udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
500
találat
lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-500
Helymutató:
Nagykároly
2005. június 27.
A Székelyudvarhelyi Városnapokon fellépett a Magyar Rádió Énekkara, bemutatták Roth András történész Született nyelvünkön című legújabb könyvét. A Márton Áron téren kilenc udvarhelyi huszár esküdött fel a haza szolgálatára Somogyi Győző Nagy Huszár Könyvében leírtak szerint. Többek között Vácról, Marosvásárhelyről, Nagykárolyból, Gyergyószentmiklósról, valamint a homoródfürdői lovasiskolától érkeztek huszárok az első erdélyi huszártalálkozóra. /Farkas Krisztina: Bográcsgulyás és huszárok a városnapokon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./2005. augusztus 4.
Mezőpetri tipikus sváb falu a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút mentén. Lakói sváb származásúak, de magyar nyelven beszélnek. A vidék egyik legrégibb települése, amely a törökvész, a kuruc–labanc háborúk alatt szinte teljesen elnéptelenedett. Károlyi Sándor gróf 1738-tól kezdődően népesítette be Württemberg környékéről származó telepesekkel. Mezőpetriben emlékoszlopot állítottak az utódok a község jeles szülötte, dr. Vonház István nyelvész (1881–1945) tiszteletére. A pécsi egyetem professzora, a nemzetközileg elismert svábkutató több évtizedes kutatás nyomán írta meg az ősök Württembergből Szatmárba telepedésének történetét. Legutóbb Augsburgban, a nyelvjáráskutatók konferenciáján Szabó József ismertette a német–magyar nyelvi kölcsönhatás néhány kérdését a Nagykároly környéki Csanálos, Mezőfény és Mezőpetri nyelvjárásában. Bura László, Szatmárnémeti tudós tanára pedig egy Bécsben megtartott élőnyelvi konferencián értekezett „a sváb alapnyelvi réteg hatásáról Mezőpetri tájnyelvére”. Ugyanő névtani kutatásokat is végzett, s önálló kötetben jelentette meg Mezőpetri ragadványneveit. – Az ulmi székhelyű Dunai Svábok Központi Múzeuma vándortárlatot szervezett Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén címmel. A kiállításon négy ország tizenkét lakóházának példáján mutatják be a 18–19. században szétszóródott svábok történelmét, kultúráját és életkörülményeit. – Mezőpetriben óvoda és négyosztályos iskola működik német nyelven. A tanulók nem otthon sajátították, sajátítják el a német nyelvet, hiszen otthon magyarul beszéltek. Mezőpetribe hazalátogatnak a németországi rokonok. Több mint ezer van belőlük. A hetvenes-nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is zajlott a kivándorlás. Mára 1600 lélek körül stabilizálódott Mezőpetri lakosságának száma. /Szilágyi Aladár: A Bodeni-tó mellől a Kraszna mellékére cseréltek hazát. Sváb természetű magyarok között (2.). = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 4./2005. augusztus 28.
Már augusztus 12-én – kiállítással – megkezdődött a nagybányai Szent István-napok rendezvénysorozata. Másnap történelmi sétát vezetett a városban Balogh Béla nyugalmazott levéltáros. 14-én, vasárnap délben a Petőfi-tanyára mentek ki az ünneplők, este a nagykárolyi Collegium Régizene Együttes adott hangversenyt. 16-án délután énekverseny, este szimfonikus hangverseny volt a Szentháromság templomban. 17-én Szent István vallásválasztásáról értekezett Hámori Péter, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára. 18-án a szatmári egyházmegye művészi értékeiből rendezett kiállítást lehetett megtekinteni a Szentháromság templomban, este reneszánsz táncokat mutatott be a kolozsvári Passamezzo Együttes. 19-én a Történelmi Múzeum bányásztörténeti részlegére látogattak sokan, este Transylmania koncert volt a régi főtéren. 20-án este a Schola Rivulina adott hangversenyt, vasárnap este püspöki nagymisével ért véget az ünnepségsorozat. /Szent István király Nagybányán. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 28./2005. augusztus 29.
Városnapok voltak egy időben Nagykárolyban és Szatmárnémetiben. Több helyszínen zajlottak a hétvégén a városnapi rendezvények Nagykárolyban, Székelyföldről érkezett kézművesek kínálták portékáikat. A városünnepre – amelynek díszmeghívottja idén Veress János magyar pénzügyminiszter volt – a helybeliek mellett nagyon sokan ellátogattak a környékbeli településekről is. A rendezvénnyel egy időben zajlott egyébként a szatmárnémeti Partiumi Magyar Napok is, amelyen a komolyzene kapott nagyobb hangsúlyt: operettgálát tartottak, valamint emlékkoncertet és -kiállítást rendeztek a Partium szülötte, Ruha István hegedűművész tiszteletére. A Mesterségek utcájában a régióban még létező kézműves-mesterségeket mutatták be. /Konglovits Éva: Gyermekutca családoknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./2005. október 14.
Szeretettel fogadták a piarista tanító rend első képviselőit, Juditot és Tündét Nagykárolyban. 2002 júliusától két éven keresztül nagylánykollégiumot vezettek Déván, innen jöttek Nagykárolyba. Adományokból tartják fenn az otthont, a tizenkét itt lakó kislánnyal, akik a szatmári gyermekvédelmi központból kerültek ide. /Konglovits Éva: Piarista nővérek Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./2005. október 18.
Az egy éve elhunyt világhírű hegedűművész, Ruha István tiszteletére Antonio Vivaldi Négy évszak című művét vezényelte október 16-án, vasárnap Nagykárolyban Fátyol Rudolf, a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia igazgatója. A 28. Szatmári Zenei Napok egyik kiemelkedő eseményének számító koncerttel a főszervező a város neves szülöttjének – egyben nagybátyjának – állított emléket. Fátyol elmondta: az idei külföldi turnék után szívesen játszik idehaza a filharmónia. /Konglovits Éva: Ruha emlékezete Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./2005. október 20.
Elhunyt Való Ferenc /Nagykároly, 1921. szept. 23. – Temesvár, 2005. okt. 15./ tb. kanonok, a temesvári piarista templom igazgatója. 1939-ben lépett be a piarista szerzetesek közé, 1946-ban szentelték pappá. A kommunista rendszer kezdetén már csak egy évet (1947–1948) taníthatott a nagykárolyi piarista gimnáziumban, aztán lelkipásztori szolgálatot végzett, majd 1988-tól haláláig a temesvári piarista templom igazgatójaként szolgálta Istent. Való pátert Temesváron, a belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ő volt az utolsó élő piarista paptanár a romániai rendtartományban. /Fodor György piarista confrater: Elhunyt az utolsó romániai piarista paptanár. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ 2005. november 1.
Batikolást, bogozást, fonalbaba-, termésfigura- és képeslapkészítést, valamint gyöngyfűzést próbálhattak ki azok, akik ellátogattak a hétvégén a nagykárolyi kultúrházba. Az ötödik nagykárolyi táncháztalálkozóra a környékbeli falvakból is érkeztek szép számban gyerekek. Az rendezvény fénypontja a szombati néptáncgála volt. A házigazda Rekettye tánccsoport szatmári lánytáncokat, valamint lassú és friss csárdást adott elő Polgár Emília és Bajkó László koreográfiájában. /Konglovits Éva: Mezőkeszüi pünkösd Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./2005. november 28.
Második alkalommal került sor november 26-án a Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozóra a Diákművelődési Házban. A nagyszabású rendezvényre Haranglábról, Nagykárolyból, Szamosújvárról, Mérából, Szucságról és Szegedről is érkeztek előadók, de fellépett a házigazda Ördögtérgye és a Zurboló néptáncegyüttes is. A rendezvényt gyermektáncház nyitotta meg Both Zsuzsa, Both József, Marha Tibor és Székely Melinda irányításával, délután felnőtt táncoktatásra került sor. Az esti gálaműsort a hetvennyolc éves haranglábi Balogh János vadászmeséje és népdalai fűszerezték. A gálaműsort táncház követte. /D. I.: II. Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozó. Népzene, néptánc, táncoktatás és kézművesség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./2005. november 29.
„Tíz éve, a katolikus egyház segélyszervezete, a Caritas támogatásával, Szatmár megye falvai közül elsőnek, megszerveztük az idősek otthoni gondozását. Ma már ez kevés, ezért kellett létrehozni ezt a korszerű szociális otthont, amely sokkal többet nyújt” – mondta Mezőpetriben az öregek otthona hét végi avatóünnepségén Nagy Mária polgármester. A három épületből álló (konyhát, ebédlőt és orvosi rendelőt is magában foglaló) szociális intézet ma nem is csak Nagykároly környékének, de talán ez egész megyének a legjobban felszerelt létesítménye. A költségek 90 százalékát a kormány állta, a fennmaradó részt a megyei tanács és a helyi önkormányzat. /Sike Lajos: Öregotthont avattak Mezőpetriben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./2005. december 13.
A Királyhágó-melléki jubileumi emlékhét keretében avatták fel az egyházkerület Református Dokumentációs Központját (KREDOK) Nagyváradon. Dr. Hermán M. János igazgató köszöntötte az érdeklődőket. Dr. Eszenyei Mária lelkész-professzor tartott igehirdetést. Az igemagyarázatot három könyvbemutató követte. Az örökségünk védelmében című kötetet Emődi Tamás, a Bronzba, kőbe című királyhágó-melléki szoboralbumot Deák Árpád mutatta be. Megtalálható benne a nagyvárad-olaszi Millenniumi emlékoszlop, a nagykárolyi Károlyi Gáspár szobor, a nagyszalontai Bocskai István szobor, a nagyváradi Bethlen Gábor és Lórántffy Zsuzsanna szobor és további jelentős műemlékek. Bereczki András lelkész az általa szerkesztett Református Kalendárium 2006-os kiadását mutatta be. A templomépítésről Fazakas Sándor lelkész írt a Kalendárium oldalain. /Fábián Tibor: Új egyházi dokumentációs központ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 13./2005. december 19.
Néhány romániai könyvvizsgáló nemrég olyan oklevelet kapott, mely engedélyezi, hogy az Európai Unió bármely országában szakmai tevékenységet folytassanak. Közéjük tartozik Vincze Mária, a nagykárolyi Privat Kont könyvvizsgáló magáncég auditor-tulajdonosa is. Az oklevél az ez év szeptemberében Párizsban végzett tanulmányainak eredménye, mondta. /Sike Lajos: Magunkkal visszük a veszteglés terhét. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./2006. január 6.
Az erdődi származású Kühn Pál másfél éve lett a Nagykárolyban a Kalazanczi Szent József Egyházközség plébánosa. Eddigi pályafutása alatt szolgált egészen kicsi szórványgyülekezetben, de jóval nagyobb, erős egyházközségekben is. A legkisebb nyája a krasznasándorfalui gyülekezet volt, amely onnan való elkerülésekor kezdett hanyatlani, a svábok nagyarányú elköltözése következtében: miközben egykor több mint 600 tagot számlált a gyülekezet, most mindössze öt magyar katolikus ember él a településen. Kaplony pedig a maga mintegy 3000 hívével a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye legnépesebb vidéki közössége. Nagykárolyban a plébánia 1800 lelkes közösségében folytatódott a több éve fennálló lélekszám–apadás: 2005-ben 23 gyereket kereszteltek, és 37 temetés volt, házasságot 23 pár kötött. Az „óváros” egyházközségét elsősorban idősek alkotják, a közép–, illetve fiatal korosztály képviselői a két új templomba járnak, a 40–es években épített Kistemplomba, valamint a kilencvenes években elkészült Fatimai Szűzanya templomba. A hívek nyilvántartása nem pontos, biztosan jóval többen vannak, mint amennyien a hivatalos nyilvántartásban szerepelnek. A következő időszak legfontosabb teendője az összes egyháztag számbavétele lesz. Az elmúlt években Nagykárolyban csak a piarista apácarend indult újra, a Kalazanczi Szent József Római Katolikus Líceum keretén belül, a két nővér elsősorban hátrányos szociális helyzetben lévő, árvaházakból kikerült fiatalok gondozásával foglalkozik. Valamikor a piaristáké volt a jelenlegi római katolikus templom teljes környéke. Nemrég újabb ingatlanokat kaptak vissza, újságolta a plébános: az egykori piarista gimnáziumot – a mostani Mezőgazdasági Líceum épületét –, a Szatmári Irgalmas Nővérek volt zárdáját – a városházával szembeni iskolát, a „Norma –iskolát” – a jelenlegi Tanulók Klubját. Nehézkesen halad a visszaszolgáltatás, hiszen a jelenlegi haszonélvezőket csak hosszas huzavona után lehet majd kiköltöztetni az egyház egykori épületeiből. A visszakapott ingatlanokban egyházi óvodát, általános iskolát és ifjúsági központot akarnak majd létesíteni /Fodor István: Nagykárolyi Kalazanczi Szent József római katolikus plébánia. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 6./2006. január 31.
Egyelőre még csak kevesen döntöttek úgy, hogy évi 100 vagy 50 eurós életjáradék fejében megválnának földjeiktől. “A termőföld évszázadokon keresztül éltette és eltartotta a küküllő-menti embereket, s ez maradt az egyetlen lehetőség a jövőre, az uniós körülmények között is, hogy megmaradjanak ezen a földön. Bűn lenne elherdálni őseink véres verejtékével megszerzett földjeinket egy kétes és bizonytalan ügyletekkel kecsegtető életjáradék reményében” – vélekedik a küküllő-menti Hármasfalu gazdakörének elnöke, Nemes József. A társult gazdálkodás, a földek tagosítása lehetőséget nyújt arra, hogy egymást segítve az új körülmények között is kihozhassák a földből azt, amire képes. Dr. Scholcz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója szerint a szegényebb vidékek lakói válnak meg könnyebben a földjüktől életjáradék reményében. A Nagykároly környéki falvak lakói azonban nem adják el a földet. Ott a határszélen különösen nagy értéke van a jó földnek. Egy év múlva, mikor Románia az EU tagja lesz, a föld is felértékelődik. Gotthárd Béla székelyudvarhelyi ügyvéd szerint a törvényt nem ismertették kellőképpen, kevés információ jutott el a falun élő idős földtulajdonosokhoz. A közbirtokosságoknak lehetőségük lenne, hogy az eladó földeket megvásárolják. Rajtuk áll, hogy a székelyföldi termőföld ne kerüljön ebek harmincadjára. /Mi lesz veled, erdélyi föld? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./2006. február 6.
Három partiumi várost – Nagykárolyt, Szatmárnémetit és Tasnádot – keresett fel Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke, aki a forradalom 50. évfordulójának rendezvénysorozata keretében tartott könyvbemutatókat: Parázsló szándék – emlékek és tények 1956-ból című könyve nagy sikert aratott. Nagykárolyban Mózes Árpád evangélikus püspök tett megrendítő vallomást: 18 évi börtönbüntetésre ítélték, mert akkoriban „bűnhődni kellett a gondolatért is, azért, hogy magyarok vagyunk”, azért, mert „ugyan nem tettek semmit, de ha tehettek volna, megtették volna”. „Azért szenvedtek, mert együttéreztek...”. „Azoknak, akik pribékjei voltak a rendszernek, a magyar nemzet szégyenpadján van a helyük, akárcsak azoknak, akik 2004. december 5-e előtt a NEM-re buzdítottak” – mondta Mózes Árpád, aki 2004-ig evangélikus püspök volt Kolozsváron. Szatmárnémetiben Bogya Kis Ferenc és Mária tiszteletes házaspár voltak a rendezvény házigazdái, akárcsak tíz nappal ezelőtt, Patrubány Miklós könyvbemutatóján. Külön színfoltot jelentettek a szatmári viseletbe öltözött legények és leányok, Fábián Elemér 56-os elítélt népi tánccsoportjának tagjai. Az előadást követő könyvdedikáció során Farkas Zoltán Ferenc elmondta, hogy kiskorúként, 16 évesen lett 1956-os elítélt, mert tagja volt az Erdélyi Magyar Ifjak Titkos Szövetsége egyik tasnádi sejtjének. Tasnádon is megjelentek az akkori Erdélyi Magyar Ifjak Titkos Szövetsége tagjai, Ruf Mihály, akit szintén kiskorúként börtönöztek be – Tasi Gyulával együtt, aki most Magyarországon él –, valamint Bikfalvy György, aki sejtvezető volt, és 15 évet kapott. Bűnük az volt, hogy az 1956-os forradalom eszméit vallották, terjesztették, és azt tervezték, hogy megakadályozzák a magyarországi ’56-os fiatalokat deportáló orosz vonatok áthaladását a romániai határon. /Könyvbemutatót tartott a tiszteletbeli MVSZ-elnök. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./2006. február 26.
Az elmúlt évben a Szent Lázár Lovagrend kiemelkedő támogatásban részesítette a szatmári egyházmegyét és annak könyvtárát. Az egyházmegye könyvtárprojektjét Schmidt Dániel könyvtáros mutatta be. Ebben szerepel a püspökség könyvállományának szakszerű feldolgozása és nyilvánossá tétele a régió olvasói számára, illetve az egyházi iskolakönyvtárak működésének támogatása. Egymás mellett működik a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont könyvtára és az egyházmegyei könyvtár pasztorális célokat szolgáló – jelenleg feldolgozás alatt álló – könyvtárrészlege. A Bibliotheca Laurenziana, a püspöki könyvtár /Szatmárnémeti/ könyvtárprojekt részei még a Nagykárolyban tervezett közösségi könyvtár, az ottani Josephus Calasantius Líceum könyvtára valamint a nagykárolyi piarista és a kaplonyi ferences műemlékkönyvtár is. /Nagy Karolina: Bibliotheca Laurenziana. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 26./2006. március 6.
Illyés Izabella, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium magyar szakos tanára azok közé tartozik, akik sokat tettek és tesznek az ifjúság kulturális neveléséért. Ő volt a megálmodója és főszervezője az 1991-ben megrendezett és eddig 14 kiadást megért Hogy jusson vers mindenkinek elnevezésű szavalóversenynek, majd az 1997-ben lebonyolított kisvárosi középiskolás versmondók műhelytáborának. Ugyancsak az ő kezdeményezésére és szervezésében 1997 szeptemberében tartották meg Székelykeresztúron a Romániai Magyar Versért Egyesület alakuló ülését. A 2005-ben megrendezett, József Attila életművét bemutató Kozmosz éneke elnevezésű nemzetközi vetélkedőn a díjazottak között volt. Illyés Izabella újabban egy olyan irodalmi verseny gazdája és irányítója, amely az interneten keresztül zajlik. Minden évben egy olyan magyar alkotó munkásságát elemzik, akivel az iskolában kevesebbet foglalkoznak. Idén Kosztolányira esett a választás. A versenyt az interneten hirdették meg. A vetélkedőre 33 tanuló jelentkezett: a szatmári Hám János Katolikus Gimnáziumból, a nagykárolyi líceumból, a nagykárolyi Németh László Gimnáziumból, a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolából, az ugyancsak udvarhelyi református gimnáziumból, Székelykeresztúrról /az unitárius gimnáziumból és az Orbán Balázs Gimnáziumból/, továbbá magyarországiak is voltak. A hatfordulós versenyből eddig négy fordulót tartottak, az ötödik forduló március 12-én és 13-án lesz. /László Miklós: „Egy másért” internetes irodalmi vetélkedő. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 6./2006. március 9.
Kiemelkedő művészeti tevékenységéért Jászai Mari-díjat kapott Szabó Tibor színművész. A nagykárolyi származású színművész – korábban a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, jelenleg művészeti vezetője -, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja és egyben igazgatóhelyettese. /Barabás Márti: Szabó Tibor Jászai Mari-díjas. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./2006. március 11.
Március 10-én kezdődött Székelykeresztúron az Orbán Balázs Gimnázium által szervezett iskolahét. A rendezvénysorozaton részt vesznek az ajkai, sárospataki, csurgói, miskolci, szolnoki és dunakeszi testvériskolák küldöttségei. Gergely György igazgató elmondta. lesznek vetélkedők, informatika verseny, iskolatörténeti vetélkedő és a tudományos dolgozatok versenye, továbbá szavalóverseny és az irodalmi levelezőverseny utolsó két fordulója, melyen a vendéglátókon kívül nagybányai, nagykárolyi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi, brassói és sárospataki középiskolák diákjai is részt vesznek. A csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola Nagy István Napokat tart. Kiállítás nyílik a diákok munkáiból, a diákkórus-fesztivál mellett zenekari hangverseny-sorozat is lesz. /Iskolanapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./2006. március 16.
Március 15-én Nagykárolyban az emlékezés díszvendége Veress János magyarországi pénzügyminiszter volt, aki a nyírbátori küldöttséggel látogatott el a városba. Több határon túli csoport is jelen volt: a két testvérváros, Mátészalka és Orosháza mellett Nyírbátor, a Tolna megyei Zomba önkormányzatai is részt vettek a megemlékezésen. A nagykárolyi Petőfi–szobor előtt Sróth Ödön mondott ünnepi beszédet. Vincze András kaplonyi iskolaigazgató kijelentette: a másfél évig tartó forradalom és szabadságharc emléke ma is égő fáklyaként lobog Európa országaiban, és hatása ma is érezhető, hiszen a „tizenkét pont” a szabadság örök érvényű üzenete. A hagyományokhoz híven a megemlékezés második része a városi színházban zajlott, ahol ünnepi gálaműsort rendeztek. /(fodor): Koszorúzás és gálaműsor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./2006. május 3.
Erdei Róbert és Turós Lóránd egy évvel ezelőtt Szatmárnémetiben indították el a City Rádiót, Szatmárnémeti első magyar nyelvű kereskedelmi rádióját. Mostantól már Nagykárolyban is sugároz a City Rádió, a 93,8 FM-en. A hét végén tartandó nagyszabású születésnapi ünnepséget tartanak, május 6-án pedig Érdekvédelem és reklámpiac címmel Szatmárnémetiben konferenciát szerveznek az audiovizuális erdélyi médiumok tulajdonosaival és munkatársaival. Erdei Róbert tulajdonos a rádió kommunikációs igazgatója rámutatott, egyre több a magyar nyelvű adó, de alig tudnak egymásról. /Gergely Edit: City Rádió: szülinap és találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./2006. május 4.
A következő tanévben 3–3, egyenként 28–as létszámú kilencedikes osztály indul a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, román és magyar tagozaton –tájékoztatott Putovics Tünde, városi tanácsos, pedagógus. A tanintézmény tanári kara nemrég megalakította a Magnólia Kulturális Egyesületet, amelynek célja az oktatás minőségének a javítása, a tehetséges diákok támogatása, az iskola könyvtárának a fejlesztése, és rendezvényszervezés. A civil szervezet két pályázatot nyújtott be az Illyés Közalapítványhoz, egy digitális kivetítő beszerzésére és könyvtárfejlesztésre. A Magnólia Kulturális Egyesület elnöke Scheuerman Éva, alelnökei Zsidó Sándor és Putovics Tünde, titkára Pop Rodica. /Új civil szervezet alakult. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 4./2006. május 10.
„Az imádság erejével próbálunk hatni a magyar egyetem létrehozásáért” – mondta Adorjáni Dezső evangélikus püspök a május 9-i ökumenikus imaest kapcsán. Kolozsváron az imaestet a fiatalokkal zsúfolásig megtelt evangélikus templomban rendezték. Más erdélyi városokban is hasonló imaestet tartottak. Ökumenikus imaest-láncot tartottak Erdély több településén. Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon a templomok harangjai este 6 órára hívták templomba azokat, akik a magyar egyetemért akarnak fohászkodni. Nagyenyeden, Temesváron, Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Székelyhídon 7 órakor kezdődtek a közös imák. Kolozsváron az imaesten részt vett Adorjáni Dezső evangélikus, Papp Géza református, Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Jakab Gábor római katolikus esperes is Az ökumenikus imaest ötlete a fiataloké volt. /Debreczeni Hajnal: Ökumenikus imaest a magyar egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./2006. május 11.
Tőkés László püspöke hirdetett igét május 10-én Nagykárolyban, a Nagykárolyi Református Egyházmegye közgyűlésén. Nagy Sándor, az egyházmegye esperese közölte, mind a 32 gyülekezet képviseltette magát a közgyűlésen. Az igehirdetést követően az egyházmegye adminisztratív ügyeinek a megtárgyalására, majd a Presbiteri Szövetség tisztújítására került sor. A szövetség új elnöke Geréb Miklós (Ákos), egyházmegyei főgondnok lett, titkárnak Bessenyei Károlyt (Lele) választották, a jegyző Gáti Dezső (Tasnád), a pénztáros Kovács Jenő (Nagykároly) lett. /(fodor) Egyházmegyei közgyűlés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 11./2006. május 15.
Hat éve indította útjára Nagykároly, Gönc és Vizsoly az első magyar bibliafordító emlékének szentelt ünnepségsorozatot, amelynek Nagykároly immár harmadjára adott otthont május 13-14-én. A rendezvényt Bekő Tamás nagykárolyi polgármester nyitotta meg. Károli Gáspár Nagykárolyban született, Göncön szolgált lelkészként, magyar nyelvű bibliája pedig Vizsolyban jelent meg nyomtatásban, alakja összeköti a három települést. Gönc polgármestere, Molnár János köszönetét fejezte ki a szervezőknek azért, mert méltóképpen emlékeznek az „istenes vénemberre”. Az egyházközségek kórusai adtak elő alkalomhoz illő műveket. Fellépett a Nagykárolyi Református Egyházmegye fiatal lelkészeinek kórusa, a Nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Egyházközség kórusa, a Nagykároly Belvárosi Református Egyházközség énekkara és a Nagykároly Kertvárosi Református Egyházközség gyülekezet kórusa. /Fodor I.: Károli Gáspár Napok, hatodszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./2006. május 19.
Második alkalommal kapott meghívást a nagykárolyi Rekettye tánccsoport a horvátországi Pulába, az ottani magyar közösségtől. Hat táncospár utazik május végén a fellépésre. A 2001–ben, 21 alapító taggal létrejött Rekettye Kulturális Egyesület fő célkitűzései: a táncház mint alternatív szórakozási forma életben tartása Nagykárolyban, a magyar néptánc és népzene iránti érdeklődés felkeltése a gyerekek valamint a fiatalok körében. Idén februárban rendezte meg a Rekettye Kulturális Egyesület a farsangi táncházat, márciusban a Mátészalkán megrendezett Nagykárolyi Kulturális Napokon a Rekettye utánpótlás mezőségi, a Rekettye tánccsoportja pedig szatmári táncokat mutatott be. Szintén márciusban az egyesület több tagja, részt vett a Szól a fügemadár című népdalversenyen, melynek szervezője Székely Sára néprajzkutató, kultúrházi referens, a Rekettye egyik alapító tagja. A Rekettye Kulturális Egyesület hangszeres zeneoktatást kezdeményezett. Ebben az évben is megrendezi az egyesület a VI. Nagykárolyi Táncháztalálkozót. /Konglovits Éva: Horvátországba utazik a Rekettye tánccsoport. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 19./2006. május 22.
Május 19-én Az 1956–os forradalom és Erdély művelődési élete címmel rendezte meg a már hagyománnyá vált Páskándi Géza–megemlékezést és az 56–os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából esedékes tanácskozást Szatmárnémetiben az EMKE, a helyi Kölcsey Kör, valamint a Páskándi Géza Baráti Társaság. Muzsnay Árpád EMKE–alelnök és Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának megnyitó beszédei után Gál Elemér jelenleg Egerben élő tanár és közíró vallott az 56–os forradalom szatmári „kárvallott szemlélőiről”, Páskándi Gézáról őrzött személyes emlékeit is beleszőve. Láng Gusztáv erre az alkalomra Szombathelyről hazalátogató egyetemi tanár Az erkölcsi ellenzék címen tartott előadást. Egyfajta nyelvi cinkosság alakult ki, melynek következtében Páskándi Géza, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Pusztai János, Bodor Ádám, Sütő András írásaiban saját hétköznapjainak igazságaiból sokkal többet látott meg az akkori, mint a mai olvasó, fejtette ki Láng Gusztáv. Dávid Gyula tanácskozásvezető szerint minden nemzedék megszenvedi a saját élettapasztalatait, kevesen lévén képesek az előttük járókénak tanulságait leszűrni, ennek ellenére a harmincas éveiben járó Balázs Imre József kolozsvári adjunktus Pályakezdő prózaírók emberképe az 1956 körüli időszakban című előadásában lényegében az előtte szóló gondolatait fejtegette tovább. Péter Miklós kolozsvári egyetemi docens, egykori 56–os elítélt börtönévei alatt és azóta írt verseit olvasta fel. Bikfalvy György tasnádi könyvkereskedő politikai elítéltként Páskándi Gézához kötődő emlékeiről, börtönélményeiről vallott. Koczka György temesvári újságíró – egykor szintén Páskándi rabtársa – Van, amin nevetni kéne címmel a forradalmat követő korszak abszurd ellentmondásaira emlékezett. Beszélt az elítéltek megsemmisítésének szándékát nyíltan hangoztató pribékekről, akiknek mostani nyugdíjuk is sokszorosa egykori áldozataik jövedelmének. Mózes Árpád nagykárolyi ny. evangélikus püspök a magyarországi eseményeket követő önfeledt örömről, valamint az ezért elszenvedett megtorlásokról beszélt. Csiha Kálmán ny. református püspök Téli méhek balladája című lírai vallomásában az 56–os erdélyi értelmiségét a kaptár népének túlélését ezer veszély és viszontagság között biztosító „téli méhekhez” hasonlította, akiket végül megöl az annyira várt tavasz. A „börtönbe zárt Erdélyről” szólt Péter Miklós és Dávid Gyula is, és azoknak a talán még nehezebb életéről, akik kint maradtak. Dávid Gyula összefoglalójában párhuzamot vont az 1848–as és 1956–os forradalmak jelentősége és utólagos megítélése között. Az utóbbi résztvevői és hozzátartozóik még most is félnek a megtorlástól. /Báthory Éva: Páskándi–megemlékezés – másként. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./2006. május 22.
Szavalóversenyt ígért, de a megjelenteknek annál jóval többet adott Nagybányán a helyi Kaffka Margit Művelődési Társaság május 21-i, vasárnapi rendezvénye. Sróth Ödön elnök elmondta: a Mindenség zenéje szavalóverseny ötlete a Bartók évhez kapcsolódik. Bartók Béla az egyetlen zeneszerző és népdalgyűjtő, akiről több mint háromszáz verset írtak. Ezek közül tartalmaz 152 költeményt az antológia, amelyből a verseny résztvevői válogathattak. A gyermekek két kategóriában – V–VIII., illetve IX–XII. osztályos tanulók – léptek a közönség elé. A nagykárolyiak remélhetőleg hagyományt teremtettek ezzel a rendezvénnyel. /(báthory): Jó versek, jó zene – minél több embernek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./2006. május 31.
Amennyiben a helyi tanács pozitív döntést hoz, és a csendőrség ve,3zetői is benne vannak, a mostani csendőrlaktanya épületébe költöztetnék át a Nagykárolyi Mezőgazdasági Líceumot, azért, hogy a Kalazanci Szent József római katolikus középiskola összes osztálya egy helyen kapjon helyet, az egyház által visszakapott épületben, a jelenlegi „agróban.” Bekő Tamás polgármester elmondta, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöksége azt szeretné, hogy a Kalazanci Szent József középiskola osztályai egy épületbe járjanak. /(fodor): Átköltöztetnék az „agrót”. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 31./2006. május 31.
Az isztriai Horvát Magyar Demokrata Közösség meghívására a horvátországi Pula városába utazott a nagykárolyi Collegium régizene együttese Deák Endre, valamint a Rekettye néptánccsoport, Schrepler Lóránd vezetésével, ahol a Horvát Magyar Kultúrhét keretében léphettek fel anyaországi, vajdasági és helyi magyar csoportokkal együtt. Sarkadi Attila, a nagykárolyi RMDSZ alelnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta a kulturális együttműködés fontosságát a magyar identitástudat, az összetartozás érzésének megőrzésében. /Várna Levente: Nagykárolyi vendégszereplés Horvátországban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 31./