|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 402 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 391-402 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. július 1.Kelemen Hunor: az RMDSZ-t nem lehet megkerülniA Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) nem lehet megkerülni a romániai országos politikában és a magyar nemzetpolitikában – jelentette ki Kelemen Hunor elnök a szövetség döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnapi marosvásárhelyi ülésén. Kelemen Hunor RMDSZ-elnöki beszámolójában elmondta, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére" a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, újra kell szervezni azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon. Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagy mértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyar ellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül" – jelentette ki Kelemen Hunor. A szövetségi elnök a választási eredmények tükrében megállapította, a magyar-magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar szavazókat. „Ha az ember mocskolódást lát, nem megy választani, hanem otthon marad" – fogalmazott az elnök. Hangoztatta: „a politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru; nem szeretik az emberek, ha gyarmatként kezelik őket". Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. A szövetségi elnök az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta". Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon. MTI Erdély.ma 2012. július 1.Szolidaritást vállal az RMDSZ a Mikó-ügy elítéltjeivelA Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolidaritást vállal azokkal, akiket a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt első fokon három éves börtönbüntetésre ítéltek. Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnap egyhangú szavazással fogadta el azt az állásfoglalást, amelyben a szövetség kinyilvánította szolidaritását. Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet pénteken első fokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, miután úgy ítélte meg, jogtalanul szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ingatlanait. Borbély László, a szövetség politikai alelnöke politikai koncepciós perről beszélt. „Ez nem jogállam, ez vályogállam” – jelentette ki Borbély. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vérlázítónak találta, hogy miközben Sepsiszentgyörgyön az állam ingatlanokat ajándékoz az ortodox egyháznak, a magyar egyházak nem kapták vissza ingatlanjaikat, és meghurcolják a visszaszolgáltatókat. Az elöljáró úgy vélte, ha elveszik az egyháztól a Mikó kollégium épületét, holnap ugyanezt megtehetik az egyháznak visszaszolgáltatott más ingatlanokkal is. „Akik ezt a döntést támogatták, az erdélyi magyarság reakcióképességét tesztelik” – vélekedett Antal Árpád. „Mindenki úgy tekintsen erre a döntésre, mintha őt magát ítélték volna el” – tanácsolta a polgármester. Az RMDSZ állásfoglalása „az erdélyi magyar közösséget ért egyik legaljasabb támadásnak” tekinti a visszaszolgáltatás miatt kirótt büntetést. A szövetség leszögezte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz. Az SZKT vasárnapi ülésén határozatot fogadott el a 2012-es parlamenti választások előkészítéséről és a jelöltállítás lebonyolításáról. A dokumentum nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más magyar pártok politikusai is az RMDSZ jelöltjeiként méretkezzenek meg a parlamenti választásokon. MTI Erdély.ma 2012. július 1.Több RMDSZ-politikus is pártot alapítana MagyarországonRMDSZ-es politikusok egy csoportja pártot jegyeztetne be Magyarországon. Szerintük erre azért van szükség, hogy legyen olyan politikai erő, amely képviseli a parlamentben a külhoni magyarok érdekeit. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke, majd Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester vetette fel szombaton a magyarországi pártbejegyzés kérdését. Elmondták, erre lehetőségük van a magyar állampolgárságot szerzett erdélyi magyaroknak. Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a kezdeményezés kapcsán a magyarországi pártoknak címzett „fenyegetést" említett, de úgy vélte, hogy az RMDSZ-nek előbb az őszi romániai választásokra kell összpontosítania. MTI Erdély.ma 2012. július 1.SZKT: ezt a választást megnyertükAz eredmények mellett a hiányosságok okait is keresni kell, ahol szükséges, akár az átszervezés is szóba jöhet – hangzott el a Szövetségi Képviselők Tanácsának vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén, ahol a júniusi helyhatósági választási tapasztalatok elemzése mellett az őszi parlamenti választásokra való felkészülés is a napirendi pontok között szerepelt. Kelemen Hunor szövetségi elnök poltikai beszámolójában köszönetet mondott azért, hogy a romániai magyarok 2012. június 10-én, 22 év után is kitartottak az RMDSZ mellett, ami a jelenben a jövőtervezést biztosítja számukra. Köszönetet mondott annak a 10 ezer képviselőnek, aki részt vett a – fogalmazása szerint egyik legnehezebb – kampányban. „Megnyertük ezt a választást a számok tükrében, 70 ezer szavazattal többet szereztünk, mint 2008-ban” – ismertette a számokat Kelemen, kitérve a megyei eredményekre is, illetve arra, hogy 203 polgármestere van az RMDSZ-nek a 2008-ban nyert 184-hez képest. Amit a szövetségi elnök szerint nem a 184-hez kell feltétlenül hasonlítani, hanem ahhoz a 9-hez, amelyet az EMNP szerzett. „Az erdélyi magyarság, az RMDSZ megnyerte a választásokat, a magyar-magyar versenyt is megnyerte 2012-ben” – fogalmazott a politikus, hangsúlyozva, hogy azzal a felelősséggel és bizalommal, amelyet megkapott az RMDSZ a 2012-es helyhatósági választásokon, élni kell, de úgy, hogy oda kell figyelni a kritikákra, vagy azokra a törekvésekre, amelyek az RMDSZ gyengítését célozzák. Kelemen Hunor az utóbbi időkben tapasztalt magyarellenességre is kitért. Arra a magyarellenességre, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli vitában volt tapasztalható, illetve amely a Kövér László erdélyi körútját és politikai magatartását követte. „Nem vagyunk háborúban, nem vagyunk ellenfelek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az RMDSZ nem írható le, az erdélyi politikában az RMDSZ nem kerülhető meg. Olyan tanulságai ezek a kampánynak, amelyeket nekünk őszintén meg kell fogalmaznunk és kimondanunk” – mondta Kelemen Hunor. A „két másik magyar párt által tanúsított megosztási kísérletéről” a szövetségi elnök úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy a verseny nem mozgósít, ahogy a negatív kampány sem. A politikus szerint a negatív kampánynak az lett az eredménye, hogy az emberek – biztonságra, kiszámíthatóságra vágyva, ám a megosztást látva – inkább otthon maradtak és nem mentek el szavazni. „A politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru. „Az erdélyi emberek tudtak dönteni, bölcsen döntöttek. Nem szeretik, ha gyarmatként kezelik őket, sem Bukarest, sem Budapest, vagy Brüsszel részéről. Nem szeretik, ha valaki maga alá akarja gyűrni az erdélyi magyar közösséget. Ezeket a konklúziókat meg kell fogalmaznunk, a sikert alázattal és a szolgálat, a közösség iránti szolgálat vállalásával kell kimondani, nem szabad elszállnunk azáltal, hogy több szavazatot szereztünk. A parlamenti választásokra ennek a figyelembevételével kell felkészülni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. „Minden magyar számított” Kovács Péter az erdélyi konzultációval kezdte a főtitkárság egy éves tevékenységéről szóló beszámolóját. Tájékoztatása szerint a konzultáció során 80 ezer családot, közel 200 ezer magyar embert kerestek meg. A politikus szót ejtett a népszámlálási kampányról, a civil konzultációról, a családtámogató és gyermekvállalást ösztönző cselekvési tervről, a családbarát önkormányzati programról. „Tiszta és országos üzeneteket fogalmaztunk meg, azt, hogy minden magyar számít. Elmondtuk, hogy céljainkat a magyarok írták. Hangsúlyoztuk a jelenlét fontosságát, azt, hogy egy erős decentralizációs folyamatnak vagyunk a részesei” – mondta Kovács Péter, kitérve a választási eredményekre, valamint azokra a kudarcokra mis, amelyeket nem lehet egyértelműen a román pártok erőteljesebb kampányával, mozgósításával magyarázni. A hozzászólók között Borbély László politikai alelnök arról a mostanában tapasztalt magyarellenes kampányról beszélt, amely például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának megsemmisítésekor is megnyilvánult. Felháborítónak nevezte, hogy Markó Attilát, Nagy Zsoltot és másokat politikai meghurcoltatásnak tettek ki a rendszerváltás után 22 évvel. Az SZKT eseményeire visszatérünk. Tánczos alázatra intett A hozzászólások során Tánczos Barna – a Székelyföldi Frakció részéről – köszönettel illette a „székelyeket”, elsősorban Tamás SÁndort és Borboly Csabát a Hargita, illetve Kovászna megyében elért kimagasló választási eredményekért. A volt mezőgazdasági államtitkár ugyanakkor alázatra intett. „A Minden magyar számít szlogent szem előtt tartva, nem lehet másként tekinteni a közösségre, csak úgy, hogy valóban minden magyar számítson. Mert valóban számít minden magyar, és bízom abban, hogy polgármestereink tudnak keresztényi alázattal dolgozni. Még akkor is, ha kígyót-békát kiáltottak rájuk a kampányban az ellenfeleik. Ha kővel dobálnak, nekünk akkor is kenyérrel kell visszadobnunk. Minden magyar számít – ezt a politizálást kell nekünk továbbvinni” – hangsúlyozta Tánczos Barna. Szolidarizálnak Markó Attiláékkal A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosának való visszaszolgáltatásáért három év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Markó Attilát és Marosán Tamást, illetve Silviu Climet. A Mikó-ügy külön napirendi pontként is szerepelt az SZKT ülésén. Kelemen Hunor kiemelte, hogy a szövetségnek minden segítséget meg kell adnia azoknak az embereknek, akik ellen bírósági ítélet született. Borbély László a választási eredményekre visszatérve arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy meg kell megvizsgálni, milyen okok vezettek a Maros Megyei Tanács elnöki tisztség és néhány helyi polgármesteri szék elvesztéséhez. A marosvásárhelyi szervezet újraszervezése is napirendi ponton volt, ugyanis az RMDSZ csúcsvezetése szerint helyi szinten nem tettek meg mindent a jobb eredmények érdekében. Borbély szerint „azokban a helységekben, ahol ügyes csapat volt, meg volt szervezve, ott írásba adtam volna, hogy megnyerik, máshol meg írásba adtam volna, hogy nem nyerik meg.” Antal Erika Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. július 1.„Sok budapesti elkadt a kürtőskalácsnál”„Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az SZKT ülése után a maszol.ro-nak adott interjúban. - Az SZKT-n tartott politikai beszámolójában kitért arra is, hogy ott, ahol a választási eredmények alulmúlták a várakozásokat, meg kell vizsgálni az okokat, ahol pedig szükséges, újra kell szervezni a szervezetet. Külön kihangsúlyozta Marosvásárhelyt és Maros megyét. Mi várható? - Az alapszabályzat szerint SZKT-döntésre volt szükség ehhez, de a további lépéseket, döntéseket itt fogják Maros megyében, a megyei képviselők tanácsában, a TKT-ban meghozni, és erre azt hiszem már hétfőn sor fog kerülni. Nem szabad a szőnyeg alá seperni a problémákat, amikor valahol gond van, ahol hibák történtek, vagy ott, ahol lehet javítani a szervezeteink működésén, javítani kell. Nem lehet az például, hogy Háromszéken, Udvarhelyszéken, Csíkban mindenhol jó eredményeket értünk el, míg Gyergyó vidékén, Gyergyószentmiklóson az eredményeink alulmaradnak a székelyföldi eredményekhez képest. Pedig Gyergyóban is székely emberek élnek, mint Csíkban, Udvarhelyen, vagy Háromszéken. Tehát ott is van probléma, vagy Koltón is, Máramaros megyében is, ahol most másodjára kapott ki az RMDSZ függetlentől, MPP-től vagy EMNP-től, teljesen mindegy, és még mindig nem volt képes a megyei, területi szervezet levonni a tanulságot ebből. Arra kértem Ludescher elnök urat is, hogy a koltói szervezetet újra kell szervezni, tisztújítást kell kiírni, mert most már második alkalommal veszítünk. Egyébként szinte az egyetlen olyan közösség Nagybánya vidékén, ahol meg lehet nyerni a választást, mert magyar településről beszélünk. Marosvásárhely csak egy példa, egy eset, de hálistennek nincs ilyen sok. - A magyarországi politikusok erdélyi körútja mennyire befolyásolta a választási eredményeket? - Ha döntően befolyásolta volna, akkor valószínűleg nem mi nyertünk volna. De a beleszólás megtörtént, megpróbálták ezt megtenni, a magyar emberek pedig bölcsen úgy döntöttek, hogy a járt utat a járatlanért nem cserélik föl, és ahogy eddig megbíztak, ezután is meg fognak bízni az RMDSZ-ben. Régen sokszor megtörtént, most is megtörténik az, hogy Bukarestből megpróbálnak beleszólni a mi dolgainkba. Az erdélyi magyar emberek azt is visszautasítják, ez jó, hogy így van. Ez így van évtizedek óta, és azt is mondtam, hogy évszázadok óta. Az erdélyi magyar társadalmat, az erdélyi magyar politikát sokan nem értik, bár sokat járnak Erdélybe, de valahol a kürtős kalács és korondi népművészeti termékeknél elakadnak. Ennél mélyebbre nem sikerül nekik elmélyülni 22 év után sem. Azt gondolom, hogy a tanulságokat mindenkinek le kell vonnia és meg kell értenie azt, hogy az RMDSZ 2012-ben és az azt követő esztendőkben sem megkerülhető. Akkor sem, amikor erdélyi, romániai magyar politikáról beszélünk, akkor sem, amikor kárpát-medencei politikáról beszélünk. RMDSZ nélkül ezt nem lehet fölépíteni, koherensen működtetni. - Milyen a viszony az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony a választások után? - Nekünk konfliktusunk, ha lehet ilyet mondani, nem Orbán Viktorral van és nem a Fidesszel, mi nem polemizálunk és nem állunk semmiféle háborúban a magyar kormánnyal. Jómagam személyesen egy embert emeltem ki, és továbbra is csak őróla tudok beszélni, ez Kövér László, és a magyar házelnöknek az itteni portyázása. A Fidesszel a viszonyunk egyébként nem rossz. Nemrég találkoztam a külügyi államtitkárral, a miniszterelnök úrral is találkozni fogunk, ez már elő van készítve, és az elmúlt hónapokban, ebben az esztendőben is több alkalommal is beszélgettünk személyesen telefonon is. Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától, mert ezt csak ennek tudom nevezni. - Az őszi parlamenti választásokra készülve terveznek-e magyar-magyar szövetséget? - Nagyon szoros szövetségre készülünk a magyar emberekkel. Ez lesz az a szövetség, amivel a választási kampányban indítunk, és amely az eredményt is meg fogja hozni. Koalícióra nem gondolunk, az RMDSZ identitása alatt mindenki, aki a közös képviseletet választja, beszállhat. Az ajtó nyitva van, várjuk, hogy a 86 százalékos támogatottságunkat is figyelembe véve csatlakozzon hozzánk, aki tenni akar. Antal Erika Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. július 2.Józan ésszelVasárnaptól megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Ágoston Hugó, a lap főszerkesztője elmúlt pénteken keserűen görgette maga előtt gondolatait: „Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi. Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.” A főszerkesztőnek igaza van abban, hogy nem érdemel szellemi és anyagi áldozatot az a közösség, amelyik nem akarja azt megfizetni, vagy érdektelennek tartja. De vajon ezt kire érti? Az erdélyi lapolvasóra? Ha igen, meg kell ismételnem, sehol a világon olvasó nem tart el egy lapot. Ha megrendeli, csak azzal segíti, hogy a lap olvasottságának függvényében minél nagyobb reklámszerződéshez jusson. A gazdasági válság és a digitalizált trend annyira betett a nyomtatott lapnak, hogy nincs olyan, amelyik ne nyögdécselne az anyagi terhek alatt. Ha Ágoston Hugó az RMDSZ-re gondolt a fenti idézetben, kétszeresen igaza van. Hiszen az Új Magyar Szó a Szövetség szócsöve volt. Neki lett volna becsületbeli kötelessége eltartani. Biztos forrásból tudom, hogy egy adott ideig Verestóy Attila pénzéből finanszírozta a lapot. Aztán megelégelte, mert havi több tízezer eurójába került. Ha akkor valaki megpróbálja átszervezni, ésszerű gazdasági alapra helyezni, megállítani a pénzszivárgást, akkor még ma is létezne nyomtatott újság. A lap kuratóriuma továbbra is felelőtlenül bánt nem csak a különféle támogatásokból nehezen bejött összegekkel, de a mindennapi kiadásokat sem csökkentette, és semmit sem tett, hogy a lapot ésszerű gazdasági alapokra helyezze. Mi több, tétlenül nézte, hogyan halmozódnak fel az újság adósságai. Ha ennek a kuratóriumnak Ágoston Hugó is tagja volt, akkor magára is vesse a követ. Tisztázzuk, az Új Magyar Szó nem azért szűnt meg, mert az erdélyi magyarság érdemtelenül bánt vele, nem igényelte, nem szerette, nem olvasta. A lap azért szűnt meg, mert az erdélyi szervezetek nem támogatták. Mert az RMDSZ nem támogatta. Lehet, azért is hagyta meghalni, mert már anyagilag annyira beteg volt, lehetetlen és felesleges a feltámasztása. Könnyebb, ésszerűbb egy új lapot indítani. Én az utóbbira saccolok. Ne temessük tehát még el az Új Magyar Szót. Ne írjunk pátosszal, keserűséggel és vádakkal teli rekviemet érte. Inkább higgadtan, józan ésszel figyeljünk arra, ami következik. Böszörményi Zoltán nyugatijelen.com Erdély.ma 2012. július 2.Borboly Csaba: amit az RMDSZ SZKT-ülésén nem tudtam volna elmondaniTisztelt Kollégák! Két héttel az igencsak nagy izgalmakat és vetélytársaink és protektoraik számára nagy meglepetést, mondhatni hanyatt esést okozó helyhatósági választások után összegyűltünk ma, hogy értékeljünk, összegezzünk, tanulságokat vonjunk le, és ami a legfontosabb, az elkövetkező féléves parlamenti választási felkészülésre kiható teendőkről beszéljünk. A továbbiakban én ezekkel a kérdésekkel foglalkoznék, ugyanis a mostani választások eredményeinek értékeléséhez időre van szükség, alapos elemzéseket kell készíteni, hogy a kellő tanulságokat levonhassuk, mert mint mindig, vannak pozitívak és negatívak egyaránt. A pozitívak közül kiemelném, hogy az elmúlt napokban nagyon sokfelől hallottam azt, hogy hát nem gondoltuk, hogy a székelyföldi szavazók ennyire tudatosak, és nem hagyják megvezettetni magukat. Hát igen. A történelem során nagyon sokan voltak így ezzel, és azt gondolták, hogy lehet a székelyeket az orruknál fogva vezetni, mesékkel etetni, de tévedtek. Megint bebizonyosodott, hogy ez nem működik, és az RMDSZ-nek továbbra is a legerősebb bástyája, erődítménye Székelyföld. Bukarestben ezt mindig is tudták. Jó lenne, ha Budapesten is tudnák ezt végre, és felhagynának a különböző székelyföldi politikai homokozók építésével, mert teljesen felesleges idő- és pénzpazarlás. De én ezzel meg is állnék a budapesti politikum szapulásával, ugyanis személyes tapasztalataim szerint például a magyarországi közszolgálati média hozzáállása korrekt volt a dolgokhoz, és látni lehetett azt is, hogy a Budapestről támogatott politikai erőknek most, szemben 2008-cal, nem engedték, hogy lemenjenek kutyába. Tehát meggyőződésem, hogy a soron következő Fidesz–RMDSZ-egyeztetésen tovább lehet haladni. Engem tehát ezek a dolgok nem aggasztanak, de annál inkább foglalkoztatnak az olyan kérdések, amelyek belsők, úgymond RMDSZ-belügyek, amelyek keserűvé tehetik a mindennapokat, a szervezeti életet, és mint tudjuk, ez számít, a mindennapos munka körülményei, a szervezeten belüli hangulat. Mire is gondolok? Nézzük csak meg, miként is alakulnak az RMDSZ-ben a karriervonalak, különösen azokon a területeken, ahol nem választás, hanem kinevezés, delegálás van. Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van, csak annyit láttunk az RMDSZ honlapjáról, hogy ezt is meg ezt is támogatta az RMDSZ, de azon túl semmi visszajelzés nem érkezett az illetőtől. Ezek a dolgok velejárói minden politikai szervezetnek, de károsak. És nemcsak az ilyen kinevezések, hanem a választott (önkormányzati, parlamenti) tisztségek vonatkozásában is be kell vezetni világos, átlátható díjazási és szankcionálási rendszert. Kell tudnunk, kitől mit várunk el, mit kell teljesítenie, és ha nem teljesít, annak világos és egyértelmű következménye kell hogy legyen. Nem válhatunk politikai nyugdíjbiztosító intézetté. Annak ellenére, hogy kikerültünk a kormányból, a továbbiakban is van jogosítványa az RMDSZ-nek fontos személyi döntésekre, ezért jó lenne ezekre a dolgokra figyelni, és a kinevezési politikákat úgy alakítani, hogy egyfelől ne nevezzenek ki RMDSZ-es támogatással olyanokat, akik, mondjuk, a Székelyföldön szerintük székelykedő RMDSZ-es önkormányzatisokat mucsai senkiknek tartják, mert ez arculcsapásunk, megengedhetetlen. Másfelől pedig fontos szakmai pozíciók vonatkozásában szerintem elengedhetetlen az alulról jövő vélemények kikérése. Erre kell időt szakítani, ezt nem lehet megspórolni, még most sem, amikor kikerültünk a kormányzásból, mert mint tudjuk, a fociban alapszabály az, hogy két kapura játsszák, és a meccset a németek nyerik, Romániában meg az a politikai alapszabály, hogy az RMDSZ benne van a kormányban. Tehát a mostani csak átmeneti állapot. Elismerve azt a tényt, hogy a jelenlegi jó RMDSZ-szereplésben döntő, meghatározó jelentősége volt a nagyváradi kongresszusnak és a szövetségi elnöki tisztségben történt váltásnak, én azt gondolom, hogy a Kelemen Hunor elnök úr által elkezdett pozitív folyamatokat folytatni kell, és a változásnak el kell érnie a Szövetség azon szöveteit is, amelyeket mostanáig érintetlenül hagyott, nevezetesen azt, hogy a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák. És ezek a dolgok érvényesek a Szövetség által birtokolt erőforrásokra is, és itt nemcsak a pénzforrásokra gondolok, hanem arra is,mondjuk, hogy számomra igencsak furcsa dolog, gyakorlat az, hogy az elmúlt négy esztendőben egyetlenegy RMDSZ-es pénzen megrendelt közvélemény-kutatást nem kaptam meg, kivéve kerülő úton hozzám csepegtetve eljuttatott néhány felmérési részeredményt. Történt ez annak ellenére, hogy a minden ötödik (lassan közel negyedik!) RMDSZ-szavazatot biztosító Hargita Megye Tanácsának elnöke és az Országos Önkormányzati Tanács elnöke voltam. Sok ilyen kis dolog összegyűl, és azt mondom, jobb ezeket kibeszélni most egy új ciklus elején, mint magunkban hordozni. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig. És különösen most, amikor kikerültünk a kormányból, amikor jelentős erőforrásoktól estünk el, akkor van igazán szükség ezen folyamatokra. Mire is gondolok? Először is arra, hogy számba kell vennünk minden erőforrásunkat, és azt divatos szóval a megfelelő helyre kell allokálnunk. Csak egy konkrét példa. Szerintem 2014-től az nem lehet EP-képviselő, aki nem teszi le az asztalra az összes általa birtokolt asszisztensi és tanácsadói helyet és egyéb erőforrást, mert, ugye, tudjuk, embereink százával kerültek az utcára, és azért, hogy őket megtarthassuk a közelünkben, továbbra is igényt tarthassunk tudásukra, ezért helyet, egzisztenciát kell teremtenünk számukra a kormányzatba való visszatérésig. De a belső erőforrásokra visszatérve, most azzal kell foglalkozni, amire hatásunk van, ami felett döntési jogosítványa van az RMDSZ-nek. És ez napjainkban a Communitas meg a tagdíjbevételek. Az utóbbival kezdeném. Nem tartozom az RMDSZ-támogatással, jelöltként pozícióba jutó személyek fizetési élbolyába a magam 3890 lejes fizetésével, de azért az mégiscsak elgondolkodtató volt számomra, hogy az Állami Számvevőszék múlt évi jelentése szerint az RMDSZ egyéni támogatóinak sorában Verestóy Attilát Borboly Csaba követte. Ez nekem azt súgja, hogy valami hibádzik az RMDSZ-alapszabályban előírt befizetési rendszerben, és hogy itt gyökeres változtatásra van szükség. Én azt mondom, hogy egy dologban egyezzünk meg: ez így nem maradhat, mert ha mindenki tisztességesen befizetné csak azt, ami elő van írva, akkor itt nem lennének gondok sem év közben, sem kampány közben. A mostani Hargita megyei önkormányzati RMDSZ-kampányt kihoztuk a 2008-as egyharmadából, tehát nem ilyen problémák miatt szólalok meg, hanem azért, mert ha valami le van írva, akkor azt mindenkinek be kell tartania. De én azt gondolom, hogy szórványprogramjainknak volt és lesz olyan komponense, amelyen belül a szórványban működő RMDSZ-szervezeteket támogatjuk, és ezt kellene folytatni. Ami pedig a Communitast illeti, az folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyre rakható. Meg kell szüntetni a Communitast. Amit RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme. Van forrás az RMDSZ társadalomszervező szerepére, és közben annak legfontosabb eszközrendszerétől, a pénzforrásoktól megfosztjuk az RMDSZ-t. Ez logikai nonszensz, a Communitas Alapítványnak átad az RMDSZ abból a kisebbségi támogatásból, amit alanyi jogon megkap. Azért, hogy utána egy új apparátus, az RMDSZ-től szinte függetlenítve, valakik, akiknek munkájára nincs rálátásunk még nekünk RMDSZ-es választott politikusoknak sem, azt valamilyen kritériumrendszer szerint szétosszák. Természetesen fenn lehet tartani azt, ami most van, de akkor senki se sírjon, amikor az RMDSZ társadalomszervező szerepét hiányoljuk, amikor csak közvetve az RMDSZ pénzével támogatott civilszervezetek sokasága szégyelli a szervezetünket, nem akar azzal közösséget vállalni! Az RMDSZ kisebbségi szervezet, tehát írhatna ki pályázatokat, támogathatna programokat és oszthatna ösztöndíjakat. Hisz az RMDSZ forrásait azért adja a román költségvetés, hogy megmaradásunkat támogassa. Egy nemzeti közösség megmaradását támogató eszközrendszer komplex, és beletartozik a politikai képviselet is a támogatandó célok közé, ugyanis ha politikai képviseleted van az önkormányzatokban, a parlamentben, akkor tudod az adott nemzeti közösség érdekeit érvényesíteni. Egyébként ha marad is a Communitas, az alapos átfaragására van szükség. A pályázati rendszere felaprózott, és már senki sem tudja követni. Szerintem a mostani rendszert úgy kell kidobni, ahogy van. Fél évvel korábban mondtam, hogy nem kell Communitas-pénz Székelyföldre, hanem menjen minden a szórványba. E téren történt némi hangsúlyeltolódás, de nem elegendő. Ezért én azt mondom, hogy jó lenne egy jelentőset lépni és kimondani – ha marad egyáltalán a Communitas –, hogy a pénze a szórványé. Sőt még tovább megyek, ha nem akarjuk a felesleges adminisztrációt, csak egy banki utalásba kerül, és oda kerül ez a pénz, ahova kell. Utaljuk át a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára. Jó helyre kerül, és maximális hatékonysággal segíti majd a magyar megmaradást Erdélyben, a szórványban. A továbbiakban szólni szeretnék néhány szót a számunkra oly fájó két veszteségről, Szatmárról és Maros megyéről, illetve Marosvásárhelyről is, mert számomra mindig érthetetlen és elfogadhatatlan volt a jelenlegi választásirendszerben úgy közelíteni a választókorú lakosság 47%-át kitevő magyar közösség mellett, hogy az nem visszaszerezhető. Szerintem a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség, Maros és Szatmár megye tanácselnöki tisztsége visszaszerezhető, és vissza is szerezzük 2016-ban, mert egyfelől erre készülünk, ez lesz stratégiai célunk az elkövetkező 4 évre, másfelől pedig a román összefogás Erdélyben most volt a csúcson, ahogy a magyar megosztás is most volt a csúcson. De amint mondtam, tenni is kell érte, komolyan és elszánással. És itt elsősorban Maros megyéről, Marosvásárhelyről beszélnék. Ismételten beigazolódott, hogy a „nehogy már valaki a fejünkre nőjön” politika mennyire megbosszulja magát. Nem akarok én nevekkel dobálózni, de a fiatalítás Marosvásárhelyen nem volt egy sikertörténet, az biztos. Egyik legtehetségesebb fiatal női politikusunknak, Csép Andreának és társainak igencsak nyesegette a szárnyait a helyi vezetőség. Nehogy már felemelkedjenek, kinőjék magukat. Inkább menjen el kedvük mindentől. Fel tud mutatni az RMDSZ Maros megyei vezetősége egy helyzetbe hozott fiatalt is? Nem. Plakátolásra meg szórólapozásra kellettek a fiatalok, és annyi. De nemcsak ez van, hanem a politikai rövidlátás magasiskoláját mutatta be a marosvásárhelyi RMDSZ önkormányzati frakciója. Florea avatott, Csegzi pedig távfűtési díjak emelését jelentette be. De én most Csegzi Sándorral nem foglalkoznék, mert tette, amit tudott. Tette, amire futotta neki. De az, hogy ő és társai négy, sőt nyolc éven át tehették azt, amit tettek, és Dorin Florea szolgálóleányának pozíciójába süllyesztették az RMDSZ-t Marosvásárhelyen, na ez egy nagy probléma, és nem a Csegzié, hanem a helyi, megyei RMDSZ-vezetőségé. Ez nem helyi ügy. Mostanáig a Központi Fejlesztési Régió elnökségében ült három magyar, egy német meg két román. Mostantól fogunk ülni ketten Tamás SÁndorral négy román kolléga társaságában. De ezt megoldjuk, és lobbizni fogunk a Maros megyei magyar településekért is, de egy dolgot szögezzünk le, illetve ami még fontosabb, jó lenne, ha egy dolgot letisztáznánk, illetve letisztázna a marosvásárhelyi, Maros megyei magyar közösség is. Mit akar? Mi a számára kecsegtetőbb perspektíva? A közép-erdélyi szórványosodási modell követésemásod-, harmadhegedűsként Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó árnyékában vagy a Hargita és Kovászna megye által tálcán kínált regionális vezető szerep? Jó lenne, ha a marosvásárhelyi magyar elit a helyi román elittel is közösen eldöntené, mit akar, mert egy biztos: a Nyárádmente, a Kis-Küküllő mente e téren világossá tette opcióját, Székelyföldhöz tartozásába vetett hitét. Perspektívát, hitet kell adni az embereknek. Az emberek nem azt várják el, hogy négyévente megmagyarázzák nekik a politikai vezetők, hogy mi miért nem jött össze. De nem ragozom tovább. Azt javaslom, vegyenek példát Verestóy Attila szenátor úrtól. Ő nem félt attól, hogy támogassa a fiatalítást, az új javaslatokat, ötleteket, és nézzék meg, ha ki lehet emelni területi szervezetet, ahol a 4 évvel korábbihoz képest elsöprő volt az RMDSZ győzelme, akkor az az udvarhelyszéki. Tehát nem kell görcsösen a székbe fogódznia senkinek. És ez érvényes mindenhol, Hargita megyében is, mert az összesített eredmények magukért beszélnek: 50%-kal több szavazatot kapott a megyei tanácsi lista és jómagam mint megyeitanácselnök-jelölt, de azért nem minden településen volt minden fenékig tejfel. A fiatalításra visszatérve azonban tudom nagyon jól, hogy eljön az a pillanat, amikor egy ifjú titán odaáll mellém, kezét a vállamra teszi, és azt mondja, öreg, állj félre, mert ezt én jobban tudom csinálni. És azt is tudom, hogy az a személy nagy valószínűséggel már ott motorozik a MIÉRT-ben, képezi magát, építi kapcsolatrendszerét, növeli tudását. De ez engem nem aggaszt, ez a dolgok rendje, mert tudom, hogy én sem a falvédőről másztam le, és én is kaptam esélyt. És ha én kaptam esélyt, akkor kutya kötelességem, hogy amikor eljön az a bizonyos pillanat, akkor vegyem a kalapomat. Ez a dolgok rendje. Nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni, pláne egy sajtónyilvános eseményen, de azt gondolom, hogy most kell ezekről a dolgokról beszélni, még akkor is, ha a mostani választásokat követően minden ötödik RMDSZ-es önkormányzati tanácsosunk MIÉRT-es. Ez a szám is azt bizonyítja, hogy a Markó elnök úr által elkezdett fiatalítási folyamatok stabil alapra kerültek, és ennek most, a válságkormányzást követő politikai megosztottságban láttuk meg az eredményét, 2012. június 10-én, amikor minden magyarra számítottunk, és meg is kaptuk a bizalmat. Nekem most egyáltalán nem az a célom, hogy kritizáljak, ünneprontó legyek, még ha ilyennek is tűnik a beszédem, mert szerintem a legnagyobb kritikusa mindenkinek önmaga. Azért fogalmazok a megszokottnál élesebben, mert meggyőződésem, hogy a mostani helyzet történelmi. Pártpolitikai szempontból mindenképp az. Történelmi a román pártpolitikában, és ezt a román pártok nem rejtik véka alá. De történelmi az erdélyi magyar politikában is, mert aki számított, az most mind mérlegre állt, és megmérettetett. És a döntés egyértelmű volt. Tehát új kiindulási ponthoz érkezett az erdélyi magyar politika, és ahhoz, hogy ezt a történelmi pillanatot ne szalasszuk el, nekünk magunknak önvizsgálatra, alapos helyzetértékelésre van szükségünk. Én azt mondom, hogy a nagyváradi kongresszuson elkezdett folyamat logikus, szükségszerű folyománya kell hogy legyen ez az alapos helyzetértékelés, mert ennek most van itt a ideje. De nem ragozom tovább, az elmondottakon túl az alábbi ügyekben fogalmazok meg javaslatokat: 1. Kolozsváron jelentős tudományos kapacitásokat építettünk ki, amit csak korlátozottan tudunk használni közpolitikai tervezésünk során. Én most feladatot szeretnék adni az RMDSZ támogatását élvező tudományos műhelyeknek: készítsenek részletes, települési elemzéseket, hogy mi történt az egyes – felfelé és lefelé – kiugróan teljesítő községekben, városokban. Miért nyertünk és miért veszítettünk olyan községekben, városokban,ahol az etnikai arányok miatt nem nyerhettünk volna, vagy épp nyernünk kellett volna? Látni szeretném, hogy az okok között mennyi a helyi, és mennyi az országos, és azt is látni szeretném, hogy mik voltak a mozgósítás jó és rossz példái. És gondolom, ezzel nemcsak én vagyok így. Mert ismernünk kell a valós helyzetet, és tudnunk kell tanulni. 2. A tanuláshoz kapcsolódik a hálózatépítés és a mozgósítás kérdése is. Úgy nézem, politikai ellenfeleink, s itt most nem a budapesti képződményekre gondolok, hanem az USL-re és a PDL-re, tehát valódi versenytársaink az utóbbi választások alkalmával a választók mozgósításának új megoldásait honosították meg. Mi nem ülhetünk karba tett kézzel, el kell tanulnunk tőlük e technikákat, sőt még jobbakat, erdélyi magyar közösségünkhöz még jobban illőeket kell kitalálnunk. Ha kell, szakértőket kell ehhez hoznunk. Összefoglalva: professzianizálódnunk kell, mozgósításban, kampánytechnikákban is meg kell újulnunk. S mivel Marosvásárhely 2016-os visszaszerzése kell hogy legyen a legfőbb célunk, ezért ezeket az új technikákat itt kell 2013-tól kipróbálnunk. Szeretném, ha az RMDSZ elnöksége mielőbb előállna a mozgósítást és a kampánytechnikákat megújító javaslataival. 3. A mozgósítás kérdéséhez kapcsolódik, hogy alaposan elemeznünk kell, hogy a magyar szavazók hány százaléka szavazott magyar pártra június 10-én. Az RMDSZ forrásait, beleértve a jövőbeni kormányzati részvétel által elérhető forrásokat is, attól függően kell visszaosztanunk, hogy az adott község és város RMDSZ-es vezetői miként teljesítettek. Nem rejtem véka alá, azt sejtem, hogy sok helyen a potenciálhoz képest nagyon gyengén teljesítettek helyi és területi szervezeteink, s ezeket a szervezeteket meg kell újítanunk, a beállt struktúrákat fel kell számolnunk, fiatalítanunk kell. S ezektől az új vezetőktől nem széplelkűsködést kell elvárnunk, hanem azt, hogy a választóink nyelvén beszélve értessék meg az emberekkel a téteket. Értessék meg, hogy ha más pártra szavaznak vagy otthon maradnak, akkor kevesebb támogatást fog kapni településük. Kimondom: „tökös” helyi vezetők kellenek nekünk, akik be vannak ágyazva a helyi társadalomba, nem demokráciát játszanak, hanem megmondják az embereknek, mit kell csinálni. Nem szépen beszélni kell, meg nyávogni, hanem odacsapni az asztalra – ilyen helyi vezetők kellenek. És ahol nem ilyenek vannak, ott váltani kell nagyon gyorsan. 4. Politikai tevékenységünk professzionalizálásának egyik fontos feladata a választókerületi rendszerhez történő alkalmazkodás is. 2008-ban én már felvetettem, hogy ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell, de akkor süket fülekre talált a javaslatom. Most újra elmondom: mielőbb hozzuk létre az egyes választókerületek tevékenységét irányító-szervező felelősök rendszerét, akik jövőjét teljesítményüktől kell függővé tennünk. A teljesítmény pedig a szavazatok számát jelenti. Ha fenn akarunk maradni, ha az ország politikai térképén jelen akarunk lenni, nem lustulhatunk el. S ez ellen a legjobb garancia az, ha a személyes felelősség rendszerét erősítjük. Az erdélyi magyar emberektől a kellő bizalmat és támogatást, mint mindig, most is megkaptuk, de az emberek azt is világossá tették, több magyar széthúzást nem akarnak látni. Őket nem érdekli az, hogy ki kivel, hogyan, miként és miért, de egy dolog világos: olyan embereket akarnak látni a különböző politikai pozíciókban, akikre számíthatnak. Nincs idő a kecmecre, mert olyan időket élünk, amikor vagy mész előre, vagy orra buksz. De harmadik út nincs. Borboly Csaba Marosvásárhely, 2012. július 1. Erdély.ma 2012. július 2.Magyarországi pártot hozna létre az RMDSZA RMDSZ több politikusa is kezdeményezte vasárnap egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel a szervezet megalakításának ötletét. Borboly Csaba mély reformokat. köztük a finanszírozási gyakorlat megváltoztatását sürgeti az RMDSZ-ben. Beszólt Budapestnek. Kelemen: nem járt sikerrel a magyarországi politikusok „portyája” Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak. Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg” az RMDSZ-t. Markó Béla azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében”. Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége. Kelemen: az RMDSZ nélkül nem lehet nemzetpolitikát építeni Kelemen Hunor elnöki beszámolójában úgy fogalmazott: „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, át kell alakítani azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon: első lépésként teljesen újraszervezik a szövetség marosvásárhelyi szervezetét. Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása” nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta”. Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon. Borboly Csaba: meg kell szüntetni a Communitas Alapítványt A Communitas Alapítványt meg kell szüntetni, az RMDSZ kinevezési politikáján módosítani kell, és fiatalításra is szükség van – véli Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke vasárnap megjelent blogbejegyzésében, amelyben a szövetség működési gyakorlatának több elemét is kemény hangon bírálja. A politikus az Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani című bejegyzésben leszögezi: a Communitas „folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyrerakható”. „Meg kell szüntetni a Communitast. Amit az RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt az RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme” – fogalmazott Borboly. Az RMDSZ kinevezési politikája kapcsán rámutat: vannak olyan belügyek, amelyek keserűvé teszik az RMDSZ-esek mindennapjait. „Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van” – írta, arra utalva, hogy az RMDSZ Salamon Márton Lászlót, a megszűnt Új Magyar Szó című RMDSZ-lap volt felelős szerkesztőjét jelölte a szaloniki konzuli tisztségre. Borboly változtatásokat követel, mert szerinte „a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák”. „És ezek a dolgok érvényesek a szövetség által birtokolt erőforrásokra is. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig” – írja Borboly. Krónika (Kolozsvár) 2012. július 2.Budapest csak akkor tud együttműködni a határon túli szervezetekkel, ha azok egységesen lépnek fel„Martonyi János magyar külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel”, – közölte az SZKT-n elhangzottakra reagálva a magyar külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője vasárnap az MTI-vel. Kaleta Gábor hangsúlyozta: szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni. Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A magyar külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak – mondta Kaleta Gábor. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor a Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ által használt minősítést. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira. Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 2.Erdélyi sikerek KisvárdánÁtadták a színházi seregszemle díjait A marosvásárhelyi Yorick Studió és a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Bányavirág című előadása nyerte el a Magyar Színházak 24. Kisvárdai Fesztiváljának helyszíneként szolgáló Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros közönségdíját, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bánk Bán című darabja pedig a budapesti főpolgármesteri hivatal által felajánlott elismerést kapta, amely vendégszereplést, valamint egy televíziós felvétel megvalósításának költségeit tartalmazza. Az ünnepélyes díjkiosztóra és záróünnepségre szombaton este került sor a Várszínpadon. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma több évtizedes művészi, illetve pedagógiai munkájáért életműdíjban részesítette Kovács Leventét, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem professzorát, valamint Pólos Árpádot, a kassai Thália Színház színészét. Az est folyamán elismerésben részesült továbbá Sebestyén Aba, Pálffy Tibor, Gemza Péter, Galló Ernő és Dimény Levente is. A kilencnapos kisvárdai színházi seregszemlén huszonnyolc határon túli színtársulat és magyarországi harminchat előadását tekinthette meg a közönség. A produkciókat több helyszínen, a Művészetek Házában, a Várszínpadon, a Rákóczi-stúdióban, illetve szabadtéren játszották. Az előadásokat idén is szakmai zsűri értékelte: a Csikos Sándor színművész, Jeles András rendező, Várszegi Tibor kritikus-esztéta, Zappe László kritikus és Kulcsár Edit dramaturg alkotta ítészcsapatot a nézők által delegált háromfős zsűri egészítette ki. A szakmai zsűri a minisztérium által felajánlott díjakat is kiosztott: Sebestyén Abát a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által színpadra állított A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása című előadásban nyújtott alakításáért, valamint a Yorick Stúdió és a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával közösen előadott Bányavirág című színművének rendezéséért jutalmazták. Gyarmati Kata az Újvidéki Színház Fanny és Alexander című előadásában végzett dramaturgiai munkájáért vehetett át különdíjat, Mátray László pedig a Bánk Bánban nyújtott alakításáért kapott elismerést; utóbbi darabban játszott szerepéért Pálffy Tibor színművész is különdíjban részesült. A legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díjat a szakmai zsűri döntése alapján Az üvegcipő című előadásban nyújtott alakításáért Tarpai Viktória, a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze kapta. A közönség zsűri által felajánlott egyéni díjban a kassai Thália Színház Philadelphia, nincs más út! című darabban nyújtott alakításukért Nádasdi Péter és Dudás Péter színművészek részesültek. Solin Militaru A makrancos hölgy, míg Gemza Péter, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió által bemutatott Mint a fagyöngy című darabjának megrendezéséért kapott díjat. Dimény Leventét, a nagyváradi Szigligeti Színház művészét a Liliomfi című előadásban nyújtott alakításáért jutalmazták, hasonló elismerést vehetett át Galló Ernő, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művésze a Radu Afrim által rendezett Boldogtalanok című produkcióban játszott szerepéért. A Művészetek Háza által felajánlott egyéni díjban László Sándor rendező és Szilágyi Ágota színművész részesült. Nyakó Béla fesztiváligazgató az MTI-nek elmondta: elkezdődött a jubileumi, sorrendben 25. fesztivál szervezése, már zajlanak az egyeztetések a következő évad előadásairól a határon túli színházakkal. A programsorozat záróünnepsége után Szergej Medvegyev A fodrásznő című darabját adta elő a debreceni Csokonai Színház színtársulata. Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 2.A magyar dal és a falu ünnepeA Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel. Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít. Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt. Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót. Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben. Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség. Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel. Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor). A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is. A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta. Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 2.Táncházat működtet Széken Michel van LangeveldSzületett erdélyieket megszégyenítő jártassággal és odaadással ropja a széki, mezőségi és kalotaszegi táncokat a holland Michel van Langeveld, aki tájházat és táncházat működtet Széken. A tánctanító. Michel van Langeveld tavaly márciusban telepedett meg véglegesen Széken Ha a Székre látogató utazó elindul a faluközpontból lefelé a Csipkeszegen, rövidesen egy jó karban levő, hagyományos stílusú házon akad meg a szeme, melynek homlokzatán a holland lobogót lengeti a szél. A kapubejárat utcára néző oldalán két pár csizma lóg, a tornácon pedig száradó kukoricacsövek vagy paprikafüzérek helyett szintén csizmák díszelegnek, legalább két tucat. A ház ura nem sokat várat magára, ötvenes éveiben járó, energikus, pirospozsgás, mosolygós férfi tűnik fel az udvaron fekete posztópantallóban, a kék mellény alatt fehér ingben, fején széki szalmakalapban. A megjelenése alapján akár tősgyökeres székinek nézhetné bárki a Mihályként bemutatkozó gazdát, akinek csupán tört magyarsága árulkodik külföldi voltáról. A nagy találkozás Michel van Langeveld útja a néptáncnak köszönhetően vezetett Németalföldről a mezőségi magyar faluba. Huszonévesen, 1980-ban kezdett el járni egy amatőr tánccsoportba, itt ismerkedett meg többek között a magyar néptáncokkal. Az életében az igazi fordulatot az jelentette, amikor 1985-ben egy könyvesboltba betérve, kezébe került Korniss Péter világhírű magyar fotóművész Elindultam világ útján című, magyar népszokásokat bemutató albuma. A kötet, melyben a széki táncházat megörökítő képek is vannak, teljesen elbűvölte a holland fiatalembert, olyannyira, hogy néhány nap múlva visszatért a könyvkereskedésbe, s további 15 példányt vásárolt belőle, melyeket a barátainak ajándékozott. Erdélyben a rendszerváltást követően járt először. Széken, a széki emberek között már az első találkozáskor otthon érezte magát. „Húsz perc múlva kitöltötték az első pohár pálinkát, aztán zöldbablevest kaptam, utána pedig megint pálinkát. Úgy éreztem magam, mint Alice Csodaországban. Olyan érzésem volt Széken, mintha újra megszülettem volna” – idézi fel az első találkozás élményét. Hollandiából a Mezőségre 1990 óta nem volt olyan év, hogy Michel van Langeveld ne vett volna részt egy erdélyi vagy magyarországi táncháztalálkozón. A néptánc, a magyar népi kultúra iránti érdeklődéstől hajtva az évek során Erdély sok szegletébe eljutott, járt többek között Sófalván, Jobbágytelkén, Gyimesközéplokon és Kalotaszentkirályon. 2004-ben még szorosabbra fonódott a kapcsolata Székkel, ugyanis megvásárolta azt a lebontásra ítélt házat, melyben évtizedeken át Paprikás Kati csipkeszegi táncháza működött. Amikor eldöntötte, hogy megveszi az ingatlant, azt is tudta, hogy ismét táncházat szeretne működtetni benne. „Hozzá akarok járulni a magyar hagyományok megőrzéséhez. Ez különösen fontos Széken, mert itt van a magyar táncházmozgalom forrása, ez a falu ihlette meg annak magyarországi elindítóit” – mondja lelkesen. Az egykori táncházat igényesen felújították, hagyományos széki stílusban rendezték be, tájházként üzemel. Az udvar végében egy rossz állapotban levő, értéktelen épület volt, melynek helyére vendégházat s egy csűrt építettek, nyaranta ez utóbbiban szokták ropni a táncot. Michel van Langeveld tavaly márciusban telepedett meg véglegesen Széken. Azt követően, hogy édesanyja meghalt, immár semmi sem kötötte Hollandiához: a gyámhatóságnál, ahol hivatalnokként dolgozott, felmondott, a házát pedig eladta. Most azt csinálja, amit igazán szeret: táncol, és lehetőséget teremt erre mások számára, táncot tanít, turistákat fogad, és megpróbál tenni a magyar a népi kultúra megőrzéséért. Időközben megtalálta élete párját is, akivel a kolozsvári Farkas utcai református templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. A székivé lett holland az általa létrehozott Csipkeszeg Alapítványon keresztül rendszeresen szervez táncházat, valamint népzene-, néptánc- és hangszeroktató programokat Pali Marci helyi prímás és bandája segítségével. Az alapítvány augusztusban állandó tárlatot nyit Széken Korniss Péter fotográfiáiból, a távlati tervek között pedig egy, a közelmúltban lebontott, táncházként szolgált épület újjáépítése szerepel, az abból megvásárolt faanyag felhasználásával. Fejlesztené a széki turizmust Michel van Langeveld számára a hagyományok, a hagyományos népi életmód élő volta a legnagyobb vonzerő a Kolozs megyei faluban. „Hollandiában már semmi hagyományos nincs. Itt még az emberek maguk művelik a földet, tehenet tartanak, sok az élő hagyomány. A székiek számára ez a normális élet, számukra nem egyértelmű, hogy milyen értékes ez a falu. Szeretném ösztönözni őket, hogy fejlesszék a turizmust, mert jóval többen is meg tudnának élni belőle” – vázolja elképzeléseit riportalanyunk, aki azért nem mindenért rajong választott hazájában. Elmondása szerint ki nem állhatja, hogy például az egészségügyi szolgáltatásokért baksist kell adni, s irritálja a bürokrácia is. Sajnálatosnak találja, hogy a csipkeszegi táncházba javarészt fiatalok járnak, házasember csak elvétve vetődik be. A csipkeszegi Langeveld-vendégházban megszálló turisták többsége külföldi, javarészt Magyarországról és Hollandiából érkeznek. Megkóstolhatják a széki pálinkát, a háziasszony gulyását és pánkóját, széki fiatalok által tartott bemutatón ismerkedhetnek meg a magyar táncokkal, s ha kedvük van Michel-Mihály útmutatása mellett tanulhatják meg a széki legényes vagy a kalotaszegi szapora lépéseit. (Csizmát kávéért Tavaly Michel Van Langeveld a fejébe vette, hogy beszerez a tájház számára, kiállítási tárgyként, néhány tradicionális, széki stílusú csizmát. Egyik falubelijének megemlítette, hogy egy csomag kávét ad egy pár már nem használt csizmáért, s másnap nyélbe is ütötték az üzletet. Egy napra rá első „ügyfelének” két szomszédja kereste fel egy-egy pár csizmával, újabb 24 óra elteltével pedig négyen hozták el neki nem használt csizmáikat. Jelenleg 320 darabot számlál a maga nemében egyedülálló gyűjtemény, mely továbbra is gyarapszik, ha nem is a kezdeti idők ritmusában.) Pengő Zoltán Krónika (Kolozsvár) 2012. július 2.Emlékmű a honvédek tiszteletére NagykárolybanTizenkét, a 2. világháború alatt Nagykárolyban elesett honvéd tiszteletére avatott emlékművet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagykárolyi Kertvárosi Református Egyházközség és a Történelmi Vitézi Rend a magyar hadügyminisztérium támogatásával. A szombati ünnepségen az eddig jeltelen közös nyughelyen fekvő katonák neveit és születési helyét is feltüntették a síremléken. Az eseményen jelen voltak a honvédek leszármazottai, valamint Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök, Hunyadi László, a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya, valamint Lázár Elemér, a Történelmi Vitézi Rend erdélyi országos törzskapitánya. Krónika (Kolozsvár) 2012. július 2.Négy párt képviselői az Arad Városi TanácsbanAradnak marad a magyar alpolgármestere Szombaton délelőtt a Kultúrpalota nem volt éppen annyira tele, mint az Arad Városi Tanács megalakulására első alkalommal összehívott (sikertelen) ülésen, de az biztos, hogy ennyi ember nehezen fért volna be a városháza még renoválás alatt álló dísztermébe, ahol a tanács szokásos összejöveteleit tartja. Amikor Eugenia Iovănaş bíró, az Aradi 1-es számú választókerület elnöke átadta a tanácsosoknak a június 10-i választásokon megszerzett mandátumról szóló iratot, azt ezúttal a Szociál-Liberális Unió képviselői is átvették, élen Lia Ardelean asszonnyal, volt polgármesterjelölttel, és a névsorolvasásnál senki sem hiányzott a 23 tagú testületből. Az utóbbi idők szokása szerint a tanács beiktatásánál jelen voltak az egyházak képviselői, sorra mondtak hosszabb-rövidebb beszédet és áldást az ortodox, a pünkösdista, a római katolikus, a zsidó hitközség, a baptista, a görög katolikus és hetednapos adventista felekezetek képviselői. Ft. Király Árpád r. kat. esperes erkölcsösséget, szeretetet, sikert és áldást kívánt a testületnek, hogy négy év múlva még fejlettebb legyen a város. A legtömörebben a zsidó hitközség képviselője fogalmazott: „adjanak okot arra, hogy négy év múlva újraválasszák önöket”. A református és evangélikus egyház áldására, bár képviselői jelen voltak, nem került sor, amiért utólag elnézést is kértek papjaitól. Az alakuló ülés első részét szokás szerint a legidősebb tanácsos – Aradon Cziszter Kálmán – a két legfiatalabb társaságában vezette. Az egyhangú szavazattal megválasztott mandátumigazoló bizottság minden tanácsos dossziéját rendben lévőnek találta. (Az egyetlen különlegesebb epizód: a PP-DD – Diaconescu Néppárt – listáján szereplő második személy, mondta a párt képviselője, már nem tagja a pártnak, a harmadik helyen lévő lemondott mandátumáról, így a párt második tanácsosi helyére a lista negyedik helyezettjét iktatták be.) Ezután mindenki letette az esküt (Lilioara Stepănescu tanácsi titkár külön felhívta a figyelmet: az esküszöm-öt a Bibliára vagy az Alkotmányra, vagy mindkettőre tettkézzel kell elmondani (az Alkotmányra kötelezően), és csak az mondja el a vallásos formulát, aki akarja. (A két magyar tanácsos, Bognár Levente és Cziszter Kálmán a „Jur” után magyarul mondta az Isten engem úgy segéljen-t.) Az 1989 utáni 6. városi tanács első ülését Ovidiu Moşneag megválasztott üléselnök vezette és első mozzanata Gheorghe Falcă polgármester ünnepélyes eskütétele volt. Beszédében a város régi-új első embere köszönetet mondott azokak, akik újraválasztották, a régi tanácsnak, amely támogatta munkájában és a pár nappal előbbi momemtumra, az első, kudarcba fulladt tanácsülésre célozva azt mondta: nincs szükségünk negatív Romániára, Aradra, tanácsra; pozitív hozzáállás kell a most kezdődő munkához. „Szeressétek Aradot, mert áldott város, építsünk együtt egy virágzó várost”. A két alpolgármesteri funkcióra összesen négy javaslat érkezett, a titkos szavazáson Cătălin Ţiţirigă (Diaconescu féle Néppárt) és Bognár Levente (RMDSZ) 14–8 arányban győzte le az ellenjelölteket, Eugen Vasile Rust és Florin Galişt. Ez utóbbi, a tanács USL-s csoportjának vezére az ülés végi rövid beszédében kijelentette: nem akarnak „anti’ csoport lenni, a tanácsban a választási kampányban tett ígéreteik megvalósítását célzó javaslatokat támogatják, és összetartó, egyensúlyt szolgáló erőként kívánnak dolgozni. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2012. július 2.Hosu AndreaA ÉS B KATEGÓRIÁS MAGYAROK Nemzetpolitika Nyirő árnyékában: kegyeleti ügy vagy egyszerű ámokfutás? Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket. Nem hiszem, hogy van erdélyi magyar, aki valamilyen formában ne került volna kapcsolatba a sajnos lassan már jellemezhetetlen méreteket és jelleget öltő Nyirő-üggyel. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy már régen a múlt homályába merül a romániai helyhatósági választás, és mi még mindig ezzel leszünk elfoglalva. Merthogy akarjuk, vagy nem, szembejön. Legutóbbi update: a Hargita megyei Törvényszék elfogadta a prefektus keresetét, és szerdán kihirdetett ítéletében formai okok miatt megsemmisítette a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által kibocsátott Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt. És miközben folyik ez a látszólag neverending story, azt gondolom, hogy tulajdonképpen minden egyéb helyett, annak a komoly és messzire mutató jelenségnek a mikéntjét és hogyanját kellene diagnosztizálni, amelynek Nyirő parányi, elhanyagolható vetülete. Illetve helyesbítek: diagnosztizálni (már) nem kell, viszont a megfelelő iróniával és cinizmussal vegyes realizmussal érdemes volna pár szót szólni róla: tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést? Annál is inkább, hogy zárójel: egyáltalán nem mellékesen az ügy kapcsán visszaadtak magas rangú magyar állami kitüntetéseket, lemondtak külföldi utakat, elítéltek, megbotránkoztak, nem kívánatosnak nyilvánítottak. Újra megtudtuk, hogy milyen is amikor a mindenkori román kormány valamit gondol a nagyon magyar ügyekről, számba vettük Magyarország nemzetpolitikusait, akik megfordultak kis hazánkban nagy érdekek mellett letéve voksukat, és itt maradtunk mindent értő, de leginkább semmit nem értő fejjel: és akkor most mi van? Hát, az van elsősorban, hogy katarzis közeli állapotba juttatott Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának nemrégiben tett kijelentése: a Fidesz berkein belül mindenki egyetért abban, hogy az egység megteremtését kell szolgálniuk Erdélyben. Kedves erdélyiek, nem erdélyiek, magyarok! Immár megnyugodhatunk, nincsenek törésvonalak az anyaország hatalmi páholyában, minden a legnagyobb rendben van. Nyirő József újratemetésével kapcsolatban pedig legyen nagyon világos: a kormány, úgy értem a magyar kormány, ezt a kérdést kegyeleti ügyként kezeli, hiába próbálja meg kampánytémaként tálalni a román politika. Én, aki nem vagyok a hivatkozott román politika része, úgy vélem: szórakozik velünk az anyaországi politikai elit – nemzeti érzésekben egymást túllicitáló – színe-java. Dacára annak, hogy életemben soha nem értettem ennyire egyet Németh Zsolttal: igen, az egység megteremtése minden korábbinál fontosabb volna. Ha jobban belegondolok, ezt a nagyszerű felismerést magyarázza, hogy az elmúlt időszakban kitartóan, kizárólag az erdmagyar közösség érdekeit szem előtt tartva jöttek, láttak, viszonyultak, kampányoltak. Az egyenlő közelség(távolság?)tartás jegyében, derék igaz magyarokként temettek (volna), nyilatkoztak, minden rommagyar pártot – és a mögöttük álló jó magyar embereket – egyforma szeretettel dédelgettek. Kinyilvánították a magyar kormány semlegességét, buzdítottak a választási részvételre, óvtak a sárdobáló és lejárató kampánytól, és baráti együttműködésükről biztosították a majdani győztest, bárki is legyen az. Sőt, a választási eredmények véglegesítésének másnapján hivatalosan állást foglaltak, gratuláltak, és levonták az elengedhetetlenül aktuális következtetéseket. De mert mindez csak az én naiv agyam szüleménye, tulajdonképpen teljesen más a helyzet. Politikai csatározásokon, preferenciákon, szívügyeken, diplomáciai groteszken túl, úgy érzem, hogy akaratunk ellenére egy abszurd drámát nézetnek velünk, amelynek kötelezően választható opcionális értelemben szereplői is vagyunk. A felelős nemzetpolitizálás alanyainak, de leginkább tárgyainak nemes szerepében. Mert ha jól értettem, választási tőkévé akarnak konvertálni minket. Ha ez így van, akkor végképp nem értem, hogy a drága jó magyar kormánynak miért kell kivont karddal újra meg újra nekirontani a határon túli magyaroknak, majd a nyilvánvaló kudarctól kicsit sem megszégyenülve hazamenni, és következmények nélkül, minthamisemtörténtvolna alapon tenni tovább a dolgát? A Nyirő-féle kegyeletinek alig, de ámokfutásnak sokkal inkább nevezhető, mesterségesen kreált ügyek egyetlen nemzetpolitikai tanulsága az, hogy miközben a határokon átívelő nemzetegyesítés nemes elvét hirdetik folyamatosan, Budapesten tulajdonképpen A és B kategóriás magyarokban gondolkodnak. Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket. Jut eszembe: én úgy tudom, hogy Nyirő József, a XX. század sok más áldozatával ellentétben, nem volt megfosztva a minden embert megillető végtisztességtől Spanyolországban sem. Ugye, mennyivel jobb lenne, ha az olajfák árnyékában pihenne még most is, és az Uz Bence – sokak számára megkerülhetetlen, szimbolikus jelentőséggel bíró mű – írójaként emlékezhetnénk rá? Ehelyett az egységes nemzetben gondolkodás szellemében megbolygatták örök álmát és politikai hisztériát kreáltak belőle. És ami a legszomorúbb, hogy bárki is lett volna valójában, bármit is írt, gondolt és cselekedett volna, Nyirőnek már soha nem lehet esélye arra, hogy a csendes, diszkrét, és minden embert megillető tiszteletadás mellett temessék el szülőföldjén. Ha engem kérdez valaki, szerintem nincs szükségünk az anyaországi hatalom utasításaira és kegyeletinek titulált, de lényegében kamikaze akciókká degradált újratemetéseire ahhoz, hogy magyarnak érezzük magunkat Erdélyben. Főleg, mert mindaz, amit éjt nappallá téve hangoztatnak, amiről biztosítanak, ami mellett kommunikációs dimenzióban elköteleződnek Budapesten, az köszönő viszonyban nincs mindennapi tapasztalatainkkal. Ez a kétarcúság megmagyarázhatatlan (történelmi perspektívából akár megbocsáthatatlanná is válhat) azok vonatkozásában, akik tulajdonképpen eszközként akarnak felhasználni arra, hogy a Fidesz még egy jó ideig hatalmon legyen Magyarországon. Úgy döntöttem, hogy én ehhez nem szeretném se a nevemet, se a majdani esetleges szavazatomat adni. Nem tudom Nyirő miként vélekedne ma erről, de tény, hogy az ő árnyékából nemzetpolitizálni legalábbis szomorú. De most komolyan... tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést? Transindex.ro 2012. július 2.Könyv szülőfalunkrólA nyárádremetei templom építése 200. évfordulójára rendezett ünnepségek alkalmából mutattam be Hegyi Máriának a könyvét, a Rügybomlástól lombhullásig című 495 oldalas kötetet. Olvasva, úgy éreztem magam, mint egy vonat utasa, aki Nyárádremete, Marosvásárhely, Nagybánya, Arad, Kolozsvár, Vajdahunyad, Calafat és Bukarest érintése után visszatér a kiindulóBihar állomásra. Párhuzamosan a térbeli úttal, bejárja az elmúlt hét évtized legfontosabb eseményeit: a bécsi döntés, a II. világháború, az ötvenes évek, Sztálin halála, az 56-os magyar forradalom erdélyi hatása, a Bolyai egyetem felszámolása, a később egyre inkább az „ördög malmává” változott Bukarest, ahol hősnőnk a „csak azért is” elv alapján próbálta megmenteni, ami emberileg menthető volt, elsősorban saját makacs lelkiismeretét. E hosszú, sokállomásos útnak első része, kiindulópontja szülőfalunk, Nyárádremete, melyet a kíváncsisággal, érdeklődéssel és hihetetlen érzékenységgel megáldott, lelkében a mese vágyával született írónő úgy mutat be, hogy elénk tárul a táj, a virágokkal borított kertek és mezők színpompája, de lakóinak lelkivilága is, melyet a szeretet mellett oly gyakran annak ellenkezője – a szeretet visszafogása, a bántásig fajuló düh szabaddá eresztése – is jellemez. A nyomozó tulajdonságokkal bőven megáldott írónő nyitott szemmel figyelt és szinte megfogható hűséggel adta mindezt vissza. Nekem személyesen, és bizonyos vagyok abban, hogy szülőfalunkhoz való kötődésünkön keresztül sokunknak ezek az első fejezetek felejthetetlenek maradnak. Azért is, mert amíg az általam megírt falumonográfiában események és természetesen emberek fordulnak elő, addig Hegyi Mária falunk, népünk lelkét örökítette meg. És ez a lélek olyan, mint a környezetünk, bőven van benne szép virág, keserűség, sötétség, erőszak és fájdalom is. Idővonatunk azonban elhagyja első állomását, és utasa, az olvasó tanúja lehet annak, hogy gyerekkorában a Nyárád sodró vizétől vissza nem riadó kislány hogyan próbálja megállni a helyét az élet áramlásai, veszélyei között. Ezen a hosszú és az élet nehézségeivel bőven kirakott úton az időszakot jól ismerő, de a későbbi évtizedekben született utasnak is kitűnő lehetősége van megismerni mind az elmesélő, mind nemzedéke, a mai kisebbségben élő magyarság életútját. Az elmúlt évtizedek bemutatásánál Hegyi Mária hű marad önmagához. Életleírása őszinte számbavétel egy göröngyökkel dúsan megrakott, mégis figyelemre méltó eredményeket felmutató életnek. Dr. Kakucs Lajos Népújság (Marosvásárhely) 2012. július 2.Fricska az Orbán-kormánynak: Magyarországon akar pártot bejegyezni az RMDSZA szövetség politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel. Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk mit szólnak hozzá!" – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak. Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t. Markó azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében". Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége. Vasárnap az SZKT-ülésen az RMDSZ vezetésének Magyarország bírálatára is futotta: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke úgy fogalmazott, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához – vélte Kelemen, hozzátéve: „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet Kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül.” A Külügyminisztérium sajtófőnöke erre reagálva az MTI-nek azt mondta, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára is világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel. Kaleta Gábor szerint szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni. Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A Külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak - mondta Kaleta. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ ilyen minősítést használ. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira. Népszabadság 2012. július 2.Érmellék VerőcénBihar megye – Június 30-án és július 1-én tartották meg a Dunakanyarban lévő Verőcén a VI. Erdélyország az én hazám elnevezésű találkozót. Ennek keretében – a szervezők célkitűzéseként – minden alkalommal Erdély (vagyis a Romániához csatolt rész – szerk.megj.) egy-egy tájegysége mutatkozik be. Idén az Érmellékre esett a választás, ahonnan érmihályfalvi és érsemjéni küldöttség járt a találkozón, de nem csak a várost és a községet, hanem a régiót is képviselve. erdon.ro 2012. július 2.Ki ütött először vissza?Mi okozta a negatív fordulatot a román–magyar államközi kapcsolatokban? Mi az esélye és a feltétele annak, hogy Budapest és Bukarest viszonya normalizálódjék? A kérdésekre Cseke Péter Tamás két kolozsvári társadalomkutató, MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ és VASILE DâNCU segítségével kereste a választ az Erdélyi Riport 2012/23. számában. A magyar–román kapcsolatok a 20. században egyszer sem voltak olyan jók, mint az elmúlt két évben, és a „baljós jelek ellenére” remélhetőleg a továbbiakban sem szenvednek komolyabb sérelmet. Az értékelés Martonyi János magyar külügyminiszteré, és a romániai választási kampány vége előtt néhány nappal hangzott el, amikor a bukaresti sajtó még Kövér László magyar házelnök újabb erdélyi látogatásától volt hangos. A Martonyi által emlegetett „baljós jelekből” bőven akadt az elmúlt hetekben: a politikusi nyilatkozatok szintjén a bukaresti kormányváltás után és különösen a választási kampány előrehaladtával naponta egy-egy fokkal hidegült a viszony a két ország között. MOGYE, Nyirő, Kövér Elsőként a magyar miniszterelnök éreztette a negatív fordulatot az államközi kapcsolatokban, néhány nappal a szociál–liberális Ponta-kabinet beiktatása után. Orbán Viktor május elején egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: „Új helyzet van Magyarország keleti határainál magyarügyben, és egész Európának figyelnie kell, nehogy itt, a közép-európai térségben hirtelen nemzeti ellenségeskedések irányába forduljon az élet”. A politikus arra reagált, hogy az új román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának a létrehozását, majd az új román hatalom nyilvánvalóvá tette, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánja elfogadtatni. Két héttel később, a romániai választási kampány kellős közepén Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetési kísérlete már nyílt román–magyar diplomáciai konfliktushoz vezetett. A bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, mert az író hamvai Romániába hozatalának egyik szervezője a Magyar Országgyűlés Hivatala volt. A román kormány és személyesen a miniszterelnök nyilvánvalóvá tette: ellenzik és elítélik az általuk románellenesnek, antiszemitának és fasisztaszimpatizánsnak tartott Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet. A hatóságok el is követtek mindent, hogy a szertartást megakadályozzák: a prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon az újratemetéshez szükséges városházi okmányt, a székelyudvarhelyi eseményre érkező magyarországi autókat pedig – a hamvakat keresve – a rendőrök átkutatták. Ekkor hallatta hangját először Kövér László magyar házelnök, az újratemetés védnöke, aki a történtek után azt mondta: „derült égből villámcsapásként jött az új román kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése”, miszerint egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy saját szülőföldjében nyugodhasson. Victor Ponta román miniszterelnök válaszul arra szólította fel Orbán Viktort, határolódjon el a magyar házelnök Romániával kapcsolatos kijelentéseitől, s kérjen bocsánatot Magyarország nevében Bukaresttől. A bocsánatkérés elmaradt, a magyar kormányfő sajtófőnöke révén közölte: Budapest kegyeleti kérdésnek tekinti Nyirő újratemetését. Orbán Viktornak egyébként alkalma lett volna személyesen is beszélni a történtekről Victor Pontával, ugyanis éppen abban az időszakban Bukarestben tartózkodott egy konferencián. Azonban csak Traian Băsescu államfővel tárgyalt a román fővárosban, Ponta kormányfővel csupán egy kézfogás erejéig került kontaktusba. A Nyirő-ügyben tett nyilatkozatai után Bukarest már nyíltan ellenezte, hogy Kövér László a választási kampány finisében újra Erdélybe látogasson, ezúttal a Magyar Polgári Pártnak kampányolni. A román parlament két házának elnökei levélben kérték, álljon el szándékától, s miután a magyarországi politikus mégis megérkezett a marosvásárhelyi repülőtérre, Victor Ponta közölte: akár nemkívánatos személlyé is nyilváníthatják, ha nem tartja be a törvényeket. Utóbb a román kormányfő kijelentette, Kövér László „nem barátja” Romániának, nem lett volna mit keresnie egy uniós tagállamban választási kampány idején, és látogatásával megsértette a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit. A magyar házelnökről mindez lepergett. Erdélyi kampánykörútja végén kijelentette: a román politikusok bíráló nyilatkozatai ellenére reméli, hogy a kampány elmúltával a magyar–román kapcsolatok visszatérnek a bukaresti kormányváltást megelőző mederbe. Dâncu: ez csak tűzijáték Vasile Dâncu kolozsvári szociológus, az IRES közvélemény-kutató cég vezetője szerint a magyar–román kapcsolatokat nem a bukaresti, hanem a budapesti kormányváltást megelőző mederbe kellene visszaterelni, mert úgy véli, a román–magyar viszony elhidegülése Orbán Viktor hatalomra kerüléséhez köthető. „Emlékezetes, hogy annak idején a Fidesz-kormány első lépéseit megütközéssel fogadták Brüsszelben. Szinte általánossá vált az a vélemény, hogy Orbánék vezetésével Magyarország kisodródik Európából, s e percepció hatására Bukarestből is más szemmel kezdték nézni Budapestet” – magyarázta az Erdélyi Riportnak. Ennek ellenére Dâncu úgy látja, hogy a két ország kapcsolatai az Orbán-kormány első két évében, 2010-ben és 2011-ben sem voltak rosszak, a negatív fordulat az idei romániai helyhatósági választási kampány kezdetével esett egybe. „Ekkor hangzottak el az első, Bukarestet bíráló megjegyzések Budapesten. Következett a magyar házelnök erdélyi látogatása a kampány kellős közepén, és ez már jelentősen terhelte a két ország viszonyát” – jelentette ki. Felvetésünkre a szociológus elismerte: a bukaresti kormányváltásnak is volt szerepe a román–magyar államközi kapcsolatok elhidegülésében. „Nem tekinthetünk el attól, hogy Romániában baloldali kormány került hatalomra. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az új bukaresti vezetők alkatilag másként viszonyultak a jobboldali budapesti kormányhoz” – vélekedett. Dâncu nem hinné, hogy Budapest és Bukarest viszonya egyhamar normalizálódni fog. „Ne feledjük, Romániában alig ért véget a kampány, máris újabb választások következnek. Nem hiszem, hogy ebben az évben a feszültségek csökkennének, ám azt sem gondolom, hogy a két ország viszonya teljesen elmérgesedne” – fogalmazott. Összegzésképpen leszögezte: a román–magyar viszony nem alapjaiban romlott meg. „Amit ezekben a hetekben, hónapokban látunk és látni fogunk, az csak tűzijáték. Zajos és látványos, de nincs végzetes hatása a két ország viszonyára” – jelentette ki. Magyari: manipulációk, provokációk Vasile Dâncuhoz hasonlóan Magyari Nándor László szociológus is úgy véli, hogy a két ország kapcsolatában a magyar kormányváltás hozott fordulatot. „Azóta nincsenek közös kormányülések. Ezzel Orbán elsősorban az akkor kormányon levő RMDSZ-nek küldött erős üzenetet arról, hogy nem ők a favoritok, más Erdély-politika következik, mint addig volt, a Fidesz új erdélyi magyar partnereket keres és hoz létre, akikkel együttműködjön” – mondta az Erdélyi Riportnak. A szociológus emlékeztetett: a román–magyar viszonyt a közös nemzetközi intézményrendszerhez (NATO, EU) tartozás határozza meg, nem a kampányban tapasztalható provokációk. „Olyan provokációk, amelyeket a magyar kormány, mellesleg egy nem kormánytag pártvezér, kihívóan arrogáns viselkedésének eltűrésével támogat” – jegyezte meg. A román kormány szerinte belpolitikai meggondolásokból, de a pozitív külföldi megítélés reményében is civilizáltabban kezeli a kérdést. Magyari „műbalhénak” tartja a két ország vezetői közötti üzenetváltásokat a romániai választási kampány ideje alatt. Szerinte a magyar kormányzat, illetve a román külpolitikai vezetés és a román államfő eltérő belpolitikai érdekei „szennyezik” az államközi viszonyt. „Közrejátszik ebben a magyar kormánypártoknak az erdélyi magyarság megosztását célzó, az egyik versengő felet preferáló magatartása, cinikus és alig leplezett kampányolása az MPP-EMNP oldalán, egyszóval a magyarországi pártok megváltozott Erdély-politikája” – tette hozzá. A szociológus Orbán Viktor és Traian Băsescu „voluntarista, kiszámíthatatlan politikai magatartásával”, kettős nyelvezetével magyarázza a vitákat. Szerinte sem Orbán, sem Băsescu nem képes államférfiként viselkedni, és a kormányközi kapcsolatokat a személyes viszonyaiknak rendelik alá. „Az egyik fél elnézi, sőt támogatja is, hogy az erdélyi magyar társadalmat és politikai mezőnyt szétdúlja a másik. Közben Orbán segédkezet nyújt Băsescunak a Ponta elleni belháborújában” – magyarázta. Ezért Magyari szerint a román–magyar viszony nem alapjaiban mérgezett, csak a manipuláció és provokáció teszi feszülté. „Megjavítható” – szögezte le. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2012. július 2.Az MSZP hozzájárult, hogy ne kerüljön napirendre a román helyzetAz Európai Parlamentben dolgozó magyar néppárti képviselőcsoport (Fidesz–KDNP) elfogadhatatlannak tartja, hogy az EP "baloldali többsége nem hajlandó vitát folytatni a Romániában kialakult helyzetről". A képviselőcsoport közleménye szerint a baloldali EP-képviselők hétfőn „leszavazták azt a kezdeményezést, amelynek alapján plenáris vitára került volna sor Strasbourgban a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseiről”. A közlemény szerint „a baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. „Felháborítónak tartjuk, hogy az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet. Magatartásuk már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot elítélő baloldali határozatot. Akkor az sem zavarta őket, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre” – áll a közleményben. TK Forrás: MTI MNO 2012. július 2.Megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott kiadásaAnyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól. A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik. Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel” A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben. A Krónika napilap 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét. Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki. UDVARHELYI HÍRADÓ Székelyhon.ro 2012. július 2.Emlékművet állítottak a mezőtelki hősöknekA falu ünnepsége vasárnap délután öt órakor, a helyi református templomban megtartott istentisztelettel kezdődött, melyen Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, és jelen volt az istentiszteleten Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint a Mezőtelkit is irányító Cécke község polgármestere és alpolgármestere is. Az ünnepség előtt Fazakas Ferenc Sándor református lelkipásztor elmondta, hogy az emlékműállítás egyik apropója az volt, hogy ne hagyják elkallódni a nemrégiben megtalált, régi felekezeti egyházi iskolának a harangját. A kopjafákra felfüggesztett harang talapzatán az I. és a II. világháborúban elesett mezőtelki hősök neveit tartalmazó márvány emléktábla kapott helyet. Várjuk az Urat Az öt órakor megkezdett istentiszteleten Csűry István püspök hirdette az igét a 130 zsoltár szövegrészlete alapján. A püspök az Istenre való várakozás fontosságát hangsúlyozta, illetve azt, hogy nem csak az a fontos, hogy várjuk az Urat, hanem az is, hogy milyen módon várjuk az Istent. Elmondta, hogy a mai világunkban az ember a testi dolgokra fordít több figyelmet, ezért is fontosak a falunapok, ahol a lelki dolgok is előtérbe kerülnek és közösségekké formálnak, ennek jele az emlékműállítás a háborúban elesett hősök tiszteletére. Az istentisztelet után beszédet mondott Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke, valamint a település polgármestere és alpolgármestere. Szabó Ödön beszédében hangsúlyozta, hogy egy-egy falunap alkalmat ad a számvetésre, és találkozást biztosít a rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Egy emlékhellyel is gazdagodik a település: „azokra emlékeznek a helyiek, akiknek Mezőtelki nem szolgálhat nyugvóhelyül. Hálás dolog egy ilyen közösség tagjának lenni, ahol nem felejtik el azokat, akik távol vannak” – fogalmazott a politikus. Beszéde végén Szabó Ödön a megbocsátás fontosságára hívta fel a figyelmet. Jelezte, hogy elmúltak a háborúskodások, utalva ezzel a legutóbb lezajlott választási kampányra, az élet folytatódik a maga megszokott medrében, ezért minden adott ahhoz, hogy a megbocsátás megvalósuljon. Az ünnepségen felszólalt a két helyi elöljáró is, a rendezvény fényét a gyülekezet férfikórusának és gyerekcsoportjának fellépése emelte. Emlékmű A Himnusz eléneklése után a hívek kivonultak a templom udvarára, ahol már fel volt állítva az emlékmű. A férfikórus éneke után leleplezték az emlékművet, majd Csűry István püspök áldotta meg mind az alkotást, mind pedig a jelenlévő mezőtelkieket. Beszédet mondott a helyi RMDSZ szervezet vezetője, Domján Erika is, aki többek között kiemelte, hogy ez az emlékmű hivatott arra, hogy az egykori felekezeti iskolában lévő harang elnyerje méltó helyét. Ugyanakkor a háborús emlékmű azoknak a katonáknak állít emléket, akik hazaszeretetből, kötelességtudatból tettek tanúbizonyságot. Hangsúlyozta, hogy a világháborúk befolyásolták a XX. századi történelmet, és hatással vannak mindennapjainkra is. A templomkertbeli rendezvény a Szózat eléneklésével zárult. Innen a megjelentek átvonultak a kultúrotthonba, ahol szeretetvendégséggel folyatódott a mezőtelki falunap. Pap István erdon.ro 2012. július 2.Erdélyi szakértő: a magyarországi pártbejegyzés egyelőre csak retorikai fordulat az RMDSZ-benA Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) retorikájában bekövetkezett fordulatként értelmezte a határon túliak pártjának magyarországi bejegyzésére vonatkozó megnyilatkozásokat Székely István Gergő kolozsvári politológus, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Székely István Gergő az MTI-nek elmondta, hogy mindenképpen a kontextus figyelembe vételével kell értelmezni a határon túli párt magyarországi bejegyzésére vonatkozó felvetéseket. A politológus fontosnak tartotta, hogy a felvetés az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) választási eredményeket értékelő ülésén hangzott el. Megjegyezte, a romániai júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek a jó eredményei ellenére néhány fontos veszteséget is el kellett könyvelnie: elvesztette a Maros megyei és a Szatmár megyei önkormányzat elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti polgármesteri és a nagyváradi alpolgármesteri tisztségét. Székely István-Gergő szerint az RMDSZ-en belül van egy olyan vélekedés, hogy a Fidesz háttértámogatásával elindult két kis párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hozzájárult eme veszteségekhez. Szerinte az a nézet is elterjedt az RMDSZ-en belül, hogy a nagyobb arányú román részvétel részben a Nyirő-ügy által felfokozott nacionalista hangulatnak tulajdonítható. Székely István Gergő megemlítette, mindenképpen retorikai fordulatot jelent, hogy az RMDSZ - amely korábban védekező hangnemben viszonyult az ellenzékének juttatott Fidesz-támogatáshoz - most egy offenzív retorikát vett elő. "Úgy érzékelem, hogy ez egy élesebb jelzés a Fidesz irányába, és nem egy szándéknyilatkozat. Azt üzeni: ha ti is bejöttetek a mi térfelünkre, mi is bemehetünk a tietekre!" - értelmezte az üzenetet a szakértő. A politológus megjegyezte, míg Romániában rendkívül nehezen teljesíthető feltételekhez kötik a pártbejegyzést, Magyarországon ez nem ütközne akadályba. A határon túli párt választási részvételének azonban csak akkor lenne értelme, ha a párt országos listát állítana. Ennek a feltételei pedig nehezen lennének teljesíthetők. A Fidesz magyarországi versenytársainak a segítsége pedig nem lenne kívánatos az RMDSZ számára. "Az RMDSZ-nek nem érdeke, hogy rátolják a magyarországi baloldalra" - állapította meg az elemző, megjegyezvén, hogy az RMDSZ jobbközép politikai szervezetként határozza meg magát, tagja az Európai Néppártnak. A politológus azt is megjegyezte, hogy az esetleges párt reprezentativitásához fontos lenne a felvidéki, délvidéki és kárpátaljai partner is. Megjegyezte, az RMDSZ jó kapcsolatot ápol a Vajdasági Magyarok Szövetségével (VMSZ), de mindeddig elutasította a párbeszédet a felvidéki Híd-Most párttal. Mindez nehézzé tenné egy olyan határon túli magyar párt bejegyzését, amelyet valamennyi leszakított területről támogatnának. Egy határon túli párt magyarországi bejegyzését az RMDSZ kisparlamentjének tekintett SZKT vasárnapi ülésén több képviselő is felvetette. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de hozzátette, az RMDSZ-nek most az ősszel tartandó romániai parlamenti választásokkal kell foglalkoznia. Gazda Árpád MTI 2012. július 2.A magyar kormány értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előttA magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt, szolidaritást vállal az elítéltekkel, egyben mindent megtesz, hogy a per ügye a legfontosabb nemzetközi fórumokig eljusson. Ezt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna területért felelős helyettes államtitkár és Németh Zsolt külügyi államtitkár közölte hétfőn az MTI-vel. Közös állásfoglalásukban felidézték, hogy a román bíróság június 29-én a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról szóló perben Markó Attila volt államtitkárt, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt vezetőjét és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette, az ingatlant elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá mintegy 256 ezer euró befizetésére kötelezte az egyházkerületet. (Markó és Marosán is tagja volt a romániai restitúciós bizottságnak, amely a kollégiumnak otthont adó épületet visszaadta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, amelytől a kommunizmus idején vették el a román hatóságok.) Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14., a Székely-Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában. A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll az ítélet előtt - írták, megjegyezve: közismert mindenki számára, hogy a Székely-Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte. Hozzátették: nem értik, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának; ők egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban. A most meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését: a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét. Kitértek arra is, hogy a magyar kormány egyetért az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának július 1-jén hozott állásfoglalásával, és hasonlóan jár el: szolidaritást vállal az elítéltekkel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz. A kormány továbbá felkéri a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét - olvasható a közleményben. MTI 2012. július 3.Szórványkonferencia az Erdélyország az én hazám világtalálkozón2012. június 30. és július 1. között ismét megrendezésre került – immáron hatodik alkalommal – az „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó, az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek nagy találkozója. A színes programokban bővelkedő nagyszabású rendezvénynek az idei évben a Verőce melletti Lósi-völgy adott otthont, a megejtően szép Kárpát-Haza Temploma lábánál. A rendezvényen vasárnap szórványkonferenciát tartottak, ahol az alábbi összeállítás készült. Vetési László, a kolozsvári székhelyű Diaszpóra Alapítvány elnöke: „Az olyan városok esetében is, mint Kolozsvár, amelyik egyrészt főváros, másrészt hatalmas értelmiségi központ, rétegeiben szoktuk elemezni és kezelni. Az a réteg, amelyik magyar intézmény-háttérrel, magyar kultúrkörben mozog, vagy iskolaigazgatók, iskolák, magyar intézmények vonzáskörzetéhez tartozik, ez a réteg városon belül természetesen ne lehet szórvány, viszont azok, akik úgynevezett Monostor-negyediek, őket természetes módon muszáj úgy kezelni, mert leszakadnak az identitástömbökről, nyelvi közösségekről. Ennek a szórványnak a megszólítására vannak mostmár hatékony módszerek. Például a Kolozsvári Napok, amely tömegeket mozgat meg." A Mezőség 100 évvel ezelőtt is szórványvidék volt, ami azt jelenti, hogy helyi magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy körülöttük románok élnek. Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán oktatási és kulturális alapítvány elnöke: „A gyerekeket magyar iskolába íratják, ami nagyon pozitív dolog. Hozzátartozik a falu rendjéhez, hogy, ha valaki más, mint a többi, vagy mást akar, mint a többi, akkor azt megszólják. (...) Annyira megnyertük az emberek bizalmát, és nem csak a magyarokét, hanem a románokét is, nem kell nekem bizonyítani, hogy mi az, amit ajánlok a gyermekeknek, amikor hozzám jön, hogyha a válaszúti szórványkollégiumban kezdi meg az iskolát. Másként viszonyul a világhoz, mert talpraesettebb." Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke: „Kevesen vagyunk, de az még nem jelenti azt, hogy ne tevékenykedjünk. Elsősorban a vegyes házasságok miatt nagy az elrománosodás, a beolvadás veszélye, illetve a kisebb településekről, a falvakról a gazdasági erőt, a fiatal munkaképes lakosságot elszívták a városok. Ezért kellett létrehozni a Bástya Egyesületet." Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés Autonómiabizottságának az elnöke, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke: „A Székely Nemzeti Tanács, illetőleg a székely autonómia kezdeményezésének az apropóján, de nem csak és kizárólag a székelyföldi autonómiát, hanem egyáltalán a Kárpát-medencében létesíthető autonómiaformákat figyelembe véve Vajdaságtól Kárpátaljáig, Felvidéktől Egészen Erdélyig minden olyan kérdést felkarolunk, ahol akár személyi, kulturális, területi autonómiaformák létrejöhetnek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen egy közös eredőnk. Egyrészt ugyanazokat a fogalmakat ugyanúgy értelmezünk mindannyian (autonómia, nemzeti önrendelkezés, autonómiaformák Európában). Muszáj ezekről beszélni, hiszen csak és kizárólag ez biztosíthatja azt, hogy ha mi egymást értjük, akkor fel tudunk ugyanazon zászló mögé mindannyian sorakozni. (...) Nagyon jól látható, hogy azokban az európai országokban, ahol vannak autonóm közösségek, ott gazdaság mindinkább és mindig jobban fellendül." Forrás: Kossuth Rádió / bellacafe.hu 2012. június 30 – július 1 között tartották a 6. Erdélyország az én hazám világtalálkozót, a Verőce melletti Lósi - völgyben. Az erdélyi, Erdélyből elszármazott vagy Erdély sorsát szívükön viselő résztvevők - az érmelléki kulturális életet képviselők segítségével - az idén az Érmellékkel ismerkedhettek meg közelebbről. Az előadások, könyvbemutatók rendjén Vetési László megtartotta a Vallási együttélési érdekességek Erdélyben című vetített képes előadását. A rendezvény másnapján Megmaradás tematikával kerekasztal-beszélgetést folytattak a szórványmagyarságról, melyen erdélyi és anyaországi alapítványok, egyesületek képviselői számoltak be a szórványért végzett munkájukról, erőfeszítéseikről és az eközben támadt gondjaikról. Részt vettek: Balázs-Bécsi Attila (elnök, Téka Alapítvány - Szamosújvár), Balázs-Bécsi Gyöngyi (elnök, Kallós Alapítvány - Válaszút), Kerekes Zoltán és Lapohos Ella (elnök és alelnök, Vicei Bástya Egyesület - Vice), Benkei Ildikó, Szeleczki Erzsébet, Kaszás Mária és Nagy Éva (Vasárnapi Iskola Alapítvány), Vetési László (elnök, Diaszpóra Alapítvány – Kolozsvár). A moderátor szerepét Margittai Gábor publicista töltötte be. Erdély.ma 2012. július 3.MOGYE-ügy – a rektor kéri a kormányt: töröljék a magyar karról szóló határozatotA magyar karok létrehozását előíró kormányhatározat törlését kérte a Ponta-kabinettől a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége. Leonard Azamfirei rektor szerint a kormánynak erkölcsi és jogi kötelessége megtenni ezt a lépést, miután a marosvásárhelyi Táblabíróság május 4-én felfüggesztette a jogszabály végrehajtásának kötelességét, a Szociálliberális Szövetség vezetői pedig még ellenzékben ígéretet tettek arra, hogy ha kormányra kerülnek, törlik a szóban forgó határozatot. Az egyetem vezetője kijelentette: reméli, hogy az RMDSZ politikusai nem lovagolnak tovább a MOGYE magyar karainak témáján, mert „ez egy vesztes ügy“. mediatica.ro Erdély.ma 2012. július 3.(Ön)tudatos olvasásban a megoldás?Szerkesztőségi asztalunkról tegnaptól hiányzik egy sajtótermék, az Új Magyar Szó: nem lapozgathatjuk, nem mérjük fel és nem mérlegelhetjük tartalmát, minőségét, nem tájékozódhatunk belőle, nincs viszonyításra lehetőség. Egy termékkel kevesebb a hazai sajtó piacán. De valóban csak ennyiről lenne szó? Hogy eltűnt a polcról egy termék? Vagy valami több történt ennél? Legalább két oldalról mérlegelhetjük a helyzetet, mert egyrészt megszűnt egy munkaadó, és hozzá kapcsolódóan mindaz, ami egy munkahely/állás fogalmába kívánkozik. Másrészt azonban megszűnt egy intézmény, és ennél a gondolatnál érdemes elidőzni, továbbpörgetni a tényeket. A valóság az – és erről már jó ideje cikkeznek, tanulmányokat írnak –, hogy általában válságban az írott sajtó, hiszen két „fronton” kell küzdenie: nem csak a mindent és mindenkit sújtó gazdasági válsággal, hanem saját „tükörképével”, a világhálón megjelenő önmagával is fel kell vennie a versenyt. A gazdasági válság, pontosabban az anyagiak, a pénz hiánya minden téren befolyásolja az újságok életét/létét: ettől függ minőségük, mennyiségük, terjesztésük, kinézetük, tartalmuk, és szintén ettől függ többek között olvasottságuk is, hiszen az anyagiakkal küszködő, létfenntartási problémákkal szembesülő sajtóterméket fogyasztók kénytelenek lemondani róla. Alternatívaként ott az olcsóbbnak és könnyebben fenntarthatónak ígérkező internetes megjelenés, amelynek népszerűségéhez és sikeréhez természetesen hozzájárult az olvasási szokások változása, no meg az (egyelőre még) ingyenes hozzájutás ugyanahhoz a tartalomhoz (esetleg többhöz), amelyet az újságok nyomtatott változata kínál. Egyesek szerint ez a két tényező – az anyagiak hiánya és az internet megléte – egy virtuális világba üldözte, üldözi a nyomtatott sajtót, amely tulajdonképpen oda menekül: előre, a jövőbe. Ez lenne a jövő, ez jelentené a túlélést, illetve valóban erre van szükségünk nekünk, kisebbségben élő magyaroknak és kisebbségi magyar sajtónak? Nem válik-e szegényebbé társadalmunk, közösségünk általában egy hagyományos termék, és mondhatni életmód megszűnésével, eltűnésével? A kisebbségi sajtó Európa szerte nehéz helyzetben van és védelemre szorul, ez volt a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete (MIDAS) idei, Pozsonyban megtartott évi közgyűlésének is a fő témája. Amíg azonban tőlünk nyugatra és északra, tehát a fejlett demokráciákban azt számolgatják és mérlegelik, hogy az adott állam anyagi támogatása épp hány százalékát teszi ki a kisebbségi újságok évi forgalmának vagy költségeinek, addig itt mifelénk, az egykori keleti tömb országaiban, vagy pontosan Romániában ilyen jellegű számítást nem kell elvégeznie a helyi sajtónak. Sőt, egyes kisebbségi újságoknak még azzal sem kell vesződniük, hogy netán az anyaország támogatását kelljen elszámolniuk, vagy a saját hazai állami intézmények (természetesen fizetett) közérdekű hirdetéseit lefordítsák magyarra és megjelentessék, tájékoztatva adófizető magyar olvasóikat, mivel az állami intézmények kizárólag a többségi, román nyelvű sajtótermékeket részesítik előnyben (és természetesen fizetett hirdetésben). Az állam vagy kormány (illetve intézményei) részéről jövő bárminemű anyagi támogatást a sajtó- és véleményszabadságra nézve veszélyesnek tartották többen is, a MIDAS közgyűlésén résztvevők közül. Tény ellenben az is, hogy az említett nyugati demokráciákban a finanszírozást több tíz, akár száz százalékban mérik, nálunk ellenben az egyre ritkább pályázati támogatások is egy-két százalékát teszik ki az adott sajtótermék évi forgalmának, ami távol áll attól, hogy szakmai szempontokat és elveket befolyásoljon. Az anyagi hozzáállás és hozzájárulás mellett azonban még egy nagyon fontos tényező is elhangzott a kisebbségi újságok – mondhatni létének – szempontjából: ott, tőlünk nyugatabbra és északabbra a kisebbségi lakosság legalább hetven százaléka előfizet a helyi sajtótermékre, illetve akár két-három napilapot is megrendel. Érzik és tudják (érezzük és tudjuk), hogy egymás megmaradásáért felelősek, hiszen az anyanyelvű újság egyszerre megtartja és összetartja közösségét. ÚJVÁRI ILDIKÓ Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 3.In memoriam Berényi Dénes (1928–2012)A gyászjelentés azt a fájdalmas tényt tudatja velünk, hogy 2012. június 27-én, életének 84. évében elhunyt Berényi Dénes nemzetközi hírű atomfizikus, a debreceni Atommagkutató Intézet egykori igazgatója. Különös és sok okunk van rá, hogy kegyelettel, hálával gondoljunk Berényi Dénes akadémikusra. Atomfizikusként, debreceni tudósként 1990 előtt is sokan ismerték. Mi, erdélyiek 1990 után ismertük meg igazán varázslatos, közvetlen személyiségét, kivételes felelősségét és figyelmét a külső régiók oktatási, tudományos szerveződése, az alakuló intézmények működése, támogatása iránt. Személy szerint is sokunkat ismert, tüntetett ki bizalmával, kutatómunkája mellett is mindig volt ideje, energiája arra, hogy megossza velünk tapasztalatát, segítsen véleményével. Jelentős szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémia tudománypolitikájának alakításában. 1973-tól levelező, 1985-től rendes tagja volt az akadémiának, 1990 és 1993 között, a nyitás első korszakában az MTA alelnöki feladatait látta el. 1993-tól 1999-ig, amíg az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságnak (DAB) volt az elnöke, rendszeressé tette a külső régiók tudósainak, tudományos műhelyeinek találkozóját a DAB-ban, ezzel is közvetlenül elősegítette kapcsolatainkat, az integrálást a tudomány közös világába. A Debreceni Akadémiai Bizottságot ő tette a Kárpát-medencei magyar tudósok központjává, otthonává. Bizonyára ennek a kezdeményező szerepnek köszönhető, hogy 1996 és 2006 között első elnöke volt a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságnak. Betöltötte a Domus Hungarica Scientiarum et Artium Kuratórium és a Határon Túli Magyarok Oktatásáért Apáczai Közalapítvány Kuratórium elnöki funkcióját is. Az Apáczai Közalapítvány Kuratóriuma elnökeként nagyon fontos programokat indított el, és valósított meg a kisebbségi magyarság közoktatásában. Az is a személyiségéhez tartozott hozzá, hogy szerkesztőbizottsági elnökként a Debreceni Szemlét közös fórummá tette: a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás és tudomány szereplői mind szerzői és olvasói lehettek a folyóiratnak. Itt Kolozsváron számunkra, magyar oktatók számára megtisztelő volt, hogy elfogadta az egyetem díszdoktori címét: ebben is azt a lehetőséget kereste és látta, miként járulhatna hozzá a mi körünkben, a mi intézményünkben a magyar oktatás helyzetének javításához, erősítéséhez. Berényi Dénes akadémikus úgy volt példa, hogy bizonyára nem kívánt példa lenni, úgy volt nagy és fontos személyiség, hogy került minden látványosságot, úgy állt mellettünk – mellettem személyesen is –, hogy ennek csak a közvetlenségét, személyes emberségét, szeretetének kisugárzását érezhettük. Nagyon a magunkénak is tudhattuk, és most önző módon saját veszteségünket éljük meg elhunytában. Búcsúztatása 2012. július 4-én lesz Debrecenben. Mély részvéttel osztozunk a család, a tudós társak, a magyarországi tudományos testületek és intézmények gyászában. Kegyelettel őrizzük emlékét. Péntek János Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 3.Hitélet – Pap- és diakónusszentelés GyulafehérváronHat diakónust és hat papot szentelt a napokban Jakubinyi György érsek Gyulafehérváron – tájékoztat honlapján a Vasárnapra hivatkozva a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. A gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora június 28-án diakónussá szentelte a borszéki Bajkó Norbertet, a ditrói Csíki Szabolcsot, a székelyudvarhelyi Elekes Szabolcsot, a petrillai Ilyés Imrét, a borzonti Kovács Istvánt és a gyallári Puvák Antal fr. Marián ferences testvért. Június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok napján pappá szentelte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet négy diakónusát: a csíkmadarasi Balla Imrét, a csíkmenasági Farkas Alajost, a galócási Puskás Attilát, felvinci Szabó Siklódi Lászlót, valamint a római Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum két növendékét: a zernyesti Hurgoi Jánost és az ákosfalvi László Istvánt. Az újmisések első állomáshelye: Balla Imréé Gyimesbükk, Farkas Alajosé Barót, Puskás Attiláé Beszterce, Szabó Siklódi Lászlóé a brassói Szent Kereszt plébánia. Hurgoi János és László István tanulmányaik folytatására visszatérnek Rómába. Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 3.Hitélet – Ballagás a kolozsvári katolikus teológiánHuszonkilencen végezték el a három év teológiai alapképzést s ballagtak el június 23-án a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán: 13-an vallástanárit, 11-en szociális teológiát, 5-ön vallástudomány szakot végeztek. A Szent Mihály-templomban bemutatott ünnepi szentmisét követően az egyetem nagytermében búcsúztak tanáraiktól, diáktársaiktól. (romkat.ro) Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
