Vekov Károly továbbra sem tud egyetérteni Ercsey-Ravasz Ferenccel, aki szerint Wass Albert szélsőjobboldali „elkötelezettségű”. (Nincs jobb példaképünk?”, Szabadság, jún. 9.) A vád súlyos, főleg egy olyan társadalomban, amelynek többsége nincs tisztában a fogalom tartalmával. A népbírósági per előtt és után a fasisztának, majd jobboldalinak nevezett polgári kormányzati szereplőket seperték ki mindenünnen, majd küldték börtönbe. A kommunista rendszer képviselői minősítettek másokat fasisztának, szélsőjobboldalinak, rendszerellenesnek csak azért, mert másmilyen elveket vallottak. Most Ercsey-Ravasz Ferenc kijelenti Wass Albertről, hogy szélsőjobboldali. Másodkézből vett idézetekkel ezt nehéz bizonyítani. Wass Albert fő célkitűzése az erdélyi magyarság helyzetének a megváltoztatása volt. E célból hozta létre a „Magyar Szépmíves Céhet”, a „Duna-menti Kutató és Információs Központot, a „Danubian Press” kiadóvállalatot. Wass Albert mondta: „szívügyemnek tekintettem a Románia Szocialista Köztársaságban élő elnyomott kisebbségek helyzetének bemutatását” és – teszi hozzá ugyanő – „a velük szemben megnyilvánuló brutális bánásmódra világszerte felfigyeltek az utóbbi években. ” Ezért is kívántak végezni vele egyesek. Aki tudja, milyen heterogén az amerikai magyar emigráció, amelyet azonban Wass Albert mozgósítani akart az erdélyi magyarok érdekében, az megérti, miért üdvözölte az író az egyik olyan magyar lapot, amelyik megérte 500. lapszámának a megjelenését. Nem a hungarista elveket, hanem a magyar érdekek melletti kiállást honorálta Wass Albert. Sokan próbálták nyilassá átfesteni Wass Albertet, voltak, akik még nyilas párti tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére, holott az író sosem volt szélsőjobboldali. /Vekov Károly: A boszorkányüldözés folytatódik. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./
