udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
20038
találat
lapozás: 1-30 ... 19051-19080 | 19081-19110 | 19111-19140 ... 20011-20038
Helymutató:
Kolozsvár
2006. március 16.
Kolozsváron a megemlékezés a Szent Mihály-templomban kezdődött, előtte azonban, a Mátyás-szoborcsoport előtt egy fiatalokból álló csoport tüntetett egy „Vissza az egyetemünket” feliratú transzparenssel, és sok címeres magyar zászlóval. A zsúfolásig telt templomban elsőként a házigazda, Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében az 1848. március 15-én megfogalmazott kiáltvány első mondatára utalt: „Legyen békesség, szabadság és egyetértés”. Dr. Pap Géza erdélyi református püspök számba vette az elmúlt 16 évet, kijelentve: sajnos többnyire a kudarcok jutnak eszébe: az autonómia, a magyar egyetem, az egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása egyaránt álom maradt. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök arra figyelmeztetett: a szabadság üres szó marad, ha nincs mögötte erkölcsi tartalom. Kiss Béla evangélikus lelkész a zsoltáros szavait idézve fohászkodott: „Utaid, Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem…” A kolozsvári magyar főkonzulátust Kónya László gazdasági attasé képviselte, aki saját, Erdélyhez fűződő élményei alapján mondott rövid beszédet. A templomból az ünneplők a Petőfi utcai Biasini Szállóhoz vonultak, ahol előbb a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, László Attila szólalt fel. Kónya László gazdasági attasé, mielőtt felolvasta volna a magyar kormány üzenetét, közölte: „a vélemény-nyilvánítást a végére kérem”. A hallgatóság néhány kósza füttytől eltekintve ennek igyekezett is eleget tenni, de amikor a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által aláírt szöveg a státustörvényhez, a nemzeti vízumhoz és a kedvezményes letelepedéshez ért, szinte mindenki fütyülésbe kezdett. Ellenreakcióként az egybegyűltek mind Calin Platon alprefektust, mind Marius Nicoara megyei tanácsi alelnököt (aki magyarul is szólt néhány szót), de Emil Boc polgármestert is megtapsolták. Eckstein-Kovács Péter szenátor kijelentette: ő továbbra is az önálló magyar egyetem ügye mellett tör lándzsát. Beszédet mondott még Máté András Levente képviselő, majd megkoszorúzták a Biasini Szálló falán levő emléktáblát. Az ünnepség este a Magyar Operában megtartott előadással zárult. Az ünnepséget követően László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a Szabadságnak kijelentette: az általa vezetett szervezet elhatárolódik a Gyurcsány-beszédet fogadó füttykoncerttől. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Legyen békesség, szabadság és egyetértés! Március 15-ét ünnepeltük Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./2006. március 16.
Aradon március 15-én a Megbékélési parkban Bölöni György, az Arad Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a Szabadság-szobor talapzatáról üdvözölte az ünnepség közel ezer résztvevőjét. Takács Csaba, az RMDSZ országos ügyvezető elnöke, dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul és az RMDSZ megyei vezetése mellett ott volt Arad megye és város legfontosabb intézményeinek valamennyi vezetője (Stragea prefektust kivéve): Ila Carmen és Horváth Levente alprefektusok, Iosif Matula megyei tanácsi elnök, Gavril Popescu és Búza Gábor alelnökök, Gheorghe Falca aradi polgármester, Tiberiu Dekany és Bognár Levente alpolgármesterek. A kétnyelvű ünnepségen felolvasták Traian Basescu államfő, Calin Popescu-Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökök március 15-i üzenetét, majd az ünnepi szónokok következtek. /Főhajtás két forradalom hősei előtt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./2006. március 16.
Temes megyében Lugostól Gátaljáig, Dettától Ötvösdön át Végvárig méltóképpen emlékeztek meg március 15-ről, a fő rendezvényre hagyományosan Temesváron, a szabadfalui Petőfi-emlékműnél került sor. A román miniszterelnök üzenetét Marossy Zoltán kormánybiztos-helyettes tolmácsolta, majd a szervezők, mintegy tüntetőleg – a tavalyi ünnepséghez hasonlóan – nem olvasták fel Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üdvözletét. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédében szolidarást vállalt a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés szervezőivel, hozzátéve: a tömbben és szórványban élő magyarok nem létezhetnek egymás nélkül. Kitért arra, hogy a parlamentben hányan és milyen módon akadályozzák a kisebbségi törvény elfogadását, ezáltal a kulturális autonómia megvalósítását. Szász Enikő, a megyei RMDSZ művelődési alelnöke, a temesvári magyar színház igazgatója felhívta a figyelmet: a román politikum egy olyan kifejezés, fogalom – az autonómia – ellen harcol, ami a romániai színházi törvényben már régen elfogadott. A szabadfalui megemlékezések 1990 utáni történetében először bontottak magyar zászlót, mégpedig azt, amelyet Cseh Áron kolozsvári főkonzul tavaly adományozott a bánsági magyar érdekképviseletnek. A rendezvényen közreműködött a Bartók Béla Kórus és az Új Ezredév Református Gyülekezet Énekkara, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet nevében beszédet mondott Ilonczai Zsolt elnök. /Pataky Lehel Zsolt: “Isten, áldd meg a magyart!” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./2006. március 16.
A névtől a fedőnévig és vissza: a konspiráció, mint manipuláció (ügynökjelentések elemzése) címmel szervezett vitadélutánt Kolozsváron a Járosi Andor Kulturális Műhely március 14-én. Visky András író a saját édesapjáról készített jelentésekre alapozva boncolgatta a besúgó témát. A fedőnév gyakran utal a személy kilétére, az ügynöknek szabadságot is biztosít, így lelkesebben írhatja jelentéseit. A beérkezett jelentések sokszor torzak: volt, aki a tartótiszt elvárásaihoz idomulva készített jelentést, és volt, aki saját karrierjét szem előtt tartva írta jelentéseit. A tartótisztekkel, a besúgókkal el kell majd valamilyen módon számolni. /Kiss Bence: Ügynök ügyek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Édesapjáról szóló jelentéseket kézhez kapva döntött úgy Visky András író, hogy előadást tart. Visky Ferenc református lelkész volt, akit az 1956-os forradalmat követő koncepciós perben 22 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek, amelyből 7 évet le is töltött. A családot pedig – a feleséget és a hét gyermeket – deportálták egy, a Duna alsó folyásánál létesített lágerfaluba. A legfontosabb kérdés az író szerint az, hogy „hogyan kell morálisan cselekedni, mi a feladat” most, amikor valakiről kiderül, hogy informátor volt. /Debreczeni Hajnal: Ügynökjelentésekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./2006. március 16.
Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a piaristák szervezésében báró Jósika Miklós emlékestet tartottak. A magyar regényírás atyja Kolozsváron a Piarista Líceum diákja volt. Fodor György a Piaristák Romániai Rendtartományának megbízottja és az Erdélyi Piarista Diákszövetség elnöke a piarista diákokról emlékezett. Orbán István, a Báthory István Elméleti Líceum tanára felelevenítette báró Jósika Miklós életének meghatározó pillanatait. A regényíró Tordán született, 1830-ban Wesselényi oldalán, az ellenzék mellett állt ki. 1836-ban jelent meg az Abafi című romantikus regénye, amely egy csapásra meghódította az olvasóközönséget. A regényíró 1848–49-ben Kossuth Lajos híve volt, ezért a szabadságharc leverése után egy ideig bujdosnia kell, majd Lipcsébe, végül pedig feleségével Brüsszelbe ment, ahol az emigrációs politika egyik irányító személyiségévé vált. /D. I.: Báró Jósika Miklósra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 2006. március 16.
Kolozsváron a Horea Iskola III–IV. osztályos diákjai az iskola volt tanítónője, Szabó Kinga kezdeményezésére rendhagyó történelemórán vehettek részt a hidelvei templom tanácstermében. A Kolompos együttes Jönnek a huszárok című meséje következett. /(di): Rendhagyó történelemóra a Hidelvén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 2006. március 16.
Megjelent a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új száma. Néhány cím: Karsayné Dudás Magdolna: Offenzív polémia avagy szigorú számvetés (A magyar regény esztétikai kérdésköre Péterfy Jenő esszéiben); Sándor Katalin: Egy „kísérleti” antológia margójára (Kortárs-képversek ’78-ból); Kozma Dezső: A műfordítás mint a nemzeti irodalom egyik lehetősége. Az Adattárban Gaal György felleltározta Kristóf György irodalmi levelezését, Janitsek Jenő Ajton és Komjátszeg helyneveit tette közzé. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. XLVII. évfolyamának tartalmából. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 2006. március 17.
Székelyföld autonómiát akar! – derült ki a március 15-i ünnepségeken nemcsak Székelyudvarhelyen, de Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Baróton vagy Kovásznán is. Markó Béla szövetségi elnök tőle szokatlan, radikális hangot ütött meg. Kiderült, Traian Basescu elnök lelkiismeretfurdalás nélkül hagyja cserben vélt vagy valós szövetségeseit, köt új látszatszövetséget, hogy céljait elérje. Azzal, hogy március 15-e előtt néhány nappal Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét, az MPSZ elnökét fogadta, zavart és bizonytalanságot keltett az RMDSZ-ben. Vadim Tudorék és a sajtó megszelídítése elárulta: bizonyos politikai erők, a titkosszolgálatok egyetlen beintéssel az egekig tudják korbácsolni a magyarellenes hangulatot, majd ugyanazon kar egyetlen mozdulata le is tudja állítani őket, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Nyilvánvaló, Traian Basescu azért fogadta Szász Jenőt, hogy megregulázza az RMDSZ-t és Markó Bélát. Ugyancsak az államelnök tiltotta meg Vadimnak, hogy Udvarhelyre menjen, és ő kényszerítette rá politikusait, például Emil Bocot Kolozsvárott, hogy részt vegyen a március 15-i ünnepségeken. /Simó Erzsébet: Vezet-e út az egység felé? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./2006. március 17.
Sokadik alkalommal emlékezünk 1848 mártírjaira és hőseire, a magyar szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulóján, mondta Dávid Lajos március 15-én Nagybányán beszédében, majd feltette a kérdést: Vajon van-e nemzetünknek ma – legalább egy nemzedékre kiterjedően – közös magyar jövőképe? Aligha hiszem – állapította meg. „Inkább jövőképeink vannak. Baloldali és jobboldali jövőképünk, partiumi és székely jövőképünk, anyaországi és határon túli jövőképünk, politikus és civil jövőképünk. És nem mindig a magyar jövőnek, a magyarság megmaradásának alárendelve, sokkal inkább egy reálpolitikának nevezett furcsa, szűklátókörű érdekszerűségnek – amely, gyanítom, leginkább a pénzről szól” – írta. Az egyik tekintélyes anyaországi közintézmény képviselője a magyarság szórványbeli hídfőállásainak feladását fogalmazta meg. Lehet-e „fegyelmezetten kivonulni” egy végvárból? Vajon mi lenne Nagybányából, ha nem lenne Felsőbánya? Vagy mi lenne Kolozsvárból, ha nem lenne Nagybánya? És vajon mi lenne ez utóbbiak nélkül a Székelyföldből? Dávid Lajos Balassival együtt mondja: vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél? /Magyar jövőt! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 17./2006. március 17.
Marosvásárhelyen zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál. – Tolsztoj regénye alapján született meg Nagy András Anna Karenina Pályaudvar című drámája. Szabó K. István rendezésében a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház ezzel az előadással vett részt Marosvásárhelyen az Interetnikai Színházi Fesztiválon. A történet a szerelemről és a halálról szól. /Madaras Orsolya: Interetnikai Színházi Fesztivál. Marosvásárhely, 2006. március 10-19./ – Varga Ibolya, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezője elmondta, jó volt, hogy ilyen nagyszámú közönség előtt tehettek. Otthon jóval kevesebb néző előtt játszanak a termünk csupán 90 férőhelyes. Mostani előadásuk legfőbb mozgatóereje a zene, a ritmus. /Novák Ildikó: Ki a „ludas”?/ – A temesvári Csiky Gergely Állami Színház Patkó Éva negyedéves rendező szakos hallgató Learjét adta elő. Az előadás címe is hangsúlyozza (L=R+C+G), hogy lényeges eltérések vannak az eredeti Shakespeare-drámától. Az előadás szimbólumokra épül, minden egyes gesztusnak, pillantásnak meghatározott jelentése van. /Kádár-Dombi Katalin: A körön kívül/ – Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban Godot-ra vártak. Reménykedünk. Titokban mindannyian egy-egy Godot-ra várunk. /Papp Ida Júlia: Eljön-e hozzánk Godot?/ /Összeállították a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./2006. március 17.
Kántor Lajos irodalomtörténészt, a kolozsvári Korunk főszerkesztőjét a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Nem számított rá, reagált Kántor, semmilyen kerek évforduló nincs most az életében, és korábban több díjat is kapott. Idén egyedül ő kapott Erdélyből ilyen magas állami kitüntetést, de nem volt más a Magyarországgal szomszéd országokból sem. Úgy érzi, hogy ez eddigi munkájának szól. A Korunk folyóirat költözése anyagilag veszélyessé tette a helyzetüket. Nagy mecénások kellenének, s akkor nem lennének állami pénzekre rászorulva. A Korunk Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke, Dégenfeld Sándor többször jelentős összeggel támogatta a folyóiratot. Áprilisi számuk központi kérdése lesz: politizálás hatalomban és ellenzékben. Kántor úgy látja, hogy a vezető politikusok elvárják, hogy aktívabb legyen az értelmiség, ugyanakkor pedig az értelmiség úgy érzi, hogy nem hallgatják meg. A politikai elit nagyjából bezárkózik a saját köreibe, az értelmiségiek pedig szintén a maguk dolgaival foglalkoznak. A magyar irodalom egységével kapcsolatos vitában Kántor álláspontja: van az egyetemes – és nem egységes! – magyar irodalom, amibe minden jelentős érték beletartozik. Ugyanakkor az erdélyi magyar irodalom esetében számos más szempontot is figyelembe kell venni. A kettőt nem egymás ellen, hanem egyszerre kell megírni. Kántor Lajos eddigi díjai: 1971, 1981 a Kolozsvári Írói Egyesület Díja , 1975: a Román Tudományos Akadémia Díja, 1992: Pulitzer-emlékdíj, és Magyari Lajos-díj, 1995: Madách-díj, 1997: a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, és Aranytoll Díj, 1998 József Attila-díj, 2004: Széchenyi-díj, 2006: Aranyalma Díj, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Guther M. Ilona, Budapest: Politika, értelmiség, illúzió. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2006. március 18.
Március 17-én újabb eMagyar pontokat avattak a Maros megyei Nyárádgálfalván és Erdőszentgyörgyön. Az internet-hozzáférési pontok annak a Maros Hálónak a részei, amely keretében eddig a Progress Alapítvány a magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium és a Puskás Tivadar Közalapítvány támogatásával nyolc nyilvános hozzáférési pontot hozott létre, és mintegy tíz további pont jön létre 2006 folyamán. – Leginkább azért van szükség ezekre a pontokra, hogy megszűnjön a vidék és város közötti ellentét úgy, hogy a lakosság egyúttal helyben maradjon. 2006-ban további 60 eMagyar Pont kerül kialakításra a magyarok által lakott régiókban – hangsúlyozta Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával 2004-ben 162 új számítógépet és 51 nyomtatót kaptak a nyertes pályázók, ezek közül 34 iskola részesült infrastrukturális támogatásban. Az internetes tartalomfejlesztés területén mintegy 40 erdélyi közérdekű portál nyert támogatást. Szintén a 2004-es IHM-támogatás révén jött létre a Hargita Háló, a Csíki-medence intranet-hálózata. A 2005-ös támogatás révén Erdélyben mintegy 90 eMagyar Pont jött létre, folytatódott a Hargita Háló kibővítése, elkezdődött a Bihar Háló és Maros Háló kiépítése. Megkezdődött az Erdélyi Közös Katalógus (www.konyvtar.ro) kialakítása, amely az erdélyi magyar könyvtárak kartotékrendszerének a digitalizálását és hálózatba kapcsolását teszi lehetővé. A március 4-én Kolozsváron megszervezett első Erdélyi eMagyar Pontok találkozóján a hálózattá fejlődött projekt jövőbeni feladatait beszélték meg. Szükséges a rendszer olyan jellegű alakítása, hogy ez 2007-től európai uniós támogatásban is részesülhessen. /Mészely Réka: Bővül a Maros Háló. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./2006. március 18.
A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vette át Szilágyi Ferenc operaénekes, a kolozsvári Magyar Opera örökös tagja március 17-én Cseh Áron főkonzultól, több évtizedes kiemelkedő színvonalú zenei munkássága elismeréséül. Mindig megtiszteltetés a magyar konzulátus számára, ha a Magyar Köztársaság elismerését nyújthatja át kiemelkedő tehetségű művészeknek, ez is hasonló ünnepi alkalom – fogalmazott Cseh Áron főkonzul. A Magyar Köztársaság elnökeként érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozom Szilágyi Ferenc operaénekesnek – tolmácsolta Sólyom László államelnök március 15-én megfogalmazott üzenetét a főkonzul. Szakmai méltatást Szép Gyula, a kolozsvári Magyar Opera aligazgatója mondott. Kifejtette: Szilágyi Ferenc egyike az erdélyi opera-színpad legszínesebb egyéniségeinek, legendás hangi és művészi adottságokkal megáldott énekes. Szilágyi Ferenc elmondta: Istennek tartozik köszönettel azért, hogy felépült tüdőbetegségéből, hogy énekelhetett. /Farkas Imola: Magyar állami kitüntetés Szilágyi Ferencnek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./2006. március 18.
2006 két nagy zeneszerző születési évfordulójának esztendeje. Mozart 250 éve jött a világra Salzburgban, Bartók 125 éve született Nagyszentmiklóson. A két jelentős jubileum köré szerveződő nemzetközi rendezvénysorozat kiemelkedő magyarországi eseménye a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája 1992-től bekapcsolódott a fesztivál programjába, s annak hivatalos részvevőjévé vált, azóta gondoskodik arról, hogy az erdélyi képzőművészek minden alkalommal jelen lehessenek a fesztiválon. Az idén a két zeneszerző személyiségét, életművét választották a kiállítás témájául. A galériavezető Kulcsár Edit felhívást tett közzé a tárlaton való részvételre. Március 21-én a budapesti Vármegye Galériában lesz a kiállítás ünnepélyes megnyitója. A tárlatot Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző nyitja meg. Közreműködik a marosvásárhelyi, jelenleg Székesfehérváron élő szobrász, Székely János Jenő. A kiállítók nagyobbik hányada vásárhelyi alkotó, de Kolozsvárt, Csíkszeredát, Szatmárnémetit, Aradot, Tordát, Szászsebest, Máréfalvát, Diószént, Székelykevét is képviselik munkák a jubileumi rendezvényen. /(nk): Mozart és Bartók az erdélyi művészetben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./2006. március 18.
Csutak Levente életút-kiállításnak is nevezhető grafikai tárlatának összekapcsolása a kézdivásárhelyi március 15-i ünnepségekkel telitalálat. Csutak Levente pályájához a szellemi önvédelem kapcsolódik. Az erdélyi művészet és művészeti élet második világháború utáni megújulása a csatatér. Ez a korszak egy csodálatos képzőművész-nemzedéket indított el. Elég Csutak Levente pálya- és kortársaira gondolni, Feszt Lászlóra, Cseh Gusztávra, Deák Ferencre, Bardócz Lajosra vagy Árkossy Istvánra. Csutak Levente Kovásznán született, innen indult meghódítani a művészet világát. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum képzőművészeti tagozata után a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola következett, ahol Andrássy Zoltán, Feszt László és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1964–68 között Nagyszebenben rajztanárként dolgozott, 1968-ban a brassói Új Idő hetilaphoz, az időközben nevet változtató Brassói Lapokhoz kerül grafikai szerkesztőként. Brassóban teljesedett ki művészi pályája, évtizedeken át szervezte a Brassói Lapok Galériáját, amelyben több mint százötven művésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Csutak Levente 2000-ben vonult nyugdíjba. 1990-től új korszak kezdődött az erdélyi magyar művészetben. Csutak Levente, szinte természetszerűen találta meg ebben a régóta esedékes identitás-helyreállításban hőseit, eseményeit, eszményeit. Sorra rajzolta meg Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Gábor Áron, Kós Károly, Kossuth Lajos, Bod Péter, Szacsvay János, Mikes Kelemen, Orbán Balázs és mások portréját. A háromszéki forradalom és szabadságharc egyik kedvenc témája Csutak Leventének, írta Banner Zoltán. /Banner Zoltán: Csutak Levente, a grafikus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./2006. március 18.
Az Erdélyi Művészet, a Székelyudvarhelyen megjelenő művészeti folyóirat /főszerkesztője Veres Péter/ 22. számában Kincsek röjtökben címmel Kovács Árpád, a kortárs magyar művészet különböző műfajokkal kísérletező képviselője és a néhány évvel ezelőtt elhunyt budapesti Veress Pál festő- és grafikusművész életútját, művészi pályáját mutatja be. Szűcs György budapesti művészettörténész a Nagybánya-jelenséget elemezte. Kozma Erzsébet (1879–1973) „szobrásszá válásának és életútjának néhány biztosabb adatra támaszkodó földerítését” tűzte ki céljául Murádin Jenő. Öt kolozsvári festő, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor és Szolnay Sándor munkáiból 2005 őszén Budapesten rendezett kiállításról Sümegi György művészettörténész írt. A lap közölte továbbá Bíró József erdélyi kastélyokat bemutató sorozatának IV. részét, valamint a 2005. évi EMKE-díjasok névsorát. /Művészsorsok az Erdélyi Művészetben. Kultpárlé. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./2006. március 20.
Március 18-án tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsa együttes ülését Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, melyet az 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi véres etnikumközi konfliktusra emlékezve kezdtek meg. Markó Béla elmondta: Traian Basescu államfőtől tudja, hogy Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester a március 15-i székely nagygyűlésen lemondott volna valamennyi autonómiával kapcsolatos dokumentum felolvasásáról annak érdekében, hogy az államelnök az ünnepségre a városba utazzon. Markó Béla a 16 évvel ezelőtti márciusi marosvásárhelyi eseményekre emlékezve leszögezte: valamennyi népnek túl kell tennie magát a történelmi sérelmeken, az emlékezetet pedig ébren kell tartania. A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceum visszaszerzésért folytatott küzdelmével az erdélyi magyarság – az RMDSZ vezetésével – már 1990-ben az autonómia megteremtéséért harcolt. Ugyanígy sikerült előrelépni az egyházak, az anyanyelvű oktatás, a restitúció, a gazdaság autonómiája terén is. A székelyudvarhelyi nagygyűlésre utalva Markó annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az autonómiát nem kikiáltani, hanem kiküzdeni kell érte. Úgy vélte, ami Székelyudvarhelyen történt, csak arra volt jó, hogy a románok és a magyarok között tovább növekedjen a feszültség. Markó hangsúlyozta, az RMDSZ-nek nincs alternatívája, a szájhősködés és a megalkuvás, a hihetetlen elérzékenyülés egy államfői látogatástól, a lemondás az autonómiát célzó minden programpontról – ez nem alternatíva. Markó szerint Szász Jenő polgármester az államfővel való megbeszélése során nem említette az autonómiát. „Nekünk román politikus soha nem szabta meg azt, mit olvashatunk fel, hogyan nézzen ki a beszédünk” – mondta. Markó kifejtette: a korrupció ellen harcolni kell, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy csorbítsa a jogállamiság alapelveit, korlátozza a törvényhozás hatáskörét, és indokolatlanul növelje a titkosszolgálatok hatalmát. Kelemen Hunor SZET-elnök szerint a titkosszolgálati törvénycsomag a szolgálatok hatalmának növelésével a parlament gyengítését kívánja elérni. Kónya-Hamar Sándor pedig elítélte az „oszd meg, és uralkodj” stratégián alapuló államfői politikát, és üdvözölte, hogy a magyarság Nagyváradon az idén is együtt ünnepelte március 15-ét. Lakatos Péter a magyar futballban elterjedt „Puha vagy, Jenő!” bekiáltást vette kölcsön a székelyudvarhelyi polgármester bírálatára, Verestóy Attila viszont úgy vélekedett, hogy az RMDSZ-nek komolyan kell vennie a március 15-én történteket. Leszögezte ugyanakkor, hogy Udvarhely nem Szász Jenőt, hanem Orbán Viktor barátját választotta meg polgármesternek, ám ennek ellenére elmondta, hogy szükségesnek tartja a kapcsolatot a magyarországi politika valamennyi irányzatával. Eckstein-Kovács Péter szerint a kisebbségi törvény megfeneklett, a kolozsvári magyar oktatók kénytelenek voltak állásfoglalásra szólítani az RMDSZ-t egyetem-ügyben. A szenátor hangsúlyozta: az RMDSZ a korrupcióellenes harcban sem áll a jó oldalon. Toró T. Tibor úgy látta, Markó Béla szokatlan ingerültsége azt jelzi, hogy bajok vannak. A képviselő szerint az RMDSZ rosszul kezelte a székelyudvarhelyi fórum ügyét, s a történtekért „az RMDSZ-ben van a felelősség”. Arra bíztatott, hogy a szövetség vegye észre: „létezik az RMDSZ-en kívül is élet”. Gaal György kifejtette, hogy a visszaszolgáltatott földek, erdők és ingatlanok (magánházak, udvarházak) elkótyavetyélését az RMDSZ próbálja megakadályozni, Markó Béla elismerte, hogy a felelősség a székelyudvarhelyi dolgokért a szövetségre is hárul. Elakadt a kisebbségi törvény – ismerte el a szövetség elnöke, de megjegyezte: – Legradikálisabb püspök urunk elérzékenyülten üdvözli az államelnök párbeszédre nyitottságát és készségét, de ugyanez az elérzékenyült püspök urunk azért csak tudja, hogy az általa megalkuvónak, gyengének, mérsékeltnek, üresnek tartott kisebbségi törvénnyel kapcsolatban az államelnök nem szólt egy szót sem, illetve amit szólt, az nem ért semmit. Markó rámutatott: magától Traian Basescutól tudta meg március 14-én folytatott telefonbeszélgetésük során, hogy aznap délután Székelyudvarhelyen „a kezdeményezők óriási vitában és veszekedésben vannak, mert próbálják teljesíteni az államelnöknek azt a kérését, hogy nincs kiáltvány, nincs nyilatkozat, nincs semmi dokumentum a nagygyűlésen, és akkor az államelnök március 15-én elmegy a nagygyűlésre”. Az államelnököt óráról órára tájékoztatták: hogy néz ki a szöveg, hova jutottak, mi van a kiáltványban, mi nincs a kiáltványban. Az RMDSZ-elnök hangsúlyozta, az országban el kell jutni oda, ahova Európa eljutott: aki a közösség kenyerét eszi, a mi kenyerünket eszi, a mi szolgálatunkra áll – nem a mi szolgánk! –, az tudjon magyarul. A marosvásárhelyi SZKT-n elhangzottakra reagálva Szász Jenő kijelentette: Markó Béla nem tudhatja, hogy ő miről beszélt a román államfővel, hiszen Bukarestben két órán át, a március 16-i székelyudvarhelyi elnöki látogatás során pedig három és fél órán keresztül szűk körben, bizalmasan tárgyalt Traian Basescuval. Többek közt éppen az erdélyi és a székelyföldi magyarság autonómiatörekvéseiről beszéltek – közölte a székelyudvarhelyi polgármester. Szász szerint a Ion Iliescu és az Adrian Nastase vezette Szociáldemokrata Párttal a párbeszéd inkább üzleti ügyekről szólt, most azonban új fejezet nyílt a magyar–román dialógusban, új, őszinte szereplőkkel. Hangsúlyozta: ez az áttörés a március 15-i székely nagygyűlés és a román államfővel való tárgyalások következménye. Az RMDSZ-nek észre kellene vennie, hogy nincs egypártrendszer, és más is létezik a politikai porondon – vélekedett az udvarhelyi elöljáró. Arra kérte Markó Bélát, látogasson el ő is Székelyudvarhelyre, ahol szívesen és nagy tisztelettel fogadná. Leszögezte: az RMDSZ-nek pedig ott volna a helye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség mellett, az autonómia ügyének közös frontján. /T. Sz. Z.: RMDSZ-bekiabálás: „Puha vagy, Jenő!” Markó Béla szerint nincs alternatívája az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./2006. március 21.
Stefano Bottoni olasz történész rámutatott, hogy Romániában 2000-ig alig voltak hozzáférhetők levéltári anyagok. Gyakorlatilag oral history módszerekkel lehetett meginterjúvolni a túlélőket, és az ezekből alkotott kép csak nagyon részleges lehetett. Eddig elsősorban a nagyvárosokról lehetett tudni: Temesvárról és a kolozsvári próbálkozásokról, a Bolyai Egyetemen meg a képzőművészeti főiskolán történtekről. Arról, hogy mi történt vidéken, Székelyföldön vagy Bukarestben, eddig nem lehetett semmit sem tudni. A levéltári anyagokból rajzolódott ki, hogy az erdélyi 56 más, mint a magyarországi eseménytörténet. Mégis országos méretű megmozdulásról van szó, meg is torolták országosan. Bottoni a Szoboszlay-ügyre a szakirodalomban bukkant rá, amikor doktori munkáját készítette. Tíz véglegesen halálos ítéletű per alig van a román kommunista rendszer történetében. Bottonit foglalkoztatta, hogy mi vezetett ilyen méretű megtorlásra: 57 vádlottat elítéltek, 10 halálos ítéletet és további 10 életfogytiglani vagy kényszermunkára való ítéletet hajtottak végre. Megállapította, hogy volt egy komoly konspirációs terv, nem egy őrült, hanem egy nagyon elszánt és intelligens ember vezette, talált társakat is hozzá. Azért maradt névtelen forradalmár Szoboszlay, mert családja nem tudott róla: 1945 után áttelepedtek Magyarországra, miközben Szoboszlay Aladár Erdélyben maradt, és ott pappá szentelték 1948 után Temesváron. Mivel nagyon nehéz volt a kapcsolattartás a két állam között, keveset tudtak róla. Családja azt sem tudta, hogy Aladárt 1958-ban kivégezték. - Szoboszlay meg tudta győzni társait arról, hogy ezt a tervet véghez lehet vinni. Bottoni társalkotója a Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című filmnek. Zágoni Balázs fedezte fel a Magyar Történelmi Filmalapítvány 56-os tárgyú filmekre szóló pályázatát, és megkereste Bottonit, mint történelmi szakértőt. Majdnem egy évig dolgoztak együtt ezen a filmen. /Csóg Szidónia: Erdélyi 56. Beszélgetés Stefano Botoni történésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./ Zágoni Balázs filmrendező elmondta, hogy félelmetes szakadék tátong a Szoboszlay-ügyben a legenda és a dokumentumok között. Rengeteg ember nagyon sok mindent eltemetett, mert olyan megrázó és veszélyes volt erről beszélni, hogy jobbnak látták a hallgatást választani, és sokan ma sem mernek beszélni. Zágoni Balázs számára megdöbbentő volt, ahogy Szoboszlay fokozatosan radikalizálódott. Ezek az emberek elhitték, hogy sikerül létrehozni az Osztrák–Magyar–Román Államszövetséget. /Csóg Szidónia: Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia. Beszélgetés Zágoni Balázs filmrendezővel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./2006. március 21.
A törvény szerint minden olyan településen, ahol az 1992-es népszámlálási adatok szerint a nemzeti kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot, az illető kisebbség nyelvén is ki kell függeszteni a települést jelző táblát, a vasútállomásokon is. Sok esetben a helyi hatóságok addig halasztották – büntetlenül – a táblák kifüggesztését, amíg nyilvánosságra kerültek a 2002-es népszámlálási adatok. Eszerint több településen, lásd Kolozsvár esetét, 20 százalék alá csökkent a magyar lakosság aránya. Az RMDSZ törvénykezdeményezése értelmében azokra a településekre is érvényes kell hogy legyen két- vagy többnyelvű táblák kifüggesztése, ahol 2002-ig 20 százalék alá csökkent a különböző nemzeti kisebbségek aránya. Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter elmondása szerint országszerte 233 olyan helység van, amely az említett törvény hatálya alá esik. Ezek közül 176-ban már kifüggesztették a táblát, a többire pedig pár hónapon belül kerül sor – legalábbis így szól a miniszteri ígéret. A szaktárca már kiküldte az összes helyi vasút-igazgatósághoz az utasítást, hogy minél hamarabb szerezzenek érvényt a törvénynek – nyilatkozta Borbély László. A kétnyelvű kolozsvári helységnévtáblát az akkori városvezető, Gheorghe Funar nem engedélyezte. Miután Kolozsváron is megtörtént végre a „hatalomváltás”, akkor viszont a vasúttársaság hivatkozott arra, hogy a 2002-es népszámlálási adatok szerint Kolozsváron a magyar lakosság számaránya 20 százalék alá csökkent. /Nagy-Hintós Diana: Kolozsváron is lesz kétnyelvű helységnévtábla a vasútállomáson? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2006. március 21.
Templomot építenének Szatmárnémeti történelmi központjában az ortodoxok, miként ezt Kolozsvárt, Gyulafehérvárt, Aradon és máshol tették. Nem tűrhető tovább, hogy a várost továbbra is a magyar történelmi egyházak templomai uralják. Ráadásul olyan patinás műemléképületekkel, mint a klasszicista székesegyház, a neogótikus Kálvária templom, a neobarokk Láncos, vagy az eklektikus Zárda templom. Az ortodoxok rengeteg huzavona után az elmúlt hetekben bírósági végrehajtóval visszaadták a görög katolikusoknak a régi rendszerben tőlük elvett Mihály és Gábor arkangyalok templomát. S bár alig 50 méterre innen van egy ortodox templom, a „kiszorultak” mégsem azt választották, hanem egy közeli udvart. Annak ellenére, hogy Szatmárnémetiben jelenleg hat új ortodox templom épül, ők játsszák az áldozatot, a kitaszítottat. Most őket kell kárpótolni, méghozzá úgy, hogy a közelben, vagyis a főtéri parkban építhessenek templomot. A korábban elfogadott városrendezési terv szerint a történelmi városközpont műemlékjellege miatt védett, ahová semmiféle indokkal nem emelhetnek új épületeket. Másfél év múlva helyhatósági választás lesz, mindent elkövetnek majd, hogy a magyar polgármestert és a magyar többségű tanácsot leváltsák Szatmárnémetiben. /Sike Lajos: Elkezdődött. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./2006. március 21.
Tompa Gábornak, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezőjének ítélte a 2005-ös év színház kategóriában járó díját a Radio Romania Cultural adó. Az évente tizenegy kategóriában kiosztott díjakra jelöltek között Tompa az egyetlen magyar díjazott. /G. E.: Radio Cultural-díjas Tompa. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./2006. március 21.
Március 18-án rendkívüli ülést tartott a szamosújvári kultúrház irodalmi köre. A kisváros alkotói Lengyel Márton helybeli festőművészt látták vendégül, aki egyben a Képzőművészeti Egyesület elnöke is. Irodalmi est szervezéséről volt szó, amelyre a főtéri képgalériában kerülne sor, képek és szobrok „társaságában”. A helybeli költők mellett jelezték jelenlétüket a dési irodalmi kör tagjai is (nemrég szamosújvári fiatal alkotók látogattak Désre). A havonta megrendezendő alkotói esteket ezentúl kolozsvári meghívottak is megtisztelik. /Erkedi Csaba: Tárlatlátogatás és irodalom Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2006. március 21.
Eckstein-Kovács Péter szenátor volt a házigazdája a március 17-én, Kolozsváron, a Tranzit Kávézóban megtartott könyvbemutatónak, amelyen Egyed Péter Látlelet (Tanulmányok, esszék Románia 15 évéről) /Kalota Kiadó, Kolozsvár/ című kötetével ismerkedhetett meg a közönség. Egyed Péter már a 13. köteténél tart. Sokoldalú ember, munkái átfogják a poétikát, a regényírást, a filozófiát és a közírást. A kiadó vezetője, Géczy A. János elmondta: számára fontos eseménynek számít ez a könyvbemutató, tavaly ősz óta ugyanis azt fontolgatta, hogy megszünteti a kiadót, de látva a mostani jelentős érdeklődést, úgy döntött, hogy mégis tovább működteti. /Köllő Katalin: Megfelelő szerző megfelelő helyen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2006. március 22.
Jogerős ítélet született az 1989-es kolozsvári utcai tüntetés megtorlása kapcsán indított perben. A Legfelsőbb Bíróság a felpereseknek adott igazat, és elutasította a vádlottak által megfogalmazott fellebbezést. A tüntetők elleni fegyveres fellépés során 26-an vesztették életüket, 52-en pedig megsebesültek. A hat vádlott közül öt személy esetében a legfelsőbb bíróság megerősítette a börtönbüntetést. A tüntetés elfojtásában részt vevők közül elítélték Iulian Topliceanut, a negyedik katonai hadtest parancsnokát, Ioachim Mogát, a Román Kommunista Párt megyei bizottságának főtitkárát, Valeriu Burteát, az egyik szászfenesi kaszárnya egykori parancsnokát, Ioan Cocant volt hadosztályparancsnokot, Ilie Dicu őrnagyot és Marian Bolbos őrvezetőt. Ioachim Mogának nyolc évet, Iulian Topliceanunak pedig tíz évet kell rácsok mögött töltenie. Valeriu Burtea, Ilie Dicu és Ioan Cocan által megfogalmazott vádak jogi besorolását megválasztották, így Burteat és Cocant kilenc év börtönbüntetésre ítélték. A legsúlyosabb büntetést Dicu őrnagy kapta, akinek 15 évet kell börtönben töltenie. A legfelsőbb bíróság Bolbost felmentette. A bírák a vádlottakat több mint 36 milliárd lejes kártérítés kifizetésére kötelezte a Védelmi Minisztériummal együtt. Ezt annak a 80 családnak kell törleszteniük, akik magánjogi igénylést támasztottak. /Ítélet a kolozsvári forradalom perében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2006. március 22.
1995 novemberében hivatalosan is megalakult az Apáczai Csere János Líceum /Kolozsvár/ néptáncegyüttese Szarkaláb néven. A Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője a kezdetekben Pillich Gyöngyvér volt. Az évek során mind az együttes-vezetők, mind pedig a tagok cserélődtek. 1998-tól a Szarkaláb vezetését Pillich Balázs vette át, az Apáczai Csere János Líceum részéről pedig 1999-től Mihály Béla testnevelés tanár felelt a csapat munkájáért. 1999-ben teljes egészében kicserélődött az együttes tagsága, ez a szakadás egybeesett egy új kolozsvári néptáncegyüttes, az Ördögtérgye megalakulásával. Ettől kezdve a Szarkaláb zömét már nem apáczais diákok, hanem Erdély különböző vidékeiről származó, Kolozsváron tanuló egyetemi hallgatók alkotják. Az új csapat több bel- és külföldi rangos fesztiválon, rendezvényen vett részt. A Szarkaláb fennállásának tíz éve alatt több mint 40 fesztiválnak, falunapnak, kiállításnak, ünnepségnek volt a meghívottja Magyarországon, Felvidéken, Vajdaságban Horvátországban és más országokban. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány az együttes fenntartó intézménye, turnészervezéssel, támogatásszerzéssel, a teljes infrastruktúrájának használatával nyújtott támogatást. A Heltai Alapítvánnyal való szoros együttműködés eredményeként a Szarkaláb társszervezője az évente megszervezendő „Szent István-napi Néptánctalálkozónak”, melyet a szakmai körök már Erdély legnagyobb nemzetközi kisebbségi fesztiváljaként tartják számon. Az együttesnek saját zenekara nincs, Erdély valamennyi táncház-zenekarával dolgoztank már. Muzsikált már nekik a Palló, Tarisznyás, Tüske, Pirászló zenekar, a Háromszék és a Hargita Együttesek zenekarai és mások is. A Szarkaláb Néptáncegyüttes 2005/2006-ban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. /Tíz év Szarkaláb – Ünnepi fesztivál március 25–26-án. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2006. március 22.
Csép Sándor nemrég szakmai elismerésben részesült: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll-díjjal tüntette ki. Nyomtatott formában megjelent munkássága elsősorban filmekre, forgatókönyvekre szorítkozik. Négy esztendeig volt riporter a Kolozsvári Rádiónál, aztán a tévénél, egészen 1983-ig, amikor kitették a szűrét a televíziótól. 1985-től 1989-ig a Korunknál dolgozott, a terjesztői teendőket végezte, ugyanis nem publikálhatott. Csép Sándor elmondta, hogy kritikus a rendszerrel, és az RMDSZ-szel szemben is. 1989 után megvalósult a sajtószabadság, sőt, sajtó-szabadosság is, mindent meg lehet írni, a hazugságot is. Ezelőtt 16 évvel elindították a kolozsvári újságíróképzést. Most már nem csak a BBTE-n, hanem a Sapientián is van képzés, sőt Nagyváradon, az Ady Endre Sajtókollégiumban is. Ma már vannak kiváló szakemberek, Csép nem fél az egész napos televíziózástól sem, mert Romániában van egy 25–30 műhelyből álló filmalkotó-közösség, akikkel elő tudnának állítani színvonalas műsort. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Az elégedetlenség az embert tovább lendíti. Interjú Csép Sándor újságíróval. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2006. március 22.
Elhunyt dr. Újvári József professzor /Nagyenyed, 1928. ápr. 15. – Kolozsvár, 2006. márc. 20./, a kiváló egyéniség. A Bolyai Egyetemen folytatta tanulmányait, Szentpéterváron szakosodott, elkészítette „Románia vízrajzának elemei” című doktori tézisét. A bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságon osztályvezető lett és oktatott a Parhon Egyetemen. Később Kolozsvárra ment előadótanárnak a Bolyai Egyetemre, majd a Babes–Bolyaira. 1981-ben kinevezték professzornak, 1990-től doktori vezető, majd 1993-ban nyugdíjba vonult. Foglakozott Románia vízrajzával, földrajzi monográfiájával, megírta „Románia vizeinek földrajza” című munkáját. Számos könyvet, egyetemi jegyzetet, tanulmányt jelentetett meg itthon és külföldön egyaránt. /Dr. Pándi Gábor: A TANÁR ÚR! Dr. Újvári József professzor (1928–2006). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2006. március 23.
Tavaly októberben létrejött a Kolozs Megyei Tanács brüsszeli képviseleti irodája, melynek célja a megye és az Európai Unió közötti kapcsolatok kiépítése és fejlesztése. Létrehozzák a Kolozsvári Európai Bizottságot (KEB), a KEB első ülése március 30-án lesz.. A KEB-nek nincs magyar tagja, ezt Dan Luca, az Európa Ház elnöke azzal magyarázta, hogy nemzetiségi hovatartozás nem jelentett szempontot a tagság összeállításánál, de meghívják megfigyelőként a testületbe Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, továbbá az alakuló ülésre Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti megfigyelőt, képviselőt és Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnököt is. /B. Á.: Kolozsvári Európai Bizottság alakul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./2006. március 23.
Niedermüller Péter távolról értetlenül nézi az erdélyi magyar egyetem körüli vitát, ő nem érti, hogy miért lenne jó egy önálló, államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem vagy akár egy magyar tagozat. Szerinte a kolozsvári egyetemen ma is van magyar nyelvű oktatás. A vitában elhangzott, hogy az erdélyi magyarságnak jár a magyar egyetem, ezt Magyarországon is lehet olvasni az újságokban, például a Népszabadságban. Niedermüller szerint az erdélyi magyaroknak sem jár semmiféle különleges státusz, mert nem szorulnak rá. Szerinte a vitából a szakmai szempontok hiányoznak. Niedermüller kijelentette, hogy egyetemek, karok, tagozatok „etnikai alapon történő megszervezése, létrehozása lényegi módon áll szemben a modern tudományok talán legfőbb jellemzőjével, a nemzetköziséggel és a nyitottsággal.” Minden valamirevaló egyetem arra törekszik, „hogy minél kozmopolitább legyen, hogy minél több különböző országból, kultúrából, gondolkodásbeli hagyományból érkező tanárral és diákkal büszkélkedhessen.” A mai globális világban „egy olyan egyetem koncepciójával előállni, amely etnikai alapon szerveződik nem egyszerűen anakronisztikus”. A magyar nyelvű egyetem/tagozat „a saját nyelvbe és kultúrába való bezárkózás”. /Niedermüller Péter: Az egyetemi vita. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23./2006. március 23.
Tamás Pál /Budapest/ kifejtette álláspontját a kolozsvári egyetemi vitáról. Az oktatói gyűlés óvatos volt. Az RMDSZ nem volt igazán partner a konfrontációhoz. A magyar egyetemet követelőket Tamás Pál „új türelmetleneknek” nevezte. Szerinte az országos politikacsinálásnak már harmadik parlamenti ciklusban része az RMDSZ. Egyre több magyar politikusnak, értelmiséginek adják meg a lehetőséget arra, hogy az ország felelős, teljes jogi polgáraként dönthessen fontos kérdésekben. Ő ezt komoly sikersztorinak látja. Azonban az erdélyi magyarok a romániai magyar politizálást „mindenekelőtt szimbolikus sérelmi politizálásként tanulták újra 1990 után”. Tamás Pál számára a magyar egyetemért folytatott akció csak nehezíti a bukaresti magyar vezetők munkáját. Úgy látja, szükséges a „multikulti egyetemen” néhány magyar páthuzamos felirat, bizonyos egyetemi dokumentumok, hivatalos bulletinek – ha nem is teljes terjedelmű, de magyar nyelvű megjelentetése. A magyar szellemi jelenlétet az egyetemen emelné jól felépített magyar interdiszciplináris és román–magyar diszciplináris kutatói szemináriumok hálózata. Szerinte potenciálisan adva van egy komplex erdélyi magyar kultúrakutatási szeminárium a magyar bölcsésztanszékek – irodalom, néprajz, történelem együttműködéséből és egy ugyanilyen a szociológus, politológus, publicista, közgazdász programok oktatóbázisára építve. Ezek néhány év után akár egyetemi kutatóintézetként is intézményesedhetnének. A reformról alkotott elképzeléseket kell kidolgozni, ez „az önkéntes gettóépítési programnál azért talán mégis szerencsésebb lehetne”. /Tamás Pál: Az egyetemi csapda. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23./