Tőkés László alternatív megbékélési javaslatát az elnöki hivatal válaszában "hitlerista és sztálinista kútfőből fakadónak" nevezte. Kérdés, írta Kinde Annamária, milyen alapon nevezhető sztálinistának és hitleristának egy fejlett gazdasági, politikai, közigazgatási rendszerben működő autonómiaforma. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 15./
1996. március 27.
A Nemzetközi Transsylvania Alapítvánnyal kapcsolatban felmerült, hogy Borbély Ernő nem számolt el a felvett 200 ezer forinttal. Helytálló ez a híradás? - tette fel a kérdést Kinde Annamária Borbély Ernőnek, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnökének. Ennél a tételnél azért szerepelt a neve, válaszolta az Borbély Ernő, mert kuratóriumi tagként o vette fel az összeget és továbbította a pályázó Labirintus Kft-nek. Kölcsönről van szó, tájékoztató kiadványok támogatására kérték. A pénzt most fogják visszaadni. - Egyébként Borbély Ernő összefüggést lát Szőcs Géza jelölése és az alapítvány pénzügyeivel kapcsolatos közlés között. A Nemzetközi Transsylvania Alapítványt a múlt évben számolták fel, akkor kellett volna mindezt leközölni, nem most. - Borbély Ernő a Székelyföldi Egyeztető Tanácsról is beszélt. Erre azért volt szükség, mert az RMDSZ képtelen kezelni Székelyföld sajátos problémáit. Az RMDSZ politikája elsősorban szórványközpontú, állapította meg Borbély Ernő. Ez természetes, mivel ott adódnak olyan megmaradási, túlélési, identitásmegőrzési gondok, melyeket állandóan kezelni kell. Elkezdték betelepíteni a katonaságot Székelyföldre, létrehozták az ortodox püspökséget Csíkszeredában, egyre-másra építik az ortodox templomokat, óriási kaszárnyákat építenek, ezeknek a problémáknak a kezelésére alakult meg a Székelyföldi Egyeztető Tanács. Dr. Csapó I. József szenátor kidolgozta a székelyföldi területi autonómia statútumát, ezt munkaanyagnak elfogadták, ennek alapján kidolgozzák saját tervezetüket. Ezt a tervezetet népszavazással kellene elfogadni. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 27./
1996. április 3.
Kinde Annamária visszatekintett az elmúlt évekre A hetedik húsvét címen. 1990 márciusa: félelem, döbbenet a marosvásárhelyi események miatt. Sütő András kivert fél szeme. 1991: az alkotmánytervezet vitája, elszabadulnak az árak, az RMDSZ-ben láthatóvá lesz a mérsékeltek és a radikálisok közötti ellentét. 1992-ben, a brassói kongresszust követően megkezdődik az RMDSZ platformosodása. Király Károly ezt nyilatkozta: A döntő pillanatban mindig meghátrálunk. 1993-ban tízezrek tüntettek Székelyföldön a román prefektusok kinevezés ellen. Székely Ervin parlamenti képviselő szerint elgondolkodtató, "hogy meddig vállalható az önkéntes elfordulás a román politikai valóságtól, s mikor válik mindez a magyar nemzetiségi politizálás csapdájává." 1994-ben kiszabadultak az oroszhegyi és zetelaki elítéltek. 1995 áprilisában az ET 1201-es ajánlása körül volt vita. Verestóy Attila egy román rádióműsorban kijelentette: Tőkés László "nem döntéshozó tényező, csak annyiban, hogy tagja az RMDSZ nyolcfős operatív tanácsának, ahol neki is csak egy szavazata van". "Hiba, hogy valaki, aki jelkép, egy ország átalakításának és ezen belül szövetségünknek is jelképe kellene, hogy legyen, a legitim vezetőség hátrányára elfogult." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./
1996. május 4.
Az árkosi kastélyban találkoztak a fiatal írók, meghallgatták Borcsa János előadását, végül nem dőlt el, hogy az összegyűltek nemzedéket alkotnak, vagy csak csoportot. A vita arról is zajlott, hogy érdemes-e hagyományos megközelítésben értékelni a műveket, amikor valójában már sem a szerző, sem a mű nem érdekes, csak az olvasat. Máj. 4-én Sepsiszentgyörgyön Bencze Annamária, Balázs Imre József, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Lakatos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila és Simon Attila verseit, prózai írásait hallgatta meg a közönség, a szerzők tolmácsolásában. A vitában szó esett a vihart kavart transzközépről. Főideológusa szerint: "A transzközép megvédi a zember mundérjának becsületét", mivel "a transzközepet a zember érdekli". Másnap Sántha Attila Árkoson tartott előadást a posztmagyarról. A posztmagyar nem egyszerűen posztmodern, mivel "saját körön belül" próbál túllépni a rendszeren, mely nagy eszmét feltételez. Az új magyar nyelvfilozófiai irányzatként jelentkező posztmagyar szerint semmi sem biztos, az egyetlen dolog a kommunikáció s a nyelv, bár erre nem alkalmas, mégis létezik. /Kinde Annamária: Írótalálkozó Árkoson. A "zember" mundérja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./
1996. május 21.
A nagyváradi Erdélyi Napló hetilap munkaközössége 22 aláírással felszólította Szőcs Gézát, hogy a továbbiakban ne szerepeljen főszerkesztői státussal a lapnál. Követelték, hogy mondjon le a lap feletti tulajdonjogáról és adja át azoknak, akik biztosítani tudják a kiadás feltételeit. A beadványra Szőcs Géza azzal válaszolt, hogy a kiadót "ellenséges politikai erők meg szeretnék semmisíteni" és felszólította a munkatársakat, nyilatkozzanak, hajlandók-e tovább is a vezetésével működő lapnál dolgozni. /Szerkesztőlázadás az Erdélyi Naplónál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ Kilenc szerkesztő megtagadta ezt a nyilatkozatot. Szőcs Géza kitért arra a vádra, hogy tarthatatlanok az anyagi viszonyok az Erdélyi Naplónál, közölte a kilenc kilépő újságírónak az utóbbi négy hónap alatti keresetét. A hetilap kilenc munkatársának névsora: Ferencz Zsuzsanna, Matekovits János, Kinde Annamária, Papp Sándor Zsigmond, Simon Judit, Szőke Mária, T. Szabó Edit, Varga Eleonóra, Telegdi Gyula. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Szőcs Géza megtiltotta ennek a kilenc újságírónak a szerkesztőség berendezéseinek használatát. /Magyar Hírlap, máj. 20., - A megindult vita után Szőcs Géza másik lapja, a Kelet-Nyugat folyóirat bejelentette megszűnését. Indig Ottó főszerkesztő búcsúzó vezércikkében a kiadót tette felelőssé a megszűnéséért. Szőcs Géza jelezte, hogy elégedetlen a szerkesztőség munkájával. /MTI/
1996. december 18.
Több mint fél év telt el a romániai magyar sajtóban talán egyedülálló, az Erdélyi Napló főszerkesztője-kiadója, Szőcs Géza ellen irányult puccskísérlet óta. Mint ismeretes, a lap kilenc munkatársa ultimátumot intézett a lapvezetéshez: követelve, Szőcs Géza mondjon le tulajdonosi jogköréről. Ezután hetekig visszhangzott az erdélyi média a "kilencek" protestálásáról. Cikkek jelentek meg a lap szubjektivitásáról. A felszíni hullámzás által eltakart mozgatórugókat a közönség nem ismerhette meg. Németh Tünde megkereste az Erdélyi Napló májusban kilépett munkatársait, most hogyan látják a történteket. Simon Judit, aki most a Brassói Lapokban publikál és Kinde Annamária, aki jelenleg a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium programszervezője, nem kívántak nyilatkozni, T. Szabó Edit nem hajlandó közétenni álláspontját. Varga Eleonóra szerint Sorbán Attila akkori főszerkesztő-helyettes miatt mentek el. Az kellett volna, hogy akkor Szőcs Géza eljöjjön és elbeszélgessenek, de erre nem került sor. Ferencz Zsuzsanna szerint a kilépésük utáni időben a romániai magyar sajtó megszűnt. "Atomizálódott minden." Papp Sándor Zsigmond szerint gazdasági okok miatt történtek meg a kilépések, minden politikai színezet nélkül. Szőke Mária úgy látja, hogy tranzakció áldozatai lettek. Azok, akik a konfliktus kirobbanásakor vállon veregették őket, nem törődtek a kilépettekkel, sem a lappal. Számukra csak az volt fontos, hogy nagyot üssenek Szőcs Gézán. A kilencek lázadása intrikákra épülő konfliktussorozat volt, melyet a megbízott lapvezetőség aljas módon csiholt ki a szerkesztőségben. Ő is sajnálja, hogy nem volt köztük Szőcs Géza. Azt kevesen tudják, hogy Boros Zoltán a magyar tévéadástól már május elején, a Varadinum alatt javasolta, hogy pakoljanak ki bátran Szőcs Géza ellen. A konfliktus idején pedig ott volt a bukaresti tévé adásának magyar stábja, hogy idejében rögzítsen. Ezután viszont senki sem foglalkozott azzal, hogy mi lett a kilépett újságírókkal. "Ekkor már nem voltunk fontosak nekik." A MÚRE /Magyar Újságírók Romániai Egyesülete/ nem igazi érdekvédelmi szervezet, hanem belterjes társaság, tőlük akár éhen is halhattak volna. Szőcs Géza is megszólalt. Szerinte az Erdélyi Napló megsemmisítésére szervezett kísérlet a sajtószabadság elleni legszégyenletesebb merényletként fog fennmaradni. "Amire az Iliescu-rezsim nem mert vetemedni -szétverni az erdélyi magyar sajtó legjelentősebb szerveződését -, arra a budapesti és marosvásárhelyi elvtársak egy csoportja feljogosítva érezte magát." - Az Analog /az Erdélyi Napló, a Kelet-Nyugat, a Családi Tükör, a Cápa, a Média, a Szemfüles kiadója/ 1993 tavaszára fizetésképtelenné vált. Ekkor adta át a részvénytöbbséget Szőcs Gézának Stanik István. Valójában csődtömeget vett át. Az újságírók nem értették meg, hogy a túlélésért kell küzdeni. Szőcs Géza a legfontosabbnak az Erdélyi Napló megtartását tartotta, akár a többi lap kárára. Teljes magánvagyonát a lapra fordította. Amikor támogatást kért a hetilap számára, elutasították. Kidolgozott egy konstrukciót a kárpótlási jegyekkel kapcsolatban, ezt elfogadták: javasolta, hogy az Erdélyi Naplóban és máshol is hirdessék a lehetőségeket a kárpótlási jegyek felhasználására vonatkozóan. - A "kultúra és a sajtó finanszírozása az eszköz, amivel egy közösség a legjobban befolyásolható kívülről. A román állam nem volt hajlandó tudomásul venni az erdélyi magyar közösség kulturális igényeit, ily módon "az egész kulturális felépítmény a budapesti köldökzsinórról kezdett táplálkozni." Ezzel azok, akik a pénzcsapoknál állnak, erdélyi klientúrájukkal együtt totális monopóliumhoz jutnak. Egy centralizált struktúra jött létre, amely nem tűri a kritikát, az ellenvéleményt, a másságot. - Amikor a Hungária Közalapítvány kuratóriumába javasolták Szőcs Gézát, akkor figyelmezették, hogy tönkreteszik. "Tabajdi Csaba felhívta telefonon Markó Bélát és utasította, hogy tiltakozzon a magyar országgyűlésnél." Markó Béla ezt megtette, tiltakozott Szőcs Géza jelölése ellen. Tabajdi és Markó kérte Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökét, hogy szüntesse be az Erdélyi Napló finanszírozását /vagyis hirdetéssel való ellátását/. Ezután a hetilapnál hatalomátvételt készítettek elő. A cél az volt, hogy szétverjék a szerkesztőséget. - Változás várható a közeljövőben: a tulajdonjogot a Dialog Nyomdára átruházza, ebben az Erdélyi Híradónak van részesedése, a Dialog pedig az Erdélyi Híradót bízza meg a lapkiadással. Gazda Árpád lesz a főszerkesztő. - Szőcs Géza elmondta még, hogy a laptól eltávozott szerkesztők is közölhetnek az Erdélyi Naplóban. /Németh Tünde: Ultimátum és puccs. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./
2000. január 19.
Megjelent Kinde Annamária Egy másik arc /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999/ című verseskötete. Első verseskötete /A hiúzok természetéről/ 1996-ban látott napvilágot. Kinde Annamária ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a nyolcvanas évek elején tűnt fel az erdélyi irodalomban, s azóta javarészt szét is szóródott. Ennek a szétszóródott nemzedéknek egyik alapélménye a Szent Anna tó és a partján történt táborozás. /Balázs Imre József: A Szent Anna tó és a helyi széljárás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./
2000. augusztus 23.
Kinde Annamária, az Ady Endre Sajtókollégium /Nagyvárad/ igazgatónője elmondta: ez évben az eddigi általános újságírói, fotóriporteri, egyházi újságírás és olvasószerkesztői szakon kívül tördelőszerkesztői tanfolyamot is indítanak levelező tagozaton. Valamennyi szakon tanítják az internetes újságírás alapjait is. A nappali tagozat tanrendjében egyhetes budapesti tanulmányút, továbbá négy hetes szerkesztőségi gyakorlat is szerepel. /(Szőke Mária): A hetediknek vágnak neki. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./
2001. április 13.
Hargita Megye Önkormányzata a gyergyószárhegyi Kulturális Központtal és a Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat szerkesztőségével máj. 10-12. között Irodalom az utódállamokban címmel rendezi meg az erdélyi magyar írók találkozóját. A találkozót a hargitafürdői Ózon Szállóban rendezik meg. Tavaly Gyergyószentmiklóson 32 erdélyi és Erdélyből elszármazott, de ide kötődő író és irodalmár A romániai/erdélyi magyar irodalom 1980-2000 között és tovább... címmel tanácskozott. "Az eltelt húsz esztendő óta irodalmunk helyzetében alapvető változások következtek be - fogalmazták meg közös nyilatkozatukban a tavalyi találkozó résztvevői -; a mai világban más - és másképpen nehéz - helyzetbe került a kultúra, változott az irodalomban az értékrend, átalakult az írók egymáshoz és az irodalom intézményeihez való viszonya. Súlyos gondokat okoz az irodalom és az azt hordozó könyv sorsát meghatározó anyagi feltételek hiánya vagy esetlegessége, megváltoztak az olvasók szokásai, átalakultak a velük való kommunikáció formái." A megjelentek elhatározták, hogy a tábort rendszeresítik. A májusi írótáborban a mai magyar irodalom és a határokon kívüli magyar irodalomrészek kapcsolatának/viszonyának kérdését kívánják megvitatni felkért előadók vitaindítói alapján, minél bővebb részvétellel. A tábor anyagi hátterének előteremtését nyolcvan százalékban az Alkotóközpontnak a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnál való sikeres pályázata biztosítja. A programmenedzseri teendőkkel Fekete Vincét, a Székelyföld és a Helikon laptestében megjelenő Serény Múmiák szerkesztőjét bízták meg. A találkozó vitaprogramjait Egyed Emese, Egyed Péter, Gál Éva Emese, Gergely Edit, Kinde Annamária, László Noémi, Máthé Adél vezetik. /Irodalom az utódállamokban. Írótalálkozó Hargitafürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./
2001. május 21.
Máj. 19-én A váradi magyar költészet századai címmel tartottak irodalmi estet a Varadinum programjának záróaktusaként. Tempfli József római katolikus megyés püspök vallott az irodalomhoz, a vershez fűződő érzelmeiről. Az esten jelen volt Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium elnöke, aki elsősorban a szervezet tevékenységéről, feladatairól beszélt. Ezután 15 kortárs költő /Dénes László, Szűcs László, Ferenc Zsolt, Szőke Mária, Nagyálmos Ildikó, Kinde Annamária, Goron Sándor, T. Szabó Edit, Tüzes Bálint, Fábián Sándor, Barabás Zoltán, Gittai István, Morvay László, Pataki István, valamint a Felvidékről érkezett Hodossy Gyula/ olvasott fel verseiből. Az est második részében többek között Janus Pannonius, Zsámboki János, Pázmány Péter, Nadányi János, Dutka Ákos, Miklós Jutka és Reményik Sándor költeményei hangzottak el. /Költészet az ezredvégen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 21./
2001. május 29.
Az Ady Endre Sajtókollégium /Nagyvárad/ 1994-ben indította el első évfolyamát. A kezdetektől fogva minden évben a diákokat tanulmányi útra viszik a magyar fővárosba, amelyet egy háromhetes szakmai gyakorlat követ különböző szerkesztőségekben. A hetedik évfolyam nappali tagozatos végzős hallgatói a napokban tértek vissza tanulmányi útjukról. Kinde Annamária, a tanintézet vezetője beszélt a tapasztaltakról, illetve a sajtókollégiumban várható változásokról. Kifejtette, hogy a magyarországi sajtó intézményeivel való ismerkedés hasznos a jövendő újságíróknak. Minden évben szerepel a programban a Népszabadság, a Blikk és a Magyar Nemzet látogatása is. Kinde Annamária úgy látja, hogy nagyon felgyorsult a magyar sajtó átalakulása. Lassan eltűnik a szerkesztőségi asztalokról a papír, minden a számítógépen történik. Az országos lapok piacán előretör a bulvársajtó, ugyanakkor csökken a komoly, mérvadó politikai lapok példányszáma. A közszolgálati rádiók, televíziók is piaci versenyben állnak a kereskedelmi médiával és egymással is. - A sajtókollégium nappali tagozatán a továbbiakban is egyéves tanfolyamokat hirdet: újságírást, tördelőszerkesztést, illetve a kétéves időtartamú levelező tagozaton újságírást, egyházi újságírást és fotóriporteri szaktanfolyamot. /N. I.: Újságíró-iskola változó sajtóvilágban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 29./
2001. szeptember 25.
Nagyváradon 1994-ben alakult meg az Ady Endre Sajtókollégium, tájékoztatott Kinde Annamária, a sajtókollégium vezetője. Az újságírókat képző iskola első igazgatója Stanik István (akkor az Erdélyi Napló főszerkesztője) volt. A sajtókollégiumot a budapesti Bálint György Újságíró Akadémia mintájára hozták létre. A tanrend is a budapesti minta alapján alakult ki. A harmadik évben médiamenedzser-képzést is hirdetett a sajtókollégium, valamint az egyházi újságíró szak indításával is próbálkoztak. Később indult fotóriporter képzés, valamit olvasószerkesztő-korrektor tanfolyam is, illetve két éve már tördelőszerkesztőket is képeznek a sajtókollégiumban. Mindehhez sok segítséget kaptak a magyarországi és a hazai sajtós kollégáktól. A tanrendben ugyanis négy hetes szerkesztőségi gyakorlat is szerepel. Az új tanévre is meghirdették nappali tagozaton az újságíró-, valamint a tördelőszerkesztő-képzést, levelező tagozaton négy szakot: újságíró, egyházi újságíró, olvasószerkesztő-korrektor valamint fotóriporter-operatőr képzést. A sajtókollégium Nagyváradon, a Kanonok soron működik. /Gergely Tamás, Stockholm: Kitömött magyar újságírók? Interjú Kinde Annamáriával, az Ady Sajtókollégium vezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./
2002. január 20.
Marosvásárhelyen kiosztották a Látó-díjakat. Vallasek Júlia kritikáiért, Visky András drámájáért, Papp Sándor Zsigmond prózai írásaiért, Kinde Annamária pedig verseiért kapta meg a 2001-es Látó-díjat. /Kiosztották a Látó díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
2002. február 11.
Febr. 9-én Kolozsváron megalakult az E-MIL, vagyis az Erdélyi Magyar Írók Ligája, huszonhét író és költő jelenlétével. Az E-MIL az írók érdekeit védi, támogatja a kulturális kiadványokat, könyvkiadókat, nyomdákat, könyvkereskedelmet, ugyanakkor évente díjazza a legértékesebb műalkotásokat, találkozókat szervez. Az E-MIL tagjai nemcsak az erdélyi magyar, és innen elszármazott írók lehetnek, hanem csatlakozhatnak mindazon személyek, akik — etnikai hovatartozástól függetlenül — magyarul írnak és jelentetnek meg műveket. Megalakulása után az E-MIL megszavazta választmányát: Fodor Sándor, György Attila, Orbán János Dénes, Király László és Kinde Annamária, valamint a Szakmai Becsületbíróság három tagját, Kötő József, Márkus-Barbarossa János és Gittai István személyében. /Köllő Katalin: Megszületett E-MIL Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2002. április 12.
Ápr. 11-én, a költészet napján Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban bemutatták a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ három új verseskötetét. Egyed Emese Hajnalének, Kinde Annamária Szandra May kertje és Kovács András Ferenc Aranyos vitézi órák köteteinek keletkezési körülményeiről Káli Király István kiadói főszerkesztő beszélt. /(benke): Hármas könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./
2002. június 26.
Kinde Annamária bátran kiállt Medgyessy Péter miniszterelnök mellett: rosszul tűri, ha a magyar miniszterelnököt leügynöközik. "A Magyar Nemzet által kirobbantott ügynök-ügy eleve tárgytalan, de hát már uborkaszezon van, és egyébként pedig a Fidesz deklaráltan nem nyugodhat bele abba, hogy elvesztették a választásokat." /Kinde Annamária: Medgyessy és a Hajnalkém. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./
2002. november 16.
Aradon, nov. 15-én délelőtt a Jelen Házban kezdte meg régióbeli találkozói sorát az E-MIL alkotóinak egy csoportja. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen szerkesztője mutatta be a vendégeket: a 75. életévében járó Fodor Sándor prózaírót, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnökét, s a jóval fiatalabb nemzedéket képviselő Sántha Attila költőt, a Liga ügyvezető elnökét, Kinde Annamária költőt, a Nyugati Jelen főszerkesztőjét, Orbán János Dénes költőt, prózaírót és Karácsonyi Zsolt költőt, a Nyugati Jelen egykori munkatársát. Az E-MIL alig egy éve alakult, és olyan feladatokat is felvállalt, amelyekre az írószövetségnek nem terjedt ki a figyelme. A megjelent fiatalok "transzközépnek" nevezik magukat. Ennek kifejtésére nem került sor. Szépírásaik azonban a szabadszájúság és a hangsúlyozott modernség jegyében születtek. Orbán János Dénes székely nyelvjárásban írt és székely tematikájú novellájára "rímelve" Sántha Attila egy prózát és egy "székely" verset, Kinde Annamária költeményét, Karácsonyi Zsolt három versét, Fodor Sándor humoros elbeszélését olvasta fel. /Puskel Péter: A jó vers a lélek gyöngyszeme...= Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./
2002. november 16.
Nov. 15-én a Nyugati Jelen temesvári szerkesztősége ünnepséggel emlékezett arra, hogy száz évvel ezelőtt jelent meg a város egykori országos hírű napilapja, a Temesvári Hírlap. Író vendégeik is érkeztek - Fodor Sándor, Sánta Attila, Böszörményi Zoltán, Orbán János Dénes, Kinde Annamária, Karácsonyi Zsolt -így író-olvasó találkozóra is sor került. /S. J.: Tovább éltetjük a megtisztelő örökséget. A múlt, a Jelen és az erdélyi írók. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./
2002. november 19.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) hattagú küldöttsége volt a vendége a Bánság és Közép-Erdély öt településének a hétvégén. Aradon, Temesváron, Pécskán, Újszentesen és Déván léptek fel a szerzők: Fodor Sándor, az E-MIL elnöke, Sántha Attila, a liga ügyvezetője, Orbán János Dénes választmányi tag, valamint három bánsági illetőségű vagy származású szerző: Kinde Annamária, Böszörményi Zoltán és Karácsonyi Zsolt. Sántha Attila elmondta, hogy a bánsági körút része egy nagyobb szabású projektnek, melynek során Erdély különböző régióiba vinnék el a kortárs erdélyi magyar irodalom szerzőit. A felolvasóesteken főleg a fiatalabb korosztályokhoz tartozó olvasók vettek részt. Karácsonyi Zsolt kifejtette: "A szórványmagyarságra ezentúl jobban kell figyelni, lehetővé kell tenni, hogy számukra is hozzáférhetőek legyenek a kortárs irodalom legújabb termékei". /Gál Andrea, Papp Attila Zsolt: Nyitnak a szórvány felé az írók. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./
2003. augusztus 30.
Az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ hetilap szerkesztői, Stank István főszerkesztő, Szűcs László felelős szerkesztő, Simon Judit és Kinde Annamária rovatvezetők jelezték, hogy az év végéig ingyen, mindössze a postaköltség fizetésével járathatják a jelentkezők a hetilapot. /Erdélyi Riport - járassa ingyen! = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./Az erdélyi magyar sajtó súlyos gondokkal küzd, az Erdélyi Riportot pedig ingyen küldik. Bizonyára jelentős támogatást kap a hetilap, ha ezt megengedheti magának.
2004. április 23.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nagyváradi tagjai, Szűcs László, Farkas Antal, Kinde Annamária és Lipcsei Márta költők voltak Belényes vendégei. A belényes környéki szórványba ritkán jut el a míves magyar szó. /A szellem éhsége a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./
2004. augusztus 30.
Augusztus 28-án tartották a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tízéves fennállásának tiszteletére szervezett ünnepséget. Szűcs László, a sajtókollégium jelenlegi igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) nevében Ambrus Attila elnök szólt az egybegyűltekhez. Stanik János után felszólalt Fleisz János, az iskola második igazgatója, Kinde Annamária, a harmadik igazgató pedig Kántor Lajos levelét olvasta fel. /Nagyálmos Ildikó: Tízéves az Ady Endre Sajtókollégium. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./
2006. február 1.
Kinde Annamária elmarasztalta a bukaresti tévé hétfőn jelentkező magyar adását. A híreket hallgatva azon gondolkodott, biztos-e, hogy 2006-ot írnak, mert erősen középkori hangulat vett rajta erőt. Láthatta a képernyőn Patrubány Miklóst Nagyváradon Tempfli József római katolikus megyéspüspök társaságában, és Tőkés Lászlót valahol egy autonómiakonferencián. Kinek csinálják ezt a műsort és kinek a pénzéből?- tette fel a kérdést a cikkíró. /Kinde Annamária: Tévé a tű fokán. Harmatos középkor. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./
2006. április 20.
Az összetartozás nem jelenti kritikátlan elfogadását mindannak, ami a „mienk”. Akit eltaszítunk, az elveszett. Kinde Annamária, az Erdélyi Riport munkatársa nem érti, hogyan lehetséges, hogy egyre többen hangoztatják: az erdélyi magyarság eredendően jobboldali. Mert addig még érti a dolgot, hogy a megmaradás alapja a hagyománytisztelet. Lehetne mondani, harcoljunk a globalizáció ellen! „Ne használjunk villanyáramot, sem semmiféle külföldön gyártott, gyanús elektronikus berendezést!” Fontosabb a megmaradás, a hagyományok tisztelete, a jobboldaliság. „Isten, család, haza – és Orbán Viktor.” A Fidesz jött, és megmondta, mit kell csinálni. Az emberek pedig elhitték nekik. „Aki pedig nem úgy gondolta, arról egyből kiderítették, hogy gonosz baloldali álliberális judeo-plutokrata és persze kommunista. És eltaszították. Elítélték. Néhány év alatt sikerült elérni, hogy a baloldali és a liberális fogalmak valósággal szitokszóvá váltak egyes honfitársaink ajkán is.” Még szerencse, hogy Erdélyben működik a tolerancia, „így aztán még ballibnek címkézett írók, újságírók is megúszták a lincselést.” Gyurcsány Ferencnek és csapatának kommunikációs teljesítményét tekintve, a cikkíró látja, „hogy lehet a baloldaliságot jókedvűen, fiatalosan is vállalni.” A „Fidesz kijelenti: mi vagyunk a jobboldali erő, és aki nincs velünk, az a nemzet ellensége”. Létezik ugyan olyan szemlélet is, amely szerint jobboldali az, aki a Fidesztől, baloldali az, aki a szocialistáktól kap pénzt. Kinde Annamária hangoztatta: nem lenne baj, ha a baloldali értékrend szószólóinak hangja is jobban hallhatóvá válna. /Kinde Annamária: Lélekben annektálni. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 20./
2006. december 12.
Kinde Annamária ötödik verseskönyvét /Mondhatatlan, Nagyváradi Ady Társaság, Nagyvárad/ mutatták be december 13-án, vasárnap Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában. A kötet a szerzőnek az első Nagyváradon kiadott verseskönyve. /Bemutatták a Mondhatatlant. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2007. szeptember 4.
Szaporodnak az utóbbi években az erdélyi hírportálok. Szinte valamennyi újonnan jelentkező erdélyi on-line hírszolgáltató azt hirdeti magáról, hogy ő „az” erdélyi hírportál. Az igazi szakmai kérdés: hogy mennyire uralkodik el ezeken az internetes helyeken a bóvli – illetve mennyire vevő rá az Erdély nevével odavonzott látogató. /Kinde Annamária: Erdélyt vegyenek! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
2007. szeptember 21.
A nagyváradi Várad kulturális folyóirat hamarosan megjelenő szeptemberi száma válogatást nyújt az idei magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyen született dolgozatokból. Szép számban jelentek meg a versenyen jó íráskészségű fiatalok. Hova tűnnek el érettségi után ezek a tehetséges diákok? Nem a magyar nyelv és irodalom tantárgyból jelesre vizsgázók, olimpiászokon jól szereplők közül kerül ki a hazai magyar nyelvű sajtó utánpótlása – sajnos, írta Kinde Annamária. Ezek a jó képességű fiatalok más, pénzesebb, nagyobb társadalmi elismertséget biztosító szakmát hamarabb választanak majd, mint az újságírást. /Kinde Annamária: Kiket is vonz ma a pálya? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./
2008. február 15.
A nagyváradi Erdélyi Riport hetilap munkatársai olvasótalálkozókat szerveztek Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Csíkszeredában elmondták, jó volna megfogni a fiatalokat, de senki sem tudja valójában, hogy mi érdekli őket. Sepsiszentgyörgyön szemükre vetették, hogy túl egysíkúak, nem adnak teret az ellenvéleménynek. Az is megfogalmazódott, hogy tulajdonosi kezek vezetik a tollukat. Erre a szerkesztők megkérdezték, van-e létjogosultsága Erdélyben a baloldali gondolkodásnak? Kézdivásárhelyen megkérdezték a közönséget, mi izgatja őket jobban: a helyi gondok megoldása, vagy a Székelyföld jövője? Utóbbit jelölték meg fontosabbnak. /Kinde Annamária: A sablon nem segít. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./
2008. április 10.
Elkerülhetetlenül jön a bal, írta az Erdélyi Riport munkatársa. Mostanában mindenki jobboldali, sőt, túl jobboldali. Sokaknak a baloldalon volna a helyük. Már anakronisztikussá válik ez a rendszerváltás után elharapózott jobboldaliság-divat. A magyar történelmi egyházak (bár törekednek arra, hogy minél nagyobb karéj jusson nekik a világi hatalomból) – jók. A megoldás, írta Kinde Annamária: „menjen kifelé közéletből és főleg politikából mindenféle egyház, de nagyon gyorsan”. Mondják, a gonosz erdélyi magyar baloldal együttműködött a román baloldallal. Tudni kell, románok nélkül nem megyünk semmire. – A baloldali értéknek számító társadalmi szolidaritás szükséges. /Kinde Annamária: Modern baloldali garnitúra kerestetik. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 10./
2008. július 9.
Az erdélyi írott sajtó munkaerőhiánnyal küszködik, miközben az egyetemek újságíró szakán folyamatosan végeznek a diákok. Három városban, négy tanszéken folyik újságíróképzés – az ott „termelt” emberanyag azonban minőségileg nem megfelelő. „Valósággal újságíróiskolát kell végezni az elvileg képzett új emberekkel, mert alapfogalmakat sem sajátítanak el az egyetemek, főiskolák padjaiban. Ez olyan plusz munka, amire nincs kapacitás” – vélte az egyik erdélyi magyar napilap főszerkesztője. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen idén két évfolyam is végzett újságírás szakon. Huszonhárman a bolognai egyetemi rendszerben, hároméves képzésben és tizenhatan a régi rendszer szerint, négyéves képzésben. Cseke Péter, az újságíró szak oktatója dicsérte a végzőseit. Nagyváradon az Ady Endre Sajtókollégiumban az utóbbi években évente 15-20 hallgató jelentkezik záróvizsgára. A sajtókollégium 1994-ben alakult, és kétéves látogatás nélküli képzést biztosít a hallgatóknak. Kinde Annamária, az egyetem kommunikációt oktató tanára közölte, több százan végezték már el a tanfolyamot. A Sapientia Tudományegyetemen Marosvásárhelyen és Kolozsváron is működik kommunikáció szak. Sokan dolgoznak a sajtóban a hallgatók közül – nyilatkozta Gáspár Sándor, rádiós ismereteket oktató tanár. Virginás Andrea, a kolozsvári Sapientia egyetem fotóművészet, filmművészet, média szakának egyetemi adjunktusa szerint a tavalyi és egyben első végzős évfolyam nagyon jó arányban helyezkedett el a szakmában. A szakon évente húsz hallgató kezdi el a tanulmányait, közülük nagyjából tizennégy végez. /Antal Erika, Ilyés István, Varga Melinda: Média, a mostohagyerek. A végzős újságírók képzetlenségére panaszkodnak a szerkesztőségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
