udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7627
találat
lapozás: 1-30 ... 1261-1290 | 1291-1320 | 1321-1350 ... 7621-7627
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2007. március 3.
Utolsó könyvét már nem vehette kezébe Sütő András, a Létvégi hajrában című szövegösszeállítás halála után, nemrég jelent meg Debrecenben a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegyzeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható esszék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség nagyobb vállalkozásba való bocsátkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. A Létvégi hajrában darabjai Sütő András mindig eleven szellemi érdeklődésének, tájékozódásának dokumentumai. Újból meg újból figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvükben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok gondjaira. Hittel vallotta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon az íróembernek nagy hagyományokban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: ,,Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha. ” 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: ,,Az írástudó nem fordíthatja el fejét a saját népétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsemmisül a történelem olvasztókemencéiben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az individuum szentségét is. ” Sütő András soha nem rejtette véka alá eszményeit, néphez-nemzethez való szoros kötődését. A kötetben a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre. A recenzens, Nagy Pál sorolta a könyvből: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László többek között, de Antall József is. 2002-ben, a 75. születésnapja alkalmával rendezett soproni ünnepségen többek között így szólt a jelenlévőkhöz Sütő András: ,,Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán. ” /Nagy Pál: Aki őrző lehetett a strázsán (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./2007. március 3.
A budapesti Rubicon című történelmi magazin idei első (összevont) száma több mint száz oldal terjedelmet szentel a második Trianonnak is nevezett 1947-es párizsi békekötés népességmozgásának, kezdve térségünk 1939-től számított s mintegy egy évtizedet átölelő etnikai átrendeződésétől a tudatos népirtáson át a ki- és áttelepítések eredményezte hontalanság-állapotig. A hatvan évvel ezelőtt aláírt párizsi békeszerződés (Romsics Ignác tanulmánya) képezi a lap törzsanyagát. A szlovák revíziós tervek (Janek István elemzése) és a csehszlovák revizionista szándékok és törekvések (G. Vass István), kiegészítve a jugoszláv területi követelésekkel és hátterükkel (Hornyák Árpád), valamint a román háborús és háború utáni jövőképpel (L. Balogh Béni és Olti Ágoston) árnyalják az összképet. Mindszenty bíborosnak a csehszlovákiai magyarok védelmében kifejtett tevékenységét Janek István értékeli, az erdélyi magyarság számára hasonló jelentőségű Márton Áron püspökét Nagy Mihály Zoltán. Stark Tamás tanulmánya a Kelet-Közép-Európában lezajlott tisztogatások és telepítések összefoglalójaként a népirtás, a kitelepítések és deportálások országonként eltérő gyakorlatát mutatja be. A szlovákiai magyarok kálváriáját Popély Árpád írja le (Deportálás Csehországba). A lakosságcsere a magyarországi szlovákok szemszögéből – ez Kugler József dolgozatának témája, míg Végső István azoknak a különleges mentőakcióknak a körülményeit és ellentmondásos szereplőit mutatja be, melyek során jelentős összegekkel és áruval korrumpált SS-tisztek által vált lehetővé zsidók ezreit kimenekíteni a biztos halálból. /Nemzetrészek kényszersorsa. = Új Szó (Pozsony), 2007. márc. 3./2007. március 4.
A temesvári római katolikus egyházmegye Caritas-szervezete és a temesvári püspökség közös érdemoklevelét adták át Marossy Zoltán temesi alprefektusnak, aki munkáját éppen a bánsági árvízkor kezdte. Az ő feladata volt irányítani a lakosság ki- és visszaköltöztetését, a segélyek fogadását, elraktározását, elosztását. Hathatós újjáépítési programot kellett kidolgozni és azt a lehető legrövidebb idő alatt végre is hajtani. Ebben elért eredményei, sikerei elismeréséül kapta Marossy alprefektus az érdemoklevelet. Beszélgetés Temes megyei alprefektussal Marossy Zoltán elmondta, hogy családját kitelepítették, csak évek múlva költözhettek Temesvárra. Marossy Zoltán műszaki egyetemet végzett, 2005 januárja óta alprefektus. /A bánsági közösség talpraállításáért. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 4./2007. március 5.
Március 3-án kora délután Aradon véget ért az RMDSZ nyolcadik kongresszusa. Módosították az RMDSZ alapszabályzatát, elfogadták a szövetség európai parlamenti választási programját, és határozatokat fogadtak el a jövő prioritásairól. Ötödszörre választották újra a szövetség elnökévé Markó Bélát, aki immár tizennégy éve tölti be ezt a tisztet. A szövetség programjába beiktatták a háromszintű autonómiával kapcsolatos pontokat. Az alapszabályzat tekintetében az RMDSZ vezetői fontosnak ítélték, hogy a szervezet megőrizte szövetség jellegét, nem alakították az RMDSZ-t párttá. Javaslatok születtek az önkormányzatiság, a különböző autonómiaformák keretének kialakítása és működtetése érdekében. A bizottság elnöke, Kötő József elmondta: mintegy 90 év után Erdély visszakerült abba az európai civilizációs értékrendbe, amelynek évszázadok során alakítója és védelmezője volt. Az alapszabály-módosító javaslatokat Seres Dénes szenátor ismertette. A legfontosabb módosítások: a szövetség kongresszusa ezentúl kétévente ülésezik, s minden második kongresszuson történik majd tisztújítás; megszűnik az értelmiségieket, egyházi és civil társadalmi vezetőket tömörítő Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET), és helyét a Kulturális Autonómia Tanácsa (KAT) foglalja el, amelynek kibővítették hatáskörét; megmarad a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amelyben nagyobb súllyal lehetnek jelen a különböző platformok; a platformok létrehozásához 750 tagra van szükség, úgy, hogy legalább három megyében 150-150 taggal legyen az illető platform képviselve; aki a szövetség ellen, más szervezet képviseletében választásokon vesz részt, négy évig nem lehet az RMDSZ színeiben jelölt a választásokon; akitől a szövetség megvonta a bizalmat nyolc évig nem vehet részt az RMDSZ nevében a választásokon; megszűntették az Operatív Tanácsot (OT), s helyette – két SZKT-ülés között – a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) hozza meg a szükséges döntéseket; megyei szinten is állandó tanácsokat hoznak létre. Bodó Barna úgy vélte, a szövetség vezetőinek be kellett volna vallaniuk, hogy a SZET működése ellehetetlenült, a KAT viszont nem felel meg a civil szervezetek által támasztott követelményeknek. Nagy Zsolt kifejtette: versenyképes magyarság nem képzelhető el egységes, megreformált RMDSZ nélkül, amelyben számonkérés is működik. Takács Csaba ügyvezető elnök felhívta a figyelmet a szakemberek által készített demográfiai elemzésre. Markó Béla kifejtette: az RMDSZ-nek a jövőben is szövetségnek kell maradnia. A kongresszus elsöprő többséggel választotta újra a szövetség elnökévé Markó Bélát. Markó Béla „Új Erdélyt, új magyarságot” című programbeszédében kifejtette: a romániai magyarság sorsát egy pillanatig sem lehetett elszakítani az ország sorsától, a többség és kisebbség közti együttműködés nélkül sem egyik, sem másik nem jutott volna vissza a közös Európába. Hozzáfűzve, hogy az RMDSZ a Kárpátokon túlra szakadt magyarokról sem feledkezhet el. „Nem ígérhetek örök csatlósi hűséget sem Magyarországon, sem Romániában egyik politikai pártnak sem” – fejtette ki Markó. Azonban „népünket, jövőnket veszélybe sodró kalandos ötletek támogatását sem ígérhetem” – mondta. A leadott 479 szavazatból 478 volt érvényes és egy érvénytelen. Markó Bélát 436 szavazattal és 42 ellenszavazattal választották meg újabb négy évre a szövetség elnökévé. Elsőként Domokos Géza, az RMDSZ első elnöke gratulált Markó Bélának újraválasztásához. A választás eredményének közzététele után Markó Béla régi-új elnök úgy vélte, soha nem volt olyan egységes az erdélyi magyarság, mint 1989-ben, és ezt az egységet feltétlenül meg kell őrizni. Ebben a pillanatban nincs alternatíva a szövetségben, és amit eddig cselekedtek alapvetően helyes volt. Kelemen Hunor, az RMDSZ kampányfőnöke szerint a választási program elsősorban két nagy fejezeten alapszik. Ezek közül egyik a román társadalom és a romániai magyar társadalom modernizációja, amelyet a gazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés, az életszínvonal növelése és a mentalitásváltozás terén képzelnek el. A második pedig a romániai magyar közösség személyi elvű, kulturális és területi autonómiája. Az RMDSZ határozatot fogadott el a kulturális és területi autonómia megvalósításáról, Erdély fejlesztéséről és modernizálásáról, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezéséről, a romániai magyar közösség életkörülményeinek javításáról, illetve a kongresszus azzal a felhívással fordult a romániai magyar választópolgárokhoz, hogy az EP-választásokon szavazatukkal támogassák az RMDSZ jelöltlistáját. /Papp Annamária, Tibori Szabó Zoltán: Markó Béla: Erdély legyen a Keleti Svájc! Egységes, következetes és fegyelmezett szövetséget ígért a régi-új elnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
Markó Béla, Kelemen Hunor és Nagy Zsolt sajtóértekezleten összegezte a kongresszus eredményeit. Markó elmondta: a szövetség programjába fontos célkitűzéseket sikerült beiktatni, közöttük az uniós tagsággal, a régiókkal és a háromszintű autonómiával kapcsolatos pontokat. Kelemen Hunor szerint a választási program a román és a romániai magyar társadalom modernizációjának gondolatára épül. Nagy Zsolt arról szólt, hogy a szövetség fiatal csapattal vág neki az EP-választásoknak. /T. SZ. Z. : Az RMDSZ politikusai a VIII. Kongresszus eredményeiről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./ „Nincs olyan vélemény, ami kinn jelen van, de itt a teremben ne kapott volna szót” – mondta az RMDSZ sokszínűségéről szólva Verestóy Attila. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a Fideszt bírálta, nehezményezte, hogy a magyarországi párt egyik szólama szerint „egy a zászló, egy a tábor”, ennek ellenére Orbán Viktorék Erdélyben „sok zászlót és sok tábort” szorgalmaznak. Egyed Péter, a Szabadelvű Kör nevében úgy vélte: kormányhatározattal kell szentesíteni a Babes-Bolyai Egyetem kétnyelvűségét, s ezt az RMDSZ programjának is tartalmaznia kell. Katona Ádám szerint autonóm magyar oktatási struktúrára van szükség, az óvodától az egyetemig. Bodó Barna, a civil szervezeteket tömörítő ERMACISZA vezetője a Kulturális Autonómia Tanácsról elmondta: „Ez az intézmény nem felel meg a civil szervezetek közösségi felelősségvállalásának. Nincs döntési jogköre, tagjai pedig nem választás útján kerülnek be a testületbe”. /A kongresszus ismét Markó Bélát választotta... = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./2007. március 5.
A küldöttek kilencvenszázalékos támogatásával és tízszázalékos ellenszavazatával választotta ismét az RMDSZ elnökévé Markó Bélát a kongresszus. Markó leszögezte, ez egy elsöprő többségnek látszik, arra a tíz százalékra is oda kell figyelni. Az őrségváltás fokozatosan zajlik, mutatott rá Markó. Egyre több fiatal arc van az RMDSZ különböző testületeiben. Előbb-utóbb ennek az őrségváltásnak el kell érnie az RMDSZ elnöki tisztjét is. /Gujdár Gabriella: Folytonosság és megújulás között. Kongresszus utáni interjú Markó Bélával, az RMDSZ újraválasztott elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./2007. március 5.
A jól végzett munka kényelmes, de néha csalóka nyugalma lengte be az RMDSZ aradi kongresszusát, értékelte Csinta Samu, a Krónika felelős szerkesztője. A megkérdőjelezhetetlen fölény tudata hatalmas toleranciával töltötte el a többséget. Markó Bélának a román politikai partnerekhez intézett üzenete az óvatos keménykedés iskolapéldája volt: ha nem tetszik a velünk való párbeszéd, akkor vessétek tekintetetek a kolozsvári egyetemvitára. A magyar–magyar kommunikációban egyelőre nem érhető tetten váltás. /Csinta Samu: Béke, majd csend. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
Tovább növekvő önbizalommal távozhatott Markó Béla az RMDSZ aradi kongresszusáról, elfogadták új jövőt, új lehetőségeket ígérő programját. Azonban a fegyelmezetten szavazó testület gondosan összeválogatott küldöttekből állt. A néhány más véleményt két-három szenátor, képviselő fogalmazta meg, a többség hozzászólása kimerült az elnök beszédének felerősítésében. Kicsit a rossz emlékű idők pártkongresszusait idézték az Aradon történtek: mindenki egyetértett szinte mindennel, amit a csúcson kitaláltak, írta Farkas Réka, a Háromszék munkatársa. A kongresszus jó alkalom lehetett volna szembenézni néhány nagy gonddal. Elhangzott támogató taps kíséretében, hogy Tőkés Lászlónak nincs esélye, de ettől még nem biztos, hogy a valóságban is így van ez. Az RMDSZ a szembesülés helyett az erődemonstráció stratégiáját választotta. Megtörténhet, hogy az EP-választásokat még meg lehet nyerni erőből, de utána mi lesz? Az RMDSZ szétesése nemcsak Markó és társai bukását jelentheti majd, hanem az erdélyi magyar politizálás teljes felszámolását is. /Farkas Réka: A pillanatnyi győzelem ára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./2007. március 5.
Az aradi RMDSZ zökkenőmentesen szervezte meg a kongresszust. A lebonyolítás nem szült kérdőjelet, annál többet maga a kongresszus, melynek céljai a laza, fieszta-hangulat megőrzése, az egység kifele való mutogatása és nem utolsósorban a korporatív vezetési stílus megőrzése. A küldöttek zöme rendre csépelte Tőkés László püspök megosztó magatartását. Az újságíró számára a legizgalmasabb problémát Takács Csaba ügyvezető elnök fogalmazta meg, mi lesz a szövetséggel, ha kikerülnek a kormányból? Nagy Zsolt miniszter pedig új arcokat akar látni a szövetségben, mert jó néhányan már belefáradtak az RMDSZ-be, és kemény, mindennapi munka helyett csak éldegélnek a dicső múltból. Markó Béla mivel minden áron az egységet, az egységes véleményt akarta kifele közvetíteni. Nem ártana, ha az RMDSZ két kongresszus között alkalmat találna a gyakorlati kérdések tárgyalására. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./2007. március 5.
Asztalos Ferenc parlamenti képviselő szerint az RMDSZ 8. kongresszusa mérföldkő a romániai magyarság történelmében, ugyanis EU-s tagként, 17 éves politikai tapasztalattal, a kongresszuson elfogadott dokumentumok tükrözik: a kongresszusi küldöttek tudatában vannak, hogy a meghatározott célok és mellérendelt eszközök eredményeként más dimenziót teremthetnek a közösség egésze számára. A kongresszuson elhangzott felszólalásokból is kitűnt, hogy a célok teljesítése érdekében az RMDSZ nem állandó háborút, viszályt, egymás elleni keresztes hadjáratot akar, hanem folyamatos építő munkát. /(bágyi): Nem viszályt, hanem építő munkát! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 5./2007. március 5.
„A csatlakozási tárgyalások során a kormány igyekezett eltitkolni a romániai magyar kisebbség problémáit, többet beszéltek a drogokról és a cigánykérdésről, mint az erdélyi magyarok problémáiról” – bírálta Tőkés László püspök Szatmárnémetiben a Brüsszelben tevékenykedő erdélyi magyar politikusok munkáját. A szatmárnémeti egyházmegyei presbiteri konferencián a 44 egyházközségből mindössze 14 képviseltette magát. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartott ünnepi istentiszteletet, majd Sipos Miklós, a szatmári egyházmegye esperese sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a presbiteri szövetség rendezvényén ilyen alacsony létszámban jelentek meg az érintettek. Az esperes beszámolt arról, hogy a szatmári egyházmegyében – Szatmár megyében két egyházmegye működik – eddig 3300 aláírást sikerült összegyűjteni Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselői jelöltségének támogatására, tíz gyülekezettől viszont még egyetlen aláírást tartalmazó ív sem érkezett. „A politikum kihasználja az egyházat, elvárja, hogy engedelmes szavazópolgárok legyünk, de mi választópolgárok akarunk lenni! Eddig a politikusaink egyszerűen csak eldöntötték, ki képviseljen minket, most viszont magunk választhatjuk meg azt az embert, aki kiáll ügyünkért, akár az Európai Parlamentben is” – buzdította Tőkés László püspök támogatására az egybegyűlteket /Babos Krisztina: Megrótták a presbitereket. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
Mintegy húszezer, Tőkés László európai parlamenti képviselői jelöltségét támogató aláírást gyűjtöttek eddig a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) háromszéki szervezetei. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke elégedett az eddigi munkával, mint elmondta, céljuk korábban tizennyolcezer aláírás összegyűjtése volt. A legtöbbet, mintegy hétezer aláírást, az erdővidéki szervezet gyűjtötte. /K. A. : A tervezettnél több aláírás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
Ráduly Róbert, az RMDSZ csíki szervezetének elnöke támogatni fogja a Székelyföld területi autonómiája kapcsán kiírandó nem hivatalos népszavazást. “Egyetértünk és támogatjuk a Székely Nemzeti Tanács csíkszéki szervezetének kezdeményezését, és a jövő héten megtesszük a lépéseket, hogy ezt ne csupán Csíkszeredában, hanem Csíkszék minden városában és községében megszervezhessék” – nyilatkozta Ráduly, hozzátéve, a régió minden RMDSZ-es polgármestere úgy vélekedett, hogy a lakosság megkérdezése az autonómia ügyében hasznos. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./2007. március 5.
Kovásznán a belváros tömbházaiban nem csak a román nemzetiségűek, hanem rengeteg magyar is elutasította az aláírásgyűjtőket. Volt, aki azt mondta: nem politizál, nem érdekli az autonómia, de olyan is volt, aki megdorgálta az urnával járó fiatalokat, mondván: szégyelljék magukat, hogy ilyesmivel foglalkoznak, jobb lenne, ha más, hasznosabb elfoglaltságot keresnének. Ferencz Botond szerint Kovásznán eddig mintegy kétezren szavaztak. /Bodor János: Kovásznán sok helyen az ajtót szembecsukták (Autonómia-népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./2007. március 5.
Sajtótájékoztatóval egybekötött kiállítást szervezett az elmúlt hét végén Bécsben az intézmény multikulturalitásáról a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). Korábban a Bolyai Kezdeményező Bizottság is intenzív nemzetközi lobbit folytatott, amelyben azt hangsúlyozták, hogy az egyetem keretében sérül a multikulturalitás elve. Ezt próbálta cáfolni a BBTE. Szóba került a két kirúgott magyar adjunktus ügye is. A Ziua de Cluj című lap tudósítása szerint Wolfgang Breckner, az Akadémiai Tanács alelnöke kijelentette: „német tanárként idiótának érezném magam, ha német nyelvű Dohányozni tilos! feliratú táblát helyeznék el egy ezt kifejező piktogram mellé. ” /BBTE-propaganda. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
A törvényszék február 20-i végzése alapján a marosvécsi kastély visszakerült Kemény János báró leszármazottainak tulajdonába. A kastélyban jelenleg neuropszichikai rehabilitációs központ működik, ahol mintegy 200 fogyatékos személyt gondoznak, rájuk való tekintettel megegyezés született a tulajdonosok és a központ vezetése között arról, hogy mikor kerüljön sor a kastély átadására. Dr. Pokorny László, a marosvécsi neuropszichikai rehabilitációs központ igazgatója elmondta, Kemény János báró leszármazottaival kompromisszumos megoldásra jutottak, aminek lényege, hogy nem kell mindjárt kiköltözniük a kastélyból. A rehabilitációs központnál folyamatban van egy Phare-pályázatnak köszönhető építkezés, amelynek befejezése után 50 gondozottnak biztosítanak új lakhelyet, és újabb pályázatok is készülnek. A kastélyt akkor juttatják vissza a tulajdonosoknak, amikor az összes gondozott számára sikerül megfelelő lakhelyet találni, de az újonnan épített épületrészek továbbra is a rehabilitációs központ tulajdonát képezik. /Mózes Edith: Visszaszolgáltatták a marosvécsi kastélyt. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./2007. március 5.
Megszüntette a kormány a Román Száműzetés Emlékintézetének elnökhelyettesi tisztségét, miután Calin Popescu-Tariceanu kormányfőt egy hónappal ezelőtt jogerős ítéletben kötelezte a bíróság, hogy visszahelyezze tisztségébe az intézmény 2005-ben leváltott elnökhelyettesét. A kormányrendeletet a kormányfőtitkárság megbízott vezetője, Radu Stroe, Adrian Iorgulescu művelődési miniszter, valamint Markó Béla művelődésért, oktatásért és EU-integrációért felelős miniszterelnök-helyettes kezdeményezésére fogadták el. Azért döntöttek így, mert az intézmény személyzetének létszáma túlságosan magas volt, ráadásul csupán az elnök hozott döntéseket, ezért az elnökhelyettesi tisztség fölöslegesnek bizonyult. A 2005-ben leváltott elnökhelyettest, Adrian Niculescut még 2003-ban nevezte ki a tisztségbe Adrian Nastase akkori kormányfő. Tariceanu kormányfő kezdeményezésére Niculescut 2005-ben visszahívták tisztségéből. /Balogh Levente: Egy „kényelmetlen” poszttal kevesebb. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
A család és a házasság volt a központi témája annak a Nagyváradon tartott hétvégi tanácskozásnak, amelyen a délkelet-európai katolikus püspöki konferenciák képviselői, tíz ország katolikus egyházfői vettek részt. A rendezvényt szervező Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke, Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros elmondta: a katolicizmus kisebbségi vallás a térség majdnem mindenik országában, így nagyon gyakori, hogy egy katolikus nem katolikus féllel, esetleg nem is kereszténnyel kíván házasságot kötni. „Ez természetesen érinti a különböző keresztény felekezetek közötti ökumenikus kapcsolatokat, de a családi élet szilárdságát és békéjét is” – emelte ki a bíboros. Bemutatták a CCEE-nek a család témakörében végzett kutatását összegző dokumentumot is. /Gergely Gizella: Püspökök a családért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
A teljes vagyonelkobzással járó kitelepítésről emlékeztek meg az érintett családok tagjai Hargita megyében. 1949. március 2-án éjszaka kényszerlakhelyre, esetenként kényszermunkára hurcolták el a kommunista hatóságok a kulákokat, gyárosokat és nemeseket. Az áldozatok között sokan voltak, akik nem élték túl a megpróbáltatást, leszármazottaik gyűltek össze a Székelyudvarhely központjában levő emlékműnél. Komoróczy György, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) udvarhelyi titkára elevenítette fel az 58 évvel ezelőtt történteket. Komoróczy a dobrudzsai munkatáborok megpróbáltatásairól és a megbélyegzettek gyermekeinek hátrányos megkülönböztetéséről beszélt. Balogh Zoltán magyarországi országgyűlési képviselő, az emberjogi bizottság tagja és egyben a megemlékezés díszvendége szólt az egybegyűltekhez. „Az áldozatok ereje az emlékezésben rejlik” – hangoztatta a képviselő. Végül Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkész mondott beszédet. Gyergyóalfaluban március 3-án a szentmisét követően a Pofosz küldöttsége megkoszorúzta a kommunista rendszer áldozatává vált Lukács Irén emléktábláját, majd a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében kiállítás és előadás várta az érdeklődőket. Az iskola diákjainak dolgozataiból keserű emberi sorsok körvonalazódtak: Gyergyóalfaluból a Lukács és Ágoston családot vitte el a hírhedt fekete autó az éj leple alatt 1949 márciusában. Lukács Irén fia arra is kitért, hogy a jogfosztás az egykori kommunista alkotmány szerint is törvénytelen volt. /Kiss Előd Gergely, Jánossy Alíz: Emlékezésben az erő. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2007. március 5.
Újabb mélypontra került Magyarországon a kormányfő és a kormánypártok támogatottsága. A február végén készült közvélemény-kutatás szerint Magyar Szocialista Párt (MSZP) támogatottsága 14 százalékra csökkent, míg a Fidesz 33, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) pedig 2-2 százalékon áll a Gallup szerint. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki munkájának megítélése ismét negatív rekordot döntött: még soha ennyien nem voltak elégedetlenek a kormányfő munkájával (67 százalék), és soha nem volt ennyire alacsony a támogatottsága (20 százalék). /Mélyponton Gyurcsány Ferenc népszerűsége. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./