Március 14-én tartotta Lippán márciusi ülését a helybeli Degré Alajos Olvasókör a katolikus plébánia hittantermében. Czernák Ferenc az 1848-as eseményekhez fűződő költeményeket szavalt. A szabadságharc eseményeit Tornáczky Dénes ismertette. /(b): Olvasóköri ülés volt Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2007. március 16.
Veres István Tollhegy című könyvét mutatják be Szatmárnémetiben, mely az újságíró 2006-ban megjelent publicisztikáit tartalmazza. Az írások közül néhány cím: Ma is védenünk kell nyelvünket, Nem könnyű az RMDSZ-nek, Miért nem tudunk ünnepelni?, Korrupció fent és lent, Autonómia az autonómiában. A Tollhegy az első kötete annak a sorozatnak, amelyet a Szatmári Magyar Hírlap – melynek Veres István főszerkesztője – kíván megjelentetni a következőkben. Elsősorban olyan írásokról van szó, amelyek a magyar kultúrát, ezen belül is a szatmári értékeket, hagyományokat szolgálják, ápolják. /Sike Lajos: Tollhegyen a szűrünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2007. március 17.
Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 17.
Visky S. Béla a nyolcvanas évek első felében nemzedéktársaival együtt kitüntetésnek érezte, hogy Tőkés István professzor tanítványai lehettek a Protestáns Teológián. Megtanulhatták a felemelt fővel való szólás erkölcsét az intézetben, amikor Ungváry szekus ezredes úgy sétafikált, mintha ő maga lett volna a püspök. Visky S. Béla Tőkés Istvánhoz írt nyílt levelében válaszolt az őt támadó cikkre /Szabadság, márc. 6./, megjegyezve, tényleg református teológiát tanít az egyetemen, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem doktorált. Visky szerint „Azzal a gyakorlattal, hogy egyházam átveszi a politikai módszerek és beszédmódok csűréseit-csavarásait, pöcegödröt csinál a saját szájából a világ előtt; sőt éppen a református egyház az, mely ilymódon megerősíti a politikumot a maga machiavellista hazugságaiban. ” Hozzátette: „nagy baj, sőt szörnyű szerencsétlenség, ha az egykori forradalmár diktátorrá válik. ” Vajon Tőkés Lászlóra, az egykori forradalmárra, alkalmazható-e a fenti tétel? – kérdezte. Ezt a kérdést társadalmi vitára bocsátja. /Visky S. Béla: Adalékok egy kortárs magyar drámához. Nyílt levél Tőkés István részére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Előzmény: Tőkés István: Viták hevében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2007. március 17.
Visky S. nyílt levele mellett hosszasan írt arról, hogy mi a különbség a hős és a szent között. „A hős bedobja az életét: hazardírozik. A szent tudja, hogy élete nem veszhet el. ” – ilyen és hasonló példázatokkal támasztja alá, hogy Tőkés László rossz úton jár. – /Visky S. Béla: Március idusán: szentenciák két hangra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2007. március 17.
Az RMDSZ országos vezetősége az idén is megemlékezik a márciusi események áldozatairól: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Takács Csaba ügyvezető elnök március 17-én Marosvásárhelyen, az Elnöki Hivatalban találkozik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával. Az RMDSZ képviselői ez alkalommal is átnyújtják azokat az adományokat, amelyeket az ügyvezető elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ szolidaritási alapjából különítettek el az áldozatoknak valamint hozzátartozóiknak. /Találkozó az 1990-es márciusi események kárvallottjaival. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 17.
Március 16-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megnyitották az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt megszervezett XII. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát. A hagyományoknak megfelelően, az idei rendezvényen is – a hazaiakon kívül – Budapestről, Kecskemétről, Debrecenből, Pozsonyból érkezett egyetemi tanárok és fiatal kutatók vesznek részt. Bevezetőjében dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke hangsúlyozta, az előadássorozat célja az erdélyi fiatal magyar műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a kutatómunka ösztönzése, a tudományos kapcsolatok gazdagítása és a magyar műszaki nyelv művelése. Dr. Gyenge Csaba akadémikus, EME-alelnök arra emlékeztetett, hogy a közel ötven fiatal mindig örömmel jön Erdélybe, ahol kutatásainak eredményeit ismertetheti. Köszöntőt mondtak még dr. Csibi Vencel az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság alelnöke, Máthé Márton egyetemi docens /Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem/, továbbá a magyar egyetemek tanárai. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke arra emlékeztetett, hogy az utóbbi időben Kolozsváron sok multinacionális vállalat telepedett meg, amelyek nagyon igénylik a fiatal kutatók munkáját. Délelőtt plenáris előadásokat tartottak, délután hat szekcióban, az EME székhelyén és a Sapientia Egyetemen, ötven előadás hangzott el. /Ö. I. B. : Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2007. március 17.
A március 15-i megemlékezés Nagyszebenben Victor Vasarely op-art kiállításával kezdődött. A tárlatot a Petőfi parkban Bartha C. Ernő szénaszobor kiállítása követte. A Petőfi parkban a magyar nemzeti ünnep alkalmából emléktáblát helyeztek el. A Thália nagyteremben a szabadságharc emlékére összeállított műsort tekinthettek meg az érdeklődők. Méltó befejezésként a világhírű Győri Balett zárta a rendezvényt. /Petőfi-emléktáblát helyeztek el. Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2007. március 17.
Háromszéken a március 15-i rendezvények programjait, visszhangjait böngészve egyértelművé válik, hogy évről-évre tágul az ünnepség köre, kevesebb az ünnep nélküli fehér folt, a települések szintjén is megszülettek azok a kegyhelyek, emlékjelek és emlékhelyek, ahová a kegyelet virágait, a műsoros rendezvényeket el lehet vinni. Felső Háromszék Kézdivásárhely központtal mindig is a leglátványosabb ünneplés. Sepsiszentgyörgyön a központi ünnepség lankadtabb és szürkébb volt az előző években látottaknál. A televíziós közvetítések – elsősorban a Hír TV, a Duna Tévé, az MTV 1-2 – széles körű terítésben jelenítették meg az ünnepséget. Ennek köszönhetően élőben lehetett látni a Fidesz 200-250 ezres budapesti ünnepségét, a zászlórengeteget, a szónokok révén európai keretbe helyezett monumentális és rendkívül fegyelmezett rendezvényt. Szomorú volt a többiek erőlködése, az SZDSZ szónokának esernyős védelme a tojásos és paradicsomos ostromtól, a kormányfő füttykoncertes, fogadtatását, bárhova is lépett, s a vasrácsok mögötti zászlófelvonás. Ezen a március 15-én a kormánykörök erkölcsi veresége minden előzőt felülír, állapította meg írta Sylvester Lajos. S akár szándékos volt, akár nem Budaházy Györgynek az őrizetbe vétele és a fogva tartás címének közhírré tétele, az utána Budapest belvárosában elszabadult éjszakai pokol, mindez nem tudta feledtetni azt a tömegélményt, amelyet az Erzsébet hídfő igazi ünneplése nyújtott. Sólyom László egyéni teljesítménye – erdélyi körútjának állomásai és szavai – szintén emlékezetre méltóak, s az is, amint egy kommandós különítményekkel teletűzdelt városon végigsétált a kordonos Országházig. /Sylvester Lajos: Ünnep után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./
2007. március 17.
Több hazafias szervezet felhívást intézett az 1990-ben fontos tisztségeket betöltő személyiségekhez – Ion Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Virgil Magureanuhoz és Ioan Talpeshez –, hogy vegyenek részt Marosvásárhelyen egy közvitán az 1990-es márciusi etnikumközi konfliktus témájában. A Vatra Romaneasca Szövetség alelnöke, Florin Oproiescu helyi tanácsos szerint “nyílt kártyákkal kell beszélni” az akkor történt eseményekről. A szervezetek ötletét Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ volt helyi elnöke is üdvözölte, aki az eseményeket követően kénytelen volt elhagyni az országot. “Szeretném, ha Ion Iliescu vagy Virgil Magureanu Marosvásárhelyre jönne, mert volna megmagyarázni valójuk. Reménykedem abban, hogy Iliescunak lesz végre bátorsága velem elbeszélgetni egy tv-műsorban arról, hogy mi történt Marosvásárhelyen. 17 év után a közvéleménynek joga van megtudni az oly sokáig eltitkolt igazságot” – mondta Kincses. Hozzátette: kihívja egy televíziós párbeszédre Iliescut, vagy Virgil Magureanut, a Román Hírszerző Szolgálat volt elnökét az 1990-es márciusi események kapcsán. Iliescu nem lesz az országban, így nem tehet eleget a meghívásnak, de Romant, Magureanut és Talpest várják – mondta Oproiescu. Az 1990. március 19–20-i események két román és három magyar személy halálát követelték, és 278-an megsérültek. Az ankét nyomán 30 magyar személy ellen indult per, és 21-et letartóztattak. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. március 17.
A március 15-i ünnepségek keretében osztották ki a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a Pápai Páriz Ferenc pályázat díjait és a Simon László-ösztöndíjakat. A Pápai Páriz Ferenc pályázat kiírója dr. Szőcs Gyula budapesti orvos, az iskola támogatója ezáltal kívánt emléket állítani nagyapjának, Szőcs Gyula egykori enyedi diáknak. A pályázat lebonyolítását a Bethlen Alapítvány vállalta fel. Idén két témakörből lehetett választani: Nagyenyed és környéke XIX. századi történelmének a feldolgozása vagy egy XIX. századi nagyenyedi református vagy katolikus lelkipásztor élete, munkássága. A díjakat dr. Szőcs Gyula fia és felesége jelenlétében adta át a nyerteseknek. Simon László, a Kollégium néhai pedagógiatanárának Svájcban élő fia, ifj. Simon László ösztöndíj alapításával állított emléket. Idéntől a Simon László-ösztöndíjakat a jó tanulmányi eredményt elért és az iskolán kívüli tevékenységekben is jeleskedő két diák kapja. /Takács Ildikó: Pályázatok, ösztöndíjak az elődök emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. március 17.
Egy-két alkalommal ismeretlen, és soha kézre nem kerülő tettesek meggyalázzák a temetők egyikét-másikát Resicabányán, a Hármas temetőt, illetve a Zsidó temetőt. A felborított sírkövek és helyenként megbontott sírokon túl a temető jobb oldali, feltehetően évszázados kőkerítését is kibontották. /Makay Botond: Újfent meggyalázták a zsidótemetőt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. március 17.
Oltszemen szekeres felvonulást tartottak március 15-én. Az étfalvazoltáni fúvósok taktusára indult az ünnepi menet, leányok, legények nemzeti viseletben. Negyedik esztendeje vált valóra Dimény Árpád helybeli vállalkozó álma, hogy szebb, méltóbb legyen a falu nemzeti ünnepe. Első alkalommal ünnepelt a falu a tavaly megépített turulmadaras emlékparkban. Kisgyörgy Zoltán Oltfej népének negyvennyolcas históriáját mutatta be, Oltszem ugyanis nyolcvanegy nemzetőrt állított a szabadságharc idején. /Kisgyörgy Zoltán: Első alkalommal a turul alatt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./
2007. március 17.
Az 1848-as szabadságharc idején a románok vérengzése sok magyar áldozatot követelt. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le. Andrei Saguna román ortodox püspök körlevelében felszólította híveit, fegyverkezzenek fel. 1848 októberében Gerendkeresztúron meggyilkolták a környéken összegyűjtött 200 magyar nemest, Kocsárdon 60 magyart mészároltak le, méghozzá – miként Domokos Pál Péter írta – „oly kegyetlen vandalizmussal […], hogy a jegyző családjának három tagja, látva a borzalmakat, fölakasztotta magát”. Október 23-án pedig Zalatna mellett játszódott le az addigi legborzalmasabb esemény. Kacziány Géza Magyar vértanúk könyve – Alsó-Fehér megyei tömegmészárlás című könyve szerint Zalatnán Petre Dobra kiadta a jelszót, hogy a magyarokat le kell gyilkolni. „Vadállati kínzásokkal ölték meg a védteleneket. Némely magyar férfi, nő és gyermek húsz-harminc sebet is kapott, s még élt; mások a fájdalomtól megtébolyodva, meztelenül futkostak, a hörgés, a sikoltás, rémes kiáltozás a fegyverek ropogásával vegyült, s mindaddig tartott, amíg a szerencsétlenek mozogni bírtak. ” A vérengzés folytatódott, Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó, Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis- és Nagyhalmágy következett. Egyedül Balázsfalva körzetében 1848 októberének legvégén már 400 halottat emlegetnek a források. (A magyar áldozatok számát csak ebben az időszakban és csak ebben a megyében 2000 és 2500 közé teszik óvatos becslések.) Mindennek híre eljutott az ekkoriban mintegy hatezer lakosú, színmagyar iskolavárosba, Nagyenyedre is. Negyvenkilenc januárjának első napjaiban alig több, mint a lakosság fele tartózkodott ott: a helybéli férfiak nagy része a honvédségnél volt. 1949. január 8-án Axente Sever vezetésével felfegyverzett román csapatok rárontottak a város védtelen magyar lakóira. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkolták az embereket, a házakat felgyújtották. A minorita rendházba menekült 300-400 nőt és gyermeket meztelenre vetkőztetve kihajtották a piactérre, és végignézték, hogyan fagynak meg a mínusz húsz fokos hidegben. Kisgyermekeket lábuknál fogva vertek a falhoz, az anyja keblére borult csecsemőt, a férje tetemét testével védelmező asszonyt dárdákkal, lándzsákkal szögezték szeretteik testéhez. A nemi erőszak, a rablás mindezek kísérője volt. A vérengzés egészen január 17-éig tartott, a rettenetes hidegben a hegyek közé menekültek után folytatódott az embervadászat, és több környező települést is elpusztítottak. Nagyegyeden leégett a 33 ezer kötetes könyvtár, az éremgyűjtemény, az erdélyi református püspökség és a megye levéltára. A halálos áldozatok számát egyesek 700-800-ra, mások ezerre teszik. Azonban ha azt vesszük, hogy hiteles források szerint körülbelül kétezren menekültek a hegyekbe, s nagy részük a körülmények és a napokig tartó üldözés miatt nyilván elpusztult, a szám megduplázható. Dél-Erdély és Nagyenyed magyarsága a mai napig nem heverte ki az 1848–49-es magyarirtások következményeit: az etnikai arányok döntő mértékben megváltoztak, sok falu egyszerűen kihalt. Ma Nagyenyeden a kollégiummal szemközt, a vár falán, észrevétlenül, szinte beleolvadva a kövekbe kicsinyke kőtábla áll, rajta mindössze ennyi: „1849. január 8. ” /Domonkos László: Kegydíj. Román vérengzés Enyeden ezernyolcszáznegyvenkilencben. = Magyar Nemzet, márc. 17./
2007. március 17.
Kossuth Lajos 1842 és 1844 között tárgyalt a későbbi moldvai fejedelemmel Alexandru Ioan Cuzával a csángók hazatelepítéséről. A tervek a forradalom leverése miatt kudarcba fulladtak. Az 1940-es évek elején Teleki Pál is próbálkozott a Moldvában rekedt magyarok kitelepítésével, de végül megelégedett azzal, hogy elkezdhették a bukovinai székelyek átköltöztetését. Később még egy a csángók megmentésére irányuló akció volt, a célállomások Erdély elhagyatott falvai voltak. Tucatnyi család köszönheti Gergely István atya munkásságának, hogy áttelepedhetett Erdélybe. Közülük a családok mintegy fele tudott beilleszkedni, a többiek hazatértek. A rendszerváltás után a moldvai csángómagyarokat újra felfedezték Magyarországon. A csángómagyarság jövőjének alakulása azonban nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. Már az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt is Olaszország volt a kitelepülni készülő csángók elsődleges célpontja. Az legnagyobb segítség volt nekik az egyházi közvetítési szerep, papi ajánlólevél értékes volt. A csángóknak jó a hírük más európai országokban, sőt Izraelben is, szívesen alkalmazzák őket. Mintegy nyolcvanezer csángó dolgozik Olaszországban. A migrációról szóló fontosabb konferenciákon mindig jelen van a jászvásári püspök, és a közbenjárására újabb támogatásokra tesznek szert. Jelentős könnyítéseket sikerült elérniük a banki kölcsönök és a lízing területén. Így, egy esztendei munka után a csángók lízingelt autókkal látogatnak haza, két-három évi munka után már lakást vásárolnak azok, akiknek folyamatosan van munkájuk. Nagyon sok csángó abbahagyta az otthoni építkezést, inkább az otthon hagyott gyerekeket is kiviszik Olaszországba. A román papok a nyomukban vannak, hogy a mélyen vallásos csángóknak a lelki igényeit kielégítsék. A papok most azt ajánlják a csángó falvakban a magyar nyelvet mint anyanyelvet kérvényezőknek, hogy mondjanak le erről a lehetőségről az olasz nyelv javára, mert „ez a jövő”. A következő tervük az, hogy olasz nyelven is tartsanak misét. „Ilyen jól előkészített, a csángómagyarság ellen elkövetett szabotázzsal még nem találkozhattunk. Ez egy kitervelt folyamat része, és világosan mutatja, hogy a román nemzeti tudat maximális hatóerővel működik” – írta Csángó Bogdán Tibor. Magyarországon jelenleg egyetlen, a határon túli magyarok támogatására vonatkozó program igyekszik segíteni a szülőföldön való boldogulást, ez a Szülőföld Alap. Nincs, aki propagálja és koordinálja ezt a programot Csángóföldön. /Csángó Bogdán Tibor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Csángó Koordinációs Irodájának vezetője, a Csángó Tükör című folyóirat főszerkesztője: Kinek kellenek a csángók? = Magyar Hírlap (Budapest), márc. 17.
2007. március 17.
Potyond eldugott kis falu Csíkban, ahol modern szabadidőközpontot avattak az ősszel. A Riehen Egyesület Erdei iskola vendégháza svájci pénzből és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala segítségével épült. Ifjúsági szállónak is nevezhető, négy-, öt- és hatágyas szobák mellett a tágas ebédlőt lehet használni osztályteremnek, filmvetítésekre vagy más szabadidős programokra. Az épület mellett hatalmas udvar és sportpálya várja a gyerekeket, fiatalokat. Kedves Zsuzsa, az egyesület ügyvezető igazgatója közölte, május 1-jétől indítják az I–VIII. osztályosok számára az erdei iskola típusú foglalkozásokat. Az ötnapos program ideje alatt az egyesület a szállás és napi ötszöri étkezés mellett kétszer kétórás természetismereti szakfoglalkozást és egy szekeres túrát biztosít a Csíki-havasokba. Nyárra vakációs programokat terveznek. /Takács Éva: Az Erdei iskola várja a gyermekeket. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./
2007. március 17.
Horváth Arany közíró, Horváth István /1907-1977/ költő lánya elmondta, hogy apad szülőfaluja, Magyarózd lakossága. Múlt évben tizenöt halottat kísértek a temetőbe. Az utóbbi húsz esztendőben a fiatalok rendre elhagyták a szülőfalut, ahová a XII. században letelepedtek, és éltek századokon át. Horváth István házát fel kell újítani, ehhez a Horváth István Alapítvány gondozásában lévő összeget a háromszorosára kell növelni. Több helyre nyújtottak be pályázatot. A századik születésnapra készülve Horváth Arany apjának nagy munkáját, a Magyarózdi toronyalját adta volna ki újra, de az olyan sokba kerül, hogy akkor a ház tatarozására, újraépítésére gondolni sem lehetne. Nagy Pál, irodalomtörténésszel emlékkönyvet készítenek elő. A Horváth István Alapítvány következő rendezvénye májusban lesz, újra találkoznak a költészet rajongói, a fiatal előadók Magyarózdon, hagyományossá vált ez az ünnep. A nyári Magyarózdi találkozó-szimpózium se marad el. /Bölöni Domokos: Magyarózdi gondolatok (Beszélgetés Horváth Arany közíróval, Horváth István költő lányával) = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 17.
Igen szoros kapcsolat épült ki Illés Lajos, a nemrég elhunyt zenekarvezető és a disznajói fiatalok között. Illés Lajos özvegye, Makkai Lilla lelkipásztor 1992-ben parókiáján, a magyarországi Kisorosziban létrehozta a Protestáns Ifjúsági Missziót. Felvállalták, hogy határon túli tehetségeket támogatnak, így jutottak el Erdélybe, Szászrégenbe, majd a Marosvécs községhez tartozó Disznajóra, ahol 1993-ban meghívták Kisorosziba a Csősz Irma nyugdíjas óvónő által vezetett naiv festészeti kör tagjait. Disznajón hagyományőrző néptánccsoport is tevékenykedik. Felkérték a táncosokat, hogy szerepeljenek Tolcsvay Béla Napfényfia című zeneművében. Ezután Illés Lajos magyar költők hazafias verseinek feldolgozásával megírta Magyar Ének (Cantus Hungaricus) c. művét, amiben szintén a disznajói fiatalok táncoltak. 1993 óta folyamatosan turnéznak a darabbal. Voltak vele 1998-ban a Magyarok Világtalálkozóján, de bejárták Erdélyt, a Felvidéket, s Budapesten is többször színpadra léptek. Illés Lajosék annyira megszerették Erdélyt, hogy Énlakán vásároltak házat, oda jártak nyaralni. /(vajda): Illés és a disznajóiak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 17.
A Duna Tv Kívánságkosár című műsorát március 17-én Marosvásárhelyről, a Kultúrpalotából közvetítik. A marosvásárhelyi születésű Pap Péter, a fő szervező Eu-Ro Sport Management Alapítvány vezetője elmondta, hogy a Duna tévé, a Szupernet tévé, az Euro Csillagai Kft. és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal együttműködésében premierként kerül sor a helyi Kívánságkosárra. Céljaik között szerepel Marosvásárhely népszerűsítése a határokon túl, illetve a helyi művészek széles körű bemutatkozása. További tervek között szerepel a Kívánságkosár megszervezése Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is. /(b. i.): Kívánságkosár ma este! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 17.
Sebestyén Ottó jezsuita utazó lelkész, a HÁLÓ közösség erdélyi elnöke Kárpát-medencei szinten segít a közösség- és a magyarságtudat-építésben, a hit erősítésében, a lelki gyakorlatok szervezésében. Elmondta, hogy Déván született és nevelkedett, ezért ismeri a szórványmagyarság gondjait. Meggyőződése, hogy akik saját identitásbeliekkel találkoznak, közösen imádkoznak, egymással lelki kapcsolatot tudnak teremteni, azokban a magyarságtudat is erősödik. Azt szeretné, ha a HÁLÓ közvetítésével az emberek olyan kapcsolatrendszerhez jutnának a Kárpát-medencében, hogy a lelki, a szellemi és az emberi kötődések is egyre közelebb kerüljenek egymáshoz. /Balta János: Közösségépítő a Kárpát-medencében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. március 18.
Csiszér Albert Beke Györgyre emlékezett, akivel 1988-ban találkozott. Beke György elmondta, hogy naponta elimádkozza a szentolvasót. Zsebéből elővette a rózsafüzért, s azt mondta: örökség édesanyjától. Amikor anyja meghalt, keze lehanyatlott, kiesett belőle a rózsafüzér. Beke felvette, őrzi. Beke György a diktatúra idején is kimondta a fájdalmas igazságot. Ugyancsak ő volt, aki bátor volt írni Márton Áron püspökről, mint a romániai magyarság szellemi vezéréről akkor, amikor a nagy püspök nevét sem említették. /Csiszér Albert: Beke György író emlékére. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 18./
2007. március 19.
„Szeretném, ha a Feddhetetlenségi Ügynökség már holnap létrejönne. Ez nem Brüsszel vagy az én érdekem, hanem az országé” – mondta kétnapos romániai körútján Franco Frattini igazságügyi biztos, az Európai Bizottság alelnöke, aki az igazságszolgáltatás és a belügy helyzetét felmérni érkezett Bukarestbe. Előzően azonban, március végéig Romániának kell elkészítenie saját jelentését a 2006. december 13-án vállalt kötelezettségei teljesítéséről. A kötelezettségek között szerepel a köztisztségviselők vagyonát ellenőrző Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozása is. Az európai biztos Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel és Traian Basescu államfővel is találkozott. Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője belügyekbe történő beavatkozásnak tekintette Frattini kiállását Monica Macovei igazságügyi miniszter mellett. /Cs. P. T. : Frattini kiáll Macoveiék mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2007. március 19.
A romániaihoz hasonló kultúrkörből érkezők számára kellene megnyitni Románia munkapiacát, jelentette be Vasile Blaga belügyminiszter, hogy elkerülhessék a franciaországihoz hasonló eseményeket, ahol az elmúlt években a bevándorlók utcai harcokba keveredtek a hatóságokkal. Blaga beszámolt Bukarest szándékáról, hogy a Moldovai Köztársaságban vízumkiadási központot létesítsen. Nehezményezve, hogy mintegy 500 ezer moldovai állampolgár kérelmezte a román állampolgárságot, de jelenleg csak 10 ezer személynek tudták ezt megadni. /Vasile Blaga „megszűrné” a bevándorlókat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./
2007. március 19.
A kormánykoalíció egyik problémája az, hogy még nem fogadták el a kisebbségi törvényt, és ebben „fontos szerepe” van Traian Basescu államfőnek – jelentette ki Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke. Basescu nyíltan kijelentette, hogy nem ért egyet a törvénytervezettel. Korábban a demokrata miniszterek is felvállalták a kisebbségi törvény tervezetet. Most viszont már a PD sem támogatja a projektet. /Basescun múlik. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 19./
2007. március 19.
A romániai lapok felháborodottam állították, hogy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, ,,Putyin jó barátja” (Romania Libera) és Gy. F.,,kommunista szimpátiája” (Gandul) miatt Románia és az Európai Unió sem tudja megszüntetni függőségét az orosz gázszállításoktól. A lapok Gyurcsány Ferenc nyugati sajtónak adott nyilatkozatára hivatkozva azt állítják, hogy a magyar miniszterelnök ,,elárulta” Európát. A tervezett európai uniós gázvezeték, a Nabucco támogatása helyett Magyarország az orosz oldalra állt, a Nabuccót ,,álomnak” minősítette, s ehelyett a Gazprommal kíván együttműködni, mert a Kék Áramlat névre hallgató orosz terv mögött ,,erős akaratot és jelentős erőt” vél felismerni. /Sylvester Lajos: A magyar kormányfőt nem csak otthon fütyülik ki. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 19./
2007. március 19.
„Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát, és nem felejthetnek azok a családok sem, amelyek súlyos emberáldozatot szenvedtek a véres események során” – jelentette ki Markó Béla Marosvásárhelyen, a márciusi események 17. évfordulóján tartott találkozón, amikor fogadta a véres események során elhunyt Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán hozzá tartozóit, valamint a sok évi börtönre ítélt Cseresznyés Pált és Szabadi Ferencet. A találkozón az RMDSZ vezetői idén is átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. „A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Nagyernyén Gémes Istvánt, férjemet” – emlékezett Csipor Antal özvegye. Ketten súlyosabban, Nemes Zoltán fia könnyebben sérült meg, a negyedik elgázolt ember, Gémes István belehalt sérüléseibe. „Kísérteties álmok kínoznak ma is. Gyakran riadok fel arra, hogy börtöncellám sötétjében égő cigarettát oltanak el testemen, miközben csípős paprikát dörzsölnek a szemembe, amitől másfél órára elvesztem látásom, s ez alatt folyton csak ütnek-vernek” – tárta fel személyes tragédiájának részleteit Cseresznyés Pál, aki évekkel börtönből történt szabadulása után sem tud szabadulni a kísérteties emlékektől. „Majdnem kiverték a fél szememet, a fogaimmal viszont már nem volt szerencsém, mind odalettek”. Később bebizonyosodott, hogy a magát kulturális szervezetnek nevező Vatra Romaneasca szervezte meg a román falusiak szállítását a városba, feltüzelve őket a magyarok ellen. Idén a tetszhalott szervezet más, nem túl ismert szervezettel közösen „Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események címmel” rendez szimpóziumot. Az összejövetelre meghívót küldtek Ion Iliescu akkori állam- és Petre Roman kormányfőnek, valamint Virgil Magureanu és Ioan Talpes volt titkosszolgálati vezetőknek. Kincses Előd ügyvéd, aki az események következtében egy időre kénytelen volt elhagyni az országot, szívesen venné, ha legalább most elmenne Ilisecu, Roman és Magureanu Marosvásárhelyre, ha 17 évvel ezelőtt nem tették. Több civil szervezet és számos román értelmiségi, a Temesvári Kiáltvány 17. évfordulóján nyílt levélben fordult a romániai törvényhozáshoz és az Európai Parlamenthez, amelyben igazságügyi vizsgálatot szorgalmaznak többek között a marosvásárhelyi események okainak és hátterének felderítésére. A Pro Európa Liga tavaly perújrafelvételt kért az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a titkosszolgálat /SRI/ között. Az Igazságügyi Minisztérium azóta sem válaszolt a felkérésre. Sütő Andrást 1990. március 19-én brutálisan megverték, egyik szemét nem lehetett megmenteni. Tizenhét esztendővel ezelőtt a közeli falvakból teherautón érkeztek a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. Másnap, március 20-án utcai összecsapások során sebesült meg a libánfalvi Mihaila Cofariu, akit a nacionalisták nemzeti hősnek kiáltottak ki, és akit mára már elfeledtek. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. A véres összecsapások három magyar áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. /Bögözi Attila, Simon Judit: Ártatlan áldozatok emléke és büntetlen vétkesek között. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2007. március 19.
Markó Béla szövetségi elnök szerint hibázott Marosvásárhelyen a március 15-i ünnepséget szervező városi RMDSZ-szervezet azzal, hogy a postaréti megemlékezésen nem olvasták fel Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő üzenetét. Borbély László ügyvezető alelnök, a marosvásárhelyi ünnepség résztvevője, elmondta: várták a nagykövetség képviselőjét, aki felolvasta volna a Gyurcsány-üzenetet. „Ellenben senki sem jött… Remélem, Gyurcsány úr nem haragszik meg ezért” – mondta Borbély. Bárczi Győző Maros megyei alprefektus elmondta: azért olvasta fel kizárólag Tariceanu levelét, mert nem szerette volna, ha – a korábbi évekhez hasonlóan – kifütyülik Gyurcsány üzenetét. /Kulcsár Andrea: „Gyurcsány levelének helye lett volna”. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./
2007. március 19.
Az RMDSZ javaslatára Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök Olosz Gergelyt nevezte ki a Földgáz Szabályozását Felügyelő Országos Hatóság elnöki tisztségébe. Olosz Gergely /sz. Sepsiszentgyörgy, 1976. szept. 30./ korábban az Országos Urán Társaság elnök-vezérigazgatója volt. Közgazdasági oklevelet szerzett 1998-ban a győri Széchenyi István Főiskolán, majd jogi szakokleveles közgazdászdiplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. /RMDSZ-tisztségviselő felügyeli a gázszabályozást. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2007. március 19.
Budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, írta Székedi Ferenc. Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset foglalkozott a magyarországi média, annál többet és az erdélyi magyar médiumok. Az államfő Kolozsváron elhangzott beszédében rejlik nem nézeteinek összefüggő rendszere. Az autonómiáról a következőt mondta: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. ” Az autonómia tehát építkezés és nem kikiáltás. Az EU-ról: „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. ” Ehhez nem kell egyetlen szót sem hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi, felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról: „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. ”Azaz: nem dönthetnek budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben. Sólyom László kolozsvári beszéde félreérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. /Székedi Ferenc: A rész és az egész. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2007. március 19.
Maros megyéből összesen 21. 500 személy támogatta aláírásával Tőkés László református püspöknek az EP-választásokon való indulását – jelentette ki sajtótájékoztatón Tőkés András, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) országos alelnöke és Berekméri Sándor megyei elnök. Bár a Tőkés Lászlót támogató 137. 000 aláírást már benyújtották az országos választási irodához, az MPSZ vezetése attól tart, hogy az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy az aláírásokat tartalmazó listákat érvénytelenítsék. Tőkés András szerint az RMDSZ aláírásgyűjtői gyakran zsarolással éltek: a magyarországi oktatási segély vagy a fűtéspótlék megvonását helyezték kilátásba abban az esetben, ha a megkeresettek aláírásukkal nem támogatják a szövetség európai parlamenti jelöltjeit. „Legalább négy faluból kaptunk erre vonatkozó információkat. Meg arra is, hogy az RMDSZ polgármesterei, tanácsosai, sőt, például a Bolyai Líceum diákjai is aláírásokat gyűjtöttek. Helyenként a polgármesteri hivatalt is bezárták ennek érdekében, az elöljárók pedig házról házra jártak és támogatókat kerestek a szövetség jelöltjeinek. Arról is érkezett jelzés, hogy a hivatalbeli takarítónők munkaidőben aláírásokat gyűjtöttek az RMDSZ-nek. Az MPSZ önkéntesei elsősorban olyan családokat kerestek fel, ahol nincsenek iskoláskorú gyerekek” – mondta az MPSZ alelnöke. Tőkés András szerint– elsősorban az értelmiségiek – gyakran az RMDSZ-től való félelmükben, megtorlástól tartva nem írták alá az MPSZ Tőkés Lászlót támogató listáit. /(antalfi): Maros megyéből több mint húszezer aláírás Tőkés Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./
