Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 7649 találat lapozás: 1-30 ... 2341-2370 | 2371-2400 | 2401-2430 ... 7621-7649
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2017. április 26.

Csodaszarvas nyomában – rovásírásverseny Széken
Miután sok évig Szamosújvár és Dés környéke adott otthont a hagyományos Csodaszarvas nyomában elnevezésű országos rovásírásversenynek, a múlt hét végén Szék községben szervezték a rendezvényt. A szamosújvári 51-es számú Czetz János Cserkészcsapat által XVIII. alkalommal szervezett vetélkedőn hat erdélyi és székelyföldi megye 12 csapatának 125 cserkésze vett részt.
A résztvevőknek alkalmuk adódott megismerkedni Szék község népművészeti, természeti és történelmi nevezetességeivel, mint például a tájházzal, a református templommal vagy a faluvégi nádassal (Erdély Duna-deltája!). Mindnyájan kellemes és hasznos emlékekkel tértek haza. Szatmár, Maros, Temes, Kovászna, Hargita és Kolozs megyék képviselői igazán kitettek magukért, a verseny jól sikerült.
Íme a győztesek: A kategória, 2–4. osztályosok: Ábrahám Emese (csíkdánfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola), B kategória, 5–6. osztályosok: Mezei Annamária (szászrégeni Koós Ferenc 37. sz. cserkészcsapat), C kategória, 7–8.osztályosok: Orosz Katalin (temesvári Boronta Cserkészcsapat), D kategória, 9. osztályosok: Veress Boglár (csíkszeredai Ady Endre 104. sz. Cserkészcsapat).
Csapatban, az A kategória keretében a szilágysomlyói Báthory István 16. sz. Cserkészcsapat, míg a B-C kategóriákban a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola csapata végzett az élen. Az idén is kiírták a hagyományos botrovás versenyt, amelynek győztesei a dési 1-es számú Általános Iskola és a szászrégeni 37. sz. Koós Ferenc Cserkészcsapat voltak.
Feltétlenül említésre méltó a jó szervezés, de a székiek vendégszeretete is. Sallai János polgármester, Csorba István alpolgármester, Sallai Márton református lelkész és Győri Sándor iskolaigazgató mindent megtettek a rovásírásverseny sikeréért. Emellett Kasza Tamás programirányítónak is jelentős szerepe volt a rendezvény sikeres lebonyolításában. A borús idő elle
Erkedi Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 26.

Turisztikai csomag a bonchidai EC-re
Néhány kolozsvári turisztikai ügynökség turisztikai szolgáltatáscsomagként kínál bonchidai üdülést arra az időszakra, amikor az Electric Castle fesztivált szervezik a Bánffy-kastélyban. A turisztikai csomag ára 175 és 230 euró között ingadozik.
A szolgáltatás fedezi a szállásköltségeket és az összes koncertre érvényes jegy árát; egy 2 margarétás panzióban négy éjszaka eltöltése 790 lejbe kerül személyenként, illetve 230 euró/fő 5 csillagos hotelben háromnapi szállással és koncertbérlettel.
Az egyik turisztikai iroda becslései szerint az idei Electric Castle fesztiválnak 130 ezer résztvevője lesz, ami 10 százalékkal haladja meg a 2016-os látogatottságot. A turisztikai ügynökség alkalmazottai szerint a bonchidai zenei fesztivál hozzájárul ahhoz, hogy bővüljön a megye nemzetközi zenei eseményhelyszín listája, ahova nemcsak külföldről, hanem belföldről is érkeznek érdeklődők.
Hasonló szolgáltatáscsomagot kínálnának más romániai városokban, úgy mint Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Sucsáva, Jászvásár, Bukarest és Konstanca, és a szervezők akár repülőjegyet is biztosítanak az úti cél elérése érdekében.
Az Electric Castle fesztivált ötödik alkalommal szervezik meg, idén július 12-e és 16-a között a 22 hektáros Bánffy-birtokon. Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 26.

Több mint félezer illegális határsértőt fogtak idén Romániában
Az idei év első három hónapjában 569 határsértőt fogtak el a határrendészek az ország határai közelében. 420 személyt akkor sikerült megállítaniuk, amikor az ország területére léptek, 149 személyt az országból való távozáskor tartotak vissza a rendőrök – közölte az Agerpres hírügynökséggel az országos határrendészet.
Ebben az évben jelentősen megemelkedett a határsértők száma, hiszen 2016-ban összesen 1 624 határsértőt fogtak el az országhatár közelében, 1 075-öt az országba jövet, 549-et az országból való távozás közben.
Az idézett forrás szerint a legtöbb illegális bevándorló Irkaból (280), Szíriából (147), Pakisztánból (72), Afganisztánból (49) és Iránból (30) érkezett Románia területére.
Az idegen állampolgárokat leggyakrabban a Magyarországgal határos településeken fogták el. Az országba érkezők a szerb-román határ menti településeken jönnek leginkább, Oravicabánya (Oraviţa), Néranádas (Naidaş), Temesmóra (Moraviţa) vagy Nagyszentmiklós (Sânnicolau Mare) környékén.
A statisztikák szerint a migránsok legtöbbször tehergépkocsiba elbújva, hamis vagy meghamisított okiratokkal, személycserével vagy a vizsgálat kikerülésével próbálnak átjutni a zöldhatáron.
Illegális határátlépés miatt minden esetben eljárás indult a bevándorlók ellen. A határrendészet ugyanakkor felveszi a kapcsolatot a szerb hatóságokkal, hogy a két ország közötti visszafogadási egyezmény alapján visszaküldjék a határsértőket Szerbiába. Krónika (Kolozsvár)

2017. április 26.

Színvonalas diákdolgozatok a szórványból
Eredeti, színvonalas dolgozatokat írtak a diákok a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszán a hétvégén Besztercén, és kiemelten jól teljesítettek a szórványmegyékből érkezettek – mondta el a Krónikának a zsűri elnöke, Fazakas Emese kolozsvári egyetemi docens.
„Rendkívül színvonalas dolgozatokat írtak a diákok, a feladatok legnagyobb része pedig elsősorban a kreativitást helyezte a középpontba. A versenyzők írásaiból arra is lehetett következtetni, hogy az iskola magyar nyelv és irodalom oktatásából nem szorult ki a képzelőerő, ellenkezőleg” – mondta el a Krónikának a vasárnap zárult, Besztercén szervezett Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszának zsűrielnöke, Fazakas Emese, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara magyar nyelvi és általános nyelvészeti tanszékének docense.
Ahogy a szervezők fogalmaztak, a vetélkedőt Erdély északkeleti csücskének végvárában tartották, ahol nap mint nap kemény ütközeteket vívnak az anyanyelv és identitás megvédéséért. A rendezvénynek az Andrei Mureșanu Főgimnázium adott otthont csütörtöktől vasárnapig, összesen 17 megyéből mérték össze tudásukat, kreativitásukat magyar nyelvből és irodalomból az 5–12-dikes diákok, közel 150-en. „Kiemelten fontosnak tartom, és a javítóbizottság is nagyon örült annak, hogy idén a szórványmegyékből érkező gyerekek rendkívül szépen teljesítettek: kiváló dolgozatokat írtak Bákó, Szeben, Hunyad, Szilágy, Máramaros megyei diákok, és talán a Szilágy megyeiek vitték el arányosan a legtöbb elismerést” – fejtette ki Fazakas Emese.
A zsűrielnök úgy fogalmazott, a tételek kimondottan kreatív megoldást igényeltek, ugyanakkor a javítónak éreznie kellett azt is az írásokból, hogy a diákok nemcsak kritikákból és tanári beszámolókból ismerik az adott irodalmi művet, hanem olvasták is azt. „Kreativitásukat használva a világról alkotott nézeteiket is bele kellett szőniük a dolgozatokba egy-egy mű kapcsán, amelynek a részlete meg volt adva, abból kellett kiindulniuk. Szerfölött izgalmas, eredeti írások születtek, a javítók számára öröm volt olvasni a dolgozatokat, annak ellenére, hogy két ízben is éjszakába nyúlóan dolgoztunk” – mutatott rá a zsűri elnöke.
A 10. osztályosok például azt a feladatot kapták, hogy balladaszerű történetet vagy balladát kellett írniuk három líraialkotás-részlet valamelyikének felhasználásával, a kilencedikeseknek Mark Twain Ádám és Éva naplója részletei alapján kellett megalkotniuk Ádám vagy Éva humoros hangvételű naplóbejegyzését a bibliai teremtéstörténet eseményeiből kiindulva. A nyolcadikosok is kreatív feladatot kaptak, Örkény István A megváltó című egypercesének csak az indítását és zárórészét olvashatták, ebben a keretben kellett megírniuk saját „novellájukat”, és rendkívül jó írások születtek – mondta el Fazakas Emese. Hozzátette, a nyelvtani, nyelvészeti feladatok is hasonlóképpen játékosak voltak, nagy mozgásteret adtak a gyerekek fantáziájának, leleményének.
A zsűrielnök azt is kiemelte, aki a 9–12 osztályosok közt az első három helyezés valamelyikét kapja a Mikes-versenyen – elég csak egyszer nyernie –, azt automatikusan felveszik 10-es jeggyel a kolozsvári bölcsészkar magyar főszakára vagy magyar „egy szakára”, vagyis a csak magyar szakra. Fazakas Emese azt is elmondta, a besztercei szervezők, az Andrei Mureșanu Főgimnázium és a városvezetés kitett magáért, hiszen rendkívül jó körülményeket és hangulatot biztosítottak az országos tantárgyverseny résztvevői számára. (A díjazottak részletes listája a www.mikes.cnam.ro honlapon található meg). A diákok kirándulást is tettek a környéken, ellátogattak többek közt Harinába, Árokaljára, Cegőtelkére és Bethlenbe. A Mikes-verseny országos szakaszát tavaly Aradon, tavalyelőtt Temesváron szervezték, jövőre pedig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont a megmérettetésnek.
Országos magyarságtörténeti tantárgyverseny Csíkszeredában
Első ízben szervezték meg a magyarságtörténeti országos tantárgyversenyt, a rendezvényt a hétvégén tartották Csíkszeredában. Az oktatási minisztérium által jóváhagyott és finanszírozott vetélkedőn azok a hatodikos és hetedikes diákok vehettek részt, akik a törzsanyag részeként tanulmányozzák a Romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgyat.
Az olimpiára az érvényben lévő tanterv tematikája alapján lehetett felkészülni; a versenyre kéttagú csapatok jelentkezhettek. A megmérettetésen 12 megye 108 diákja vett részt. Az olimpia szervezésének fő célja, hogy hangsúlyosabbá tegye a történelem, magyarságtörténet oktatását, érdekes és újszerű terepet biztosítson a tehetséges diákok kibontakozásának, valamint még nagyobb kedvet ébresszen bennük a romániai magyarság történelmének megismerésére.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

2017. április 26.

Beszterce kiváló házigazda volt
Véget ért a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny
Beszterce, az Andrei Mureşanu Főgimnázium volt a helyszíne április 20–23. között a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny döntő szakaszának. A versenyen 17 megyéből 143 diák vett részt.
Tizenegy esztendő után április 20-án ismét abban a megtiszteltetésben részesülhetett az észak-erdélyi város, hogy ő láthatta vendégül a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszát. Tizenhat megyéből (Arad, Bákó, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy és Temes), valamint Bukarestből 143 diák mérte össze tudását, ismerkedett meg Beszterce vidékének szépségeivel, tett szert új barátságokra, ismeretekre, és örvendett együtt az elért sikereknek.
A rendezvényen jelen volt Király András oktatásügyi államtitkár, dr. Nagy Éva, a kisebbségügyi államtitkárság kabinetvezetője, dr. Fazakas Emese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara Magyar Nyelv és Általános Nyelvészeti Tanszékének tanára, a versenybizottság elnöke, továbbá Décsei Atilla-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke.
A pénteki versenyzés után a diákok és a kísérő tanárok Besztercével ismerkedtek az Andrei Mureşanu Főgimnázium diákjainak vezetésével, ezután dr. Fazakas Emese előadást hallgatták meg. Másnap kirándulás következett Beszterce–Harina–Árokalja–Cegőtelke–Bethlen útvonalon. Harinán megcsodálhatták a román stílusban épült templomot, Árokalján a Bethlen grófok csodálatos hagymakupolás kastélyát, Cegőtelkén a cserhalmi ütközet színhelyén állított emlékműnél hajtottak fejet magyar lovagkirályunk, Szent László tettei előtt, majd Vörösmarty Mihály mellszobrát koszorúzták meg. A következő állomás a bethleni lovarda volt, majd az 1333-ban épült somkeréki templom látogatásával végződött Beszterce vidékének gyors, ám tartalmas megismerése.
Vasárnap az esemény a díjkiosztóval végződött. Díjakat és dicséreteket adott a Nemzeti Oktatási Minisztérium minden évfolyam legjobb diákjainak. Ugyanakkor Beszterce város polgármesteri hivatala, az országos RMDSZ és az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, a Communitas Alapítvány, a Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a Beszterce Művelődési Alapítvány, a bukaresti RMDSZ Nőszövetsége és Benedek Zakariás RMDSZ-es képviselő Szórvány különdíjat adott Szeben, Fehér és Beszterce-Naszód megye legjobb versenyzőinek.
A díjazottak részletes listája a https://mikes.cnam.ro honlapon található meg.
A díjkiosztás után Beszterce városa átadta a stafétát jelző zászlót Fehér megye küldöttének. 2018-ban ugyanis a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont a Mikes Kelemen tantárgyverseny országos szakaszának.
Az eseményt támogatta Beszterce polgármestri hivatala, a Communitas Alapítvány, a besztercei Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a besztercei Madisz, a Besztercei Kulturális Egyesület, a Teraplast, a Romfulda, a Transilvania Print, a Metropolis Szálloda, a Mr. Stone, a Chiuloasa, a Fishermans és a Kriterion Kiadó.
Ezeken kívül számos megyei pedagógus és magánszemély hozzájárulása segítette a rendezvény zökkenőmentes megtervezését és lebonyolítását. Külön köszönet jár minden támogatónak.
Deák Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)

2017. április 26.

Imádság háború után – szerda este bemutató!
Premier és magyarországi meghívások
Régi-új bemutatóra kerül sor ma este a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában. Az Imádság háború után című táncszínházi produkció premierjéről van szó, amelyet ez alkalommal felújított változatban, más zenei alappal és más főszereplővel ad elő a társulat. A részletekről csakúgy, mint az együttes közelgő programjairól Barabási Attila Csaba vezérigazgató beszélt.
– Ezen előadásunkat 2014-ben, az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából vittük színre, és egy ideig folyamatosan játszottuk is. Nagy sikernek örvendett, díjat nyert, a nézőket is nagyon megérintette. De egy kimondottan színészfüggő produkcióról van szó, a folyamatos egyeztetés miatt pedig sokszor nem tudtuk színre vinni, ezért lekerült a műsorról. A társulat sorai között azóta stafétaváltás történt, sokan nyugdíjba mentek, megfiatalodott a tánckar, Tollas Gábor színművész pedig elvállalta a főszerepet, így elhárult az akadály az ismételt repertoárba foglalás elől. Ugyanakkor sok mindent megváltoztattunk. Noha a szakmának tetszett az eredeti verzió, felrótták, hogy a zenét autentikusabb hangszerekkel kellene játszani, zenei területen kellene javítani. Ezért megkerestük a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniát, amelynek zenekarával és a mi zenészeinkkel közösen új hanganyagot állítottunk össze és vettünk fel. Így mutattuk be Győrben, ahol nagy sikert aratott a produkció. E verzióban játsszuk ezentúl Marosvásárhelyen, én pedig nagyon örvendek, hogy ismét műsoron van az előadás, mert eredetileg is legalább négy éven keresztül, az első világháború végének századik évfordulójáig repertoáron kívántuk tartani. Fizikailag nehéz produkció, de a táncosaink nagyon szeretik. Néptáncelemekre épülő táncszínházi előadás, amelyben számos eredeti első világháborús levél, megszólítás, továbbá vers is elhangzik. A prózai része ezen produkciónknak a leghangsúlyosabb. A bemutatóra ma, április 26-án este 7 órakor kerül sor, az előadást Varga János rendezte, asszisztense Hajdú Flórián, zene: Bonczó István. Meghívott vendégművész Tollas Gábor, díszlet: Boka Gábor, jelmez: Bandi Kati és Szélyes Andrea. Tánckarvezetők: Nagy Levente Lehel és Törzsök Zsuzsanna.
A premiert követően, április 29-én kerül sor a tánc világnapjára, amelyet évek óta komolyan megünnepelünk. Immár a harmadik éve szervezünk táncos villámcsődületet, ez az idén sem lesz másként: április 28-án a déli órákban a város több pontján kezdenek spontán táncba a táncosaink, a flashmob az előző évekhez hasonlóan valószínűleg nagy siker lesz. Április 29-én az erdőcsinádi Gyöngykoszorú találkozón veszünk részt, itt is megünnepeljük a világnapot. Kezdőmomentumként félezer táncos lép fel, este pedig a Ha te tudnád, amit én című előadásunkat visszük színpadra a találkozó keretében.
Május 14-étől a III. Székely Fesztiválon veszünk részt Budapesten, a Millenáris Parkban. Idén minket kértek meg, hogy Maros megyét képviseljük a szemlén, amelynek három napján a három székely megye mutatkozik be, lesznek könyvbemutatók, fotótárlatok, népviselet-bemutatók, néprajzi előadások. Maros megyéé a zárónap – mi a számos, általunk szervezett esemény mellett este Marosszék legszebb székely táncait mutatjuk be.
Nagy büszkeség számunkra, hogy az Imádság háború után című előadásunkat május 17-én a budapesti Nemzeti Színházban is bemutathatjuk, valamint, hogy részt vehetünk a május 13-a és 19-e között tartandó határon túli hivatásos néptáncegyüttesek fesz-tiválján. A budapesti Hagyományok Háza által szervezett szemlére nem kapott mindegyik hivatásos együttes meghívást, Maros megye azonban két társulattal is jelen lehet: a Maros Művészegyüttes és a Bekecs néptáncegyüttes is fellép a fesztiválon – mondta Barabási Attila Csaba.
K, Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

2017. április 26.

Elmarasztalták Romániát (Túlzsúfolt börtönök)
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ultimátumot adott Romániának: úgy rendelkezett, hogy Bukarest fél éven belül dolgozzon ki ütemtervet a börtönök túlzsúfoltságának enyhítésére, a büntetés-végrehajtó intézményekben uralkodó körülmények ugyanis sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzás és megalázó büntetés tilalmáról szóló cikkelyét. A féléves időszak alatt a strasbourgi bíróság nem fogad újabb, a romániai börtönviszonyokra hivatkozó panaszokat, és nem szab meg konkrét büntetést arra az esetre, ha Románia nem tesz eleget a felszólításnak. Az EJEB négy román állampolgár – Daniel Arpad Rezmives, Marius Mavrovian, Laviniu Mosmonea és Iosif Gazsi – panaszának elbírálásakor állapította meg, hogy Romániában rendszerszintű gondok vannak a büntetés-végrehajtásban, amelyek az állami intézmények összehangolt közbelépését teszik szükségessé. A rossz élelmezésre, higiéniai hiányosságokra, rovarok és patkányok jelenlétére és a cellák zsúfoltságára panaszkodó négy elítéltnek három- és ötezer euró közötti kártérítést ítélt meg az emberi jogi bíróság tegnap.
A kormány arra hivatkozva akart – országos tiltakozást kiváltó – közkegyelmi rendeletet elfogadni, hogy Románia súlyos pénzbüntetésre számíthat az EJEB-től, ha nem enyhít sürgősen a börtönök zsúfoltságán. A kabinet végül is nem sürgősségi rendeletet, hanem – most már a parlament napirendjén szereplő – törvénytervezetet fogadott el a közkegyelemről, amellyel állítása szerint azt akarta megelőzni, hogy az EJEB „irányadó ítéletet” fogadjon el Románia ellen, amelynek alapján „futószalagon kapnának kártérítést” az embertelen börtönviszonyokra panaszkodó elítéltek.
Sorin Grindeanu miniszterelnök üdvözölte az EJEB tegnapi döntését, amely „egyelőre nem kötelezi Romániát nagy összegek kifizetésére”. A kormányfő szerint – a közkegyelmi tervezeten kívül – az igazságügyi minisztérium már megkezdte annak az átfogó intézkedéscsomagnak a kidolgozását, amellyel Románia enyhíteni akar a börtönök zsúfoltságán. Marius Vulpe, a büntetés-végrehajtó intézetek országos igazgatóságának (ANP) vezetője korábban azt mondta: 33 ezer fekvőhely létezik a romániai börtönökben raboskodó 27 500 rab számára, de ahhoz, hogy mindegyiküknek jusson legalább négy négyzetméternyi hely (ahogyan azt az európai szabványok előírják), a fogvatartottak száma nem haladhatná meg a 19 500-at. Az ANP vezetője szerint már több mint ötszáz panaszosnak ítélt meg az EJEB kártérítést, amiért embertelen körülmények között kellett raboskodnia Romániában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. április 26.

Félvállról vett képviselet (Barót)
Barót tanácsa a hónap elején tűzte napirendre a város költségvetésének elfogadását: az év talán legfontosabb ülésén viszont a tizenöt tanácstagból alig kilencen vettek részt. A hiányzók egytől egyig a tavaly tartott helyhatósági választásokon magát „túlnyerő”, tizenkét mandátumot szerző RMDSZ soraiból kerültek ki. Nem egyszeri „botlásról” van szó: néhányan sorozatosan nem vesznek részt a tanács munkájában.
A polgármesteri hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint az új testület megalakulása óta – 2016. július 30. – az ominózus ülésig tizenegy soros és négy rendkívüli ülést tartottak, a legkevesebben éppen az április 3-ai gyűlésen vettek részt. Szabó Péter, Weithaller Walter, Molnár Orsolya, Fehér Zoltán József, Incze István és Lázár Zoltán hiánya akár sokba is kerülhetett volna az RMDSZ-nek.
Amennyiben a néppártos Pál Levente és Dimény László, illetve a független Nagy István megmakacsolja magát, megvétózhatták volna a költségvetés elfogadását. Persze ez nem jelentett volna túlságosan nagy gondot, hiszen néhány nap késéssel egy rendkívüli tanácsülésen is megszavazhatták volna a Lázár-Kiss Barna András polgármester által előterjesztett javaslatot, ám mindenképp presztízsveszteség lett volna a szövetség számára. Dimény László úgy fogalmazott, bár politikailag megmagyarázható lett volna, hogy gáncsoskodnak, és nem szavaznak igennel, ám emberileg nem lett volna helyes, hiszen a hivatalnak alárendelt intézményeknek és az ott dolgozóknak is kellemetlenséget okozhattak volna, annak pedig nem látták értelmét.
Az október 31-ei és a december 30-án tartott ülésen mindenki jelen volt. Az előbbin többek között partnerségi szerződést kötöttek a Diakóniával, iskolai ösztöndíjakat határoztak meg, de szó esett a miklósvári ravatalozóról és aszfaltozásról is. A december végi ülésen a szociális segélyben részesülőket, a polgármesteri hivatal testületi felépítését érintő kérdések voltak napirenden, s megszavazták az idei adókat és illetékeket is. Ez utóbbi gyűlésnek volt még egy vonzereje: szokás szerint pezsgővel köszöntek el az óévtől... A tizenöt ülésről legtöbbet Molnár Orsolya hiányzott. Az RMDSZ nőszövetsége által javasolt tanácsos mindössze nyolc alkalommal volt jelen, s emellett szakbizottsága munkáiban sem vett részt, emlékezetünk szerint egyetlen ülésen sem szólalt fel. Hasonlóképpen sokat hiányzott Incze István (öt alkalommal), Fehér Zoltán József és Szabó Péter (4–4) is. A képet némileg árnyalja, hogy a polgármesteri hivatal adatai nem feltétlenül tükrözik a teljes valóságot: a jelenléti ívet az ülés elején írják alá, így megtörténhet, hogy gyűlés közben is távozik még egy-egy tanácstag. A kimutatás szerint az RMDSZ frakcióvezetője, Pál-Szilágyi Zoltán csak kétszer nem vett részt a tanács munkájában, ám a valóságban legalább kétszer – legutóbb éppen a költségvetés vitáját követően – megtörtént, hogy ülés közben elment. A testületi munkát legkomolyabban Nagy István független tanácstag, az RMDSZ-es Bíró Béla, Gáspár Jenő és Ráduly László vette, akik mindannyiszor jelen voltak, ahányszor a tanácskozást meghirdették.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. április 26.

Családi történetbe ágyazott történelem (Bemutatták Puskás Attila könyvét)
Visszafogott családi történet, de egyben kor- és kórrajz is Puskás Attila Utak és ösvények című, a Háromszékben részletekben megjelent önéletrajzi írásainak kibővített, kiegészített gyűjteményes kötete, amelyet a szerző és Ferencz Csaba, a könyv szerkesztője tegnap délután mutatott be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
A 20. század nehéz körülményeket teremtett a megélhetéshez, főként az olyan polgári értéket valló és képviselő családok számára, mint a Puskás család, mely az értelmiség valós szerepét vállalta – holott a két világégés, majd a kommunista rendszer nem kedvezett a közösségi szerepvállalásnak. Az átélt borzalmak ellenére mégis visszafogott családi történet a Puskás Attiláé, de visszafogott olyan szempontból is, hogy emlékezéseiben saját kálváriáját a szerző nem akarta előtérbe helyezni – mondta felvezetőjében Ferencz Csaba. Az évek során a lapunkban megjelent írásainak személyes hangvételét sokan kifogásolták, reagált Puskás Attila, de véleménye szerint ha valaki környezetéről ír, azt csakis őszintén tegye – vagy egyáltalán. Könyvének első része kolozsvári gyerek- és fiatalkorát mutatja be, a „csendes Petőfi utcát”, amely most nagyon forgalmas és Avram Iancunak hívják, ez az előzmény szükséges volt annak megértéséhez, miért nem tudta a kommunista politikai rendőrség megtörni azt a családot, amelynek négy tagját üldözte – mondta Puskás Attila. „A szeku tevékenysége kipukkadt lufi volt, olyan embereket tartottak félelemben, akik a rendszer ellen nem tettek semmit. Mi és még sok százezer ember azt a szerepet töltöttük be, hogy a többi milliók befogják szájukat, látva meghurcoltatásunkat, vakon engedelmeskedjenek, és ne is próbáljanak lázadni”, osztotta meg következtetését Puskás Attila, akit 1959-ben a csíkszeredai tanár-diák koncepciós per fővádlottjaként húsz év kényszermunkára ítéltek. Akik politikai börtönökből szabadultak, értékes emberei voltak a Securitaténak, megpróbálták beszervezni őket – aki ellenállt, mint Puskás Attila is, azt a rendszer összeomlásáig megfigyelték. „Homályos sejtés mindenkiben volt arról, hogy minden lépését követik, körbe voltunk véve besúgókkal, volt köztük olyan ostoba is, akiről tudtuk, hogy a szekunak dolgozik, de a valóságot az egykori megfigyelési dossziéink megismerése fedte fel” – mondta. Kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér – ő egyetlen ilyen emberrel találkozott. „Pedig az egykori besúgók, szekus tisztek itt élnek közöttünk, nem is törődnek azzal, hogy megbocsátunk-e vagy sem, holott ezek az emberek nagy kárt okoztak a társadalomban, nekik nagyon sokan »köszönhetik«, hogy börtönbe kerültek” – jegyezte meg. Puskás Attila Utak és ösvények című könyve többek közt ezek miatt a részletek miatt is hiánypótló, hiszen kevesen vállalkoztak ez idáig arra, hogy feldolgozzák saját, illetve családjuk megfigyelési dossziéját – összegzett Ferencz Csaba. Az „utolsó szó jogán” pedig a szerző arra biztatott, mindenkit írja meg önéletrajzát, hiszen „saját életünk is történelem lesz”, mondta, hozzátéve: ő maga is ezzel a szándékkal írta meg könyvét.
Váry O. Péter
Puskás Attila: Utak és ösvények – Erdélyi magyar sors, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2017 Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. április 26.

Bakk Miklós: Intézményesítenénk a Székelyföld-kutatásokat (INTERJÚ)
Közpolitikai célokat is megfogalmazott a nemrég zárult harmadik Székely Kongresszus. A többhelyszínes tudományos konferencia főszervezőjével, Bakk Miklóssal beszélgettünk arról, hogy miben volt sikeres és miben vallott kudarcot a rendezvény.
Okozott némi értelmezési nehézséget korábban, hogy társadalmi-politikai célokat is megfogalmazó kongresszusról vagy tudományos konferenciáról van-e szó. Végül melyik jelleg bizonyult erősebbnek?
- Is-is. Minden modernizációs törekvésnek a kiindulópontja egy kérdés: van egy hagyományunk, mit teszünk vele. És van két válasz. Az egyik az, hogy eldobjuk a hagyományt, a másik, hogy maradunk a medrében. A Székely Kongresszus esetében a hagyomány az, hogy Székelyföldnek van egy történelmileg kialakult peremhelyzete − így volt a dualizmuskori Magyarországon, de Romániában is egyfajta belső peremhelyzete van −, ami tartósítja az elmaradottságát, és erre keresik a megoldást az 1902-es tusnádfürdői kongresszus óta, konkrét gazdasági-társadalmi intézkedések sorozatával.
A mostani helyzetben is a különböző tudományterületeken azt kerestük, hogy túl a Székelyföld-kutatások áttekintésén, próbáljunk ott, ahol lehetséges, közpolitikai javaslatokat is megfogalmazni ilyen intézkedésekre, amelyeket már a jelenlegi önkormányzatok politikai eszközeivel is hasznosítani lehet. Tehát ezzel a közpolitikai indíttatással, mely nagyon hasonlít az 1902-es Székely Kongresszus motivációjára, maradtunk a hagyomány medrében.
Ugyanakkor ez egy tisztán tudományos igényű Székelyföld-konferencia is volt, többféle céllal. Az egyik az volt, hogy az egyes tudományterületek tekintsék át a Székelyfölddel kapcsolatos kutatások eredményeit, a másik viszont már tudománypolitikai jellegű. Mivel a konferencia intézményi összefogással valósult meg, azaz a Sapientia EMTE mellett társszervezője volt három székelyföldi múzeum és egy szakmai civil szervezet, a Székelyföldi Regionális Tudományi Társaság is, szinte adódott, hogy ezzel a jövőben kialakulhat valamiféle együttműködés a tudománnyal is foglalkozó székelyföldi szervezetek között – és ez már egy tudománypolitikai cél.
- Azt nyilatkoztad korábban a Főtérnek, hogy a rendezvény célja bemutatni, hol is állnak a különböző tudományterületeken a Székelyfölddel kapcsolatos kutatási témák és azok szintézisei. Mennyiben sikerült ennek a célnak megfelelni?
- Ezt nem tudom most pontosan megválaszolni, mert három helyszínen rendeztük a konferenciát, és át kell tekintenünk az egyes szekciószervezők beszámolóit, majd csak azok alapján kapunk világos képet arról, hogy ez mennyire sikerült.
Mindenesetre a székelyföldi társadalommal, annak problémáival, rétegződésével foglalkozó szekciókban sikerült néhány olyan dolgot megfogalmazni, ami a kutatások mai állása alapján releváns, másrészt a sepsiszentgyörgyi történelmi szekcióban is merültek fel olyan kérdések, amelyek a háromkötetes Székelyföld története-munkát tovább lendítik, azaz kiegészítik, illetve egyes megállapításait újraproblematizálják. Ezek olyan területek, amelyeken a kutatás jelenlegi állásának a felmutatása lehet jelentős.
Más területeken inkább a közpolitikai javaslattétel került előtérbe, a Kolumbán Gábor által vezetett szekciók – tehát az épített örökséggel vagy a közösségi gazdálkodással foglalkozó témakörök –, úgy tűnik, inkább ebbe a kategóriába tartoznak.
A nyelvi jogokkal kapcsolatos szekcióban, amelynek a munkálatai Marosvásárhelyen zajlottak, szintén született közpolitikai javaslat. Azt mondhatnám, hogy mindkét cél szempontjából sikerült valamit elérni, de pontos választ azután tudok majd erre adni, miután a konferencia anyagait begyűjtöttük, illetve azokat a közpolitikai javaslatokat is, amelyeket egy külön kis dokumentumban vagy kiadványban szeretnénk összefoglalni.
- Sikerült-e bevonni a munkába a nem magyar nyelvű tudományosságot is?
- Eredeti célkitűzéseink között szerepelt, hogy a konferenciát három nyelvűvé tegyük, tehát hogy a magyar mellett román és angol nyelven is megszólaltassunk román, illetve külföldi kutatókat. Ezt a célkitűzést sajnos nem sikerült megvalósítanunk.
- Mielőtt rátérnénk a közpolitikai javaslatokra, mit kell tudni a rendezvényről: milyen helyszíneken zajlott, hány előadó vett részt és milyen témakörökben zajlottak munkálatok?
- A konferenciának – amint azt a honlapunkon is feltüntettük – nagyjából 100 meghívottja volt, mintegy 90 százalékuk pedig el is tudott jönni. Mint említettem, három helyszínen folyt a munka. Marosvásárhelyen a társadalomtudományi szekció – melyet Gagyi József és Kiss Tamás szervezett − tulajdonképpen több szekciót is magában foglalt, hiszen három, illetve négy tématömb szerepelt benne.
Az egyik Székelyföld demográfiai helyzetéről szólt, ennek volt az egyik fő megállapítása az, hogy a jelenlegi romániai és kelet-európai rossz demográfiai helyzetben a trendek előre vetítése azt sugallja, Székelyföld megőrizheti népességmegtartó erejét. Külön kérdés volt a székelyföldi romák helyzete, a társadalmi rétegződés, a migráció és a székelyföldi fiatalság helyzete.
A marosvásárhelyi helyszín másik nagy szekciója a székelyföldi értéktár és általában az örökségesítés kérdése volt, amelyet Jakab Albert-Zsolt és Vajda András szervezett. És végül volt egy kis nyelvi jogos szekció, négy előadással, amelyben jómagam is előadó voltam.
Csíkszeredában három szekció volt, a területfejlesztés és gazdaság témakörében. Az egyik szekcióban az önkormányzatok szerepét vizsgálták a régióépítés kontextusában; a másik a székelyföldi vállalkozókkal és vállalkozásokkal foglalkozott; a harmadik pedig az agrárium kérdéseivel.
Végül pedig Sepsiszentgyörgy két nagy szekciónak adott helyet: az egyik az oktatás kérdésével foglalkozott, a másik pedig a már említett történelmi szekció; az oktatásit Bodó Barna szervezte, a történelmit Bárdi Nándor és Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója.
Emellett volt még három kisebb, inkább közpolitikai irányú szekció: Kolumbán Gábor említett két szekciója a közösségi gazdálkodás és az épített örökség témájában, illetve a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály által szervezett szekció, amely a falusi kultúrházak funkcióváltásával, megváltozott szerepkörével foglalkozott, azzal a céllal, hogy ezen a téren is próbáljunk meg közpolitikai javaslatokat megfogalmazni.
- Milyen konkrét közpolitikai javaslatok fogalmazódtak meg, és hogyan ültethetők ezek gyakorlatba? - Az egyik javaslatot épp magam mutattam be: a nyelvi jogok szekciójában hangzott el. Ez tulajdonképpen egy korábbi javaslat továbbfejlesztése, és a Hargita és Kovászna megye társulásával létrehozható fordítói szakszolgálatnak a megszervezésére vonatkozik, amelyet még kiegészítettünk egy ötlettel, egy online terminológiai adatbázisnak a létrehozásával. Ez a szakfordítói közszolgálat mellett működne, és a romániai magyar közigazgatási szaknyelvi korpusz folyamatos karbantartását végezné. A jelek szerint több fontos javaslat érkezik a csíkszeredai szekciók vitaanyagából is, ezek előkészítésében Kassay Jánosnak és Geréb Lászlónak volt nagy munkája.
A rendezvény átfogó voltát, az előadások sokféleségét tekintve egyébként inkább sikeresnek tekintem a konferenciát. Amiben nem volt sikeres a rendezvény, az egyrészt a már említett román nyelvű és nemzetközi dimenzió elmaradása, a másrészt pedig a helyi érdeklődés alacsony szintje a három helyszínen. A helyi elit, illetve a művelt közönség nemigen volt jelen. A rendezvény ugyan nyitott volt, azonban – és valószínű, hogy ez is szervezési hibánk volt – nem sikerült a programot kellően jelenvalóvá és vonzóvá tenni a helyi médiában.
- Lesz-e folytatása a rendezvénynek?
- Törekszünk erre, pontosabban, szeretnénk valamilyen módon intézményesíteni a Székely Kongresszust. Nem feltétlenül úgy, hogy meghatározott periodicitással rendeznénk ilyen konferenciákat, inkább arról lenne szó, hogy egyfajta intézményes keretet hoznánk létre a Székelyföld-kutatások számára. Ez lehet egy online adatbázis, de a koncepcióját még ki kell munkálni, és ezt csak különböző partnerségekkel lehet megvalósítani.
Azon leszek, hogy ezt az elképzelést megvalósítsuk, de nem csak rajtam múlik, hiszen ez már komolyabb intézményi erőfeszítést igényel. A kihívás az, hogy intézményesítve folytassuk a kezdeményezést – mert mi, sajnos, az újrakezdésekben vagyunk jók, a folytatásokban már nem…
Papp Attila Zsolt / foter.ro/cikk

2017. április 27.

Kiállítás megnyitó – hatvani képzőművészek csoportos tárlata
Időpont: 2017. április 27., csütörtök, 18 óra
Helyszín: Brassó, Reménység Háza, Moldovei u. 2 sz.
Első alkalommal mutatkoznak be hatvani képzőművészek Brassóban. Csoportos kiállításuk megnyitója április 27-én, csütörtökön, 18 órai kezdettel lesz a Reménység Házában. Az alkotásokat Vetró B. Sebestyén András képzőművész, a Reménység Háza galéria művészeti vezetője mutatja be.
A megnyitó keretében sor kerül Halász Péter: Cserefának füstje hozta ki könnyvemet...! c., a moldvai magyarokról szóló néprajzi, művelődéstörténeti tanulmánykötetének bemutatójára. A könyvet méltatja és a szerzővel beszélget dr. Balázs Lajos, a Sapientia egyetem tanára. Szervező az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület és a Reménység Háza. emke.ro

2017. április 27.

Az autonómia európai megoldás
A külhoni magyar érdekképviseleti szervezeteket tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács képviselői 2017. április 25-26-án Brüsszelben kihelyezett ülést tartottak.
A KMAT elnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására, az Európai Néppárt (EPP) magyar delegációjának vendégeként, tizenhét tagú küldöttség érkezett Brüsszelbe, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Horvátország magyar szervezeteinek és pártjainak képviseletében. Ahogyan az a Kárpát-medencében tartott ülések esetében is történik, meghívást kapott Szili Katalin, Magyarország miniszterelnökének autonómiaügyi megbízottja, valamint a testület szakértői is, Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Bizottság igazgatója, Bedő Árpád jelenlegi, valamint Mécs László volt KMAT-titkár.
Tőkés László EP-képviselő, a KMAT alapító elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy legutóbb öt évvel ezelőtt jöttek a KMAT keretében a határon túli szervezetek vezetői Brüsszelbe, azóta pedig nem sokat változott a helyzet, sem az európai intézmények nem lettek érzékenyebbek ügyünk iránt, de az utódállamokban sem sokat javultak az autonómia esélyei. Kedvező fejlemény viszont, hogy az Európai Parlament új elnöke, Antonio Tajani egy kisebbségekkel foglalkozó tanácsadót nevezett ki, akivel a határon túli magyar képviselőknek már alkalmuk nyílt találkozni. A hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába – mondotta. A párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, hogyha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és hogyha az önrendelkezés lesz politikájuk „közös nevezője”.
A kihelyezett ülés első részében áttekintették az általuk képviselt közösségek helyzetét, majd arról egyeztettek, hogy az európai parlamentben jelen lévő, a határon túli közösségek érdekeiért küzdő képviselők miként tudják képviselni az autonómia ügyét az őshonos nemzeti közösségek gondjai iránt érzéketlen uniós intézményrendszerben. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani magyarok az orosz helyzet foglyai, ugyanis az ukrán politika az autonómia puszta említését sem tűri, a hatóságok pedig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak mind a kettős állampolgárság iránt, mind az autonómiát képviselő politikusokkal szemben. Deli Andor vajdasági képviselő azt hangsúlyozta, hogy Brüsszel „barátságtalan” viszonyulása ellenére a kényelmetlen témákat is fel kell vállalni. Csáky Pál felvidéki képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós bizottság konkrét esetekben nyomásgyakorló vagy éppenséggel helyzetmegoldó eszköze lehet ügyeinknek. Sógor Csaba erdélyi képviselő pedig a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés fontosságára hívta fel a figyelmet a közelgő aláírásgyűjtés vonatkozásában.
Az ülésre vendégként meghívást kapott Herbert Dorfmann néppárti EP-képviselő is, aki az 1972-től autonóm státussal rendelkező észak-olaszországi tartományt, Dél-Tirolt képviseli az európai parlamentben. Beszámolójában a dinamikusan fejlődő Dél-Tirolt mutatta be, kiemelve, hogy az egyre több országos feladatkört ellátó autonóm régiónak immár nagyon erős gazdasági önállósága van, adójuk 90 %-a helyben marad, ez tette lehetővé, hogy a negyven évvel ezelőtt nagyon szegény térség az autonómia működtetésével Olaszország leggazdagabb tartományává váljék. A migránsválság amúgy már náluk is komoly kérdés, a mintegy ötvenezer bevándorlónak ugyanis nyilatkoznia kell, hogy a német, olasz vagy a ladin közösséghez tartozónak vallja-e magát, ez pedig, úgy tűnik, szinte megoldhatatlan problémákat gerjeszt. Kérdésre válaszolva a képviselő azt mondta, hogy az uniós tagság nem oldotta meg az évtizedes kisebbségi gondokat, éppen ezért a csatlakozás előtt álló államok esetében a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartását hangsúlyosabban kell követelni.
Kihelyezett ülésük második részében a KMAT képviselői áttekintették a szervezet által elvégzett 2016-os állapotfelmérés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy 2017-ben is folytatják a monitoring-tevékenységet, valamint abban is, hogy az autonómia megvalósításának esélyeit növelendő szorosabbra fűzik az együttműködést a brüsszeli magyar képviselettel.
A KMAT szervezésében ősszel az önrendelkezéssel és az autonómia esélyeivel foglalkozó, reprezentatív konferenciára kerül sor, amelynek szervezéséhez máris hozzákezdtek. tokeslaszlo.eu/cikk

2017. április 27.

Biztonságban működhet Hargita megyében a Gyulafehérvári Caritas
Az előre jelzett nehézségek ellenére egy hónapnyi támogatáskiesés után rendeződött a Gyulafehérvári Caritas katolikus segélyszervezet anyagi helyzete, így egyetlen betegükről sem kell lemondaniuk – legalábbis Hargita megyében. Megyeszinten közel kétezer beteget, illetve idős embert gondoz a szervezet.
A munkaügyi minisztérium februárban megvonta a Caritas Otthoni Beteggondozó programjának finanszírozását, majd szerződéshosszabbítás hiányában az öregotthonok és a fogyatékkal élők nappali foglalkoztatására vonatkozó támogatás összege sem állt a szervezet rendelkezésére. A szaktárca viszont márciusban a teljes 2017-es évre vonatkozó szerződést írt alá, amely alapján ismét szavatolták a támogatást, igaz, a Caritas a tavaly decemberben kért összegnek csak 75 százalékát kapta az otthoni beteggondozásra. 96 ezer lej a csíkszeredaiaknak Korábban az is problémát okozott a Caritas számára, hogy sem Hargita Megye Tanácsával, sem a csíkszeredai önkormányzattal nem tudtak megegyezni. Péter György, a Caritas szociomedikális ágazatának vezetője megkeresésünkre elmondta, a tavalyi évre 440 ezer lejt kaptak Hargita Megye Tanácsától, és az idén is hasonló értékű támogatásra számíthatnak. Ezt pályázat útján biztosítják: mi a kérésünket leadtuk, és most van elbírálás alatt, ezután pedig megkötjük a szerződést. Megyeszinten 440 ezer lej van elkülönítve az otthoni gondozásra, és ennek nagy részét legnagyobb szolgáltatóként a Caritas kapja meg. A csíkszeredai önkormányzattal is elindult az együttműködés: az új szerződés értelmében erre az évre 96 ezer lej értékben vásárolnak szolgáltatásként otthoni beteggondozást a csíkszeredai idősek számára. A csíkszeredai szociális iroda dönti el, hogy kik azok, akiknek jár, és hány ápolási órát támogatnak ebből az összegből. Azt lehet mondani, hogy a csíki térségben – ha kissé botladozva és akadozva is – egyenesbe jöttek a dolgok. Most azonban Székelyudvarhelyen vannak problémák, hiszen az ottani városvezetés csökkentett azon az összegen, amit az ilyen jellegű szolgáltatásokra szán. Az ottani szerződés március végén lejárt, és áprilisra már nincs támogatásunk az önkormányzat részéről” – magyarázta Péter György.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

2017. április 27.

Így hallgatja ki a DNA a vásárhelyi iskolaügyben a szülőket
Folytatja az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szüleinek a tanúként való kihallgatását az iskolaalapítás körülményeivel kapcsolatban. A Vásárhelyi Hírlapnak a saját kihallgatásáról beszélt az egyik szülő, akit szerdára hívott be az ügyészség. Az édesanya végig úgy érezte, hogy vallatáson van, és a kérdező próbálta a „szájába adni a szót”.
A bukaresti Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelet nem tartja törvénytelennek, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium létrehozása ügyében vizsgálódó ügyész az iskolában tanuló gyermekek szüleit is kihallgatja. Az RMDSZ és a gimnázium vezetőségének panasza nyomán a felügyeletet az ügyészek és bírák szakmai testületeként működő Legfelsőbb Bírói Tanács bízta meg a marosvásárhelyi iskolaügyben folytatott ügyészségi eljárás törvényességének az ellenőrzésével. A felügyelet április 5-én kiállított átiratából kiderül, hogy e dátumig 48 szülőt idéztek be tanúként a DNA marosvásárhelyi részlegére, és a beidézések addig folytatódnak, míg a szülők mindegyikét ki nem hallgatják. A beidézések célja az, hogy tájékoztassák őket a polgári peres lehetőségről. A dokumentum szerint a szülőktől azt kérdezték: a gyermekük iskolába íratásakor voltak-e olyan személyek, akik biztosították őket a tanintézet törvényes működéséről? Mikor értesültek az iskola körüli gondokról? A problémák ismeretében is oda íratták volna-e a gyermekeiket? Ha társulnak a perhez, milyen kárigényük van?
Hisz-e Istenben?
Ugyanezeket a kérdéseket tették fel annak a szülőnek is, aki lapunknak nyilatkozott, de neve elhallgatását kérte. Miután a személyes dolgait leadta, és felvették az adatait, elkezdték a kihallgatását. Többek között arra is kíváncsiak voltak, hogy hisz-e Istenben. Videofelvétel készült a másfél órás beszélgetés alatt, illetve a kérdező személy írásban is rögzítette azt, amit elmondott a szülő. Az elején a hatóság képviselője felsorolta a gyanúsítottak nevét, Tamási Zsolt iskolaigazgató és Ștefan Someșan volt főtanfelügyelő mellett Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, illetve Nadia Rață volt főtanfelügyelő neve is elhangzott – mondta el az édesanya. Kérdéseket tettek fel arra vonatkozóan, hogy 2015-ben hol és mikor közölték velünk az iskolaalapításról szóló döntést, kitől hallottam először az iskoláról, mit mondott akkor Tamási Zsolt az iskola amfiteátrumában, amikor aláírtuk, hogy átkerülnek a gyerekeink a katolikus iskolába. Aztán elém tettek két aláírást, mindkettő az enyém volt, de azt sugallták, hogy az egyik nem az enyém, mert nem hasonlítanak egymásra a szignók. Biztosítottam őket afelől, hogy mindkettő az enyém. A kérdések között volt az is, hogy részt akarok-e majd venni abban a perben, amely a felsorolt személyek ellen irányulna, ha sor kerülne rá, amennyiben úgy érzem, hogy a gyerekem sérült az iskolaügy kapcsán. Határozott nemmel feleltem erre” – nyilatkozta lapunknak a szülő.
Szájba adott szavak
A hatóság képviselője írásban is rögzítette az elmondottakat, majd kinyomtatta a jegyzőkönyvet, és a szülő aláírását kérte. A szöveget átfutottam, és észrevettem, hogy az áll benne, hogy azért írattuk át a gyereket, mert kizárólagosan magyar iskolába szerettük volna járatni. Kértem, hogy ezt húzza ki, mert nem ezt mondtam, hanem azt, hogy azért, mert az Unirea iskolában elkezdődött a magyar osztályok szisztematikus leépítése, először az óvodát, majd az iskolai osztályokat szüntették meg a magyar tagozaton. Az illető erre kijavította a szöveget, bár elkezdte bizonygatni nekem, hogy még vannak magyar osztályok az Unireában” – fogalmazott a szülő. Kimért, hivatalos hangnemben zajlott a kihallgatás, mondta a szülő. Hozzátette, a kérdező nagyon sokat beszélt, ami őt szorongással töltötte el. Úgy éreztem, mintha számba akarta volna adni a szót, és félek, hogy bármikor felhasználhatják, ha valamit félreértettem, mert nem is az anyanyelvemen beszélt hozzám, ráadásul sokat és gyorsan – nyilatkozta az édesanya.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

2017. április 27.

Mindig ugyanazok
Láthatóvá tenni a rejtőzködő ellenséget, napfényre hozni a társadalom szövetébe titkos járatokat rágó aprócska lényeket – ez biztosíthatja a nyugodt építkezéshez szükséges hosszú távú stabilitást Ágoston Balázs szerint, akinek elemző és összegző írása a Magyar Demokratában jelent meg, alább olvasható.
A Budapest utcáin hangoskodó szélsőliberális csoportok és az őket uszító-felkészítő háttér-agytrösztök végső célja, hogy társadalmi támogatottság híján szükség esetén erőszaktól sem visszariadva, puccs-szerűen megragadják a hatalmat. E jakobinus-bolsevik lelkület és módszertan XX. századi történelmünk során országvesztést és valóságos diktatúrákat eredményezett, Európa-szerte kormányokat buktatott, és ma is országokat taszít zűrzavarba. Hazánk és nemzetünk léte a tét.
A nemzetellenes balliberális politikai tábor 2010-ben összeomlott, legalábbis ami a reguláris, pártszerű megjelenési formáit illeti. Elaggott, szellemileg leépült politikusai ma már közröhejt sem váltanak ki a nagyközönségből. Ezért a háttérhatalom globális és helyi rezidentúrái új szereplők után néztek. Mivel vezéregyéniséget, karizmatikus személyt egyelőre nem leltek, stratégiájukat harsány propagandára és az arctalan tömeg, a hasznos hülyék felhergelésére építik. Mindig harcolnak valamiért: a hetente eltemetett sajtószabadságért, a tartalmilag soha meg nem határozott, egyébként Magyarországot rendre tragédiába sodró köztársaságért, a nemi identitásukban sérült emberek „jogaiért”, a balliberális történelmi narratíva egyeduralmáért, az illegális migránsok ellenőrzés nélküli beengedéséért, mostanában épp egy magát egyetemnek nevező, igencsak kétes körülmények között működő oktatási intézményért, illetve nagyjából minden ellen, amit a biztos társadalmi támogatottsággal rendelkező magyar kormány tesz.
Ütemet diktálnának
E békétlen lelkek jól ismertek a történelemből, mint ahogy a háttérben szervezkedő megszállott ideológus típusa sem új. Raffay Ernő történésznek a szabadkőművesség magyarországi aknamunkáját feldolgozó, gazdagon adatolt, tényeiben cáfolhatatlan, ezért vita helyett szervezetten elhallgatott munkáiból pontosan tudjuk, hogy a cél már a XIX. század utolsó évtizedeiben is a keresztény és nemzeti gyökerek szétszaggatása, Magyarország magyar jellegének megszüntetése volt. E cél érdekében titkos akciókra és nyílt színi felforgatásra egyaránt sor került.
Ady Endre Új, tavaszi sereg-számla című versében, melyet a korabeli konzervatív közbeszéd által csak Galíciai Körnek hívott Galilei Körnek ajánlott, a Láz ifjú seregének nevezi e radikális budapesti szabadkőműves páholyok által a nyilvánosság előtt, de a valós hátteret elfedve működtetett egyletet (tagja volt többek között bizonyos Rákosi Mátyás), melynek küldetése a magyar lelkek manipulálása, megtévesztése, idegen érdekűvé asszimilálása. „…mink nézetjük most vele a világot”, teszi egyértelművé a célt Ady, hozzátéve: „meg kell tanulni a mi ütemünk.”
Sajnos 1918 őszén a háborús összeomlás és a szabadkőműves propaganda által az egekig korbácsolt elkeseredettség nyomán voltak, akik az ő ütemüket verték. És mivel a kritikus pillanatban a történelmi politikai elit bénultan tűrte a végzet beteljesedését (maga gróf Tisza István volt miniszterelnök fatalistaként fogadta az életére törő terroristákat, ahelyett, hogy revolverével ártalmatlanná tette volna őket, hogy a nemzet élére állva mentse a menthetőt) a valóságos támogatottságot nem élvező puccsisták – a mentálisan sérült hazaáruló Károlyi Mihályt maguk előtt tolva – ideig-óráig kezükbe kaparintották az ország irányítását. Tormay Cécile Bujdosó könyvéből, e remekbe szabott irodalmi naplóból tudjuk, hogy ezek a hónapok a legsötétebb csőcselék rémuralmát hozták, s 1919 márciusában eljött a mélypont, amikor Kun Béla egyenesen a börtönből került az ország élére hasonszőrű társaival együtt.
Az első magyarországi kommün véres terrort, bestiális gyilkosságok sorozatát, hazánk magyar történelmi jelképrendszerének meggyalázását és végül soha nem látott országvesztést hozott. A Szamuely-féle Lenin-fiúk – bár csak körülbelül kétszázan voltak – rettegésben tartották a magyarok millióit, és a maguk embertelen küldetéstudatával igyekeztek a saját képükre formálni Magyarországot. Nem csoda, hogy országszerte több helyen lázadások törtek ki az életidegen ideológia jegyében dúló vörös rendszer ellen, ami 1919 nyarának végére össze is omlott.
Újra jöttek a Kun Bélák
Mintegy negyedszázév ellentmondásoktól terhes, de alapvetően és összességében helyes irányú konzervatív, jobboldali, a szerves magyar történelembe visszakapcsolódó kurzust követően aztán a szovjet ármádia árnyékában visszatértek a vörösök, és bár – kezdve az 1944 decemberében a megszálló Vörös Hadsereg által Debrecenbe összeterelt, senki által soha meg nem választott „nemzetgyűléstől” – valóságos társadalmi támogatottságot ezután sem tudhattak magukénak (az 1945-ös, egyébként legitimnek aligha nevezhető választáson a kommunisták mindössze 17 százaléknyi voksot kaptak, és az 1947-es, több jobboldali párt kizárásával és kékcédulás választási csalásokkal tarkított megméretésen is csak 22,25 százalékot szereztek), mégis kezükbe kaparintották a meghatározó pozíciókat, hogy a látszatdemokrácia kulisszái mögött Rákosi és társai azonnal véres leszámolásokra indítsák terrorkommandóikat.
Az 1956-os nemzeti fölkelés és szabadságharc idegen fegyverek segítségével történt leverése után, mint közismert, véres megtorlás következett, és bár a nemzet többsége ama lázas-bizakodó napokban a hercegprímásként jog szerint államfői szerepkörben fellépő Mindszenty József bíborostól remélte a kibontakozást, majd a Munkástanácsokban látta a kommunista diktatúra leépítésének lehetőségét, a vörös rendszer emblematikus figurája, Marosán György hírhedt mondata („mától kezdve lövünk”) világossá tette, hogy a kommunisták továbbra is fittyet hánynak bármiféle társadalmi legitimitásra, és nem tűrnek meg más gondolatokat, más irányzatú politikai erőket.
E felfogás az 1980-as évek végén lezajlott rendszerváltozás során sem változott, pusztán annyiban módosult, hogy a hamis és kíméletlen élcsapat-tudat az elaggott kommunista vezérektől a jórészt belőlük szocializálódott balliberális SZDSZ-hez került. Mentalitásukat jól jellemezte a cinikus és kirekesztő „SZDSZ vagy Mucsa” fordulat, azon rögeszméjük eszenciája, mely szerint ők, és csakis ők hivatottak közéletet, politikát szervezni Magyarországon. Bizony ez a Galilei Kör és a bolsevik kizárólagosság jól ismert hangja volt. „Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek! Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Bélák időszaka”, figyelmeztette népét a Magyar Rádió Vasárnapi újság című műsorának 1990. január 14-i adásában elhangzott jegyzetében Csurka István.
A magyar írónak sajnos igaza lett. Jöttek a Kun Bélák, a galilelisták, és az SZDSZ úgy kormányzott összesen három ciklusban, hogy soha nem nyertek választást, sőt, gyakran épp csak megugrották a parlamenti küszöböt. Mégis kulcspozíciókat kaparintottak meg a köztársasági elnöki poszttól a belügyi tárcán és az oktatásügyön át a gazdasági irányításig. A szocialisták hozták a bamba, arctalan, megvezetett tömeget, az SZDSZ pedig irányított – 2010-re meg is lett az eredménye.
Harc a nemzetek ellen
És ma sem történik más: a Kun Bélák – mivel választás útján nem képesek rá – zavarkeltéssel, felforgatással, erőszakkal igyekeznek megrendíteni a stabil kormánytöbbséget. A mai Lenin-fiúk és –lányok maroknyian vannak csupán, de középszerű, éhes kalandorok, narcisztikus zavarodottak és hasznos idióták sokasága tapad hozzájuk, akár a legyek a légypapírra. Gulyás Márton ismeretlen státusú nárcista maga mondta el egy 30 perces, végtelen hosszúságúnak tűnő öntömjénező videóüzenetben egy magát radikális anarchista baloldalinak nevező létforma társaságában, hogy választáson nem lehet megverni a jelenlegi kormányt, ezért „attraktívabb” akciókra van szükség.
Ezeket pedig ugyanúgy a felszín alatt szerveződött globális hálózatok módszertana alapján valósítják meg, mint ezelőtt száz-százhúsz évvel. A szabadkőműves eszmény ugyanaz: népek, emberfajták összekeverése, minden helyi nemzeti, vallási, kulturális sajátosság megszüntetése, s az ekképp mesterségesen létrehozott, nyitottnak és plurálisnak hazudott „új társadalom” ideológiai kizárólagossággal történő irányítása.
E folyamat útjában állnak az önépítő nemzetállamok, köztük Magyarország, melynek kormánya a balliberális-szabadkőműves eszménnyel szembemenetel. Ezért támadja 2010 óta nem szűnően, a jövő évi parlamenti választásra tekintettel pedig most éppen fokozódó intenzitással hazánkat a globális háttérhatalom és annak helyi ügynökei.
A forgatókönyv mindig ugyanaz: úgynevezett nem kormányzati, magukat civilnek mondó szervezetek (non-governmental organization, NGO) marginális vagy gyakran látszólag rokonszenves ügyekre (környezetvédelem, az elesettek segítése, és így tovább) szakosodva vezényszóra mozdítható, külföldről pénzelt egységfronttá állnak össze, igyekezve mondvacsinált ürügyekkel fellázítani az erre fogékony embereket. Közép-Európában leginkább George Soros magyarországi születésű amerikai zsidó tőzsdespekuláns sötét alakja sejlik fel ezek hátterében. Az ő Nyílt Társadalom Alapítványa az 1980-as évek első felében hatolt be Magyarországra, felkarolva, támogatva és ideológiával is ellátva az akkori ellenzéki szervezetek jó néhány későbbi vezéralakját. Igen, Orbán Viktor is Soros-ösztöndíjas volt közel harminc évvel ezelőtt, ám ő azok közé tartozik, akik idejekorán felismerték a spekuláns milliárdos ártó szándékát, és szembefordultak törekvéseivel. Nem véletlen, hogy a felforgatók gyűlöletének legfőbb céltáblája évtizedek óta a magyar miniszterelnök, akit nagyon szeretnének megbuktatni, hogy saját embereiket ültethessék a hatalomba.
Mert ez a cél: ha lehet, választáson, ha nem lehet, hát fondorlattal, erőszakkal megszerezni az országok irányítását, legalábbis befolyásolni a folyamatokat. Ez történt 2000 őszén Szerbiában: az azóta meghalt Szlobodan Milosevity eltávolításában főszerepe volt az Egyesült Államok kongresszusa által alapított Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy, NED) nevű szervezeten keresztül összesen 41 millió dollárral támogatott Otpor (Ellenállás) nevű szervezetnek. Ugyanez történt a 2003 lezajlott grúziai „rózsás forradalom” idején, 2004 őszén, majd 2014 februárjában Ukrajnában, és hasonló kísérlet zajlott 2006 márciusában Fehéroroszországban – itt azonban nem sikerült kormányt buktatni.
Fénycsóvát rájuk!
Magyarországon is biztosnak és megingathatatlannak tűnik a kormány, ám számolni kell azzal, hogy az infantilizmust sem nélkülöző anarchista akciók kezelhetetlenné válnak. A módszerek ugyanis egy Oroszországból Amerikába bevándorolt ortodox zsidó család egyetlen életben maradt fia, Saul Alinsky (1909–1972) marxista író és „közösségszervező” boszorkánykonyhájából származnak. Neki rögeszméje volt politikai tényezővé emelni a csőcseléket, ennek jegyében több amerikai városban sikerrel lázította fel a néger és latin gettók lakosságát. Saját szavai szerint totális háborút folytatott a kirekesztettség ellen, olyan háborút, amiben nincsenek szabályok, és főleg nincs fair play. Eszköztárából ízelítőt adott lapunk múlt heti száma (Készülnek a háborúra, Demokrata, 2017. április 19.)
Az efféle módszerek ellen azért nehéz védekezni, mert a végtelenített provokációk célja épp az, hogy az önmagukban nem túl komoly konfliktusok eszkalálódjanak, és így megrendüljön a nemzetállam. Óriási türelemre és önuralomra van tehát szükség most, amikor a silány pimaszság láttán egyébként okkal-joggal viszket a józan magyar többség tenyere.
A hatásos ellenszer az információ, a felvilágosítás lehet. Igen helyes nemzeti önvédelmi lépés, hogy a jövőben az úgynevezett civil szervezeteknek bizonyos összeg fölött törvényes kötelezettségük lesz nyilvánossá tenni, milyen külföldi forrásokból kapnak pénzt. Láthatóvá tenni a rejtőzködő ellenséget, napfényre hozni a társadalom szövetébe titkos járatokat rágó aprócska lényeket – ez biztosíthatja a nyugodt építkezéshez szükséges hosszú távú stabilitást.
itthon.ma/szerintunk

2017. április 27.

Emlékművet állítanának Brüsszelben a totalitárius rendszerek áldozatainak
Április 26-án Tőkés László brüsszeli irodájának szervezésében az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja szimpóziumot rendezett az emlékmű felállítása ügyében – közölte az erdélyi EP-képviselő sajtóirodája.
Emlékezetes, hogy kereken két évtizeddel a szovjet típusú kommunista diktatúra bukása után, az Európai Parlament 2009 áprilisában fogadta el azt a történelmi jelentőségű határozatát, melyben – félreértve az eddigi kettős mérce használatát – a nácizmussal azonos súllyal mondott ítéletet a kommunista diktatúra fölött. A határozat – egyebek mellett – augusztus 23-át a totalitarizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánította, valamint előirányozta egy páneurópai emlékmű felállítását a totalitárius rezsimek áldozatainak emlékére. Jelek szerint elérkezett az ideje ezen nemes célkitűzés megvalósításának.
Április 26-án Tőkés László brüsszeli irodájának szervezésében a Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja szimpóziumot rendezett az emlékmű felállítása ügyében. Védnöki megnyitó beszédében európai képviselőnk az emlékezés krisztusi szemlélete jegyében fejtette ki mondanivalóját. Az Európai Unió nagy adóssága az ateista kommunista diktatúra ártatlan áldozatairól való megemlékezés – mondotta, beszámolva arról, hogy európai parlamenti képviselőtársainak egy csoportjával már két hónappal ezelőtt tervbe vették emlékük méltó megörökítését. A Platform kezdeményezése viszont abba az irányba terelte az ügyet, hogy immár ne csak a kommunizmus, hanem valamennyi 20. századi totalitárius rezsim áldozatának közös emlékét állítsanak.
Göran Lindblad, a Platform elnöke is emellett érvelt, rámutatva, hogy a két elképzelés nem zárja ki egymást. Neela Winkelmann platformigazgató örömmel számolt be arról, hogy Brüsszel városa kész méltó helyet biztosítani és engedélyt adni az emlékmű felállítására. A városi tanács meghívott képviselője személyesen is megerősítette ezt.
A továbbiakban Navracsics Tibor európai biztos támogató videoüzenetét hallgatta meg a közönség. Milan Zver szlovén néppárti képviselő és Hannes Hólmsteinn Gissurarson izlandi történész a totalitárius múlt történetéről és tanulságairól értekeztek. A megszólalások sorát Pavel Svoboda cseh képviselő, az EP Jogi Bizottságának elnöke zárta beszédével.
A brüsszeli emlékmű tervének megvalósulása nagy előrelépést jelentene a kommunista múlt európai értékelésének és jóvátételének folyamatában – hangsúlyozta Tőkés László. itthon.ma/nagyvilag

2017. április 27.

Megszavazták a Beregszásznak szánt támogatást
Szatmárnémeti ukrajnai testvérvárosa támogatást kért, amit meg is szavaztak a tanácsosok.
Az ukrajnai Beregszász ugyan nincs a Kelet-Ukrajnai háború frontvonalában, de Szatmárnémeti testvértelepülésén is érződik a háború hatása. A településnek gondjai vannak a közvilágítási rendszer működtetésével, a csatornahálózattal és az ivóvíz-hálózattal is. Mivel nem volt hová - kihez forduljanak, a testvértelepülésektől kértek segítséget.
Szatmárnémeti helyi tanácsa csütörtökön megszavazta a 10 ezer euró összegű segítségnyújtást, a városi tanácsosok pedig Ciprian Craciun tartózkodása mellett megszavazták a tervezetet. szatmar.ro

2017. április 27.

Kiterjesztik a határon túlra a magyarországi anyasági támogatást
MTI - Kiterjesztik az anyasági támogatásra jogosultak körét, a juttatást 2018 januárjától azok is megkaphatják, akiknek a gyermeke külföldön születik meg - mondta szerdán Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára.
Hangsúlyozta: legyenek akár határon túli magyar állampolgárok, vagy ideiglenesen külföldön tartózkodók, az egyszeri, 64125 forintra (mintegy 1000 lejre) ők is jogosulttá válnak, amennyiben gyermeküket a magyar rend szerint anyakönyveztetik. A határon túli magyar állampolgároknak tudomásunk szerint külön kérvényezniük kell a magyar konzulátusokon, hogy gyermeküket anyakönyvezzék a magyar rend szerint.
Az államtitkár szerint ezzel szeretnék a "magyar-magyar köldökzsinórt tovább erősíteni" és azoknak is támogatást adni, akik éppen külföldön vállalnak gyermeket.
Az MTI kérdésére elmondta: a részletszabályokat ezt követően fogják kidolgozni, de szeretnék az adminisztratív terheket a legalacsonyabbra szorítani; az igénylések benyújtásához várhatóan a konzulátusok fognak tudni segítséget nyújtani. maszol.ro

2017. április 27.

Egy ismeretlen világklasszis emlékére
Nagymestert ünnepeltek
Egész délutános, estébe hajló rendezvénysorozattal ünnepelték kedden Szentgyörgyön a magyar vívó nagymestereket, köztük az iskolateremtő, méltatlanul az ismeretlenségbe szorított géniuszt, Borsody Lászlót. Vívástörténeti kiállítás, filmvetítés és Máday Norbert, a Magyar Szablyavívó Iskola alapítójának előadása hívta fel a figyelmet a magyar kardvívás számtalan olimpiai- és világbajnokot nevelő egyéniségére.
Az eseménysorozat a Lábas Házban a Borsodyról és híres tanítványairól készült, Kertai Zalán magyarországi festőművész műveiből álló, néhány más hadi tárgyi emlékkel gazdagított kiállítással nyílt meg. Itt Máday Norbert mutatta be az ábrázolt nagymestereket, majd a társaság átvonult a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol megtekinthették a Borsody Lászlóról a magyar hadügyminisztérium megrendelésére készült dokumentumfilmet.
A múzeum gazdag gyűjteményéből ez alkalommal egy stúdiókiállításon bemutattak néhányat azok közül a 17–18. századi szablyák közül, melyek már 12 éve nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, Vargha Mihály múzeumigazgató megígérte, hogy a közeljövőben egy nagyobb lélegzetű fegyverkiállítás keretében is bemutatják őket.
Ezután következett volna az óriási magyar hadtörténeti gyűjteménnyel rendelkező Máday előadása a kiállított darabokról, ő azonban fontosabbnak látta szívhezszóló történeteken keresztül azt a lelkületet átadni, amelyről a csaták során a 48-as harcosok bizonyságot tettek.
Végül a Magyar Szablyavívó Iskola vezetője, Balogh Imre, valamint a Székelyföldi szablyavívóiskola alapítója, Imreh-Marton István és tanítványainak bemutatója zárta a napot.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. április 27.

Nagyváradon nyitották meg a magyar nyelv hetét
Az Anyanyelvápolók Szövetsége a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal és szervezeteivel közösen 51. alkalommal szervezi meg a magyar nyelv hetét, amelynek megnyitóját idén Nagyváradon tartották.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Bartók termében nyitották meg az idén fél évszázados múltra visszatekintő magyar nyelv hete konferenciát. A helyszín megválasztása a felszólaló előadók szerint történelmi jelentőségű volt.
A megnyitón először Tőkés László EP-képviselő üdvözlőlevelét tolmácsolta a konferencia résztvevői felé Dénes László, a politikus sajtóreferense. Tőkés, aki a PKE elnöke is, arra biztatta a jelenlévőket, hogy ez alatt az egy hét alatt „hozzák napfényre anyanyelvünk kincseit”.
A marosvásárhelyi születésű Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas költő, a Magyar PEN Club elnöke olyan, látszólag apró, a magyar nyelv logikáját kifordító formákról beszélt, amelyek „szembemennek nyelvünk természetével”, és ezáltal azokkal a szabályokkal, amelyek logikus rendszerbe építik azt. Ilyen romboló, karaktervesztő és elszemélytelenítő hatással munkálkodnak például a megfordított nevek (Arany János vagy János Arany), a szavatosságot garantáló dátumozás a különböző termékeken (év, hónap és nap, vagy nap, hónap és év sorrendje), amelyek véleménye szerint „meggyötrik a nyelvet, és használatuk kártékonyabb, mint mondjuk az idegen szavak beemelése a beszédbe”.
Pálfi József, a PKE rektora a szépen és helyesen használt anyanyelv fontosságával kezdte beszédét és Keresztesi József szavaival zárta azt, akinek munkásságával már régóta foglalkozik, majd „jó gyönyörködést” kívánt „a nyelv körüli pepecselődésben”.
A felszólalók sorában utolsóként Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke osztotta meg gondolatait a közönséggel. „A történelmi emlékezés megszentelt helyének” nevezte Nagyváradot, majd kis összefoglalót tartott az anyanyelvi mozgalom ötven évéről, amely a Kárpát-medence magyarságát fogja össze, és amelyről idén április 24–28. között számos anyanyelvi előadást tartanak Budapesten és magyarországi megyékben (Pest, Tolna, Vas, Nógrád, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom és Zala).
A nagyváradi előadások Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, a PKE és az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet munkatársa A reformáció nyelvi hatásai című munkájának bemutatásával kezdődtek.
(szamos) Reggeli Újság (Nagyvárad)

2017. április 27.

Mikóújfalu fiataljai szeretik a kihívásokat
Kinőtte magát az IKÚ
Az Ifjúsági Klub Újfaluért Egyesületet (IKÚ) tavaly májusban jogilag is bejegyezték, így a pályázati lehetőségekkel új kapuk nyíltak, hogy a csapat még hatékonyabban kiterjeszthesse tevékenységi körét. A mikóújfalusi fiatalok szerepvállalása fontos meghatározója lehet a település jövőképének.
Elsődleges célnak a fiatalság bevon(z)ását a közös tevékenységekhez, az összetartás erejének felmutatását tartjuk – tudtuk meg Demeter Norberttól, az IKÚ elnökétől. Az előzményekről szólva elmondta, 2014 februárjában a fúvószenekar nyolc ifjabb tagja összeült a hosszú estéken társasjátékozni. Papp Róbert kiszójátékozta az IKÚ megnevezést a csapatnak, majd jött a merész ötlet, hogy tevékenységeikbe vonják be a falu lakosságát is, s innentől elindult egy sikeres folyamat.
– Kulturális, sport- és szórakoztató jellegű, hagyományápolásként is szolgáló megvalósításaink között szerepelnek március 15-ei ünnepségek, fociturnék, moziestek, fotókiállítások, könyvbemutatók, szemétgyűjtések közterületről. Van négy állandó, évről évre visszatérő rendezvényünk: a középkorosztálynak a kosaras bál, a focirajongóknak a Mikulás-kupa, az iskolásoknak a gyereknap, valamint kétnapos sátortábor. Törekvéseinket a helyi önkormányzat mellett magánszemélyek és cégek is támogatják – részletezte az elnök.
Jelenleg 15 fő tagja az egyesületnek, benevezésnél főként az önkéntes munkára való hajlamosság a mérvadó. A napokban kezdődött meg az IKÚ-barlang feljavítása, amelyet a kultúrotthon pincéjéből alakítanak át közmunkával az egyesület székhelyévé, valamint a tavasz folyamán a Bedő-borvízhez vezető átjáró is új festést kap.
Ilyés András Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. április 27.

Formálisan kommunikálunk?
Ipszilonok gondjai
Lazán és álmatagon szövött cselekménynélküliséggel, videobejátszásokkal és zenével, virtuál-valósággal és némi szülői felügyelet(kísérlet)tel, egyszóval mindennel, ami az ifjúság sajátja, jelentkezett a kolozsvári GroundFloor Group hétfő este a Szent György Napok színpadán.
Nem is lehetett volna másképp, hiszen a rendező, Sinkó Ferenc munkamódszere szerint a szereplők – ezúttal három fiatal lány – meglátásai egyenrangú módon formálják az előadást. Félszavak, csak a közönség által gondolatban feltett kérdésekre adott igen-nem válaszok, grimaszok, testbeszéd, testfelfedezés és énekek, egyszóval színházi „nyelvleleményesség” jellemzi az előadók korosztályának, az Y-generációnak nevezett nemzedék problémáira reflektáló zenés színpadi produkciót.
Sinkó Ferenc a kolozsvári kortárs művészeti központ, az Ecsetgyár alapító tagjaként a virtuálfüggőségről, a generációk közti szakadásokról és szinte kötelezően laza kötelékekről rendezett előadást. Nézői vélemények szerint a felvetett problémák nemcsak két generáció sajátjai, több nemzedéken keresztül ismétlődnek: felszabadulni, lerázni a szülői felügyeletet minden felnőtté válás kísérőjelensége.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. április 27.

Átláthatóságot kér az EMNP a közpénzek elköltése terén
Az önkormányzatokhoz befolyó közpénzek elköltésének átláthatóságát szorgalmazza az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely azt tervezi, hogy év végéig mindegyik tanácsban, ahol jelen vannak, tervezetet nyújtanak be, és ezek nyomán kötelező módon nyilvánosságra kellene hozni a kiadásokra vonatkozó információkat.
Bálint József, a néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke (képünkön jobbra) szerdai sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta: ezeket az adatokat igénylésre most is ki kell adni, de ők azt szeretnék, ha kérés nélkül is nyilvánosságra hoznák az önkormányzat honlapján vagy a hirdetőtáblákon.
Az önkormányzati tanács egyébként múlt hétvégén Székelyudvarhelyen tartott ülésén összesen öt, az önkormányzati képviselőikre kötelező érvényű határozatot fogadott el. Megszavaztak például egy együttműködési értékrendet, eszerint a helyi alkuk megkötésénél figyelembe kell venniük a nemzeti érdekeket, a másik fél regionális elkötelezettségét, valamint a közösség érdekeit. Abban is megegyeztek, hogy létrehoznak egy önálló pénzügyi alapot, ahová a tanácstagoknak be kell fizetniük a béremelésük nyomán származó többletet, az összegből pedig tevékenységüket népszerűsítik. Ugyanakkor elvárják az önkormányzati képviselők hangsúlyosabb jelenlétét a pártépítésben, a saját, de a szomszédos településeken is. Ugyanakkor létrehoztak egy jogi és önkormányzati szakbizottságot.
A szerdai sajtótájékoztatón Tiboldi László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) országos alelnöke arról számolt be, hogy a Szent György Napokon az EMNT-sátorban jelentkezhetnek azok a magyar állampolgárok, akik regisztrálni szeretnének a választási névjegyzékbe, ugyanis csak így vehetnek részt a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokon.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

2017. április 27.

A kolozsvári filmgyártás múltja, jövője
Filmalkotókról, a kolozsvári filmgyártás múltjáról és jövőjéről szerveztek kerekasztal-beszélgetést kedden a kincses városban.
Zágoni Bálint filmrendezővel, a Filmtett – Erdélyi filmes portál menedzserével és Zágoni Balázs íróval, filmes szakemberrel Katona Zs. József beszélgetett a Kolozsvár Társaság Fotó és film Kolozsváron elnevezésű sorozatának legutóbbi kiadásán.
A Zágoni testvérpár elmondta, a kincses városban 1913–1920 között működő, Janovics Jenő alapította filmstúdió a magyar és az egyetemes filmtörténet szempontjából egyaránt fontos műhely volt. Az intézetben létrejött alkotások 94 százaléka megsemmisült, ezért a kolozsvári filmgyárban ez alatt a hét év alatt készült több mint hetven játékfilm közül ma már csak négy tekinthető meg. Zágoni Bálint archív felvételek, képanyagok felhasználásával ismerteti a kolozsvári filmes műhely hétéves működését a Sárga Csikó nyomában című dokumentumfilmben. Az alkotást pár hete mutatták be a Duna World csatornán, és az első nyilvános vetítése a keddi beszélgetés keretében volt. A film rendezője beszámolt arról is, hogy az 1910-es évek derekán a Janovics Jenő színházigazgató által vezetett filmgyár több mint hatvan filmet mutatott be a legismertebb magyar színészek és a legjobb rendezők, operatőrök közreműködésével.
Janovics Jenő (Ungvár, 1872. december 8. – Kolozsvár, 1945. november 16.) színész, rendező, színigazgató, forgatókönyvíró kolozsvári színigazgatóként fontos szerepet játszott a Hunyadi téri színház építésében, illetve a nyári színkör kőszínházzá alakításában. Az első világháború előtt és alatt a magyar filmgyártás egyik úttörője volt filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként.
Kolozsváron kezdte rendezői pályafutását Korda Sándor, aki később sir Alexander Korda néven Angliában lett elismert rendező, és karrierje első éveiben az erdélyi városban dolgozott Kertész Mihály is, aki két évtizeddel később Michael Curtizként, az Oscar-díjas Casablanca rendezőjeként tett szert világhírnévre. Itt rendezett Garas Márton, itt játszotta egyetlen filmszerepét Blaha Lujza, Várkonyi Mihály és Berky Lili pedig a stúdió két legtöbbet foglalkoztatott színésze volt.
A kerekasztal-beszélgetésen a Zágoni Balázs által rendezett, Képzelt forradalom, avagy osztrák-magyar Románia című tényfeltáró-dokumentumfilmet is levetítették, az alkotás a román kommunista diktatúra megdöntését ismerteti. A kolozsvári és erdélyi filmgyártás jövőjével kapcsolatban a szakemberek nem túlságosan optimisták: szerintük itt jó képzések vannak, sok a tehetséges rendező, színész, viszont a technikai hiányosságok miatt kevesen maradnak itthon, nagyon sokan például Budapesten építik karrierjüket.
Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)

2017. április 27.

Virtuális roma múzeumot hoznak létre
Hároméves kutatás során vizsgáltak roma közösségeket
Hogyan éltek a romániai romák a kommunizmusban? Milyen foglalkozást űztek? Milyen a nagycsaládos roma-modell? Ezekre a kérdésekre fogunk választ kapni május végétől, amikor működőképes lesz az a virtuális roma múzeum, amely egy hároméves kutatás eredményeképpen jött létre. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kara és az Izlandi Egyetem kutatóinak köszönhetően lezárult egy közel hároméves projekt, amelyben húsz szakember 130 romániai településen faggatta ki a romákat a kommunista rendszerben való életükről. Lavinia Costea projekt-koordinátor lapunknak elmondta: ha lettek volna, a kutatás során eloszlottak volna a roma közösségekkel szembeni előítéletei, és meglepve tapasztalta a romák vendégszeretetét, kedvességét. A mostani eredményeket más kutatásokba is be lehet építeni, de a résztvevők azt szeretnék, ha romákkal kapcsolatos közpolitikák kidolgozásakor is felhasználnák.
A romániai roma közösségeknek a kommunista rendszerbeli életét vizsgálja az a 34 hónapon át bonyolított kutatási projekt, amelyben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Történelem és Filozófia Kara és ezen belül az Oral History Intézet, továbbá az Izlandi Egyetem néhány munkatársa vett részt.
– A célunk az volt, hogy megismerjük, és később megismertessük a második világháborút követő kommunista rendszer romániai roma közösségeinek életét. Több ezer interjút készítettünk, és a legérdekesebbekből, szám szerint 620-ból részleteket láthatnak-hallgathatnak meg a www.romamuseum.ro honlapon, amely május végétől lesz működőképes – tudtuk meg tegnap a projektzáró eseményen Lavinia Costea projekt-koordinátortól.
A kutatási projekt során a romák életének mindennapi eseményeiről, a lakhatási körülményeikről, a hagyományos foglalkozásokról, a hatóságokkal való kapcsolatukról, illetve a második világháborúban Transznisztriába való deportálásról faggatták a tudományos kutatók az interjúalanyokat.
– Főleg a vidéki roma közösségek fogadtak minket nagyon kedvesen, és főleg akkor, ha nem kísért el bennünket hivatalos személy. Megtapasztaltam a roma vendégszeretetet: mindenhol asztalhoz invitáltak, megkínáltak, soha nem tűnt el semmink – magyarázta Lavinia Costea, aki többedmagával 130 romániai településen járt a két nyári vakáció alatt. Kolozs megyében Gyaluban, Szászfenesen és Bánffyhunyadon kérdezgették a roma közösségeket. Miután végleges formát ölt, a virtuális roma múzeum román és angol nyelven lesz elérhető, de már elkezdték a romani nyelvre való fordítást is. Az adatok egyelőre a BBTE Történelem és Filozófia Kara Oral History Intézetében érhetőek el. A projekt-koordinátor szerint, aki elolvassa vagy meghallgatja ezeket az élettörténeteket, valósabb képet alkot a romániai romákról, és megszűnhetnek a velük szembeni előítéletek is, ugyanakkor az is jó lenne, ha ezek az eredmények a törvényhozókhoz is eljutnának, és a romák integrálódását elősegítő közpolitikákban konkretizálódnának.
A 34 hónapos kutatási projekt már kézzel fogható eredménye két doktori disszertáció és öt könyv; szerveztek két-két nemzetközi konferenciát, tudományos ülésszakot és fotókiállítást, ahol 68-an mutatták be a projekt során kifejtett tevékenységüket. A projekt összértéke 750 ezer euró, ami megoszlott a két egyetem kutatói között. Kolozsvárról 13, míg Izlandról négy szakember vett részt a 2014 júniusában kezdődött kutatási projektben.
A projektzáró rendezvényen Daniel David, a BBTE tudományos kutatásért felelős rektorhelyettese elmondta: a projekt nemcsak az ismeretszerzést, majd azok átadását, hanem a megszerzett tudásmennyiség felhasználását is megvalósította. Ovidiu Ghitta, a Történelem és Filozófia Kar dékánja azért tartotta érdekesnek a projektet, mivel olyan közösségről szolgáltat adatokat, amellyel nap mint nap találkozunk, mégis keveset tudunk róla. Doru Radosav, a kar keretén belül működő Oral History Intézet igazgatója a projekt többetnikumú és többvallású jellegét emelte ki. Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 27.

Mit kérdezzünk a régészektől?
Immár két hónapja zajlanak Kolozsvár Főterének nyugati oldalán és a Szent Mihály templom bejárata előtt a régészeti ásatások. A kolozsváriak – legyen szó a román, vagy a magyar nagyközönségről – óriási érdeklődéssel követik a régészek munkáját, ám ez a nagyfokú figyelem néha a régészek munkájának akadályozásáig fajul. Bár a közönség-régészet Nyugat Európában egy jól működő jelenség, mifelénk ez még gyermekcipőben jár. Miért?
Az ásatásokat nézegető, kíváncsian figyelgető helyiek és turisták ezernyi kérdéssel bombázzák a nemegyszer emberhiányban dolgozó és a viszontagságos időjárással dacoló régészeket, akiknek – illemből és munkakötelességből fakadóan – három nyelven válaszolniuk kell a kíváncsiskodó nagyközönség kérdéseire. Ezt örömmel meg is tették az elején, hiszen a kolozsvári ásatások olyan, Romániában ritkaságszámba menő sajtóvisszhangra leltek, amelyek kiváló alkalmat adtak arra, hogy a nagyközönség is megismerje ennek a szakmának a jelenkori és aktuális jelentőségét. A nagyközönség mérhetetlen kíváncsisága ott vált a régészek munkáját lassító és nemegyszer akadályozó problémává, amikor bíráló, kételkedő és néha agresszív kérdéseket is feltettek, amelyek megkérdőjelezték a régészek szakmájának hitelességét, valamint a főtéri ásatások jelentőségét, fontosságát. Ilyen jellegű bírálatok érkeztek mind magyar, mind román oldalról, ezek ellen pedig a munkájukból néhány percre meg-megálló régészeknek nehéz jól felépített, spontán érvekkel vitatkozni. Többen például azt kifogásolták, hogy a régészek munkája miatt lassulnak a főtéri munkálatok, kitolódik a befejezésük.
Ennél is nagyobb gondot és munkaügyi, biztonsági problémát is jelent a figyelmeztető és az elzárt területet jelző táblákat figyelmen kívül hagyó turisták viselkedése, akik minden szabályra fittyet hányva átmásznak az elkerítő kerítésen, eltolják azt és nemegyszer életveszélyes helyzeteket is teremtenek. A főtéren ásó régészek beszámolója szerint, olyan eset is előfordult, hogy egy figyelmetlen személy kinyitotta a kerítést és átugrotta a több mint egy méter széles ásatási szelvényt. Egy ilyen merész, ám nagyon veszélyes és egyben illegális tettel az illető személy egyrészt veszélyeztette a régészeti szelvényt, annak profilját, a feltárt leleteket, az éppen ott dolgozó régészek biztonságát és természetesen saját maga testi épségét is.
Külföldön ez nemcsak elképzelhetetlen, de egyben büntetendő cselekedetnek is számítana. Az urbánus (városi környezetben folyó) régészet és a közönség-régészet közötti megfelelő viszonyra kiváló példát adja London esete, amelyet személyesen is tapasztaltam. 2012-ben, a világváros egyik leglátogatottabb részén, a City-ben, a Wallbrook környékén folytak „Észak Pompejének” nevezett egykori római város, Londinium feltárása. A szenzációs régészeti leleteket (például eredeti állapotában megmaradt fára írt római szerződések és levelek) felmutató ásatás heteken át a világsajtó témája és a londoniak közbeszédének része volt. Ezrek látogattak el az ásatás helyszínére, amely már az 1950-es években is, Mithras szentélyének feltárásakor a közönség-régészet egyik jó példájaként működött. Jómagam is meglátogattam a helyszínt, reménykedve abban, hogy közelről megtekinthetem a szenzációs leleteket produkáló ásatást, ám meglepetésemre, az óriási, a kolozsvári főtérnél jóval nagyobb terület fekete falakkal volt teljesen elkerítve. Nemcsak a régészeti helyszínt, de még a munkagépeket sem lehetett látni. A régészek zavartalanul végezték munkájukat odabent. Néha nyílt napokat tartottak, ahol jól kijelölt útvonalon a közönség végigjárhatta a helyszínt. A fontosabb felfedezéseket érdekfeszítő, ismeretterjesztő poszterek és óriásplakátok mutatták be, majd annak befejezése után időszaki kiállítás nyílt az ásatásról.
A jelenlegi kolozsvári ásatás ugyan sem méretében, sem az előkerült leletek jelentőségében nem hasonlítható az említett példához, de fontos információkkal szolgál Kolozsvár helytörténetéhez. Ezért is fontos az alapos dokumentálás és a régészek munkájának zavartalan folytatása, amely csak egy művelt, higgadt és a régészet alapfogalmaival és alapszabályaival tisztában lévő nagyközönséggel együttműködve lehetséges. Amíg az ásatások nem voltak biztonságtechnikai szempontból veszélyesek, addig a nagyközönségnek lehetősége volt naponta, délután 18 órai kezdettel vezetett szakmai bemutatókon részt venni. A viszontagságos időjárás miatt és az ásatások előrehaladott állapotának köszönhetően, a helyszín jelenleg nem látogatható, ám a régészek – amennyiben lehetőségük van – illedelmesen válaszolnak az érdeklődő és kizárólag tudományos jellegű kérdésekre.
A pontosság kedvéért néhány alapfogalmat illik tisztázni talán, hogy előrébb jussunk a közönség-régészet erdélyi meghonosításáért.
Kis régészeti kalauz következik, tudásszomjas kolozsváriaknak (és nemcsak):
Régészeti ásatás: olyan, a Romániai Régészeti Adatbázisba bejegyzett régészek és régész-technikusok által vezetett, felügyelt ásatás, amelynek célja az adott terület tárgyi emlékeinek és történelmi eseményeinek pontos feltárása és dokumentálása.
Városi régészet: olyan régészeti ásatás, amely városi, épített környezetben történik. Sajátos szabályokkal bír, sok mindenben eltér a városi környezeten kívül történő ásatásoktól és igényli a városi lakosság megértését és együttműködését.
Régészeti szelvény: egy nagyobb történelmi terület (temető, épület-együttes, település) kisebb részlete, amelyben régészeti ásatást folytatnak. Célja, hogy részletesen dokumentálja az adott szelvényt, így lehetőség van a nagy terület értelmezésére is. Egyik fő eleme a profil, azaz a régészeti szelvény oldalfala, amely alapvető forrás a kronológia felvázolására. Erre fokozottan vigyázni kell a járókelőknek városi régészet esetén például.
Régészeti emlék: minden, a föld alatt nyugvó, Románia állami tulajdonába tartozó történelmi tárgy vagy épület. Kutatása kizárólag a bejegyzett, régészeti ásatási engedéllyel rendelkező intézmények régészeinek engedélyezett. Szórványleletként talált tárgyak esetén, minden romániai állampolgárnak kötelező a legközelebbi múzeumnak beszolgálni a tárgyat, amelyért – adott esetben – tiszteletdíj is járhat.
T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 27.

Kommunikációs konferencia
A Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának harmadéves kommunikáció szakos hallgatói április 27–28-án negyedik alkalommal szervezik meg a PontKom című kommunikációs napokat. A szervezők átfogó képet kívánnak nyújtani arról, hogy milyen esélyek és lehetőségek kínálkoznak a kommunikációs szakmában. A rendezvényre az egyetem campusában kerül sor. Népújság (Marosvásárhely)

2017. április 27.

Országos hittanolimpia: Akiket Isten Lelke vezérel...
Ünnepélyes keretek között nyitották meg tegnap délután a Magyar Nyelvű Római Katolikus Országos Hittanolimpiát, amelynek a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum ad otthont április 26. és 28. között. A megmérettetésen közel 110 diák vesz részt hittanáraik kíséretében Arad, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Szatmár, Szilágy, Temes megye tanintézményeiből. A kiértékelő bizottság elnöke dr. Holló László, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánhelyettese, egyetemi tanár, ügyvezető elnöke Nagy Gabriella (tanügyminisztériumi igazgató), alelnökök: Sidon Marian (Kolozs Megyei Tanfelügyelőség) és Bogos Mária (Hargita Megyei Tanfelügyelőség). A Báthory líceum dísztermében elsőként a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében Böcskei László nagyváradi megyéspüspök köszöntötte a jelenlevőket.
Timár Ágnes igazgatónő és Török Zoltán tanfelügyelő-helyettes beszéde után Nagy Gabriella hangsúlyozta hogy először kerülhet sor ilyen tanügyminisztérium által támogatott eseményre. A kincses város római katolikus egyházközségeit képviselő Kovács Sándor főesperes nyomatékosította: öröm látni itt és most a nagyszámú résztvevő és előkészítő hittanáraik lelkes tekintetét. Olyan szellemi megmérettetés kezdődik, amelyről mindenki csak nyertesként távozhat hitélete elmélyítése és gazdagodása révén. Ennek pedig reményeink szerint kisugárzása lesz mind a helybeli, mind az otthoni környezetben.
A megnyitó ünnepséget Miklós György zenés-játékos közösségi estje követte Ludens filii Dei – Isten játszó gyermekei címmel.
Április 27-én, csütörtökön reggel a Báthory-líceum dísztermében közös ima után kezdődik a hittanolimpia. A nap délutánján Kolozsvár diákszemmel-sétán a város történelmi múltjával ismerkednek, este az iskola dísztermében a diákok Laczkó Vass Róbert színművész A legszebb hosszú út című verses-zenés előadásának örvendhetnek, zongorán kíséri Incze Gergely Katalin. Ezt követi az eredményhirdetés, és az esetleges óvások benyújtása. Az Országos Hittanolimpia pénteken délelőtt 10 órakor szentmisével zárul a Szent Mihály-templomban, amelynek főcelebránsa dr. Jakubinyi György érsek lesz. Utána ugyanott kerül sor az ünnepi díjkiosztó és záróünnepségre.
Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 27.

Már nem kívülállók
Eddig Outsider Music Fest volt (Kívülállók zenei fesztiválja), most azonban Insider (Bennfentesek) néven is lehetne emlegetni a fogyatékkal élők zenei fesztiválját, amely Romániában először Sepsiszentgyörgyön kapott helyet, idén pedig a Szent György Napok részévé válik, ami szintén példátlan a hazai városünnepek között – jelentette be Makkai Péter árkosi református lelkész, az immár hatodik kiadásához érkezett sajátos zenei találkozó szervezője, kifejezve örömét, hogy a fogyatékkal élők nem csupán az Írisz Ház és a szomszédság szűk körében lépnek fel, hanem nyílt színpadokon is.
Így mindenki meggyőződhet arról, hogy színvonalas zenét produkálnak. A rendezvény megtartja már bejáratott nevét, de több helyszínen és időpontban zajlik: pénteken és szombaton a Romudvarban lehet tapsolni a hollandiai, magyarországi, moldovai, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai csoportoknak – külön élmény lehet a kolozsvári Kozmutza Flóra intézet siketnéma fiataljainak jelölőkórusát megnézni –, vasárnap a Sugás Áruház előtti színpadon is megmutatja magát a fogyatékkal élők egy-egy zenekara, köztük a sepsiszentgyörgyi Írisz Band is.
Az Outsider Music Fest résztvevői más tevékenységekbe is bekapcsolódnak: indulnak a péntek esti felvonuláson, és palacsintával vendégelik meg azokat, akik a reformációnak szentelt téren (a kicsi Mikó udvarán) felállított Írisz sátorhoz betérnek; szakmai előadás is lesz a sajátos módszereket igénylő együttesekről.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. április 27.

A FUEN programjait támogatja a magyar kormány
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) programjainak és működésének finanszírozására csoportosítanak át 138,5 millió forintot az idei költségvetésben.
Az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny keddi számában jelent meg. A Miniszterelnökség rendkívüli kormányzati intézkedéseinek terhére a Bethlen Gábor Alap támogatása javára rendelték el az egyszeri átcsoportosítást.
Az összeurópai kisebbségvédelmi szövetségként működő FUEN 90 tagszervezete közül 7 magyar. A szervezet célja, hogy az európai kisebbségek identitásának, nyelvi és kulturális jogainak elkötelezett védelmezőjeként lépjen föl. Résztvevői státusszal rendelkezik az Európa Tanácsban és a konzultatív státusszal az ENSZ-ben. A szervezet elnöke Vincze Loránt (RMDSZ).
Korábban Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár azt hangsúlyozta: a FUEN az európai szinten kifejtett lobbitevékenységével jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemzeti kisebbségek mai napig megoldatlan helyzetére irányítsa. A FUEN munkájában arra törekszik, hogy közelebb vigye az Európai Uniót, annak működését az európai polgárokhoz – emelte ki az államtitkár.
A FUEN május 17. és 21. között Kolozsváron tartja éves kongresszusát. A kongresszus kiemelt témája lesz az őshonos nemzeti kisebbségek hozzájárulása az európai kulturális hagyatékhoz, a nemzeti-kulturális autonómiák gyakorlata és kihívásai Közép- és Kelet-Európában, valamint a modernitás és innováció a kisebbségi közösségekben.
MTI; Népújság (Marosvásárhely)

lapozás: 1-30 ... 2341-2370 | 2371-2400 | 2401-2430 ... 7621-7649




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998