Bartis Árpád emlékezett Lakatos Demeter csángó költővel való találkozására. Bartis 1969-ben látogatott Szabófalvára, ahol Lakatos Demeter már házi őrizetben volt, nemcsak azért, mert sokan látogatták, mert magyar verseket írt, hanem azért, mert Magyarországra látogatott. Lakatos Demeter Szabófalván született 1911. nov. 19-én. Sofőr volt, sok helyre eljutott. Verseket kezdett írni, az iskolában tanult román helyesírással írta a magyar verseket. Kolozsváron, a Keleti Újság 1935. nov. 15-i számában jelent meg első verse. Domokos Pál Péter találóan írta verseiről: "A szöveg leírása éppen úgy készül, miként a Halotti beszéd vagy az Ómagyar Mária siralom szövegei készültek. Azokat sem magyar helyesírással írták, hanem latin ortográfiával. Lakatos Demeter nyelve igen régi magyar nyelv, mentes az iskolától, a nyelvújítástól, a tanultak hatásától." /Bartis Árpád: Találkozásom Lakatos Demeter csángó-magyar költővel. = Csángó Újság (Sepsiszentgyörgy), febr./
1991. november folyamán
A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./
1992. február folyamán
A Csángó Újságban Magyari Lajos búcsúztatta Domokos Pál Pétert, a moldvai csángómagyarok és a székelyföldi katolikus hagyományok legkiválóbb ismerőjét. Domokos Pál Péter felkutatott mindent, ami csak a moldvai csángók életéből felderíthető volt, a Bandinus kódextől Petrás Incze János hagyatékáig, híradást hozott a magyarság e legkeletibb ágának szomorú állapotáról, a rájuk nehezedő nyomásról és ragaszkodásukról ősi nyelvük, vallásuk és nemzetük iránt. Még idős korában is felkereste a csángó falvakat, Klézsét, Forrófalvát, Bogdánfalvát, Pusztinát, Szabófalvát, Ploszkucényt, Újfalut, Tamásit, Diószínt és Halasfalvát. /Magyari Lajos: Aki hazáját, népét szolgálta? Domokos Pál Péter (1901-1992). = Csángó Újság (Sepsiszentgyörgy), febr. /
1993. november folyamán
1992. áprilisában ritkaságszámba menő kötet jelent meg Budapesten: Búcsú az ifjúságtól, Lakatos Demeter verseit tartalmazza. "Van egy költője a csángómagyaroknak, a neve Lakatos Demeter" - igazított el Domokos Pál Péter, a kötet gondozója, aki saját költségén adta ki a verseket. Lakatos Demeter 1911-ben született Szabófalván. Szabófalva lakói 1761-ben levelükben elpanaszolták, hogy nincs magyar papjuk, aki magyarul misézzen. Gondjuk nem oldódott meg, hiába adott hírt Rómának az anyanyelvű paphiányról Batthyány Lajos erdélyi püspök. Lakatos Demeter román iskolába járt /magyar nem volt/. Első versét 1935-ben Dsida Jenő közölte Kolozsváron, a Keleti Újságban. Lakatos Demeter Szabófalván élt. Bartis Árpád 1969-ben meglátogatta Lakatos Demetert, aki akkor éppen házi őrizetben volt, mert magyarul verselt és Magyarországra is ellátogatott. Verseit dugdosták barátai, Bartis Árpád Bajkó Sándorral együtt megőrizte és eljuttatta Domokos Pál Péterhez a verseket. Lakatos Demeter haláláig, 1974-ig őrizte verseivel a magyar nyelvet. /Bartis Árpád: Őrizzétek hűségesen. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), nov.- 16. sz./
1993. november folyamán
A moldvai csángómagyarok napjainkban is szenvedő alanyai a román nacionalisták támadásainak. A bákói Ziua újság munkatársa, Eugen Sendrea két írásában is kétségbe vonta a moldvai magyarság létét. Magyarosítással vádolta az erdélyi és magyarországi kutatókat, Domokos Pál Pétert, a közelmúltban elhunyt kiváló csángókutatót is kárhoztatta. Sok csángó jön dolgozni Magyarországra, és itt felfedezik magyar származásukat. Idén nyár elején a bákói római katolikus dékánnál összegyűlt több helyi pap, hogy tiltakozzanak a csángók "magyarosítása" ellen. Marian Fekete lészpedi pap elutasította Zöld Ferenc lészpedi csángó fiatalember kérését, hogy házasságkötése alkalmából engedélyezze a templomban a magyar nyelvű szentmisét. Zöld Ferenc Budapesten, a Tanárképző Főiskola hallgatója, aki egy északi csángó faluból választott társat. Csobán Teréz a legarchaikusabb moldvai magyar települések egyikéről, Kelgyesztről került Szegedre, főiskolába. Magyarországon ismerkedtek össze. A lészpedi pap elutasítása miatt a két fiatal nem Lészpeden tartotta az esküvőt. A násznép /Lészpedről és Kelgyesztről/ aug. 7-én Gyimesbükkre utazott, a Dani Gergely plébános idején felépült katolikus templomba. Itt adta össze őket Káki Teodóz győri pap, a csángók jó ismerője. Az esküvőre Lészpedre utazó magyarországi egyházaskozári csángó pávakör szép műsorral ajándékozta meg a fiatalokat és a falu lakóit. A Magyarországra, Egyházaskozárra és más baranyai falvakba letelepedett csángók kulturális kapcsolatokat létesítenének a lészpediekkel. Több hónapja várnak a lészpediek válaszára. /Csoma Gergely: Csángó esküvő, a szülőföldtől távol. = Magyarok Világlapja, nov./
1990. február 25.
Herédi Gusztáv Domokos Pál Péter munkásságára hívta fel a figyelmet, aki tanára volt, és ötven éve a barátja. Közismert, hogy Domokos Pál Péter mit tett a csángókért. Az 1989-es forradalom új helyzetet teremtett. Eddig, ha erdélyi vagy magyarországi látogató érkezett egy csángó faluba, akkor a rendőr azonnal kiparancsolta onnan. Ma már lehet látogatóba menni, a meglátogatott családot már nem idézik be a rendőrségre és nem tartanak házkutatást. ? Magyar iskolák kellenek a csángóknak. Magyar óvodák és iskolák állítása az elemi feltétele annak, hogy a moldvai magyarok újra bekapcsolódhassanak a magyar kulturális vérkeringésbe, természetesen magyar papok is kellenének. /Herédi Gusztáv: Igazságot a csángóknak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
1990. március 3.
Takács Géza felvázolta a moldvai csángók történelmét, idézve a róluk szóló munkákat, Petrás Incze János múlt századi feljegyzéseit, majd kitért Domokos Pál Péter munkásságára, aki oly sokat tett a moldvai csángókért. /Takács Géza /Budapest/: Hit és nyelv. A csángók. = Székely Újság (Kézdivásárhely), febr. 17. ? 9. sz., febr. 24. ? 10. sz., márc. 3. ? 11.sz./
1990. július 8.
Júl. 8-án ismét megrendezték Csíksomlyón az Ezer Székely Leány Napját. Az első találkozót1935-ben Domokos Pál Péter szervezte. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./
1991. január 15.
A kilencven esztendős Domokos Pál Péter a vele készült beszélgetésben visszatekintett életére. Amikor csíksomlyói tanítóképzőben tanítani kezdett, székely népviseletben jelent meg vasárnaponként, ezzel is segített abban, hogy az emberek újra viselni kezdjék a népviseletet. Megtartotta az Ezer székely leány napját, amellyel hagyományt teremtett. Népművészeti kiállítást rendezett Csíkszeredában, Orbán Balázs ünnepséggel egybekötve. Megszervezte a tanítóképző énekkarát, bejárta velük Csíkot. Jó barátja volt Venczel József /1913-1972/, a zsögödi Nagy Imre festőművész, továbbá Vámszer Géza. Domokos Pál Péter elismerte: aki Székelyföldön él, az nehéz iskolát jár, de a székely élet jobban emberré neveli gyermekeit. /Székedi Ferenc: Beszélgetés a kilencven esztendős Domokos Pál Péterrel. = Csíki Lapok (Csíkszereda), jan. 15./
1991. március 11.
Az elmúlt években több könyv látott napvilágot, melyekből kirajzolódott a moldvai magyarok élete: Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467-1706 /Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1989, szerk. Benda Kálmán/ - a könyv latin nyelvű címe: Documenta Hungarorum in Moldavia, Csoma Gergely: Moldvai csángómagyarok /Corvina, Budapest, 1988/, Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság /Magvető, Budapest, 1987/, Szegő Júlia: Ismeretlen moldvai nótafák /Európa, Budapest, 1988/. - A cikkíró részt vett 1990. januárjában egy segélycsomag eljuttatásában, Trunkon osztották szét a segélyszállítmányt. /B. Zs.: Documenta Hungarorum in Moldavia, 1990. = Igen (Budapest), márc. 11. ? 5. sz./
1991. június 29.
A 90 éves Domokos Pál Pétert köszöntötte a csíkszeredai napilap. Idézett Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét /Vita Kiadó, Budapest, 1988/ című könyvből, továbbá közölte Domokos Pál Péternek a moldvai csángókról szóló, Nem szabad őket elfelejtenünk című írását. /Domokos Pál Péter: Nem szabad őket elfelejtenünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./ Az idézett könyv: Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának /Vita Kiadó, Budapest, 1988, Életutak 1 - Oral History Archívum/
1991. augusztus 4.
Jászberényben aug. 3-4-én megrendezték a Csángó Fesztivált és konferenciát. A rendezvény fővédnökei: Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök, a védnökök között van Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, dr. Atzél Endre, a Julianus Alapítvány elnöke, Benda Kálmán történész, Domokos Pál Péter néprajzkutató, Entz Géza államtitkár, a Miniszterelnöki Hivatal Határon Túli Magyarok Titkárságának elnöke, Farkas János, a Csángó Szövetség alelnöke és Kallós Zoltán folklorista. Aug. 3-án felvonultak a hagyományőrző csoportok és műsort adtak, majd Antall József miniszterelnök megnyitotta a fesztivált és konferenciát. A konferencia előadói: Benda Kálmán, Bosnyák Sándor, Csoma Gergely, dr. Faragó József /Kolozsvár, egyetemi tanár/, Halász Péter, Kallós Zoltán, dr. Nagy Jenő /Kolozsvár/ és Péterbencze Anikó. Este az ünnepi műsor után táncház volt. Másnap következett a csángó csoportok műsora, majd Hodorog Luca emlékére hirdetett énekverseny döntője. Lőrincz Györgyné született Hodorog Luca a csángók talán legjelentősebb adatközlője volt, siratóasszony, táncos, énekes, mesélő és gyógyító, aki tudatosan vállalta magyarságát. Jászberényben lépett fel utoljára, hazamenni már nem tudott. 1990. szept. 24-én halt meg és kívánságára Jászberényben temették el. /Meghívó és tájékoztató alapján/
1991. augusztus 26.
Kevesen tudják, hogy nem csupán tizenötezer bukovinai székely tért haza és a második világháború után letelepedett a Dunántúlon, de hétszázhuszonnégy csángómagyar is. Õk nem szervezetten jöttek át a határon, nekik szökniük kellett, írta Hajdú Demeter Dénes. Idehaza a bukovinai székelyek és a csángók telepítése a Bodor György alapította Telepítési Hivatal szervezésében történt. A csángók Egyházaskozárra, Szárazpusztára és Mekényesre telepedtek le. A moldvai csángók többsége Gajcsána, Lábnik, Lészped, Klézse és Pusztina községekből jöttek. Domokos Pál Péter megbízásából 1980. januárjában részletes felmérést készítettek az áttelepedett családokról. /Új Magyarország, 1991. aug. 26./
1991. szeptember 15.
Aug. 18-án, a pápa látogatásakor Budapesten, a moldvai csángók a Szent István bazilikában hallgattak szentmisét. Több mint ezer csángó érkezett erre az alkalomra Budapestre. Rajtuk kívül sok Magyarországra települt erdélyi is eljött erre a szentmisére. A szertartás kezdetén otthonosságot teremtett az egész magyar nyelvterületen szokásos néhány ének. A moldvai csángók történetével legtöbbet talán Domokos Pál Péter foglalkozott, aki a mise előtt köszöntötte a Moldvából érkezett magyarokat. Azért zarándokolt ide a sok csángó, hogy megkérjék II. János Pál pápát, hogy magyar liturgiai nyelvet és magyarul beszélő papokat kapjanak. A pápa magyarországi apostoli útja során több alkalommal is szót emelt a nemzeti kisebbségek joga mellett, s a Hősök terén átvette a csángók ajándékát, amely a moldvai magyarok életét bemutató fényképek mellett hangot adott a kérésnek: kaphassanak magyar papokat. A szentbeszédet Horváth Antal, moldvai származású csíkszentdomokosi esperes tartotta. A csángók előtt életében másodszor prédikálhat magyarul, mondta az esperes, mert a moldvai falvakban eltiltották anyanyelvének használatától. /Pomogáts Béla: Csángó mise. = Új Ember (Budapest), szept. 15./
1991. szeptember 15.
Az Új Ember hetilap köszöntötte a 90 éves Domokos Pál Pétert. Az Erdélyi Magyarság (Budapest), augusztusi számából idézte az ünnepelt szavait: "Sepsiszentgyörgyön csángó szervezet alakult, s újságot adnak ki. Kétnyelvű újságot, hogy a magyar iskolába nem járt csángók is olvashassák benne a népük múltjáról és jelenéről szóló írásokat. Csángó gyermekek jönnek tanulni Erdélybe, s ez roppant fontos dolog. Moldvában csángó fesztiválokat rendeznek, Budapesten megalakult a Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő nevét viselő egyesület, amelynek célja azok összefogása, akiket érdekel a moldvai magyarság ügye. A Tudományegyetemen kiadták Lakatos Demeter verseit egy szebb kiadásban Svájcban is megjelent Csángó strófák címmel. Úgy gondolom, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarok szerető segítségével a moldvai csángók nagy elesettségükből visszatérhetnek a magyarság egészének körébe." /Rendhagyó köszöntő. = Új Ember (Budapest), szept. 15./ Az említett könyvek: Lakatos Demeter Csángó strófák /ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1986/ Lakatos Demeter Csángú strófák válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1988/ Válogatta, a szöveget gondozta és a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T. Ádám, Szász Judit Anna.
1991. szeptember 28.
Részletet közöl a Szabadság napilap Domokos Pál Péternek Márton Áron püspök életéről szóló könyvéből /Rendületlenül, Eötvös Kiadó, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 1990./. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
1991. október 9.
Okt. 9-én a 91 éves Domokos Pál Péter házi ünnepség keretében átadja könyvtára moldvai csángó vonatkozású anyagait a Győrben alapítandó Arrabona Universitas Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek, amely tanszék részeként a tervek szerint csángó központ is alakul. Az értékes könyvgyűjteményt még százezer forintos alapítvánnyal is megtoldotta Domokos Pál Péter. E pénz kamataiból olyan csángó fiatal képzését vállalja, aki diplomája megszerzése után visszatér szülőföldjére. /L. G.: Könyvek a csángó központnak. = Magyar Nemzet, okt. 9./
1991. október 24.
Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajzkutató a csángómagyarok ügyéért végzett hat évtizedes néprajzkutató tevékenysége elismeréseként a köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. /Magyar Nemzet, okt. 24./
1991. október 24.
Domokos Pál Péter néprajztudós Domokos-alapítvány a csángó értelmiségért elnevezéssel nyitott alapítványt hozott létre, amelyhez a győri Domus Hungarica Egyesület is csatlakozott. Domokos Pál Péter csángó vonatozású könyveit felajánlotta a megalapítandó Csángó Kutatócentrumnak. Dr. Timaffy László, Domus Hungarica elnöke felhívást tett közzé: kérnek mindenkit, aki a csángó magyarsággal kapcsolatos könyvekkel, kiadványokkal, dokumentumokkal rendelkezik, bocsássa rendelkezésükre. /Felhívás. = Magyar Nemzet, okt. 24./
1991. november 10.
Friss élmény még, emlékeztetett Beke György, ezer moldvai csángómagyar zarándokjárása Budapesten, a pápalátogatás napjaiban. Megindító látvány volt, amint a Hősök terén elsőnek egy csángó pár lépett a pápa elé, szerény ajándékkal, egy fényképalbummal az életükről. A csángó zarándokok tudták, hogy harmadiknak II. János Pál elé járuló pap, Luizikalugor szülötte, Horváth Antal csíkszentdomokosi plébános a csángók szószólójaként a magyar misézés jogát kérte számukra. Egy idő múlva ismét megszólalt Ion Robu bukaresti érsek, hatalmi szóval bejelentette a román televízióban, hogy a csángók románok, nincs joguk magyar szentmiséhez, nem szabad megengedni a magyar egyházi szolgálatot, mert ez is "a magyarosítás egyik formája" lenne. Valójában Ion Robu mindenki másnál jobban ismeri az igazságot, hiszen ő is Csángóföld szülötte. Családja már csángó püspököt is adott, Mihai Robut, akit Szabófalván még úgy hívtak, hogy Rab Mihály. Domokos Pál Péter a rokonság fokát is kiderítette: átadott Beke Györgynek egy újságcikket, amely 1932-ben jelent meg az Erdélyi Lapok című nagyváradi katolikus újságban /I. évfolyam, 97. szám/. Jávor Béla író ugyanis 1932-ben felkereste Mihai Robu püspököt Iasi-ban, erről számolt be a lapban. A püspök pappászentelésének huszonötödik évfordulóját ünnepelte, az ünnepre eljött Szabófalváról egész atyafisága. Testvérei így mutatkoztak be: Rab András és Rab Mária. A püspök pedig így nyilatkozott: "Otthon, a szülői házban beszéltem magyarul. Ennyit ma is beszélek, de nem célom, hogy megállítsam a csángók elrománosítását. Ma általánosságban csak azoknál létezik nyelvprobléma, elvétve, akik erdélyi sovinisztákkal összeköttetésbe kerülnek. De a tömeg nem érzi a magyar iskola és a magyar pap szükségességét. Viszont, ha maga a nép kívánná ezt, akkor sem volna a mi feladatunk." /Beke György: Lelkek szabadságharca. = Új Ember, nov. 10./
1992. február 2.
Budapesten, a Néprajzi Múzeumban Domokos Pál Péter nyitotta meg Csoma Gergely fotókiállítását. A képek a moldvai csángók életét mutatták be. A fényképek egy része már megjelent könyvalakban. Csoma Gergely több mint egy évtizede fényképez Moldvában, hogy ne semmisüljön meg véglegesen az a páratlan kincs, amelyet a csángó kultúra, nyelv, és egyáltalán a csángók létezése jelent a magyarság, sőt az egyetemes kultúra számára, állapította meg találóan a kiállításról beszámoló P. Szabó Ernő. /P. Szabó Ernő: Vendégkönyv helyett. Csángó, magyar, európai. = Új Magyarország, febr. 2./ Csoma Gergely 1977-ben vetődött el először a moldvai csángók közé. Elkezdte a néprajzi gyűjtést és a fényképezést. A nyolcvanas években, a diktatúra idején mindez életveszélyes vállalkozás volt egy budapesti számára. Csoma Gergely mindezt vállalta. /(bán): Kiállítási kalauz. Érzékeny utazás Moldvában. = Népszava, febr. 14./
1992. február 18.
Febr. 18-án elhunyt Domokos Pál Péter, a moldvai csángók népzenéjének, történelmének, művészetének feltárója. 1929-ben indult el, hogy összegyűjtse a moldvai magyarság ősi dallamait, népzenéjét, miután Bartók Béla könyvében olvasta, hogy a moldvai magyarság népdalkincsét még nem gyűjtötték össze. 1931-ben tette közzé A moldvai magyarság című munkáját. /Szilágyság (Zilah), márc. 13./ Domokos Pál Péter /Csíkvárdotfalva, 1901. jún. 28. - Budapest, 1992. febr. 18./ A moldvai magyarság című könyvét bővítetten újra kiadta 1941-ben és 1942-ben Kolozsváron, 1987-ben pedig Budapesten.
1992. február 25.
Zöld Péter harmincéves moldvai csángó fiatalember a hatalomváltás óta tevékenykedik népcsoportjának a magyarságba való visszaemeltetése érdekében. A jelenlegi pesti diák elmondta, hogy 1990 tavaszán ismerte meg Domokos Pál Pétert. Szeretettel fogadta, mint minden csángót. Péter bácsi minden emberre visszaemlékezett, ahol csak járt. Őt is falujabeliekről kérdezgette, ez és ez mit csinál? /Joó István: Lesz művének folytatója. = Új Magyarország, febr. 25./
1992. március 3.
Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató hírt adott arról, hogy a januári népszámlálás előtt a iasi-i püspök utasítására valamennyi moldvai csángó-magyar faluban kihirdette a pap, hogy aki nem románnak vallja magát, bűnt követ el. Kallós felidézte Perka Margit /Perca Margarita/ szabófalvi számlálóbiztos tiltakozását. Perka Margit tiltakozott, mert a szabófalvi pap is ezt tette: felszólította a híveket, hogy románnak vallják magukat. Az ottani papok érvelése szerint a római katolikus a "román" szóból ered. Kallós Zoltán Domokos Pál Péterre, a csángókutatóra hivatkozott: a két világháború között a isai-i püspökség felszentelési esküjében szerepelt az a mondat is: "ha megtudnám, hogy magyar vér folyik az ereimben, akkor azt kivágnám." A Kallóssal készült beszélgetést közlő Kászoni Balázs elmondta, hogy 1973-ban őt így mutatták be az éppen ott gyűjtő Kallós Zoltánnak: A másik Magyarországról jött. Vagyis Erdélyt tekintették az egyiknek. Kászoni Balázs 1973-ban és 1974-ben nyelvjárásgyűjtő utat tett három moldvai csángó faluba, Szabófalvára, Lészpedre és Luizikalagorba. Szabófalván élt Lakatos Demeter, a mindmáig egyetlen csángó költő. Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1975 elején két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására kiszabadult. A gyűjtést csak titokban folytatta. Sokat reméltek 1989 után, de csalódniuk kellett, jegyezte meg Kallós Zoltán. Igaz, most szabadon lehet menni Moldvába, sokan dolgoznak alkalmai munkásként Magyarországon és mintegy hetven csángó fiatal folytat egyetemista-főiskolai, illetve előkészítő tanulmányokat Magyarországon. A népszámláláskor azonban ugyanaz történt, mint az ötvenes években, amikor Kallós Lészpeden tanított. A csángó falvakban nem Kallós Zoltán és Domokos Pál Péter könyveit árulják, hanem Martinas "munkáját", aki azt bizonygatta, hogy a csángók elmagyarosodott románok. A klézsei pap nemrégen a szószéken azt mondta, hogy bűnt követ el az, aki magyar ABC-s könyvet ad gyermekei kezébe. /Kászoni Balázs: Segélykiáltás a moldvai csángó-magyarokért. = Ring (Budapest), márc. 3./
1992. március 4.
Erdély és Csíksomlyó hűséges fiát, a néprajztudomány doktorát, DOMOKOS PÁL PÉTERT temetjük ma, március 4-én, a Farkasréti temetőben, Budapesten. /Édes hazámnak akartam szolgálni. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Sírját moldvai csángók állták körül. Kívánsága szerint a temetési szertartást a Csíksomlyón székelő erdélyi ferences rendtartomány főnöke végezte. "Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Domokos Pál Péter támasz és héttér nélkül, csupán Krisztusba vetett rendíthetetlen bizalommal, egyedül nekivágott", hogy felkeresse és felfedezze a moldvai csángókat, méltatta az elhunyt jelentőségét. /Fodor György: Búcsú a csángómagyarok vándorapostolától. = Valóság (Bukarest), márc. 6./ Domokos Pál Péter néhány jelentős könyve: A moldvai magyarság /Csíkszereda, 1931/ - további kiadások: Kolozsvár, 1934, Kolozsvár, 1941 /ebben az évben újabb kiadás/, bővítve: Magvető, Budapest, 1987. Mert akkor az idő napkeletre fordul. 50 csángó népdal. /Kolozsvár, 1940/, /Rajeczky Benjaminnal közösen/: Csángó népzene 1-2. /1956, 1961/, "édes hazámnak akartam szolgálni" Kájoni János: Cantionale Catholikcum, Petrás Incze János: Tudósítások. Összeállította Domokos Pál Péter /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ Rendületlenül. Márton Áron Erdély püspöke /Budapest, 1989/
1992. március 7.
Almási István népzenekutató emlékezett Domokos Pál Péterre, felvázolta hatalmas életművét, a moldvai csángók sorskérdéseivel való foglalkozását. "Tevékenységét évtizedeken át két ország titkosrendőrei figyelték árgus szemekkel. Őt azonban nem lehetett sem megfélemlíteni, sem eltántorítani kitűzött feladataitól. Állhatatos hűséggel ragaszkodott szülőföldjéhez, népéhez és a római katolikus egyházához." /Almási István: Domokos Pál Péter halálára. Mikor Csíkból elindultam? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
1992. március 13.
Az irodalmi hetilapban Fodor Sándor búcsúzott Domokos Pál Pétertől, akit utoljára a múlt évben, a gyulafehérvári érseki beiktatási ünnepségen látott. Domokos Pál Péter elindult, hogy a süllyedő Atlantisz kincseiből, a moldvai magyarok folklórjából mentse, ami menthető. Ő hívta fel a magyar értelmiség figyelmét a moldvai csángókra. Kiadta Petrás Incze János ferences pap tudósításait a csángókról és Kájoni János Cantionale Catholicum című énekeskönyvét, egy kötetben "...édes hazámnak akartam szolgálni..." /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ címmel. Azt tette Péter bácsi is, ami könyve címében szerepelt. /Fodor Sándor: Búcsú Domokos Pál Pétertől. = Helikon (Kolozsvár), márc. 13./ Ugyanebben a számban Lászlóffy Aladár A tudós halála című versével emlékezett Domokos Pál Péterre. /Helikon (Kolozsvár), márc. 13./
1992. április 4.
Budapesten, az MDF Akadémia keretében ápr. 4-én a moldvai csángókról rendeztek előadást. Halász Péter, a Lakatos Demeter Társaság titkára, a Honismeret című folyóirat szerkesztője a moldvai csángók történelmét idézte fel. Előadásában emlékezett a nemrég elhunyt Domokos Pál Péterre, a moldvai csángók "apostolára", aki úgy látta, hogy ez a kisebbség a magyarság legszerencsétlenebb sorsú része. Romániában a változások lehetővé tették, hogy létrehozzák a Csángó Szervezetet, 1990 márciusától megjelenik a Csángó Újság, két nyelven. A Magyarországon 1990 szeptemberében megalakult a Lakatos Demeter Egyesület a csángók érdekeit kívánja képviselni. Ennek egyik eredménye, hogy idén már 70 moldvai csángó fiatal tanulhat Magyarországon. Kallós Zoltán néprajzkutató elmondta, hogy a csángó népszokások egy része közös vonásokat mutat a dunántúliakkal, ezzel is bizonyítva, hogy egy nép kultúrájában nincsenek földrajzi határok. / (l.d.): Kallós Zoltán a csángókról. = Magyar Nemzet, ápr. 4., Tóth László Levente: MDF Akadémia. Csángók még vannak. = Pesti Hírlap, ápr. 6./
1992. május 3.
Ma már lexikonok sem tartják számon az 1861-ben megalakult Szent László Társaságot, amely a történelmi Magyarország határain kívül élő magyarok lelki gondozását vállalta magára. A társaság Bibliát, könyveket vitt a csángóknak, Moldovába. És 1990 szeptemberétől működik világi tevékenységét vállaló utóda, a Lakatos Demeter Egyesület. Alapító tagjai között volt Benda Kálmán, a csángókérdés tudós kutatója, Csoma Gergely fotóművész, a győri Jáki Teodóz páter, Kóka Rozália néprajzos, Atzél Endre, a csángó ügy józan megszállottja és Halász Péter, az anyaországi csángó mozgalom fáradhatatlan munkása. Az egyesület megvonta másfél éves tevékenységének mérlegét. A Magyar Néprajzi Társasággal közösen tanácskozást tartottak a moldvai magyarok történelméről, néprajzáról. Ezzel tisztelegtek Domokos Pál Péternek, a csángók apostolának 90. születésnapján. Az elhangzott előadásokat Domokos Pál Péter-emlékkönyvként tervezik megjelentetni. A csángó kultúrát hivatott ismertetni az anyaországgal a Csángó Fesztivál, ilyet tavaly rendeztek Jászberényben. A fesztiválon megjelent Antall József miniszterelnök és Göncz Árpád köztársasági elnök is. A pápalátogatás idején Budapestre érkezett ezer moldvai csángómagyar. Nevükben adta át a pápának a közülük való, Székelyföldön szolgáló Horváth Antal esperes a csángók kérését az anyanyelvű misékért. A csángók utazásának ezernyi gondját az egyesület is vállalta, jelesen Atzél Endre és a Piarista Öregdiákok Szövetsége. A Lakatos Demeter Egyesület a pápalátogatásra érkező csángók kezébe egy könyvecskét adott, Barna Gábor néprajzkutató és Jáki Teodóz bencés tanár munkáját a magyar szentekről. /Beke György: A Szent László Társaság szellemében. = Új Ember, máj. 3./
1992. június 13.
A Lakatos Demeter Egyesület legfontosabb céljának tartja az anyanyelvi kultúra ápolását és terjesztését. A moldvai csángómagyarok szószólói és cselekvő segítői kívánunk lenni. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Budapesten, a Néprajzi Múzeumban jún. 11-én Lakatos Demeter csángó költő harmadik posztumusz kötetének bemutatóját Benda Kálmán történész. Lakatos Demeter Búcsú az ifjúságtúl /Áramlat Kiadó, Budapest, 1992/. Az előszót a nemrég elhunyt Domokos Pál Péter néprajzkutató írta, a kötet szerkesztője Libish Győző. A bemutatón Halász Péter, az egyesület elnöke és Beke György beszámoltak Lakatos Demeterhez fűződő emlékeikről. /Búcsú az ifjúságtúl. = Új Magyarország, jún. 13./
