Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 134016 találat lapozás: 1-30 ... 42031-42060 | 42061-42090 | 42091-42120 ... 134011-134016
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

2002. január 24.

Átadta az első pedagógus-, diákigazolványt és oktatói kártyát Pálinkás József oktatási miniszter jan. 23-án Budapesten. Az első pedagógusigazolvány birtokosa Hlavács Mária magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola igazgatóhelyettese, az első oktatói kártyát Mikuska József, a biológia tudományok doktora, az eszéki Josip Juraj Strossmayer Tudományegyetem Pedagógiai Karának egyetemi tanára vette át. Az első diákigazolvány tulajdonosa, Lokodi Csaba, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának másodéves nappali tagozatos hallgatója. Pálinkás József az átadás után az MTI kérdésére elmondta: a környező országokban mintegy 240 ezer diákigazolványra jogosult tanuló és mintegy 30 ezer pedagógus él. A minisztérium várakozásai szerint idén több mint százezer diákigazolványt adnak majd ki. Rámutatott: az okmány hasonlatos az Európában használatos igazolványokhoz, és az az uniós csatlakozás után is megmarad. Amire a magyar diákokat feljogosítja, ugyanazokra a kedvezményekre a határon túliaknak is lehetőséget biztosít majd. /Átadták az első pedagógus-, diákigazolványt és oktatói kártyát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

2002. január 24.

Udvarhelyszéki értelmiségiek egy csoportja nyilatkozatot adott ki: megdöbbenéssel szereztek tudomást az Udvarhelyi Híradó 2002. január 16-i számában arról, hogy Verestóy Attila szenátor, udvarhelyszéki RMDSZ-elnök nem fogja igényelni a magyar igazolványt, mivel vallomása szerint nem egy ilyen dokumentummal kell igazolnia magyarságát. "Erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Udvarhelyszéki Felügyelő Testületben olyan szenátor elnököljön, aki a nemzetünkkel való közösséget ilyen értelemben nem vállalja. Ezért mi, udvarhelyszéki értelmiségiek kérjük az Országos Felügyelő Testületet, hogy a legrövidebb időn belül szíveskedjék kinevezni erre a tisztségre a Kedvezménytörvény szellemiségéhez méltó, azzal azonosuló és azt felvállaló személyt, aki nemzetünk szolgálatában jó példával jár elöl." Az aláírók: Kedei Mózes unitárius lelkész; Hegyi Sándor református lelkipásztor; Albert Sándor református lelkipásztor; Dr. András Zoltán szakorvos; Komoróczy György közíró–nyelvművelő; Lőrincz György író; Dr. Farkas Csaba orvos, RMDSZ-elnök; Fülöp Lajos múzeum igazgató, RMDSZ-alelnök; Székely Attila régész–tanár; Balázs Béla, a Petőfi Sándor iskola igazgatója; Dr. Farkas Sándor RMDSZ városi tanácsos; Dr. Sebestyén Gyula orvos; Szombatfalvi József unitárius esperes. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

2002. január 24.

Ion Iliescu elnök az "egységes román állam megbontásával" vádolta jan. 23-án Iasi-ban, a Kultúra Regionális Fóruma című rendezvényen a decemberben Kolozsvárott közzétett Memorandum aláíróit. "Mi még nem fejeztük be a nemzetállam megszilárdítását, ezért nem fogadhatjuk el feldarabolását egy úgynevezett regionális állam érdekében" – fejtette ki. Molnár Gusztáv , a Memorandum egyik kezdeményezője viszont úgy véli, hogy ezzel a viszonyulásmóddal "a NATO- és EU-bővítés küszöbén Iliescu és Nastase lassan ugyanolyan kilátástalan helyzetbe manőverezi magát, mint amilyenben Ceausescu volt 12 évvel ezelőtt". Iliescu szerint a román és magyar értelmiségiek által közösen megfogalmazott dokumentum célja világos: a román állam egyesülés előtti állapotát kívánja visszaállítani. Olyan kezdeményezés – mondta –, amely "körmönfont eszközeit" abból a korból kölcsönzi, amelyben az államok szétzúzása volt a cél, s nem a békés egymás mellett élés. A regionalizmus mellett nem hozható fel, hogy ez az európai szellemű építkezés, ez – fejtette ki Iliescu – hamis érv, mert "nem építhetünk úgy valamit, hogy szétzúzzuk annak alapjait". A regionális tervekkel és elképzelésekkel szemben az államfő az "alkotó lokalizmust" javasolta. /Az állam egységét félti. Iliescu ismét bírálja a Memorandumot. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

2002. január 24.

A csíkszeredai fegyházban raboskodik immár hat hónapja Reiner Antal. Az Agache-család által meghirdetett bosszúhadjárat egyik áldozata, aki ellen 1997-ben kezdték meg a bűnügyi eljárást. Több éves pereskedés és ítélethozatal után Reinert hat hónappal ezelőtt tartóztatták le. Mint mondotta, többször elment Magyarországra, ám nem tudott sokáig ott sem maradni, hiszen szíve hazahívta. Az anyaországban politikai menedékjogot is kapott, de amint meghallotta, hogy Héjja Dezsőt börtönbe zárták, úgy döntött, beadja a kérelmet a politkai menedékjog visszavonására és hazajön. Egyetlen éjszakát tölthetett otthon, Esztelneken: másnap reggel a rendőrség elvitte. Családja jelenleg Magyarországon él. Huszonhárom évi házasság után elváltak feleségétől, a huszonnyolc éves lánya és húszéves fia is Magyarországon lakik. A hat hónap alatt látogatói között volt Ráduly Róbert képviselő, Frunda György szenátor és több alkalommal Katona Ádám, aki csomagot küldött. Távol a családtól, nehezen viseli a börtönt Reiner. A többéves pereskedés miatt szívbetegsége súlyosbodott. A börtönkörülményeiről nem szívesen mesél. Annyi azért kiderül, gyógyszert kap, a betegszobába azonban nem viszik, mert nincs elég hely. /(Daczó Dénes): A szabadság utáni vágy. Reiner Antal menedékjog helyett a börtönt választotta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2002. január 24.

Meg kell állítani a moldvai csángómagyar közösség asszimilációját, és el kell ismerni a közösség nemzeti kisebbségi státusát – fogalmazta meg jelentésében a Romániai Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga. Példátlan határozottsággal foglalt állást a moldvai csángómagyarok asszimilációjával és megfélemlítésével szemben két tekintélyes romániai emberjogi szervezet. A Romániai Helsinki Bizottság (APADOR CH) és a Pro Europa Liga aktivistái decemberben látogattak el Bákó megyébe, hogy a helyszínen ellenőrizzék a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által sérelmezett jelenségeket. A témával kapcsolatos dokumentumokat és a helyszíni szemle tapasztalatait összefoglaló jelentést jan. 23-án mutatta be Bukarestben Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter is jelen volt a sajtótájékoztatón, és megpróbálja ellensúlyozni a jelentés megállapításait. Az emberjogi szervezetek jelentésükben megerősítették, a moldvai csángómagyar népcsoportra asszimilációs nyomás nehezedik. Az asszimilációs politikában a helyi hatóságok, a Belügyminisztérium és a sajtó mellett a római katolikus egyház is részt vesz. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jan. 22-i plenáris ülésén Kurucsai Csaba magyar képviselő kérdést intézett Walter Schwimmerhez, az Európa Tanács (ET) főtitkárához, s arra hívta fel a figyelmét, hogy a romániai hatóságok az utóbbi hetekben rendelkezésekkel igyekeznek megakadályozni a magyar nyelv fakultatív oktatását csángó területen. Kifejtette, hogy a román illetékesek tevékenysége ellentétes az ET-közgyűlés tavaly elfogadott ajánlásival, illetve a miniszteri bizottság vonatkozó határozatával, amelyek Románia alkotmányával és oktatási törvényével összhangban szorgalmazzák az anyanyelvi oktatás támogatását. "Van-e tudomása az ET főtitkárságának ezekről az eseményekről és hogyan ítéli meg a Romániában alkalmazott eljárást, illetve mit kíván tenni annak érdekében, hogy az egyhangúlag elfogadott ajánlások érvényre jussanak" - hangzott a kérdés. Válaszában Schwimmer hangsúlyozta: továbbra is érvényesnek tartja a miniszteri bizottság tavaly novemberi döntését, mely a csángó kisebbség anyanyelvi kultúráját megőrzendő értéknek ismeri el. A főtitkár utalt a tradicionális kulturális értékek védelmét célzó 1989-es UNESCO-határozat érvényére is. Felszólította az ET- tagállamokat, ratifikálják az európai kisebbségi nyelvek chartáját. /(Hilu Anna/MTI): Kérdés csángóügyben az Európa Tanácsnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2002. január 24.

Puskás Bálint szenátor Márton Árpád kovásznai képviselővel együtt tavaly törvénytervezetet dolgozott ki az egyházi javak visszaszolgáltatására. Puskás Bálint, aki tagja a gyulafehérvári Római Katolikus Egyházkerület vezetőtanácsának, leszögezte, hogy az RMDSZ egymagában folytatja a küzdelmet az egyházi javak visszaszolgáltatásáért, egyetlen parlamenti párt sem állt melléje. Puskás Bálint tervezete úgy rendelkezik, hogy a törvény elfogadásának pillanatától megtiltja a visszaigényelt épület, egyéb ingatlan eladását vagy privatizálását. Ahol kórház, iskola, múzeum, diplomáciai testület stb. működik, az az épület is visszakerül az egyház tulajdonába, de az illető intézmény öt év haladékot kap a helyzet rendezésére, erre az időre pedig szerződést kell kötnie a régi-új tulajdonossal. A magyar történelmi egyházak vezetői egyetértettek ezzel a rendelkezéssel. A tervezetet a püspöki konferencia is elfogadta. /Barabás István: Puskás Bálint szenátor szerint egyházaink újra reménykedhetnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./

2002. január 24.

Románia újabb pereket veszíthet, ha nem tartja be az 1994-ben ratifikált, az emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményt. Az Európai Emberjogi Bíróság egy bukaresti ügyvéd beadványára reagálva vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a román hatóságok betartják-e korábban hozott ítéleteit – jelentette be Dumitru Radescu, a beadvány előterjesztője. Radescu elmondta, a strasbourgi testület az elmúlt évek során több ítéletet hozott, elmarasztalva a román államot, mert a bukaresti hatóságok nem tartják be az emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményt, melyet a parlament 1994-ben ratifikált. Eszerint bármely polgárt a letartóztatás vagy őrizetbe vétel után át kell adni egy bírónak vagy a törvény által hasonló jogkörökkel felruházott ügyésznek. Ez azonban nem lehet semmiképpen a romániai értelemben vett ügyész, aki nem elmozdíthatatlan, illetve nem független, mert a legfőbb ügyész alárendeltej, ezáltal pedig az igazságügyi miniszternek, aki a kormány, azaz a végrehajtó testület tagja. Romániának tehát létre kellene hoznia a vizsgálóbíró intézményét – magyarázta az ügyvéd. A Legfőbb Ügyészség azt állítja, támogatja a Btk. módosítását, addig azonban az ügyészek a már életben lévő törvények szerint járnak el. Radescu szerint ez nem egészen így van. Az alkotmány szerint ugyanis a Románia által elfogadott nemzetközi egyezmények elsőbbséget élveznek a belső törvényekkel szemben. /Szőcs Levente: Strasbourgi vizsgálat. A román igazságszolgáltatásnak módosítania kell a Btk.-t. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

2002. január 24.

Magyar igazolványt akar igényelni Aurel Dionisie Agache is, akinek az apjával, Agache őrnaggyal a népharag végzett 1989 december 22.-én. A fiú nem tartja magát magyarnak, de igényli, hogy ezzel bizonyítsa a törvény abszurd voltát. Úgy gondolja, hogy megkaphatja a magyar igazolványt, mert az anyja magyar és ő is folyékonyan beszél magyarul. /Magyar igazolványt akar igényelni Aurel Dionisie Agache. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2002. január 24.

Sokan ismerik Szatmárnémetiben Fábián Elemért. Korábban hosszú időn át ő volt a színház közönségszervezője, mindkét tagozaté egyszerre. A román tagozat megalakulása után, a 70-es évek elején, amikor még alig volt közönsége a városban, elküldték Moldvába turnézni, aztán Bákó környékén több faluban felugrált a közönség a színpadra, leállította a román előadást és azt követelte a színészektől, hogy "a többit mondják magyarul". Ezután a színészek magyar nótákat énekeltek. Fergeteges sikerrel. A csángók az előadás előkészítése során vették észre, hogy az együttesben többen magyarul beszélnek, s a zongorista (Vakarcs Miki) magyar dalokat játszik. Zsák pénzzel tértek haza. Azt csak a rendszerváltás után merték elmondani, hogy a román tagozat csángóföldi magyar előadásaival szerezték. Nagy baj lett volna belőle, hogy ilyen "árulásra" vetemedtek. Fábián Elemér előzőleg négy évet ült mint politikai elítélt. Az 56-os magyar forradalom hatására írt, Nyugaton kél fel a nap című verséért kellett lakolnia. Nagyenyed, Szamosújvár, Jilava sötét falai után a brailai Nagyszigeten lévő lágerbe vitték. A szigeten többek között Corneliu Coposuval és Páskándi Gézával volt együtt. Az elmúlt napokban Fábián Elemér magas kitüntetést kapott Budapesten, a kardokkal ékesített Hazáért Szabadságkeresztet. A Parlamentben nyújtotta át neki Fónagy Jenő a POFOSZ elnöke. Rajta kívül még tizenhárom személynek adományoztak hasonló kitüntetést, de a határon túlról csak Fábián Elemérnek, illetve a már hosszabb ideje áttelepült kolozsvári szobrászművésznek, Szervátiusz Tibornak. – Egyébként Fábián Elemér a vezetője a POFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) Szatmár, Szilágy és Máramaros megyét átfogó itteni szervezetének. Mindössze 130 tagja van, holott jóval többen lehetnének, hiszen ezrek élnek még azok közül, akiket a kommunizmus éveiben üldöztek és meghurcoltak. Például a volt kulákok, akik közül sokan semmiféle elégtételt nem kaptak. Annyira megfélemlítették az embereket, hogy ma sem mernek beszélni. /Sike Lajos: Táncol a volt politikai üldözött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2002. január 24.

Idén a kolozsvári Bálint Tibor, a Marosvásárhelyről Budapestre származott fiatal Bartis Attila és Garaczi László részesült Márai Sándor-díjban. Az elismeréseket hagyományosan a magyar kultúra napján maga Rockenbauer Zoltán, a kultúrtárca vezetője nyújtotta át a millenniumi könyvkiállításon, Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. /Márai-díjat kapott Bálint Tibor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2002. január 24.

Segesváron az RMDSZ helyi tanácsosai újra felvetik a többnyelvű, mindenekelőtt a magyar helységnévtábla kihelyezésének kérdését. A helyi közigazgatási törvény a 20 százalékos arányt elérő településeken most már kötelezővé teszi a kisebbségek nyelvén is kiírt helységnévtábla kihelyezését, csakhogy Segesvár különleges határhelyzetben van. A tulajdonképpeni városban elérik ezt az arányt a magyar ajkúak, azonban ha statisztikailag vesszük a közigazgatásilag ide tartozó környékbeli falvakat, akkor a legutóbbi népszámlálás adatai szerint mindössze 19,6 százalékban laknak magyarok Segesváron. Frunda György szenátor legutóbbi segesvári látogatásán kifejtette, hogy a törvény tulajdonképpen településekre vonatkozik. A Hivatalos Közlönyben is megjelent Segesvár magyar neve, így az előírásokat ennek megfelelően végre kell hajtani. /Napirendre kerül a helységnévtábla ügye. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

2002. január 24.

A rendszerváltás után alig pár hónappal Maros megyében is újraalakult a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete - RMGE. Újraalakulásával párhuzamosan jöttek létre a gazdakörök is. A ’90-es évek végére Maros megyében közel 40 gazdakör jött létre, a tagok száma meghaladta a 700-at. Ugyanakkor több mezőgazdasági társulás is tagja lett az RMGE-nek. 2001 végén 26 gazdakör működött Maros megyében, közel 500 taggal. Az RMGE vezetősége december elején számos gazdakör vezetőivel úgy döntött, hogy átalakítja a gazdaköröket jogi személyiségű gazdakörökké. A bejegyzés leegyszerűsítése érdekében, bejegyezteti azokat a Maros megyei RMGE leányszervezeteiként - jogi személy saját vezetőségével, székhellyel, bankszámlával stb. Jelenleg 18 helyről jelezték az átalakulási szándékot és 16 helyen már újra is alakultak a gazdakörök, a többiek folyamatban vannak. /Máthé László alelnök: Jogi személyiségűvé alakulnak a gazdakörök. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

2002. január 24.

Jan. 22-24-e között Gyergyószentmiklóson a Figura Stúdió Színház színjátszó kisfesztivált szervezett. A budapesti Szkéné Színház Pintér Béla társulatának lépett fel, jan. 23-án pedig a Figura Stúdió Színház Csipike és Kukucsi című gyermekelőadása volt műsoron. Jan. 24-én a Szkéné Színház társulatának Föld–Anya– Föld című előadásával zárul a kisfesztivál. A "Magyarországot álmodtam én..." mottójú álomjáték arra próbál feleletet keresni, hogy mit jelent a magyarság, mit jelent magyarnak lenni? /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Színházi kisfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./

2002. január 24.

Bethlenben létezik ugyan magyar általános iskola, de nagyon kevés a gyermek. Magyar könyvet nem lehet kapni a bethleni könyvesboltokban. A Bethlen Egyesület /elnöke Borsos László/ nagyon fontos szerepet játszik a város és környéke művelődési életében és ugyanakkor sokat tesz Bethlen és a környező falvak magyarjaiért. Az egyesület munkája hivatalosan csak 2000 októberében indult be. Terveik között szerepel a helyi Magyar Ház létrehozása. A református egyház által működtetett imaház is fontos összetartó erőt jelent a kisváros életében. /Mészely Réka: Egy kisváros kulturális élete. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

2002. január 25.

Temes megyében a magyarok lakta községek és falvak jártak elöl a partnerkeresésben. A példák ismertetésekor Végvár község került az élre. Az itteni közösség két irányba nyitott: egy francia és egy magyar településsel kötött együttműködési szerződést. A magyarok gyakrabban járnak át, a franciák viszont egyszerre sokan jönnek, ezért saját házat vásároltak és tartanak fenn a faluban, hogy kényelmesen megszállhassanak. Zsombolya kapcsolatot tart fenn a magyarországi Pusztamérgessel és a vajdasági Kikindával, Lugos a magyarországi Szekszárddal, Nagybodófalva Makóval, Újvár község a magyarországi Algyővel, Újszentesen a magyarországi Sándorfalvával. A legfrissebb testvértelepülési kapcsolat Temesszentandrás és a magyarországi Békésszentandrás között jött létre: Szent András névünnepén írták alá az együttműködési szerződést. /(Sipos): Baráti kézfogások. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

2002. január 25.

Dr. Jankó Sándort, a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját és Fülei Lászlót, a székelyudvarhelyi városi kórház gazdasági igazgatóját jan. 22-én 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték. Azzal gyanúsítják őket, hogy az egészségbiztosítási alapból 12 milliárd lejt használtak fel törvénytelenül az udvarhelyi kórház javára. Az ügyész tájékoztatása szerint a következő bűncselekmények gyanúja miatt folyik ellenük vizsgálat: hivatali visszaélés, okirathamisítás, hamis okiratok használata, csalás, pénzalapok rendeltetésének törvénytelen megváltoztatása és megvesztegetés. Az ügyész nem erősítette meg, hogy a Hargita megyei korrupciós botrány összefüggne a brassói és sepsiszentgyörgyi esetekkel, azt viszont elmondta, hogy ezúttal is a brassói Sarissa–Com Kft.-vel való kapcsolatokról van szó. /Forró-Erős Gyöngyi: Letartóztatták a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./

2002. január 25.

Jan. 23-án Kolozsváron, a Phoenix Könyvesboltban megnyitották azt a képzőművészeti tárlatot, amelyet az üzlet kirakatában a Világhírnév internetes hetilap munkatársainak (Soó Zöld Margit, Forró Ágnes, Lészai-Bordy Margit, Horváth Gyöngyvér, Orbán István, Essig Klára, Essig József és Jánosi Andrea) alkotásaiból állítottak ki. A 35. megjelenésénél tartó Világhírnév (www.vilaghirnev.ro) főszerkesztője, Szabó Csaba, elmondta: fórumul szolgálnak azoknak a tollforgatóknak, képzőművészeknek, akik műveiket az egész nagyvilágnak meg kívánják mutatni. Németh Júlia műkritikus premiernek nevezte a kirakat-tárlatot, amely jól ismert művészek alkotásai révén a könyv jegyében, eredeti ötletből született meg. /Ö. I. B.: Rendhagyó kirakat-tárlat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

2002. január 25.

Szatmárnémetiben jan. 27–én istentisztelet keretében a Németi Református templomban megemlékeznek a Don–kanyarnál harcolt és elesett hősökről. Az ötvenkilenc évvel ezelőtti eseményről Kónya László főtanfelügyelő–helyettes tart előadást. Erdődön jan. 26-27–én emlékeznek meg a szatmári svábok deportálásáról. Az Egy nép szenvedése. A szatmári svábok deportálása 1945–ben című kultúrműsorral egybekötött megemlékezés után megkoszorúzzák az Oroszországba elhurcoltaknak állított emlékművet. /(anikó): Megemlékezések. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 24./

2002. január 25.

Jan. 24-én ülésezett az RMDSZ legfelsőbb vezetőit tömörítő Operatív Tanács, napirendjén a Szociáldemokrata Párttal való együttműködési szerződés megkötése szerepelt. Markó Béla az RMDSZ jan. 24-i bukaresti sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a napokban véglegesítik a protokollum szövegét. A hét végén Slanic Moldován találkozik mindkét politikai alakulat küldöttsége. A kétnapos megbeszélésen mind a kormánypárt, mind az RMDSZ mintegy 20–20 tagú küldöttséggel vesz részt - ez szenátorokból, képviselőkből, önkormányzati tisztviselőkből, valamint több helyi szervezet képviselőjéből áll. A hétvégi találkozón szerepel majd az integrációs kérdések megvitatása, a gazdasági reform felgyorsítása, a tulajdonkérdés tisztázása, a visszaszolgáltatások, valamint az érvényben lévő törvények alkalmazása. A tárgyalások során természetesen külön hangsúlyt fektetünk az egyházi, illetve a tanügyi problémák megoldására - hangsúlyozta Markó. Ugyancsak a kétpárti egyezmény, az Operatív Tanács határozatainak a jóváhagyása lesz az egyik fő témája a febr. 2-ra, Marosvásárhelyre összehívott Szövetségi Képviselők Tanácsának is. /Folytatódnak a tárgyalások az együttműködésről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Romániában a külügy és a belügy eltérően ítéli meg, hogy a Magyarországra utazó román állampolgároknak szükségük van-e egészségügyi biztosításra. Aurel Neagu dandártábornok, a román határrendőrség főparancsnoka jan. 24-én közölte, hogy a Magyarországra utazó román állampolgároktól továbbra is kérik az érvényes egészségügyi biztosítást. Közben Románia és Magyarország 1961-ben kormányközi megállapodást kötött a kölcsönös egészségügyi ellátásról. Cristian Niculescu, a román külügyminisztérium államtitkára a múlt héten azt a választ adta Kerekes Károly Maros megyei képviselőnek a kormányhoz intézett kérdésére, hogy a kizárólag Magyarországra utazó román állampolgároknak nem kell külön egészségügyi biztosítást kötniük, mivel az 1961-ben kötött egyezmény életben van. Ennek ellenére a román határőrök rendületlenül kérik a Magyarországra utazóktól a biztosítást. A biztosításért — a minimális öt napban megszabott időtartamra — 100–130 ezer lejt kell fizetni, a 70. életévüket betöltött állampolgároktól az összeg dupláját kérik. Tavaly az év első tíz hónapjában közel 4,2 millió román állampolgár utazott be Magyarországra. Egy évvel korábban a Magyarországra beutazó összes román állampolgár száma 4,66 millió volt. Idén jan. 20-ig összesen 255 ezer román állampolgár utazott ki az országból. Ez a szám 20 százalékkal kevesebb a tavalyi év hasonló időszakához mérten. Ezzel egy időben közel 23 ezer román állampolgárt fordítottak vissza a határról, mivel nem teljesítették maradéktalanul a kiutazási feltételeket. A legtöbbet - mintegy 16 ezer személyt - a magyar határról fordítottak vissza. /Továbbra is kérik az egészségügyi biztosítást. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Franciaország támogatja Románia NATO-csatlakozását - jelentette ki Alain Richard francia védelmi miniszter, aki román kollegája, Ioan Mircea Pascu meghívására jan. 24-én rövid bukaresti látogatásra érkezett. Richard kifejtette: ő csakis hazája véleményének ad hangot, a többi NATO-tagország álláspontjáról az Észak-atlanti Szövetség bővítésével kapcsolatban nem nyilatkozott. /Románbarát franciák. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Ion Iliescu elnök szerint a kedvezménytörvény végrehajtásáról aláírt román–magyar egyetértési nyilatkozat mindkét ország számára jó dolog. Az államfő a Jurnalul Nationalban megjelent interjújában az egyezményt követő magyarországi vitát illetően úgy vélekedett, hogy ez elsősorban a választási harc része. A magyar kormány válasza világos: annyian vállalhatnak majd munkát, amennyi munkahely van. Ez a gyakorlat érvényes más országokban is — mondta. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) szerint ellentétes a magyarországi munkavállalók érdekeivel a román munkavállalók magyarországi foglalkoztatásáról kötött megállapodás. Az MSZOSZ elnöksége többek közt követeli a magyarországi munkahelyek, a munkaerő-piac, a bérek és a munkakörülmények védelmét. Követeli, hogy ne lehessen külföldieket a magyar munkavállalókénál alacsonyabb béren foglalkoztatni, tiltakozik az ellen, hogy a munkavállalók helyi alkupozícióját a külföldiek foglalkoztatásával lerontsák. /Iliescu a magyar–román egyezményt védi. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Erdélyben a legnagyobb rendben, különösebb problémák nélkül folyik a magyar kedvezménytörvénnyel, a magyar igazolványokkal kapcsolatos tájékoztató, felvilágosító és eligazító tevékenység - jelentette ki jan. 24-i sajtóértekezletén Markó Béla RMDSZ-elnök. Elmondta: az RMDSZ székházakban működő információs irodákba naponta 1000–1500 személy kér és kap tájékoztatást és eligazítást a magyar kedvezménytörvényről, a magyar igazolvány megszerzéséhez szükséges iratokról és tudnivalókról. Markó Béla ugyanakkor "vitathatónak" nevezte a csángók külön kisebbséggé nyilvánítását, utalva a román Helsinki Bizottság (APADOR-CH) jelentésére, mely szerint meg kell állítani a csángómagyarok "asszimilációját" és "létfontosságú" nemzeti kisebbségi státusuk elismerése. - A mi megközelítésünk és a szakemberek véleménye szerint a csángók külön csoportot alkotnak, de a magyar közösséghez tartoznak - jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ elnöke elfogadhatatlannak nevezte, hogy a csángók anyanyelvű oktatásra vonatkozó kérelmére a hatóságok kedvezőtlen választ adtak. Kijelentette: nem tanulmányozta át a Helsinki Bizottság csángókról készített jelentését, de nagyon jól ismeri a kérdést, szerinte létezik egy mesterségesen keltett "ellenálló tendencia" a csángók "magától értetődő" kérelmeivel szemben. /Erdélyben minden rendben. Az egyetértési nyilatkozat szellemében folyik a munka a státusirodákban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

2002. január 25.

A határon túli érdeklődők a 36-1-413-3420-as telefonszámon kaphatnak jan. 24-től felvilágosítást a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos tudnivalókról. A telefonvonalat a Belügyminisztérium és a Határon Túli Magyarok Hivatala létesítette — tájékoztatta közleményben az MTI-t Bátai Tibor, a HTMH főosztályvezetője. A magyarországi érdeklődők a 06-80-204-019 zöld számon tehetik fel kérdéseiket a kedvezménytörvény végrehajtásával kapcsolatosan. Az információs szolgálat e-mail címen is elérhető: miginfo4@mail.ahiv.hu /Zöld számon telefonos felvilágosítás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Jan. 23-án az RMDSZ vezetősége az erdélyi magyar egyházfőkkel találkozott Kolozsvárott. A találkozón az Szövetség részéről részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Szép Gyula és Nagy Zsolt ügyvezető alelnökök, valamint Eckstein-Kovács Péter és Puskás Bálin Zoltán szenátorok. Az egyházfők részéről jelen volt: Jakubinyi György római katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Reizer Pál szatmári római katolikus püspök, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyház püspöke, Kovács Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, Szabó Árpád unitárius püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök. A tárgyaláson a jelenlevők a közös problémákról, illetve azok megoldásának lehetőségeiről beszéltek. Továbbá a találkozó napirendjén szerepelt az olyan konkrét kérdések áttekintése is, mint a magyar egyházak ingó és ingatlan tulajdonának helyzete, és az egyházak költségvetési támogatása. Az RMDSZ vezetősége tájékoztatta az egyházfőket a kormánypárttal folytatott eddigi tárgyalások eredményeiről, különös tekintettel az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó kérdésekről. /Az RMDSZ vezetősége az erdélyi magyar egyházfőkkel találkozott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

2002. január 25.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatói számára is elérhető immár az Elektronikus Információs Szolgáltatás (EISZ): azaz a mintegy 1500 tudományos szakmai folyóirat, a kutatói adatbázis jelentősen segíthetik a tudományos és kutatói munkát az intézményben. A hozzáférésről szóló okmányt jan. 24-én Pálinkás József magyar oktatási miniszter adta át Tonk Sándornak, az egyetem rektorának Budapesten. Tonk Sándor megjegyezte: idén az egyetem megalakulásának köszönhetően közel 100 egyetemi státust sikerült létesíteni, így egész Romániában mintegy 500-ra tehető a magyar egyetemi oktatók száma. – A kedvező változások ellenére a romániai magyarok 4,5 százaléka vesz részt a felsőoktatásban, a 20 000 magyar hallgatónak alig 25 százaléka tanul anyanyelvén. Az erdélyi egyetemen idén négy központban kilenc szakon 372 hallgató kezdte meg tanulmányait. Erdélyi egyetemfejlesztésekre idén 1,950 milliárd forint áll rendelkezésre, ennek 50 százalékát teszi ki a működési költség, a többit beruházásokra, épület-felújításokra fordítják. /EISZ-hozzáférés a Sapientiának. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 25.

Ezen a helyen, a város egész lakosságának szeme láttára bestiális módon megöltek egy embert. Aki nem volt sem jobb, sem rosszabb azoknál, akik tétlenül végignézték meglincselését. Emlékezetül, hogy ilyesmi soha többet ne ismétlődjön meg." – ez a szöveg lenne olvasható – román és magyar nyelven – azon az emléktáblán, melyet Agache Aurel kíván elhelyezni városunk főterén, egész pontosan ott, hol apját 1989-ben meglincselték. Agache Aurel beadványban arra kérte a polgármestert, hogy engedélyezzék egy emléktábla elhelyezését azon a helyen, hol apját, a post-mortem ezredessé előléptetett tisztet megölték. Agache azt is leírja: nincs ellenére, ha valaki egy másik plakettet kívánna tenni az apjáé mellé, ha az illető úgy véli, hogy az általa leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Agache a felmerülő költségeket is állná. Török Sándor polgármester ezzel kapcsolatosan elmondta: Agache kérését a kézdivásárhelyi tanács városrendészeti bizottsága elé terjesztették és annak függvényében, hogy a bizottság döntést hoz ez ügyben, értesítik az Agache családot. /Bartos Lóránt: Döntés előtt a kézdivásárhelyi tanács. Agache-emlékplakett a főtéren? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./ Kézdivásárhely többszáz-éves történelmének számtalan eseményére, neves személyiségére szobrok, emléktáblák, utca-nevek, épületek emlékeztetnek. Most egy család tagjai egy olyan embernek akarnak emléktáblát állítani, aki a közelmúlt eseményei közül a legkegyetlenebb emlékeit idézi. Neve hallatán sokunknak még ma is elszorul a torka, mert e névhez a Securitaten töltött éj-szakák, megerőszakolt nők, ártatlanul elhurcolt emberek, halálba hajszolt áldozatok, törvénytelenül elkobzott értéktárgyak, külföldre menekült otthontalanok emléke tapad. Számolni kell azzal, hogy mire emlékszik Kézdivásárhely Agache Aurel post-mortem ezredes kapcsán. Ez az ember, amint mondják – üres kézzel érkezett, s amikor távozott, magával vitte számtalan magyar ember nyugalmát, álmait, vágyait, szabadságát. Kézdivásárhelyt erre emlékeztetné ennek az embernek az emléktáblája. És azokra, akik még ma is börtönben sínylődnek, vagy otthontalanul bujdosnak a nagy-világban. /Ferencz Éva: Egy emléktábla margójára. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./

2002. január 25.

A történelmi Bánság egész területén fogható az RTV Temesvári Területi Stúdiójának új regionális programja, amelyet naponta 18-20 óra között sugároz az RTV 2 földi adóhálózata. A Temesvár- központú regionális program elsősorban az Arad-, Temes- , Hunyad- és Krassó-Szörény megyeiekhez szól, de jól látható Szeged környékén és a Vajdaságban is. Az új regionális programban helyet kapnak a bánsági nemzetiségek nyelvén sugárzott adások is: minden szerdán 20 perces adásban /19,30- 19,50 között /a Bartha Csaba által szerkesztett magyar adás látható. /(Pataki Zoltán): Beindult a Bánság regionális televíziója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

2002. január 25.

Ötezer csomag érkezett a Gólyahír-akció keretében Magyarországról Erdélybe. Az adományok összértéke 1,5 millió Ft. s a gyulafehérvári főegyházmegyéhez tartozó kilenc megyében kerül majd kiosztásra. Ahhoz, hogy minden elsős csomagot kapjon, nem lesz lehetőség egyelőre, hiszen a nyilvántartás szerint 8632 első osztályos van. /(Daczó Dénes): A Gólyahír megérkezett Erdélybe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./


lapozás: 1-30 ... 42031-42060 | 42061-42090 | 42091-42120 ... 134011-134016




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2026
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998