Az Európa Tanács jogi bizottsága meghallgatta Frunda György szenátor, az Európa Tanács monitoring bizottsága elnökének a nemzetről szóló tanulmányát. Frunda György elmondta: a tervezetben azt hangsúlyozta, hogy nem szükséges a nemzet fogalmára egy új megnevezést keresni, az a cél, a mentalitást tegyék rugalmasabbá, a nemzeteket toleránsabbá. Frunda kijelentette: arra kell törekedniük, rákényszerítsék a tagállamokat, hogy a nemzeti kisebbségeknek biztosítsák a jogait. A szenátor szerint két kategóriája van a nemzet fogalmának. Az egyik a francia modell, amely nem ismeri el a nemzeti kisebbségeket, azaz az egy ország – egy nemzet elv. A másik az angolszász mentalitás, amely elismeri, hogy nemzetek részei élhetnek máshol is, mint az anyanemzet. A jogi bizottság tagjai közül főleg Adrian Severin emelt kifogást a nemzet fogalmának a kisebbségek oldaláról való megközelítése ellen. Ugyancsak a tanulmány ellen agitált Erik Jürgens képviselő, egyetértésben Severinnel. (Köztudott, Erik Jürgens volt az a képviselő, aki annak idején elmarasztaló jelentést tett a magyar státustörvényről.) A két képviselő azt szorgalmazta, hogy ne tárgyaljanak a dokumentumról. Frunda György felkérte az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát, hogy a tervezetet a tagországok írják alá és ratifikálják a Nemzeti Kisebbségi Keretegyezmény, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és az Önkormányzatok Európai Chartája értelmében, amelyek a nemzeti kisebbségek identitása és önazonossága megőrzésének alapvető eszközei. Ugyanakkor kérje fel a nemzeti parlamenteket, biztosítsák a kulturális autonómiát a nemzeti kisebbségek számára a nemzetközi egyezmények alapján, illetve, hogy az Európa Tanács dolgozzon ki egy új mellékletet az Európai Emberjogi Egyezményhez oly módon, hogy minimális jogi standardokat állapítson meg a nemzeti kisebbségek számára, ez a protokollum pedig legyen majd jogi eszköze az Európai Emberjogi Bíróságnak. Frunda szerint ezen protokollum alapján az Európa Tanács 46 tagországának bármely nemzeti közössége vagy bármely nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogsértés esetén az európai bírósághoz fordulhat. /Mózes Edith: Frunda György bemutatta a nemzetről szóló jelentését. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. május 26.
Három török egyetem bejelentette, hogy elhalasztja azt a tudományos konferenciát, amelyet az oszmán birodalombeli örmények múlt századbeli tömeges lemészárlásának szenteltek volna, teret adva a népirtást tagadó hivatalos ankarai politikát bíráló felszólalásoknak is. A háromnapos konferencián, amely május 25-én nyílt volna meg az isztambuli Bosporus Egyetemen, először hangzottak volna el a hivatalos álláspontot megkérdőjelező tudományos értekezések a török történelem sötét fejezetéről. A konferencia elhalasztása mutatja, hogy Ankara még mindig nem tűri a hivatalostól eltérő véleményeket. A tudományos eszmecsere elnapolását kiváltó parlamenti beszédében Cemil Cicek igazságügyi miniszter árulásnak és „a török nép hátba döfésének” nevezte a rendezvényt. A hivatalos politika indulatosan visszautasítja, hogy szándékos népirtó hadjárat során megöltek mintegy 1,5 millió örményt. Törökország szerint az örményeket az oszmán birodalom összeomlásakor kitört zavargások idején ölték meg. /S. M. L.: Tabu marad az örmény népirtás Törökországban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 26.
Borbély László középítkezésügyi és területrendezési miniszter progamot dolgozott ki az árvízsújtotta helységek megsegítésére, az összeomlott házak újjáépítésére. Az ütemtervet sajtótértékezletén ismertette. Június 20-án megkezdődik az árvízsújtotta területeken az összedőlt lakások újraépítése. Különbizottság elemezte az összeomlott házak újjáépítésére meghirdetett pályázatra benyújtott terveket. Több mint ezer házat kell. Az építőcégeket licitálás alapján választják ki. A kormány 21 millió eurót bocsátott az építkezések céljára, a szaktárca pedig saját forrásaiból további 4,2 millió eurót. Az ütemtervet szigorúan betartják. /Béres Katalin: Borbély László miniszter sajtótértekezlete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2005. május 26.
Megdöbbentő hírek: román tinédzserek bandákba verődve megvernek magyar tizenéveseket. Hogy miért? Mert Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek. Értetlenül fogadta mindenki a vajdasági magyarverések szörnyűségeit. És ha magyarok megvertek némely szerb fiatalt, akkor öt temerini magyar verekedőt együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetőknek haja szála sem görbült. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses garázdaságokat, mint például a mostani cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak távolinak tartották, írta Sylvester Lajos, „amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyűlölő indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek.” Közben erdélyi hídfőállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Derült égből villámcsapásként jött a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása. A bandák ellen a hatóságoknak kell határozottan fellépniük. /Sylvester Lajos: Háromszéki magyarverősdi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2005. május 26.
Hét román fiatalt azonosított a Kovászna megyei rendőrség az elmúlt napok sepsiszentgyörgyi magyarveréseinek elkövetőiként – közölte György Ervin prefektus, aki határozott fellépést kért Constantin Scurtu megyei rendőrparancsnoktól. Albert Álmos polgármester, az RMDSZ területi elnöke figyelemmel kísérte az ügyet, de megvárja a hivatalos jelentést, tudni akarja, kik a tettesek, és kapcsolatba hozhatók-e a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblaállításkor szervezett tavalyi magyarellenes tüntetéssel. Az esetek sokasága és hasonlósága nem teszi kétségessé: a román fiatalok szervezetten és magyarságuk miatt bántalmazták a 15–18 éves diákokat. /Farkas Réka: Azonosították a magyarverőket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./ Constantin Scurtu sepsiszentgyörgyi rendőrparancsnok bandák közötti harcra gyanakszik, szerinte nem áll etnikai konfliktus a bántalmazások hátterében. A szülők elmondása szerint a gyermekeket megkérdezték, hogy milyen nyelven beszélnek Romániában, és amikor magyarul válaszoltak, sértegették és bántalmazták őket. György Ervin Kovászna megyei prefektus elmondta, a napokban beszélgetést kezdeményez a diákokkal, a szülőkkel, valamint a helyi hatóságok, az iskolák, a tanfelügyelőség és a rendőrség képviselőivel, hogy még csírájában elfojtsák az etnikai konfliktus lehetőségét. /Bíró Blanka: Magyar diákokat vertek a román iskolások. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 26.
Egy X. osztályos fiút a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium udvarán, szintén X. osztályos mikós diáklányt lakása előtt, az utcán vertek meg csapatba verődött román fiatalok. /(fekete): Két mikós diákot is megvertek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2005. május 26.
Román fiatalok magyarokat vertek Sepsiszentgyörgyön. Azt teszik, amit a felnőttektől tanultak. Egy iskolaigazgató egy lexikon szerzője ellen tüntetést szervez. Egyes önkormányzati képviselők puszta nyelvi gőgből nem vesznek részt a döntéshozatalban, egyes intézményvezetők a román érdekek nevében minden törvényt áthághatnak. A kormány ugyan kezet szorít az RMDSZ-szel, de hátulról azért bele-belerúg a magyarságba: elég ehhez a támogatásával megjelenő sepsiszentgyörgyi megyei román napilapot olvasni, amelyben május 14-én a magyarság követeléseit ostorozzák, 16-án, 17-én, 19-én, 21-én és 25-én vezércikkben, 18-án a civil szervezetek közleményében, 20-án és 24-én egy tanulmány álcája alatt. Naponta uszítanak a magyarság és a magyar érdekképviselet elvárásai ellen. És mindez eddig egyetlen hatóságnak sem szúrt szemet. /Demeter J. Ildikó: Keressük a bűnösöket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2005. május 26.
Trianonra, a diktátum megkötésének „(a népek megkötözésének) 85. évfordulóján” megint szeretne emlékeztetni „egy sor szervezet, embercsoport, múlton merengő, múltért-jövőért felelősséget érző/vállaló sajtó”, írta Sebestyén Mihály. Hozzátette: a korábbi állapotot nem lehet többé visszahozni, a nemzeti történelemnek folytonosan tragikus kíséretet, jelzőt, értelmet adni – nem vall optimista, jövőben bízó lelkületre. A második világháború után a párizsi békeszerződés visszahelyezte jogaiba a Párizs-környéki 1920-as béke megszabta határvonalakat, ezután a kapott terület már ősi földként szerepelt, magyar és német csak percekre taposta e megszentelt rögöket. Sebestyén Mihály szerint Trianon bánata a végét járja. „Az egyesült Európában a határvonalak, tehát a trianoniak is, ellégiesülnek, érezhetetlenné válnak.” A jövőben „a jó megélhetés fontosabb lesz, mint a történelmi önsajnálat/idegengyűlölet.” /Sebestyén Mihály: Trianon lebontása. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. május 26.
A Transylvania Trust Alapítvány felhívást hirdet a legveszélyeztetettebb romániai műemlékek jegyzékének elkészítésére. A tervek szerint évente egyszer, a műemlékvédelem világnapján – április 18-án – közzétételre kerülő lista célja a figyelemfelkeltés. A lista összeállításában a Transylvania Trust alapítvány a romániai szakmai civil szervezetek és szakemberek aktív közreműködésére számít. /Furu Árpád: Felhívás a legveszélyeztetettebb romániai műemlékek jegyzékének elkészítésére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 26.
Ausztriai és németországi vendégek jelenlétében nyílt napot szerveztek a 2002-ben felavatott petrozsényi Caritas háznál, mely során a mindenki megismerkedhetett a római katolikus egyház segélyszolgálatának tevékenységével. Az 1997 óta működő Caritas segélyszolgálat körülbelül 70 nélkülöző családot segít alapvető élelmiszerekkel. Házibeteg-ápolással foglalkozik két asszisztensnő, magyarázta a Dubyk Nóra, a Caritas ház vezetője. A Maria Stein elnevezésű menedékhelyen 10-15 utcagyereket karolnak föl. Hamarosan bővül a szeretetszolgálat tevékenysége. Legtöbb rendezvényük a gyerekeknek szól. Nyaranta magyar és román nyelvű ifjúsági táborokat szerveznek. A Caritas ugyanis mindenki számára nyitott. /Chirmiciu András: Ismerkedés a petrozsényi Caritas házzal. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2005. május 26.
Mikházán, a Maros megyei kis római katolikus falu apraja-nagyja ott volt május 22-én, vasárnap a templomszentelési ünnepségen, amelyet abból az alkalomból szerveztek, hogy befejeződtek a csaknem öt éve tartó restaurálási munkálatok. A restaurálást a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma finanszírozta, hathatós segítséget kaptak a hívektől is, főként a Kanadába, Magyarországra, valamint Erdély más településeire elszármazott, tehetősebb mikházi polgároktól. A felújítás irányítását a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány vállalta magára. – A megmaradást, az itthonmaradást jelképezik műemlékeink, mondotta Tamás József püspök. Emődi Tamás műépítész elmondta, hogy az alapító Toldalagi Mihály végrendeletében előírta: a ferences templom, ahová a szerzeteseket behívta, az erdélyi katolikus nemesi családok számára temetkezési helyül szolgáljon. Abban a korszakban a csíksomlyói, kolozsmonostori temetkezési helyek mellett ez volt a legjelentősebb ilyen helyszín. A templom belső berendezése szinte teljes épségében megmaradt az utókor számára. A mikházi ferences templomhoz több olyan épület tartozik, melyekben jelenleg fogyatékos, krónikus beteg férfiakat gondozó szociális, rehabilitációs központ működik. /Máthé Éva: Templomszentelési ünnepség Mikházán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2005. május 26.
Kolozsváron 1957-ben volt először, hogy lakosság összetétele román–magyar döntetlenre alakul; most pedig a magyarok alig vannak 20 százaléknyian. Kérdés, meddig lehet még magyar is a város. A városról szóló diskurzusok egysíkúak, lemarad a lakónegyedek és Kerekdomb iskolaválságának háttere, az alulképzettek kóros munkanélkülisége. Meddig lehet – még – magyar is a város? /Rostás-Péter István: Modellre, ha rátenyerelsz. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 26.
Az erdélyi magyarságnak nincs humorérzéke, szögezte le Jakab-Benke Nándor. Szerinte csak akkor van humorérzéke, amikor valaki máson kell „röhögni: románokon, cigányokon, zsidókon, amerikaiakon…”. A Transindex internetes portálon megjelent egy pamflet jellegű fotóriport a csíksomlyói búcsúról, a fotós, Egyed Ufó Zoltán láttatni engedte azt, hogy „ki futtatja a Szűzmáriát”. Erre egyesek egyházból való kiátkozással, veréssel fenyegették a fotóst. A cikkíró szerint ha a fotós más vallás belső gépezetét tárta volna fel, „vihogtunk volna” az ortodoxokon, vagy a buddhistákon. /Jakab-Benke Nándor: Kikacaghatatlanok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 26.
Ötéves hagyományra tekint vissza a Hunyad megyei magyar pedagógusok és diákok évente rendezett tudományos értekezlete. Lehetőséget nyújtanak tanárnak, diáknak, hogy bemutassa tudományos munkásságát. Idén Vajdahunyadon került sor az értekezletre. A témák változatosak voltak, a néprajzi munkától a magyar és világirodalmat értékelő dolgozatokig, környezetvédelemig. A tanfelügyelőség oklevéllel, illetve elismeréssel jutalmazta a résztvevő diákokat, pedagógusokat, ez utóbbiak dolgozatait pedig a pedagógus szövetség megpróbálja önálló könyvben kiadni, jelezte Kofity Magda megyei RMPSZ-elnök. /(GBR): Tudományos értekezlet magyar diákoknak és pedagógusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2005. május 26.
Május 25-én kezdődtek Baróton a városnapok. Marosvásárhelyi művészek léptek föl /Tiberius vonósnégyes/, továbbá a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, valamint a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatának hallgatói József Attila-emlékműsort adnak elő. Lesz lemezbemutató, reneszánsz és népi táncház, néptánctanítás, autós gyorsasági-, sakk-, roller-, görkorcsolya-, bicikli-, és futóverseny, kiállítás és testvérváros-találkozó. Aláírják a testvérvárosi szerződést a magyarországi Dabas önkormányzatának képviselőivel, ugyanakkor Köpecen időseket befogadó öregotthont avatnak fel. A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület 1994-ben szervezte meg első ízben a helység első írásos említése 770. évfordulójának ünnepségsorozatát. /Benkő Levente: Zeneparádé a Barót Napokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./
2005. május 26.
Zsigmond Géza tiszteletes rejtélyes eltűnéséről nem sikerült megtudnia semmit Bölöni Domokosnak. Zsigmond Géza Dányánban volt tiszteletes, gyülekezete apró volt. Később Keresztvár lelkésze lett, Alsórákoson élt. Alsórákoson most Bereczki László a lelkész, felesége az egyik szervezője a kulturális műsoroknak. Minden évben megtartják a Szabadság-napi műsort, amikor a jobbágyfelszabadításra emlékeznek. Az ökuménia jegyében egyetlen nagy karban énekeltek katolikus, unitárius, református ifjak és kevésbé ifjak, eljöttek a fogarasi, kőhalmi, olthévízi és marosvásárhelyi kórusok is. Ott volt Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, hithű római katolikus ember is. /Bölöni Domokos: Szabadság Napja, virradó remény. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. május 26.
Harmadik alkalommal szervezett megyei mesemondóversenyt a sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon. Május 25-én a városi művelődési házban tizennégy óvodás mesélt. /Mózes László: Cimborák a pódiumon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2005. május 26.
Nemzetközi homokvárépítő versenyen vett részt az elmúlt héten Kisiratos iskolás diákcsapata. A versenyt a Lakiteleki Népfőiskola hirdette meg. Lényege: a benevező csapatok számára egy-egy várat sorsoltak ki, melynek történetéből a versenyzőknek fel kellett készülniük, illetve annak mását homokból kellett. A kétnapos nemzetközi vetélkedőn Romániát egyedül Kisiratos csapata képviselte. A versenyben Kisiratos az első helyet szerezte meg. A csapat tagjai átvehették az értékes könyvcsomagokat Lezsák Sándor képviselőnek, a verseny fővédnökének a kezéből. /Almási Gábor történelemtanár: Homokvár – gyurmából. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2005. május 26.
Bálint Zoltán mindig székely ruhát visel, a fiatalember Árkoson múzeumalapító. Árkosnak hét éve saját múzeuma van Bálint Zoltán jóvoltából, az unitárius vártemplom bástyájában. Öntött kályhák, vasalók, mezőgazdasági szerszámok, szövőszék, tulipántos láda, iratok sorakoznak. Köztük van az 1782-ben kiadott Biblia, vagy az 1741-ből származó Nádudvari Péter Uramnak Predikatzioi című kötet. A múzeumgazda a kiállított tárgyak többségét Árkosról és a környékről gyűjtötte. Ellátogatott Csernátonba, a Haszmann Pál Néprajzi Múzeumba. Elleste, hogyan kell megtisztítani a régiségeket, meghatározni a korukat. Bálint Zoltán 1998. június 6-án, 20. születésnapján megnyitotta kis múzeumát. Azóta minden évben rendez néhány időszakos kiállítást is. A gyűjtemény rég kinőtte a bástyát. Bálint Zoltán öt éve a Dahlströmm Kálmán Művelődési Egyesület elnöke, a társaságot az árkosi születésű Kisgyörgy Zoltán geológussal és Szalad Árpád iskolaigazgatóval alapították. Szak-, színház- és táncelőadásokat, könyvbemutatókat szerveznek, hogy felpezsdítsék a falu életét. /Bíró Blanka: Az árkosi szelíd óriás. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 26.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. május 26.
Cseh Tibor nyolc évtizednyi világjáró bolyongás után haló porában tért vissza Alsócsernátonba. A II. Rákóczi Ferencek, a Csoma Sándorok, Tamási Áronok, Wass Albertek sorsa az ilyenféle hazatérés. Cseh Tibor a székelyföldi faluban élt hatéves koráig, nagyanyja halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez 1930-ban volt, amikor a magyar megmaradás életkérdés volt. Így került a hatéves fiú Budapestre, papírok nélkül. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz. Az amerikai Magyar Baráti Közösség 2005-ös Itt-Ott Kalendáriumát örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Cseh Tibor emlékének szentelte, és a múlt év szeptember 4-én tartott búcsúztató felszólalások szövegét közölte. Ezekből a búcsúszövegekből kirajzolódik Cseh Tibor örökös vándorlássorozata. Cseh Tibor szellemi kisugárzásának mintadarabjai maguk a megemlékezések is. Mélyen hívő ember volt, de egy felekezetek fölött, mindenkit befogadó Istent hitt. Az utolsó időkig, szinte megszállottan: irodalmi cikkeket írt, folyóiratot szerkesztett, történelmi előadást tartott, tábort látogatott, ösztöndíjprogramot szervezett, lobbizott, toborzott. S mindezt a magyarságunk fennmaradásáért tette. Cseh Tibor hosszú évekig élt Brazíliában, majd családjával az USA-ba költözött. Brazíliában cserkészkedett, egy egész generációt nevelt fel magyarságával, Erdély-rajongásával. A mai napig emlegetik, ahogy ő a tábortüzeknél elmondott egy Sütő-idézetet, egy Reményik-verset, egy székely anekdotát. Cseh Tibor nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabad idejét, éjszakáit az írásnak szentelte. Mindenkit arra tanított, hogyan lehet megőrizni az elhagyott hazát. Hűséges jó barát volt, aki mindig kész volt segíteni, , mindent elvállalt, csak hogy könnyítsen mások gondjain. Nemcsak a Magyar Cserkészt és a Vezetők Lapját szerkeszette, hanem az Itt-Ott-ot, végül a Transsylvaniát is, mellyel egy világot átfogott. Ludányi András professzor emlékezett rá: ,,Cseh Tibor a szervezés, a tanítás és a lelkesedés megtestesítője. A magyar cserkészmozgalom és a Magyar Baráti Közösség egyik legkiemelkedőbb alakja. Elkötelezett ember, akit a sors, az isteni akarat és Nagyanyja utolsó kívánsága a magyarság szolgálatába állított. Sokoldalú, művelt, tág látókörű és fegyelmezett magyar, aki tudását, lelkesedését, élettapasztalatát közösségével, munkatársaival, családjával önzetlenül mindig megosztotta egy jobb, szebb, értelmesebb jövő reményében. Munkabírását és a közösségnek szolgálatát még az 1999 nyarán elszenvedett agyvérzése sem törte meg. Bár ez a csapás lebénította jobb oldalát – tolószékben ülve, bal kézzel pötyögtette a komputer billentyűit –, az általa szerkesztett folyóiratok ugyanolyan rendszerességgel jelentek meg, mint addig.” Cseh Tibor 1996-ban, a magyar millecentenárium évében megszervezte a Csehek Csernátoni Világtalálkozóját. Ez a gondolat iskolát teremtett, azóta több erdélyi família hívta haza rokoni, baráti együttlétre a világba szétszóródott atyafiságát. /Sylvester Lajos: A tábortűz bennünk szunnyad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2005. május 26.
Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban bemutattak két antológia kötetet. A 111 vers Kolozsvárról /Kriterion/ című válogatás már második kiadását éli meg. Katona Éva színművésznő kettős szerepben volt jelen: a kötetek összeállítója tolmácsolt az antológiák verseiből. A másik kötet /Mária-üveg/ erdélyi költők szerelmes verseit tartalmazza. /F. I.: Versek a szerelemről és Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 27.
– Az Irakban elrabolt újságírók kiszabadításának ügye a szigorúan bizalmas kategóriába tartozik, legfennebb 50 év múlva lehet majd nyilvánosságra hozni, de senki ne higgye, hogy valaha is közismertté válik a teljes igazság, jelentette ki Traian Basescu elnök. Két dosszié van: az egyik az újságírók elrablásáról és kiszabadításukról, a másik a terrorista akció kivizsgálásáról szól, ami az ügyészség dolga, mondotta. Basescu élesen bírálta a sajtót a túszok ügyében. – Ősszel kellene megtartani az előrehozott választásokat– fejtette ki az államfő, hozzátette, ha nem lehetséges, akkor nem fogja erőltetni. Az államfő méltányolta a kormány tevékenységét, de arról is beszélt, hogy nem minden szaktárca vezető tökéletes, a miniszterelnök majd eldönti, „szükség esetén” melyik minisztert kell lecserélni. – A Gayfest, vagyis a homoszexuálisok bukaresti parádájénak betiltása nem helyes – vélekedett az államfő. – Régóta nincs már szükségem az olyanok szolgálatára, mint Ioan Talpes, az SZDP-ból nemrég kivált szenátor – hangsúlyozta az államfő. Talpessel ellentétben Basescu továbbra is ragaszkodik tanácsosához, Elena Udreához. Basescu szerint a Demokrata Párt egy kicsit jobbra húz majd, de csak éppen annyira, hogy kiegyensúlyozza a „járművet” – mondotta. /Basescu – finom vegyes túszokról, kormányról, gay-partiról és Elena Udreáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Május 26-án nagy többséggel megszavazta az Európai Parlament Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) jelentését az alapvető jogok előmozdításáról és védelméről, illetve az erre hivatott európai uniós ügynökség működéséről. „A brüsszeli plenáris ülésen 437 igen szavazattal 57 ellenében elfogadott dokumentum súlyát növeli, hogy mivel megkapta a kétharmados többséget, önálló törvénykezdeményezési indítványnak számít” – mondta el Gál Kinga képviselő. Az emberi jogok védelmezésének és ellenőrzésének, illetve megbízható adatok szolgáltatásának céljával létrehozandó ügynökség munkájának megindításáról várhatóan az EU-tagországok állam- és kormányfői döntenek júniusi brüsszeli találkozójukon. „Az intézet a tervek szerint 2007-ben kezdheti meg működését” – erősítette meg Gál Kinga. Ennek az intézménynek kellene az EU emberi jogi politikájának első számú felelősévé válnia. Az ügynökséghez tartoznának a nyelvi sokszínűség és a kisebbségvédelem kérdései is. /Megszavazta az EP Gál Kinga jelentését. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Belgrádban tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Magyarország és Szerbia-Montenegró között politikai természetű feszültségek nincsenek – jelentette ki Belgrádban, miután tárgyalt Vojislav Kostunica szerb kormányfővel. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy kedvezőbb feltételeket kell teremteni a térségben élő különféle nemzeti kisebbségek mindennapi életéhez, hogy problémáik ne árnyékolhassák be sem az országok kapcsolatát, sem a térség stabilitását. A stabilitásnak fontos pillére a demokratikus normák és intézmények erősítése, az emberi jogok és azokon belül a kisebbségi jogok védelme. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
A kisebbségi törvénytervezet védelmére kelt május 26-án a Nemzeti Liberális Párt (PNL), miután Adrian Nastase, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezető elnöke a kormányfőhöz címzett nyílt levelében korábban bírálta a jogszabályt. A hatalmon lévő koalíció tagjaként az alakulat szükségesnek vélte leszögezni: a jogszabály illeszkedik a román alkotmányban, a nemzeti kisebbségek chartájában, illetve az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltakhoz. /Cs. P. T.: Kisebbségi törvény: PNL-s érvek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeke kifejtette, mindent meg kell tenni kisebbségi törvény tervezetének elfogadása ellen. Az egyházfő szerint a jogszabály elfogadása katasztrofális következményekkel járna a romániai magyarság számára, mivel az megalkuvást, pártpolitikai paktumot jelent a hatalommal. „A tervezet párbeszéd nélküli áterőltetése a nemzetárulás határán mozog” – vélte Tőkés, aki szerint mindez része a román arculatfestő politikának, amellyel szeretnék elérni, hogy az Európai Unió őszi országjelentésében pozitívumként szerepeljen egy kisebbségi törvény elfogadása. A püspök szerint széles körű párbeszéd nyomán kell kidolgozni a törvény végleges szövegét. Összefogásra szólította fel az egyházakat, a civil szférát és a felelősen gondolkodó erdélyi magyarokat. /Balogh Levente: Tőkés: nemet kell mondani a kisebbségi törvényre. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet vihart kavart. A román nyelvű sajtó a legkisebb hajlandóságot sem mutatta a tárgyilagosságra. Nastase volt kormányfő, az ellenzék vezető pártjának ügyvezető elnöke kifogásolta a kisebbségi autonómiatanácsokat, az sem tetszett neki, hogy a kabinet előzőleg nem konzultált az z ellenzékkel. A Nagy-Románia Néppárt elutasító álláspontját nem is érdemes részletezni. A törvénytervezet romániai magyar-magyar viszonylatban sem élvez konszenzust. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács véleménye elmarasztaló. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége május 21-i állásfoglalása szerint a tervezet nem felel meg „egy ennyire fontos törvénnyel szembeni eljárási és lényegi elvárásoknak”. Ezen túl „sajnálatosnak és elfogadhatatlannak tartja, hogy az RMDSZ a tervezet kidolgozásába nem vonta be a civil szféra felelős képviselőit. Mózes Edith újságíró kiállt tervezet mellett, szerinte volt konzultáció és a „civilek” az „amatőrködésekkel teli össznépi locsogás elmaradását vetik most sértődötten az RMDSZ szemére”. /Mózes Edith: Össztűz a kisebbségi törvényre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./
2005. május 27.
A világháló közvetítésével tartották május 26-án a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját. A virtuális konferencia szervezői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Társaság és a KMDSZ, támogatója a Pro Europa Liga és a Mercator Európai Hálózat. A konferencia honlapján (www.conf.bolyai-u.ro) olvasható, a kezdeményezést neves személyiségek köszöntötték levélben, köztük Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, George Pataki, New York kormányzója, európai parlamenti képviselők (Gál Kinga, Schöpflin György, Bauer Edit, Tabajdi Csaba, Schmitt Pál, Dobolyi Alexandra stb.), a magyar országgyűlés több képviselője (Németh Zsolt, Gedei Mihály, Pokorni Zoltán), valamint neves romániai közéleti személyiségek: Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Markó Béla, Kötő József, Szilágyi Zsolt. Levélben köszöntötte a kezdeményezést Andreas Gross svájci ET-képviselő, valamint Christoph Pan dél-tiroli kisebbségjogi szakértő. A virtuális konferencia a következő kisebbségi nyelven oktató egyetemek képviselői vettek részt: Abo Akademi és Helsinki Egyetem (Finnország), a Bozen/Bolzanói Szabadegyetem, az Írországi Nemzeti Egyetem (Galway), a Tetovoi Egyetem (Macedónia, albán nyelvű), a Cardiffi Egyetem (welsh nyelvű), a Fribourgi Egyetem (Svájc), két baszk, egy galego és négy katalán nyelvű egyetem Spanyolországból. A magyar kisebbségek felsőoktatása a BBTE, a Partiumi Keresztény Egyetem, a komáromi Selye János Egyetem, az Újvidéki Egyetem és a beregszászi főiskola révén volt jelen. A konferencia fő célja: kisebbségi felsőoktatási charta kidolgozása, melyet a részvevők javaslatként eljuttatnának az európai oktatási minisztereknek és az Európai Parlamentnek. A konferenciára több hónapos előkészítés eredményeképp került sor, a szervezőbizottság elnöke, Bodó Barna adjunktus és alelnöke, Hantz Péter adjunktus. /Virtuális konferencia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester beszélgetésre hívja a megvert magyar gyerekeket, szüleiket, valamint az iskolák igazgatóit. „A verekedésben vétkesnek talált fiatalokat kicsapással, szüleiket valószínűleg pénzbírsággal sújtjuk, de ez nem oldja meg a kérdést. Elfogadhatatlan, hogy az etnikumok közötti jó viszonyt bárki ilyen módon megsértse” – fejtette ki az elöljáró. Albert Álmos azt is fontolgatja, hogy eljárást kezdeményez a vétkes diákok tanárai és iskolaigazgatói ellen. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke is felhívta a figyelmet a pedagógusok szerepére, utalva arra, hogy tavaly a Lósy-emléktábla felavatásakor a Constantin Brancusi iskola igazgatónője, Rodica Parvan a magyar rendezvények elleni tüntetésre buzdította a román diákokat. /Bíró Blanka: Pénzbüntetés a szentgyörgyi magyarverő román diákoknak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
