Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./
2006. január 24.
Az igazi Orbán. A Viktor2 címmel adta ki Kende Péter újabb botránykönyvét. Emlékezetes, hogy négy esztendővel ezelőtt Kende Péter rosszindulattól csöpögő, hazugságokkal, pontatlanságokkal tarkított, a plágiumtól sem visszariadó pamfletje szerves része volt az MSZP lejárató kampányának. A negatív kampány vádját következetesen elutasító MSZP ugyan nem vállalta sem akkor, sem most hivatalosan, expressis verbis a könyvet, de Kende Péter dedikált az MSZP kongresszusán, a könyvbemutatókon magas rangú MSZP-s tisztségviselők feszítettek, a sajtóbemutatót annak idején maga Kovács László szentesítette jelenlétével, írta Borbély Zsolt Attila. A kötetnek fő mondanivalója az volt (ezt Kende az új könyvben is megfogalmazza), hogy Orbán Viktor a pillanathoz igazodó, nem távlatos, koncepciózus politikus, „képtelen tenyérnyi jövőképet elénk tárni”, „önálló irányzatot, programot nem képviselő”, „pragmatikus, helyezkedő hullámlovas”. Kende ritkán engedi magát zavartatni a tényektől. 1993 derekán a Fidesz népszerűsége 40-50% körül mozgott. A pártnak semmi mást nem kellett volna tennie, mint továbbra is keményen bírálni az Antall-kormányt, eljárni a Demokratikus Charta akcióira és segíteni az SZDSZ-nek abban, hogy hitelesítse az MSZP-t. 1994-ben a Fidesz lett volna a legerősebb parlamenti párt. Ha Orbán Viktort tényleg csak a hatalom érdekelte volna, akkor biztosan ezt az utat választja. Csakhogy Orbán – kockáztatva pártja népszerűségét – megpróbálta megakadályozni az MSZP kisegítését a politikai gettóból. Mint tudjuk, sikertelenül: a párt nemzeti irányba fordulása és az „ellenzéki egység megtorpedózása” kiváltotta a ballib sajtó össztüzét, ennek következtében a Fidesz 7%-ot kapott az 1994-es választásokon. Kende könyvéből megtudható Tóth Ilona 56-os mártírról, hogy valójában kíméletlen gyilkos volt. /Borbély Zsolt Attila: Az igazi MSZP. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./
2006. január 24.
Tordán az Aranyosvidéki Népfőiskola hét végi előadásai betekintést nyújtottak a magyar történelem, illetve az egészséges életmód rejtélyeibe. Lupescu Makó Mária Bocskai István politikai testamentumáról, míg Lupescu Radu Vajdahunyad váráról tartott előadást. Páll Gyöngyvér pszichológiatanár a tordai Petőfi Társaság könyvtárának névadójára, Vásárhelyi Géza íróra, költőre és orvosra emlékezve, az elmagányosodás tüneteiről értekezett. Az egészséges életmódról Máthé Enikő kémiatanár beszélt. /Ladányi Emese Kinga: Királyokról, az emberi élet minőségéről, a társkereséséről. Népfőiskolai előadások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2006. január 24.
Ötödik születésnapját ünnepelte első idei összejövetelén a vajdahunyadi Összhang Nőegylet. A nőszövetség tagjai kézimunkáznak, népdalokat. A legszebb ajándékaik a kisóvódásoknak készített székpárnák voltak – mesélte Takács Ibolya, a nőegylet elnöke. /(GBR): Ötéves az Összhang. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2006. január 24.
Kolozsváron a ZENE/bona/ÓVODÁBA várják január 26-án a gyerekeket a foglalkozást vezetők: Nistor Krisztina és László Bakk Anikó. Kesztyűbábut készítenek. A kismamákat játékos furulya-tanulásra várják. A játszóház programjait az Amaryllis Társaság és az Életfa Családsegítő Egyesület szervezi, a Waldorf Egyesület és az Unitárius Óvoda támogatja. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2006. január 24.
Január 23–án Szatmárnémetiben az Északi Színház előcsarnokában ravatalozták fel a Harag György Társulat néhai alapító tagjának, Diószeghy Ivánnak /Harasztos, 1929. febr. 15. – Szatmárnémeti, 2005. jan./ hamvait. A 77 évesen elhunyt színművész földi maradványait a szatmárnémeti temetőbe vitték, ahol római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. /Báthory Éva: Szatmáron temették el Diószeghy Ivánt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./
2006. január 24.
Január 24-én Szatmárnémetibe, a Megyei Főtanfelügyelőségre kárpátaljai küldöttség érkezett, akiket Buda Viorel, Kónya László és Muzsnay Árpád magyar nyelven is köszöntöttek. A küldöttség 35 személyből állt, akik között a kárpátaljai főtanfelügyelő, Rabovics Ludmilla, illetve Nagyszőlős, Tiszaújlak, Szőllősgyula, Nevetlenfalu, Salánki, Péterfalva, Nagypalád általános iskoláinak igazgatói, aligazgatói, tanárai és vállalkozói vettek részt. A megye és Szatmárnémeti több iskolájából is jelen voltak az igazgatók, aligazgatók. A bemutatkozásokat követően a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontba és a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba látogattak a vendégek, akiknek célja megismerni a romániai, azon belül a szatmári oktatást, az oktatás menetét, a tanórák összetételét. Ma ugyanez a küldöttség tanfolyamon vesz részt, európai uniós pályázatok kitöltését illetően. A testvérkapcsolati viszony ápolásaként a vendégek meghívták Szatmárnémeti pedagógusait Ukrajnába, hogy lássák, milyen ott az oktatás helyzete. /Farkas Orsolya: Kárpátaljai küldöttség Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./
2006. január 24.
Összesen nyolcvanórás intenzív drámapedagógiai tanfolyamot indít a GYOM (Gyermekközpontú Oktatásért Munkacsoport) Szatmárnémeti, tájékoztatott Ferencz Ágota, a munkacsoport részéről. A tanfolyam négyszeri alkalommal, alkalmanként húszórás képzést jelent majd. Mind a négy alkalommal a drámapedagógiai képzésekről már jól ismert, Magyarországról érkező Kovács Andrásné vezeti az előadásokat, aki alkalmanként más és más vendégtanárt hoz magával. /Bodnár Gyöngyi: Drámapedagógiai tanfolyam. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./
2006. január 25.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke január 24-én visszautasította a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökének, Mircea Geoananak nyilatkozatát, miszerint hét végi marosvásárhelyi látogatása során „nyomást gyakorolt” volna Romániára a kisebbségi törvény kapcsán. Szili Katalinnak – kiváltképpen a magyar kultúra napján – a kulturális autonómiára irányuló törekvéseket nemcsak joga, de kötelessége üdvözölni és támogatni. Szili Katalin szerint „sajnálatos, hogy az EU-csatlakozás előtt álló Romániában a volt külügyminiszter alkotmányellenesnek tartja a kulturális autonómia felvetésének, törvényi rendezésének kérdését. Ez az alapállás megnehezíti az érdemi viták konstruktív megoldását” – áll a közleményben. – Várható volt, hogy az SZDP a magyar kártya ismételt kijátszásával próbál kitörni abból a bűvös körből, amelybe a korrupció kapcsán az utóbbi hetekben beszorították – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. Markó Béla felelőtlennek és éretlennek minősítette a szociáldemokrata pártvezető magatartását. „Hirtelen beleköt az RMDSZ-be, beleköt a székelyföldi magyarságba, beleköt Magyarországba is, figyelmeztetve e szomszédos országot, ne szóljon bele abba, hogy mi történik az erdélyi magyarsággal.” – mondta. A bukaresti román napilapok közül többen is azt hangsúlyozták, hogy Geoana nyilatkozatával a pártra nehezedő botrányokról próbálja elterelni a közvélemény figyelmét. /Magyar reagálás Geoana vádjaira. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
A Konzervatív Párt lépése, a Román Nemzeti Egységpárt bekebelezése – feltűnést keltett. Dan Voiculescu tömörülése rendhagyónak számít a pártelnök médiabirodalma miatt. Ez a fúzió veszélyes lehet, hiszen ezzel a rossz emlékezetű Román Nemzeti Egységpárt kormányzati tényezővé vált. Funar egykori tömörülése ugyan már régen nem a régi, a hír mégis aggasztó. Az Egységpárt 54 ezer taggal, 378 helyi tanácsossal és 14 községi polgármesterrel rendelkezik, élén a pojáca Funarnál körmönfontabb katona-politikus áll. Mircea Chelaru korábban a román fegyveres erők vezérkari főnöke volt, mígnem menesztették, miután Antonescu-szoboravatón vett rész. Chelaru a hadsereg közbelépésével akarta megvédeni az autonómia-törekvésektől (Erdély mellett) Olténiát és Dobrudzsát is, és alapító tagja lett a Romániai Katonák Országos Egyesületének, amely a hadsereg becsületének és méltóságának megvédését tűzte célul. Mircea Chelaru megőrizte hadseregen belüli kapcsolatait. A katonák, tisztek körében fogékony talajra talál a nacionalizmus, a hadsereg kaszárnyáiban nem is olyan régen még kötelező volt az előfizetés Tudor magyarelleness szennylapjára. Elgondolkodtató, hogy Chelaru személyében már az Egységpárt második elnökét invitáltak be a kormánykoalícióba, Valeriu Tabara után, akit a Demokrata Párt éppen a kisebbségi törvénytervezet véleményezésével bízott meg. /Bogdán Tibor: Álhumanizmus és valódi nacionalizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2006. január 25.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának elnöke szerint kevés az a támogatási összeg, amit a költségvetés a határon túli magyarok intézményes támogatására fordít. Kifejtette, hogy „kezdettől fogva” elégedetlen a támogatás mértékével, ami jelenleg a költségvetés 0,018 ezreléke. Ez nem felel meg annak az erkölcsi szolidaritásnak, amelyet a Magyar Köztársaságnak adnia kellene a határon túli magyar közösségek számára – mondta, hozzátéve: a jelenlegi összeg többszörösére lenne szükség. Az IKA támogatása évről évre csökken, idén 800 millió forint. A tavalyi egymilliárd forintos keretösszegből is elvontak 200 millió forintot. Akkor ígéretet kaptak, hogy ebből a Szülőföld Alap 100 millió forintot az IKÁ-nak visszatérít, de ez nem történt meg. A kuratórium elnökeként tiltakozott a döntés ellen. Pomogáts Béla úgy látja, hogy az egész magyar támogatáspolitika válságban van, mert nincs rendezve, nincs megfelelően strukturálva és nem eredményes. /Pomogáts: keveset fordít Magyarország a határon túliakra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
Nem vesztett pert az Illyés Közalapítvány (IKA) a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal (SZA) szemben – közölte Pomogáts Béla, az IKA kuratóriumi elnöke. Az ügy előzménye, hogy a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester az általa vezetett SZA nevében közel 40 millió forintos támogatást kért az IKÁ-tól egy civil központ létrehozására. A terv az előírt határidőig nem valósult meg, ezért a közalapítvány bírósági eljárást kezdeményezett a szervezettel szemben, amely később mégis befejezte a beruházást. A magyar bíróság az IKÁ-val azt közölte: nem illetékes az ügyben, és a román igazságszolgáltatáshoz lehet fordulni. Pomogáts Béla sajtótájékoztatón elmondta: nem kívántak romániai bíróság előtt eljárást folytatni egy határon túli civil magyar szervezettel szemben, ezért elálltak a kereset benyújtásától. Nem pervesztéstől, hanem lemondásról van szó tehát – összegzett a kuratóriumi elnök. /Lemond az IKA Szász Jenő bepereléséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
Január 25-én jár le a magyar történelmi egyházak elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatását célzó dokumentumok leadási határideje. Hozzávetőlegesen 2000 ingatlant kértek vissza a magyar történelmi egyházak. Az Erdélyi Református Egyházkerület összesen 650 ingatlant kért vissza, ebből közel 140-et meg is kaptak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 49 kérést nyújtott be, jelezte Máthé Edit jogtanácsos. Ezek tárgyát földterületek, erdők, és jelentős számban ingatlanok képezik. “Mi mindent visszaigényeltünk, ami egykor a miénk volt; ha tudomásunkra jutott, hogy egy terület, vagy ingatlan valamikor a római katolikus egyház tulajdonát képezte, azonnal kértük azt” – nyilatkozta Fodor József általános helynök. Közlése szerint a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye eddig csupán 1000-1200 hektár termőföldet és erdőt kapott vissza, s most újabb 5-6 ezer hektárt kértek főleg Nagyváradon és környékén. Összesen 186 ingatlant igényelt vissza a szatmári római katolikus püspökség, ezekből a mai napig a hivatalos formaságok szerint 15 került vissza tulajdonába. Balog István, a püspökség jogtanácsosa szerint a bizonylatok beszerzése jelentette a legnagyobb gondot, mivel államosításkor széthordták a katolikus egyház irattárát, melyből fontos iratok vesztek el. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegye 2003 óta összesen 146 volt egyházi ingatlant: iskolaépületeket, bérházakat és telkeket igényelt vissza, eddig mintegy harminc visszaszolgáltatási kérést hagytak jóvá. A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye 400 ingatlant kért vissza, közel 70-nek a visszaszolgáltatásáról határozat is van. Az Evangélikus Püspökség az eddig kért 25 ingatlanból 18-at visszakapott. Az Unitárius Püspökség igénye 84 ingatlan volt, ebből 28 van már a birtokukban van. A restitúciós bizottság adatai szerint a magyar egyházak eddigi benyújtott kérelmeinek egynegyedét hagyták jóvá. /Lejár a restitúciós határidő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2006. január 25.
A történelem során elszenvedett számos vereség ellenére a magyarság mégis győztes nemzet a Kárpát-medencében. Hiszen politikusok, hadvezérek, királyok és fejedelmek hányszor veszítettek el minket, a költők, a művészek, a tudósok mindig megnyerték a nemzetet, a magyar nyelv, a magyar kultúra mindig győzött – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes január 22-én, vasárnap Nagyváradon, a magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepi rendezvényen. Emlékeztetett arra is, hogy a Partium a magyar kultúra kincsesbányája. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2006. január 25.
Magyar kommentár rovatában az Új Magyar Szó a Népszava egyik cikkét hozta, ebben a Sebes György Orbán Viktor elleni ellenszenvét fejtette ki. /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2006. január 25.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én befejezett Himnusza önmagában is óriási hozzájárulás az egyetemes kultúrához, de abban az esztendőben olyan nagy személyiségek és művek, felfedezések születtek, ami miatt méltán nevezhetjük a magyar kultúra csodálatos évének – fejtette ki Toró Tibor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja abban az előadásában, amit január 24-én a magyar kultúra napja jegyében tartott a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum érdeklődő diákjainak és tanárainak. 1823. január elsején látta meg a napvilágot Petőfi Sándor, január 21-én született Madách Imre, november 3-án írta meg Bolyai János híres temesvári levelében, hogy “semmiből egy új, más világot teremtettem”, így adva hírül az első nem euklideszi geometria alapképletének felfedezését. Hogy a költészetet és a tudományt éppen egy atomfizikus foglalta össze egy értekezésben? “Nincs abban semmi – magyarázta Toró –, mert szerintem a tudomány a kultúra szerves része.” Az előadás végén a 97. évét hamarosan betöltő Anavi Ádám költő olvasta fel Temesvári rézkarcok című versét. /Pataky Lehel Zsolt: A magyar kultúra csodálatos éve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2006. január 25.
– Terveink nagy részét sikerült megvalósítani – mondta Seres Dénes parlamenti képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke összegezve az elmúlt év eredményeit. Az RMDSZ további tervei között szerepel a víz- és csatornahálózat kiépítése és a tönkrement falusi utak megjavítása is. Szilágy megyében a magyar lakosság számaránya 23%. Nyolc RMDSZ-es tanácsost választottak be a harmincegy tagú megyei tanácsba. A megyében az RMDSZ-nek öt vezérigazgatót, egy tucat aligazgatót sikerült tisztségbe helyezni olyan intézményekben, ahol addig soha nem volt magyar igazgató. Ugyanezt sikerült elérni a tanintézményekben is. Hét olyan esetben, ahol nem községközponti a magyar iskola, végül is sikerült elfogadtatniuk, hogy ezek jogi személyiségűek legyenek. E nélkül ezeket az iskolákat előbb-utóbb megszüntetik, holott mi az RMDSZ azért küzd, hogy a kis létszámmal működő falusi iskolákat ne zárják be. A kistérségi programok keretén belül Kémer és Kárásztelek összefogva Vályogkővel és más bihari településekkel, komoly utat épített, amely több mint 40 km-rel lerövidíti a Nagyvárad felé irányuló közlekedést. Ugyancsak a kistérségi programok keretén belül beindult a vízhálózat kiépítése Szilágynagyfaluban és környékén. Beindul a falusi bekötőutak programja. /Péntek László: Fontos a gazdaság fejlődése és az életkörülmények javítása. Interjú Seres Dénes parlamenti képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
Hosszú távú együttműködési megállapodást kötött egymással a magyar operajátszást képviselő két intézmény, a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera január 24-én Budapesten. A dokumentumot a kolozsvári dalszínház részéről Simon Gábor igazgató, a budapesti Operaház nevében Hegyi Árpád Jutocsa főigazgató látta el kézjegyével. A magyar operajátszást ez a két önálló intézmény képviseli a világon. Ezen túlmenően a magyar operatörténet kezdetei Kolozsvárhoz kötődnek, ahol 213 éve megszakítás nélkül játszanak operát. A Kolozsvári Magyar Opera az egész erdélyi magyar közösség számára hivatott közvetíteni az operaműfaj értékeit. Simon Gábor elmondta, hogy a kolozsvári operaház társulata első ízben 1991-ben járt vendégszereplésen Budapesten. /Együttműködik a pesti és a kolozsvári opera. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25
2006. január 25.
Több mint félévszázados múltja van a nagyenyediek kolozsvári opera és színház látogatásainak. Lőrincz Zoltán ny. református tiszteletes visszaemlékszik, hogy diákkorában 1948–50-ben diákok és tanárok népes csoportja vonattal járt be Kolozsvárra, az előadásokra. Később a diktatúra éveiben megfordult a helyzet: a színielőadások vándoroltak Enyedre. Színészek teljes felszereléssel együtt, nagy autóbusszal érkeztek. Rendszerint két előadást tartottak, délután a Kollégium diákságának, este a felnőtteknek. Mindig teltház előtt játszottak. Legtöbbször a kolozsváriak, néhányszor a marosvásárhelyiek, temesváriak, udvarhelyiek látogattak a színházszerető Nagyenyedre. Akkoriban az amatőr színjátszás is szépszámú közönséget vonzott. Az 1990-es fordulat után változott a kép, amihez hozzájárult a televíziózás gyors elterjedése. Ennek ellenére nem halt ki a színházlátogatás igénye. Az éppen megalakult RMDSZ a tagság igényét figyelembe véve autóbuszokat indított az előadásokra. Ezt kezdetben a kolozsvári országos RMDSZ-vezetőség, személyesen Kötő József is támogatta. Később már csak az iskola szervezte a látogatásokat. Jelenleg Kóbori Anikó matematika szakos tanárnő szervezésében havonta egyszer, a tanulók tanáraikkal együtt megnéznek egy-egy előadást, és néhány órát Kolozsváron töltenek. /Bakó Botond: Enyediek opera és színházlátogatásai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
Nem alkalmazható az egyházakra az esélyegyenlőségről szóló törvény – tájékoztatott a Diszkriminációellenes Tanács döntéséről Asztalos Csaba elnök. A testület az esélyegyenlőségért tevékenykedő Desiré Alapítvány és a Transindex megkeresésére adott választ. A panaszt megfogalmazó két szervezet az erdélyi protestáns egyházakban tapasztalható – megítélésük szerint diszkriminatív – helyzetre kívánta felhívni a figyelmet. A panasz értelmében a Protestáns Teológiára jelentkező lányok hátrányos helyzetbe kerülnek azzal, hogy a felvételit meghirdető erdélyi és a királyhágómelléki református, valamint unitárius egyház különbséget tesz a jelentkezők nemi hovatartozása szempontjából. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője egyházellenes provokációnak minősítette a Desiré és a Transindex kezdeményezését. A 2002/202-es törvény kimondja, a minden formában történő diszkriminációt tiltó jogszabály előírásai nem alkalmazhatóak az egyházakra. /Nem alkalmazható az egyházakra az esélyegyenlőségi törvény. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
A Súrlott Grádics Irodalmi Kör néhány tagja /Bölöni Domokos, Nagy Pál írók, Nagy Miklós Kund szerkesztő, művészeti szakíró és Nagy Attila költő/ január 18-án Marosvásárhelyről jött Dicsőszentmártonba, a helyi Gyárfás Elemér Kör meghívására. Dr. Kakassy Sándor volt a házigazda a dicsőszentmártoni Közművelődési Központban. Bölöni Domokos arról is beszélt, hogy Marosvásárhely a kultúra városa volt és maradt. A Súrlott Grádics Irodalmi Kör tavaly januárban alakult. A 82 éves Nagy Pál Mikó Imre írásai alapján idézte fel Gyárfás Elemér alakját. A továbbiakban felolvasta Mi a helyzet? című írását, mely egykori író–olvasó találkozók emlékét őrzi. Nagy Miklós Kund már sokszor eljött Dicsőszentmártonba, képzőművészeti kiállítások bemutatójaként. Befejezésként Nagy Attila orvost költőként ismerhették meg a megjelentek. /Szlovácsek Ida: A rohanó idő egy percre megállt. A Súrlott Grádics irodalmi kör Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 25./
2006. január 25.
Nemzetben gondolkodtak a siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, amikor 2004-ben megálmodták a Kárpát-medencei Irodalmi Gyermekfesztivált. Erdélyi régiós központnak a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot jelölték meg. 2005-ben József Attila költészete jegyében zajlott a szavalóverseny, idén a szabadság és a szülőföld szeretete volt a téma. Turzai Melánia magyartanárnő, az idei verseny főszervezője, kiemelte, hogy jelentős nap, a magyar kultúra napja előestéjén volt a vetélkedő. Sajnálatát fejezte ki, hogy az idén a hat megye meghívott iskolái közül a házigazdákon kívül csak a nagybányaiak tisztelték meg jelenlétükkel a versenyt. /Bakó Botond: Lélektől lélekig. Irodalmi gyermekfesztivál – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 25.
A Temesvár Társaság és az általa kiadott Timisoara című újság (a román lapok közül az egyetlen, amely magyar, német és szerb nyelvű kisebbségi oldalt jelentet meg) szerkesztősége megünnepelte fennállásának tizenhatodik évfordulóját. /László Árpád: Mi szem-szájnak ingere. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2006. január 25.
A kultúra, a közművelődés iránt elkötelezettséget érző temesvári fiatalok egy maroknyi csapata elhatározta, hogy létrehozza – és működtetni fogja – a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióban élő, alkotó, vagy innen elszármazott ifjú írók, költők háromnyelvű internetes portálját. A kezdeményezéshez jogi hátteret az Ariergarda nevű temesvári civil szervezet nyújt. /Fiatal irodalmárok eurorégiós portálja. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2006. január 25.
Manapság már annak is hírértéke van, hogy valahol egy településen, egy közösségben, egy gyülekezetben ifjúsági tevékenység van. A Fehér megyei Felvincen a református egyházközség keretében működő Ifinek 24 tagja van, közülük átlagosan tízen mindig jelen vannak. A tevékenység változatos: heti rendszerességgel tartanak bibliaórát, alkalmanként kirándulni mennek, műsorokat állítanak össze. /Bardócz Csaba egyházmegyei segédlelkész: “Áron is megvegyétek az alkalmakat” = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2006. január 25.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Wilhelm Hauff Orros, a törpe című mesejátékával vendégszerepel Székelyudvarhelyen. A darabot rendezte, a díszletet és jelmezt, a zenei válogatást készítette Dézsi Szilárd. /(bb): Orros, a törpe: még két napig. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./
2006. január 25.
A Művelődés /Kolozsvár/ folyóirat legfrissebb, összevont száma /2005 nov.-dec./ Tordának és Aranyosszéknek szentelte szinte minden írását. Néhány cím. Aranyosszéki álmok – egy álmatlan történelmi időszakban (Bágyoni Szabó István); Torda 19. századi színházi életéről (Bartha Katalin Ágnes); Adalékok a nevezetes tordai fahíd történetéhez (Hints Miklós); Torda Nemes Várossának Históriája (Bicsok Zoltán); Számvetés helyett Szilágyi Béla festőművész 70. születésnapjára (Máriás József); A IX. Ipp Art 05 – ezúttal Szilágyszórványon (Gáspár Attila); Bocskai István (Csetriné Csongvay Klára); A tordai magyar oktatás évszázadai (Szaniszló Miklós); Torda és környéke fazekassága (Suba László). /Lapszemle. Művelődés/2005 nov.-dec. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 26.
Szerbia és Ukrajna mellett Magyarországot is bírálta az Európa Tanács (ET) január 24-i strasbourgi ülésén elmondott beszédében Traian Basescu államfő, amiért ezek az országok – noha jelentős román kisebbség él területükön – nem biztosítanak parlamenti képviseletet számukra, amit Románia megad a területén élő nemzeti kisebbségeknek. A román államfő Németh Zsolt fideszes képviselőnek, a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének kérdésére válaszolva külön is kitért a romániai kisebbségek helyzetére. Mint rámutatott, ezek nem pusztán a parlamentben vannak jelen, de iskoláik vannak saját nyelvükön, az igazságszolgáltatásban joguk van anyanyelvük használatához, s ahol a 20 százalékos számarányt elérik, az önkormányzat is köteles a hivatalos iratokat saját nyelvükön kiállítani. Basescu szerint a kisebbségvédelem szempontjából a romániai az egyik legmodernebb rendszer, s európai szinten is elismert. /Basescu Magyarországot bírálta. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./
2006. január 26.
Basescu elnök beszédében hangsúlyozta, Románia küzdeni fog a határon túli románok jogaiért. Az elnökhöz hasonlóan nyilatkozott a külügyminiszter is, aki szerint a román nemzetnek újra kell egyesülnie az egyesült Európában, és a környező országokban, beleértve Magyarországot is, érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat. Ezzel szemben Kreszta Traján, a magyarországi Országos Román Önkormányzat elnöke kifejtette, amiről most Romániában annyi vita folyik, a kisebbségek kulturális autonómiája, az Magyarországon biztosított a kisebbségi törvény révén, lehetőségük van arra, hogy intézményfenntartóvá váljanak. A román kisebbség fokozatosan átveszi az intézményeit, 2008. január 1-től minden jogi és pénzügyi garancia adott ezek fenntartására és működtetésére. A statisztikák szerint Magyarországon tízezer fő alatt van a román nemzetiségűek száma, az Országos Román Önkormányzat becslése szerint azonban létszámuk 20-25 ezerre tehető. A 2001-es népszámláláskor 7995 román nemzetiségű magyar állampolgárt és 2681 román nemzetiségű nem magyar állampolgárt regisztráltak. Legtöbben Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében élnek, itt összesen 23 román kisebbségi önkormányzat működik. Budapesten a legutóbbi választások után 18 létesült, de ezek között Kreszta szerint csupán 4 olyan van, amelyeket valóban román nemzetiségűek hoztak létre, a többi 14 az úgynevezett etnobiznisz eredménye. Az országban összesen 44 román kisebbségi önkormányzat működik. /Guther M. Ilona, Budapest: Kresztáékat nem érdekli az országhatárok feletti román nemzetegyesítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2006. január 26.
Nem jelent meg január 25-én Iliescu volt államelnök az 1990-es bányászjárások kapcsán folytatott ügyészségi kihallgatáson, amelyre ezúttal vádlottként kapott idézést. Iliescu ingerülten kijelentette: csak az ügyészséggel folytatott előzetes egyeztetés után jelenik meg a kihallgatáson. A bányászjárások kivizsgálásával megbízott Dan Voinea katonai ügyész visszavágott Iliescunak, kijelentve, hogy a volt államfő is a törvényes előírásoknak megfelelően, idézés következtében jelentkezik majd kihallgatásra, és nem fognak vele egyezkedni közösen elfogadott időpont megállapításáért. /Iliescunak külön időpont kell. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./
