Mihail Hardau tanügyminiszter idén először rendezte meg az iskolaigazgatók gáláját, amelyen minden megye öt legjobb tanintézményét, illetve igazgatóját díjazták. Kolozs megyében egy magyar tanintézetre, illetve annak igazgatójára esett a tanfelügyelőség választása: a Báthory István Elméleti Líceumra és Tőkés Elek igazgatóra, aki a múlt héten vehette át a szaktárca vezetőjétől az elismerő oklevelet, valamint az iskolának járó 10 000 lejes anyagi juttatást. Tőkés Elek elmondta: a kritériumok szigorúak voltak, ugyanis több mint 50 oldalas, a legapróbb részletekre kitérő értékelőlapot kellett eljuttatni a minisztériumba. Bihar megyéből egy magyar díjazott volt – az Ady Endre Gimnázium igazgatója –, de se Maros, se Brassó, se Szilágy megyéből nem volt magyar jelölt, a két székelyföldi megyéből pedig 4–4 igazgató részesült elismerésben. /Nagy-Hintós Diana: Minisztériumi elismerés a Báthory-líceum igazgatójának. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 28.
Kolozsváron a hangversenyen a kolozsvári zeneélet fiatal kiválósága, Máthé Dávid fagottművész szólószereplése volt a fő vonzerő. Máthé két tanintézményt is látogat párhuzamosan: itt, helyben a Zeneakadémiát, ahol a master cikluson elsőéves, és a berlini UdK-t (Universität der Künste = Művészeti Egyetem), ahol a hatodik szemeszterre sikerült bejutnia. /László V. Ferenc: Két fagottos egy színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 28.
Megsokasodnak a téli ünnepek idején a magyarországi rendszámú gépkocsik a székelyföldi utakon. Karácsonyra jöttek haza azok, akik külföldön találták meg boldogulásukat. A visszatérés gondolatával a külföldi munkavállalók többsége nem számolta fel egykori otthonát. „Ha az üres házakat egymás mellé lehetne rakni, négy utcát tennének ki Gyergyóditróban” – mondta Bardocz Ferenc polgármester. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársai által készített felmérés megdöbbentő adatokat hozott a felszínre. 1992-ben a községben még 6800-an éltek, 2002-re a lakosok száma hatezer alá csökkent. Akkor 298 üres portát számláltak, most az üres házak száma elérte a 380-at. Mindez a község elöregedését és elszegényedését is maga után vonja. A felvázolt kép az egész medencére érvényes. Gyergyószentmiklós lakossága a népszámlálási adatok szerint 1982–1992 között kétezer fővel, 1992–2002 között pedig újabb ezer fővel apadt. Ennek is elsősorban az elvándorlás az oka. Gyergyóújfaluból körülbelül 400-an, Gyergyóalfaluból hozzávetőleg 300-an dolgoznak külföldön. Gyergyóremetére mintegy kétezren tértek haza az ünnepekre. /Jánossy Alíz: Hazatérnek az ünnepekre. Idegenben keresnek pénzt a Székelyföldről elszármazottak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 28.
A Kovászna Megyei Tanács határozattervezetet fogadott el, mely szerint 2007 augusztusában megszervezik a megyéből elszármazott magyarok világtalálkozóját. Az eseményre augusztus tizenhetedike és huszadika között kerül sor. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kifejtette: a Háromszékként ismert megye sok híres és világhírű író, művész és történelmi személyiség szülőhelye, a magyarok a megye lakosságának 73,8 százalékát teszik ki. /Kovásznai világtalálkozó. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./
2006. december 28.
A szórványmagyarság helyzetére jellemző kilátástalansággal szembesülnek mindazok, akik diaszpórában próbálnak meg tevékenykedni a magyar közösség érdekében. Barna Tibor borosjenői RMDSZ-elnök is szembesül nap mint nap a szórványlét problémáival. 2000-ben felkérték, hogy vállalja el a borosjenői RMDSZ-szervezet elnöki tisztségét. Borosjenőben a legnagyobb gond a helyi magyarság arányszámának apadása. Barna Tibor munkálkodásának köszönhetően működik a fakultatív magyar nyelvű oktatás, 40 gyermek jár a nyelvoktatásra. A fiatalok által közkedvelt Horváth Béla-szavalóversenyen a közösség apraja-nagyja rendszeresen megjelenik. Az idei tanévre tervezték a magyar tannyelvű elemi osztályok elindítását, de a szülők többsége visszalépett, nem indulhatott be az osztály. Központi fontosságúak a bálok (farsangi, szüreti, Katalin-bál), amelyeknek összetartó hatásuk van a közösség tagjai számára. /Helyzetállapot a szórványban. Bemutatkozik Barna Tibor borosjenői RMDSZ-elnök. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./
2006. december 28.
Tanácskozást hívott össze Bunta Levente, Hargita megye tanácsának elnöke. A megye művelődési intézményeinek vezetői ismertették tevékenységüket, bővebben az elkövetkező esztendőkre tervezett elképzeléseiket. Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője beszámolt: egyre gyarapodik a folyóirat előfizetőinek tábora. Harmincnál több író-olvasó találkozót és más rendezvényt szerveztek 2006-ban. Apadnak a pályázati lehetőségek, de jó könyvek kiadásával is segítenek magukon. Péter Csaba, a Művészeti Népiskola igen változatos tevékenységét vázolta, amelyben jelenleg 750 diák vesz részt. Székhelygondokkal küszködnek Csíkszeredában. A Megyei Kulturális Központ vezetőjének, Karda Emesének szervezői tevékenységét országosan is példaértékűnek minősítette Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és vallásügyi alelnöke, a kolozsvári Állami Magyar Opera aligazgatója. Kassay Péter a Szárhegyen működő Megyei Alkotóközpontról készített elemzést. Kopacz Katalin elmondta, könyvállományuk elöregedett. Nincs megfelelő épületük, nincs szakemberük kutatómunkára, a helytörténeti bibliográfia kiegészítésére. /Bajna György: Bárcsak minden területen így állnánk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./
2006. december 28.
Táncmese a téli ünnepkörről – így foglalható össze a Maros Művészegyüttes új produkciója. Adventtel indul, a farsangi mulatságokkal ér véget a székely falvak szokásait felelevenítő táncfüzér. /Nagy Botond: Táncmese az ünnepekről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./
2006. december 28.
Az egyik legaktívabb szakmai tömörülés az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókja. Számos színvonalas rendezvénnyel hallat magáról. Idén felavatott székhelyükön elhangzott a testület éves tevékenységéről szóló beszámoló. A fiók elnöke, Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, a civil szféra a társadalom lelkiismereteként érezteti mindinkább hatását, az EMT javaslatára jelölték őt alpolgármesternek. 2000 után sikerült az EMT tevékenységeit akadémiai szinteken bonyolítani és szakmai továbbképzését minisztériumi szinten is elfogadtatni, másfelől felvállalták a Bolyai-eszmeiség ápolását, idén felavatták a Bolyai János Tudomány és Technika Házát Marosvásárhelyen. Februárban meghirdették a Bolyai Kör megalakulását. Ez a csoportosulás mindazokat felöleli, akik életük folyamán valamiképpen szerepet vállaltak a Bolyai hagyományőrzésben. A Bolyai eszmeiség egyik fő éltetője a néhai tudós, kutató, Kiss Elemér volt. Júniusban Marosvásárhely díszpolgárává avatták, azután augusztusban Kiss Elemér elhunyt. Idén a Román- és Magyar Tudományos Akadémia közös védnökségével megszervezték a Geométer Tábort. Ez első lépés arra, hogy Marosvásárhelyen kialakítsanak egy nem-euklideszi geometria-iskolát. Az EMT idén tíz pályázatot nyújtottak be a városi tanácsnak, ebből két cseppnyit hagytak jóvá, ezeknél is többe került a papírmunka, mint a megítélt pénz. Jövőre még ennyire sem számíthatnak. Folyik a Bolyai János-kéziratok digitalizálása. Erre két éven át a mai román szakminiszter, Nagy Zsolt korábbi közbenjárásával a magyar kormánytól kaptak támogatást. 12000 oldal már be van fényképezve, Bolyai János kézirataiból még lenne 2000. Szeretnék a Bolyai Farkas-kéziratokat is digitalizálni, 8 ezres oldalszámról lenne szó. Többen felkarolták az ügyet. Már jelentkeztek Lyonban tanárként működő volt bolyais diákok, akik felajánlották, hogy közösen pályázzanak. Az EMT marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi fiókszervezete közösen pályázott arra, hogy átfogó felmérést készítsenek az erdélyi magyar tudományosságról. /N.M.K.: EMT – Túl a szakmaiságon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./
2006. december 28.
Marosvásárhelyen Csató Béla esperes Keresztelő Szent János-plébánián tartott karácsonyi éjféli misén a szeretetről beszélt. Szászrégenben a polgármesteri hivatal 10.000 új lej értékben osztott ki csomagot a gyerekeknek. December 16-án a szászrégeni MADISZ az ifjúsági házban Kék nefelejcs címmel néptánctalálkozót szervezett, amelyen több környékbeli hagyományőrző együttes vett részt, a radnótfáji templomban pedig egyházi kórustalálkozó volt. December 22-én Szászrégen művelődési házában az RMDSZ helyi szervezete és a pedagógusok kisiskolásoknak szerveztek közös karácsonyi ünnepséget. A marosvásárhelyi Tálentum Tehetséggondozó Alapítvány az idén 15. alkalommal szervezte meg a közös karácsonyt az alapítvány által indított különböző foglalkoztatási csoportokban részt vevő gyerekeknek. Először a Habakuk bábszínjátszó csoport lépett fel, majd a Kilyén Ilka színművésznő által irányított színjátszó csoport tagjai Charles Dickens Karácsonyi ének című darabjának részletét vitték színre. Szerepeltek még a modern táncosok is. /-vagy-: Karácsony megyénkben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./
2006. december 28.
Gyergyó és a fenyő címmel jelent meg nemrég Kisné Portik Irén könyve az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány gondozásában. A szászrégeni születésű néprajzkutató a gyergyószárhegyi alkotóközpont néprajzi referense. Egy kisrégióról és hagyományos mesterségeiről szól ez a könyv, sok olyan információt tartalmaz, amely nemcsak Gyergyóra, hanem az egész Székelyföldre érvényes. Előzménye, hogy sikerült olyan gyűjteményt létrehoznia, amely a helyi népi építészetet mutatja be. A szerző 1977-ben került Gyergyószentmiklósra, és a következő két évben végigjárta a régió valamennyi települését. A deszkakivágásokat – legyen az kerítésen, kapun, házhomlokzaton, tornácon, kúton, csűrön vagy más gazdasági épületen – lerajzolta. Hatalmas anyag állt össze, ebből készült el az 1200 deszkakivágást számláló kiállítás, a gyergyószentmiklósi népművészeti alkotóház egyik állandó tárlata. A kollekciója viszont jóval nagyobb, később Sóvidéket, Háromszéket, Csíkot és a Kászonokat is bejárta. Kisné Portik Irén szerint nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélni, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak. A nap-, a madár- és a napmadármotívum jelen van a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken, a varrottasokon. /Jánossy Alíz: „Napnézőben” Gyergyó vidékén. Beszélgetés Kisné Portik Irén néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 28.
A 80. évét betöltött Csávossy György mutatta be legújabb verseskötetét /Hervadás havában, Irodalmi Jelen, Arad/ a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Csávossy György Lászlóffy Aladárral együtt indult az első Forrás-nemzedék tagjaként. 1952-ben majd 1956-ban gyermekvers kötettel jelentkezett.(Vizes mese, Bíztató) Később újabb kötetei látnak napvilágot (Fütyörészve, Erdélyi Requiem, Ilyenkor ősszel). Ez utóbbi kötetéért tavaly a Román Írószövetség Kolozsvári Fiókja Kacsó Sándor díjjal tüntette ki. Csávossy otthonosan mozog az esszék világában is, amit Gondolatok a borítékban című kötete fémjelez. Írt vígjátékokat (A fül, Édes méreg, Ki mint veti ágyát, Év végi négykezes), de sikeres drámaíró is (Patkánysíp, Özvegy és leánya, Önarckép lilában). Műveit a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, szatmári, nagyváradi, temesvári és kolozsvári színházak mutatták be. Nem utolsó sorban tudományos író, amit bizonyít nagyszabású összegező munkája a Jó boroknak szép hazája, Erdély (hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában). A Mezőgazdasági Kiadó által három éve megjelentetett értékes munkáért az év szerzője díjat kapta. /Bakó Botond: „Utolsó gyöngyszemeimet szórom szét”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2006. december 29.
Habár a két évvel ezelőtti választások utáni Romániában a gazdasági helyzet javult, a kormányfő szerint az országnak legkevesebb húsz évre van szüksége arra, hogy elérje a régebbi EU-tagállamok gazdasági szintjét. Tariceanu szerint az uniós csatlakozás valamelyes árcsökkenést és új munkahelyek teremtését eredményezi majd. Előbbi a konkurenciának, utóbbi a befektetéseknek lesz köszönhető. Az elmúlt két év kormányzás eredményeként a tavalyi 4,1 illetve az idei 6–7 százalékos gazdasági növekedést említette. /Tariceanu: Húsz évre vagyunk az EU életszínvonaltól. Kétévi kormányzás után enyhe gazdasági növekedés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) december 27-én befejezte a Szekuritáté irattárának átadását a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS), de 75 000 terrorizmussal és kémelhárítással foglalkozó dosszié a SRI archívumában maradt, ezeket a CNSAS a két intézmény által létrehozott vegyes bizottságon keresztül tekintheti meg. A SRI közleménye szerint 1 587 831 dossziét adtak át, amelyeknek 1 930 062 kötete van, és több mint 18 000 folyóméternyi archívumot jelent. A SRI ugyanakkor átadott a CNSAS-nak mintegy 1 400 000 nyilvántartó lapot a Szekuritáté kartotékából, valamint több mint 700 000 felvételt a volt Informatikai és Dokumentációs Központ adatbázisából, és az átvilágító bizottság rendelkezésére bocsátotta az átadott dossziék elektronikus nyilvántartását is. /További dossziék a CNSAS-nak. Maradt még bőven a SRI archívumában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
Kétpárti együttműködésről állapodtak meg Szatmárnémetiben a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) vezetői. Az MSZP delegációját Veres János pénzügyminiszter, a PSD küldöttségét Vasile Dancu, az alakulat alelnöke vezette. Dancu elmondta, az európai parlamenti választási kampányban konzultálnak az MSZP-vel, ugyanis magyar partnereik bővebb tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. A PSD alelnöke leszögezte: az MSZP az EP-választásokon jobban fogja támogatni a szociáldemokratákat, mint az RMDSZ-t. Veres János, aki az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének elnöke, hangsúlyozta: a két párt a közeljövőben együttműködik közös célkitűzéseik megvalósítása érdekében. Veres kiemelte a decemberi együttes kormányülésen elfogadott tervezetek közül a Nyíregyházát Nagybányával összekötő útvonal megépítését, valamint a teherforgalom számára Petén létrehozandó határátkelő megnyitását. Veres szerint a magyar kormány húsz, határon átnyúló együttműködési tervezetet nyújtott be, amelyeket az elkövetkező időszakban bírálnak el. A pénzügyminiszter arról is beszámolt, hogy a jövő évi költségvetésből több százmillió forintot fordítanak a magyarországi román közösség támogatására, és állami tulajdonban levő ingatlanokat is átutalnak a román kisebbségnek. /PSD–MSZP közeledés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./ Az MSZP küldöttsége találkozott a Szatmár megyei RMDSZ vezetőivel, Ilyés Gyulával és Szabó Istvánnal, valamint Radu Buddal, a megye prefektusával is. Ezután látogatásuk főszínhelyére érkeztek, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szervezetének Szatmár megyei székhelyére. Megbeszéléseket folytattak a PSD országos alelnökével, Vasile Dancuval, valamint a helyi szervezet vezetőivel. A sajtóértekezleten Veres János miniszter elmondta, hogy a két párt, az elmúlt években, olyan politikai tevékenységet végzett, amelynek eredményei mindkét megyében tapasztalhatóak. Jó eredményként a két határátkelőhely fejlesztését említette mint közösen elért sikert, és azt, hogy teherforgalmú határátkelőhely van Csengersima és Pete között, de Vállaj-Csanálosnál is az lesz. Veres a jövőbeni együttműködésről szólt a két hasonló elveket valló párt között. Az európai baloldal nagy családjába tartozik mindkét párt, ezért egy az érdekük is, a helyi struktúrák fejlesztése és a tömegek támogatása, mondta Gheorghe Ciocan megyei PSD-elnök, aki „Nagy testvérnek” nevezte az MSZP-t és megköszönte a támogatását. „Picit szokatlan, mert politikai szervezeteknél nem túl gyakori az ilyennemű együttműködés a mi régiónkban, viszont az EU-ban ez már gyakori”, mondta Veres miniszter. /Márkus Mónika: A Szatmár Megyei Szociáldemokrata Párt és a Szabolcs– Szatmár–Bereg Megyei Magyar Szocialista Párt találkozója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 29./
2006. december 29.
Január 12-ig véglegesíti az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a romániai magyar nemzeti minimálprogramot és a kerekasztal összetételét – egyezett meg december 28-án Marosvásárhelyen a két szervezet Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László EMNT-elnök által vezetett küldöttsége. A két szervezet csúcsvezetősége közötti legutóbbi megbeszélésre november 3-án került sor. Azelőtt az RMDSZ elnöke a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőjével is találkozott. A romániai magyarság alapvető politikai célkitűzéseit tartalmazó nemzeti minimálprogram kidolgozásával, valamint a romániai magyar politikai és civil szervezeteket tömörítő fórum létrehozásával a Kolozsváron tartott novemberi RMDSZ–EMNT megbeszélésen egy-egy munkacsoportot bíztak meg, ezeknek január 12-ig kell véglegesíteniük munkájukat. Az RMDSZ és az EMNT küldöttsége egy politikai szándéknyilatkozat kidolgozásában is megegyezett. Tőkés László szerint az autonómia alapdokumentumának tervezett szándéknyilatkozatot széles körű erdélyi elfogadtatásra szánják, majd ennek alapján romániai és nemzetközi fórumokon is képviselik a romániai magyarság többszintű önrendelkezési igényeit. A felek nyitva hagyták a jövő májusi romániai EP-választásokon a közös jelöltállítás kérdését. Az EMNT azt kifogásolja, hogy az RMDSZ máris szabályozta a jelöltállítás kritériumait, és az EP-képviselőjelölteknek RMDSZ-tagoknak kell lenniük. Tőkés szerint „nem szűk pártlista” alapján kell kiválasztani a jelölteket, hiszen személyüket illetően „nemzeti konszenzusnak kell születnie”. Ezzel szemben Markó úgy véli, hogy „nem kell szégyellni az RMDSZ-tagságot”, hiszen tudomása szerint az EMNT-sek és a SZNT-sek többsége RMDSZ-tag is. Ezért ez nem lehet akadály – fűzte hozzá hangsúlyozva, hogy az RMDSZ nyitott a jelöléseket illetően. /Markó–Tőkés találkozó: határidő is született. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
Az EU-csatlakozást az RMDSZ nyugodtan tekintheti a saját eredményének is – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Ez az év a kormányzás szempontjából is eredményeket hozott, utak, iskolák, más közintézmények fejlesztésében, székelyföldi és partiumi önkormányzatok megtámogatásában. Tudták bővíteni a kétnyelvűséget a vasútállomások, postahivatalok feliratozásában. Székelyföldön az utak, gáz- és vízhálózat fejlesztése terén jelentős előrehaladás tapasztalható. Az RMDSZ vezetői elleni támadások, ami a Babes-Bolyai Egyetem körül kialakult, azt mutatják, hogy a román-magyar viszonyban még nagyon nagy feszültségekre lehet számítani. Az RMDSZ nyitni tudott, párbeszédet kezdtek a Székely Nemzeti Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Kudarc viszont a kisebbségi törvény, melyet nem sikerült elfogadtatni. Markó Béla kifejtette, nem ragaszkodik az elnöki tisztséghez. /Gujdár Gabriella: Markó Béla: az erdélyi magyarság alapvető célkitűzése valósul meg 2007-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
2006. december 29.
Érvényes és sikeres népszavazásként értékelte a Székelyudvarhelyen megtartott nem hivatalos autonómia-népszavazást Incze Béla, az Udvarhelyszéki Székely Tanács elnöke. A végleges eredmények szerint december 15. és 27. között 18 985 szavazatot gyűjtöttek az önkéntesek, amelyből 54 volt érvénytelen. 18 818 személy, azaz a referendum székelyudvarhelyi résztvevőinek 99,4 százaléka igennel szavazott. „A 2004-es választói névjegyzékben 30 230 személy szerepel, ehhez viszonyítva a belső népszavazáson a részvételi arány 62,8 százalékos volt. Ez meghaladja a helyhatósági, illetve az általános választásokon tapasztalt részvételt” – mondta Dósa Barna, a székely tanács alelnöke. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
Zsúfolt munkaévet zárt a kultuszminisztériumi főosztályvezető, kinevezése óta az első bukaresti magyar nyelvű színházi bemutatón színművészként is fellépő Demeter András. Jó évet zárnak, összegzett. Hozzájuk a magyar intézmények közül a marosvásárhelyi színház, a kolozsvári színház és a kolozsvári Magyar Opera tartozik, sikerült olyan támogatásokat nyújtani, amiket az elmúlt években nem volt mód. Különféle kisebbségi rendezvények fordulnak a minisztériumhoz, elsősorban támogatásért. Romániai magyar címekkel három pályázat kapott támogatást a minisztériumtól, azonban ez a magyar könyvtermés arányában csekély. /Mérleginterjú Demeter András színművésszel, minisztériumi főosztályvezetővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
2006. december 29.
Új felállásban kezdi a 2007-es évet az Új Magyar Szó bukaresti napilap. Távozik a szerkesztőség éléről Salamon Márton László, akinek – vezető szerkesztőként, majd felelős szerkesztőként – meghatározó szerepe volt a lap készítésében. „Főmunkatársként továbbra is a lap kötelékében maradok, és reményeim szerint gyakran jelentkezem publicisztikával, de az operatív munkában már nem vállalhatok szerepet” – nyilatkozta. Salamon Márton László az amerikai Joint Alapítvány által létrehozandó közösségi központ igazgatói tisztségét foglalja el. Mint mondta, az alapítvány 80 éve támogatja a diaszpóra zsidóságát. A távozó felelős szerkesztő teendőit Cseke Péter Tamás, a lap aktuális és társadalmi rovatainak szerkesztője veszi át vezető szerkesztői tisztségben. A Krónika arról értesült, hogy Králik Lóránd, a gazdasági rovat szerkesztője és Ágoston Hugó volt főszerkesztő, jelenlegi vezető publicista is távozik a laptól. Ágoston Hugó csak annyit kívánt hozzáfűzni értesülésünkhöz, hogy ezt még egyáltalán nem lehet ténynek tekinteni. A laptól december elején távozott Debreceni Hajnalka kolozsvári tudósító és Vincze Lóránt korábbi marketingigazgató is visszatért a román közszolgálati rádió bukaresti magyar adásának szerkesztőségébe, de marketingképviselőként továbbra is a lap kötelékében maradt. A Bukarestben szerkesztett lapot egyébként a Transindex hírportál az év negatív legjei között vette számba. Mint fogalmazott, „a Romániai Magyar Szó hűlt hamvaira kitalált RMDSZ-barát médiaprojekt csúfosan megbukott példányszám tekintetében is.” A Transindex értékelése szerint az Új Magyar Szó „RMDSZ-témákban dogmatikus, és már azok számára is kellemetlen, akiket fényez”. A Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő lap igazgató-főszerkesztője, Stanik István sem a Transindex minősítésére, sem a szerkesztőségi változásokról szóló értesüléseinkre nem kívánt reagálni. Csak annyit jegyzett meg: „ellendrukkereink korán örvendenek”. /Gazda Árpád: Változik a felállás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
Aradon Király András képviselő, az RMDSZ megyei elnöke évi mérleget vonva szinte kizárólag a sikerekről beszélt. Kifejtette, hogy ami célt 2006 elején maguk elé tűztek, azt nagyjából sikerült megvalósítani, és főként a magyar településeket érintő infrastrukturális beruházások terén jó évet zártak. A siker kulcsaként az ezen a téren kivételesen megfelelőnek bizonyult koalíciós együttműködést, az egységes célok érdekében tett egységes fellépést jelölte meg. Sikertelenség, hogy Fazekasvarsándon, működésképtelen lett a helyi önkormányzat. A másik negatívum a kétnyelvű feliratokra vonatkozik, Arad megyében 14 településen haladja meg a 20 százalékot a magyar lakosság számaránya, de a kétnyelvű táblák ügye csupán hét településen oldódott meg. /(Irházi): A pohár teli fele. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./
2006. december 29.
Jancsó Elemér (1905–1971) Magyarországra menekített hagyatékának csak egy része jutott el az Országos Széchényi Könyvtárba – állítja az elhunyt egyetemi tanár és szenvedélyes műgyűjtő fia, Jancsó Miklós kolozsvári színművész. Jancsó Miklós az 1980-as évek közepén határozta el, hogy Magyarországra menekíti édesapja, Jancsó Elemér irodalom- és színháztörténész, kritikus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarának volt professzora hagyatékának legféltettebb részét. Erre azért volt szükség, mert apja halála után, az akkori lakástörvény értelmében kénytelenek voltak kisebb lakásba költözni, ahol nem fért el a hagyaték. Néhány kevésbé fontos könyvet a BBTE diákjainak adtak el, néhány irodalomtörténeti sorozatot az egyetem bölcsészkarának adományoztak, a gyűjtemény színháztörténeti részét pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak ajándékozták. A nemzeti kultúra védelmét szolgáló törvény értelmében valamennyi kéziratról, régi könyvről és dokumentumról jelentést kellett írni az akkori kommunista hatóságoknak. „Attól tartottam, hogy a hatóság emberei meglátogatnak, és elveszik apám hagyatékát” – idézte fel Jancsó Miklós azt az időszakot, amikor az említett törvényre hivatkozva a Szekuritáté elvitte – és máig sem juttatta vissza – például a magyar egyházak 1900-as évek előtti összes születési, keresztelési és halotti anyakönyveit, illetve jegyzőkönyveit. Egyebek mellett becsomagolták Jancsó Elemér 1796 darabból álló, több mint 380 közéleti és irodalmi személyiséggel váltott levelezését. A Magyarországra menekített gyűjteménynek része volt Aranka Györgynek 1768 és 1817 közötti, több mint kétezer darabból álló levelezése és egyéb iratai is. A hagyatékhoz tartozott az a 19. századi könyv-, folyóirat- és újsággyűjtemény is, amelynek töredékes jegyzéke kilenc gépelt oldal. A Jancsó család az 1980-as évek közepén megismerkedett, és összebarátkozott Barabás Béla történésszel, a Magyarságkutató Intézet akkori munkatársával, akiben megbíztak. Jancsó Miklós megbízta Barabás Bélát: gondoskodjék a kéziratok, levelek, könyvek, lapgyűjtemények elhelyezéséről, illetve eladásáról. Barabás Béla közölte, hogy az OSZK 460 ezer forintot ajánlott fel a teljes anyagért. Az 1990-es évek elején szóban, majd 1998 után levelek révén Jancsó Miklós szóvá tette: tisztázni kellene a hagyaték sorsát. „Barabás Béla azonban hol hallgatott, hol összevissza hazudozott, és máig sem tett eleget a kérésemnek” – fogalmazott Jancsó Miklóst. A Krónika érdeklődésére Barabás Béla kifejtette: „Tisztességesen elszámoltam, a kellemetlenségen kívül semmilyen más hasznom nem származott ebből az egész ügyből.” Hozzátette: „mindent, ami átjött a határon, átadtam a megfelelő helyeken”. Jancsó Elemér levelezése, az Aranka-levelezés, a Kuncz-, illetve a Bárd-hagyatéktöredék, valamint a sajtógyűjteményből tizenhárom cím bekerült az OSZK-ba, ezt a kézirattár munkatársa, Nemeskéry Erika, valamint a gyarapítási osztály akkori vezetője, Tóth Józsefné is megerősítette. Jancsó Miklós pontos elszámolást kér Barabástól. /Benkő Levente: Szétszóródott könyvritkaságok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
A berecki Református Missziói Egyházközség az egyházkerület legfiatalabbjai közé tartozik. 1922-ben Kézdi Egyházmegye vezetősége úgy döntött, hogy önállóvá szervezi a Bereck környéki szórványokat. Ma már tizenöt felsőháromszéki település tartozik ide Berecktől Szászfaluig, a hívek száma közel háromszáz. Raff Róbert, a frissen kinevezett lelkész kifejtette, segítségre van szükség, az Oroszfalván levő templomot kellene megmenteni, kilyukadt a bádogtetőzet. 150 ezer lejre becsülik az elvégzendő munkálatok értékét. A tiszteletes adakozásra szólított fel. /Dimény Haszmann Árpád: Mentsünk meg egy templomot. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 29.
2006. december 29.
Barcsay Jenő képzőművészről készült fotókiállításnak ad otthont a marosvásárhelyi Bernády-ház, ahol tíz magyarországi fotóművész munkái mutatják be a mezőségi Katonáról induló, világhírűvé vált alkotó életének számos jelentős pillanatát. A Közelképek Barcsay Jenőről című fotókiállítás dokumentumanyaga a Ferenczy Múzeum képzőművészeti adattárából származik, a tárlat Szentendréről indult Nagyenyedre, innen hozták Marosvásárhelyre. /Antal Erika: Képek Barcsay életéből. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
A napokban még megtekinthető a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub székhelyén az a tárlat, amelyen az idei tanfolyam végzőseinek munkáit állították ki. „Az utóbbi években már két-két csoportot indítottunk, így egyikben magyar, a másikban román nyelven folyt az oktatás” – tájékoztatott Tóth István, a fotóklub vezetője. Margittán sikerült külön tanfolyamot szervezni, és az ottani végzősök megalakították a Helios Fotóklubot. /Gergely Gizella: Több mint hobbi – fotósok tárlata. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2006. december 29.
Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyvében abból indul ki, hogy a székely történelem szerves része az általános magyar históriának, Erdélybe ágyazottan. Azt a kérdést feszegeti, hogy milyen tényezőknek tulajdonítható fennmaradásuk az ősi szállásterületen, hogyan őrizhették meg annak székely magyar jellegét napjainkig, miközben Erdélyben a megyei magyarság régen kisebbségi, sőt szórványhelyzetbe jutott. /A Pallas új könyve. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 29./
2006. december 30.
Traian Basescu államfő Popesti–Leordeni-be látogatott, hogy ellenőrizze, átadták-e a román hírszerző szolgálatok a Szekuritáté archívumát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS). Az államfő hangsúlyozta: jóllehet nem adták át a CNSAS-nak az összes dossziét, mégsem mondható el, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem teljesítette kötelességét. A közel kétmillió iratcsomó nagy részét már megvizsgálták: hozzávetőlegesen még 75 ezer dosszié vár sorára. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja úgy vélekedett: ami fontos volt, eltűnt, ami megmaradt, nem bír különösebb fontossággal. Ennek ellenére beismerte, hogy a megvizsgált dossziék tartalmaztak némi „meglepetést”. /Ellenőrző „körúton” Traian Basescu államfő. Ticu Dumitrescu: Ami fontos volt, eltűnt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2006. december 30.
A székelyföldiek 99 százaléka támogatja a régió területi autonómiáját a nem hivatalos belső népszavazás végeredménye szerint – közölték a szervezők. A jogi következményekkel nem járó, nem hivatalos referendumot Kovászna és Hargita megyében szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) december 16–23. között. Hargita megyében összesen három településen nyilváníthattak véleményt a lakosok, a Kovászna megyei többi húsz településen is a lakosság körülbelül 99 százaléka támogatta Székelyföld területi autonómiáját. /Székelyföld 99 százaléka támogatja a területi autonómiát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2006. december 30.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Matematika és Informatika Karának magyar oktatói tiltakozásukat fejezték ki Kovács Lehel kollégájuk munkaszerződésének felbontása miatt. Közleményük szerint a munkaszerződés felbontása előtt a rektor nem kérte ki a véleményüket, most pedig rájuk hárítja a felelősséget, hogy oldják meg a fiatal magyar tanársegéd elbocsátásának következtében előállt helyzetet, vagyis tartsák meg az óráit és vizsgáztassák le a diákokat. Hozzáteszik: kollégájuk munkájára a karnak szüksége van. Felháborítónak tartják, hogy az egyetemvezetés diktatórikus módon próbálja megoldani az egyetemen felmerülő problémákat. A tiltakozást aláírták: Balázs Márton, Bege Antal, Ionescu Klára, Kassay Gábor, Kása Zoltán, Kolumbán József, Oláh-Gál Róbert, Robu Judit, Ruff Laura, Somogyi Ildikó, Sándor József, Soós Anna, Szenkovits Ferenc. /Tiltakozás Kovács elbocsátása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2006. december 30.
Elengedhetetlennek nevezte Göncz Kinga külügyminiszter a december 29-i Magyar Hírlapban megjelent írásában, hogy közös gondolkodáson alapuló társadalmi egyetértés alakuljon ki Magyarország külkapcsolatainak új stratégiájáról. /Társadalmi egyetértést sürget a magyar külügyminiszter. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./
2006. december 30.
Lehoczky Attila fiatal történelemtanár felvázolta az aradi magyarság sorsát. 1919 után az aradi magyarság jelentős része helyben maradt. Több mint tízezer magyar költözött Magyarországra, ennek ellenére a város nemzetiségi arányszáma tekintetében lényeges változás nem állott be: 1930-ig abszolút, 1948-ig pedig még mindig relatív többséget képezett az Arad városi magyarság. Nem változott a jelentős mértékben a magyar intézményrendszer sem (az iskolarendszer kivételével), a lakosság a fontosabb repatriáló embereket sikeresen pótolta, a helyi problémákat többé-kevésbé megfelelően rendezte. A magyar kulturális élet jobban virágzott, mint valaha, az egyesületek szinte minden igényt kielégítően működtek, a sajtó ekkor élte fénykorát, sőt 1948-ig csak magyar nyelvű színház működött a városban. 1945 után azonban jelentős változás állott be az aradi magyarság életében: kisebbségbe került, nemcsak arányban, hanem számszerűleg is csökkenni kezdett, és ez a folyamat a mai napig tart. 1948-ban 35 326, 2002-ben már csak 22 492 magát magyarnak valló ember lakott a városban, miközben a románság száma 45 819-ről 1992-re 151 438-ra nőtt (2002-re 142 968-ra csökkent). A kommunista érában magyar közéletről és kulturális mozgalomról csak csekély mértékben beszélhetünk. A magyar szervezeteket felszámolták, az iskolák működését ellehetetlenítették. 1989 változása a 24. órában következett be. 1989 után az elvándorlás hihetetlen méreteket öltött, számszerűen kb. 9000 magyarral kevesebb lakik most Aradon, mint 1989-ben, ebből legalább 75% kivándorolt. Mindennek ellenére a magyar intézményrendszer újraépült: megalakult egy önálló középiskola, újjászülettek a nagy hagyományú művelődési szervezetek (Kölcsey Egyesület, EMKE), sőt újak is alakultak. A középiskolának azonban a társbérlő román nyelvű szakközépiskolával, az általános iskoláknak pedig a gazdasági helyzet és a nagymértékű repatriálás miatt fellépő fokozódó gyermekhiánnyal kellett számolnia. A kulturális egyesületek nem tudták 40 éves álmából felrázni a helyi magyarságot. Az 1948-ban bezárt magyar színház nem alakult újjá, a színházi próbálkozások sorra elbuktak, újraindult viszont a magyar nyelvű könyvkiadás: 1995 óta több mint 75 magyar nyelvű kiadvány jelent meg Aradon! A periódus végére szép sikereket könyvelhettek el a Csiky Gergely Iskolacsoport azóta már végzett generációi (tantárgyversenyeken, majd az egyetemen való remek szereplések), a diákszínjátszók közül sokan később elvégezték a színművészeti főiskolát. Az iskola 2001-re végre önálló lett, az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Nyugati Jelen kilábalt a pénzügyi hullámvölgyből. A kulturális folyóiratok közül megszűnt a Havi Szemle és a Hang, prosperál azonban a Szövétnek és az immár nemzeti küldetést teljesítő Irodalmi Jelen. A művelődési szervezetek azonban képtelenek a fiatal generáció megszólítására, ennek következményei roppant súlyosak lehetnek a jövőre nézve. Politikai szempontból az 1989 végén létrejött RMDSZ felvállalta a két világháború közötti korszakban tevékenykedő Országos Magyar Párt küldetését. Az aradi szervezet országos viszonylatban is méltó helyet vívott ki magának, hiszen jelen volt a parlamentben. Nehezen oldotta meg a kádercserét és későn fiatalított, ez pedig sok értékes szavazatba került az elmúlt két választáson. Nehézkes a kapcsolattartás a választókkal és fiatalsággal. Jelenleg nem tudják felmérni, hogy a csökkenő magyar népesség mit tartogat a jövőre nézve. Most már kevesebben mennek külföldre. Egyes szociológiai felmérések szerint az erdélyi magyarság 2015-2020 környékén kilábal a demográfiai hullámvölgyből, a halálozási és születési számok kiegyenlíthetik egymást. Problémát jelent viszont a lakosság fokozottabb elöregedése, valamint a felívelő gazdaság helyzet miatt a más vidékekről való munkaerő-bevándorlás. Számolni kell egy nyugati mintájú elnemzettelenedéssel, valamint a szórványvidékekre jellemző elrománosodással. Kérdés az is, hány tanár vállalja fel a nemzetiségi nevelést, hányan tartják ezt fontosnak. Az iskolai nemzeti nevelés elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A román állam nem mond le nemzetállami utópiáról és az asszimilációról. A határok eltűnésével lehetőség nyílik a magyar nemzet újraegyesítésére. Ehhez azonban politikai akarat, valamint jó helyzetfelismerés kell nemcsak a vezetés, hanem a magyar lakosság körében is. Aradon a magyar gyerekek száma a demográfiai hullám miatt erősen csökkent, viszont tapasztalható bizonyos bizalomnövekedés a magyar iskolák iránt a szülők részéről. A szórványoktatás problémáinak megoldására egy 1–12 osztályos iskola felállítása lenne szükséges, például, Kisjenőn vagy Borosjenőn, amely a Fehér- és Fekete-Körös völgyének magyar gyerekeit gyűjtené össze kollégiumi ellátás révén, ellensúlyozva a Nagyszalonta és a Magyarország felé való diák-exportot és a román iskolák felé való orientálódást. A helyi magyar oktatás megpróbálja az összes elérhető magyar gyereket beiskolázni és középiskolába juttatni. Ez egyrészt érthető, másrészt súlyos csapás a minőségi oktatásra. Aradon a magyar fiatalok helyben végezhetnek egyetemet, de csak román nyelven. Így ezek a fiatalok helyben maradnak, a magyar közösséget erősítik. Az aradi magyar kulturális élet egyik súlyosbodó problémája a vezetésben részt vevő személyek elöregedése. A helyi íróknak és művészeknek nincs hol publikálniuk Jelenleg az egyik legfontosabb egyházi probléma a Csiky Gergely Iskolacsoport versus Római Katolikus Státus. Alapvető fontosságú olyan helyek és megmozdulások kialakítása, ahol a magyar fiatalok egymással találkozhatnak. Jelenleg nincs egyetlen olyan bár vagy klub sem, ahol a magyar fiatalság testületileg összegyűlhet a hét valamely napján. Jelenleg nincs a városban magyar vagy olyan buli, amit főleg a magyar fiataloknak szerveznek. /Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./
