Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 367 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-367
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2010. november 25.

Frunda: Budapest elvándorlásra buzdítja az erdélyi magyarokat
Frunda György RMDSZ-es szenátor szerint a kettős állampolgársággal Budapest csak elvándorlásra buzdítja az erdélyi magyarokat, a törvénynek más értelme nincs.
Nem old meg problémákat, és nem hiszem, hogy sok értelme lenne most, amikor Magyarország és Románia is az Európai Unió tagja, román állampolgárként pedig letelepedhet és munkát vállalhat bárki bármelyik tagországban – idézte a romániai magyar politikust a Realitatea hírtelevízió. Frunda György szerint a kettős állampolgárság csak egy politikai gesztus, amellyel Budapest elvándorlásra és a Magyarországon történő letelepedésre szeretné ösztönözni az erdélyi magyarokat, holott nekik hazájukban, Erdélyben kell jólétre törekedniük.
Nyilatkozatában az RMDSZ-es szenátor bírálta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt heti budapesti ülését is, amelyen a szervezet többek között meghívót kért Magyarországtól a MÁÉRT-ra, illetve megjelenési lehetőséget Székelyföld számára a magyar EU-elnökséget népszerűsítő reklámokban. Egy romániai magyar pártnak Erdélyben kell ülést tartania – szögezte le Frunda, hozzátéve, a mindenkori magyar kormány bízza csak az erdélyi magyarokra, ők kiket választanak meg vezetőknek, és ezeket a vezetőket biztosítsa a támogatásáról.
Csíkszeredán a magyar főkonzulátuson egyébként folyamatosan csengenek a telefonok: eddig több ezer állampolgársági kérelmet adtak be itt. Ehhez születési bizonyítvány, személyi igazolvány vagy útlevél hitelesített magyar fordítása szükséges, és a kérelmezőnek azt is igazolnia kell – például egy keresztlevéllel –, hogy felmenője magyar állampolgár volt. Előrelépés szempontjából, hogy külföldön el tudj helyezkedni és valamit tudj gyűjteni, muszáj – mondta a kettős állampolgárságról az MTI-nek egy helyi tinédzser.
nol.hu, Erdély.ma

2010. november 24.

Kisebbségsértő kisebbségvédelem
A nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok” hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet – fogalmazzák meg román akadémikusok az oktatási törvénytervezet kisebbségi oktatással foglalkozó fejezete kapcsán készült jelentésükben anakronisztikus félelmüket.
A kommunizmus „fénykorának”, vagy – ami „holtverseny” – az 1990-es évek elejének sovén, magyarellenes hangulatát idézi fel, mintegy húsz évnyi késéssel a Román Akadémia oktatási törvénytervezetről készült jelentése, amely a jogszabály kisebbségi oktatást szabadabbá tevő demokratikus előrelépéseit szedi ízekre.
Az Iliescu-korszak szellemében
A Román Akadémia Etnikai Kérdéseket Tanulmányozó Európai Központja a törvényhozás szenátusnak kérésére jelentést készített az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott formában történő alkalmazásának a következményeiről. A testületet a Nagy-Románia Párt volt tagja, Olguţa Vasilescu jelenlegi szociáldemokrata szenátor, a felsőház esélyegyenlőségi bizottságának elnöke kérte fel a kérdés tanulmányozására.
Mivel a dokumentumot az etnikai kérdésekkel foglalkozó központ készítette el, a jelentés természetszerűen a jogszabály kisebbségi oktatásra gyakorolt kihatásait elemzi – különös tekintettel a magyar anyanyelvű oktatásra.
Készítői, mintegy Ion Iliescu korai, kilencvenes évekbeli szóhasználatát felújítva az „etnikai kritériumok alapján történő szegregációban” az etnikumközi feszültségek kiéleződésének illetve Hargita és Kovászna megye enklavizálódásának veszélyét látják. Az akadémikusok attól tartanak, hogy a nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok” hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet. A dokumentum már a szenátus házbizottságánál van, amely a törvénytervezet plénumbeli vitáján szándékozik nyilvánosságra hozni azt.
Pozitív diszkrimináció – csak románoknak
A Román Akadémia magyarellenes, jogfosztó érvelését a demokrácia elveire alapozza, leszögezve, az oktatási törvénynek az európai értékekkel összhangban a nacionalizmus visszaszorításához kellene vezetnie, ehelyett jelenlegi formájában az integráció helyett éppen az elkülönülést szorgalmazza. Mindez megakadályozza „a tanulók közötti interkulturális interakciót” – hangzik az akadémikusok tudományosnak szánt álláspontja.
A Román Akadémia kutatói a román nyelv „írásban és szóban történő használatának korlátozásától” igyekeznek megóvni a nemzeti kisebbségi (elsősorban magyar) iskolásokat. Egyben úgy értékelik, hogy a törvény idegen nyelvvé teszi a románt a kisebbségi iskolákban – megfeledkezve a tényről, hogy a nem román anyanyelvű gyermekek számára a román valóban idegen nyelv.
A jelentés aláírói szükségtelennek tartják azt is, hogy az iskolák és megyei tanfelügyelőségek vezetőségében a kisebbségek is képviseltethessék magukat, mivel a jelenlegi romániai törvénykezés nem tartalmaz etnikai alapú jogkorlátozásokat. Mi több, azoknak a megyéknek az esetében, amelyekben „a többség helyi kisebbséggé változik”, „parancsoló szükségszerűségként jelentkezik” annak követelménye, hogy a szakminisztérium szintjén az oktatási miniszter mellett külön tanácsosi tisztséget hozzanak létre, az érintett megyékben pedig a helybeli románok javaslatára, a román közösséggel foglalkozó felügyelőt nevezzenek ki a megyei tanfelügyelőségeken.
„Szuperdiszkrimináció”
Az akadémikusok veszélyt látnak abban is, hogy a kisebbségek számára sajátos tankönyveket hozzanak be az országba: szerintük ezzel „Románia önként feladná az államrend alkotóelemei közé tartozó kulturális folyamatok fölötti ellenőrzést”.
De nem csak elvi, hanem egészen konkrét, már-már aprópénzre váltott gyakorlati kifogásokat is felhoznak az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott változata ellen. Így például nem értenek egyet azzal, hogy ott, ahol igény mutatkozik a kisebbségi nyelven történő oktatás iránt, kisebb létszámú osztályok is indulhassanak, aminthogy ellenzik azt is, hogy a kisebbségi iskolával nem rendelkező településeken élő tanulókat meghatározatlan távolságig szállíthassák a legközelebbi, kisebbségi nyelven oktató tanintézetbe, a román iskolások számára csak 50 kilométeres körzetben biztosított a szállítás – ami, az akadémikusok szerint „további szuperdiszkrimináció”.
„Túlzott támogatásnak” minősítik a jogszabály-kezdeményezésnek azt a kitételét is, miszerint a kisebbségi tanulók anyagi támogatást kapnának a szállítás költségeinek fedezésére, és ingyenes elszállásolásban, étkeztetésben részesülnének. „Mindez előjogok mechanizmusát alakítaná ki a modern korszak kellős közepén” – fogalmazzák meg félelmeiket a 21. század első évtizedének román akadémikusai.
A magyarok is?
A jelentés szerzőinek állítása szerint a vizsgálódásokat idén novemberben, Hargita és Kovászna megyében végezték „román és magyar nyelven beszélő, különféle nemzetiségű tanulók, tanárok, tanfelügyelők, felelős politikusok, helyi tanácsosok soraiban”. Mindennek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy „a román és a magyar etnikumúak véleménye szerint a román nyelv egyetem előtti oktatásban történő korlátozásának legfőbb következményét az enklavizálódás hangsúlyosabbá válása” jelenti.
A dokumentum aláíróinak állítása szerint „mind a román, mind a magyar fiatalok elismerik az etnikai megalapozottságú feszültségek létezését, amelyeket legfőképpen az iskolák nyelvi szempontú különválasztása okoz”. A román és magyar nyelvű tanárok véleményének megfelelően a feszültségek fő forrása szintén az iskolák különválasztása, amely egyben „a történelem tankönyvek elpolitizálásához” is vezet.
„A történelem tankönyvekben már jelenleg is politikai behatás érezhető, az országon kívül nyomtatott történelem tankönyvek pedig csak tovább fokozzák majd politikai-ideológiai tartalmát” – fogalmazzák meg végül anakronisztikus félelmeiket az akadémikus-kutatók.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. november 24.

Adománygyűjtés: a Kolozsvári Rádió hallgatói a mezőségi magyar oktatásért
A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége gyűjtést szervez a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központ felépítésének támogatására. A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége, hallgatói nevében, téglajegyet vásárol. A Bronz téglajegy 50 lej, az Ezüst 100, az Arany 1000, a Gyémánt téglajegy 10 000 lej. Adományát bárki bedobhatja a Kolozsvári Rádió gyűjtőurnájába december 5-én, délután fél 5-től a Kolozsvári Református Kollégium énekkarának ünnepi koncertjén vagy december 13-án, délután 6 órától a Szomszédnéni Produkciós Iroda nyilvános szilveszteri kabaréfelvételén a Kolozsvári Rádió nagytermében, a Donát út 160. szám alatt. Hétköznap 8 és 16.30 között a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségében is átveszik az adományokat. Balázs Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke elmondta: “Számunkra kellemes meglepetés. Tartottunk közgyűlést, és az alapítvány vezetősége is nagyon pozitívan viszonyult ehhez a kezdeményezéshez. A közvetlen anyagi segítségen kívül az is sokat jelent, hogy a Kolozsvári Rádió felvállalta ezt a projektet, és nemcsak hogy népszerűsíti, hanem ennek a fontosságát is kiemeli. Mi úgy gondoljuk: a téglajegyek, az anyagi hasznon kívül, amolyan felmérés arról, hogy a közösség mennyire tartja fontosnak, hogy a Mezőségnek legyen önálló magyar iskolaközpontja.” Transindex.ro

2010. november 24.

Fekete Szabó András: a szenátus oktatásitörvény-verzióját meg kell buktatni
Az Alkotmánybíróság mai döntése szerint a kormány elfogadhatja felelősségvállalással az oktatási törvényt, ám ez nem vonja automatikusan maga után a szenátusban levő tanügyi törvénytervezet kapcsán folyó munka leállását - tudtuk meg Fekete Szabó Andrástól, a szenátus RMDSZ-frakciójának vezetőjétől. "Törvényileg nem áll le a folyamat, a szenátusban levő törvénnyel mindenképpen kell valamit kezdeni. Normális körülmények között a szenátusi verziót meg kell buktatni, mert egyidejűleg nem létezhet két oktatási törvény" - mondta Fekete Szabó András. A szenátor többféle variánst is vázolt. Elmondta, abban az esetben, ha a kormány folytatja a felelősségvállalást, három napon belül a már benyújtott bizalmatlansági indítványt fel kell olvasni a parlament együttes ülésén. Ha nem olvassák fel az indítványt, akkor az államelnökhöz a kormány verziója megy kihirdetésre, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenését követően érvénybe lép. "A szenátusban levő tervezettel pedig kell valamit kezdeni, mert mindig az utolsónak elfogadott törvény marad érvényben. A kormánykoalíciót támogató szenátoroknak meg kell ezt a törvényt buktatniuk, mert a szenátus oktatási bizottsága által összeállított jelentés semmiképpen nem felel meg a kormánykoalíció politikájának és a törvény filozófiájának" - hangsúlyozta a frakcióvezető. Mint ismeretes, a szenátus oktatási bizottságának ellenzéki tagjai egy törvénytelenül összehívott ülés keretében, hétvégén alapjaiban módosították a kormány verziójához közel álló, a képviselőház által elfogadott oktatási törvényt. Az Alkotmánybíróság mai döntését követően Mircea Geoană azt hangoztatta, hogy a taláros testület eredeti, múlt heti döntését tartja továbbra is érvényesnek, és a felelősségvállalás esetén az oktatási törvény alkotmányellenességére figyelmeztet. Fekete Szabó András szerint az Alkotmánybíróságnak mindig az utolsó döntése az, ami érvényes, nem pedig az, amit Mircea Geoană annak tekint. "Van egy mai döntés, amely kimondja, hogy a kormány folytathatja a felelősségvállalást, amit elkezdett. Ez procedurálisan el van indítva. A bizalmatlansági indítvány felolvasása esetén erről szavaznak, ha pedig nem olvassák fel, akkor az oktatási törvény megy kihirdetésre az államelnökhöz" - sommázott a szenátor. (hírszerk.) Transindex.ro

2010. november 25.

Hargita – Neamt: 1-0
Pert nyert Hargita megye Neamţ ellenében. A per tárgyát egy több éve húzódó határvita szolgáltatta Gyergyószentmiklós és Békás település közigazgatási határainak megállapítása tekintetében. A két település közötti határvonal egyben megyehatár is. Hargita Megye Tanácsa nem ért egyet azzal, hogy a két település közötti határ a Kupás-pataknál lenne, ahogy azt a szomszédos megye elöljárói állítják.
Hargita Megye Tanácsa 2009-ben két alkalommal is kérte a szomszédos megye prefektusától, hogy alakítsanak közös bizottságot a határvita rendezésének érdekében. Neamţ Megye Prefektusi Hivatala nem volt hajlandó teljesíteni a Hargita megyeiek kérését, mert azt állítják, a két fél által aláírt kataszteri dokumentummal tudják bizonyítani, hogy a Békási szoros környéke Neamţ megyéhez tartozik. Hargita Megye Tanácsa szerint viszont az 1998-ban kiállított dokumentum törvénytelen, mivel nem az akkor érvényben lévő törvények szerint állították ki, és az okmány érvénytelenítésé érdekében beperelte a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalt, valamint a Hargitai Kataszteri Hivatalt.
- Neamţ Megye Prefektusi Hivatala a per elvesztésétől való félelmében még az argeș-i törvényszék 2010. november 22-i ítélethirdetése előtt kiadta a közös bizottság létrehozására vonatkozó rendeletét, amelynek feladata a konfliktushelyzet leírása és tisztázása. Erre a neamţ-i fél másfél évig nem volt hajlandó – nyilatkozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Erdély.ma

2010. november 24.

Hatvan éves a nagyváradi bábszínház
Nagyvárad – Pénteken ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház. Szerdán Marius Aron, az intézet igazgatója ismertette az ünnepség programját.
Hatvan évvel ezelőtt a bábjátszás nagyváradi szerelmeseinek kezdeményezésére megalakult az akkor még Bábszínháznak, ma már Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínháznak hívott kulturális intézet. A kerek évszám méltó megünneplésére november 26–án, pénteken ünnepi műsorral készül a teátrum csapata, tájékoztatta szerdán a sajtó képviselőit Marius Aron igazgató. Az egykori Zöldfa fogadó épületében működő bábszínház a hatvan év alatt több mint 18 ezer előadást tűzött műsorára, amit mintegy négy millió néző tekinthetett meg. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a műemlék, melyben működik a bábszínház egyike Nagyvárad legrégibb és ma is funkcionáló épületének. Ódon falait még az 1760-as években építették, igaz, hogy az évek folyamán többször is felújításra került, legutóbb éppen egy éve, amikor is a bábszínészek saját kezűleg végezték el a munkálatokat. Hatvan év alatt több igazgató is vezette az intézetet: Bóné Gabriella, Francisca Simionescu, Benedek Anna, Valeriu Grama, Ioan Moldovan, Maria Vesa, Mihály Katalin. Marius Aron 2001 óta tölti be ezt a pozíciót. Az évtizedek során számos nagynevű rendező és művész szerepelt a bábszínház színpadán, mely nem csak bábelőadások, hanem egyéb kulturális események helyszíne is volt egyben.
Ünnepi műsor
A pénteki ünnepi rendezvénysorozat 9:30-kor kezdődik a román társulat előadásával. A Brémai muzsikusok című, Traian Savinescu által rendezett darabot a színészek különböző szociális intézetek és gyermekotthonok lakói előtt mutatják be. A Lilliput Társulat színészei a Rumi László által rendezett nagysikerű Csodaszarvast adják elő szentjobbi, bélfenyéri, székelyhídi, valamint nagyváradi gyermekotthonokban nevelkedő gyerekek előtt. A két előadáson összesen mintegy 350 hátrányos helyzetű lurkó vesz majd részt. 17 órától kezdődik a felnőtteknek szóló gálaműsor, melynek keretében érdemokleveleket és emlékplakettet nyújtanak át mindazoknak, akik hozzájárultak a bábszínház sikeres működéséhez. 18:30-tól kiállítás nyílik Gavrucza Tbor festményeiből. A tárlatot méltatja dr. Ramona Novicov műkritikus. A rendezvénysorozatra a bábszínház régi alkalmazottait, színészeket és rendezőket egyaránt meghívtak.
Mészáros Tímea, erdon.ro

2010. november 24.

„Kirabolták” a Teleki Tékát
Több száz kiadvány, többek között a 16. században kiadott könyvritkaság tűnt el a marosvásárhelyi Teleki Tékából, a rendőrség bűnvádi eljárást indított az ügyben. A Maros Televízió szerint a hatóságok figyelmét egy nemrég a marosvásárhelyi sajtóban megjelent, Dan Apostol néven aláírt levél irányította a közgyűjteményre, a hiányra a Maros Megyei Könyvtár – amelyhez a gróf Teleki Sámuel által alapított közgyűjtemény is tartozik – nemrég lezárult leltára is rávilágít.
Teleki–Bolyai Könyvtárban három évvel ezelőtt elkezdődött leltározási folyamat november 19-i lezárásakor több száz, többek között a 16. században megjelent könyvritkaság hiányára derült fény. „Ami a régi könyvritkaságok számát illeti, elég sok tűnt el belőlük ahhoz, hogy kérdőjelek merüljenek fel” – fogalmazott a Mediafax hírügynökségnek Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatónője, aki értesítette a rendőrséget az ügyben. Livia Popa, a Maros megyei rendőrség szóvivője elmondta, a könyvtár vezetőségének bejelentése nyomán bűnvádi eljárást indítottak, a vétkesek akár 15 év börtönbüntetésre számíthatnak.
Információink szerint a könyvek eltűnése már régóta szóbeszéd tárgyát képezi Marosvásárhelyen, egyesek szerint több könyvritkaságot még a rendszerváltás előtt „loptak ki” a tékából. A Maros Televízió szerint ugyanis a könyvtárban 1967 óta nem mérték fel a könyvállományt. Az ügyben Spielmann Mihályt, a Teleki Téka vezetőjét is meg szerettük volna szólaltatni, azonban többszöri próbálkozás után sem sikerült elérnünk, ahogyan Haller Béla, a Teleki Alapítvány elnöke sem válaszolt telefonhívásunkra.
A Teleki család külföldön élő tagjai 1993-ban Förderstiftung Teleki Téka néven létrehoztak Bázelben egy alapítványt, melynek célja a Teleki–Bolyai Könyvtár anyagi és szellemi támogatása, majd 1999-ben a bázeli anyaszervezet segítségével létrejött a marosvásárhelyi székhelyű Teleki Téka Alapítvány is, azonos célkitűzéssel és működési területtel. Az alapítvány kuratóriuma a téka aktív és nyugalmazott munkatársaiból, a Teleki család megbízott tagjaiból, valamint tudományos-művészeti pályán elismert szakemberekből áll, amely évente értékeli a közgyűjtemény helyzetét.
Teleki Julianna kuratóriumi tag már 2009 áprilisában, a Krónikának adott interjújában jelezte, hogy lopás történt a Teleki Tékában. Bár akkor még tartott a leltározási folyamat, a Németországban élő leszármazott szerint az már kiderült, hogy igen komoly a hiány, főleg az olvasóteremben található értékes könyveket csonkították meg.
„Akik kikérték, vissza is adták a kiadványokat, csakhogy kivágtak részeket a könyvből, metszetek, oldalak tűntek el. Ez valószínűleg már a rendszerváltás előtt kezdődött, de az utóbbi időben is történtek komoly rongálások. Sajnos a régi szekrényekben sincsenek biztonságban a könyvek, hiszen nagyon egyszerű zár van rajtuk, bárki könnyedén kinyithatja” – nyilatkozta akkor lapunknak Teleki Julianna.
Deé Nagy Anikó, aki 1965-től volt a könyvtár bibliográfusa, majd 1981-től 1999-ig vezetője, a Krónikának adott korábbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy már a rendszerváltás alatt fennállt a veszély, hogy elviszik az értékes kiadványokat. „Persze Ceauşescu idején volt olyan tendencia, hogy innen is elvigyenek értékeket. Néhány kötet a bukaresti Nemzeti Múzeumba került” – emlékezett vissza a szakember.
A marosvásárhelyi Teleki Tékát 1802-ben alapította gróf Teleki Sámuel, a könyvgyűjtemény mintegy 40 ezer kötetet tartalmaz, közöttük olyan könyvritkaságokat, amelyek a bibliofil főnemes saját gyűjteményéből származnak. Teleki állandó kapcsolatot tartott a nagy európai nyomdákkal, könyvkiadókkal, így sikerült megvásárolnia a könyvnyomtatás kezdeteitől a 19. század elejéig kiadott legjelentősebb munkák nagy részét.
Pap Melinda, Krónika (Kolozsvár)

2010. november 24.

Magyar–román érdekek és értékek
Magyarország és Románia államközi kapcsolatainak előnyös alakulását hangsúlyozta tegnap Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fennállásának kilencvenedik évfordulója alkalmával. Ugyanakkor kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy a magyarországi román kisebbség a budapesti Nemzeti Színházban ünnepelje meg december 1-jét.
– Jelenleg nemcsak papíron, hanem nemzetközi összefüggésben is szövetségesek vagyunk. Érdekek és értékek egyaránt összekötnek minket – nyilatkozta a diplomata, aki szerint a két országnak mostanra már sikerült nyomasztó történelmi terheitől megszabadulnia.
Beszédében Füzes Oszkár a kölcsönös bizalom érvényesülését emelte ki a Románia felé irányuló diplomáciai kapcsolatok meghatározó tényezőjeként. – Méltók szeretnénk lenni Románia velünk szemben tanúsított bizalmára – jelentette ki. A magyar nagykövet szerint a harminc év előtti diplomáciai problémák terjengős listájával szemben napjainkban egy jóval hosszabb, megvalósításokat felsoroló jegyzéket is össze lehetne állítani.
A diplomata úgy vélekedett: a közeljövőben is munkálkodni kell a hatékonyabb és szorosabb államközi együttműködés fejlesztésén, ugyanis amíg a két ország összefogással csodákra is képes lehet, egymással ellentétben nem léphetnek előre. – Magyarország minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az alakuló magyar–román tengely a regionális együttműködés motorjául szolgálhasson – mondta Füzes Oszkár, aki jókívánságait fejezte ki a közelgő román nemzeti ünnep alkalmából.
– Meg kell érteni a magyar fél érzékenységét azt illetően, hogy a budapesti Nemzeti Színház azon esemény ünnepléséül szolgáljon, amely Magyarország számára Erdély elvesztését jelentette – magyarázta a nagykövet, visszautalva az ennek kapcsán adódott feszültségekre. Füzes Oszkár szerint az első hibát a magyarországi román nagykövetség követte el, amelynek nem ezt a helyszínt kellett volna választania nemzeti ünnepük rendezvényeinek színhelyéül. A második hiba a rábólintás, a harmadik pedig ezen álláspontunk megváltoztatása volt – közölte Füzes Oszkár, aki úgy vélte: a Nemzeti Színház kivételével bármilyen más helyszínen megünnepelhetik a magyarországi románok december elsejét. Szabadság (Kolozsvár)

2010. november 24.

Kelemen Hunor is megpályázza az RMDSZ-elnökséget
Hivatalosan még nem jelentette be ezt a döntést, de már hetek óta tárgyalásokat folytat az RMDSZ területi szervezeteivel Kelemen Hunor, az RMDSZ ideiglenesen felfüggesztett ügyvezető elnöke arról, hogy támogassák a szövetségi elnöki tisztségéért vívandó küzdelemben. Ez a döntés megerősíti azokat a feltételezéseket, miszerint Markó Béla, az RMDSZ jelenlegi elnöke nem vállal újabb négyéves mandátumot. Markó azonban szintén nem közölte még hivatalosan döntését.
Kelemen Hunor tegnap a Román Televízió magyar adásának Sajtóban című műsorában beszélt az esetleges jelöltségéről. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a december 11-ére tervezett Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) jelenti be, hogy indul-e az RMDSZ elnöki tisztségért vívott megmérettetésen, vagy sem.
Rámutatott: öt területi szervezet mondta azt neki, hogy őt támogatja, ha jelölteti magát. Arra a kérdésre, hogy ez mekkora támogatottságot jelent, Kelemen azt mondta: mind nagy – vagyis sok küldöttet delegáló – területi szervezetekről van szó. Hozzátette: nem kevés ez a támogatottság, hiszen egy választáson senki nem törekedhet arra, hogy százszázalékos támogatottságot élvezzen, és ellenszavazat nélkül válasszák meg. – Akikkel eddig szóba álltam, támogatnak engem, és mind nagy szervezetek – mondta Kelemen Hunor.
Jelezte, hogy a következő időszakban folytatja az egyeztetéseket. Leszögezte, hogy a jelöltségről szóló bejelentésekor nemcsak a megmérettetésen való részvétel tényét akarja közölni, hanem javaslatokkal áll elő az RMDSZ alapszabályzatáról, működéséről. – A csapatról is van és lesz elképzelésem, és amikor ezt bejelentem, azt is elmondom, hogyan látom a következő esztendőben az RMDSZ működését, de ami ennél fontosabb, hogyan látom a romániai magyarság jövőjét a mostani politikai, társadalmi kontextusban” – mondta a politikus. Hangsúlyozta, hogy nem szeretne olyan bejelentést tenni, amelyben pusztán az indulását jelzi, mert ez felületesnek tűnne.
A tisztújításról kifejtette: annak örvend, ha két, három vagy négy személy is indul majd a megmérettetésen. Nem kívánta kommentálni Eckstein-Kovács Péter jelölését. Mint mondta, verseny van, ő is olyan jelölt, akivel számolni kell. – Bárki is lesz a következő jelölt, az ellenjelöltekkel komolyan számolni kell. Eckstein-Kovács az elmúlt években az RMDSZ életében nem vett részt, ennek ellenére tagja a szövetségnek, és joga van indulni a megmérettetésen – mondta Kelemen. Az RMDSZ február végén tartja Nagyváradon tisztújító kongresszusát. Eddig csak Eckstein-Kovács jelentette be hivatalosan, hogy megpályázza a szövetség elnöki tisztségét.
B. T. Szabadság (Kolozsvár)

2010. november 24.

Befejeződött az Aradi Ereklyemúzeum anyagának földolgozása
Befejeződött az Aradi Ereklyemúzeum anyagának földolgozása, leltár készült a páratlan gyűjteményről, a tárgyi emlékeket fotókon örökítették meg, az írásos anyagot pedig digitalizálták – közölte Zombori István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója. Az egy éve folyó munkára az aradi és a szegedi múzeum, valamint a budapesti Hadtörténeti Múzeum uniós pályázaton nyert 200 ezer euró támogatást – mondta a szakember a program eredményeit ismertető konferencia szünetében. A magyar és román szakemberek közösen vették számba a fegyvereket és katonai felszereléseket, egyenruhákat, zászlókat, numizmatikai és képzőművészeti anyagot, valamint a 1848/49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeit. Digitalizálták a múzeumban őrzött 16 ezer oldalnyi dokumentumot – plakátokat és aprónyomtatványokat, könyveket, kéziratokat és fotókat – is. A muzeológusok létrehoztak egy történeti információkkal kiegészített, magyar és román nyelvű adatbázist, amely a gyűjtemény teljes anyagát felöleli. Népújság (Marosvásárhely)

2010. november 24.

Összegezték az Ereklyemúzeum restaurálásának eredményeit
Mit keres Sztálin a ’48-as relikviák között?
A Szegedi Móra Ferenc Múzeum, az Arad Megyei Múzeum és a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tavaly decemberben kezdett közös projektbe, amely során – 200 ezer eurós uniós támogatással – megkezdték az egykori aradi Ereklyemúzeum, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc relikviáinak rendszerezését, összeírását és restaurálását.
Ennek a munkának az eddigi eredményeit tegnap ismertették Szegeden konferencia keretében. Az értekezéseken nem lehettünk jelen, de a Tisza-parti város közgyűjteményének sajtószóvivője, dr. Medgyesi Konstantin kérésünkre összefoglalta az eseményeket és a kutatómunka érdekesebb eredményeit.
„Az aradi múzeum sokáig rejtve őrzött 1848–1849-es gyűjteményének rendszerezése közben derült ki, hogy az 1950-es években a kommunista időszak propagandatermékeit is a ’48-as relikviák közé leltározták be, így kerülhetett például Sztálin szobra a Kossuth Lajosnak és harcostársainak emléket állító több ezer darabos gyűjteménybe” – fogalmazott a szóvivő.
Arad neve egybeforrt a szabadságharccal. Nem véletlen, hogy itt alapították több mint egy évszázada a szabadságharc emléktárgyait őrző közgyűjteményt. A katonai események bemutatását és dokumentálását céljául kitűző, legjelentősebb, tudományos igényességgel összeállított kollekció számos kiváló személyiség – többek között Kossuth Lajos, Bem József, Görgey Artúr és Damjanich János – egyedi relikviát is tartalmazza. A Ceauşescu-éra alatt a múzeumi raktárak mélyére száműzték a magyar történelem e drámai korszakát felidéző tárgyakat. A mostani kezdeményezés és az európai uniós pályázat célja, hogy a szükséges restaurálási munkát követően minél többen ismerhessék meg a gyűjteményt szerte a Kárpát-medencében. Ennek érdekében fogott össze az aradi, a szegedi és a budapesti közintézmény. „Eddig háromezer fotó készült az Ereklyemúzeum gyűjteményéről, de folyik a képzőművészeti és a textilkollekció restaurálása, rendszerezése is” – tette hozzá Medgyesi Konstantin.
Tudomásunk szerint decemberben Aradon is bemutatják az Ereklyemúzeum restaurálási munkálatainak eredményeit.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad)

2010. november 24.

Dali Sándor háromszéki toborzója
Dali Sándort, az 1968-as romániai megyésítés utáni legendás háromszéki lapalapítót kortársai és bizonyára az utókor is úgy ,,könyveli el", mint aki Király Károly megyei pártfőember idején (1968-1972) a politikai kényszerből Megyei Tükör nevet viselő laphoz a Romániában szándékosan szétszórt, kisebb-nagyobb tanintézményekhez besorolt, politikai vonatkozásban ,,problémás", akkor már titánkodó tollforgatókat, írókat és költőket Háromszékre, a megyei pártlap ernyője alá toborozta.
Ebből adódott is aztán gond, mert a lap szabadszájúsága, többek politikai renitenciája miatt Király Károly is arra kényszerült, hogy első titkárként többünk állambiztonság általi nyomon követését, lehallgatását engedélyezze, mert ezt a ,,belső pártdemokrácia" ügyrendje így írta elő. Ezt távozása után, a hetvenes évek elején velünk személyesen közölte. Problémás volt már maga a megyei lap neve is. Dali Sándor előbb a Háromszéki Tükör nevet terjesztette fel jóváhagyásra. Ezt a lapcímet nem engedélyezték, mert a Háromszék román nyelvre fordítva valami egyebet is jelenthet - mondták képmutatóan -, holott egyébről volt szó: Háromszék magyar múltját akarták kiiktatni a háromszéki szellemi térből. Lám, Dali Sándor 1968-as lapcímválasztása az 1989-es romániai fordulat első óráiban Háromszék néven köszönt vissza. Dali Sándor páratlan érdeme a megyei lap köré tömörült tehetséges újságírói gárda, kik aztán tolluk-tehetségük révén a háromszéki szellemi élet meghatározó egyéniségeivé váltak, csapattá, közösséggé szerveződtek. Nos, én a legendás toborzó főszerkesztő esetében a lap és Háromszék szellemtörténetében érvényesülő szemléletet akarom - akár az én személyes példámmal is - tágítani: a Megyei Tükör kétségtelen kovász, spirituális élesztő volt. 1968-ban kemény lakossági és háromszéki értelmiségi fellépés eredményeként a Brassó tartományi nyomás alól szabadulva, önálló megyét teremtve elemi erővel tört elő az igény a magyar nyelvű és magyar szájtartású lapra. A lap barátainak tábora hihetetlen iramban növekedett. Az ember már a kezdet kezdetén szelektíven olvasott: a kényszerből született, muszáj-cikkeken átszaladt a tekintete, hiszen minden kommunikációs csatornából ez a politikai lé fröcskölt szembe véle. Ebből a szövegkörnyezetből könnyű volt kimazsolázni az igazi értéket, érzékelni és megpróbálni mérsékelni a politikai csapások súlyát. A lap és Dali Sándor páratlan érdeme, hogy kialakíthatott az olvasóval összekacsintó metanyelvet, a sorok közötti olvasás képességét, a félmondatokból, a szövegutalásokból összerakható gondolkodási modellt. Ebben a küzdelemben Dali Sándor maga is példaképpé lett. A lap hatáskörén túl az országban szétszórt magyar értelmiséget Háromszékre toborzó akarata érvényesült, ez valóságos mozgalommá vált. Az újságíró-toborzás révén ez a maréknyi fiatal volt az első fecskeraj, de aztán éppen a lap segítségével megindult a más kategóriába tartozó, főleg a szakértelmiségiek hazaszólítása. A megyei vezetés állást és lakást biztosított számukra. Azokban az években Háromszékre tódultak a magas képzettségű szakértelmiségiek, akik szellemi kötődése a magyar kultúrához, a humán értelmiséghez azelőtt nem tapasztalt - mert nem volt lehetséges - szélességi és magassági körökbe is behatolt. A Dali-féle hazahívó modell átalakította a meglévő kulturális intézményeket, és újakat teremtett. A színház vonzereje és tömegbázisa hirtelen megnőtt. A legjobb erdélyi színészek léptek színpadra. Rendkívül érdekes jelenség, hogy az erdélyi nagyvárosokból - főleg Marosvásárhelyről - Sepsiszentgyörgyre száműzött orvosok, jogászok, ügyvédek azonnal bekapcsolódtak a pezsdülő szellemi életbe, a generációs különbségeket semlegesítve ennek sok esetben meghatározó személyiségeivé váltak. Sepsiszentgyörgyön képzőművészeti szövetségi fiókot hoztunk létre. Emlékházakat, múzeumi gyűjteményeket létesítettünk. A tudományos ismeretterjesztés ürügyén az erdélyi nagyvárosokban a szellemi életben mellőzött hírességeket hívtuk előadói körutakra. Megszaporodtak az író-olvasó találkozók, létrejöttek az első művelődési egyesületek. Dali Sándor értelmiségi kötődései marosvásárhelyi, bukaresti gyökerűek. De szovátai szülőhelyéről magával hozta az emberi kapcsolatteremtés képességét. Eme adottsága, közvetlensége, humora révén bármilyen társadalmi rétegben és településtípuson érvényesült. Népszerű, közvetlen, emberséges ember volt. Ahol nőtt, ott tábora keletkezett. Király Károly távozása után igencsak ,,rájárt a rúd". Próbálták megalázni. Éveken át nem dolgozhatott lapnál. Lehetett valami politikai célzatosság abban is, hogy a megyei faliújságokért is felelt azokkal az adottságokkal és képességekkel, amelyeknek birtokában volt. Élete legproblematikusabb periódusa a színháznál igazgatóként eltöltött hét esztendejére esett. A gazdasági, politikai, cenzurális megszorítások időszaka volt ez. Átvészelte. Ő is, az intézmény is. Életének értelme, a toborzó, hazaszólító szellem kényszerű szerepváltoztatásai után is megmaradt, közösségépítő, szellemi partnereit védelmező képessége értékes örökségünk. Az impulzív természetűeket az önmérséklet szükségességéről győzködte, a gyávaságra hajlamosokat gyámolította. Én, aki végső soron neki is köszönhetem, hogy családommal együtt Sepsiszentgyörgyre honosodtam, folyamatosan azt csodáltam személyiségében, hogy egy zsák szöcskét is képes volt képletesen a kalapja alá fogni. Két könyvet - illemtant - írt. Ezek egyikének címe: Le a kalappal! Élete során mindig mások számára teremtett alkotásra, az alkotó munka kiteljesedéséhez feltételeket. Dali Sándor alkotói pászmája a közösségteremtés volt.
Ez előtt is le a kalappal!
Élt nyolcvan esztendőt. Szellemi öröksége viszont tovább hat és munkál bennünk, és lévén véle mi is kortársak, nemsokára a mi maradékainkban is élnie kell.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. november 24.

Sok bába közt (Oktatási törvény)
A szenátus oktatási bizottsága tegnap másodszor vitatta meg az oktatási törvénytervezetnek azt a változatát, amely gyökeresen eltér a kormány által beterjesztett szövegtől, és hátrányos módon változtatta meg a tervezet kisebbségbarát rendelkezéseit. Markó Béla RMDSZ-elnök a felelősségvállalás szükségessége mellett érvelt, élesen bírálta Mircea Geoanăt, és utalt tisztségéből való eltávolítására is.
A felsőház oktatási bizottságban többségben vannak az ellenzéki Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt tagjai, s a hét végén úgy ültek össze, hogy nem voltak jelen a kormánypárti szenátorok. Az ülés résztvevői alaposan átírták a kormány által beterjesztett oktatási törvénytervezetet, amelynek kisebbségbarát rendelkezéseit is módosították. Kiiktatták azt a cikkelyt, amely biztosítaná a kisebbségi diákok számára, hogy a jelenlegi gyakorlattól eltérően anyanyelvükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát. A kormánypártok nehezményezik, hogy őket nem is értesítették az ellenzékiek a bizottsági ülésről, amelyet szabálytalannak is tartanak, mivel a házbizottság jóváhagyása nélkül üléseztek. Hétfőn a szenátus házbizottsága úgy döntött, hogy az oktatási szakbizottságnak meg kell ismételnie a hét végén tartott ülést. Ezt tegnap meg is tették, de szintén csak az ellenzéki tagok jelenlétében ülésezett a testület, amely továbbra is mellőzte a kisebbségbarát rendelkezéseket. A felsőház állandó bürója tegnap úgy döntött: jövő hétfőn kerül a plénum elé a bizottságban elfogadott tervezet. Erre nem biztos, hogy sor kerül, hiszen az alkotmánybíróság mára ígérte, hogy döntést hoz a kormány felelősségvállalási eljárásáról.
Markó Béla RMDSZ-elnök tegnap leszögezte: a szövetség álláspontja szerint alkotmányos az oktatási törvény kormányzati felelősségvállalással történő elfogadása, így ennek a folyamatnak folytatódnia kell. A szövetség nem ismeri el az oktatási szakbizottság egy részének jelentését az oktatási törvényről. Markó bírálta a szakbizottság ellenzéki tagjait és Mircea Geoanăt, a szenátus elnökét amiatt, hogy a házszabály előírásait megszegve hívták össze a szakbizottság hét végi ülését. A szövetségi elnök közölte: a házszabály szerint az oktatási bizottság ülését csupán a bizottsági elnök hívhatja össze, vagy ennek távolléte esetén az Állandó Büró. Ez esetben egyik feltétel sem teljesült, ennek dacára Mircea Geoană egyetértett a szakbizottság összehívásával, mi több, az alkotmánybírósági meghallgatáson látnoki módon megjósolta: a szakbizottság vasárnap estig befejezi az oktatási törvény cikkelyenkénti elfogadását.
Markó Béla leszögezte: Mircea Geoanăt felelősségre kell vonni amiatt is, hogy súlyosan megszegte házelnöki tisztségéből eredő kötelezettségeit, ugyanis egy bizonyos politikai álláspontot képviselt az oktatási törvény kapcsán. ,,Amennyiben elfogadhatnánk azt, hogy egy bizottság tagjainak többsége összehívhatja a testületet, akkor el kellene fogadnunk azt is, hogy a szenátus is akármikor összeülhet, és bármilyen döntést hozhat, akár a szenátus elnökét közvetlenül érintő kérdésekben is — mondta, hozzáfűzve: ezzel természetesen nem érthet egyet, hiszen ez is ellentétes lenne a parlamentarizmus szellemével. A bizottság hét végi ,,sztahanovista" teljesítményével kapcsolatban elmondta: az RMDSZ súlyosnak tartja, hogy a bizottság gyakorlatilag kiiktatta a törvényből a kisebbségi oktatást érintő pozitív rendelkezéseket, többek között a történelem és a földrajz anyanyelven történő oktatásának lehetőségét, a román nyelv sajátos tanterv és tankönyvek szerinti oktatását, de durván megnyirbálta az általános oktatási reformot célzó intézkedéseket is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. november 24.

Befejeződött az Aradi Ereklyemúzeum anyagának földolgozása
Befejeződött az Aradi Ereklyemúzeum anyagának földolgozása, leltár készült a páratlan gyűjteményről, a tárgyi emlékeket fotókon örökítették meg, az írásos anyagot pedig digitalizálták - közölte Zombori István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója.
Az egy éve folyó munkára az aradi és a szegedi múzeum, valamint a budapesti Hadtörténeti Múzeum uniós pályázaton nyert 200 ezer euró támogatást.
A magyar és román szakemberek közösen vették számba a fegyvereket és katonai felszereléseket, egyenruhákat, zászlókat, numizmatikai és képzőművészeti anyagot, valamint a 1848/49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeit. Digitalizálták a múzeumban őrzött 16 ezer oldalnyi dokumentumot - plakátokat és aprónyomtatványokat, könyveket, kéziratokat és fotókat - is. A muzeológusok létrehoztak egy történeti információkkal kiegészített, magyar és román nyelvű adatbázist, amely a gyűjtemény teljes anyagát felöleli.
Az aradi és a szegedi közgyűjtemény egy újabb pályázat során igyekszik forrást előteremteni arra, hogy a relikviákból egy olyan kiállítási anyagot állítsanak össze, amelyet Arad és Szeged mellett Budapesten is bemutathatnak majd. A tervek között szerepel egy magyar, román és német nyelvű tanulmánykötet elkészítése is.
A gyűjtemény anyaga segíthet abban, hogy emberként hozza közel az aradi vértanúkat a közönséghez. A történelem órákról a mai diákok is tudják, hogy Damjanich eltörte a lábát és bicegve sántikált a vesztőhelyre, a gyűjtemény anyagából azonban előkerült a tábornok mankója és tábori fotelje is - mondta az igazgató.
A raktárak mélyén őrizték a forradalom és szabadságharc más meghatározó alakjaival kapcsolatos relikviákat is. Az egyik érdekes darab egy Kossuth Lajost ábrázoló szobor másolata, a talapzaton olvasható felirat szerint az eredetit az osztrákok akasztották föl, mivel magát Kossuthot nem tudták elfogni és a hóhér kezére adni.
A gyűjtemény része a gazdag börtönanyag is, melyet a hosszú fogságra ítélt egykori honvédek készítettek. Bár a rabok szinte kivétel nélkül férfiak voltak, a csontból, fából készült faragványok, karperecek, feszületek mellett találtak textíliákat és hímzéseket is.
Aradi értelmiségiek a XIX. század végén kezdeményezték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeinek és dokumentumainak összegyűjtését és bemutatását. A gyűjtemény Szabadságharcos Emléktárgyak Országos Múzeuma néven gyorsan komoly hírnévre tett szert és az egyik legjelentősebb szakgyűjtemény lett. Az állandó kiállításnak és a műtárgyraktárnak helyet adó múzeumépület 1913-ban készült el.
A gyűjtemény a két világháború között, majd az azt követő években is látogatható volt, a szabadságharc centenáriumára kiállítást is rendeztek. Feltehetően ekkor, 1948-ban került a gyűjteménybe néhány oda nem illő darab, például egy Lenint és Sztálint ábrázoló mellszobor. A hatvanas évektől azonban a tárgyak zömét a múzeumi raktárak mélyére száműzték és az anyag csak 1990 után kezdett újra publikussá válni. Krónika (Kolozsvár)

2010. november 24.

A szórványosodás kronológiája Pécskán
Idén száz esztendeje, hogy a jelenlegi épületbe költözött Pécskán az akkor még színmagyar iskola. A centenáriumra monográfiát jelentetett meg a tanintézmény jogutódja, a mai 2-es számú általános iskola. A könyv címe: Pécskai magyar oktatás – Európából Európába, és nemcsak az utóbbi száz évnek szentelték, hanem az 1789-től létező pécskai oktatástörténet egészének.
Nagy István: Pécskai magyar oktatás – Európából Európába, Erdély.ma

2010. november 24.

Sárkány alszik velünk
A magyar-román diplomáciai kapcsolatokban igen bizarr helyzetet eredményezett a tény, hogy a budapesti Nemzeti Színház először kiadta épületét a budapesti román nagykövetségnek és a kulturális intézetnek, hogy megemlékezhessenek - egyebekben Bartók-, Enescu- és Haydn-zeneművekkel - a román nemzeti ünnepről.
Majd a kialakuló ,,rossz" hangulatra és a személye elleni támadásokra hivatkozva Alföldi Róbert igazgató egyszerűen visszavonta a megállapodást. Az igazgató azzal indokolta gesztusát, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, s ez a megemlékezés ,,sok magyar ember érzését sérti". Alföldi azzal érvelt, hogy ,,a két nemzet viharos történelme során, a román és magyar nép a kultúra segítségével is közeledhetne egymáshoz". Ezért adta ki először a Nemzeti Színház nagytermét. Amiben az ég kerek világán senki nem találhatna semmi kivetnivalót, ha nem pontosan a román nemzeti ünnepről lenne szó, amit a nagykövetség és a kulturális intézet évek óta Budapesten is megünnepel... Hogy a magyar nemzet érzékenységét ez az ünneplés sértheti, azt az érdekeltek elhárítják. Miért is sértené? - kérdezik. Hasonlatos ez a török hódoltság korához bizonyos tekintetben, csak akkor a törökök nem kényszerítették a magyar nemzetre a mohácsi vész megemlékezésének ünnepét. A visszavonást - ami eléggé bizarr helyzetet eredményezett a különben is állandóan nyughatatlan román-magyar kapcsolatokban - Alföldi a következőképpen indokolta: ,,...az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakuló helyzetet". S azután a személye elleni támadásokról beszélt. A két gesztus - a kiadás és annak visszavonása - azonban nemhogy kioltotta volna, hanem felerősítette az ellentéteket. S azt gondoljuk, ezt pici tapintattal és aszketikus nyugalommal el lehetett volna kerülni, az év bármelyik napján játszhatnak Bartókot vagy Enescut a Nemzeti Színházban, kivéve a nemzeti ünnepen, amikor óhatatlanul is provokációnak hat. Ha valaki ezt nem érti, elérti vagy félreérti, nem tudja, hogy mivel játszik akkor, amikor a szélsőjobb az egész térségben feljövőben. S a román-magyar ,,megbékélést" nem kimondottan jó efféle próbáknak kitenni, mert hamar kiderülhet nagy írónk szerencsés hasonlatát idelopva, hogy sárkány alszik velünk...
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. november 24.

A legtöbb csángó nem tud a magyar állampolgárság lehetőségéről
Nem mutatnak érdeklődést a moldvai csángók a magyar állampolgárság iránt. Az érdektelenség oka, hogy a hír nem jutott el hozzájuk, sokan még nem is hallottak a lehetőségről.
A Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programja keretében jelenleg 24 településen tanítják a magyar nyelvet – nyilatkozta Hegyeli Attila, a program kezdeményezője. Moldvában közel 240 ezer római katolikus ember él, ebből feltehetően 200 ezren magyar származásúak, de mára alig 60-65 ezerre tehető azok száma, akik beszélik még a magyar nyelvet. Ők szétszórtan, több mint 50 kisebb-nagyobb, elzárt és nehezen megközelíthető településen élnek.
„Ebben a 60-70 faluban ez a 60 ezer magyarul még tudó ember az, akiket moldvai magyar csángóként tudunk definiálni. És itt jönnek a nehéz kérdések, hogy ők maguk mit gondolnak erről. Ugyanis itt soha nem volt Magyarország, itt nem volt Trianon, erre ráépült az elmúlt 90-100 esztendő oktatási rendszere és a román nyelvű katolikus egyház, amely azt sulykolta, hogy aki Romániában él, az román – magyarázta Hegyeli Attila.
Klézse az egyik legnagyobb moldvai csángó település. A Székelyföldről kivándorolt, székelyek által alapított községben közel hétezren élnek, túlnyomó többségük római katolikus. A helyi hatóságok barátságtalan fogadtatása után arról érdeklődtünk a faluban, hogy igénylik-e a magyar állampolgárságot. Kiderült, legtöbben nem is hallottak a lehetőségről.
A moldvai csángómagyarokhoz egyetlen magyar nyelvű újság sem jut el, legtöbbjük magyar adókat sem követhet. Ezzel magyarázható, hogy az állampolgárság igényléséről szóló hírek nem jutottak el hozzájuk. A népszerűsítésben a Moldvai Csángómagyar Szövetség nyújthatná a leghatékonyabb segítséget. „Minekünk is tisztán kellene látni, hogy milyen dokumentumok alapján kérhetik a csángók a magyar állampolgárságot. Ha ez körvonalazódik, illetve hivatalosan meghatározzák, akkor a helyszíneken – és most már 24 helyszínen vagyunk – az embereket tájékoztatjuk erről a lehetőségről” – mondta Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke.
Balogh György konzul tájékoztatása szerint a moldvai csángóknak vélelmezniük kell, hogy ők magyarok és beszélniük kell a magyar nyelvet ahhoz, hogy benyújtsák állampolgársági kérelmüket. A személyes irataik mellé tőlük nem kérik a magyar felmenőt igazoló dokumentumokat, ezzel könnyítve számukra az ügyintézést. Emellett azonban szükség lesz a lehetőség népszerűsítésére is, hiszen az eldugott kis csángó településen élő magyar származású embereknek ugyanolyan joga van az állampolgársághoz, mint például a székelyföldi megyeközpont székelyeinek.
Csata Orsolya
Duna TV, Erdély.ma

2010. november 24.

Együttműködés a magyar kormány és az EMNT között
Az egyszerűsített honosítás végrehajtásához kapcsolódó együttműködési megállapodást kötött a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a romániai Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A szerdán Budapesten aláírt megállapodás értelmében az úgynevezett Erdélyi Demokrácia Központok hálózata ingyen fogja segíteni a külhoni magyarok tájékoztatását.
Németh Zsolt külügyi államtitkár a megállapodást mérföldkőnek nevezte a kettős állampolgárság megadásának folyamatában. Kifejtette: az együttműködés értelmében – amelynek ötlete Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől származik – az Erdélyi Demokrácia Központok révén tájékoztató irodahálózat jön létre azzal a céllal, hogy segítsék a külhoni magyarok eligazodását, és felvilágosítást nyújtsanak számukra.
Az államtitkár hangsúlyozta: az új polgári kormány komoly nemzetpolitikai intézkedéseinek sorában az elsők között volt a kettős állampolgárságról szóló jogszabály. Elmondta, közeledik január 1-je, a törvény hatályba lépésének időpontja, és öles léptekkel halad a magyar államigazgatás a törvény végrehajtási feltételeinek megteremtésében. A Külügyminisztérium a konzuli szolgálattal, illetve a külképviseleti hálózattal vállal oroszlánrészt ebben a munkában, „azon dolgozunk, hogy egy akadálytalanul, jól működő rendszer jöjjön létre” – tette hozzá.
Németh elmondta: a külügyi és a közigazgatási tárca vállalja, hogy ingyen kiképzi az erdélyi hálózat munkatársait, akik ugyancsak ingyen végzik majd tájékoztató munkájukat. Ez nagy könnyebbséget fog jelenteni az erdélyi magyaroknak, hiszen a demokráciaközpontokon keresztül megkapják majd a szükséges információkat ahhoz, hogy teljes dossziéval jelenhessenek meg a magyar külképviseleteken – fejtette ki.
A megállapodást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részéről Toró T. Tibor ügyvezető elnök látta el kézjegyével. Elmondta: nagyon szívesen ajánlották fel segítségüket a könnyített eljárással történő honosítás felgyorsítására. Kifejtette, azt szeretnék elérni, hogy a honosítási ügyintézés minél barátságosabb és zökkenőmentesebb legyen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokráciaközpontok hálózatában húsz irodát szeretnének működtetni Erdély-szerte, jelenleg hatvan ember vesz részt a munkában, és további hatvanat szeretnének bevonni, több száz önkéntes is segíteni fog – tájékoztatott.
A megállapodást szintén aláírta Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, valamint Wetzel Tamás, az állampolgársági törvény módosításának végrehajtásáért felelős miniszteri biztos. A helyettes államtitkár kiemelte: az egyszerűsített honosításról szóló törvény gyakorlati megvalósításában a magyar államigazgatás sok nehézségbe ütközött, „rájöttünk, hogy sok szempontból kevesek vagyunk a feladathoz”. Hangsúlyozta, hogy összefogás jött létre, „nem vagyunk egyedül (…) határon túl is tudunk találni olyan partnereket, akikkel együtt tudunk működni”.
A miniszteri biztos úgy fogalmazott, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás „hatalmas tömegeket” fog megmozgatni. Úgy becsülte, akár 50-70-szeresére növekedhet a kérelmek száma, az első évben 250-400 ezren jelentkezhetnek. Németh az MTI kérdésére elmondta: a magyar kormány nyitott arra, hogy a megkötött megállapodás mintájára – megfelelő igény és partner esetén – hasonló együttműködést alakítson ki a többi határon túli magyar területen is. Erdély.ma

2010. november 23.

Kötő József a határon túli közösségek anyanyelvtanulását szorgalmazza
A határon túl élő kisebbségi közösségek anyanyelvtanulásának szükségességére hívta fel a figyelmet keddi politikai nyilatkozatában Kötő József, a diaszpóra (közép-kelet és afrikai régió) képviselője.
Elmondta, a választókerületében tett látogatások azt igazolják, hogy a vegyes családokban született gyerekek nem ismerik anyanyelvüket. Kéréssel fordult a Szórványrománsági Hivatalhoz, bocsássa rendelkezésre azokat az erőforrásokat, amelyek révén internetes oldalán külön felületet hozhassanak létre nyelvleckék számára.
Ez egy intézményesített nyelv-elsajátítási mód lehetne a diaszpóra közösségekben élő gyerekek számára, amely az internet révén elérhető volna számukra – hangsúlyozta a képviselő. (hírszerk.) Transindex

2010. november 23.

Mit változtatna Eckstein az RMDSZ politizálásán?
Eckstein-Kovács Péter az első RMDSZ-es politikus, aki bejelentette, megpályázza a szövetség elnöki tisztségét. Megkeresésünkre úgy nyilatkozott, azért szeretne indulni a belső választáson, mert úgy gondolja, több elképzelése is van arról, hogy miként lehetne javítani az RMDSZ működésén.
"Az elképzeléseimnek nyilván létezik néhány sarokpontja: például az RMDSZ ernyőszervezet-jellegének és sokszínűségének visszaállítása, a román és magyar pártok közötti kapcsolatok jobb menedzselése, a civil szervezetekkel történő együttműködés felerősítése" - sorolta Eckstein. A Szabadelvű Kör elnöke úgy véli, a helyi és a regionális szintű politizálást is hangsúlyosabbá kell tenni.
"Míg a politizálás Bukarestben folyik, addig az emberek Tordán laknak. A helyi igényeket kell segíteni: az országos politizálást alá kell rendelni a helyi igényeknek" - vélte Eckstein.
Az államfő kisebbségügyi tanácsosa elmondta, reális esélyt lát arra, hogy elnyerje az RMDSZ-elnöki tisztséget, hiszen indulási szándékát szűkebb és tágabb környezete is bátorította. "Ellenkező esetben nem is indultam volna" - válaszolta a szövetségen belüli támogatottságát firtató kérdésünkre.
Hangsúlyozta, nem a fontos pozícióért, illetve valaki vagy valakik ellen indul, sem pedig azért, hogy valakit segítsen vagy hátráltasson.
Mint ismeretes, az RMDSZ február 26-27. között, Nagyváradon tartja meg tisztújítással egybekötött kongresszusát. (hírszerk.) Transindex

2010. november 23.

Magyartanárok módszertani tanácskozása Érmihályfalván
Bihar megye – A nonformális nevelési tevékenységek pedagógiai szerepe volt a témája a magyartanárok Érmelléken, és Érmihályfalván tartott módszertani tanácskozásának, melyet hétfőn tartottak.
A körfelelősökkel tartott egyeztetés nyomán lett a megye magyartanárai számára hétfőn tartott módszertani tanácskozás témája a nonformális (oktatási rendszeren kívüli – szerz.megj.) nevelési tevékenységek helye és szerepe a tanításban. A tanácskozás színhelyeÉrmihályfalva volt, de tulajdonképpen a tágabb Érmellékre is kiterjedt – mondhatni nonformális módon – hiszen a megye minden szegletéből érkezett 55 pedagógus előbb kirándulást tett Gálospetribe, majd Érkörtvélyesre, mindkét településen meglátogatva a tájházat. Útjuk Érmihályfalván előbb az Andrássy Ernő Múzeumba vezetett, majd a Futrinka Játszóház emeleti Padlás Galériájába. Ott, a közben a vendéglátókkal mintegy 70 fősre kiegészült csapatot előbb Boros József helyi tanár, majd Csengeri Csongor, a Zelk Zoltán Általános Iskola igazgatója köszöntötte, utóbbi megtiszteltetésnek nevezve, hogy házigazdái lehetnek az eseménynek.
Módszerek, lehetőségek
„Meglepetésként” a helyi GGG Irodalmi Stúdió tagjai adtak elő verses–zenés műsort, melyet Ile Erzsébet szaktanfelügyelő „a minikonferencia méltó bevezetésének” minősített, majd ugyanő konferálta fel a helyi tanárnők három előadását. Kind Klára Renáta az Érmelléket mutatta be, felsorolva településeit, hírességeit, hagyományait. Boros Emőke Blanka A színház szerepe az oktatásban címmel értekezett, megállapítva egyebek mellett, hogy a színház (látogatása, illetve művelése diákszínjátszás szintjén is) a magyartanárok egyik eszköze lehet az igényességre, a viselkedési kultúrára nevelésben. Ugyanakkor olyan, korábban tabunak számított témák feldolgozására is lehetőséget nyújt, mint a rasszizmus, a drogok, a hajléktalanság. Szabó Emőke a Magyarországról indult, de ma már a határon túli területeken zajló oktatást is segítő, összesen több, mint 300 iskolába eljutott Szitakötő programot ismertette, részletekbe menően. Egy játékba a hallgatóságot is bevonta: kollégái egy játékos titkosírást fejthettek meg.
Ady születésnapján
Az előadásokat előbb Ile Erzsébet köszönte meg, majd Pásztor Gabriella kormánytanácsos mondta el, hogy a kollégái között töltött nap „felüdülés” volt számára a kormányzati munka közben. Hozzátette: az új tanügyi törvény még több lehetőséget fog adni arra, hogy a bemutatott módszereket, illetve a helyi sajátosságokat a tanárok jobban beépítsék oktatói–nevelői tevékenységükbe. Sajnálattal állapította meg, hogy kisebbségi ügyekkel még mindig lehet indulatokat korbácsolni, így csorbulhat például az anyanyelven történő oktatáshoz/tanuláshoz való jog. A Szenátus ugyanis nem szavazta meg a földrajz és a történelem anyanyelven történő oktatását, és ez a kisebbségek elidegenítését szolgálja, állapította meg Pásztor Gabriella. A felszólalás lehetőségével élve Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár a magyar nyelv és népi hagyomány gazdagságát méltatta, majd tekintettel Ady Endre születésnapjára – a tanácskozás méltó befejezéseként – elszavalta a költő Hazamegyek a falumba című versét. erdon.ro

2010. november 23.

Boldog népnek nincs stratégiája – Tanügyi zárókonferencia
Balázsfalva, Küküllővár és Nagyenyed után most Gyulafehérvár került sorra a Bod Péter Alapítvány és társszervezői által megrendezett és a Szülőföld Alap által támogatott tanügyi konferenciasorozat utolsó állomásaként, november 20-án. Horvát István plébános és Gudor András református lelkipásztor áldása után Gudor Botond magyarigeni lelkész, a rendezvény főszervezője és moderátora együttes szívdobogásnak nevezte a négyhelyszínű konferenciát, amelynek során nagyon sokat tanultunk egymás tapasztalatából. Ezúttal a kivetítőn az ismert gondok mellett a lehetséges megoldások is megjelentek. Ebben a közös megoldás keresgélésben volt ez a tanácskozás eredeti és más.
A házigazda szerepét ezúttal a Gróf Majláth Gusztáv Károly Szeminárium Líceum és igazgatója, Gál László vállalta magára, valamint az iskola megjelent tanerői (Dimén Erika, Pallai Rita, Köllő Tibor prefektus, Korom Imre spirituális vezető, a tanítók és mások), akik mindent megtettek, hogy a résztvevők jól érezzék magukat az ott töltött órák alatt. Az általános iskola dísztermében mintegy 40-en gyűltek össze. Az ablakból jól látszott Bőjte Csaba atya átadás előtt álló új épülete, amely évente feltölti majd az általános iskola létszámát.
Azon előadók, akik az előző tanácskozáson is részt vettek (Szabó Hajnal tanfelügyelő, Vetési László szórvány előadó, Szőcs Ildikó igazgató), megújított és aktualizált előadásokkal rukkoltak elő. Mellettük azonban megtisztelte a konferenciát Király András György, a Közoktatási Minisztérium államtitkára és Borsos László vezérigazgató, akik úgy gondolták: feltétlenül érdemes eljönni ide, és funkciójukból eredő tájékozottságukkal segíteni, tanácsokkal ellátni a megye tanügyi képviselőit. Az államtitkár elmondta: ahhoz, hogy az iskolák szintjén is minden jól menjen, „hajóinknak egy irányban kell haladniuk”, akik pedig tisztséget vállalnak, álljanak ki az igazuk mellett, amíg eredmény nem születik.
Minden eddigi tanácskozáson kiemelten kaptak szót a helyi képviselők. Nagy figyelmet keltett Gál László előadása, aki a négy tanácskozásból három rendezvényen vett részt. Szóban és vetített képeken mutatta be a katolikus egyház történelmi iskolájának históriáját, a kis szeminárium sorsát. A közelmúlt iskolatörténetéhez tartozik az óvoda felújítása és a mintegy 3 éve a városból felhozott, akkor felszámolás előtt álló magyar tagozat befogadása. Ma a magyar gyermekek együtt vannak Gyulafehérváron (iskolabusszal Vajasdról is bejárnak) a gimnáziumban, ahol vallásuktól függetlenül, jó szaktanárokkal és egyre javuló körülmények között tanulnak. Kialakult tehát egy új mikrorégiós iskolaközpont.
Ehhez társult még egy sikertörténet. Szegedi László református esperes Kőhalmon – amint azt valaki megjegyezte – egy új Magyarigent hozott létre, szórvány internátusával és gyülekezeti központjával. Véleménye szerint elsősorban az emberekbe érdemes befektetni. A romokon emelt épületekben 50 gyermek lakik. – Hit kell hozzá, hogy folytassuk, és nem lehet belőle kilépni – mondta. Kováts Krisztián megyei RMDSZ elnök szerint az esperes eredménye nemcsak példa, hanem lecke is egyben mindenkinek, aki a szórvány tanügy érdekében cselekszik.
A beszélgetések, hozzászólások során arról is szó esett, miként lehetne hitelesen népszerűsíteni ezeket a sikertörténeteket, főként a szülők körében. Hogyan lehet megőrizni a magyar nyelvszigeteket, meggátolni a leépülési folyamatot, a kishitűséget, az olyan téveszméket, hogy a többségi iskolában sikeresebb lesz a gyerek. Balázsfalván szórvány kollégium létrehozása volna a megoldás. Figyelni kellene ugyanakkor az összefogás mikéntjére és minőségére is, különösen a szórványban. Erre vonatkozóan a vadlibák példája hangzott el, akik őszi vándorlásuk során a legerősebbet küldik előre, ha elfárad, cserélnek, de az utánuk repülő csapat minden tagja „gágog” az élen haladónak, bíztatja, a leggyengébbekkel pedig ketten is leszállnak pihenni. Vajon mi, emberek, amikor fontos problémákkal küszködünk, amikor látjuk, hogy valakinek jó ötletei vannak, sokat és jelentőset vállal, tudunk-e „gágogni” neki, vagy csak irigykedve a hibákat feszegetjük. Erre kéne mindenkinek választ találnia. Szőcs Ildikó a szorosabb csapatmunkára hívta fel a figyelmet és arra, hogy a messze elől haladókat egyszer biztosan cserélni kell majd, ez pedig nem könnyű feladat, mert utánuk űr marad, amit nehéz betölteni. Erre történelmi példák is akadnak.
Az északi népek némelyikére szokás mondani: boldog népnek nincs stratégiája. Úgy tűnik, nekünk kellenek az olyan tanácskozások, ahol meghallgatják a sikerembereket, ahol „gágognak” nekik, ahol szárnyalnak az értelmes gondolatok, és a közös gondolkodásból összefogás és stratégia is születhet
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)

2010. november 23.

Egy díjazott marosvásárhelyi könyvtáros
2010. november 3–5-én tartották meg a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete VII. vándorgyűlését Kászonaltízen. Minden vándorgyűlésnek más-más a tematikája. Az idei konferencia kiemelt témája a lokális kulturális értékek megőrzésének lehetőségei a digitális korban, a könyvtári helyismereti munka átalakulása. A vándorgyűlésen díjazták az év fiatal könyvtárosát. A marosvásárhelyi Agyagási Hajnal a kitüntetett. Laudátora kolléganője, Csiki Emese volt. Íme a méltatás.
Agyagási Hajnal méltatása
Mivel a méltatás hosszabb távra érvényes, mint a dicséret, éppen ezért választottam ezt a kifejezést Agyagási Hajnira gondolva. Szigorú embernek tartom magam és a mércét is mindig magasra helyezem, így nehéz eldönteni számomra, hogy ki és mikor érdemel meg egy szakmai díjat. Egy jó ideje viszont érlelődik bennem az az érzés, hogy másnak is el kellene mondanom: milyen sokra tartom a Hajni munkáját és főképpen a hozzáállását mindahhoz, ami a könyvtárhoz tartozik, hiszen sokszor ezen a ponton dől el valaminek a sorsa.
Személyében azt az embert látom, aki felsorakoztat maga mellé és nem maga mögé egy csapatot, együtt dolgozik velük, motiválja őket és hatásosan számon kéri az ígéreteket. Belenőtt, ha mondhatom így, ebbe a szerepkörbe, mivel már több mint egy évtizede dolgozik a Maros Megyei Könyvtárban. Dolgozik!... szívvel-lélekkel és időnként, kritikus pillanatokban, megijedve mondj(t)a: Ez a könyvtár már nem az, ahova dolgozni jöttem! Jaj, nem jó irányba megyünk! Álljunk meg! Csináljunk már valamit ...! Látszik az arcán, ha jól mennek a dolgok, szenved, ha nyikorognak.
Valóban, a könyvtár nem marad változatlan, itt is érezhetők a változások; Agyagási Hajnal pedig nyitottan reagál: továbbgondolja és alkalmazhatóvá teszi az újdonságokat a mi sajátos helyzetünkre, mivel Vásárhelyen a közönségszolgálat nem éppen a legegyszerűbb.
Gyerekek és nagymamák várják sokszor amikor megérkezik, mindenki a megoldatlan házi feladatával és győzködik, hogy értse már meg, nem lehet házi nélkül iskolába menni, az unokának nincs ideje leírni, a nagymama pedig már nem tudja elkészíteni: kedves, kicsi, aranyos, fiatal könyvtáros kisaszony, egész nap úgysincs semmi dolga itt, a könyvtárban, ennyit igazán megtehet az olvasókért... mert akkor még máskor is jövünk, jövő héten is, mert akkor is lesz lecke! Ilyenek történnek vele. Érdekes, hogy mással nem... lám-lám, vajon miért?
Olvasásra szoktatja a líceumi pedagógusjelölteket, akik gyakorlatozni jönnek a könyvtárba, közös feladatokat ad nekik olyan módon, ami alól nem lehet és nem is akarnak kibúvót találni. Ráncolja a szemöldökét, csóválja a fejét és mégis mindenki szereti: kicsik és nagyok, kollégák és könyvtárba járók. Egyformán érezhető a jelenléte és a hiánya is!
A díj kiírásában található kritériumok mind jellemzők Hajnira: " ... legalább hároméves könyvtári gyakorlat; 35 éves felső korhatár; elkötelezettség a könyvtáros szakma iránt; készség új ismeretek elsajátítására; szakmai és általános műveltség fejlesztésére, bővítésére irányuló törekvés …".
Habár az utolsó pillanatban – amíg még hivatalosan is fiatal – kapta meg a jelölést, de annál nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel!
Csiki Emese, Népújság (Marosvásárhely)

2010. november 23.


A történelem és a földrajz körül folyik a harc
Az oktatási bizottság javasolta, hogy töröljék a tanügyi törvény azon előírását, hogy általános iskolában és középiskolában a történelmet és a földrajzot a kisebbségen nyelvén is taníthassák a román tannyelvű osztályokkal azonos program és ugyanolyan tankönyvek szerint.
Az oktatási törvényről szóló jelentésében a szenátus tanügyi bizottsága javasolta, hogy azokban az iskolákban is, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvén zajlik az oktatás, románul tanítsák Románia földrajzát és történelmét, közölte hétfői sajtótájékoztatóján Nicolae Robu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora.
„Általános iskolában és középiskolában román nyelven zajlik a két tantárgy oktatása, román nyelvű tankönyvekből, ugyanazokból, amelyekből a román tannyelvű osztályokban tanulnak”, mondta Robu.
A liberális szenátor elmondta: a bizottság által elfogadott módosítás szerint a román nyelvű leckék végén lesz majd egy rövid összefoglaló a kisebbségek nyelvén.
Robu szerint a szenátus tanügyi bizottságában elfogadott módosítások révén támogatják a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló oktatást, de megfékezik „az etnikai alapú szegregációt”.
Hozzáfűzte: az elemi osztályokban a kisebbségek nyelvén oktatják a két tantárgyat, de ugyanolyan tankönyvekből, mint a román osztályokban.
„Azt hisszük, ezek a módosítások kifejezik tiszteletünket a különféle nemzetiségű román állampolgárok azon joga iránt, hogy anyanyelvükön tanuljanak, de, természetesen, olyan társadalmi légkörben, amely egészségesebb a mostaninál, és jó irányba mozdulhat el”, magyarázta a liberális szenátor.
Az oktatási törvényről szóló jelentést vasárnap este fejezték be, és hétfőn nyújtották be a felsőház állandó bizottságához.
A jelentés mintegy ezer oldalas, ebből 432 oldal az elfogadott javaslatokat tartalmazza, 642 pedig az elutasított javaslatokat.
A jelentés benyújtását hétfőn jelentette be Ecaterina Andronescu bizottsági alelnök a bizottság hat ellenzéki tagjának, Dănuţ Prunea, Ioan Mang, Doina Silistru PSD-s és Nicolae Robu illetve Cristian Ţopescu PNL-s szenátorok jelenlétében.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

2010. november 23.

Elhunyt Metz Katalin színikritikus, újságíró
(MTI) – Elhunyt Metz Katalin színikritikus, újságíró – tette közzé honlapján a Színházi Kritikusok Céhe.
Életének 73. évében, hosszas betegség után vasárnap érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Metz Katalin 1938. október 25-én született Marosvásárhelyen. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott, a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végezte magyar-német szakon. Másodéves korától rendszeresen publikált az erdélyi magyar irodalmi folyóiratokban, művelődési hetilapokban. 1973-ban elvégezte a bukaresti Film- és színművészeti intézet színházi szakát, közben folyamatosan írt irodalmi és színikritikákat.
"A kulturális újságírás megannyi műfaját űztem, a művész- és íróinterjúktól a publicisztikáig, de igazából gyakorló színikritikusként ismertek" – írta magáról az önéletrajzban.
Metz Katalin 1987-ben települt át Magyarországra.
Metz Katalinnak két könyve is megjelent: 1998-ban a Forgószélben (Harag György, a rendező-mágus) című kötet, 2004-ben pedig a Hetedhét határon túli gongütések.
Metz Katalin /Marosvásárhely, 1938. okt. 25. Népújság (Marosvásárhely)

2010. november 23.

A magyarság kincstartói
Személyes kapcsolatba kerülvén a csángókkal, sokszor töprengtem hányatott sorsukon. Gyakran kérdeztem a "Zistenőszencségét", ahogy a klézsei Márics Gyuri bácsi Egyházaskozáron emlegette az Úristent, hogy miért alakította életük menetét úgy, ahogy tette, és miért ítélte őket árvaságra. Hogy miért? Mert az Úristennek úgy tetszett, hogy a moldvai magyarokat kinevezze a magyarság kincstartóivá. E tisztséget meg is érdemelték. Ők ugyanis a maguk elszigeteltségében századokon át hordozták és az élő szó erejével jelenítették meg mindazt a szellemi értéket, amit az írás a holt betűvel rögzített. A csángók szembesítettek minket múltbéli önmagunkkal, sorsunkat kifejező énekeinkkel, imádságainkkal és a kódexek korára emlékeztető gyönyörű archaikus nyelvünkkel. Nem véletlenül neveztem a mi csodálatos agyú, dalos szívű öregeinket élő kódexlapoknak, megszólaló fólióknak, valamiféle szenteknek. (Halász Péter: Be van az életem zárva Móduvának ládájába. Moldvai Magyarság, 2010. október)
b. d. Népújság (Marosvásárhely)

2010. november 23.

300 éves méltánytalanság jóvátétele
Lőrincz László, a Bethlen Baráti Társaság elnöke
Bethlen Gábor (1580–1629), Erdély nagy fejedelme tiszteletére emléktáblát avattak november 16-án a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban egy méltóságteljes rendezvény keretében. A három évszázada jeltelen síremlék, amelyet a történelem vihara sodort el 294 évvel ezelőtt, amikor is 1716-ban az osztrák császári csapatok feldúlták, megsemmisítették, immár bekerülhet a köztudatba. A sírokban Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Gelei, Alstedius és Bisterfeld (a Bethlen Kollégium német ajkú professzorai), Keresztúri és Pápai Páriz Imre hamvai nyugodtak.
A rendezvényt a Kárpát-medencei magyar Református Generális Konvent szervezte. Számos, külföldről és belföldről ide sereglett emlékező – becslések szerint több mint ezer résztvevő – jelenlétében zajlott az ünnepély. Az ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, Bethlen Gábort dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke méltatta, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nevében Msgr. Potyó Ferenc általános érseki helynök mondott köszöntőt. Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna- kápolnában kapott helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állított emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond király szarkofágja is. Az emléktábla felirata Bethlen Gábor jelmondatával kezdődik:/ "SI DEUS PRO NOBIS,/ QUIS CONTRA NOS?"/ (Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk:?),/ BETHLEN GÁBOR/ 1580-1629/ Princeps Transsilvaniae, Comes Siculorum, Dominusque Partium Regnum Hungariae./ Erdély aranykorának református fejedelme emlékére állították a magyar reformátusok./ 2010. november 16/.
A XX. század végén és XXI. század elején ébredt rá az emberi társadalom arra, hogy megfelelő fejlődést és életszínvonal-emelést csakis a tudás alapú társadalom építésével lehet elérni, minek megvalósítása erkölcsi és anyagi támogatást jelent az iskolarendszer és a tudományos kutatás irányában. A nemzeti jövedelem 3%-át kellene erre fordítani!!!. Több iskolát létesíteni, nem pedig megszüntetni, az infrastruktúrát fejleszteni, a tanítás minőségét javítani kell, mindenkinek biztosítva az anyanyelvén való tanulást, a tanárok számát növelni. Vannak olyan fejlett országok, ahol három tanulóval foglalkozik egy tanár. Ez a befektetés hosszú távon meghozza gyümölcsét. A tudás erős fegyver. (Itt megjegyezzük, hogy a tudás a legnagyobb érték, amit senki és semmilyen hatalom nem képes elvenni tulajdonosától. Bármennyit is adunk ebből másoknak, nem leszünk szegényebbek, de azok, akik átveszik ezt, bizonyára gazdagabbak lesznek.) Nem elég azonban a tudásalapú társadalom építését csak a politikai ígéretek szintjéig vinni. Ez demagógia. Tudni kell, hogy az emberi társadalomban a legnagyobb rossz, ami csak létezhet, nem az atombomba, sem a súlyos betegségek, hanem a demagógia. A demokráciáknak is rákfenéje, ami ma – a XXI. században – jobban virágzik, mint bármikor.
Bethlen Gábor megelőzte korát, a fent említett problémákra ráérzett, és konkrét lépéseket tett ez irányban négyszáz évvel ezelőtt a tanügy és a tudomány pártolásával, anyagi támogatással. Négy hosszú évszázad, ezen érdemes kissé elgondolkozni. (Leonardo da Vinci is kb. ennyivel előzte meg korát.) A fejedelem külhoni neves tudósokkal vette magát körül udvarában, iskolákat és főiskolát hozott létre, biztosítva az anyagi javakat is az optimális működéshez, ezzel önellátóvá tette őket. Célja a költséges külföldi egyetemek helyett az országban nevelni értelmiségieket. Külföldi professzorokat hívott meg kollégiumába azzal a céllal, hogy megfelelően képzett, egészséges ifjú nemzedéket neveljen Erdély számára. Elképzelése jónak bizonyult, íme négy évszázad óta ma is működik kollégiuma, amelynek akadémiai rangja volt annak idején, mely intézmény a magyar nyelv megőrzésének Mekkája. A társadalom és a történetírás elismeri és értékeli érdemeit ezen a területen is, amellett, hogy jó politikus és jó hadvezér volt. Ami az emlékezetét illeti, bizony adósok voltunk. Sírja három évszázad óta jeltelen, sőt nem létezik síremléke, nem volt hely, ahol egy szál virággal tisztelegjünk nagysága előtt. Megjegyezzük, hogy a Bethlen Baráti Társaság tíz évvel ezelőtt, 2001-ben átiratban javaslattal fordult a legilletékesebb fórumhoz, a Magyar Tudományos Akadémiához és a Magyar Történelmi Intézethez, személyesen dr. Glatz Ferenc elnök úrhoz, a fejedelmi síremlék felállításának ügyében. Íme ez a probléma valamelyest jóvátétetett. Népújság (Marosvásárhely)

2010. november 23.

Eckstein-Kovács Péter megpályázza Markó Béla székét
Miközben Markó Béla RMDSZ-elnök még nem döntötte el, indul-e újabb mandátumért, Eckstein-Kovács Péter, Traian Băsescu román államfő kisebbségügyi tanácsosa megpályázza a szövetségi elnöki tisztséget az alakulat közelgő kongresszusán. Az 54 éves kolozsvári jogász-politikus tegnap a Krónikának elmondta, az RMDSZ megújítását tekinti egyik legfontosabb feladatának, az alakulat vezetőjeként pedig „visszaterelné” az érdekvédelmi szervezetet a tagsághoz. Eckstein kérdésünkre elmondta, az elmúlt időszakban a politikai alakulat számos tagja, ugyanakkor RMDSZ-en belüli és kívüli személyiségek egyaránt megkeresték azzal, hogy itt az alkalom a szervezet megújulására, és arra biztatták, vállalja el a jelölést. „Sokan bennem látják azt a jelöltet, aki emelkedő pályára tudná állítani az RMDSZ-t” – indokolta jelöltetését a politikus.
Eckstein-Kovács Péter lapunknak elmondta, szándékáról már tájékoztatta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetét (a politikus ennek a szervezetnek a tagja), ennek pozitív véleményezése híján ugyanis okafogyottá válna a jelöltetése, és a szervezettől olyan visszajelzést kapott, hogy hivatalos bejelentés esetén támogatni fogják.
„Ha valaki nem bírná a saját szervezete bizalmát sem, akkor hogyan kérje más szervezetek támogatását?” – válaszolta kérdésünkre, miszerint „tapogatózott-e” más területi szervezetek irányába is támogatás céljából. Eckstein-Kovács Péter nem kívánta kommentálni, hogy az RMDSZ élén eltöltött 17 év után Markó Bélának meg kellene-e pályáznia újabb mandátumot, azt azonban fontosnak tartotta elmondani, hogy nem valaki vagy valakik ellen indul a februári kongresszuson, és nem másokhoz próbál viszonyulni. „Határozott elképzelésem van arról, miként kellene kinéznie az elkövetkezőkben az RMDSZ-nek, hogyan kellene irányítani a szövetséget. Hangsúlyozom: nem azért indulok, hogy valakinek vagy valamely csoportnak a helyzetét erősítsem vagy gyengítsem. Úgy érzem, kellő támogatottsággal is rendelkezem, tehát belevágok” – nyilatkozta a Krónikának a korábban több mandátumon keresztül szenátorként, 1999-ben és 2000-ben kisebbségügyi miniszterként tevékenykedő jogász-politikus.
Az RMDSZ felső vezetőségét többször bíráló Eckstein úgy véli, nagyon sokan várnak szemléletbeli és személyi változásokat a februárban rendezendő kongresszustól, ugyanakkor az általa szorgalmazott újítás elsősorban azt jelenti, hogy a szövetségnek vissza kell térnie azokhoz a régebben hangoztatott eszmékhez, miszerint töltse be az ernyőszervezet szerepét az erdélyi magyar társadalomban, ezen belül pedig hangsúlyosabban kell megjelennie a sokszínűségnek.
Az RMDSZ Szabadelvű Kör elnevezésű platformját irányító Eckstein szerint tudomásul kell venni, hogy az erdélyi magyar politikában „az RMDSZ-en kívül is van élet”, ennek megfelelően megegyezésre törekedne a szövetséggel rivalizáló magyar alakulatokkal, és bár „nagyon egységes” magyar politikum kialakítására nem tehet ígéretet, ennek megvalósításához hozzá kíván járulni. „Szeretném, ha az RMDSZ visszatérne a tagsághoz, a civil szervezetekkel partneri kapcsolatot képzelek el, programomban pedig a helyi és regionális politika előtérbe helyezését szorgalmazom, elvégre Bukarestben is az a feladatunk, hogy a helyi problémákra keressünk megoldásokat. Éppen ezért az RMDSZ vezető testületeiben hangsúlyosan kell megjeleníteni a helyi és regionális érdekeket” – hangsúlyozta a szövetség jelenlegi egyetlen hivatalos elnökjelöltje.
Eckstein a kormányzati szerepvállalásra vonatkozó kérdésünkre elmondta, hatalmi pozícióban erősebb az RMDSZ érdekérvényesítési képessége, a kormányzás viszont önmagában nem lehet cél, és fontos, hogy a szövetség mindig a haladás mellé álljon. Szerinte az oktatási törvény jelenlegi vitája is bizonyítja, hogy a magyarság státusához szervesen kötődő oktatás és kultúra területe felülír minden más érdeket, és ha e téren nem tud eredményt elérni az RMDSZ, akkor jogosan merül fel a kormányból való kilépés szándéka.
Eckstein egyébként a Markó-korszak fontos megvalósításának tartja az RMDSZ függetlenségének, „saját arcának” megőrzését, nagyon sok javítanivaló akad azonban szerinte a budapesti és a bukaresti pártokkal ápolt viszony terén, amelyet mindkét irányban kiépített személyes kapcsolatai révén próbálna elmélyíteni. Az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségét 1993 óta betöltő Markó Béla az elmúlt időszakban többször elmondta: „hatalmas dilemmát” jelent számára, hogy folytatnia kell-e tevékenységét a szervezet élén, emiatt még nem döntött arról, hogy versenybe száll-e egy újabb elnöki mandátumért a februári kongresszuson. Miközben belső források szerint Markó Kelemen Hunor művelődési minisztert látná szívesen utódjaként, sokan a potenciális elnökaspiránsok között tartják számon Borbély László környezetvédelmi minisztert is.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

2010. november 23.

Meghalt Demény Lajos történész, volt bihari szenátor
Pénteken 84 éves korában bukaresti otthonában elhunyt Demény Lajos romániai magyar történész, de erről a családja csak tegnap értesítette a sajtót.
Kisfülpösön (Maros megye) született földműves családban 1926. október 6-án. Tanulmányait Kolozsváron kezdte a Bolyai Tudományegyetemen, Leningrádban fejezte be 1956-ban. Ugyanott szerezte meg a történelemtudomány doktora címet. Bukarestben a Társadalomtudományi Akadémia tanára, majd a Román Akadémiai Könyvkiadónál szerkesztő, a Román Akadémia Nicolae Iorga Történelemtudományi Intézetének főkutatója, a nemzetiségtörténeti kutatások osztályvezetője volt. Kutatási területe a XV. és XVII. század közötti művelődéstörténetet és a parasztmozgalmakat fogta át. Magyar és román nyelven egyaránt közölt. Jelentősebb művei: Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés, Anglia politikai kapcsolatai a XVI. és XVIII. század közti Moldvával, Havaselvével és Erdéllyel, Székely felkelések a XVI. század második felében, A székelyek és Mihály vajda, Paraszttábor Bábolnán, Bethlen Gábor és kora. A Székely oklevéltár új sorozatának társszerzője volt. 1995-ben vált a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává.
Kelemen Hunor román kulturális és örökségvédelmi miniszter nekrológjában így méltatta: „Hatalmas szerepe volt a Székely oklevéltár elindításában, amelyben végre előkerülhettek azok a forrásmunkák, amelyek az erdélyi magyarság, a székelység történelmére vonatkoztak. A ’70-es években ezzel a kezdeményezéssel olyan magyar történészeknek biztosított publikálási lehetőséget, akik addig nem is remélhették, hogy kutatásaik napvilágot látnak. (...) állhatatosan és bátran védi a nemzeti kisebbségek, a magyarság szerepét Erdély történelmének alakításában. (...) Maradandó értékű oktatói és kutatói munkája mellett jelentős szerepe volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulásában, az 1989-es rendszerváltást követően rövid ideig a tanügyminisztérium államtitkára, két évig Bihar megyei szenátor volt.”
Demény Lajos földi maradványait ma délben helyezik örök nyugalomra a bukaresti Calvineum református temetőjében. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. november 23.

Tőkés: „Itt az ideje, hogy felszántsuk a magyar ugart!”
Ebben az évben is megemlékeztek a nagyváradiak és máshonnan érkezettek egy zarándoklat keretében az Érmellékről indult költőóriásról, Ady Endréről és halhatatlan életművéről szülőfalujában, Érmindszenten, világra jöttének évfordulóján.
Az Ady korában még majd ezer főt számláló színmagyar, mostanra már közel százötven fős kicsiny településen mintegy ötven-hatvan magyar lakik csak, fiatal alig akad közöttük. A szombati ünnepségre azonban százan, kétszázan is eljöhettek. A gyéren lakott település temploma színültig megtelt, sokan állva tekintették végig az istentiszteletet, amelynek során Forró László, a KREK közigazgatási előadó-tanácsosa, megválasztott főjegyzője hirdette az igét. Ezek után Balla Árpád, a helyi gyülekezet lelkipásztora, majd pedig Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója köszöntötte a megjelenteket, s tartott előadást. Meleg Vilmos színművész elszavalta Ady A magyar ugaron című versét.
A Himnusz eléneklése után a gyülekezet átvonult Ady Endre szülőházához, az ünnepség a kúria és zsúpfedeles szülőház közötti udvaron álló Ady-szobornál folytatódott. Elsőként Barabás János, a Magyar Köztársaság kolozsvári konzulja tartott beszédet. „A magyar nyelv logikailag és esztétikailag a világ egyik legszebb nyelve. Összetartozásunk kapcsa és egyik legnagyobb jelképe kell hogy legyen” – hívta fel a figyelmet a magyarok közötti összefogásra. „Sokan mondják azt, hogy ha Ady nem magyarul ír, akkor világhírű költő lehetett volna. Azonban maga a tény, hogy magyar lehetett és magyarul írhatott, tette őt igazán naggyá”– folytatta. Cs. Tóth János, a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár és Művelődési Központ igazgatója is szóhoz jutott: „Több mint kilencven éve sír az Ady háza előtt magasló nyírfa. Sír a költő halála óta, s még jobban Trianon óta.” Majd a költő életére, munkásságára is kitért, verselemzést is hallhattunk tőle, továbbá a nemzeti összetartozást, illetve a trianoni sebek begyógyításának a fontosságát emelte ki, több ízben is. Beszédet mondott még Papcsák Ferenc zuglói polgármester, volt elszámoltatásért felelős kormánybiztos, valamint Vasy Géza irodalomtörténésznek, a Magyar Írószövetség személyesen meg nem érkezett elnökének az üzenete is elhangzott. Időközben szavalatokat hallhattunk, többek között Meleg Vilmos a költőóriástól olyan verseket adott elő, mint Az Értől az Óceánig vagy A tűz csiholója. Rákóczi Lajos köbölkúti magyartanár, volt parlamenti képviselő is előadta Ady Endre Hazamegyek a falumba című versét.
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezérszónokként hosszan beszélt a még mindig felszántatlan magyar ugarról, és azokról, akik ezért felelőssé tehetők. „Mi minden különbözőségek ellenére egy helyre tartozunk, de az árulóknak nincs helye közöttünk”– hangoztatta a volt püspök, aki Ady szellemében és nyíltságában beszélt, majd hozzátette, hogy ezért az újszerű, egyenes látásmódért a költőt sokan nem kedvelték. Kitért az elmúlt két évtized értékmegőrző hagyományára, az érmindszenti megemlékezésekre, melyekkel valahányszor a költő emlékének adóztak, és amelyet egyesek igyekeznek maguknak kisajátítani, majd öncélúan felhasználni: „Nem szabad kisajátítani az Ady-ünnepet. Szép dolog, hogy Tasnádon is megemlékeznek a költőről. De olyan ez, mintha Jézus születését nem Betlehemben, hanem mondjuk Jeruzsálemben vagy Katarban ünnepelnék”. A magyarok közötti összefogásra, nemzetünk, értékeink mellett való kiállásra és harcolásra buzdította a jelenlévőket, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy „végre valahára fel kell fedni a hazugságokat, a csalásokat. Itt az ideje, hogy felszántsuk a magyar ugart”. Továbbá kitért az Érmindszent felé vezető rossz útra, amelyért a magyarokat képviselő politikai elit semmit sem tett az elmúlt húsz évben. Hogy végre civilizáltan, méltó módon lehessen adózni a 133 éve született költő emlékének. Valamint arról a projektről is beszélt, amelyet Érmindszent még az előző Orbán-kormány idején nyert meg, és amelyet azt felváltó balliberális kormányzat valahogy sikeresen átjátszott Nagyváradra Medgyessyék és Gyurcsányék ottani barátainak. „Ady nem egy rekvizitum, nem is egy muzeális érték. Nem lehet őt így kezelni” – utalt azokra az álszentekre, akik egyszer egy évben eljönnek, képmutatóan koszorút helyeznek el a költő szobránál, fejet hajtanak, majd a látszólag nemes tetteiket álságos, önérdekű céljaikra használják fel.
A beszédek után partiumi református gimnazistáktól, valamint debreceni diákoktól hallhattak a jelenlévők szavalatokat, énekeket, majd következett a koszorúzás, amelynek során egyházi, politikai és civil szervezetek, iskolák képviselői, de magánszemélyek is elhelyezték virágaikat a szobornál. A rendezvény a Szózat eléneklésével zárult.
Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-367




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998