Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 7649 találat lapozás: 1-30 ... 5161-5190 | 5191-5220 | 5221-5250 ... 7621-7649
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2017. szeptember 9.

Állampolitika és katolikus iskola
Ideiglenesen nyugvópontra került a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete, de távolról sem lehet megoldottnak tekinteni az ügyet. Az iskola sorsát felelőtlen módon és törvénytelenül a büntetőjog területére tolta a sokak által agyondicsért, de napról-napra egyre több ellentmondásba kerülő és ezer sebből vérző korrupcióellenes ügyészség a román állam helyi intézményeinek, a polgármesteri hivatal, a prefektúra és a tanfelügyelőség triumvirátusának segítségével. A triumvirátus mindent elkövetett a továbbiakban jogi és adminisztratív csűrés-csavarásokkal, hogy Marosvásárhelyen nehogy béke legyen a románok és magyarok között, nehogy újraalapítsanak egy nagymúltú magyar iskolát, mert ezzel csorbát szenvedhet a román asszimilációs nemzetállami politika, amelynek programja főleg Székelyföldön ma is napirenden van.
A régió sajátos helyzetben van, ott ugyanis nem úgy alkalmazzák a törvényeket, ahogyan az ország többi területén. Nem számít, hogy nincs jogalap a bírságolásra, a DNA-nak, a DIICOT-nak, a csendőrségnek, a fogyasztóvédelemnek, a munkafelügyelőségnek, a polgármesteri hivataloknak, a prefektúrának hivatalból büntetniük kell, ha magyar egyházi, közösségi vagyonról, iskolákról, anyanyelvhasználatról, nemzeti és közösségi jelképekről van szó. Mindent elkövetnek azért, hogy a magyar közösségi élményeket lehetőleg korlátozzák, mert felfogásuk szerint veszélyes a román államra, ha a legnépesebb nemzeti kisebbség jól érzi magát szülőföldjén. Ez az immár csaknem százéves reflex elevenen konzerválódott és mélyen meggyökerezett a székelyföldi állami intézményekben és azok többségi hivatalnokaiban. Sok esetben születtek siralmasan-nevetséges ügyek, amelyek folyamatosan hergelik a közhangulatot. Legutóbb a szekuritátés nagykönyvből ihletett miccses provokáció, amely darabjaira hullt szét, miután felszínre került a teljes forgatókönyv, amely alapján eljárt az említett állampolitika vélhetően titkos megbízottjaként a nyilvánosságot nem vállaló vlogger.
A katolikus gimnázium ügye is szervesen illeszkedik ebbe az általános képbe azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nagyágyúval lőttek az említett intézmények, alaposan elvetve a sulykot. Jogtalanul bevetették az igazságszolgáltatást, amelynek semmi keresnivalója nincs egy közigazgatási ügyben. Az iskolaalapításról az önkormányzatnak kell határoznia, ha pedig adminisztratív eljárásbeli hiba történt, akkor azt egy nap alatt ki lehet javítani, ha erre van politikai akarat. Csakhogy éppen a politikai akarat hiányzik, és az államfőtől kezdve három miniszterelnökön és ki tudja hány tanügyminiszteren keresztül senki nem volt hajlandó ezt beismerni. Az államelnök is azzal takarózott, hogy ez adminisztratív kérdés, és pozíciója magasságából vélhetően nem akart lealacsonyodni ilyen „pitiáner” ügyhöz, ami cseppet sem meglepő, ismerve általában Johannisnak a kisebbségi ügyekkel szembeni passzivitását és érdektelenségét.
A mostani állás szerint sikerült megszüntetni jogilag a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot. Legalábbis a tanfelügyelőség azt állítja, hogy az iskola már nem létezik. Osztályait áthelyezték a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz anélkül, hogy a diákok elhagyják a katolikus egyház tulajdonában levő épületet. Az iskola sorsa ezzel továbbra sincs megoldva, hiszen vélhetően újra kell alapítani, a Marosvásárhelyen meghatározó befolyással rendelkező retrográd nacionalista politika pedig szinte biztos, hogy a továbbiakban mindent elkövet ennek megakadályozásáért.
Továbbra is minden szereplő támogatására szükség lesz, de főleg kitartó szülőkre, mert nélkülük nem fog sikerülni az iskola újralapítása. A jogi küzdelem sokáig fog tartani, és nagy szükség lesz a közösségi szolidaritásra, amelyből az elmúlt időszakban bizony levizsgázott a magyarság. Elég, ha csak a szerdai marosvásárhelyi tüntetésen való gyér részvételt nézzük. Tünetjellegű, hogy egyre többet hivatkozunk Reményik Sándor intő soraira, miszerint nem hagyjuk a templomot és az iskolát, de a valóság az, hogy a templomot, a hitet a társadalom többsége már elhagyta. Márpedig templom és egyház nélkül nem lesz magyar iskola sem. Itt nálunk, a kelet-európai balkáni környezetben egészen biztosan nem. Szabadság (Kolozsvár)

2017. szeptember 9.

Dósa Géza megidézése
Kettős rendezvényen idézték fel Marosvásárhelyen a város egykori nagy festőtehetsége, az 1871-ben 25 évesen elhunyt Dósa Géza életművét, egyéniségét. Szeptember 6-án a Kultúrpalota Tükörtermében bemutatták a Maros Megyei Múzeum kiadásában megjelent Dósa Géza-monográfiát, majd a kötet szerzője, dr. Szinyei Merse Anna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főmuzeológusa rendkívül érdekes vetített képes előadást tartott Dósa-kortársak – akiknek megadatott a kiteljesedés címmel.
A kétnyelvű albumot elsőként Cora Fodor művészettörténész, a megyei múzeum képzőművészeti részlegének munkatársa méltatta, majd kollégája, Oniga Erika és a könyv szerkesztője, Gálfalvi Ágnes, a Lector Kiadó munkatársa beszélt a fontos kiadvány megszületéséről. A kötet kezdeményezője és szorgalmazója a képtár közben elhunyt muzeológusa, a festőművész Szabó Zoltán Judóka volt. Az ő érdemeit dr. Szinyei Merse Anna is külön kiemelte, amikor a monográfia sajátosságait taglalta. A budapesti vendég hangsúlyozta azt is, milyen jelentős megvalósítás, hogy Dósa Gézának állandó kiállítást nyitottak a Kultúrpalotában. Kérte a közönséget, hogy ha módjuk lesz rá, a Magyar Nemzeti Galéria Dósa-anyagát is tekintsék meg.
Szinyei Merse Annával vásárhelyi jelenléte alkalmával egy hosszabb beszélgetést is rögzítettünk. Az interjút majd a későbbiekben tesszük közzé mellékletünkben. Népújság (Marosvásárhely)

2017. szeptember 9.

Tamási Áron – 120
Ötnapos rendezvénysorozattal ünnepli meg a szülőfalu nagy fia, Tamási Áron születésének 120. évfordulóját. Az esemény főszervezője a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület, de összefogott az egész község, és számos támogatóra is találtak, hogy méltóképpen emlékezhessenek az 1897. szeptember 19-én született íróra. A „Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot” idézet jegyében dr. Kövér László, a magyar Országgyűlés elnökének védnöksége alatt szeptember 16. és 20. között zajlanak a farkaslaki megnyilvánulások.
Jövő szombaton, szeptember 16-án délelőtt 10 órakor irodalmi vetélkedővel nyílik az emlékidézés. Utána az ünneplők felkeresik a Tamási-emlékhelyeket. Majd 16 órától irodalmi találkozóra és könyvbemutatóra kerül sor a Kultúrcsűrben. Az összejövetelen több jeles magyarországi vendég – író, irodalomtörténész, szerkesztő, MMA-tag – vesz részt. A plakáton Márkus Béla, Papp Endre, Nagy Gábor, Ablonczy László, Cs. Nagy Ibolya, Solymosi Tari Emőke, Huszár Orsolya neve szerepel. A találkozót, amelyen a Magyar Művészeti Akadémia Jégtörő írók, az Irodalmi Magazin Tamási-száma és a Hitel szeptemberi mellékletében megjelent Mezei próféta című film forgatókönyve kerül bemutatásra, Falusi Márton, a Tamási Alapítvány kuratóriumának elnöke, az MMA Kutatóintézetének munkatársa vezeti. Este 7 órakor a hittanteremben kiállítás-megnyitó és könyvbemutató lesz. Az érdeklődők megismerhetik Jakab Csaba, DIA építőművész Munkák 1-2-3 című projektjét.
Vasárnap a délelőtti ünnepi szentmisét követően a Tamási Áron nyomában Farkaslakán című kiadványt mutatják be. Este 8 órától Novák Lajos Tamási Áron élő emlékezete című dokumentumfilmjét vetítik. Szeptember 18-án egész napos felolvasási maraton lesz. 19 órától a Mezei próféta című filmet lehet megnézni a Kultúrcsűrben. Másnap este Czigány Zoltán Tamási Áron testvéreinél című alkotásával találkozhat a közönség. Szeptember 20-án a székely kultúra napja jegyében a szülőház udvarán tartanak megemlékezést 16 órától. Este 7-től a művelődési otthon lesz az ünnepi műsor színhelye. A farkaslaki diákok a Szegény ördög című mesejátékot adják elő, majd a Virgoncz néptáncegyüttes lép színpadra. Népújság (Marosvásárhely)

2017. szeptember 9.

Barabás Éva festményei Kecskeméten*
Álom rivaldafényben
A Szervátiusz Alapítvány kuratóriuma immár harmadik kecskeméti kiállításán is bizonyítja, mennyire fontos számára, hogy a magyarság legjobb határon túli alkotói az anyaországban is egyre ismertebbé váljanak. A Bozsó Gyűjtemény nagyszerű galériájában olyan életművekbe nyújt bepillantást, amelyekben érték és mérték, látvány és üzenet, nemzeti sajátosság és egyetemesség, humánum és egyéni érzékenység példás összhangban ölt testet. A Szervátiusz Jenő-díj legújabb birtokosa, Barabás Éva festőművész is e lélekemelő, sok embernek élményt nyújtó harmónia jegyében alkot különleges elmélyültséggel és eredeti módon mintegy fél évszázada Marosvásárhelyen. Mostani egyéni tárlata is hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, a valóságosnál közelebb kerül egymáshoz a Hírös város és a Bolyaiak otthona.
A festőnő népszerű művészcsalád tagja – édesapja, Barabás István és édesanyja, Barabás Bortnyik Irén is festőművész volt, az egykori nagybányai művésztelepen is tanultak, dolgoztak, húga, Csegezi Barabás Irén szintén fest, közeli rokonuk volt a híres Bortnyik Sándor –, természetes, hogy őt is magával ragadta a festészet bűvölete, de művészpedagógusként is több nemzedék számos tehetségét indította útnak a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában. Művészi igényessége mellett alkotói termékenysége is figyelemre méltó. Ezen a kiállításon negyven képét láthatjuk, Barabás Éva több száz olajfestményének, pasztelljének kis hányadát, de reprezentatív műveket is. Olyanokat, amelyekből többet közgyűjteményekben, marosvásárhelyi, bukaresti, nagybányai képtárakban, múzeumokban, a gyergyószárhegyi művésztelepen, más alkotótáborok kollekcióiban őriznek. És családi otthonokban szerte a nagyvilágban. Nagy részük itt található, az anyaországban, de találkoztam Barabás Éva-képekkel washingtoni, németországi lakásokban is.
A munkák a festő különböző periódusaiból származnak, a rendezők időrendi sorrendben helyezték őket a falakra. Jól érzékelhető, hogy festészete nagyjából évtizedenként megújult. Hangsúlyokban, színekben, technikai megoldásokban tapasztalható a változás, de az is nyilvánvaló, hogy sajátos látásmódját, a valóság szubjektív megközelítését mindmáig megőrizte. Festői világa, a „magasabb síkra emelt, átköltött” realitás szavakkal aligha visszaadható, kompozíciói viszont annál beszédesebbek. A képcímekből is sok mindenre következtethetünk. Forrásvidékükre mindenképpen. Érdemes egy kísérletet tennünk. Gyúrjunk összefüggő szöveggé néhányat a címek közül, az eredmény mindazt sugallja, ami a művésznő érzelmi, eszmei, hit- és álombeli sajátja.
Íme: „Eltemetett álmok rejtelmes csodái... Festő és modellje Az eltűnt idő nyomába ered. Titokzatos krónikát terem a Váratlan találkozás. Múlt sejlik föl a jelenben, szárnyaló Pegazusra várva kémlel a messzeségbe a Jövőbe látó. Hullócsillag az égen, van még hely a Hadak útján, elférnek rajta Akik még maradtak. Áldás és rontás, öröm és bánat kísér Utunkon a végtelenbe. Elöl a Legendák királya, nyomában megannyi nemzedék. Meghitt pillanatokban, végveszélyt sugalló Sodrásban. Sorsdöntő mozzanatokban: Tordai országgyűlésen, Csíksomlyói búcsún, Madéfalvi veszedelemben... Időárnyékban, fénybe öltözötten, álomfoszlányban. Táltos csodaparipák, reménykeltő Kék madár, hajdanvolt harmóniák bűvöletében...” De hagyjuk a címek sugallta narratívát, számtalan történet köthető hozzájuk aszerint, hogy éppen ki nézi a képeket és milyen húrok pendülnek meg benne. Különben se elbeszélő jellegükkel tűnnek ki ezek a térben, időben, kortalanságban szabadon csapongó, sokat sejtető, megkapó festmények, amelyek erdélyiségét első pillantásra is érzékelni lehet, mégis „Észak-fok, titok, idegenség” különös tájaira, a költészet jelképteli, metaforás univerzumába röpítenek, ahol a szavak birodalma valójában már véget ér.
Ha szólni kívánunk róluk, a vers, a líra talán érzékletesebben, pontosabban képes kifejezni lényegüket, megközelíteni a Barabás Éva teremtette egyedi látványvilágot, mint a próza, netán a szakelemzés. A művésznő monográfusa, a két éve elhunyt marosvásárhelyi költő, műkritikus, Jánosházy György szonettben is megpróbálta kirajzolni a festményeken megjelenítetteket. Ragadjunk ki néhány sort az Idegenek – Barabás Éva képei közt című költeményből: „arcuk magukba zárt, időtlen,/ rejtelmes rajtuk a lepel,/ csupa titok az ég, a hely:/ valaha mitikus időkben/ egy szörnyű világpusztulásból/ vetődtek tán e furcsa tájra,/ s azóta mint fekete láztól/ kínzott, beteg kísértetek/ keresik búsan, félve, fájva,/ a mítosszá lett életet”.
Igen, Barabás Éva mítoszteremtő festő, ebben is rejlik egyetemessége, de emberségünket, emberi értékeinket, méltóságunkat azonos mértékben hordozzák magukban azok a festményei is – olajképek, pasztellek –, amelyek erdélyiségéből, magyarságából fakadnak. Már kisgyerekként megmozgatták fantáziáját a mediterrán mítoszok és mondák, amibe viszont beleszületett, amiben felnőtt, az a magyar, székely népköltészet, népművészet, zenénk, irodalmunk univerzuma, amihez a romániai elnyomó rendszer szigorodásával mind erőteljesebben ragaszkodott. És művészete forrásvidékén ott volt mindig az a hagyomány, amely örökké kimeríthetetlennek bizonyul alkotóink számára. Marosvásárhelyiként pedig csakis nyitott lehetett az elődök összművészeti „csodájára”, a Kultúrpalotára. Érthető, hogy induláskor erőteljesen hatott rá a népszokások forgataga, a népballadák hangulata, megszólította a múlt, megihlette a történelem. Ebből fakad képein a balladai hangvétel, követel szerepet magának a dráma. Nem véletlen a szóhasználat, akárcsak a líra és színműirodalom angol óriása, Shakespeare, Barabás Éva is azt vallja: „Színház az egész világ”. Nem véletlenül vélünk felfedezni a művésznő több kompozícióján teátrális elemeket, színpadszerű beállításokat, középkori öltözékű, jelmezes, maszkos szereplőiben játékszíni alakokat. De mindezt az is magyarázza, hogy a művésznőt nagyon befolyásolják az álmai. Ezt tőle magától is nemegyszer hallhattuk: „nyersanyagom az álom”. Ebből származhat a képeit belengő sejtelmesség, titokzatosság, időtlenség is, a figurák különös esetlensége, lebegése, az a valószerűtlen légkör, ami egyfajta elvágyódást is sugall a jelenből, a mára mindinkább elidegenedett emberi társadalomból. Legszívesebben a reneszánsz korszakban szeretne élni, vallotta Barabás Éva alulírottnak egy interjúban. A reneszánsz sokoldalú embereszménye, a művészetet rendkívüli módon megbecsülő közeg érthető nosztalgiákat ébresztett benne. Ugyanakkor a társadalmi, közösségi problémákra is igen érzékeny lévén, festményein ezeket a kérdéseket, az ebből fakadó életérzéseket is mély átéléssel lereagálta. A kiállításon erre is bőven találunk elevenbe vágó példákat. Az elvándorlás jelensége, az otthoniak veszteségei felkavaró kompozíciókban szemléltetik, milyen természetes, magától értetődő közvetlenséggel és metaforikus tömörséggel képes megszólítani a nézőt a belülről, a festő lényéből fakadó festőiség. Személyesség is gazdagon társul a mondandóhoz, Barabás Éva nem titkolja, mennyire fontos volt s az ma is számára a család.
Persze jó a kronologikus tárlatrendezés, markánsan kirajzolja a pályaívet, felmutatja, miként világosodott meg az eltelt évtizedek során Barabás Éva palettája, hogyan váltott a sötétebb tónusok, a barnák, zöldek, szürkék dominanciája a sárgák, narancsok, az okker és arany uralmára. Érzékelteti azt is, hogyan ritkultak a kezdeti sokalakos festmények és szaporodtak a figurálisan visszafogottabb kompozíciók. Miképpen őrződtek meg a mesés, csodás elemek, a táltos paripák például, és milyen mértékben állandósult az égbolt atmoszférateremtő, kifejezőereje. És így tovább. De a tárlatlátogató utóbb önkéntelenül szakít az időrenddel, vissza-visszatér azokhoz a képekhez, amelyek a leginkább tetszenek neki. És itt már mindannyiunk ízlés- és élményvilága, szubjektivitása érvényesül. Meg nyilván a szakszerű megvilágításnak is döntő szerepe van. A reflektorpászmák hatására Barabás Éva képeinek lazúros felületei külön életre kelnek, sugárzón felragyognak a színei. A kiállítás legismertebb műve, a gyakran reprodukált triptichon, a Madéfalvi veszedelem, amelynek festői erényei éveken át rejtve maradtak a szárhegyi Lázár-kastély Lovagtermének félhomályában, most a Bozsó Galéria biztosította élénk kistotálban minden értékét felfedi a közönség előtt.
Jelképesen is mondhatjuk: kitűnő ötlet volt Barabás Éva művészetét rivaldafénybe állítani.
NAGY MIKLÓS KUND
*Elhangzott 2017. augusztus 30-án a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény Galériájában. A megnyitón a festőt és kiállítását Szervátiusz Klára, a Szervátiusz Alapítvány elnöke és Loránd Klára kurátor is méltatta. Népújság (Marosvásárhely)

2017. szeptember 9.

Három alkotó – két kiállítás Kovásznán
A városnapokkal (szeptember 1–3.) megpezsdült a művészi élet is Kovásznán. Színi előadásokat láthattunk (Magyarkanizsai Színház), énekkarok, szólóénekesek, zenészek, táncosok, élőképeket alakító diákszínjátszók léptek fel, festészeti, textil- és fotókiállítások nyíltak.
DEÁK M. RIA és DEÁK BARNA műveit nézve arra gondolok, a művészet – ősfunkcióját tekintve – olyan volt, mint a talizmán, mely védett a rossz erők ellen. A hajdani barlangrajzok vadjai, rosszat megtestesítő erőinek célja nem a megjelenítés, hanem az elrettentés volt. A kapuzábék is – melyek emberi alakot formáltak-sejttettek – a rossz szellemek megállítói voltak. Az indiánok rávitték tudásukat, alkotóképességüket-erejüket sámánoszlopaikra, az életet védték, a bennvalóikat. A nyakláncokon lógó keresztek is viselőiket. A művészet célja, rendeltetése hát a rosszal való szembeszegülés, s ezáltal: megtartó erő! S hogy el tudja rettenteni a gonoszt, meg is mutatta, ki is mondta azt. Mert: „ki szépen kimondja a rettenetet, azzal félig fel is oldja a kínt” – kiáltja világgá Illyés Gyula. „Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige!” A világban nyíltan és alattomosan is ördögi erők lesik, támadják az istenit, vették és veszik át a hatalmat birodalma fölött. A hazudott népuralom (kommunizmus), s az „új világrend”, a pénz mindent hatalmába keríteni akaró ereje országokat rombol le, népeket tesz földönfutóvá. Hogy azok rázúduljanak a civilizációra, a kereszténységre, annak kultúrájára is. Nos, Kovásznán olyan kiállításnak tanúi a látogatók, mely minderre azt mondja: NEM! Azt kiáltja képi eszköze nyelvén Deák Barna szokatlan munkáival, hogy ÁLLJ! Látjuk bennük korunk arcát, a leselkedő rosszat. Felidézi s szörnyű kísértetként újraélteti velünk a kommunizmus keresztjét, rajta az emberiség gonosztevőivel, s a mögöttük felsorakozó jelenlegi szolgálattevőkkel (korunk „rossz szellemeivel” is jelezve, hogy hatalmuk nem ért véget). A szörny-erő világzabáló szimbolikus alakként tér vissza más és más formában, tátja óriás száját, fal, elnyel, tép, rág, bedarál, s – mondja-sugallja a művész – falja önmagát is! Sasok támadnak, dögkeselyűk leselkednek. Deák Barna jajkiáltóan látomásos, s ha ott benne a csend is, az értékekre – nemzeti értékeinkre – való figyelés is, ezzel önmaga világát szélesíti, s az egyhangúságot bontja meg… Ábrázolásmódjára nagyfokú stilizáltság, a főelemek kiemelése, a részletek háttérbe szorítása, elejtése vagy elhanyagolása jellemző. Ami adott esetben hiányérzetet is kelthet. Deák M. Ria szintén világot teremt. A házastárs mellett saját külön világát. Talizmánokat alkot ő is, a Szellem Menekülő Szigeteit. Anyaga a textil. A gyapjúval, a vászonnal, a horgolással vagy szövedékkel, meghullámoztatott plasztikus felületeivel legtöbbször költészetet is teremt... A vízszintesen hullámzó, de e hullámzásában is felfelé szárnyaló, néha körkörös formába vagy ellenfoltokba rendeződő anyag poézisát. Így teremti meg a csendet, a kiállítás összhatásában nézve: a menekülés komor vagy derűs szigeteit. Hullámzó textiltárgyainak visszatérő motívuma a kereszt, áhítatunk és fohászunk jelképe, a palást, mely meg is szentel vagy maga az anyag hullámoztatásában megtestesített folytonosság. Átpoetizálja a jelentéktelen anyagokat, néha applikált felületeket alakít ki, s csak ritkán „rándul ki” a hagyományos gyapjúszőnyeg-formához, számára fontosabb a plaszticitás érzékeltetése. Központi problémái: az anyaggal való dialogizálás, természetének megszólaltatása, a színek beszéltetése, a csend értelmezése… * MIKOLA ZOLTÁN virágfotói teljesen más világot jelenítenek meg. Ezek láttán a teremtés csodálatos szándéka-bölcsessége jut(hat) az ember eszébe. Miért a virág mint a szépség megtestesítője? Hogy rászálljon a méh vagy a darázs – hóvirágképén tetten is éri a fotós – s beporozza azt, így éltetve tovább az életet. Mi pedig levonhatjuk a következtetést: azért van a szépség, hogy éljen az élet. Mert ugye: „Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, virágom, Minden madár társat választ, Virágom, virágom.” Mikola közelről fényképez, egy kép tárgya legtöbbször egyetlen virágszál, kevesebbszer három. A színek visszafogottak – a fényerő megválasztásával, az árnyékok megjelenítésével éri ezt el –, s ebből adódik a halkság érzete. A virág is a művészet örök tárgya, műfaja is született a festészetben: virágcsendélet, a költészetben meg a virágének, mely a szerelmi dalok ékessége. Hiszen a művészet egyik célja maga a szépségteremtés. Mikola Zoltán is enged minden fotós csábításának – amikor virágot örökít meg –: minél közelebb hozni a látványt, minél jobban kitárni annak hamvas szépségét, a szirmokon néha a harmatot vagy esőcseppet, a porzószálakat, a teremtett szépséget. Él a művészet, az alkotás törvényével is: úgy komponálni a látványt, hogy az – mint a kép alkotóeleme – kiemelkedjék vagy rejtőzködővé váljék, kompozíciós egységet alkotva az alig jelzett háttérrel, s így váljék a kép tárgyává. A szépség hát itt van! Itt, a mintegy két tucatnyi képen.
Gazda József / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

Legnagyobb csoda az ember
Találkozó Florin Iaruval
Színes, szellemes történetekbe rejtett magvas gondolatokkal, egy szerény, de magával ragadó íróegyéniséggel ismerkedhettek meg, akik pénteken késő délután betévedtek a Tein Teaházba: Florin Iaru, a kortárs román irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön.
A híres, hosszú idő után az első szabadon gondolkodó és cselekvő nyolcvanas generáció gyémántmagjának nevezte beszélgetőtársát Adrian Lăcătuş irodalomkritikus, élő legendának mondva az íróvendéget. S mi másról: irodalomról, a történetmesélésről, a modern technológiákról, az emberi ostobaságról szólt majdnem egyórás eszmecseréjük. Elindulását az irodalmi pályán a nyolcvanas évekbeli történettel illusztrálta, amikor filológus katonatársaival azon elmélkedtek, nem olvasnak másokat, hogy senki ne befolyásolhassa írásaikat, majd amikor egyikük felvetette, hogy mindennek jegyében talán majd az ő írásaikat sem veszi kézbe senki, ráébredtek: ahhoz, hogy jó íróvá, költővé váljék valaki, mindenekelőtt nagyon sokat kell olvasnia. Véleménye szerint a történetmesélés egyszerű, a ki, mikor, hol és hogyan kérdésekre kell választ adni, ha ezzel tisztában van az alkotó, és még tehetséggel is megáldatott, akkor remekművek születhetnek, sorolta igen szerény öniróniával a tisztességes híranyagtálalás sajtószakmai kritériumait... „Nem mindenki tud jól írni, de aki igen, az bárhonnan jöhet” – tette hozzá, a gyegébbek kedvéért. A modern kor találmányai segítik, könnyítik az ember életét, de nagyon sokak számára a boldogságkeresés eszközei: okostelefonjuk, számítógépük segítségével néhány percre kiszakadhatnak hétköznapjaikból, rátalálhatnak a paradicsomra. Bár soha ennyi információ birtokában nem volt az ember, mint a mai korban, mégis létezik egy modern kori ostobaság, amely sokszor a szélsőségekben csapódik le – vetette fel Adrian Lăcătuş. Iaru szerint ez az ostobaság nem a tudás hiányában, hanem a tények megismerésének elutasításában gyökerezik. Vele is fordult már elő, hogy nem volt hajlandó elhinni bizonyos dolgokat, „de önmagad butaságának elismerése már egy lépés a gyógyulás felé”. Kitért arra is, nem mindig ostoba az, akit mások annak neveznek, nagy feltalálók, tudósok, művészek szembesültek koruk meg nem értésével. Az ostobaság csak néhány egyetemes állandó figyelembevételével meghatározható, és számára az egyetlen ilyen állandó, hogy „nagyobb csoda, mint az ember, nem létezik”. „Ha ez az alapigazság irányítja életünket, nem tévedhetünk” – nyugtatott meg mind¬annyiunkat Florin Iaru.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

Mesterség-e az irodalom? (Írótábor Árkoson)
Tizenhatodik alkalommal szervez írótábort e napokban az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL), előadások hangzanak el, a szerzők műveikből olvasnak fel. Az Irodalomstratégiák Erdélyben és a Kárpát-medencében témájú rendezvény csütörtökön este kezdődött Árkoson az Európai Tanulmányi Központban.
Az a fontos ebben a táborban, hogy vizsgáljuk meg, mit is jelent az irodalomstratégia – mondta csütörtök esti köszöntőjében Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke, de emellett szokásos módon a szépírók felolvasnak műveikből, vers- és próza szemináriumot is tartanak. Az első felolvasást megelőzően Serestély Zalán beszélgetett György Attilával, a Székelyföld szerkesztőjével, Papp Attila Zsolttal, a Főtér főszerkesztőjével és Vincze Ferenccel, a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztőjével. Serestély azt firtatta, az irodalmár, író, költő „szakma” tervezhető-e ugyanúgy, mint a jogászé? Vincze Ferenc szerint sokkal kevésbé tervezhető, mint egy jogász pályája, ahol adottak a lépcsőfokok, míg az irodalomban ez nem ennyire egyszerű. Papp Attila Zsolt megjegyezte: számára a versírás sosem volt szakma, nem gondolt arra, hogy költészetből éljen meg. Versírásra ő nem tud életstratégiát szervezni, viszont egyetért László Noémivel, aki azt vallja magáról, „hobbiköltő”. György Attila irritálónak tartja a stratégia szót, „az irodalom nem háború, nem kell stratégia hozzá”. Stratégiáról akkor lehet beszélni, amikor már hadvezér vagy, káplárként fölösleges, előbb fel kell vergődni tábornokká – tette hozzá. Vagy jót írsz, vagy nem, szerinte ez a legfontosabb. Indulásáról szólva megjegyezte, fiatal írókként ösztönösen rájöttek arra, „nem megfelelni kell, nem helyzetkövető, hanem helyzetteremtő cselekvésre van szükség, ám ezt sem lehet megtervezni, ehhez egyéniség kell”. Vincze Ferenc is úgy vélekedett, fontos leépíteni a megfelelési kényszert, mindenkinek azokat az utakat kell megtalálnia, melyeket be akar járni, ehhez viszont lehet, hogy kell valami stratégia. Mint ahogy az is nagyon fontos, hangsúlyozta, hogy a szerkesztő észrevegye a tehetségeket, publikációs felületet biztosítson fiatal írók, költők számára. Az E-MIL mintegy másfélszáz alkotójának nem csupán Árkos fontos, határon túli fellépésekben is gondolkodnak, tavasszal néhány szerző Dublinban járt, újabban pedig a walesi Montgomerybe készülnek. Utóbbiról Karácsonyi Zsolt azt mondta lapunknak: erre van esélyük, lassan fel lehet építeni egy olyan kapcsolati hálót, amely beépítené a nemzetközi rendszerbe az erdélyi irodalmat, megérdemelt helyre tenné, hiszen olyan fontos szerzőink vannak, akik méltók arra, hogy világszintű figyelmet kapjanak.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

Román zászló egy napra
Sepsiszentgyörgynek a „fasiszta-horthysta” uralom alóli felszabadítását ünnepelte tegnap a helyi románság, a rendezvény – tavalyhoz hasonlóan – feszültségmentesen zajlott, miután Antal Árpád polgármester engedélyt adott rá, hogy a városháza tornyára a szervezők kitűzhessék a román zászlót.
A rendezvény az elmúlt évek forgatókönyve szerint zajlott, az úttesten felsorakozott, különböző fegyveres egységeket képviselő egyenruhások csoportja díszőrséget állva fogadta a prefektus és a helyőrség parancsnokát, a katonai fúvószenekar eljátszotta a román himnuszt, Ioan Cucu tábori pap egyházi szertartását követően Sebastian Cucu prefektus mondott beszédet. Szeptember 8-át, azt a napot, amelyen 1944-ben a román hadsereg elsőként „szabadította fel” Észak-Erdély városai közül Sepsiszentgyörgyöt, a románság történelmében sorsdöntő napnak nevezte, hozzátéve, mégsem teljes a románság öröme mindaddig, amíg a városháza tornyára kitűzött román zászló örökre ott nem marad „ahol a helye van”, és felszólította Antal Árpád polgármestert, hozzon „értelmes döntést” az ügyben. Ő egyébként az észszerűség jegyében boldog névnapot kívánt nemcsak a Maria, Marioara, hanem a Mária, Marika keresztnevűeknek is. A rendezvény a városháza falán levő emléktábla megkoszorúzásával folytatódott (az esemény előtt tisztelgők sorából ezúttal is hiányoztak a magyar politikusok, a városháza és a megyei tanács elöljárói, ellenben ott volt néhány magyar intézményvezető, piros-sárga-kék szalagos koszorút helyezve el és tisztelettel főt hajtva az emléktábla előtt), majd a díszőrség felvonulásával zárult. Megkeresésünkre Antal Árpád polgármester elmondta, a városháza tornyán ma hajnalig marad a zászló. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

A rendi székely nemzettől a modern magyar nemzetig (A székelység a magyarság részét képezi)
A Székely rendi nemzetet, mint önálló erdélyi politikai szerveződést, az 1437. szeptember l7-én Kápolnán a magyar nemességgel és a szász nemzettel megkötött egyezségtől tartja számon a történelem. Az egyezséget, uniót – mint köztudott – a belső és külső ellenség, azaz az akkor zajló parasztfelkelés, valamint a török veszedelem elleni védekezés lehetősége hívta létre.
Az egyezséget többször megújították, tartalmában kiegészítették-bővítették, de a székelység mindvégig annak egyik tagja maradt, mint a vármegyei nemesség és a szász nemzet is. Középkori rendi nemzetekről van szó, amelyek fennmaradtak Erdélyben az 1848-as forradalomig. Emlékeztetőül lássuk röviden, mit is értünk rendiségen, rendi nemzeten. Nyugat-Európa 13–15. századi történetének meghatározó jellegzetessége a rendiség volt. A rendek azonos jogállású, örökletes kiváltságok birtokába jutott társadalmi csoportokból alakultak ki, és szabályozott képviseleti rendszer keretében, a rendi országgyűléseken érvényesítették jogaikat az államban. A rendiségben az egyének jogait és kötelezettségeit nem saját helyzetük határozta meg, hanem az, hogy milyen társadalmi rendnek voltak a tagjai. A közgondolkodás is a rendi hovatartozásuk alapján különböztette meg az embereket és az egyes csoportokat. Amint a jeles történész, Hajnal István, a kérdés kiváló ismerője írta, egyik rend kialakulása sem tudatos szerveződés, hanem spontán fejlődés eredménye volt, amelynek során a 12–13. században földesúri réteg alakult ki s az elkülönült a parasztságtól. Az előbbi kiváltságos renddé vált, a parasztság viszont kevés kivétellel (Svájc, a skandináv országok, néhány német és olasz tartomány) mindenhol kívül rekedt a rendiség szervezetén, emiatt a rendi képviseletből is kimaradt. Ez jellemezte az erdélyi helyzetet is. A székely nemzetségi társadalomból a 14–15. században három rend alakult ki: előbb a lovas katonák, a lófők és a gyalogok rendje, s rövidesen a főemberek rendje. A székely rendiség katonai jellegét a társadalmi rendek elnevezése is jól mutatja. A székely katonai rendek az állandó katonai szolgálat vállalása által jutottak olyan szabadságjogokhoz, mint az adómentesség, az önszerveződés (tisztségviselők választása), saját birtokjog és egyebek. A székelyekről állapította meg a legkiválóbb magyar jogtudós, Werbőczy István az 1517-ben kinyomtatott Tripartitum (Hármaskönyv) című művében: „Teljesen külön törvények és szokások szerint élnek, a hadi dolgokban igen jártasak, és az örökségeket és tisztségeket, régi szokás alapján, törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint osztják el maguk között”. Az előbb említett mindhárom székely katonai rend egyaránt a székely nemzethez tartozott, annak kollektív nemesi státusa révén, mert a székely rendiségben voltak egyetemes jellegű, minden székely és mindhárom rend számára érvényes szabadságjogok. A székelység, amint már említettük, a hadi szolgálattal szerezte meg a szabadságjogait. Minden székely férfi köteles volt saját költségén fejenként katonáskodni a számára kijelölt alakulatban és helyen. A szászok viszont nagyobb összegű adó fejében meghatározott nagyságrendű katonai alakulatot állítottak ki, de fejenkénti hadi szolgálatra nem kötelezték őket. Megállapítható tehát, hogy a székely szabadság jogforrása a katonai szolgálat volt. A három székely rend sajátos jogai mindaddig voltak megtarthatók, amíg teljesíteni tudták hadi feladataikat, illetve amíg szükség volt a székely haderőre. Mátyás király 1473-ban, majd II. Ulászló 1499-ben kiadott rendelkezései szabályozták a hadviselés módját. Az első nagy rést ezen a rendszeren az ütötte, hogy az önálló Erdélyi Fejedelemség szerveződése idején a nagy tömegű gyalogrend hadi szolgálataira már csak kisebb mértékben tartottak igényt, mert nem volt rá szükség. Annál inkább kellett az adózó nép, hiszen a fejedelemség (új állam) fenntartása költséges volt. Ezért megkezdődött a gyalogrend adóztatása. Ezt a közszékelység és az elszegényedett lófők nem tudták elfogadni, ezért 1562-ben hatalmas felkelést indítottak el. Azonban a fejedelmi hatalom elfojtotta, a közszékelységet fejedelmi jobbágyságra vetette, s nem kis részüket földesuraknak adományozta. S bár később a fejedelmek a székelyek egy részét felmentették a jobbágyság alól s visszavették katonai szolgálatra, de a volt gyalogrend a régi jogait többé nem tudta visszaszerezni – még ismételt tiltakozásai, felkelései révén sem. De a küzdelemben a székely identitás erősödött, amit a székely történetírók, krónikások igyekeztek ki is fejezni (de ez egy más téma, amire most nem térhetünk ki). Példaként mégis megemlítem a történetíróként és magas rangú tisztségviselőként is kiváló hidvégi Mikó Ferencet, aki az 1611. évben készült História a maga életében történt dolgokról című magyar nyelvű munkájában ezt írja „az én Uram Bethlen Gábor főkapitány… én annak egy főember szolgája, erdélyi és igaz régi Székely Nemzet vagyok”. Ez vallomással felérő öntudat kifejezése volt. A fejedelmi korszakban az alapvető rendi jogokat Székelyföldön elsősorban a két felső rend, a primorok és a lófők rendje gyakorolhatta, s részben a nemesi diplomát szerzett armalisták rendje. A történetileg kialakult székely rendiség további változást szenvedett a Habsburg-korszakban, a 17. század végétől az 1848-as forradalomig. Bár az 1691-es Diploma Leopoldinum kinyilvánította, hogy hadfelkelési kötelezettségük mellett a székelyek megőrzik adómentességüket, 1701-ben már bevezették a volt gyalogrend megadóztatását. Aztán a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, 1711-ben megszüntették a régi székely hadi rendszert, s ezzel az egész szabad székelység nagy része szabadparaszti státusba jutott. Ugyanakkor adófizetésre kötelezték a legalább három adózó jobbággyal nem rendelkező lófőket, armalistákat és egytelkes nemeseket is. A lesüllyedt székely rendek szabadságjogaik elvesztése miatt a „sérelmi politika” elszánt képviselői lettek a Habsburg-hatalommal szemben. Az 1790–91-es erdélyi országgyűlésen a székely követek azt kérték, hogy az országgyűlés segítse „a székely nemzetnek törvényellenes adózás alá vonatott részét azon mostani adózás és egyéb nemteleneket illető terhek alól kiemelkedni és törzsökös nemesi állapotjába visszahelyeztetni”. Ezt a kérelmet a Habsburg-hatalom azonban nem fogadta el, mert egészen más székely politikát kezdeményezett. Ennek során 1762–1764-ben megszervezték a székely határőri rendszert, ami újabb forrása volt a székely sérelmeknek. Mint ismeretes, a határőrséget a Székelyföldön Háromszék, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, Bardóc fiúszék területére terjesztették ki, kimaradt belőle Maros- és Udvarhelyszék. Ezáltal a Székelyföldet a hatalom kettéosztotta nemcsak földrajzilag, de a társadalmi struktúra alakulása szempontjából is. Mesterségesen új katonai rendeket hozott létre a szabad székelyekből és a kisnemes székelyekből, de mentességet biztosított a birtokos nemeseknek és a jobbágyoknak, ami a közjogi egyenlőtlenség nagyméretű fokozódását eredményezte, csorbát ejtve a székely egyenlőségtudaton is. A székely határőrök helyzete nem sokban különbözött a román határőrökétől, és a marosszéki, valamint udvarhelyszéki szabad székelyek helyzete is hasonló volt a szász és román szabad parasztokéval. Székelyföld népességének társadalmi összetétele az idők folyamán sokat változott. Az 1848-as forradalom előtti években Imreh István kutatásai szerint a székelyföldi népesség társadalmi struktúrája a következő volt: egytelkes nemes 6,29 százalék, határőr katona 35,13, szabad székely 17,22, jobbágy és zsellér 38,24, taxalista polgár 0,13, bányász 0,54, egyéb 2,54 százalék. Tehát a székelységnek mintegy 60 százaléka tartozott a szabad székely rendekhez, mert a jobbágynép nem volt jogokkal rendelkező társadalmi rend. A fenti kimutatást ki kell egészítenünk a 23 grófi, 24 bárói és mintegy 1100 birtokos nemes családdal. Tekintettel arra, hogy rendszerint nagycsaládokról van szó, egyes kutatók számításai szerint Székelyföldön 136 arisztokrata családdal és 1100 birtokos nemesi családdal számolhatunk. Témánk alapján felvetődik az a kérdés, hogy 1848-ban hogy nézett ki a rendi székely nemzet Székelyföldön. Hogy a rendiségből általában az európai társadalmakban, így Erdélyben és Székelyföldön is kimaradtak a politikai jogokkal nem rendelkező rétegek, jobbágyok, városi szegények, szolgák, nem szorul bővebb magyarázatra. A székely nemzet részei voltak a szabad rendek (határőr katonák, szabad földművelők), de a meghatározó vezető rendet a birtokos nemesi családok alkották; akik nagyrészt a korábbi primor és lófő rendűek leszármazottjai voltak, részben pedig a vármegyékből kerültek be a székely nemesi rendbe. Természetesen nyelvi-kulturális és etnikai szempontból a székelység, amióta történelmüket ismerjük, a magyarság részét képezte, s ezt identitása is tükrözte, miről az 1848-as események során bizonyságot tett. De lássuk, mi történt a rendi nemzettel 1848-ban. A forradalom hírét nagy lelkesedéssel s reménykedéssel fogadta a székelység. Általánosan magáévá tette a Tizenkét Pontot, de ezekhez sietett hozzáfűzni a maga szempontjait. És ebből számos probléma adódott, ugyanis rövidesen kiderült, hogy a sajátos székely kérdések megoldásának milyen nehéz érvényt szerezni a magyar forradalom általános programja szerint – abban a konfliktusos helyzetben, amely a magyar forradalom és a Habsburg-hatalom között keletkezett. Ilyen kérdések voltak: a határőri rendszer azonnali megszüntetése, a székelyföldi jobbágyok azonnali felszabadítása és a székelység régi rendi jogai. További gondot okoztak a székely társadalom különböző kategóriái között feszülő ellentétek kiegyenlítésének nehézségei. Induljunk ki abból a tényből, hogy a székelység saját jövőjét Erdély és Magyarország uniója alapján képzelte el. Ezt bizonyítják az 1848 tavaszán Háromszék-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, Udvarhelyszék, Marosszék, valamint Aranyosszék közgyűlésein s a népgyűléseken elfogadott határozatok. És erről szól a kolozsvári utolsó rendi országgyűlés, valamint a pesti nép¬képviseleti országgyűlés forrásanyaga. A régi öröklött állapotok felszámolása s a polgári társadalom elvei szerint való rendezéséről azonban sem a kolozsvári, sem a pesti országgyűlésnek nem sikerült mindenben megfelelő törvényt alkotni. A határőrrendszert azért nem lehetett azonnal megszüntetni – holott ez volt a határőrrendiek legfőbb kívánsága –, mert ellenezte a fennálló erdélyi császári főhadparancsnokság, illetve mert a magyar forradalom vezetése is úgy vélte, hogy a székely fegyveres alakulatokra még szükség lehet a forradalom vívmányainak védelmében. Kiderült, hogy az erdélyi országgyűlés úrbéri törvényét, amely kimondta a jobbágyviszonyok megszüntetését, Székelyföldön csak a jobbágycsaládoknak mintegy tíz százalékára lehetett alkalmazni, mert a székelyföldi földtulajdon-jogot meghatározó „székely örökség” (siculitas haereditas) mint birtokjog kizárta az úrbériséget s nem volt elidegeníthető az eredeti tulajdonosától. Igaz, a jobbágyfelszabadítást már 1848 májusának végén kihirdették Háromszéken, amely kedvező hatással volt a jobbágymozgalmak lecsendesítésére, de mégsem helyettesíthette a törvényes rendezést. Pedig az általános jogi keret adva volt: ugyanis az 1848. április 11-én kihirdetett pozsonyi törvények, valamint az 1848. május 30.–július 18. között Kolozsvárt elfogadott törvénycikkek értelmében megszűntek a rendiséget kodifikáló törvények, ez következett a törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés elvének kinyilatkoztatása és a megfelelő törvények alkotása nyomán. De a polgári egyenlőséget meghirdető törvények is nehezen találtak befogadásra Székelyföldön. Ugyanis a székelyek minden olyan régi jog visszaadását kívánták a forradalomtól, amelyektől korábban a Habsburg-hatalom megfosztotta. A katonarendűek követelése sem bizonyult könnyen megoldható kérdésnek. Ők azt kérték, hogy azonnal szűnjön meg az 1764-ben létrejött határőri rendszer s megalakítandó nemzetőrségek keretében a nemes és jobbágy éppúgy teljesítsen szolgálatot, mint az eddigi katonarend. Ezek rendezését a székely székek az erdélyi országgyűléstől várták, amelynek összehívását külön is követelte a Kolozsvárra érkező udvarhelyszéki küldöttség. Az utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848. május 29-én ült össze Kolozsvárt. Ezen természetesen megjelentek Székelyföld képviselői (követei, ahogy akkor nevezték), összesen 27 széki, illetve városi követ. Az országgyűlés elsőként az Erdély és Magyarország egyesüléséről szóló törvényt fogadta el, amelyet előzőleg a magyar országgyűlés már megszavazott s a király kézjegyével ellátta, jóváhagyta. Az I. törvény kimondta: „Valamint a testvér Magyarországban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe léptetve van, ugyanazon módon, itt is, e hazában minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül örök és változhatatlan (!) elvül elismertetik, és az evvel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröltetetteknek nyilváníttatnak.” A törvényt június 10-én az uralkodó, V. Ferdinánd megerősítette. Ezzel és más elfogadott törvényekkel, például a jobbágyok felszabadítását, a törvény előtti egyenlőséget, közös teherviselést kimondó törvényekkel a feudális rendiség törvényeit eltörölték, és lerakták a polgári világ törvényes alapjainak legfontosabb elveit. Mivel a magyar országgyűlés ezt már megtette, nyilvánvaló, hogy rendszerváltás történt. Így értékelhetjük 1848 eseményeit, amelyek a modern magyar polgári nemzet megszületését eredményezték. Mivel a rendiség idején a sajátos székely ügyeket székely nemzetgyűléseken is megvitatták, sőt azon a középkorban és kora újkorban törvényeket is hoztak, 1848 nyarán is sort kellett keríteni egy ilyen fórum megtartására, hogy a középkor óta különálló székely nemzet magáévá tegye a gyökeres változást jelentő említett törvényeket, s ezek által elfoglalhassa az őt megillető helyet a modern magyar polgári nemzetben. Agyagfalvára Berzenczey László marosszéki követ hívására 1848. október 16–18-án mintegy 60 ezer székely gyűlt össze, ahol gróf Mikó Imrét választották meg a gyűlés elnökének. A gyűlés kimondta az elszakadást a Habsburg-hatalomtól, s azt is, hogy a székelység csak a magyar kormány rendelkezéseit hajlandó elfogadni. Az előterjesztett javaslatok között szerepelt a székely nemzet „jog és kötelezettségbeli egyenlősége”, amit a fórum jóváhagyott. Ezt a Három- és Miklósvárszékek minden népeihez című kiáltványban a következőkben hirdette ki a szék vezetősége: „Az agyagfalvi téren tartott székely nemzeti gyűlés határozata folytán – mely felmerült a törvényhozás alapján – kimondatott, hogy jogban és kötelességben Székelyföldnek, tehát székünknek is minden polgára egyenlő, s ezek folytán elhatároztatott az is, hogy az eddig fennállott katonáskodási rendszer s ebből felmerült sérelmes viszonyok eltöröltettek”. E határozat, amellett hogy teljesen összhangban állt az erdélyi és pesti országgyűlések törvényeivel, elfogadta a társadalmi rendszer polgári elveit, jogalapját. Ezzel a székelység végképp kijelölte s elfoglalta helyét az egységes modern magyar nemzetben. A székelység a magyar nemzet részeként lépett át a 19. század második felébe. Erről azóta számtalan alkalommal tett tanúbizonyságot. Ezután külön székely nemzetről – véleményem szerint – csak történelmi múltként lehet szó. De a székely identitás, öntudat tovább élt és napjainkban is él mintegy szimbiózisban a magyar tudattal. Szabadság; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

Megújult istenháza Zágonban
Kettős ünnepet ült tegnap a zágoni római katolikus egyházközség: a hagyományhoz híven Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének napján zajlott a templom búcsúja, ugyanakkor az ünnepi istentisztelet alkalmával megáldották a belsejében teljesen megújult istenházát. A szentmisén szűkösnek bizonyult a templom, több mint kétszázan, egyházi és világi elöljárók, meghívottak, vendégek, helybéliek vettek részt a ceremónián.
A szentmisét nm. és ft. Tamás József püspök celebrálta. A zágoni ősi katolikus templom a reformáció idején azok birtokába került, akik áttértek az új hitre. 1760-ban épült a kis megmaradt közösségnek egy kápolna. 1822-ben húzták fel a jelenlegi templomot, amely azóta ezt a kis közösséget szolgálja, és amelyet a búcsú ünnepére szépen felújítottak. Hála és köszönet a felújításért elsősorban a fiatal lelkipásztornak (Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébánosnak – szerk. megj.), akinek gondja volt arra, hogy Istennek ez a temploma Istenhez méltó legyen. Hála és köszönet mindazoknak, akik anyagilag támogatták a felújítást, az adományokért, melyekből sikerült ezt a munkát elvégezni – mondta a püspök, majd szentelt vízzel áldotta meg a templomot és a benne lévőket. A szentmisét követően Hölgyes Pál-Zsolt mélységes meghatódás közepette számolt be a templomjavítás körülményeiről, és köszönetet mondott mindazoknak, akik valamiképpen, anyagiakkal vagy kétkezi munkával hozzájárultak a munka sikeréhez. Elsősorban az egyház tulajdonában lévő erdőkből származó jövedelemből (139 ezer lej), a megyei tanácsnál megnyert pályázatból (30 ezer lej), adományokból (1540 lej) és sok támogató hozzájárulásából sikerült fedezni a kiadásokat – sorolta. A szentmisén közreműködött a Búzásbesenyőről érkezett Gaudate vegyes kar Szakács Zoltán karnagy vezetésével, a kántori teendőket Fórika Balázs végezte. A plébános érdeklődésünkre elmondta, a zágoni báró Szentkereszti család által építtetett templom soha nem esett át ilyen mértékű belső felújításon. A változásra szükség volt, az ajtókon, ablakokon befújt a szél, a faanyagot könnyező gomba emésztette, a templom belsejének minden része a felújítás szükségességét mutatta. Az is igaz, hogy már három évvel ezelőtt, amikor zágoni plébános lett, gondolkodni kezdett a szükséges munkálatokról – vázolta az előzményeket. Májusban kicserélték az ablakokat. Fakeretes, hőszigetelő üveggel ellátott ablakokat szereltek a régiek helyére. Az ablakok szemi-vitráliák, a három réteg üvegből a középső csiszolt és festett. Az öt nagy ablakra Szent Péter és Pál, Szent István és László királyok, valamint Márton Áron püspök alakja került. A sekrestye ablakára Szent Tarzicius, a ministránsok védőszentje került. A kóruskarzat két ablakára Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét, illetve a templomépítő Szentkeresztiek címerét festették – utóbbit a családból származó Bokor család készítette. A Szentkereszti leszármazottak ezúttal a templom melletti családi kripta homlokzatát is felújíttatták, a kényes munkálatot Rab Imre Dindi vezette. Megtisztították az 1822-ben Veres Márton által festett oltárképet, újrafestették és aranyozták az oltárt, szószéket, az orgonát – ezt 1885-ben készítette Kolonics István, 170. alkotásaként, pontos mása Szilágyerkeden található. A fenti munkálatokat a székelyudvarhelyi születésű Tódor Előd képzőművész végezte. Az orgonát Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor pucolta ki díjmentesen. Felszedték a korhadó fapadlót, alapot öntöttek, a főbejárattól az oltárig és a szentélyben gránitlapokkal rakták ki a padlót, az ugyancsak vadonatúj padok alá deszkapadló került. Felújították a teljes villanyhálózatot, a falakat védő hálóval borították, alapozták, majd festették. Vigyázva a régi és új egyensúlyára, megtartották a főbejárat és a sekrestye belső ajtóit, ezeket Hölgyes saját kezűleg újította fel. A templomi ceremóniát ünnepség követte, a résztvevők a Mikes Kelemen Művelődési Házban gyűltek össze, a vendégeket Kis József polgármester házigazdaként fogadta.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

TRAIAN BĂSESCU: NE VÁSÁROLJATOK ÜZEMANYAGOT A MOL-TÓL
A MOL-kutak bojkottálására szólította fel szombaton a román gépkocsivezetőket Traian Băsescu volt államfő.
A Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke szerint a magyar olajvállalat a Székelyföld autonómiáját népszerűsítő szórólapokat osztogat, ezért nem kellene a hazai autósoknak a MOL-kutaknál tankolniuk.
“Kedveseim, akik autót vezettek, többé ne vásároljatok üzemanyagot a MOL-tól. Olyan sok más töltőállomás van, többé ne tankoljatok náluk, mert egyetlen cég sem engedheti meg magának, hogy az őt befogadó állam alkotmánya ellen kampányoljon. Hogyan reklámozhatod szórólapokkal a székelyföldi autonómiát, miközben egy olyan ország területén fejted ki tevékenységedet, amelynek alkotmánya világosan kimondja: Románia egységes állam. Az egységes állam nem autonóm enklávékból álló államot jelent” – mondta Băsescu a PMP ifjúsági szervezetének neptuni nyári táborában.
A téma kapcsán ugyanakkor felidézte Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek a december 1-jei román nemzeti ünneppel kapcsolatos kijelentéseit.
“Én nem fogom elfelejteni Kelemen Hunor nyilatkozatát, miszerint december 1-je számukra nem ünnep-, hanem gyásznap. Kelemen Hunor elfelejti, hogy román állampolgár, és itt született” – fogalmazott Băsescu.
Agerpres; Erdély.ma

2017. szeptember 9.

Emlékezés a Gac-oldalban
Együtt emlékeztek a gyergyószentmiklósiak a székesfehérváriakkal szeptember 7-én délután a Gac-oldalban. A lemészárolt katonák emléke összefonta a két város lakóinak életét. Az elöljárók az ünnepi beszédekben a határon átívelő testvéri kapcsolatot emelték ki.
„Azon a helyen állunk, ahol találkozik az ég a földdel, a halál az élettel, az elmúlás valósága az emlékezés hallhatatlanságával. Számos helyi és határon túli ember járult hozzá ahhoz, hogy emlékhelyünk kegyeletteljessége ne csorbuljon” – mondta Fórika Krisztina, a gyergyószentmiklósi önkormányzat munkatársa az emlékezésre összegyűlteket köszöntve.
1944. szeptember 7. szomorú nap Gyergyószentmiklós város történelmében. Szeptember 7-én hajnalban a székesfehérvári Magyar Királyi 3. Szent István Gyalogezred 159, hazát védő katonája vesztette életét a Gac-oldalban egy szovjet előőrs betörése nyomán. A gyergyói, felszegi emberek a hősöket két tömegsírba temették, és mindig voltak bátor felszegi emberek, akik gondoskodtak arról, hogy halottak napján gyertya legyen a hős katonák nyughelyén, és generációról generációra adták át egymásnak a hősök tiszteletét.
1990 után immár szabadon gyergyóiak és székesfehérváriak közösen emlékeznek meg a katonákról.
Az emlékezésen ünnepi beszédet mondott Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármester, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében Lukács Bencze Ákos konzul, Oláh László, a Honvédség és Társadalmi Baráti Kör székesfehérvári szervezetének vezetője. Mindannyian üzenetként fogalmazták meg a történtekből való tanulságot, és a két város testvéri kapcsolatának ünneplésére hívták fel a figyelmet. Korom Imre, a Munkás Szent József-templom plébánosa záró áldását a himnuszok eléneklése követte, közreműködött a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar.
Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro

2017. szeptember 9.

Kovácsok a főtéren
Kipp, mondja a kicsi kalapács, kopp, felesel a kétkezes nagyobbik szerszám, ismét kipp, újra kopp, míg izzó vasból langyos lesz. Mert nem csak átvitt értelmében igazságteljes a mondás, miszerint addig üsd a vasat, amíg meleg, hanem szó szerint is: a kovácsmesterek úgy mondják, addig formálható a vas, amíg színe meggypirosból búzasárgára vált.
Persze, nemcsak mondják, de mutatják is, hiszen ez a lényege a Sepsiszentgyörgy főterén egész hét végén zajló kovácstalálkozónak: lássa, ki még élőben nem látta, miként alakul át egy ipari vasidom használati tárggyá, mondjuk szeneslapáttá, amit épp a tegnap délután készítettek a szapora kezű kovácsok. És nézőjük akadt is bőven, köztük sokan kommentálták is a történéseket, elvégre semmi ördöngösség nincs abban, csak melegíteni kell a vasat, aztán ütni, aztán ismét melegíteni és így tovább. Aki bement a sátor alatti kiállítótérbe, azért már több elismeréssel viszonyult a szakma iránt – ott a mívesen kivitelezett ablakrácstól a már művészi alkotásnak számító ajtókilincsig mindenfélét bemutatnak a kovácstalálkozóra Lengyelországból, Olaszországból, Magyarországról, Romániából érkezett mesterek. A szemgyönyörködtető munkáknál azért mégis vonzóbbak a bemutatók. Nagy érdeklődés övezi a kovácstalálkozót, kár volt hát a nagy főtér egy sarkába bezsúfolni a szabadtéri műhelyt. Bemutatók ma és holnap is lesznek, a mai különlegesség az olasz kovácsok különböző színesfémeket ötvöző technikájának, a holnapi Magyarország egyetlen női lópatkoló kovácsának, Kajas Viktóriának a bemutatója.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 9.

Tanévkezdés tankönyvek nélkül
Tegnap kapták meg a háromszéki iskolák az új tanterv szerint nyomtatott ötödikes tankönyvek egy részét, a hiányzók helyett egy minden tantárgyat tömörítő kézikönyvet adott ki az oktatási minisztérium. A román nyelven megjelent összefoglaló az éves tananyag negyedét tartalmazza, a szaktárca ígéri, két hónapon belül pótolják a hiányzó tankönyveket. A harmadikosok és a negyedikesek idén is tankönyv nélkül tanulnak, számukra remény sincs, hogy ebben a tanévben megkapják azokat. A magyar tagozat jelenleg jobban áll az ötödikes tankönyvek szempontjából, mert a magyar nyelv és irodalom, a kisebbségek számára írt speciális román nyelv és irodalom, valamint a katolikus vallás tankönyveknél nem fellebbezett egyetlen kiadó sem, így ezek időre elkészültek, és a diákok már a tanév első napján megkaphatják. Az összes többi tantárgyból késnek a könyvek, de még a román változata sem jelent meg a hiányzó kiadványoknak, ezért az oktatási minisztérium elkészített egy közel háromszáz oldalas, összefoglaló kompendiumot. Ebben a tucatnyi tantárgy mindenikének húsz-harminc oldal jut, nem tüntetnek fel szerzőt, csupán annyit lehet megtudni, a hivatalos közlöny kiadója adta ki a februárban elfogadott új tanterv alapján. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő szerint diszkriminatív, hogy a szóban forgó kiadvány csak román nyelven jelent meg, az pedig elfogadhatatlan, hogy az ötödikesek, akik első osztálytól tankönyv nélkül tanultak, továbbra se kapjanak könyveket. A több tantárgyat tömörítő román nyelvű kiadványt az ötödik osztályban tanító tanárok még nem láthatták, hisz az iskolák csak pénteken kapták meg, használati útmutatót csak a jövő heti szakmai tanácskozáson kapnak. Tegnap a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium könyvtárában éppen érkezésünkkor rakták le a könyveket, így alkalmunk adódott, hogy a jelenlévők véleményét kikérjük a kiadványokról. Szép Helga román szakos pedagógus, az új ötödikes román tantervet készítő országos bizottság tagja azt mondta, a tankönyv valóban segíti a kommunikációs készségek fejlesztését, csupán azt kifogásolja, hogy a feladatok megoldását a diákok nem jelölhetik be a könyvbe, mert jövőben tovább kell adniuk, így a különböző rejtvények, táblázatok nem érvényesülnek. A mamut-tankönyv földrajz fejezetéről Makfalvi Zsuzsa földrajz szakos tanár úgy vélekedett, a kiadvány követi a régi tankönyv elején tárgyalt tartalmakat, ezért nem lesz túlságosan nehéz a tananyag leadása, de a sokéves tapasztalat lesz a legnagyobb segítsége és nem a kiadvány, amit románul írtak meg. Nem tervezi, hogy az egyes leckéket lefordítsa, kinyomtassa és sokszorosítsa a diákok számára, inkább jó jegyzeteket készít, és az órán képi anyaggal is kiegészíti az ismeretek átadását. Elképesztőnek tartja, hogy hétfőn úgy kell bemennie az osztályba, hogy nincs tankönyv a diákok padján, ő pedig nem tudja, miként és meddig kell saját találékonyságára alapoznia a tanórákon. A fura kiadványból – amelyből ígéretek szerint két hónapig, a tankönyvek kiadása jogi helyzetének tisztázásáig tanítják a román nyelv és irodalmat (a román tagozaton), három idegen nyelvet, matematikát, biológiát, földrajzot, történelmet, vallást, művészeti tárgyakat, informatikát, társadalomtudományi ismereteket – kétezerháromszáz érkezett Háromszékre, s bár az érintett pedagógusok csak hétfőn kapják kézhez, az iskolakönyvtárosok és a szétosztásban részt vevő pedagógusok véleménye szerint egy szükséges, de rossz megoldásról van szó, a kompendium nem helyettesíti a tankönyveket.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 10.

Szerződésbontást helyezett kilátásba az önkormányzattal az erdélyi katolikus egyház
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kilátásba helyezte, felbontja a marosvásárhelyi önkormányzattal kötött bérleti szerződést arra az ingatlanra, amely a jogi személyiségét elvesztő katolikus gimnázium diákjainak és egy román állami iskolának ad otthont, ha a hatóságok nem teszik lehetővé, hogy az épületben továbbra is működhessen a Római Katolikus Gimnázium.
Az alapítvány szombaton későn este adott ki közleményt, amely az első hivatalos egyházi állásfoglalás azóta, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség a megszüntetett katolikus iskola osztályait pénteken besorolta a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.
A Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és az alapítvány elnöke, valamint Holló László, az alapítvány igazgatótanácsának elnöke által aláírt közlemény szerint az egyház azt nehezményezi, hogy az iskola osztályait nem összefüggő alegységként, hanem osztályonként sorolták be a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, így a tanfelügyelőség lényegében megszüntette a katolikus iskolát.
Úgy vélik, az intézkedéssel a hatóság csak a törvényben is előírt kötelességét teljesítette: biztosították a diákok beiskolázását. Üdvözlik ugyan, hogy a fiataloknak lesz hol tanulniuk, de örömük nem felhőtlen, hiszen az iskola megszűnt, és ezáltal - mint írják - alapvetően sérültek a diákok jogai az egyházi és világi törvények szerint egyaránt. Felidézik, hogy a tanfelügyelőség és az oktatási minisztérium kísérletet sem tett arra, hogy figyelembe vegye 114 szülő szándéknyilatkozatát, amelyben jelezték: a Római Katolikus Gimnáziumba akarják íratni gyermekeiket.
Az egyház arra kéri az illetékes román hatóságokat, ne tekintsék megoldottnak a helyzetet. Emlékeztettek: többször megfogalmazták már, hogy az iskolaépületben - amely a Státus Alapítványé - működnie kell katolikus iskolának is. "Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében" - írták a közleményben.
Leszögezték: nem mondanak le arról, hogy Marosvásárhelyen iskolája legyen az egyháznak. Úgy vélik, "az állami intézmények szakszerűségének hiánya és az emberi jogok semmibevétele miatt szenved jogfosztottságot az egyház, szenvednek a gyerekek, valamint a szüleik" - olvasható a közleményben.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonkezelője, a Státus Alapítvány 2014-ben kötötte meg a legutóbbi szerződést a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal. A megállapodás rögzíti, hogy az egyház tulajdonában levő iskolaépületen 2014 és 2019 között miként osztozik a helyi románok egyik elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium és a Római Katolikus Gimnázium. A szerződés külön cikkelyben rögzíti: "Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti".
Holló László korábban az MTI-nek elmondta: ha az egyház bejelentené, hogy a szerződést felbontottnak tekinti, a város nem tudná már törvényesen fizetni az iskolák számláit a közüzemi szolgáltatók felé, és az iskolaépület minden bizonnyal hónapokon belül áram és víz nélkül maradna. "Rendkívül kellemetlen, hogy egyáltalán ilyesmiről kell gondolkodnunk, de amennyiben az iskolánkat megszüntetik, a szerződés feltételeit nem tartották be" - fogalmazott szeptember elején Holló László. (MTI)

2017. szeptember 10.

A megmaradás zálogát adták át Csehétfalván
Hagyományőrző központot adtak át vasárnap a Székelykeresztúrhoz közeli Csehétfalván. A létesítmény az alig százötven lelket számláló falu megmaradásának egyik záloga lehet. Az ünnepségen a helyiek aszfaltozott útra is ígéretet kaptak.
A csehétfalvi unitárius templomban megtartott istentisztelettel kezdődött, majd a helyszínen ünnepi beszédekkel, néptáncelőadással és ebéddel folytatódott vasárnap a Hagyományos Székely Jövő Központ felavatása.
Közösségmegtartó, értékmegőrző, követendő példa
A központ létrehozásának célja a kihalófélben lévő falu megmentése, hagyományainak átörökítése, munkahelyek teremtése, szociális konyha működtetése, gyerekek táboroztatása, felnőttoktatás, helyi értékeket bemutató kiállítások szervezése, illetve faluturizmus fellendítése – sorolta az átadóünnepségen Lőrinczi Lajos unitárius esperes-lelkész. Ezen a nyáron már több mint ezerkétszáz külhoni, illetve környékbeli fiatal fordult meg a központban, ugyanakkor hétköznapokon közel hetven helyinek és környékbelinek főznek itt ebédet.
Mindenki számára követendő példának nevezte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a csehétfalviak megvalósítását, hiszen „ők nem fogadják el a pusztulást, hanem célt fogalmaznak meg, erre megoldást keresnek és találnak”.
Ez az épület is olyan, mint egy iskola vagy templom: önmagában nem ér semmit, meg kell tölteni. Ne csak a mának adjuk át, hanem a holnapnak, a jövőnek. Ez legyen a szíve nemcsak a falunak, hanem a környéknek is – tette hozzá.
Grezsa István kormánybiztos arról beszélt, hogy a hagyományőrzésre épülő létesítmény korántsem a múltról, hanem a jövőről szól, hiszen egy gondosan megrakott szénásszekér, az este hazaballagó gulya olyan értékeket hordoznak az erdélyi apró, pusztuló falvakban, amelyek a jövő felé mutatnak.
Azon kell dolgoznunk, hogy itt menjen jól sorunk, mert ez a föld csak akkor lesz és marad gyermekeinké, ha mindent megteszünk azért, hogy ne kívánkozzanak el innen – figyelmeztetett Pap Mária unitárius püspöki titkár. „Kis falvaink többségében a lelkészek próbálnak tenni azért, hogy a közösséget megtartsák” – jelentette ki Borboly Csaba megyeitanács-elnök, aki ünnepi beszéde végén aszfaltozott utat ígért a csehétfalviaknak.
További tervek
Ötvenmillió forintot kapott 2015-ben a csehétfalvi unitárius egyház a paplak közelében lévő három lakatlan, pusztuló ház és a hozzájuk tartozó két csűr megvásárlására, valamint újjáépítésére. Tavaly májusban helyi és környékbeli mesteremberekkel kalákában kezdték felújítani az összeomlás szélén álló házakat, megőrizve azok eredeti jellegét. Egy évvel ezelőtt még javában tartott a főként konyhaként és ebédlőként szolgáló csűr újjáépítése, de a vendégházakban már magyarországi diákok voltak elszállásolva. „Az ebédlőben lejárt a reggeli, utána a munkások elkezdtek csiszolni, aztán vacsora előtt gyorsan kitakarítottunk, és lehetett ismét étkezni. Ez így ment napokig” – mesélte lapunknak Lőrinczi Tünde tiszteletes asszony, a központ megálmodója.
Négy alkalmazottal dolgozik, lelkész férje is besegít a napi teendőkbe. A három házban hatvan főt tudnak elszállásolni, a csűr korszerűen felszerelt konyhájában a táborozókén kívül a helyi és környékbeli időseknek, valamint az erre igényt tartóknak heti öt alkalommal jutányos áron kétfogásos ebédet készítenek.
A támogatás összege nem fedezte a másik csűr felújítását, azonban Lőrinczi Tünde bízik benne, hogy sikerül anyagi forrást találniuk erre: így az alsó szinten tánctermet alakíthatnának ki, a galériára pedig újabb hálószobák kerülnének.
Dósa Ildikó / Székelyhon.ro

2017. szeptember 10.

Szobor is őrzi a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium alapítóinak emlékét
Milyen áldozatokat hoztak eleink a családért, a templomért és az iskoláért? Miként állnak azok az idők mérlegén? Nem menekülhetünk mi sem a kérdések elől: szükséges-e, és miért fontos a felekezeti oktatás? – kérdések és válaszok születtek vasárnap a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium alapítóinak szentelt ünnepségen.
Különböző nemzedékekhez tartozók, a történelmi egyházak helyi képviselői, a lelkészi közösség és világi elöljárók töltötték meg a belvárosi református templomot a református kollégium megemlékezésén és hálaadásán.
Alapítóiknak, az adományozó Gróf Bethlen Jánosnak, az iskola és templomépítő Backamadarasi Kis Gergelynek és a főépület létrehozójának, Gönczi Lajosnak állítottak szobrot.
Család, templom, iskola
A felekezeti oktatás szükségességének kérdéseire a keresztyén ember adhat választ – hangsúlyozta igehirdetésében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
A Kárpát-medencében fel kell vállalnunk a reformáció újjászületését: megmaradásunkhoz a család, az iskola és a templom együtt szükségesek. Egyikünk sem lehet közömbös – offenzív stratégiát kell vállalnunk értük. Miként a gólyapár három hónap alatt átad minden tudást a fiaknak, hogy biztonságban repülhessenek, tanévkezdéskor ez a felhívás számunkra is: Isten előtti felelősséggel adjuk át gyermekeinknek a tudást és örökségünket. Fel kell ruháznunk őket, hogy tudjanak mindent erről a világról, hogy közösségünknek jó tagjai legyenek. Imádkoztak a nagy példaadókért, az építőkért, a fejlesztőkért. Kérve Istent, növelje felelősségérzetünket, hogy átörökíthessük azt, amit mi is átvettünk.
Köszöntések
Szakács Annamária vezényletével a kollégium kórusának műsora után Tőkés Zsolt igazgató nyomatékosította: a család, a társadalom és az egyház közös joga és kötelessége a nevelés. A keresztyén nevelés esély, tövisek között a rózsa. Építsünk újra az elődökre alapozott, jövőbe mutató szellemet! Kovács Irén Erzsébet, az oktatási minisztérium államtitkára a hittel, szakértelemmel felvértezett nevelésről, a vallásos oktatásról szólt. Őrizzék az iskola hírnevét, belső kohézióját, ami szellemi-erkölcsi megbecsüléshez vezet. Gálfi Árpád polgármester az idők próbáit kiálló templomot és iskolát lelki-szellemi központként látja.
Székelyudvarhely méltán büszke református iskolájára, tanáraira, diákjaira, eredményeikre. Olyan hely ez, ahol nemcsak könyvet és füzetet lát a diák, hanem megtanul gondolkodni is – fogalmazott. Borboly Csaba megyeitanács-elnök a rendezvény mottójára – Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik – alapozva kifejezte: bízzunk, hogy itthon is jobb lesz. Nyújtsunk bizalmat fiataljainknak, álljunk melléjük, biztassuk őket, hogy merjenek tervezni, itt szülessenek a gyermekeik. Hiszi: így lesz jövője Székelyföldnek. Bethlen Farkas a régi magyarok példájára a gyermekek talentumának fejlesztésében érzi a magyarság továbbvitelét.
A belvárosi református egyházközség lelkipásztora, Gede Ildikó azt kívánta, szolgáljon továbbra is olyan lelki otthonként a gyülekezetnek és a kollégistáknak a templom, ahogyan Baczkamadarasi Kis Gergely megálmodta: ahol megerősödhetnek hitben, reményben, szeretetben.
Az egykori és jelenlegi diákok hálaadó zsoltáréneklését követően Balog Zoltán, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője az 500 éves reformáció és Baczkamadarasi Kis Gerely születésének 280. évfordulóján hangsúlyozta: a múltidézés nem nosztalgia. Azért fordulhatunk feléje, mert van. Amit a jelenben láthatunk, az a múlt, mint a csónakban evező: ami mögötte van, az az irány. A csónakban velünk szemben ül a názáreti Jézus. Ha ránézünk, látjuk a jövőt.
Úgy, mint az édesapa Bethlen János, aki halott gyermeke hozományát a jövőnek szánta; avagy az oktatás, kutatás nagyjai, akik elmentek külföldre tanulni, hazajöttek, és itt gazdagították népüket. Példáink a múltban vannak, onnan vesszük az erőt, a sok odaadott hitből, szeretetből.
Teret nyitni A kollégium teret nyitott. Újra teret kell nyernünk, amit csak akkor tudunk, ha teret engedünk a szabadító Istennek – mondta a miniszter. – Sok múlik a jogon, a pénzen, de minden az emberen múlik. A másokért való odaszánáson – ez és az összetartozás a közjó alapja. A közösségi szolgálat az egyént erősíti. A kicsiknél kell kezdeni – vallja.
Az óvodaprogram keretében hétszáz óvodát korszerűsít vagy épít Magyarország a Kárpát-medencében. A családoknak nyújtott támogatás tovább bővül jövőben. Magyarország a külföldi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokra is kiterjeszti az anyasági támogatást, a babakötvényt, a gyarapodó és gyarapítható betétkönyvet. Megéri befektetni a közös jövőbe. Éljünk azzal a joggal, amit a szavazás jelent – buzdított. Az iskolaalapítók szobrai jelképek: lesz folytatás. Nézzünk fel rájuk, és bízzunk Annak kegyelmében, aki eddig is megtartott bennünket.
A szobrok leleplezése előtt Tőkés Zsolt igazgató Bethlen-oklevelet nyújtott át Balog Zoltán miniszternek – kifejezve az egyházkerület és a kollégium elismerését mindazért, amit az iskoláért és a magyar oktatásért tesz. Majd Popa János történelem szakos tanár beszélt Bethlen János, Baczkamadarasi Kis Gergely és Gönczi Lajos életútjáról. Utóbbi szobrát Sántha Csaba szovátai szobrászművész készítette 2012-ben. A két újat Gergely Zoltán, Kolozsváron élő művész és Zavaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrászművész öntötte bronzba.
Leleplezésük után Kató Béla püspök kért áldást a szoborállítókra, az iskolára és a résztvevőkre. Egyed Réka és Fábián Annamária népdalcsokra után az iskolazászló alatt átvonultak az ókollégium udvarára és megkoszorúzták az 1838-ban állított obeliszket.
Molnár Melinda / Székelyhon.ro

2017. szeptember 10.

Potápi Árpád János: a szórványmagyarság helytállása példa mindnyájunk számára
A Brassói Magyar Napok igazi üzenete, hogy van itt egy élő, működő magyar közösség, amely ragaszkodik identitásához, egyedi kulturális kincseihez – mondta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a VII. Brassói Magyar Napok ünnepélyes megnyitóján vasárnap este.
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának közleménye szerint az államtitkár beszédében kiemelte: ahhoz, hogy továbbra is meg tudjuk tartani a magyar közösségeket, olyan bátor helytállásra van szükség, amelyet csak a szórványban élő magyarságtól tanulhatunk meg.
Hozzátette: a magyar kormány évek óta azon dolgozik, hogy a szórványhelyzetben élő magyarok megtapasztalják, az identitásért vívott mindennapi küzdelmükben számíthatnak az anyaország támogatására. Potápi Árpád János hangsúlyozta: Magyarország kormánya támogatja a szórványban működő magyar iskolák és kollégiumok fenntartását. Egy új programnak köszönhetően számos bölcsőde és óvoda épül fel és újul meg a szórványvidékeken is. Hozzáfűzte: támogatják mindazokat a magyar szervezeteket és intézményeket, amelyek a Kárpát-medence magyar szigetein élőket összefogják, mindazokat a programokat – köztük a Brassói Magyar Napokat is –, amelyek által a közösség tagjai megélhetik egymáshoz való tartozásukat.
Köszöntője végén az államtitkár arra biztatta a rendezvény résztvevőit: őrizzék meg azt a hozzáállást, amely évszázadokon keresztül megtartotta a brassói magyarságot, és vegyenek részt a nemzet sorsának alakításában a jövő évi országgyűlési választáson is.
MTI; Székelyhon.ro

2017. szeptember 11.

Kövér László: mindig van magyar újjászületés, ha hiszünk benne és teszünk érte
Mindig volt, mindig van magyar megmaradás, mindig van magyar újjászületés, ha hiszünk benne és teszünk érte, ha mindenki megteszi, ami tőle elvárható - jelentette ki Kövér László az erdélyi Nagybányán, a magyar tannyelvű Németh László Gimnázium új épületének hétfő délutáni avatóünnepségén.
A református egyház tulajdonában levő, a 19. század közepén épített iskolaépületet - mely a város központjában áll - a magyar kormány 105 millió forintos támogatásával újították fel. Az épületben - melyben egykor Németh László író apja is tanított - magyar óvodai csoportok és elemi iskolai alsó tagozat kezdheti el a működését.
Kövér László arra emlékeztetett, hogy az iskolaépületet a nagybányai magyarság közadakozásból kezdte építeni 1859-ben, amikor lezárult az 1848-as forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások korszaka. Az akkor tizenegyezer fős lakosságú Nagybánya lelkileg is felszabaduló hatezer fős magyarságának az első dolga az új iskola építése volt.
Kijelentette: az egykori nagybányai magyarság önzetlensége és felelősségtudata nélkül a mai magyarok nem nyithatnának tanévet az épületben. "A Kárpát-medencében, Erdélyben, Nagybányán soha, egyetlen nemzedéknek sem volt könnyű magyar jövőt teremteni, de az egyéni és közösségi kitartás és erőfeszítés végső soron még a legnehezebb, még a legreménytelenebbnek tűnő időszakokban sem volt eredménytelen" - fogalmazott Kövér László.
"Ha gyermekeink, lányaink, fiaink hisznek a család erejében, és tesznek érte, ha a magyar családok keresik és elfogadják a legfőbb életáldást, a gyermekeket, ha a magyar gyermekeket a pedagógusaink nemcsak versenyképes tárgyi tudásra oktatják, hanem magyar szellemben is nevelik, ha írástudóink szellemi muníciót, egyházaink pedig lelki értékeket nyújtanak a feléjük fordulóknak, ha politikusaink képviselni, érvényesíteni, védeni tudják a magyar érdekeket, ha a magyarok hisznek abban, hogy munkájuk a szülőföldön teremti a legtöbb értéket, és megtapasztalhatják, hogy ennek az értékteremtésnek ők maguk lehetnek a legfőbb haszonélvezői, ha olyan magyar állam van, amelyik szolgálja, nem kiszolgáltatja a magyar nemzetet, akkor a Kárpát-medencében mindig lesz megújulás" - jelentette ki a parlament elnöke.
Kövér László az Országgyűlés elnöki csengőjének a másolatát adta ajándékul az iskolának.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke köszöntésében arra figyelmeztetett, hogy a romániai oktatás alulfinanszírozott, és amellett foglalt állást, hogy a GDP hat százalékát fordítsák oktatásra Romániában. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a szórványban a minőségi oktatásra vágyó szülők román iskolába íratják a gyermekeiket, ha a magyar oktatás nem minőségi.
Az RMDSZ elnöke jónak tartotta, hogy a tanévkezdés napján a nagybányaihoz hasonló jó példák is vannak, de szót ejtett a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumról is. Kijelentette: a marosvásárhelyi magyar iskola megszüntetését sem a szülők, sem az RMDSZ nem fogadja el. Jogos elvárásnak tekintette, hogy a kommunista hatalom által államosított iskolaépület visszakerüljön a tulajdonosához, és hogy az épületben önálló intézményként működjön az a római katolikus gimnázium, amelyet 1949-ben bezárt a kommunista diktatúra.
Nagybánya önálló magyar iskolája, a város szülötte nevét viselő Németh László Gimnázium 1998-ben alakult három különböző tanintézetben működő magyar tagozat összevonásával. Az iskola vonzerejét csökkentette, hogy a város ipari övezetében, a magyarok által lakott városrészektől távol működött. A külvárosi iskolában ezentúl csak a Németh László Gimnázium felső tagozata működik. Gazda Árpád / MTI

2017. szeptember 11.

Fontos nyelvi jogi per nyert a Magyar Polgári Egyesület Nagyváradon
Újabb pert nyert az EMNP, illetve a támogatói háttere nyelvhasználati ügyben. Mint Menyhárt Gabriella ügyvédnő elmondta, a legfelső fokon megnyerték azt a próbapert, amit amiatt indítottak, hogy Váradon az önkormányzat honlapján nem szerepelnek magyarul is az infók, közlemények, formanyomtatványok.
Az eljárást még 2013-ban kezdték, miután a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak, az meg is állapította a diszkriminációt, ám a váradi önkormányzat ezt nem fogadta el. Molnár Csongor, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének akkor elnöke nevében indították meg a bírósági eljárást, azért, hogy a testület mondja ki: helytálló a hátrányos megkülönböztetés megállapítása, és a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása szerint ezt a helyzetet meg kell oldani. Minden szinten nyertek, az önkormányzat végig fellebbezett, de a Legfelső Bíróság is Molnáréknak adott igazat, azt is jelezve, hogy kártérítés is jár a közösségnek.
Vagy legyen minden magyarul is, vagy fizessenek
Csomortányi István, az EMNP megyei vezetője elmondta: most, az ítélet birtokában újabb tárgyalásokat kezdenek a város vezetőivel a helyzet megoldása céljából. Hogy pontosan mikor, azt még nem hozzák nyilvánosságra. Ha ez sem segít, akkor ismét bírósághoz fordulnak, immár azt igényelve, hogy akkor a kártérítést hajtsák be. Az a helyzet ugyanis, hogy akkor kamatostól kellene fizetnie az önkormányzatnak, mégpedig – az ügyvéd elképzelése szerint – úgy, hogy a diszkriminált közösség összes tagjának létszámával szoroznák a kártérítés összegét, és a diszkrimináció fennállása során eltelő összes nappal is, azaz így jönnének össze a kamatok is. itthon.ma/erdelyorszag

2017. szeptember 11.

Magyarellenes uszítással ünnepelték Avram Iancu halálának évfordulóját
„Meglehet, hogy harcba lesznek hívva” – mondta az ünneplőknek Ludovic Orban PNL-elnök Avram Iancu sírjánál azt sugalmazva, hogy fel kell lépni a magyar jogkövetelésekkel szemben.
Mintegy ötezren gyűltek össze a Hunyad megyei Cebén (Ţebea), Avram Iancu sírja körül annak apropóján, hogy 145 évvel ezelőtt halt meg Avram Iancu nemzeti hős, a román nacionalisták példaképe. Az alkalmat kihasználva – és nyilván a politikai haszonszerzés érdekében –, több párt is képviselte magát a rendezvényen külön rendezvénysátrakat felállítva a helyszín közelében.
A román sajtóbeszámolók szerint az ünnepi hangulathoz hozzátartoztak a populista, kifejezetten durva magyarellenes beszólások, elsősorban a Nemzeti Liberális Párt (PNL) részéről. A résztvevők azt kérték számon Liviu Dragneán, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökén, hogy miért ad annyi engedményt a magyaroknak, miért nem tűznek ki román zászlókat a magyar templomokra Hargita megyében, és Szovátán miért csak magyar nyelvű utcák vannak. Liviu Dragnea válasz nélkül hagyta a hozzá intézett kérdéseket.
A PNL politikusai azonban nem finomkodtak, ha az erdélyi magyarokról esett szó. Az utóbbi hetekben már szinte rendszeressé vált magyarellenesség hevületében Florin Roman azt mondta: „Bár Liviu Dragnea négy koszorút is elhelyezett Cebén, de kedden, Románia parlamentjében eladott egy darabot Erdély román földjéből a magyaroknak”. Arra utalt, hogy a PSD állítólag tárgyalásokat folytatott múlt héten az RMDSZ-szel a közigazgatási törvényről, bár ezt senki nem erősítette meg, sőt Kelemen Hunor konkrétan kijelentette, hogy az új parlamenti ülésszakban az RMDSZ nem tárgyalt a PSD-vel arról, hogy 20%-ról 10%-ra csökkentsék a közigazgatási törvény által előírt anyanyelv-használati küszöböt.
Ludovic Orban PNL-elnök a román nemzeti ünnepekkor szokásos paszulyfőzelék-osztás előtt azt mondta a résztvevőknek: „meglehet, hogy harcba lesznek hívva”, majd a közönséggel együtt elénekelte a Keljetek át román zászlóaljak a Kárpátokon (románul: Treceţi batalioane române Carpaţii) című, a román szélső jobboldal által gyakran zengett katonadalt.
foter.ro; itthon.ma/erdelyorszag

2017. szeptember 11.

Sztrájkba kezdtek Hargita Megye Tanácsának alkalmazottai
apán sztrájkba kezdett Hargita Megye Tanácsának munkaközössége – döntöttek hétfőn délután a testület soron kívüli ülésén. Az anyagilag lehetetlen helyzetbe került Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatósággal vállalnak így szolidaritást, és hívják fel a figyelmet arra, hogy mielőbb megoldást kell találni.
Az intézmény ellátórendszerébe mintegy 1100 gyermek és közel 200 fogyatékkal élő felnőtt tartozik, de a 10 ezret is meghaladja azoknak a száma, akinek különféle segítségeket nyújt az igazgatóság. Az ő ellátásukhoz körülbelül 20 millió lejre lenne szükség.
Az összeg akkora, hogy a megyei tanács képtelen azt saját költségvetéséből fedezni. A hétfői rendkívüli tanácsülésen költségvetés-módosítást hagytak jóvá, különböző összegeket csoportosítottak át a gyermekvédelmi és szociális igazgatóság befektetési alapjaiból a működésibe – emiatt például tűzbiztonsági fejlesztések maradnak el –, továbbá a tej-kifli program alapjából, valamint kisebb összegű megtakarításokból is pénzt juttattak az igazgatóságnak, így körülbelül 90 ezer lejjel segítették ki a nehéz sorsú Hargita megyeieket.
Amint azt Borboly Csaba megyeitanács-elnök kifejtette: a pénzhiány nem csak Hargita megyét érinti, mindenhol komoly fejtörést okozott a szociális és gyermekvédelmi igazgatóságoknak kiutalandó összeg. Ennek oka, hogy 50 százalékkal kellett emelni az alkalmazottak béralapját, viszont a személyzeti költségekre szánt összegeket a korábbi béralap szerint számolták ki.
Más megyék azért vannak szerencsésebb helyzetben, mert az áruforgalmi adóalapból visszatérítendő összegekből fedezni tudták a többletkiadást. Ez a határ menti, valamint a nagy gazdasági erejű megyeszékhellyel rendelkező megyék esetében jelentett nagy előnyt. Továbbá vannak olyan megyék is, amelyek tavalyról megmaradt tartalékalapjukból tudták fedezni a többletköltséget.
Hargita megye nincs ilyen szerencsés helyzetben, ezért a figyelemfelkeltő akcióval sürgetik a megoldást. A japán sztrájk egyébként a fogyatékkal élőket foglalkoztató veszélybe került védett műhelyek megszüntetésére vonatkozó törvénymódosítás ellen is szól, amelyről korábban mi is beszámoltunk.
Kovács Boglárka / maszol.ro

2017. szeptember 11.

Magyarabbak, mint korábban az erdélyi magyar fiatalok
Felmérték az erdélyi fiatalokat, akiknek a fele a jobb megélhetésért elmenne külföldre.
Sokat tanulnának, általában két gyereket szeretnének, de abban már nem biztosak, hogy Erdélyben is szeretnének maradni dolgozni - nagyon sarkítva körülbelül így lehetne összefoglalni a Magyar Ifjúságkutatás 2016 erdélyi eredményeit, amelyben az erdélyi magyar 15-29 éves korú fiatalokra reprezentatív 2000 fős mintán végeztek a székelyföldi (Kovászna, Hargita és Maros megye) és a többi erdélyi részre reprezentatív, 1000-1000 fős almintákkal. A kutatás mintáiban a szórványban élők is reprezentálva vannak, például Szeben megyéből a magyarlakta településekről (Medgyes és egy falu) kérdeztek embereket, de Krassó-Szörény megyéből nem volt mintavétel.
A kutatást az Új Nemzedék Központ kezdeményezte és támogatta. Erdélyben az adatfelvételt a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány végezte, a BBTE Magyar Szociológia Intézetének diákjainak bevonásával, valamint Hargita megyében a Sapientia EMTE és Bihar megyében a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói közül is vettek részt a terepmunkában. Az erdélyi felmérés vezetője Veres Valér, a terepmunka főkoordinátora Szabó Júlia volt. A kutatásról készült gyorsjelentés részletes erdélyi eredményeit Veres Valér szociológus segített értelmezni.
A magyar nemzet egészének a részei vagyunk a megkérdezettek többsége szerint, éljenek Magyarország határain kívül bármelyik nagy régióban. A nemzeti hovatartozás kérdésében az Erdélyben élők 85 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy az országban élő magyarok részét képezik a magyar nemzetnek. A román nemzethez tartozás kérdésében máshogy alakultak az arányok. Az erdélyi magyar fiatalok 55 százaléka gondolja azt, hogy a román nemzethez is tartoznak, míg 37 százalékuk elutasítja ezt a gondolatot.
Amikor arra kérték, hogy határozza meg azt a közösséget, amihez elsősorban tartozik, a fiatalok 45 százaléka magyarnak, 20 százaléka erdélyi magyarnak, 8 százaléka székelynek, 6 százaléka pedig erdélyinek határozta meg magát.
Veres Valér szerint az elmúlt években a magyarságtudat vonatkozásában kisebb hangsúly-eltolódást volt megfigyelhető a fiatalok körében, 2010-hez képest néhány százalékkal növekedett az, hogy a magyar nemzethez tartozónak gondolják magukat, és csökkent az erdélyi magyarokat a román nemzethez tartozónak nyilatkozók aránya. Ezen változás mögött feltételezhetjük a magyar állam könnyített állampolgárság megszerzésével kapcsolatos nemzetpolitikájának hatását is.
"Ugyanezt a jelenséget erősíti meg az is, hogy elsősorban minek tartják magukat. A korábban erősödő regionális identifikáció mintha megtorpanni látszana, és a jelző nélküli magyar megnevezéssel azonosulnak a legtöbben, és az erdélyi magyar, romániai magyar és székely kategóriák csak együttvéve teszik ki az előbbi arányát" - értékelt Veres.
A fiatalok 94 százaléka családban többnyire a magyar nyelvet használja, viszont a közösségi oldalakon 65 százalék kommunikál többnyire magyarul, további 22 vegyesen (magyar, román, esetleg angol nyelven) kommunikál. Kevesen (3-4%) vannak olyanok, akik többnyire vagy kizárólag románul kommunikálnának, fogyasztanának médiát, közösségi oldalakat vagy interneteznének. Az arányok értékeléséhez azért érdemes tudni, hogy a magyar fiatalok nagyjából háromnegyede Hargita, Kovászna, Maros, Bihar és Szatmár megyében él.
Összekapcsolódik az etnikai és a vallási identitás Erdélyben, ezért vallásosabbak, mint Magyarországon vagy Felvidéken. Az erdélyi fiatalok 76 százaléka valamilyen módon vallásos, ebből 24 százalék az egyház tanításai szerint élők aránya, míg 52 százalék azt mondja, hogy a maga módján vallásos, és 11 százalékuk mondta csak azt, hogy nem vallásos.
Az erdélyi válaszadók körében csupán 1 százalék azok aránya, akiket születésükkor nem kereszteltek meg vagy nem jegyeztek be semmilyen egyházi közösségbe. A válaszadók 39 százalékát római katolikusként keresztelték meg, 48 százalék a reformátusok aránya, 1 százalék az evangélikusoké, 1 százalék a görög katolikusoké. Az egyéb egyházi közösségben megkeresztelkedettek aránya 8 százalék, 2 százalék pedig nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésre. A jelenlegi felekezeti hovatartozás alapján 6 százalék egyik felekezethez sem érzi közel magát, 36 százalék a római katolikusok, 44 százalék a reformátusok, 1 százalék az evangélikusok, 1 százalék a görög katolikusok aránya, 8 százalék egyéb valláshoz tartozónak vallja magát, és további 4 százalék a nem tudja/ nem válaszol kategória aránya. A vallásossággal egyetemben a kulturális fogyasztásra, mint az identitás megőrzésének elősegítőjére is rákérdeztek a fiataloknál. "Az erdélyi magyar fiatalok többsége hétköznap többnyire számítógépen, interneten tölti idejét: chatel, zenét hallgat és hasonlók. A hétvégén a leggyakoribb tevékenység a barátokkal való találkozás „együtt lógás”, beszélgetés kerül előtérbe, de akkor is jelentős az online tevékenységek aránya" - mondta az eredményeket összegezve Veres.
A kérdőívben felsorolt kulturális terek és szabadidő eltöltésére alkalmas helyszínek közül az erdélyi fiatalok a kávéházat, teaházat jelölték meg legmagasabb arányban, 86 százalék választotta ezt a helyszínt, mint olyat, ahol évente többször is megfordul. Ugyanakor 60 százalék feletti értéket vett fel az éttermekbe, a sörözőkbe és borozókba, valamint a plázákba járók aránya is. Az évente többszöri könnyűzenei koncertre járók aránya 60 százalék, míg könyvesboltot a válaszadók 57 százaléka szokott látogatni. Az erdélyi fiatalok fele évente legalább néhányszor jár kiállításra, múzeumba, valamint könyvtárba. A konditerembe járók aránya 37 százalék. 20 és 30 százalék közé esett azok aránya, akik művészfilmeket néznek, művészmozikba, táncházba vagy komolyzenei hangversenyre járnak.
Még nőtlen vagy hajadon többségük, de gyereket szeretnének. Erdélyben a 15–29 éves korosztályban a válaszadók 76 százaléka nőtlen vagy hajadon, 13 százalék a házasok aránya, és 9 százalékos az élettársi kapcsolatban élők aránya. A párkapcsolatban élők 85 százalékának párja magyar, 7 százalékának van román házastársa vagy párkapcsolati partnere, a társak 2 százaléka roma és 1 százalék valamilyen egyéb nemzetiségű. A gyerekvállalási kedv Erdélyben 2,3 átlagosan, ami azt jelenti, hogy a megkérdezettek többsége 2 gyereket tervez. Ez nagyjából megfelel a Kárpát-medencei átlagnak: Kárpátalján 2,4, Vajdaságban 2,2, Felvidéken 1,9, míg Magyarországon 2,1 a tervezett átlagos gyerekszám. Egyelőre azonban inkább tanulnak a fiatalok: a megkérdezett korosztály közel fele (48 százalék) még tanul, és magas arányban (49 százalék) terveznek még továbbtanulni, túlnyomó részük egyetemen. A kutatott négy nagy régió közül egyébként Erdélyben volt a legmagasabb a még oktatásban lévő, és a tanulmányaikat folytatni szándékozó fiatalok aránya. Veres ugyanakkor elmondta azt is, hogy a korábbi kutatások szerint, a román fiatalokhoz képest az erdélyi magyarok nagyobb arányban végeznek két egyetemet, vagy két mesterit.
Veres a 2011-es népszámlálást hozta fel referenciának, ami szerint a romániai 25-29 éves fiatalok 33%-a végzett már egyetemet. Akkor a magyar nemzetiségű 17 éves fiatalok 93,5 százaléka tanult még, a 20 éves magyar fiatalok 44 százalék volt beiskolázva, és 35,5 százalékuk pedig már egyetemen tanult, a 25 éveseknek pedig még 10,8 százaléka tanult. A tanuló magyar fiatalok aránya 2016-ig még kissé emelkedett az öt évvel korábbi állapotokhoz képest. Tehát a 15-24 éves fiatalok többsége még tanul, középiskolában vagy egyetemen, míg utána már a nagy többség végez és dolgozni kezd, vagy munkát keres.
Többnyire elégedettek a jelenlegi életszínvonalukkal a baráti- és párkapcsolataikkal, de ennél alacsonyabb, átlagos szintű az elégedettségük a jövőbeli kilátásokkal, anyagi helyzetükkel és a munkavállalási lehetőségekkel. Egy 1-től 5-ig terjedő skálán a baráti kapcsolataikat 4,3-ra értékelték, ezzel a legelégedettebbek. A második legmagasabb pontszámot két kategória, az élettel való általános elégedettség és partnerkapcsolatokra vonatkozó válaszlehetőség érte el 3,8–3,8-as átlaggal. A jelenlegi életszínvonalra vonatkozó mutató 3,7-et ért el, ezt a tanulási lehetőségekkel való elégedettség követte 3,6-os átlagponttal. A személyes élettervek megvalósulásának esélyei és a jövőbeli kilátások kategóriák azonos értéket kaptak, 3,5-ös átlagra értékelték. Egy tizedponttal maradt le az anyagi helyzet, végül a felsorolásban a munkavállalási lehetőségek kategóriája szerepelt leggyengébben, 3,2-es értékkel.
Ennek fényében nem véletlen, hogy az erdélyi fiatalok körében a jobb megélhetés reményében felmerül az elvándorlás gondolata, illetve az sem, hogy 10 megkérdezettből közel 2 már dolgozott külföldön. Az erdélyi fiatalok 15 százalékának volt már állása magyarországi munkahelyen, és 18 százalékának más külföldi országban. A jövőben a 15-29 éves korosztály 47 százaléka dolgozna, míg 36 százalékuk biztosan nem dolgozna Magyarországon. Ha más országokba irányuló (munkavállalás céljából történő) mobilitási szándékot nézzük, akkor az erdélyi magyar fiatalok 57 százaléka menne el, és csupán 26 százalékuk maradna biztosan itthon. A végleges külföldi letelepedést a megkérdezettek 22 százaléka tervezi, míg tanulás céljából 19 százalékuk tervez külföldre menni a közeljövőben. Transindex.ro

2017. szeptember 11.

Ígéretet tettek az ukrajnai kisebbségek anyanyelvhasználatának biztosítására
Ukrajna a jövőben is biztosítja az ország területén élő nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát - reagált Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter hétfőn a Twitter közösségi portálon a kijevi parlament által a múlt héten elfogadott új oktatási törvény miatti külföldi tiltakozásokra.
Ukrajna a jövőben is mindent megtesz az ukrán nyelv fejlődéséért, és szavatolja a nemzetiségi kisebbségek anyanyelvének használatát, mert ez kötelessége - szögezte le a miniszter.
Az UNIAN ukrán hírügynökség által idézett bejegyzésben Klimkin ígértet tett arra, hogy az ukrán külügyminisztérium a héten bővebb információkat is közzétesz az oktatási törvényről. "A megvalósítás módján dolgozunk, nem érzelmi értelmezésen" - fűzte hozzá a tárcavezető.
Az ukrán parlament múlt kedd esti ülésén fogadta el a módosított oktatási törvényt, amely jelentős új változásokat hoz a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásában.
Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a jogszabályt értelmezve korábban az MTI-nek kifejtette, hogy az új törvény három év átmeneti idő után megszünteti a kizárólag kisebbségi nyelven folyó oktatást az ukrajnai iskolákban, csak az óvodai és az általános iskolák első négy osztályában engedélyezi a nemzetiségekhez tartozó gyermekeknek az anyanyelven való tanulást, de azt is az ukrán mint államnyelv mellett, és csak önkormányzati oktatási intézményekben, az államiakban viszont nem. maszol.ro

2017. szeptember 11.

Az a fontos, hogy együtt vannak – a megszüntetett katolikus gimnázium tanévnyitóján jártunk
Bár most már hivatalosan „bolyaisoknak” számítanak, továbbra is katolikus gimnazistáknak tartják magukat a megszüntetett marosvásárhelyi magyar iskola diákjai. Hétfőn délelőtt a tanévnyitójukon vettünk részt.
Becsengettek hétfőn a megszüntetett marosvásárhelyi katolikus gimnázium diákjai számára is. A gyerekek ettől a tanévtől hivatalosan a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz tartoznak, de továbbra is az egyház tulajdonában lévő iskolaépületbe járnak. A tanévnyitót azonban a Belvárosi keresztelő Szent János plébániatemplomban tartották.
„Mindannyian diákok vagyunk, egy nagy-nagy feladat megoldásában vagyunk érdekeltek, amit mások készítettek elő nekünk” – fogalmazott Balla Imre iskolalelkész az ünnepségen. Arra is felhívta a figyelmet, hogy hiányoznak az új arcok, most is ugyanazokkal telt meg a templom, akik a tavalyi évkezdőn is jelen voltak.
Az iskolalelkész arról is beszélt, hogy a talentummal, amit mindneki Istentől kap, gazdálkodni kell, és nem szabad a félelemtől indíttatva elásni, kamatoztatni kell azt. „Nem lehetünk a félelem, a meghunyászkodás alakjai. Ne mások mondják meg, hogy hogyan éljünk, ne kívülről határozzák meg a mottónkat, hanem mi belülről éljük meg azt” – hangsúlyozta.
Ezt követően felolvasta a Római Katolikus Egyház Státusának a szeptember 10-én megfogalmazott sajtónyilatkozatát arról, hogy bár a diákok tanuláshoz való joga nem sérült, a szabad iskolaválasztásé igen, mivel az oktatási minisztériumban nem talált meghallgatásra a az egyház és a szülők kérése. Mivel az iskola jogilag megszűnt, a Státusnak az önkormányzattal kötött szerződése is hatályát veszíti, az Unirea Főgimnáziumnak pedig ki kell költöznie az épületből – emlékeztetett. A templomi ceremónián részt vett és a szószékhez lépett Tamási Zsolt is, akit a korrupcióellenes ügyészség eltiltott igazgatói feladatának végzésétől.
A templomból a Római Katolikus Teológiai Líceum zászlajával az élen a diákok és tanáraik, illetve az őket kísérő szülők a volt katolikus gimnáziumba vonultak, és az épület udvarán folytatták a tanévkezdő ünnepséget. Ott elsőként Mátéfy István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója mondta el biztató szavait, hangsúlyozva, hogy 362 diáknak, aki egy héttel ezelőtt még azt sem tudták, hol kezdik az iskolát, megoldódott a helyzete. Székely Szilárd tanár, a gimnázium volt igazgatója a végén arra kérte a diákokat, hogy menjenek haza, az első iskolai nap ezzel véget ért. Kedden az osztályfőnökökkel kezdik a napot.
„Ebbe belenyugodni nem lehet”
„Csalódottak vagyunk, nem erre a megoldásra számítottunk” – mondta Székely Szilárd a Maszolnak. Szavai szerint abban bíztak, hogy az iskolájuk struktúrája megmarad és a Bolyai fiókintézményekként folytatják, nem osztályonként széttagozódva. Ez azzal jár, hogy ha az iskola újraalapításáról lesz szó, a mostani osztályokra nem lehet alapozni, hiszen azok mostantól a Bolyai osztályai – magyarázta a volt igazgató.
A tanórákat továbbra is a régi helyükön, az eddigi osztálytermekben tartják, az igazgatóság viszont a Bolyaiban működik. A tanárok viszont holnap kapják meg újból tantárgyaikat, akkor tudják meg, hogy ki hol tanít, de az is elképzelhető, hogy a cikluskezdő osztályok hiányában egyes tanerőknek más iskolákban is munkát kell vállalniuk.
Vass Levente parlamenti képviselől, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke érdeklődésünkre úgy értékelte a jelenlegi helyzetet, hogy a tanügyi minisztériumban nem volt politikai szándék a helyzet megoldására. „Ebbe a helyzetbe belenyugodni nem lehet” – hangsúlyozta a politikus, hozzátéve, hogy újra kell indítani az iskola jogi besorolását. Az RMDSZ-szervezet a jogászokkal tanácskozik arról, hogy jogilag megszűnt a katolikus iskola, vagy sem.
Megmaradt a közösség
A gyerekeket nem nagyon érdekli, hogy az igazgatóság éppen hol működik, vagy hogy adminisztrációs szempontból hová tartoznak – mondták a szülők közül többen is érdeklődésünkre. Számukra az a fontos, hogy együtt vannak, megmaradt a közösség, amelynek tagjai. „Szerettünk volna békésebb, nyugodtabb hangulatban készülni, de végül is sínen vagyunk. Nekünk, szülőknek az volt a fő cél, hogy a közösség megmaradjon a tanító nénivel, felvehessék a gyerekeink az egyenruhát, amit büszkén viselnek” – válaszolta Maszolnak Kovács Edina édesanya.
„Sajnos ilyen nyomásgyakorlásra volt szükség ahhoz, hogy ez a döntés is megszülessen, de ez az ami még jobban összetartja ezt a közösséget” – mondta egy másik édesanya. „Mi bízunk abban, hogy helyreáll minden és a katolikus gimnázium diákjaiként fogják befejezni az iskolát ezek a gyerekek” – erősítette meg a szülő, aki gyermekét hetedik osztálytól íratta be az iskolába, hozzátéve, nem tartott attól, hogy megszűnik, vagy felszámolják a közösséget.
Antal Erika / maszol.ro

2017. szeptember 11.

A Funarhívő bulvárminiszter
Szilágyi Aladár rövid összeállítása arról, hogy kit tisztelhetünk a román kulturális tárca vezetőjében. Röhejes centenáriumi programkínálat ígérkezik, bár nem biztos, hogy kedvünk lesz nevetni.
A legújabb, júliusban egybekotyvasztott román kormány művelődés- és nemzeti identitásügye (ez a tárca hivatalos elnevezése!) a lehető legjobb kezekbe került. A kultúráért felelős miniszter, Lucian Romaşcanu nagy tapasztalatokkal rendelkező, sokoldalú vezető, hiszen hol reklámügynökségek menedzsereként, hol imilyen-amolyan tévétársaságok szakértőjeként, illetve igazgatójaként, s ami témánk szempontjából a legfontosabb: több szenzációhajhász bulvárújság, celebek magánéletén csámcsogó, intimitásait lefetyelő hecclap kiadójaként is excellált. Ez irányú áldásos és jólfizetett tevékenységét 2016-ban szakította félbe, amidőn hirtelen felülkerekedett benne a politika iránti elhivatottság érzése. Sikerrel indult a parlamenti választásokon, és biztos befutóként Buzău megye egyik szenátora lett a PSD színeiben. Menten megválasztották a Szenátus Kulturális és Médiabizottsága elnökévé. Ilyen szakmai karrierrel a háta mögött nem csoda, hogy amikor saját pártja – sikeres bizalmatlansági indítványával – felszámolta a saját kormányát, és kiebrudalta a hűtlenné vált és csúnya Sorin Grindeanut a Victoria palotából, majd helyébe a hűséges és szép Mihai Tudosét ültette, az újsütetű kormányfő tüstént maga mellé emelte kabinetjébe a nagy- és sokérdemű Lucian Romaşcanut.
Talán a szülőföld hívásának engedve, vagy éppenséggel kulturális tárcája másik fele: a nemzeti identitásügy iránti felelősségtudatból látogatott haza, Buzău városába. A Dáko-román civilizáció nemzetközi kongresszusa – ami július végén zajlott – az első olyan nagyszabású rendezvény volt, amelyen Romaşcanu miniszteri minőségében vett részt. A tudományos szimpózium felkért előadói között a dák kultúra, a kontinuitáselmélet olyan kiváló szakértői szerepeltek, mint dr. Mircea Chelaru hadseregtábornok, volt vezérkari főnök, avagy dr. Gheorghe Funar, Kolozsvár hajdani polgármestere. Utóbbi uraság, aki eddigi kutatásaival, illetve az azok alapján írt értekezéseivel bebizonyította, hogy Jézus Krisztust dák anya szülte, Albert Einstein pedig Mihai Eminescutól plagizálta a relativitáselméletet, most azzal nyűgözte le hallgatóságát, hogy a legősibb matematikai tudás szülőföldje Dácia volt. Mindez egybevág azokkal a kongresszuson elhangzott tudományos közlésekkel, melyek szerint a Zamolchsishez kötődő dák egyistenhit a zsidó és a keresztény monoteizmus közvetlen előzménye, avagy a dák nyelv minden európai nyelv ősnyelve, mi több: a mai írásbeliség a géta-dák írásbeliségen alapul stb, stb.
Nos, a hívatlanul-váratlanul betoppant díszvendég, Lucian Romaşcanu – ugyan nem ülte végig a kétnapos tudományos szessziót –, mielőtt távozott volna, a sajtónak nyilatkozva kijelentette, hogy a magáévá tette a konferencia szellemiségét, és tapasztalt kulturális menedzserként támogatni szándékozik annak promoválását. Sokra értékelte Funar és elvtársai tevékenységét: „Szeretném, ha az önök valamelyest szűkkörű szenvedélye kiterjedne a mainstream szférájába, a nemzeti oktatás fő irányvonalába. A fiatalság számára vonzóvá kell tennünk az anyanyelvet, meg kell győznünk őket arról, hogy ez az igazi történelem, erre kell építkezniük. Rendkívül nyitott vagyok arra, hogy az ön itteni kollégáival együtt haladva, javaslatot tegyünk a tanügyminiszternek az oktatási program ilyen irányú kiegészítése érdekében. (…) Kívánom, hogy az önök elkövetkező kongresszusait a fiatalok népesítsék be, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy az itt megjelentek immár az igazi, nemzeti román történelmet mondják a gyermekeiknek, unokáiknak. Hiszen 2018 rendkívül fontos esztendő lesz a mi történelmünk szempontjából. Kérem, gondoljanak ki olyan programokat, amelyek felmutatják ezeket az igazi kincseket a fiatalok számára.”
Romaşcanu nem véletlenül emlegette a centenáriumot. Ugyanis számos komplikáció kerekedett 1918. december elsejének századik évfordulós megünneplése körül. Függetlenített főigazgatóságot hoztak létre, parlamenti szakbizottságokat, területi egyleteket alapítottak stb., csak éppen az előkészületek koordinálása nem jött össze. A miniszter – miután elismerte, hogy a kormány még mindig nincs felkészülve a 2018. január elsejével induló centenáriumi évre –, elérte, hogy a főigazgatóság az ő felügyelete alá kerüljön. Tárcaközi bizottság létrehozását is kezdeményezte. „Gyors és hatékony tűzoltómunkára van szükségünk – keménykedett –, ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk.” Arról viszont, hogy miként kerül elosztásra a centenáriumra szánt több millió euró, egyáltalán: mit tartalmaz az országos projekt, a miniszter nem volt hajlandó nyilatkozni a sajtónak, mert… az szolgálati titok (secret de serviciu)!
Daniel Şandru, aki a Cioloş-kormány idején államtitkári minőségben felelt az előkészületekért, kijelentette: „A jelenlegi kormány kapkodása merénylet a román társadalom történelmi emlékezete ellen. (…) Az előkészítést a legszegényebb tárcára, a kulturális minisztériumra bízták, amely ráadásul a bombasztikus-populista »nemzeti indentitás minisztériuma« nevet is viseli. Eddigi félelmem meggyőződéssé vált: a legjobb esetben úgy fogjuk megülni Románia Centenáriumát, ahogy mi legjobban képesek vagyunk rá: nevetségessé tesszük a világ előtt, hazafiaskodó, nemzetieskedő, mindenek feletti ősiségünket harsogó szónoklatokkal, dák zászlókkal, kalusárokkkal és egyéb giccses népieskedéssel.” erport.ro

2017. szeptember 11.

Szolga népek Bábele
Szeretnék egyetérteni az emberekkel abban, hogy márpedig Romániában magyarellenes, ártatlan provokáció – úgy fordítanám székely-magyar nyelvre, hogy hergelés – nincs. Az ókori Róma jogrendjében – Napóleon törvénykönyve is átvette, ma is érvényes – a gyilkolási, bűnözési szándékot épp úgy büntetik, mint a tettet.
Székelyudvarhelyen, az állítólag nem is létező Székelyföldön csinos kis román cirkuszt hamisítottak a magyar kiszolgálónő ellen. Ismerjük az ügyet. Nem ártatlan, de nem ám a nyitás előtti román „vásárló” kihívó, a fiatal magyar lányt megalázó, hamisított videofelvétele, miegymás.
Én vettem a bátorságot – dehogy is a fáradságot! –, dologidőben, minden rosszindulat nélkül bejártam a nagypiacot, nézelődtem ott, ahol naponta megfordulok, és ahol egy magyar asszony azt válaszolta nekem egy alkalommal, úgy 4 éve a kérdésemre, „miért nem írja ki magyarul is, mit árul”, hogy a piac ellenőrzői megtiltották. Na, akkor se hittem, és ma sem.
Nézelődtem. A piac 3/4-ét a román árusok uralják. Csak „menet közben” rögzítettem magamban és a leendő olvasók kedvéért, ha így haladunk, akkor tényleg igaza lesz Valentin Roman újságírónak (írtunk róla minap), hogy „megadhatják nekünk a teljes autonómiát, ám akkor mi, székelyek, éhen és iskolai műveltetés nélkül kihalunk…”
Nocsak!
A piacon négy helyen találtam magyar nyelvű árumegnevezést (is). A többi román. A magyar árus sem használja a magyar megnevezést! És ezt én most úgy nevezem, hogy a minden-mindegy belenyugvás kórságtünete. Akkor meg kikért dörgedelmezünk? Kiknek a gyermekeiért? Hiszen innen csak egy lépés már a falunapok, a kürtőskalács, a harangszó és a zsoltár betiltása!
Az újságárus ablakára kiírva: ADAOS COMERCIAL. Egyéb semmi mellette, alatta, fölötte. No, nem azért járom a várost, hogy sírjak vagy nevessek. A textilpiacon kiírva: ZAMACO IMPEX, és hogy ne legyen egyedül föltűnő, odébb ez írva: ECMON. És hogy túl korán ne kiáltsak égbe, pár méterrel odébb kiírva, hogy croitorie–varroda. Kedves vásárló és olvasó, higgye el, ez kissé megnyugtatott.
De besettenkedem a piaci gyógyszertárba, úgy, ahogy édesanyám tanított, levett kalappal, és ott egy hosszú román felirat. Kérdezem a kedves magyar főnöknőt, mit jelent. Mondja, itt ülhet le a beteg a gyógyszerésszel megbeszélni… És magyarul miért nem írja? – Hogyne, azonnal kitesszük, semmi akadálya.
Én elköszöntem, hogy megkérdezhessem, mi az akadálya annak, hogy magyarul írják ki pl. a vendéglő nevét ahelyett, hogy: GANÉSA URBANIZÉ GARDEN. Szinte látom, hogy a Párizsból beözönlő franciák fordulnak is vissza: nincs ganyéza, akkor meg nem eszünk itt!
És itt a nemzetelhagyás ringyoid jele: FRESTILLERS Kézdivásárhely, Molnár Józsiás park. Istenem, ha ezt látná a kiváló férfi, Molnár Józsiás, a ’48-as forradalmár katonatiszt meg a fia, aki 1892-ben mondotta a magyar parlamentben: „van a királyi koronának egy kincse, Erdély, ahol ha nem élnének a székelyek, a korona már régen elveszítette volna…” Hát ezek szerint mi visszük veszendőbe taknyosul azt, amit Molnár Józsiásék, Csutak Vilmosék, László Ferencék megmentettek.
Ha ma Sepsiszentgyörgyön, a Bălcescu utcában ez olvasható egy kávézó tábláján: SAINT GEORGE TATTOO E PIERCING, és odébb emez: DESKJET INK ADVANTAGE, és a Székely Mikó Kollégium földszintjén, a szép főtéren: GUINNESS IRISH PUB, akkor miért is szájalunk költőkként és politikusokként? És rég várom a választ.
A Dona Gyógyszertárban egyetlen magyar tájékoztató, egy magyar szó nincs. Kérdeztem halkan a gyógyszerészt – neki sem volt szava. És EZ is jellemző. Néma gyermeknek… És itt van a kínai nagykereskedés a központban: egyetlen ember tud magyarul, akit meg- és elé kell keresnie a vásárlónak, mert mindenki román, és szót se tud magyarul!
Megkeresem a megsértett udvarhelyi lányt, vigasztalom. A mai román sajtó szerint (Ady: Vajon lehet-e jobbra várni?/ Szívünk és lelkünk fáj bele./ Vajon fölébred valahára/ e szolga népek bábele?) a magyarok felelősek a gyűlölködésért. Nem igaz. Az egyik román politikus mondta: „karóba kellene húzni a magyarokat is, nem csak az elaljasodottakat.” És Radu Banciu állatoknak nevezi a romániai magyarokat.
Szeretve tisztelt olvasóm, ezt akartam megbeszélni sokadszor Veled.l
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. szeptember 11.

Saját 95 pontot állít össze az Erdélyi Református Egyházkerület
Nem várt érdeklődést váltott ki az Erdélyi Református Egyházkerület felhívása, hogy 500 évvel a reformáció után fogalmazza meg a magyar közösség a saját 95 pontját arra nézve, mit hogyan változtatna meg a jelenlegi egyházon, hogy az még inkább hasonlítson arra az egyházra, ami az első pünkösdkor megalakult – számolt be a Krónika érdeklődésére Bardócz Csaba lelkipásztor, a kezdeményezés szervezője.
Mint részletezte, az ötlet a ReforMaraton 500 elnevezésű rendezvényhez kapcsolódik, ami arról szól, hogy 500 óra alatt Luther 95 tételének magyar változatát – amely nemcsak a protestáns egyházak, hanem a katolikus egyház életében is jelentős változásokat hozott – Wittenbergből elviszik minél több Kárpát-medencei közösséghez. Megtudtuk, a felhívásra eddig 17 javaslat érkezett, de sokan jelezték, hogy dolgoznak a saját tételeiken, pedig nem is olyan régóta tették azt közzé. „Miközben végigjárjuk a Kárpát-medencét, felhívjuk a figyelmet kezdeményezésünkre, hiszen október 21-e a határidő, mert ekkor ér véget a ReforMaraton is, arra számítunk, hogy addigra mindenki, akinek van gondolata, azt papírra veti” – magyarázta Bardócz Csaba. Kérdésünkre elmondta, az eddig beérkezett 17 javaslat közül több a lelkiség megerősítését tűzi ki célul.
Szintén többen javasolták, hogy újra kellene gondolni az egyház zenéit és egy kicsit a mai kor emberének ízlésvilágához közelíteni. „Ne a régi ízlésvilághoz ragaszkodjunk, hiszen a mai gyerekek, fiatalok, de már a középkorúak is teljesen más zenei kultúrán nőttek fel, amikor templomba mennek, vagy egyházi eseményen vesznek részt, az ottani zene ne legyen távoli a számukra” – foglalta össze a javaslatot tevők érvelését Bardócz Csaba. Elárulta ugyanakkor, nem is hitte volna, hogy azonnal ekkora érdeklődést vált ki a felhívásuk, inkább arra számított, hogy a ReforMaraton során elvégzett népszerűsítő munka után érkeznek majd be a javaslatok. Egy egyetemista például megkérdezte, hogy van-e bármilyen jellegű korlátozás, írhat-e ő egymaga több javaslatot.
„Semmilyen korlátozást nem vezettünk be, mert nem az a cél, hogy minél hamarabb összegyűljön a 95 tétel, és hamar lezárjuk.
Az azonos vagy hasonló tartalmú javaslatokat majd összefésüljük, és azok egy pontot alkotnak a 95 közül. A lényeg, hogy mindenki úgy érezze, hogy az, amit ő javasolt az célba ért, de szükség van a szerkesztésre is, hogy ugyanaz a javaslat ne szerepeljen többször is” – magyarázta Bardócz Csaba.
Hozzáfűzte: abban bíznak, azon is elgondolkodnak az emberek, hogy Luther eredeti 95 pontjából hány valósult meg, és hány megvalósítása várat még magára, ez újabb ötleteket adhat számukra. Rámutatott egyúttal: Luther 95 pontja óta eltelt 500 év alatt sok minden változott, új kihívásokra kell megtalálni a választ.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

2017. szeptember 11.

MOL: tiszteletben tartjuk az ország különböző régióiban élő kisebbségeket
Kiállt a többnyelvű kommunikáció és a Székelyföldet ábrázoló turisztikai térkép forgalmazása mellett a MOL, amelyet Traian Băsescu volt államfő az autonomista törekvések támogatásával és népszerűsítésével vádolt meg.
A MOL Románia az MTI-hez szombat este eljuttatott közleményében közölte: vállalati politikájának része az ország különböző régióiban élő közösségek és kisebbségek tiszteletben tartása, s ez a töltőállomásaikon történő többnyelvű kommunikáció révén valósul meg.
A magyar kőolajipőari társaság hazai leányvállalatának közlemény szerint a MOL 208 romániai töltőállomásán a turistákra való tekintettel helyeztek el olyan térképeket, amelyek az egyes régiók látványosságait népszerűsítik.
„Ilyen térképek vannak kihelyezve Moldovában és Brassóban is” – közölte a Mol Románia, hozzátéve, hogy a térképek azért négynyelvűek, hogy ezáltal is hatékonyabban népszerűsíthessék az ország különböző régióiban található legérdekesebb turisztikai látványosságokat.
Mint arról beszámoltunk, A MOL benzinkutak bojkottjára szólította fel a romániai autósokat szombaton Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, aki a Székelyföldi legendárium csapatának turisztikai térképére utalva azt sérelmezte, hogy a benzinkutaknál „az autonóm Székelyföld” térképét forgalmazzák. Băsescu hangsúlyozta, hogy mindezt „Magyarország kereskedelmi társasága teszi”, amelyet Románia készségesen fogadott a területén.
„Kedveseim, akiknek autójuk van, ne vásároljatok ezután üzemanyagot a MOL-tól. Annyi más forgalmazó van, ne vásároljatok a MOL-tól, mert egyetlen társaság sem engedheti meg magának, hogy annak az országnak az alkotmánya ellen kampányoljon, amelynek a területére beengedték. Hogyan is hirdetheted a MOL benzinkutaknál osztogatott szórólapokon Székelyföld autonómiáját, amikor egy olyan ország területén fejted ki a tevékenységedet, amely alkotmánya világosan kimondja: Románia egységes állam? Az egységes állam nem jelent olyan államot, melynek autonóm enklávéi vannak” – idézte az Agerpres hírügynökség Traian Băsescunak a tengerparti Neptun üdülőhelyen tett kijelentését. Krónika (Kolozsvár)

2017. szeptember 11.

„Megtanítaná” magyarul az intézményeket a Bihar megyei EMNP
Bízik abban Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke, hogy a diszkriminációellenes tanács jogerős döntésének birtokában békés úton is el lehet érni, hogy magyarul is lehessen intézni a hivatali ügyeket a nagyváradi városházán, ugyanakkor magyar nyelvű kommunikációt várnak el az RMDSZ-es vezetésű Bihar megyei önkormányzattól is.
Magyar nyelvű ügyfélszolgálatot és hivatalos tájékoztatást kér immár írásban is az amúgy magyar vezetésű Bihar Megyei Tanácstól az Erdélyi Magyar Néppárt – vonatkozó kérésüket pénteken iktatták a megyeházán. Ezt megelőzően sajtótájékoztató keretében számolt be a nyelvi jogok terén elért eddigi eredményekről Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke, valamint Menyhárt Gabriella ügyvéd, és az eseményen jelen volt Molnár Csongor is, aki magánszemélyként tett feljelentést az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a nagyváradi városi önkormányzat ellen még 2013-ban.
Azt kifogásolta, hogy a városháza honlapján nem jelennek magyarul a tanácsi határozatok, az üléseket összehívó közlemények, mint ahogy magyar ügyfélszolgálat és magyar nyelvű formanyomtatványok sincsenek.
A diszkriminációellenes tanács egyértelműen kimondta, hogy ezáltal sérül a mintegy 50 ezres váradi magyar közösség anyanyelvhasználati joga, és – egyetlen kivétellel – 30 napot adott a helyzet rendezésére. A kivételt a formanyomtatványok jelentették, mivel az RMDSZ 2012-es választási kampányban lefordított néhány formanyomtatványt, így azok hiányát nem lehetett felróni az önkormányzatnak, pedig azóta sem elérhetőek. Az akkor is Ilie Bolojan Nemzeti Liberális Párti (PNL) polgármester által vezetett városháza megfellebbezte a döntést, de alapfokon a váradi ítélőtábla, majd idén májusban a legfelsőbb bíróság is elutasította az óvást, így immár jogerős a diszkrimináció ténye.
A májusi ítélet indoklását a napokban kapták kézhez, Csomortányi István pedig bizakodó, azt mondja, a határozat birtokában tárgyalásokat kezdeményeztek az önkormányzattal polgármesteri, alpolgármesteri szinten, és az eddigiekben azt tapasztalták, hogy van nyitottság a helyzet rendezésére.
Kérdésünkre elmondta, a magyar nyelvű ügyintézés, a közérdekű információk, tanácsi határozatok, összehívók esetében várható siker, ezekre ugyanis törvény kötelezi az önkormányzatot.
Hasonló elvárásokat fogalmaztak meg ugyanakkor a néppártosok az RMDSZ-es Pásztor Sándor által vezetett megyei önkormányzat felé is, felhívva a figyelmet arra, hogy a megyei tanácsnál még rosszabb a helyzet, mint a városinál, hiszen míg Nagyvárad hivatalos honlapja „tud magyarul”, a megyei tanács kizárólag románul tájékoztat.
„Ez az első beadványunk a megyéhez az anyanyelvi jogok témájában, a sajtón keresztül üzentünk már, és személyesen is jeleztük. De eltelt másfél év, és nincs előrelépés. Külön szégyen, hogy egy magyar ember áll a megye élén” – fogalmazta meg Csomortányi. Leszögezte ugyanakkor, hogy amennyiben beadványuk nem jár sikerrel, ezt is peres útra terelik.
Mint ahogy a Bihar megyei prefektúra ellen is pert indítanak, amennyiben a hétfői határidőig nem adnak választ a nemzeti szimbólumok használatával kapcsolatos néppárti kérdésre, vagy azt a választ adják, amit korábban a városházának, vagyis hogy más állam zászlaját csak a román zászló kíséretében lehet használni.
Hétfőn telik le a harminc nap, amióta a kérésüket iktatták, augusztus 10-én még abban bíztak, hogy a 21-ei virágkocsis felvonulásig választ kapnak, de nem így történt, és egy férfitól el is vették a rendőrök a magyar zászlót, s sajtóbeszámolók szerint a menetben helyet kapó táncosok egy csoportjának sem engedték, hogy a magyar lobogóval vonuljanak végig a városon. Holott – emlékeztetett Csomortányi István – a megyei kormányhivatal által idézett törvényi előírás csak az intézményekre és hivatalos ünnepekre vonatkozik.
Bálint Eszter / Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 5161-5190 | 5191-5220 | 5221-5250 ... 7621-7649




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998