Több román lap a csodálat hangján méltatta az eseményt: Fogarason megnyílt a kommunista rendszer romániai ellenállásának múzeuma. Anyagát zömében a túlélők vallomásai alkotják. A főszereplő Ion Gavrila-Ogoranu, aki a Fegyveres Ellenállás Alapítványának elnöki tisztségét is betölti. Legutóbb, március 27-én a Cotidianul mutatta be harcos múltját abból az alkalomból, hogy négy kötetben közzétette visszaemlékezéseit. Ogoranu 1923-ban született a Fogarasi-hegyekben. 1944-ben önkéntesnek jelentkezett, hogy „harcolhasson a horthysta csapatok ellen”. 1947-ben több társával a hegyekbe menekült, ahol „harcba kezdett a kommunista rendszer ellen”. Huszonegy évig majdani felesége, Ana Sabadus bújtatta, a Szekuritáté ezért nem tudta elfogni. Bővebb információval szolgált az Adevarul évekkel ezelőtt (1997. december 13.). A riporter megkérdezte Ogoranutól: igaz-e, hogy a fegyveres ellenállók döntő többsége az egykori Vasgárda soraiból került ki? A válasz: „Igaz. Harcunk egyezett az ő eszményeikkel. A Fratii de Cruce (a fasiszta mozgalom fegyveres szárnya) sok olyan partizánt küldött a hegyekbe, akik a barátság és önfeláldozás kultuszában nőttek fel.” Jurnalul National, 2004. május 10.: Dr. Gheorghe Cornea, volt partizán: „A kommunistaellenes fegyveres mozgalom az összes volt kommunista országok közül Romániában volt a legkiterjedtebb és itt tartott leghosszabb ideig.” National, 1998. szeptember 9.: Paul Goma, a Ceausescu-rendszer ellenállója, jelenleg Párizsban élő író a román nacionalizmus élharcosairól: „Nyugtalanító mindaz az ostobaság, amit szemrebbenés nélkül hangoztatnak: mi, románok voltunk a legvehemensebben kommunistaellenesek; mi, románok voltunk leghosszabb ideig ellenállók stb. Börtönéveim alatt kapcsolatba kerültem néhány ilyen harcossal, és mindannak alapján, amit elmondtak, tanúsítani tudom: a románok antikommunista harca is passzív mozgalom volt; a mi partizánjaink megelégedtek annyival, hogy bujkáljanak, hátha sikerül majd Nyugatra menekülniük. Mindazt, amit ezzel kapcsolatban írtam, igazolta Ion Gavrila-Ogoranu is.” Revital, 2004/14.: Dumitru Steanta, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének tagja idézi fel emlékeit. Egyetemi hallgatóként 1944 őszén Brassóban bekapcsolódott a Parasztpárt szervezte „anti-horthysta mozgalomba.” Zászlóalja Iuliu Maniu nevét viselte, céljául azt tűzte, hogy a front elvonulása után Észak-Erdélyben „visszaállítsa a rendet”. „A háromszéki Szárazajtán elfogtunk 13 magyart, akikről helybeliek jelentették, hogy román katonákat bántalmaztak. A háború törvényei szerint halálra ítéltük őket. A fővádlottat lefejeztük, a többit főbe lőttük. Csíkszentdomokoson hasonlóképpen jártunk el a magyarokkal, akik meg akarták tartani Erdélyt. Vezérünk egy vérbeli hős, Gavrila Olteanu volt. Mikor Maniu utasítást adott zászlóaljaink felszámolására, a hegyekbe vonultunk, hogy utolsó csepp vérünkig folytassuk a harcot. Nem akartuk hagyni a magyarokat, hogy csúfot űzzenek Erdélyből, de az oroszokat sem, hogy leigázzanak bennünket.” /Barabás István: Milyen ügy hősei? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./
2006. április 20.
Traian Basescu államelnök nem tartotta be arra vonatkozó ígéretét, hogy a szekusdossziékat vizsgáló bizottságnak átadják a kartotékokat is. Ehelyett azokat a mágneses lemezeket kapták meg, melyek az iratok számítógépes nyilvántartását tartalmazzák. A kartotékok nélkül az irattárak tanulmányozása csaknem lehetetlen, írta a Cotidianul című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./
2006. április 22.
Váratlan eltűnése óta április 21-én először nyilatkozott a sajtónak Dan Lazea, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) volt demokrata párti alelnöke. Leszögezte, hogy nem tűnt el. Bukarest és Temesvár között ingázik. Az átvilágító bizottságban történt botrányos szavazás után Lazea tiltakozásképpen benyújtotta lemondását, mivel nem Constantin Ticu Dumitrescu, hanem Corneliu Turianu lett a testület elnöke. Ezt követően a fiatalember váratlanul eltűnt, kollégái közül pedig néhányan azt állították: nyomás alatt szavazott. A Cotidianul című lap szerint az interjúkészítés során érezhető volt, hogy Lazeára még mindig nyomás nehezedik. „Elsősorban olyan személyek szükségesek a bizottságba, akik le akarják leplezni az egykori Szekuritátét. A Szociáldemokrata Párt, a Nagy-Románia Párt és az RMDSZ megtartották azokat az embereket, akik még Onisoru idejében kerültek a testületbe. Másfél év alatt egyszer sem fordult elő, hogy Csendessel egyet értsünk. Ő csak Vadimot mocskolta”– mondta a volt alelnök. Csendes László, az átvilágító bizottság tagja nem kívánja kommentálni Lazea kijelentéseit. Szerinte kollégája saját magát buktatta meg, és amit önmagáról el akart mondani, azt tetteivel kifejezte. Lazea nem is tagadta, de nem is erősítette meg azt, hogy bárki is nyomást gyakorolt volna rá. – Megfenyegették és megzsarolták, de ezt csakis a titkosszolgálatok tehették – véli Constantin Ticu Dumitrescu. /P. A. M.: Előkerült az átvilágító bizottság volt alelnöke. Csendes: Lazea saját magát buktatta meg. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2006. május 3.
A romániai sajtó rendkívüli izgalommal fogadta azt a hírt, mi szerint Markó Béla huszonötezer eurónak megfelelő előleget kapott meg nem nevezett könyvkiadótól műveinek exkluzív, öt évre szóló, kiadási jogáért. A Hét hetilap szerint a romániai magyar sajtó nem tette fel a következő kérdéseket: „sérti-e a szerző és a könyvkiadó üzleti érdekeit a hasonló kérdésfeltevés? (Sérti.) Hivatkozhat-e szerzői jogaira egy magas állami hivatalt ellátó közszereplő? (Problémás.) Hogyan viszonyuljunk egy miniszterelnök-helyettes gyermekvers kötetéhez? (Lazuljunk.) Miért tűnik ez az összeg elképesztően soknak? (Mert elképesztően szegények vagyunk.) Ehhez az összeghez képes miért van alultámogatva a magyar kultúra és könyvkiadás? (Ez a kérdés költői.)” Mire jó ez a téma? A Krónikának és a Cotidianulnak arra, hogy látszat-ügyekből is komoly port kavarjon. Az Új Magyar Szónak, és Staniknak arra, hogy megint, jó mélyen bizonyítsa. Ezen a „lojalitáson nagyot bukhat Markó. Kínos, buta és nagyon kompromittáló.” /P. B. [Parászka Boróka]: Markó-honor. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 3./
2006. május 3.
Traian Basescu elnök és Monica Macovei igazságügyi miniszter nem annyira a korrupció gyökereinek kiirtását szorgalmazza, hanem az úgynevezett nagy halak kifogásával szeretne dicsekedni. Ezzel a politikai ellenfeleket is le lehet járatni. A liberális Dinu Patriciu és a szociáldemokrata Adrian Nastase ellen heteken, hónapokon át folyt az ügyészségi és médiahajsza. Az ellenük felhozott vádakat nem sikerült bizonyítani, a közvélemény szemében mégis lejáratták őket. Az RMDSZ is sorra került. Főleg az Evenimentul Zileiben indult RMDSZ-ellenes médiakampány. A lapban előbb Frunda György „hazaárulása”, Verestóy Attila vagyonszerzése, majd az RMDSZ korrupcióellenes harcot „fékező” magatartása szolgáltatott témát a semmilyen terhelő adatot sem tartalmazó cikkek közlésére. Egy magyar és egy román nyelvű napilap május 2-án egyszerre hozta nyilvánosságra, hogy Markó Béla az elmúlt évben irodalmi műveinek szerzői jogdíjából 90 ezer új lejt keresett. Bár Markó világosan kifejti nekik, jövedelme abból származik, hogy egy magyarországi kiadónak öt évre eladta verseinek kiadási jogát, az RMDSZ-szel szembenálló magyar szervezetekhez, személyekhez közel álló két szerző, Gazda Árpád és Marius Cosmeanu cikke arról akarja meggyőzni az olvasót, hogy valami nincs rendben, hogy ez az összeg indokolatlanul magas. Szándékosan félrevezetik a közvéleményt, írta Stanik István. Markó Béla első könyve 1974-ben jelent meg, az azóta 23 szépirodalmi kötetet adott ki. Mérvadó irodalomkritikusok szerint jelentős költő. Életművének kiadási joga sokkal többet ér, mint a szóban forgó 6-7 millió forintnak megfelelő összeg. A két szerzőt a tények nem zavarják. „A két írás különben oly mértékben megegyezik, hogy az egyik akár fordítása lehetne a másiknak.” Lehetséges, hogy „megrendelésre készültek.” „A Krónika és a Cotidianul negatív elfogultsága közismert, ha az RMDSZ-ről van szó. Magyar-román összefogás.” Egyre több jel utal arra, hogy az EU által elvárt korrupcióellenes harc paravánja mögött „politikai leszámolás zajlik.” „Kinek használ az erős RMDSZ? A Magyar Polgári Szövetségnek és a Demokrata Pártnak bizonyára nem. Ha a célok ugyanazok, a magyar-román összefogás is könnyen létrejön.” /Stanik István: Gyanús média-összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
2006. június 14.
Az 1990-es júniusi bányászjárás 16. évfordulójára emlékeztek június 13-án Bukarestben. A résztvevők hatalmas karót hoztak magukkal, amelyre „felhúzták” a bányászjárásokért felelősnek tartott személyek nevét. Az első Ion Iliescu, őt Petre Roman volt miniszterelnök, Miron Cozma és Virgil Magureanu, a titkosszolgálat akkori vezetője követi. Viorel Ene, a Bányászjárások Áldozatai Szövetségének elnöke szerint a bűnlista sokkal hosszabb, mint ahogy az áldozatoké is: bár a hivatalos adatok szerint az 1990-es véres eseményeknek „csupán” 6 halottja volt és 560 sebesültje, értesüléseik szerint közel 160 áldozatot hantoltak el. A katonai ügyészek megállapították: az eseményekért elsősorban azokat a tiszteket terheli a felelősség, akik akkor a belügyminisztérium élén voltak, nevezetesen Mihai Chitac tábornokot, volt belügyminisztert, helyettesét, Gheorghe Andrita tábornokot, Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile ezredeseket. A Cotidianul című napilap szerint napok kérdése Ion Iliescu volt elnök vád alá helyezése. A konfliktus 1990. június 13-án robbant ki, amikor a rendfenntartók erőszakosan léptek fel az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal szemben. Komoly összecsapásokra került sor a hetek óta a kommunizmus visszaállítása ellen tüntető „golánok” és a rendőrök között, több rendőrautót, a rendőrség épületét felgyújtották. Az éj folyamán a katonaság helyreállította a rendet. Másnap két, bányászokkal tele vonat érkezett a Zsil-völgyéből, akiket Ion Iliescu a kormányépület erkélyéről arra biztatott, hogy „tisztogassanak” az Egyetem téren. Többen a bányászok közül behatoltak a műegyetemre, ahol bestiálisan elverték az útjukba akadó diákokat, a tantermeket, laboratóriumokat pedig tönkretették. A téren maradt „bajtársak” mindenkinek ellenőrizték a személyazonosságát, és akik „értelmiség-gyanúsak” voltak, azokat megverték. Közel kétszázra tehető azoknak a száma, akiket a bányászok „utasítására” letartóztattak. Este a bányászokat a bukaresti kiállító csarnokba hívták, ahol Ion Iliescu személyesen köszönte meg nekik a rendcsinálást. Az atrocitások másnap is folytatódtak. Éppen június 13-án, a véres események évfordulóján tárgyalta az ügyészség Miron Cozma bányászvezér feltételes szabadlábra helyezésének kérését. Ezt a bírók elutasították, így Cozma továbbra is börtönben marad. Cozma az 1991-es és az 1999-es bányászjárások miatt bűnhődik, az előbbiért 7 év és 11 hónapot kapott, amit már letöltött, az utóbbiért 10 évet. /Bukaresti megemlékezés a ’90-es bányászjárásra. Napok kérdése Iliescu vád alá helyezése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./
2006. július 25.
A Civic Media Egyesület felkérte az Országos Információs Közösséget, segítsen közre abban, hogy a Romániában jelenleg tevékenykedő titkosszolgálatok bocsássák el a jelenleg alkalmazásukban lévő egykori „szekus pribékeket”. Szerintük bizonyítékok vannak arra, hogy a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) jelenleg is dolgoznak olyan személyek, akik korábban a kommunista rendszer politikai rendőrségének tagjaként bűncselekményeket követtek el. A Civic Media elnöke, Victor Roncea július 24-én több olyan tisztet is megnevezett, akik korábban a Szekuritáté tagjai voltak, és jelenleg a SRI alkalmazásában állnak. „Így például Emilia Balaci százados, aki gyermekeket szervezett be besúgónak, a Szeben megyei SRI parancsnok-helyettese lett. Constantin Mataragiu főhadnagy, a temesvári egyetem szekusa, Carol Sebastian újságíró korábbi beszervezője a Temes megyei SRI élére került” – példálózott a Civic Media Egyesület vezetője. Előzőleg Carol Sebastian, a Cotidianul volt főszerkesztője feltárta: a Szekuritáténak zsarolás révén sikerült beszerveznie őt. Sebastian elmondta, másodéves egyetemista volt, amikor arra kényszerítették, hogy az egyik évfolyamtársáról jelentéseket készítsen. /Cseke Péter Tamás: „Pribékek” a titkosszolgálatoknál? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2006. július 26.
Sorin Mitu legújabb könyvét – Transilvania mea (Polirom Kiadó. Iasi) (A mi Erdélyünk) – fél évvel megjelenése után is vihar előtti csend övezi. 1999 őszén Sorin Mitu XII. osztályos történelemkönyvének bűnéül a román nacionalisták azt rótták fel, hogy lábbal tiporja a nemzeti érzelmeket. A valóságban kizárólag levéltári források alapján szertefoszlatta a román nacionalizmus rögeszméit. Végképp felháborította őket, hogy Sorin Mitu a nemzeti kisebbségeket nem jövevényeknek, hanem a románsággal egyenrangú sorstársaknak mutatta be. A lejárató kampányban maga Adrian Nastase, akkor az ellenzéki szocdemek első alelnöke készített vádiratnak beillő szintézist: a Cotidianul 1999. október 18-i számában háborgott a tankönyv ellen: „A tanulók öntudatát beoltja a magyar revizionizmus eszméivel, amelynek célja Erdély autonómiája és a Román Állam megcsonkítása. A fiatal nemzedék nem ismeri a magyar revizionizmus historiográfiai agresszióját, ezért a tankönyv téves eszméi könnyen befolyásolhatják.” Különösen veszélyesnek tartotta a roesleri tézist, miszerint a római uralom alatt és a népvándorlások során a dák nép kihalt, így az Ázsiából érkező honfoglaló magyarok a IX. században üres területre érkeztek, a románok csak azután vándoroltak be a Balkán-félszigetről. Adrian Nastase egyébként 1999. október 11-én Bukarestben, az európai geopolitikai nemzetközi szemináriumon kijelentette: Erdélyben rövidesen súlyos etnikai konfliktusok következnek be. Sorin Mitu történész, kolozsvári egyetemi tanár 1965-ben született. Mitu egyik őse 1628-ban Bethlen Gábor fejedelemtől nemesi oklevelet kapott, elismerésül a hadjáratokban szerzett érdemeiért, mintegy bizonyságául, hogy az erdélyi román családok sorsa egybefonódott a magyarságéval. Sorin Mitu megemlíti, hogy ilyen példák nyomán tudott mentes maradni a nacionalizmustól, de ebben döntő szerepet játszott házassága is Melindával, aki most pályatársa is: Mitu Melinda számos tanulmányt közölt a román-magyar művelődési kölcsönhatásokról. Sorin Mitunak meglepően sok műve jelent meg, például olyan alapvető munkák is, mint az Istoria modernizarii Romaniei (1800-1918); Geneza identitatii nationale la romanii ardeleni; Introducere in istoria Europei moderne stb. Mostani könyvében a szerző köszönetet mondott barátjának, Mihai Razvan Ungureanunak, a Polirom Kiadó Historia sorozata szintén történész szerkesztőjének (jelenleg külügyminiszter), valamint Silviu Lupescu igazgatónak azért, hogy könyve megjelenését lehetővé tették „nem Erdélyben, hanem Moldvában!” – tette hozzá a szerző, talán arra célozva, hogy ilyen könyv Kolozsváron, az ottani román környezetben nem láthatott volna napvilágot. Sorin Mitu már bevezetőjében rögzítette célját, eloszlatni az Erdéllyel kapcsolatos, eddigi rögeszmés ködösítéseket. Utalt Ion Lancranjanra, Stefan Pascura, Ilie Ceausescura, akiknek művei már címükkel is sugallják tartalmukat (Erdély, az ősi román föld), hogy szembeállítsa velük az új történész-nemzedék (Lucian Boia és társai) tárgyilagos szemléletét. Sorin Mitu szertefoszlatja a legismertebb közhelyeket, előítéleteket; ízelítőül csak néhány példa. Erdély története mintha 1918. december 1-jével kezdődne, a román történészek többsége vagy démonizálja mindazt, ami előtte volt, vagy egyszerűen nem vesz tudomást róla. Így történik többek között a kolozsvári egyetemmel. Sorin Mitu ezért külön fejezetet szentelt az egyetem történetének Az itteni felsőoktatás kezdetei 1581-ig nyúlnak vissza, mikor Kincses Kolozsváron (a szerző ezt így, magyarul írja) Báthory István jezsuita intézetet létesített. 1872-ben indult be Kolozsváron a magyar tudományegyetem, amely 1897-től Ferenc József nevét viselte. A román történetírás erről a korszakról nem akar tudomást venni – írta Sorin Mitu -, mintha Kolozsváron a felsőoktatás 1919-ben, a román egyetem megalapításával kezdődött volna. El kell mondani, hogy Kolozsváron létezett a Ferenc József Tudományegyetem, amelynek román utódja csak 1919-ben indult be, és 1927-ben kapta a Regele Ferdinand I nevet. Történetéhez hozzátartozik 1959 is, amikor a kommunista rendszer egyetlen tollvonással egyesítette a Babes és Bolyai egyetemeket, hogy engedményt tegyen a román nacionalizmusnak. Tudomásul kell venni azt is, hogy Románia mint országnév, csak 1833-tól létezik, míg Erdélyt első ízben 1190-ben említik források, írta. Ennek ellenére, némelyek fesztelenül emlegetik Románia első vonatját, első futballcsapatát, első villanyvilágítású városát, noha mindez Ausztria-Magyarország területén létezett. A Monarchia hatása nélkül Erdély ma a török és orosz befolyás nyomán úgy festene, mint Moldávia Köztársaság, azzal a különbséggel, hogy itt a román sovén-nacionalizmus nem az oroszok, hanem a magyarok ellen irányul. A regáti szellem és különösen a kommunista rendszer romboló hatása következtében a mai Erdély tökéletesen hasonult Románia többi részéhez. Sorin Mitu ebből az alapállásból vizsgálta az autonómia, illetve Erdély föderalizációjának „szép illúzióját”. Az előfutárok bemutatása után eljut a teoretikusok mai nemzedékéhez: Alexandru Cristelecan és Sabin Gherman után Molnár Gusztávhoz. A föderalizáció kérdésében Sorin Mitu nem ért egyet Molnár Gusztávval. Szerinte már az elképzelés kiindulópontja téves, miszerint Erdély különbözne Románia többi tartományától, mert ez csak 1918 előtt volt így, ma már Bukarest balkáni szelleme, a felületesség uralja Erdélyt is. A történetírással kapcsolatban Sorin Mitu a Köpeczi Béla nevével fémjelzett, Erdély története című háromkötetes monográfiát (1986) tartja legjobbnak. Ez a monumentális vállalkozás mutatja be legteljesebben és legkiegyensúlyozottabban Erdély román, magyar és szász közösségeinek múltját. /Barabás István: A mi Erdélyünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./
2006. augusztus 1.
A román állampolgárok amerikai vízumkötelezettségének feloldását Washington a romániai árvagyerekek örökbefogadására vonatkozó bukaresti tilalom megszüntetésétől teszi függővé – írta a Cotidianul. Az amerikai szenátus Basescu Washingtonba utazása napján, július 27-én fogadott el egy határozatot, amelynek célja, hogy Washington gyakoroljon nyomást az örökbefogadási tilalom feloldása érdekében. Románia egyelőre nem enged a zsarolásnak. /Vízummentességet gyermekekért cserébe? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./
2006. augusztus 3.
A Koalíció Egy Tiszta Parlamentért nevű civil szervezet szorgalmazza a Szekuritátéval együttműködő politikusok leleplezését. A szervezet egyik tagja, Alina Mungiu Pippidi, a Román Akadémiai Társaság elnöke kifejtette, hogy az említettek felderítése azért olyan sürgős, mert ezek a parlamenti képviselőknek álcázott szekuritátés tisztek hamarosan, a nemzetbiztonsági törvénycsomag parlamenti vitáján, kedvezőtlen irányba befolyásolhatják a titkosszolgálatok megreformálását. Pippidi szerint téves azt állítani, hogy a jelenlegi képviselők múltját már ellenőrizte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a legutóbbi parlamenti választások alkalmából. A listák ugyanis későn érkeztek el az intézményhez. Carol Sebastian népszerű újságíró vallomása valóságos leleplezési hullámot indított el. Sebastian elismerte, hogy fiatal korában engedett a Szekuritáté zsarolásának, és egyik barátjáról információkat szolgáltatott a politikai rendőrségnek. A Cotidianul és a Ziua című napilap egymást túllicitálva adja hírül nap mint nap: a konkurens lapnak éppen hányadik munkatársáról derült ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval. A Sorin Rosca Stanescu vezette Ziuánál eddig négyen vallották be, hogy aláírták a Szekuritátéval való együttműködésről szóló szerződést. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ elküldte az első iratcsomókat tartalmazó szállítmányt az átvilágító bizottságnak. /Borbély Tamás: A múlt átvilágítása a jelent is tisztázhatja. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2006. augusztus 8.
Augusztus 7-én az Evenimentul Zilei című napilap közölte, hogy a Szekuritátéval kapcsolatban állók iratán többek között RMDSZ-es politikusok neve szerepel. Az újság kiemelte Markó Béla kijelentését, miszerint adott nyilatkozatokat a Szekuritáténak, azonban a cikk nem közölte a nyilatkozattétel körülményeit. Az oldalon helyet kapott az átvilágítás egyfajta kronológiája is, amelyben az átvilágító bizottság /CNSAS/ által leleplezett „legfontosabb név” a Bárányi Ferencé. A szerző elhallgatja, hogy a politikából visszavonulni kényszerült egykori RMDSZ-es egészségügyi miniszterről később bebizonyosodott, hogy nem végzett politikai rendőri tevékenységet. A lap Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártja /PIN/ elnökének nyilatkozatát idézte: több mint száz politikusról derítik ki – köztük „az RMDSZ vezetőinek többségéről” -, hogy együttműködtek az egykori kommunista titkosszolgálattal. Tavaly, 2005. augusztus 30-án a Cotidianul című lap vádolta együttműködéssel Markó Bélát, az RMDSZ elnökét. Ez a cikk feltételezéseket közölt sokat sejtető címmel és alcímekkel. Markó nem tagadta, adott nyilatkozatot a Szekuritáténak: Lábujjhegyre állt ország című interjúkötetben írt erről. Eszerint a Szekuritáté egy sepsiszentgyörgyi incidenssel, a robbantással kapcsolatban íratott vele nyilatkozatot. Az RMDSZ-es politikusok feltételezett szekusmúltja Traian Basescu államfő egykori tanácsosának, a korrupciós gyanú miatt lemondott Elena Udreának köszönhetően merült fel ismét. Udrea az Antena 3 televízió július 27-i beszélgető műsorában kijelentette: összefüggés lehet a politikusok dossziéinak tervezett nyilvánosságra hozatala és aközött, hogy a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság elutasította a titkosszolgálat igazgatójának lemondását, amelyet korábban az államfő elfogadott. Udera szerint a kapcsolat Verestóy Attila, a bizottság alelnöke lehet, illetve „párttársainak hosszú sora, akiknek gondjuk akadhat a titkosítás megszüntetése nyomán”. Tudor, a Nagy-Románia Párt vezetője büszke arra, hogy pártjának sikerült maga köré gyűjtenie számos egykori titkosrendőrt, és az alakulat szavazóit minden jel szerint ez nem zavarja. /Szőcs Levente: Átvilágítósdi magyarokkal a főszerepben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./
2006. augusztus 9.
Egy kétszobás házba szól a személyazonosságija hatszáz embernek egy térképén nem létező erdélyi faluban, írta a bukaresti Cotidianul. A Brassó megyéhez tartozó Szászmagyarós községben van olyan ház is, amelyet 600 ember személyazonossági igazolványában jelöltek meg lakhelyként. Ez a település a Korlát patak által elválasztva, közvetlenül Kovászna megye szomszédságában található. A zömükben roma nemzetiségűeket számláló helyi közösség tagjai évekkel ezelőtt Szászmagyaróson kezdtek el törvénytelenül építkezni, de a patakon túl, vagyis Kovászna megyében is folytatták. A házak többsége így most már a székelyföldi megyében található. A hatszáz ember háza a székelyföldi településtől jól elkülönül. Ezért a helyiek külön faluként emlegetik, de hivatalos neve nincs. A Brassó megyei lakosság-nyilvántartási hivatal vezetője szerint a rendszerváltás óta az ország minden sarkából érkeztek ide folyamatosan hajléktalanok. /Kétszobás ház hatszáz lakója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./
2006. november 18.
Az autonómia kérdését helyezte tudósításának középpontjába a legtöbb román napilap, beszámolva a budapesti román–magyar együttes kormányülésről. A Cotidianul szerint Székelyföld területi autonómiájának témája megelőzte a gazdasági kérdéseket a román-magyar közös kormányülésen. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a találkozón elutasította az etnikai alapú területi autonómiát, míg Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke éppen ellenkezőleg, hitet tett az önrendelkezés elve mellett. A Curentul is azt emelte ki tudósításában, hogy Tariceanu nemet mondott Budapesten a területi autonómiára. A romániai napilapok közül a Gandul hangsúlyozta ki a legélesebben az általa negatívnak tartott elemeket az RMDSZ-szel kapcsolatban. Az Adevarul tudósításának címében ugyancsak jelzi, hogy Tariceanu Budapesten kizárta az etnikai alapú autonómia lehetőségét. /Tariceanu elutasította Budapesten a területi autonómiát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2006. december 2.
Dühös lett Ion Iliescu, amikor a katonai ügyészségen átadták ügyvédjének azokat az iratokat, melyek a volt államfő felelősségét bizonyítják az 1990-es bányászjárásban. Dan Voinea katonai főügyész bejelentette, véget ért a vizsgálati szakasz, kezdődhet a vádemelés. Ion Iliescu dührohammal válaszolt a történtekre, eszementeknek, erkölcsteleneknek nevezte ellenfeleit, tudósított a Cotidianul című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./
2006. december 4.
Közös román–magyar történelemkönyv kiadását tervezi a román és a magyar kormány. A modellt a francia–német közös történelemkönyvről vennék. A bukaresti Adevarul lap szerint Románia és Magyarország újraírja Erdély történelmét, hogy a diákok mindkét szemszögből megismerjék a múltat. A Cotidianul című lap neves román és magyar történészeket szólaltatott meg az ügyben, akiknek véleményét úgy foglalta össze: a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, akárcsak a tökéletlen kommunikáció egyaránt megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének igazgatója elmondta, Trianon fájdalmas és tragikus eseményként maradt meg minden magyar ember tudatában. Ezt az érzést egy közös tankönyvvel megszüntetni nem lehet. Csucsuja István, a BBTE Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese emlékeztetett az Európa Tanács által megfogalmazott ajánlásokra, miszerint a történelemírás és -oktatás elsődleges feladata az egymás iránti tolerancia terjesztése. Pál Judit, a BBTE professzora szerint még nem érett meg az idő egy ilyen tankönyv elkészítésére. Példaként említette a Sorin Mitu történész nevéhez fűződő néhány évvel ezelőtti történelemkönyv körüli botrányt, a vitatott kiadvány a megszokotthoz képest csak kissé mutatta be más fényben Románia történelmét. Egész sor olyan kérdés létezik, például a dákó–római kontinuitás elmélete, Pál Judit nem látja, hogyan ezekben hogyan juthatnának közös nevezőre. A megkérdezett román történészek pozitívan fogadták a közös román–magyar történelemkönyv elkészítésének a gondolatát. /Papp Annamária: Román–magyar történelemkönyv kiadását tervezik. Komoly előkészítést igényel egy ilyen könyv összeállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
2007. január 5.
A román kormány intézkedéseket kíván hozni a bevándorlás előmozdítására, hogy ellensúlyozza a lakosság lélekszámának folyamatos apadását és a számos iparágban – főként textiliparban és építőiparban – jelentkező munkaerőhiányt, írta a Cotidianul című bukaresti napilap. Bukarest elsősorban a szomszédos országokban – így Moldovában és Ukrajnában – élő román kisebbség tagjait kívánja áttelepülésre ösztönözni. A Belügyminisztérium előrejelzése értelmében a lakosság lélekszáma 2050-ig akár 16 millióra is apadhat, ennek a fele pedig nyugdíjas korú lenne. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./
2007. február 14.
„A területi autonómiáról szóló referendum törvénytelen. Amikor azok, akik ma valamit tesztelnek – nem teljesen értjük, hogy mit: a román állam türelmét? Románia alkotmányát? – megpróbálnak majd érvényt szerezni annak, amit ez az úgynevezett teszt vagy törvénytelen referendum eredményez, akkor a román állam habozás nélkül alkalmazni fogja az alkotmány és a törvények előírásait” – ezeket a szavakat használta az államelnöki hivatal honlapjának tanúsága szerint Traian Basescu államfő a Sólyom László magyar köztársasági elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján. Ehhez képest az egyik hírtelevízió esti hírműsorába betelefonáló Basescu a következőképpen „pontosította” korábbi kirohanását: „ezek az akciók nem tekinthetők referendumnak, ugyanis tekintetbe kell venni a szervezők nyilatkozatait, akik azt mondják, ők csak tesztelik a lakosság akaratát”. Az államfő azt is hozzátette: amennyiben a bíróság úgy dönt, hogy az ilyen típusú akciók nem törvénytelenek, ő ezt el tudja fogadni. A Cotidianul című lap azt írta, hogy Sólyom László „rosszkor” érkezett a Cotroceni-palotába. A Jurnalul National szerint Sólyomnak sikerült felingerelnie Basescut, amikor kijelentette: a romániai magyar társadalom tagjai Románia állampolgárai, kulturális értelemben pedig a magyar nemzet részei. A Gardianul szerint a magyar államfő „olajat öntött a tűzre” azzal a kijelentésével, hogy a területi autonómia lehetséges. A magyarországi elemzők azt emelték ki, hogy Basescu kifakadása elhidegülést eredményezhet a román-magyar kapcsolatokban. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ tájékoztatási alelnöke üdvözölte azt, hogy a Traian Basescu pontosította a Sólyom-találkozón tett kijelentéseit. „Gondolom az elnök is belátta: a demokráciában a véleménynyilvánítást semmilyen formában nem korlátozhatják” – mondta Ferencz Csaba. Tájékoztatása szerint a politikusok kirohanásai ellenére az SZNT-t eddig semmilyen fenyegetés nem érte a román hatóságok részéről. Nagy Zsolt távközlési miniszter, az RMDSZ európai parlamenti jelöltje ugyanabban a hírtelevízióban többször is hangsúlyozta: az SZNT akcióját nem lehet törvénytelennek és alkotmányellenesnek nevezni. Felhívta a figyelmet, hogy közeledik a kampány, és újra előkerülnek a magyarellenes megnyilvánulások. Megerősítette a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) belső népszavazása ellen a Demokrata Párt háromszéki szervezetétől származó feljelentést Laurentiu Todoran Kovászna megyei rendőrfőkapitány. Teodor Tripon megyei főügyész közölte, hatásköri meggondolásokból a feljelentést továbbította a Szervezett Bűnözés és Terrorista Bűncselekményeket Vizsgáló Főigazgatósághoz /Cseke Péter Tamás, Salamon Márton László: Referendum vagy közvélemény-kutatás, alkotmányos vagy alkotmányellenes? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./
2007. március 6.
A román lapok viszonylag semlegesen számoltak be az RMDSZ aradi kongresszusáról. A Gandul azt emelte ki, hogy az RMDSZ elnöke Erdélyt Kelet-Európa Svájcává változtatná, a Gardianul ennek kapcsán „autonomista álomról” írt. A Cotidianul szerint az RMDSZ autonomista üzenetét „szervezési húzással” erősítette meg: létrehozta a Kulturális Autonómiatanácsot. A Curierul National szerint Tőkésnek még vannak hívei az RMDSZ-ben, és Markó számára aggasztó eseménynek nevezi azt, hogy Ráduly Róbert támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómia-referendumot. Az RMDSZ megszegett ígéretei miatt fizet – vélte az Evenimentul Zilei, amely szerint azok a pártok, amelyek hosszabb időn át nem változtatnak felső vezetésükön, óhatatlanul megkopnak. A magyarországi lapok közül a Magyar Hírlap „szinte tökéletesre hangszerelt” kongresszusról írt. A Népszava a nap emberének nevezte Markó Bélát, aki nincs könnyű helyzetben, hiszen az RMDSZ megosztásával romániai pártok és magyarországi erők egyformán megpróbálkoztak. /Kongresszusi echo: gúnytól a dicséretig. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2007. március 14.
A Szabadság magyar fordításban közölte a Cotidianul című bukaresti román lapban megjelent, Székelyföld autonómiájával foglalkozó cikket. A Székely Nemzeti Tanács népszavazást rendezett az autonómiáról. „A referendum célja tudatosítani a székelységben az autonómia szükségességét” – mondta Ferenc Csaba, a SZNT alelnöke. A két román cikkíró szerint az autonómiát az egyszerű emberek körében nem övezi feltétlen egyetértés. A szerzők azt elismerik, hogy a kormányzat 1989 után késleltette a régiók fejlesztésének elvén alapuló decentralizációt. Az RMDSZ szerint az autonómia feltételezi a régiók korszerűsítésének elsőbbségét, így a Székelyföldét is. Az SZNT etnikai kritériumokra támaszkodó autonómiát akar, ezért hívta a székelyeket az urnákhoz. Kolumbán Gábor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem politológus tanárának véleménye szerint, az SZNT által javasolt modell túlhaladott. Gagyi József, a Sapientia antropológusa szkeptikus az autonómia előnyeit illetően. A Román Akadémiai Társaság tanulmánya szerint a székelységben az egy főre eső saját jövedelem az országos értékek alatt maradt, ez a régió az újraelosztás során többet kap a központtól, mint amennyit fizet. „Nem tudjuk, hogyan működne egy autonómia a Székelyföldön, mert még nem létezett ilyen”, mondta Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke. Kolumbán Gábor adjunktus szerint Székelyföldet regionális fejlődési struktúra keretein belül kell felépíteni, de nem etnikai kritériumok alapján. Fodor Imre felhívta a figyelmet arra, hogy Marosvásárhelyen 13 általános iskola működik. Az egyiknek Friedrich Schiller a neve, a másiknak Európa, a többi román személyiségek nevét viseli, annak ellenére, hogy a város lakosságának fele magyar. Másik példa: 1996–2000 között Maros megye Közigazgatási Bizottságának 27 tagja volt, közülük csak ő volt magyar. A többi 26 román volt. /Marius Cosmeanu, Remus Radu: A székelyek autonómiája: a harc a szív és a pénztárca között folyik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13., folyt. 14./
2007. március 16.
A Cotidianul című bukaresti lap szerint kolozsvári beszédében Sólyom az autonómia mellett érvelt; demokratikus párbeszédet szorgalmazott a népek között, hogy a többségi lakosság autonómiával kapcsolatos előítélete megszűnjön. Álláspontja azonban „kevésbé volt árnyalt”, mint az egy hónappal korábban. A Jurnalul National című lap azt emelte ki rövidhírének címében, hogy miközben Sólyom Romániába látogatott, „Budapesten szidják”. A tényszerűen beszámoló Evenimentul Zilei-jel ellentétben a Gardianul azt írta: „Sólyom hiába jött Erdélybe Tőkés érdekében”. A cikk szerint a magyar államfő erdélyi körútjának az volt a fő célja, hogy támogassa Tőkés László református püspököt, független EP-jelöltet. /Román sajtóvisszhang a Sólyom-látogatásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./
2007. április 25.
Nicoale Vacaroiu, a szenátus elnöke, aki ideiglenesen ellátja az államfői teendőket, megnevezte több közeli munkatársát, írta a Cotidianul című lap. Úgy tűnik, hogy a Basescu felfüggesztésére irányuló referendumig hátra levő hónapban egykori kommunista vezetők állnak az ország élén, ugyanis Vacaroiu tanácsosai 1989 előtt is fontos vezetői tisztségeket töltöttek be. Az elnöki kancelláriát vezető Alexandru Stanescu 1983–1989 között miniszterhelyettes volt az iparügyi tárcánál. Ezt követően államtitkár lett, majd a Vacaroiu-kormányban miniszter. A külügyi kérdésekkel foglalkozó Ghiorghi Prisacaru szenátor Románia utolsó kommunista kormányfője volt. /Kísért a múlt a Cotroceni-ben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2007. április 25.
Constantin Balaceanu-Stolnici liberális vezető együttműködött a Szekuritátéval, tájékoztatott a Cotidianul című bukaresti napilap. Constantin Balaceanu-Stolnici beismerte, hogy „Laurentiu” név alatt írt jelentéseket. Constantin Balaceanu-Stolnici neurológus, egyetemi tanár a Nemzeti Liberális Párt (PNL) aktív tagja. /Laurentiu” név alatt jelentett a Szekuritáténak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ Az idegspecialista a bukaresti gerontológiai intézethez került osztályvezetőként. A páciensek nagyrészt külföldiek voltak, emiatt az intézetnek szinte szerves részét képezték a Szekuritáté emberei, akik az orvosoktól szereztek információkat. Balaceanu-Stolnici a PNL negyedik „nagy öregje”, akiről kiderült, hogy jelentett a Szekuritáténak. Alexandru Paleologu volt az egyetlen, aki ezt elismerte. Dan Amedeo Lazarescu, Calin-Popescu Tariceanu PNL-elnök mostohaapja volt, akinek szekusmúltjára 2002-ben bekövetkezett halála után derült fény. Mircea Ionescu Quintusról még PNL-elnökként derült ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval. /Fall Sándor: Balaceanu-Stolnici jelentett a szekunak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./
2007. május 15.
A nyolcvanegy éves korában elhunyt Octavian Paler múltjáról írt a lap munkatársa. Már Gheorghiu-Dej kommunista pártvezető nagyra tartotta Palert, 1956-ban, a svájci román nagykövetség ellen elkövetett merénylet tetteseinek perére őt küldte ki Bernbe, hogy riportokban leplezze le az angol-amerikai imperializmus bérenceit. Később, a Ceausescu-korszakban egy ideig Paler volt a Scanteia római tudósítója. Később Palert Olaszországból kiutasították, mert együttműködött a Szekuritátéval. Hazatérte után rendre a Rádió-Televízió, majd az Újságíró Szövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja, nagy-nemzetgyűlési képviselő, a Romania Libera, végül a Romania Literara főszerkesztője lett. Ez utóbbi tisztségben érte meg az 1989. decemberi fordulatot, amikor a szerkesztőség egyhangú szavazattal menesztette. Ettől kezdve, haláláig, közíróként működött. Ilyen minőségében szerette függetlennek hirdetni magát, de a 2003-ban Ion Iliescu elnöktől kapott lovagi cím sokat mondott nézeteiről. Octavian Paler például Megbékélés, de kivel? című vezércikkében /Cotidianul 2004. ápr. 27,/ ellenségesen fogadta, hogy két nappal előbb Aradon visszaállították a Szabadság-emlékművet, így írt: „a 40 ezer románt – többségében gyermekeket, asszonyokat, öregeket – lemészároló, 300 román falut megsemmisítő 13 magyar tábornoknak emlékműve legyen román földön, és történik ez a román kormány, Arad városi tanácsának engedélyével!” „A 13 bűnöző tábornok népirtást végzett Erdély románsága körében, mégis emlékművet kapott Aradon. El tudja képzelni valaki, hogy Eichmannak szobra legyen izraeli parkban? És akkor Markó Béla hogyan merészeli nacionalistáknak bélyegezni azokat a románokat, akik nem értenek egyet holmi gyilkosok magasztalásával?!” /Barabás István: A másik Paler. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
2007. május 25.
Elképedek, amikor látom, mennyire megváltoztak az RMDSZ-politika vezéralakjai. A román cikkíró a Cotidianul bukaresti lapban emlékezett: mint marosvásárhelyi, tud egyet s mást róluk, a régi rendszerből, amikor még gyalázták a rendszert, verseket írtak. Azóta leromlott az RMDSZ-elit politikai viselkedése, megtollasodott politikusok csoportjává vált, lepaktáltak a Nagy-Románia Párttal (PRM). Pályájukra visszapillantva: ellenzékiek, a demokraták, majd a posztkommunisták, ma pedig a PRM szövetségesei. Fölösleges minden érv vagy indoklás. Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György vagy Borbély László feltűnése Iliescu, Geoana, Vacaroiu, Vadim vagy Voiculescu mellett ma már megszokott kép. Annyira megszokott, hogy undorral töltötte el a magyar választópolgárokat is. Miután 2004-ben arra kényszerítették őket, hogy úgymond a közösség érdekében a Szociáldemokrata Pártra szavazzanak, most azt kérték, támogassák az 1989 utáni Románia legidiótább politikai akcióját, a Traian Basescu menesztését. A magyar választók nem szavaztak rájuk. „Markó úr, vajon még mindig maradni kell? – kérdezte a cikkíró. /Marius Cosmeanu: Zihál az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./ Megjelent a Cotidianul május 21-i számában.
2007. június 16.
„Románia belügyeibe való beavatkozás”-nak, „szokatlan diplomáciai eljárásnak” minősítette a június 15-i román sajtó az RMDSZ politikusai ellen indított büntetőjogi eljárásokkal kapcsolatos magyar álláspontot. Az Evenimentul Zilei azt emelte ki, hogy Magyarország „meghúzta a fülét” a román igazságszolgáltatásnak. A Cotidianul címében azt emelte ki, hogy „Magyarország számon kéri a Nagy Zsolt és Markó Béla elleni ügyészségi vizsgálatot”. Petre Roman volt román külügyminiszter szerint sokkal jobb lett volna, ha Magyarország „békés úton” közli aggodalmát, például a két ország külügyminisztere vagy miniszterelnöke közötti telefonbeszélgetés révén, Adrian Severin, a PSD európai parlamenti képviselője kijelentette: nem számított ilyen megnyilvánulásra a modernnek és európainak tartott budapesti kormány részéről. A Romania Libera szerint „az RMDSZ ügyészség által vizsgált vezetői Budapesten is ügyvédekkel rendelkeznek”, hiszen „Magyarország védelmükre sietett”. Cristian Diaconescu a PSD jogászpolitikusa úgy nyilatkozott az újságnak, hogy a Magyarország szokatlan lépése „meghaladja a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok keretét”. A Ziua szerint Magyarország „nekitámadt” Romániának az RMDSZ miatt. /Budapest beavatkozott Románia belügyeibe. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2007. június 21.
Furcsa cikkek sorozata jelenik meg a bukaresti román sajtóban. Traian Ungureanu írta a minap a Cotidianulban, hogy „friss projektre van szükség”, amelynek kezese Traian Basescu legyen. Vladimir Tismaneanu pedig úgy fogalmazott, az új politikai erő „a harmadik köztársaság szövetsége” kellene hogy legyen. A Traian Basescut tömjénező, Gabriel Liiceanu köré csoportosult bukaresti értelmiségiek támogatják az új politikai mozgalom létrehozását. A Basescu testére szabott új alkotmányt Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezetésével dolgozná ki a szóban forgó értelmiségiek csoportja. Liiceanu kijelentette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy ez esetleg diktatúrához vezetne, mert ez a mai Európában már elképzelhetetlen. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy führer. Orbán Viktor polgári körös populista politikai tervéből merítenek ezek? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Jön a populista köztársaság? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/
2007. július 5.
Csegzi Sándor marad a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet polgármesterjelöltje, mert a választmány megalapozatlannak tekintette a két héttel ezelőtti jelöltállítás eredményét megtagadó óvásokat, jelezte Pokorny László, a választmány elnöke. „Meglátjuk” – nyilatkozta az óvásokat követően a bukaresti Cotidianul napilapnak Borbély László arra a kérdésre válaszolva, hogy egy esetleges újraszavazáson újból megpályázná-e a jelölést. A jelenleg külföldön tartózkodó Csegzi Sándort meglepték az óvások. /Bögözi Attila: Estek az óvások, Csegzi a jelölt. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2007. július 10.
A neves Academia Catavencu élclap szerkesztői a július elején indított internetes oldalukon magyar nyelvű cikkeket is megjelentetnek. Egyelőre a román laptestben megjelent rövid írások szó szerinti fordítása olvasható a www.academiacatavencu.ro oldalon. A román sajtó nem először próbálkozik nyitni a magyar olvasók felé. Szintén a Realitatea-Catavencu médiacsoporthoz tartozó Cotidianul című napilap korábban már közölt honlapján magyar nyelvű cikket. Akkor az autonómiáról készített terjedelmes helyszíni riportot tették közzé magyarul. /Catavencu magyarul is. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2007. július 27.
A Cotidianul című napilap két oldalas interjút közölt Tőkés László református püspökről, továbbá Marius Cosmeanu, a lap szerkesztője véleménycikket is írt az egyházfőről. A lap emlékeztetett arra, hogy legalább öt éve nem kért interjút a román sajtó a püspöktől, aki időközben a romániai magyarság „fekete bárányává” vált. A magyarok irányába több gesztussal is előrukkoló lap megpróbált kitörni a román sajtó hagyományos beszédmódjából és értékítéletéből. A lap megállapította, hogy az elmúlt években a román közéletben nem kívánatos személlyé vált Tőkés László, akit „nacionalista” nézetei miatt folyamatosan marginalizálnak. A püspök kizárólag a Szekuritáté művének tüntette fel azt, hogy már évek óta ördögi színben mutatják be személyét. Marius Cosmeanu elismerte, hogy Tőkés nem paktált le semmilyen rendszerrel. Félő, hogy a Cotidianul kísérlete csak egyedi próbálkozás marad, amelyet a romániai magyarság közösségi erejét megtörni akaró román politikai erők felhasználnak majd céljuk elérése érdekében. /Borbély Tamás: Újszerű megközelítés. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2007. augusztus 2.
A politikának is nagy szava lesz az új bukaresti ortodox pátriárka megválasztásában – írta a román sajtó arra hivatkozva, hogy az új egyházfő személyét kijelölő egyházi testület majdnem felét politikai és üzleti kapcsolatokkal rendelkező világiak alkotják. A Ziua napilap adatai szerint az új pátriárkát megválasztó egyházi testület tagjainak több mint 45 százaléka nem egyházi személy, s ezeknek legalább 70 százaléka politikailag elkötelezett. A listán olyan kétes hírű személyek is szerepelnek, mint a nagyváradi egyetem rektora, aki korábban a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagjaként képviselői mandátumot is szerzett. Ellene az ügyészek jelenleg egy korrupciós ügyben vizsgálódnak. Azért tapasztalható fokozott érdeklődés a politikai erők részéről a pátriárkaválasztás iránt, mert az egyház a rendszerváltás óta mindig jelentős mértékben befolyásolta az általános parlamenti választásokat. A Cotidianul napilap szerint az ökumenizmust felkaroló Daniel moldvai metropolita a legesélyesebb. /A politikának is beleszólása lesz a pátriárka megválasztásába. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
