladományoz Mihai Viteazul-szobrokat az erdélyi városoknak. Eddig már tizenhét ajándék-szobor került köztérre. /Molnos Lajos: Törmelék. - Kitépett irkalapok 30. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./
2004. január 14.
Nem csak a helytörténészek számára jelent igazi csemegét Tatár Zoltán Kincses külvárosom /Kalauz Kiadó, Kolozsvár/ címmel a tavaly megjelent kötete. Tatár Zoltán elmondta, hogy Kolozsvár külvárosának egyik negyedében nőtt, neki az kincses volt a házaival, utcáival, embereivel együtt. Az ő vidéke az Attila út vagy a Györgyfalvi úttól kelet-északkeleti irányban egészen a Magyar utcáig terjed. Ebben benne van Oncsa-telep, a Kazinczy utca, a Taksony vezér utca, a Pata utca, az Endre király utca, a Zápolya utca és Porondbánya egészen a Kossuth Lajos utcáig. Tatár Zoltán 1938-ban születt Tordán, és 1940-ben jöttek Kolozsvárra. Ott lakott egészen 1986-ig, a nagy rombolásig. A fiatalok nem ismerik eléggé a város történetét, amely az utóbbi ötven év alatt annyira megváltozott, a felnövekvő nemzedék szinte el sem tudja képzelni, milyen lehetett régen. Gaal Györgynek a Magyarok utcájáról meg a Farkas utcai egyetemről jelent meg kötete, vagy Vincze Zoltántól a Farkas utca leírása. A régebbi időkből Mikó Imre A csendes Petőfi utca című regényes leírása nagyon értékes mű. Könyve megjelenése óta sok idős ember hívta, hogy elmesélje emlékeit. /Sándor Boglárka Ágnes: Külvárosi kincsek krónikása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2004. január 29.
Csíkszeredában mégsem keresztelik Kossuth Lajos nevére a székely város főutcáját, mert az ott lakóknak túl sokba kerülne a személyes iratok kicserélése. Marosvásárhelyen létezik egy érvényes tanácshatározat a Calarasilor utca Kossuthra való visszakereszteléséről, amelyet azonban Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester nem hajt végre. Kolozsváron a magyarság aránya 19 százalék, Marosvásárhelyen 50, Csíkszeredában 85 – a három erdélyi város lakóinak bizonyára nagyobb gondjaik is vannak annál, hogy van-e Kossuth utcájuk, e tény szimbolikus jelentősége mégsem elhanyagolható, írta Lukács János. Marosvásárhelyen a román hatalmat képviselő prefektus vétózta meg a magyar utcanevet, Csíkszeredában maga a magyar közösség. Az utóbbi megütközést kelt. Kossuth Lajosnak igaza volt, amikor a regiment fogyására panaszkodott. /Lukács János: Fogyóban a regiment? = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./
2004. február 9.
A szlovákiai Rozsnyón újra áll Kossuth Lajos először 1907-ben felállított köztéri szobra. A február 7-én tartott szoboravató ünnepségen másfélezer ember volt jelen. Róna József alkotása, a közel három méter magas Kossuth-szobor nem eredeti helyén, a város főterén, hanem a bányászmúzeum szomszédságában kapott helyet. /Rozsnyón újra áll a Kossuth-szobor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./
2004. február 19.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a Legfelsőbb Bíróságon fellebbez azon alapfokú bírói ítélet ellen, amely elrendeli a szervezet székelyudvarhelyi irodájának végrehajtó általi lezárását. A székelyudvarhelyi Ilyés Ibolya bírónő a Székelyudvarhelyi MADISZ és a polgármesteri hivatal között zajló per kapcsán február 16-án úgy ítélkezett, hogy az ifjúsági szervezet által magának követelt Kossuth Lajos utcai irodahelyiséget senki sem használhatja, míg a perben nem születik végső döntés. A helyi tanács 2003 augusztusában arról határozott, hogy a város pénzén felújított Kossuth utcai irodaházban hat irodát – köztük az Sz-MADISZ által béreltet is – az újonnan létesítendő lakossági nyilvántartó – népszerű nevén az útlevélosztály – rendelkezésére bocsátja. A 2003/75-ös határozat ugyanakkor arról rendelkezik, hogy az Sz-MADISZ az ugyanazon a folyosón található, egykor a SZINFO – Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda által használt irodahelyiséget kapja meg. A polgármesteri hivatal nem hajtotta végre ezt a határozatot, ugyanis az említett helyiséget az MPSZ jogelődje, az Udvarhelyért Polgári Egyesület bérelte már 2000 óta. Az útlevélosztály nem költözött be a számára kiutalt irodákba, de az Sz-MADISZ a függőben maradt tanácsi határozat alapján pert indított, hogy megszerezhesse az utcára néző emeleti iroda bérleti jogát. /Zilahi Imre: Lezárták az MPSZ-irodákat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 24.
Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./
2004. március 16.
Márc. 15-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban az erdélyi magyar történelmi egyházak, a kolozsvári magyar főkonzulátus valamint, a politikai és civil szervezetek képviselőinek részvételével, telt ház előtt tartottak ökumenikus istentiszteletet márc. 15-e alkalmából. Ezt követően az ünneplő sereg a volt Biasini Szálló elé vonult, ahol megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Este az ünnepség a Role és a TransylMania együttes koncertjével ért véget. Czirják Árpád érseki helynök márc. 15-ét az összmagyarság ünnepének nevezte. Pap Géza református püspök rámutatott, elmúlt az az idő, amikor mások mondták meg nekünk, hogy milyen szabadságra van szükségünk. Szabó Árpád unitárius püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az ünnep ne az egymásra mutogatás alkalma legyen, hanem a megtisztult nép megkülönböztetett napja. Mózes Árpád evangélikus-lutheránus püspök emlékeztetett, a forradalom hősei tudták, hogy harcuk több egyetlen nép harcánál, benne ezeréves szülőföldünkhöz való ragaszkodásuk jutott kifejezésre. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a fájdalmas csalódás és a harc közül az utóbbi választását nevezte helyénvalónak. Medgyessy Péter miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul olvasta fel, majd Valentin Cuibus, Kolozs megye alprefektusa Adrian Nastase román kormányfőnek a romániai magyarsághoz intézett köszöntő levelét tolmácsolta. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta: „azt üzenem a polgármesternek, hogy csomagolja össze műanyag pohárkáit, és menjen el”. Vekov Károly képviselő beszédében hangsúlyozta: „nem reálpolitikusokra és pragmatikusokra van szükségünk, akik végiglépegetik a történelmet, és nem hagynak nyomot maguk után, mondta a politikus hangsúlyozva a szabadság jegyében kívánjuk a szabadságot, az esélyegyenlőséget.” A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Bardóczi Csaba ismertette tizenkét pontban, hogy mit kíván az ifjúság. Ezek: 1. restitutio in integrumot, az elkobozott egyházi és közösségi ingatlanok teljes visszaszolgáltatását; 2. önálló állami magyar egyetemet; 3. erdélyi magyar bankot; 4. a csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését; 5. a kötelező katonai szolgálat végleges és azonnali eltörlését; 6. az itthonmaradást ösztönző pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet; 7. bátor kiállást magyarságunkat jelképező történelmi személyiségek szobrai védelmében; 8. Eva Maria Barki és Bayer Zsolt persona non grata minősítésének visszavonását; 9. az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesítését, az ifjúság megosztásának beszüntetését; 10. a magyarországi és romániai állami költségvetésből az erdélyi magyarságnak szánt összegek feletti RMDSZ uralkodás felszámolását, a politika kivonulását a támogatások elbírálásából; 11. élni a választás szabadságának lehetőségével; 12. teljes önrendelkezést az erdélyi magyar közösségünk számára, autonómiát. A Házsongárdi temetőben zajlott megemlékezést követően több magyar zászlót lengető fiatal vonult végig a Főtéren, majd a Szentegyház-, Bolyai- és Kossuth Lajos utca érintésével a Protestáns Teológiára ment. /Ördög I. Béla, Papp Annamária: Méltósággal ünnepelte március 15-ét Kolozsvár magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./
2004. március 16.
Gyergyószentmiklóson a Szabadság-emlékmű és a Kossuth Lajos-szobor talapzatára a város jelentősebb politikai és polgári szerveződései, valamint a testvérvárosok küldöttségei helyezték el a kegyelet virágait. A tekerőpataki fúvósok és a helyi Földváry Károly Hagyományőrző Lovas Bandérium tagjai immár elmaradhatatlan színfoltjai a hasonló rendezvényeknek. A bárminemű politikai felhangot nélkülöző beszédében Farkas Zoltán, a városi RMDSZ elnöke annak a hitével szólott, aki arra vágyik, hogy a jelen és múlt egymásra találásából érdemesebb jövő szülessen. /Bajna György: Méltó megemlékezés Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2004. március 22.
Halálának 110. évfordulóján Kossuth Lajosra emlékeztek Sepsiszentgyörgyön. A Magyar Polgári Szövetség széki szervezete által meghirdetett rendezvényen a Kossuth-szobornál Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató, a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács elnöke mondott beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a sepsiszentgyörgyi Pro-Urbe-díjas Nagy László Kossuth Kört szervezett 1945-ben, s tettéért súlyos börtönéveket szenvedett. /Szekeres Attila: Kossuth Lajosra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./
2004. március 31.
Márc. 22-én Bukaresten, a Petőfi Házban a 110 évvel ezelőtt elhunyt Kossuth Lajosra emlékeztek, akiről Demény Lajos történész tartott előadást. Márc. 23-án a Magyar Kulturális Központban bemutatkozott a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. Káli Király Istvánt, a kiadó igazgatója elmondta: 1991-ben a volt Igaz Szó, akkor már Látó című folyóiratnál dolgozó kollegákkal hozták létre a kiadót. A kiadó háziszerzőinek minősített Tóth Mária és Bogdán László olvastak fel írásaikból, majd Makkai Gergely mutatta be a Mezőségről írt könyvét. /Gáspár Hajnal: Bukaresti magyar rendezvények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./
2004. április 30.
Beke Sándornak /Székelyudvarhely/ idén a Fehér tulipánok és a Mosolygó oroszlánok című verseskönyvei mellett két könyve román nyelven is megjelent a bukaresti Cornelia Moldoveanu fordításában.Az egyik: Poezie de dragoste despre cascada Niagara (Szerelmes vers a Niagara vízesésről) című kötet válogatás Beke Sándor költészetéből, míg a másik, a Mi-am cladit in inima o biserica (Szívemben építettem egy templomot) istenes verseket tartalmaz. – Beke Sándor szerint a lefordított irodalmi alkotás egy nép irodalmának, lelkivilágának, kultúrájának, nyelvének a szolgálati útlevele. 1989 után alig hallani egy-egy románra lefordított műről. Beke Sándor erdélyi magyar költők verseit is fordította románra. Így a Román Írószövetség kiadványaiban napvilágot láttak Szemlér Ferenc, Szőcs Kálmán, Markó Béla, Lászlóffy Aladár, Molnos Lajos, Király László, Kenéz Ferenc, Jancsik Pál, Egyed Péter, Cselényi Béla, Soltész József, Balla Zsófia és más hazai szerzők versei az ő tolmácsolásában. Beke Sándor kiadója, az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó főleg történelmi, művelődéstörténeti, szociográfiai, nyelv- és irodalomtudományi, etnográfiai jellegű könyveket, a Székelykapu Könyvkiadó székelyföldi, helytörténeti munkák kiadását tűzte ki céljául, az Erdélyi Pegazus pedig főleg szépirodalmi könyvek kiadását vállalja programjában. Papp Tibor, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egykori eszperantó nyelvtanára fordított le 3 kötetnyi Beke-verset. E kötetek az ő jóvoltából jutottak el az európai országok eszperantó nyelvet is ismerő olvasóihoz, sőt az öreg kontinensen túlra, Észak- és Dél-Amerikába, Afrikába és Ázsiába is. /P. Buzogány Árpád: Beke Sándor két verseskönyve román fordításban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 30./
2004. április 30.
Ápr. 30-án tartja alakuló ülését Temesváron a Szent Korona Szövetség temesvári tagozata. A szövetség célja a Szent Korona tiszteletének elmélyítése, a magyarságtudat erősítése, minden, a magyar hagyományok megőrzésére irányuló kezdeményezés támogatása, magyarságismereti táborok szervezése a határon túli fiatalok részére. A Szent Korona Szövetség budapesti küldöttsége Temesváron részt vesz a tagozat alakuló ülésén. Másnap, május 1-jén reggel tovább indulnak, és Lugos–Karánsebes–Herkulesfürdő–Mehádia érintésével Orsovára utaznak. A Duna-parti városban emléktábla avatására kerül sor a Szent Korona ottlétének emlékére, mivel az úgynevezett Koronakápolna – a hely, ahol a hazát elhagyó Kossuth Lajos és kísérői elásták az ország szimbólumát –, a vaskapui duzzasztás miatt az óvárossal együtt víz alá került. /A Szent Korona Szövetség programja. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./
2004. június 20.
Öt éve Kézdivásárhely központjának a Kantával összekötő útját Márton Áron püspökről nevezték el. Most a főtér felőli végén található kis parkban szobrot állítottak a szentéletű püspöknek. A számos dombormű és emléktábla mellett Kézdivásárhelyen már áll Gábor Áronnak, Bem Józsefnek, Turóczy Mózesnek, a szabadságharcban és világháborúkban elesett hősöknek, Kossuth Lajosnak köztéri szobra, Petőfi Sándorra egy mellszobor emlékeztet a róla elnevezett általános iskola udvarán. A főtéri Gábor Áron-szobrot valamint a hősök emlékművét kivéve mindegyik alkotás a város kiváló szobrászművész-tanárának, Vetró Andrásnak a munkája. Márton Áron szobra is az ő alkotása. A bronzszobor Balogh József marosvásárhelyi öntőmester műhelyében készült. Az avatóünnepség pünkösdhétfőn, máj. 31-én volt. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta a környékbeli papság részvételével. Az ünnepségen jelen volt Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete is. /Fórika Balázs: Szoboravatás Kézdivásárhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 20./
2004. július 10.
Júl. 10-én Rákóczi-portrészobrot avatnak Sepsiszentgyörgyön. Azért most, mert Erdélybe a kuruc világ késve, 1704-ben köszöntött be. II. Rákóczi Ferencet 1704. júl. 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen választották Erdély utolsó fejedelmévé. A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművészt kérte fel az alkotásra. Nem messzire a Rákóczi-szobortól a múlt évben leplezték le Kossuth Lajos portréját. A Szent József-plébániatemplommal átellenben, a Mikes Kelemen nevét viselő líceum épülete előtt van a fejedelem hűséges apródja, zágoni Mikes Kelemen szobra. Ugyancsak közel van a város szimbólum értékű Lábas Háza, az egykori háromszéki császári kommandó épülete, néhány napig a Makk-féle összeesküvés két mártírjának, Váradi Józsefnek és Bartalis Ferencnek a siralomháza. A régi megyeháza patinás épületén Gábor Áronra emlékeztető márványtábla áll. Két sepsiszentgyörgyi könyvtáros-helytörténész, Demeter Lajos és Éltes Enikő a szoboravatás alkalmából egy füzetre való históriai dokumentumot gyűjtött össze II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen emléke Háromszéken címmel. A tervezett kiadvány helytörténeti, tankönyv-kiegészítő értékű. /Sylvester Lajos: Rákóczi Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./
