A Munkácsy-díjas erdélyi festő, Vilhelm Károly munkásságának java már a Budapestre települt művészé, de témáiban visszaköszön a szülőhelye. Párját ritkító indulás egy pályakezdő festőművész számára, hogy 15–17. századi festett fakazettákból álló templomi mennyezeteket kutasson fel hosszú esztendőkön át, és erről a fáradhatatlan felfedező munkáról utólag még tudományos monográfiát is írjon. Márpedig Vilhelm Károly ezt tette, még 1975-ben, amikor erdélyi barangolásainak lezárásaként – saját rajzaival illusztrálva – publikálta Festett famennyezetek című könyvét Bukarestben, a Kriterion Kiadónál. Jó három évtizeddel ezelőtt áttelepült Marosvásárhelyről Budapestre, festészetében pedig ezeket a népies ihletésű szimbólumokat felváltották a kollázs-technika következetes alkalmazásai. Kegyelmi állapot című kiállítása Budapesten látható, az Aulich Art Galériában. /Wagner István: Templomi fakazettáktól az expresszivitásig. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 6./
