|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 501 találat | lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 481-501 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. február 7.Németh Zsolt: Nemzetgyűlés lesz az OrszággyűlésMarosvásárhelyre is ellátogatott Németh Zsolt, Magyarország Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára, aki a magyar országgyűlési választásokra való regisztráció menetéről érdeklődött. A magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára csütörtök este a Klastrom utcai honosítási irodában az EMNP Maros megyei elnökével, Portik Vilmossal, és marosvásárhelyi elnökével, Jakab Istvánnal, az EMNT Maros megyei elnökével, Cseh Gáborral, valamint a honosítási iroda vezetőjével, Kirsch Attilával találkozott, és elsősorban az országgyűlési választásokra való regisztráció menetéről érdeklődött. A találkozón részt vett Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezetője, Zsigmond Barna Pál is. Németh Zsolt elmondta, a demokrácia-központoknak fontos feladatuk van a honosításban, mindeddig azonban nem sikerült eljutnia a marosvásárhelyi székházba, ezt pótolta mostani látogatásával. „Most bővült is a demokrácia-központok feladata, hiszen lendülettel, dinamikusan a regisztrációt is végzik. Látogatásom célja az is, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy alig egy bő hónap maradt a regisztrációra, ami március 22-én megszűnik, de nem szabad az utolsó percekre hagyni, mivel március 12. az az időpont, ameddig ajánlatos regisztrálniuk a külhoni magyar állampolgároknak” – mondta el a találkozón Németh Zsolt. Hozzátette: a külhoni magyaroknak a magyarországi választásokon való részvétele a demokráciaépítés következő lépése, amely a magyar nemzet körében a honosítással kezdődött, ezt pedig a nők szavazati jogának 1919-es megadásához hasonlította. „Azzal, hogy immár a külhoni magyarok számára is megnyílt ez a lehetőség, a Kárpát-medencében élőknek, és a világ magyarsága számára egyaránt, azt jelenti, hogy az Országgyűlés ismét Nemzetgyűlés lesz, mert az egész nemzet legitimizálja. Azt állítani, hogy a külhoni magyaroknak nincs közük a magyarországi parlamenti rendszerhez, cáfolja 2004. december 5-e, amikor látványosan bebizonyosodott, hogy a külhoniakra nézve komolya hatása van annak, hogy milyen az Országgyűlés összetétele, a budapesti kormány jellege” – ismertette Németh Zsolt. Gáspár Botond Székelyhon.ro, 2014. február 7.Borbély az EP-választásokról: nem lehetetlen a 8% fölötti eredmény„Az alkotmánymódosító tervezet aktuális szövegjavaslata a romániai magyarság számára mindenképp kedvezőbb, mint a 2003-ban elfogadott, régi verzió. Egyrészt kicsit megnyirbálja az elnöki hatásköröket – szerintem jogosan – másrészt pedig most már annak a lehetősége is felmerült, hogy a hagyományos térségek alrégiókba szerveződhetnek a majdani közigazgatási régiókon belül. Emellett természetesen benne maradt, a tavaly már bizottsági szinten elfogadott három kitétel is, amelyek értelmében államalkotó tényezőnek ismerik el a nemzeti kisebbségeket, a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják az etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti identitásukat megjelenítő nemzeti szimbólumaikat – ami talán lezárná a napjainkban is zajló pereket –, illetve a kulturális autonómia fogalmának megjelenítése, amelyre hét éve várunk” – nyilatkozta Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Hozzátette, az alkotmánymódosítás végre világosan meghatározza a szenátus és a képviselőház közötti különbségeket is. „Tisztázza, hogy a képviselőház a döntő ház, a végső szavazásokra ott kerül sor, míg a szenátus egyfajta kontroll- mechanizmus, amely főként a külpolitikára kell összpontosítson” – magyarázta Borbély László. Elmondta, a referendumig nyilván még hosszú az út, az alkotmánybíróság, a Velencei Bizottság, és a plénum döntései időbe telnek, ezért is lenne jobb a népszavazásnak őszi időpontot találni. „Erre azért is szükség lenne, mert a szavazó polgárok majdnem egyáltalán nincsenek informálva a módosulandó cikkelyek tekintetében, egy átfogó társadalmi tájékoztatásra lenne szükség, hogy a referendum napján mindenki tudja, hogy miről szavaz”– nyilatkozta a Szövetség politikai alelnöke. Az EP-választások kapcsán a politikai alelnök kifejtette: mivel Romániának idén egy képviselői hellyel kevesebb jutott, számításaik alapján három RMDSZ-es képviselő bejutásához, mindenképp 8 százalék fölötti eredményt kell elérniük. „Nem lehetetlen, amennyiben a magyar közösség nagyobb százalékban megy el szavazni, mint a román többség” – hangsúlyozta Borbély. A Szövetségen belüli versenyhelyzetről elmondta: az RMDSZ-ben 1990 óta zajlik a verseny a képviselők között, mindenki pályázatot tesz le, bónuszok nincsenek, csak meghallgatások, majd a titkos szavazás. „A rangsorolásról február 20–25-ig dönteni fog a Szövetségi Állandó Tanács, és megközelítőleg ebben a periódusban elkezdjük a szükséges 200 ezer aláírás összegyűjtését is” – nyilatkozta Borbély László. A március 10-re tervezett Székely Szabadság Napjára is kitérve, a Szövetség politikai alelnöke elmondta: mi a tavaly sem tiltottuk meg senkinek a részvételt, és idén sem fogjuk, mindenki maga győződhetett meg arról, hogy az ünnepség politikai rendezvénnyé vált, és az eseményt politikai diskurzusokra, pártzászlók lengetésére használták fel. „A marosvásárhelyiek 1872-től minden évben március 15-én ünneplik a magyar szabadság napját, amelybe belefér a székely szabadság is, de ennek ellenére lehet rendezni március 10-én is megemlékezést, amennyiben ez az összefogásról szól, és nem válik ismét politikai rendezvénnyé”– tette hozzá Borbély László. RMDSZ közlemény Erdély.ma, 2014. február 7.Csángó Tükör – Megjelent a 32. számA Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kiadásában jelenik meg a Csángó Tükör moldvai magyar kulturális folyóirat. Ezt a lapot a Budapesten dolgozó és tanuló csángó fiatalok indították útjára több, mint tíz évvel ezelőtt; az anyagi lehetőségek szűkössége miatt azonban nem volt teljesen folyamatos a megjelenése. Amióta azonban a szerkesztését, kiadását átvette a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, azóta 2-3 havonta folyamatosan megjelenik. Főszerkesztője Tampu (Compoly) Stelián, a szerkesztőbizottság: Bogdán Tibor, Tampu Ferenc, Tampu Krisztián, Kóka Rozália és Trunki Péter. A Csángó Tükör most megjelent száma – a X. évfolyam 32. száma – méltó emléket állít a 200 éve született Petrás Ince Jánosnak, Benda Kálmánnak és Ferencz Évának. Az írások szerzői: Tampu (Compoly) Stelián, Tánczos Vilmos, Gál Tibor, Domokos Mária, Barna Gábor, Trunki Péter, Iancu Laura, Halász Péter, Kóka Rozália, Cs. Bogdán Tibor. A Csángó Tükör folyóirat legújabb számát Halász Péter ismertette. csangoradio.ro Erdély.ma, 2014. február 7.Antal Árpád nekiment a prefektusnak kétnyelvűség-ügybenPerek százait zúdítják a háromszéki prefektus nyakába, ha mellőzi a magyar nyelvhasználati jogok érvényesülését, jelentette be Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint Dumitru Marinescu ugyanolyan vehemensen kellene megvédje a magyar nyelvet, mint ahogyan azt teszi a román nyelv érdekében. Az elöljáró arra reagált, hogy Dumitru Marinescu kormánybiztos keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben a polgármester visszamenőleg történő megbírságolását követeli, amiért nem ültette gyakorlatba idejében a jogerős bírósági ítéletet, hogy minden köztéri táblán a román felirat legyen az első. Az eset előzménye, hogy tavaly decemberben a Kovászna megyei törvényszék alapfokon okafogyottá nyilvánította Antal Árpád megbüntetését, ugyanis kicserélte a kifogásolt többnyelvű köztéri táblákat. A prefektus fellebbezett, mert szerinte 2012 decembere és 2013 áprilisa közötti időszakra mindenképpen ki kell róni a bruttó minimálbér 20 százalékával megegyező bírságot, – ami naponta száz lej fölötti összegre rúg – mert az elöljáró késve tett eleget kötelességének. Marinescu emellett úgy ítéli meg hogy az állam hivatalos nyelve még mindig nem élvez minden esetben elsőbbséget Sepsiszentgyörgyön. Válaszul csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Árpád leszögezte: a prefektus elbukta a jóérzés tesztjét azzal, hogy megfellebbezte megbüntetése elutasításáról szóló alapfokú bírósági döntést. A polgármester ugyanis bebizonyította, hogy 2012 elején a bíróság hiába hozott arról szóló ítéletet, hogy Sepsiszentgyörgyön minden többnyelvű köztéri táblán a román nyelvnek kell legfelül szerepelnie, azt nem tudta életbe ültetni, mert csak az év végén kapta meg az erről szóló végzést. Akkor pedig a városnak nem volt költségvetése, mindössze 2013 márciusában fogadták el a büdzsét, és amint lett rá pénz azonnal elrendelte a táblák és parkoló automaták jegyeinek kicserélését. A kétnyelvűség nem opcionális, hanem kötelező! „A prefektusnak fájt a kétnyelvű táblák ügye, ő kellett volna odafigyeljen, hogy időben közöljék a bírósági végzést”, mutatott rá Antal Árpád, és hozzátette: büntetéssel való fenyegetéssel nem lehet őt sarokba szorítani. A sepsiszentgyörgyi elöljáró sérelmezi, hogy Dumitru Marinescu prefektus csak egyes, neki tetsző törvényeket próbál betartatni, ezzel szemben egyáltalán nem védi a magyar nyelv használatát. Törvény szerint ugyanis azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot szóban és írásban is használni lehet az adott nyelvet. Ez nem opcionális lehetőség, hanem kötelező, mutat rá a polgármester, aki szerint a kormánybiztosnak nem kellene bírósághoz fordulnia a magyar nyelv érvényesítése érdekében, elég lenne, ha saját intézményében, vagy a dekoncentrált intézményekben kiadná az utasítást, hogy tegyenek ki magyar nyelvű táblákat is, honlapjaikon, vagy ügyfeleikkel kommunikáljanak magyarul is. Antal Árpád bejelentette, hogy a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a következő időszakban sorra veszi azokat az eseteket, ahol nem érvényesül a kétnyelvűség és hetente száz feljelentést tesz azon intézmények ellen, amelyek mellőzik a nyelvi jogok betartását. Kovács Zsolt slagerradio.ro Erdély.ma, 2014. február 7.Megtanítják törvényre a prefektust (Az RMDSZ visszavág)Ha háború, legyen háború: az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálata feljelentő hadjáratot indít mindazok ellen, akik nem alkalmazzák a kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényes előírásokat – jelentette be tegnap Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Háromszéken az első célpont maga Dumitru Marinescu prefektus, aki láthatóan semmi egyébbel nem foglalkozik, csak a magyar feliratok, zászlók, szimbólumok perbe fogásával, túlbuzgósága azonban visszaüt, mert nem lehet csak a nekünk tetsző részt számon kérni egy törvényből, nem lehet csak a román nyelvet védeni, amikor a magyar is kötelező ott, ahol a lakosság legalább húsz százaléka ezt a nyelvet beszéli. Ha a törvény betartását kéri a kormány embere, akkor legyen gondja rá, hogy az összes állami intézményben valós kétnyelvűség legyen: az általa vezetett prefektúrán, a különböző hivatalokban, iskolákban – a Mihai Viteazul és a Constantin Brâncuși líceumban is –, a hatóságoknál, az űrlapokon, de még a tájékoztató szórólapokon is. Számon kérjük ezt – ígéri Antal Árpád, aki szerint nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ismételt perekkel, bírságokkal, feljelentésekkel ráijeszt a székelyekre. A prefektus elbukott a jóérzési teszten, amikor megfellebbezte az alapfokon elveszített utcanévtáblapert, és még mindig nem jött rá, hogy ezzel a nevetséges ügyködéssel csak nekünk dolgozott: felvesszük a kesztyűt, és mi is minden hiányzó magyar feliratért feljelentést teszünk, hetente akár százat is, amíg a törvény mindenki számára kötelező nem lesz. És nem érjük be látszatintézkedésekkel – szögezte le az elöljáró, negatív példaként Marosvásárhelyt említve, ahol a Székely vértanúk terén az olvasható, hogy „Piaţa Martirilor secui tér”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 7.„Románia nem egy ideális ország...”Bár Románia nem egy ideális ország, és még gondjai vannak a bürokráciával, az európai pénzek forrást jelentenek minden külföldi üzletembernek, aki Romániában céget nyit, és nem kis összegekről van szó – mondta Traian Băsescu államelnök a török üzletembereknek csütörtökön, Ankarában. „Azon kívül a megközelítőleg 20 milliárdon kívül, amit még elkölthetünk a 2007–2013-as büdzséből, további 40 milliárdot irányoztak elő a 2014–2020-as időszakra. Tehát 60 milliárd euróról van szó, ennek legnagyobb része a beruházásoknak van szentelve. Attraktív összeget jelent ez bármely országban, bármely üzletembert beruházásra ösztökélhet – mutatott rá az államelnök, aki törökországi látogatásnak második napján részt vett a román–török gazdasági fórumon. (Mediafax) Népújság (Marosvásárhely), 2014. február 7.Szabó Ödön: immár kielégítők a váradi beiskolázási számok„Sikerült érvényesíteni az érdekeinket, a főtanfelügyelőség által az oktatási minisztériumhoz elküldött iskolai beiratkozási terv már lefedi az igényeket" – jelentette be csütörtökön Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. A képviselő korábban a nagyváradi önkormányzatnál és a megyei tanfelügyelőségen iktatott szakmai dokumentációval javasolt kompromisszumos megoldást a kisebbségi oktatás átszervezésére. Amint arról beszámoltunk, Ilie Bolojan polgármester és Daniel Negrean főtanfelügyelő gazdasági megfontolásra hivatkozva etnikumra való tekintet nélkül szorgalmazott osztálycsökkentéseket a következő tanévtől. Csakhogy ez hátrányosan érintette volna a magyar nyelvű oktatást, így az eredeti elképzelést mostanra finomították, és az RMDSZ javaslatára a tervezett 12 ötödik osztály helyett 16-ban egyeztek meg, a 18 kilencedik helyett 22-t fogadtak el, de hasonlóan előnyös kiegyezésre jutottak az előkészítő osztályok esetében is. „Amely iskolák beküldték az igényeiket, azok teljesültek. Oda kell figyelni, hogy az elkövetkező időszakban a gyermeklétszám is megfelelő legyen" – mutatott rá Szabó (képünkön), aki még „mérsékelten óvatos" a szaktárca jóváhagyásával kapcsolatban. Emlékeztetett: az első sikerük az volt, amikor Bolojan elismerte, hogy a beiskolázás nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. Ezután már csak a tanfelügyelőséggel kellett közös nevezőre jutniuk, egyik legfőbb érvük pedig épp gazdasági jellegű volt. Szabó tájékoztatása alapján ugyanis Bihar megye színmagyar iskoláinak összesített büdzséje pozitív volt, és még a többségében magyar osztályokkal működő tanintézetek is száz százalékban fedezni tudták a költségeiket. Csupán ott volt 92 százalékos a lefedettség, ahol a magyar osztályok kisebbségben vannak. Mindez nem mondható el a román iskolahálózatról, amely nincs úgy strukturálva, hogy eltartsa magát. „A többség veszteségét nem lehet a magyar oktatáson megspórolni, kilencven százalék problémáját nem lehet megoldani még akkor sem, ha a teljes tíz százalékot megszüntetnék" – magyarázta. Következő lépésük a váradi magyar közoktatás átszervezése, amelyre már szintén benyújtottak egy javaslatot a tanfelügyelőségre. Elsőként a középiskolai oktatás struktúráját módosítanák úgy, hogy miközben megerősítenék az elméleti képzésre koncentráló tanintézeteket, addig a két egyházi gimnázium szolgáltatói, illetve műszaki szakosztályokat venne át. A későbbiekben az elemi oktatás is górcső alá kerül, addig egy újabb intenzív beiskolázási kampányt terveznek. A hoszszú távú fennmaradás érdekében Szabó Ödön önmérsékletre figyelmezteti az iskolákat, mint fogalmazott: „aki túlméretezi magát, aszályra ítél másokat". Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Tizennyolcmillió lejt kap az RMDSZEbben az évben is az RMDSZ kapja a legnagyobb összeget a kormányfőtitkársághoz tartozó Etnikumközi Kapcsolatok Osztálya által a kisebbségi szervezetek rendelkezésére bocsátott alapból. Idén összesen 85,6 millió lej állt rendelkezésre (a tavalyi összeg 81,3 millió lej volt), ebből az RMDSZ 18,5 millió lejt kap, a Pro Európa Roma Pártszövetség 12 milliót, a Német Demokrata Fórum pedig 6,7 milliót. Az összegek valamelyest nagyobbak, mint az elmúlt évben. Az Ukránok Szövetsége 6,9, a lipován kisebbség 4,6, az örmény közösség pedig 3,6 millió lejt kap. Az összegeket a kisebbségi szervezetek székházaikra, személyzeti kiadásokra, művelődési rendezvényekre, ingatlanbefektetésekre, valamint európai uniós programok társfinanszírozására használhatják föl. Az összeget a kormányfőtitkárság osztja szét, negyedévenkénti egyenlő részletekben. A szervezetek az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával kötött megállapodás alapján jutnak a pénzhez. Mint ismeretes, az RMDSZ 2009-től lemondott a parlamenti pártoknak alanyi jogon járó állami támogatásról a kisebbségi szervezetként kasszírozható összeg megtartása érdekében. A két támogatási forma súlya meglehetősen eltérő volt. Míg a kisebbségi forrásból 2009-ben a magyarságnak 15,18 millió lejt osztottak, az RMDSZ parlamenti pártként kevesebb mint félmillió lejt kapott volna. A pártpénz tehát a kisebbségi támogatásnak alig több mint három százalékát tette ki. Ugyancsak 2009-től egyébként nem az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítvány, hanem közvetlenül az RMDSZ számlájára érkezik az állami támogatás. A szövetség a megszerzett költségvetési támogatásnak rendszerint csak harmadrészét osztotta ki a pályázati rendszeren keresztül. A fennmaradó kétharmad felhasználására soha nem adtak magyarázatot. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Akcióban a Mikó Imre Jogvédő SzolgálatHeti száz feljelentést is megfogalmaz az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata, amiért a különböző állami intézményekben nem alkalmazzák a közigazgatási törvényt, nem szavatolják a kétnyelvűséget, a prefektúrák pedig nem tartatják be az előírásokat – közölte csütörtökön Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere emlékeztetett, hogy Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus visszamenőleg is megbírságolná őt, amiért nem ültette gyakorlatba elég gyorsan azt a bírósági ítéletet, miszerint a különböző feliratokon a román nyelv élvez elsőbbséget. „Elvárjuk, hogy a prefektus ugyanilyen vehemenciával védelmezze a magyar nyelvet is. A közigazgatási törvény előírja, hogy ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, szavatolni kell a kétnyelvűséget. Ez nem opcionális, hanem kötelező" – szögezte le az elöljáró. Antal szerint a prefektusnak nem is kellene perelnie, csak elrendelni, hogy a prefektúrához tartozó közintézményekben alkalmazzák a kétnyelvűséget, magyarul is kommunikáljanak. „Nincs rendben, hogy a prefektus csak azokat a törvényeket akarja mindenáron betartatni, melyek neki szimpatikusak, más jogszabály esetében úgy tesz, mintha az nem létezne. Nincs rendben, hogy Marosvásárhelyen úgy érvényesül a kétnyelvűség, hogy kiírják Piaţa Martirii Secui tér. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat számba veszi ezeket a hiányosságokat, Szatmárnémetiben ugyanúgy, mint Marosvásárhelyen, és addig tesz feljelentést, amíg a végére ér" – hangsúlyozta Antal Árpád. A polgármester szerint elfogadhatatlan, hogy a kormány helyi képviselője semmi mást nem tesz, csak a magyar nyelvhasználatot és szimbólumokat támadja. Elmondta, bár Dumitru Marinescu követeli, hogy bírságolják meg, mivel egy évvel később ültette gyakorlatba a bírósági ítéletet, azt nem veszi figyelembe, hogy több hónapos késéssel kapta meg a hivatalos értesítést, majd meg kellett várnia a költségvetést, hogy megrendelhesse az új táblákat. „Ezeket az érveket a bíróság alapfokon elfogadta, a jóérzés tesztje volt, hogy a prefektus is elfogadja-e. Nem tette, hanem fellebbezett" – mutatott rá Antal Árpád. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Baba Novac ismét „magyartalan”Ismeretlen tettesek ismét eltávolították a kolozsvári Baba Novac-szobor talapzatáról az „unguri" (magyarok) szót, miután az önkormányzat alig néhány hete helyezte vissza a magyarellenes feliratot. Mint ismeretes, a feliratot legutóbb október elején rongálták meg, a kolozsvári rendőrség akkor minősített lopás gyanújával indított eljárást a Baba Novac-szobor feliratának „megcsonkítása" miatt, a tetteseket viszont azóta sem sikerült azonosítani. A hatóságok ugyanakkor a kihágás óta fokozottabban figyelik a szobor környékét. Ha a tetteseket sikerül azonosítani, és bűnösnek találják őket, súlyos bírságot, de akár hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak. Adriana Simona Vornicu, a megyei rendőrség szóvivője korábban a Krónikának elmondta: műemlékgyalázásról nincs szó, hiszen a szoborhoz nem nyúltak, csupán betűk hiányoznak a talapzatról. A feliraton ez áll: „Baba Novac – Vitéz Mihály hadvezére, akit szörnyű kínok között öltek meg a magyarok 1601. február 5-én (Baba Novac – căpitan al lui Mihai Viteazul, ucis în chinuri groaznice de către unguri în data de 5 februarie 1601)". A Baba Novac-szobor egyébként Virgil Fulicea vajdarécsei származású kolozsvári szobrász alkotása, 1975-ben állították fel a Szabók bástyája előtt. Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Béke és háborúEgy hónapig sem tartott a január elején bejelentett koalíciós béke Bukarestben, és ezúttal is a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események. Crin Antonescu liberális pártelnök közölte: szociáldemokrata koalíciós partnere nem konzultált pártjával a tervezetről, amely azt irányozza elő, hogy az 1600 lejnél alacsonyabb jövedelmű hitelesek törlesztőrészleteit kétéves futamidőre megfelezzék. Ugyanígy járt el decemberben is, amikor akkora felháborodás támadt a kormányoldal által beterjesztett amnesztiatörvény miatt, hogy annak nyomán jelezte: nem támogatják azt, és nem is volt előzetes megállapodás arról, hogy támogatniuk kellene. Akárcsak akkor, most is Victor Ponta kormányfő hazudtolta meg, aki szerint volt előzetes egyeztetés a PNL-lel. Nagyon úgy tűnik, hogy Antonescu most is úgy próbál a közgazdászok által ízekre szedett, igencsak összeférceltnek tűnő és egyértelműen olcsó kampányfogásnak szánt részletfelezés mögül kitáncolni, hogy koalíciós partnerére akarja tolni a felelősséget. Persze most már ismét nyugodtan marakodhatnak, hiszen az egy hónapos béke alatt mégiscsak elkészült az alkotmánymódosítás tervezete, amelybe a közigazgatási régiók kialakításának lehetőségét is belefoglalták, így a PSD is, a PNL is beleállhat a kampányba, amelyben ezúttal egymásnak is ellenfelei. Antonescu két legyet ütött egy csapásra, hiszen azzal, hogy Daniel Chiţoiu liberális pénzügyminiszter jelezte: a hitelesekkel kapcsolatos intézkedést a pénzügyi tárca kezdeményezte, jó ürügyet szolgáltatott ahhoz, hogy Antonescu végre leváltsa őt, mivel a párton belül vele ellenséges szárny tagja, és az utóbbi időben a liberális prioritások helyett inkább Ponta politikáját támogatta. Érdekes lehet eközben a belügyi tárca sorsa. Ha a PSD tényleg bejelentette rá az igényét, az azt jelzi: nem bízik a koalíció egyben maradásában, és a választásokra szeretné „birtokon belül" tudni a voksolás lebonyolításában és a szavazatszámlálásban kulcsfontossággal bíró minisztériumot. Ezt persze a liberálisok is tudják. Akárhogy is alakul a tárca sorsa, egy dolog egyre biztosabbnak tűnik: a rövid béke után a fokozódó kampányban a koalíciós partnerek nem fogják kímélni egymást. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Feszültség TransznisztriábanTovább mélyültek a Moldova és Transznisztria közötti ellentétek, miután a szakadár Dnyeszteren túli köztársaság hatóságai szerdán csempészet vádjával őrizetbe vették a tartomány fővárosában működő, román tannyelvű Lucian Blaga Gimnázium igazgatóját. Az igazgatót csütörtökön reggel ugyan szabadon engedték, de a feszültség továbbra sem csitult. A konfliktusban Bukarest is hallatta a hangját, Traian Băsescu államfő az európai fórumok segítségét kérte a transznisztriai román iskolák megvédéséhez. A transznisztriai vámhatóságok azt követően vették őrizetbe Ion Ioncev iskolaigazgatót (képünkön), az iskola könyvelőjét, valamint az őket szállító gépjármű sofőrjét, hogy a moldovai fővárosból, Chișinăuból hazafelé tartva átlépték a határt. Az igazgatónál 114 ezer moldovai lej volt, ugyanis azért utazott a fővárosba, hogy személyesen vigye el az iskola tanárainak bérét, miután az elmúlt hetekben a tiraszpoli hatóságok egyszer már úgy próbálták ellehetetleníteni az iskola működését, hogy zárolták a bankszámláit. A tiraszpoli hatóságok a hivatalos közlés szerint a terroristák és bűnözők kiszűrésének céljával szigorították a határellenőrzést, egy ilyen szűrőn akadt fenn Ioncev. A belügyminisztérium szerint az igazgatót a vámszabályok megsértése és tiltott pénzbevitel miatt vették őrizetbe, a hatályos törvények értelmében ugyanis a határellenőrzésnél be kellett volna jelentenie a nála levő pénzösszeget, amelyet a szakadár terület vezetői „idegen valutaként" jellemeztek, amelyet le is foglaltak. Az igazgató mellett egyébként a transznisztriai biztonsági egységek a moldovai sajtó szerint hat moldovai békefenntartót is őrizetbe vettek, majd a chișinăui hatóságok közbelépése nyomán szabadon engedték őket. Az ügy kapcsán Igor Grosu, a moldovai oktatási miniszter helyettese közölte: Tiraszpol újabb akadályokat próbál gördíteni a román iskolák működésének útjába. A tiraszpoli hatóságok azzal vádolják a moldovai kormányt, hogy a román iskolák diákjait használja eszközként a politikai szembenállás mélyítésére. Raisa Pădureanu, a Lucian Blaga Gimnázium igazgató-helyettese a Realitatea hírtelevíziónak elmondta, a transznisztriai vezetés folyamatos nyomást gyakorol a román intézményekre, különösen az iskolákra. A szülők ezért már nem is merik oda küldeni a gyerekeiket: míg korábban 800 diák tanult a Blaga-gimnáziumban, számuk mára 147-re csökkent. Az iskolaigazgatót egyébként csütörtökön hajnalban kiengedték, de délutánra ismét beidézték kihallgatásra. Az RFI rádiónak csütörtökön elmondta: a rendőrségen megalázták őket, „az egész olyan volt, mint egy horrorfilm." Az ügy kapcsán megszólalt a román államfői hivatal is. Közleménye szerint Traian Băsescu „mély aggodalommal" értesült az ügyről, és elfogadhatatlannak nevezte a tiraszpoli vezetésnek a transznisztriai román iskolákkal szemben tanúsított bánásmódját, azt, hogy jogtalanul zárolták a román iskolák bankszámláit, hogy ne tudják kifizetni adósságaikat és számláikat, majd amikor készpénzt kapnak a moldovai kormánytól, azt elkobozza tőlük. Az államfő szerint a gimnázium képviselőinek őrizetbe vétele és a pénz lefoglalása provokáció, amelynek célja a feszültség növelése Transznisztriában. Az elnök ezért arra kérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), valamint a transznisztriai konfliktus rendezésében közreműködő országokat, hogy haladéktalanul lépjenek közbe. A moldovai Liberális párt elnöke, Mihai Ghimpu úgy vélte: a provokációk mögött Oroszország áll, az akciókat a chișinăui orosz nagykövetségen tervelik ki. Eugen Tomac, a romániai Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke az ügy miatt felszólította Victor Ponta kormányfőt: ne utazzon el Szocsiba a téli olimpia megnyitójára, mivel ezzel jóvá hagyná a transznisztriai hatóságok által a moldovaiakkal és a románokkal szemben elkövetett atrocitásokat. A mintegy félmilliós lakosságú, zömében oroszok lakta Dnyeszteren túli tartomány 1992-ben kiáltotta ki függetlenségét, majd rövid háborút vívott Moldovával. Azóta gyakorlatilag független államként működik, bár államiságát a Föld egyetlen országa, még a tiraszpoli kormányt támogató Oroszország sem ismerte el. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Vásárhelyen mutatták be először a Hunyadi László szobrászról készült dokumentumfilmetMarosvásárhelyen mutatták be először a Hunyadi Lászlóról készült dokumentumfilmet, amelyet tavaly, a szobrászművészről 80. születésnapja alkalmából, a Magyar Művészeti Akadémia megrendelésére forgattak. Az alkotást Babiczky László rendezte. A Bernády Házban megszervezett eseményen jelen volt a rendező is. „A rendezői szakma egyik hagyománya szerint egy film készítője vállalja azt, hogy művét ott mutatja be először, ahol készült, azoknak az embereknek, akik a filmjében szerepelnek” – mondta Babiczky, aki szerint egy filmet nem kell magyarázni, mégis fontosnak tartotta kiemelni: alkotásában nem művészettörténeti szempontokat nyújt az életmű értelmezéséhez. „Arra törekedtem, hogy belessünk abba a személyes világba, élettörténetbe, amelyet nem mindenki ismer. Bízom benne, hogy a nézők olyasmit is megtudhatnak Hunyadi Lászlóról, ami a szobrain, műalkotásain túl van” – fogalmazott. A dokumentumfilm időben és térben távolról indít, az Amerikába emigráló édesapától. A főként premier plánokban rögzített alkotásban a nappaliban zajló beszélgetés lineárisan követi az élettörténetet: az Amerikából hazatelepülő édesapa történetét, a család bécsi döntés utáni szétszakadását, a képzőművész zenéhez való kötődését (amely fontos szimbólumává válik az életműnek és a filmnek is), a Sütő Andrással való barátságot, az egyetemi évek megpróbáltatásait. A film alanya a beszélgetés során feleleveníti bábtervezői múltját, a népi kerámia iránti vonzalmát, a Korondon töltött heteit, amikor Bandi Dezső felkérésére eredeti székely motívumokat válogatott és mutatott be a helység fazakasainak. De szó esik a tanárként eltöltött éveiről, történelmi személyiségeket megmintázó plakettjeiről, köztéri szobrairól, ötvösmunkáiról is. A beszélgetés képezi a film törzsét, ám ezt a linearitást gyakran megszakítják rövidebb jelenetek. Hol pályatársak, hol tanítványok, máskor családtagok vagy barátok, művészetét értők szólalnak meg és árnyalják a nyugodt, visszafogottan szomorkás humorú önvallomást. „Sosem igyekezett felugrani a posztmodern vonatjára, a népi, nemzeti hagyományokat fokozatosan fejlesztette tovább vérmérsékletén keresztül” – ekképpen jellemzi a főszereplőt Bocskay Vince szobrászművész. Diénes Sándor orvos a szobrászművész munkáinak igéző hatásáról beszél, Kolumbán Árpád ötvösművész pedig a 81 éves szobrász jóravalóságát tartja a legfőbb erényének. „Különösen nagy népdalrajongó vagyok” – ezzel a mondattal ér véget a marosvásárhelyi művészről szóló ötven perces dokumentumfilm. Vass Gyopár Krónika (Kolozsvár), 2014. február 7.Így módosult a módosított román alkotmányA Crin Antonescu szenátusi házelnök által vezetett alkotmánymódosító parlamenti bizottság ezen a héten befejezte munkáját, testület tagjai egyhangúlag szavazták meg a változtatásokat. A módosított alaptörvény szövegtervezetét elküldték az alkotmánybíróságnak és a Velencei Bizottságnak. A törvényhozás a képviselőházé A legjelentősebb módosítást a tavaly elfogadott tervezethez képest az jelenti, hogy a bizottság tagjai átértelmezték a két ház feladatkörét. Így a képviselőház lesz a benyújtott törvények mintegy 90 százalékénak esetében a döntéshozó testület, míg a szenátus hatáskörébe tartozik a parlamenti ellenőrzés alá tartozó valamennyi szerv vezetőjének kinevezése; a felsőház döntési joggal kizárólag a közigazgatással, a nemzetközi szerződésekkel és a külföldi kölcsönökkel kapcsolatos jogszabályok esetében rendelkezik. A parlamenti bizottság végül is elállt attól a tavaly bevitt megfogalmazástól, amely szerint a parlament a nemzet legfelsőbb tárgyaló- és döntéshozatali fóruma, így maradt a jelenleg változat, amelynek megfelelően a törvényhozás „a román nép legfelső képviseleti szerve és az ország egyetlen törvényhozó hatósága”. Kis mértékben módosították a tavalyi változathoz képest a parlament feloszlatását szabályozó kitételeket is. Ezek szerint a törvényhozás testületét feloszlathatják, ha ez az első felkéréstől számított 60 napos határidőn belül nem szavazott bizalmat a kormányalakítás tekintetében, de csakis legalább három bizalmi szavazati kérelem elutasítása után. Az eredeti változatban két bizalmi szavazati kérelem is elegendő lett volna mindehhez. A parlament feloszlathatóvá válna akkor is, ha a törvényhozás által az államfő tisztségéből történő felfüggesztésére hozott döntést nem hagyja jóvá a népszavazás. Az a tavaly bevitt kitétel, miszerint valamennyi közjogi, polgári jogi illetve természetes személynek írásos felszólításra meg kell jelennie a parlamenti bizottságok előtt, azzal a szöveggel egészült ki, hogy ez alól a kötelesség alól mentesülnek a magas rangú igazságszolgáltatási személyek. Ezzel annak a gyanúját kívánták elhárítani, hogy a jogi hatalomnak magyarázkodnia kellene a parlament előtt. A parlamenti bizottságok tevékenysége azonban nem helyettesítheti a jogi szervek tevékenységét. Módosul a népszavazás Már a tavaly nagy vitát váltottak ki az államfő szerepkörének módosítására tett javaslatok. A bizottsági tagok most csupán annyit engedtek, hogy lehetővé tették: az államfő a parlamenttel történő előzetes tanácskozás nélkül is népszavazást írhat ki egyes országos érdekű problémákról. Az államfő nem kérhet viszont népszavazást az alkotmány módosításával kapcsolatok kérdésekben. Népszavazást lehet kiírni egyébként 250 ezer, szavazati joggal rendelkező állampolgár kérésére is. A miniszterelnök és a miniszterek kinevezése esetében a tavalyi módosításokhoz képest nem történt változás, az államfőnek el kell fogadnia a választásokat megnyerő párt, illetve pártszövetség javaslatait. Amennyiben a választási eredmények úgy hozzák, hogy több párt illetve párszövetség is azonos számú mandátumhoz jutott, akkor az államfő, a választásokon a legtöbb szavazatot elérő párt vagy pártszövetség javaslatát fogadja el. Tárca nélkül marad a vádlott miniszter Kikerült a tavalyi módosítások szövegéből az a módosító javaslat, amely lehetővé tette volna, hogy a gyanúsítottak lehallgatását az ügyészség is elrendelje, így ez továbbra is a bíróságok kizárólagos hatásköre marad. Az új alaptörvény – elfogadása esetén – egyúttal kiveszi a legfelsőbb bíróság kizárólagos hatásköréből a képviselők és szenátorok fölötti ítélkezést. Ily módon a legfelsőbb bíróság elé csakis az első fokon a táblabíróságon tárgyalt és megtámadott dossziék kerülhetnek majd. Az öt bíróból álló bírói testület helyét három bírából álló testület veszi át. A miniszterelnök és a kormány tagjai elleni büntetőjogi eljárást a parlament két háza együttes ülésén kérheti a hivataluk idején elkövetett tettek miatt. A kormánytagok elleni bűnvádi eljárás beindítása esetén a miniszterelnök a tárcavezető tisztségéből történő felfüggesztését megokoló kéréssel fordul a parlament két házának elnökéhez. A felfüggesztésről a két ház közös plénuma dönt. A bíróság elé kerülő kormánytagok hivatalból elveszítik tisztségüket. A módosítások értelmében a törvénytelen úton megszerzett bizonyítékokat csakis a vádlott védelmének érdekében szabad felhasználni. Törölték egyben azt a cikkelyt is, amely lehetőséget nyújtott volna az ügyészeknek a 48 órás lehallgatás elrendelésére. További változást a kormány elleni bizalmatlansági indítványok esetében fogadtak el. A régi változatnak megfelelően az ezt beterjesztő partnak vagy pártszövetségnek javaslatot kellett tennie a miniszterelnök személyére is. A jelenlegi változatból ez a kitétel kimaradt. Székelyföldi, partiumi alrégió? A magyar közösség szempontjából igen fontos kitétel került bele az alkotmánymódosításokba. Ezek szerint a majdan megalakuló régiók keretében úgynevezett alrégiók – pontosabban közigazgatási alegységek – is alakulhatnak majd. Ez akár azt is jelentheti, hogy a sarkalatos törvénnyel létrehozandó régiókon belül a megyék közigazgatási hatáskörrel rendelkező alrégiókat alakíthatnak ki. Gyakorlatilag ily módon az új régiókban létrejöhet a Székelyföld, de akár a Partium alrégió is. Ezeknek az alrégióknak a határait még nem tudni, hiszen még az sem világos, milyen régiók jönnek majd létre, mindezt majd az erre vonatkozó sarkalatos törvény tartalmazza majd. Bogdán Tibor maszol.ro, 2014. február 7.Nemzetpolitikai Kutatóintézet: várhatóan 200 ezren regisztrálnak a magyarországi választásokraAz állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelték, vagy valamilyen hasznot remélnek tőle és a magyar útlevél birtoklásától. Egyebek mellett ezt tartalmazza a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez. Mint közölték, február 5-ig 138 027-en adták le kérelmüket és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe. Az elemzés készítői arra számítanak, hogy a regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni - nem utolsó sorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően -, és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer. A regisztráció és a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel - a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség -, fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma. További nehézséget jelent a levélben szavazásra rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint az, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást - írták. Az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (2010-ben az elemzők a 2010-2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 ezerre prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát). Február elejéig 575 ezren igényelték az állampolgárságot, és 510 ezren tették le az állampolgársági esküt. Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Felidézték, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi. Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül. A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot. Bár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű - vélik. Hozzátették: amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómia-igények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír. A kettős integráció - az adott közösségbe és a magyar államhoz - is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődés-konfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás - főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak - inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti - vélik. (mti) Transindex.ro, 2014. február 7.Tőkés László nemzeti és nem pártos szavazásra buzdítVálasztási részvételre és pártérdekek helyett a nemzeti érdekekre való voksolásra buzdította az erdélyi magyarságot Tőkés László Európai Parlamenti (EP) képviselő pénteki nagyváradi sajtóértekezletén. Tőkés László kifejtette: mind a magyarországi országgyűlési, mind pedig az európai parlamenti választások a nemzet egészéről szólnak, ezért fontos, hogy minél többen leadják voksukat és azzal a határok feletti nemzetegyesítés, illetve a lehető legerősebb európai magyar képviselet ügyét támogassák. „A választási küzdelem nem ilyen vagy olyan pártok, hanem a kommunista múlt pártján állók, illetve annak örökösei, valamint a demokratikus rendszerváltozás oldalán álló, nemzeti erők között folyik (...) Sem a saját országházunkban, sem Európa közös házában nincs keresnivalójuk a balliberális pártlegitimációval álcázott, levitézlett kommunistáknak, a nemzetidegen internacionalistáknak és kozmopolitáknak” – fogalmazott Tőkés László a sajtóértekezletre előkészített írásos nyilatkozatában. Tőkés szerint ezért a választóknak nem szabad visszaengedniük a „Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-uralmat” és előbb vagy utóbb a Ponta-Antonescu-rezsimtől is ideje lesz megszabadulniuk. A képviselő ez utóbbi megjegyzéssel a Romániában kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) vezetőire, Victor Ponta miniszterelnökre és Crin Antonescu szenátusi elnökre utalt. Tőkés hozzátette: nem a hiteles nyugati baloldal, hanem a kommunista utódpártok ellen emel szót, akik szerinte álcának használják a baloldaliságot. Azt mondta: a nemzeti demokratikus erőket az idei 25. évforduló is kötelezi az 1989-es rendszerváltozás kiteljesítésére. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő EP-képviselő rámutatott: a magyar EP-képviselet maximalizálása, a választók mozgósítása érdekében kész eleget tenni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felkérésének, hogy – vagy a párt listáján, vagy független jelöltként – ismét induljon a májusi EP-választásokon. Tőkés László a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is felszólította: tegye félre pártos érdekeit, hagyjon fel „megosztó politikájával”, ne játssza ki a Magyar Polgári Pártot (MPP) az EMNP ellen, és ne magának, hanem a nemzet ügyének támogatására gyűjtsön szavazatokat. MTI | Székelyhon.ro, 2014. február 7.Fejlődés vagy pusztulásA Homoród-mente gazdasági-társadalmi helyzetéről, pályázati lehetőségekről, illetve az oktatást övező problémákról tanácskoztak folyó hó elején a homoródszentmártoni Dávid Ferenc Ifjúsági Házban a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör kezdeményezésére. Két témakört különítettek el. Az első részben a vidék gazdasági helyzetéről, a népesség helyben való megtartásáról, a pályázati lehetőségekről, illetve azok kihasználásáról esett szó, majd a második tartalmi részben az általános iskolai oktatás körüli áldatlan állapotokról és azok orvoslásáról vitáztak a szakemberek. A közbirtokosság és az egyház vagyona komoly hagyaték Az egyházkör esperese, Simó Sándor homoródjánosfalvi lelkész abban a szellemben kezdte a témák felvezetését, ahogyan azt annak idején, az első ilyen találkozón megfogalmazták. Kihangsúlyozta, az eredeti gondolat az volt, hogy az unitárius egyháznak, mivel erőteljesen és többségben van jelen a két Homoród közti településeken, egyfajta közvetítői szerepet kell felvállalnia a lakosság, a civil szervezetek meg a helyben működő önkormányzatok és egyéb intézmények között. E három község – Homoródalmás, Oklánd, Homoródszentmárton – több kistelepülésén az egyház és az utóbbi másfél évtizedben újjászerveződött közbirtokosságok képezik a létező utolsó „hivatalokat”. Pap minden faluban van – illetve ha nem helyben lakik, akkor leányegyházként gondozza a hozzá rendelt kisebb gyülekezeteket –, és minden egyes településen létezik közbirtokosság, amely az utolsó, illetve az egyetlen „vállalkozás”. Sándor Kálmán, aki kettős minőségben volt jelen, hiszen a LEADER-iroda mellett ő áll a homoródalmási közbirtokosság élén is, sőt nyertes pályázóként akár ahhoz is hozzá tudott szólni, hogy milyen előnyei és buktatói vannak az Európai Unió által támogatott pályázatoknak. Elmondta, a LEADER-akciócsoportban sikerült olyan szintre eljutni, hogy fel tudják használni a rendelkezésre álló kereteket, immár van olyan mértékű kezdeményezőkészség, hogy az emberek kihasználják a lehetőségeket. Az EU a vállalkozó szelleműeket támogatja Az első LEADER-projektekre ezen a környéken is megtörténtek már az első kifizetések, és hamarosan döntést hoznak a pillanatnyilag fennmaradt keretre vonatkozóan is. A LEADER-ben nemcsak mezőgazdasági jellegű kiírások vannak, hanem a vidék életszínvonalát jelentékenyen javító szolgáltatások (ilyen irányultságú pályázatok már készültek), illetve olyan programok, amelyek a helyi értékeket mutatják be, a természeti környezetet, a turizmust és a helyi termékeket népszerűsítik szakkiadványok és az internet segítségével. A LEADER-keretében olyan elképzeléseket támogatnak, amelyeket készítőik amúgy is képesek lennének végigvinni. Amikor sikerül egy-egy családnak végigvinnie egy 80–90 vagy éppenséggel 100 százalékos támogatottságú programot, amelyet utófinanszírozás formájában fizet ki az EU, pontosabban annak regionális ügynöksége, akkor az már komoly eredmény, hiszen a pályázónak tőke marad a birtokában, amellyel sikeresen működhet tovább, illetve felkészülhet egy következő projektre. Szégyen itthon az a munka, amelyet Dániában, Hollandiában eurós órabérért „méltósággal” végeznek A működő gazdaság, farm vagy kisvállalat a következő lépcsőben egy projekt révén akár megtöbbszörözheti kapacitását, és a térségben munkahelyeket is teremthet. Sándor Kálmán szerint egy 14 fejőstehénből összetevődő állomány, annak hús- és tejtermelése, a takarmánytermesztésre használt saját földterületek után járó szubvenció olyan megélhetést biztosít egy négytagú családnak, amely életminőségben és anyagi szinten messze fölötte van a városi átlagnak. Ehhez azonban oktatáspolitika is kell. A szakember kifejtette, hogy mindaddig, amíg a Székelyudvarhelyen működő, egykori mezőgazdasági szakirányú líceumban autóbádogosokat és mindenféle menedzsereket meg asszisztenseket képeznek, s azt is elég kevés sikerrel, hiszen a diákok majdnem teljes évfolyamai véreznek el az érettségi vizsgákon, mindaddig, amíg a vidéki élet és a munka szeretete fel nem értékelődik a fiatalokban, olyannyira, hogy lankad az időnkénti külföldi munkavállalási kedv, nem fog megmutatkozni a falusi életforma felértékelődése. Emberi példák, minták, stratégia szükségeltetik. Itt óriási szerep hárul a helyi tanácsokra, hiszen elsősorban ők felelősek a helyi értékek megjelenítéséért vagy népszerűsítéséért. A kommunikációs csatornák jók, az utak járhatók. Vállalkozó szellemű és aktív életkorú emberekből viszont minden településen hiány mutatkozik. Bíró A. Zoltán immár három évtizede kutatja a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjában (KAM) a székelyföldi társadalmat. Hozzászólásában elmondta, hogy elsősorban a város hiánya okozza a három község gondjainak jelentős részét. Ha Oklándnak olyan térségi centrumszerepe lenne, mint korábban, amikor járásszékhely volt, akkor az sokat segítene. Ezt a három községet azonban mégiscsak kistérségként kell megjeleníteni, hiszen közösek a gondok. Akár arra is érdemes figyelni, hogy keressék és találják meg az együttműködési formákat azokkal a Homoród menti településekkel, amelyek Brassó megyéhez tartoznak, hiszen Homoródjánosfalva és Homoróddaróc is hasonló gondokkal küzd. Üresen kongó iskolák Az iskolák helyzete fölöttébb siralmas – hangzott el. Andrási Benedek oktatásügyi tanácsadó hosszú évek óta vizsgálja a székelyföldi oktatás helyzetét, látja hibáit, ismeri lehetőségeit. Statisztikák készültek arra vonatkozóan, hogy mi volt, mi van, s mi várható az általános iskolai képzés területén. Az épületek rendben vannak, megfelelnek a célnak, viszont igen erős a pedagógusok fluktuációja, és egyre kevesebb a gyermek. Ideje meghúzni és hosszan kongatni magunkban a vészharangot. A három község iskoláiban összesen két teljes osztályra való gyermek tanul évfolyamonként, ami nagyjából ötven főt jelent. Az előrejelzések szerint a következő években ez a tendencia tovább folytatódik, olyannyira, hogy immár csak egy osztályra elegendő kisiskolás lesz, ami további iskola-összevonásokkal járhat. Ki integrál kit? Mivel a területen nincs olyan működő romastratégia, amely integrálni próbálná a hátrányos helyzetűeket, félő, hogy itt is az történik majd, mint Szászföldön. A félmilliós és nyolc évszázadon át jó példával, önszerveződéssel, gazdasági hatékonysággal, jómódban fennálló szász közösség helyén ma Dél-Erdélyben – a Szászváros és Homoróddaróc közti sávban lévő több száz településen – legalább egymillió roma él. Az állam képtelen kezelni a helyzetet, a helyi intézményekre és a lakosságra hárul a gondok megoldásának zöme. Szó sincs most arról, hogy a székelyeket valamely állam „felvásárolná” és kitelepítené a két Homoród mentéről. Nem az elvándorlás, nem az önfeladás, hanem a helyben való boldogulás jelentheti a továbblépést. Miközben az iskolákban a költségcsökkentés miatti átszervezés zajlik, elképzelhető, hogy az oktatás minősége tovább romlik. Feladatok bőven vannak A tanácskozás során elhangzott, hogy érdemes volna magániskola létrehozásán is elgondolkodni, amely alternatívája lehetne az államinak. Égető kérdés azonban a fiatalok helyben tartása, a pedagógusok honosítása, és az „önjáró”, a rendszerváltozás előtti mentalitással ténykedő iskolaigazgatók eltávolítása. A törvények sok pozitívumra adnak lehetőséget. Először is a hely igényeit és sajátosságait kell figyelembe venni. Hargita Megye Tanácsa idén nem tud több pénzt biztosítani – mondta Borboly Csaba tanácselnök –, de szellemiekkel, gyakorlati tapasztalatokkal, a mögötte álló apparátussal minden községet képes segíteni, hogy stratégiát készítsen és külső, pályázati forrásokat keressen. Legfontosabb az összhang és a tenni akarás. Az unitárius esperes, Simó Sándor a zárszóban azt mondta, hogy a következő találkozóra meghívják a pedagógusokat is. „Ez a mostani csak vitaindító, a téma felvezetése volt. Mondjuk azt, hogy a stratégia egyik alapköve. Mert építkezni kell, hiszen azt érezni ebben a kisrégióban, hogy zárványszerűen működik, de mégis – miközben elvesztegetett pár évet és vele több lehetőséget is – nagy itt a széljárás, s a »világhuzat« szétszaggatja, széthordja innét a kallódó értékeket” – mondta el zárszóként. Simó Márton Székelyhon.ro, 2014. február 7.Villany- és vízgázszerelőket, fodrászokat, szakácsokat képez ősztől az egyházVillany- és vízgázszerelőket, szakácsokat és fodrászokat képeznek a 2014-2015-ös tanévtől a Kolozsvári Református Kollégium keretében induló két szakiskolai osztályban. Kató Béla református püspök az Erdélyi Református Egyházkerület minden anyagi és szellemi támogatásáról biztosította Székely Árpád iskolaigazgatót abban, hogy ez a kezdeményezés sikeres legyen, hiszen így megmenthetik a magyarságnak azokat a fiatalokat, akik eddig kénytelenek voltak románul folytatni szakirányú képzésüket. Székely Árpád igazgató elmondta a három éves képzések beindítását többek között azért tartják fontosnak, mert – ahogy arról Kató Béla tájékoztatott – csak Kolozs megyében évente 90 magyar gyerek iratkozik be román szakiskolába, az egyháznak pedig kötelessége megállítani ezt a folyamatot. A maszol.ro kérdéseire válaszolva Székely Árpád közölte, a bentlakást, a vallási neveltetést ugyanúgy biztosítják az ide beiratkozók számára, mint a kollégium többi diákja esetén, az ingyenes oktatásra pedig nem csak kolozsvári vagy Kolozs megyei jelentkezőket várnak majd, hanem Erdély-szerte bárkit. A román állam ösztöndíjára szintén lehet számítani. Elhangzott, már azokkal a vállalkozókkal is tárgyalnak, akik a gyakorlati ismeretek elsajátításában segíthetnek majd, hiszen a kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha a politikum, az üzleti szféra is mellé áll. Amennyiben a projekt sikeres lesz, és a pénzhiány, vagy a gyakorlati órákat felvállaló cégek rövidlátása nem akadályozza azt meg, egész Erdélyre kiterjedő hálózat építésébe is fognak a jövőben. Kustán Magyari Attila maszol.ro, 2014. február 7.Répás: segítik és támogatják a sikeres, magyar életpályát - A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint biztosítani kell és meg kell mutatni a külhoni magyarság számára, hogy segítik és támogatják a sikeres, magyar életpályát.Erről Répás Zsuzsanna beszélt egy szakmai konferencián pénteken a fővárosban. Rámutatott: a külhoni magyarság legnagyobb problémája a népességfogyás, aminek oka, hogy kevés gyermek születik, illetve az asszimiláció és az elvándorlás. Hangsúlyozta: a magyar közösségek szempontjából a legfontosabbak a magyar intézmények és iskolák, amelyek azonban csak akkor működhetnek, ha abba magyar gyermekek járnak. Szólt arról, hogy harminc oktatási programmal segítették a külhoni magyar oktatást. Ezek közül kiemelte a külhoni magyar óvodák évét, majd a külhoni magyar iskolák éveit és idén a külhoni felsősök évét. A programokra 100-100 millió, idén 140 millió forint áll rendelkezésre. Az idei, a tehetséggondozást középpontba állító tematikus program részeként márciusban kárpát-medencei körutat szerveznek, pályaorientációs tréninget tartanak hetedikes-nyolcadikos diákoknak, és lehetőség nyílik a szakoktatás népszerűsítésére is. Folytatódik a módszertani továbbképzés, a Ringató program, és Csodasarok játék is várja a kisiskolásokat. Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár kiemelte: nagyon sok és rendkívül komoly változás zajlott az elmúlt években a köznevelésben. A köznevelés egészének bővülnek a feladatai, ugyanakkor eltérő feltételrendszerben működnek az iskolák. Hozzátette: a közszolgálat irányába mozdultak el a folyamatok a köznevelés területén, és alapvető célként jelölte meg a nagyobb állami szerepvállalást az egységes, magas minőség érdekében, az iskola nevelő szerepének erősítését. Kiemelt cél a tehetséggondozás, a leszakadás megakadályozása. Fontosnak tartotta a nevelési és oktatási feladatok egyensúlyát, és kitért a pedagóguspálya presztízsének helyreállítására is. Ezen a téren tavaly komoly eredményeket mutattak fel - mondta. Sikerült elérni, hogy a pedagógusbérek értékállóak - állapította meg, a pedagógusképzésben pedig az osztatlan forma visszaállítását hangsúlyozta. Jelezte: egyszerűbb, átláthatóbb modell jött létre az intézményfenntartásban. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ előnyei között említette az átlátható struktúra kialakításának lehetőségét, az iskolákban működő, szülőket, tanulókat segítő eljárásrendek egységesítését. A szakképzésben visszatérnek a hároméves programhoz, a szakiskolai rendszer megerősítése megtörtént - közölte. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által Értékek és dimenziók a Kárpát-medencében címmel elindított konferenciasorozat célja, hogy az itt élő magyarság megismerje a megújított köznevelés rendszerét és a magyar nyelvű oktatás színterein együttműködést alakítsanak ki. A konferencia műhelykonferenciákkal folytatódik az következő hetekben hat külhoni helyszínen. Budapest, péntek (MTI) 2014. február 8.Közvitán a zászlótörvény-tervezetZászlótörvény-tervezetet bocsátott társadalmi vitára pénteken a román regionális fejlesztési és közigazgatási minisztérium annak szabályozásáról, hogyan fogadhatnak el a romániai települési és a megyei önkormányzatok saját zászlót, és milyen feltételek mellett tűzhetők ki a hivatalokra. A minisztérium honlapján elérhető tervezet szerint csak azoknak a közigazgatási egységeknek lehet saját zászlójuk, amelyek rendelkeznek címerrel. A tervezet azt is leszögezi, hogy e törvény alapján elfogadott zászlók csakis a címert tartalmazhatják, valamint a közigazgatási egység nevét, ami a nemzeti kisebbségek nyelvén is megjelenhet ott, ahol a lakosság legalább 20 százalékát teszi ki az illető kisebbség. A tervezet szerint a zászló színét és egyéb megkülönböztető jeleket közvitára kell bocsátani azért, hogy az önkormányzatok által elfogadott lobogók a legreprezentatívabbak legyenek a térség és az ott élők számára. Megállapítja, hogy a települési vagy megyei zászlókat polgármesteri hivatalokra, valamint az önkormányzati fenntartású egyéb intézményekre is ki lehet függeszteni a román nemzeti lobogóval és az Európai Unió zászlójával együtt. Az önkormányzati zászlót helyi rendezvények, ünnepségek és protokolláris események alkalmából is ki lehet tűzni. Leszögezi, hogy a helyi zászló sem méretében, sem számában nem haladhatja meg a román és az uniós zászlót. A tervezet előírásainak megszegése esetén a prefektus 5 ezertől 10 ezer lejig terjedő összeggel bírságolhatja meg a kihágást elkövetőket. Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter tavaly júliusban ígérte meg Bálványosfürdőn székelyföldi önkormányzati vezetőknek, hogy minisztériuma jogszabálytervezetet dolgoz ki, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék. A Székelyföldön tavaly óta feszültséget kelt a székely zászló kitűzése, ami miatt a prefektusok több bírságot szabtak ki, és jogi eljárásokat indítottak az önkormányzati vezetők ellen. MTI Erdély.ma, 2014. február 8.Visszatérés (Vinczeffy László atyhai elvonulása)„...egy fiait osztoztató atya a Firtosból leindulva mondta fiainak: itt én lakom, ez lett Énlaka, tovább haladva mondá nagyobb fiának: e tiéd, ez lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e kis mód, ez lett Küsmöd. Itt letelepdvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé, hogy ő hol telepedik, neked is szólok ma – a helyre mutatva, hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát, hogy hát nem békétlenkedik-e? Adj, ha akarsz atyám, mond ez, s övé lett a gyönyörűen fekvő Atyha.” Orbán Balázs szerint szól így a Sóvidék egy településcsokrának teremtéslegendája. A történet ma is ismert – épp csak nincs, aki továbbadja. Legalábbis Atyhán, ebben a mára kísértetfaluvá vált, gyönyörűséges kis zugban, mely a Székelyföld közepén maholnap csak a történeti múltban említett településnév marad. Pedig „itt lakni, s minden percben szemlélhetni ez isteni panorámát, mely szépségben a firtosi kilátással vetekedik, valódi lelki élvezet s annyi, mint örökös költői felmagasztaltságban élni” – írja még Orbán Balázs A Székelyföld leírásának Atyhát ismertető oldalain. Ez a kis, lélekszámában erősen megcsappant falucska, hová feljutni, akárcsak másfél évszázada, Orbán Balázs bolyongásainak idején, ma sem könnyű, látszólag megadta magát az enyészetnek. Néhány fiatal család próbálkozik a megélhetéssel, pár házat mentettek még meg maradékországi magyarok, kik egy-két napot, jó esetben pár hetet töltenek évente ott. És ebbe a környezetbe – szülőfalujába – tért vissza a Munkácsy-díjas Vinczeffy László képzőművész, sajátos világot alakítva ki Atyhán, nem annyira a maga kedvtelésére, de a falu megmentésének reményében. Gyökértelenül nem lehet Ősszel, hecserlipirosodás és őzlábgombák teljének idején egy kitérő révén vetett el a sors Atyhába. Az országúti letérőnél idősebb ember fiával várt valakire, a kisbusznyi – eredetileg szobornézőbe indult – társaság „vezető embere” szóba elegyedett velük: Karcsi bácsi, a sofőr nevetve, de hangjában annál több fájdalommal mesélte, életében először látogatóként megy szülőfalujába. Merthogy ő is atyhai. Felfelé menet a faluban mutatja is elkótyavetyélt szülőházát, aztán kapát kér, a szemerkélő esős időben a temetőbe indul szülei sírját rendbe tenni. Hatalmas az ellentét a faluban addig látottak és a Vinczeffy-birtok között. A szó jó értelmében érdemes használni ezúttal a birtok szót, nem a bennvaló kiterjedésére vonatkozóan, hanem azért, amit az atyhai életen Vinczeffy László megvalósított. A történet ott kezdődött, hogy amikor szüleik meghaltak, az akkor már régóta Sepsiszentgyörgyön élő képzőművész lemondott testvérei javára az atyhai örökségről. Aztán rövid időn belül rá kellett jönnie, gyökértelenül ő sem élhet, vagy ahogy ő fogalmaz: „ha megyek haza, kinek megyek a nyakára?” Volt egy eladó bennvaló szülei kertjének végében, azt vásárolta hát meg. Eleinte csak a csűrben szándékozott „egy kis lyukacskát” berendezni, ahol ha pár napra kimegy, le lehet feküdni, aztán elkezdte nézegetni a telken álló házakat, az újabbik könnyűszerrel felújítható, na jó, ez bontást és a régi anyagok felhasználásával teljes újjáépítést jelentett. Természetesen az eredeti mintájára, épp csak megtoldva az épületet tornáccal. A kisebbik, közel kétszáz éves parasztházat már sokkal nehezebb volt megmenteni, szakértők és kevésbé értők is úgy vélték, legfennebb tűzifának lesz jó anyaga. De Vinczeffy Lászlót nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, amit fejébe vett: megmentette, mert „ha ez is eltűnik, nem lesz ilyen tipikus sóvidéki ház a környéken”. A falu ugyanis telides-teli rogyadozó vagy már teljesen összedőlt házakkal, a maroknyi hazatérő fiatal más világokban látottak mintájára próbál berendezkedni, lakókörnyezetét is aszerint igazítva, a még néhány álló régi épületben idősek éldegélnek, földi pályafutásuk lejárta után házaik is temetőbeli társaiké sorsára jut. Vinczeffy László azon túl, hogy megmentett két régi házat, be is lakja azokat családjával. Tavasztól gyümölcsbetakarításig Atyhán élnek, szünidőben az unokák űzik a hétköznapok unalmát, máskor az állandóan adódó kerti, udvari munka. Ha csak ennyit tett volna Vinczeffy László, semmi kirívó nem lenne benne. Hozzá hasonlóan sokan – és szerencsére egyre többen – gondolkodnak, Atyhán is van példa rá, tucatnyi bennvalót magyarországiak vásároltak meg, felújították még a tapaszos házakat is, néha odalátogatnak. Vinczeffy László azonban ennél többet tett – és még szándékszik tenni. A Vidám kert Az atyhai Vinczeffy-birtok kapuján belépve, baloldalt az aprócska parasztház, jobb felől a tornácos, fehérre meszelt lakóépület fogad, szemből a csűr zárja a látványt. Azaz dehogy zárja: részint hátteret ad, részint takar. Hátteret ad az előkertben felállított szobroknak, takarja a gyümölcsösben levőket. Az udvaron levő, emberméretű faalkotások természetes színűek, egyik fakóbb, másik élénkebb – ezek már-már belesimulnak a környezetbe. A fűbe, termőfák közé elhelyezett, színezett szobrok érdekes módon még inkább. Holott a sárga-fekete, a fehér-piros színösszetételű, furcsa formájú szobroknak kellene igazából kiríniuk a teremtett világból. Vinczeffy László művészetétől nem idegen a szobrászat, kisplasztikákat – fából is – készített már jó néhányat. Az atyhai formavilágot a hely adottságai sugallták, elvonulásai elején próbált festeni is, de a csűr nem bizonyult jó műteremnek. Viszont a kivágott gyümölcsfák kínálták magukat a szobrászathoz, a tér a nagyobb méretű alkotások kipróbálásához. – Fantasztikus élmény volt, amikor az első elkészült, el is döntöttem, hogy készítek egy szoborparkot, aminek azt a nevet adtam, hogy Vidám kert. Mert van Vidámpark, Vidám temető, hát miért ne legyen egy Vidám kertünk is, a lényeg, hogy engem feldobott a térplasztika, ott voltak a nagy lehetőségek, a gyümölcsfák, amiket kivágtunk, adták a témát. Eleinte ragaszkodtam a fa színéhez, éppen egy-egy feketével belejátszottam, de utána kívántam, hogy fessem is meg a szobrokat, legyen jó hangulatuk. Erős színekkel dolgozom, számítva arra, hogy távlatilag ezek megfakulnak és kapnak egy gyönyörű patinát. De szobronként csak egy-két színt használok, a feketétől elmegyek a fehérig, akkor vissza a sárgától a feketéig, s a vörös is kedvencem. És itt-ott megjelennek a kékek is, ezzel a négy-öt színnel dolgozom. – Atyhai szobraid egyfajta irányváltást jelentenek, vagy a kisplasztikáid kiteljesedését?– Inkább az utóbbi. Ezeket nem is szobroknak, hanem ötletfáknak mondom, mert jönnek a jó ötleteim, s akkor azokat gyorsan megcsinálom a térben is. Onnan indultam ki, hogy a festményeim egy idő után leegyszerűsödtek, formákat festettem, és kíváncsivá lettem, milyen lenne, ha ezt térben is megoldanám. Elkezdtem fahulladékokat összegyűjteni, kombináltam, megfaragtam, abból kialakultak a kisplasztikák, amit a kertben csinálok, annak a folytatása. És ahogy a festmények esetében is készítettem miniatűröket és nagyméretű képeket, a két véglet között dolgoztam, a térplasztikánál is arra gondoltam, miért ne készítsek két-három méteres szobrot. Most huszonnégy van felállítva a kertben, még kéne legalább tíz, akkor leállok ezzel a dologgal is. Példával, kultúrával – Mi lesz tovább? – Majd meglátom, a Jóisten adjon egészséget, ott van a grafika, a festészet, nem akarok teljesen átvedleni szobrásznak, mind a három műfajt párhuzamosan akarom csinálni. Amikor egyik nem megy, megpróbálom a másikat, így pihentetem magam. Nem lesz unalmas az életem, a rajz egész más világot kér, a festmény szintén mást, a szobrok is, mindeniknek megvan a saját útja, azokban kapom meg a csodálatos élményeket. Hosszú távon az az elképzelésem, hogy ennek a kihaló falunak legyen egy turistacsalogatója, hogy akiket érdekel a képzőművészet, és megtudják, itt élt egy képzőművész, és hátrahagyott egy szoborkertet, azt megnézzék. – Kihaló falut említettél, de végigmenve az utcákon kísértetfalunak is lehetne nevezni. – Az 1940-es években olyan 1600 lélekszáma volt a falunak, ahogy megkezdődött a kollektivizálás, azonnal kezdett kiürülni, most 190-en élnek állandóan Atyhán. Vannak olyan utcarészek, ahol négy-öt ember él magányosan vagy esetleg a feleségével, a többi ház vagy összeomlott már, vagy összeomlóban. A felszegi részben gyermekkoromban élet volt, amikor ott jártam iskolába, körülbelül 160 gyermek futkározott az udvaron, most pedig óvodába és elemibe összesen tíz vagy tizenkét gyerek jár. – Van elképzelésed Atyha felélesztésére? – Nyáron szerveztem a Magyar Művészeti Akadémiának egy találkozót, a parasztház akkor még üres volt, abban kiállítást rendeztünk be: Páll Lajosnak csak a munkája szerepelhetett akkor már, de kiállított Marosvásárhelyről Hunyadi László, Szovátáról Bocskai Vince, Kuti Dénes és Kusztos Endre bácsi, Sepsiszentgyörgyről Vargha Mihály és én, mind akadémikusok, és meghívtunk még három szovátai képzőművészt, Sánta Csabát, Kuti Botondot és Siklódi Zsoltot. Nagyon jó hangulata lett ennek a kiállításnak, vérszemet is kaptam tőle, mert olyan terveim volnának, hogy a csűrt alakítanám át galériává. Erre próbálnék valami pénzt összegyűjteni, ez volna a nagy tervem, minden évben csinálnánk ott egy nagyszabású kiállítást 15–20 meghívottal Erdélyből és Magyarországról, minden évben Atyhán, ebben a faluban, amelyet már le is írtak, lenne egy nagy kultúresemény. Ennek vannak támogatói is, erkölcsileg biztatnak, hasonló dolgok már működnek ilyen kis falvakon. Elhívnánk azt a pár embert is, aki még otthon él, a kihaló falucskában ők is kapjanak valami optimizmust. Sajnos, amikor így kiürül egy falu, aki megmarad, annak zöme az alkoholhoz nyúl, elengedi magát, a portájukat elhanyagolják. Én az udvaromat szépen elrendeztem, próbálom, hátha a példa ragad az emberekre, és akkor másképp kezdenek gondolkozni. – Ez a kis maradékfalu hogyan fogadja a te küszködésedet? – Ezt nem mondhatom küszködésnek, mert bírom még csinálni. Hogy a faluban hogy veszik? A fiataloknál inkább megmozdul az élet, ők pozitívan fogadják, másokat a nemtörődömség jellemez, vagy egy legyintéssel elintézik. De remélem, jön egy újabb generáció, amely odafigyel, és ezeket a leromlott házakat megmentik. Mert erre is vannak példák, ott ül egy hetet, kettőt abban a faluban, de legalább az a ház nem pusztult el. Baj van azzal is, hogy sokan a hagyományos építészetet feladják, megjárják magukat a világban, látják, mi van Nyugaton, azt a stílust próbálják hazavinni, amely elüt a falu építkezésétől, de hát meg kell nézni, mi történik Korondon. Az idei találkozónak is ez volt a célja, azért is hívtam meg az akadémiát, hogy hátha művészek vásárolnának házat. Művész és magyar – Művészként sem vonhatod ki magad a világból, amiben élned kell. Te hogyan éled meg magyarságodat? – Amit csinálok, azt becsülettel végzem. Nem ugrom bele mindenféle divathóbortba, az én művészetem, úgy érzem, tiszta úton haladt, sose kompromittáltam magam, nem alkudtam meg politikai nyomásoknak, amit én éreztem, azt mindig megfestettem vagy megalkottam. Úgy hiszem, ez az első, hogy légy becsületes, tisztességes. Az nagyon fáj nekem is, ami velünk történik, és benne élek én is, át kellett élnem egy marosvásárhelyi pogromot, az utána való állandó támadást irányunkban, ezek alól én nem tudom kivonni magamat, ezek érintenek, és ez érződik a művészetemben is. Már gyermekkoromban megtanultam, mi az, hogy kitelepítés, mi az, hogy üldöztetés, mi az, hogy másodrendű ember vagy, hogy megaláznak, csúfolkodnak veled, meg is vernek, ezeket én mind átéltem, és ezért mondom, hogy nem lehetek ebben az országban annyira boldog ember, mert a mai napig is ezek a dolgok hol így, hol úgy, de visszatérnek és érintenek. Hogy lesz-e változás, vagy jobbra fordul-e a világ? Ahogy én látom a pillanatnyi helyzetet, nagy reményem nincs. Vinczeffy László sem mentes bizonyos fokú borúlátástól. Mégsem ez jellemző rá, az atyhai tenni akarás annál inkább. Egyelőre kertje az, amit élettel megtöltött, „ötletfái” a legegyszerűbb formák sajátos társításai. Teremtett világával ama tündérkertet gyarapítja, melyet ma Erdélyi magyar értéktárnak neveznek, s melybe alkotásai révén Atyhának is be kell kerülnie, illetve hosszú távon abba a körforgásba, minek eredményeként a most kihalóban levő falu kulturális turisztikai vonzereje által fel tud éledni. Vinczeffy László példája egyike az erdélyi jövőkeresési lehetőségeknek. Váry O. Péter Erdély.ma, 2014. február 8.Nehezen születik az autonómiatervezetVárhatóan májusra készül el az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezete, Márton Árpád képviselő szerint nagyon sok munkára, egyeztetésre van szükség, hogy olyan törvény szülessék, amely nem támadható következetlenség vagy jogi hibák miatt, vannak rendkívül kritikus pontok, melyek még a bizottság tagjai közt is vitát váltanak ki. Az RMDSZ döntése szerint a székelyföldi autonómiatervezet a dél-tiroli hatályos jogszabály mintájára készül. Márton Árpád a bizottság tagjaként kidolgozta az alapul szolgáló első változatot, figyelembe véve a román jogi sajátosságokat, és bemutatta a bizottság első, decemberi ülésén. A résztvevők megfogalmazhatták észrevételeiket, amelyek nyomán a háromszéki képviselő kidolgozott egy újabb „alternatívaköteget”, ezt figyelembe véve kell majd megszületnie az elvi döntésnek, hogy melyik változatot támogatják, mit tartalmazzon a majdan közvitára kerülő szöveg. Azon a bizonyos közvitán mindenki elmondhatja majd véleményét, és ezek alapján alakul ki a jogszabály végleges változata, melyet még a jelenlegi parlamenti szesszióban, azaz június vége előtt beterjeszt az RMDSZ – magyarázta Márton Árpád a munkafolyamatot. Egyelőre jelentős gondot okoz, hogy nem tudják, milyen lesz az új alkotmány, márpedig a végleges változatnál ezt muszáj figyelembe venni. Jelen pillanatban az alaptörvény módosító javaslatai között szerepel a közigazgatási régiók kialakítása, de nincs szó arról, hogy milyen hatáskörökkel ruháznák fel ezeket a régiókat, így pedig elég nehéz törvénytervezetet kidolgozni – fejtette ki a képviselő. Elmondta azt is, a bizottság tagjainak vitája négy nagy témakörben a legélesebb, ezek esetében „mindenképpen muszáj dűlőre jutni”. Az egyik ilyen pont a majdani autonóm Székelyföld területére vonatkozik: a három megyét vegyék alapul vagy a történelmi Székelyföldet? Sőt, ez utóbbi esetében is sok a kérdés, vannak határa mentén magyar többségű falvak, melyeknek itt lenne a helyük és olyan román települések, melyek nem szeretnének idetartozni – magyarázta. Komoly dilemmákat okoz az igazságszolgáltatás, az oktatási rendszer felépítése, és dönteni kell arról is, milyen plusz garanciákat iktatnak be az itt élő románság számára. „Ha nem ilyen a törvény, nem tárgyalja, határozza meg konkrétan minden területre a vonatkozó szabályokat, akkor az nem törvény, hanem szándéknyilatkozat” – hangsúlyozta. Már a bizottságban is két egymástól nagyon különböző meglátás tapasztalható, az egyik csoport szerint olyan törvényt kell alkotni, amely legalább elméletileg elfogadható, nem ütközik olyan alkotmányos, jogi akadályokba, amelyekkel rögtön lesöpörhető. A másik álláspont szerint úgysem biztos, hogy elfogadják, akkor legalább legyen olyan, amilyet valóban szeretnénk. „Ez a két véglet, mindkettő tulajdonképpen racionális meglátás, de ez is bizonyítja, mennyire különbözőek a bizottság tagjai” – mondotta. Márton Árpád nem tudja pontosan, hányan vannak a bizottságban, ő eddig körülbelül tíz taggal tárgyalt, vannak közöttük parlamentben politizálók, önkormányzatban tevékenykedő RMDSZ-esek és vannak az egyetemi szférában dolgozó szakemberek. Egyeztetések folynak kisebb csoportokban is, amikor maga a bizottság összeült – eddig egyetlen alkalommal –, elsősorban általános kérdésekről folyt a vita. A románság viszonyulására is kíváncsiak, konzultálnak, általában a különböző szakterületeken tevékenykedők kérik ki román kollégáik véleményét egy-egy kérdésben. A képviselő egyelőre nem tudott pontos időpontot mondani, mikorra készül el a közvitára szánt változat, de véleménye szerint „legkésőbb májusig be kell ennek következnie, hogy még ebben az ülésszakban benyújthassuk”. Arra a kérdésre, hogy mikor üléseznek legközelebb, mikor döntenek az alternatívákról, nem tudott válaszolni, „sokfelé tevékenykedő emberek programját kell összehangolni”, s nehéz olyan időpontot találni, hogy minden területről ott legyenek a különböző nézetek képviselői. „Most a döntést előkészítő tárgyalások zajlanak, és egy döntés előkészítése nem könnyű” – mondotta. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Bukaresti összevisszaAzt hihetné a naiv ember, ha egy kormánykoalíció hetvenszázalékos többséggel irányíthatja az országot, ha ráadásul sorai napról napra gyarapodnak, lévén a parlamenti pártváltás oly egyszerű és természetes Romániában, mint a zoknicsere, s ha ráadásul az amúgy is gyenge ellenzék tovább osztódik, mert Traian Băsescu érdeke úgy kívánja, nem nehéz a kormányzás. Igen ám, de mint kiderült, a szövetségre lépett két nagy párt közt egyre nő a feszültség, nemcsak azért, mert Antonescunak oly sok embere belebukott a kormányzásba, mások meg bűnösnek találtattak az igazságügy mérlegén, de mert a liberálisok vezetője nehezen viseli, hogy csökkenő népszerűsége okán Victor Ponta előbb-utóbb bejelentheti: indulni készül az elnökválasztásokon. Ráadásul a liberálisok úgy érzik, a hatalmában megerősödött Ponta és a háta mögött álló, folyamatosan duzzadó párt konzultáció nélkül dob a piacra olyan intézkedésjavaslatokat – például az eladósodott 900 000 állampolgár alapkölcsöne felének átvállalását –, melyek növelik nemcsak népszerűségét, de választási esélyeit is. Emiatt azzal gyanúsították – mi több, menesztették is – liberális minisztereik egy részét, hogy túl közel kerültek a szocdemekhez, illetve a kormányfőhöz. Most épp nagy léptékű minisztercseréket hajtana végre a liberálisok vezére, és ami a legfontosabb, meggyőzte Klaus Johannist, hogy fogadja el a kormányfőhelyettesi és belügyminiszteri posztot. A liberálisok úgy vélik, hogy Nagyszeben polgármesterében meglelték azt az erős embert, a genetikailag rendre, pontosságra, következetességre bekódolt németet, aki amolyan szászos alapossággal elvégzi a közel negyed százada halogatott munkát: a belügyminisztérium reformját. S ezzel egy kalap alatt gyorsan embert találtak a kiebrudalt pénzügyminiszter helyére is, Eugen Nicolăescu volt egészségügyi tárcavezető személyében. Cristian Bușoit pedig – akit a liberális párt legsikeresebb „termékének” tartanak – áthelyezték a egészségügy-minisztérium élére, hátha a beindított reformokat sikeresen le tudja vezényelni. Hogy a gazdasági minisztert, Andrei Gereát, miért menesztették, csak találgatják, legvalószínűbbnek tűnik: kellett a széke Teodor Atanasiunak, a liberálisok másik oszlopos tagjának. Hogy Johannist egyáltalán elfogadják-e a szocdemek, ha igen, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, hisz egy fecske nem csinál tavaszt, hogy a miniszterelnök mit szól a távollétében hozott döntésekhez, hogy Traian Băsescu államfő aláírja-e az új tárcavezetők megbízatásait, ezután válik el, s az is, tart-e majd az együttműködés, ha Ponta bejelenti, valóban államelnök kíván lenni. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Ismert és ismeretlen sepsiszentgyörgyiekKétévnyi megfeszített munka után készült el a Sepsiszentgyörgy személyiségei című nagyszabású vállalkozás első kötete, melynek bemutatója szerdán 18 órakor lesz a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban: a szerző, Demeter Lajos helytörténész olyan munkát tesz az olvasó asztalára, mely a teljesség igényével, de annak megvalósíthatatlanságával veszi számba a város szülötteit, a város történetét hosszabb-rövidebb ideig meghatározó vagy befolyásoló személyiségeket, a város hírét s nevét a nagyvilágban tetteikkel megismertetőket. Az A–J szócikkeket tartalmazó első kötet lexikonszerű felépítésben, de olvasmányos formában mutatja be a 16. századtól kezdődően azt a 391 ismert vagy ismeretlen személyt, akikről a szerző és a szerkesztésben őt segítők úgy gondolták, mindegyikük valamilyen mértékben és valamennyi ideig részese volt Sepsiszentgyörgy életének. Hogy miért épp ők, arról Demeter Lajost kérdeztük. Demeter Lajos: – Nem ennek indult a könyv, 2011-ben, Sepsiszentgyörgy várossá nyilvánításának 550. évfordulóján vetette fel az ötletet Antal Árpád polgármester, hogy kellene egy kiadványt szerkeszteni a város jeles személyiségeiről. De amikor elkezdtem gondolkozni rajta, úgy éreztem: most az alkalom olyan könyvet készíteni, melyben nemcsak a legnagyobbak legyenek benne, hanem olyanok is, akiket ma már senki sem ismer. – A gyűjtéshez ellenben nem 2011-ben fogtál hozzá. – Kíváncsi természetű vagyok, mindenféle szempontból érdekel Háromszék története, mióta a Megyei Tükör megindult, azokat a cikkeket, amelyek valamely helyről vagy valakiről szóltak, kivágtam és összegyűjtöttem, majd miután a Háromszékben Kisgyörgy Zoltán kezdte közölni a Mementókat, azokat is. Ugyanakkor sokat jegyzeteltem az idők során a negyvennyolcasok kutatása közben, de segítségemre volt például Magyarországról dr. Szakály Sándor, aki a második világháború mára már teljesen elfelejtett vezérkari tisztjeiről adott életrajzi adatokat. – Mi nehezítette munkádat? – Sok adatot leellenőriztem az anyakönyvekben, hiszen nemcsak arra voltam kíváncsi, ki a könyvbe bekerülő személy, hanem gyökereire is. Ezzel egyrészt segítséget nyújthatok azoknak, akik családtörténettel foglalkoznak, de azért is fontosnak tartottam, mert ha az ember végiglapozza a könyvet, arra is rájön, hogy vannak olyan családok, amelyek kitermelik magukból az intelligenciát. Csak két példát mondjak, dr. László Ferencnek az egész gyermekserege – kivéve a lányt – mind kiváló és elismert szakember lett a maga területén, vagy a szárazajtai Incze családot is meg lehetne említeni. – Egy-egy élettörténet kapcsán számos kuriózummal is szembetalálja magát a kutató, nyilván, ezekből kevés kerülhetett be a könyvbe. A személyiségek kiválasztásánál hol kellett meghúzni a vonalat? – Nagyon sok kétellyel jár egy ilyen könyv megírása: ki kerüljön be, ki nem. Természetes elvárás volt, hogy a Pro Urbe-díjasok benne legyenek, ennek logikus következménye, hogy be kell tenni a város díszpolgárait, Jókai Mórt vagy Bem Józsefet, aki telkes polgára volt Sepsiszentgyörgynek. Vannak olyanok, akik itt születtek, de azt lehet mondani, semmi közük a városhoz, vagy mások, akik idős korukban kerültek ide, itt temették el őket, hát őket is meg kellett említeni. Néhány ilyen jellegű könyvet átforgattam, azokba nemcsak azokat a személyeket vették bele, akik abban a városban születtek, hanem azokat is, akik ott megfordultak. Azt mondtam, állj meg, betyár, nekünk van elég, kivel büszkélkednünk, nem muszáj mindenkit felsorolni, aki a városban egyet tért. Ha büszkék vagyunk a Székely Mikó Kollégiumra, miért ne lehetnének benne a diákjai? Hiszen sehol meg nem emlékezünk az első mikós-generációkról. Ebben nagy segítségemre volt Csikós Júlia, aki egybegyűjtötte azoknak a diákoknak az életrajzát, akikről a 110. évfordulón, Albert Ernő igazgatósága alatt kiállítást rendeztek. – Tudom, a teljesség igényével készítetted a könyvet, mégis hiányos. – Van olyan, aki azért nem került bele, mert az idő lejárt, Deák Ferenc képzőművész például, vagy a Bónis testvérekről – elismert zenészek voltak – későn kaptam adatokat. Van olyan is, akit utólag kivettünk, de nem az a lényege ennek a könyvnek, hogy bíráljon, hierarchiát állítson fel vagy egyenlőségjelet tegyen a személyiségek között, azt tegye meg mindenki a maga szellemi tárházában. – A könyvben nemcsak magyar, hanem román személyiségek is szerepelnek. – Miután román Pro Urbe-díjasok is voltak, és mivel román világot kettőt is éltünk, a románságnak már vannak elhunyt személyiségei, így került be például Vlad Cășunean is, aki arról volt nevezetes, hogy bizony magyarellenes kitörései voltak, és ellene tett mindannak, amit a magyarság kezdeményezett. De ő is a város meghatározó személyisége volt. Hasonlóképp nem lehet letagadni Valer Bidut, Victor Cerghi Popot vagy Răuca Răuceanut – mind megérte a pénzét magyar szemszögből, de a másik szemszögből felsorolják, hogy mennyi jót tett a románságnak. Nem az én feladatom megítélni szerepüket, az a kor történészének a dolga, ennek a könyvnek az a célja, hogy a fiatal kutatók számára segítséget nyújtson, de bárki érdeklődő megtudhassa, kik voltak azok, akik Sepsiszentgyörgy életét alakították. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Székelyföld szellemi értékeiről Székelyföldi kultúrateremtésről, több évszázad alatt felhalmozott szellemi értékeinkről, a művelődési havilap éltetéséről, a góbé nyelv gazdagságáról és a fenntartóhoz fűződő viszonyról is szó esett kedd este Baróton, Erdővidék Múzeumában a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőivel, Lövétei Lázár Lászlóval és Molnár Vilmossal tartott közönségtalálkozón, illetve a Székely Könyvtár sorozatban megjelent kötetek bemutatóján. Lövétei Lázár Lászlót és Molnár Vilmost is jó érzéssel tölti el, hogy a Székelyföldnek tizennyolc év alatt – májusban jelenik meg 200. számuk! – az erdélyi tollforgatók és gondolkodók javát sikerült alkotótárssá tennie, segítségükkel pedig bő ezer embert elérnek. Az olvasók megtalálása és megtartása nem volt egyszerű – állították –, ám az irodalom mellett közölt történelmi, színházi, filozófiai és néprajzi írások, illetve interjúk hatni tudnak az olvasóbarát kultúrát kedvelőkre. Tapasztalataik szerint az emberekre kevésbé hat plakát, szórólap vagy újsághirdetés – ám a közönségtalálkozókra elmennek, s akár ott helyben elő is fizetnek. A bő ezer előfizető és a szabad árusítás csak töredékében fedezi a lap költségeit, így a főtámogatónak, Hargita Megye Tanácsának köszönhető, hogy a folyóirat megjelenik. Elmondták továbbá: a Székely Könyvtár sorozatot száz kötetesre tervezik. A csíkszeredai pünkösdi búcsúra és a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásárra időzített ötös sorozatokba egyaránt beválasztanak klasszikus és kortárs szerzőket, de válogatásoknak, sőt, népdaloknak is helyet biztosítottak. Lövétei Lázár László szerint az olvasók megérezték a kevésbé ismert vagy eddig elérhetetlen régi szerzők alkotásaiban rejlő erőt és bájat, s kedvelik a kortársakat is. A csak a kiadó által vezetett „slágerlista” élén Bözödi György és „a kiváló tollú és tisztán látó” Márton Áron áll. A száz kötetet tíz év alatt jelentetnék meg, ám gyakran felvetődik, mivel, kivel lehetne bővíteni. Nem tervezték, de meglehet, régi magyar versekből is állítanak össze válogatást, s baróti javaslatra fontolgatnak egy Gaál Mózes-kötetet is – kérdés csak az, lesz-e az ügynek folyamatos támogatója. Hecser László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. február 8.Egy politikus visszaemlékezéseiHuszonöt esztendő és egy sokoldalú politikusi életpálya ismertetője Puskás Bálint Zoltán volt szenátor, jelenlegi alkotmánybíró nemrég napvilágot látott könyve, melyet csütörtök este mutattak be – igen nagyszámú érdeklődő előtt – a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. Pályáját meghatározó barátok, kollégák, lelkészek beszéltek a kötetről és elsősorban alkotójáról, anekdotákkal, személyes emlékekkel, részletek felolvasásával színesítve a rendezvényt. Puskás Bálint …nem ilyen lovat akartam című könyvében reményének is hangot ad: „egyszer talán megtaláljuk azt a lovat, amelyről álmodtunk”. S ama bizonyos ló ez esetben szinonimája a román politikának, a kisebbségi politizálásnak, no meg az erdélyi magyarság helyzetének. „Időutazás ez a könyv, Puskás Bálint átfogó politikai, társadalmi, szociális és jogtudományi tevékenységének adathordozója. Időutazás a totalitárius parancsuralmi rendszer bukása és egy torzszülött, de biztató jeleket produkáló mutató ismeretlen labirintusában” – vezette fel a könyv bemutatóját Főcze Gyula. A kiadványt Bede Ferenc, a szerző egykori munkatársa, barátja ismertette, elmondta, hogy a huszonegy fejezetből hat az 1989-es fordulat időszakának krónikája, négy elsősorban a helyi, a többi az országos politizálásról szól. Puskás Bálintról az emberről, a katolikus egyház elkötelezett hívéről beszélt Csató Béla egykori és Szabó Lajos jelenlegi plébánosa, a közös emlékeket villantotta fel György Ervin. Puskás Bálint vallomással zárta a találkozót: sokat dilemmázott, hogy megírja vagy sem emlékeit, de végül úgy döntött, érdemes papírra vetnie tapasztalatait, mert talán mások okulásául szolgálhatnak. Tevékenységével nem elégedett, de mint mondotta: „megpróbáltam, és sikerült néha-néha jó lépéseket is tennem. Ha belépünk az erdőbe, talán valahol ott sétálgat ez a ló, és amíg nem eszik meg a medvék, farkasok, meg kellene találnunk. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy az a ló kerüljön elő az erdőből, és olyan legyen, amilyennek mindannyian megálmodtuk” – mondotta. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.A román posta és a magyar választásokA román postán is múlik, hogy érvényes szavazatot tudnak-e leadni a levélben szavazó erdélyi magyar állampolgárok az április 6-i magyarországi országgyűlési választásokon – derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője tartott tegnap Magyarország kolozsvári főkonzulátusán. Pálffy Ilona közölte: egyetlen külföldi posta sem vállalta, hogy soron kívül kezeli a magyarországi választási levélcsomagokat. A szavazóknak célszerű azonnal szavazniuk, mihelyt megkapták a levélcsomagot, hogy a szavazatuk biztosan megérkezzék a választási irodába. A választási iroda csak az után postázhatja a választási levélcsomagot, hogy véglegessé válik a szavazólap tartalma. Ez jó esetben március 10. körül megtörténhet – ha azonban jogorvoslati kérelmeket is el kell bírálni, csak 20–22 nappal a választás előtt küldhetik el a levélcsomagokat. Sem a levélcsomag, sem a levélszavazat nem lesz ajánlott levél, nincs tehát garancia arra, hogy időben megérkezik. A választási iroda vezetője szerint a kockázatot azzal lehet kiszűrni, hogy a regisztrációs ív kitöltésekor a külképviseletekre is lehet kérni a szavazólapot, a levélszavazatot pedig a külképviseleteken felállított postaládákba is be lehet majd dobni. Pálffy Ilona felhívta a figyelmet arra, hogy a szavazatot a levélcsomagban megküldött válaszborítékban kell visszaküldeni, és egy válaszboríték csak egyetlen szavazatot tartalmazhat. Kérdésre azt is elmondta, célszerű ugyanazokkal az adatokkal kitölteni a szavazathoz mellékelt nyilatkozatot, amelyekkel a szavazó a felvételét kérte a választói névjegyzékbe. Ha például valakit a lakcímkártyája alapján regisztráltak, ne az útlevele adataival próbáljon szavazni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Avram Iancu és az erdélyi román (ellen)forradalom 1848–49-benAvram Iancu jelkép az erdélyi románok számára. Horeával és Ioan Inocenţiu Micu-Klein görög katolikus püspökkel együtt Avram Iancu az erdélyi románok politikai jogaiért történő áldozathozatalt képviseli. A mócok között az 1848–49-es események alkalmával hőssé, a románok politikai jogaiért való harcának már életében jelképévé vált Avram Iancu emléke ma is erős érzéseket és szenvedélyeket kelt bármely erdélyi románban. Ám az érzelmeknek mégsem kellene elhomályosítaniuk a történelmi igazságot. Avram Iancu és az erdélyi 1848–49-es események kapcsán pedig a történészek nem átallottak mítoszokat építeni. Román forradalom vagy ellenforradalom Erdélyben? A meghatározások többsége szerint a forradalom a kormányzati rendszer népi megmozdulással, gyakran erőszakkal történő radikális megváltoztatása. A magyarok forradalmat hajtottak végre 1848–49-ben. Az abszolutista osztrák kormányzati rendszert demokratikus és liberális magyarral váltották fel. A változtatást erőszak segítségével hajtották végre ott, ahol az szükséges volt. A forradalmi hadsereg végig a forradalom védelméért harcolt. Mit tettek az erdélyi románok? A románok ellenálltak a magyar forradalomnak, mert a forradalmi kormány Erdély Magyarországgal való egyesüléséről döntött, és főleg azért, mert nem alkalmazott demokratikus politikát a kisebbségekkel szemben. Egy koherens politika hiánya az új Magyarországon belüli nemzeti kisebbségek elismerésére kiváltotta a románok reakcióját. Román szemszögből nézve a románok forradalmat hajtottak végre Erdélyben. A román politikai vezetők úgy vélték, hogy megmozdulásuk része az Európa legnagyobb részét magával ragadó forradalomnak. A vezetők politikai diskurzusa a radikális változás gondolatát ültette el a tömegekben, főleg a jobbágyoknak történő földosztási és a jobbágyság felszámolására vonatkozó tervek képviseletével. 1848 őszén, ahol az lehetséges volt, a románok a magyar forradalmi rezsimet románnal váltották fel. Nem engedték meg a magyaroknak, hogy magyar közigazgatást állítsanak fel az Erdélyi Szigethegységben, Erdély egyetlen régiójában, mely ellenállt a magyar katonai nyomásnak. A románok az önkormányzás elvei szerint szervezték meg magukat, felfegyverezték saját hadseregüket, vagyis részben az általános forradalmi eszköztárhoz folyamodtak. A történelmi elemzésben az eseményeket összességükben, globálisan kell nézni, nem szabad csak helyi szintre korlátozni. A helyi eseményeket szélesebb kontextusba kell beépíteni, melynek legalábbis magában kell foglalnia más eseményeket vagy történelmi folyamatokat, melyekkel kapcsolatban állt. Globális, átfogó szemszögből nézve a románok ellenforradalmat hajtottak végre, mert a régi osztrák abszolutista kormányzat eszközeivel fordultak a magyar forradalom ellen. Az osztrákok, kihasználva a románok és magyarok közötti ellenséges érzéseket, miután Erdélyben a magyarok javára elvesztették a hatalmat, manipulálták a románokat, és gerillahadseregként használták fel őket a magyarok ellen. Mivel csábították az osztrákok magukhoz a románokat? Azt ígérték nekik, amit a magyarok megtagadtak tőlük: a román nemzet politikai nemzetként való elismerését. Sőt, azzal a gondolattal kokettáltak, hogy a Habsburg Birodalmat amerikai vagy svájci mintára konföderációvá változtatják, amiben a románok által adminisztrált Erdély képezte volna egy osztrák korona alatti dák királyság magját. A románok a magyar forradalmi hadsereggel szemben az Erdélyi Szigethegységben tartottak ki Avram Iancu vezetésével. Avram Iancu módos román családból származott Avram Iancu uradalmi bíró, vagyis adókezelő fia volt, ami helyi szinten fontos tisztségnek számított akkoriban. A románok többségéét jóval meghaladó anyagi helyzete lehetővé tette számára, hogy Abrudbányára és Kolozsvárra járjon iskolába. Miután Kolozsváron elvégezte a jogot, írnok, vagyis a protonotáriusnak alárendelt tisztviselő lett a Marosvásárhelyi Királyi Táblabíróságon, mely magasabb rangú ítélkezési szint volt Erdélyben. Az írnok valójában gyakorlati időt töltött az igazságügyi rendszerben, amire az ügyvédi vizsga előkészítéséhez volt szükség. 24 évesen, 1848 tavaszán már le is tette az ügyvédi vizsgát. A magyar forradalom március 15-i kirobbanása még Marosvásárhelyen érte, valószínűleg éppen az ügyvédi vizsgája alatt. A Királyi Ítélőtáblán több román írnok is forradalmi kijelentéseket tett magyar, székely és szász kollégáikhoz hasonlóan. Avram Iancu március vége felé több más román írnokkal együtt az országot járta, és a Habsburg-hatóságok lehetséges forradalmi agitátorként tartották megfigyelés alatt. Iancu, legalábbis 1848 tavaszán, lázító beszédekkel nem vállal szerepet a románok gyűlésein. Bár más írnokkollégáihoz képest még inaktív megfigyelő, a hatóságok lehetséges veszélynek tartották, valószínűleg jogi képzettsége és a többi román vezetővel fenntartott kapcsolatai miatt. Egy biztos: a hatóságoknak nem tetszett Iancu jelenléte az erdélyi szigethegységi románok között. Némely tisztviselők kitartóan azt kérték, hogy Iancut valamilyen hivatalos feladat ürügyével hívják vissza a Marosvásárhelyi Királyi Ítélőtáblára. De már ügyvéd lett, és nem állt az ítélőtábla joghatósága alatt. Marius Diaconescu (Historia) (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Többnyelvű magyar őstörténet (5.)A kavarok „Török nyelven beszélnek ma Kis-Ázsia lakosai, az azerbajdzsánok és a türkmének, az üzbégek, a kazahok, a kirgizek, a jakutok, a tatárok, a csuvasok, valamint Közép-Ázsia és Irán számos kisebb népe”– írja Burchard Brentjes. A türk népek ősi területe az Altajtól keletre elterülő régió. Innen nyomulnak az 5. századtól kezdve nyugat felé. E népek egy része, amelyek szorosabb kapcsolatba kerülnek a magyarokkal: a bolgárok, a kazárok és a baskírok. A bolgárok egyik csoportja 679-ben az Al-Duna vidékén telepszik le, és elszlávosodik. A bolgárok másik csoportja a Volga vidékén szervez saját államot, amely a tatár-mongol hódításig, 1236-ig áll fenn. A kazárok birodalma az Alsó-Volga mentén 600 és 1083 között virágzik. A kavar (kabar) törzsek a magyar törzsszövetséghez 850 táján csatlakoznak, őket a magyarok egyetlen törzsbe szervezik. A csatlakozás időpontját Györffy György 860-ra teszi. Úgy gondolja, hogy 894-ben a kavarok vezére Liüntiká (Levente), Árpád fejedelem fia volt. A szakirodalom a kavar megnevezést lázadó, felkelő jelentésben használja, újabban az összegyűjt értelmű török szóból származtatják. A kavarokat Gyóni Mátyás török nyelvű népnek tartja. A források vallomása szerint nem alkotnak egységes etnikai közösséget. Györffy György, Fehér Géza, Éry Kinga azt állítja, hogy a magyarokhoz a kavarokkal együtt besenyő néptöredékek is csatlakoznak. Györffy alán néptöredékek jelenlétét is valószínűsíti, de vannak olyan kutatók, akik feltételezik, hogy a kavarok közt horezmiek is élnek. Embertanilag a kavarok vegyes származásúak. Az iráni nyelvű horezmiek, az iráni alánok mellett bolgár-török eszkilek is éltek – olvashatjuk Szabó István Mihály A magyar nép eredete című könyvében. Többen feltételezik, hogy a magyarok által egyesített három kavar törzs egyike, a székely már korábban csatlakozik a magyar törzsekhez. Bíborbanszületett Konstantin császár 950 táján bemutatja a 9. század derekán zajló véres polgárháborút, amely a Kazár Birodalomban dúl. Ekkor a kavarok három törzsét leverik, legyőzik. A császár szavaival „az uralom kerekedett fölül (…) némelyeket közülük levágatott, a többi elmenekült, elment és a turkokkal (magyarokkal) együtt él”. A magyarok, akik korábban a kazárok katonai segédnépét alkotják, miután függetlenné válnak, befogadják a hozzájuk csatlakozó székelyeket, majd a kavarokat, ugyancsak katonai segédnépi jogállásban, ami nem jelent elnyomást. A pusztai népek szokásrendszerében a csatlakozó népek a hadban elöl járnak, visszavonuláskor utóvédszerepet töltenek be. A magyarok a kavarokat „nem tagolták be a maguk törzsszövetségi rendjébe – a Hétmagyar nem vált »Tízmagyar«-rá” – írja Zsoldos Attila. A könnyebb kapcsolattartás céljából, a „sztyeppei szokást követve közös fejedelmet helyeztek föléjük”, ez volt a gyla, míg a kisebb létszámú székely nemzetségek vezetője a karkhas lett. Bíborbanszületett Konstantin császár leírása szerint minden törzsnek saját fejedelme van. A kavarok „összebarátkoztak” a magyarokkal – írja Konstantin császár –, és „megtanították a turkokat (magyarokat) a kozár nyelvre, és a mai napig azt a nyelvjárást használják, de amellett bírják a turkok (magyarok) másik nyelvét is”. Száz év alatt az egy törzsbe szervezett kavar nép kétnyelvű lesz, de beszéli a saját kazár nyelvet és a magyart is. Muszlimok, kálizok Anonymus gesztájában olvasható, hogy Taksony nagyfejedelem idején „sok vendég” özönlik az országba. Ezek „különféle nemzetekből” származnak. Közülük sokan Billa és Baks vezetésével érkeznek Terra Bular területéről, a Volgai Bolgárországból. Mivel a volgai bolgárok 922 táján muzulmán hitre térnek, ezért a latin nyelvű forrásokban az izmaelitákat muszlimoknak, vagyis muzulmánoknak, a régi magyar nyelven böszörményeknek nevezik. Az iszlám jelentése: Isten akaratával való megbékélés. A muszlimok Allah követői, Mohamed pedig a vallásalapítójuk, prófétájuk. A korabeli magyar nyelvben az iszlám helyett a mohamedán, a muszlim, a muzulmán vallás kifejezés vált ismertté. A volgai bolgár-törökök mellett Magyarországra még más ázsiai török csoportok is letelepednek. Egy ilyen közösség Üzbegisztánból, Hvárezmből a horezmiek. Ők a kálizok, akik már a 700-as évek elején felveszik az iszlámot. Emléküket Magyarországon a Kálóz, a Kálózd, a Kalász helynevek őrzik. Róluk és más magyarországi muzulmán közösségekről Abu-Hámid tájékoztat. Ő azt állítja, hogy Magyarországon „megszámlálhatatlanul sok” horezmi él. Izmaeliták nemcsak a honfoglaláskor sodródnak a Kárpát-medencébe, hanem a 10–12. század folyamán is. II. Géza királyunk az említett Abu-Hámidot azzal bízza meg, hogy számára gyakorlott muzulmán íjászokat toborozzon. Egy 1220 tájáról fennmaradt forrás arról tudósít, hogy a Szerémségben mintegy harminc muszlim település alakul ki. E katonailag kiválóan szervezett közösséget azonban az 1241-es tatárjárás elsodorja. (folytatjuk) Kádár Gyula Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Hazanéző prózaantológiaLegendás a sóvidékiek ragaszkodása szűkebb pátriájukhoz. Ezt Korond szellemi életének mindenesei is rendszeresen igyekeznek megerősíteni. A legfrissebb és igencsak beszédes példa rá A föld szerelme címmel közzétett Hazanéző prózaantológia. A Firtos Művelődési Egylet új kiadványa a Hazanéző Könyvek elindításának 20. évfordulóján a sorozat 25. kötete. A könyvsorozat szerkesztője, az antológia összeállítója Ambrus Lajos, aki mellékletünkben is mindegyre meg-megszólal, rövid beajánlójában hangsúlyozza: ezzel a kiadványukkal is hozzá szeretnének járulni ahhoz, hogy "újra igazi megtartó erővé válhasson számunkra az "»anyánk-arcú föld szerelme«". A megszólalókról köztudott, hogy kisebb-nagyobb életművüket is ez a szellem táplálja. A huszonötös szám a szerzők felkérésében is érvényesült, írás viszont ennél több van, harmincöt, ugyanis van aki egy, más több rövidprózával szerepel az antológiában. Sőt, még szómagyarázatot is szükségesnek vélt a szerkesztő. A háromszáz oldalas szép kiadványt forgatva, amelyet hangulatilag első borítólapján Páll Lajos Hazafelé című pasztellje, a hátsón pedig Józsa Judit kerámia Életfája határoz meg, hamar kiderül, hogy a könyv egyik szereplőjének, Kedei Zoltán festőművésznek a teljesítménye külön kiemelendő. Mindenik szerzőről készített egy arcképet. A lényegretörő, karakteres grafikák a beválogatott írások előtti oldalon meggyőzően tanúsítják a festő portrétista kvalitásait és jó emberismeretét. Ebben eddig se kételkedtek ismerői, de többnyire az önarcképei révén következtethettek erre. Nem csodálkoznánk, ha mind ritkább nyilvános jelentkezései után Kedei egyszer csak ilyen portrékkal lepné meg a művészetkedvelőket, akik e kötetnek köszönhetően arra is rájöhetnek, hogy emlékező, önelemző tollforgatóként is érdemes figyelnünk rá. (nm) Népújság (Marosvásárhely), (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
