|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 367 találat | lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 361-367 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. november 22.Kevés a magyar diákMa van a Vajdasági Magyar Oktatásügy Napja. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet az oktatás helyzetére, időszerű problémáira és kihívásaira. A vajdasági magyar általános iskolások száma az elmúlt tíz évben 20 ezerről 16 ezerre csökkent. A magyarul oktató intézmények száma ugyancsak megfogyatkozott. Hasonló a helyzet a középiskolákban is: a diákok száma fogy, jellemző a lemorzsolódás. A felsőfokú intézményekben a magyar hallgatók részaránya 10 százalék körüli, ami a magyarság részarányához viszonyítva alacsony. Pannon RTV 2010. november 23.A Duna a magyar nemzet televíziója maradÓkovács Szilveszter a Duna Televízió napokban megválasztott vezérigazgatója a Közbeszéd című műsor vendége volt. Az igazgató beszélt terveiről, és elmondta, a jövőben még nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni arra, hogy a Duna Televízió az egész nemzethez szóljon. A Duna II. Autonómiát egy művészeti csatornává alakítaná át. Az igazgató megerősítette a Magyar Távirati Iroda szerepének megváltozására vonatkozó információkat, miszerint a közmédiumok egy közös hírbankot fognak használni a jövőben. Ókovács úgy véli, hogy az elszakított területek tudósítóhálózatát meg kell erősíteni, de ez a tervezett hírcentrumhoz fog tartozni. Duna Tv, Közbeszéd, Erdély.ma 2010. november 23.Hírportált és rádiót terveznek a bánsági szórványnakInternetes hírportál és rádió indítását tervezi a temesvári Szórvány Alapítvány. A kezdeményezés célja az információ, a magyar szó eljuttatása azokhoz a szórványközösségekhez is, amelyek semmilyen intézménnyel nem rendelkeznek. Erre most egy uniós pályázat keretében nyílik lehetőség, amelyben a temesvári alapítvány a mórahalmi önkormányzat partnereként vesz részt. Erdély.ma 2010. november 23.Szociális központot avattak Hegyközújlakon. Merjünk nagyot álmodniA Hegyközújlaki Református Egyházközségben szociális központot avattak november 21-én, vasárnap. Az egész napon át tartó vallásos, kulturális eseményre közel kétszázan érkeztek. Jöttek vendégek a csákvári, szepsi és váncsodi testvérgyülekezetektől is, sőt olyan olaszországi és magyarországi vállalkozók is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepi eseményt, akik anyagilag és munkájukkal is hozzájárultak e központ létrejöttéhez. Délelőtt Kis Boáz csákvári lelkipásztor és a szlovákiai Szepsiből érkezett Gábor Lajos esperes igehirdetésére gyülekeztek az ünneplők. A református templom megtelt vendégekkel. Pető Csilla és Derzsi Ákos parlamenti képviselők is megtisztelték jelenlétükkel a hegyközi település rendezvényét. Házigazdaként Orbán Zoltán lelkipásztor hangsúlyozta, hogy e kis gyülekezet csak a romániai törvények engedte ütemben tud előrehaladni, nagy dolgokat létrehozni. Céljuk egy 200-250 férőhelyes öregotthon megépítése Hegyközújlakon, de a létesítmény létrehozásához és beindításához szükséges állami támogatást csak egy minimum hathónapos akkreditálási folyamatot követően nyerhetik el. Reményét fejezte ki, hogy a két jelenlévő RMDSZ-es képviselő is segíti majd az ügy előremenetét. Mint mondta, az öregotthon megépítésének reményében született meg az ötlet a multifunkcionális központ létrehozásáról, amely a hegyközi idős, rászoruló, magányos embereket kívánja szolgálni. Mintegy félezer nyugdíjas házi beteggondozását is felvállalják, de mindezek mellett szeretnék az időseket bevonni a közösségi életbe, pezsgőbbé tenni hétköznapjaikat mind vallási, mind kulturális téren, de akár egy-egy kártya- vagy sakkpartira is lehetőségük nyílik a hegyközieknek ebben a szociális központban. „A közösség él, és élni akar! Csak úgy tudunk előre haladni, ha nagy dolgokat merünk álmodni, és létrehozni” – hangsúlyozta Orbán tiszteletes. A szociális központ épülete eredetileg a római katolikus egyházé. Huszonöt évre bérelte ki a református egyház, cserében a rendbetételre fordított beruházás értékéért. Sajnos voltak rosszindulatú, ellenséges megnyilvánulások is a központ létrehozása körül. A tiszteletes elmondása szerint például többen is azt terjesztették, hogy „eladták a papnak” a kultúrotthont. Mindenesetre komoly kihívás az öregotthon megépítése, viszont az eddigi megvalósítások – a parókia kibővítése, a varroda létrehozása és a templom teljes felújítása – után számukra már szinte semmi sem tűnik lehetetlennek, csak kitartás és akarat kérdése az egész. A délutáni istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szolgált. Igéjének üzenetét a 46. zsoltárra építette, amelyet a „hit zsoltárának”, a „bizalom zsoltárának” sőt névadója után „Luther zsoltárának” is neveznek, hiszen Luther, amikor testi-lelki válságban, életének mélypontján volt, a 46. zsoltár vigasztalásához fordult. „Amiben az egyház hisz, azt megéneklik. Amiben az egyház hisz, azt megépítik” – idézte az alkalomhoz illően Csűry. Hozzáfűzte: „Tenni kell azért, hogy jobb sorsa legyen annak a világnak, amelyben szolgáltok és éltek. Célunk közelebb hozni embert az emberhez, embert az Istenhez” – hangsúlyozta. Azt sem felejtette el megjegyezni, hogy a 21. század emberei sajnos nem a templomokban, hanem a bevásárlóközpontokban, stadionokban gyűlnek össze. „2500 esztendő mélységéből érkezik a kérdés: „Hol keresed te a helyed? Hol keresed te a másik embert? Sok tízezer idegen között, vagy a testvéreid, barátaid, társaid között?” Továbbá kiemelte, hogy a mai kor embere nem állhat meg az építésben. Nemcsak templomra van szükség. Záporoztak a kérdések: „Hol vannak azok, akikért építeni kell, akikért mindent meg kell tenni? Vajon hol van letéteménye a boldogságnak? Vajon hol van a cél?” Csűry szükségesnek tartotta a szociális központ létrejöttét, hiszen az árvák, az özvegyek, az idősek, a betegek félnek magányukban, szükségük van a támogatásra, a biztonságra, az összetartozás érzésére. Biztonságot ad számukra a hit, az örök ajándék, amely meggyógyít betegségben, bánatban, de mellénk áll vétkeinkben is. Az ünnepi istentiszteleten a nagyvárad–rogériuszi énekkar szolgált, majd a Himnusz eléneklése előtt Orbán Zoltán minden vendéget és támogatót megajándékozott egy-egy festménnyel, könyvvel, illetve emléklappal. Már sötétedett, amikor az egybegyűltek a templomból átvonultak a felavatandó szociális központba, ahol terített asztal várta őket. Sajnos a szalag átvágása nem ment zökkenőmentesen, ugyanis a mintegy 160 fős ünneplő sereg még az avatási ceremónia előtt bevonult a terembe, így kiterelték őket onnan az udvarra, hogy a forgatókönyvnek megfelelően csak a szalag átvágása után lépjék át a küszöböt. Riccardo Leonetti olaszországi vállalkozó és a római katolikus egyház részéről Fodor József vikárius vágták el az avatószalagot. Ezután mindenki elfoglalta a helyét a terített asztal mellett. Nem csak evés-ivással ülték meg a jeles eseményt, de estébe nyúló előadással, tánccal és énekkel szórakoztatták a jelenlévőket a meghívott vendégművészek: a Kiss Stúdió Színház (Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színészházaspár), a hegyközújlaki néptáncosok és a csákvári férfi dalkör. Sükösd T. Krisztina, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. november 22.Erdélyről nem a budapesti Országgyűlésben szavaznak – Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettesévelEgyelőre kitart a kormányzati részvétel mellett az RMDSZ, de további megszorításokat nem hajlandó támogatni – mondta lapunknak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A román kormány miniszterelnök-helyettese örömmel vette a MÁÉRT újraindítását, bár egyelőre még nem világos, hogy az együttműködés miről szól majd. – Nemrég megingott a román kormánykoalíció az oktatási törvény miatt. Jogszabály most sincs. Többség van? – Az oktatási törvény szakítópróba a számukra. Az nem lehetséges, hogy az RMDSZ kormányzati felelősséget vállaljon az ország általános problémáinak a megoldására – ráadásul ezek a megoldások egyáltalán nem népszerűek –, és mindeközben az oktatási rendszer reformja, ezen belül az anyanyelvű oktatási jogok bővítése ne haladjon előre. Ha a koalíció nem tudja összeszedni magát, az baljós előjel a jövőre nézve, és valószínűleg már ezért sem tudna az RMDSZ tovább menni. – Meddig hajlandók várni? – Az oktatási törvény kérdése a következő hetekben eldől. A kormány egy kivételes, de alkotmányos módszert választott a törvény elfogadására. Romániában lehetőség van sürgős esetekben arra, hogy a kormány felelősséget vállaljon egy törvénytervezetért. – Két hete vetették fel a többség kérdését, ön most újabb néhány hét haladékról beszél... – Akkor úgy tűnt, hogy napok alatt ide vagy oda lehet billenteni a helyzetet. Most kialakult egy esély, éspedig hogy folytatódhat a felelősségvállalási eljárás, ha az alkotmánybíróság igenlőleg válaszol a miniszterelnök kérdésére. Ebben az esetben egy két hét alatt végleges formájában kikerülhet a törvény a parlamentből. – Az átállás a másik oldalra fel sem merül az RMDSZ számára? – Az ellenzék egyszerre hívogat minket, és ezzel egyidejűleg olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyekből kiderül: nem támogatnák az ország történelmének és földrajzának az anyanyelvi oktatását. Márpedig ez számunkra az egyik kulcskérdés. - Ezért türelmes az RMDSZ? – Egyáltalán nem vagyunk türelmesek. A kormánykoalíció felbomlása és a kormány esetleges bukása gazdasági földrengést idézhetne elő Romániában, így szerintem méltánytalan dolog az RMDSZ től számon kérni, hogy miért ad néhány hetet a koalíciónak, hogy összeszedje magát. – Az RMDSZ-t sokan bírálják a kormányzás miatt. Mit mond az elégedetleneknek? – Sajnos még nem dőlt el, hogy Európa össze tudja e szedni magát. Ez kihat Romániára is. Egyelőre azt tudjuk, hogy a közszféra fizetései a nyáron csökkentett összegekhez képest 15 százalékkal nőnek, illetve a minimálbért megemeljük 670 lejre. 2012-re szeretnénk visszahozni a fizetéseket legalább az eredeti szintre. További megszorításokban nem gondolkozunk, és nem is tudnánk elfogadni. –Nem fél, hogy ellenfelei kihasználják az RMDSZ helyzetét? – Ezt egyszer már megéltem, 2004 és 2008 között. Miközben vezető politikusainkat a kormányzati gondok kötik le, a saját közösségünkkel nem beszélünk eleget. Hagyjuk, hogy mások beszéljenek arról, mit csinálunk mi, és ezt egyáltalán nem jóindulattal teszik. Akármilyen sok energiába kerül, amikor csak lehet, otthon kell lenni, Erdélyben. – Néhány napja a szélsőjobboldali Székely Gárda felvetésére népszavazási kezdeményezés indult Csíkszereda román nevének eltörlésére. Egyetért a javaslattal? – Egyik legnagyobb elégtételem – újból és újból –, hogyha végigmegyek Erdélyen, ma már nagyon sok helységnek a nevét kiírják magyarul, nemcsak Székelyföldön, hanem szórványvidéken is. Ami a népszavazást illeti, ezek tetszetős, népszerűség hajhászó kezdeményezések, amelyek többek közt arra hivatottak, hogy elfedjék: a helységnevek tekintetében milyen hatalmas előrelépés történt az elmúlt húsz esztendőben. Egyetlen gondom van vele, ami a magyar szélsőjobb befolyását is illeti: nem a magyar ,, kell megszavazni, hanem a román parlamentben. –Mi a véleménye az Orbán-kormány új nemzetstratégiájáról? – Feltétlenül jónak tartom a Máért újbóli összehívását. A hosszú távú stratégiai döntések nem ott születnek, viszont egyetértést lehet kialakítani bizonyos döntésekkel vagy elvi irányokkal kapcsolatban. Ennél is fontosabb, hogy találkozunk különböző, kisebbségi helyzetben élő magyar vezetőkkel, és véleményt cserélhetünk. Ilyen szempontból méltányolom, hogy egy sok évre elszakadt szálat fölvettek és összefűztek. A kettős állampolgárság kérdése ma már Romániában természetes, nem olyan nagy a tétje, mint korábban, persze az érzelmi vonatkozáson túl. Más kérdésekben még nem teljesen világos, hogy mi, hogyan lesz. Az új oktatási törvény lehetővé tenné, hogy a kisebbségekhez tartozó diákok, így a magyarok is anyanyelvükön tanulják Románia földrajzát és történelmét, illetve anyanyelvükön vizsgázzanak e két tárgyból is. A jogszabály tervezete fél éve elakadt a szenátus oktatási bizottságában, ahol az ellenzék többségben van. Ezért október végén, a kormányzó RMDSZ sürgetésére Emil Boc kabinetje gyorsított eljárással, úgynevezett kormányzati felelősségvállalással, törvényhozási vita nélkül próbálta elfogadtatni a törvényt. A szenátus ellenzéki elnöke megóvta az eljárást, az alkotmányossági vita azóta tart. Ha az alkotmánybíróság a szenátus elnökének ad igazat, folytatni kell a „rendes” törvényhozási vitát, miközben a Házban a koalíciónak egyetlen szavazat többsége van. Szőcs Levente – Bukarest, Népszabadság 2010. november 22.Az európai források lehívása terén Románia továbbra is az utolsók közé tartozikBorbély László környezetvédelmi miniszter pénteken kijelentette: Románia továbbra is listavezető az uniós tagállamok körében a leszerződött uniós projektek terén, de az utolsók közé tartozik az alapok lehívása tekintetében. Zilahi sajtótájékoztatóján Borbély László környezetvédelmi miniszter elmondta: az uniós alapok lehívásának alacsony foka miniszteri mandátumának legnagyobb kudarca. „Románia az első helyen áll az Európai Unióban a nagy értékű aláírt szerződések terén, hiszen több mint 3 milliárd euróra kötöttünk szerződést. Mégis, az utolsók közé tartozunk az európai uniós alapok konkrét lehívása tekintetében, a szerződések aláírása után ugyanis csak mintegy 50 millió eurót hívott le. Ez nagyon kevés”, fejtette ki a környezetvédelmi tárcavezető. Borbély szerint ez a helyzet a projektek rossz menedzsmentje és a lassan zajló közbeszerzési eljárások miatt alakult ki. Ezért a miniszter arra kéri a polgármestereket, törekedjenek a projektek menedzsmenti problémáinak megoldására, mert attól kezdve, hogy aláírják a finanszírozási szerződést, a projekt haladásáért és az európai alapok lehívásáért már az elöljárók a felelősek. Mediafax, Nyugati Jelen (Arad) 2010. november 22.Magyar ház avatása LupénybanVálságban is építkező közösség Régi álom valósult meg szombaton a lupényi magyarság számára, amikor sor került a magyar ház ünnepélyes felavatására, vulkáni és petrozsényi vendégek és természetesen a helyi magyarság képviselői jelenlétében. Évek óta tartó erőfeszítés eredményeként létesült az új lupényi közösségi ház, melyben az RMDSZ-székház mellett magyar civil-, kulturális- és ifjúsági szervezeteknek is székhelyt biztosít. Reméljük, hogy az új közösségi központ jobban összefogja a bányavidéki magyarságot, s talán a fiatalokat is haza hozza, mondta a házigazda Benedekfi Dávid, a lupényi RMDSZ elnöke. Mert sajnos a fiatalok hátat fordítanak a bányavidéknek: akik Dévára a Téglás iskolába mennek tanulni, majd Temesvárra vagy Kolozsvárra egyetemre, azok már nem térnek haza. Éppen ezért fontos a fiatalság felkarolása, mert ők viszik tovább a magyarság fáklyáját a bányavidéken is, ők építik a jövőt. Benedekfi Dávid köszönetet nyilvánított mindenkinek, aki anyagilag vagy munkával járult hozzá az új magyar ház létesítéséhez, noha az oroszlánrészt – anyagilag és munkavégzés szempontjából egyaránt – maga a lupényi RMDSZ-elnök biztosította. Az új magyar ház tartsa össze a magyarságot, legyen apró lépés a magyar jövő építéséhez, reményeink megvalósításához, mondta ünnepi felszólalójában Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. A tapasztalat bebizonyította, hogy a magyarság akkor halad, akkor építkezik, ha összefog. A szembenállás viszont sehová sem vezet. Széll Lőrincz, ifjúsági államtitkár-helyettes a szilárd alapok fontosságát emelte ki: a szórvány-magyarságnak van képviselője az EU-parlamentben, országos szinten a kormányzásban, megyei szinten a prefektus révén, csupán helyileg, az önkormányzatban nincs képviselet. Remélhetőleg 2012 után a magyar ház összefogó hatására sikerül ismét bejuttatni magyar képviselőt a helyi tanácsba is. Lélekkel kell megtölteni a házat, hangsúlyozta Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. Mert az intézmény akkor tartós, ha lélek van benne. S amire jövőt lehet építeni a magyarság számára. Kétségtelen, a Zsil völgyében a körülmények mostohák, de a magyarság ennél jóval nehezebb megpróbáltatásokon is átment. A református és az unitárius lelkipásztorok Isten áldását kérték a magyar központra, Farkas Éva lupényi tanárnő pedig örömét fejezte, ki, hogy egykori tanítványait nem törte le a kezdeti idők nyomorúsága, s 20 évvel a rendszerváltás után szép pályafutást értek el, és rengeteg munkát végeztek a Zsil-völgyi magyar közösség felemelésére. András József, a petrozsényi RMDSZ elnöke örömének adott hangot, lupényi testvérei sikerére, azon reményét fejezve ki, hogy hamarosan a közeli Petrozsényban is hasonló magyar központ létesülhet. A szalagavatóval és a pezsgőbontással azonban nem ért véget a Zsil-völgyi magyarság ünnepsége. Az egyház által tavaly visszaszerzett egykori római katolikus iskola épületében folytatódott, szüreti bállal. A lupényi általános iskola diákjai táncos-zenés előadása után, a mulatozásé és a jókedvvé volt a főszerep. Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad) 2010. november 22.Ha színjátszók találkoznak…Idén nagykorúvá vált az Erdőszentgyörgyön évente megszervezett Kis- Küküllő Menti Műkedvelő Színjátszók Találkozója. A 18. alkalommal megtartott rendezvény évrol évre nagyobb népszerűségnek örvend. A hét végén több mint 15 iskolás, illetve felnőtt, amatőr színjátszó csoport lépett színpadra az erdőszentgyörgyi művelődési otthonban. A 18 év alatt több mint száz amatőr színjátszó csoport lépett színpadra. A találkozókon nemcsak szórakoztatják a közönséget, de tanulnak is egymástól, illetve a zsűri értékeléséből. – Kezdetben 2- 3 csoport jött el, aztán egyre többen, és egyre színvonalasabbá vált a rendezvény. Van értelme folytatni – véli Kovrig Magdolna főszervező. A népes jelenlét egyértelműen jelzi, hogy vannak rendezők, vidéki pedagógusok, akik kedvelik a színjátszást és szabadidejükből hajlandók arra áldozni, hogy mozgósítsák, irányítsák a tehetséges gyerekeket, fiatalokat. Kovrig Magdolna elmondta, sajnálja, hogy a Kis-Küküllő menti falvakból kevesen jelentkeztek. – Nyaranta színjátszó tábort szervezünk, idén Kőrispatakon 80-an vettek részt. Itt rendezők, nyelvgyakorlatokra szakosodott tanárok foglalkoznak a gyerekekkel. Azt szeretnénk, ha a táborba minél több pedagógus eljönne, hogy a tanultakat majd továbbadják a helyi gyerekeknek – fejtette ki a főszervező. A hét végi színjátszótalálkozón nem versenyhelyzet teremtése volt a cél, éppen ezért a Nagy Gábor, a celldömölki Soltis Lajos Színház igazgatója, Savanyú Gergely, a szegedi színház művésze, valamint Kocsis Tünde rendező alkotta zsűri nem osztott díjakat, csupán értékelte a csapatok teljesítményét. Szentgyörgytől Magyarországig Az erdőszentgyörgyi önkormányzat támogatásával a helyi Bodor Péter Művelődési Egyesület idén is érdekes műsorral várta a művelődési otthonba látogatókat. Pénteken délután a nyárádszeredai második és harmadik osztályosok szórakoztatták a közönséget, a csíkfalvi csapat pedig A kis herceggel lépett színpadra. A szászrégeni Csim-Bumm ifjúsági színjátszó csoport Fábián András Gézengúzok című darabját adta elő, a mezőkövesdi Színészeti Egyesület misztériumjátéka zárta a pénteki műsort. Szombaton az erdőszentgyörgyi második osztályos tanulók és a havadtői csapat tréfás jeleneteivel indult az előadás-sorozat, vastaps fogadta az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Színkör, valamint a szilágykrasznai Tinikomédiások vígjátékát, majd a makfalvi diákok előadta Karinthy-bohózat nevettette meg a nagyérdeműt. Ezt követően a nyárádszeredai színjátszók Móricz Zsigmond Az ördög című darabjával léptek színpadra, majd a csíkfalvi Vadrózsák bohózatukkal fakasztottak mosolyt. Délután a Kozsik József irányította marosvásárhelyi Kamaszok vittek színpadra a kamaszvilág "nagy problémáit" megelevenítő, vidám jeleneteket, majd a magyarországi, gyöngyösi Mozaik Színkört a szászrégeni Kemény János Népszínház tagjai Rejtő Jenő-darabbal váltották a színpadon. A szombati műsor a celldömölki Soltis Lajos Színház, valamint a székelyudvarhelyi Vitéz Lelkek társulat előadásával ért véget. (menyhárt) Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 22.?Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége mélységes megrendüléssel búcsúzikTARR LÁSZLÓ színművésztől aki nyolcvanhárom éves korában az öröklétbe távozott. Mindannyiunk "Laci bácsija" – akit a közönség úgy zárt szívébe,– méltósággal viselt, súlyos betegség nyomán hagyta abba evilági karrierjét. Nagyszalontán született 1927-ben. 1954-ben szerzett oklevelet a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A Marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött, ahol példaértékű, nagyszerű pályafutást élt meg. Társulatához karrierje során végig hű maradt, életre keltve a színműirodalom jelentős hőseinek sokaságát. 1955-től a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként pallérozta színésznemzedékek kibontakozását. Kollégái szerették, tisztelték, becsülték, tanítványai rajongtak érte, a közönség pedig ünnepelte színrelépéseit. Úgy élt, ahogy csak a karizmatikus emberek, azaz a nagy művészek tudnak élni, akik számára mindennél fontosabb az emberi méltóság és a művészi hit. Munkásságát a színházi szakma is értékelte: 1978-ban a brassói Kortárs Színházi Fesztiválon FÜGEDES (Sütő András: VIDÁM SIRATÓ EGY BOLYONGÓ PORSZEMÉRT) szerepével a LEGJOBB FÉRFI ALAKÍTÁS díját érdemelte ki, 1999-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület BÁNFFY MIKLÓS-díjat adományozott neki, Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján ÉLETMŰ-DÍJJAL jutalmazták pályafutását, 2009-ben ERDŐS IRMA- EMLÉKGYŰRŰT kapott. TARR LÁSZLÓ emléke előtt kegyelettel hajt fejet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége. Temetése ma, november 22-én 15 órakor lesz a marosvásárhelyi református temetőben. Barátai és tisztelői 12 és 14 óra között róhatják le kegyeletüket ravatalánál, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában. "Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt." (Arany János) A vers, amelyik kedvence volt, s amit annyiszor idézett, igazzá vált. Szomorú szívvel, megrendülten vesszük tudomásul, hogy TARR LÁSZLÓ, a Székely Színház oszlopos tagja, kollégánk, a nagyszerű tanár, letette a lantot, nincs többé. Emberségről példát, művészetről formát sokunknak ő adott. Szerénysége, a művészetet szolgáló nemes alázata – mint a legnagyobbak jellemzője – láng gerjelminél gyúlt láng volt, amelyet követnünk illik, követnünk kell. Tarr László hangja és dala immár: " felrepűl a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik." (Arany János) A Székely Színház Egyesület Tarr László /Nagyszalonta, 1927. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 22.Szülőfalujában, Érmindszenten emlékeztek Ady EndréreMivel a szervezőknek nem sikerült konszenzusra jutniuk, idén két Ady-megemlékezést tartottak Érmindszenten. Az egyiket a még alakulóban lévő tasnádi Ady–Kölcsey Egyesület, a másikat a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK), a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC), valamint Tőkés László EP-képviselő szervezte. A tasnádiak, akik az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől (EMKE) vették át a szervezést, irodalmi vetélkedővel ünnepeltek a volt városi mozi épületében, ahova az RMDSZ megyei parlamenti képviseletét is meghívták. A megemlékezésen Ady Endre költeményére utalva Günthner Tibor szenátor elmondta: „Nem csupán az értől az óceánig kell eljutnunk, hanem visszafelé is meg kell tennünk az utat, vagyis látnunk kell, mi történik a nagyvilágban, de cselekednünk a szülőföldön kell”. A tasnádiak az érmindszenti Ady-szülőház udvarán álló szobrot is megkoszorúzták. Az 1957-ben megnyitott emlékmúzeum udvarán Tőkés László is elhelyezte az emlékezés koszorúit, az előbbi rendezvénytől függetlenül megtartott megemlékezésen. A zarándoklat rövid ünnepi istentisztelettel kezdődött az érmindszenti református templomban, amelyen Forró László idén püspökhelyettessé választott helyközkovácsi lelkipásztor hirdette az igét. A szobor körüli ünnepségen három református iskola, köztük a debreceni Ady Endre Gimnázium három osztálya is jelen volt. Tőkés László, az EMNT elnöke elmondta, a magyar ugartól el kell jutnunk az óceánig. „Ady Endre faluja többet érdemel, fel kell szántani a magyar ugart, hogy sarjadjon az új magyar élet” – fogalmazott az EP-alelnök. A politikus hozzátette, súlyos adósságaink vannak, de nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is; ennek megfelelően itt az ideje, hogy a nemzeti összefogás szellemében mindenki teljesítse azt, amit hite, nemzete és hazája megkövetel tőle. Tőkés László emlékeztetett, 2002-ben a KREK a Széchenyi-terv keretében 320 millió forintot nyert egy érmindszenti beruházásra, ám az itt épülő termálfürdőre és kulturális központra szánt pénzeket az akkor hivatalba lépő Medgyessy-kormány „partiumi cinkosai” segítségével átirányította Nagyváradra, ahol csupán egy torzóban maradt kulturális központ készült el. A volt református püspök szerint az érmindszenti zarándokhely megépítésének tervét nem adják fel, hiszen az nem csupán a település, hanem a térség gazdasági és kulturális életét is jelentősen fellendítené. Végh Balázs, Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 22.Dali Sándor, élt 80 évetDali Sándornak is - ki tudja, hányadszor rovom nevét a tiszta fehér papírra! - sikerült az, ami annyi felejthetetlen társunknak eddig. Meghalt néhány órával ezelőtt /november 21-én./. A bennünk még maradék lélek kapkodna, tehetetlenül reszketve. Dadogás. Elmélkedés a hulló falevelekről. Kitárulkozás. És kibúvók keresése, tudván tudva, hogy ez az egy, amivel szemben nincs kibúvó, nincs oltalom. Szerethető ember volt. Vigaszért fordulunk, figyelve a ragyogón nyitott égbolton Isten szavait. Ott van kézügyben a Nagy Nyilvántartás, kifeszítve. Talán ezt is mi, esendőn halandók találtuk ki: azt szólítja magához, akit szeret. Teljes, mindent elárasztó ősz van. Nem nehéz sírt ásni. Immár összekucorodva és sírva lesándorozhatjuk a sáros földig azt a néhait, aki a romániai magyar művelődési életben mindenkinek Dali Sanyi volt. Voltak nagy nevek, igen. Lelkesek és lélektelenek. Ő az előbbiekhez tartozott. Neki sikerült a pártdiktatúrában az, ami másoknak nem: kétszer is teremtett nagy hírű lapot életében, az Ifjúmunkást és a Megyei Tükört, egyiket Bukarestben, másikat Sepsiszentgyörgyön. Próbálták megalázni gyáva törpék és hatalmi erőtől duzzadó félkegyelműek. Mind távol voltak a spártai, a szovátai jellemtől, távol. A szíve kínozta meg legutoljára. Aztán a lélek föladta a védelmét. Örökbe fogadták egymást Sepsiszentgyörggyel. És a városa jól járt. Hányan, ezren? Hányan voltunk, akikbe erőt öntött? Mert Ő mindig meglátta, ha valakiben híjával mutatkozott a nemzeti s alkotói bizalma. Adjon immár erőt egykori hite és örök emléke családjának, nemzetének. Ő a nemesek közül való volt. Eggyel több zarándokhely, sírhant. A miénk. Akár a sok szép szava, nevetése. Sírni nem tanított meg. Talán maga sem tudott. Czegő Zoltán Háromszék Dali Sándor /Szováta, 1930. jún. 29. – Sepsiszentgyörgy, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 22.Elhunyt Demény Lajos2010. november 19-én, pénteken 84 éves korában bukaresti otthonában elhunyt a székelyek nagy történészeként is emlegetett Demény Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 1926. október 6-án született Kisfülpösön (Maros megye) földműves családban. Tanulmányait Kolozsváron kezdte a Bolyai Tudományegyetemen, s Szentpétervárott fejezte be 1956-ban. Ugyanott szerezte meg a történelemtudomány doktora címet. Bukarestben a Társadalomtudományi Akadémia tanára, majd a Román Akadémiai Könyvkiadónál szerkesztő, a Román Akadémia bukaresti Nicolae Iorga történelemtudományi intézetének főkutatója, a nemzetiségtörténeti kutatások osztályvezetője. Kutatási területe a XV. és XVII. század közötti művelődéstörténetet és a parasztmozgalmakat fogja át. Magyar és román nyelven egyaránt közölt. Jelentősebb művei: Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés, Anglia politikai kapcsolatai a XVI. és XVIII. század közti Moldvával, Havaselvével és Erdéllyel, Székely felkelések a XVI. század második felében, A székelyek és Mihály vajda, Paraszttábor Bábolnán, Bethlen Gábor és kora. A Székely oklevéltár új sorozatának társszerzője volt. Az 1989-es rendszerváltást követően rövid ideig tanügyminisztériumi államtitkár, két évig Bihar megyei szenátor volt. Földi maradványait 2010. november 23-án, kedden 13 órakor helyezik örök nyugalomra a bukaresti Calvineum református temetőjében. Szekeres Attila Demény Lajos /Kisfülpös, 1926. okt. 6. – Bukarest, 2010 november 19/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 22.Közgyűlés és díjkiosztó a dalosszövetségnélKözös népdalénekléssel kezdődött november 20-án, szombaton délelőtt a Romániai Magyar Dalosszövetség évi közgyűlése az unitárius kollégium Felvinczi György termében. Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnökének felkérésére Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök tartott rövid áhítatot. „Adjon Isten önöknek erőt, hogy az erdélyi magyar kórusmozgalom elkötelezettjeiként minél többet énekelhessenek”, buzdított a püspök. Kötő József, az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) tiszteletbeli elnöke beszédében kifejtette: “Az EMKE és a dalosszövetség újraalakulásuktól megőrizték nemzeti és közösségépítő jellegüket. Fenntartottuk azt a szellemiséget, amely egy népet megéltet és egyedivé tesz. Ezért kell ma ünnepelni a dalosszövetséget, megmaradásunkhoz a többezer kórustag éneklése is hozzájárul”. Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke beszámolójában elsőként a 2010-es év megvalósításait vette számba: januárban megünnepelték a Magyar Kultúra Napját, majd tél végén Kodály szellemében került sor egy rendezvényre Kézdivásárhelyen, tavasszal a 125 éve született Zsizsmann Rezsőre emlékeztek, az elkövetkező időszakban pedig Mérában szerveznek népdalversenyt. Az elnökasszony megemlítette azt is, hogy egyes énekkarok későn vagy egyáltalán nem küldték el a szövetségnek ezévi tevékenységükről a beszámolót. Megtudtuk: a kórusok működésében a legnagyobb gondot a nem megfelelő kottaolvasás és az elöregedés okozza. Idén több énekkar ünnepelte meg létrejöttének kerek évfordulóját, továbbá közel húsz erdélyi településen tartottak kórustalálkozót. Mint kiderült, 2010-ben már három népdaléneklési versenyt szervezett a dalosszövetség. Tóth Guttman Emese örömmel említette, hogy a kórusok eleget tettek az egyházi és nemzeti ünnepek alkalmával szervezett rendezvényekre szóló meghívásoknak is. Szó esett ugyanakkor a testvérkórusokkal való kapcsolattartásról, valamint a dalosszövetség kórusainak külföldi szerepléséről. Jövőre 90 éves a dalosszövetség Ami a 2011-es évre vonatkozó terveket illeti, januárban ismét megünneplik a Magyar Kultúra Napját, továbbá Liszt Ferenc születésének 200. és halálának 125. évfordulójáról is megemlékeznek. Halálának 30. évfordulóján Márkos Albert kolozsvári zeneszerző életművére kívánnak hangsúlyt fektetni. Mindemellett kórustalálkozókra és népdalversenyekre kerül majd sor, jövő novemberben pedig a dalosszövetség megalapításának 90. évfordulóját is megünneplik. A gregorián szakosztály tevékenységét összegző, Jakabffy Tamás által összeállított beszámolót Péter Éva, a dalosszövetség egyik alelnöke olvasta fel. Ezáltal képet alkothattunk a gregorián zenét művelő, és a dalosszövetség égisze alatt tevékenykedő énekkarok sokrétű, sikerekben gazdag tevékenységéről. Sógor Magda karnagy a kántorképzés jelenlegi lehetőségeit ecsetelte, majd Kelemen Antal, a fúvós szakosztály vezetője a több mint 40 erdélyi fúvósegyüttes évi tevékenységéről számolt be. Öt karnagyot tüntettek ki A beszámolók után került sor a díjak átadására. Zsizsmann Rezső-díjban részesült Fórika Balázs, a kézdivásárhelyi Kantai Római Katolikus templom kántorkarnagya. Fekete Miklós zenetanár laudációjából kibontakozott a karnagy sokoldalú tevékenysége: kántor, önkormányzati tanácsos, vitézi rend birtokosa, és nem utolsósorban két gyermek édesapja. „Kívánom, hogy ez a díj is boldoggá tegyen”, összegzett Fekete Miklós. A díjat Zsizsmann Ilona, Zsizsmann Rezső lánya adta át. Márkos Albert-díjat kapott a fiatal Gáspár Anna zilahi zenetanár-karnagy. „Húsz éve ismerem a Gáspár családot, és ez alatt az idő alatt végigkísértem Anna pályáját, aki a zeneakadémia elvégzése után énekkart és játszóházat vezet, népdalt kutat, zeneóvodában tevékenykedik”, mondta laudációjában Essig Klára festőművész. A díjat Fórika Éva alelnök adta át. A Jagamas János-díjat Czakó Gabriella szovátai missziós zenetanárnő érdemelte ki, akinek pályafutását kollégája, Nagy Éva Vera méltatta. „Csoda az, amit Gabriella a gyerekekkel tesz. Kodály elképzelései a szemem láttára valósulnak meg”, hangzott el a laudációban. A díjat Jagamas János özvegye adta át. Bálint Zoltán, a Csíkkarcfalvi Bitykó Gyermekfúvószenekar karnagya Rónai Antal-díjat vehetett át. Laudációt mondott Kelemen Antal, a rétyi fúvószenekar igazgató karnagya. „Bálint Zoltán közvetlenül, barátságosan viszonyul a zenekarában tevékenykedő gyerekekhez. Öt éve, amióta átvette az együttes vezetését, kitartó munkát végzett”, összegzett Kelemen Antal. Seprődi János-díjban részesült a 30 éves Sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar és annak karnagya, László Attila. Guttman Mihály félévszázados ismeretség fényében értékelte a karnagy áldozatos és sikeres tevékenységét. A díjátadást követően a közgyűlés tiszteletbeli tagnak választotta Ferencz Ágnes Veronika brassói képzőművészt, aki a díjként szolgáló plakettet készíti el évek óta, valamint Tamás Gebe Andrást, Tordaszentlászló polgármesterét, mint a szövetség önzetlen támogatóját. Délután gyermekkarok örvendeztették meg kórushangversenyükkel a dalosszövetség tagjait. NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 22.Csupa csapás az élet – Egy budapesti kiállításAki betekintett Budán a Szentháromság téren a Magyar Borok Háza dísztermébe, ahol 1998 őszén Petrás Mária kiállítása volt, elcsodálkozhatott azon, hogy 1965 óta ez a 25. tárlata. Jászberény, Érd, Párizs (csoportos kiállítás), Pápa, több ízben is Budapest, Déva, Pécs, Kecskemét, Mátrafüred, Gödöllő stb. Munkái megtalálhatók az alábbi templomokban: Bükkzsérc, Epöl, Csucsa (Czecz János), Magyarvalkó, Kőrösfő, Jegenye, Kémer, Déva. Utóbbit szülőfalujának, Dioszénnek szánta, de ismert okok miatt az ottani papoknak és a világi hatalom birtokosainak nincs szükségük az ő munkáira. Kiállításait neves személyiségek nyitják meg – egyébként Kő Pál tanítványa. Kóka Rozália, a Magyar Művészeti Intézet osztályvezetőjének meghatározása szerint: „Földből égetett képeivel a moldvai magyarság középkori állapotban megrekedt, kilátástalan sorsát panaszolja." Továbbá: „Művészetének középpontjában az anyaság témája áll. Az »anonim szentté« magasztosult sokgyermekes csángó asszonyoktól a Szűz Máriáig számtalan változatban formálja meg az ANYÁT s az anyaság érzésének minden stációját a karácsonyéji boldogságtól a nagypénteki szenvedésig. L. dr. Imre Mária néprajzkutató a gödöllői kiállítás műsorfüzetében írja: „Népéhez való hűségét jelzi, hogy első önálló munkáját, egy oltárt a dévai ferencesek kolostorának adományozta." (Ez az alkotás az, amelyik nem kerülhetett szülőfaluja, a Szeret menti Dioszén templomába.) „Madonna-változatai egyszerre szentek és profánok. Magukban hordozzák a földi édesanyák örömteli és fájdalmas életének sorsfordító életszakaszait... Kiemelkedően szépek a Fájdalmas Anyát bemutató faliképei." Húshegyi Gábor esztéta, egyetemi tanár: „Petrás Mária madonnái, piétái a szent és profán mesgyét követve átértelmeződtek és kaptak újabb jelentést. Következetes kettősségükkel tűnnek ki. Egyik a szakrális tematika azonos rétegű profanizálása, a figurális forma archaizálása, a másik, hogy a kompozíciók, a sémák akár a reneszánszra, a 15–16. századi Rabbiákra, a reliefkeretek akár a középkorra, illetve a historizmusra is utalhatnának. Ezt a kettősséget gazdagítja a Keleti-Kárpátokon túlról hozott ornamensvilág, az égetett anyag és annak polikrómiája, egy egyedi színkezelés (...)" Petrás Mária Szentháromság téri decemberi kiállítása, égetett krisztusképei, domborművei kiskarácsonyt, nagykarácsonyt köszöntőek, de nem alkalomhoz kötöttek, az esztendő minden szakának maradandó alkotásai. 1999-ben Dévára hozza át gyűjteményes kiállítását. Sepsiszentgyörgyre nemcsak azért kell átkérni ezt az „anyagot", mert édestestvérei és ezek családja él itt, hanem azért, mert Petrás Marika az egyetemes magyarság egyik reprezentatív művészegyénisége. Sylvester Lajos, Erdély.ma 2010. november 22.Egyre szebben beszélnek magyarul a moldvai csángó gyermekekA moldvai csángó gyermekek egyre szebben és egyre bátrabban beszélnek magyarul, vállalják magyarságukat, ezt jól bizonyította az is, hogy minden korábbinál nagyobb sikere volt a Rekecsin községben lévő Csíkfaluban a hétvégén megszervezett hetedik Szeret menti Népdalvetélkedőnek – mondta az Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Ez a népdalvetélkedő hagyománnyá vált, évről évre egyre többen vesznek részt az eseményen, a rendelkezésre bocsátott termekbe már alig férnek be az emberek. Ezúttal huszonnégy faluból érkeztek versenyzők, két-két gyerek minden településről – közölte az elnök. Az MCSMSZ mellett az ajándékok nagy részét magántámogatók biztosították – mondta Solomon Adrián, példaként említve a Máltai Szeretetszolgálatot, Kurkó Jánost, a csíkszeredai Fenyő Szálló tulajdonosát, a Rotary Club Szegedet. A magyarországi keresztszülők is sok ajándékot küldtek (azok a magyarországi személyek, akik az öt évvel ezelőtt útjára indított „Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!" program keretében vállalták csángó gyermekek felkarolását). Arra a kérdésre, hogy egy ilyen népdalvetélkedő mennyire segíti a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásának rendkívül hányattatott ügyét, Solomon Adrián azt felelte: ez a rendezvény éppen a szövetség oktatási programjának köszönhető, ennek keretében a tanárok arra buzdítják a gyerekeket, hogy szüleiktől, nagyszüleiktől „tanulják vissza" a csángó magyarok által énekelt régi dalokat. E témával kapcsolatban Hegyeli Attila, a szövetség anyanyelvi oktatási programjának felelőse az MCSMSZ honlapján emlékeztet: 2000-ben egyesek vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azt az ötletet, hogy a moldvai csángó falvakban kezdjenek először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. A szövetség az elmúlt tíz évben nagyszerű eredményeket ért el, még akkor is, ha – mint az említett honlapon olvasható – a mai napig küzd „a hatóságok és a katolikus egyház helyi képviselőinek gáncsoskodásával". Solomon Adrián ugyanakkor most örömmel számolt be arról, hogy a vetélkedőn jelen volt Csíkfalu polgármestere, aki üdvözölte a kezdeményezést. Az eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Balogh György, a csíkszeredai magyar főkonzulátus ügyvezető konzulja is. A nagykövet elmondta: úgy érzékeli, hogy a korábbi évekhez képest a csángók sokkal bátrabban vállalják a magyarsághoz való kötődést, sok száz, sőt, most már sok ezer gyerek tanul magyarul az iskola falai között vagy az iskolai foglalkozásokon túl. „Személyesen is tapasztalom, hogy egyre jobban beszélnek, egyre kisebb az a félelem, ódzkodás, ami a korábbiakban érzékelhető volt. A román hatóságok részéről is érezhető javulás, ma már türelmesebb, megértőbb a hozzáállás" – mondta Füzes Oszkár. Hozzáfűzte: Csángóföldről megérkeztek az első jelentkezések is az állampolgárság egyszerűsített felvétele iránt. Erdély.ma 2010. november 22.Szenátus, oktatási bizottság: a történelmet és a földrajzot csakis románul!A nemzeti kisebbségek románul fogják tanulni az ország történelmét és földrajzát, az elemi oktatásban a leckék végéhez egy anyanyelvű kivonatot csatolnak – így módosította a Szenátus oktatási bizottsága a tanügyi törvényt. A jelentést ma nyújtottak be az Állandó Bizottsához. A több mint 100 oldalas dokumentumot hétvégi ülésén fogadta el a testület, amelyen azonban csak az ellenzékiek voltak jelen, a demokrata-liberálisok és az RMDSZ tagjai távol maradtak. A bizottság elnöke, Mihai Hardau kijelentette: az ellenzék nem dolgozhatott a kormány képviselőinek távollétében, így az ülések szabályellenesek voltak. Ennek ellenére az oktatási bizottság ma benyújtotta a jelentést. Az Alkotmánybíróság szerdán nyilatkozik a kormány és a Parlament között az oktatási törvény felelősségvállalása kapcsán felmerült jogi konfliktusról. Marosvásárhelyi Rádió, Erdély.ma 2010. november 22.Az út Trianonig, Trianontól a népszavazásigA 15. Országos Honismereti Akadémián elhangzott mondat, miszerint minden mindennel összefügg, közhelyes ugyan, ettől eltekintve mégis igaz. Közeleg december 5-e, szomorú évfordulója annak a napnak, amelyen 2004-ben sikertelen népszavazáson bukott el az együvé tartozás jelképe, a kettős állampolgárság megadása a határokon kívül taszított magyarságnak. Az okok kutatása nem hiábavaló: a Budapestről Gyimesbe települt néprajzos, Halász Péter úgy véli, a dolgok eredője messzire, egészen a trianoni diktátumig nyúlik vissza. Halász Péter: Az út Trianonig című előadásában: nem kell mindig beszélni róla, de gondolni kell rá, nem szabad elfeledkezni róla. Ha elfeledkezünk róla, bekövetezik 2004. december 5-én a magyarság ellenségei elérték, hogyan szavazzanak. A trianoni tragédia, ha Délvidéken nem vernék meg azokat, akik magyarul beszélnek – ezért nem szabad elfeledkezni Trianonról. Csak öt évig visszakerültek Magyarországra, azt a töltést generációkról gebe adják tovább. A románok, szlovákok gondoskodnak arról, hogy ne feledkezzenek meg arról, magyarok. Az anyanyelvet Magyarországon is védeni kellene. Nemcsak az anyanyelv, a néptánc is fontos. A kommunista hatalom kiverte az emberekből az együvétartozás érzését. Halász Péter szerint lelki sérüléssel nő föl az a nemzedék amelyik nem tud Trianonról. Erdély.ma 2010. november 20.Kálvincsillag – a magyar reformátusság lapjaOktóber végére, a Reformáció ünnepére jelent meg az egységes Magyar Református Egyház magazinja. A Kálvincsillagban az egységes református egyház valamennyi egyházrésze bemutatkozik. Emellett tematikus cikkekben az oktatással, az ifjúsággal, a reformátorok örökségével, az egyházzenével, a misszióval is foglalkozik a tervek szerint évente egyszer megjelenő lap. Az igényes kivitelű, 136 oldalon, 35 ezer példányban megjelent magazin szerkesztői gárdája a kilenc Kárpát-medencei egyházrész delegáltjaiból jött össze, akik főszerkesztőnek Fekete Károly, debreceni teológiai tanárt, a Református Tiszántúl című egyházkerületi lap felelős szerkesztőjét választották meg. A Kálvincsillag ingyenes kiadvány, mostanra valamennyi részegyházba eljutott. Az egyházkerületek terjesztésében jut el a gyülekezetekhez. A magazin az interneten is olvasható, a https://kalvincsillag.majus22.org/oldalon. Balta János, Nyugati Jelen (Arad) 2010. november 21.Máért – Semjén: egységesen a nemzetrészek mögött áll a magyarságBudapest, 2014. november 20., csütörtök (MTI) – A magyarság egy és oszthatatlan, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagjai tanúságot tettek arról, ha bármelyik nemzetrészt sérelem éri, az egyetemes magyarság mögötte áll – mondta Semjén Zsolt a Máért XIII. plenáris ülése után csütörtök este a Parlamentben. A tanácskozás résztvevői egyhangúlag fogadták el a zárónyilatkozatot. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes újságírók előtt kiemelte: rendkívüli békességben, a kompromisszumkészség és a konstruktivitás jegyében zajlott a plenáris ülésen az egyes kérdések megvitatása. A zárónyilatkozatból kiemelte: a résztvevők rögzítették, hogy az áprilisi választás után megalakult parlament össznemzeti Országgyűlés, amely az egész magyar nemzetet képviseli és döntéseivel az egész magyarság jövőjét szolgálja. A jövőben is arra törekednek, hogy az alaptörvény által deklarált összetartozás és felelősségviselés szellemében folytassák a megkezdett munkát. Rögzítették: a következő év a szakképzés éve lesz a Kárpát-medencében. A miniszterelnök-helyettes jelezte: a kormány félmilliárd forinttal járul hozzá a szakképzés támogatásához, hogy még több fiatal tanulhasson szakmát. Egyre hangsúlyosabbak és fontosabbak a gazdasági szempontok, a gazdaság fejlesztése, a magyarság megtartása pedig anyagi kérdés is a szellemi és spirituális szempontok mellett – tette hozzá. Semjén Zsolt elmondta: Kárpátalja esetében – mivel az ott élők létéről és életéről van szó – a magyar pártok külön tanácskozásokat tartanak, azzal, hogy minden anyagi, politikai és emberi támogatást megadnak az ott élő magyarságnak. A zárónyilatkozatban szerepel az is: elfogadhatatlannak tartják, hogy a parlamenti választókerületek kialakításánál a választási törvény előírásai ellenére nem vették figyelembe a kárpátaljai magyarság történelmileg kialakult elhelyezkedését. Reményüket fejezik ki, hogy megtörténnek a szükséges gyakorlati lépések a nyelvtörvény végrehajtására érdekében, és a tervezett adminisztratív reform folyamán figyelembe veszik a lakosság nemzetiségi összetételét is. Az MTI-hez eljuttatott ötoldalas dokumentumban az áll: támogatják az erdélyi magyarság azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, a magyar és a székely zászlót szabadon, minden kötöttség nélkül használhassa. Tiltakoznak a román hatóságok ezzel ellentétes, jogkorlátozó tettei ellen, akárcsak azon fellépéseivel szemben, amelyek a megengedő jogszabályi környezet ellenére akadályozzák a magyar nyelv használatát a közigazgatásban. Támogatásukról biztosítják a magyarság azon törekvéseit, hogy településeit, köztereit és intézményeit magyar nevükön illesse. Támogatják az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit, szorgalmazzák az ezzel kapcsolatos konstruktív párbeszéd megvalósulását, a román fél cselekvő részvételével. A résztvevők aggodalommal veszik tudomásul, hogy továbbra sem alakult meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozata. Tiltakozásukat fejezik ki az egyetem román vezetésének intoleráns és agresszív magatartásával szemben, ugyanakkor támogatásukról biztosítják az önálló magyar tagozat létrehozása mellett kiálló oktatókat és hallgatókat. Tiltakozásuknak adnak hangot minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a jogerősen visszaszolgáltatott erdélyi egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekszik, ugyanakkor kifejezik reményüket, hogy a romániai restitúciós folyamat mielőbb lezárul, birtokba helyezve és kárpótolva a korábbi tulajdonosokat. A Máért tagjai reményüket fejezik ki, hogy a szlovák parlament úgy módosítja az állampolgársági szabályozást, hogy az ne fossza meg állampolgárait identitásuk kifejezésének attól a lehetőségétől, hogy felvegyék a nemzetiségük szerinti állampolgárságot is. Elutasítják a szlovák közoktatási reform azon elemeit, amelyek a magyar iskolák tömeges bezárásával fenyegetnek. Támogatásukról biztosítják Szerbiát uniós törekvéseiben, és remélik, hogy a tárgyalási folyamatokon megoldást találnak a vajdasági magyarság számára fontos nyitott kérdésekre. Történelmi eseménynek és a magyar-szerb megbékélési folyamat újabb, jelentős eredményének tekintik, hogy – hetven év után – október 30-án megszületett az a kormányrendelet, amely hatályon kívül helyezi Csúrog, Zsablya és Mozsor lakosságának kollektív bűnösségét. Bíznak abban, hogy az elfogadott kormányrendelet a rehabilitációs eljárások felgyorsulását eredményezi. A felek fontos eredménynek tartják, hogy az európai parlamenti választások eredményeként külhoni magyarok Brüsszelben képviselik a nemzetrészeket, a nem uniós országok magyar közösségeit, így a vajdasági és a kárpátaljai képviselők is közvetlenül szólalhatnak fel a magyarság ügyéért. Továbbra is elsőszámú célnak tekintik az egyszerűsített honosítás folyamatának népszerűsítését, támogatását. Az a tény, hogy a magyar állampolgárság felvétele iránti igény folyamatosan magas, a nemzet összetartozását és a világ magyarságának erejébe vetett hitet erősíti – olvasható. A résztvevők kérik olyan lépések megtételét, amelyek egyszerűbbé teszik a választójog gyakorlását a magyarországi lakcímmel rendelkező, de életvitelszerűen külföldön élő szavazópolgárok számára is. Támogatják a horvátországi magyar közösség azon törekvését, hogy a felgyorsult asszimilációt lelassítsák, illetve visszafordítsák. Muravidéknél továbbra is szorgalmazzák az általános nemzetiségi törvény mihamarabbi elfogadását. A diaszpórával kapcsolatban üdvözlik azokat a programokat, amelyekben az előző nap a Magyar Diaszpóra Tanács tagjai megállapodtak, így a Kőrösi Csoma Sándor Program, a Julianus és a Mikes program folytatását, valamint a másod- és harmadgenerációs magyar fiatalok identitásának megőrzésére indított programokat. – MTI – Erdon.ro 2010. november 20.A hónap könyve a Teleki TékábanTemesvári Pelbárt: Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária csillagkoronája) Szerzőnk 1430-40 körül született Temesváron. Teológiai tanulmányait a krakkói egyetemen végzi, majd belép a ferences rendbe. 1483-tól haláláig a budai ferences kolostorban él, itt írja meg nagy sikerű latin nyelvű prédikációit. Munkáinak alapgondolata az aszketizmus és a Mária-kultusz; felemeli hangját a humanizmus ellen, sőt magát Mátyás királyt sem kíméli, elítélve az uralkodó életmódját. A ferences szerzetes 18 év alatt szinte 500 prédikációt ír, így próbálva segíteni a kevésbé művelt lelkészek munkáját. Tanítványával, Laskai Osváttal az egyedüli magyar szerzők, akiknek munkája ősnyomtatvány formájában is kiadásra került. A Teleki Téka könyvállományában hét (1497-1586 között kiadott) műve található meg. Szövegeit egyszerű nyelven fogalmazza meg, célközönsége a környék lakossága. Munkái közül említést érdemel a Pomerius (Gyümölcsöskert) sorozat, valamint az Aureum sacrae theologie Rosarium enciklopédia. Ezek mellett legismertebb írása a Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária csillagkoronája) című, latin nyelven írott Mária- prédikációk gyűjteménye. A Stellarium megírásának oka egy Máriának tett fogadalom volt, a pestisből való gyógyulás reményében. A kötetet Jacobus Wolff de Pforzheim adta ki Baselben, feltételezhetően 1497-1500 között. 12 részből áll, Mária különböző ünnepeire írt beszédekkel, amelyek két fő téma köré csoportosulnak: Mária mennybevétele, valamint az általa játszott közvetítői szerep az Isten és az emberiség között. A könyv az 1500-as évek egyik sikerkönyve lett, néhány évtized alatt 22 kiadás kerül nyomtatásra. A ferences szerzetes művei Európa-szerte népszerűek az újkorban. Az egyik legsikeresebb magyar szerző külföldön (művei 90 kiadást értek el), ugyanakkor a magyar kódexirodalomra is jelentős hatással van. Munkásságának köszönhetően Temesvári Pelbártot a középkori katolikus egyház egyik legnagyobb prédikátoraként tartják számon. Weisz Szidónia, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.Bánffy Miklós-emlékkiállításHalálának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékkiállítással idézi fel a méltatlanul elfeledett művész- politikus, Bánffy Miklós munkásságát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI). A vándortárlatot először Budapesten láthatja a közönség november 11. és január 22. között. A múzeum MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a Szebeni Zsuzsa által rendezett tárlat elsődleges célja Bánffy Miklós színházhoz kötődő munkásságának bemutatása, néhány új kutatási eredmény ismertetése, összességében pedig az életmű komplexitásának érzékeltetése a szakma és a nagyközönség számára. A kiállítás az OSZMI Krisztina körúti épületének több termére tagolódik, külön teret szentelve a könyvillusztrátor Bánffynak, de láthatóak lesznek az 1921-es a genovai konferencián – ahol külügyminiszterként képviselte Magyarországot – készített karikatúrareprodukciói is. A bemutatott anyagban helyett kapott a Stróbl Alajos által készített Bánffy- bronzszobor és Glattner Gyula Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött festménye is. A tárlathoz számos könyv- és folyóirat- bemutató, valamint tudományos kerekasztal- beszélgetés és múzeumpedagógiai program kapcsolódik, majd a vándorkiállítás más településeken is látható lesz. Bánffy Miklós erdélyi grófi családban született 1873. december 30-án Kolozsváron; ősei vezető szerepet játszottak Erdély történetében. Diákkorában Székely Bertalantól tanult festészetet, majd jogi doktorátust szerzett. Részt vett az erdélyi szövetkezeti mozgalom szervezésében, 1899-ben a fiumei tengerészeti hatóság fogalmazója volt, ezt követően a földművelési minisztérium szaktudósítói hálózatának berlini csoportjában dolgozott. 1901 és 1906 között szabadelvű képviselő volt, 1906-tól Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, 1910-től pártonkívüli programmal Kolozsvár országgyűlési képviselője. Az 1910-es években a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, támogatta Bartók Béla színpadi műveinek bemutatását. 1912-13- ban az Erdélyi Lapok főszerkesztője. 1918-ban felesküdött a Nemzeti Tanácsra, a Tanácsköztársaság idején visszavonult, majd Bécsbe utazott. 1921-22-ben Magyarország külügyminisztere volt. Visszatért Erdélybe, ahol a magyar szellemi élet egyik vezetője lett. Észak- Erdély visszacsatolása után felsőházi tag volt, és az Erdélyi Helikon című lap főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1950. június 6-án hunyt el Budapesten. Bánffy Miklóst egyaránt érdekelte a festészet – illusztrálta például Tamási Áron műveit –, a zene, a színpadi rendezés és szépirodalom. Legnagyobb vállalkozása Erdélyi történet című nagyszabású regénytrilógiája (Megszámláltattál..., 1935; És híjjával találtattál, 1937; Darabokra szaggattatol, 1940), de Kisbán Miklós néven drámákat is írt. 2001 decemberében bejegyezték a Magyar Örökség Aranykönyvébe, 2007-ben Magyar Művészetért posztumusz díjjal tüntették ki, 2010 szeptemberében pedig a Magyar Állami Operaház választotta posztumusz örökös tagjává. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.Tarr László1927 Nagyszalonta – 2010 Marosvásárhely Hosszas, méltósággal viselt betegség után, életének 84. évében a magyar színjátszás jelentős marosvásárhelyi képviselője a Nagy Égi Társulathoz szerződött. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után, 1955-ben került a marosvásárhelyi Székely Színházhoz. Számos kiváló alakítással hívta fel magára a nézők és a szakma figyelmét. Tehetségét szakmai tudása szolgálta, jó kolléga, segítő barát volt a színpadon és a civil életben is. Hosszú időn keresztül tanított a Köteles utcában. Színésznemzedékek egész sora mondhatta tanárának. Egész szakmai karrierjét Marosvásárhelyen fejtette ki, csak filmszerepek miatt távozott időnként, hol Budapestre, hol Bukarestbe. Fanyar humora, színpadi eleganciája, kiváló beszédkultúrája évek óta hiányzik a színpadainkról, és most jobban fáj, mikor tudjuk, hogy Ő már Halhatatlan. Köszönjük, Tarr ÚR, köszi, Laci Bácsi, nem mondom, hogy nem felejtünk, mert az utókor mindig hálátlan és felejtő. Tarr Lászlót a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem saját halottjának tekinti. Gáspárik Attila, Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.A BBTE jobbnak látná az egyetemi önellátástA kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa azt kéri a kormánytól és a parlamenttől, vegyék ki az állami egyetemeket a költségvetési rendszerből, hogy úgy működhessenek, mint 2008 előtt, "saját bevételekből finanszírozott közintézményként". A kolozsvári BBTE szenátusa pénteken fordult a kormányhoz és parlamenthez, megfogalmazásuk szerint az intézkedéssel elkerülhetőek lennének a kormánynak az egyetemi tanárok fizetését, a diákok juttatásait csökkentő, illetve az állások zárolására vonatkozó "tévedései". "Be kell tartani az alkotmányt és a közpénzügyi törvényt, ki kell venni az állami egyetemeket a jelenlegi költségvetési rendszerből, és hagyni őket, hogy, akárcsak 2008 előtt, «saját bevételekből finanszírozott közintézményként» működjenek. A hibák eredője, hogy figyelmen kívül hagyják az alkotmány által is szavatolt egyetemi autonómiát és a 2002/500-as közpénzügyi törvény előírásait, mely értelmében az állami egyetemek «saját bevételekből finanszírozott közintézmények»", derül ki az idézett dokumentumból. A BBTE képviselői felidézik, hogy 2009-2010-ben zárolták a tanügyi és nem tanügyi állásokat, csökkentették a finanszírozást és ez gyengítette a román egyetemek versenyképességét. "A személyzet jövedelmének és a diákok támogatásának 26-60 százalékos csökkentése több évtizedes ösztönzőrendszert tett tönkre. Újabban a román kormány a diákok támogatását, a beruházásokat, a fizetéseket egyaránt szabályozni kívánja. Például drámaian csökkenti az egyetemisták járandóságát. A tanároknak 15 százalékos emelést ígérnek, de ez nem egyéb, mint a 13. fizetés, amit eltörölnek", áll a dokumentumban. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.Jancsó Noémi (1988—2010)Lapozó A tudatosság és határozottság volt az az erő, az a titkos szervezőelv, ami verseit, prózáit működtette, lendületbe hozta. Egy éven keresztül ő vezette a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kört, úgy tűnt, hogy talán ő lesz egy újabb nemzedék vezéregyénisége, ha ugyan nem fordul inkább a klasszika-filológia irányába, vagy amerre tehetsége vezérli. Nem így lett. Az erdélyi magyar irodalom, amely amúgy sem szűkölködik megtört pályaívekben, be nem váltott ígéretekben, egy újabb, izgalmas, ám mégiscsak "befejezetlen életművel" lett "gazdagabb". (Karácsonyi Zsolt) * Hermányi Dienes József anekdotái keserű humorral ecsetelik az emberi műveletlenség 18. századbéli, erdélyi megnyilvánulásait. Hermányi egyetlen társadalmi kategóriát sem kímél, kiírja a papot, bármilyen felekezetű, kiírja a parasztot, a nemesembert, kiír mindenkit, aki alaptalanul tetszeleg az értelmiségi szerepében vagy akiben a műveletlenség gyanúja egyáltalán felmerült, márpedig majdnem mindenkiben felmerült a műveletlenség – alapos – gyanúja azokban az évtizedekben. Egyetlen társadalmi réteg létezik, a főuraké, amely ebből a szempontból kiírhatatlan. A nemességnek ez a rendkívül tehetős és lelkes része, az arisztokrácia divattá tette a könyvgyűjtést és az olvasás szenvedélyét, ezt bizonyítják a fennmaradt könyvtári címjegyzékek, katalógusok, magánlevelezések, valamint azok a mai könyvtárak, amelyek 18. századi könyvgyűjtők nevét viselik. Közülük Széchényi Ferenc és Teleki Sámuel a legismertebb. * Egy könyv népszerűsége ötszáz és kétezer közötti eladott példányszámot jelentett, ami a korabeli könyvnyomtatási és reklámozási lehetőségeket tekintetbe véve valóban említésre méltó siker. Legnagyobb példányszámban a kalendáriumok és az imádságos könyvek keltek el, valamint néhány moralizáló eredeti mű vagy fordítás. Az olvasó igényelte a tanító jellegű irodalmat, igényelte, mert a felvilágosult költők, írók, mindazok, akik hatással lehettek rá, azt hangoztatták, hogy az irodalmi mű, ha csupán szórakoztat, értelmetlen és szépnek sem mondható. * A korabeli irodalmi ízlés alakulásáért nem csupán a könyvet nyomtatók és a nyomtatott könyvek voltak felelősek, hanem ugyanolyan mértékben a folyóiratok, hírlapok vagy akár a faluról falura vándorló fűzfapoéták is. A 18. században jelentek meg az első hírlapok, folyóiratok, a nép- és nyelvművelés kettős céljával. Mivel pedig a császár határozottan ellenezte azt, hogy a parasztok újságot olvassanak vagy iskolába járassák a gyerekeiket, jakobinus felvilágosultak összefogására volt szükség ahhoz, hogy a parasztot mint potenciális olvasót de facto olvasóvá változtassák. (Jancsó Noémi. A De consolatione Philosophiae népszerűsége a 18. századi magyar olvasók körében.) * Helikon, 2010. 19. (561.) szám — október 10.) B. D. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.Kettős egyháztörténeti kötetbemutatóSas Péter A kolozsmonostori bencés apátsági, majd Nagyboldogasszony-templom, illetve A kolozsmonostori Fájdalmas Szűzanya plébániatemplom és egyházközség története című köteteinek ünnepi bemutatójára kerül sor november 24-én, szerdán délután 5 órakor a kolozsvári Szent Mihály Nőszövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatti emeleti dísztermében, a Kolozs-dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal, a Kolozsvár-monostori Plébánia és a Gloria Nyomda szervezésében. A kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátság alapításának 950. esztendejében, valamint a Gloria fennállásának 20. évfordulóján szervezett könyvbemutatón köszöntőt mond Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános, bevezetőt mond Nr. Kádár István esperes-plébános. A Verbum kiadónál megjelent köteteket a szerző, Sas Péter budapesti művelődéstörténész mutatja be. Visszatekintés és jövőtervezés témával Nagy Péter igazgató beszél a 20 éves Gloria nyomdáról. Közreműködik a Szent Mihály Nőszövetség és a Caritas szervezet. Fellép a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség énekkara, vezényel Hermann Szabolcs. Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 20.Magyar ünnepZávada Pál új darabja a Nemzeti színpadán A második bécsi döntés, majd a revíziót követő hét év magyar történelmének fájdalmait dolgozza fel Závada Pál Magyar ünnep című új színműve; az Alföldi Róbert által rendezett előadás bemutatóját a Művészetek Palotája helyett a Nemzeti Színházban tartották pénteken. A Magyar ünnep a Nemzeti Színház Tízparancsolat-pályázatára született, amelyen Závada Pál a harmadik parancsolatot – „Az Úr napját szenteld meg!” – választotta – idézte fel a színmű keletkezésének körülményeit a teátrum főigazgatója, az előadást rendező Alföldi Róbert. Mint a Nemzeti Színház ajánlójában Závada Pál írja, régóta foglalkoztatta a pihenő- és ünnepnapok betartásának parancsa, hogy lehet-e, kell-e engedelmeskedni mindig a naptárnak, a szokásoknak, és ünnepelni, bármi történjék is. A Magyar ünnep a második bécsi döntést követő erdélyi bevonulás idején kezdődik: „miközben nagyon boldogok vagyunk, hogy visszakapjuk Észak-Erdélyt, és újra hozzánk tartoznak az addig elnyomott magyarok, ezzel egy időben nagy kérdés, hogy itthon, az anyaországban mit csinálunk más kisebbségekkel. Tehát mi hogyan ünnepelünk” – szólt a dráma történetéről Alföldi Róbert. Mint emlékeztetett: 1940 augusztusát sokak örömmámorban élték meg, másoknak azonban rémálmot jelentett. Ez a kettősség sajnos napjainkból is ismerős lehet – fűzte hozzá. A rendező hangsúlyozta: Európában és a világban csak azok a nemzetek tudnak előre lépni, amelyek szembenéznek a múltjukkal, és kibeszélik a társadalmat gyötrő fájdalmakat, sérelmeket. „Mennyit akarunk még erre várni, hány évtizedet szeretnénk elpocsékolni arra, hogy úgy csinálunk, mintha nem lett volna történelem, mintha nem fájnának dolgok, mintha nem lennének bűneink és hibáink?” – tette fel a kérdést. A Magyar ünnep egy sváb, zsidó és félzsidó magyarokból álló társaság sorsát követi nyomon hét esztendőn keresztül. „Nem is tudom, hogy volt-e a magyar történelemnek ennyire bonyolult hét éve, ami kezdődik a második bécsi döntéssel, folytatódik a harmadik zsidótörvénnyel, közben az eufóriával, majd a holokauszttal, a második világháborúval, a felszabadulással, és végződik az ismerjük hogyan sikerült új társadalmi és világrenddel” – beszélt a színpadon felidézett korszakról a rendező. Mint hozzáfűzte: az 1940 és 1947 közötti magyar történelmet a darab szövegébe beépülő rengeteg eredeti dokumentum – újságcikkek, szónoklatok, törvényrészletek – is segítenek megeleveníteni. A szereplők által elmondottakra az antik mintákat felidéző kar reflektál, amely azonban néha tevékenyen beavatkozik a történetbe is. „Sokat lehet rajta nevetni – bár a vége felé egyre kevesebbet –, hiszen itt azért a legviharosabb körülmények között is éltek az emberek, és voltak szerelmek, humor, gyerekek, problémák és hétköznapok” –emlékeztetett Alföldi Róbert. A Nemzeti Színház főigazgatója hozzátette, egyelőre nem látható, hogy az előadás sorsát miben fogja befolyásolni a román nemzeti ünnep alkalmából tervezett november 30-i Bartók-Bălănescu-koncert körül kirobbant polémia, de azt vélhetően össze fogják kötni a bemutatóval. Mint hangsúlyozta, a darabot természetesen nem a román nemzeti ünnephez időzítették. Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 20.Egyed Ákos: Erdély 1848–1849Csíkszereda, Pallas–Akadémia Kiadó, 2010 Az utóbbi időszakban megjelent egyik legfontosabb történeti tárgyú könyv. Szerzője közismert történetkutató, tartalma pedig múltunk egyik sorsdöntő időszakának átfogó elemzése. Egyed Ákos akadémikus igazából tudományos kutató, a Kolozsvári Történettudományi Intézet főmunkatársa volt évtizedeken át. Onnan is ment nyugdíjba több mint egy évtizeddel ezelőtt. Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a Debreceni Egyetemnek pedig több alkalommal meghívott vendégtanára volt, ahol Erdéllyel és főként a Székelyfölddel kapcsolatos történeti ismeretekkel gyarapította az ottani egyetemi hallgatók tudását. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület 1990-es újraalakulása után ebben a legrangosabb hazai magyar tudományos intézetben tevékenykedik. Több ideig volt szakosztályelnök, majd két ciklusban az egyesület elnöke. Az egyesületért kifejtett tevékenysége, annak anyagi hátterének biztosítása érdekében végzett küzdelme példaértékű, elnöksége alatt érte el az EME újjáalakulása utáni tevékenységének legkiemelkedőbb eredményeit. A munkásságát elismerő és méltató számos kitüntetése és díja mellett, születésének 80. évfordulója alkalmából összeállított Emlékkönyvvel e hó 25- én fogják őt barátai, szaktársai, méltatói megtisztelni. Ő a Székelyföld szülötte, a miklósvárszéki Bodos nevű kis faluból származik. És – habár Kolozsváron él – sosem távolodott el szűkebb hazájától, a Székelyföldtől. Székelyföld történetére vonatkozó kutatásokat rendszeresen végzett, főként Háromszéket illetően. A szélesebb olvasóközönség számára írt székelység történetét 2007-ben közzétette. Egyed Ákos fő kutatási területe a polgárosodás útjára tért, 1848 utáni Erdély története volt. Az e téren kifejtett tevékenységének legkiemelkedőbb eredménye a Falu, város, civilizáció c., két kiadást megért úttörő munkája. És e kérdést boncolgatja az Erdély metamorfózisa a 19. században c. könyve is. De ehhez a munkásságához kapcsolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének kutatása is, hiszen ezek az események számolták fel az akadályokat a magyarság előtt a polgári társadalmi rendre való áttérés útjából. Előbb Háromszék önvédelmi harcát írta meg, azután pedig – ugyancsak a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában – két kisebb kötetben, az 1848-as forradalom erdélyi történetét, amelynek első kiadása 1998 – 1999-ben látott napvilágot. Ezután újabb kötetek következtek: az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről 2001-ben, az 1848-as erdélyi magyar vezéralakokról 2004-ben (ez utóbbi kettő a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál), majd Háromszék önvédelmi harcáról szóló írása harmadik, bővített kiadása 2008-ban. A most megjelent vaskos kötet második, bővített kiadás. Az olvasóhoz írt bevezető sorokban megokolja eljárását. "A tartalmi bővítésénél az a cél vezetett, hogy erőteljesebben kitűnjön a forradalom igazi történelmi jelentősége, az, hogy 1848–1849 rendszerváltozást jelentett, s befejező szakaszát képezte a modern, polgári magyar nemzet kialakulásának." A könyv második kiadásának a címe ugyanaz, mint az elsőé. Tartalmában azonban sokban különbözik attól. Nemcsak a szűkön vett magyar forradalom és szabadságharc erdélyi történetét öleli fel, hanem a korabeli társadalom összképét is elemzés tárgyává teszi. Ebbe a kötetbe belefoglalta az utóbbi évtizedben végzett kutatásai eredményét is, felhasználva a két kiadás között megjelent, sok tekintetben újat hozó történelmi munkák és forráskiadások nyújtotta adatokat és eredményeket. Nem elégedett meg az események összefoglalásával és bemutatásával, hanem feleletet keresett a különböző jelenségeket kiváltó okokra, kritikai vizsgálat tárgyává tette az 1848 őszén kirobbant polgárháborúhoz vezető utat, mélyreható kutatásokat végzett a szemben álló felek veszteségeinek a felmérése érdekében. A 29 fejezetre tagolt mű első fejezetét a forradalom előestéjének szenteli. Bemutatja a polgári-nemzeti átalakulás útjára lépő erdélyi társadalom összetevőit nemcsak a rendi tagolódás, hanem nemzetiségi tekintetből is. A 3. fejezetben a március-májusi eseményeket, vagyis a forradalom kezdeteit ismerteti általában és vidékenként, elemezve a forradalmi és nemzetiségi mozgalmak programjait is. Részletesen ismerteti a május 15–17-i román nemzeti gyűlés lefolyását, idézve a magyarellenes hangulatot kifejtő hangadók tevékenységéből is. Aláhúzza az egyes programok különbözőségét és korlátait, jelezve a román–magyar–szász szembenállás eldurvulását kiváltó tényezők felszínre kerülését. A 4. fejezetet az utolsó erdélyi országgyűlésnek szenteli, amelyben nagyobb hangsúlyt kap az unióról, valamint a jobbágyfelszabadításról szóló törvények vitája és elfogadása. Ugyanakkor értékeli azok következményeit, utóhatását. A 7. fejezetet az "1848. szeptemberi fordulat"-nak szenteli, amikor az erdélyi románság, bécsi sugallatra, a román határőrezredekkel az élen, nyíltan szembefordul nemcsak a magyar hatóságokkal, hanem a magyar lakossággal általában, és véres atrocitások kezdődnek. A következő fejezetek az önvédelmi harc megszervezésével, az agyagfalvi gyűléssel, és Erdély majdnem teljes egésze elvesztésének kérdésével foglalkozik. Nemcsak általában, hanem tételesen is ismerteti a magyar polgári lakosság nagyméretű pusztulását (a zalatnai és preszákai vérengzések, a hegyaljai magyarság kiirtása). Nagyenyed és a környező falvak, valamint Abrudbánya és Verespatak magyar lakossága pusztulásának egy-egy kisebb fejezetet szentel. Több fejezetben nyomon követhetjük a szabadságharc harci és politikai eseményeit Bem tábornok erdélyi bevonulásától a világosi, valamint erdélyi fegyverletételig, amelyek ismertetése – úgy hiszem –, túlnő egy ilyen ismertető keretein. Megemlítem azonban, hogy a segesvári csata vázolásánál Petőfi halálával elég részletesen foglalkozik. Emellett megismerhetjük az erdélyi közigazgatás helyreállítása, illetve újjászervezése terén elért eredményeket, a vészbíróságok tevékenységét. A magyar történetírásban először elemzi a vészbíróságok működését, arra az eredményre jutva, hogy "azok elsősorban olyan személyeket vontak felelősségre, akik a polgárháború során emberölést és gyújtogatást, nagyarányú rablást követtek el". Új megközelítésben elemezte a román és szász népfelkelők lefegyverzésének és a vadászcsapatok működésének kérdését, nem feledkezve meg a visszaélésekről és azok következményeiről. A források alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lefegyverzés során a román polgári lakosságot nem érte olyan veszteség, mint amilyent a szélsőséges román történetírás és propaganda terjeszt. Az utolsó előtti fejezet a nemzetiségi kérdés alakulását követi nyomon, amelyben olvashatunk Balcescu és Kossuth megbékélési tervéről és a későn született nemzetiségi törvényről is. A 29. fejezet A polgári lakosság vesz-teségei 1848–1849-ben címet viseli. Ez a kérdés a szerzőnek, és nemcsak neki, hanem nekünk is, olyan fájó pont, amely a mindennapi életben ma is érint. Ugyanis a román nacionalista megnyilvánulások mindmáig élvezettel szajkózott jelmondata: a magyarok által 1848-ban a meggyilkolt 40 ezer román esete. Ennek egyik jelenkori megnyilvánulása a kolozsvári Biasini Szálló falára helyezett tábla, amely a "40 ezer megölt románra" emlékezteti a lakosságot, pont ott, ahol a kolozsvári magyarság március 15-e megünneplésére évente összesereglik. De ehhez a kérdéshez kapcsolódik a marosvásárhelyi Kossuth utca elnevezése körüli konfliktus, amellyel kapcsolatban még írásban is elhangzott olyan alaptalan kijelentés, hogy "Petőfiék száz románt akasztottak fel Marosvásárhely főterén". A polgári lakosság veszteségeit illető kérdés megnyugtató tisztázása érdekében a szerző alapos kutatást végzett. Számba vette és összevetette a kérdéssel kapcsolatosan készült eddigi statisztikákat, jelentéseket és levéltári forrásokat. Ezek alapján megállapította, hogy az erdélyi román polgári lakosság 1848–1849. évi vesztesége 4400–6000 főre tehető, ami messze elmarad a 40 ezertől. A magyar polgári lakosság emberi vesztesége ugyanakkor 7500–8500 főre tehető, amelynek döntő többsége, mintegy 3/4-e Alsó-Fehér megyei volt. Ezt a veszteséget az Alsó-Fehér megyei magyarságnak sosem sikerült pótolnia. A katonai veszteségek pontosan nem mérhetők fel, de véleménye szerint, összevetve más értékelésekkel is, a polgári veszteségekhez hasonló lehetett. Vagyis az emberi veszteség összesen 30 ezerre tehető. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az eddigi adatok tovább pontosíthatók alapos levéltári kutatások végzése révén. A kötet végén, a Befejezőben, a szerző – többek között – párhuzamot von a forradalom magyarországi és erdélyi célkitűzéseit és megvalósításait illetően. Kiemeli az erdélyi sajátosságokat, pl. a jobbágyfelszabadítás terén. Itt ugyanis a Székelyföldre vonatkozóan más szempontokat kellett alkalmazni, mint a vármegyékben. Erdélyi sajátosság, hogy a román és a szász vezetőréteg is megfogalmazta a magyartól különálló programját és követte azt. "A polgárháború során – írja – a vármegyékben, főleg a szórványban élő magyarság szenvedte a legnagyobb veszteséget, amelyet egyes vidékeken soha sem tudott kiheverni. De szenvedett a román polgári lakosság is, amelynek soraiból feleannyi pusztult el, mint a magyarok közül. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb vesztes maga Erdély volt, mert a szörnyű pusztítások emléke máig hatóan érvényesül, s egyik akadálya a történelmi megbékélésnek. Mi több: egyik eszköze a szélsőséges mozgalmaknak a romániai magyarellenes hangulatkeltésben." Ez a könyv a modern magyar polgári nemzet megszületésének a folyamatát tárja az olvasó elé. Egy olyan nemzetének, amely hosszú időre meghatározójává vált történelmünknek, és amelynek eredményei, a forradalom vívmányaiként személyi szabadságot adtak nemcsak a magyar, de más nemzetiségű jobbágyoknak is, eltörölték a rendi-feudális történelmi rendszert, eltávolítva ezek által a haladás útjából a legfőbb közjogi s társadalmi szerkezeti akadályokat. Ez a mű nem csak egy régebbi írás felfrissítése, hanem a tárgyalt kérdések számtalan új megvilágításba állításával újat hozó alkotás. Hálás köszönet érte a szerzőnek és az őt önzetlenül támogató kiadónak. Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.Tudományok régiói ErdélybenHúsz esztendővel ezelőtt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) újjáalakulásakor elhangzott a vád, hogy a szervezet az erdélyi magyar tudományosságot akarja kisajátítani. Az eltelt idő rácáfolt erre, az EME kitűnően együttműködik a Kolozsvári Akadémiai Bizottsággal és más tudományos szervezetekkel, újszerű kutatási programokat bonyolít le, mondta megnyitó beszédében Sipos Gábor EME-elnök a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum november 19-én tartott megnyitóján. A kilencedik alkalommal szervezett hagyományos rendezvényt az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezte, fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. A fórum címe – A régiók tudománya – a tudományok régiói – azonos a 2011-ben Kolozsváron megrendezésre kerülőhungarológiai konferencia témájával, derült ki Sipos Gábor megnyitó beszédéből. Görömbei András akadémikus, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke a magyarság számára rendkívül fontos összetartozási tudat erősítéséről beszélt. Szerinte a kisebbségi tudományt nem lehet kikapcsolni a magyar tudományos életből, és ebben a határtalanításban érvényesülnek igazán az összeadott tudományos értékek. Görömbei hangsúlyozta a globalizációs kihívások folytán még nagyobb feladatok elé állított magyar nyelvű tudomány szerepét. Az anyanyelv pótolhatatlan kommunikációs eszköz, miközben nemzetközi értékeket is hordoz. Szilágyi Mátyás magyar főkonzul az erdélyi magyar tudományosság sokoldalúságára,az új ágazatok felé irányuló egyre szervezettebb EME-tevékenységre hívta fel a figyelmet. „Kitartó munka e gyümölcsei érnek most be, amelyekkel globális világban kell helyt állni, Európa határain túlra kell velük lépni” – jelentette ki a külképviselet vezetője. Ezután plenáris előadások következtek, este pedig az EME székházában, A zömök sárkány és A Rhédey-ház története címmel kiállításokat nyitottak meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben ma az EME-szakosztályokbeli előadásokkal zárul. Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 20.Az Országházban ülésezett az SZNTA budapesti Országházban ülésezett tegnap a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely legfőbb célkitűzésének Székelyföld területi autonómiáját tekinti. Az Izsák Balázs által vezetett szervezet tegnapi ülése főleg szimbolikus fontosságú eseménynek tekinthető, ahogyan a rendezvény koreográfiája is mutatja. A tegnap délután kezdődött ülés előtt Kövér László, az Országgyűlés elnöke kijelentette, hogy az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül, amely európai ügy is, európai támogatást érdemel, és bizalmat minden érintett féltől. Szerinte ezt a bizalmat megérdemli az a közösség, amely saját el nem vitatható jogaiért mindig korrektül, tisztességesen, békés eszközökkel és kitartóan küzdött. Hangsúlyozta: a pénteki találkozóval szimbolikusan is elmondható, hogy a magyar parlament nem csupán az ország, hanem a nemzet háza. Mint mondta, a találkozót azért éppen ezen a napon tartják, mert 1918-ban ekkor kezdeményezte Bethlen István későbbi miniszterelnök a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, s a tanács a bolsevista diktatúra bekövetkeztéig a felsőházi teremben ülésezett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint a tanács és a székelyek életében nagy jelentőségű nap volt a tegnapi. Mint mondta, alkotmányos keretek között kívánnak autonómiát Székelyföldnek, és azt üzente Európának, hogy ha támogatnak ilyen törekvést, azzal a békét és a stabilitást támogatják. Hozzátette: ennek ellenére mostanig nem találtak meghallgatásra. Bízik abban – mondta Izsák –, hogy a magyar nemzetpolitikába beilleszthető a székelyföldi autonómiatörekvés, és az elkövetkező években a párbeszéd, a kölcsönös bizalom alapján el lehet odáig jutni, hogy a bukaresti parlamentben is tarthatnak hasonló ülést. A tanácskozás előtt székely népviseletbe öltözött kórussal együtt énekelték el a küldöttek a parlament lépcsőjén előbb a magyar, majd a székely himnuszt. Ezt követően a küldöttek megújították a Szent Korona előtt tett 2003-as esküjüket. Székelyföld autonómiájának megteremtésére szeretné felhívni a magyar közvélemény figyelmét az SZNT a tegnap megtartott ülésével. Több határozattervezetről döntött a mintegy 300 küldött a lapzártakor még zajló tanácskozáson. Az SZNT számít a magyar kormány támogatására, és bízik benne, hogy a 2011 első félévében esedékes magyar uniós elnökség is hozzájárulhat ahhoz, hogy a Székelyföld közelebb kerüljön az autonómiához. Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 20.Erdővidéki Közművelődési Napok– Interjú Demeter László főszervezővelKedd óta zajlik a XVIII. Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozat tizenhét településen. Jelentőségéről a szervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökét, Demeter László muzeológust kérdeztük. - Mondhatni, idén nagykorúvá vált az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozat. Kérem, vázolja ennek fejlődését! - Kezdetben, a kilencvenes években csupán hétvégi rendezvény volt, s Barótra összpontosított, esetleg még egy-két települést bevontak, ám tíz esztendeje elkezdtük bővíteni a terepet és a kínálatot. Nem is tudom, van-e olyan erdővidéki település, ahol ne lett volna rendezvényünk... Azt tapasztaltam, hogy az emberek számon tartják, várják, szeretik a közművelődési napokat. Ennek sikere azon is múlik, hogy mindenhol partnerekre lelünk a szervezésben. A közreműködésnek közösségformáló szerepe is van, így tudomást szerzünk egymás tevékenységéről. Idén rekordnak számít, hogy tizenhét erdővidéki településen tartottunk valamilyen rendezvényt. – Mitől igazán erdővidéki ez a rendezvény? – Ha nem is ez a legnagyobb erdővidéki rendezvénysorozat, de mindenképpen az elsők között van. Pozitív a visszajelzés, mely a résztvevők számával is mérhető. Arra törekszünk, hogy minden korosztályhoz szóljunk, minden ízlésnek próbáljunk megfelelni kínálatunkkal: tudományos előadások, komolyzenei hangversenyek, de szórakoztató koncertek is, hagyományőrző rendezvények, gyerekprogramok, mint például a Kelekótya együttes koncertje, vagy szórakoztató jellegű a Hacacáré operettest. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi értékeket mutassuk be. Ami nem kifejezetten erdővidéki, az is kötődik valamiképpen, a térséghez. Például a most fellépő nagyváradi Sotto Voce együttes vezetője, Benczédi Hunor olaszteleki. – Mi a különlegessége az idei napoknak? – A folyamatosságra törekszünk, és figyelünk arra, hogy olyan településre is eljussunk, mint Zalánpatak, mely Málnás község része, de a történelmi Erdővidékhez tartozik. Ott ez a rendezvény jelenti az évi kulturális eseményt. Másik, ami szívünk csücske, Ürmös, hiszen szórványosodó, Brassó megyei település. Most elvittük oda az Erdővidék nagyjai című kiállítást és az olaszteleki Harmónia női kart. Meg is hálálják, hogy figyelünk rájuk, hiszen a falu hagyományőrző csoportja és kézművesei bemutatót tartanak Baróton. Premiernek számít, hogy vajdahunyadi diákok bemutatták az október 6-i műsorukat Erdőfülében és Baróton. Alakulóban Háromszék és Hunyad megye között a partnerkapcsolat, melyhez mi is hozzájárulunk. Az eseménynek kulturális vonatkozásán túl célja, hogy a gyerekek ismeretséget, barátságot kössenek, hiszen Hunyad megyében igen nagy az asszimilációra való hajlam, s reméljük, ezzel fékezni tudjuk. – Mit emelne ki a rendezvénysorozatból? – Hat évvel ezelőtt a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület létrehozta az Erdővidék Kultúrájáért Díjat. Olyan személyiségeknek, művészeti csoportoknak ítéli oda a héttagú kuratórium, akik vagy amelyek munkásságuk révén hozzájárultak Erdővidék kultúrájának fejlődéséhez, illetve hírnevének öregbítéséhez. Ez a napok fénypontja. Idén Kászoni Zoltán halbiológust, tavaly Egyed Ákos történészt tüntettük ki. Ezzel azt is próbáljuk igazolni, hagy vannak, akik próféták lehetnek saját hazájukban, mert munkásságuk által sokunk elismerését és megbecsülését is kiváltják. Ez azt is igazolja, nem halt meg minden híresség, élnek köztünk jeles emberek. Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
