Mircea Geoana, az ellenzéki PSD elnöke szerint Markó Béla RMDSZ elnök autonómiára vonatkozó nyilatkozatai „aggasztóak” és újra kérte az Elnöki Hivatalt, a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot és a kormányt, hogy hozzák nyilvánosságra hivatalos álláspontjukat ezzel kapcsolatban. Geoana szerint „aggasztó” az a tény, hogy Markó Béla nemrég tett nyilatkozataiban „egy olyan vonalon tart ki, mely a maximalista-radikális variánst támogatja az autonómia felett, beleértve azon fantáziaötlet lehetőségét is, hogy a magyar nyelv Erdélyben hivatalos nyelv legyen a román mellett”. Geoana elmondta, hogy a PSD Országos Tanácsának ülésén, melyre november 3-án kerül sor Marosvásárhelyen, a szociáldemokrata alakulat egy, a nemzeti büszkeségről szóló dokumentumról fog tárgyalni. /Aggasztó autonómia. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./
2006. október 17.
Várhatóan november 16-án tartják a román és a magyar kormány második együttes ülését Budapesten. A román fél létrehozta a második közös kormányülést előkészítő öttagú bizottságot, amely összesíti a két kabinet 2005. októberben, Bukarestben tartott első találkozóján kötött kormányközi megállapodások eddigi eredményeit, és összeállítja a második ülés napirendtervezetét. A tavalyi ülésen tizenöt együttműködési megállapodást írtak alá a miniszterek. Az azóta eltelt egy évben gyakorlatilag minden román–magyar tárcaközi megbeszélésen szerepelt a tavaly elfogadott tervek megvalósításának témája. A tavalyi kormányülés egyik fontos hozadéka, hogy Csíkszeredában megkezdhette működését a csíkszeredai magyar főkonzulátus, várhatóan november elején megnyitja kapuit egy hasonló román diplomáciai képviselet Gyulán. A román fél ígéretet tett, hogy prioritásként kezeli a kisebbségek helyzetével kapcsolatos jogszabályokat, ennek ellenére a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet a szenátusi elutasítás után elakadt a képviselőház jogi bizottságában. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök jelezte, javasolni fogja, hogy a két ország autópályáinak összekapcsolásáról szóló egyezmény aláírását. Egyezmény született a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja és a Budapesti Román Kulturális Intézet működéséről is. A magyar kulturális intézet sepsiszentgyörgyi fiókja még mindig nem nyílt meg. /Fall Sándor: Tizenöt egyezmény vár kiértékelésre a két kabinet budapesti találkozóján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Agyagfalván Markó Béla ismét az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Meghívták ugyan a belső ellenzék, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Polgárszövetség vezetőit, felszólalásukat azonban megtiltották azzal, hogy RMDSZ-rendezvényről van szó. Erre utóbbiak hívei füttykoncerttel és tiltakozó bekiabálásokkal reagáltak. Markóék végre szembe kellene hogy nézzenek a tényekkel: megszűnt az erdélyi magyarság fölötti RMDSZ-es egyeduralom. A székelység egy része nem fogadja el többé feltétlenül az RMDSZ szűk körű vezetését, írta a Nyugati Jelen munkatársa. Sokan – nemcsak Székelyföldön – nem rajonganak a minden ellenzéki hangot visszautasító, lassan 14 éve hatalmon lévő szűk körű RMDSZ-vezetésért. Az ellenzék is ráébredhetne, túlzott Székelyföld-orientációjával még a vegyes vidékeken (Kolozs, Szilágy stb.) sem tudott jelentősen előretörni. Az RMDSZ továbbra is a legjelentősebb magyar politikai tömörülés marad, ráadásul az egyetlen, amely a parlamentben is politizálhat! /Chirmiciu András: Vízállás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./
2006. október 17.
Az RMDSZ vezető politikusai megmagyarázták, hogy miért ellenzik a feddhetetlenségi ügynökség törvénytervezetének a lényegét. Az emberi jogok nem tehetők zárójelbe. Ez nagyszerű elv. Azonban egy törvénytelenül meggazdagodott szűk elit üzelmeit védik vele. A szólásszabadság, a politikai szabadság, a gyülekezési jog – mind ilyen szép dolog, de elég a Wass Albert felolvasásra, vagy a Trianon-filmvetítésre gondolni: ha az érdek úgy kívánja, a jogállam, az emberi jogok és a többi rögvest láthatáron túlra kerül, és jöhetnek a rendőrállami fellépések! A szépen hangzó elveket a politikusok saját érdekeik leplezésére használják fel. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Azok a szépséges elvek…! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
A romániai magyarság különböző autonómiatörekvéseinek ügyében nagyjából ott van, ahol 1990-ben, azaz sehol. A helyzet 16 év után annyiban súlyosabb, hogy az egykor kedvező nemzetközi helyzetet az RMDSZ elszalasztotta, a román kormányokat támogató kalandorpolitika miatt, írta Makkay József főszerkesztő. Markó Bélának és csapatának a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítéséhez kellett volna kötni az ország uniós felzárkózását. Az RMDSZ bejuttatott az Európai Unióba egy súlyosan kisebbségellenes, a kisebbségek módszeres beolvasztására, illetve elűzésére szakosodott országot. Markó Béla Tusványoson egy lehetséges, sokszínű brüsszeli küldöttségre célozgatott, amelyben az RMDSZ is részt venne. Ebből nem lett semmi. A Tőkés László vezette delegációban Toró T. Tiboron és Sógor Csabán, az RMDSZ-ből kilógó, az ellenzékiség szerepét vállaló két honatyán kívül a csúcsvezetőségből senki nem vállalta a nyugatiak tájékoztatását. /Makkay József: Autonómia nincs, diktatúra van. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
A polgármesterek nézeteltérései miatt nem sikerül kistérségi társulásokat alapítani Háromszéken. A tervek szerint a megyében 10–12 mikrorégiót alakítanának, azt azonban a polgármestereknek kell eldönteniük, hogy mely településekkel kívánnak szövetkezni. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök közölte, mindeddig csupán a Barót környéki települések határoztak kistérségi társulás alapításáról. Emellett még Gelence, Zabola és Szentkatolna, illetve Torja, Csernáton, Dálnok és Maksa polgármesterei mutatnak hajlandóságot az együttműködésre. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere elmondta, a mikóújfalui, sepsibükszádi, bodoki és gidófalvi elöljárók megállapodtak abban, hogy létrehozzák a társulást. Nyáguly szerint eddig azért nem történt előrelépés, mert a megyei tanács azt ajánlotta, hogy minden Olt menti település tömörüljön egy nagy társulásba. Van más gond is, például Nagyborosnyóval egyetlen környékbeli település sem kíván társulni. Bartha László polgármester kifejtette, tárgyalásokat folytatnak Zágonnal és Barátossal, ám egyelőre egyetlen település elöljárójával sem sikerült megegyezniük. – Együttműködési szerződést írtak alá az Európai Régiók Szövetsége és az Árkosi Európai Uniós Képzőközpont képviselői, amelynek értelmében februárban brüsszeli fejlesztési szakértők látogatnak Háromszékre. Az RMDSZ elképzelése szerint többek között Kovászna, Hargita és Maros megyében kellene önálló régiókat kialakítani. – Elkészült a Székelyföldi Önkormányzati Társulás statútuma, legkésőbb jövő hónap közepéig pedig megszervezik az alakuló közgyűlést is – jelezte Demeter János. /Kovács Zsolt: Nem tudnak egyezségre jutni a polgármesterek a kistérségi szövetségeket ügyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Valószínűleg november közepén kerül sor a Szövetség a Székelyföldért, a székelyföldi önkormányzatok társulásának alakuló közgyűlésére. Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke, akit az RMDSZ vezetősége a társulás létrehozásával kapcsolatos szervezési kérdésekkel bízott meg, elmondta, hogy elkészült a társulás statútumának tervezete. Szeptember 23-án Csíkszeredában a székelyföldi városokat és községeket képviselő polgármesterek és alpolgármesterek, a jelen levő önkormányzati képviselők és RMDSZ-tisztségviselők elfogadtak egy nyilatkozatot, mely szerint szükségesnek tartják a decentralizáció és szubszidiaritás elvének minél szélesebb körű alkalmazását, beleértve a különböző autonómiaformák kiépítését. /Novemberben alakul a Szövetség a Székelyföldért társulás. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./
2006. október 17.
Az RMDSZ Nemzetépítő Platformja Désen megtartott soros ülésén megállapította, hogy az elmúlt 16 év a magyarság szempontjából az útkeresés, az európai értékrendbe való beilleszkedés jegyében zajlott, de a nemzeti érdekek és főleg az eddigi eredmények tekintetében inkább a politikai zsákutcák korszakának minősíthető. A magyar politizálás szűk hazai csoportérdekek szerint alakult. A magyar érdekek intézményes biztosításának elmaradása közép és hosszú távon megosztott társadalomhoz, széttöredezett politizáláshoz vezet. A megújulás alapja az összefogás lehet valamennyi olyan romániai magyar politikai és nem politikai szervezet és csoportosulás között. Bem halasztható tovább az RMDSZ reformja. A Nemzetépítő Platform részt vett a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett magyar–magyar csúcson. /Összefogást sürget a Nemzetépítő Platform. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Dr. Becsek Garda Dezső képviselő kézhez kaphatta a szekusdossziéját. Megtudta, hogy 1978 óta figyelték. 1989 előtti nagy bűne volt, hogy a magyarság történetét – benne a székely sajátosságokat – és néprajzát kutatta. Távollétében lakását átkutatták. Egy történelmi tanulmányait tartalmazó könyvét 1982-ben kinyomtatták, majd elégették. Előzőleg Imreh István professzor és Kovács József kedvezően véleményezték. Az akkori propagandatitkár, Rab István gyűlést hívott össze Gyergyószentmiklóson, ugyanis az egész helyi pártbizottságot szankcionálták, amiért egy irredenta személyt, Garda Dezsőt, támogattak egy ilyen könyv megírásában. Rab mellett a főinkvizítor Hargita megye kulturális bizottságának az elnöke, Májai Albert volt. Végül elégették a könyvét. Az volt a baj, hogy könyvében nem írt a román nép székelyföldi folytonosságáról. Ezért nem engedték, hogy olyan helyre kerüljön, ahol a kutatásait folytathatta volna. Garda megalázónak tartja: bizonyos médiumok azt írták róla, hogy besúgó. A romániai magyar újságírók ezt a rágalmat Magyarországra is kijuttatták. Gardának 1992 és 2000 között tíz kötetet jelentett meg. A szövegük már ott volt a fejében, csak le kellett írnia. /Román Győző: Lángoló könyvek. Hogyan lesz a besúgottból besúgó? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
A 24 Ore Muresene című marosvásárhelyi román sajtótermék címoldalán tudatta, hogy valami nagy veszély leselkedik a marosvásárhelyiekre. A Bolyai Farkas Líceum diáksága valami roppant sötét dologra készülődik. Ezek a bolyais diákokmár 1990-ben is az önálló (az újság szóhasználatában: kizárólagos) magyar iskoláért „mentek ki az utcára”. Valójában 1990-ben nem a bolyais diákok mentek ki az utcára. Megtanulhattuk az utóbbi évek „demokratikus” sajtójában, hogy az igazság sok esetben köszönő viszonyban sincs azzal, amit írnak, állapította meg Bálint Zsombor. Kellemetlen meglepetés, hogy a vezércikk nem a magyarokat rendszeresen gyalázó lapban jelent meg, hanem egy olyan újságban, amely eddig a kiegyensúlyozottságra törekedett. A kolozsvári Bolyai Egyetem (amelynek csupán a neve közös a marosvásárhelyi tanintézményével) létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság demonstrációra felhívó szavaiból az újságíró csupán annyit ért, hogy Bolyai (1990 márciusában is meg akarták gyilkolni Bolyait a feltüzelt verőlegények). /Bálint Zsombor: Bolhából elefántot, Bolyaiból provokációt! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./
2006. október 17.
Indulatot váltott ki Marosvásárhelyen a Kossuth utca „visszakeresztelése”. A nacionalista megnyilvánulások sorát az a bírósági döntés zárja, amely a záróbeszédek után újabb tárgyalást tűzött ki a névváltoztatás ügyében. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója másodszor próbálkozik, hogy a volt Kossuth utca visszanyerje az 1893-ban kapott eredeti nevét. Kerekes Károly ügyvéd, parlamenti képviselő elmesélte, kivette a Megyei Levéltárban fellelhető adatokat, és csatolta a törvényszéki dossziéhoz, ugyanis azt állították, hogy a szóban forgó utca csak a Maros Magyar Autonóm Tartomány idején kapta a nevét, mert a kommunisták pártolták a magyarokat. A tanácsi döntést ugyanis megtámadta az Avram Iancu Egyesület, a Vatra Romaneasca, úgyszintén a Nagy-Románia Párt és egy helyi tanácsos. Kerekes hallhatta a gyalázást: Kossuth gyilkos volt, a negyvenezer kivégzett román, satöbbi-satöbbi. Az ellenfél ügyvédje az az egykori bíró volt, aki a márciusi események kapcsán a magyarokat elítélte. Megdöbbentő volt, hogy a bíró eltűrte a sok gyalázkodást. A tárgyaláson Kerekest elküldték Budapestre, a magyar parlamentbe, hogy ott ugráljon. A bíró elhúzza az ügyet, még nem döntött. /Lokodi Imre: Megint Kossuth Lajos lesz a bűnös? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Dicsőszentmártonban az Andrei Barseanu Elméleti Líceum magyar tagozatos diákjainak szülei arról panaszkodtak, hogy az iskolában nincs elegendő tanterem, így óránként vándorolniuk kell egyik helyiségből a másikba, ugyanakkor nincsenek anyanyelven tanító szaktanárok. Amikor ezt az igazgatónak megemlítették, Suciu Ioan azt válaszolta, ha nem tetszik az intézmény, vigyék el a gyerekeket máshová. A Népújság munkatársa ezzel panasszal felkereste Suciu Ioan igazgatót, aki szerint szó sincs diszkriminációról. Ami valamelyik diák távozását illeti, lehet, hogy tett ilyen kijelentést, azonban ez valószínűleg fegyelmi vonatkozású volt. Az iskola aligazgatója Sheitz Endre fizika–kémia szakos tanár szerint van elég magyar tanerő. /Vajda György: Nincs hely a magyar diákoknak? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./
2006. október 17.
A határon túli európai román közösségek hét végén tartott bukaresti konferenciáján a közösségek képviselői elmondták panaszaikat. Eva Iova, a magyarországi Foaia Romaneasca lap igazgatója a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer visszásságaira panaszkodott. A két hete megválasztott magyarországi román kisebbségi önkormányzatok mintegy fele továbbra sem a román közösséget képviseli. Magyarországon ugyanis bárki románnak nyilváníthatja magát. A bulgáriai románok semmilyen román nyelvű publikációval nem rendelkeznek, és csak az iskolai programon kívül tanulhatják anyanyelvüket. Ivo Gheorghiev, a Bulgáriai Vlahok Egyesületének elnöke elmondta, Vidinben, Bregovoban és Ganzovában több mint 700 szülő kérvényezte a román nyelv iskolai tanítását, a hatóságok azonban ezt nem engedélyezték. A délutáni román-tanítást is csak a bukaresti állami támogatással lehet fenntartani. A macedóniai aromán közösség képviselője arról tájékoztatott, hogy az Aromán Párt tagja volt a parlamenti választásokat nyert koalíciónak, így képviselői fontos tisztségeket töltenek be a szkopjei művelődési, oktatási és külügyminisztériumban, és több nagyváros önkormányzatában. /Határon túli román siralmak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Együttműködési szerződést írtak alá a múlt héten Kovászna megye tanácsának és az Európai Régiók Közgyűlésének (ARE) képviselői Brüsszelben. Ennek nyomán a jövő évtől régiópolitikai és európai fejlesztési szakemberek tartanak képzéseket székelyföldi és romániai önkormányzati elöljáróknak az árkosi Európai Tanulmányok Központjában. Háromszék az 1990-es évek derekától tagja a több mint 250 európai régiót tömörítő ARE-nak. A Demeter János megyei tanácselnök vezette delegáció a szerződés aláírása mellett ismertette a vidék befektetési lehetőségeit a brüsszeli magyarok egyesületével. /Brüsszelben lobbizott Kovászna megye tanácsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Közös projektek és programok indítását, illetve lebonyolítását célozza a Kisebbségi Ifjak Kezdeményező Csoportja, amely a romániai kisebbségek szervezetei ifjúsági képviselőinek sinaiai találkozóján alakult meg. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, MIÉRT-elnök elmondta: tervbe vették egy közös kiadvány megjelentetését, amelyet elektronikus és nyomtatott formában szeretnének terjeszteni. A kiadvány a többségi nemzet számára nyújthatna betekintést a kisebbségek életébe. Egy másik projekt egy közös honlap, illetve linktár elkészítése lenne. A kezdeményező csoport 2007 nyarára egy olyan tábor létrehozását tervezi, amelyen találkozót adhatna egymásnak az ország minél több nemzete és kultúrája. /Horváth István: Kisebbségi ifjak kezdeményező csoportja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Az ÚMSZ ismét átvette a Népszabadság cikkét, ezúttal Debreczeni Józsefét, aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt vette védelmébe, mondván, mindenki hazudott. A cikkíró támadta Sólyom László köztársasági elnököt, aki kifogásolta, hogy Gyurcsány hazudott az ország népének, a cikkíró támadta az egyházakat, akit elítélték a kormányfő hazudozását és támadta ugyanezért Böjte Csaba atyát, akit szerinte a jobboldal egyik radikális „szentje”. /Debreczeni József: Hazugságok köztársasága Népszabadság, okt. 15. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Kolozsváron, Kerekdombon a templomban Mária-ünnep volt október 8-án, a „magyarok Nagyasszonya” ünnepe. Cs. Gyimesi Éva hozzátette, nem zavartalan az ünnep, „hiszen a pannon belharcosokat korántsem jellemzi az Élet, a Gyermek, az Asszony tisztelete”. – Család- és nevelésfüggő, hogy kikből lesznek kudarcorientált és hazug politikusok, írta. /Cs. Gyimesi Éva: Emberavató. Noémi. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Ismeretlen tettesek meggyalázták a Petőfi Sándor rimaszombati szálláshelyét jelölő domborművet. Tavaly Rimaszombat főterén életnagyságú Petőfi-szobrot állítottak. A Petőfi-ház homlokzatán évtizedeket átvészelő emléktábla mellé az újraavatáskor Petőfit ábrázoló dombormű is került, amelyre az ismeretlen tettes éjszaka „ordenáré feliratokat” firkált. A városban a közelmúltban ellopták a magyar nyelvű helységnévtáblákat, korábban pedig a holokauszt-emlékművet rongálták meg. /Megrongált felvidéki Petőfi-tábla. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Az eddigi tantárgy-specifikus tanfolyamok helyett inkább interdiszciplináris és általános módszertani tanfolyamok megszervezésére fektetik a hangsúlyt a jövő évi Bolyai Nyári Akadémia szervezői. Ugyanakkor csökkenni fog a tanfolyamok száma, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke elmondta, hogy az RMPSZ elnöksége Szovátán tartott rendes ülésén az idei Bolyai Nyári Akadémia kiértékelése mellett felvetődött a változtatás szükségessége is. Beszámoló hangzott el a tavalyi Mákvirág-díjas tanulók nyári, görögországi tanulmányútjáról. Idén 43 kilencedikes, tizedikes és tizenegyedik osztályos diák részesült Mákvirág-díjban. Szász Zoltán fájdalmas képet vázolt fel a magyarlakta vidékek iskolahelyzetéről. Lászlófy Pál elmondta, nehéz anyagi helyzetben van a pedagógusok szövetsége. Intézményei fenntartásához évente 300 ezer lejre lenne szükség. A magyar Oktatási Minisztérium ennek alig több mint felét biztosítja, a többit támogatóktól sikerült összekunyerálnia. Azonban ismét kéregetnie kell, mert a béreket, villany- és fűtésszámlákat ki kell fizetni. Október 14-én Szovátán emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Jelen volt két szovátai 56-os elítélt, Kelemen László és Megyes János is, akik megrázó élménybeszámolójukkal hozták közelebb azt a kort a Mákvirág-díjas diákokhoz. /Takács Éva: Nehéz anyagi helyzetben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./
2006. október 17.
A gyergyószentmiklósi Ápoló és Gondozó Központot korábban öregek otthonként emlegették. Néhány éve alakult át szociális központtá. Jelenleg 74 személyt kezelnek, zömük ágyhoz kötött beteg. Ápoltjaik között sok a szellemi fogyatékos, akik szülei halála után a kórházotthon gondozására maradtak. Minden hónapban egy napot szánnak az ünnepelteknek, mondta Vágási Margit szociális asszisztens. A közelmúlttól az otthonban Nagy Katalin személyében egy hozzáértő pszichológus tevékenykedik. Az intézményt sokat segíti az Ora International szervezet, 1991-től pedig rendszeresen holland és bajor támogatások érkeznek. /Barabás Márti: Születésnap a gyergyói öregotthonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Ültessük el a magyar szabadság fáit! mottóval hirdeti kezdeményezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, az ötven éve történt 1956-os forradalomra emlékezve. Ötvenhat fát ültetnek el Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnázium előtti járdaszegély mentén. Október 21-ére önkénteseket vár az EMI csíki szervezete, illetve Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, hogy elültessék a gesztenyefákat. A faültetés Erdély-szerte meghirdetett kezdeményezése az EMI-nek, több városban is felkarolják akciójukat, de Csíkszeredában lesz a leghangsúlyosabb. /Antal Ildikó: Ötvenhat gesztenyefa. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./
2006. október 17.
Felállva, hosszú percekig ünnepelt Aradon a közönség október 15-én, vasárnap a színházban, a Pécsi Balett előadásának végén: A notre-dame-i toronyőr című Victor Hugo-mű “táncos elbeszélése” mindenki tetszését elnyerte. Bognár Levente aradi alpolgármester, Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója és Ovidiu Cornea, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház irodalmi titkára a két, művelődési partnerségi kapcsolatban lévő város színházainak kibontakozódó együttműködéséről beszélt. /(Kiss): Fergeteges előadással zárt a klasszikusdráma-fesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./
2006. október 17.
Október 16-án Domokos Kázmér, egykori római katolikus lelkész nevét vette fel Szovátán a gimnázium. Domokos Kázmérról a fürdővárosban korábban már művelődési otthont is neveztek el, az egykori lelkész egész alakos szobrát a plébánia temploma előtt állították fel. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Székelyudvarhelyen a Városházán tartotta ünnepi rendezvényét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA), az eseményen a hetvenéves írókat köszöntötték, és átadták az EMIA-, valamint az Életmű- és Hídverő-díjakat. Kitüntetették Gúzs Imrét, Jancsik Pált, Sigmond Istvánt és Szilágyi Júliát. Életműdíjban részesült Fodor Sándor. Az EMIA Hídverő-díját, amellyel az erdélyi magyar irodalom népszerűsítéséért kifejtett munkát jutalmazzák, Széles Klára vehette át, több, az erdélyi irodalommal foglalkozó művéért. Az EMIA által tavaly meghirdetett irodalomtörténet-írási pályázaton Balázs Imre József munkája nyerte az első díjat. /Életműdíj Fodor Sándornak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Az 1956-os forradalomra emlékeztek a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben. „Lelkészi kihelyezésem első éjszakáján, virágvasárnap hajnalán vittek be a börtönbe, majd 14 évre ítéltek el, melyből öt és fél évet töltöttem le. Minket, lelkészeket, külön cellába rekesztettek, és mondhatom, teológiai akadémia volt az mindannyiunknak. Iskola, mely nem adatik meg akárkinek” – mondta Dr. Péter Miklós volt 56-os politikai fogoly, az emlékünnepre meghívott református lelkész, aki valamikor a bethleni gyülekezetet is szolgálta. A bethleni fiatalok verses összeállítását is meghallgathatta a közönség. /Mayla Júlia: Ötvenhatra emlékeztek Bethlenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 17.
Családias hangulatban ünnepelte fennállásnak tizenöt éves évfordulóját Kolozsváron a Kuckó Játszóház. A Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület égisze alatt október 14-én egész napos gazdag porgrammal várták a régi és új tagokat a Mócok úti székházba. In memoriam ’56 címmel brassais diákok egy csoportja adott elő színvonalas emlékműsort. Este vetítettek egy filmet, amely a Kuckó tizenöt évét dolgozta fel. Csoltkó A. Mária elmondta: a Kuckó Játszóház másfél évtizede azzal a céllal indult, hogy egybegyűjtse a magyar anyanyelvű, de román iskolába járó diákokat. Az évek során összesen mintegy 300 gyermek fordult meg náluk. A gyerekek bevonták a szülőket is, így erős baráti kör is kialakult a játszóház mellett. Kirándulásokat, táborokat, előadásokat szerveztek, volt színjátszó- és néptánc csoportjuk is. A pécsi Szivárvány Gyermekház egy évtizede testvérintézményi kapcsolatot ápol a Kuckóval. A kolozsváriak rendszeresen felléptek a Pécsi Napok Fesztiválon. /Sándor Boglárka Ágnes: Másfél évtized a Kuckóban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
A Lugosi Református Egyházközség mellszobrot állíttatott dr. Pogány Károlynak (1848–1925), az egyházközség néhai főgondnokának, a történelmi Krassó-Szörény vármegye egykori főispánjának, Pokker László lugosi szobrászművész alkotását. A szoborállítás október 15-én, a Magyar Református Világszövetség Napján történt. “Egyházkerületünk ünnepelni akarja nemzetünket, egyházunkat, gyülekezetünket, Pogány Károlyt, akinek hagyatékából él az egyházközség” – mondta köszöntőjében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője. Dr. Pogány Károly Nagyenyeden született, szülővárosában és Kolozsváron tanult, majd Budapesten végzett jogot. Országgyűlési képviselő volt, 1898–1906 között pedig főispán Krassó-Szörény vármegyében. /Pataky Lehel Zsolt: Szobrot avattak Pogány Károlynak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./
2006. október 17.
Szlovákiában, Rimaszombat közelében szervezett találkozót az első felvidéki kulturális honlap működtetője, a Rovás Polgári Társulás, internetes és nyomtatásban megjelenő irodalmi lapok szerkesztőségeinek számára. Szászi Zoltán költő-főszervező elmondta: a cél egy olyan hálózat létrehozása, “amely laza szövetségként a magyar kulturális és irodalmi honlapok egyfajta szervezeteként tudna együttműködni”, akár úgy, hogy majd létrehoz egy közös, többnyelvű internetes folyóiratot is. A találkozón minden résztvevő szerkesztőség – Rovás Kulturális Galéria, a miskolci Spanyolnátha, a budapesti litera.hu, a nagyváradi Várad, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, az Irodalmi Jelen – alkalmat kaptak egy rövid bemutatkozásra. Egyetértettek abban, hogy gyakrabban kell találkozni. A résztvevő szerkesztőségek vállalták, hogy első lépésben saját honlapjukon fogják népszerűsíteni egymás internetes oldalait. /(irházi): Irodalmi találkozó az együttműködésért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./
2006. október 17.
Harminc éve halt meg Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július. 2. – Kolozsvár, 1976. november. 27.) költő, műfordító, esszéíró; a romániai magyar költészetet megújító első Forrás-nemzedék egyik legnagyobbja. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Az államvizsgán nem volt hajlandó a kommunisták kedvencének, Nagy Istvánnak a munkásságát taglalni, ezzel lemondott a tanári oklevélről. Már diákfővel szerkesztő volt, 1958–59-ben az Igaz Szó munkatársa. A testi-lelki bajoktól gyötört, egészségét túlhajtott munkával és egyéb szeszekkel is romboló költő – az irodalombarát elmegyógyász, dr. Csíky Csaba unszolására – többször is elvonult a marosvásárhelyi ideg- és elmegyógyászatra; ott is megfeszült erővel dolgozott. Végül öngyilkosságot követ el. Élettársának írta búcsúlevelében: „Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az okát – én sem tudom. […] Ezen már nem lehet segíteni. Ne legyen lelkifurdalásod – úgysem vagyok már jó semmire.” K. Jakab Antal nem hisz Szilágyi Domokos bűnösségében. A költő államvédelmi iratcsomói alapján a széplelkek azt írták, hogy a költő gyarlósága semmiképpen sem ronthatja le életművének esztétikai értékeit. A „szado-szocialista média megannyi bértollnoka” pálcát tört Szilágyi Domokos fölött, azok, akik nem fenyegetés súlya alatt, hanem önként szolgálják a hatalmat. K. Jakab Antal szerint „semmi okunk készpénznek venni” a gyalázatos államvédelem adatait. /K. Jakab Antal: „Ne kérdezd az okát” Harminc éve halt meg Szilágyi Domokos. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./
2006. október 17.
Szilágyi Domokost, a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjét, aki az erdélyi magyaroknak maga volt a meg nem alkuvó igazság szimbóluma, sarokba szorította a román titkosszolgálat, és elérte, hogy olyan terhelő adatokat szolgáltasson, amelyek felhasználhatók voltak a koncepciós perekben a vádpontok megfogalmazására. Boros Zoltán írta róla: évfolyamtársaiként tudták, hogy zseni. Amikor Szilágyi Domokos a jelentéseket írta, Kolozsváron egy szobában laktak. 1956-ban Borost is kizárták az egyetemről, mert az előző gyűlésen a rendezvény diktatórikus lebonyolítása ellen tiltakoztak. Boros nem tudja, mivel zsarolhatták meg Szilágyi Domokost. Talán azzal, hogy őneki, a családjának vagy akkori szerelmének, Váradi Emesének is baja lesz, ha nem vállalja. – Boros hozzátette: „Rettenetesen haragszom a Szisz-jelenségre, mert az új szekusdosszié hisztéria közepette felhasználható arra, hogy mai percemberke politikusok ilyen-olyan kapcsolata a volt elnyomó gépezettel már csak legyintésre se méltó, megbocsátható bűn legyen.” Azok, akik a legtöbbet ártottak sorstársaiknak, felmentést kaphatnak a közvélemény szemében, lehet Szilágyi Domokosra hivatkozni. Arról egy szó sem esik, hogy a Szekuritáte a Kommunista Párt irányításával működött. Azt tették, amit a párt parancsolt. A közönség azt hiheti, hogy a kis besúgók és a szekus vallatótisztek tették elviselhetetlenné a kommunista rendszert, és nem is jut eszükbe, hogy a megyékben nem a szeku parancsnoka, hanem a párt első titkára volt élet és halál ura. /Boros Zoltán: A szekusdossziék és a nagy rászedés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./
