A Marosszék Kulturális Egyesület immár negyedszer szervezte meg a Napsugár Nemzetközi Néptánctalálkozót. Ápr. 24-én Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban telt ház előtt léptek fel a néptáncegyüttesek. A XI. Erdőcsinádi Néptánctalálkozó előestéjén a marosvásárhelyi közönség is láthatta a néptánctalálkozót. A találkozón elsőként a Füzesi Albert és Lengyel Ildikó vezette – kisgyerekeket táncoltató – Napsugár együttes lépett fel. /Mezey Sarolta: Napsugár Marosvásárhelyen, Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./
2004. április 27.
Ápr. 26-án Aradon a Jelen Házban bemutatták Dinyés László magyarországi szerző Ismeretlen 1848–49-es dokumentumok című könyvét. A munkát a felelős kiadó, Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke mutatta be. Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke kiemelte: a kiadvány Aradhoz, a tábornokokhoz kötődik. “Dinyés Lászlót eddig képzőművészként tiszteltük, aztán kiderült, hogy költő, s most egy dokumentumokat kutató embert is megismerhetünk benne” – mondta. Dinyés László elárulta: további két könyve jelenik meg október 6-ra, amelyeket szintén a Szabadság-szobor Egyesület felkérésére készít el Az aradi rabok, illetve Virág Gedeon őrnagy életrajza címmel. /(nagyálmos): Dinyés ismeretlen dokumentumai. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./
2004. május 5.
Csató Béla római katolikus főesperes, a marosvásárhelyi Unirea, volt II. Rákóczi Ferenc Fiú Főgimnázium, illetve a Művészeti Líceum, volt Római Katolikus Leánygimnázium jövőbeni sorsáról leszögezte, hogy nem az egyházi iskolákat szolgáltatták vissza, csupán az iskolák épületét, vagyon nélkül. A törvény értelmében az egyház köteles 5 évre szóló szerződést kötni az épületben működő tanintézménnyel, amely bérleti díjat fizet majd az egyháznak. A római katolikus egyháznak újra működtetnie kell egy testületet, az iskolaszéki testületet, amelynek végig kell gondolnia, mi lesz öt év múlva. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a jelenlegi Bolyai Farkas Líceumról kifejtette: céljuk, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban keresztény szellemben minőségi oktatás folyjon. Jelenleg öt kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Az első hármat – a kolozsvárit, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot – már régebb visszaszolgáltatták. A marosvásárhelyit és a székelyudvarhelyit csak most sikerül visszaszerezni. /Mezey Sarolta: Mi lesz a visszaszolgáltatott iskolákkal? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./
2004. május 11.
Elégedetlenséget szült Egeres-gyártelepen, hogy az RMDSZ községi tanácsosjelöltjeinek listáján az előválasztásokat követően megváltoztatták a sorrendet. Az előválasztásokon Pop Sándor, az RMDSZ Egeres községi szervezetének elnöke csak ötödik lett, ezért nem lett volna esélye bekerülni az Egeres községi tanácsba. A cserét azért írták alá, mert Fekete P. P. János, Egeres község polgármestere megzsarolta őket azzal, hogy nem indul a helyhatósági választásokon. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke úgy vélte, helycserék mindig is voltak az RMDSZ önkormányzati listáin, a lényeg az, amit az alapszabályzat is előír: hogy a jelöltek egyezzenek meg, és foglalják jegyzőkönyvbe a módosítást. Mindez Egeresen megtörtént. /Borbély Tamás: Zsarolásról beszélnek Egeresen. Vitát váltott ki az önkormányzati lista módosítása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./
2004. június 21.
Jún. 20-án az Erdélyi Református Egyházkerület Kántortanító-képző Intézete újabb, a tizenegyedik kántortanító nemzedéket bocsátotta útjára a marosvásárhelyi Vártemplomban. Pap Géza püspöke hirdetett igét. A marosvárhelyi Kántortanító Intézetben immár 350-en szereztek kántortanítói oklevelet. Közülük sokan tanítóként, óvónőként, kántorként dolgoznak Erdély-szerte. A kántortanítóknak az lesz a feladatuk, hogy keresztény erkölcsben, hitben vállalják fel a népnevelést és a zeneoktatást, a közösségteremtést. A mai napig nem oldódott meg az állandó székhely kérdése. Az oktatás egy része az Eminescu (volt Jókai) utcai Diakóniai Otthonban zajlik, másik része pedig a volt református leányiskolában. A végzősöknek Pap Géza püspök nyújtotta át a kántori oklevelet. /Mezey Sarolta: Kántortanító-oklevelek egy újabb nemzedéknek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./
2004. június 28.
Az örmények ünnepén, Világosító Szent Gergely napján több százan gyűltek össze Szamosújváron. Külföldről is érkeztek jeles vendégek. Budapestről két küldöttség: az Örmények Szövetsége és az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület képviseltette magát. Dr. Jakubinyi György érsek, az örmények apostoli kormányzója kiemelte, hogy a szamosújvári örmények legnagyobb ünnepe minden esztendőben hazahívja híveit. Megjelent Varujan Vosganian, a romániai örmények elnöke és dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke is. A szentmisét Puskás Attila gyergyószentmiklósi lelkész celebrálta, örmény nyelven. Megnyílt az örmény kódexművészetet bemutató kiállítás. /Erkedi Csaba: Örmények ünnepe Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2004. június 30.
Szamosújváron a Téka Házban megnyílt a XIII–XIV. századi örmény kódexművészet elnevezésű kiállítás. Az anyagot összeállította és a kiállítást megnyitotta dr. Issekutz Sarolta. Az 50 kódexet bemutató kiállítás hű tükörképe az örmény kéziratok díszes festésének. /Erkedi Csaba: Vándorkiállítás Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
2004. július 24.
A marosvásárhelyi román napilap (Cuvantul Liber) júl. 23-i számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az államalapító Szent István király valójában román volt. Szerinte már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a kunok országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. Taksony fia, Géza (Geyza) az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batran) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebből a vegyes házasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis (törökül hőst, vitézt jelent Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendő fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban – állította Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikk szerint István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is. – Egy dolog miatt lehet örülni a lap sűrűn szereplő történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értő fülekre találnak, ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ő szobra Marosvásárhely főterén. A magyar-román megbékélés jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István-szobrot. /(bodolai): Főtéri szobrot Szent Istvánnak! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2004. augusztus 7.
A világon egyedülálló vállalkozást valósított meg a kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház: az összes Erkel-opera bemutatását. A sorozat 1991-ben kezdődött, és az idén, 2004-ben ért véget. A Hunyadi László bemutatását követte 1992-ben a Bánk bán, majd 1993-ban a Brankovics György. Kétévi szünet után következett az István király színrevitele, 1998-ban a Névtelen hősök, 2000-ben a Bátori Mária, 2002-ben a Sarolta került műsorra, most pedig a Dózsa György. A tudományos ülésszak témája: Erkel Ferenc operái. Előadást tartott többek között a Erkel-operákat Kolozsváron színpadra segítők közül Laskay Adrienne karmester, karigazgató, a nyolc opera előkészítéséről Simon Gábor igazgató értekezett, a dramaturgiai feladatokról Hary Béla karmester beszélt. Kiállítás nyílt Gyulán "Nyolc Erkel opera Gyulán" címmel. – Tallián Tibor volt lett a kezdeményezője az összes Erkel-opera megjelentetésének. /S. Muzsnay Magda: A kolozsvári Magyar Opera háromnapos jelenléte Gyulán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. október 4.
Theodor Stolojan bejelentette, hogy egészségi okok miatt visszalép az elnökválasztási versenyből és lemond a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöki tisztségéről. Stolojan Calin Popescu Tariceanu NLP-alelnökre ruházta át a pártelnöki hatáskört, aki egyben az NLP–DP szövetség társelnöke is lesz. Theodor Stolojan 2000 és 2002 között a Nemzeti Liberális Párt Országos Tanácsának elnöke, 2002 augusztusától a párt elnöke volt. Theodor Stolojan 1991-ben pénzügyminiszter, 1991 és 1992 között pedig kormányfő volt. /Stolojan visszalépett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./ A volt állampárt tagjainak továbbélése mind a jobb-, mind a baloldalon, a kommunizmus bűneinek takargatása még jó ideig zsarolhatóvá tesz sok-sok politikust, állapította meg Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Stolojant megzsarolták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./
2004. október 5.
Verestóy Attila szenátor nyomásgyakorlásáról tett újabb vallomást a nyomozóhatóságnak Csibi István, a letartóztatott csíkszeredai üzletember. Szerinte az ellene folytatott bűnvádi eljárásokat tavaly októberben beindították, amikor „megzavarta” az RMDSZ szenátora sógorának üzleti érdekeltségeit. Alexandru Pantea, Csibi védőügyvédje azt állította: védencét megzsarolták, majd megpróbálták rávenni, hogy valljon a csíkszeredai korrupciós esetekről, és ennek fejében eltussolnak néhány ellene indított pert. /Csibi ismét Verestóyt vádolja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./
2004. december 16.
Lőrincz György új regénye, a Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 2004/ felrázó történetek sora. A szociografikus ihletésű regény az erdélyi prózairodalom nagy társadalmi regényeinek, Makkai Sándor Holttengerének vagy Nyirő József Néma küzdelem című, a Pallas-Akadémiánál nemrég új kiadásban is hozzáférhető regényének történetét folytatja. A Pusztulásnak két hőse van, Köblös Orsolya tanítónő, akinek férjét az ötvenes évek elején elhurcolták, és a Duna-csatornánál halt meg, míg felesége kuláknak minősülve folytatta élethalálharcát a föld megtartásáért. Ahogyan Pomogáts Béla a regény utószavában megállapította: Köblös Orsolya a magyar irodalom nagy nőalakjainak sorába illeszkedik, Németh László Kurátor Zsófija és Kárász Nellije mellé. A regény másik hőse egy unitárius pap, aki a romániai változások után megtudta, hogy feleségét még az ötvenes években beszervezte a Szekuritáté, megzsarolták, amíg ő börtönben volt, s politikus riválisai a dokumentumok lobogtatásával arra kényszerítik a papot, hogy egyfelől támogassa őket, másfelől vonuljon vissza a napi politikától. /Bogdán László: Pusztulás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./
2004. december 29.
Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület háromnyelvű – magyar, örmény, angol, – falinaptárral emlékezett meg az örmény népirtás 90. évfordulójáról. A Szabó László fotóival és Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő verseivel illusztrált Emléknaptár felelős kiadója dr. Issekutz Sarolta, a budapesti szervezet elnöke. Törökország földközi-tengeri partvidékén, a szíriai határ mentén fekszik a Musza Dag (Mózes-hegy), amelynek déli oldalán, ahol a fotók készültek, 1915-ig hat örmény falu, lakossága élt békében. A török kormány a megbízhatatlannak nyilvánított anatóliai örményeket rendkívüli kegyetlenségek árán kitelepítette a szíriai sivatagba. Több mint másfél millióan estek áldozatául a pogromoknak. A musza dagi örmények elsáncolták magukat a hegy tetején és több mint 40 napig önvédelmi harcot folytattak a törökökkel szemben. (A musza dagi tragédiát Franz Werfel világhírű regénye, a Musza Dag negyven napja örökítette meg.) /(n): Emléknaptár az örmény népirtás 90. évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./
2005. február 2.
Rendkívül élesen kirohant február 1-jén Koltay Gábor Trianon című filmje ellen Gheorghe Funar, Kolozsvár volt polgármestere, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora. A szenátusban úgy fogalmazott: a „Magyarországon betiltott” alkotás merényletet jelent Románia nemzetbiztonsága ellen, ugyanakkor elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy az egyik bukaresti kereskedelmi tévécsatorna műsorára tűzte a filmet. Gheorghe Funar magyarázata szerint úgy történhet meg, hogy az RMDSZ megzsarolta a Román Humanista Pártot (PUR), amelynek elnökéről, Dan Voiculescuról köztudott, hogy tulajdonosa az Antena 1 televíziónak. Válaszában Eckstein-Kovács Péter szenátor leszögezte, nem az RMDSZ-t, hanem az Erdélyi Magyar Ifjak civil szervezetet terheli a felelősség a film levetítése miatt. Az RMDSZ-es honatya helyesbítette Funar kijelentéseit, megjegyezve, hogy a Trianont nem tiltották be Magyarországon, mindössze két televízió zárkózott el attól, hogy műsorára tűzze. Eckstein emlékeztetett rá, hogy Koltay filmjét több mint 300 ezren látták Magyarországon. /Rostás Szabolcs: Trianonja ellen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 12.
Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen február 11-én letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig felépül. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, továbbá több magyarországi karmelita nővér. Baricz Lajos örül, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, mert a karmelita kolostor imádkozó közösség, amely hatással lesz az egész egyházközségre. Dr. Jakubinyi György érsek elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves erdélyi egyházmegyében a reformáció térhódításáig – 1567-ig, amikor a püspököt is elűzték – voltak szemlélődő rendek. Azóta ezek a rendek hiányoztak az egyházmegyéből. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek kezdeményezésére Csíksomlyón elsőként megalakult a klarissza szemlélődő rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi – sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi – karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. /Mezey Sarolta: Felépül az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./
2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./
2005. március 26.
A Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést adományozta Mádl Ferenc köztársasági elnök Farkas Árpádnak. Az ünnepélyes átadásra március 29-én Budapesten kerül sor. Mádl Ferenc 2001. november 29-én alapította a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, a magyar állami elismerések között az egyetlent, amelyet nem miniszterelnöki vagy miniszteri előterjesztésre adományozhat az államelnök. Az eddig kitüntetettek között szerepel Béres József kutató, a Béres-csepp feltalálója, Böjte Csaba ferences szerzetes, Dobos László pozsonyi író, Gergely István csíkszeredai katolikus pap, Jókai Anna író, Kató Béla református lelkész, püspök-helyettes, Koltay Gábor filmrendező, Mikes Lilla színművész, Monspart Sarolta világbajnok sportoló, Sütő András író és dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Magyar Egyetem néhai rektora. Farkas Árpád február elején visszautasította a Magyar Köztársaság Középkeresztjét arra hivatkozva, hogy a december 5-i népszavazás után nem tekinthet el a magyar kormány szerepétől e kitüntetés odaítélésében. Udvarias levélben kért elnézést a magyar köztársasági elnöktől, hangsúlyozván: ,,az Ön sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólag nyújtott kézszorítása többet jelent számomra minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél”. /Mádl kitüntetését elfogadta Farkas Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./ A kitüntetettek között van Senkálszky Endre, a kolozsvári Állami Magyar Színház érdemes művésze, aki az erdélyi magyar színjátszás megőrzésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, kimagasló művészetéért, életművéért részesült az elismerésben. /Erdélyieket tüntetett ki Mádl Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./
2005. április 13.
Körülbelül 250 diák részvételével született meg 1990. január 26-án a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a szervezet első elnöke Villand Helmut volt. A KMDSZ 1999-ben beállt az Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért alapítóinak társaságába az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a budapesti Pro Professione Alapítvány és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) oldalán. Megalakult a Kari Képviselők Tanácsa (KKT), amely – a KMDSZ elképzelései szerint – a hallgatói önkormányzatiság és az igazi érdekképviselet felé tett első lépések egyike. A KMDSZ próbálja bevonni tevékenységébe a román egyetemistákat is. A szervezetet jelenleg a decemberben botránnyal fűszerezett szavazáson választott Csuszner Ferenc vezeti. A KMDSZ rendelkezik információs irodával, amely az ösztöndíjakra, táborokra, kirándulásokra, előadásokra, a kolozsvári egyetemekre felvételizők kérdéseinek megválaszolására hivatott. Évente állásbörzét szerveznek. /Enyedi Sarolta: Tizenötödik születésnapját ünnepli a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./
2005. május 16.
Május 14-én Marosvásárhelyen a várban az EMKE immár másodízben megszervezte a Tavaszi Fesztivál, melyet Csegzi Sándor alpolgármester nyitott meg. Különböző tájegységek népviseletébe öltözött gyerekek töltötték be a teret. Tizenhárom csoport lépett színpadra, Magyarországról is jöttek. A színpadon folyt a tánc, a játék, a mellette lévő téren kézművességre – nemezelés, körmöcskézés, fonás – tanították az érdeklődő gyermekeket. Volt népdalvetélkedő is, több mint negyven benevezővel. A család nemzetközi napja alkalmából a meghívottak között volt Herman János hatgyermekes református lelkész és Kristófi János tízgyermekes festőművész. /Mezey Sarolta: II. EMKE Tavaszi Fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./ A fesztivál keretében megrendezték Marosvásárhelyen a IV. Gyermek-Gyöngykoszorú találkozót, ahol népi gyermekjátékokat mutatott be 15 csoport, közöttük magyarországi meghívottak is. Ezt követően népdalvetélkedőre került sor. /II. EMKE Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2005. május 21.
Kolozsváron könyvkiállítás nyílt a Sétatéren, a kiállítók között kolozsvári, erdélyi és bukaresti kiadók találhatók. /Enyedi Sarolta: Kolozsvár. Gaudeamus könyvkiállítás a Sétatéren. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./
2005. május 24.
Marosvásárhelyen az elmúlt hét végén tartották a Magyar Középiskolások Országos Szövetsége /MAKOSZ/ XV. kongresszusát. A rendezvény során a leköszönő elnökség tagjai beszámoltak munkájukról, továbbá a regionális szervezetek vázolták terveiket, sikereiket. A tisztújítás eredményeképpen az új elnökség összetétele: Nagy Botond elnök (Sepsiszentgyörgy), Sípos Sarolta ügyvezető igazgató (Nagyvárad), Jakab Emese külügyi alelnök (Nagyvárad), Máthé Szabolcs tanügyi alelnök (Gyergyószentmiklós), Lehőcz Zsuzsa szórványügyi alelnök (Temesvár), Zágoni Noémi tagságügyi alelnök (Kolozsvár), Farkas Kinga kulturális és szabadidős programokért felelős alelnök (Marosvásárhely). /XV. MAKOSZ-kongresszus. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./
2005. június 24.
Marosvásárhelyen a városi önkormányzat által kiválasztott magyar és román kimagasló személyiségek lettek a város díszpolgáraivá, illetve Pro Urbe-díjasok azok, akik sokat tettek Marosvásárhelyért. Idén a magyar nemzetiségű értelmiségiek közül Kirsch Márta nyugalmazott matematika-tanárnőre és Hollanda Dénes professzorra, a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi karainak dékánjára esett a választás. Kirsch tanárnő 34 éven át tanított matematikát, ebből 27 évet megszakítás nélkül a Bolyai Farkas Líceumban. Évtizedeken át ingyenesen olyan érettségi-felkészítő különórákat tartott, melynek nemcsak iskolájában, hanem a városban is híre ment. Hollanda Dénes professzor előbb a brassói műszaki egyetemen, majd a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen fejtett ki jelentős oktatói és kutatói tevékenységet, jelentős találmánya is van. Egyetemépítő tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Idén három személyiség kapott post mortem díszpolgári címet. Trózner Erkel Sarolta, Erkel Ferenc dédunokája a város jeles személyisége volt, aki nagyban hozzájárult a helyi zenei élet fellendítéséhez, valamint a jelenleg is működő művészeti középiskola beindításához. További magyar post mortem díszpolgárok: Grün László kiváló röplabdaedző, aki egy éven át koncentrációs táborban volt, és a közelmúltban számtalan iskolában, más helyeken, itthon és a nagyvilágban előadásokat tartott a holokausztról és Simon László szabadfogású birkózó, aki 1974-ben világbajnok volt. Pro Urbe-díjas lett Durszt György kiváló producer, dramaturg, rendező, számos művész-, dokumentum- és kísérleti film készítője, aki a Duna Műhely vezetőjeként 1994-ben létrehozta a Duna Műhely Díjat, mellyel a határon túli, fiatal filmes alkotókat támogatja. /Máthé Éva: Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárokat avattak, Pro Urbe-díjakat adományoztak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./
2005. július 19.
Magyarországi vendégei voltak a Nyárád menti Lőrincfalvának. Testvértelepülésük /Újlőrincfalva/ 35 tagú küldöttségében jelen volt Soltész András polgármester is. A két település között 2003-ban jött létre a kapcsolat, a találkozót az Imreh József által vezetett Lőrincfalva Egyesület szervezte. A magyarországiak családoknál laknak. Fellépett a helyi Lőrinc tánccsoport. Soltész András, Újlőrincfalva polgármestere elmondta, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál pályáztak a Házhoz visszük Erdélyt elnevezésű rendezvény megszervezésére, melynek célja az erdélyi kultúra minél szélesebb körű ismertetése. Erre a rendezvényre meghívják a Lőrinc nevet viselő kilenc magyarországi település képviselőit, a környező falvak lakóit, akiknek eddig nem volt lehetőségük Erdélybe utazni, s erdélyiekkel ismerkedni. /Mezey Sarolta: Lőrincfalvák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./
2005. július 23.
„Identitás, nemzet és etnopolitika a XXI. században” témával kapcsolatos előadásokra érkezett egyetemisták és előadók népesítették be a torockói Tóbiás-házat július 5–10-e között. Eljöttek a budapesti Kommunikációs Főiskola hallgatói is, a rendezvény az I. Kárpát-medencei Kommunikációs Nyári Egyetem nevet viselte. A Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT) is szervezett vitabemutatót, majd a Politeia (Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület) programsorozata kezdődött. Bodó Barna és Szász Zoltán vitája kapcsán az asszimiláció és multikulturalizmus fogalmát is bevonták a beszélgetésbe. /Enyedi Sarolta: IV. Torockói Diáktábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./
2005. augusztus 18.
Harmadik nyara, hogy Mezőbergenyének képzőművész vendégei voltak. A tábor szervezését idén Ősz Zoltán helybeli alkotó, nyugalmazott tanár a mezőpaniti önkormányzat és egyéni támogatók segítségével vállalta magára. A tábor utolsó napján a képeket kiállították a gyülekezeti központban. /Mezey Sarolta: Képeken a mezőbergenyei élet zamata. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./
2005. szeptember 16.
Szigligeten elmaradt az augusztus 21-re tervezett Wass Albert-szoboravatási ünnepség, tájékoztatott Koltay Gábor rendező felháborodottan. A valódi okok nem világosak. Mindössze annyit tudni, hogy Szigliget polgármesterét, Balassa Balázst bizonyos körök megzsarolták, egyes feltételezések szerint képzőművészek és nyaralóvendégek, más vélemények szerint SZDSZ-közeli politikusok gyakoroltak nyomást a helyi önkormányzatra. Hunyadi László szobrászművész Wass Albert-szobrát a Szigligetért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth László öntette bronzba és ajándékozta a településnek. 2005-ben Magyarországon, az Európai Unió egyik tagállamában piszkos módszerekkel megakadályozható egy igaz magyar ember szobrának a felállítása. Így még inkább elismerés illeti a bonyhádiakat, a solymáriakat és a harkányiakat, ahol már áll Wass-Albert-szobor. /Kocsis Cecília: Wass Albert, a megosztó. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 16./
2005. szeptember 22.
Az A Hét hetilap beszélgetést közölt Borgos Annával, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársával, aki alapító tagja és aktív résztvevője a Labrisz Leszbikus Egyesületnek. Idén nyáron a X. Meleg és Leszbikus Fesztiválon Vay Sarolta/Sándor, az egyik első nemi-szerep áthágó életéről tartott előadást. Borgos Anna kifejtette, hogy feministaként elítéli, amikor egy valamilyen téren alkotó nőtől megkérdezik, hogy ezt hogyan egyezteti össze a magánéletével. Ez abszolút bűntudatkeltő kérdés, és egy férfitól nyilván nem kérdezik meg soha, magyarázta. /Elszakadni a biológiai mítoszoktól. Borgos Annával Sőregi Melinda beszélget. = A Hét (Marosvásárhely), szept. 22./
2005. október 5.
Szeptember 9–10-én Kolozsváron zajlott a VII. Civil Fórum. A közeledő európai uniós csatlakozások kölcsönhatásait elemezték, majd az ezt követő vitafórumon dr. Bodó Barna irányításával kiegészítették az elhangzottakat. A szekcióüléseken próbáltak közös erővel megoldást találni az esetleges problémákra. A média szekcióban Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke megállapította, hogy a civil szervezetek és a sajtó közötti szakadás csakis a kommunikáció hiányának tudható be. A környezetvédelmi szekcióban Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke Korody Attilát (a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkárát) faggatta. Szóba hozták azt is, hogy a civil szervezetek számára a minisztériumtól megpályázható pénz gyakorlatilag hozzáférhetetlen: a minisztérium elvárja, hogy a projektre áldozott pénz maradék 60%-át „saját zsebből” állja a civil szervezet, holott az nem profitorientált. Hasznos volt az egyházi, építészeti örökségvédelmi, gazdasági, ifjúsági, művelődési, oktatási, szociális, valamint szórvány szekciókban folyó vita is. /Enyedi Sarolta: A civilek összefogtak. Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés az EU-s csatlakozás folyamatában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./
2005. október 6.
Folytatódott a kisebbségi törvény vitája a szenátusban. Iliescu volt államelnök felszólalásában a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó passzusokat kifogásolta. Szerinte a kulturális autonómia eltávolítaná a kisebbséget a többségtől, párhuzamos kultúrákat hozna létre, és nehezítené az integráció folyamatát. Gheorghe Funar NRP-szenátor az RMDSZ-t azzal vádolja, hogy a törvény miatt megzsarolta koalíciós partnereit. Kolozsvár expolgármestere úgy látja, az RMDSZ azért ment bele a házelnökök leváltásába, hogy a kisebbségi törvény megszavazását várja el cserébe. Funar szerint a törvény csak ,,előkészíti a terepet a Székelyföld autonómiájához”. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./
2005. október 6.
Stefano Bottoni terjedelmes tanulmányban mutatta be az 1956-os magyar fordalom hatására Erdélyben megnyilvánuló elégedetlenség és forrongás után a román Securitate kegyetlen megtorlását. A román pártvezetés azonnal teljhatalmú megbízottakat küldött ki a határ menti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba. Temesváron október 30-án a műszaki egyetemen tiltakozó gyűlés hívtak össze, ez nyugtalanította a pártvezetést. A Securitate páncélosokkal vette körbe az épületet. A diákokat kihozták az ebédlőből, és elvitték egy laktanyába, ahol közülük mintegy kétezret körülbelül egy hétig még ott tartottak fogva, majd nagy részüket szabadon engedték. A feltételezett szervezők közül azonban 32 személy ellen lázításért pert indítottak és elítélték őket. A Securitate már november 3-án Marosvásárhelyen felszámolt egy románokból álló szervezkedést, mintegy 60 embert tartóztatott le. 1957-ben súlyos börtönbüntetésre ítélték a csoport minden tagját. A forradalom leverése után a rendszer melletti hűségnyilatkozatot írattak alá az írókkal. Közülük ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték a főszerkesztőt, hogy törölje nevüket az aláírók közül, mivel ők „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Kolozsvárt 1956-ban pontosan fele-fele arányban lakták a magyarok és a románok. Október 24-én a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatának hallgatói gyűlést hívtak össze. A hallgatók 5 pontos dokumentumot adtak át a rektori hivatalnak. Ebben kérték az egyetemi autonómia megvalósítását, a hallgatói egyesület kapcsolatainak szorosra fűzését nemcsak a kelet-, hanem a nyugat-európai hasonló egyesületekkel, illetve az egyetemi felvételi vizsgákon alkalmazott diszkrimináció megszüntetését az „egészségtelen” származásúnak tartott fiatalokkal szemben. A megmozdulás szétoszlatására a Securitate a rektor kérésére körbevette az épületet, és igazoltatta a jelenlevő diákokat. Másnap letartóztatták a két szervezőt, Balázs Imrét és Tirnován Arisztidet, 1956 december 12-én mindkettőjüket 7 év börtönre ítélték. A Bolyai Egyetemen tartott gyűlésen fogalmazták meg a létrehozandó Hallgatói Egyesület „statútumtervezetét”. Ennek a kezdeményezésnek az öt szervezőjét is letartóztatták november 17–18-án, és közülük négy személyt 1957-ben 3-tól 7-évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. 1956 november elsején a Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének három adjunktusa által vezetett diákküldöttség kivonult a Házsongárdi temetőbe és virágkoszorúkat helyezett a frissen helyreállított sírokra. A Bolyai Egyetemről két év alatt összesen 29 hallgatót 4 tanárt letartóztattak. Az állambiztonsági szervek útmutatókat küldtek, hogy kik ellen kell eljárni, megszervezték a megtorlást. Minden helyi egységből jelentést kellett küldeni a BM-nek, egy példányt orosz nyelven, az akkor még román területen tartózkodó aktív szovjet miniszteri tanácsadók részére. Megerősítették a magyarok figyelését. A Magyar Autonóm Tartományban 1957 januárjáig az úgynevezett „magyar nacionalisták vonalon” mindössze 60-an dolgoztak. Alig két hónap alatt újabb 67 formátort szerveztek be, többször zsarolással, mint az egyik esetben egy lányát nagyon szerető apát zsaroltak meg: kiteszik a lányát az egyetemről. Ügynökkel figyeltették Márton Áron püspököt is. Tovább növelték a besúgók számát. Draghici belügyminiszter 1957. májusában tartott beszédében nemcsak a magyar lakosság Romániához való lojalitását kérdőjelezte meg, hanem a magyar nemzetiségű belügyeseknek és pártkádereknek a nemzeti kérdéshez való hozzáállását is. Az 1956. október 24-én kezdődött letartóztatási hullám egészen 1961-ig tartott, és több tízezer letartóztatáshoz vezetett. Legintenzívebb fázisa 1957 második felétől 1959 őszig tartott. Ekkor országszerte 9.959 személyt ítéltek el, és közel 18 ezret tartóztattak le. 1959-ben átlagosan 17-18 ezer politikai letartóztatottat tartottak számon az ország börtöneiben és kényszermunka táboraiban. Öt év alatt több, mint 27 ezer politikai megfontolás által indokolt letartóztatás történt Romániában. Ezen kívül közel 1.500 személyt kényszerlakhelyre helyeztek. 1958-ben volt a legtöbb ítélet (4.083), valamint ekkor hozták a legsúlyosabb ítéleteket ( a Szoboszlay per tíz halálos ítélete). 1957 és 1959 között több mint 45 halálos ítéletet hoztak, a kihallgatások során vagy a börtönben több mint 139 ember halt meg /pontos adatok nincsenek/. 1957 első felében 1.471 személyt vettek őrizetbe politikai okok miatt, közöttük 661 személyt ítéltek el: 598 románt (81,4%), 98 magyart (14,8%), 18 németet és 2 zsidót. A későbbi időszakról nincs ilyen pontos adat, Bottoni 9 százalékosra becsüli a magyarok részesedését. /Stefano Bottoni: A Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958). = A Hét (Marosvásárhely), okt. 6.)
