udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 356 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 331-356
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2012. március 1.

Csángóföld: nem tűrték el az RMPSZ-es „főnököt” az Oktatási Program működtetői
Másodszor is lemondott a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetőségének hat tagja. Ezúttal már a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) kötött szerződést bontották fel – írja a Krónika napilap.
Lemondott szerdán az MCSMSZ vezetőségének hat tagja, akik korábban az Oktatási Program működtetésével foglalkoztak, mondta el a Krónikának Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke. Ugyanis a tevékenyben felmerült problémák miatt a finanszírozókkal közösen úgy vélték, szükséges egy válságmenedzser kinevezése. A feladatra hétfőn Figula Olimpiut kérték fel – elmondása szerint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete ajánlására. A szatmárnémeti születésű, három éve Bákóban élő férfi – aki egyébként az RMDSZ Bákó megyei szervezetének ügyvezető elnöke – a program működtetéséért, a helyszínek biztosításáért felel majd.
A leendő válságmenedzser tisztában van a körülményekkel, jól ismeri az ottani helyzetet, embereket, akik közül sokkal baráti kapcsolatot is ápol – nyilatkozta a Krónikának. Mint kifejtette, az MCSMSZ régi vezetőségének egyes tagjaival is megpróbál majd a jövőben együtt dolgozni. Figula Olimpiu szerint a tegnap lemondott MCSMSZ-vezetők az ő kinevezése miatt távoztak, nem akarták vállalni, hogy vezető legyen fölöttük, és a személye ellen is voltak kifogásaik.
Figula reméli, hogy az MCSMSZ új vezetőségében – melyet a március 10-i küldöttgyűlésen választanak meg – partnerre talál, a csángószövetség tulajdonában lévő ingatlanokat is használhatják, és nem lesznek gondok az Oktatási Program működtetésével.
Burus Siklódi Botond szerint Csángóföldön minden a legnagyobb rendben van, a gyerekek és oktatók a hétvégi bákói tantárgyversenyre, illetve szentegyházi kórustalálkozóra készülnek. Hozzátette, mivel a szolgáltatói szerződések, az oktatási helyszínek bérleti szerződései is az MCSMSZ nevén vannak, ezek helyett a továbbiakban újakat kell kötni – számol be a Krónika.
Erdély.ma

2012. március 1.

Az RMPSZ-szel kötött szerződésüket is felbontották a csángó szövetség vezetői
Másodszor is lemondott a moldvai csángó magyar oktatási program működtetéséről a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége, amely tegnap a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) kötött szerződését is felbontotta.
Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke a Krónikának elmondta, az MCSMSZ vezetőségének hat tagja, akik korábban a program működtetésével foglalkoztak, és akikkel február elején a pedagógusszövetség is szerződést kötött, tegnap testületileg felmondott. Az adminisztrációs feladatokat ellátó munkatársak nem indokolták meg lépésüket. Az RMPSZ-elnök elmondta, meglepte az MCSMSZ-esek hirtelen lépése, de úgy gondolta, biztos megvan az okuk erre, és elfogadta a döntésüket.
Válságmenedzsert neveztek ki
Mint Burustól megtudtuk, az oktatási program működtetésében januárban felmerült problémák miatt a finanszírozókkal közösen úgy vélték, szükséges egy válságmenedzser kinevezése, és a feladatra hétfőn Figula Olimpiut kérték fel. A szatmárnémeti születésű, három éve Bákóban élő férfi – aki egyébként az RMDSZ Bákó megyei szervezetének ügyvezető elnöke – a program működtetéséért, a helyszínek biztosításáért felel; oktatási felelősnek a tanári kar javaslatára Márton Attila lészpedi tanárt nevezték ki. Az MCSMSZ vezetői „nem fogadták túl nagy lelkesedéssel” a döntést, részletezte Burus Siklódi, aki szerint valószínűleg emiatt döntöttek a távozás mellett.
„Ez nem jelenti azt, hogy olyan problémák lennének, amelyek alapjaiban veszélyeztetik az oktatási programot” – hangsúlyozta a pedagógusszövetség elnöke, aki szerint Csángóföldön minden a legnagyobb rendben van, a gyerekek és oktatók a hétvégi bákói tantárgyversenyre, illetve szentegyházi kórustalálkozóra készülnek. Hozzátette, mivel a szolgáltatói szerződések, az oktatási helyszínek bérleti szerződései is az MCSMSZ nevén vannak, ezek helyett a továbbiakban újakat kell kötni, és reményét fejezte ki, hogy a moldvai magyar szervezet „megengedi”, hogy a tulajdonában lévő ingatlanokban is folytatódjék az oktatási tevékenység.
Kezdett ellehetetlenülni a helyzet
A szerződések átírása már hétfőn elkezdődik – mondta el a Krónikának Figula Olimpiu, aki szerint a jövő héten felkeresik az oktatási helyszíneket, tisztázva a helyzetet. A válságmenedzser kifejtette, kinevezése – amely elmondása szerint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete ajánlására történt – azért vált szükségessé, mert az elmúlt hetekben kezdett ellehetetlenülni az oktatási program működtetése, anyagi gondok támadtak, az illetékesek nem fizették ki a számlákat, nem biztosították a tűzifát. Feladata a napi pénzügyi gondok rendezése lesz, megbízatása pedig arra a három hónapos átmeneti időszakra szól, amíg az RMPSZ látja el a program működtetését.
Kifejtette, mivel három éve él Bákóban, tisztában van a körülményekkel, jól ismeri az ottani helyzetet, embereket, akik közül sokkal baráti kapcsolatot is ápol. Mint kifejtette, az MCSMSZ régi vezetőségének egyes tagjaival is megpróbál majd a jövőben együtt dolgozni. Figula Olimpiu szerint a tegnap lemondott MCSMSZ-vezetők az ő kinevezése miatt távoztak, nem akarták vállalni, hogy vezető legyen fölöttük, és a személye ellen is voltak kifogásaik. „Régóta ismertem őket, és próbáltam elmondani nekik, hogyan lehetne mindezt több eredménnyel csinálni” – magyarázta lapunknak a válságmenedzser, hozzátéve, hogy meglévő, régi kollégákat bízna meg az MCSMSZ-vezetőség távozásával lefedetlenül maradt feladatokkal.
Hozzátette, reméli, hogy az MCSMSZ új vezetőségében – melyet a március 10-i küldöttgyűlésen választanak meg – partnerre talál, a csángó szövetség tulajdonában lévő ingatlanokat is használhatják, és nem lesznek gondok az oktatási program működtetésével. Lapunk a tegnap ugyancsak lemondott Solomon Adrián véleményére is kíváncsi lett volna, de a korábbi MCSMSZ-elnök nem kívánt nyilatkozni. Mint kifejtette, nem szeretné, ha az emberek azt hinnék, újabb problémák vannak a csángóföldi magyar oktatási programmal.
Mint arról beszámoltunk, február elején ideiglenesen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) vette át a moldvai csángó magyar oktatási program felügyeletét és irányítását, miután január közepén a program addigi működtetői, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) 12 tagú vezetősége testületileg lemondott.
Távozásukat azzal indokolták, hogy a magyar kormány egy új, Romániában létrehozandó alapítványra akarja bízni a program működtetését, miután a tavaly őszi átvilágítás során számos pénzügyi rendellenességet tapasztaltak. Az RMPSZ három hónapig, április végéig látja el a feladatot, ehhez a lemondott MCSMSZ-vezetők egy részének a segítségét kérte, akikkel február elején szerződést is kötött.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 1.

Nemet mondtak Nagyváradon a magyar utcanevekre
Tovább húzódik a nagyváradi kétnyelvű utcanévtáblák ügye, miután a helyi tanács szerdai ülésén visszautasította az RMDSZ-frakció erre vonatkozó javaslatát. A tervezet az önkormányzat jogi igazgatóságának felülbírálása után már eleve úgy került a tanácsülés napirendjére, hogy az nem az utcanév-táblák kihelyezéséről, hanem az RMDSZ indítványának visszautasításáról szólt. A szavazás előtt Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester szólalt fel és kijelentette: a frakció fenntartja a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését illető kérését.
Az RMDSZ a tulajdonában lévő négy körzeti székházra is felszerelte az elnevezést és a házszámot románul és magyarul is jelző táblákat
Az RMDSZ javaslata értelmében Nagyvárad utcáira kétnyelvű, a hivatalos román elnevezést és annak magyar fordítását hordozó táblák kerülhetnek ki, és meggyőződése, hogy a jogi bizottság bírálata ellenére a kérés törvényileg megalapozott. Indoklásképpen az európai Kisebbségi keretegyezményt említette, amelyet Románia 1993-ban ratifikált, és amely világosan kimondja a hasonló kezdeményezések törvényességét. Emlékeztetett: Nagyváradon 2006-ban már született olyan tanácsi határozat, amely előírná, hogy a közterek típusát (utca, tér) magyarul is ki kell írni, ám ezt a mai napig nem ültették gyakorlatba, bár ezt a verziót az RMDSZ sem támogatja, ugyanis az akkori koalíciós partner, a Demokrata-Liberális Párt fogadtatta el eképpen az eredetileg is lefordított nevekről szóló javaslatot. Ahhoz, hogy a mostani javaslat átmenjen, tehát a kétnyelvű táblák ügye elbukjon, 14 tanácsos szavazatára volt szükség, ennél eggyel több is született, így a testület 15 szavazattal, hat ellenszavazattal és egy tartózkodással visszadobta az RMDSZ indítványát.
Történelmi nevek csak később
Biró Rozália a tanácsülés után emlékeztetett: a kétnyelvű váradi utcanévtáblák ügye évek óta húzódik, és mindmostanáig nem sikerült dűlőre jutni, pedig megjegyzendő, hogy a táblák kihelyezéséhez valójában nem is volna szükség tanácsi határozatra, elegendő volna egy polgármesteri rábólintás – vagyis politikai akarat, annak azonban jelenleg nyoma sincs. Mint elmondta, a mostani koalíciós partnerrel, a Nemzeti Liberális Párttal való egyeztetések alapján 2011 eleje óta megvan az ígéret arra, hogy a javaslat napirendre kerül, de mivel ez azóta sem történt meg, most az RMDSZ egyedül kérte a tervezet felvételét – ennek viszont az lett a következménye, hogy a koalíciós partner sem támogatta a magyar frakciót. Dr. Fleisz János RMDSZ-es tanácsos, helytörténész azért tartózkodott a szavazáson, mert ő maga nem támogatja a lefordított utcanevek kihelyezését, inkább a történelmi elnevezéseket szeretné viszontlátni a házfalakon. Ezzel kapcsolatban Biró Rozália azt mondja, ebben a formában lehetetlen átvinni a tervezetet, ám az Integrált Városfejlesztési Tervben szerepel a történelmi belváros utcáinak hagyományos magyar nevekkel való ellátása is.
Az alpolgármester azt ígéri, az RMDSZ minden törvényes lehetőséget meg fog ragadni, hogy a tervezet újra napirendre kerüljön. Első körben a prefektúránál próbálnak meg közbenjárni, amelynek tíz napon belül el kell bírálnia, hogy a tervezet törvényes-e vagy sem. Amennyiben a prefektúra törvényesnek nyilvánítja a visszautasítást, az RMDSZ közigazgatási bírósághoz folyamodhat. Ilie Bolojan polgármester kérdésünkre elmondta: az önkormányzat jogi bizottsága megállapította, hogy Romániában jelenleg a törvények nem teszik lehetővé a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését.
Lesz magyar honvédemlékmű
Pozitív előrelépés viszont, hogy új helyet találtak a világháborúkban elesett magyar honvédek emlékművének a nagyváradi Rulikowski temetőben. Az emlékgúla új helyét tegnapi ülésén fogadta el a városi közgyűlés, így remélhetőleg május végén, a Hősök Emléknapja környékén felavathatják a mintegy két és fél méter magas emlékmű. Mint Sárközi Zoltán RMDSZ-es önkormányzati képviselő felidézte: az előző helyszín, amelyet a magyar Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel közösen jelöltek ki, állítólag azért nem nyerte el Ilie Bolojan polgármester tetszését, mert szerinte akadályozta volna a temető forgalmát. Az eredeti helyszín annak a parcellának a közvetlen szomszédságában lett volna, ahol valaha a Váradon eltemetett mintegy 2800 katona és hadifogoly nyugodott, s amelyet később a román hadi veteránok kaptak meg. A zsidó temetővel szemben lévő, 68 négyzetméteres új helyszín, bár nem helyezkedik el ilyen jelentős történelmi helyszínen, bizonyos értelemben jobb is, mint az előző, ugyanis nem parcellában, hanem sétányon terül el, véli Sárközi. A tervezett emlékgúla pontos mása lesz azoknak az emlékműveknek, amelyeket a háború után állítottak fel a Doberdó-hegyen, ahol számtalan Bihar megyei és nagyváradi honvéd vesztette életét.
Alakul a statútum is
Eközben lassan elnyeri végleges tartalmát Nagyvárad statútuma is. Sárközi, aki a több éve készülő dokumentumon dolgozó bizottság tagja, azt állítja: kiegyensúlyozott, az etnikumok felé megfelelő tiszteletet mutató munkát tárnak majd a helyi önkormányzati testület elé a soron következő, március végi ülésen. Mint beszámoltunk, a 2002-es, 53-as számú kormányrendelet alapján elkészítendő dokumentumot már többször is visszavonták a helyi tanács napirendjéről, általában azért, mert formai és tartalmi hibákban is bővelkedett. Legutóbb az RMDSZ-frakció egyebek közt azért kérte a halasztást, mert a statútumtervezetben nagyon kevés magyar vonatkozású adat jelent meg, a váradi vár története például kizárólag a turisztikai fejezetben szerepelt, a várostörténetiben nem, a magyar színházról pedig egy mondatnál több nem szerepelt. Az akkori tanácsülés után héttagú bizottság alakult a tervezet átdolgozására, amelyben a román pártok képviselői, illetve Sárközi és Fleisz János mellett Dukrét Géza és Péter I. Zoltán független helytörténészek is szerepet kaptak. Sárközi Zoltán azt mondja, a most kialakult tervezet nyugodtan magáénak vallhatja majd minden váradi magyar polgár. Ahhoz, hogy a statútumot elfogadják, még a város jegyzőjének, illetve a polgármesternek is ellenjegyeznie kell azt, ám ennek Sárközi Zoltán meggyőződése szerint semmi akadálya nem lehet.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 1.

Román anyaország
Rengeteg tanulsággal szolgál a Belgrád és Bukarest között Szerbia EU-tagjelöltsége, valamint a kisebbségi kérdés rendezése kapcsán kialakult, az egész kontinensen visszhangot verő vita. Amelyből ráadásul elsősorban Romániának kell levonnia a megfelelő következtetéseket.
Az elmúlt két évtizedben Bukarest folyamatosan kikérte magának, amikor Budapest kisebbségi, oktatási, anyanyelv-használati jogokat kért az erdélyi magyarok számára. A román politikusok részéről rendszerint az volt a válasz, hogy a kisebbségek ügye kizárólag arra az országra tartozik, ahol az illető közösség él, ebbe egy másik államnak nem lehet beleszólása – és különben is, Románia nem kíván „gyakorlótereppé” válni a kisebbségi jogérvényesítés terén.
Nos, időközben változott a bukaresti retorika, és mint azt a mostani szerb–román egymásnak feszülés bizonyítja, Románia ugyanolyan intézkedéseket kér számon Szerbiától, mint amelyek ellen nemrég még rettenetesen berzenkedett – persze csak ha az erdélyi magyarokról volt szó. A román diplomácia erőfitogtatását ezúttal a schengeni csatlakozás elodázása miatti sérelmek is motiválják, tény azonban, hogy Bukarest látványos offenzívát intézett a Szerbia területén élő románok és vlachok védelmében.
Az ügy pikantériája, hogy éppen ama szomszédjával kénytelen összefejelni, amely mellett saját érdekeiből kifolyólag a végsőkig kiállt Koszovó függetlensége kapcsán, amelyet a moldovai szakadár Transznisztria, no meg a Székelyföld „szeparációjának” rémképe miatt utasít el a mai napig. Ettől függetlenül üdvözölni tudjuk a bukaresti kormány igyekezetét, ahogy az EU fősodrával is szembeszállva próbál jobbítani a határon túli románság helyzetén.
Most legalább beláthatják a román politikusok, mennyire legitim egy anyaország részéről a határain kívül élő nemzettársaival szembeni gondoskodás, ugyanakkor arra is ráébredhetnek, milyen érzéketlen a brüsszeli kormány, az EU, ha a kisebbségek ügye kerül szóba. A román baloldal ugyanakkor ismét bebizonyította, hogy számára a kisebbségek ügye egyszerűen nem létezik. Legyen szó a romániai magyarokról vagy a szerbiai románokról, a Victor Ponta-féle politikusok nem képesek nemzetben, csak internacionáléban gondolkodni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 1.

Bukarest, a kisebbségvédő
Miközben mind külföldről, mind belföldről bírálják a román kormányt, amiért Bukarest csupán feltételekkel hajlandó támogatni Szerbia európai uniós tagjelöltté nyilvánítását, a román külügyminisztérium jelezte: azt várja Belgrádtól, hogy egyezményt írjon alá Bukaresttel a szerbiai kisebbségek védelméről.
Mint arról beszámoltunk, az EU-tagállamok külügyminisztereiből álló általános ügyek tanácsának kedden kellett döntenie arról, hogy támogatja-e a balkáni ország tagjelöltté nyilvánítását.
Románia ugyanakkor már korábban jelezte, hogy a Timok-völgyi vlachok elleni jogtiprások miatt vétót emelhet. A külügyminiszterek végül hosszasan elhúzódó ülés után javasolták a tagjelöltté nyilvánítást, de Bukarest ellenkezése miatt hivatalos álláspontot nem fogalmaztak meg.
Cristian Diaconescu román külügyminiszter közölte: Románia nem akadályozza meg a szerb EU-tagjelölti státus elfogadását, de elvárja, hogy Szerbiát is ugyanolyan szigorú megfigyelés alá vessék a kisebbségi jogok betartása terén, mint korábban Romániát. A román külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben tudatta: konkrét és gyors előrelépést tart szükségesnek a szerbiai kisebbségek jogállását rögzítő kétoldalú dokumentum aláírása terén.
Egyúttal szükségesnek nevezte, hogy az Európai Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főmegbízottja is megfigyelje, hogyan tarja be Szerbia az Európai Unió kisebbségvédelmi előírásait. A szerb uniós tagjelöltségről egyébként az uniós állam- és kormányfők hétvégi ülésén születik döntés.
Az uniós partnerek közül volt aki elégedetlenségének adott hangot a román álláspont miatt: Guido Westerwelle német külügyminiszter szerint az „beárnyékolta az amúgy sem könnyű tárgyalásokat”. A bukaresti döntést európai uniós körökben annak tudják be, hogy Románia így akarja jelezni elégedetlenségét, amiért egyetlen uniós tagállam – Hollandia – ellenkezése miatt halasztódik az ország schengeni csatlakozása.
Román feltételek
Leonard Orban román Európa-ügyi miniszter ugyanakkor tegnap kijelentette: jelentős problémák vannak a szerbiai nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával, ezért kívánta Románia az Európai Tanácsban napirendre tűzni a témát. „Nem akadályozásról van szó. Erről a témáról az Európai Tanács szintjén tárgyalunk. Románia rendkívül fontos dolgot kér, azt, hogy Szerbia tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait” – jelentette ki Orban.
Eugen Tomac, a határon túli románokért felelős államtitkárság vezetője a szerbiai románok küldöttségével folytatott tegnapi találkozót követően leszögezte: Románia nagyon jól tudja, milyen a szerbiai román kisebbség valós helyzete, az általa küldött jelzés pedig világos és egyértelmű: valós garanciákat akar e kisebbség védelmében. „Nem akarjuk, hogy a román kisebbség vlachokra és románokra oszoljon. Nincs vlach nemzeti kisebbség, nem tudjuk szabványosítani a román nyelvjárásokat. A román állam álláspontja szilárd: a román nyelv hivatalos az EU-ban, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy ahol román kisebbségek élnek, tartsák tiszteletben nemzettársaink jogait” – jelentette ki Tomac. Hozzátette: a román állam nem akar sokat, csupán anyanyelvű oktatást, a szerbiai román ortodox egyház elismerését, valamint román nyelvű televíziós és rádióműsorokat.
Viorel Badea demokrata-liberális párti szenátor, a felsőház határon túli román ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke rámutatott: a vita 15 éve folyik Románia és Szerbia között. Leszögezte: elfogadhatatlan, hogy valakik új nyelvet találjanak ki, majd új identitást azok számára, akik magukat kelet-szerbiai románoknak tartják. A szenátor reményét fejezte ki, hogy a Bukarest által követelt kisebbségi egyezményt még a napokban alá lehet majd írni.
Megismételte: a román parlament megvétózhatja a szerb EU-csatlakozást, ha Szerbia nem írja alá az egyezményt. Bojan Alekszandrovics szerbiai román püspök szerint nem helyénvaló, hogy a szerbiai hatóságok román és vlach közösségre akarják felosztani a szerbiai románokat. Rámutatott: a román hatóságok segítségét kérik, hogy alapvető jogaikat – az anyanyelvű oktatást és a templomi szertartást – biztosítsa számukra Szerbia. Zavişa Jurj, az Ariadnae Filum román–vlach kulturális egyesület elnöke kifejtette: a Timok-völgyi románok lojálisak Szerbiához, és támogatják annak EU-csatlakozását, azzal a feltétellel, hogy tartsák tiszteletben a jogaikat.
Tadics: nem hagyjuk zsarolni magunkat!
Nem mindenki tartja azonban megalapozottnak a román álláspontot. Borisz Tadics szerb elnök szerint országa nem fogadja el, hogy Románia „teljesíthetetlen” feltételeket szabjon, és úgy vélte, a szerbiai vlachok nem tartják románnak magukat. Leszögezte: Szerbia nem hagyja zsarolni magát. Belföldi bírálói is vannak a román álláspontnak: Victor Ponta, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint nem helyes, hogy Románia akadályozza a szerb uniós csatlakozást, Bukarestnek inkább támogatnia kellene a szomszédos országot. Szerinte Szerbiának valóban tiszteletben kell tartania a kisebbségi jogokat, azonban megjegyezte: ettől függetlenül helytelen, hogy Románia egyedüliként akadályozza a csatlakozást.
„Mit gondolunk Hollandiáról, amely az egyedüli ország, amely a schengeni csatlakozásunkat gátolja. Most pedig ugyanezt tesszük egy olyan országgal, amely rendszerint a barátunk volt” – mutatott rá. „Mit tettünk volna, ha Magyarország élt volna a vétójogával a mi EU-csatlakozásunkkor? Jogosnak találtuk volna?” – tette föl a kérdést. Azonban nem minden párttársa gondolja így: Titus Corlăţean, a szenátus külügyi bizottságának szocialista elnöke szerint Románia támogatja ugyan Szerbia uniós csatlakozását, ám a csatlakozás érdekében Belgrádnak tiszteletben kell tartania a kisebbségi jogokat. Rámutatott: a szerbiai románok jogairól szóló vita húsz éve húzódik a két ország között, eredménytelenül.
Szerbiai vlachok szerint nem éri jogtiprás őket
Nem éri jogtiprás a szerbiai vlach nemzeti közösséget – erről biztosította Radisa Dragojevic, a (szerbiai vlachok kulturális autonómiáját képviselő) Vlach Nemzeti Tanács elnöke (VNT) az újvidéki Magyar Szó című napilapot. A Magyar Szó szerdán honlapján idézte Dragojevicet, aki szerint Románia vádja alaptalan. A Vlach Nemzeti Tanács (VNT) nevében senki sem kereste fel a román szerveket, hogy jogtiprás történne, és senki sem támaszthat a nevünkben feltételeket, ultimátumokat, mint azt Románia tette Szerbiával – mondta Dragojevic. Szerbiában két közelálló nemzeti közösség van, a vlach és a román. Mindkét nemzeti közösségnek saját nemzeti tanácsa van, de míg a román nemzeti közösség Romániát tekinti anyaországának, addig a vlachok Szerbiát.
Ezért Romániának nem áll jogában, hogy a nevünkben bárkitől valamit is kérhessen – hangoztatta. Dragojevic megjegyezte, bár vannak olyan nyílt kérdések, amelyeket jelenleg a közösségen belül megvitatnak, ez közösségen belüli probléma és senki sem erőltette rájuk. A VNT például a minap alkotta meg a vlach ábécét, s készülőfélben van egy vlach értelmező szótár is. A VNT vezetője szerint azok, akik Romániában panaszkodnak, tagjai voltak az előző összetételű nemzeti tanácsnak, és a mandátumuk alatt semmit sem tettek ez ügyben. Hozzátette: az ő anyanyelvük a vlach, és aki románnak akarta vallani magát a népszámláláson, szabadon megtehette.
A 2002-es népszámlás szerint Szerbiában 40 054 polgár vallotta magát vlachnak, a tavalyi népszámlálás nem hivatalos adatai szerint ma 50 százalékkal többen, megközelítőleg 64 ezer szerbiai polgár van. Míg a vlachok többsége Kelet-Szerbiában él, a románok legnagyobb része a Vajdaságban, a Bánátban – magyarázta Dragojevic.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 1.

Kifogásolja cikkünket Markó Attila
Félretájékoztatásnak tartja azt a tegnapi lapszámunkban megjelent cikket Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es vezetője, amelyben arról írtunk: olyan, Tőkés László nevében írt levelet osztott meg a Facebook közösségi portálon, amelyben az áll, hogy Tőkés gratulál Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, valamint a szövetségnek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálása kapcsán kifejtett tevékenységük miatt, és amelyről kiderült, hogy hamisítvány.
Markó különösen a cikk címét – Hamis Tőkés-levelet tett közzé Markó Attila államtitkár – kifogásolja. „Én nem tettem közzé semmit, hanem egy ma már vissza nem kereshető felhasználó közölt egy Moro Péter nevű felhasználó által készített fotót az „Üzenőfalra feltöltött képek” kategóriában (ennek technikai lehetőségét nem tudom megítélni, mert nem értek hozzá). Én nem szórtam világgá, hanem pusztán annyit tettem, hogy megmutattam Demeter Szilárdnak (Tőkés László EP-irodavezetőjének – szerk. megj.), hisz előtte egy ideje épp azon vitatkoztunk teljesen civilizált hangnemben, hogy az akkreditáció ebben a fázisban tényleg RMDSZ-siker, nem hal bele senki, ha megköszönné... Amikor rájöttünk, hogy nem valódi, mindketten leszálltunk a témáról” – nyilatkozta Markó.
A közösségi portál működési mechanizmusa olyan, hogy amennyiben valaki nem tiltja le ezt a lehetőséget, ismerősei láthatják, mit oszt meg vagy mit ajánl többi ismerőse figyelmébe.
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 1.

Elutasították az ötnyelvű táblákra szánt pénzt Kolozsváron
Elutasítja a kolozsvári önkormányzat azt a 60 ezer lejt, melyet a Kolozs Megyei Tanács célirányosan utalna ki a számára ahhoz, hogy ötnyelvű – román, magyar, angol, francia, német – ismertető táblákat helyezzenek el a város műemlék épületein.
Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos a Krónikának elmondta, a testület tegnapi ülésén a különféléknél tárgyalt a támogatásról, túl kevésnek ítélve azt. A tanácsosok úgy vélték, hogy ezt az összeget a táblák helyett inkább az egészségügyre kellene fordítani, és mivel célirányosan kapták a támogatást, tiltakozásként inkább el sem fogadják azt. Az önkormányzati képviselők megszavazták, hogy erről a városvezetőség értesíteni fogja a megyei elöljárókat.
Molnos Lajos lapunknak kifejtette, kampányhúzás a testület döntése, hiszen ha a megyei önkormányzat nem az ötnyelvű táblákra szánta volna a pénzt, biztos elfogadta volna azt. „Ez csak ürügy volt, hogy akadályozzák az ügyet” – mondta a tanácsos. Hozzátette, az RMDSZ ennek ellenére a március 13-i ülésen benyújtja a határozattervezetet, mely arról szólna, hogy a helyi tanács mennyi pénzt szán a táblákra.
Molnos arra is kitért, hogy a szövetség és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) közötti helyi koalíció már hónapok óta nem működik, és a Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) pénteki ülésén javasolni fogja, hogy formálisan is bontsák fel azt. Mint arról beszámoltunk, a Kolozs Megyei Tanács az RMDSZ-frakció kezdeményezésére pénteken hagyta jóvá azt a határozatot, amelynek értelmében 60 ezer lejt különítenek el a kolozsvári ismertető táblákra. Ezeket a város turisztikai-fejlesztési stratégiája szerint 149 épületre kellene kihelyezni, a beruházást a helyi és a megyei tanács közösen finanszírozná.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 1.

EMNP: támogatást a magyar magánegyetemeknek
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kéri, hogy a román állam is támogassa a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – olvasható a párt szerdai közleményében. Toró T. Tibor, a párt elnöke által az EMNP elnöksége nevében aláírt dokumentum szerint a romániai magyar párt örömmel vette tudomásul, hogy a bukaresti képviselőház kedden elfogadta a Sapientia akkreditációjára vonatkozó törvényt.
Üröm az örömben – írja –, hogy a parlament határozatára több mint másfél évet kellett várni a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző szakhatóság jóváhagyó döntése óta. A törvényhozási huzavona miatt fontos lehetőséget szalasztott el a Sapientia – írja Toró –, hiszen amennyiben korábban szülelett volna meg a parlamenti döntés, akkor a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő Sapientia magasabb rangsorolásba került volna.
Tavaly lépett ugyanis hatályba az új oktatási törvény, amely rangsorolta az egyetemeket. A Sapientia akkor még végleges akkreditálással nem rendelkező egyetemként a legalacsonyabb osztályzatú kategóriába került.
Toró emlékeztet, hogy 2005. október 20-án Románia és Magyarország kormányainak együttes ülésén szándéknyilatkozat született a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem paritásos alapon történő román és magyar állami finanszírozásáról, amennyiben elnyerik törvényi akkreditációjukat.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 1.

Páratlan ismeretanyagra és tapasztalatra alapozott kötet Murádin Jenőtől
Példátlanul komplex, páratlan ismeretanyagra és tapasztalatra alapozott összegző munkának nevezte, ugyanakkor a szerző eddigi 33 könyve és több száz tanulmánya párlatának gyűjteményeként értékelte Murádin Jenő Kolozsvár képzőművészete című kötetét Tibori Szabó Zoltán, lapunk munkatársa kedden délután, a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében tartott könyvbemutatón. Az igényesen kivitelezett kötet a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, amelynek képviseletében Kopacz Attila kiadóvezető volt jelen, Murádin Jenő művészettörténész pedig vetítettképes előadásban nyújtott ízelítőt a könyv gazdag képanyagából. Az est házigazdája Köllő Katalin volt.
– Évtizedek óta figyelemmel követem Murádin Jenő munkáját, azt az aprólékosságot, amellyel a számára releváns információt összecsipegeti és följegyzi, azt a hallatlan szorgalmat és kitartást, amellyel a könyvtárakban, gyűjteményekben és levéltárakban rejlő, rég elfelejtett vagy annak hitt alkotók emlékeit összeszedi és rendszerezi – magyarázta Tibori, hozzátéve: a művészettörténész, pályája során megalkotta azokat a munkákat, „amelyek a 19. és a 20. századi erdélyi magyar képzőművészet történetét az egyéni alkotói sorsok irányából és szemszögéből közelítik meg, és amelyek a különböző részletek tisztázására összpontosítanak”. Az egyenként is izgalmas részletek ezúttal egyazon kötetben kerekednek egésszé, s a kincses város kétszáz évének képzőművészete révén Erdély művészettörténetéhez is közelebb viszik az érdeklődőt. – Megkerülhetetlen kötet kerül az olvasó asztalára, olyan munka, amelynek dokumentáltságához és tudományosságához nem fér kétség. A szerzőt legteljesebb elismerésünk, őszinte gratulációnk illeti meg érte. Akárcsak az ARTprinter Könyvkiadót, a kötet míves kivitelezéséért – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán.
Kopacz Attila kifejtette: megtisztelő volt a kiadó számára Murádin könyvén dolgozni, mint mondta, egyetlen szerzőtől sem kaptak korábban ennyire precíz anyagot, a szöveget és a képeket illetően egyaránt. – Élvezet volt ezt a könyvet elkészíteni, közben újra és újra átolvastuk, napi szinten egyeztettünk interneten – részletezte az ARTprinter igazgatója. Lelkiismeretes munkájukért Kopacz Attilának és feleségének, Zitának mondott köszönetet Murádin Jenő, valamint Tibori Szabó Zoltánnak is, aki „kezdetektől fogva ismerte a kéziratot, javaslatokat fogalmazott meg, és mindent megtett annak érdekében, hogy ez az összefoglaló munka elkészüljön”. – Az ember csak akkor ül le megírni egy ilyen kötetet, ha előtte már elvégezte azokat az előtanulmányokat, és megismerte a fázisokat, amelyek révén megértheti a különböző korok történéseit. Ha pedig majd nagyon öreg leszek, összegyűjtöm az eddig megjelent tanulmányaimat, és Függőhíd címen próbálom kiadni őket, pontosan arra utalva: aligha elképzelhető a Kárpát-medencében, hogy valamely nép, nemzet vagy országrész művészete – beszéljünk zenéről, irodalomról vagy akár képzőművészetről – ne kapcsolódjon a szomszéd népek, régiók művészetéhez – nyomatékosította Murádin Jenő.
Reményét fejezte ki, hogy mindazok, akik Kolozsvár képzőművészete című kötetét elolvassák, sűrített formában találják meg benne az erdélyi képzőművészetben két évszázadon át végbement folyamatokat. Befejezésül Murádin Jenő vetítettképes előadást tartott, vázolva a kötetben szereplő színes reprodukciók történetét, eredetét.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 1.

Célok és eredmények
Sajtótájékoztatón a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem új vezetősége
Sajtótájékoztatót tartott szerda délelőtt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem új vezetősége. A román és magyar fakultás saját intézetekkel gazdagodott, ezeknek vezetői szintén ott voltak a tájékoztatón – dr. Sorin Crisan rektor, egyetemi professzor és dr. Balási András prorektor, egyetemi adjunktus, valamint a magyar művészeti kar dékánja, dr. Kós Anna egyetemi adjunktus, illetve a román művészeti kar dékánja, dr. Oana Leahu egyetemi docens mellett ők is fogadták a megjelenteket. A magyar karhoz tartozik a Színház-, Vizuális Művészetek és Kommunikáció Intézet (igazgatója drd. Harsányi Zsolt egyetemi adjunktus), valamint a Zeneintézet (igazgatója dr. Elekes Márta egyetemi docens), a román karhoz a Színház- és Vizuális Művészetek Intézet (igazgatója dr. Daniela Lemnaru egyetemi adjunktus), valamint a Zeneintézet (igazgatója dr. Ramona Preja, ugyancsak egyemi adjunktus). A Doktoriskola megbízott igazgatója dr. Jákfalvi Magdolna professzor. Mint azt az egyetem közleményében olvashattuk, az egyetem szerkezete és vezetősége a 2011. november 4–2012. február 22. közötti időszakban lezajlott választások eredménye, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem választási szabályzatának megfelelően és a felsőfokú intézmények szerkezetét jóváhagyó 2011. szept. 29-i 966-os kormányhatározat alapján.
A sajtótájékoztatón dr. Sorin Crisan elmondta: a magyar és a román tagozat dékánjait versenyvizsga alapján választották.
– Mi vagyunk az a csapat, amely a következő négy évben megpróbálja tovább vinni az elődök munkáját. Fő célunk továbbra is minőségi oktatást biztosítani hallgatóinknak és ha csak az UNITER-jelöléseket, díjakat nézzük, fáradozásaink nem hiábavalóak. Balási András hozzátette: a választások véget értek, a döntések véglegesek. Az új vezetőség elsődleges célja az elért eredmények konszolidációja. Nagy eredmény az intézmény összes szakára megszerzett A kategóriás akkreditáció, továbbra is fontosnak tartják a fesztiválszerepléseket, az átláthatóságot, az egyetem arculatának jobbítását, presztízsének növelését. A honlapot újra kell alkotni, mert sokáig hackertámadás alatt állt, továbbá összes közlönyüket angol nyelven is megjelentetik. Igyekeznek együttműködni minél több külföldi felsőoktatási intézménnyel, a Connecticuti Művészeti Egyetemmel már aláírták a megállapodást és tárgyalások kezdődtek a Harvard Drama Schoollal is.
Koós Anna elmondta, a Művészeti Egyetemen teljesen észrevétlenül zajlott a strukturális átalakulás. – A mi diákjaink nem vonultak ki az utcára, az egyetem vezetőségével nem volt konfliktus, nem úgy, mint egy másik vásárhelyi felsőfokú tanintézet esetében. A titok: a tárgyalási kommunikációs kapcsolatokban alkalmazott győztes–győztes helyzetre való törekvés, ami ez esetben azt jelenti, hogy nem egymás kárára cselekszünk, hanem a közös érdekeket nézzük, és ez a hallgatók minél magasabb szintű képzése. Mi ezt emeltük a középpontba, és kihagytuk a napi politikát. Ez nagyon nagy megvalósítás.
– Meghatároztuk a célkitűzéseinket és azok nyomán indultunk el. A két fakultás közös érdekeinket szolgálja, összes szakunkra A szintű akkreditációt szereztünk, ez a legtöbb, amit elérhettünk. Ezenkívül az ARACIS nemzetközi, magas megbízhatósági szintűnek nyilvánította az intézményt – tette hozzá a rektor. Oana Leahu több, jövendőbeli műhelymunkát ismertetett és elárulta, közös projektajánlatot kaptak a brüsszeli művészeti egyetemtől egy angol nyelvű musical megvalósítására, amelyet nagy örömmel fogadtak el. Az anyagiakat illető újságírói kérdésre Sorin Crisan válaszolt. – Egyelőre le tudjuk fedni a kiadásainkat, hamarosan Bukarestbe utazom, hogy aláírjam a minisztériumban a költségvetéssel kapcsolatos dokumentumokat. A fizetéses helyek esetében a hallgató tandíja csak egyharmad–egynegyed részben fedi taníttatásának költségeit, a fennmaradó részt mi biztosítjuk.
Mint az továbbá elhangzott, nagy hiány van képzett zenetanárokban és zenekutatókban, ezt igyekeznek mérsékelni a zenetagozaton végzett hallgatók képzésével, azok jövendőbeli munkája által, az intézmény vezetőségének további célja megőrizni és növelni az egyetem országos és nemzetközi nívóját, ismertségét – e cél elérése érdekében produkcióikat nemzetközi fesztiválokon is meg kívánják mérettetni.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

2012. március 1.

Történelmi lehetőség az oktatásban – Valóra vált egy nagy álom
Ezekkel a mondatokkal illette dr. Hollanda Dénes professzor, a Sapientia EMTE alapító tagja, a marosvásárhelyi campus megálmodója és volt rektora azt a képviselőházi döntést, amelynek alapján hivatalossá vált az egyetem akkreditációja. Ebből az alkalomból tartottak sajtótájékoztatót tegnap az egyetem szenátusi termében: dr. Hollanda Dénes volt rektor mellett Kató Béla lelkipásztor, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Dávid László, az egyetem rektora és Székely Gyula dékán. Mindenekelőtt Kató Béla kifejtette, „normális országban” nem kellett volna abba a „kényszerhelyzetbe” kerüljön a kisebbség, hogy egy hosszú folyamat során önálló magánoktatási intézményt kelljen létrehozni. Amint a jelen események is tanúsítják, a többség továbbra sem fogékony a romániai magyarság jogos igényeire, arra, hogy anyanyelven tanuljon minden szinten. Jó döntés volt az, amikor 11 évvel ezelőtt több marosvásárhelyi egyetemi oktató elhatározta, hogy önálló felsőfokú intézményt hoz létre, bölcs döntés volt a magyar kormány részéről, amikor felvállalta ennek támogatását. S az is igazolást nyert, hogy a történelmi egyházak teremtették meg az intézményes hátteret, amely az intézményi és a tulajdonképpeni építkezést biztosította. S ehhez kellett a dr. Hollanda Dénes neve által fémjelzett szakmai, tanári közösség, amely a szellemi erőt jelentette a hosszú folyamat alatt. Az elmúlt időszakban voltak sikerek, kudarcok és az anyaországi, meg a hazai politikai élet szereplői megpróbálták kisajátítani maguknak érdemeiket –, de mindezektől eltekintve egy a lényeg: összefogás nélkül nem jött volna létre Sapientia, nem jutott volna el ehhez a történelmi pillanathoz. A küzdelmet megnyertük! – jelentette ki Kató Béla, s az elkövetkezendő időszak fontos feladata lesz az erdélyi értelmiség nevelése és itthontartása.
Dr. Dávid László tényszerű információkkal egészítette ki mindazt, ami Kató Béla elmondott. Kifejtette, 11 évvel ezelőtt négy magyar tannyelvű műszaki szak beindításával próbálkoztak a Petru Maior Egyetemen, ezt az akkori egyetemi vezetőség nem tette lehetővé, ez indította el azt a folyamatot, amelynek a keddi képviselőházi döntés jelentette a végét, amikor jogerőre emelkedett az akkreditáció a 2010. július 22-i szakmai döntést, illetve a szenátusban 2011. augusztus 31-én hozott jóváhagyást követően. Ez új fejezetet nyit az intézmény építésében is, hiszen ezentúl kibővíthetik a szakokat és beindíthatják a mesterképzést is, ami egyben romániai premier lesz, hiszen külföldi egyetemekkel közösen folyik majd az oktatás, ami azt jelenti hogy a diák egy évet Erdélyben, egyet pedig a partneregyetemen tanulhat majd. A Sapienta EMTE mindenképpen arra fog törekedni, hogy szolgáltató oktató intézmény szintjéről a kiváló kutatói státust nyerje el. Erre megvannak a feltételek, hiszen a 27 hektáros campus lehetővé teszi, hogy újabb, az említett rendeltetésnek megfelelő épületeket is felhúzzanak és sikerült egy olyan tanári gárdát kialakítani, amelynek segítségével a diákok méltan vehetik fel a nemes küzdelmet bármely nyugati egyetemmel. Ehhez azonban továbbra is számítanak a román állam jogos támogatására – mondta a rektor.
Székely Gyula dékán fontosnak tartotta az oktatás minőségének a folyamatos javítását. Kihelyezett mesterkurzusok lesznek Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a középiskolai jelenlétre is. Különböző közkapcsolati rendezvényekkel próbálják népszerűsíteni majd az egyetemet, hogy a potenciális diákokat céltudatosan irányítsák a szakok fele. S legjobb lenne, ha a Sapientia Nobel-díjas professzort „nevelne ki”, hiszen ez már garantálná a világhírnevet is.
Dr. Hollanda Dénes az elhangzottakhoz hozzáfűzte, hatalmas dolgokat lehet megvalósítani, ha van akarat. „Merjünk nagyot álmodni és hinni azt, hogy ez meg is valósulhat” – mondta, majd hozzáfűzte, az erdélyi magyarság úgy teremthet jobb jövőt, ha kezébe veszi a sorsát és addig küzd, kínkeservesen is, míg eléri a célját. A Sapientiának példamutató értéke van.
A továbbiakban a professzorok az újságírók kérdéseire válaszolva, az oktatás minőségéről, a további tervekről szóltak. Ezekre még visszatérünk a későbbiekben.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

2012. március 1.

Csökkent a megye lakossága
80 településen vannak kevesebben
Tegnap a prefektúra kollégiumának ülésén ismertette a 2011. októberi népszámlálás részleges eredményeit a megyei statisztikai hivatal ügyvezető igazgatója, Matei Ioan. A népszámlálási adatokból ismertetünk néhányat az alábbiakban.
Eszerint 2011. október 20-án Maros megye stabil lakosságának száma 531.380 volt, országos szinten a 12. helyet foglalja el. Összehasonlítva az 1992-es, illetve a 2002- es adatokkal, 1992-höz képest, amikor a megye lakóinak száma 610.053 volt, 12,9%-kal, a 2002-es adatokhoz képest (lakosság száma 580.851) 8,5%-kal csökkent a megye lakóinak száma.
2011-ben csökkent a városon lakók száma is 52,9%- ról 49,6%-ra, ezzel szemben a vidéken élők száma 47,1%-ról 50,4%-ra nőtt. Jelenleg városon 263.812, falun 267.568 lakos él.
A megye 102 közigazgatási egységéből 80-ban csökkent az állandó lakosok száma, 22 településen mutatott csupán növekvő tendenciát. Jelentős népességcsökkenés mutatkozott Bükkösön (-24,7%), Dicsőszentmártonban (-22,4%), Kutyfalván (-18,0%), Segesváron (-18,4%), Balán (-18,0%), Ádámoson (-16,1%).
A lakosság száma Jedden (+57,5%), Koronkában (+56,5%), Marosszentannán (+31,7%), Marosszentkirályon (+16,1%), Marosszentgyörgyön (+14,1%) nőtt.
A városokban és municípiumokban az összlakosság száma 2002-ben 307.495 volt, 2011-ben 263.812, a községekben és falvakon élők száma 2002- ben 273.356 volt, 2011-ben 267.568-ra csökkent.
Marosvásárhelyen 2002-ben 150.041-en éltek, 2011-ben ez a szám 127.849-re csökkent. Szászrégen: 2002 – 36.126, 2011 31.657, Segesvár: 2002 – 32.304, 2011 – 26.370, Dicsőszentmárton: 2002 – 26.654, 2011 – 20.685, Radnót: 2002 – 9.523, 2011 – 8.373, Marosludas: 2002 – 17.497, 2011 – 14.775, Nyárádszereda: 2002 – 5.824, 2011 – 5.359, Erdőszentgyörgy: 2002 – 5.492, 2011 – 5055, Nagysármás: 2002 – 7.493, 2011 – 6.833, Szováta: 2002 – 9.987, 2011 – 10.234, Nyárádtő: 2002 – 6.554, 2011 – 6.622.
Háztáji, lakás
A megyében 194.864 gazdaságot számoltak össze, amelyekben 527.785 személy él. 2002-höz viszonyítva a gazdaságok száma 5.187-tel csökkent.
Ezzel szemben nőtt a lakások száma (+179), a lakószobák száma (+ 56.048). A lakófelületek nagysága egy személyre számítva 2011-ben 4,3 négyzetméterrel nőtt a 2002-es éviekhez képest.
Etnikai megoszlás
A megye etnikai összetétele – összehasonlítva a 2002-es adatokkal –, a következőképpen alakult:
Összlakosság: 2002 – 580.851, 2011 – 531.380
Román: 2002 – 309.375 (53,+%), 2011 – 279.488 (52,6%).
Magyar: 2002 – 228.275 (39,3%), 2011 – 200.989 (37,8%).
Roma: 2002 – 40.425 (7,00%), 2011 – 46.637 (8,8%).
Német: 2002 – 2.045 (0,4%), 2011 – 1471 (0,3%).
Más: 2002 – 122, 2011 – 792 (0,1%).
Nem nyilatkozott: 2002 – 88, 2011 – 2003 (0,4%).
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

2012. március 1.

Sapientia: ünneprontó EMNP
Erdélyi és magyarországi politikusok is üdvözölték, hogy kedden a képviselőház megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvényt, így – ha az államfő kihirdeti a jogszabályt – létrejön a jogi személyiséggel rendelkező, magyar tannyelvű, alapítványi felsőoktatási intézmény.
„Az erdélyi magyar közösség számára olyan intézményt sikerült hivatalosan elfogadottá tennünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza jövőnk alakulását. Az eredményért köszönettel tartozom az RMDSZ minden tisztségviselőjének, aki ezzel a nemzeti jelentőségű üggyel foglalkozott éveken keresztül” – értékelte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a döntést, aki hangsúlyozta: a szövetség számára évek óta kiemelten fontos cél volt az önálló, magyar nyelvű romániai tanintézmény akkreditálása. Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, a képviselőház 161 igen és 7 nem szavazattal, két tartózkodással fogadta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet, az ellenzék nem vett részt az ülésen.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor tegnapi közleményében „örömtelinek”, ugyanakkor viszont elkésettnek nevezte az akkreditációra vonatkozó döntést. „Üröm az örömben, hogy a parlament határozatára a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) jóváhagyó döntése után 2010 júliusától több mint másfél évet kellett várnunk” – fogalmaznak Toróék, akik szerint ha az akkreditációs jogszabály még az új tanügyi törvény érvénybe lépése előtt megszületik, a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő és a romániai magánegyetemek között piacvezető Sapientia magasabb rangsorolásba kerül. Az EMNP-közlemény ugyanakkor sürgeti a kormányt, hogy döntsön a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásáról, hivatkozva a 2005 október 20-i román–magyar együttes kormányülésen elfogadott, ilyen irányú szándéknyilatkozatra.
A Sapientia akkreditálását a Lehet Más a Politika (LMP) magyar ellenzéki párt is üdvözölte, amely tegnapi sajtóközleményében „az erdélyi magyarság közös sikerének” nevezte a döntést.
Új Magyar Szó (Bukarest)

2012. március 1.

Régi viccek
Az megvan, hogy a Magyar Királyság egyszerre üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak? És az megvan, hogy Orbán Viktor megharagudott a Világbankra meg az Unióra? És az elrugaszkodás éve? Meg: tessék mondani, ez már a szocializmus (konszolidáció), vagy lesz még rosszabb? Plusz mennyivel látványosabb szaltókat fogunk bemutatni, ha egyszer végre lesz víz is a medencében?
Most a nagy kilátástalanságban, egy depressziós tél végén, talán kibújik a remény zöld fűszála a méteres hó alól. Az öreg székely javítja a tetőt, aztán megcsúszik. Kapaszkodik mindenbe és mindenkibe, de csak csúszik reménytelenül lefelé. Foggal, körömmel fékezné, lassítaná a sebességet, ám csak gyorsul, és egyre közelebb a mélység. Hosszas küzdelem és egyensúlyozás végén lezuhan, eltörik keze, lába, csigolyája, mindene. De csak mosolyra, sőt vigyorra húzódik a góbé szája: Na, hálisten, mert a bizonytalanságot nagyon nem bírom!
Bántják Magyarországot! Elnyomnak, világméretű az összeesküvés New Yorktól Tel-Avivig, a bankvilággal szövetkezett a finánctőke, beleszólnának a legbensőbb magánügyeinkbe, visszakérik a kölcsönadott pénzt, megvonják a támogatást, szaglászó bizottságokat küldenek ránk… Oda a függetlenségünk! Pedig csak az maradt nekünk, amire még büszkék lehetünk. Trükkök százait vetettük be, csaltunk, ahol tudtunk, és most nem adnak a becsületszavunkra. Azért úri társaságban ez nem volt szokás eddig.
Félretéve a vicceket, sajnos azt kell mondanunk, tekinthető örömhírnek is, hogy semmi nem változott. A kurucos hangvételű, vallásos tisztelettel övezett, mélyen a magyar hagyományba ágyazott karakán kormányozás pont oda vezet, mint a nemzetközi élvonallal parolázó, felvilágosult liberális szakszerűségnek eladott böszmeség. Gyakorlatilag csak a retorika változik, a játéktérben elfoglalt helyünk és a lehetőségeink ugyanazok. Még keményebben fogalmazva: tényleg annyira pitiáner kicsi ország vagyunk ezen a tájon a globális világgazdaságban, hogy már csak azt a néhány politikust választjuk meg, akik lenyúlják a maradék pénzeket, és elosztják a rokonok közt az állásokat. És csak azért nem vagyunk kollektíven az adósok börtönében, mert vasárnap zárva vannak a tőzsdék, és nem tudunk államadósságot csinálni.
Nosztalgikusan gondolunk vissza a diktatúra egyenlőségére, mert akkor éppen nem voltunk egyenlők. Arra emlékszünk még, hogy Brezsnyev, Kádár és Ceauşescu együtt utaznak a repülőn? Szereplőcsere megvolt, de mi még ugyanazon a repülőn (viccben) vagyunk.
Krebsz János
Új Magyar Szó (Bukarest)

2012. március 1.

Megalakult Nagyváradon a Magyar Állampolgárok Klubja – Ismerni kell jogainkat és kötelességeinket
Mintegy száz érdeklődőt vonzott kedd délután az a találkozó, amelynek során Nagyváradon is megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére. A Lorántffy-központban megtartott alakuló ülésen kiderült, a közeljövőben valószínűleg még többen iratkoznak majd be a klubba, akik már igényelték, várják, esetleg megkapták a magyar állampolgárságot, vagy csak ezután szeretnének élni a lehetőséggel, amit a magyar kormány biztosít az anyaországtól elcsatolt területeken élő magyarok számára.
A Bihar megyei EMNT több vezetőségi tagja, így Török Sándor, Nagy József Barna, Orbán Mihály és Kavinszki András is jelen volt, s valamennyien felszólaltak, elmondták véleményüket, elképzelésüket az újonnan alakult klub lényegéről, tevékenységéről. Erdélyben már több helyen megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja, s az eddigi tapasztalatok azt igazolják, van igény rájuk. A magyar állampolgárság megszerzése ugyanis nem csupán erkölcsi, lelki elégtétel, hanem olyan jogi állapot, amely az állampolgárnak lehetőségeket biztosít, ugyanakkor kötelezettségekkel is jár. Ezekről és a magyar kormány munkájáról folyamatosan tájékoztatják a klub tagjait, és természetesen a felvetődő kérdésekre is válaszolnak majd. Az első klubtalálkozón arról esett szó, milyen hivatalos procedúra során lehet igényelni a magyar útlevelet. A nagyváradi magyar állampolgároknak legegyszerűbb Biharkeresztesen kérni az okmányt. A hivatalban kérhető és kitöltendő nyomtatványokon kívül fel kell mutatni a honosításról szóló igazolást, a román személyigazolványt, valamint 14 500 forint befizetését igazoló nyugtát. A kezelési költség a 14 éven aluliaknak, illetve a 70 éven felülieknek 7250 forint. Az útlevelet két héten belül megkapják az igénylők.
A nagyváradi klub elnöke Kavinszki András lett, aki elmondta, társaival azon lesznek, hogy valóban hasznos és kellemes találkozásokká váljanak ezek a délutánok. Legközelebb (a találkozó időpontját a magyar sajtón keresztül tudatják majd) arról beszélgetnek, milyen orvosi ellátásra van lehetőségük Magyarországon a honosított állampolgároknak, és hogyan lehetséges ezeket igénybe venni. A magyar állampolgársággal kapcsolatos bármilyen kérdésekre a továbbiakban is választ lehet kapni minden munkanapon a váradi Demokrácia Központ irodájában (Széles, ma Menumorut utca 23 szám).
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

2012. március 1.

Sík mezőben hármas út…
Lehetetlen szemet hunyva vagy szemlesütve elmenni amellett, ami az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai küldöttgyűlése és az RMDSZ szövetségi küldötteinek marosvásárhelyi tanácsa után egyre inkább láthatóvá válik...
Nemcsak a hazai magyarság képviselete lett háromutassá a helyhatósági választásokon, hanem súlyosan sérül és megbomolhat a romániai magyar és a magyarországi pártok, ezek képviselőinek személyi viszonya is. A Fidesz és az RMDSZ kapcsolata létezésük egyetlen időszakában sem volt felhőtlen. A folyamatosan romló kapcsolatok ágyát az RMDSZ–MSZP viszony alakulása vetette meg, amelyet a magyarhoni balliberális áramlatokkal való kapcsolat párnázott magasra. Miközben az erdélyi magyarság tömegei törvényszerűen a magyar nemzeti oldallal szimpatizáltak, az RMDSZ csúcsvezetésének tagjai még azokban a kritikus pillanatokban sem foglaltak egyértelműen állást például a magyar nemzetrészek határokon kívül szakadt részeinek kitagadása, a nemzetről való leválasztása ügyében, amikor ez 2004 decemberében tetőzött. Az MSZP bukása után a kettős állampolgárság jogi megalapozása is fintorgást váltott ki, ismeretesek és emlékezetesek Markó Béla vonatkozó nyilatkozatai is ebben a témakörben. A bálványosi folyamatban való hezitáló RMDSZ-es részvétel is beszédes történet. A további példálózást abbahagyom, mert anélkül is világos, hogy a személyi kapcsolatokban, a nyilatkozatháborúkban is nyomon követhetők a kölcsönös ellenszenv alakulásának markáns vonalai. A Fidesz kétharmados győzelme után ennek Erdély-politikája verte ki – nem is egyszer – a biztosítékot. Legelőbb a Demokrácia Központok létrehozása és működtetése jelezte, hogy a magyar kormányzat meg akarja törni az RMDSZ egyeduralmát. Az RMDSZ-nek hiábavaló volt minden erőlködése, hogy a Demokrácia Központok működtetését maga vállalja. A magyarországi támogatások sorsa mindig is vitatéma volt. Frissiben egyik mostani ügyet, a moldvai magyar oktatás támogatását említem, amely újfent vitatémává vált. A Fidesz romániai magyar pártpreferenciáit sem nézte jó szemmel az RMDSZ. Az MPP nyüzsgését sem, ami – főleg az utóbbi időben – a magyar nemzeti jellegű rendezvények széksorainak és páholyainak látványos elfoglalásában nyilvánult meg. Summa summarum: itt van ezekről az állapotokról a nyugta: a csíkszeredai küldöttgyűlésre az MSZP képviselőit meg sem hívták, Toró T. Tibor EMNP-elnök kerek perec ki is jelentette, hogy a Magyar Szocialista Párttal nem látják az együttműködés lehetőségét. Nem képviseltette magát az RMDSZ sem – ugyanabban az időszakban ülésezett Marosvásárhelyen az SZKT –, és nem volt jelen az MPP csúcsvezetéséből sem senki. (Alsóbb szinteken szerencsére létezik kommunikáció az említett politikai alakulatok között. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy a közös marosvásárhelyi polgármesterjelölt állításával is egyetértenek, ami még mindig nem késő.) Nemcsak durvák, egyenesen sértőek voltak azok a pengeváltások is az RMDSZ és a Fidesz között – például a magyarországi támogatások új rendjével kapcsolatosan –, amelyeket elsősorban Kovács Péter főtitkár képviselt. Mindezek ellenére Csíkszeredában az új pártelnök kijelentései között az is elhangzott, hogy az EMNP-től az erdélyi magyar politika megújulása várható, amely az erdélyi magyar politikai erők összefogását eredményezheti. Az RMDSZ – ismerte el – továbbra is pályán marad, ezért nem lehet egymás ellenében menni, hanem össze kell fogni vele. Fordítva is igaz: az EMNP nélkül sincs összefogás. Az is tény, hogy Tőkés László harcias kijelentései, ha van is a kiegyezésre hajlam, ennek keresztbe tesznek. Amíg Németh Zsolt, a Fidesz egyik főembere Kelemen Hunorban a kapcsolatteremtésre alkalmas személyt véli felfedezni, addig az EP-képviselő továbbragozza, hogy nincs “jó” és “rossz” RMDSZ – ergo: rossz az egész csúcsvezetés. Közben az is elhangzik, hogy az erdélyi magyarság demokratikus alapon való együttműködésének, illetve Székelyföldön a szabad versenynek az elkötelezett híve. Adja Isten, hogy így legyen. Másképp nemcsak Marosvásárhelyt veszítjük el. Pillanatnyilag – Vörösmartyval szólva – a “Sík mezőben hármas út / Jobbra, balra szertefut, / A középső célra jut” állapotában vagyunk. Összefogás nélkül nem mi és nem a mieink jutnak célra. És ebben az anyaországi normális állami, párt- és civil kapcsolatoknak rendkívüli szerepük van és lesz.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. március 1.

Enache: a MOGYE-t érdemes kétnyelvűvé és igazságossá tenni
Pro Europa Liga csütörtöki sajtótájékoztatóján elhangzott: a Liga támogatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kétnyelvűségét, hiszen egy demokratikus országban természetes, hogy a nemzeti kisebbségek saját anyanyelvükön tanulhatnak.
Antal Erika, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa Smaranda Enache asszonnyal, a Pro Európa Liga társelnökével beszélgetett.
Az új oktatási törvény szerint tisztán adott az a lehetőség, hogy a MOGYE keretén belül az önálló magyar tagozat létezzen – jelentette ki Smaranda Enache. Ezt az egyetemet érdemes kétnyelvűvé és igazságossá tenni, mert ez az intézmény 1948-ban magyar nyelvű egyetemként jött létre, az erdélyi magyarság érdekében – folytatta Smaranda Enache.
Az egyetemi autonómiát tiszteletben kell tartani, de az autonómia is tartsa tiszteletben a törvényeket, illetve az európai értékeket – tette hozzá Enache asszony.
Vesztesei a történelemnek azok, akik a Ceauseşcu asszimilációs politikáját folytatják, az a mi feladatunk, hogy szakítsunk ezzel a hagyománnyal – mondta a liga társelnöke. Smaranda Enache szerint azok a román diákok, akik úgymond magyar társaik érdekeiért tüntetnek, nem ismerik az egyetem történelmét.
Marosvásárhelynek adódott a lehetősége, amely a románok számára is értékes, hogy itt sok magyar tanuljon, ez európai szinten is egy modern egyetem kell legyen, ezt meglehet valósítani, ezért tenni kell, ide román-magyar összefogás szükséges – fejtette ki a liga vezetője. Smaranda Enache saját családját említette példaként, a szülei román nemzetiségűek lévén magyar nyelven tanultak annak idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Smaranda Enache asszony végül arról beszélt, hogy nagyon reméli létre fog jönni a MOGYE magyar tagozata, amire majd büszkék leszünk.
Forrás: marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

2012. március 1.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem okkal igényel költségvetési támogatást
Dávid László rektor szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem okkal igényel román költségvetési támogatást, hiszen olyan közfeladatokat lát el, amelyek az államra hárulnának.
Noha Romániában jelenleg egyetlen magánegyetem sem részesül költségvetési támogatásban, a Sapientia tudományegyetem az akkreditálás után okkal igényelhet állami támogatást – jelentette ki Dávid László.
Az egyetem rektora az MTI-nek elmondta, azért tartják indokoltnak a költségvetési támogatást, mert a Sapientia hiánypótló szakokat is működtet. Emlékeztetett rá, hogy tíz évvel ezelőtt a román kormány kötelezettséget vállalt a magyar nyelvű képzés bevezetésére a műszaki egyetemeken. Ez a szándék akkor meghiúsult, és a romániai állami egyetemeken azóta sem képeznek mérnököket magyar nyelven. „A csíkszeredai és marosvásárhelyi műszaki képzés beindításával a Sapientia átvállalta a román állam kötelezettségét” – hangsúlyozta Dávid László. Megítélése szerint ez különbözteti meg őket a többi romániai magánegyetemtől. Hozzátette, a Sapientia bizonyította, hogy képes a magas színvonalú képzésre, most a román államon a sor, hogy besegítsen a tőle átvállalt kötelezettségek teljesítésébe. A rektor a magyar nyelvű képzés egy másik szeletét is említette, amelyben szerinte megilletné a Sapientiát a román költségvetési támogatás. Utalt arra, hogy szakemberek híján az állami magyar jogászképzésben többnyire román nyelven folyik a képzés. „Ha mi azt bizonyítjuk, hogy van elegendő szakemberünk, itt is hiánypótló a szerepvállalásunk, és ez esetben is az állammal közösen kell vállalnunk a költségeket” – jelentette ki az MTI-nek a rektor.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálását kimondó törvényt kedden fogadta el a román parlament alsóháza. A törvény az államfő kihirdetésére vár. MTI
Erdély.ma

2012. március 1.

Vita alakult ki a Kolozsváron a műemlékek ötnyelvű feliratozása kapcsán
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere szerint nem veszélyezteti a kolozsvári műemlékek ötnyelvű feliratozását az a vita, amely a városi önkormányzati testületben alakult ki a téma kapcsán.
A kolozsvári sajtó beszámolója szerint a városi tanács szerdai ülésén a román tanácsosok kifogásolták, hogy a Kolozs megyei önkormányzat felcímkézve osztott vissza a városnak 60 ezer lej (4,3 millió forint) támogatást. A megyei tanács határozata szerint az összeget célirányosan a kolozsvári műemlékekre kitűzendő ötnyelvű – román, magyar, angol, francia, német – ismertető táblák elkészítésére szánják. A Krónika online változatán közölt hír szerint a városi tanácsosok úgy vélték, ezt az összeget inkább az egészségügyre kellene fordítani, és mivel célirányosan a táblákra kapták a támogatást, inkább el sem fogadják azt.
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere az MTI-nek elismerte, a megyétől visszautalt pénzzel az RMDSZ tanácsosai szerették volna kimozdítani a holtpontról a műemléképületek feliratozásának az ügyét. A városi tanács magyar képviselői csütörtökön határozattervezetet iktattattak a polgármesteri hivatalban, amelyben azt kérik, a város is különítsen el egy ugyanakkora összeget a feliratozás céljára, mint amekkorát a megye szánt e célra. A javaslat a március 13-án tartandó tanácsülésen kerül napirendre.
László Attila hozzátette, ha a tanácsosok leszavaznák a javaslatot, akkor sincs veszve az ügy, hiszen Kolozsvár jelentős összeget pályázott és nyert a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumtól a város turisztikai stratégiájára, amelynek a műemlékek több nyelvű feliratozása is részét képezi. „Ha nem történik meg a feliratozás, nem tudunk elszámolni a támogatással, és félő, hogy a minisztérium visszafizetteti a támogatást” – nyilatkozta az MTI-nek László Attila, Kolozsvár alpolgármestere. MTI
Erdély.ma

2012. március 1.

Kárpát-medencei középiskolás vezetőképző Budapesten
A Rákóczi Szövetség MTI-hez eljuttatott tájékoztatója szerint a péntek és vasárnap között tartandó vezetőképzőt azzal a céllal rendezik meg, hogy a középiskolai szervezeteknek, illetve azok tagjainak lehetőséget biztosítsanak a kapcsolatépítésre, elősegítsék a középiskolai szervezetek munkáját, hatékonyságát. A rendezvény központi témája hagyományosan az érték és ifjúság, a rendezvény előadásai különböző megközelítésekből ezt ölelik fel.
A program előadói között szerepel: Pozsgay Imre egyetemi tanár, Takaró Mihály irodalomtörténész, Csaba László közgazdász és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. A vezetőképzőn 40 középiskolából 118-an vesznek részt, közülük 25 magyarországi, 9 erdélyi, 4 felvidéki, egy délvidéki és egy horvátországi középiskolából, iskolánként egy tanár és két diák.
A Rákóczi Szövetség – a szervezet honlapja szerint – 1989-ben azért jött létre, hogy a Magyarország szomszédos országaiban élő magyar kisebbségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segítse és hatékonyan részt vállaljon identitástudatuk megőrzésében.
MTI
Erdély.ma

2012. március 1.

Magyar utcanevek: elutasítva
A román többségű Nagyváradi Helyi Tanács szerda délutáni ülésén ezúttal is elutasította azt a kezdeményezést, hogy a város utcaneveit magyar nyelvű fordításban is feltüntessék.
A magyar nyelvű utcanevekre vonatkozó határozatjavaslatot kezdeményezett a nagyváradi RMDSZ frakció. A javaslathoz szakjelentést is csatolt, melyben alátámasztják a tervezet törvényességét. A Polgármesteri Hivatal azonban ezt a szakjelentést kicserélte a saját szakjelentésével, amelyben törvénytelennek minősíti az RMDSZ beterjesztését, és ilyen formában is került a javaslat a tanácsülés napirendjére. A napirendi pont vitáján Biró Rozália kifejtette, hogy az általuk kezdeményezett tervezetet az RMDSZ törvényesnek tekinti, hiszen a 33/1995 számú törvénnyel ratifikált, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezmény biztosítja azt, hogy a nemzeti kisebbségek ilyen formában is élhessenek nyelvi jogaikkal. Megemlítette továbbá, hogy precedens is van már az országban erre, példaként említve a Szilágy megyei Kraszna település helyi tanácsi határozatát, melynek alapján kikerültek az utcákra a magyar utcanevek. Az érvek ellenére mind a koalíciós partner, a PNL tanácsosai, mind az ellenzéki Szociáldemokrata Párt tanácsosai, valamint két PD-L-s tanácsos is megszavazták az RMDSZ javaslat elutasítását. Hat RMDSZ-es képviselő az elutasítás ellen szavazott, és volt öt tartózkodás is, köztük Fleisz János RMDSZ-tanácsosé, aki az ülés végén lapunknak elmondta, hogy az utcanevek tükörfordításának kihelyezése nem európai megoldás: „Hogy lehet az, hogy a Szent László teret Egyesülés térnek hívják magyarul?” – tette fel a kérdést Fleisz.
Román nem a magyar nevekre
A tanácsülés után Biró Rozália a helyi magyar nyelvű sajtóval folytatott megbeszélés során elmondta, hogy az RMDSZ a 33/1995 számú törvényre és az országban már létező precedensre hivatkozva nyújtotta be határozattervezetét. A polgármesteri hivatal jogi bizottsága azonban ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyva a 215. számú közigazgatási törvény alkalmazására vonatkozó 1206/2011 és 1414/2002 számú törvényekre hivatkozott, amikor törvénytelennek minősítette az RMDSZ javaslatát. Csakhogy az említett törvények csak a helységnevek fordításaira vonatkoznak, utcanevekről nem tartalmaznak rendelkezéseket, így Biró Rozália véleménye szerint ezek alapján a jogszabályok alapján nem lehet törvényellenesnek minősíteni az RMDSZ javaslatát. „Mi kezdeményeztük a javaslat napirendre tűzését, de arra nem számítottunk, hogy törvénytelennek minősítik, hiszen számunkra egyértelmű, hogy a javaslatunk törvényes” – fogalmazott az alpolgármester asszony.
Ígéretszegés
Kérdésünkre válaszolva az alpolgármesterasszony elmondta, hogy 2011 januárja óta folyamatosan tájékoztatták a koalíciós partnert, vagyis a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) erről a tervezetről, és már hivatalosan is kérték a liberálisoktól, hogy tűzzék napirendre a javaslatot. „Mi ígéretet kaptunk arra is, hogy napirendre tűzik, és arra is, hogy megszavazzák a javaslatot, de azóta csak huzavona folyt, és mi most jutottunk odáig, hogy nincs már mire várni” – mondta Biró. Minden helyi tanácsi javaslatról, így erről is a prefektúrának tíz napon belül törvényességi láttamozást kell kibocsátania. Ha a prefektúra elutasítja a döntést, akkor azt a városi tanács vissza kell vonja, míg ha a prefektus törvényesnek mondja ki a határozatot, akkor az RMDSZ a közigazgatási bírósághoz fordulhat.
Az alpolgármesterasszony elmondta, hogy az RMDSZ és a PNL viszonyában következményekkel fog járni a tegnapi döntés. „Sajnos nem egyedülálló példa az, hogy egy koalíciós partnerünk ígéretet tesz, és azt megszegi. Ennek mindenképpen lesz következménye a következő hónapokban, de hogy konkrétan mi, az az adott helyzetektől függ majd. Mi a továbbiakban is bízunk abban, hogy talán jobb belátásra bírjuk őket” – fogalmazott Biró Rozália, aki nem tartotta kizártnak, hogy a helyi politikában ez az eset akár gyökeres változást is előidézhet, bár hozzátette: „nem szeretnénk, ha kenyértörésre kerülne sor, hiszen kisebbségben vagyunk”.
Európa nincs közel
Ezt követően Biró Rozália hozzátette: „Egyszer csak eljutunk odáig, hogy Európában érezhetjük magunkat, mert Európában az nem kérdés, hogy kétnyelvű feliratok legyenek. Ma meggyőződhettünk arról, hogy egy dolog az Európai Unió tagjának lenni, és más dolog, hogy akkor amikor a többség minimális nyitottságára van szükség, hiszen a törvényes keret létezik, akkor ezt a minimális nyitottságot megadják-e a magyar közösség számára.” Kérdésünkre válaszolva Biró Rozália kifejtette azt is, hogy az RMDSZ javaslata az utcanevek tükörfordításainak kihelyezésére vonatkozott, a történelmi utcanevek kihelyezésére még nincs az országban törvényes precedens. Az alpolgármesterasszony azonban hozzátette, hogy a Szent László és a Bémer tér felújítási tervébe belefoglaltatta azt is, hogy információs táblákat helyezzenek ki, és szerepel a tervben az is, hogy a történelmi városrészben helyezzék ki kronológiai sorrendben, mintegy emléktáblaként a történelmi utcaneveket. „Mivel ez a pályázat nagy valószínűséggel nyert, abba benne lesz a tábláknak a költségvetése is” – mondta, bár hozzátette, hogy a polgármester azt is megteheti, hogy az emléktáblákra előirányzott pénzt nem költi el. „Az utcanévtáblák kicserélésére a megyei tanácstól minden évben kapunk költségvetési kiegészítéseket, és minden évben meg is kaptuk a pénzt, csak éppen nem költjük el” – érzékeltette Ilie Bolojan polgármester hozzáállását az utcanevek kérdéséhez Biró Rozália.
Pap István
erdon.ro

2012. március 2.

Letölthető Word dokumentum (DOCX)

Egyre kevesebb pénzt oszt ki nyílt pályázaton az RMDSZ
Ugyanakkora összeget, 3,5 millió lejt pályáztat meg nyilvánosan ebben az évben az RMDSZ és az általa létrehozott Communitas Alapítvány a román költségvetés kisebbségi keretébol, mint tavaly, holott az idei költségvetés nott a 2011-eshez képest. A 2012-es román költségvetés 79,2 millió lejt különít el az országban élo, parlamenti képviselettel is rendelkezo 19 nemzeti kisebbség támogatására. A kormány január 27-én közzétett határozata értelmében a legnagyobb összeget, 17,18 millió lejt a romániai magyar közösség képviseloje, az RMDSZ kapja. Kovács Péter fotitkár szerint a szövetség döntése, hogy mennyit pályáztat meg nyilvánosan a saját költségvetésébol.
Communitas Alapítvány honlapján közzétett 2012-es költségvetési terv szerint a támogatásból 3,5 millió lejt osztanak ki nyilvános pályázat útján, vagyis ugyanannyit, mint tavaly, amikor csak 15,98 millió lejt kapott támogatásként a politikai alakulat. Ez a tendencia érvényesült egyébként az elmúlt években is: 2010-ben a magyar kisebbségnek kiosztott 15,18 millió lej 31 százalékára, 4,75 millióra pályázhattak az erdélyi magyar civil, egyházi, ifjúsági szervezetek, kiadók és szerkesztoségek.
Eközben 2009-ben a 15,18 millió lej 34 százaléka, 5,19 millió, 2008-ban pedig a 14,25 millió lej 32,70 százaléka, 4,66 millió lej került átlátható módon kiosztásra. [.]

Különben a január végén kibocsátott kormányhatározat is úgy fogalmaz, hogy a költségvetési támogatást a nemzeti kisebbségek szervezetei kapják, nyilvánvaló azonban, hogy erre a finanszírozásra azért jogosultak, mert az illeto etnikai közösséget képviselik.
A kormányrendelet értelmében a nemzeti kisebbségek szervezetei a székházak fenntartására, személyzeti kiadásokra, sajtótermékek és egyéb kiadványok, könyvek és tankönyvek beszerzésére, kulturális és tudományos rendezvényekre, tagsági gyulésekre, valamint hazai és külföldi rendezvényekre, a szervezet muködéséhez szükséges ingó és ingatlanbefektetésekre, valamint európai alapokból finanszírozott programok társfinanszírozására fordíthatják a költségvetési pénzeket.
Három éve egyébként immár hivatalosan is az RMDSZ kasszájába folynak be ezek a támogatások, amelyek kezeloje 2009 márciusától nem az addig ezt a szerepet betölto Communitas, hanem maga a szövetség. Az RMDSZ ugyanis lemondott a parlamenti pártokat megilleto költségvetési keretrol, amely jelentosen kevesebb volt, mint a kisebbségeknek juttatott összeg. Az alakulat ellenzéke évek óta kifogásolja, hogy a szövetség a költségvetési támogatások egyedüli haszonélvezoje.
Az RMDSZ és a Communitas napokban meghirdetett pályázatai muvelodési, sport-, oktatási és az ifjúság közéleti tevékenységéhez nyújtanak támogatást, de alkotói ösztöndíjra, oktatók, kutatók utazási költségeinek részleges megtérítésére is pályázni lehet.
A Communitas három pályázata célozza meg a szórványközösségek támogatását: az egyik a szórványgondozó lelkészek utazási költségeinek résztámogatására, a másik a szórványban folyó oktatási tevékenységek támogatására, a harmadik pedig a szórványközösségek rendezvényeinek, magyar házainak támogatására vonatkozik.
A pályázatokat az alapítvány szaktestületei bírálják el, a támogatásokat az RMDSZ vezetoibol álló kuratórium ítéli oda.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

2012. március 2.

Magyarítás” a cégbíróságnál
Sikerült érvényesíteni a nyelvi jogokat a cégbíróságnál – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Édler András. A háromszéki parlamenti képviselő elmondta, lakossági panasz nyomán értesült arról, hogy a Kovászna megyei cégbíróságnál nem lehetett magyar nyelvű, magyar ékezeteket is tartalmazó cégnevet lefoglalni.
Egy neve elhallgatását kérő sepsiszentgyörgyi üzletember lapunknak elmondta, amikor céget alapított, a vállalat elnevezésének rögzítésekor a cégbíróságnál nem használtak magyar ékezeteket. Amikor kérte, hogy magyar helyesírás szabályai szerint iktassák cége nevét, előbb azt javasolták, ha ragaszkodik az ékezetekhez, á betű helyett használjon â betűt, majd a hivatalnok azzal utasította vissza, hogy a cégbíróság billentyűzetén nincsenek magyar karakterek. A vállalkozó erre leszögezte, hogy ezt lehet orvosolni, amire az ügyfélszolgálatos úgy válaszolt, „nem lehet mindenféle, például kínai betűket használni a hivatali számítógépen”.
Édler András csütörtökön közölte, felvette a kapcsolatot a Kovászna megyei és az országos cégbírósággal, majd hivatalos levélben hívta fel a figyelmet, hogy a 1990/26-os számú, a cégbíróságokra vonatkozó törvény a cégek megnevezését szabályozó passzusai nem tartalmaznak olyan előírásokat, amelyek kizárnák a magyar cégnevek, illetve a magyar ékezetek használatát. A képviselő ezért arra kérte a hatóságokat, alkalmazzák korrekt módon a törvényt.
Mint Édler részletezte, a Kovászna megyei cégbíróság vezetői megkeresésére azzal védekeztek, hogy korábban nem is volt igény a magyar ékezetek használatára, a cégalapítók elfogadták az ékezet nélküli változatot. Megtudtuk továbbá, hogy az egyéni vállalkozók (PFA) bejegyzésénél ha a személyi igazolványban ékezettel szerepel a név, automatikusan úgy kell azt is beírni. Édler András elmondta, Adriana Luminiţa Iacob, az országos cégbíróság vezérigazgatója január végén válaszolt, hogy egy új cégnyilvántartási programot vezetnek be, és ezzel megoldják a problémát. A politikus ugyanakkor csütörtökön Sorina-Elena Cotfas Kovászna megyei igazgatóval is tárgyalt, aki közölte, elhárult minden akadály a magyar nyelvű, ékezeteket is tartalmazó cégnevek bejegyzése elől, a programot már alkalmazzák.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 2.

Iskolai iratkozás: páros vagy páratlan oldalon laksz?
Második szakaszban bármelyik tanintézménybe beíratható a gyermek
Március 5-én, hétfőn kezdődik az iratkozás első szakasza mind az előkészítő, mind pedig az első osztályba. A belvárosi iskolák túlzott népszerűségét meggátolandó, a minisztérium rendelkezése értelmében a megyei tanfelügyelőségek körzetekre osztották a városokat. Március 5-e és 16-a közötti időszakban – az iratkozás első szakaszában – az előkészítő és az első osztályba való iratkozáskor csakis a kerülethez tartozó gyermekek irathatók be az adott tanintézménybe. A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség már február második felében közzétette honlapján (www.isjcj.ro) az utcák körzetesítését. Több olvasónk jelezte, hogy ugyanazon kolozsvári utcának a páros oldalán lakó gyermekek az egyik, míg a páratlan oldalon lakók egy másik iskolába tartoznak. Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint ennek nincs különösebb jelentősége, hiszen az iratkozás második szakaszában mindenki oda írathatja gyermekét, ahova akarja.
Az oktatási minisztérium gátat kíván szabni a belvárosi iskolákba való tömeges beiratkozásnak, ezért a megyei tanfelügyelőségek már február elején elkészítették, és a múlt hónap közepén közzétették a tanfelügyelőség honlapján (www.isjcj.ro) a Kolozs megyei városok utcáinak körzetesítését. (A községközponti és a falusi iskolák esetében nincs szó erről). Olvasóink hívták fel a figyelmünket a fonák helyzetre: ugyanazon kolozsvári utcát több tanintézet között „osztottak szét” oly módon, hogy egy-egy utca páros oldalán lakó gyermekek az egyik, míg a páratlan oldalon lakók egy másik iskolába kerülnének. Például a Csillagvizsgáló (Observatorului) utca 50–150. szám között a páros házszámú ingatlanokban lakó gyermekek a Báthory-líceumba, míg a páratlan oldalon lakók a Református Kollégiumba tartoznak. Ugyanabban az utcában az 1–50. szám alatt lakó gyermekeket az Apáczai-líceumba kell beíratni. A belvárosban a Balassa/Av. Bădescu utcában a páratlan számú ingatlanokban lakó gyermekek a Református Kollégiumba, míg a fentebbi utca páros házszámú lakásaiban lakó gyermekek az Apáczai-líceumba tartoznak. Viszonylag egyszerűbb a helyzet a lakónegyedi iskolákban. Kolozsváron tíz tanintézménybe irathatók be a magyar anyanyelvű gyermekek: az öt belvárosi magyar tanintézet mellett a Donát negyedben az O. Ghibu líceum, a Monostoron az O. Goga Általános Iskola, a Györgyfalvi negyedben a N. Titulescu Általános Iskola, a Horea úti Ana Aslan Iskolaközpont és a kerekdombi Emil Isac Általános Iskola várja a magyar gyermekeket.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: a belvárosi magyar iskolák nagyon közel vannak egymáshoz, és ez megnehezítette a körzetesítést. – Az a szülő, aki elégedetlen azzal, hogy az iratkozás első szakaszában melyik iskolába kell íratnia gyerekét, várja meg a második beiratkozási szakaszt, amikor abba a tanintézetbe írathatja gyermekét, amelyikbe akarja – magyarázta a főtanfelügyelő-helyettes, akitől azt is megtudtuk: a körzetesítés mind az előkészítő, mind az első osztályra érvényes. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a művészeti iskolákon kívül egyetlen tanintézmény sem szervezhet felvételi vizsgát/tesztet/felmérőt azért, hogy a vizsgán elért eredménytől tegye függővé a gyermek beíratását az illető tanintézménybe.
Az iratkozási szakaszok a következők: március 5-e és 16-a között a körzeti és a művészeti (zene, képzőművészet, balett, sport) iskolákba írathatjuk be gyermekeinket. A második – március 20-a és 27-e közötti – időszakban a gyermeket bármelyik iskolába be lehet íratni, ám az illető tanintézet elutasíthatja a jelentkezést. A harmadikban – április 23-a és 25-e között – újra a körzethez tartozó iskolába írathatják be a szülők azokat a gyermekeket, akiket március elején nem írattak be a körzeti iskolákba, a második szakaszban pedig a szülők által választott tanintézetben nem fogadták el a dossziéjukat. A negyedik szakaszban – május 2-a és 9-e között – történik a betöltetlen helyek függvényében azoknak a gyermekeknek a beiratkozása, akiket eddig bármilyen okból kifolyólag még nem írattak be szüleik egyetlen tanintézménybe sem.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 2.

Hatékony román diplomáciai húzás
Tegnap aláírta Brüsszelben Románia és Szerbia a kisebbségekre vonatkozó együttműködési megállapodást, és ezzel elhárult az akadály az elől, hogy Szerbia elnyerje az EU-tagjelölti státusát. Románia fellépése nyomán a tegnapi EU állam- és kormányfők tanácskozásán napirendre került a schengeni csatlakozás kérdése. Hollandia azonban továbbra sem ért egyet Románia és Bulgária integrációjával.
Csütörtökön Brüsszelben aláírta Románia és Szerbia a nemzeti kisebbségekről szóló együttműködési megállapodást, amit Bukarest feltételül szabott Belgrádnak ahhoz, hogy ez utóbbi elnyerhesse az EU-tagjelölti státusát. A felek szerda éjszaka jutottak megállapodásra, és véglegesítették a dokumentum szövegét. Románia úgy határozott, hogy megvétózza Szerbia EU-tagjelölti státusát, ha Belgrád továbbra sem biztosít jogokat a vlach kisebbségnek. Bukarest szerint ugyanis a vlachok is románok, akik nem rendelkeznek anyanyelvű oktatással és román nyelvű misézést sem biztosítanak nekik. Románia plusz garanciákat kért, így ragaszkodott az együttműködési megállapodás aláírásához, valamint ahhoz, hogy az Európai Bizottság kísérje figyelemmel a szerbiai kisebbségek helyzetét.
Traian Băsescu nem volt jelen az aláíráson, hiszen az Európai Néppárt tanácskozásán vett részt. Sever Voinescu, a Demokrata Liberális Párt (PD-L) szóvivője úgy vélte, hogy a megállapodás aláírása a „hatékony módon végzett diplomácia” győzelmét jelenti. Mint mondta, a szerbiai román kisebbség ügye húsz éve húzódik, és jó, hogy most megszületett ez a dokumentum. Mint mondta, a rendszerváltás óta valamennyi román politikus felvetette a román kisebbség helyzetének megoldatlan problémáját. Voinescu ezzel az ellenzéki politikusok bírálatát hárította el. Victor Ponta és Crin Antonescu bírálta a külügyminisztérium álláspontját, hogy Románia az egyedüli tagállam, amely ellenezte az utolsó pillanatokig Szerbia EU-tagjelöltségét.
Románia egy csapásra két legyet ütött, hiszen az együttműködési megállapodáson kívül a schengeni csatlakozás is napirendre került Brüsszelben az állam- és kormányfők tanácskozásán. Ez a téma váratlanul jelent meg az Európai Tanács napirendjén azt követően, hogy kedden Románia kifogásokat emelt Szerbia EU-tagjelöltségével szemben.
Tegnap lapzártáig nem született semmilyen döntés, de rossz előjel, hogy már a tanácskozás előtt Mark Rutte holland miniszterelnök kijelentette: Hollandia mindaddig ellenezni fogja Románia és Bulgária belépését a schengeni övezetbe, amíg a két balkáni ország nem léptet életbe igazságügyi reformokat. Rutte szerint Bukarestnek és Szófiának további haladást kell elérnie igazságszolgáltatási rendszereik átalakításában, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban, mielőtt csatlakozhatnak a belső határellenőrzés nélküli övezetbe. Tavaly Hollandia vétózta meg hazánk schengeni csatlakozását.
Romániának is csatlakoznia kellene azokhoz az európai erőfeszítésekhez, amelyeknek célja az európai kisebbségvédelmi keretszabályozás kidolgozása – véli Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője. A politikus szerint helyes és korrekt Szerbia EU-tagjelöltsége kapcsán kialakított román álláspont. Winkler idézi Cristian Diaconescu külügyminisztert, aki szerint a kisebbségi jogok védelme nem csak Románia nemzeti érdeke, hanem európai érték is. Ebből kiindulva természetes volna – mondja Winkler –, ha a továbbiakban Románia kezdeményezőként lépne fel és csatlakozna azokhoz az európai erőfeszítésekhez, amelyeknek célja egy európai kisebbségvédelmi keretszabályozás kidolgozása.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 2.

Bánffy Miklós regényének német fordítását mutatták be Bécsben
Bánffy Miklós Megszámláltattál... című történelmi regényének a közelmúltban megjelent német kiadását mutatták be Bécsben a fordító, Oplatka András részvételével. A kötet – az Erdélyi történet trilógia első része –, februárban jelent meg a bécsi Paul Zsolnay Verlag gondozásában.
Az egyik leggazdagabb erdélyi arisztokrata családból származó Bánffy Miklós, Magyarország 1921–22 közötti külügyminisztere rendkívül sokoldalú ember volt: politikus, író, a budapesti Operaház intendánsa, festő, díszlettervező – hangsúlyozta Oplatka András svájci–magyar történész, író, a Neue Zürcher Zeitung volt szerkesztője a bécsi magyar nagykövetség épületében megrendezett könyvbemutatón. Bánffy Miklós rendkívül gazdag, ugyanakkor tragikus életet élt – fogalmazott, rámutatva, hogy az író elfeledve, elszegényedve halt meg 1950-ben Budapesten. 1934-ben megjelent könyvében az író emberi történeteket mesél el, egyúttal pontos képet rajzol az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó időszakának magyar társadalmáról, elsősorban a politizáló nemességről. Bánffy Miklós éles kritikát fogalmaz meg az ország sorsát intéző felső osztályról: úgy látja, hogy felelőtlenül politizálva lényegében eljátszották az országot – mondta a fordító. A könyv a két világháború között több kiadást is megért. Ezután sokáig nem jelenhetett meg, csak az 1980-as években adták ki újra. Az ezredfordulón megjelent angol fordítást francia, spanyol, olasz, holland és az év elején német kiadás követte. A trilógia másik két kötete – az És híjjával találtattál..., valamint a Darabokra szaggattatol... című regények – a tervek szerint 2013-ban, illetve 2014-ben jelennek meg a Zsolnay Kiadónál.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 2.

A MOGYE története és mai vitája
Hajthatatlanoknak mutatkoztak álláspontjuk képviseletében a Cătălin Baba oktatásügyi miniszterrel folytatott tárgyalások során a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetői, továbbra is elutasítják a magyar tagozat létrehozását az intézményben. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítását adjuk közre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) történetének főbb állomásairól és a kialakult konfliktusról:
1872-ben alakult a Kolozsvári Egyetem 258 beiratkozott diákkal és négy egyetemi karral: Bölcsészettudomány és történelem, Jog és politikatudomány, Matematika és természettudomány, továbbá Orvostudomány. Az oktatás nyelve magyar volt. 1881-ben felvette a Ferenc József Tudományegyetem nevet. 1918-ban – Erdély egyesülése Romániával – a hatalom véget vetett az egyetem kolozsvári működésének, s megkezdődtek a tárgyalások egy román egyetem felállításáról. 1919. szeptember 1-jén megalakult a román tannyelvű I. Ferdinánd Tudományegyetem, a Ferenc József tudományegyetem pedig Szegeden folytatta működését.
A második bécsi döntés értelmében Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. 1940-ben visszaköltözött Kolozsvárra és újraindult a Ferenc József Tudományegyetem. Törvényerejű rendelet értelmében 1945. június 1-jei hatállyal Kolozsvárott magyar tannyelvű Állami Tudományegyetem létesült négy tudományos karral, és felvette a Bolyai Tudományegyetem nevet.
Az orvostudományi kart Marosvásárhelyre költöztették, majd 1959-ben a két egyetem összeolvadt. Az így keletkezett Babeş–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. 1948-ban a marosvásárhelyi orvosi kart különválasztották a Bolyai Egyetemtől, és létrehozták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet.
1962-től, pártutasításra, az előadásokat magyarul és románul, a gyakorlati órákat csak románul tartották. A hallgatói részarány fokozatosan a román hallgatók javára billent.
A 90-es években a magyarul tanulók aránya 20 százalék alá csökkent. 2008-ra ez 50 százalékra emelkedett, de a magyar oktatóké nem haladja meg a 30 százalékot.
A jelenleg is tartó vita a következőképpen alakult ki: 2011 januárjában életbe lépett az új tanügyi törvény, amely multikulturális egyetemként határozza meg a MOGYE-t is, s kötelezi az intézményt a kisebbségi nyelvű oktatás fejlesztésére, önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozására. (Ilyen tagozat már létezik a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.)
Az egyetem román többségű szenátusa (legfőbb döntéshozó szerve) olyan egyetemi chartát fogadott el, amely továbbra is szakonként, és nem tannyelv szerint alapította meg az új egyetemi intézeteket, vagyis egy, már létező törvényt hagytak figyelmen kívül.
Az egyetem szenátusa arról is döntött, hogy a 65. életévüket betöltött és nyugdíjazott professzorok óraadó tanárként sem folytathatják tevékenységüket. Ez érzékenyen érintette a magyar nyelvű oktatást, a magyarul oktató professzorokból hiány van az egyetemen és utánpótlásuk véletlenszerűvé vált. Az egyetem szabályzatát a román oktatási minisztériumnak is jóvá kell hagynia, ezért a magyar oktatók és a politikai szervezetek abban reménykedtek, hogy a minisztérium visszautasítja a chartát, és felszólítja az egyetemet a jogszabály betartására.
2011 októberében az intézmény történetében először külön tanévnyitót tartottak a magyar tanárok és a diákok, illetve a román tanárok és diákok. Constantin Copotoiu rektor „politikai problémának” nevezte az egyetemen kialakult konfliktushelyzetet. A kormány megyei képviselője, a prefektus a város polgármesterével, Dorin Floreával együtt intézményi összevonást javasolt, ugyanis az oktatási törvény lehetővé teszi a kisebb egyetemek összevonását.
2011. október 5-én az oktatási minisztérium átiratban kérte a MOGYE vezetőségét, hogy maradéktalanul érvényesítse a multikulturális jelleget az intézmény egyetemi chartájában. A javasolt szövegváltozat leszögezte, az egyetemen zajló elméleti oktatás, valamint a klinikai és szakmai gyakorlatnak román, magyar és angol nyelveken kell történnie.
A magyar diplomácia 2011. október 18-án tett lépést, amikor Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul társaságában egyeztetett Constantin Copotoiu rektorral. Az intézmény rektora ígéretet tett, hogy a törvények biztosította kereteken belül megmarad az egyetemen a magyar oktatás.
2011. október 25-ére egyetemi szenátusi ülést hívtak össze, hogy döntsön a charta módosításáról, de a testület döntésképtelen volt. 2011. november 22-én Kincses Előd a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nevében eljáró ügyvéd beperelte a MOGYE-t, hogy nyilvánítsák semmissé az egyetemi chartát, mivel az nem felel meg a tanügyi törvény előírásainak. 2011. december 6-án az oktatási minisztérium arra kérte az egyetem vezetőségét, hogy érvényesítse az adott évben hatályba lépett oktatási törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó előírásait. 2012. január 13-án ismét ülésezett az egyetem szenátusa, de nem szerepelt napirenden a magyar intézetek/főtanszékek létrehozása.
2012. február 22-én Leonard Azamfirei korábbi dékánt választották meg az egyetem rektorának, a választást a magyar oktatók bojkottálták.
Ugyanazon a napon a MOGYE rektori hivatala és szenátusa beperelte az oktatásügyi minisztériumot, hogy a tárca nem fogadta el az egyetem chartáját. 2012. február 27-én Markó Béla a kormányból való kilépését helyezte kilátásba, ha az elkövetkező hetekben nem rendeződik a MOGYE magyar tagozatának az ügye. Újabb tárgyalásba kezdett Cătălin Baba oktatási miniszter a marosvásárhelyi orvosi egyetem vezetőségével, hogy meggyőzze az egyetem szenátusát. Ha ez nem sikerül, a román kormány határozatot fogad el a magyar tagozat megalapításáról.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 2.

Aradi újságírók lexikona
Nem panaszkodhat az aradi sajtó, hogy a krónikások elhanyagolták: az utóbbi két évben három könyv is megjelent történetéről, munkatársairól. (Ha Ujj János kicsit régebbi, az aradi magyar kulturális sajtóról szóló könyvét is ide soroljuk, a szám tovább növekszik.)
2010-ben adta ki Emil Şimăndan a Dicţionariul presei arădene (Az aradi sajtó lexikona) c. kötetet, tavaly jelent meg Puskel Péter könyve az aradi magyar sajtó másfél évszázadáról, most pedig egy újabb könyv, a Dicţionarul jurnaliştilor arădeni (Aradi újságírók lexikona) látott napvilágot ugyancsak Şimăndan Emil neve és a Ioan Slavici Alapítvány égisze alatt.
A szerző-szerkesztő a 455 oldalas, igen jó nyomdai kivitelű, keménykötéses, az aradi Gutenberg Univers Kiadó gondozásában kiadott, az Arad Megyei Kulturális Központ, a Ioan Slavici Alapítvány, a Vasile Goldiş Nyugati Egyetem, az ASTRA Cégcsoport Személyvagongyára és a Simion Radu család pénzügyi támogatásával megjelent könyv előszavában hangsúlyozza: a mű „kizárólag személyes kezdeményezésére” jött létre. Nem volt tehát megrendelő, „felsőbb sugallat”, a szerző ambíciója volt e kötet, amely eredetileg sokkal merészebb álmokat dédelgetett: a teljes aradi (helyi és regionális) sajtó valamennyi munkatársát felvonultatta volna. Ám igazat kell neki adnunk: egy ekkora munkához se anyagi fedezet, se megfelelő újságkollekciók, se a régi újságírók életrajzára, pályájára vonatkozó adatok nincsenek. Emberi kapacitás se, teszem hozzá. Csak egy apróság: a szerző(k)nek minden olyan nyelvet beszélniük kellene, amelyeken az aradi sajtótermékek az idők során megjelentek, különben minden kísérlet eleve (legalább részleges) kudarcra ítéltetne. Okosabb volt tehát korban kevesebbet markolni, s a hozzánk közelebb álló időket választani. Bár ez sem garancia a teljességre. Szerző az előszóban mentegeti magát, tudatában lévén annak, hogy számos, az utóbbi néhány évben elhunyt újságíró is kimaradt (némelyekkel együtt dolgozott – szerk. megj.): nem sikerült hozzátartozóktól sem beszerezni a rájuk vonatkozó adatokat. A 13 felsorolt névhez kapásból hozzátehetnék még egy tucatot, amelyek megfelelnek a szereplésre felállított kritériumoknak (bár meglehet, hogy nem akartak a könyvben szerepelni). Hiába keresünk akár egyetlen német nevű-anyanyelvű zsurnalisztát, ami azt a benyomást keltheti az olvasóban, hogy Aradon nem volt az utóbbi jó fél évszázadban – állandó alkalmazott vagy bedolgozó – német újságíró. Lehet, hogy nem mindenki ért majd egyet az egyes újságíróknak szánt terjedelemmel, hallottam már véleményt, hogy X miért került bele stb.
De örüljünk inkább annak, ami van: egy olyan, 180 újságíró-portrét tartalmazó lexikonnak, melyhez hasonlót számos szakma képviselői bizonyára szeretnének, s amiért szerzőjének őszinte elismerés jár. A mű jó kiindulópont lehet egy majdani tökéletesített újságíró-enciklopédiához.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

2012. március 2.

Az olvasóhoz
Március 8-án lesz nyolcéves a Reggeli Újság, ami nem kerek évforduló, de hát az ember a saját gyermekének a születésnapját minden évben megünnepli, nemde? Nos, különösebb örvendezésre nincs okunk, annál inkább az előretekintésre a jelen történéseinek és a kor parancsának függvényében. Alulírott alapító főszerkesztőként köszöni az eddig bizalmat a lap tulajdonosainak, a kiadónak, munkatársainak és olvasóinak, de jónak látja váltani. A lapnál is megérett a helyzet némi átalakulásra, a fiatalítás, megújulás, a piaci és szakmai kihívásoknak megfelelő forma- és tartalomváltás igényével, az eddig felmutatott pozitívumok megtartásával persze. Radikális változásoktól ne féljen az olvasó, hiszen az újságot készítő csapat szinte ugyanaz lesz, két új kolléga valójában csak visszatért oda, ahonnan elment, közülük kerül ki mától, a naptári tavasz első napjától az új főszerkesztő, Borsi Balázs is, aki már töltött be vezető szerkesztői tisztséget a lapnál akkor, amikor még alig múlt húsz. Saját és vele egykorú kollégáinak dinamizmusában bízik a kiadó vezetősége, amivel alulírott csak egyet tud érteni. Főmunkatársként az átmenet zökkenőmentes lebonyolításában fogok segédkezni, míg el nem foglalom a felkínált posztot, ami szintén vezetői lesz és szintén a médiában. Tehát a szakmán belülről, de immár távolabbról fogom követni a Reggeli Újság sorsát, és drukkolok a tervezett finomhangolások sikerének. A főszerkesztőváltás csak a tavaszi meglepetések egyike, nem árulok el titkot, ha leírom: a kiadó a szombati lapszám újbóli megjelentetését is tervezi, sőt, talán lesz ismét külön színes műsormagazin is. Csak ez a fránya gazdasági mélyválság érne már egyszer véget, csak újságot venni és olvasni akarjanak még az emberek! Itt és most és a jövőben, magyarul.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)

2012. március 2.

Magyarságunk kötelezettség is
Még mindig az egy és oszthatatlan élmény hatása alatt – melyet a Magyarnak lenni jó! című ankét is segít lélekben melegen tartani – játszom le négy évtized filmjét magyarországi utazásaimról, ottani tartózkodásom benyomásairól.
Eleven emlék, hogy amikor 1971-ben először életemben átléptem a román–magyar határon, szerencsésen szabadulva a rettegett román csomag- és vámvizsgálattól, a vonat ablakából kitekintve Kürtös után sokkal zöldebbnek láttam a fákat-füveket. Talán mert előre felkészítettek az ismerős útvonalat már megjárt rokonok és barátok, miért és mitől kell tartani a szigorú, lekenyerezhető román vámosoktól, akik – ha gyanús voltál – még szobára is vittek levetkőztetni... Hát ezért is a nagy eufória az első akadály “átugrásakor”, amikor egész éjszakai fárasztó utazás után rád nyitott a kellemes, udvarias, tiszteletadó hivatalnoki hang: “Jó reggelt, uraim és hölgyeim, kérem az útleveleket, személyi igazolványokat felmutatni...” Semmi bőröndnyitogatás, könyökig turkálás személyes holmijaid közt. Hát csoda-e, ha a rokonságnak elrejtett negyedes, feles vranceai konyakos üvegek közül az egyik feloldozásra került, s a fülke nyolc utasa felszabadulva kezdett ismerkedni? Az idősebb magyar asszonyok úti célja a Moszkva téri piac volt, ők sem maradtak adósai a kalákás szokásnak, a közös kosárnak, így biztosítva a Nyugati pályaudvarig tartó jó hangulatot... A magyar főváros II. kerületében lakó unokatestvérem révén mind több ismerős és barát került a szomszédok és az utcában élők közül is, de rövidesen rájöttem, hogy nagy a különbség a budapesti és a székely vendégszeretet között. Furcsának találtam, hogy rácsodálkoznak: milyen szépen beszéltek magyarul, hol tanultatok meg? Románoknak hittek-véltek, többségük semmit sem tudott Erdély magyarságáról, a székelységről, kivéve az idősebb férfiakat, akik Észak-Erdély visszakerülésével sorkatonaként megismerhették az itteni szokásokat és életvitelünket... A tovatűnt négy évtized alatt más-más foglalkozású, iskolázottságú és műveltségű magyar férfit-nőt ismerhettem meg, nem ők a hibásak azért, ha lerománoztak, jugóztak, szlovákoztak minket, határon túli magyarokat! S ha alkalmi találkozások, buszindulások várása idején víg kedélyű helybeliek belém kötöttek a családias pinceborozókban a pesti oldalon, s nemzetiségemet az állampolgárságommal cserélték fel többnyire jóhiszeműen, felháborodásomat palástolva igyekeztem elmagyarázni a kettő közti különbséget, szellemileg le- és meggyőzni “támadómat”... Vezető jó hír, hogy Háromszék 6–7 ezer magyar állampolgársággal gazdagodott az elmúlt évben, és tízezerrel emelkedett az állampolgárságot igénylők száma. Eskütétel előtt és után állóknak tanácsolom tisztelettel, hogy bár nem kötelező sem alkotmánytanból, sem magyar történelemből, földrajzból vizsgázni, önszorgalomból tanulják meg az anyaországról a legfontosabbakat. Az ország területének nagyságát, lakosságának nemzetiségi, vallási összetételét. Hogy a 2 221 800 lakosú fővárost 23 kerületre osztották, és Pestet Budával kilenc híd közti össze. Anyaországunk 19 megyéjében, 23 megyei jogú városában, 251 városában, 156 nagyközségében, 2708 községében oszlik meg a tízmillió ember, 65 százaléka városon él... Általános műveltségük gyarapítását nemcsak az “odakint” családi házat, hétvégi villákat építő “jó kezefogású”, egykori munkatársaknak ajánlom, de az itthon maradó, magyar állampolgárságukat visszakérő nyugdíjas társaimnak is! Hogy csendesen borozgatva, a múltat emlegetve játsszák azt: ki tud többet Erdélyről, Székelyföldről, Magyarországról, megszégyenítve az egykori tévés Vágó-műsorokban (le)szereplőket. Hisz épp az Erdővidékre hazatért Elek apó tanított erre: “Az az egész ember, kinek könnyű a toll és nem nehéz a kasza.” Esküvel fogadtuk, hogy képességeinknek megfelelően szolgáljuk régi-új hazánkat. És ebből fakadnak erkölcsi többletkötelezettségeink is.
Ferenczy L. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-60 ... 331-356




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998