Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 279 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 271-279
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. február 7.

Az első kongresszus kérdései
A hónap végén megrendezésre kerülő RMDSZ-kongresszus körüli csatározások, meghirdetett programok, a külső és belső kényszerek a hazai magyar sajtó központi témáját jelentik ezekben a napokban. A kongresszus sok kérdésre kell választ adjon. Ha nem is lehet kétséges, hogy ki nyeri majd el az elnöki széket, attól még rengeteg megválaszolandó kérdés marad.
Múlt héten egy ismerősömmel beszélgettem, aki figyelmembe ajánlotta az első RMDSZ-kongresszus dokumentumait, beszédeit. Elfogadva a tanácsot elolvastam ezeket – érdekes élmény. Az ott (az első kongresszust is Nagyváradon szervezték, akár ezt, a tizediket) felmerülő kérdések egy része most is válaszra vár, a szervezeti kérdések, a világnézeti és a politikai stratégiák különbözőségének egyeztetése, az érdekképviselet és a belső demokrácia, valamint a politikai képviselet gyors döntésképessége közötti ellentét feloldása, az egyes szervezetek súlyának eldöntése, a szórványkérdés, a románokkal és a román médiával aló kapcsolat problémája már akkor tisztán megfogalmazódott. Fontos megjegyezni, hogy az akkori hangulatot a marosvásárhelyi események határozták meg (a rendőrség mellett több száz önkéntes védte a küldötteket). Az akkori és későbbi fejleményeket ismerjük (akkor Domokos Géza lett az elnök, Szőcs Géza a főtitkár, Tőkés László pedig a tiszteletbeli elnök), akkor még képes volt kompromisszumra az erdélyi magyar elit. Azóta a különböző erővonalak képviselői közül mindegyik több hatalmat akart magának, mint amennyit egy szervezeten belül megkaphatott volna, és elkezdődött egy olyan atomizálódás, aminek az eredménye komolyan beárnyékolhatja az erdélyi magyarság jövőképét. Akkor ott az egység jelszavát mindenki komolyan vette, senki számára sem volt kétséges, hogy e nélkül nem lehet.
Az első kongresszuson több felszólaló is felvetette a román médiával való kapcsolattartás problémáját: az akkori tapasztalat igen keserű volt, hiszen a román nyelvű médiumokban a vásárhelyi eseményekről gyalázatosan hazug, de legjobb esetben is részrehajló, sokszor uszító kommentárokkal fűszerezve számoltak be. Ebben a kérdésben azóta bizony alig jutottunk előre: a román sajtó most is kuriózumként beszél a magyarokról, és látni, hogy egyáltalán nem érti, hogy mit akarunk, és miért akarjuk. Az elmúlt húsz évben a román, főként a bukaresti média viszonya a magyar közösséghez csak annyiban változott, hogy most érdektelenebbek, mert nem lehet olyan jó olvasottságot vagy nézettséget generálni az etnikai témákkal. És ez nemcsak a román média problémája, az okokat magunkban is kell keresnünk: nem sikerült „eladjuk” magunkat a román közvéleménynek. Az RMDSZ politikai szervezetként nagyjából igen, írnak róluk, meg is hívják esetenként tévéadásokba, a belső erővonalakról is eléggé pontos képük van. De a közösségünk, az továbbra is fekete foltnak mondható. Pedig rengeteg dolog sikere múlhat azon, hogy megtaláljuk-e a megfelelő hangnemet, amivel a román közvéleményben jelentkezhetünk. Ugyanakkor azokon a módozatokon is el kellene gondolkodni, amelyekkel el lehet érni, hogy ne csak a ránk vonatkozó sztereotípiák érvényesüljenek, hanem az a kép is megjelenjen, amit mi akarunk megmutatni magunkról. Mert semmit nem tudunk elérni a többség ellenére, így a számunkra legfontosabb dolgok (mint például az autonómia) nem valósíthatók meg anélkül, hogy ne formáljuk a saját imázsunkat a román sajtóban. Miként? Erről komolyan el kell gondolkodni. Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)

2011. február 7.

Kiszivárgott a Maros megyei RMDSZ zárt TKT-ülésének hangfelvétele
Kiszivárgott egy hangfelvétel, amely a Maros megyei RMDSZ január 27-én, zárt ajtók mögött lezajlott területi küldöttgyűlésén készült, miután a sajtó képviselőit távozásra kérték. A felvételen – amelyet vélhetően az ülés egyik résztvevője készített – hallható, amint Borbély László ügyvezető alelnök, a Területi Küldöttek Tanácsának (TKT) elnöke megnyitja az ülést, majd az RMDSZ-elnökjelöltek röviden ismertetik programjukat, Olosz Gergely kivételével, aki nem volt jelen, és levelet küldött a testületnek. Eckstein-Kovács Péter kifogásolja az gyűlés demokratikus jellegét, mivel az újságírók nem vehetnek részt a tanácskozáson.
Miután a testület egy perces néma csenddel adózik a nemrég elhunyt Szabó Károly RMDSZ-szenátor emlékének, a jelen lévő két elnökjelölt – Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor – egyenként tíz percben ismertetik célkitűzéseiket és programjukat.
Hotnews hírportál által közzétett, mintegy száz perces hangfelvétel szerint Borbély László szavazásra bocsátja, hogy az ülés zárt ajtók mögött folyjon, a Maros megyei RMDSZ Területi Állandó Tanácsa és az ügyvezető elnökség javaslatára. A 86 küldött közül 73 volt jelen az ülésen, a szavazáson pedig egy ellenszavazattal támogatták, hogy a jelöltek meghallgatása és a tanácskozás zárt ajtók mögött történjen. Sokat jártam az országban, de ilyen még nem volt, hogy a sajtót kirakni, hogy a személyre szóló szavazás ne legyen titkos, ezzel transzparencia, demokrácia köszönő viszonyban nincsen” – kezdi beszédét Eckstein-Kovács Péter.
Eckstein kifejti, változtatni kell az RMDSZ-vezetőség struktúráján, a döntéshozatalba be kell vonni a helyi szervezetek vezetőit és az RMDSZ-es polgármestereket is. Nem támogatja a szervezet túlbürokratizálását, és nem támogatja a politikai alelnöki tisztség létét sem. Egy politikai struktúrában az elnök dönt és ő is kommunikál politikai síkon, egy politikai alelnök gyengíti az elnök pozícióját, fejti ki. Karcsúsítani kell az ügyvezető elnökséget, de nem kell megszüntetni.
Eckstein többek között azt is elmondja: sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll. „De elmentem, és beszéltem Tőkéssel, mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott ott legyünk” – fogalmaz.
Kelemen Hunor beszédében kifejti, tizennégy éve dolgozik az RMDSZ-ben, és tudja, mit kell tenni, hogy 2012-ben és 2016-ban sikerüljön megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyeket a szövetség követett az alatt a 18 év alatt, amíg Markó Béla állt az élén. Kelemen szerint ő és sokan mások Markótól, a Kárpát-medence legnagyobb magyar politikusától tanulták mindazt, amit tudnak, de hangsúlyozza: ő nem Markó Béla, döntései pedig a saját döntései lesznek, a legszélesebb konzultációk alapján.
Kelemen leszögezi: ha őt választják RMDSZ-elnöknek, Borbély Lászlót javasolja majd politikai alelnöknek, mivel a tapasztalatára, tudására szükség van, de azt is javasolja majd, hogy a területi szervezetek jelen legyenek a szövetség vezető testületeiben.
„Az RMDSZ-nek egyetlenegy szövetségese van, ehhez pedig én a végsőkig ragaszkodom” – szögezi le Kelemen Hunor. Hozzáteszi, ha szükséges, újra kell tárgyalni a koalíciókat, erre ő képes, mivel a román politikai pártokkal jó kapcsolatokat tud építeni és jól tud kommunikálni.
A magyar-magyar kapcsolatokról Kelemen azt mondja: 2012-ig ki kell alakítani egy olyan együttműködést, amely „a parlamentbe jutásunkat nem veszélyezteti”.
„Ezért az EMNT-vel, az EMNT-ből alakuló párttal érdemes tárgyalni, és ahogy meg tudtunk egyezni 2009-ben, ha szükséges, meg tudunk egyezni 2012-ben is. Az MPP-vel én nem látom ebben a pillanatban a lehetőségét, hiszen ővelük egyszer már versenyeztünk, és megnyertük a versenyt 82 százalékkal az önkormányzatokban”.
A magyar kormánnyal is rendezni kell az RMDSZ viszonyát, erre pedig Kelemen Hunor alkalmasnak tartja magát. A kongresszus után ezt a viszonyt rövid időn belül rendezni lehet, teszi hozzá. Ezt követően az egyik TKT-küldött nehezményezi, hogy – mint mondja – túl gyorsan kell dönteni a támogatandó jelöltről, mivel a testületnek nem volt elég ideje áttekinteni a programokat, és több időt kellett volna adni a jelölteknek is terveik ismertetésére. Borbély László szerint az utóbbi másfél hónap az elnökválasztásról van szó az RMDSZ-ben, a jelöltek ismertek, tehát nem igaz, hogy nem lehet dönteni.
Ezt követően Kelemen Atilla, a Marosa megyei RMDSZ elnöke felszólalásában kikéri magának, a szervezet nevében is, „hogy Maros megyében nincs demokrácia”, ahogy azt Eckstein-Kovács Péter állítja.
A pártok belső dolgaikról a sajtó kizárásával döntenek, ezért helyes „ezt a technikai jellegű ülést” zárt ajtók mögött tartani, hangsúlyozza.
„Eckstein-Kovács Péternek számtalan nagyon jó tulajdonsága van, egy bátor, kiállós ember, de azért azt sem tudom szem elől téveszteni, hogy én nem szeretném, ha éppen Băsescu tenne nekünk elnököt” – fogalmaz Kelemen Attila. Hozzáteszi: azt sem szeretné, és ezt a másik jelöltnek is megmondta korábban „hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, hogy ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet valamit nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük.”
„Mi, az RMDSZ állandó tanácsa, amelyben heten vagyunk, elemeztük ezt a versenyfutást, (…) és a Maros megyei TKT elé terjesztettük javaslatként, hogy a Maros megyei szervezet Kelemen Hunort támogassa” – mondta Kelemen Atilla.
Ezt követően Kelemen Kálmán is sérelmezi, hogy az ülésről kizárták a sajtót. „Nekem ne magyarázza Kelemen Attila, hogy a sajtót nem engedem be. (…)
Akármilyen állandó tanácsi döntés antidemokratikus most, amikor végre verseny van az RMDSZ-ben, és demokratikusan dönthetünk. Akkor miért megyünk Nagyváradra? Azért, hogy valakiknek a véleményét ott mint valami szavazó robotok képviseljük? Véleményekről lehet itt dönteni, de arról, hogy kit támogatok és kit nem, törvényellenes és demokráciaellenes” – fogalmaz Kelemen Kálmán.
Borbély László erre elmondja: a TKT-ülésen arról döntenek, hogy kit támogat a megyei RMDSZ, de ez nem „kötelező mandátum” a kongresszusra.
Felszólal Markó Béla szövetségi elnök is, aki elmondja: az RMDSZ nem volt kötelező, hogy minden megyei szervezetnek ki kell nyilvánítania, hogy melyik jelöltet támogatja, az viszont igen, hogy a jelölteknek meg kell szereznie a minimális támogatottságot. „Az elnököt a kongresszuson választják, február végén, titkos szavazással. És a küldöttek kezét senki sem tudja megfogni, senkinek sincs joga a küldöttek helyett szavazni” – szögezi le. Ezen az ülésen a TKT csak ajánlja, javasolja, sugallja, kéri, hogy a küldöttek hogyan szavazzanak, de nincs szó arról, hogy a küldötteket ilyen vagy olyan szavazásra kényszerítse.
Markó demagógiának nevezi azt a vélekedést, hogy a sajtónak jelen kell lennie minden RMDSZ-döntés meghozatalakor. Ez nem a demokrácia megsértése, mondja Markó. „Már eddig is mennyi minden elhangzott, amit nem szívesen látnánk viszont a sajtóban, nem azért mert nem vállaljuk a véleményünket, de itt tisztán, világosan, sarkosan, néha bántóan elmondjuk egymásnak a véleményünket. A zárt tanácskozásnak ez a lényege, nem a titkolózás, hogy ne arra gondolva beszéljen egyikünk sem, hogy azzal foglalkozzék, hogy ebből holnap az újságban mit lát viszont.
Markó Béla elmondta: számára megtisztelő ugyan, hogy felmerül: ki áll hozzá közelebb, vagy távolabb, de – mint mondja – nem ez a lényeg, hanem az, hogy ki képes vezetni a pártot úgy mint Markó, másokkal együtt.
A szövetségi elnök arra kéri a jelenlévőket: ne arra gondoljanak, hogy ki kivel érti meg magát, hanem mindannyian értsék meg egymást az RMDSZ javára.
Markó szerint fontos a kapcsolat a román pártokkal, de az RMDSZ-nek úgy kell koalíciós politikát folytatnia, hogy ne kötelezze el magát véglegesen sem Traian Băsescu, sem a PDL, a PNL vagy a PSD iránt. Fontosnak nevezi ugyanakkor a Magyarországgal való kapcsolatok szorosabbra zárását is. Mint ismeretes, az RMDSZ-elnök-jelöltek közül a szövetség Maros megyei szervezete Kelemen Hunort támogatja. A január 27-i küldöttgyűlésen a művelődési miniszter 53 szavazatot kapott, míg Eckstein-Kovács Péterre 18, Olosz Gergelyre pedig egy személy voksolt. Krónika (Kolozsvár)

2011. február 7.

Hatalmas az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt
Az elmúlt öt hétben mintegy húszezren kérelmeztek magyar állampolgárságot az egyszerűsített honosítás lehetőségével élve. Wetzel Tamás miniszteri biztos az MR1-Kossuth Rádiónak azt is elmondta, hogy a kérelmezők több mint fele román- és körülbelül a negyede szerb állampolgár. A külhoni magyarok körében továbbra is nagy az érdeklődés. A miniszteri biztos azt ajánlja, hogy üzleti vállalkozások helyett inkább a demokrácia központoktól kérjenek segítséget az érdeklődők.
Öt héttel az egyszerűsített honosítás bevezetése után is hatalmas az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt a külhoni magyarok körében - mondta el a Krónikának Wetzel Tamás miniszteri biztos. Minden normálisan megy, csak jó visszajelzések érkeznek, mindenfelé dicsérik a magyar közigazgatást, hatalmas az érdeklődés, folyamatosan telnek be az időpontok - mondja a szakember. Az elmúlt öt hétben körülbelül húszezren nyújtották be az állampolgársági kérelmet, több mint 50 százalék román, közel 25 százalék pedig szerb állampolgár.
Mint ahogy arról az MR1-Kossuth Rádió az elmúlt héten beszámolt, Erdélyben, Székelyföldön üzleti vállalkozások pénzért segítik az igénylőket az állampolgársági kérelemhez szükséges dosszié összeállításánál, illetve időpont-foglalással. A miniszteri biztos azt mondja, a demokrácia központokban mindenki ingyen megkapja a szakszerű válaszokat kérdéseire, ha pedig egyedi probléma merül fel, keressék meg elektronikus levélben hivatalát, ahol azonnal válaszolnak majd.
Reggel nyolctól este kilencig dolgoznak a konzulátuson
Hallgassa meg Délvidéken az erdélyi demokráciaközpontokhoz hasonlóan az úgynevezett CMH irodák segítik az igénylőket. Kérvények átadásakor gyakran előfordul, hogy a polgárok hiányosan kitöltött dokumentumokkal jelennek meg a konzulátuson, és ez lassítja az ügyintézést. Ezért Vajdaság szerte rendszeresen szerveznek lakossági fórumokat, amelyeken részt vesznek a szabadkai főkonzulátus munkatársai is - mondja Korsós Tamás főkonzul.
Január végétől az a hat információs iroda is a polgárok rendelkezésére áll, amelyekben annakidején a magyar igazolványt kérvényezhették a vajdaságiak. Itt segítséget kaphatnak a kérvények kitöltéséhez. A kihelyezett ügyfélfogadásokat hétfőtől vehetik igénybe a polgárok 16 vajdasági településen.
Csíkszeredában kibővült a konzulátus tevékenysége, ma már bérelt épületben is fogadják az ügyfeleket, nyolc ablaknál két váltásban dolgoznak a konzulátus alkalmazottai reggel 8-tól este 9 óráig. Naponta 100-120 kérelmet továbbítanak. Fennakadás a rendszerben nem volt. Hogy ki, miért igényli? Egy fiatal gyergyószentmiklósi lány például külföldön dolgozik, és tapasztalata szerint nagy az előítélet a román útlevéllel rendelkezőkkel szemben. „Nekem fontos lenne, mert két éve élek Angliában, és látom, hogy a román állampolgárokat nem nézik jó szemmel külföldön.”
A legtöbben azonban érzelmi okokra hivatkoznak. Ez az idős asszony szükségesnek tartotta, hogy a kérelméhez mellékeljen egy verset és egy fényképet. A fotó 1940-ben készült, az ezer éves határnál, az Ojtozi-szorosban, egy magyar katonát és egy tízéves kislányt ábrázol.
Fico törvénye nélkül nagyobb lenne az érdeklődés
Hallgassa meg A Robert Fico kormánya által elfogadott, a kettős állampolgárságot gyakorlatilag kizáró szlovák törvényt nemcsak a kormányzó koalíció akarja módosítani, hanem maga Robert Fico és a koalícióhoz tartozó, de független politikát folytató egyszerű emberek is. Pozsonyban a magyar konzulátus foglalkozik a kérelmek befogadásával.
„Megértem, hogy akik követik a belpolitikai eseményeket, nem sietnek a jelentkezéssel, hiszen kormánykoalíción belül sincs meg a teljes egység, és bármikor visszajöhet az a kormány azzal a szemlélettel, amelyikkel az ellentörvényt hozta” – mondta Farkas Géza konzul.
Amíg nem egyeznek meg, marad a Fico-törvény, tehát a szlovák állampolgárság elveszítése egy másik felvétele esetén. Eddig 25-en mondtak búcsút szlovák állampolgárságuknak, közülük egy lett magyar állampolgár. „Senkit sem beszélünk rá. A hiteles, pontos tájékoztatást fontosnak tartom, de kerülök minden olyan megnyilvánulást, ami toborzásnak minősül.”
Az elmúlt egy hónapban többen is felkeresték a pozsonyi magyar konzulátust. Az internetes hírportálok névtelen felmérései azt mutatják, hogy lenne jelentős érdeklődés, ha nem járna a szlovák elveszítésével.
Kárpátalján az ungvári és a beregszászi magyar konzulátusokon igényelhetik a magyarok az egyszerűsített honosítási eljárást.
Az Ukrajnában élő magyarok helyzetét bonyolítja, hogy az ukrán alkotmány nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Politológusok szerint a jelenlegi Janukovics kormány nem fogja üldözni azokat, akiknek lesz magyar útlevelük. MR

2011. február 7.

Szakemberek: önálló magyar egyetemre van szükség
Csak egy önálló állami magyar egyetem orvosolhatja a magyar nyelvű felsőoktatási rendszer problémáit – vélik a szakemberek. Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről szóló könyv bemutatóján kiderült: csupán a szakok egyharmadán lehet magyarul tanulni, és míg összesen 35 ezer magyar fiatal jár egyetemre az országban, alig valamivel több mint 11 ezer erdélyi magyar diák tanul az anyanyelvén. A romániai közoktatás színvonala nagyon alacsony, és az erdélyi magyar diákok eredményei nem térnek el a romániai átlagtól, hangzott el.
Nagyon sok múlik rajtunk a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt, az erdélyi magyar pedagógusképzés nagyon gyenge – nyilatkozta a Krónikának Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke. Az egyetemi professzor csütörtök este a KAB Felsőoktatási Munkacsoportja által jegyzett, Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai című könyvnek kolozsvári bemutatóját követően fejtette ki véleményét az erdélyi magyar oktatásról. A könyvbemutatóval egybekötött műhelybeszélgetésnek a kolozsvári magyar főkonzulátus adott otthont. Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság főkonzulja, az est házigazdája felvezető köszöntőbeszédében elmondta: a Csata Zsombor, Márton János, Papp Z. Attila, Salat Levente és Péntek János által írt könyv aktuális magyar nemzetstratégiai célokról szól. A főkonzul ugyanakkor felhívta az eseményre meghívott közéleti szereplők figyelmét, hogy a műhelybeszélgetésen a szakmai kérdések a fontosak, nem a politikai presztízs.
Csalóka adatok
A szerzők közül elsőként a kiadásért felelős Péntek János szólalt fel, aki szerint a kötet azért rendhagyó, mert a rá vonatkozó bírálatokat is tartalmazza, a könyv alcíme: Támpontok egy lehetséges stratégiához. A KAB elnöke előadásában elmondta: az erdélyi magyar felsőoktatás adatai csalókák, mert igaz ugyan, hogy több mint 11 ezer erdélyi magyar diák tanul az anyanyelvén, de összesen 35 ezer magyar fiatal jár egyetemre az országban. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyar diákok kétharmada román nyelven tanul, ez pedig azért van, mert csak a szakok egyharmadán van magyar nyelvű oktatás, például az agráregyetemeken a tárgyak egy százalékát sem tanítják magyarul. Péntek János szerint azonban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére a felsőoktatásban nagy tartalékok vannak.
Pap Z. Attila ugyanakkor az aggasztó demográfiai adatokról beszélt. Mint mondta, 1990 és 2008 között az általános iskolások száma 40 százalékkal csökkent, míg a gimnáziumban tanulók létszáma stagnált. A gyergyószentmiklósi születésű szociológus szerint nem lehet pontosan tudni, hogy hány romániai magyar tanul egyetemen, a statisztikai adatszolgáltatásokat a nemzetiségi hovatartozást illetően sokat kell még fejleszteni. Hozzáfűzte, a 2000 óta végzett nemzetközi felmérések szerint a romániai közoktatás színvonala nagyon alacsony, hazánk európai szinten a sereghajtók között van, csak Albániát és Montenegrót előzi meg, és az erdélyi magyar diákok eredményei nem térnek el a romániai átlagtól. Salat Levente a lehetséges stratégiai célokról beszélve kifejtette: halaszthatatlan a már létező intézmények konszolidálása, illetve egy közös magyar minőségbiztosítási rendszer létrehozása. Salat ugyanakkor leszögezte, stratégiát csak az készíthet, aki döntési helyzetben van. Mint hangsúlyozta, az erdélyi magyarság nem stratégiaképes szereplő, ugyanis nincs autonómiája, ezért az erdélyi magyarság sorsa azoknak a kezében van, akik eljárnak a nevében.
Nincs helyük a képzett fiataloknak
Péntek János a Krónikának elmondta: finanszírozással sok mindent el lehet érni, de ebben a tekintetben a román állam hozzáállása minősíthetetlen, hiszen jelenleg csak a lehetséges szakképzések egyharmadára kínálnak az egyetemek magyar nyelvű oktatást, a hiányzó szakok létrehozásához új önálló intézményre, magyar állami egyetemre van szükség.
„Erre nincs mit mondani. A jelenlegi gazdasági feltételek olyanok, hogy volt tanítványom, aki külföldön doktorált, most itthon van és nincs munkahelye, jog- és közgazdasági diplomával rendelkezőként munkanélküli” – reagált Péntek János azon kérdésünkre, hogy miként lehet a frissen végzett egyetemistákat meggyőzni arról, hogy itthon maradjanak, mikor például az Egyesült Államokban fizikai munkával a tízszeresét is megkeresik egy hónap alatt annak, amit itthon értelmiségiként kapnának. „A legnagyobb veszteség, hogy a képzett fiataloknak nincs helyük ebben az országban, ez az erdélyi magyar közösség legnagyobb vesztesége is” – nyilatkozta lapunknak a professzor. (Király András: nem lehet kivételezni. A művészeti iskolákat csak akkor fenyegeti a bezárás veszélye, ha nem tudnak minőségi oktatást biztosítani, ugyanis ez az új finanszírozási elvek alapján azt jelenti, hogy a gyerekek elmennek, otthagyják az iskolát – jelentette ki a Krónikának Király András. Az oktatási államtitkár pénteken Kolozsváron részt vett a magyar nyelvű zenei oktatás témájában szervezett tanácskozáson, melyen az RMDSZ szakpolitikusai és az erdélyi művészeti iskolák képviselői jelentek meg. „Ami a művészeti, vagy akár a sportiskolákat illeti, az új tanügyi törvény, akárcsak a régi, megadja a lehetőséget a működtetésükre. A keretszámok ugyanazok lesznek, a művészeti oktatás számára emelt támogatás jár, az anyanyelvű művészeti oktatásra pedig duplájára emelt támogatást kapnak az iskolák. Egyetlen gond van Kolozsváron, tudom, hogy nem tudnak megfelelő számú diákot összeszedni, a törvény szerint itt nem nagyon tudunk kivételt tenni, az osztálylétszámot biztosítani kell” – nyilatkozta Király András)
Kiss-Előd Gergely. Krónika (Kolozsvár)

2011. február 7.

Váradi színház: etnikai helyett gazdasági szegregáció
Támogatja a művelődési tárca a Nagyváradi Állami Színház két társulatának szétválását, illetve az ezzel járó intézményátszervezést. Kelemen Hunor miniszter nemrég átiratban közölte: egyetért a két új intézmény megalapításával, és nem akadályozza meg, hogy ezek bekerüljenek a tárca jegyzékébe.
Mint megtudtuk, a Bihar Megyei Tanács ezzel az átirattal együtt küldte el az átszervezésről szóló határozatot a kormánybiztosnak jóváhagyásra. Mint ismeretes, januári ülésén a megyei tanács határozatot fogadott el, melynek értelmében a Nagyváradi Állami Színház, illetve az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház, vagyis a bábszínház megszűnik önálló jogi személy lenni. Helyettük létrejön egy Iosif Vulcan, illetve egy Szigligeti Színház elnevezésű művelődési intézmény: előbbi a színház és az Árkádia román társulatát, illetve az eddig a Nagyváradi Állami Filharmóniához tartozó román néptánccsoportot összesíti, utóbbi ezeknek a magyar megfelelőjét. A döntést sok támadás érte, a román közösség tagjai etnikai szegregációnak minősítették, és gyertyás tüntetéssel tiltakoztak ellene.
Dumitru Voloşeniuc, a Bihar Megyei Tanács alelnöke a napokban közleményben számolt be az átszervezés gazdasági vetületéről. Ebben kifejti, bár tisztában van azzal, hogy a kulturális intézményektől nem várható el, hogy gazdasági szempontból kifizetődőek legyenek, a nagyváradi színház, illetve a bábszínház és a filharmónia pénzügyi helyzete már tarthatatlan volt, ezért vált szükségessé a sok vitát kavart átszervezés – szögezi le közleményében. Dumitru Voloşeniuc kifejti, milyen gazdasági előnyei vannak az átszervezésnek és az ezzel járó leépítésnek. Kiderült: mindhárom intézmény költségeit nagyjából kilencvenszázalékos arányban szubvencionálta a megyei tanács az utóbbi években, és mostanra világossá vált, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az ilyen mértékű támogatást már lehetetlen biztosítani. A Nagyváradi Állami Színház tavaly 5,2 millió lejnél is többet kapott a megyétől, a saját bevétele pedig nem haladta meg a négyszázezret, az Árkádia a kapott 1,1 millióból százezret hozott be, a két néptánccsoportot magában foglaló filharmóniának pedig 6,1 millió lejes szubvenciójához képest 260 000 lejt sikerült megkeresnie 2010-ben. Az alelnök szerint ezért ha már egyesek „szegregációt” emlegetnek, az sokkal inkább gazdasági, mintsem etnikai.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

2011. február 7.

Tőkés László Amerikában – Imareggeli Obama elnökkel
Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa illetékes bizottságának meghívására, másfelől az Európai Parlament elnökének megbizatása alapján, illetve annak képviseletében Tőkés László EP-alelnök 2011. február 3-án, Washington városban részt vett az évenként sorra kerülő Nemzeti Imareggelin (National Prayer Breakfast). Az 59. alkalommal megrendezett, kimagasló nemzetközi eseményen és három napig tartó, különféle kísérőrendezvényein közel 140 országból mintegy 3000 személyt láttak vendégül – az amerikai közélet vezető személyiségei mellett az egyes országok diplomáciájának képviselőit, szellemi és vallásilag elkötelezett politikai vezetőit.
Az Egyesült Államok alapító atyáinak vallási örökségére, másfelől az egyes amerikai államok és helyi vezetők imaközösségeinek hagyományára épülő nemzeti imareggeli intézményét 1953-ban Dwight D. Eisenhower elnök alapította. A kongresszusi képviselők és szenátorok által önkéntesen szervezett évi alkalmak mindenkori díszvendége és főtámogatója – pártállástól függetlenül – az Egyesült Államok éppen hivatalban lévő elnöke.
Az eltelt évtizedek folyamán nemzetközivé szélesedett Nemzeti Imareggeli bevallott célkitűzése „Isten szeretetének és az egymás iránti gondoskodásnak közösségét építeni és erősíteni” a népek és országok között, és a fennálló különbözőségeket félretéve, „a barátság szellemében osztozni egymással, imádságban és hálaadásban”. „A názáreti Jézus tanítása, példája és lelkülete szolgál alapjául annak a kapcsolatépítésnek, mely megerősíteni képes a nemzetek nagy családját, és a béke és a jogosság ügyét előbbre viheti” – olvashatjuk a szervezőbizottság meghívójában.
Az imareggelin elmondott záróbeszédében Barack Obama elnök – egyebek mellett – saját életéről és családi múltjáról beszélt, valamint Krisztusban vetett hitéről tett bizonyságot.
Több más, rangos politikai vezetővel egyetemben, az imareggelin Gjorge Ivanov, a Macedón Köztársaság elnöke is részt vett. A rendezvényt követően Tőkés László EP-alelnök Macedónia washingtoni nagykövetségén találkozott az államfővel, az Amerikai Magyar Koalíció elnökének, Maximilian Telekinek a társaságában. A volt jugoszláv köztársaság euro-atlanti elkötelezettségű vezetője országa NATO- és EU-csatlakozása összefüggésében fejtette ki álláspontját. Tőkés László – az Unió bővítésében illetékes EP-alelnökként – támogatásáról biztosította a macedóniai integrációs törekvéseket, külön is kitérve román kollégáinak hasonlóképpen pozitív viszonyulására.
Február 4-én, pénteken szabad programokkal folytatódott az imareggeli rendezvénysorozat. Erdélyi képviselőnk Fearghas O’Béara, az EP Elnöki Kabinet tanácsosa társaságában First Step Forum (Első Lépés Fórum – FSF) tanácskozásán vett részt, ahol ázsiai politikusokkal és emberi jogi aktivistákkal találkozott.
A FSF ökumenikus szervezet Johan Candelin finn evangélikus lelkipásztor kezdeményezésére 2002-ben jött létre, az emberi jogok és a vallásszabadság védelmére, országos és európai parlamenti képviselők, valamint emberi jogi aktivisták és szakemberek részvételével. Alapító tagjai között találjuk Jerzy Buzek – jelenlegi – EP-elnököt, Eija-Riitta Korhola finn EP-képviselőt, Kjell Magne Bondevik volt norvégiai és Mart Laar volt észtországi miniszterelnököket, David Kilgour volt kanadai államtitkárt, Walbourga-Habsburg Douglas svédországi parlamenti képviselő és Slavi Pachovskit, Bulgária volt amerikai nagykövetét. A szervezet politikamentes – polgári – eszközökkel, a párbeszéd és a közvetítés útján, kormányzati, polgári és egyházi kapcsolatrendszere igénybevétele révén törekszik a konfliktusos helyzetek megoldására, kisebbségi voltukban és vallási hovatartozásuk miatt üldözött személyek és közösségek megsegítésére olyan harmadik világbeli országokban, mint Törökország, Marokkó, Szudán, Pakisztán, Kína és Kuba.
A péntek délelőtt folyamán az FSF testülete általános munkamegbeszélést folytatott, és küszöbön álló feladatait tárgyalta meg. Ezt követően a Sri Lanka-i, a kínai és a pakisztáni helyzettel foglalkozott, a nevezett országok képviselőinek tájékoztatását hallgatva meg. A dél-ázsiai szigetországban, az egykori Ceylonban végbement változásokról Susil Premajayantha kőolajipari miniszter számolt be, határozottan védelmébe véve a diktatórikus rendszer hírében álló országot. Bob Fu kínai polgárjogi aktivista, az 1989-es Tienanmen téri események egykori egyetemista résztvevője különösképpen a kínai keresztények kiemelkedő társadalmi szerepéről, valamint a hatóságok általi üldöztetésekről számolt be. Shahbaz Batthi pakisztáni kisebbségi miniszterrel Tőkés László megelőzően már Brüsszelben is találkozott volt. A muzulmán országok viszonylatában egyedülinek mondható, ilyen magas tisztséget elfoglaló keresztény tisztségviselő – Benazir Bhutto egykori híve – a pakisztáni keresztényekre ránehezedő vallásüldözés fokozódásáról számolt be, melynek eszközéül és ürügyéül az úgynevezett vallásgyalázási törvény (blasphemy law) szolgál. Maga a miniszter is halálos fenyegetettségben élve próbálja egyengetni a vallási türelem és megbékélés útját.
Az általános ismertetőket követően az FSF tagjai kérdéseket intéztek az előadókhoz, majd közös tennivalóikról egyeztettek. A szervezet helyszíni jószolgálati látogatásokat helyezett kilátásba, és az illető kormányok, valamint az EU irányába folytatandó közvetítő munkája ügyében egyeztetett.
Tőkés László alelnök közvetlen hatáskörébe tartozó ügyként emelte ki a keresztény üldözések fokozódásának kérdését, és az áldozatok védelmére és érdekeinek képviseletére vállalkozott az EP szintjén. A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy a jövőben Catherine Ashton bárónő vezette Külügy Szolgálat konkrét és hatékony valláspolitikájának kialakítására van szükség az EU-ban.
Koradélután Tőkés László alelnök Szapáry György újan kinevezett amerikai nagykövet szíves meghívásának tett eleget, amikor is ellátogatott a magyar nagykövetségre, és a diplomáciai testületnek kötetlen találkozó keretében számolt be az erdélyi magyarság helyzetéről, az új magyar nemzetpolitika előtt álló feladatokról, valamint saját és a magyar képviselők európai parlamenti munkájáról. A hozzászólások rendjén a magyar állampolgárság kiterjesztésének amerikai tapasztalatait is megvitatták, és a nagy horderejű nemzetpolitikai ügy érdekében a határon, illetve az óceánon túli magyarok együttműködésének a kialakításában egyeztek meg – adta hírül Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2011. február 7.

Esszék, politikai publicisztikák, filozofikus költemény
Hármas könyvbemutatót tartott Kolozsváron pénteken délután a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó: Markó Béla két publicisztika kötetével – Kié itt a tér (válogatott közéleti cikkek, előadások 1991–2009) és Az erdélyi macska (esszék) – illetve Karácsonyi Zsolt: Ússz, Faust, ússz! című verseskötetével a Gaudeamus könyvesboltban ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az est moderátora Kozma Mária, a kiadó főszerkesztője volt.
Markó közéleti írásait tartalmazó köteteit Tibori Szabó Zoltán újságíró méltatta, az ott elhangzott szöveget lapunk Vélemény oldalán olvashatják. A méltatás után, Kozma Mária kérdésére reflektálva, hogy vajon aki írni kezd, mindenki a saját történetét írja meg tulajdonképpen, a politikus-szerző elmondta: politikai publicisztikában, előadásban, tanulmányban nehezen írhatná az ember a saját életét, de végül mégiscsak erről van szó. – Mindvégig úgy gondoltam, hogy értelmiségi embernek kötelessége a közéletbe beleszólni, nem kötelessége viszont politikussá válni. De ha már azzá vált, akkor kötelessége reflektálni mindarra, ami vele történik. A cselekvés mellett nagy szükség van a reflexióra, különösen olyan dilemmás helyzetekben, amilyeneket végigéltünk az elmúlt húsz évben – mondta Markó Béla, hozzáfűzve, azokat az írásokat próbálta összeválogatni, amelyek a legtisztábban mutatják azt az állandó dilemmát, amelyben az erdélyi, romániai magyar politikusnak léteznie kell.
Az esemény másik meghívottja Karácsonyi Zsolt költő volt, az Ússz, Faust, ússz! című, filozofikus költemény szerzője, aki elmondta: versének története tulajdonképpen ott kezdődik, ahol Christopher Marlowe Doktor Faustus című tragédiája befejeződik. Költeményének hőse magányos ember, aki attól lesz magányos, hogy a lelke kerül veszélybe, ezért szükségszerű a vízbe való menekülése, talán így menekülhet meg a démonoktól.
A beszélgetés végén Kozma Mária felhívta a figyelmet a Pallas Akadémia új kiadványaira, majd dedikálással zárult az est.
KÖLLŐ KATALIN. Szabadság (Kolozsvár)

2011. február 7.

Miénk itt a tér
A politikus teljesítményét konkrét eredményekben mérik: törvényekbe foglalt, kihirdetett, hatályos, végrehajtható és hosszú távon, szabadon alkalmazott jogokban, emberséges és demokratikus kötelezettségekben, a politikus által kialkudott, kiügyeskedett vagy éppen kierőszakolt, népének javát szolgáló intézményekben, építményekben, megvalósításokban, s persze az általa képviselt közösség számára megszerzett, adott esetben visszaszerzett javakban, előnyökben. A politikus által létrehozott értékben tehát, amelynek mértékét – bármikor, így a visszacsatolásos ellenőrzések idején, de mérlegkészítéskor nemkülönben – egyedül a politikai vállaláshoz, a célkitűzéshez történő kíméletlen, pontos viszonyítás és kvantifikáció adhatja meg.
Fontosnak tartom ennek az egyébként régről ismert elvnek a hangsúlyozását, mert az elmúlt két évtized magyar politikájában, Erdélyben és Magyarországon is akadtak olyanok, akik ezt igyekeztek elfelejteni, figyelmen kívül hagyni. De azért is szeretnék emlékeztetni rá, mert a Markó Béla politikai publicisztikáját és előadásait magába foglaló legújabb kötete (Kié itt a tér. Válogatott közéleti cikkek, előadások, 1991-2009. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010), továbbá a szerző 1999-ben megjelent könyve (Az erdélyi macska. Szépliteratúrai utazások, 1978–1994. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999) mostani újrakiadásának (Pallas–Akadémia, Csíkszereda, 2010) megértéséhez és elfogulatlan elemzéséhez ezt elengedhetetlennek tartom.
Megszoktuk, hogy a szerző időről időre kötetbe foglalva is átnyújtja nekünk írásait, interjúit és előadásait. Ilyen volt 2000-ben a Mentor Kiadónál napvilágot látott két kötete is (A feledékeny Európa. Beszédek, előadások, interjúk, 1990–1999. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000; Önállóságra ítélve. Beszédek, előadások, interjúk, 1999–2002. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002), hogy az előzmények sorozatát ugyancsak a Pallas–Akadémia két kiadványa (A magyar dilemma. Előadások, tanulmányok, beszédek, interjúk, 2002–2004. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004; A lábujjhegyre állt ország. Markó Bélával beszélget Ágoston Hugó. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006) zárja. Ezek a kiadványok általában az előző könyv megjelenése óta eltelt időszak termését ötvözték kötetté, és engedtek mélyebb, összefüggések és folyamatok tettenérésére is alkalmas bepillantást mindazokba a történésekbe, amelyek végül is az erdélyi magyarság sorsát, a mi sorsunkat és boldogulási esélyeinket határozták meg.
A legújabb kötet, a Kié itt a tér című – kivétel: válogatott írásokat és előadásokat tartalmaz az elmúlt két évtized teljes terméséből. A kötet első szövege egy előadás, amelyet Markó Béla Bécsben tartott 1991-ben, az utolsó pedig egy politikai publicisztika, amelyet a szerző 2009 decemberében a budapesti Élet és Irodalom című lapban közölt. Az első felmerülő kérdés éppen ebből a két évtizednyire nyúló időszakból adódik, és ekképpen hangzik:
milyen szempontok vezérelték a politikus szerzőt,
amikor sok kötetre kiterjedő munkásságából éppen ezeket az írásokat válogatta bele mostani könyvébe, és milyen eredményt remél ettől a válogatástól?
A válasz nem egyszerű. Megleléséhez az embernek figyelmesen el kell olvasnia a kötet valamennyi írását, bele kell merülnie a szinte mindig a múltbeli tapasztalatokból kiinduló politikai fejtegetésbe, érzékelnie kell a diskurzus fő irányait, fel kell frissítenie emlékezetében az egyes időszakok fogalmait és gondolatait, és végig kell kísérnie figyelmével ezek csiszolódását, egészen a folyamat eredményeképpen összefüggő érvrendszerbe történő beépülésükig. Miközben az előadásokat és a publicisztikákat olvassa, a politikai gondolat dinamikáját kell szemmel tartania tehát, anélkül azonban, hogy szem elől tévesztené azokat a támpilléreket – elveket és célkitűzéseket –, amelyek állandókként, cövekekként bukkannak fel újra meg újra a politikus két évtizedes munkásságában. Ilyenek például a szabadság, a szolidaritás, az együttműködés, az emberi és a kollektív jogok, az önrendelkezés, az autonómia és a politikai egység, amelyekről Markó Béla soha nem mondott le. Csupán a legcélravezetőbb eszközök között válogatott, csak a hozzájuk vezető utat fürkészte, mindössze az esélyeket mérlegelte. Dilemmákkal küszködött, mint minden igazi értelmiségi.
Újabb kérdés merül fel, persze: politikus-e Markó Béla, és ha igen, mikor vált azzá? Az egyik lehetséges választ már megfogalmazták, s eszerint az érdekképviseletünket tizennyolc esztendeje vezető Markó Béla a feladat súlya alatt nőtt igazi, vérbeli politikussá. Ez a mostani könyve azonban mást bizonyít, nevezetesen azt, hogy – lásd a kötet első beszédét – a szerző már 1991-ben is politikus volt. Vagy tovább mehetnénk, és kimondhatnánk: már jóval a rendszerváltás előtt is az volt. Ami, természetesen, nem állná meg a helyét. Hacsak össze nem kapcsoljuk mindezeket korábbi megállapításunkkal, és ki nem mondjuk, hogy Markó Béla értelmiségi volt és maradt mind a mai napig. Olyan értelmiségi, akinek a gondolkodása a kihívások hatására alakult ugyan, de aki az értelmiségi létről, értékrendszerről és elvárásokról soha nem mondott le, azokból fikarcnyit sem engedett.
Íróemberhez, költőhöz illő módon birkózott meg azzal a feladattal, amelyet a kelet-közép-európai sors osztott rá. Tudta, hogy miközben az egyetemes értékek skáláján az irodalom a születésről, az örömről, az életről, a szerelemről, a bánatról és a halálról szól, minálunk, a sajátos kisebbségi sors közepette, az irodalmi műnek az identitásról is szólnia kell, s mérlegelnie kell a megmaradás lehetőségeit és esélyeit. Araszolt tehát mindig előre, a kitűzött cél fele, s közben a költő eszközeivel élve, mormolta magában, kóstolgatta, ismételgette és majszolta a szavakat, amelyek közben csiszolódtak, célratörőkké váltak, mégpedig olyanképpen, hogy nem csupán a feladatukat teljesítsék, hanem ráadásul az elért eredmények közül egyet se adjanak fel.
A szerző folyton magyaráz: Bécsben, Párizsban, Washingtonban, Budapesten és Bukarestben, Kolozsváron és Szegeden, Marosvásárhelyen, Bálványoson és Tusnádfürdőn egyaránt. Zavarja a következetlenség, az árulás, a cserbenhagyás, a célkitűzésekről vagy az elvekről történő lemondás. Az elvtelenség különösképpen. Pragmatikusan prioritásokat szorgalmaz tehát, pöröl Bukaresttel és Budapesttel is. Megdöbbenti az a tény, hogy Budapest gyakran jóval intoleránsabb módon viszonyul az általa vezetett szervezethez, mint Bukarest, és nem egy esetben e szervezet gyengítésére játszik. Igazi értelmiségiként, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai függetlenségéért harcol, és azért, hogy az RMDSZ cselekvési egységét megőrizze. A kilencvenes évek elején ugyanis a dél-tiroli németek vezetői, a legfőbb értékként az egység megőrzését kötötték Markó Béla és Takács Csaba lelkére, és saját harminc éves küzdelmükre utalva, türelemre, kitartó és céltudatos munkára biztatták őket.
Nem volt ez új gondolat erdélyi magyar ember számára. A kolozsvári református lelkész László Dezső 1937-ben írt Bomlás vagy egység? című esszéjében rámutatott: „Aki azt hiszi, hogy az ő magyarsága a magyarság, aki azt hiszi, hogy csak úgy lehet valaki magyar, ahogyan ő magyar, az annál inkább ellensége a belső lelki egységnek, minél inkább vádol másokat ennek az egységnek a megbontásával. Ez a megállapítás érvényes mindenkire, akár mágnás, akár proletár, akár protestáns, akár római katolikus az illető. (…) Mert azt ismét világosan kell látnunk, hogy azok a mozgalmak jelentik a kisebbségi magyarság belső egységének megbomlását, amelyek a kisebbségi magyarságot érzékenysége miatt külső célok szolgálatára akarják kihasználni.” (László Dezső: A kisebbség élet ajándékai. Minerva–Szabadság, Kolozsvár, 1997, 112–115. old.)
Napjainkban, amikor a 20. század első felére történő visszatekintés igen divatos, idézhetnénk továbbá Teleki Béla grófot, az Erdélyi Párt 1941–1944 közötti elnökét, aki az Észak-Erdély Magyarországhoz történő csatolását követően, folyamatosan és következetesen az erdélyi politikai különállás, és az anyaországi pártok Erdélyből való kizárása végett politizált. Teleki Béla 1941. június 17-én ismertette a magyar országgyűlésben a Kolozsváron három héttel korábban megalakult Erdélyi Párt programját. Beszédében egyebek mellett kijelentette: „Erdély köztudomásúlag nemzetiségi terület, és, mint tudjuk, a nemzetiségek politikailag egységesek szoktak lenni. Különös fontossága van tehát annak, hogy a nemzetiségekkel szemben politikailag egységes és ne megosztott magyarság álljon. Mi ezt az Erdélyi Párttal láttuk leginkább megvalósíthatónak. (...) Erdély felemelését és az erdélyi magyarság új honfoglalását és a történelmi jóvátételt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha nem politikai pártharcokkal foglalkozunk, hanem építkezünk.” A Wesselényiek Zsibójának utolsó ura pontosan tudta, hogy a magyarországi politikusok, állami és katonai vezetők, tisztség- és tisztviselők nem ismerik az erdélyi helyzetet, sem a kényes nemzetiségi viszonyokat, és bámulatos tapintatlanságokra képesek, éppen ezért igyekezett az észak-erdélyi magyarságot megóvni hatásuktól. Nem rajta múlt, hogy e próbálkozása sikertelen maradt.
Hasonlóképpen kényszerül a hozzánk közelebb álló években Markó Béla is a magyar–magyar viszony visszásságai ellen egyre sűrűbben érvelni, magyar–magyar paktum megkötését szorgalmazza, valamint „a rendelkezésre álló eszközök összehangolt használatát”. Csakhogy nézeteit, miszerint Trianon sebeit nem gyűlölettel és türelmetlenséggel, hanem európai integrációval, együttműködéssel, az európai közös ház tervéhez igazított „vagyon- és térmegosztással” kell és lehet begyógyítani, a szerző véleményével és meglátásaival szembenállók nem veszik figyelembe. Észérveire irányukból érdemleges válasz nem érkezett, érthetővé válik tehát annak oka is, hogy Markó Béla érvrendszerének újbóli és újbóli kifejtésére kényszerül. Valódi debatteurként, olykor visszafogottan, máskor viszont teljes hévvel vitatkozik, és próbálja igazáról a legyőzésében, az ellehetetlenítésében érdekelteket is meggyőzni. Határozottan ismétli a tételt, miszerint a magyar–román viszonyban a közös „virtuális tér” megosztási modelljének „minden bizonnyal a »vagyonközösség« gondolatán kell alapulnia, de a külön – személyi és közigazgatási – autonómiákat is magába kell foglalnia”, mégpedig nem úgy, ahogyan azt a 20. században képzeltük, hanem „másképpen, rugalmasabban, nyitottabban”, ahogyan azt a 21. század megkívánja. Fájdalmas a sejtésem: érvelése, akárcsak a László Dezsőé és a Teleki Béláé hetven évvel ezelőtt, csaknem hiábavaló, annak súlyát kevesen képesek átérezni.
Markó Béla politikusi tevékenységének rövid mérlegeként is értelmezhető ez a mostani kötet. Elemzéseit, meglátásait, jóslatait – kisebbségi jogokról, demokratizálódásról, szervezetépítésről, decentralizációról, uniós betagolódásról, magyar–román és magyar–magyar viszonyról – az idő igazolta, helytállóknak találta.
Az erdélyi magyarság érdekszövetségét az elmúlt tizennyolc évben vezető politikus úgy köszön le, hogy a közösség kezdeti célkitűzései közül maradéktalanul csak kettőt nem sikerült elérnie: az önálló állami finanszírozású egyetem létrehozását és a különböző autonómiaformák törvénybe iktatását.
Tagadhatatlan azonban, hogy e két cél irányába is határozott lépéseket tett, és olyan eredményeket képes felmutatni, amelyekre a továbbiakban építeni lehet. A többi cél, így a szabad anyanyelvhasználat a közigazgatásban és a bíróságokon, a kétnyelvű feliratozás, az anyanyelven történő oktatás óvodától egyetemig, s doktorátustól az egyetem utáni képzésig, kiemelt támogatással egybekötve, a hatalmas föld-, erdő- és ingatlanvagyonok visszaszolgáltatása törvénybe lett iktatva, és ezeket a jogszabályokat ma már alkalmazzák. Nagy lépéseket sikerült közösségünknek tennie Markó Béla vezetése alatt az erdélyi infrastruktúra fejlesztése terén is, az erdélyi magyar közösségek intézményépítése pedig töretlenül haladt ezekben az években. Iskolák, templomok, közösségi házak ezreit újították fel, újakat építettek oda, ahova azokra szükség mutatkozott, és emlékművek egész sorát sikerült restaurálnunk.
Markó Béla szóval, gondolattal és tettekkel magyarázta el nekünk, hogy miénk itt a tér. Teljesítményét utódjainak nehéz lesz felülmúlniuk. Erről is meggyőzött ez a legújabb kötete, mint ahogyan arról nemkülönben, hogy az értelmiségi önreflexió alapján szilárdan álló, megfontolt politikai habitusát, képességeit és tapasztalatát erdélyi magyar közösségünk a jövőben sem nélkülözheti. Eddigi teljesítményéért messzemenő elismerésünk illeti a szerzőt, gondolatainak és tapasztalatainak leírásáért, elmagyarázásáért és közzétételéért a közösség tiszteletteljes köszönetét mindenképpen megérdemli. Kötetét pedig mindenkinek el kell olvasnia, akit az erdélyi magyar politika elmúlt több mint húsz esztendeje és az erdélyi magyar jövő érdekel, ezért is ajánlom jó szívvel.
Elhangzott február 4- én, pénteken, a kolozsvári Gaudeamusban tartott könyvbemutatón.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN. Szabadság (Kolozsvár)

2011. február 7.

Bihar üzent Lezsák Sándoréknak
„A delegáció harmincezer nagyváradi és Bihar megyei magyar embernek azt az akaratát tolmácsolta, hogy az RMDSZ is tájékoztasson és tájékoztathasson a honosítási eljárásról” – számolt be lapunknak Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.
Több mint harmincezer aláírást tartalmazó csomagot adott át a hétvégén a Bihar megyei RMDSZ küldöttsége Lezsák Sándornak, a Magyar Országgyűlés alelnökének Budapesten. „A delegáció harmincezer nagyváradi és Bihar megyei magyar embernek azt az akaratát tolmácsolta, hogy az RMDSZ is tájékoztasson és tájékoztathasson a honosítási eljárásról” – számolt be lapunknak Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Elmondása szerint a megyében jelenleg több mint félszáz településen szolgáltatnak információkat szakembereik, továbbá az RMDSZ ingyenesen biztosítja a magyar állampolgárságot kérelmezőknek a fordítások és a fényképek elkészítését.
„Minket eddig sem tudtak megakadályozni abban, hogy a honosításhoz szükséges információkkal lássuk el az érdeklődőket. Az aláírások bizonyítják, van arra igény, hogy az RMDSZ tájékoztatást nyújtson. Budapesti látogatásunkkal azt kívántuk üzenni: ha az állampolgársághoz való folyamodás tényleg nemzeti ügy, akkor ne osszák meg a határon túli magyarokat ebben a kérdésben” – mondta Szabó Ödön, utalva arra: a budapesti kormány korábban szerződésben bízta meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot azzal, hogy tájékoztasson a honosítási eljárásról Romániában, ugyanakkor az RMDSZ hasonló kérését elutasította.
A három irattartóba foglalt harmincezer aláírás átvételekor Lezsák Sándor fideszes parlamenti alelnök megjegyezte: „tíz aláírást is komolyan kell venni, nemhogy harmincezer magyar ember akaratát.” Lezsák megköszönte a Bihar megyeiek bizalmát, és megígérte, hogy mivel ez az ügy nemzeti kérdés, tárgyalásai során mindent megtesz, hogy a kettős állampolgárság, illetve a vele kapcsolatos ügyintézés ne okozzon konfliktusokat a határon túli magyarok, sem pedig szervezeteik körében.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. február 7.

szerk.
Újraválasztották Bodor Lászlót a Miért élére
Az RMDSZ-kongresszusra mindenki másnál több küldöttet delegáló ifjúsági szervezet Kelemen Hunor jelöltségét támogatja.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet a hétvégén, Szatmárnémetiben tartotta tisztújító Országos Küldöttgyűlését. Az elnöki tisztségért a HÁRIT elnöke, Grüman Róbert és a tisztséget az utóbbi két évben betöltő Bodor László indult. A többek között a Félsziget fesztiváligazgatójaként is ismert régi-új elnököt motivációjáról és a küldöttgyűlésen történtekről kérdeztük.
- Miért akartál harmadszor is elnök lenni?
– Másodszor választ a Küldöttgyűlés elnöki tisztségbe, azelőtt társelnöki tisztséget töltöttem be. Elsősorban azért, mert tovább szeretném vinni azokat az értékeket, amelyeket eddig is képviseltem ebben a szervezetben. Másodsorban azt gondolom, hogy van még mit tenni a tagszervezetek környékén, elsősorban a tagszervezetek közti arányosság megőrzése terén.
- Te is úgy jártál, mint Olosz Geri: bár sepsiszentgyörgyi vagy, a háromszéki szervezet nem a te jelöltségedet támogatta. Zavart ez?
– Álljunk meg egy szóra. Itt szó sincs erről a helyzetről, hiszen én 1998-tól Kolozsváron élek, és semmilyen tisztséggel, illetve képviseleti mandátummal nem rendelkezem vagy rendelkeztem a háromszéki szervezetben. Én a Miértbe is területi szervezeti tagság nélkül kerültem be. Ezért teljesen normális számomra, hogy a háromszéki szervezet annak elnökét támogatta a Miért elnöki tisztségbe, és nem olyan valakit, akinek nincs tagsági munkája a HÁRIT-ban.
- Mennyire volt kiélezett ez a párbaj? A „nagyoknál” azt láthatjuk, hogy a túl intenzív versengésnek káros mellékhatásai is lehetnek a szervezetre nézve.
- – Én azt gondolom, hogy a Miért nyert ebből a versenyből. Megbolydult a szervezet, erős lobby folyt, sok vita és egyeztetés, de talán ami a legfontosabb, hogy úgy tudtunk dönteni, hogy a Miért egységesen fog továbbmenni, különösebb mély sebek és sértődések nélkül. Olyan kompromisszumokra van szükség, amelyek a szervezet értékeit helyezik előtérbe, és olyan kézfogásokra, amelyek nem pillanatnyi egyezségeken alapulnak. Én remélem, hogy az RMDSZ-ben is az értékek fontosabbak, mint bármi más, és ugyanilyen bölcs döntést hoz majd a kongresszus. Meggyőződésem, a továbbiakban erős RMDSZ-t akarnak a küldöttek is, hiszen közös érdek, hogy olyan képviselete legyen az erdélyi magyarságnak, aki függetlenül tud dönteni, és egyetlen szövetségese legyen, az erdélyi magyarság.
- Meglátásodban mennyire számít a MIÉRT elnöki tisztsége politikai tisztségnek?
– A Miértnek meglátásomban 3 fontos feladata van: a társadalomszervezés és a közösségépítés, az érdekfeltárás és –érvényesítés, valamint a fiatalok versenyképességének növelése. Ebből kifolyólag a Miért elnöke már nem pusztán politikai tisztség. Ennél egy picivel több:)
- De a Miértnek szervezetként mindenképp van politikai súlya is. Számos küldöttetek lesz az RMDSZ kongresszusán, és arról is döntött a szervezet, hogy melyik RMDSZ-elnökjelöltet támogatja.
– Egyik fontos célunk, hogy a fiatalok érdekeit hatékonya képviseljük, ehhez meg elengedhetetlen a politikai munka. Úgy gondolom, hogy a kongresszusi küldöttségnél sokkal súlyosabb politikai feladata is van a szervezetnek, hiszen az RMDSZ csúcsvezetésében is helye volt és lesz a Miértnek, ezen kívül meg a szovátai ajánlás értelmében 15%-os képviseleti normája van az RMDSZ különböző döntéshozó testületeiben mind országos, mind területi szinten. Viszont úgy, ahogy azt gondolom, hogy a RMDSZ-nek sem csak a politikai képviselet az egyetlen feladata, mint mondjuk egy pártként szerveződő alakulatnak, hanem a társadalom szervezése is fontos jellemzője, úgy a Miértben is nagy hangsúlyt fektetünk a közösségépítésre. Nos, ezért mondom azt, hogy több mint politikai tisztség. Ami a Miért döntését illeti, mi a küldöttgyűlés előtt úgy határoztunk, hogy nincs szükség arra, hogy a Miért küldöttgyűlésére meghívjuk az RMDSZ elnökjelöltjeit, ugyanis ez a kgy a Miért életének egy soros mozzanata. A Miért minden évben küldöttgyűlést szervez, kétévente meg tisztújítást tart. Nos, nekünk fontos, hogy semmi ne befolyásolja ezeknek a döntéseknek a meghozatalát, és ne nyomja rá a bélyegét. Mi el tudjuk dönteni, hogy mit akarunk, és, ha szükséges, döntéseket is meg tudunk hozni. Ez történt most is: megoldottuk saját feladatainkat, és utána meg döntöttünk. Mi azt javasoljuk, hogy a Miért 56 választott és 11 SZKT-listán mandátumot nyert küldöttje az RMDSZ X. Kongresszusán Kelemen Hunort támogassa.
- Ütközött ellenállásba a Kelemen Hunor támogatásáról szóló határozat elfogadtatása? Mennyire számít ez a döntés kötelező érvényűnek a kongresszusi küldöttek számára?
– A Miért azért tud hatékonyan dolgozni és erős ifjúsági szervezetként viselkedni, mert vannak vélemények és ellenvélemények, de mindig a konszenzus kialakítása vezényel bennünket, illetve ha nincs konszenzus, a többség elve érvényesül. A kongresszuson az elnökválasztás titkos szavazással történik, a Miért küldöttgyűlésének meg az a javaslata, hogy ezen a titkos szavazáson a Miért küldöttjei Kelemen Hunort támogassák.
- A Miért korábbi vezetői ma már fontos politikai tisztségeket töltenek be az RMDSZ-ben. Számíthatunk rá, hogy a te pályád is így folytatódik?
– Érdekes kérdés. Egyelőre nincsenek a korábbi elnökökhöz hasonló politikai törekvéseim, de megtanultam azt, hogy soha ne mondd, hogy soha. A politikában jó nagyon határozott célokat kitűzni, ha meg tisztségekre tör az ember, akkor azokat időben eldönteni, és annak mentén alakítani a tevékenységet. Azt hiszem, hogy az én eddigi tevékenységemből az derül ki, hogy nincsenek előre lefektetett politikai tisztség utáni törekvéseim. Én szeretem, amivel foglalkozom, és egyelőre teljesen jól érzem magam abban a munkakörben és tevékenység-kavalkádban, amelyet kiépítettem.
- De csak nem akarsz ifjúsági vezetőként megöregedni?
– Két év mandátumot kaptam, és ígérem, hogy ezek az utolsó évek ifjúsági mozgalmárként, habár a korom megengedné, hogy tovább tevékenykedjem ifjúsági szervezetekben. Nem szeretném sms-ben részletezni, hogy nagyon sok más tevékenységem van, ahol tovább kamatoztathatom a Miértben szerzett tapasztalatot, anélkül, hogy feltétlenül politikai pályára lépjek. Transindex.ro

2011. február 8.

Semjén: az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól
Az a józan magyar érdek, hogy a román-magyar együttműködés maradjon, a magyar állampolgárság kiadása zökkenőmentes legyen, és ennek az egyik garanciája a román jobbközép kormány léte – nyilatkozta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.
A kormányzati politikus ezzel azokra a hírekre reagált, miszerint az RMDSZ egyes körei - meglebegtették a párt kilépését a román kormánykoalícióból. Semjén Zsolt szerint számos, magyaroknak kedvező intézkedés fakadt a mostani román kormány és Traian Basescu józanságából, ezek után nincs erkölcsi joga bárkinek azt mondani, hogy a magyarok lépjenek ki a koalícióból. A kettős állampolgársággal összefüggő egyéb aktuális kérdésekről ugyancsak nyilatkozott Semjén Zsolt a Közbeszédnek.
Amit Romániával kapcsolatban mondott, az valóban nagyon súlyos dolog – így reagált Semjén Zsolt Közbeszéd azon felvetésére, miszerint egyes RMDSZ-es körök meglebegtették a párt lehetséges kilépését a román kormánykoalícióból, illetve arra a kérdésre, hogy egy ilyen lépés mennyiben változtathatná meg a román döntéshozók viszonyulását a magyar kettős állampolgárság ügyéhez.
Őrizni kell a kegyelmi pillanatot
„Nagyon világosan kell látni, és nagyon komolyan megfontolásra ajánlom minden romániai magyar számára: kegyelmi pillanat, hogy ilyen a magyar-román viszony, hogy Orbán Victor és Traian Basescu között ilyen a viszony. Beigazolódott, hogyha Romániával együttműködünk, akkor sokkal többet érünk el, mintha fúrjuk egymást. Ez pedig a PDL-kormány, személy szerint Basescu józanságát dicséri. A tanügyi törvényt Basescu elnök aláírta és ígéretének megfelelően átment Bukarestben, ami nagyon fontos. Ezek után nem sok erkölcsi alapja van bárkinek azt mondani, hogy a magyaroknak ki kellene lépniük ebből a koalícióból” – szögezte le Semjén Zsolt.
Hozzátette: azt gondolják meg az érintettek, hogy ha jön egy másik típusú kormány Romániában, egyáltalán nem biztos, hogy ilyen zökkenőmentes lesz a magyar állampolgárság kiadása. Hiszen Basescu megadta a határon túli románoknak az állampolgárság lehetőségét. „Ezek után mi mondhattuk, hogyha a moldáviai románoknak lehet, akkor az erdélyi magyaroknak is lehet” – érvelt a miniszterelnök-helyettes, aki további szempontként említette, hogy a mostani román koalíció megóvta Romániát a még nagyobb bajból, kezdenek kilábalni a válságból.
„Most egy kormányválságnak beláthatatlan következményei lennének. Azért azt gondolom: az a józan magyar érdek, hogy a román-magyar együttműködés maradjon, az állampolgárság kiadása zökkenőmentes legyen, és ennek az egyik garanciája a román jobbközép kormány léte” – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Őszre módosulhat a választójogi törvény
Közel három hónapja jelentették be, hogy valamilyen típusú szavazati jogot adnának a határon túlról magyar állampolgárságot szerzett, ám magyarországi lakcímmel nem rendelkező személyeknek. Mikor mondja meg végre a kormányzat, hogy milyen típusú lesz ez a szavazati jog? – kérdezte a Közbeszéd.
„Hogy pontosan milyen lesz a választójogi törvény, és hogy abban hogy lesz szabályozva a határon túli magyarok szavazati joga, azt majd Országgyűlés eldönti, mondjuk ősszel” – reagált Semjén Zsolt. A kormány mindenesetre osztja az ő személyes álláspontját, azaz, hogy az állampolgárság és a szavazati jog „valamilyen formában elválaszthatatlan egymástól” – tette hozzá.
Az egyéni körzetben nem tud szavazni az, aki nem ott lakik. A miniszterelnök-helyettes a lista tekintetében azt javasolja: hasonlóan az európai uniós választásokhoz, pártlistákat kell állítani; ugyanarra a listára lehessen szavazni Budapesten, Sepsiszentgyörgyön vagy Los Angelesben – mint ahogy a körülöttünk lévő államok nagy része, de akár a franciák, az olaszok, a portugálok, a spanyolok megoldották ezt a kérdést – hangoztatta a kereszténydemokrata politikus.
A felvetésre, hogy a legélesebb kritika a választójog megadása ellen az lesz, hogy a Fidesz ezzel szavazatmaximalizálásra törekszik, Semjén Zsolt azt mondta: ez a balliberális oldal vádaskodása, „de kit érdekelnek ezek a vádak”. A kérdést a helyén kell kezelni; az, hogy ennek a kérdésnek milyen pártpolitikai szempontú megfontolásai vannak, az ezredrangú kérdés ahhoz viszonyítva, hogy minden magyar állampolgárnak meg kell adni a neki kijáró szavazati jogot – hangzott az interjúban. Garancia is lenne a határon túliaknak a szavazati jog
A miniszterelnök-helyettes kiemelte továbbá: azért van az alkotmányos megfontolásokon túlmenően a határon túliak szavazati joga mellett, mert nekik ez a garancia lenne arra, hogy a mindenkori magyar kormány komolyan vegye őket; mégpedig nem kegyből, hanem józan megfontolásból. Ha ugyanis a szavazatukat meg kell szerezni, akkor a mindenkori magyar kormány kénytelen gesztusokat tenni a határon túli magyarok felé – mondta.
Érkezett olyan igény is, hogy akik megkapják a magyar állampolgárságot a határokon túlról, ugyanúgy legyenek jogosultak a gyermekek után járó támogatásokra, mint a Magyarországon élők. Ezt elvből utasítja el a kormány vagy nincs rá pénz? – kérdezte a Közbeszéd.
Társadalombiztosítás nem jár a magyar állampolgársághoz
Az állampolgárság és a nyugdíj, avagy az egészségügyi ellátás nincsenek összefüggésben egymással, erről van szó – reagált Semjén Zsolt. Nem azon az alapon kap valaki nyugdíjat vagy egészségügyi ellátást, hogy magyar állampolgár, hanem az alapján, hogy hova fizette be az egészségügyi járulékát; ahova fizette, onnan kapja a társadalombiztosítási ellátását.
Arra a felvetésre, hogy az új kormány első és egyik legmarkánsabb intézkedése volt, hogy megteremtette az állampolgárság könnyített megszerzésének feltételeit, erről mégsem volt szó Orbán Viktor évértékelőjében, Semjén Zsolt azt mondta: Orbán Viktor a nemzet sorskérdéseiről beszélt hétfőn, ebbe pedig ugyanúgy beletartozik a kárpát-medencei magyarság ugyanúgy, mint a nyugati emigráció; a miniszterelnök pedig egy magyar nemzetről beszélt, nem bontotta szét elemeire a témát.
Duna Televízió. Erdély.ma

2011. február 8.

Markó: az ellenzék elszalasztotta az esélyt, hogy támogassa az RMDSZ-t
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnök-helyettes hétfőn kijelentette: az RMDSZ jelenleg tagja egy koalíciónak, és jelenleg nem lát okot arra, hogy más politikai szövetségekben gondolkodjék. Emlékeztetett: az ellenzék elszalasztotta az esélyt, hogy támogassa az RMDSZ-t az oktatási törvény vitája során.
„Jelenleg új ellenzéki koalíció alakult, és ellenzéki kollégáink elsődleges feladata az lenne, hogy összehangolják a két alakulatot. Ami minket illet, jelenleg egy szövetségben vagyunk, koalícióban vagyunk az elnök úr pártjával, tehát természetesen nem gondolkodunk a koalíció felrúgásán, nincs semmi okunk arra, hogy más felállásban gondolkodjunk” – nyilatkozta Markó Béla a szenátusban. Mint mondta, az RMDSZ vezetői csak akkor gondolhatnák meg magukat a kormány támogatását illetően, ha „ez a koalíció értelmetlenné válna”, nem lehetne haladni, vagy nem lenne adott a lehetőség a közös kormányprogram megvalósítására. Az RMDSZ elnöke szerint jelenleg egyik eset sem áll fenn.
„Sok sikert kívánok nekik az új szövetséghez, szükség van arra, hogy letisztázódjanak a dolgok a politikai palettán. Ami a velünk való kapcsolatot illeti, jómagam azt várnám, hogy tisztázzák álláspontjukat a nemzeti, kisebbségi ügyekben, hiszen megvolt az esélyük, hogy támogassanak minket az oktatási törvény vitája során, de ezt az esélyt elmulasztották. (…) Az RMDSZ nem kötötte magát örökre egyetlen párthoz sem, de jelenleg van egy megállapodásunk, egy szövetségünk a koalíciós pártokkal, és amíg kollégáink állják szavukat, nincs okunk a koalíció felrúgásán gondolkodni” – fűzte hozzá Markó Béla.
Szerinte a kongresszus után sem vetődik majd fel a szövetség megváltoztatásának ügye. „Amíg partnereink tiszteletben tartják a megállapodást, mi is ahhoz tartjuk magunkat, ha nem ezt teszik, akkor majd felmerül a változtatás kérdése” – magyarázta a szövetségi elnök. A Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) vezetői szombaton a parlamentben aláírták a Szociál-Liberális Szövetség (USL) meglapításáról szóló dokumentumokat. Markó Béla egy január 27-i RMDSZ-gyűlésen azt mondta, változásra van szükség a Szövetség vezetésében, de azért, hogy az RMDSZ tovább haladjon azon az úton, amelyen elindult, legyen parlamenti képviselete, koalíciós politikája, de anélkül, hogy „örök hűséget” esküdne Traian Băsescunak, a Demokrata Liberális Pártnak (PD-L), a Nemzeti Liberális Pártnak vagy a Szociáldemokrata Pártnak. Erdély.ma

2011. február 8.

Honvéd, mindhalálig
Ha már azt hiszed fiam, hogy itt az ideje az emlékezésnek és a szólásnak, próbáljuk meg, idézzük fel a huszadik századot.
Nem szabad elhalasztani a lehetőséget: unokáimnak is érezni és tudni kell, hogy miért mondtam mindig, hogy az én korombeliek legboldogabb időszaka az 1940-'44 közötti volt az egész huszadik századból. Györgyfalva Trianon utáni helyzete világosan tükrözi az erdélyi kisebbségi lét minden keservét, nehézségét. Ez nem más mint a náci-román ölelés története.
Tudnotok kell, hogy azzal kezdődött életem, hogy erőszakkal belénk akarták fojtani a magyarságunkat, magyar nyelvünket, ki akarták irtani identitástudatunkat gyökerestől, ágastól. Szerencse, hogy nem ismerték a Bibliából: a megnyesett fa kizöldül, még erősebb lesz. A hosszú advent mégsem hozott ünnepet Györgyfalvára, az új határ, a falu, szélén leválasztott minket a felszabadult Kolozsvárról.
A falu szélére telepített gránicserek még nagyobb szenvedést hoztak a falura: napi rendszerességgel bántalmazták, főleg a fiatalságot. Ajtonba, Tordára kellett gyalogolni, 30 km, mert más piaci lehetőség nem maradt. Ha a gránicserekkel találkoztunk azok útonállóként viselkedtek, megraboltak s szidalmaztak, elvették még a kenyeret is. Román kenyér nem jár minden állampolgárnak.
Így aztán elhagytam szülőfalumat és boldogan lettem Kolozsváron segédmunkás majd honvéd. Egy percig sem kételkedtem abba, hogy a magyar hadseregben a helyem. Ennél szebb álma nem lehetett egy akkori györgyfalvi magyar legénynek.
Amikor a Nyitva van a százados úr ablaka című katonadalt énekeltük mindég haza gondoltam. Sajnos nemsokára négy éves hadifogság következett.
A fogság végén, amikor megkérdeztek hová akarok hazamenni én Györgyfalvát választottam. Nyolc évig nem láttam édesanyám, édesapám, 7 testvérem, amikor megérkeztem nem mertem bemenni a szülőházamba, hogy nehogy valami bajuk legyen a meglepetéstől. Mégse nyalogattam sebeimet, én választottam ezt az utat. Nagyon jól esett amikor megkaptam azt a kis kárpótlóst.
Rövid békés és boldog évek után megint életre kapott, de ezúttal a komcsi-náci hatalom. Az ötvenes években minden termést elraboltak, kiseperték a padlást. A hatvanas éveben a kollektivizáláskor mindenünket elvették, elrabolták. Nem maradt más a hitünkön kívül, köszönet ezért az akkori katolikus és református lelkipásztoroknak és a kitartó tanároknak. Sokaknak érthetetlen, de én, Te is tudod: mi itt még Kádárban és Hruscsovban is reménykedtünk, annyira el voltunk keseredve.
Tudom Fiam, hogy Te is bejártad a keresztutad magyarságodért minden nehézséget legyőztél. Nem sikerült sem a nehéz egyetemi éveid sem a mindennapi kenyérkeresés éveiben megtörni vagy elüldözni a szülőföldről.
Isten malmai lassan őrölnek Fiam! Itt az idő! Legyél legalább Te és kis családod magyar állampolgár, ne halj meg bozgorként Erdélyországban. Kérelmezd azt is, hogy magyar baka lehess, legalább tartalékos. Mi édesanyáddal szurkolunk nektek itt a györgyfalvi békés vadvirágos magyar temetőben. Tóth István, egy magyar honvéd fia
Hozzászóló: Dezsike (2011-02-09 08:32:17)Kedves TOTH ISTVAN Szivhezszolo iras ez a eletunk lenyege a hit segitsegevel leszunk kitarto magyarok.
Ezt kellene lehozni a 168-ora szerkesztoenek nem pedig Eva neni lazito hazugsagait.Isten eltesse sokaig. Erdély.ma

2011. február 8.

Markó az ellenzékről
Az RMDSZ tagja egy koalíciónak, és jelenleg nem lát okot arra, hogy más politikai szövetségekben gondolkodjék — jelentette ki tegnap Markó Béla RMDSZ-elnök, akit annak kapcsán kérdeztek meg, hogy az újonnan alakult szociál-liberális szövetség a maga oldalára állítaná a magyar pártot, hogy meg tudja buktatni a kormányt, sőt, az államfő újbóli felfüggesztésével is megpróbálkozna.
Emlékez­tetett: az ellenzék elszalasztotta az esélyt, hogy támogassa az RMDSZ-t az oktatási törvény vitája során. ,,Sok sikert kívánok nekik (...), jómagam azt várnám, hogy tisztázzák álláspontjukat a nemzeti, kisebbségi ügyekben. (...) Az RMDSZ nem kötötte magát örökre egyetlen párthoz sem, de jelenleg van egy megállapodásunk, egy szövetségünk a koalíciós pártokkal, és amíg kollégáink állják szavukat, nincs okunk a koalíció felrúgásán gondolkodni" — közölte Markó. Mint mond­ta, az RMDSZ vezetői csak akkor gondolhatnák meg magukat a kormány támogatását illetően, ha ,,ez a koalíció értelmetlenné válna", nem lehet­ne haladni, vagy nem lenne adott a lehetőség a közös kormányprogram megvalósítására. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. február 8.

Markó-doktrína, a bolond kotlós és a megveszekedett oroszlán
Különösebb megrázkódtatást senkinek sem okozhat a Maros Megyei Küldöttek Tanácsának megbeszéléséről készített, nyilvánosságra került hangfelvétel. Hogy demokráciahiánnyal küzd a szövetség, s igyekszik döntéseit a lehető legszűkebb közben, a sajtó kizárásával meghozni, eddig is tudtuk, s az is biztos, az e fajta viselkedés őket minősíti.
Bajosabb, hogy így választóikat és híveiket is megfosztják a tájékozódás jogától. És jelzi, hogy a Maros megyeiek, akik választást választás után veszítettek, akik feladták Marosvásárhelyt, de akik a jelenlegi vezérkar révén az RMDSZ csúcsvezetését adják, jobban szeretnek saját zsírjukban sülni-főni, egymás közt legénykedni, mint a demokrácia alapszabályait tiszteletben tartani. Hogy ki készítette a hangfelvételt, s miért épp a Hotnews-nek — Băsescu szócsövének — juttatta el, talány. Ha belső ember tette, azt kell gondolnunk, hogy bomladozik a szövetség kemény magjának egysége, ha valamelyik titkosszolgálat vetemedett egy kisebbségi politikai párt lehallgatására, annak a hatalomnak a romlottságát jelzi, mellyel Markóék sorsukat összekötötték. A hanganyag — ha eget-földet rengető újdonságokat nem is tartalmaz, néhány pillanat erejéig felvillantja, bizony-bizony, meztelen a király. Lehangoló Markó elégedettsége és ama elvárása, miszerint a Markó-doktrínának (eddig nem tudtuk, hogy ilyen is létezik) tovább kell élnie. Viccölődése, miszerint lehetnek RMDSZ-vezetők, kiket az asszony irányít, de íme egy utódjelölt, kinek nincs felesége, nem biztos, hogy Kelemen Hunor malmára hajtja a vizet. A román sajtó felkapta a fejét az elnök úr állítására, miszerint nem fogadtak örök hűséget Băsescunak. Számunkra nem meglepetés, hisz akkor a Markó-doktrína része az is, hogy mindig a győztessel kell összefeküdni. Jó, hogy Kelemen Hunor többször elmondta, hátha végre megértjük: ő nem Markó Béla. Meglehet, de úgy néz ki, s programja is, a bejelentett nyitás ellenére, a szövetség eddigi politikájának folytatását jelzi, s az a tény, hogy főtitkárnak (milyen rosszul cseng) a szövetség politikacsinálóinak egyikét, Borbély Lászlót nevezné ki. És meggyőződtünk arról, hogy ez a negyvenes férfiú tökéletesen elsajátította a menő politikusok alaptulajdonságát, a hízelgés tudományát: Markót a Kárpát-medence legjelentősebb politikusának nevezte. Hogy ezt ki, milyen ismérvek, kutatások alapján állapította meg, arról szó nem esik.
Eckstein most is, mint más alkalmakkal, függetlenségét hangsúlyozta, nyitottságát emelte ki, s mert a sajtó kizárása felháborította, kis demokratikus leckét is tartott a jelen lévőknek. Bebizonyosodott, nehéz szabadulnia ama vádtól, miszerint — jelen állása okán — akár az államfő trójai falova is lehet. Olosz Gergely más elfoglaltságaira hivatkozva csak programját küldte el Marosvásárhelyre, vitát nem generált igaz, de egyetlen képviselő szavazatát mégis elnyerte. Tanulságos Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-es nagyágyú értekezése a sajtó fölöslegességéről, s elszólása, hogy heten a vezetőségből már eldöntötték, Kelement támogatják. Érdemeit kiemelendő, elmondta, hogy párton belül, mint egy bolond kotló, azon kívül, mint megveszekedett oroszlán védi az RMDSZ-t.
Tessék mondani, ez használ?
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. február 8.

Őszödi csepegés az RMDSZ-csapból?
A Maros megyei RMDSZ január 27-i zárt üléséről kiszivárogtatott hangfelvétel összefoglalója jól érzékelteti, a hírcímnek elsősorban annyi köze van Őszödhöz, hogy az ott történtekhez hasonlóan valaki(k) a zárt RMDSZ-ülés hangfelvételét kilopták, és szétkürtölték a sajtóban. Különbség viszont hogy a hírhedt őszödi beszéd állítólag nem a párt lejáratásának szándékával fogalmazódott meg és hangzott el, míg a marosvásárhelyi „zárt ülés", éppen az Őszöddel való összefüggésbe hozatala miatt, az RMDSZ lejáratását célozza.
Ezzel kapcsolatosan a legkeményebben Eckstein-Kovács Péter fogalmazott, aki a személyre szóló titkos szavazás mellőzését s az újságírók kitessékelését az átláthatóság megcsúfolásának és a demokrácia súlyos sérülésének minősítette.
Figyelemre méltó Eckstein-Kovács Péternek az a kitétele is, hogy sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll, de elment és beszélt Tőkéssel, „mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott legyünk".
A szövegidézések közben ne ejtsük el azt a politikai szálat, hogy Eckstein-Kovács is a tulipán jelképével száll választási ringbe, és a Tőkés képviselte EMNT-vel keresi a közös koalíciós választási partnerséget, hiszen tudja, hogy e nélkül végveszélybe kerülhet a romániai magyar parlamenti képviselet. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy a Szász Jenő képviselte MPP pedig az RMDSZ ellenében keresi az EMNT-vel, illetve az alakulófélben lévő Erdélyi Magyar Polgári Párttal a választási szövetséget. Az sem mellékes viszont, hogy nem ezt az utat választja több MPP-s területi szervezet, amely hajlandó szövetségre lépni az RMDSZ-szel. Eckstein „politikai dörzsöltségére" vall az is, hogy a sajtó zárt ülésről való eltávolításának demokráciaellenességét abban a nemzetközi politikai közegben erősíti föl, amikor a magyar „sajtóalkotmányt" a sajtónyilvánosság és a sajtószabadság vélt korlátozása miatt orkánszerű támadás éri. A Tőkés–Orbán–Băsescu triótól való távolságtartás kinyilatkoztatása az államelnöki tanácsadói szerep jelentőségét minimalizálja, amire Kelemen Attilától meg is kapja a „szúrós" választ: nem szeretné, ha Băsescu tenne „nekünk elnököt", de azt sem szeretné, „hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük". Ezt a passzust Kelemen Attila mestervágásnak szánja Olosz Gergely RMDSZ-elnökjelölt felé is, aki programja egyik alappillérének tartja a Fidesszel való termékeny együttműködést, akárcsak Tőkés László és köre. Kelemen Attila és Markó Béla a „politikai külvilág" számára nem éppen rokonszenvesen erőlködik a sajtó képviselőinek indokolt távol tartásáért.
A különvélemények marosvásárhelyi ütköztetése tartalmában nem, csak technikájában emlékeztet Balatonőszödre. A vélemények alapján viszont világos, hogy a magyar szövetségeknek, pártoknak és a civil szférának, valamint az egyházaknak népszámlálási és választási egyezségre kell lépniük, másképp oda jutunk, mint a balatonőszödi titkos tanácskozás pártja.
Egyébként megérdemelten.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. február 8.

Magánlevelekkel az autonómiáért (Mozgósít a Székely Nemzeti Tanács)
Levélben kéri Székelyföld autonómiáját Băsescu elnöktől a Székely Nemzeti Tanács. A kezdeményező gyergyószéki alelnök, Árus Zsolt azt szeretné, ha ki-ki maga fogalmazná meg igényét, és azt küldené el az államfőnek, de a szervezet irodáiban létezik egy magyar nyelven megfogalmazott szabványlevél is, amelyet bárki aláírhat, aki egyetért a tartalmával. Ebben azt kéri az SZNT, hogy Băsescu kezdeményezzen tárgyalásokat a térség képviselőivel az autonómia gyakorlati megvalósulása érdekében.
,,Az elmúlt húsz év bebizonyította, nem igaz az az állítás, hogy csendben kell lenni otthon, és a politikusok majd Bukarestben mindent elintéznek. ,,Az látszik, hogy, ha a közösséget nem tudjuk mozgósítani, az embereket nem tudjuk bevonni ebbe a mozgalomba, akkor nem tudunk eredményeket elérni" — nyilatkozta a politikus, aki reméli, hogy sokan ragadnak majd tollat a közös cél érdekében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. február 8.

Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatalhoz fordultak a tanintézmények kétnyelvű feliratozásának ügyében
Valós kétnyelvűséget kér a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól az iskolák feliratozása ügyében a Civil Elkötelezettség Mozgalom. Úgy tudják, az önkormányzat tervei szerint a homlokzatokon csak az iskola, gimnázium kifejezések szerepelnének magyarul.
Valós kétnyelvűséget kér a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól az iskolák feliratozása ügyében a helyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A civil szervezet hivatalos forrásra hivatkozva azt állítja, hogy a szülők és a civil szféra nyomására a marosvásárhelyi önkormányzat ugyan tervezi a tanintézetek elnevezésének kétnyelvű megjelenítését, azonban a homlokzatokon csak az iskola, gimnázium kifejezések szerepelnének magyarul. A civil szervezet szerint ez az eljárás kísértetiesen hasonlít a marosvásárhelyi utcanevek „kétnyelvű” megjelenítéséhez, valamint a nemrég „álkétnyelvűvé” átalakított Unirea/Egyesülés Főgimnázium homlokzati táblájához.
Fordítsanak le minden szót!
A CEMO közleményében emlékeztet, hogy a kétnyelvű iskolai feliratozást a tíz évvel ezelőtt életbe léptetett helyi közigazgatási törvény is szabályozza. Ezért a szervezet képviselői tegnap folyamodványt küldtek a város polgármesteréhez és alpolgármestereihez, amelyben kérik, hogy az iskolák kétnyelvű feliratozását illető határozattervezet megtárgyalásakor, valamint ennek életbeléptetésében tartsák tiszteletben a magyar közösség nyelvi jogait, és az iskolák magyar nyelvű homlokzati táblái tükrözzék a valós kétnyelvűséget. A civil szervezet emellett azt is kéri, hogy az iskolákra kihelyezendő magyar nyelvű homlokzati táblákon megjelenített információk legyenek azonosak a román nyelvű táblák feliratozásával, és ez alól csak a névadó személyiségek neve képezzen kivételt.
Tájékoztatás csak románul
Marosvásárhelyen a kétnyelvű iskolatáblák „kálváriája” tavaly januárig nyúlik vissza, amikor szülők egy csoportja azzal a kéréssel fordult a civil szervezethez, hogy segítsenek nekik gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítésében. Gyermekeik ugyan kétnyelvű iskolák magyar tagozatára jártak, azonban az iskolákban minden tájékoztatás, feliratozás egynyelvű, figyelmen kívül hagyva a magyar közösség nyelvi jogait, amelyeket hatályban levő törvények és nemzetközi egyezmények szabályoznak. Ennek következtében a város négy általános iskolájában (Dacia, Európa, Liviu Rebreanu, valamint a 2-es Számú Általános Iskola) több száz szülő aláírásával ellátott kétnyelvűséget igénylő petíciókat nyújtottak be. „A kéréseket követően az érintett intézmények kitérő válaszokat adtak, az iskolák nyelvhasználatát illetően semminemű változás nem történt, ennek következtében a szülők úgy döntöttek, hogy egy újabb kérelmet nyújtanak be az iskolák igazgatóságaira” – írja közleményében a szervezet. Tájékoztatásuk szerint azonban a második levélre küldött válaszok nem sokban tértek el az első körben megfogalmazott elzárkózó és elhárító hangnemű dokumentumoktól.
A kétnyelvűséget illető kérelmekkel szembeni elzárkózást látva a CEMO tavaly novemberben panaszlevelet nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, a testület azonban még nem tárgyalta az ügyet. Krónika (Kolozsvár)

2011. február 8.

Románia legnagyobb ellenségei Oroszország, Franciaország és Magyarország
Az IRES közvélemény-kutató intézet február 2–3-án készített felmérése szerint a románok úgy gondolják, hogy Oroszország országuk legnagyobb ellensége – a kérdésre válaszolók 24%-a véli így.
A dobogó második fokára a Románia schengeni csatlakozását ellenző Franciaország kapaszkodott fel 9%-kal, míg Magyarországot a válaszadók szintén 9%-a tartja a legfőbb ellenségnek.
A megkérdezettek 16%-a szerint nagyon rossz Románia imázsa a világban, 42% szerint rossz, és 38% szerint jó.
A közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a lakosság pozitívan értékeli az euro-atlanti szervezetekhez való csatlakozást: a NATO 54, az Európai Unió 60, az Európa Tanács 66, az EBESZ 62 százalék szerint hozott pozitívumokat Románia számára.
(Realitatea) Nyugati Jelen (Arad)

2011. február 8.

Egyezség a kisebbségi törvény elfogadásáról
A kisebbségi törvény elfogadása is bekerül a koalíciós partnerek közti egyezménybe, amelyet legtöbb két héten belül aláírnak a felek, nyilatkozta Gheorghe Flutur, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) központi vezetőségének ülése után. A politikus kifejtette: a szóban forgó jogszabály prioritásaik között szerepel, de nem tudott pontos dátumot mondani azzal kapcsolatban, hogy ennek elfogadására mikor is kerül sor. Flutur szerint „a román állam fejlesztési prioritásairól” van szó, amely egyenlő mértékben felkelti az összes koalíciós partner figyelmét. A PD-L alelnöke szerint a két héten belül aláírandó protokollum tartalmazza az állam korszerűsítési és gazdasági jellegű alapelveit. A politikus arra is emlékeztetett, hogy a következő választásokon a párt nem köt koalíciót senkivel. Szabadság (Kolozsvár)

2011. február 8.

Utunk-széli szobrok – kiállítás
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tisztelettel meghív minden érdeklődőt a Benczédi Sándor munkáit bemutató Utunk-széli szobrok című kiállítás megnyitójára.
A Haáz Rezső Múzeum és a Csíki Székely Múzeum közös rendezésében létrejött tárlat tisztelgés Benczédi Sándor (Tarcsafalva, 1912. szeptember 6. – Kolozsvár, 1998. január 3.) munkássága előtt.
A szobrász által megalkotott híres arcmássorozatból – amely a romániai magyar értelmiségnek állított emléket az 1970-es évek elején, és reprójukat az UTUNK folyóiratban mutatták be – a következő személyek arcmásai kerülnek kiállításra: Árkosi István grafikus, Banner Zoltán művészettörténész, Bene József festő, Benkő Samu történész, Bodor Ádám író, Bodor Pál közíró, Bözödi György író, Bretter György filozófus, Cseh Gusztáv grafikus, Farkas Árpád költő, Földes László esztéta, közíró, Fülöp Antal Andor festő, Gergely István szobrász, Gy. Szabó Béla grafikus, Incze János Dés festő, Jagamas János folklorista, K. Jakab Antal kritikus, Kányádi Sándor költő, Kós András szobrász, Kós Károly építész, író, Láng Gusztáv publicista, László Gyula régész, Lohinszki Lóránd színész, Murádin Jenő művészettörténész, közíró, Nagy Imre festő, Páll Lajos festő, költő, Páskándi Géza író, Sütő András író, Szervátiusz Jenő szobrász, Szilágyi Domokos költő, Szilágyi István író, Tamás Gáspár Miklós közíró, Vetró Artúr szobrász.
A kiállítást Veres Péter nyitja meg a Haáz Rezső Múzeum Képtárában február 10-én (csütörtökön), 17 órakor. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. február 8.

Máté Imrére emlékeznek
Bihar megye – Máté Imre helyi költőre (1936. február 14. – 1989. december 8.) emlékeznek a jövő héten Érmihályfalván, születése 75. évfordulója alkalmából.
Kovács Zoltán polgármester a kedden tartott képviselő-testületi ülésen bejelentette: az önkormányzat szobrot szándékszik állítani a költőnek a Széchenyi téri parkban. Mindezt nem közpénzből, hanem közadakozásból, mely történhet készpénzzel, illetve a szobor előállításához szükséges bronz gyűjtésével. Hétfőn, február 14-én, születésének 75. évfordulóján, délután 16 órakor koszorúzásra kerül sor a szülői ház falán elhelyezett emléktáblánál, majd 16.30 órakor a téren ünnepélyesen megjelölik a helyet, ahol majdan a szobor fog állni. A hét végén, február 19-én, szombaton kerül sor a kisiskolásoknak szervezett, már hagyományos Máté Imre szavalóversenyre. A szervezők minden eseményre várják az érdeklődőket. erdon.ro

2011. február 8.

Kisebbségi törvény: start!
A nemzeti kisebbségek képviselői is sürgették tegnap a koalíciós tanács ülésén a kisebbségek jogállásáról szóló törvény vitájának felgyorsítását – tudtuk meg Márton Árpádtól.
A nemzeti kisebbségek képviselői is sürgették tegnap a koalíciós tanács ülésén a kisebbségek jogállásáról szóló törvény vitájának felgyorsítását – tudtuk meg Márton Árpádtól.
A jogszabály elfogadása a kormányzó pártok közötti, aláírásra váró együttműködési megállapodás tervezetében is szerepel, s az RMDSZ-es politikus szerint sikerült megteremteni a feltételeit annak, hogy vitája még ebben az ülésszakban kimozduljon a holtpontról. A törvény korábban megfeneklett a képviselőház oktatási, jogi és emberi jogi szakbizottságánál, amelyeknek együtt kell elkészíteniük jelentésüket a tervezetről.
Márton Árpád szerint az elakadás oka az volt, hogy egy korábbi házbizottsági határozat értelmében a három szakbizottság együttes ülése csak akkor volt döntőképes, ha a testületekben külön-külön megvolt a kvórum. Ez az akadály részben elhárult már, mivel a képviselőház vezetőségében most az az egyezség született, hogy a tanügyi bizottság tagjainak már nem kell részt venniük az üléseken – tájékoztatott a képviselő.
Az egyezség hátterében gyakorlati megfontolások is állnak, hogy a törvény cikkelyenkénti vitájában a tanügyi fejezet végére érkeztek a szakbizottságok, így már nincs érdemi szükség az oktatási testület munkájára.
Márton Árpád nem tudott arról tájékoztatni, mikor folytatódik a jogszabály vitája. Elmondta, a törvény újbóli napirendre tűzésében a három szakbizottság elnökének kell megegyeznie. „Vannak azonban más lehetőségeink is arra, hogy ismét napirendre kerüljön a jogszabály” – mondta a képviselő, de nem kívánta részletezni, milyen lehetőségekre utalt.
Hosszú utat kell még bejárnia a kisebbségi törvénynek, amíg a képviselők a plénumban szavazhatnak róla
Az RMDSZ-es politikus fontos előrelépésnek nevezte, hogy tartalmi kérdésekben is sikerült megegyezni a koalíciós partnerekkel. „Megállapodtunk abban, hogy a vitát ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagyis az oktatási fejezet végétől. Időközben sikerült rekonstruálni a korábbi szakbizottsági ülések jegyzőkönyveit is” – magyarázta a képviselő. Arra utalt: korábban – jegyzőkönyvek híján – vita tárgya volt az is, melyik paragrafustól kellene folyatni a cikkelyenkénti vitát.
Márton Árpád szerint a törvény kulturális autonómiatanácsokról szóló fejezete lehet még vita tárgya a koalícióban. „Ebben majd a pártelnököknek kell egyezségre jutniuk. Dolgunkat némileg megkönnyíti, hogy a kulturális autonómiatanácsokhoz hasonló testületek alakultak nemrégiben Szerbiában is” – mondta a képviselő.
A tervezet szerint a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsai jogi személyiséggel rendelkező autonóm közigazgatási hatóságok lesznek. A testületek javaslatára a parlament, a kormány, a választott helyi közigazgatási hatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el, amelyekkel a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jogok gyakorlására vonatkozó saját hatáskörüket a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsára ruházzák át.
A kisebbségi törvény tervezetét 2005-ben terjesztette a parlament elé az RMDSZ.
A jogszabály kimondja a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként történő elismerését, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kinyilvánításához. A tervezet a nemzeti kisebbségek önazonosságát a román állam törvény által védett, alapvető értékként határozza meg.
Tiltja a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet szítását, a kisebbségek elleni uszítást, a közvetlen vagy közvetett asszimilációt, a nemzeti kisebbségek által lakott régió etnikai összetételének megváltoztatását, szavatolja a nemzeti kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatát, nemzeti és vallási ünnepeik megszervezését, a törvény feltételeinek megfelelően.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. február 8.

Tiszavirág a csillagösvényen
Csírázik már az internetes, génmódosítatlan magyar világkataszter, és az lesz majd az igazi világszövetség.
Olvasom, hogy a múlt héten a Magyarok Világszövetségének elnöke díszoklevéllel tüntette ki az egyik székelyföldi város polgármesterét a szegedi székelykapu-állításért.
De hát azt is olvastam, amikor a múlt nyáron a szegedi panelházak lakói kisebb-nagyobb csoportokban tiltakoztak azért, hogy közvetlen szomszédságukban, a síkság egyetlen mesterséges dombján ne legyenek székely kapuk, mert elveszik a gyermekek szánkózóhelyét, és a leírt mondatok jórészét alighanem a magyarországi vagy kárpát-medencei magyar politikai alakulatok egyike sem tűzné ki a nemzet egységének egyre növekvő virtuális faliújságára.
A „leggyönyörűbb” megfogalmazások a „prolik kontra lófők” témakörben láttak napvilágot, de a nyomdafestéket tűrők közül ez sem mindennapi: „Elkészült a világ legkülönlegesebb felvonója a világ legkisebb dombján! Attrakció! Ráadásul fából! Ide fognak járni az osztrákok meg az olaszok, mert ilyen még a világon nem volt! Szeged az ország leginnovatívabb városa!”
Pedig az ott felállított székely kapuk szépek. Mívesek. Motívumkincsükön, elkészítésük minden apró részletén látszik, hogy a székely adófizetők pénzén megfizetett székely faragómesterek beleadtak apait-anyait.
Csakhogy a székely kapuk úgy találnak az ott sorjázó panelházakhoz mint mondjuk a Louvre-üvegpiramisa a csernátoni falumúzeum udvarára.
A székely kapukat ugyanis egykoron azért állították a székelyföldi házak mellé, hogy mindenekelőtt kapuk legyenek: alattuk ki és be lehessen járni az udvarra. Hogy békét kínáljanak a bejövőnek és áldást a kimenőnek. Amikor ezeket a székely kapukat ott állítják helyre, ahol roskadoznak, akkor megbecsülik a múltat. Akkor is ugyanúgy tesznek, amikor új vagy felújított falusi házak mellé állítanak új székely kapukat.
De amikor a kapu alapfunkcióját figyelembe nem vevő, más helyszíneken azon versenyeznek, hogy ki állít nagyobbat, szélesebbet, díszesebbet, galambdúcosabbat, nemzetieskedő giccsfaragásokkal jobban telezsúfoltat, ilyen meg amolyan vegyszerekkel jobban lekezeltet, olyan építményt vagy építmény-sorozatokat, amelyek alatt-mellett jobban lehet szónokolni és a kamerák előtt díszelegni, akkor a székely kapukat közönséges díszletté alacsonyítják le és éppen az oly sokat kárhoztatott globalizáció oltárán áldozzák fel.
És nem a kapu az egyetlen. Miközben egyre többet beszélnek a hagyományos termékekről, a kolbász mindinkább csak akkor érdekes, ha legalább száz méteres, a feltekert túrós puliszka, ha eléri a fél kilométert, a kürtöskalács, ha vetekszik egy még le nem bontott gyárkémény hosszával, a töltött káposzta pedig, ha olyannyira eredeti, hogy vadrózsalevélből készül és a növény bogyójával, valamint fenyőtűkkel töltik meg, a szabadultság utolsó pillanatán túl is emlékeztetve fogyasztóját a nagyszerű székelyföldi élményekre. Mert csak így lehet bekerülni a Rekordok Könyvébe. Mert csak így jönnek a turisták.
Csak hát a turisták a tavaly a gazdasági élet egy százalékában jöttek a Székelyföldre. Szegediek pedig alig. Elegük volt talán a székely kapukból? Netán a kölcsönösség jegyében pisztrángból készített szegedi halászlével kellett volna várni őket?
Szegeden januárban elég nagy hó esett és a szegediek újból kezdték piszkálgatni a székely kapukat. A nemzetegyesítés magyar kormánya pedig a Magyarok Világszövetségét, hogy miképpen is szerezte meg azt a budapesti székházat, amelynek a bérleményeiből él. És hogy egyáltalán mi dolga a világon, hiszen csírázik már az internetes, génmódosítatlan magyar világkataszter, és az lesz majd az igazi világszövetség, akkor pedig a réginek nem jut sem díszoklevélre járó pénz, sem dolmányra való posztó.
És megint ki kell találni valami pótcselekvést. Érdemes ide jönni, minták vannak bőven a Székelyföldön. Készen álló magyar közigazgatási űrlapok használata helyett űrlapkészítő buzgalom. Munkahelyek helyett munkahelyteremtő stratégia. Csatornázás helyett a közpénzek felszín alatti csatornázása. Turisták helyett turistautak festése, erdőmentés helyett a hegyimentők erősítése. Segíteni kell mindazokon, akik tiszavirágot gyűjtenek a csillagösvényen...
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. február 8.

„Rajtunk múlik, hogy a tanügyi törvény mennyire lesz jó”
Konzultációk folynak, munkacsoportok alakulnak a tanügyi törvény tartalommal való megtöltésére. Lakatos András, az RMDSZ oktatási alelnöke válaszol.
Gyanítható, hogy nem lesz egyszerű az oktatási törvény kisebbségekre vonatkozó részeinek az alkalmazása. Hol állnak a munkában? Lakatos András: – Az új oktatási törvény február 9-én lép életbe. Tudni kell, hogy ez egy kerettörvény, tehát csak irányvonalat szab meg. A következő 8 hónapban körülbelül 150 jogszabályt kell elfogadni. A törvény konkrét alkalmazásának a folyamata 3-4 évet vesz majd igénybe.
- A 150 jogszabályt kormányrendeletekkel módosítják majd?
– Körülbelül ötvenet módosítanak kormányrendeletekkel, a fennmaradó száz rendelkezés a módszertani eljárásokban eredményez változásokat. Ezeket a szaktárca a szakmával, a megyei tanfelügyelőségekkel együtt dolgozza ki. Nekünk azon programok megszerkesztése a feladatunk, melyek a törvény értelmében kisebbségi hatáskörbe kerültek.
Pénteken az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén 25 zenetanárral találkoztunk: megalakultak azok a munkacsoportok, melyek a különböző nevelési szinteken a különféle jellegű oktatási intézmények területén összeállítják a zeneoktatás tantervét a magyar zenei hagyományoknak megfelelően. A zene nagyon fontos szegmense az oktatásunknak, az identitástudatunk ápolásának, megőrzésének. Korábban a gyakorlatban a román szakemberek által kidolgozott tantervet kellett alkalmazni. 2002 óta létezik egy magyar iskolák számára kidolgozott tanterv, melyet azonban vagy alkalmaztak, vagy nem. A törvény most nagyon egyértelmű: a zeneoktatás területén az egész nevelési cikluson keresztül sajátos tantervet kell készítsenek azok a kisebbségek, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel.
- A földrajz és történelem-oktatás módszertanával, tankönyvekkel kapcsolatban van-e valamilyen előrelépés?
– Hetek óta egy ütemterven dolgozunk, hogy meghatározzuk, melyek a legsürgősebb lépések. A történelmet és földrajzot a második félévtől már magyarul lehetne tanítani. Csakhogy nincsenek meg az ehhez szükséges tankönyvek, így ez mind a tanárnak, mind a diáknak problémát jelent majd. A 2011-2012-es tanévtől, tehát szeptembertől szeretnénk, ha már a magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyvekből lehetne tanulni. Nyilván ezek a még érvényben levő román programok szerint megírt tankönyvek. A lefordítandó tankönyveket a tanügyi tárca egy kutatása alapján választottuk ki, mely során felmérték, melyek a legnépszerűbb, legelterjedtebb tankönyvek a magyar diákok körében a magyar tagozatokon. Az eredmény az, hogy a Corint kiadó nyolcadikos, illetve tizenkettedikes földrajzkönyveit fogjuk lefordíttatni. Történelemből a nyolcadikosok számára a Humanitas tankönyvét, a tizenkettedikesek számára pedig a Corintét fordítjuk le. A nyolcadikos könyveket 10 700 példányban nyomtatjuk ki: a nyomtatási költségek 350 ezer lejt tesznek ki, ezt a számlát a tanügyi tárca állja. A tizenkettedikes tankönyvek példányszáma 2500 lesz, nyomtatásukat az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és a Communitas Alapítvány finanszírozza. Mindkét osztály könyveit a Nemzeti Tankönyvkiadó fogja kiadni.
- Eddig úgy tűnik, a román nyelv tanítása kapcsán lesz a legtöbb teendő...
– Évekkel ezelőtt, 2007-2008 folyamán a tanfelügyelőséggel és a pedagógus szövetséggel együttműködve kidolgoztunk egy sajátos, magyar diákok igényeihez igazodó programot, az elemitől a líceumig. A programot a Balázs Lajos professzor úr által koordinált csapat készítette, és jelenleg Bukarestben van. Ez lesz a kiinduló alap, azonban át kell dolgozni, mert még a régi rendszer, a háromszor négy éves ciklusok szerint volt tervezve. Meg kell várni, hogy elkészüljön a nemzeti alaptanterv, a kerettantervek, kiderüljön, melyik tárgyat hány órában tanítjuk, és csak utána jön az analitikus és tantárgyi tantervek kidolgozása. Ez is egy nagyon nagy feladat, továbbá a magyar nyelv és irodalomra, valamint a romániai magyarság történelmére vonatkozó programokat is a mi szakembereinknek kell összeállítaniuk. RMDSZ-vonalon elindítottunk egy sor konzultációt ez ügyben: Brassóban a megyei tanfelügyelőkkel találkoztunk, jövő héten pedig a Felsőoktatási Tanács keretein belül az egyetemek vezetőivel találkozunk. Tárgyalásokra kerül sor majd az egyházak vezetőivel is.
- Az eddigi konzultációk alapján hogyan néz ki, miben lesz más a román nyelv tanítása az eddigiekhez képest?
– Célunk az, hogy a diákjaink minél könnyebben megtanulhassák az alkalmazható, napi szinten beszélt román nyelvet. Sokkal jobban igazodik majd a magyar nyelv jellegzetességeihez, és sokkal gyermek- és életközpontúbb lesz. Nem regionalizmusokra, különféle nyelvjárásban megfogalmazott szövegekre fog épülni. Hogy ez milyen lesz, és mennyire lesz sikeres, végső soron tőlünk függ. Ez egyébként az egész törvényre érvényes: hogy ez a törvény mennyire lesz jó, elfogadható, az rajtunk, a szakembereken múlik. Ez egy lehetőség amivel kell tudnunk élni. A törvény keretjellege azért jó, mert mozgásteret biztosít, amellett, hogy megszabja az általános irányvonalat. Stabilitást mutat, ugyanakkor lehetőséget ad a menetközi kiigazításokra. Nagyobb felelősséget ró mindannyiunkra.
- Lesz tervek szerint valamilyen különbség a román nyelvtanítás módszerében mondjuk a kolozsvári gyermek számára, aki azért találkozgat a román nyelvvel, valószínűleg beszéli is valamilyen szinten, illetve egy székelyföldi diák számára, akinek teljesen idegen nyelvként kell ezt megtanítani?
– A tantervben minden nevelési szintre meg vannak határozva a követelmények, hogy az adott ciklus végén mi kérhető számon az adott gyermektől. Emellett felsorolja azokat a témaköröket, amelyek mentén ezt a tudást el lehet érni. Az már a pedagógus szabadsága, hogy ezekkel a lehetőségekkel hogyan fog élni. A törvényben az is nagyon jó, hogy az órák 75 százaléka vonatkozik a törzsanyagra, ismeretek közlésére, begyakorlására, ellenőrzésére. A fennmaradó 25 százalékban a pedagógus maga döntheti el, hogy mihez kezd. Tiszta magyar környezetben a pedagógusnak arra van lehetősége, hogy tovább gyakoroltassa a diákokat. Ott, ahol a gyermekek nagyrészt román környezetben vannak, és a nyelvtanulás nem okoz gondot, a tanár nyithat az irodalmi nyelv fele, bővítheti a szókincset. A kulcsfigura itt a pedagógus.
S. Z. Transindex.ro

2011. február 9.

Levert magyar feliratok, fogva tartott újságírók a BBTE-n – Közlemény
A múlt év végén a BKB pályázatot hirdetett a BBTE magyar feliratozására. A beérkezett pályamunkák értékelésére és a Molnár Zsolt genfi fizikus által felajánlott díjak ünnepélyes kiosztására szerdán kerítettünk sort. Szilágyi Endre oktatópilóta, a Mátyáskert Étterem és a Galathea Búvárközpont is várja díjazottainkat, a Magyar Élettér Alapítvány pedig egy-egy autóatlaszt ajánlott fel nekik.
Sajnos már egyetlen magyar felirat sincs a helyén, de egyiket sem román diákok vagy tanárok törtek le. A kihelyezett feliratok mindaddig a helyükön maradtak, amíg egy (nyelv)őrjárat a nyomukra nem bukkant: mindegyik az egyetem vezetősége intoleranciájának esett áldozatául.
Mi több, az első díjas feliratunkat senki észre nem vette, amíg az újságírók oda nem mentek fényképezni azt. Ekkor a kapusok az újságírókat vádoltak meg azzal hogy ők ragasztották ki a feliratot, és kettőjüket be is zárták a kapusfülkébe. A kiérkező rendőröknek felháborodva mesélték a történt „szörnyűséget". A rendőrparancsnok maga sem értette hogy mi a baj egy magyar felirattal, és intézkedett az újságírók azonnali szabadon bocsátásáról. Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége. Erdély.ma

2011. február 9.

Érvényben az oktatási törvény
Ma lépett érvénybe az új oktatási törvény. Ennek értelmében a 2012-2013-as tanévtől bevezetik a felkészítő osztályt. A kilencedik osztályt ezentúl az általános iskolához sorolják: így összesen tíz tanévnyi iskola lesz kötelező, hat éves kortól. A tanórák számát csökkenteni fogják. A líceumi felvételi és az érettségi 2016-tól fog gyökeresen megváltozni.
Az egyetemekre vonatkozó változások előírják a 65 évnél idősebb tanárok nyugdíjazását – 1.500 tanárnak kellene felhagynia oktatói tevékenységével. A kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem 20 oktatóját kellene, hogy elküldje. A helyzet amiatt is feszültséget okoz, hogy a folyamatban lévő tanévet is megzavarná az átszervezés. Emiatt 23 egyetemi tanár beadvánnyal, illetve nyílt levéllel fordult a Tanügyminisztériumhoz, valamint a törvényhozáshoz: fő érvük, hogy kiváló szakembereket veszítenének a nyugdíjazások miatt.
A beadványt az Európai Tanulmányok Tanszék egyik tanára, Mikáel Sháfír is aláírta, és tiltakozása jeléül visszaadott egy állami kitüntetést is. Az oktatási tárca még nem foglalt állást a nyugdíjazandó egyetemi oktatók kérdésében.
Kolozsvári Rádió. Erdély.ma

2011. február 9.

Magyar támogatás az erdélyi magyar tudományegyetemi hálózatnak
Visszaállította a magyar kormány az erdélyi magyar tudományegyetemi hálózat támogatására szánt keretet. Ezt a Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége jelentette be. Az előző magyar kormány jelentősen csökkentette a támogatást, ettől az évtől ez újra 2 milliárd forint.
Félévi vizsgák a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem magyar szakán – a hiánypótló képzés idén indult. 30 helyre 85-en jelentkeztek.
„Szerintem itt most elég sokat kell teljesíteni" – mondja egy hallgató.
„Szeretnék magyartanár lenni, volt egy nagyon jó magyartanárnőm a líceumban és ő inspirált – mondja másikuk".
A képzést a hallgatók igényeihez igazították.
Flóra Gábor a Partiumi Keresztény Egyetem kancellárja elmondta: „A tanárképzés, a tanítóképzés alapjainak a megteremtése valamint a magyar kultúra és civilizáció, a keresztény kultúra körébe tartozó diszciplinák fejlesztésével és a szakirányok megtervezésével ezekre a szempontokra, prioritásokra vagyunk tekintettel".
Ez pedig már az új épületszárny látványterve. Várhatóan már a nyáron elkezdik építeni.
Tolnay István a Partiumi Keresztény Egyetem vezető tanácsának megbízott elnöke hozzátette: „Olyan épületet gondoltunk, amely elsősorban az oktatást segíti, tehát, pl. mostan, jelen pillanatban hiányoznak a nagy amfiteátrumok, a nagyobb termek, ahol a nagyobb létszámó évfolyamok is elférnének". Az idén rendelkezésre álló, 100 millió forintból megkezdik az alapozást. Kell a hely: idén 955 diákja van a nagyváradi magyar egyetemnek. A legtöbb hallgató bölcsész, a magyar szak mellett a vizuális média és közgazdaság is népszerű.
Duna Tv. Erdély.ma

2011. február 9.

Pillanatképek a sötét korszakból – Szécsi Antal könyvének bemutatója
Szécsi Antal Meglesett élet – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről című könyvével ismerkedhetett meg a nagyérdemű február 8-án, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont előadótermében tartott könyvbemutatón. (Dr. Borbáth Károly 1931. január 13-án született az erdővidéki Vargyason. Az elemi iskolát Vargyason járta, majd középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron végezte. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán kezdte Kolozsváron, majd a II. évfolyamtól a Victor Babeş Tudományegyetemen folytatta, és itt is fejezte be 1954-ben, kitűnő eredménnyel. 1954–1958 között Leningrádban volt doktorképzőn, és megszerezte a doktori címet a történelemtudományokban. 1958–1968 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem lektora volt, majd 1977-ig a nagyenyedi dokumentációs könyvtárat vezette. Itt egyre nagyobb nyomás nehezedett rá a Securitate részéről. Az 1977–1978-as tanévben általános iskolai tanár volt Torockószentgyörgyön. 1978. szeptember 1-jétől tragikus haláláig (1980. április 20.) szülőfalujában, Vargyason tanított az V–VIII. osztályokban.)
Dr. Borbáth Károly életének fontosabb állomásait Fábián Lajos ismertette, aki érdekes, keserűen humoros részleteket is kiemelt a könyvből. Megtudtuk, Szécsi 502 oldalt dolgozott fel a kötetben, melyhez a történészről készült több mint 200 oldalas lehallgatási anyag fontosabb részleteit is csatolta. „A könyvben lépten-nyomon olvasható, hogy a Securitate (Állambiztonsági Igazgatóság) nacionalista, soviniszta és irredenta törekvéseket akar rávarrni Borbáthra” – magyarázta Fábián, majd a szerző szavait idézte: „Ez a három szó uralja a megfigyelési anyagot, de szerintem egyik sem volt jellemző dr. Borbáth Károlyra. Nem volt „mellveregető magyar”, sem romángyűlölő, még kevésbé revizionista. A dokumentumokon alapuló történelmi igazságért küzdött”. A könyvbemutatón megjelent közönség a Borbáth Károllyal készült utolsó interjút is hallhatta, melyet 1975 szeptemberében a marosvásárhelyi rádió Megy a magnó vándorútra című műsorában sugároztak.
A továbbiakban Szécsi elmondta, Vargyassal, a falu lakosaival szembeni kötelességének érezte a könyv megírását. „Nagyon kötődök Vargyashoz, Erdővidék egyik legszebb falvához, ez a település pedagógiai pályámnak is egy fontos állomása” – fűzte hozzá a szerző. Nem csupán emlékeztetőnek, hanem a „sötét korszakot” idéző kordokumentumnak nevezte a Meglesett életet Szécsi, mely a 2008-ban kiadott, szintén Borbáth életét dokumentáló kötet folytatása, kiegészítése. Megtudtuk, a könyv első bemutatója idén január 18-án, Borbáth Károly születésének 80. évfordulója alkalmából Vargyason volt, a róla elnevezett iskolában. „Vargyason emléke még most is él. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem, kollégája lehettem” – mondta el a könyv szerzője, aki Borbáth Vargyasra helyezésének idejében a helyi iskola igazgatója volt. A „Bărbănţan” fedőnévvel ellátott történészről ezekben az években is számos jelentés született, a szerző bevallása szerint barátját próbálta megóvni ezen kellemetlenségektől. „Borbáth ideje nagy részét a tanáriban töltötte, a község és az iskola monográfiáján is dolgozott. Számos kirándulást szervezett, a diákokkal ellátogattunk a környező falvakba, egy alkalommal még négynapos erdélyi túrán is voltunk. Minden ilyen kiszállásra részletes helytörténeti munkákat készített, így a diákok ismerték azon falvak történetét, amelyeken áthaladtunk” – mesélte Szécsi.
A könyvben a fedőnevekbe burkolózó kollaboránsok jelentéseiből néhol kitűnik: a besúgó valamilyen körülmények folytán elvállalta az együttműködést az Állambiztonsági Igazgatósággal, viszont csak pozitívan írt Borbáthról. „Voltak felismerhető jelentések, ahol a körülményekből adódóan kiderült a besúgó kiléte, viszont ezen személyek identitásának feltárása nem állt, nem áll szándékomban, mivel a kutatásra azzal a feltétellel kaptam jóváhagyást, hogy az így megszerzett információt nem használom személyek elleni támadásra” – magyarázta a szerző. Végezetül a közönség kérdésére Szécsi elárulta, ő maga is kíváncsi volt, ki jelentett ellene, ezért saját iratait is kérvényezte: „Mindenki maga dönti el, hogy kíváncsi-e a róla szóló jelentésekre. Nagyon remélem, eljön az az idő, amikor lehull a lepel a fedőnevek mögé burkolózó besúgók arcáról, de akkor már nem az érintettek, hanem utódaik fognak szenvedni.” A Meglesett élet megjelenésének apropójára Egyed Ákos levelet írt a szerzőnek, melyből egy részletet ki is emelt Szécsi: „Megdöbbentő, hogy mennyire félt a rendszer a történelmi események feltárásától”.
Kovács Eszter
Szécsi Antal: Meglesett élet – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2011/ Székelyhon.ro

2011. február 9.

Együttműködik az EMNT és az SZNT
Együttműködési megállapodást írtak alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki szervezetei. Rövid és középtávú tervek közös kivitelezésében állapodtak meg, együtt készülnek uniós pályázat benyújtására, de konzultálnak oktatási, gazdasági kérdésekben is — mondta el Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke.
Segítséget nyújtanak az SZNT által kezdeményezett egymillió európai polgár aláírásának összegyűjtésében, hogy a tavaly decemberben hozott EP-döntés értelmében az Európai Parlament elé tudják terjeszteni azt a jogszabályt, amely szavatolja az európai őshonos kisebbségek önrendelkezési jogát. A megállapodás szerint az SZNT is segítheti tanácsokkal a magyar állampolgárságért folyamodókat, Sepsiszentgyörgyön a Konsza Samu utcai székházban munkatársuk az érdeklődők rendelkezésére áll — hangzott el.
Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki elnöke kiemelte, jó példával próbálnak elöl járni, ,,talán sikerül a két szervezet között időközben elhidegült viszonyt újramelegíteni". Szükség van az együttműködésre a közös célok érdekében, két vagy több szervezet jóval többet képes tenni, mint egyetlenegy — hangsúlyozta. Gazda Zoltán székely zászlóval ajándékozta meg az EMNT irányítóit, bízik benne, felkerül székházuk homlokzatára, és átadott egy DVD-t is a budapesti SZNT-ülés felvételével.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 271-279




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998