|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3980 találat | lapozás: 1-30 ... 1651-1680 | 1681-1710 | 1711-1740 ... 3961-3980 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. június 1.Dicsõszentmárton: román nacionalista propaganda a magyar iskola ellenDarázsfészekbe nyúltak azok a szülõk, tanárok és politikusok, akik az új, 2011/1-es számú oktatási törvény értelmében önálló magyar iskola létrehozását kérték Dicsõszentmártonban. Amint arról korábban beszámoltunk, a Maros megyei település elöljárója, a magyarellenességérõl elhíresült Adrian Alexandru Matei demokrata-liberális polgármester, valamint névrokona, Dumitru Matei fõtanfelügyelõ rögtön visszautasította a szülõk kérését. A nacionalista hecckampányba most bevonták a helyi román gimnázium diákseregét és a tanulók szüleit. Mi több, nyilatkozatok szintjén az ortodox, majd a görög katolikus egyház is bekapcsolódott. A hangadók szerint a jelenleg három különbözõ óvodában és ugyanannyi iskolában tanuló dicsõi magyar gyerekeket nem illeti meg egy önálló iskola. A város különbözõ övezeteiben csupán az 1-8. osztályban 522 magyar gyermek tanul anyanyelvû tagozaton, a gimnáziumból pedig két osztály ballagott el. A két Matei: nem és nem A Dicsõszentmártonban született világhírû zenész, Ligeti György nevét viselõ önálló magyar iskola létesítésére elsõnek éppen a koalíciós partnerek, a PDL politikusai mondtak nemet. A polgármester válasza szerint az esetleges iskolaalapítás nemcsak törvényt sértene, de társadalmi feszültségeket is gerjesztene a városban. Nem egyezhetek bele egy külön oktatási struktúra létrehozásába, mert ez szeparatizmushoz vezetne. A román és más nemzetiségû diákok, tanárok és szülõk között kitûnõ a viszony, és ezen nem szabad változtatni efféle szeparatista akciókkal - fejtette ki Adrian Alexandru Matei. Hasonló álláspontra helyezkedett Dumitru Matei fõtanfelügyelõ is, aki hat oldalon keresztül fejtegeti a magyarság kérésének helytelenségét és jogtalanságát. A dicsõi szülõknek címzett levelében a tanár a romániai magyarság kiváltságos helyzetérõl, a politikai és közigazgatási szférában betöltött szerepérõl, a kisebbségeket megilletõ nyelvi és vallási szabadságról tart kiselõadást. A fõtanfelügyelõ a hazai magyar civil szervezeteket is kioktatja, felróva nekik, hogy édeskeveset tesznek az etnikumközi párbeszéd és a multikulturalizmus éltetéséért. Nem adják fel A fõtanfelügyelõ teljesen mellébeszél, alkotmányellenességet kiált, és azt állítja, hogy egy magyar iskola létrehozása emberi jogokat sértene. Ha ilyeneket ír egy értelmiségi, mit várjunk az egyszerû, könnyen manipulálható román embertõl? - kérdez vissza Szabó Albert, az RMDSZ elnöke, aki rövid ideig az alpolgármesteri tisztséget is betöltötte a közel ötezer magyar által lakott városban. A szülõk újabb beadvánnyal fordultak a tanfelügyelõséghez, amelyben rámutatnak, hogy az év elején életbe lépett oktatási törvény 45. cikkelye tételesen is kimondja a kisebbségi önálló iskolák létesítését. Az aláírók ugyanakkor arra figyelmeztetik Dumitru Mateit, hogy az említett törvény nem is sért emberi jogokat, és nem is alkotmányellenes mint ahogy a fõtanfelügyelõ vallja. Ellentámadásban A város román nemzetiségû tanerõi - szülõk és diákok bevonásával -, valamint az ortodox és a görög katolikus egyház lelkészei is csatlakoztak a magyar szeparatizmust elítélendõ akciókhoz. A hangadó az Andrei Bârseanu Általános Iskola személyzete volt, amely hallani sem akar arról, hogy a 60-as évek elején, szocreál stílusban épült ingatlanból kivonuljon, helyet biztosítva egy magyar iskolacsoport részére. Maria Nistor tanár például elõnyként emlegeti a koedukált rendszert. A magyar gyerekek számára jelentõs elõny vegyes iskolában tanulni. Könnyebben elsajátítják az állam nyelvét, munkahelyet találnak és beilleszkednek a társadalomba - vallja. Egy, a szerkesztõségünk birtokába került jegyzõkönyv alapján az iskola igazgatója, Ioan Suciu azzal fenyegeti magyar helyettesét, hogy utánanéz, miféle törvénytelen szülõi értekezleteket tartott a magyar anyákkal és apákkal. Kollégája, Mãrioara Olar egyenesen Magó Attila felfüggesztését kéri. Az utóbbi napok újdonsága, hogy a város két román esperese, Partenie Pop ortodox és Vasile Ciulea görög katolikus lelkész is a polgármestertõl és Daniel Funeriu oktatásügyi minisztertõl kéri az iskola megmentését. Az RMDSZ kitartásra buzdít Az utóbbi hónapok hangulatkeltése a helyi magyar politikusokat is kétségbe ejtette. Annak ellenére, hogy ingatlanhiány miatt egyelõre nem talál alternatívát, Szabó nyugalomra int, és kitartásra buzdít. Az RMDSZ nyilatkozatban reagált a közösség elleni, egyre erõsödõ uszítások miatt. A dicsõszentmártoni tanács ülésanyagában újabb támadás indult közösségünkkel szemben. Az Andrei Bârseanu Általános Iskola vezetõtanácsa elutasítja, hogy a magyar iskola székhelye a jelenlegi iskola épülete legyen - szeparatizmussal vádolva a kérvényezõ szülõket, politikai zsarolással a kormányt és románellenes tevékenységgel a magyar tanári kart, azt javasolva, hogy Román Gimnáziumnak nevezzék át az iskolát - áll a többi között Szabó Albert és Incze Csaba RMDSZ-vezetõ szerkesztõségünkbe eljuttatott nyilatkozatában. Az aláírók arra szólítják fel a küküllõmenti város magyarságát, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztéseknek és ijesztgetéseknek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket, és éljenek bátran kivívott jogainkkal. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 1.Tempfli József nevét vette fel az iskolaAz enyhe májusi szellõ megoldotta az iskola falára helyezett névadó tábla leleplezését. Az eseményen az iskola névadója, Ft. Tempfli József nyugalmazott püspök is jelen volt. Neves megyei és országos közéleti, illetve egyházi személyiségek gyûltek össze Csanáloson, a helyi általános iskola névadó ünnepségén. Mint arról lapunkban már több alkalommal is beszámoltunk, a helyi tanintézmény Tempfli József Általános Iskola néven kezdi meg a 2011-2012-es tanévet, a névadó ünnepségen maga a nyugalmazott püspök is részt vett Szentmisével kezdõdött Az ünnepség szentmisével kezdõdött a helyi római katolikus templomban, amelyet az iskola névadójaként ünnepelt Ft. Tempfli József nyugalmazott püspök celebrált. A nyugalmazott püspökön kívül pedig Heinrich Antal helyi plébános is szólt az egybegyûltekhez. A szertartást követõen a jelenlévõk átvonultak a templom mellett található iskola udvarába, ahol megkezdõdött a névadási ünnepség. Elõször Mellau József polgármester beszélt Ft. Tempfli Józsefrõl, akit nemrégiben Csanálos díszpolgárává avattak. A községvezetõ igaz emberként jellemezte a nyugalmazott püspököt, aki sohasem felejtette el honnan indult, távolléte során többször is segítette a helyi lakosságot: két harangot adományozott az egyházközségnek, hozzájárult a súlyos betegségben szenvedõk orvosi ellátásához, támogatta és támogatja az iskolát, tanulmányi kirándulásokat szervezett a tanulók számára. A polgármester beszéde után Bura László nyelvész röviden bemutatta a nyugalmazott püspök életútját, majd Ludescher János iskolaigazgató ismertette a jelenlévõkkel az iskola névadására vonatkozó határozatot. Ezt követõen Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szólalt fel. Beszédében kiemelte, hogy Ft. Tempfli József nemcsak egyházi, hanem közéleti személyiségként is sokat tett az erdélyi magyarságért. Végül Szilágyi Mátyás kolozsvári fõkonzul is csatlakozott a méltatók sorába, majd a nyugalmazott püspök megáldotta a róla elnevezett iskolát. A hivatalos leleplezésre nem került sor. Ahogyan az iskolaigazgató mondta, ezt megoldotta a természet, ugyanis az ünnepi beszédek közben az enyhe májusi szellõ lefújta a lepelt a felavatásra váró új iskolatábláról. Ft. Tempfli József áldását követõen az iskola diákjaiból álló ének- és furulyacsoport elõadását, szavalatokat, valamint a csanálosi, mezõfényi és csomaközi egyesített fúvószenekar mûsorát láthatta, hallhatta a nagyérdemû. Az ünnepség egy fogadással zárult a helyi kultúrotthonban. erdon.ro 2011. június 1.Megalakult a fõtitkárságKovács Péter fõtitkár, Bodor László, Horváth Anna, Hegedûs Csilla és Székely István fõtitkárhelyettesek részvételével tegnap megtartotta alakuló ülését az RMDSZ fõtitkársága. A tanácskozáson az a döntés született, hogy a javában zajló Erdélyi Konzultációt kiegészítsék egy átfogó önkormányzati konzultációval - tudtuk meg Kovács Pétertõl. A fõtitkár tájékoztatása szerint a választói igények feltérképezésével párhuzamosan azt szeretnék felmérni, hogy milyen eredményei és kudarcai voltak az RMDSZ-es önkormányzatoknak, önkormányzati képviselõinknek az elmúlt idõszakban. Azt is szeretnénk minél pontosabban megtudni, hogy milyen terveik vannak polgármestereinknek, helyi és megyei tanácsosainknak az elkövetkezõ évekre - nyilatkozta Kovács. Az önkormányzati konzultáció eredményeit az Erdélyi Konzultáció végén kapott problématérképhez illesztik, minek következtében körvonalazódni fog, hogy miben különböznek, és miben közelítenek egymáshoz a lakossági elvárások és az önkormányzati tisztségviselõk által megfogalmazott tervek. Kovács kifejtette azt is, hogy az önkormányzati konzultáció része a jövõ évi helyhatósági választásokra való felkészülésnek is. Ennek lebonyolítása is hozzájárul ahhoz, hogy kiválasszuk a legmegfelelõbb jelöltjeinket - fogalmazott. Mint ismert, a fõtitkárság a fõtitkárból és öt helyettesébõl áll. Kovács Péter még nem nevezte meg azt a személyt, aki az oktatási kérdésekkel foglalkozó fõtitkár-helyettesi tisztséget fogja betölteni. �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 1.Murok-díj AntonescunakSzékelyföld nem létezik Romániában - állítja a liberálisok vezetõje, ha épp nem a magyar szavazatokra van szüksége. Június 1-jén Hargita és Kovászna megye közös képviseletet nyit Brüsszelben, amelyet Székelyföld-irodaként emlegetnek. Annak ellenére, hogy az Európai Parlamentnek otthont adó városban több száz hasonló lobbiiroda mûködik, a román politikum felhördült a hír hallatán. A prímet Crin Antonescu PNL-elnök vitte, aki szerint Székelyföld nem létezik Romániában. Annak idején, még politikusi pályafutásának magasra ívelése kezdetén megbeszéltük a szerkesztõségben, milyen balszerencsés egy liberális politikusnak Antonescu néven futni, mikor semmi sem áll távolabb tõle, mint az antonescui eszmék. Nem gondoltuk jól. �?gy tûnik, mintha ennek a mostani Antonescunak egyáltalán nem lennének eszméi: a választási cécó közeledtével gyakorlott pókerjátékosként húzta elõ a magyar kártyát, amivel a politikai tanácsadók szerint még mindig lehet szavazatokat szerezni. Lelkünk mélyen sajnáljuk is, hogy díjalapításkor nem Olcsó Opportunista Díjat, hanem Murok-díjat hoztunk létre, mert így a díj odaítélése után is némi hiányérzettel maradtunk. A Székelyföld nem létezik Romániában kijelentés szankcionálását azért tartjuk fontosnak, mert Antonescu néhány hónapon belül ismét nagy magyarbarát lesz, és a rothadó murok szaga jó emlékeztetõje lesz annak, hogy itt valami bûzlik. Röviden a díjakról A Transindex szerkesztõsége (vagyis a szerkesztõség tagjaiból álló muratórium) idõrõl-idõre konszenzusos döntéssel szavazza meg, kinek, miért és mikor ítéli oda a Murok-, illetve a Kivi-díjat. A Murok-díj hívószavai: vacak, zsena, amatõr, ciki, nevetséges, szánalmas, dilettáns, képmutató stb. A Kivi-díj azért jár, ami friss, innovatív, teljesítmény van mögötte, olyan gesztus, ami gesztus-értékénél több, bátor, bravúros, józan, ironikus, hasznos a közjó szempontjából. Transindex.ro 2011. június 1.Baconschi: Bukarestet a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is zavarja a brüsszeli székelyföldi iroda Romániát a kétoldalú román-magyar kapcsolatok szempontjából is zavarja, hogy éppen a Magyar Régiók Házában nyitnak irodát Székelyföld számára - mondta az egyik televíziós beszélgetõ mûsorban Teodor Baconschi román külügyminiszter.A román diplomácia vezetõje a B1 televíziós csatorna egyik adásában kifejtette: Brüsszelben olyan területi-közigazgatási egységek tartanak fenn irodát, amelyek valóban léteznek. Texasnak például a miniszter szerint jogosan mûködik képviselete, hiszen ezen a néven valóban létezik amerikai szövetségi állam. Elképzelhetõnek tartja például Burgundia bejegyzését is, mivel francia régióról van szó, de úgy véli, hogy nem lehetne Burgund Hercegség néven képviselet nyitni, mivel egy ilyen államalakulat több mint ötszáz évvel ezelõtt létezett. A miniszter ezzel kívánta alátámasztani érvelését, miszerint egy adott térség népies elnevezésével (Székelyföld) nem lehet visszaélni úgy, hogy egy régió márkaneveként használják. Romániai régiónak lehet nevezni például önmagában Hargita vagy Kovászna megyét - mondta a miniszter, aki szerint a Székelyföld képviseletében nyíló iroda a kétoldalú kapcsolatok szintjén kelt zavart Bukarestben, hiszen annak a Magyar Régiók Háza ad otthont. Ezért kérették be kedden a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét - tette hozzá a miniszter. Baconschi leszögezte: a két ország viszonya nagyon jó, élénk együttmûködés folyik köztük mind a kétoldalú kapcsolatokban, mint európai szinten. Mint mondta, bízik abban, hogy Románia budapesti partnerei meg fogják érteni a románok érzékenységét. Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjeként bejutott európai parlamenti képviselõ a román külügyminiszter aggodalmai kapcsán a Krónikának kijelentette: a romániai központi fejlesztési régió egy ideig a bajor képviselet ingyenes irodahasználati felajánlását élvezve tarthatta fenn képviseletét Brüsszelben. Biztos vagyok benne, hogy ha Tulcea és Konstanca megye Dobrudzsa néven kívánna képviseletet nyitni, a Magyar Régiók Háza azt is szívesen befogadná - mutatott rá a képviselõ. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt elnöke a Radio France Internationale-nak (RFI) így fogalmazott: Nem értek egyet azzal, hogy megpróbálják átpolitizálni az iroda megnyitását. Szerintem szükséges az ország általános gazdasági érdekeinek népszerûsítése, hogy befektetõket vonzzunk a Székelyföldre, és hogy megismertessük a régió gazdasági és idegenforgalmi potenciálját. A román ellenzék mindenesetre folytatja a hadjáratot az iroda ellen. A Szociáldemokrata Párt (PSD) felkérte a román EP-képviselõket, hogy írják alá azt a levelet, amelyet Jerzy Buzekhez, az EP lengyel elnökéhez címeztek, és amelyben azt kérik: az uniós törvényhozás ne ismerje el a székely képviselet törvényességét. A Krónika szerdai vezércikkében azt írja: a román szélsõjobboldaliak torkán fel-felharsant Székelyföld román föld! rigmus, illetve a román külügyi tárca álláspontja - miszerint a székelyföldi megyék mindenféle alkotmányos és törvényes alap nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre Brüsszelben képviseletet - csak csomagolásban különbözik, a tartalmat és az üzenetet tekintve már nem. A román külügy azért aggodalmaskodik, hogy e három megyét népszerûsítõ iroda Brüsszelben a Magyar Régiók Házában nyit ajtót - írja a szerzõ. Hozzáteszi: �?n azon csodálkozom..., hogy a román külügy által is emlegetett magyar-román stratégiai partnerség jegyében - de akár anélkül is - miért nem õ, vagy miért nem az ország területi épségéért agitálók tettek a Székelyföldért Brüsszelben. Ha már annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy a Székelyföld Románia tartozéka Garzó Ferenc MTI 2011. június 2.Megnyílt a Székelyföldi Képviseleti Iroda BrüsszelbenJúnius elsején nyitotta meg a két székelyföldi megye, Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba és Tamás Sándor és Péter Ferenc, Szováta polgármestere, a Székelyföldi �?nkormányzati Tanács elnöke a Székelyföldi Képviseleti Irodát Brüsszelben, a Magyar Régiók Házában. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a magyar kormány részérõl Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. Az irodát azzal a céllal hozta létre és fogja mûködtetni Hargita és Kovászna megye tanácsa, hogy Székelyföld sajátos érdekeit, gazdasági és turisztikai lehetõségeit segítsen megjeleníteni az Európai Unió döntéshozó fórumain, ezáltal elõsegítve a térség fejlõdését. Az iroda mûködése egyelõre idõszakos lesz, mivel Románia nem tartozik a Schengen-övezethez, és ez alapján a román állampolgárok egy fél évben legtöbb kilencven napot tölthetnek ott munkajogi kötelékek nélkül. Így a két legforgalmasabb idõszakban fog mûködni a képviselet: április elejétõl június végéig, valamint szeptember közepétõl december közepéig. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese köszöntõjében elmondta: A székelyföldiek képviselete Brüsszelben a legtermészetesebb dolog a 21. században. Szerinte a székely értékek egyetemes emberi és magyar értékek, amelyeket helyes megmutatni a nagyvilágnak. A miniszterelnök-helyettes beszédében hangsúlyozta: ami a székelyeknek a javára válik, az Romániának is hasznos. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta: �?gy gondoljuk, hogy a kelet-közép-európai országok, különösen a vidéki térségek problémáinak megoldására nincs ma receptje az uniónak, s ennek az irodának azért kell dolgoznia, hogy a vidéki szegénység, a leszakadás felszámolását szolgáló európai összefogás mielõbb megszülessen, s a kelet-közép-európai vidék, a falusias térségek felzárkóztatását szolgáló program induljon. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint A néma gyermeknek az anyja se érti a szavát. Hiába vannak csodálatos erdõink, ritka vadállat aink, friss és egészséges vizû forrásaink, ha senki nem tud róla. Székelyföld sokat tud nyújtani, csak elõször meg kell ismertetni a nagyvilággal. A megnyitót Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, a Székelyföldi Képviseleti Iroda ötletgazdája moderálta. A képviselet hivatalos megnyitóján Szekeres Attila heraldikus székelyföldi címergyûjteményét állította ki az iroda helyiségében, majd a meghívottak hagyományos székely termékeket kóstolhattak. Az eseményen jelen volt Sógor Csaba, európai parlamenti képviselõ, Székelyföld képviseletében pedig a tanácselnökök mellett Demeter János és Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnökei, Sófalvi László, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Birtalan József, Hargita megyei megyemenedzser és Becze István, Hargita megyei tanácsos. Erdély.ma 2011. június 2.Búcsú az iskolátólCsíkban pénteken kezdõdnek el a ballagási ünnepségek - a térség középiskoláiból és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemrõl több százan ballagnak el a hétvégén, illetve az azt követõ héten. A csíki kicsengetési ünnepségek sorát a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kezdi el, az iskola végzõsei június 4-én, pénteken ballagnak. A rendezvény 10.30 órakor kezdõdik a végzõsök ballagásával, a kicsengetési ünnepség pedig a tanintézmény sportpályáján 11 órától lesz. A Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium végzõsei egy nappal késõbb, június 5-én vesznek búcsút iskolájuktól. A gimnázium kápolna-dísztermében 9 órától hálaadó szentmisét tartanak, majd 11 órakor folytatódik a ballagási ünnepség az iskola sportpályáján. Június 4-én és 5-én zajlik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai campusa végzõs hallgatóinak a ballagása is. Június 4-én 14.30-kor kezdõdik a hagyományosan a ballagás részét képezõ ökumenikus istentisztelet a csíksomlyói kegytemplomban, amelyre a végzõs hallgatók népviseletben, gyalog vonulnak fel. Június 5-én az egyetem elõterében reggel 8 órakor plakátot írnak a ballagók, majd részt vesznek az utolsó elõadáson. 10.45-kor átvonulnak a Szakszervezetek Mûvelõdési Házába, ahol 11 órakor kezdõdik a ballagási ünnepség. Június 6-án a gyimesfelsõloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium végzõs diákjai ballagnak. Reggel 9 órakor kezdõdik a hagyományos lovas felvonulás, 11 órától szentmise lesz az iskola udvarán, majd 13 órakor veszi kezdetét a ballagási ünnepség. Június 8-án két kicsengetés is lesz Csíkszeredában, a Nagy István Mûvészeti Iskola és a Kós Károly �?pítészeti Szakközépiskola diákjai búcsúznak e napon az iskolájuktól. A mûvészeti iskolában 10 órakor az iskola sportpályáján - rossz idõ esetén a Szakszervezetek Mûvelõdési Házában - kezdõdik az ünnepség. A végzõsök az iskola diákjainak sorfala között, zászló mögött, a kórus énekszavára vonulnak be, majd az ünnepi beszédek, a búcsú szavai, illetve a díjátadások következnek. A Kós Károly Szakközépiskolában 11 órakor kezdõdik a ballagási ünnepség, a végzõsöket az iskola udvarán a levonulás után beszédekkel, díjátadással búcsúztatják. Június 9-én Csíkszeredában a Venczel József Faipari Iskolaközpontban illetve Csíkszentmártonban a Tivai Nagy Imre Középiskolában búcsúznak a végzõsök. A Venczel József Iskolaközpontban 10 órakor kezdõdik a ballagási ünnepség a végzõsök felvonulásával, majd az iskola mögött folytatódik a beszédekkel, búcsúztatókkal, ünnepi mûsorral. A Tivai Nagy Imre Középiskolában is 10 órakor kezdõdik a kicsengetési ünnepség, amelyen a ballagók székelyruhában vesznek részt. Június 10-én három kicsengetési ünnepség is lesz Csíkban. A Kájoni János Kereskedelmi Iskolaközpontban 11 órakor kezdõdik az ünnepség a végzõsök levonulásával. Veress Emõke igazgató elmondta, ha a sztrájk miatt le tudják zárni addig a diákokat, akkor díjazás is lesz, ha nem, akkor ez elmarad, a ballagási ünnepséget azonban mindenképpen megtartják. Aznap 10.30-kor kezdõdik a kicsengetési ünnepség a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskolában is. Az osztályfõnöki órák után a diákok levonulnak az udvarra, ahol a köszöntõ és búcsúztató beszédek, a díjazások következnek. Június 10-én ballagnak a csíkdánfalvi Petõfi Sándor Iskolaközpont diákjai is. A 11 órakor kezdõdõ ballagási ünnepséget jó idõ esetén a tanintézmény udvarán tartják meg. A csíkszeredai városháza idén is megajándékozza a végzõsöket. A Sapientia ballagói, továbbá minden, Csíkszeredában magyarul érettségizõ végzõs Sebõ �?dön A halálra ítélt zászlóalj címû könyvét kapja ajándékba a csíkszeredai önkormányzattól. R. Kiss Edit Székelyhon.ro 2011. június 2.Megvonnák Tõkés állampolgárságát (Nem csitul a román hisztéria)Nem csitul a román politikusok felháborodása a brüsszeli Székelyföld-képviselet miatt. A liberálisok szenátusi frakcióvezetõje Tõkés László román állampolgárságának megvonását javasolja, az ellenzéki szociáldemokraták tegnap a demokrata-liberálisokat bírálták, amiért nem írták alá az ügyben a Jerzy Buzek EP-elnöknek írt nyílt levelet, a külügyminiszter szerint a román-magyar kapcsolatok szempontjából is zavaró a kezdeményezés, és Traian Bãsescu államfõ is rosszallását fejezte ki emiatt. Puiu Haºotti, a liberálisok felsõházi frakcióvezetõje szenátusi felszólalásában úgy fogalmazott: sajnálja, hogy nem létezik az állampolgárság megvonásáról rendelkezõ törvény. Szerinte a brüsszeli iroda megnyitására nem került volna sor, ha a parlament határozottan fellép a március 15-i megemlékezések idején magyar politikusok részérõl elhangzott kijelentések ellen. Haºotti egyebek között azért kifogásolja a brüsszeli iroda megnyitását, mert szerinte Székelyföld soha nem létezett, és most sem létezik a román történetírásban. Rosszallását fejezte ki az iroda miatt a külügyminisztérium is. Romániát a kétoldalú román-magyar kapcsolatok szempontjából is zavarja, hogy éppen a Magyar Régiók Házában nyitnak irodát Székelyföld számára - mondta Teodor Baconschi külügyminiszter. Hangsúlyozta: Brüsszelben olyan területi-közigazgatási egységek tartanak fenn irodát, amelyek valóban léteznek. Elképzelhetõnek tartja például Burgundia bejegyzését, mivel francia régióról van szó, de úgy véli, nem lehetne Burgund Hercegség néven képviseletet nyitni, mivel egy ilyen államalakulat több mint ötszáz évvel ezelõtt létezett. Így kívánta alátámasztani érvelését, miszerint egy adott térség népies elnevezésével nem lehet visszaélni úgy, hogy egy régió márkaneveként használják. Titus Corlãþean, a szenátus külpolitikai bizottságának szociáldemokrata elnöke elfogadhatatlannak minõsítette egy nem intézményesített entitás képviseletének bejegyzését, és bírálta az államfõt és a miniszterelnököt, amiért nem reagáltak az ügyre. Közben Cãtãlin Ivan, a Szociáldemokrata Párt európai parlamenti képviselõje a Demokrata Liberális Pártot bírálta, amiért nem voltak hajlandóak aláírni az Európai Parlament alelnökének címzett nyílt levelet, amelyben kérték Jerzy Buzeket, hogy ne ismerjék el Székelyföld képviseleti irodáját. Ha valakinek még kétségei lehettek, az most megbizonyosodhatott róla, hogy a DLP támogatja az ún. Székelyföld képviseletének elismerését, és ezek szerint hallgatólagosan támogatja a magyar szélsõségesek Románia-ellenes irredenta politikáját is - fogalmazott a román szociáldemokraták európai parlamenti csoportjának vezetõje. Az ügyben tegnap este Traian Bãsescu is megszólalt. Az államfõ leszögezte: rossz véleménnyel van a székelyföldi képviseleti iroda megnyitásáról. Hangsúlyozta: a kezdeményezésnek nincsenek politikai következményei, de az alkotmány és a románok semmibe vételérõl árulkodik. Nincs ilyen közigazgatási egység - szögezte le az államfõ Székelyföldre utalva. Hasonlóan nyilatkozott tegnap este Emil Boc is. A miniszterelnök leszögezte: a kormány nem fogad el olyan entitásokat, amelyek nem illeszkednek az alkotmány kereteibe. Nem lehet elismerni olyasmit, amit az alkotmány és a törvények nem ismernek el - utalt Székelyföldre. Tõkés László, az Európai Parlament alelnöke tegnap közleményben jelezte: Theodor Stolojan demokrata-liberális képviselõ levélben kereste meg, és rákérdezett az iroda státuszára, tevékenységének jellegére. Válaszlevelében az erdélyi politikus rámutatott: a román ellenzék politikai fegyvert kovácsol az iroda megnyitásából, és célja a jelenlegi kormány megbuktatása a koalíciós partnerek megosztása révén. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 2.Nemzeti összetartozás: külön-külön - Megemlékezés TrianonrólAz elõzetes ígéretek ellenére sem sikerül közös, méltó ünnepet szervezniük a magyar szervezeteknek, pártoknak június 4-én, a Nemzeti �?sszetartozás Napján. A trianoni békeszerzõdés évfordulóját tavaly nevezte el így a magyar kormány, az RMDSZ megyei szervezete pedig május elején jelentette be, méltó, reményteli ünneplésre hív minden magyart Háromszék négy városába, közös szervezésre kéri fel a magyar szervezeteket. A hivatalos meghívók azonban elmaradtak, s tegnap a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta: szombaton délután fél hatkor a szokott helyen, az Erzsébet parkban tartják hatodik alkalommal is megemlékezésüket. Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök a Háromszék kérdésére elmondta, szombaton tartják az elsõsorban történelmi megemlékezést - ennek helyszínét és pontos idõpontját talán ma ismertetik -, rövid beszéd után történelemtanárok kapnak szót, majd kiállításon mutatják be az eseményeket, Várpalotáról kapták kölcsön az anyagot. Nem múlton búsongó, önsajnáló rendezvényt akarnak, hanem az összetartozás irányába reményt mutatót, éppen ezért a fiatalokat hívták társszervezõnek. Tamás Sándor szerint meghívtak a rendezvényre más szervezeteket is, Gazda Zoltánt említette az MPP és az SZNT képviselõjeként. Gazda elmondta, valóban kapott meghívót Tamás Sándor aláírásával, de csak tegnap délelõtt. Az MPP azonban kedd este döntött úgy, bár olvastak a sajtóban a közös ünneprõl, azóta sem tájékoztatták õket ennek programjáról, így ismét megszervezik az Erzsébet parkban a trianoni megemlékezést, amelyet õk kezdeményeztek hat évvel ezelõtt, és amely azóta hagyománnyá vált. �?k is mindenkit szeretettel várnak, társzervezõként is, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök tegnap sajtótájékoztatón sorolta fel a politikai szervezeteket - RMDSZ, EMNT, EMI -, amelyek képviselõi beszédet mondhatnának, és kiderült az is, a Hatvannégy Vármegye Mozgalomtól kaptak eddig visszajelzést a részvételre. Szombaton délután fél hatkor harangzúgással kezdõdik a megemlékezés, beszédek, szavalatok hangzanak el. Tehát már bizonyos: június 4-én, szombaton Sepsiszentgyörgyön két ünnepség is lesz, egyet az RMDSZ, egyet az MPP szervez. A polgáriak ugyan bejelentették, ha meghívják õket, elmennek a másik rendezvényre is, ám úgy tûnik, a nemzeti összetartozás társszervezésig nem fejlõdhetett, a két politikai szervezet külön-külön tartja politikamentesnek ígért ünnepét. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 2.Horea Uioreanu Kolozs megyei PNL-képviselõ a Iorga-tábláról, a történelmi hûségrõlRománia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe való beavatkozásnak tekinti Horea Uioreanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselõje, hogy a magyar Külügyminisztérium a Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott tábla eltávolítását kéri a kolozsvári Mátyás-szoborról. A Krónikának adott interjúban a kolozsvári honatya arról is szót ejt, mit értett azon, hogy a Fadrusz-alkotáson nyílvesszõt kell elhelyezni a magyar király ülepébe. Annak kapcsán, hogy a magyar Külügyminisztérium a Mátyás-szoborcsoport elé elhelyezett, Nicolae Iorga-idézettel ellátott tábla eltávolítását kérte, �?n azt szorgalmazta: Hunyadi Mátyást a hátsó felébe helyezett nyílvesszõvel kellene ábrázolni a Fadrusz-alkotáson. Nem gondolja, hogy ez sértés a magyar királyra, akit történetesen Iorga is román származásúnak tartott? - �?n azt nyilatkoztam, hogy két feltétellel mondanánk le a Iorga-tábláról. Az egyik, hogy távolítsák el Moldva zászlaját a magyar király lovának lábai elõl, mivel Corvin Mátyás nem gyõzte le ªtefan cel Mare fejedelmet, hanem éppen fordítva történt. A másik feltétel pedig, hogy ábrázolni kell a moldvabányai csata valósághû jelenetét, amikor is a magyar uralkodót az ülepén is megsebesítették egy nyílvesszõvel, miközben menekült. Errõl beszélnek a korabeli krónikások. Tehát ha ez a két feltétel teljesül, el lehet távolítani a feliratot. - Nem jelentene veszélyes precedenst beavatkozni mûvészi alkotásokba teljesen ellentétes módon azzal, ahogyan a szobrász, a festõ megalkotta azokat? - Dehogy. Az a legveszélyesebb precedens, hogy a magyarországi hivatalos személyek beleütik az orrukat Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe. - De hát a magyar állam is hozzájárult a szoborcsoport restaurálásához. - Az más kérdés, hogy a magyar állam részt kívánt vállalni a finanszírozásban. Az viszont a belügyekbe való beavatkozásnak számít, ha Magyarország diktálni próbál a tekintetben, milyen legyen a város arculata, a központja, mit helyezzünk el a szobor elé, és mit ne. De visszatérve a nyílvesszõvel kapcsolatos nyilatkozatomra: mindezt képletesen értettem (este o parabolã - szerk. megj.), nem kell feltétlenül konkrétan érteni. - Ennek ellenére sértõ a magyarokra. De ha már a történelmi hûséget szeretné visszaadni a mûemlékeken, ön szerint vajon miért nem ábrázolták Mihai Viteazul kolozsvári szobrát fej nélkül? Elvégre 1601-ben a fejedelmet lefejezték Aranyosgyéresnél. - Na jó, ha nem akarja megérteni az én nyilatkozatom átvitt értelmét, az az ön baja. Sajnálom, hogy bronztáblákról polemizálunk, miközben Romániának és Kolozsvárnak is vannak sokkal fontosabb gondjai. - De hát ön tartotta fontosnak, hogy véleményt mondjon a Iorga-tábláról, amelyet a mûemlék alkotóelemének tart, ezért eltávolítását ellenzi. Holott az 1902-ben leleplezett szoborcsoporton eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt. Miért nem kerülhet vissza például a király neve magyarul? - Ezt a problémát a kolozsvári önkormányzatnak kellene felvetnie, nem nekem, én nem képviselem sem a polgármesteri hivatalt, sem a tanácsot. �?k döntöttek úgy, hogy más formában, a szobor elé helyezik el az eredetileg 1932-ben felkerült táblát. Amúgy pedig a restaurálás után felkerült egy magyar nyelvû tájékoztató szöveg is a szobor mellé. Valóban, eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt az alkotáson, aztán az elsõ világháború után a Matei Corvin, a negyvenes évek végén pedig a Mathias Rex elnevezés került fel. �?s én ezt nagyon helyesnek tartom, elvégre Mátyás idejében a latin volt a hivatalos nyelv a közigazgatásban. - Csakhogy a Iorga-idézet Gheorghe Funar idején és most is törvénytelenül került a szoborra. - Ezt ugyancsak a helyi önkormányzattól kell megkérdeznie, hogy milyen alapon helyezték el. Gyanítom, hogy megvolt rá a törvényes alapjuk, másképpen nem tették volna ki. Viszont ha mégis törvénytelenül történt, a polgármesteri hivatalt kell elmarasztalni, nem engem. - Felvetette Moldva zászlajának eltávolítását is. Holott a lobogó azt ábrázolja, hogy a moldvabányai csata után ªtefan cel Mare mégis behódolt Mátyásnak, Moldva pedig Magyarország vazallusa lett. - Még egyszer mondom, a nyílveszszõre és a zászlóra vonatkozó kijelentésemet átvitt értelemben kell érteni, ne tereljük más irányba a szót. Nyugodjon meg, régen eltûnt volna az a zászló onnan, ha a történelem során másként történt volna. Tisztában vagyok azzal, amit ön mond, hogy valóban úgy történt. - Pártjával együtt miért háborodott fel azon, hogy a Székelyföld irodát nyitott Brüsszelben, ahol számos más romániai régió, megye - többek között Kolozs - is rendelkezik már kirendeltséggel? - Mert a Székelyföld nem létezik közigazgatási egységként Romániában. - �?s a Mócvidék vagy Olténia létezik történelmi-földrajzi-kulturális régióként? - Hivatalos közigazgatási entitásként nem létezik sem Mócföld, sem Avasvidék, egyik sem képviselteti magát hivatalosan ebben a formában. �?ppen ezért kérette be a román külügyminisztérium a magyar nagykövetet, és követelte, hogy az iroda megnyitásán ne vegyen részt egyetlen magyarországi hivatalosság sem. - Ehhez képest részt vett az eseményen egy Kovászna megyei liberális tanácsos is. - Nem áll módomban kommentálni egy megyei tanácsos részvételét. Ha jól értettem, az illetõ képviselõ gesztusát megvitatja a PNL területi szervezete. (Továbbra sincs egyezség a Iorga-tábláról. Egyelõre nem egyezett meg a Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla eltávolításáról az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szervezete. Máté András, a szövetség megyei vezetõje a Krónikának elmondta: tegnapi megbeszélésükön abban maradtak Daniel Buda megyei PDL-elnökkel, hogy a héten folytatják a tárgyalást. Buda korábban azért kérte a megbeszélés elhalasztását, mert elõbb beszélni akart Sorin Apostu kolozsvári polgármesterrel. Mint arról beszámoltunk: a koalíciós egyezmény értelmében, amennyiben az RMDSZ és a PDL helyi képviselõinek nem sikerül megegyezniük, az ügyben a két politikai alakulat csúcsvezetése hoz döntést. Eközben Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára a Mátyás-szoborcsoport kapcsán tegnap úgy nyilatkozott: történelmileg a legjobb állapotban van a magyar-román kapcsolatrendszer, és a két ország elkötelezett ennek megõrzése mellett. A fideszes politikus tegnap Budapesten megbeszélést folytatott Bogdan Aurescu román külügyi államtitkárral, aki arról biztosította, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport eddig is sikertörténet volt, és Bukarest elkötelezett amellett, hogy az új minõségû magyar-román kapcsolatrendszer sikertörténet legyen a jövõben is. Elmondta, egyetértettek abban, hogy történelmileg a legjobb állapotban van a magyar-román kapcsolatrendszer, ezt százéves idõtávban is nyugodtan állíthatjuk. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetõk a felmerülõ viták és nézetkülönbségek, élõ kapcsolatrendszerrõl van szó tette hozzá.) Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2011. június 2.Terebélyesedik a román hisztériakeltés a brüsszeli iroda kapcsánAz Európai Unió tagjaként Románia és Magyarország is büszke lehet Székelyföldre - jelentette ki Tõkés László, az Európai Parlament alelnöke kedden Brüsszelben azon a fogadáson, amelyet RMDSZ-es képviselõtársakkal közösen adott Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása alkalmából. Tõkés László elmondta, a képviseleti iroda létesítése politikai vihart kavart Romániában és az EP-ben, de úgy vélte, a mesterséges, nacionalista hisztériakeltésnek kimondottan pártpolitikai okai vannak. Sógor Csaba (RMDSZ) beszédében hangsúlyozta: a három megye által képviselt iroda azt tûzi ki célul, hogy híd legyen Brüsszel és Székelyföld között, továbbá híd legyen Románia és Magyarország között. A fogadáson több más EP-képviselõ is megjelent, köztük Szájer József, a Fidesz EP-delegációjának elnöke, és Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetõje is. Közleményében Tabajdi Csaba úgy vélte: Túlzottak és érthetetlenek a képviselet megnyitását övezõ romániai aggodalmak. Románia állampolgárainak - legyenek akár magyar, akár román, akár más nemzetiségûek - az új képviselet megnyitása és az ezzel járó hatékonyabb uniós érdekérvényesítés egyértelmûen a javát szolgálja. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke azt emelte ki, hogy az iroda információs és tájékoztató jelleggel jön létre. Azt is tisztázni kívánta, hogy az irodát jogilag Kovászna és Hargita megyék önkormányzatai hozták létre és tartják fenn. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke arra emlékeztetett, hogy annak idején nemzetiségre való tekintet nélkül Székelyföld polgárai egyöntetûen az EU-csatlakozásra szavaztak. Négy évvel a csatlakozás után látható, hogy az uniós tagságnak több az elõnye, mint a hátránya - hangsúlyozta. Bogdan Nicolãscu Duvãz szociáldemokrata-párti képviselõ bejelentette, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) javasolja, hogy tûzzék a parlament napirendjére az iroda megnyitásával kapcsolatos kérdések megtárgyalását. - Az USL soha nem fog egyet érteni egy etnikai kritériumok alapján körülírt terület autonóm státusának kiépítését illetõen. A szövetség a kisebbségi törvényre sem szavazna mai formájában - hangsúlyozta Duvãz. Amennyiben a Boc-kormány felelõsségvállalás útján fogadtatná el a jogszabályt, az USL bizalmatlansági indítványt nyújt be. Mint elmondta, a radikalizálódó RMDSZ már nem képzelhetõ el lehetséges koalíciós partnerként. Teodor Baconschi külügyminiszter kedden egy televíziós mûsorban kijelentette: a kezdeményezés árthat a kétoldali államközi kapcsolatoknak, de bízik abban, hogy a jelenlegi jószomszédi viszony fényében Budapest megértést tanúsít Románia érzékenysége iránt. A román külügy kérése az volt, hogy magyar tisztségviselõk ne vegyenek részt a képviselet megnyitóján. A feszült helyzet megoldását abban látja, hogy a Magyar Régiók Háza ne adjon helyet a székelyföldi képviseletnek. Szabadság (Kolozsvár) 2011. június 2.Szeklerland BrüsszelbenBukarest tiltakozása ellenére megnyílt a székely lobbiiroda az EU fõvárosában A román államvezetés és a román politikusok berzenkedése ellenére megnyílt Székelyföld képviseleti irodája tegnap Brüsszelben. A magyar kormány nem vette figyelembe Bukarestnek azt a kérését, hogy ne képviseltesse magát az eseményen: az ünnepségen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is beszédet mondott. Semjén: nem valaki ellen Az iroda nem valaki ellen irányul, nem sérti senkinek az érdekeit, hanem javára válik mindenkinek, így Romániának is azáltal, hogy uniós forrásokat próbál a Székelyföldre vinni - üzente Bukarestnek megnyitón mondott beszédében Semjén Zsolt. A magyarországi politikus szerint a székelyföldiek képviselete Brüsszelben a legtermészetesebb dolog a 21. században. �?jságíróknak külön nyilatkozva Semjén Zsolt azt is kifejtette: a magyar kormánynak nem kell kommentálnia, hogy az iroda megnyitásával kapcsolatban a román belpolitikában bizonyos politikai erõk hisztériát keltenek. Szerinte a képviselet létrehozása teljes összhangban van az unió betûjével. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta: az irodának azért kell dolgoznia, hogy a vidéki szegénység, a leszakadás felszámolását szolgáló európai összefogás mielõbb megszülessen, s a kelet-közép-európai vidék, a falusias térségek felzárkóztatását szolgáló program induljon. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az iroda célját úgy fogalmazta meg: Székelyföld sokat tud nyújtani, csak elõször meg kell ismertetni a nagyvilággal. Bãsescu: Székelyföld nem létezik A román kormányt és a politikusokat az zavarja, hogy az iroda szerintük olyan területi-közigazgatási egység képviseletét látja el, amely valójában nem létezik. Ezt nyíltan meg is fogalmazta tegnap Traian Bãsescu államfõ, aki szerint a képviselet megnyitása a románok és a román alkotmány semmibevételével egyenértékû. Teodor Baconschi román külügyminiszter kedden este egy televíziós adásban úgy fogalmazott: egy adott térség népies elnevezésével (Székelyföld) nem lehet visszaélni úgy, hogy egy régió márkaneveként használják. Romániai régiónak lehet nevezni például önmagában Hargita vagy Kovászna megyét - mondta a miniszter, aki szerint a Székelyföld képviseletében nyíló iroda a kétoldalú kapcsolatok szintjén kelt zavart Bukarestben, hiszen annak a Magyar Régiók Háza ad otthont. Ezért kérették be kedden a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét. Kevésbé voltak diplomatikusak tegnap Bukarestben a román politikusok. Puiu Haºotti liberális frakcióvezetõ úgy fogalmazott: a képviselet megnyitása a románellenes Tõkés Lászlónak, az EP alelnökének tulajdonítható. Sajnálom, hogy nem létezik olyan törvény, amelynek alapján megvonhatnánk Tõkéstõl a román állampolgárságot - közölte. Az iroda kezdeményezõi: Tamás Sándor és Borboly Csaba, illetve Semjén Zsolt kormányfõ-helyettes a megnyitón Markó Béla miniszterelnök-helyettes arra hívta fel a kezdeményezést támadók figyelmét, hogy Székelyföld brüsszeli képviseletét nem szimbolikus, hanem pragmatikus gesztusként kell értékelni. A politikus ironikusan válaszolt Puiu Haºottinak, aki következetesen Székelyország (�?ara Secuilor - szerk. megj.) brüsszeli képviseletérõl beszélt. Székelyország nem létezik, csak egy kis Székelyföldünk van, kérem, tegyünk különbséget - mondta a Maros megyei politikus, majd megkérdezte szenátor kollégáitól, hogy tett-e valamelyikük valamit a régió gazdasági fellendítése érdekében. Mi a célja az irodának? Az irodát azzal a céllal hozta létre és fogja mûködtetni Hargita és Kovászna megye tanácsa, hogy Székelyföld sajátos érdekeit, gazdasági és turisztikai lehetõségeit segítsen megjeleníteni az Európai Unió döntéshozó fórumain, ezáltal elõsegítve a térség fejlõdését. Az iroda mûködése egyelõre idõszakos: április elejétõl június végéig, valamint szeptember közepétõl december közepéig tart majd nyitva. �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 2.Szenátusi gazemberségekGazemberségnek nevezte Fekete-Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetõje azt a felsõházban tegnap elfogadott törvénytervezetet, amely kormánybizottsági engedélyhez köti többek között az utcák, terek, parkok, iskolák elnevezését. A tervezetet 38 támogató és három ellenszavazattal, két tartózkodás mellett fogadta el a felsõház. A kormányoldal szenátorai nem szavaztak. Fekete-Szabó arról tájékoztatta lapunkat, hogy Ion Chelaru a házszabályt megszegve a szenátorok 13 óráig tartó munkaprogramja után bocsátotta szavazásra a jogszabályt, és nem adott szót a tiltakozó kormánypárti politikusoknak. A munkaprogramot csak akkor lehet túllépni, ha ezt a szenátorok valamelyike az ülésen kéri és szavazunk róla. Ez nem történt meg. Ráadásul a szavazás pillanatában kvórum sem volt, alig ötvenen ültünk a teremben. Az ülésvezetõ azonban semmibe vette a házszabályt - magyarázta az �?MSZ-nek a frakcióvezetõ. A politikus tájékoztatása szerint a kormánypártok a szenátus házbizottságának legközelebbi ülésén megpróbálják elérni, hogy a törvénytervezetet bocsássák ismét szavazásra. Ha ez nem sikerül, akkor reményei szerint a képviselõház - döntõ házként - elutasítja majd a jogszabályt. A jogszabályt Mircea Duºa és Olguþa Vasilescu PSD-s képviselõk kezdeményezték még az év elején felháborodva azon, hogy székelyföldi városokban magyar neveket adnak az utcáknak. A tegnap elfogadott törvény kimondja, hogy a megyei és helyi önkormányzatok csak egy tárcaközi kormányzati bizottság jóváhagyása után változtathatják meg román történelmi, politikai vagy kulturális személyiségekrõl, eseményekrõl elnevezett utcák, terek, iskolák és egyéb létesítmények nevét, ha az új elnevezés nem román jellegû. A bizottság tudományos szempontok alapján megvizsgálja az önkormányzatok névváltoztatási kezdeményezéseit, megelõzi a lehetséges túlkapásokat és megszünteti az önkormányzatok tevékenységében gyakran megnyilvánuló szubjektivizmust. Az öttagú testületben a történelem, a földrajz, a néprajz, a nyelvészet és a mûvészetek szakértõi vesznek majd részt, közülük kettõt a kulturális tárca, egyet a belügyminisztérium, egyet a kormányfõtitkárság, és egyet a Román Akadémia jelöl ki. Cs. P. T. �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 2.Be kell vonni Apostut is!Ma délelõtt Bukarestben, a képviselõházban ült tárgyalóasztalhoz Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Kötõ József képviselõ a Demokrata Liberális Párt Kolozs megyei elnökével, Daniel Budával a kolozsvári Mátyás-szoborcsoporthoz törvénytelenül elhelyezett tábla ügyében. A szövetség Kolozs megyei szervezetének képviseletében a tábla eltávolítását kértük a koalíciós partnerünktõl, arra hivatkozva, hogy a tábla jogtalanul került a szoborcsoportot övezõ zöld területre - tájékoztatta lapunkat Máté András Levente. Mint elmondta, a tárgyalás során arra jutottak, hogy hamarosan újra asztalhoz ülnek, és a beszélgetésbe bevonják Kolozsvár polgármesterét is. Máté az �?MSZ-nek kifejtette: a hét végéig szeretne véget vetni az ügynek, és ha a koalíciós partner nem szándékszik eltávolítani a táblát a szobor elõl, akkor a további tárgyalásokat a két párt országos vezetõinek bevonásával folytatják. Holnap egyébként alighanem találkozik Kelemen Hunor mûvelõdésügyi miniszter és Sorin Apostu polgármester Kolozsváron, egy rendezvényen: a Kolozsvár 2020 - Európa Kulturális Fõvárosa témában tartott konferencián. A konferencia megnyitóján beszédet mond Kelemen Hunor és Sorin Apostu is. Sipos M. Zoltán �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 2.Hõs vagy gyilkos?Itt lenne az ideje, hogy a történészeknek is megjöjjön az eszük. Már az is csoda, hogy a román médiában elhangzott ez a kérdés - ugyanis Avram Iancuról van szó, az erdélyi románok nemzeti hõsérõl, a hegyek királyáról. Az érinthetetlenrõl, a szentrõl, a feddhetetlenrõl. Aki ikonként szerepel sok mócvidéki templomban stb. Mégiscsak jó, hogy bévánszorogtunk Európába... Az Adevãrulban jelent meg ez a szentségtörõ kérdés, problémafelvetõ cikk formájában, majd pedig az országos lap havonta megjelenõ történelmi mellékletében, a májusi Historiában. A kérdés felvetõje Ion M. Ioniþã, a melléklet fõszerkesztõje. Aki többek között kijelenti, hogy véget kell vetni a történelem politikai manipulálásának. Ez az, amit ma már megtehetünk, de amire viszont gondolni sem lehetett a totalitarizmus idején vagy azt követõen, Európán kívül. Amikor csak a Funar-félék meg a V.C.-félék hallathatták a hangjukat... Meg a volt szekusok, akik megrendezték Marosvásárhely véres márciusát. De visszatérve a hegyek királyához a Historiában megjelent összeállítás egyik szerzõje, Marius Diaconescu abból indul ki: Az érzelmek nem kell hogy elhomályosítsák a történelmi igazságot. S ha higgadtan vizsgáljuk Avram Iancu szereplését, máris felmerül a kérdés: mi is volt az, amit õ és az általa vezetett mócok, erdélyi románok tettek 1848-49-ben? Forradalom volt-e, vagy ellenforradalom? S a válasz kézenfekvõ: globálisan nézve, egészében véve ellenforradalom volt az, amit tettek a császári ellenforradalom eszközévé váltak. Ezt is most olvashattuk elõször román lapban. Miként azt is, hogy Erdélyben 1848-ban és 1849-ben tulajdonképpen népirtás folyt, népirtó háborúról volt magyarok és románok etnikai alapon gyilkolták egymást. A kivégzéseket törvényszék hagyta jóvá. Miféle törvényszék lehetett az? - ennek is utána kellene nézni. De a békés lakosok legyilkolását, kirablását, házainak felgyújtását, a nõk megerõszakolását stb. - semmivel sem igazolhatják a felek. Hamis az a tétel - állítja a szerzõ, és több mint valószínû, hogy igaza van -, miszerint a románok csupán áldozatok voltak. Hóhérok is voltak. Mi, románok is gyilkoltunk, raboltunk, gyújtogattunk, erõszakoltunk. Hogy többet-e vagy kevesebbet, mint a magyarok? Ilyen esetben minden statisztika vagy mennyiségi értékelés értelmetlen. A dokumentumok nem tartalmaznak statisztikát, de a mennyiség egyetlen szóval kifejezhetõ: sokszor. Persze azért van néhány adat. Zalatnán például a népirtás elõtt 1 170 magyar élt, utána 500-an maradtak - olvassuk a cikkben. (Nagyon hasonlít ez ahhoz, amit Csibi mester írt ki Iancu akasztásakor, március 15-én.) S a szerzõ utal még az Abrudon, Felvincen, Enyeden elkövetett atrocitásokra is. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy Avram Iancunak egy abrudi magyar lány volt a kedvese, aki adott pillanatban megmentette a hegyek királyának az életét, amikor az a magyar hadsereg által állított csapdába esett... Lám, lám, nem lehetünk meg egymás nélkül! Jobb lenne, ha nem ellenségeskednénk. Mert amit nem intézünk el mi magunk együtt - mindannyiunk javára -, azt mástól hiába várjuk. Avram Iancut is és a románokat is, ugye, becsapta a császár. Egy-két kitüntetésen s néhány birtokon kívül, amit román vezéreknek vetett oda, semmit sem adott együttmûködésükért. Avram Iancu becsületére váljék: nem fogadott el semmit ezekbõl. Sõt, feljegyeztek egy humoros epizódot: amikor Ferenc József császár Mócvidéken járt, magához hívta a román vezért. �? viszont nem ment a császárhoz, hanem felnyergelt egy tehenet, és azt küldte maga helyett, mondván: egy bolond és egy hazug soha meg nem értheti egymást - idézi az összeállítás másik cikkírója, Ion Carja. Az újságírók - Avram Iancu ügyében - kezdenek tehát magukhoz térni. Itt lenne az ideje, hogy a történészeknek is megjöjjön az eszük. Mert az összeállításból az is kiderül, hogy a nagy tekintélyû tudományos fórum, a Román Akadémia meghamisítja a történelmet. 2003-ban, az általa kiadott mûben a Románok történelmében például olyan szöveget ad Avram Iancu szájába, amit nem õ mondott. A könyv szerzõje Liviu Maior volt tanügyminiszter, tehát politikus. Lám, honnan fúj a szél... Zsehránszky István �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 3.A román külügy sajnáljaA Külügyminisztérium sajnálatát fejezte ki a magyarországi hatóságok részvétele miatt Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitóján. A magyar hivatalosságok jelenléte személyes választás eredménye volt, amelyet a román állam nem akadályozhat meg. Mi nem tehetünk mást, mint kifejezzük hivatalos álláspontunkat, és jelzést küldünk ez irányban - jelentette ki tegnap Doris Mircea külügyminisztériumi kommunikációs igazgató. Hangsúlyozta: a tárca azonnal közbenjárt az európai intézményeknél, hogy ne ismerjék el és ne tartsanak kapcsolatot ezzel a képviselettel. Ismételten leszögezte: a Külügyminisztérium elutasítja a Romániában nem létezõ és alkotmányos vagy törvényes alapot nélkülözõ, úgynevezett területi-adminisztratív egység képviseletének felavatását. Visszaélésnek és az európai gyakorlattal ellentétesnek tekintjük ezt - mondta, majd hozzáfûzte: Románia ösztönzi a decentralizációt, de nem ért egyet az etnikai alapú területi autonómiával. Az EU szintjén nem léteznek elismert standardok az autonómia tekintetében, minden állam szabadon választja meg a számára helyi szinten vagy adminisztratív szempontból leginkább megfelelõ modellt, akárcsak a saját szükségletei szerint leghatékonyabbnak tekintett autonómiaszintet. Álláspontunk egyértelmû: Románia ösztönzi a helyi decentralizációt, de nem ért egyet az etnikai alapú autonómiával - szögezte le Doris Mircea. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 3.Megalakult az RMDSZ Partiumi �?nkormányzati TanácsaJúnius 2-án Margittán megalakult a Partiumi �?nkormányzati Tanács, amely Bihar, Szatmár, Szilágy, Arad, Temes és Máramaros megyék RMDSZ-es önkormányzati képviselõibõl áll. A Tanács elnökévé Szabó �?dön Bihar megyei tanácsost választották meg, az elnökség tagjai: Pop Imre, Kraszna polgármestere, Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere és Vida Noémi nagybányai helyi tanácsos. Kelemen Hunor szövetségi elnök a Tanács alakuló ülésén felszólalásában emlékeztette a jelenlévõket, hogy két héttel ezelõtt már megalakult a Székelyföldi �?nkormányzati Tanács, egy héttel ezelõtt a Belsõ-erdélyi �?nkormányzati Tanács. A jó döntéseket a megfelelõ idõben kell meghozni. �?ppen ezért 2011 februárjában, az RMDSZ kongresszusán az alapszabályzatban rögzítettük a regionális önkormányzati tanácsok megalakulását. Az RMDSZ számára már megalakulásakor az önkormányzatiság elve volt az egyik legfontosabb célkitûzés, ezt az elmúlt idõben folyamatosan erõsítette. A Szövetség mindig azt szorgalmazta, hogy minél több döntés kerüljön az önkormányzatokhoz - jelentette ki a szövetségi elnök. A három regionális önkormányzati tanács megalakulása után megmarad továbbra is az országos testület, összehangolva a regionális tanácsok mûködését és képviselve az általános érdekeket. Miután megalakult mindhárom Regionális �?nkormányzati Tanács, és ezek elnökeit is megválasztották, júniusban megalakul a Szövetségi Állandó Tanács, amelynek tagjai lesznek a Tanácsok elnökei, ezzel is megadva azt a súlyt mindhárom régiónak, ami megilleti õket. (RMDSZ-közlemény) Nyugati Jelen (Arad) 2011. június 3.A magyar nemzeti közösség reorganizációja a Kárpát-medencébenAz I. Világháború befejezése után a szerencsés gyõztesek Trianonban ítéletet hirdettek. Irgalmatlanok voltak a gyõztesek és rettenetesek a feltételek, melyeket megszabtak. A versaillesi békeszerzõdés gondoskodott arról, hogy idõvel a franciák kiürítsék a megszállott Rajna-vidéket, Schleswig déli részén, Felsõ-Sziléziában, majd 1935-ben a Saar-vidéken népszavazást tartottak, megkérdezték a lakosságot, Német- vagy Franciaországhoz akar-e tartozni. Magyarországra ez nem vonatkozott, pedig a háború kitöréséért nem Magyarország volt a felelõs. Magyarország számára a háború valóságos öngyilkosság volt, abban csak veszíthetett, mert a monarchia minden területnövekedése a magyarság birodalmi súlyának csökkentését jelentette volna. Ezért a magyar nemzet minden felelõs tényezõje és képviselõháza ismételten egyhangúan tiltakozott minden hódító szándék ellen még a legnagyobb katonai sikerek idején is. 1915 õszén a sikeres Szerbia elleni hadmûvelet eredményeként a magyar csapatok a szerb hadsereget kiverték saját hazájukból, de Mielõbb becsületes, hódítás és annexió nélküli békét! - kért a magyar törvényhozás. Nagy dicsõség a gyõzelem. De a legnagyobb dicsõség azé lesz, aki a gyõzelmet mérsékelni tudja, aki a gyõzelem perceiben saját iniciatívája alapján meg tudja ajándékozni a világot a békével - jelenti ki gróf Andrássy Gyula. Gróf Tisza István a kormány miniszterelnöke: A magam részérõl aláírom mindazt, amit a békére vonatkozólag gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselõtársam mondott. A gyõztesek azon az elven bontották föl az Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy szûnjön meg a sok nemzet fölött zsarnokoskodó állam. Helyette csináltak csehekbõl, morvákból, szlovákokból, lengyelekbõl, magyarokból, németekbõl, ruszinokból álló Csehszlovákiát; létrehoztak a románok-, németek-, szerbek-, bolgárok-, törökök-, tatárok-, cigányoklakta Romániát; összehozták a szerbekbõl, bosnyákokból, horvátokból, szlovénekbõl, törökökbõl, montenegróiakból, románokból, albánokból, olaszokból, arománokból álló Jugoszláviát: vagyis csináltak egy Monarchia helyett négyet. Fölszabadították a szlovákokat, a ruténeket és áthelyezték õket cseh fennhatóság alá. Fölszabadították az erdélyi szászokat és odaadták õket a románok fennhatósága alá. Fölszabadították a horvátokat és szerb uralom alá helyezték õket, vagyis kreáltak egy többnemzetiségû állam helyett négyet. Az elzászi kérdést megoldották, de a Csehszlovák Köztársaságba betereltek több mint egymillió magyart, Romániába majdnem kétmilliót, Jugoszláviába félmilliónál többet, és Ausztriába is hatvanötezret. Vagyis összehoztak egy Elzász helyett négyet. �?sszeomlás, forradalmak és román megszállás után, a legszörnyûbb nyomorúság idején a kilátásba helyezett wilsoni béke helyett darabokra tépték az ezeréves Magyarország testét. Minden környezõ állam részesült az osztozkodásban, hogy ne legyen egyetlen olyan szomszédja sem Csonka-Magyarországnak, akire elkeseredés nélkül gondolhatott volna. Ebbõl a csõdszéli, reménytelen helyzetbõl lábalt ki Horthy Miklós kormányzósága alatt a Maradékország, sõt a múlts zázad IV. évtizede végén Európa közepesen fejlett országai felsõ csoportjába küzdötte fel magát, az új magyar pengõ pedig, a korabeli Európa legerõsebb fizetõeszköze volt. Az elszakított nemzetrészek teendõirõl 1920-ban, Kós Károly a Kiáltó szóban így ír: Számba kell vennünk erõinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni. Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak... A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak; a látni akaróknak, az elõrenézõknek. Álljanak elõ, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az �?let nem vár; az �?let rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom! . Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája! Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezete, a Magyarnak lenni jó! közösségépítõ program keretében, június 6-án 18 órai kezdettel a Jelen Ház nagytermében dr. Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója segítségével idézi fel a két világháború közötti Kárpát-medence magyarságának sikeres küzdelmét a megmaradásért és ennek üzenetét a jelenkor magyar közössége számára. Gárdián Gábor szegedi gordonkamûvész játéka eleveníti fel a kor hangulatát. Társszervezõ: az Aradi Hagyományõrzõ Polgárok Egyesülete. Az est házigazdája dr. Borbély Zsolt Attila, az EMNT országos jegyzõje. Minden kedves érdeklõdõt sok szeretettel várnak a szervezõk. Murvai Miklós, az Aradi Demokrácia Központ vezetõje. Nyugati Jelen (Arad) 2011. június 3.RMDSZ-csapatok félemlítik meg az EMNP-támogatókat?Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) információi szerint az RMDSZ megbízásából csapatok keresik fel azokat a Kárpátokon túli megyékben élõ személyeket, akik kézjegyükkel látták el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató íveket. A nemzeti tanács képviselõi úgy értesültek, az aláírókat próbálják meggyõzni arról, nyilatkozzák azt, hogy a kézjegyüket meghamisították, vagy kényszerítették õket arra, hogy támogassák az új párt bejegyzését. A Háromszék címû Kovászna megyei napilap értesülései szerint az akció mögött Seres Dénes parlamenti képviselõ áll, a Szilágy megyei honatya azonban cáfolta, hogy ilyesmivel foglalkozna, mondván, az aláírók jegyzéke nélkül ezt nem is tehetné meg. Toró T. Tibor, a nemzeti tanács ügyvezetõ elnöke lapunk érdeklõdésére elmondta, az információknak nem tudnak utánajárni, az értesüléseket igazolandó bizonyítékuk sincs, de mint fogalmazott, reméli, hogy ilyesmire 2011-ben nem kerülhet sor. Bízom abban, hogy a jogállamiság eljutott arra a szintre, amikor nem kell attól tartanunk, hogy adminisztratív eszközökkel, hatalmi erõvel szorítanak le a pályáról, sem attól, hogy ilyen módszerekkel támogatókat félemlítenek meg. �?gy vélem az erdélyi magyar politikai kultúra is fejlõdött már annyit, hogy ne kelljen ilyenfajta torpedóakcióktól tartanunk - nyilatkozta az ügyvezetõ elnök. Emlékeztetett: hasonló RMDSZ-es akciókra volt már precedens 2004-ben, amikor a szövetség mindent megtett hogy megakadályozza a Magyar Polgári Párt bejegyzését, Temes megyében például a politikus rokonait is megfenyegették. Toró szerint érthetetlen, hogy az aláírók jegyzéke hogyan jutott el bárkihez. Az ívekhez a törvény szerint bírák és ügyészségi illetékesek férhetnek hozzá, magánszemélyek alapos indoklással kérhetik ki ezeket. Utánanéztünk, ennek írásos nyoma nincs, tehát egyértelmû, hogy aki hozzáfért, törvénytelen eszközöket használt. A pártbejegyzés ellen óvást emelõ Adrian Drãghici például indoklásában arra hivatkozott, hogy az ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak, ilyesmit csak abban az esetben állíthat, ha tanulmányozta a jegyzéket, ez azonban hivatalos keretek közt nem történhetett meg - mutatott rá. Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára nem érti, hogy az EMNT képviselõi miért aggódnak, amikor bárki is megkérdõjelezi az aláírások hitelességét. Alaptalanok a vádak. Ha nem telefonkönyvbõl írták ki a neveket és nem csaltak, a pártot be fogják jegyezni - mondta a fõtitkár. Krónika (Kolozsvár) 2011. június 3.Antal Árpád: Crin Antonescu is létezik, Székelyföld is létezikRománia nemzetbiztonságát nem a Székelyföld autonómiája veszélyezteti, hanem az, ha a román politikusok elhitetik a székelyekkel, hogy az autonómiát nem lehet békés, demokratikus eszközökkel kivívni, szögezte le Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a brüsszeli Székelyföld-iroda körül kialakult román tiltakozások kapcsán. Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere úgy fogalmazotta, amiért Crin Antonescunak nincs a zsebében a személyazonossági igazolványa, attól õ még létezik; a Székelyföldnek ugyan nincs a román államtól hivatalos igazolványa, ám emiatt nem lehet kétségbe vonni a létezését. A román politikusok politikai éretlenségét bizonyítja, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után ilyen reakciót vált ki egy teljesen egyértelmû, lobbi-iroda megnyitása - fejtette ki Antal. Húsz évvel ezelõtt a kétnyelvû táblák felállítása körül volt hisztéria, akkor azok miatt féltették Erdélyt, most az autonómia miatt - tette hozzá. A székelyektõl senki nem vitathatja el az autonómia-igényüket, mert az a vérükben van, viszont húsz év alatt bebizonyítottuk, hogy nem radikális, hanem demokratikus úton próbáljuk kiharcolni az önrendelkezést - fejtette ki Antal Árpád, aki szerint, a román politikusok nyilatkozataikkal elérhetik, hogy a romániai magyarok már ne higgyenek a demokratikus módszerek sikerében, csak azt lássák, hogy igényeiket mindig lesöprik az asztalról. A román politikum egyetlen huszárvágással megoldhatná ezt a kérdést a tervezett alkotmánymódosítással, mondta Antal. Tiszteletben tartva a románok érzékenységét az alaptörvény elsõ cikkelye továbbra is kimondaná, hogy a román állam egységes és oszthatatlan, viszont a második cikkely leszögezné, hogy Romániában vannak különleges státussal rendelkezõ autonóm régiók - fejtegette Sepsiszentgyörgy polgármestere. Nemcsak a Székelyföld lehet autonóm, hanem ha igényli például Bánát vagy Dobrudzsa is megkaphatná ezt a státust, fûzte hozzá Antal Árpád. A román politikusok egy része azzal érvel, hogy hiába akarja a 700 ezer székely, ha nem akarja a 20 millió román, ám erre az a válasz, hogy a székelységnél kisebb etnikai közösségek Romániánál nagyobb országokban kivívták az autonómiát, mondta az RMDSZ politikus. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2011. június 3.�?nnep, tartós találkozás a könyvbe foglalt szellemmelMátyás szülõháza elõtt megnyílt a Kolozsvári �?nnepi Könyvhét Számos sátor, sok-sok könyv, beszédek és egyelõre gyér érdeklõdés: így foglalható össze röviden a Kolozsvári �?nnepi Könyvhét tegnap délutáni megnyitója. A Mátyás király szülõháza elõtti téren június 2. és 5. között zajló kulturális rendezvény a Romániai Magyar Könyves Céh, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése és az RMDSZ Fõtitkárság Program és Ifjúsági Fõosztályának szervezésében jött létre, azzal a szándékkal, hogy 82 évvel az elsõ, 1929 májusában megrendezett �?nnepi Könyvhét, illetve 70 évvel az elsõ kolozsvári �?nnepi Könyvhét után idén Erdély fõvárosa ismét bekapcsolódhasson a magyar könyv ünnepébe. A szervezõk remélik, hogy ezeken a napokon benépesül a Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülõháza közötti tér, a kolozsvári magyarság jól érzi majd magát a magyar könyvek között, és érdeklõdéssel követi a könyvbemutatókat, dedikálásokat, valamint a kísérõprogramokat egyaránt. Könyvek A-tól Z-ig a Kolozsvár Társaságnál A Kolozsvári �?nnepi Könyvhét hivatalos megnyitója elõtt két órával mutatták be a Szentimrei Alapítvány gyûjteményébõl összeállított Agyagfalvától Zsombolyáig. Magyar nyelvû könyvek Romániában 1918-1945 között címû tárlatot. Az esemény helyszíneként a Kolozsvár Társaság fõtéri székháza szolgált, ahol Kántor Lajos irodalomtörténész örömét fejezte ki a kiállítás kapcsán, és két, újonnan megjelent kiadványt ajánlott a nem túl népes közönség figyelmébe: Horváth Andor és Salat Csilla szerkesztésében, a Stúdium Kiadónál mostanra látott napvilágot az Erdélyi magyar írók - Paulovics László íróportréi címû kötet, a Kolozsvári köszöntõben pedig Possler György Kolozsvárról elszármazott irodalomtörténészt öregdiákok (Benkõ Samu, Balázs Sándor, Dávid Gyula, Kántor Lajos, Cs. Gyimesi �?va, Egyed Emese, Demény Péter) köszöntik 80. születésnapján. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke reménykedik abban, hogy a mostani tárlatnak a következõ években is lesz folytatása, véleménye szerint egy-egy ilyen alkalom szervesen kiegészíti a Kolozsvári �?nnepi Könyvhét rendezvényeit. A teljesség igénye nélkül kívántak ezúttal ízelítõt nyújtani az érdeklõdõknek az 1918-1945 közötti idõszak könyvtermésébõl, kitérve természetesen a 70 évvel ezelõtt megtartott elsõ kolozsvári �?nnepi Könyvhétre is. A több mint hétezer kötetbõl 150-et sikerült kiállítani, apró hozzájárulásként egyetlen jól körülhatárolható terület irodalmi dokumentumaiból. Fiatalok és idõsebbek ismerkedhetnek ennek révén az erdélyi magyar irodalom XX. századi vonatkozásaival, szépirodalmi, mûvészeti, gazdasági stb. témakörben egyaránt. Többek mellett Berde Mária: Télutó (1928, Kolozsvár), Madách Imre: Az ember tragédiája (1923, Kolozsvár), Szabédi László: Délia (1936, Kolozsvár) címû kötetét, valamint A népkisebbségi törvény tervezetét (Paál Árpád, 1928, Kolozsvár), A Minerva könyvárjegyzékét (1927, Kolozsvár) és az EME 1943-as évkönyvét (1944, Kolozsvár) vehetjük szemügyre az öt tárlóban. - Talán érdemes lesz a következõ �?nnepi Könyvheteken, esetleg ugyanitt, bemutatni egy-egy mûhely - Erdélyi Szépmíves Céh, Minerva - vagy város - Nagyvárad, Marosvásárhely, Szatmárnémeti stb. - könyveit vagy sajtóját - hangsúlyozta továbbá Szabó Zsolt. (ferencz) Hivatalos megnyitó a Mátyás szülõháza elõtti téren A délután négy órakor kezdõdõ hivatalos megnyitón elsõként László Attila alpolgármester szólalt fel a téren felállított színpadon, aki Kolozsvár brandjének nevezte a könyvet. �?t Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke követte. A megjelent kiadók száma bizonyítja, hogy Erdélyben a magyar könyvkiadás talpon maradt, és továbbra is értéknek tartják a könyvet, nem pedig luxusterméknek. Az erdélyi magyar könyvkiadás utóbbi 21 éve a fejlõdésrõl szólt mondta a miniszter, hozzátéve, hogy a könyvnek szellemi, nem pedig anyagi értéket kell képviselnie. A miniszter hangsúlyozta: reményei szerint az �?nnepi Könyvhét helyet teremt magának Kolozsvár kulturális életében, és nemcsak szimbolikus helyfoglalás történt Mátyás király szülõháza elõtt. A megnyitón felolvasták Csoóri Sándor író, költõ üzenetét, aki betegség miatt nem lehetett jelen a rendezvényen. Hetven esztendõvel ezelõtt Móricz Zsigmond volt a Kolozsvári Könyvnapok díszvendége. 2011-ben a nagy író után, szemérmesen mondom, én lehettem volna az. Mentségem csupán annyi, hogy õ akkor 62 esztendõs volt, én pedig ma-holnap hússzal több! Ezért kérem, bocsássák meg és értsék is meg, hogy nem lehetek jelen személyesen váratlan betegségem miatt, csupán néhány gondolatommal állt a díszmeghívott levelében. Dávid Gyula irodalomtörténész a szerzõ és az olvasó közvetlen találkozásának lehetõségét határozta meg a rendezvény lényegeként, és hangsúlyozta a könyvvásár fennkölt jellegét: �?nnep, tartós találkozás a könyvbe foglalt szellemmel. Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulja hagyományteremtõnek nevezte a rendezvényt, Fekete Emõke, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke pedig a könyvhét közösségteremtõ és közösségépítõ szerepére hívta fel a figyelmet, továbbá megvalósíthatónak tartja, hogy Kolozs megye több városában is megrendezzék a jövõben az ünnepi könyvhetet. A megnyitó végén Szilágyi Szabolcs mûsorvezetõ Kántor Lajost, a Kolozsvár Társaság vezetõjét szólította színpadra, aki elmondta: a Társaság, hagyományteremtõ szándékkal, Kolozsvár büszkesége elnevezéssel oklevelet adományoz olyan embereknek, akik a város szellemi életének kiemelkedõ vezetõi, munkásai. Elsõ alkalommal Dávid Gyula érdemelte ki ezt a címet, akinek Kántor Lajos nyújtotta át az oklevelet, illetve egy Kolozsvár címerét ábrázoló bõrmetszetet. (kovács) Írottmuzsika a Bulgakovban A Bulgakov Kávéház adott helyet a délután öt órakor kezdõdõ eseménynek, amelyre sajnos csupán néhány ember volt kíváncsi: a Kriterion Kiadó által frissen megjelentetett kötet Palocsay Zsigmond válogatott költeményeit tartalmazza, Írottmuzsika címmel. A Romániai Magyar írók sorozat jelen kötetéhez Egyed Péter írt bevezetõt, a válogatás is az õ nevéhez fûzõdik. A könyvbemutatón H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója adósságtörlesztésnek nevezte a könyv megjelentetését, mint mondta, Palocsay Zsigmond költészete számos titkot rejt, újabb és újabb részleteit fedezhetjük fel. Egyed Péter a kötet bevezetõjébõl idézett fel néhány gondolatot, felidézve a költõi indulását, illetve a Palocsay-líra fõ jellemzõit. Az esemény zárásaképpen Hatházi András, Köllõ Csongor és Kelemen Csongor olvasott fel néhány verset. A Kolozsvári �?nnepi Könyvhétrõl bõvebb információ és a rendezvény részletes programja a www.unnepikonyvhet.ro honlapon olvasható. (köllõ) Szabadság (Kolozsvár) 2011. június 3.Részecske mivoltom értelmére vagyok kiváncsiGyimesi �?va halálára Az erdélyi és a magyarországi szélsõjobb válogatott csoportjai megnyugodhatnak. Sikerült elõször alkoholizmusba, majd öngyilkosságba kergetniük Gyimesi �?vát, 1989 erdélyi változásainak egyik forradalmi hõsét. Vádolták magyartalansággal, zsidóbérencséggel, a rágalmak mindenféle lassan ölõ mérgével, a liberalizmus bûnével, azzal, hogy egyetemi oktatói tudását a magasabb, nemesebb eszmék oktatására használta fel, nem a nemzeti önköldöknézésre, a populisták tömeg- és nyájszellemére. Mert egyéniség lenni, a saját tiszta fejével és meggyõzõdésével gondolkozni, s így lett a forradalmi változások magyar Doina Corneaja, akinek minden szava hiteles volt és tisztességes, útmutatóul szolgált. Nem a román nacionalisták kergették a halálba, hanem a magyarok, akikért lelki energiájának a javát adta. Nem tudták neki megbocsájtani, hogy nem a revansisták és tálib gondolkodású fõpapok és helyezkedõk kottájából fújta, hanem egyéni látása és megérzései vannak. Ez az öngyilkosság szégyene Erdélynek, szégyene a lapító kultúremberek magatartásának, akik a tényeket ismerve az évek hosszú során át nem álltak ki mellette, hanem ringatóztak ide-oda, a politikai áramlatokban, loccsanva a politikai érdekek irányába. Egy görög tragédiának a mélységét elérõ az �? élete, életmûvének hatalmas súlya szakadt itt meg halálával, s a tehetetlen, helyezkedõ intellektuális réteg hiába várja az erkölcsi feloldozást. Nyugodj békében, kedves Gyimesi �?va, még eltelik harminc év, amíg nagyságodat megértik, s halálod elõidézõi lassan ölõ rágalmazó tetteikért megkövetnek. Jakobovits Miklós * * * Gyermekkor. A Kossuth Lajos utcában laktunk, elsõ élményeim egyike az orosz és román csapatok fel- s levonulása '46-ban. Kisgyermekként álltam a sötét kapualjban, és hallgattam a különbözõ katonadalokat. Most már nem tudom, milyen csapatok voltak, biztos, nem magyarok. Minden, ami a nemzeti érzelmekkel összefüggésben volt, abba a kulcsra zárt dobozba volt elrejtve, amit kalotaszegi szerzeményként édesanyám apámtól kapott. Piros-fehér-zöld kokárdadarabok, magyar cserkészjelvények. Minden, ami piros, fehér, zöld, el volt rejtve. Egyetlen gyermek voltam, nagyon szerettem kutakodni, meg oknyomozni, viszont sok titkot túl késõn tudtam meg. A városban lehetett magyarul gyülekezni, március 15-ét nem emlékszem, hogy nyilvánosan ünnepeltük volna, de a magyar rádió akkor is mûködött. A Kossuth rádiót hallgattuk, és ünnepeltünk csendben, anélkül hogy ezt szomszédok vagy bárki is tudta volna; így tett minden magyar ember. Gyermekkoromban nagy volt a divatja még a mi köreinkben azoknak a dallamoknak és énekeknek, amelyeket a magyarok bevonulásakor énekeltek, megtanultak az anyaországiaktól, az �?des Erdély, itt vagyunk-at és másokat. Három-négy éves koromban �?desanyám, akinek jó hallása és hangja volt, néha énekelte, dúdolta ezeket. Szomorúbb stádiumban édesapám hegedült ilyesmiket, vagy kuruc dalokat. Identitás. Mindig inkább az elõnyeit élveztem annak, hogy többszörös kisebbségi vagyok. Anyai nagyapám ágán, aki aradi származású volt, hajthatott igazán lombot a magyar öntudat, az aradi vértanúk mint emblematikus személyek kultikus tiszteletével együtt, ám anélkül, hogy idejében tudatosult volna a családban, hogy milyen sokan nem tudtak közülük magyarul. Amit azért kezdtem végül fontosnak tartani, hogy megértsem, milyen értékek buzdítanak más ajkú embereket a velünk való szolidaritásra, áldozatra vagy asszimilációra. Hiszen kellett legyen valami értéktöbblet, ahogyan Széchenyi állítja, ha erõszak nélkül kívánják a magyarság vezetõi, hogy hozzájuk más nemzetiségek hasonuljanak. A Sváb-hegy, a Szerb utca vagy a Németh, Tót(h), Román, Orosz mint tulajdonnév azt a magyar populációt jelöli, amelynek tagjai más etnikumból lettek magyarok. A kazár, kabar, jász és kun törzsekkel való korábbi keveredésrõl most ne is beszéljünk. Szóval György Géza nagyapám fiai igaz magyarok lettek, de édesanyám, a legmagyarabb nevû Etelka, a háború alatt egy Goldberger nevû férfi menyasszonya volt. Géza bácsi azt mondta neki: Csak akkor adom hozzád, Jani fiam, a lányomat, ha magyarosítod a nevedet. �? nem esett a nürnbergi törvények hatálya alá, mert dédnagyapám már keresztény volt, és német nõt vett feleségül, Mayer Máriát. A tõlük született nagyapám pedig elvette a pankotai származású román Todutza nagymamámat, akit sohasem hallottam románul beszélni, pedig a nagy román zeneszerzõ, Sigismund Toduþã elsõ unokatestvére volt. Katica nagymamám tizenkét gyermeket szült. A Kajántói úton gyermekkoromban friss bivalytejjel, gyümölcsökkel, szilvaízes kenyérrel kínált, gyönyörû, ragyogó szemû asszony volt. A magyarok bejövetelekor, 1940 szeptemberében, hatalmas kokárdákat varrt minden hozzátartozónak. �?n akkor már iskolás voltam, elég nagy, amikor meghalt, és nem emlékszem, hogy egymással valaha is románul beszéltünk volna. Itt valakik nagyon szerettek volna magyarok lenni. Anyai nagyanyám felmenõi morvaországi németek voltak, a vasúti hatóságok helyezték Johannes Schoustal nagypapámat Erdélybe, és csupán feleségével, Mutz Annával beszélt németül, a gyerekeket nem akarták németre tanítani. (.) Adott volt a minta: a felmenõkben, úgy tûnik, három ágon nagyon mûködött valami értéktudat, érdek vagy tisztelet, vagy félelem, ami magyarrá válásra ösztökélte õket. Legegyszerûbben szólva: bizonyára jobb, elõnyösebb többséginek lenni, mint kisebbséginek a hatalmi státust cserélgetõ Kárpát-medencei országokban. Ebbõl az is következett, hogy nagyon vigyáztak az anyanyelvre minden ágon. Nem beszéltek akcentussal azok a nagynénéim sem, akik románhoz vagy némethez mentek feleségül. A szüleim sok magyar irodalmat olvastak, világirodalmat is, fõként az angol, francia, német prózaírókat, büszkék voltak magyarságukra olyannyira, hogy nekem õk lettek a mérce nemzeti öntudatilag. Világnézet. Tanár szerettem volna lenni elsõsorban, magyartanár. Húszéves koromban eldöntöttem: katolikus vagyok. Ilyen származással Európában nem lehetek más, csak olyan vallású, amelyik - állítólag - befogadó: katholikosz. Ebben az ügyben nem megfelelni akartam valamely elvárásnak, hanem szembe menni a kommunista rendszer eszmei alapjaival. Dogmatikát, katekizmust olvastam, például Schütz Antalt, Elõd Istvánt, a második vatikáni zsinat hozzánk is beszivárgó irodalmát. Ez utóbbival raktam le emberjogi orientációm alapjait a szabadság és a méltóság tárgykörében. Lételméleti vonatkozásban az egzisztencializmus is foglalkoztatott (Kierkegaard, Sartre, Camus, Jaspers), de folyton olvastam más filozófiai munkákat is: görögöket, Kantot, Husserlt, és általában a fenomenológusokat. Irodalomelméleti felfogásom a Teremtett világ címû könyvemben (1983) minden, csak nem marxi gyökerû volt, és úgy látom, nem egészen vesztette el érvényét az eltelt negyedszázad alatt. Akkor már eldöntöttem a világnézeti orientációmat. Katolikus templomba jártam, olvastam teológiát, bibliát meg filozófiát. Húszéves voltam, amikor nem hitbõl, de kulturálisan úgy orientálódtam, hogy a marxizmustól meg a kommunista rendszertõl elhatárolódjak. Nem elsõsorban egy közösségi, nemzeti szellem, hanem az individuum önvédelmét kerestem valamivel szemben, ami skatulyába gyömöszöl, uniformizálja és államosítja az emberi szellemet, amely mindig egyedi. Ezt én akkor nem fogalmaztam meg ilyen világosan, de az a beszivárgó katolikus irodalom, amihez a második vatikáni zsinat után hozzájuthattam, úgy beszélt az emberi személyiség szabadságáról és méltóságáról, hogy rányitotta a szememet arra, ami hiányzik. Tudatosan nem akartam párttag lenni. Egyetemi éveim alatt ebbõl a szempontból jó iskola volt még a Gaál Gábor kör mint kritikai mûhely, amelyben jó írók és jó költõk olvastak föl. Szabadon lehetett hozzászólni, akkor egy sziget volt, amikor én oda jártam. Kíváncsiság. A kíváncsiság önmagában nem elég ahhoz, hogy tanulni tudjak. Nem mások életére vagyok kíváncsi. �?n a világra vagyok kíváncsi. Az egésznek, pontosabban a részletnek az értelmére a nagy egészben. Egészen konkrétan a saját részecske mivoltom értelmének titkára vagyok kíváncsi, de ahhoz, hogy ezt megértsem, az egészrõl is kell tudnom gondolkodni. Börtönb 2011. június 3.A partnert zsarolni nem hasznos dologKöltészet és politika kettõs tematikájában hívta beszélgetésre Lakatos Péter a Varadinum hetében a váradi városháza dísztermébe Markó Bélát, mint költõt s miniszterelnök-helyettest. A másfél órás hangos interjú fontosabb mozzanatainak szerkesztett változatát olvashatják, kérdések helyett témamegjelöléssel, amit az is indokol, hogy a vendég gyakran el-elkalandozott a kérdésfeltevéstõl. A Szûcs László által szerkesztett szöveg az Erdélyi Riport 2011/11., június 3-i számában jelent meg. Szonettekrõl. Ez az egyik legkötöttebb versforma, itt adott nemcsak a szótagszám, hanem a sorszám is, a rímképletek. Aki ilyesmit ír, az többlet kötöttséget vállal, hiszen egy egészen szoros keretbe, formába kell beilleszkednie, s abban úgy beszélnie, hogy a forma ne sodorja magával. Pontosan ezért szeretem, mert az életünk mintája, életminta is. Általában a körülményeinket csak részben alakítjuk mi magunk, beleszületünk egy helyzetbe, egy országba, egy közösségbe, egy idõbe, s ezeket tudomásul kell vennünk. Persze, úgy éljük le az életünket, hogy közben próbálunk változtatni a körülményeken. A politika az én elképzelésemben errõl szól elsõsorban. A feladat az, hogy mások által teremtett körülmények közepette is tudjunk szabadok lenni, úgy cselekedni, hogy azok mi legyünk. Az életembe ma belefér egyszerre a költészet és a politika is. �?n tíz esztendeig egyáltalán nem írtam, ennek az egyik következménye, hogy amikor egyesek hallják, hogy verset írok, egészen meglepõnek s komolytalannak tartják egy felelõs politikus részérõl. Manapság már szinte naplószerûen írok verset, a szonettkönyvem alig fél év alatt született. Csoóri Sándornál olvastam valahol, õ a kilencvenes években erõsen benne volt a közéletben, aztán írt egy verset, amelynek a fõ motívuma az volt, hogy csak most veszi észre, hogy milyen szép zöld a fû. Valahol az én verseim is errõl a felfedezésrõl szólnak. Dossziék, zsarolások. Nem hiszem, hogy ez úgy mûködne, ahogy ezt egyesek elképzelik. Hogy idõnként megkeres valaki valakit, s dossziékat tesz eléd. Lehetségesek közvetett fenyegetések, egy olyan légkör kialakítása, hogy ez mindig ott lebeg valaminek e feje fölött. A szekus dossziék története is így mûködött. Idõnként valamit nyilvánosságra hoztak, de sokan élhetnek közöttünk abban a félelemben, hogy mi kerül még elõ a soha teljesen ki nem ürített levéltárakból. Sokkal rafináltabban mûködik ez, bár elképzelhetõ a közvetlen zsarolás is sokak esetében. Ezért fontos az átláthatóság, a nyilvánosság. Magánemberként én kíváncsi lehetek, hogy mi van a szomszédom, a fodrász, az orvos egykori dossziéjában, de mint állampolgárnak a kíváncsiságomon túl semmi közöm hozzá. Viszont ahhoz, hogy egy felelõs, választott vezetõnek milyen a múltja, ahhoz van közöm. Tudnom kell, kik döntenek rólunk, velünk kapcsolatosan. Ezért igenis egyetértek azzal, hogy azoknak a dossziéját, akiket mi képviselõvé, szenátorrá választunk, vagy akiket fontos tisztségbe kineveznek, azoknak a dossziéját át kell világítani. Nem a botránykeltés, a csámcsogás érdekében, hanem egyszerûen tudnunk kell, hogy kik hoznak döntéseket. S persze azért is, hogy tudjuk, az illetõ nem zsarolható. Nincs a múltjában olyan mozzanat, ami által zsarolható. Azzal nem értek egyet, hogy azt a kört, amit át akarunk világítani, a végtelenségig bõvítsük, s egyszer csak azt vegyük észre, hogy a társadalom egyik fele figyeli a társadalom másik felét. Kormányszerep. 1996-ban jutottunk el oda, hogy hoztunk egy történelmileg elõzménytelen döntést arról, hogy belépünk a kormányba - szövetségeseinkkel, a Demokratikus Konvencióval, akikkel ellenzékben is szövetségben voltunk. Nagyon erõs és konfliktusos vitáink voltak errõl az RMDSZ-ben, azóta folynak viták arról, hogy mit jelent a kormányzati szerep egy olyan szervezet esetében, amely nem ideológiai alapon jött létre. Voltak olyan teóriák, hogy egy kisebbségben lévõ közösség, etnikum képviseletének mindig kormányon kell lennie, erre példa a finnországi svéd párt, amely évtizedek óta ott van a különbözõ kormányokban, s ebben senki nem lát problémát. �?n idáig nem mernék elmenni, hogy az RMDSZ-nek minden körülmények között ott kell lennie. Nem mernék ilyen elvet kimondani, talán nem is lenne hasznos stratégiailag sem, taktikailag sem. Elvi szempontból sem. De azt igen, hogy ha lehet fontos célokat fogalmazni a kormányprogramba, akkor a partner ideológiai alapállásától függetlenül ott kell lenni. A határ nem ott van, hogy a partner baloldali vagy jobboldali, a határ ott van, hogy az a koalíció, amibe bemegyünk, román-magyar viszonylatban mit fogad el, lehet-e elõrehaladni ezen a területen. Doktrínák. Engem a doktrínák különösebben nem érdekeltek, soha nem próbáltam doktriner politikát folytatni. Van nekem is meggyõzõdésem szociálpolitikai-gazdasági kérdésekben, de soha nem próbáltam az RMDSZ haladási irányát doktrínákhoz kapcsolni. Ilyen szempontból az RMDSZ rugalmasabb. Persze látjuk a román pártok esetében, hogy már mindenki mindenkivel volt szövetségben. Romániában nem ideológiák és doktrínák alapján alakulnak a dolgok. Jobbközépen helyezzük el magunkat, tagjai vagyunk az Európai Néppártnak, de ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ-ben nincsenek baloldaliak, vagy olyanok, akik a jobbközéptõl is jobbra állnak. Hál' istennek a parlamentben most nincs ott az a párt, amellyel idegengyûlölõ programja okán nem lehetne semmiféle szövetséget kötni, eddig sem, ezután sem. A román törvényhozásban ma nincs olyan párt, amellyel ne lehetne együttmûködést elképzelni. Mostani partnereinkkel azért volt lehetséges a koalíció, mert el tudtunk fogadtatni fontos programcélokat. Az elmúlt húsz év egyik legjelentõsebb eredménye az oktatási törvény. Minden tiltó rendelkezést ki tudtunk iktatni belõle. Sikerült végigvinni ezt a Demokrata-Liberális Párttal. Azt is oda számolom, amiért sokan támadnak, a kórházak decentralizációját. Ez magyar szempontból is fontos, hiszen számos helyen a helyi közösség dönt a kórházak lényeges ügyeiben. Cseke Attila egy rendkívül makacs, konok, nehéz ember, de erre a feladatra õ kellett. Azokat az ütéseket, amiket kapott, kevesen állták volna. Persze, ez nem sikertörténet, hogyan is lehetne az, amikor nincs elég pénz, gyógyszer. Magánszféra. A politika nem egy nyolcórás munka. Nem lehet úgy politikusként dolgozni, hogy délután négy után hazamegyek, s elfelejtem, mi volt bent. Igazán jól persze sehol nem lehet úgy teljesíteni, hogy az ember otthon elfelejt minden benti gondot. A politikában este tizenegykor is megszólal a telefon, kérnek egy nyilatkozatot, reagálni kell. Kialakult az utóbbi idõben az a gyakorlat, hogy az újságírók vasárnap délben kérdezik az embert a legszívesebben, s az õ szempontjukból ez így van jól, hiszen a lapok hétfõn megjelennek. Nincs szünet. Ez nagy teher, különösen akkor, ha a család máshol él. Az én esetemben a család kétlaki, velem együtt Bukarest és Marosvásárhely között ingázik. Ezzel együtt olyan ez, mintha az ember egy karanténban, egy gettóban élne, ami veszedelmes dolog. Ugyanúgy, mint a közvéleményt gyakran érthetõen ingerlõ privilégiumok. Ha valaki miniszterelnök-helyettes, akkor testõr jár a nyomában, de ez azt is jelenti, hogy elzárja magát a világ többi részétõl, s ha nem vigyáz, egy idõ után már nem tudja, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Vagy mennyi egy liter benzin. Ezt tudatosan kell úgy építeni, hogy ne engedjünk ennek a vonzásnak, s a politikus ne higgye el, hogy ez örökre így marad. Szálka Orbán szemében? Politikustól teljes õszinteséget ne várjanak. Nem olyan értelemben gondolom ezt, hogy feltétlenül hazudni fog a politikus, mert az nagy baj. De kimondani az ember azt mondja ki, amit kimondhatónak tart. Vannak olyan tények, amelyeket esetleg csak késõbb fog a nyilvánosság elé vinni. Az RMDSZ-Fidesz-viszonyról tudok õszintén beszélni. Sokan úgy értelmezték, azért nincs felhõtlen viszony a két szervezet között, mert valamiért Orbán Viktor és Markó Béla nincsenek felhõtlen viszonyban. Azonosították a pártelnökök viszonyát a pártok viszonyával. Ez a politikában gyakran tagadhatatlanul számít, de meg kell mondanom, soha nem ez a döntõ. A román politikában sem. Általában az érdekek döntenek. �?n a Fidesz politikusa 2011. június 3.Liszkay kezében a HírlapokAz Udvarhelyi Híradó Kft.-ben szerda este többségi tulajdont szerzett a budapesti bejegyzésû Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány - erõsítette meg lapunk korábbi értesülését Székely Róbert, az Udvarhelyi Híradó Kft. ügyvezetõ igazgatója. Kérdésünkre, hogy mi indokolta a magyarországi tõkeinjekciót, Székely elmondta: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerõsíteni az Udvarhelyi Híradó Kft. vezetõ piaci pozícióját. Mint ismeretes, a társaság tulajdonában négy helyi lap van, (Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap és Vásárhelyi Hírlap), illetve a szekelyhon.ro honlapot is mûködteti. Az �?MSZ megtudta, az Udvarhelyi Híradó Kft. Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén terjeszkedne. Székely hangsúlyozta: az alapítvány a Magyarország határain kívüli magyar nyelven folytatott sajtótevékenység, ezáltal a magyar nyelv ápolására jött létre. Felvetésünkre, hogy annak nevét sem az internetes keresõkben, sem a magyarországi Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Névjegyzékében nem találtuk, Székely meglepetésének adott hangot. Ez egy magyarországi alapítvány, nem tudom, hogy miként nem hallottak róla eddig. Ott van például Liszkay Gábor (Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a Magyar Nemzet címû budapesti napilap igazgató-fõszerkesztõje - szerk. megj.), õ az egyik alapembere - magyarázkodott. Megjegyzésünkre, hogy a tranzakció során jobboldali beállítottságúvá válnak-e a Hírlapok, az ügyvezetõ igazgató határozott választ adott. Ennek az alapítványnak semmi politikai színezete nincs. Hogy Liszkay Gáborék a Magyar Nemzetnél melyik párttal szimpatizálnak, az az alapítvány szempontjából semmit nem jelent. Azért vásárolták meg a Hírlapok többségi tulajdonrészét, hogy összefogják és erõsítsék a határon túli magyar lapokat - bizonygatta Székely. F. I. �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 3.Székelyföld mint életformaTakács Péter magyarországi történész szerint a globalizáció ellenhatásaként is fokozódik a régiók iránti érdeklõdés Interjúalanyunk többször járt már Marosvásárhelyen, de elõadást most elsõ alkalommal tartott ebben a városban, az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívására, a Kultúrpalota kistermében. �?rtekezésének témája a székelyföldi gazdasági múlt, annak a története, ahogyan a székely kisközösségek, mindennapi nehézségeikkel küzdve, egymásnak adták át tudásukat, tapasztalataikat, ahogyan életmódjukból adódóan szervezték meg azt az önfenntartó létformát, amely évszázadokon át jellemezte õket. A Székelyföld múltját kutatja, pontosabban gazdaságának történetét. Honnan ered érdeklõdése? - A Székelyföld mindig is periférián volt. Amikor a magyar királysághoz tartozott, akkor is topográfiailag is a határszélen, és ha igaz a középkori történetírásnak az az állítása, hogy a Dunántúl nyugati részébõl, az �?rségbõl telepítették õket ide határõri feladatra, akkor eleve olyan feladattal látták el, amely a központot védte volna, annak zavarását megakadályozta volna. Egyesek kétségbevonják, hogy határõrök voltak, éppen a Székelyföldben jelent meg ez, de én hiszem, hogy határõri szerepet töltöttek be, csak nem azt a reguláris katonaságét, amelyet a 20-21. század elképzel magának. Mindig érdekeltek az ilyen, perifériára szorult közösségek a történelemben, ugyanis a modernizáció is késve érkezik meg ide, a polgári társadalmi átalakulás is lassúbb ütemû, mint a nagyvárosokban vagy centrumokban. Külön íze-zamata van a Székelyföldnek, egészen a 20. század derekáig, a viszonylag szolid létszámú településeknek, a falusi mentalitásnak, annak, hogy a lakosság nyolcvan-kilencven százaléka 1000-1500 vagy ez alatti létszámú településeken, falvakban lakott, és ez olyan hagyományõrzõ típusa az emberi közösségeknek, amelyet a történészek nagy kíváncsisággal szoktak vizsgálni, ha ráéreznek az ízére. Nemcsak a magyarországi, de az itáliai vagy a Pireneusokban lévõ falvak, a francia apró települések vagy éppen Svájc településstruktúrája is izgalmas. Az, ahogyan olyan emberi ragaszkodások alakultak ki a tájhoz, a lokalitáshoz, a lakóhelyhez, a környezethez, a vidékhez, amelyek majdnem elszakíthatatlanok. Svájcban például a kialakult pápai õrség tagjait hathónaponként le kellett cserélni, mert ha nem, a honvágytól megbetegedtek. Most a modern vándorlás az 1989-es forradalom után sok székelyt kivitt Spanyolországba, még többet Kanadába. �?s akikkel én találkoztam, vagy akikkel sikerült érintkezésbe kerülnöm, vágynak haza. Pedig Kanadában is vannak fenyõfák, apró falvak, de nem Székelyföld, nem az a vonzása. Most idefele épp egy Németországban dolgozó marosvásárhelyi hölggyel utaztunk, akiben ugyanez fogalmazódott meg, haza kellett jönnie most egy hétre Székelyföldre, hogy feltöltõdjön azokkal az élményekkel, gyökerekkel, tapasztalatokkal, amik itt vannak. Van a tájnak egy ilyen vonzereje, energiája, amit a történész megint csak valamilyen okból kifolyólag elõszerettel vizsgál. A másik, hogy itt az önellátás sokkal fontosabb még ma is, mint az államtól való könyörgés, segély. Itt az ember, ha másként nem, kimegy az erdõre gombát szedni, vadgyümölcsöt, a gyûjtögetést vállalva inkább, de szégyell kéregetni. Tehát ez afféle önmegtartó erõ, ami a nagy szegénységben vagy nagyobb szegénységben sokkal másabb mentalitást alakít ki az önmagunkról, családunkról való gondoskodás keretében, mint, mondjuk, egy nagy városban. Miben másak az ilyen kistelepülések, mint a nagyvárosok? - Azt tapasztaltam, hogy az ilyen típusú települések mindig fegyelmezettebbek. A transzcendentális ragaszkodás is sokkal erõsebb ezek esetében, mint a városban, a nagyvárosokban, sokkal kevesebb itt az ateista, a világot csak materiális szinten szemlélõ, itt a lélek is él az emberekben. Ezek azok, amik idehoztak engem, már a téma szerint vizsgálni ezt a területet, még akkor is, ha tudom, van a székelyekben olyan büszkeség is, hogy, mondjuk, anyagcsere-végterméknek tekintik a magyart, szóval nem mindig a legszebben nyilatkoznak, de hát az ilyen jellegû elszólások minden etnikumnál, minden faluban megvannak, nem ideológia, ez csak egy mérges kiszólás, vicc, vagy a magam sorsát cipelve a nyomorúságomat próbálom vele csökkenteni, enyhíteni, vagy a fájdalmaimat fékezni vele. Ezek azok, amik olyan érdekessé tették Székelyföldet, ami engem izgatott, foglalkoztatott, és most éppen Székelyföld gazdasági életérõl tartok elõadást, éppen annak a hagyományos tapasztalati kultúrának a továbbélését pendítem meg, próbálom elmesélni, amit én megtapasztaltam a történeti források, az itteni székely parasztok vallomásaiból, úrbérrendezéskor. Ezek révén rálátni arra a kultúrára, amit a családi élet, a gazdálkodás, ruházkodás, a vándorlás, a népi mesterségek jelentenek. Az, hogy legalább tíz-tizenötféle mesterséget ûzött egy családanya, legalább nyolc-tíz mesterséget egy férfi, és ez tartotta õket. Debrecenbõl érkezett ide. Vannak székelyföldi gyökerei? - Nagyon távoli gyökereim vannak, az édesanyám nagyapja innen került el, a Székelyföldrõl, Kornis nagyságos úr kádármesterének, valamikor az 1850-es években. De mi olyan körülmények között éltünk, hogy a családi legendárium esténként az egymással való beszélgetésben vagy mesében fordult elõ, de nem készítettünk ezekrõl feljegyzéseket, a szóban terjedõ kultúrát õriztük családilag. A nagyanyám emlegette ezeket, de a napi munka, a gyermeknevelés, a sok gyerek együtt azt eredményezte, hogy ezek az élet perifériáján meghúzódó motívumok ugyan befolyásolhatták az embert, de semmiképpen sem tudatosult úgy, hogy most emiatt célszerûen teszünk valamit. Inkább a szakmai felkészülésem során, az európai és a magyar történelmet tanulmányozva találtam rá azokra a szigetekre, amelyeket nem csak úgy lehet vizsgálni, hogy hány tonna acélt termelnek, milyen vasútat építenek, mikor építik meg az autópályát, milyen a modernizációs ütem, hanem úgy is lehet vizsgálni, hogy hogyan él egy olyan közösség, amelyik apáról fiúra hagyományoz életelveket, gyakorlatot, mesterséget, az élet fenntartását és a hétköznapokkal való küzdelmet. Hol végezte a kutatásait, milyen forrásokat használt a tanulmányaihoz? - Többször is jártam a Székelyföldön, de én a 18. századdal foglalkozom, a 19. század elsõ felével, tehát 48-49-ig, ezért inkább levéltárakban kutattam. Az volt a szerencsém ebbõl a szempontból, hogy a gubernium levéltára az erdélyi kancellária levéltára is. Annak idején, amikor az unió megtörtént 1867-ben, és 68-ban életbe lépett, akkor bekerült az országos levéltárba, amely Mária Terézia óta mûködik, és annak állományára vigyáztak. �?gyhogy nem nagyon nyúltak hozzá, majd Trócsányi Zsolt rendezte az 1950-es évektõl az 1980-as évekig, haláláig. Ezeket a forrásokat használtam. Mekkora munkája van ebben? - Nem lehet lemérni, körülbelül két évtizedes tudatos gyûjtõmunka, aminek következtében az 1820-as parasztvallomások mindenike megjelent már forráskiadványként, most az 1784-85-ös parasztvallomásokat adom ki, de mellette a székely oklevéltártól kezdve a különbözõ forráskiadványokig, a székelységrõl szóló irodalomig minden 22 éves koromtól foglalkoztatott, a szépirodalom is, meg a történelmi tanulmányok is. Leginkább a forráskiadványok, mert én a történelmet az eredeti forrásokból szeretem felépíteni, nem elveket, elméleteket gyártva és azokhoz igazodva. Van még anyag, ami nincs felkutatva ebben a témában? - Nagyon sok, kimeríthetetlen a levéltári anyag. A határõrök életérõl szóló források zöme Bécsbõl került haza Trianonkor, bizonytalan sorssal a többsége ott maradt Bécsben, mert annak az országnak kellett kiadni, amelyhez tartozott Trianon után. Romániát nem nagyon érdekelte akkor a székely határõrökrõl készült feljegyzéssorozat, Magyarország mással volt elfoglalva, konszolidálni kellett a gazdaságát, társadalmát egy ilyen tragédia után. Tehát ezeknek a kutatása még majdnem szûz terület, majdnem ismeretlen a levéltárban is. �?s, ugye, a nagyenyedi hadtestparancsnokságtól bekerült a bécsi hadtörténeti levéltárba, válogatni sem lehetett a haditanács iratai között, ott hevernek most is, nem nagyon fúdogálják a po 2011. június 3.Bizonyosság és kételyKövek a Szamosban Tamás Gáspár Miklós Gyimesi �?va (kritikus, irodalomtörténész, a kolozsvári egyetem tanára, a romániai/erdélyi demokratikus fordulat egyik legjelentõsebb alakja) megtöltött egy hátizsákot kövekkel, és elsüllyedt a Szamosban. Elsüllyedt vele együtt sok minden. Nem csak a kövek. Az a hit például, hogy a romániai magyar irodalom önálló létezõ, és rettenetesen fontos, élet és halál, minden. �?n még emlékszem, milyen érzések vették körül ezt a hitet - azon kívül, hogy a romániai magyar irodalom a romániai magyar életet helyettesítette -, magában a magyar írásban rejlett akkor valami lázadó titok. Korolenko mondta, hogy hazám az orosz irodalom; hazánk a romániai magyar irodalom volt - volt. Ma már alig vesznek erdélyi magyar könyvet az erdélyi magyar olvasók, ma már nem nagyon fizetnek elõ erdélyi magyar lapokra. Ezek szerint az erdélyi magyar olvasóknak már van másik hazájuk. Csak nem tudni, hol. A romániai magyar irodalom avval, hogy modern volt, modern hazát adott a romániai magyar olvasóknak abban az országban - a Ceauºescu-rezsim Romániájában -, amely agresszívan épült, mégis omladozott, amely a maga korszerûtlen ipari civilizációjával eleve romnak készült, s amelyben mindent elfoglalt a korszerûtlenség lényege, a szegénység. S amely ennélfogva nem tetszett modernnek. Hiszen a Nyugat, a modernség foglalata, nem volt szegény. Ma már modern Kelet-Európa is, de megmaradt szegénynek. Ma a Nyugat - Romániában mindenképp, de hovatovább Magyarországon is - nem annyira a modernség középpontja, mint egyszerûen menekülési, kivándorlási célpont, nem a vágyak tárgya, hanem a szûkösség kényszerû következménye. Nem a szabadság képzetes hona, hanem a megélhetés eshetõsége. Ám akkor - 1968 és 1989 között - a modernség szabadságeszmény volt, s mivel magyarul szólt, pedig a magyarság, ha nem is volt mindig üldözött, elismert se volt soha, lázadó eszmény is. A romániai magyar irodalom nevezetû konstrukció akkor is a lázadás szinonimája volt, maga volt a Más, akkor is, ha maga egyáltalán nem lázadt, s ha a hátrahagyott mûvek zöme, mint mindig, triviális (ha az ehhöz az irodalomhoz fûzõdõ hiteket feledjük), de nekünk, akkori és ottani olvasóknak csak ritkán tûnt föl ilyennek. Gyimesi �?va ennek az irodalomideológiának volt a leghatásosabb, legõszintébb hitvallója. Nem közvetlenül. �?t a strukturalizmus ütötte résen betóduló új poétikák ihlették, a modernizmusnak õ modernista kritikusa volt, distancia nélkül. A kelet-európai modernizmus 1968 és 1989 között nem volt kritikus és kritikai önmagával szemben - ezért se volt semekkora hatása a frankfurti iskolának -, s ezért se gondol a kelet-európai késõmodernizmus többnyire az égvilágon semmit a kapitalizmusról. A kelet-európai modernizmusnak a kapitalizmus nem problémának látszott, hanem a Nyugatnak Kelet-Európából nézve a Nyugat tisztán kapitalista, ami súlyos tévedés. A kelet-európai modernista Nyugat-paradigma szerint a Nyugat (tehát az, ami kívánatos): demokratikus, kapitalista, szabad, racionális és antinacionalista. Ez a nyugati civilizáció leírásának ugyan nem jó, de az 1989 elõtti diktatúrákban a maga módján hõsi eszmény volt. �?s Gyimesi �?va megtestesítette ezt a hõsiességet. Olyan kultúrában élt, sõt: olyan kultúrának volt vezetõ alakja, amelyet egy másik, többségi nemzeti kultúra utált és megvetett anélkül, hogy ismerte volna. Az úgyszólván mindenki által lényeginek hitt román-magyar ellentét életünk alapténye volt, a rendszer sovén propagandájában mi voltunk az ellenség. Ebben a helyzetben - s abban a helyzetben, amelyben a romániai magyar irodalom kultusz volt és kultusztárgy - Gyimesi �?va soha nem válaszolt ellenirányú nacionalizmussal, s ez eldöntötte nyilvános élete irányát. Tanúsíthatom, a félig öntudatlan magyar nacionalista kísértéseket nehéz volt elhárítani. Hiszen óhajaink nemzetiségi természetûek voltak, és szemben álltak a Ceauºescu-féle román etnikai állam legalapvetõbb törekvéseivel. Gyimesi �?va és a legjobbak válasza erre is a kelet-európai ellenzékiség válasza volt: a demokrácia. A szabad nyilvánosság, a cenzúrázatlan szó teremtõ erejének mítosza, a szóból tett õsi reménységének szabadelvû változata. Azonban - szemben másokkal - ezt a hitet akkor is megõrizte, amikor az etnosztálinista diktatúra összedõlt, amikor a szabadsághõsök egy részérõl kiderült, hogy a maguk kisebb-nagyobb körletében merev, sovén, tekintélyelvû etnicisták. Gyimesi �?va a nyolcvanas évek második felében egyre nyíltabban és bátrabban volt ellenzéki (s így jóval többet kockáztatott, mint magyarországi elvbarátai), s a romániai forradalom idején s utána rengetegen csodálták, rengetegen követték s hallgattak rá. Ez nem tartott sokáig. Gyimesi �?va kénytelen volt immár a magyar nacionalizmussal és etnicizmussal hadakozni. Ez egészen más dolog volt, mint a morálisan egyszerû korábbi konstelláció - a gyönge és támadott kisebbség védekezik a többségre hivatkozó, irtózatos erejû államhatalommal szemben -, itt már bonyolult hatalmi összefüggésekkel kellett volna megküzdeni, amelyben magyar szervezetek, román pártok, budapesti kormányok egyaránt aktorok; itt már a puszta humanista tiltakozás és jó ízlés erõtlen volt, s megszûnt a romániai magyar irodalom (amelyhez Gyimesi �?va tartozott) kultikus befolyása és a regionális magyar közösség számára volt érinthetetlensége. A professzor asszonynak nemzetfóbiája van - írta Tõkés László volt püspök, az Európai Parlament alelnöke. (Nagyjából ugyanahhoz a kolozsvári generációhoz tartozunk mind a hárman, Balla Zsófiával négyen, a kissé fiatalabb Cselényi Lászlóval és Szõcs Gézával egyetemben...) A pesti szabású magyar nemzeti frenézis Erdélyben is elterjedt, miközben egyre gyorsul a magyar kisebbség jobbára önkéntes asszimilációja, a Székelyföld lelki és politikai elszakadása Belsõ-Erdélytõl és a Partiumtól - és a kivándorlás. Mi a hivatása ebben a szabadelvû demokratának, az emberi jogi ellenzék hagyománya letéteményesének? Nehéz megmondani. Marad a ragaszkodás, a hûség, a konokság. Gyöngy és homok c. híres írásában Gyimesi �?va megpróbálta - már kritikusabban ugyan, de mégis, még egyszer - a kisebbségi magyar kultúra legalább utólagos heroizálását, késõbb az erdélyi kulturális érték(kis)világok elemzését, benne a transzilvanizmussal, egyebekkel. De ez történetírás volt, ha Gyimesi �?va ifjúságáról szólt is, nem társalkotói munka a kortárs irodalomban, amelyben a külön erdélyi funkció és karakter - a mesterséges határok föloldódásával - egyre inkább elmosódni látszik. A regionális jelleget Ugron Zsolna grófkisasszonyos bestsellere nyújtja harmincéves svábhegyi öreguraknak. �?rtékes munkák Gyimesi �?vának ezek az írásai - kései írások? -, de ami legjobb bennük, az szakma, ezt meg már mások is mûvelik, nem rosszul. Elsüllyedt a Szamosban annak a megértése is, hogy a hovatovább avíttnak tetszõ demokratikus, emberi jogi meggyõzõdés, antinacionalizmus, emberi szolidaritás, a felebarátaink méltóságának védelme, a szabadsághit - csupa banalizált, trivializált, elkoptatott tartalom - miatt a világ egyik legfélelmetesebb titkosrendõrsége követhette az embert, behatolhatott élete intimitásaiba, ráállíthatott fizetett ügynököket. A Román Szocialista Köztársaság állambiztonsági szolgálata komoly összegeket áldozhatott - tanú rá Gyimesi �?va életében megjelent utolsó könyve, a Szem a láncban - a szerzõ megfigyelésére és cselekedeteinek összehasonlító módszerrel végzett értékelésére. Ennek a tudatában éltünk; mindig a nyomunkban voltak; nem lehettek titkaink. �?letünk a titkosszolgálat színpadán játszódott: busásan honorált ellenségeink voltak a nézõk. A szereplõk nem kaptak gázsit; õk fizettek. �?va nagyon jól észrevette, hogy ez nem volt titkos megfigyelés, hiszen az üldözött majdnem mindig tudott róla. Hiába ezerlaposak a személyi dossziék, a cél nem információgyûjtés volt, hanem elnyomás. �?va kolozsvári munkáskörnyezetbõl jött, ha nem is éppen munkáscsaládból, megmaradt benne valami plebejus érdesség, vadság, keménység, amely tisztán szociális volt ebben a túlérzékeny, mindig megbántott, mindenfajta rosszaságot magára rántó asszonyban. Rossz házasság, boldog 2011. június 3.A kettõs állampolgárság gyakorlata evidencia az Európai UnióbanNapi nyolcszáz állampolgársági kérelem érkezik, és eddig mintegy kilencvenezer igénylést regisztráltak. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Budapesten a Civil Akadémia szervezésében rendezett konferencián kiemelte: a kettõs állampolgárság gyakorlata evidencia az Európai Unióban. Az egyszerûsített honosításról hozott jogszabály teljes mértékben megfelel az unió törvényeinek és étoszának - mondta. Az elsõ pillanattól kezdve világossá tették, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehessen, ahány valós identitása van. Ha a magyar kormány nem tekinti a magyar államra veszélyesnek, hogy egy szlovák, vagy román nemzetiségû felvegye a szlovák, vagy román állampolgárságot, akkor elvárjuk, hogy ugyanígy ne tekintsék annak Szlovákiában, vagy Romániában, ha erdélyi vagy felvidéki magyarok felveszik a magyar állampolgárságot, hangsúlyozta. Nincs kettõs mérce, amit másoknak szabad, nekünk is szabad - jelentette ki a kormánypárti politikus, aki ismét megerõsítette: Magyarország senkinek nem szolgáltat adatot ki az állampolgárságról. Semjén Zsolt elõadásában szólt arról is, hogy a határon túli magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú az etnikai magyar pártok megmaradása és támogatása. Mi az etnikai alapú magyar pártokat tudjuk támogatni, a vegyes pártok óhatatlanul csúszást jelentenek az asszimiláció felé - fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Ha a magyarság ezt feladná, és ideológiai alapon integrálódna, elveszítené a tényleges érdekérvényesítés lehetõségét - mutatott rá. Beszélt arról, hogy az asszimiláció és az elvándorlás nagyon felgyorsult, a demográfiai mutatók nem csak az anyaországban, hanem a határon túli magyarság esetében is nagyon rosszak. �?riási erõfeszítésre van szükség, hogy a Felvidéken a magyarság félmilliós számát tartani tudjuk - jegyezte meg. Kitért arra is, hogy a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitása az unió gyakorlatában nem számít újdonságnak. Szerinte a körülötte kialakult viharnak román belpolitikai okai vannak. Az ottani szocialisták és liberálisok megpróbálják kierõszakolni az idõ elõtti választások kiírását, s ennek érdekében, a jelenlegi koalíciót szétfeszítendõ igyekeznek magyarellenes hangulatot szítani. Ez nem az irodáról, vagy a magyar-román viszonyról szól - emelte ki. Szavait taps fogadta, amikor hozzátette: Magyarország világossá tette, soha többet nem rendeli alá nemzeti érdekeit más ország belpolitikai hullámverésének. Megjegyezte: botrány, hogy egy uniós országban, Szlovákiában hatályban lehetnek - még ha nem is alkalmazzák - olyan szabályok, mint a Bene¹-dekrétumok. Ismét megerõsítette, Magyarország kész a párbeszédre, de emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket nem rendeljük alá a szlovák belpolitikai hullámverésnek sem. Semjén Zsolt azt mondta, hogy az autonómia-törekvéseink mind olyanok, amelyek léteznek az unióban, semmi olyat nem kérünk, amire nincs példa. A szórvány számára kulturális, a tömbmagyarság számára területi autonómiát kérünk, mert ez a garanciája a magyar megmaradásnak - mondta. Mint célt ezt nem lehet feladni, ha ezt tesszük, akkor a saját megmaradásunk az egyik legfontosabb biztosítékáról mondunk le - emelte ki. Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a trianoni béke Magyarország 20. századi, és sok tekintetben a 21. század elsõ évtizedeinek sorsát is meghatározta. Ugyanakkor a gazdasági következményekrõl kevés szó esik, pedig a kényszerû gazdasági hatásokat a magyar nemzet a mai napig érzi - emelte ki az államtitkár, hozzátéve: a vasúti rendszer megcsonkítása jelenleg is megvan. Kiemelte: reméli, a magyar kormány nem adja fel a vasúti teherforgalomban való részvétel iránti igényét. Ma az ezer gonddal küzdõ vasútnak a sorsa ismét nemzeti ügy - hangoztatta, határszakaszonként két-három vasútvonal helyreállítása az elkövetkezõ évek nagy feladata. MTI 2011. június 3.Információs napok a magyar kultúráért és oktatásért pályázatról több külhoni helyszínenTöbb külhoni helyszínen tartanak információs napokat a magyar kultúráért és oktatásért nyílt pályázatról az elkövetkezõ napokban. A nyári programokra még egy hétig, június 10-ig lehet jelentkezni. A Bethlen Gábor Alap honlapján közzétett tájékoztató szerint Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Fõiskolán június 6-án, Dunaszerdahelyen a Csemadok székházában június 7-én kaphatnak tájékoztatást az érdeklõdõk. Erdélyben, Kolozsvárott június 8-án, a felvidéki Rozsnyón pedig június 16-án lesznek nyílt napok. A pályázati kiírás szerint kérelmeket magyar nyelvû oktatási feladatokat is ellátó közoktatási és felsõoktatási intézmények, háttérintézmények programjaira, magyar nyelvû felnõttképzési, szakképzési és kutatási programokra, magyar történelmi és kulturális örökség ápolására, kulturális és hagyományõrzõ programokra lehet benyújtani. Támogatást lehet továbbá kérni oktatási és kulturális intézmények eszközfejlesztésére, illetve különösen indokolt esetben egyes felújítási költségeikre, egyházi intézmények, közösségek, civil- és ifjúsági szervezetek kulturális és karitatív programjaira, színházi programokra és könyvkiadásra, és kérhet segítséget a magyar nyelvû média is. Az elnyerhetõ támogatás 600 ezer és 5 millió forint közötti összeg, egy pályázó célonként, futamidõtõl függetlenül csak egy kérelmet nyújthat be, de összesen legfeljebb 15 millió forint támogatásban részesülhet. A nyári programok esetében június 10-ig lehet pályázni, míg az egyéb programoknál a határidõ június 30. MTI 2011. június 4.A magyarság legnagyobb tragédiája - Kádár Gyula álláspontjaMég ma is kényes kérdés Trianon, mert a történelmi Magyarország egykori nemzetiségei új hazához jutottak, míg az õshonos magyarság saját szülõföldjén hazátlanná vált, elvesztette hazaállamát, államországba, idegen uralom alá került. Természetesen, a nyerteseket zavarja, ha valaki emlegetni meri az 1920-as területrablást. A békediktátum jogtalansága abból fakad, a magyarságnak nem biztosították a népszavazás jogát, hogy önmaga dönthessen - az önrendelkezés elve alapján - saját sorsáról. A magyar békedelegáció vezetõje - gróf Apponyi Albert - Párizsban hiába kérte a népszavazás jogát, hiába jelentette ki, hogy annak eredményét a magyar nép feltétel nélkül elfogadja, nem adtak lehetõséget erre. Mivel Magyarország soknemzetiségû állam volt, ezért sokan egyértelmûnek tartják azt, hogy jogos volt feldarabolni, mert a történelmi jognál erõsebb az etnikai. Nos, ellenpéldáért nem kell messze menni. Annak ellenére, hogy Csehország egyik régiója német többségûvé vált, a német lakosság mégsem élhetett a csehektõl való elszakadás jogával, mivel az általuk (utólag) benépesített terület a középkori cseh állam része volt. Tehát az erdélyi románságnál nagyobb lélekszámú német lakosság a történelmi jog alapján cseh uralom alatt maradt, miközben a hasonló helyzetû, a lakosság enyhe többségét alkotó erdélyi románok az etnikai elv alapján elszakíthatták Kelet-Magyarország területét. Tették ezt az önrendelkezési jogra hivatkozva, míg a magyarság történelmi jogára senki nem volt kíváncsi. A magyar nép azonban nemcsak a történelmi jogát nem érvényesíthette, de az etnikai és a gazdasági elvet sem. A területrablók jogtalanul vették el Magyarország történelmi területének 70 százalékát és hajtották uralmuk alá a magyar nép közel egyharmadát. Az etnikai elv érvényesülése esetén a határ menti magyar többségû régiók Magyarországnál maradhattak volna, ha a határok megvonásánál érvényesítették volna az etnikai elvet. A magyarság némely részét, mint valami nyájat, úgy hajtották idegen fennhatóság alá. Tették ezt akkor, amikor Wilson amerikai elnök arra figyelmeztette szövetségeseit, hogy egyetlen népcsoportot se engedjenek idegen uralom alá jutni annak megkérdezése nélkül. Amikor az amerikai diplomácia felfigyelt a gátlástalan területrabló békeszerzõdések kidolgozására, nem volt hajlandó tovább részt vállalni azok munkálatain, és nem írta alá a trianoni diktátumot. Mindenki veszített Mivel a demokratikus elvek, jogok érvényesülését a békeszerzõdés kidolgozása során nem biztosították, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy 1920. június 4-én délután 4 óra 15 perckor, a versailles-i kastélykertben - a Nagy-Trianon palotában - igazságtalan diktátumot kényszeríttettek a magyar népre. Ma már egyértelmû, hogy a nagyhatalmakat nem érdekelte az igazságos határok kialakítása. Így vált Trianon Európa, elsõsorban Közép-Kelet Európa tragédiájává is. Ez abból adódik, hogy nem tették lehetõvé a népszavazást, nem érdekelt senkit az etnikai határok kialakítása, az elcsatolt területeken élõknek nem biztosítottak autonómiát. Ha nem így jártak volna el, akkor bizony másképp alakult volna e térség népeinek történelme. A kompromisszumos megegyezés, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása elvezetett volna e régió népeinek föderatív, konföderatív szövetkezéséhez, Közép-Európa egységéhez, mert a becsületes módon kialakított nemzetállamok egyesítették volna erõiket, és nem szolgáltatták volna ki magukat a hitleri Németország katonai, politikai és gazdaság érdekeinek, talán a sztálini hegemóniát is megúszhatták volna. Elmondható, hogy a trianoni diktátum területrabló jellege miatt minden ország rajtavesztett. Gondoljunk csak arra, hogy Antonescu Romániája milyen óriási létszámú haderõvel harcolt a németek oldalán. Ha Magyarországot nem csonkítják meg, akkor a két háború közti évtizedekben nem kényszerül revizionista politikát folytatni. Elképzelhetõ lett volna Magyarország gazdasági, politikai egységének a megõrzése. Lehetett volna Svájc mintájára kantonizálni, autonóm egységekre osztani. Ha igazságos, kompromisszumos, és minden fél igényeit figyelembe véve hoznak döntéseket, akkor a trianoni diktátumot ma békeszerzõdésnek neveznénk. Trianonnak a hódítók és a meghódítottak is vesztesei, mert Közép-Európa szétdarabolása visszavetette e térség gazdasági életének gyors fejlõdését, és ez az életszínvonalban is jól érzékelhetõ. Jogos volt-e az etnikai elv? Trianont megelõzõen, 1918. december elsején a gyulafehérvári erdélyi román nagygyûlés vezetõi az önrendelkezés magasztos elvére hivatkozva mondták ki az 53,8 százalékarányban románok által is lakott Erdély, Bánság és a Partium elszakítását Magyarországtól. Egy olyan országtól, amely elõdeit befogadta, ahová a 13. századtól kezdve telepedtek át a Kárpátokon túli területekrõl. Mivel az enyhe román többség nem volt garancia arra, hogy népszavazással lehessen dönteni Erdély sorsáról, ezért a román politikai elit Erdélyben sem merte vállalni a népakarat kinyilvánítását. Tudták azt, hogy Erdélyt, a magasabb életszínvonalat biztosító hazát, nem mindenki cserélné fel az elmaradott óromániaival. Elsõsorban a magyarországi szociáldemokraták, a szervezett munkásság gondolkodott így. A nagyhatalmak egy soknemzetiségûvé, 55 százalékarányban magyarlakta ezeréves országot daraboltak fel úgy, hogy helyébe ugyancsak többnemzetiségû államokat alakítottak ki. A szlovákiai államrészben a szlovákok száma mindössze 47,6 százalékarányú, míg a szerb hegemónia alá került területeken, ideértve Horvátországot is, a szerbek aránya csupán 25 százalék volt. A Romániának ajándékozott területeken élõ románság számaránya is alulmaradt a történelmi Magyarország területén élõ magyarságénak. Azok az új nemzetállamok amelyek az igazságtalan diktátummal születtek, jórészt felbomlottak, részben a második világháború küszöbén, majd végleg a 20. század utolsó évtizedében. Csehszlovákia, Jugoszlávia ma már egy múló történelmi emlék. Az utóbbi területén jelenleg hét ország osztozik. E nemzetállam felbomlásához - az 1990-es években - négy véres háború vezetett. Romániától még 1940-ben elvették a két százalékban õsromán Kadrilátert, Dél-Dobrudzsát, Bukovina északi részét, és Moldva déli megyéit Ukrajnához csatolták, míg a Prut és a Dnyeszter közti területeken kialakult a Moldáviai Köztársaság, amely a gagauzoknak széles körû területi autonómiát biztosít, míg a Dnyeszter mente állam az államban. Románia azonban megtarthatta Kelet-Magyarország történelmi területeit, a Bánság kétharmadát, a történelmi Partiumot és a történelmi Erdélyt. Ez utóbbi területen uralma alatt tartja a 80 százalékarányban ma is székely magyarok által lakott Székelyföldet úgy, hogy még a hivatalos okmányokban sem lehet leírni e történelmi régió nevét. Hazugsággal kreált államok Az utódállamok jogtalanul jutottak az ezeréves Magyarország területéhez, mert azok sem gazdasági, sem történelmi elv alapján nem kapcsolódtak hozzájuk. Az igazságtalan határokat a franciák diktálták, õket csak az újonnan létrehozott államok érdekeinek kielégítése, a francia hatalmi befolyás biztosítása motiválta. Néhány politikus gerinctelen hazudozása, mint például Benes, Brãtianu és Clemenceau szerepe igen jelentõs volt abban, hogy egy történelmileg, gazdaságilag, földrajzilag egységes országot, egy nemzetet szétdaraboljanak. Természetesen, a politikai haszonlesésnek, félrevezetésnek azért lehetett eredménye, mert a nagyhatalmakat nem érdekelte az önrendelkezés magasztos elve. Közép-Kelet Európa legnagyobb tragédiájáról mondta Henri Pozzi francia újságíró, hogy e diktátum kikényszerítésben szereplõ politikusok egykor a világtörténelem szégyenpadjára kerülnek. Lloyd George, a békediktátum angol aláírója rádöbbent arra, hogy hamis és hazug dokumentumok alapján döntöttek. Lord Sydemann szintén a döbbenet hangján állapította meg, hogy a világháborúért egy olyan államot büntettek a legkegyetlenebbül, amelynek a legkevesebb felelõssége volt abban. Reméli, egyszer kiderül, hogy e szörnyû igazságtalanság mögött milyen befolyás, milyen érdekek húzódtak. Cherfis francia tábornok és író úgy érezte, hogy olyan történelmi országot vertek szét, amely a törökök el 2011. június 4.Aláírásokkal az autonómiáért - Uniós szintû kezdeményezésA Székely Nemzeti Tanács élni kíván az uniós szintû polgári kezdeményezés lehetõségével, hogy az õshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát uniós szintû jogi aktus ismerje el, és sajátos jogállást biztosítson az általuk lakott régióknak. A szervezet tegnapi, marosvásárhelyi küldöttgyûlésén jóváhagyta az állandó bizottság errõl szóló, korábban elfogadott javaslatát. A polgári kezdeményezéshez legalább egymillió aláírás szükséges, ezt az Európai Unió több tagállamából kell összegyûjteni. Az SZNT ennek érdekében együtt szeretne mûködni az Európában élõ más õshonos nemzeti közösségekkel, és szorgalmazza a különbözõ európai régiók - például Skócia, Wales, �?szak-Írország, Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol, Korzika - közös érdekérvényesítését. Az aláírásgyûjtés beindítására még várni kell: elõbb az Európai Bizottságnak kell pontosan szabályoznia a folyamatot, majd a tagállamoknak is be kell azt építeniük országos törvénykezésükbe. Ezzel párhuzamosan azonban az SZNT képviselõi felveszik a kapcsolatot az érintett régiók vezetõivel - több térség esetében már megtörtént ez -, igyekeznek kidolgozni az együttmûködés módozatait, hiszen az õshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogáról szóló dokumentumot együtt kell kidolgozniuk, az aláírásgyûjtés is több országban zajlana. Ugyancsak tegnapi ülésén döntött a szervezet küldöttgyûlése a bukovinai székelyekkel való együttmûködésrõl, Potápi Árpád, a magyar Országgyûlés nemzeti összetartozás bizottságának fideszes elnöke, Bonyhád polgármestere támogatásáról biztosította a szervezetet. Farcádi Botond, Háromszék Az egyik komment felsorolta dr. Kosztin Árpád munkáit: A dákromán legenda - Keresztény kultuszhelyek Erdélyben (1989) - 2001 Magyarellenes román kegyetlenkedések Erdélyben (1998) Az Erélyben elkövetett magyarellenes román kegyetlenkedések idõrendje és leltára (2000) Magyar térvesztés, román térnyerés Erdélyben (2003) Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
