Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7017 találat lapozás: 1-30 ... 5881-5910 | 5911-5940 | 5941-5970 ... 6991-7017
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2005. november 3.

Elődeink /Tinivár Kiadó, Kolozsvár/ címmel jelent meg harmadik kiadásában az a fiatalokhoz szóló kötet, amely klasszikusaink írásait kínálja történelmünk legrégibb korszakától az 1848-as forradalomig. /Elődeink. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

2005. november 3.

Elhunyt Dénes István, Székelyföld barlangkutatója. Nem csak szpeleológusként volt ismert – egyebek mellett a Vargyas szurdokvölgyének leírója, barlangjainak feltérképezője -, geológusként állandó érdeklődéssel fordult a térség földtana, természeti értékei felé, továbbá életében meghatározó jelentőségű volt a régészet is. /Mózes László: Búcsú Dénes Istvántól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

2005. november 4.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök kijelentette, nincs szándékában lemondani amiatt, hogy botrány robbant ki az Ilie Botos főügyésszel a Patriciu-ügyben folytatott telefonbeszélgetés miatt, mivel úgy gondolja, hogy jogában áll bármilyen intézménynél tájékozódni biztonsági kérdésekről. /Tariceanu: nem mondok le! Vizsgálat indult a telefonálgatás ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

Az amerikai központú Human Rights Watch emberjogi szervezet washingtoni igazgatója azt mondta: a szervezet „nagy biztonsággal” megállapította, hogy „legalábbis Lengyelországban és Romániában” léteznek CIA-táborok. /Újabb nemzetközi botrány középpontjában Románia? Lengyel és román CIA-táborokról tudósít a Financial Times. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ „A CIA-nak nincsenek bázisai Romániában” – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfő, reagálva a The Washington Post állítására. /Vannak-e titkos börtönök vagy nincsenek? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./ A Washington Post november 2-i számában az állt: néhány kelet-európai baráti országban is létesített a CIA titkos börtönöket, rövid idővel a World Trade Center elleni terrortámadás után, azaz négy éve. Hipertitkosak, olyannyira, hogy az illető országokban csak az elnök, a titkosszolgálat főnöke, és még néhány titkosszolgálati tiszt tud létükről. Bányai Péter politikai kommentátor szerint ha igaz a hír, az megmagyarázhat esetleg egy régi dilemmát: miért maradhatott meg mindmáig tisztségében Radu Timofte. A SRI-főnököt – Ion Iliescu közeli emberét – már Adrian Nastaséék is megpróbálták leváltani még 2003 őszén. Ebben az időben Iliescu elnök Amerikába látogatott. A küldöttség tagja volt Timofte, akit Charles Tenet CIA-igazgató fogadott, és akit hosszú baráti beszélgetés után kitüntetett. Érdemei: „kiváló együttműködés”, „partnerség”, a SRI demokratikus reformjának profi megvalósítása. Előzőleg Timofte ádáz ellenfeleinek „szóvivője”, Ion Stan SZDP-képviselő, a SRI-t felügyelő parlamenti bizottság elnöke hangozatta, Timofte „nem hajtotta végre a NATO által követelt reformokat, nem demokratizálta a SRI-t”. A kitüntetés pillanatától kezdve többet szó se esett Timofte menesztéséről. Bányai Péter szerint az amerikaiak kedvelik a profi vagy zsarolható titkosrendőröket, kémeket, akik aztán állásukban maradnak, a NATO is elfogadja őket. /Sz. K.: Radu Timofte SRI-főnök érdeme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

Úgy tűnik, Romániában hivatalos rangra emelik besúgás kifinomultabb változatát, a beugratást. A korrupció elleni harc érdekében. Szabó Károly RMDSZ-szenátor politikai nyilatkozatban tette szóvá ellenvetéseit. Kijelentette: a törvénytervezet elfogadása esetén magát a korrupciót öntenék hivatalos formába. Megrendeznek egy tettenérést, hogy lebuktassanak valakit ezzel a módszerrel. /Mózes Edith: Vigyázat! Beugratás! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

2005. november 4.

November 3-án Salat Levente, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektor-helyettes részvételével tartották meg a kolozsvári Protestáns Teológián a Bolyai Est harmadik rendezvényét. A Marius Tabacu médiaszakember által vezetett beszélgetésen a magyar tagozat vezetősége képviseltette magát, a román tagozatról azonban vezetőségi tisztséggel nem rendelkezők voltak Pop Ioan, Costel Sarbu, Decebal Ciurchea, a BBTE tanárai egyhangúlag elismerték, hogy a romániai magyarságnak joga van az önálló magyar egyetem létrehozására. Péntek Imre, a vitaest egyik szervezője, az egyetem pénzügyi átláthatatlanságára hívta fel a figyelmet, ami a két tagozat oktatói közötti bizalmatlanságot erősíti. Péntek János, a BBTE professzora szerint nincs akadálya arra, hogy a BBTE-n tervezett két önálló magyar kar létrejöjjön. /B.T.: Aránytalan vita a magyar felsőoktatásról. Nem képviseltette magát a BBTE román vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

Megint napirenden a Bolyai-ügy. Most „helyzet” van. Az Európai Unióba lépés előtt kell dűlőre vinni a dolgot, különben elhúzódik beláthatatlan ideig. Az „ideiglenesen” Szegeden működő Ferenc József Tudományegyetem a második bécsi döntést követően 1940 őszén tért vissza Kolozsvárra. A román egyetem minden mozdíthatót magával vitt Nagyszebenbe, de az épületek maradtak. Amennyire lehetett, a magyar állam felszerelte, korszerű tanszerekkel látta el a hazatért egyetemet. A második világháború végén a város lakosságának kérésére az egyetem vezetősége megtagadta a kiürítést, elmenekítést: helyben maradt. Azután megszületett a Groza-kormány döntése, 1945. május 29-én. Ez egy szóban sem említette az 1872-ben alapított magyar egyetemet, hanem egy egészen új „magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetemet” állított fel Kolozsváron. Ezzel megszüntette a magyarok jogfolytonosságát, s minden épületet, felszerelést a román egyetemnek juttat. A magyar felsőoktatás újra kezdhette a berendezkedést. A korábbi 40 helyett kaptak egyetlen épületet, a sétatéri volt Regina Maria Líceumot (Felsőbb Leányiskola), s az egyetemi könyvtárat közösen használhatták a román egyetemmel. Utóbb még a Kereskedelmi Akadémiát, az egyházaktól elvett Marianumot és a piarista épületek egy részét is használhatták. Az 1959-es egyesítéssel ezek az épületek is beleolvadtak a közös felsőoktatási épületrendszerbe. A magyar orvosi kart egyetlen klinikára sem fogadták be, ezért kénytelenek voltak Marosvásárhelyre távozni. Azután megszületett a pótszer: a Sapientia Tudományegyetem, a magyar állam pénzén, a magyar támogatással emelt vagy restaurált épületekben. /Gaal György: Egyetem, épületek, osztozkodás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

November 3-án az oktatási szakszervezet tagjai sztrájkőrséget álltak a Kolozs megyei prefektúra épülete előtt. Ez a tiltakozó megmozdulás-sorozat része. Szilágy, Máramamaros és Maros Kolozs és Fehér megyében és Bukarestben sztrájkőrséget szervez a négy tanügyi szakszervezet. Elhatározták, hogy november 7-től, hétfőtől a pedagógusok sztrájkot kezdenek az iskolákban. /Szakszervezeti tüntetések országszerte. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

Az RMDSZ vonja vissza a kisebbségi törvénytervezetét – áll egyebek között abban a nyilatkozatban, amit Tőkés László püspök ismertetett november 3-án budapesti sajtótájékoztatóján. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint az erdélyi magyarságnak a román uniós integrációval kapcsolatos érdekérvényesítése eléggé felemás. Olyan fontos kérdésekben, mint az egyházi ingatlanok visszaszerzése, a magyar felsőoktatás vagy az autonómia kérdése, a magyar érdekek kárt szenvednek – hangsúlyozta. /Tőkés: az RMDSZ vonja vissza a kisebbségi törvénytervezetét. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./ A sajtótájékoztatón Tőkés László az általa ismertetett nyilatkozatot öt szervezet – az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – fogalmazta meg, akik „nem az RMDSZ ellenében sorakoztak fel, hanem a magyarság érdekében” – hangsúlyozta a püspök. Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője a kisebbségi törvénytervezet visszavonásának kérésével kapcsolatban kijelentette, nem látja a logikáját. „Lehet kiskapuzgatni, hogy a kulturális autonómián kívül más autonómia-koncepciónak is helye jusson – de a megoldás, a nagykapu maga – a lényege a törvénynek – éppen ez: minden közösség maga dönti el, hogy a saját kultúrájában mi történjék” – mondta. Markó Attila szerint éppen ezen autonómia-forma révén érhető el, hogy egy közösség választott testülete maga dönthesse el, a saját iskolájában milyen szempontok szerint, mi hogyan szerveződjék. „Nem látok ebben a pillanatban alternatívát a kisebbségi törvényünkre” – tette hozzá Markó Attila. /Gergely Edit: „Lehet kiskapuzni, de a nagy kapu adott”. A kisebbségi törvénytervezet visszavonását kéri az RMDSZ-től Tőkés László. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

2005. november 4.

A Magyar Polgári Szövetség székelyföldi helyi szervezetei Traian Basescu elnökhöz fordulnak és kérik a térségbeli privatizációk széleskörű ellenőrzését. Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke elmondta, a szervezet javasolni fogja a székelyföldi helyi szervezeteknek, hogy közös levélben forduljanak az államfőhöz, kérjenek széles körű ellenőrzést a meghiúsult székelyföldi privatizációs esetek kapcsán, és kérjék továbbá a „politikai korrupció” megszüntetését. /Az MPSZ kérni fogja az államfőtől a székelyföldi privatizációk ellenőrzését. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

2005. november 4.

Első alkalommal tartott az Európa Tanács környezetvédelmi, mezőgazdasági és helyhatósági bizottsága kihelyezett ülést Romániában. Felmerült az országjelentés kapcsán kapott kritikák problémája is. Románia hét tárgyban kapott elmarasztalást a jelentésben. Ebből kettő általános mezőgazdasági probléma, a másik a földterületek regiszterének megalkotása. Továbbá kapott az ország állategészségügyi kritikát: az élelmiszerbiztonság, az állatok egyedi jelölése, az állatnyilvántartás operativitása, a határok biztosítása és más hasonló kérdésekben. /Béres Katalin: Kérdések, nem protokoll. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

2005. november 4.

Az 1956-os forradalomra emlékeznek Sepsiszentgyörgyön a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szövetségének és az Erdélyi Bajtársi Társaság tagjai november 4-én, amikor megindultak a szovjet csapatok a forradalom eltiprására. A Fidesz hívására október 23-án százezernyi ember sereglett össze, ennek ellenére a Magyarországon regnáló szocialista kormányzat forradalmat kisajátítani szándékozó rohamot indított, mondván, Nagy Imre is kommunista, illetve szocialista volt. /Sylvester Lajos: A forradalom mágnesespólus-cseréje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

2005. november 4.

„A reformáció nem elválaszt, hanem összeköt, hisz megjelenése a katolikus egyház megújulását is eredményezte” – jelentette ki Tőkés László református püspök azon az emlékünnepségen, amelyet hármas évforduló alkalmából rendeztek meg a héten Nagyváradon. A Királyhághómelléki Református Egyházkerület kilenc egyházmegyéjének képviselői a reformáció emlékünnepére, az egyházkerület létrejöttének 85., valamint 1989 utáni újjászületésének 15. évfordulójára emlékezett. A rendezvényen Horkay László kárpátaljai református püspök hirdetett igét. /Balogh Levente: A reformáció összeköt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

Amióta leleplezték, 1993. november 3-a óta minden évben megkoszorúzták Bolyai János ötnyelvű emléktábláját Temesváron. A rendezvény esztendőről esztendőre mind szűkebb körben zajlott, de az RMDSZ vagy a különböző közművelődési egyesületek, szakmai szervezetek tagjai megemlékeztek Bolyai híres temesvári levele keltezésének évfordulójáról, mikor is apjával tudatta: “Semmiből egy új, más világot teremtettem.” Most azonban egyetlen koszorút sem helyeztek el a tudós nevét viselő utca saroképületén, melyben Bolyai dolgozott. /Pataky Lehel Zsolt: Megfeledkeztek Bolyairól és a Magyar Tudomány Napjáról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./

2005. november 4.

Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet adott át a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma november 2-án Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A kuratórium döntése alapján az idén Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj című szegedi folyóirat egykori főszerkesztője és Vetési László lelkész kapott Bethlen Gábor-díjat. Márton Áron-emlékéremben részesült a bécsi Szent István Egylet, a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum és a szabadkai Széchenyi Általános Iskola. A Tamási Áron-díjat Donkóné Simon Judit érdi tanár, előadóművész vehette át. A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. /Vetési László és Ilia Mihály Bethlen-díjasok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

November 2-án egy román játékfilm vetítésével, valamint Hobó József Attila verseiből összeállított Tudod, hogy nincs bocsánat című előadói műsorával kezdődött a XIII. Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál Marosvásárhelyen. A versenyen 39 országból érkezett több mint negyven alkotás vesz részt. /Szerdán startolt az Alter-Native. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

November 4-én, 75. születésnapján köszöntötte olvasói levél dr. Bartha Zoltánt, a Tinivár Lap- és Könyvkiadó alapítóját, aki életét és munkásságát az erdélyi fiatalok támogatására, tanítására, a kiváló tehetségek felkutatására szenteli. Két, évek óta megjelenő folyóirat (Diákabrak, és Géniusz) köszönhető neki, továbbá az ő érdeme a sok erdélyi diák táboroztatása is, a Tinivár Sajtótábor ugyanis nyolcadik évfordulóját ünnepelheti idén. /M. Nagy Enikő: Dr. Bartha Zoltán születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2005. november 4.

Márton Áron püspök háziőrizete idején csak a kertbe mehetett le, a titkosrendőrök még a kertben is elhelyeztek lehallgató készüléket, olvasható Az erdélyi – gyulafehérvári – püspökkert története című emlékezésben a Harangszóban, a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség kiadványában. /VIII. évfolyam, 3. szám, a titkosrendőrök október/ /b. d.: „Csak így, egyedül?”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

2005. november 5.

A liberális-demokrata szövetség több erdélyi politikusa nem ért egyet a kisebbségi törvénytervezet elfogadásával – értesült a Mediafax hírügynökség meg nem nevezett kormánykoalíciós forrásokból. Markó Béla Marosvásárhelyen ismét emlékeztetette az RMDSZ szövetségeseit a koalícióban megkötött egyezségre, és felszólította a kormányzó pártok törvényhozóit, szavazzanak a korábban kialakult konszenzus alapján. /Koalíciós válság körvonalazódik? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2005. november 5.

Az Európai Bizottság közölte, hogy utánajár azoknak a jelentéseknek, amelyek szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) titkos börtönöket működtet Kelet- Európában, amit november 3-án Lengyelország, Románia, Lettország, Észtország, Grúzia és Örményország is tagadott. Romániában a védelmi tárca közlése szerint „Románia hadseregének nincs tudomása arról, hogy a Konstanca megyei Mihail Kogalniceanu légi bázison létezne vagy valaha is létezett volna” a nemzetközi sajtóban emlegetetthez hasonló fogva tartási központ. /Az Európai Bizottság utánajár az állítólagos CIA-börtönöknek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

2005. november 5.

Aláírásgyűjtést kezdeményezett az önálló magyar egyetemért harcoló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tanító oktatók körében az egyetemen tervezett magyar karok létrehozásáért – jelentették be a bizottság tagjai. Hantz Péter, Kovács Lehel és Péntek Imre, a testület tagjai szerint a BBTE-n tanító oktatók közel kilencven százaléka egyetért a három magyar kar létrehozásával. A megkérdezettek döntő többsége szeretné, ha létrejönne a kolozsvári állami egyetemen a Természet-, Humán, valamint a Társadalom- és Gazdaságtudományi Kar. Hantz Péter szerint Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes arról biztosította őket, hogy ha összegyűjtik ezeket az aláírásokat, akkor a kérést az egyetem legfőbb döntéshozó elé terjeszti. Hantz Péter Brüsszelben az Európai Parlament illetékes szakbizottsága előtt felvetette a kérdést, több EP-képviselő, de még az Egyesült Államok kormánya is érdeklődik az ügy iránt. A Transindex internetes portálon megjelent: Csucsuja István történész professzor azzal dicsekedett, beszélt a bukaresti diploma-honosító bizottsággal, hogy megpróbálja megakadályozni Hantz Péter és Kovács Lehel doktori diplomájának romániai honosítását. /B. T.: Aláírásgyűjtés a magyar karokért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2005. november 5.

- A „Szatmári-ügy” szervezőinek célja az volt, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva, az esetet „kémügynek” feltüntetve, kormányzati tisztségviselők „félrelépéseivel” összekapcsolva botránykeltésre, a kormány munkájának ellehetetlenítésére használják fel – áll a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő Tóth András politikai államtitkár által a Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek készített jelentésben. A „kémügyről” Gyurcsány Ferencnek írt jelentés kivonatának titkosságát Tóth András politikai államtitkár feloldotta. A dokumentum szerint az ügyben érintett házaspár, különösen pedig Szatmári Tibor Rogán Antallal, Révész Máriusszal és Németh Zsolttal, a Fidesz három parlamenti képviselőjével volt „közvetlen, rendszeres és bizalmi jellegű kapcsolatban”. Tóth András megállapította, hogy magyar politikai, közéleti személyiség a Szatmári-házaspár részére minősített adatot, vagy akár a nemzetbiztonsági érdeket sértő információt nem adott át. – Okkal feltételezhető, hogy az ügyben a nemzetbiztonsági szolgálatok műveleti tevékenységéből származó, államtitoknak minősülő adatok politikai céllal történő felhasználására történt kísérlet – állapította meg a politikai államtitkár. /Kémügy: a cél a kormány ellehetetlenítése volt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2005. november 5.

A magyar főkonzulátus épületének kiválasztására tartózkodott Csíkszeredában ezekben a napokban magyar külügyminisztériumi küldöttség. /Csíkszeredában járt a magyar Külügyminisztérium küldöttsége. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

2005. november 5.

November 4-én ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT). – A decentralizációs törvénycsomagnak olyannak kell lennie, hogy valóban többletlehetőségeket biztosítson számunkra – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök- helyettes, az RMDSZ elnöket. Markó a koalíció teljesítményét jónak minősítette, azt viszont elfogadhatatlannak nevezte, hogy míg Európának azt üzenik, minden rendben van, a szenátusban, az egyik koalíciós partner elutasításával, a másik partner sunyításával leszavazzák a kisebbségi törvénytervezetet. Veszélyesnek nevezte, hogy egyre magyarellenesebb hangokat ütnek meg a parlamentben. Ellentmondásosnak tartotta azt a két állásfoglalást, amelyek egyikét a Hargita megyei román civil szervezetek írtak alá, tiltakozva a kisebbségi törvénytervezet ellen, alkotmányellenesnek, veszélyesnek nevezve azt, másikat pedig az EMNT, az MPSZ, az SZNT, a MIT és az Erdélyi Magyar Ifjak fogalmazták meg, e szervezetek pedig ugyanazt hozták fel a kisebbségi törvénytervezet ellen, mint a szélsőségesen nacionalista román szervezetek. Seres Dénes parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a decentralizációs törvénycsomag felemásra sikeredett, „nem tudtunk érvényt szerezni 15 év alatt követeléseinknek”. A tanácskozás végén megválasztották az OÖT alelnökeit, Lokodi Edit, Molnos Lajos, Ladányi László, Vajda Lajos, Bognár Levente, Pop Imre, Ludescher István és Baka Mátyás személyében. /Antalfi Imola: Ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

2005. november 5.

A Babes–Bolyai Tudományegyetemen díszdoktorrá avatták a pápát. Az ünnepségen az apostoli nunciuson kívül kilenc katolikus püspök vett részt, köztük Dr. Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek, de képviseltette magát a többi történelmi magyar egyház, a görögkeleti klérus és a zsidó hitközség is. Andrei Marga, az egyetem Akadémiai Tanácsának elnöke méltatta a kitüntetett főpap, Joseph Ratzinger teológiai munkásságának lényeges vonásait. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Díszdoktorrá avatták a pápát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2005. november 5.

Az 1956-os magyar forradalom kolozsvári megünneplésekor lehetett látni, a fiatalság mennyire érdektelen. A legtöbb középiskolai diák nemigen tud Nagy Imre és társainak történetéről, az egész nemzet ’56-os próbatételéről. /Ördög I. Béla: Érdektelenség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2005. november 5.

A forradalom leverésére emlékeztek november 4-én Sepsiszentgyörgyön, kevés fiatal volt jelen. Emlékeit idézte fel dr. Kiss Tamás akkori ,,szegedi diákküldött”. Hihetetlen módon az 1993-ban megkérdezett magas rangú orosz tiszt (tűrhető magyarsággal) még mindig terroristákról beszélt. Az előadás előtt az elhunyt bajtársak sírjaihoz zarándokoltak a túlélők. /(demeter): Amikor tankkal teremtettek ,,rendet”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

2005. november 5.

„A moldvai római katolikusok a kommunista rendszer által szörnyű nyomásnak voltak kitéve, hogy magyarokká váljanak. A szocializmus építése azt is célul tűzte, hogy kilúgozza a román nemzeti öntudatot, miáltal jobban ellenőrzése alatt tartja a társadalmat.” – olvasható a Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete által készített irományban. A csaknem négy újságoldalt betöltő fogalmazvány szerint az 50-es évek kommunista rendszere szovjet nyomásra magyar iskolákat indított be Moldvában azzal a céllal, hogy az itteni román katolikusok (a „tanulmányban” a csángók végig ezen a néven szerepelnek) elfelejtsék őseik dák-latin nyelvét. Az elmagyarosítás nem sikerült, mert a lakosság követelte, hogy gyermekei románul tanulhassanak. Ebben a törekvésben legnagyobb segítséget a iasi-i római katolikus püspökség nyújtott, amely hősi módra egyszerre viselt hadat a magyar mesterkedések és a kommunista rendszer ellen. A „román identitás elleni agresszió” 1989 után új lendületet vett, noha a közösség 95 százaléka románnak vallotta magát. Ez nem zavarta az RMDSZ és Budapest agitátorait, sőt odáig merészkedtek, hogy egy pusztinai bácsit rábeszéltek, a népszámlálás alkalmával, vallja magát magyarnak. Csakhogy bákói újságírók kiderítették: az öregember fia a csíkszeredai RMDSZ alkalmazottja. A leleplezések sora folytatódott 2002-ben, amikor Kallós Zoltán etnográfus, „mellékesen a moldvai katolikusok elmagyarosítása kommunista offenzívájának élharcosa” Kolozsvárról magyar népdalokat hozott, ezeket megtanította a római katolikusoknak, hogy azután népköltészetükkel bizonyítsa magyar származásukat. Érdemes emlékeztetni, hogy Kallós Zoltánt a kommunizmus idején bebörtönözték, most mégis a lapban mint a rendszer kiszolgálója szerepel. Gabriel Andreescu az Observatorul Cultural 2002. május 13-i számában kimutatta, hogy csángó témában az állami intézmények szervezte szimpóziumokra mindig a román sovén-nacionalizmusnak azokat az élharcosait hívják meg, akik egymással mindenben egyetértenek. Így történt többek között a Román Akadémia védnöksége alatt 2002. április 29-én Bukarestben megtartott szeminárium esetében is. A szervezőknek gondjuk volt arra, hogy ne hívjanak meg egyetlen magyar történészt sem, nehogy megzavarja a harmóniát, végül csak Borbély László RMDSZ-képviselő követelésére engedték be a terembe a csángó magyarok néhány képviselőjét. Gabriel Andreescu emlékeztetett: Dumitru Martinas Originea ceangailor din Moldova című dilettáns könyve 1985-ben, tehát a kommunista propagandagépezet rendelésére és jóváhagyásával jelent meg, legújabb kiadását pedig Ion Coja, a Vatra Romaneasca alelnöke látta el lelkendező előszóval. /Barabás István: Hamis tudós. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

2005. november 5.

November 4-én Székelyudvarhelyen a Polgármesteri Hivatal és a Csíki Műemlékvédő Egyesület szervezte, előadásokkal egybekötött vitafórum zajlott Múltunk jövője, avagy mi lesz veled, székelyudvarhelyi épített örökség? címmel. A rendezvény házigazdája, Szász Jenő polgármester szerint a székely anyaváros számos történelmi műalkotással büszkélkedhet. /Szász Emese: Múltunk jövője. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

2005. november 5.

Kalotaszeg aprócska, de népművészetét híven őrző faluja, Zsobok nyaranta benépesül képzőművészekkel. Tízéves ugyanis a Zsoboki Alkotótábor. Tíz évvel ezelőtt szervezte meg először a tábort a Kolozsvárról évtizedek óta Kalotaszegre ingázó rajztanárnő és képzőművész Essig Klára. A tábor harmadik esztendejétől kezdődően a jeles művészettörténész és műkritikus Banner Zoltán átvette a művészeti irányítást. A táborban készült alkotásokat záráskor, immár hagyományosan, előbb Zsobokon, majd Kolozsváron mutatják be. Idén a kolozsvári Művészeti Múzeum nagyszabású, gyűjteményes, jubileumi tárlatnak adott otthont. A művészek adományai pedig értékes képzőművészeti gyűjteménnyé álltak össze, amelynek egy része a tábornak helyet adó, Molnár János professzor és Molnár Irma tiszteletes asszony irányította Bethesda Gyermekotthon falait díszíti. Az alkotótábor gyűjteménye vándorkiállításokon már bejárta Kalotaszeget, az országhatárokon túl is sikerrel szerepel. /N. J.: Kalotaszegi ablak a nagyvilágra. Tízéves a Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./


lapozás: 1-30 ... 5881-5910 | 5911-5940 | 5941-5970 ... 6991-7017




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998