Továbbra sem tudni, hogy melyik volt az a román "illetékes szerv", amelynek állítólagos kérésére nem engedték beutazni Romániába Bayer Zsolt újságírót – derül ki a Cotidianul márc. 4-i írásából. A Cotidianul idézte Cosmin Dobran külügyi szóvivőt is, aki azt mondta: semmiféle hivatalos levelezés nem zajlott a Bayer-ügyben Bukarest és Budapest között. A lap idézte Tóth Tamás magyar külügyi szóvivőt, aki szerint a budapesti hatóságok a Bayer nyilatkozatában szereplő információk alapján lépnek az ügyben, a bukaresti magyar konzuli szolgálat ezek ismeretében – ha szükség lesz rá – összegyűjti az üggyel kapcsolatos pótlólagos információkat. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a lapnak adott nyilatkozatában elítélte azt a módot, ahogy egy újságírót feltartóztattak a határon. A román belügyminisztérium tájékoztatása szerint a Magyar Nemzet főmunkatársát azért utasították ki országból, mert uszított, támogatta az autonómiatörekvéseket, és kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét. A Magyar Nemzet szerint Kovács László külügyminiszter felbujtásnak nevezte Bayer Zsolt tevékenységét. – Megkérem önöket, hogy a következőket ne tekintsék sajtónyilvános mondatoknak. Nem szeretném holnap az újságban olvasni a szavaimat – ezzel a kéréssel fordult hallgatóságához Kovács László egy budapesti fórumon. Mint az a lap írta, Kovács László egy kérdésre válaszolva kifejtette: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot nem az autonómia elérésére, hanem "az RMDSZ-szel szembeni ellenerőként hozták létre". Kovács László leszögezte, hogy aki erőszakos autonómiára buzdít, az a tűzzel játszik. Ezzel a hangzatos, radikális politikával nem lehet valódi eredményeket elérni – tette hozzá. Tőkés Lászlóval kapcsolatban leszögezte, hogy a "mindent vagy semmit torz logikája" alapján tevékenykedik. Hozzátette, hogy a magyar kormány támogatja az autonómiát, de nem az erőszakos megvalósítását. A magyar külügyminiszter szót ejtett Bayer Zsolt esetéről is. Mint mondta, a radikális publicista munkássága felbujtás, és mint a magyar kormány tagja, ő sem örülne, ha valaki a magyarországi cigányok ellen bujtogatna. /A Bayer-ügy fehér foltjairól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./ Az idézett cikk: Kovács László szerint Bayer Zsolt felbujtó. = Magyar Nemzet, márc. 4.
2004. április 3.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottsághoz benyújtott kérelmeknek mindössze 5 százaléka esetében született döntés – derült ki az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által elkészített egyik jelentésből, amelyet a bukaresti Cotidianul című lap ápr. 2-i száma ismertetett. A romániai egyházak összesen 7568 kérelmet nyújtottak be a testülethez, ebből a bizottság mindössze 346 dosszié esetében hozott döntést. Markó Attila, az RMDSZ-t képviselő bizottsági tag elmondta: az elvégzett munka aránya semmiképpen sem olyan rossz, mint amilyennek látszik, hiszen a több mint hétezer dosszié közül legalább ötezer nem a törvény által szabályozott esetekre vonatkozik. Így csak körülbelül 2300 kérelem elbírálása marad hátra. Az RMDSZ reménykedik, hogy bővíteni fogják az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvényt oly módon, hogy a már lebontott épületek telkeit is visszakaphassák a felekezetek. – Ez a kérés jogos az egyházak részéről, hiszen a magánszemélyek esetében ezt a törvény lehetővé teszi. A mintegy ötezer, a törvény tárgyát nem képező dosszié főként a görög katolikus és a zsidó egyház részéről érkezett. Markó Attila emlékeztetett, hogy kezdetben a törvénytervezet a görög katolikusoknak a templomaikat is visszaadta volna, ez a rendelkezés azonban kimaradt. Az egyházi visszaszolgáltatás területén magasan az erdélyi magyar történelmi egyházak állnak a legjobban, amelyek több mint 200 ingatlant kaptak vissza. Markó Attila sikernek tartja azt is, hogy a magyar egyházak értékes épületeket, egykori nagy múltú iskoláikat vehetik ismét birtokba. A legjobb eredményt a református és a katolikus egyházak mondhatják magukénak, amelyeknek 105, illetve 94 dossziéját bírálta el pozitívan a bizottság. /Borbély Tamás: A magyar egyházak kapták vissza a legtöbb ingatlant. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
2004. július 8.
A vezető román politikai napilapnak tekintett Adevarul, amely egy nappal korábban hírt sem adott Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök nagyváradi találkozójáról, júl. 7-én négyhasábos, fényképes beszámolót közölt a magyar kormányfő és az RMDSZ-elnök Markó Béla tusnádfürdői szerepléséről "az RMDSZ nyári iskolájának első kiadásában". A lap szerint "a magyar és a román kormányfő – az RMDSZ két barátja". A tudósítás címében is kiemelte, hogy "a tusnádfürdői nyári iskolában Markó Béla az RMDSZ-szel rivalizáló pártok veszélyéről panaszkodott a magyar kormányfőnek". A Medgyessy-előadásból kiemelte az Adevarul, hogy a magyar kormányfő a szülőföldön maradásra, a szülőföldjükön történő boldogulásra biztatta a Magyarországot körülvevő országokban élő fiatalokat. Markó Béla tusnádfürdői előadásából a lap azt idézte, hogy az őszi választások alkalmával az erdélyi "Magyar Polgári Szövetség megakadályozhatja az RMDSZ bejutását a parlamentbe". A Cotidianul úgy látta, hogy "a magyar kormányfő az RMDSZ választási korteseként" utazott Erdélybe, ahol "támogatást ígért a Székelyföld autonómiájához". A Curentul című bukaresti napilap idézte Medgyessy Péter tusnádi előadásáról a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdésre adott válaszát. Eszerint "mesterséges illúziókeltésről van szó, mert Magyarország nem nyújthat számukra többet, mint amit itt (Erdélyben) elérhetnek". A magyar kormányfő tehát "arra biztatta a magyarokat, hogy maradjanak Erdélyben" – írta a lap. A magyarellenességével kitűnő Cronica Romana című napilap szerint "Medgyessy Péter elítéli a romániai magyar közösségen belüli botrányt" és hangoztatta: "meg kell szűnnie a határon túli magyarok megosztására irányuló bármely kísérletnek". Az ellenzéki Romania Libera is azt emelte ki Medgyessy Péter marosvásárhelyi sajtókonferenciájából, hogy a magyar kormányfő hangsúlyozta: "fontos, hogy a magyarok egységes irányba szavazzanak". A Curierul National Medgyessy közvetít Markó Béla és Tőkés László között címmel számolt be rövid tudósításában a magyar kormányfő "rövid székelyföldi körútjáról". Ennek során az RMDSZ-vezetéssel lezajlott találkozója után a magyar kormányfő hangoztatta: a legközelebbi magyar-magyar találkozóra meg akarja hívni a magyar egyházi vezetőket, köztük Tőkés László püspököt is. Mert nagyon fontos, hogy az erdélyi magyarok "egységesen lépjenek fel a választásokon és egységes irányba szavazzanak". /A román sajtó szerint Medgyessy Péter erdélyi körútja az RMDSZ érdekeit szolgálta. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./
2004. augusztus 10.
A határon túli románok jogállásáról készül törvénytervezetet benyújtani a román kormány a parlamentnek. A Cotidianul című független napilap hírt adott arról, hogy a törvény számos intézkedést helyezne kilátásba a "román kulturális önazonosság" megőrzése érdekében. Ennek szellemében számos joggal ruháznák fel a külföldi országokban élő románokat mind kulturális, mind oktatási téren, elősegítendő, hogy megőrizzék etnikai, nyelvi és vallási identitásukat. Így joguk lesz majd Romániában tanulni, az oktatás minden szintjén kedvezményekben részesülhetnek, romániai ösztöndíjakat kaphatnak, ingyenesen férhetnek hozzá a romániai állami kulturális intézmények szolgáltatásaihoz. A Cotidianul felidézte az Orbán Viktor miniszterelnöksége idején megalkotott magyarországi státustörvényt, amelyet utóbb módosítottak. "Nastase azt csinálja, amit Orbán Viktor esetében bírált" – írta tudósítása címében a lap. /Törvény készül a határon túli románok jogállására. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./ A tervezet szerint a parlament védnöksége alatt évente egyszer ülésezik külföldön vagy az országban a Románok Világkongresszusa. A kongresszus megválasztja az állandó jelleggel tevékenykedő, jogi személyiséggel rendelkező Románok Világtanácsát. E testület feladata lesz tanácsot adni, és segítséget nyújtani a kormány szakintézményeinek, és lehetővé teszi a határon túli románok számára, hogy közvetlenül beleszólhassanak az őket érintő bukaresti döntésekbe. A törvény alkalmazásával megbízott illetékes romániai hatóság a Határon Túli Románok Hivatala, az intézmény azonban együttműködik a Külügyminisztériummal, valamint az oktatási és a kulturális tárcával is. Az a terve, hogy a külföldön élő románok is állíthassanak saját jelölteket a parlamenti választásokon, Doru Novacovicitól, a Szabad Románok Világszövetsége elnökétől származik. /Bukarest „eurokonform” támogatást nyújt a határon túli románságnak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./
2004. augusztus 24.
Jelentős költségvetési válsággal és a lakosság mély elégedetlenségével kell szembenéznie a budapesti kormánynak – írta az aug. 23-ai romániai sajtó. A Ziua szerint "Magyarország még mindig keresi következő miniszterelnökét", miközben Budapesten "öncélú bejelentések hangzanak el". A Cotidianul a legtöbb lapban említett Kis Péter és Gyurcsány Ferenc mellett további három – Szili Katalin, Hiller István, Veres János – kormányfőjelöltről írt. A legjelentősebb román pénzügyi-gazdasági napilap, a Ziarul Financiar is úgy tudja, hogy Kis és Gyurcsány közül választ az MSZP aug. 25-én. A lap szerint a magyar belpolitikai válság Medgyessy Péter és az SZDSZ "közötti veszekedés miatt" robbant ki, aminek az az alapja, hogy "a budapesti kormány jelentős költségvetési válsággal és a kormányintézkedésekkel szembeni mély lakossági elégedetlenséggel" került szembe. Az újság véleménye szerint Medgyessy "kormányátalakítással akart javítani kabinetje megítélésén", de Csillag István gazdasági miniszter menesztése miatt szembekerült a kisebbik koalíciós párttal. S hogy elkerülje a még súlyosabb belpolitikai válságot, a miniszterelnök benyújtotta lemondását – írta a román lap. /Román lapok a magyarországi belpolitikai fejleményekről. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
2004. augusztus 26.
Nagy figyelmet szentelt az aug. 25-i román sajtó a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ megbeszélésének. A PSD és az RMDSZ továbbra is együtt kíván maradni, az RMDSZ kész alkuba bocsátkozni az őszi választások utáni támogatását illetően mind a most kormányon levő PSD-vel, mind a feljövőben levő liberális és demokrata pártkoalícióval – írták a román lapok. A Cotidianul azt írta, hogy a magyar szövetség már most alkuba bocsátkozott esetleges kormányzati részvételéről, pedig a legfrissebb közvélemény-kutatások a parlamenti küszöböt jelentő 5 százalék körüli eredményt jósolnak számára. Közben az erdélyi magyar közösségen belül növekvőben van az elégedetlenség "a Markó-Verestóy-Borbély-Frunda csoporttal szemben". Ebben a pillanatban – a reformerek táborával történt szakításon túl – az RMDSZ nagy gondja saját államfőjelöltjének kiválasztása – írta a Cotidianul. A lap szerint a Markó Béla trónörökösének tekintett Kelemen Hunor, Hargita megye RMDSZ-képviselője is számításba jöhet a szerepre. /A román sajtó az RMDSZ választási és kormányzási esélyeit latolgatja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 26./
2004. december 16.
Megszűnni látszik az RMDSZ parlamenti frakcióiban az eddigi egység. Eckstein-Kovács Péter kolozsvári szenátor kemény szavakkal illette a Cotidianul című román lapnak adott interjúban a kormánypárt mellett elkötelezett csoportot, Markó Bélát, Frunda Györgyöt, Borbély Lászlót és Verestóy Attilát. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./
2005. január 19.
Néhány tárgyszerű tudósításon kívül a román lapok nem szenteltek nagy teret Calin Popescu Tariceanu január 18-án történt budapesti látogatásának. A legbefolyásosabbnak tekintett Adevarul megállapította, hogy a két kormány francia–német mintára kíván a jövőben együttes üléseket tartani. A napilap tudósítója figyelemre méltónak nevezte, hogy a felek sokkal inkább az együttműködés jövőbeni módjait keresték, és megpróbálták félretenni a két ország között még mindig meglévő nézeteltéréseket. A Ziua meglehetősen hosszú anyagot szentelt a látogatásnak, lényegében felsorolva minden, Budapesten érintett témát (nemzeti vízum kérdése, a Trianon című film romániai kálváriája, Verespatak ügye). Bevezetőjében azt a fejtette ki bővebben, miszerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki szervezete levélben kérte Gyurcsány Ferencet: a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazásról is tárgyaljon vendégével. A Curentul beszámolt arról, hogy „a területi autonómia hívei nem nyerték meg ügyüknek Budapestet”. A Curierul National kiemelte: „A budapesti kormány nem támogatja az SZNT autonómiaküzdelmét”. A liberális hangvételű Cotidianul azt a címet adta tudósításának: „Az RMDSZ Budapesttel is koalíciót alkot”. A lap idézte Oana Marinescu kormányszóvivőt, aki szerint az autonómia témája nem szerepelt a megbeszélések napirendjén. A Cotidianul továbbá megszólaltatta Szász Jenőt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökét meg, aki szerint Gyurcsány nem képviseli a határon túli magyarok érdekeit. A magyarországi lapok lényegesen nagyobb teret szentelnek az eseménynek. A Népszabadság politikai kommentárjában a szerző kifejtette: „a magyar–román viszonyban megkezdődött a bizalom építése, méghozzá nemcsak jóindulatból – az is kell –, hanem valódi érdekből. S igazából ez kell. Annak elfogadása, hogy a belátható jövőben a két ország egymásra utalva boldogulhat csak az EU-ban és a NATO-ban, Ukrajna és a Balkán peremén. Egymásra uszító nagyhatalmi „gazda” végre nincs. Sőt: egymásra utaló nagy szövetségesek vannak. Ma már Nyugaton nemcsak összekeverik Budapestet Bukaresttel, hanem össze is boronálják őket: együtt kell lennetek, nincs mese”. A Magyar Hírlap szerint kellenek a kétoldalú kapcsolatrendszerben a gesztusok, de vajon mi lesz a folytatás? Televíziós interjújában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megismételte: a magyar kormány az autonómia kérdésében az RMDSZ álláspontját támogatja. Véleménye szerint „ez egy kiterjedő decentralizáció és egy folyamatosan kiterjedő kulturális autonómiának a valamilyen keveréke, ami politikát most a román kormány az RMDSZ támogatásával visz”. Egy, a nemzeti vízumra vonatkozó kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc közölte: soha nem mondta, hogy ez nemzetiségi alapon járna, mivel ilyen kérdésben nem lehet nemzetiségi alapú megkülönböztetést tenni. Emlékeztetett rá, hogy a státustörvény biztosította kedvezmények is kulturális identitás alapján járnak. „Részben vagy egészben magyar identitásúak azok, akik ilyen szoros kapcsolatra törekednek Magyarországgal, de nem kell, hogy attól felszisszenjünk, hogy lesznek majd román nemzetiségűek is, akik ilyen vízumért folyamodnak, és ha ilyen céllal teszik, habozás nélkül meg kell nekik adni” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. /Visszafogott román sajtóvisszhang a Tariceanu-látogatásról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2005. február 16.
Mugur Ciuvicát, aki azzal vádolta az államfőt, hogy a szeku kollaboránsa volt, 500 millió erkölcsi kártérítésre ítélte a törvényszék Basescu javára, tudósított a Cotidianul című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2005. március 26.
A román sajtó is felfigyelt arra, hogy a kisebbségi törvénytervezet nem nyerte el a Magyar Polgári Szövetség s a magyar lakosság egy részének tetszését. Az MPSZ vezetői a Cotidianul című lapnak elmondták, Markó Béláék a választások alatt kulturális, területi és személyi elvű autonómiával hódították el választóikat, s tették adminisztratív eszközökkel lehetetlenné az MPSZ választásokon való részvételét. Rámutatnak: Markó Béláék, akár tavaly, most is kihasználják a hatalommal való szoros kapcsolatukat, a kisebbségi törvénytervezetbe beépítették a választásokat szabályozó diszkriminatív cikkelyeket. Szilágyi Zsolt elmondta, a Fidesz máris nemzetközi fórumokhoz fordult ez ügyben. Az MPSZ pedig az államelnököt fogja kérni: ha a parlament elfogadja a törvénytervezetet, ne hirdesse ki azt. /Hírsaláta rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./
2005. április 14.
A Szekuritáté által szemmel tartott embereket a Román Hírszerző Szolgálat is megfigyelte – közölte a sajtóval Mircea Dinescu. Ileana Malacioiu ismert román költőnő iratcsomójában 1989 utáni feljegyzések is voltak, olvasható a bukaresti Evenimentul Zilei lapban. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./ A Román Hírszerző Szolgálat a forradalom után is folytatta a kommunista ellenes személyek nyomon követését, írta a Cotidianul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2005. április 27.
A kormánykoalíciót alkotó D. A. Szövetség nem mondott le arról a szándékáról, hogy leváltsa Adrian Nastasét a képviselőház elnöki tisztségéből. A volt kormányfő eltávolítását azonban csak házszabály-módosítással érhetik el. Az Adevarul és a Cotidianul című lapok úgy tudják, hogy az RMDSZ és a többi kisebbség képviselői a koalíciós partnereik tudomására hozták: csak a kisebbségi törvénytervezet elfogadásának feltételével járulnának hozzá a házszabály-módosításhoz. /Nastasét menesztenék. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./
2005. július 13.
A kommunista rendszer nemzetiségpolitikája cinikusan egyszerű volt: az erőszakos asszimiláció. Meglepő, hogy egy bukaresti román napilap, a Cotidianul kétoldalas összeállítását kísérő adatközlését vezeti be ezzel a megállapítással, s a folytatás hasonlóképpen objektív leírást ad az 1944 után történtekről. A grafikonok, amelyek a Romániában élő magyarok, németek, romák és más nemzetiségi kisebbséghez tartozók számának alakulását jelzik (1930-tól 2002-ig), ugyancsak beszédesek. A szerző (Alexandra Badicioiu) jelzi, hogy hol egyik, hol másik számított többségnek, illetve kisebbségnek – és ennek megfelelően csonkították egyik vagy másik jogait a nyelvhasználatban, a kulturális és politikai reprezentációban. Az olvasó elgondolkodik ezen az objektivitáson, mert nem szoktatták hozzá a román sajtótermékek, állapította meg Kántor Lajos. /Kántor Lajos: A normalitás felé? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./
2005. augusztus 27.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Tóth András nemzetbiztonsági államtitkártól kért tájékoztatást a kémtörténet kapcsán – közölte a kormányszóvivő. A Cotidianul nevű román napilap Magyar Bálint oktatási miniszter és egy Lorin fedőnevű személy között lezajlott telefonbeszélgetés alapján készült lehallgatási jegyzőkönyvet hozott nyilvánosságra, melyet 2004. május 24-én Budapesten készítettek. Az újság Lorint Szatmári Ildikóval azonosította be, ő korábban az Oktatási Minisztériumban (OM), majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is dolgozott. „Te vagy az egyetlen, akit meghívtam” – a jelentés tanúsága szerint Magyar Bálint így szólt Lorinhoz, majd hozzátette: „személyesen”. Magyar Bálint minisztériumi sajtóosztályán nem tudnak arról, hogy a miniszter lakására invitálta volna Szatmári Ildikót, hangsúlyozták, a tárcavezető és a hölgy között csak szakmai kapcsolat volt. A hvg.hu szerint az egyik nagy párt szóvivője is bizalmas kapcsolatba került a hölggyel. A hirszerzo.hu nevű internetes oldal úgy tudja, hogy a házaspár „hatalmas befolyásra tett szert a magyar kormány határon túli politikájára és százmilliós támogatásainak elosztására” főleg a Medgyessy-kormány időszakában. Szatmári Ildikó 2003-ban magyar állampolgárságot, férje, Szatmári Tibor idén nyáron letelepedési engedélyt kapott Magyarországon, annak ellenére, hogy az Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kiszorította őket munkahelyeikről. A hirszerzo.hu arra is felhívta a figyelmet, hogy Szatmári kapcsolatai elsősorban a határon túli ügyekkel foglalkozó MSZP-vezetőkkel és az SZDSZ-szel voltak kiemelkedően jók. Az NBH a lap információi szerint 2004 utolsó hónapjaiban kezdett nyomozni Szatmáriék ügyében. A gyanú szerint Szatmári Tibor „nagyköveti” beosztása fedőállás lett volna, valójában a budapesti román nagykövetségen keresztül kapott bukaresti megbízásokat teljesítette. A férfi elismerte, hogy volt „munkakapcsolata” a budapesti román nagykövetséggel, állítólagos hírszerző voltát viszont tagadta. /Mucuska fedőneve: Lorin. = Magyar Nemzet, aug. 27./
2005. augusztus 30.
Telefonlehallgatási jegyzőkönyvek is nyilvánosságra kerültek a Szatmári-ügyben. Ez azt látszik bizonyítani, hogy Szatmári Ildikó valóban bizalmas viszonyt ápolt Magyar Bálint oktatási miniszterrel. A dokumentumot a Cotidianul című lap és a Transindex is közölte. A két ember közti beszélgetés a Transindex szerint: „A szövegek hangulata visszafogottan erotikus, gyakran nem szól semmiről, utalások, fél mondatok, sóhajok, szünetek, találkozó egyeztetések.” A Magyar Hírlap szerint az egyik magyar miniszter Mucuskámnak szólította telefonbeszélgetésük során az állítólagos kémnőt, Szatmári Tibor feleségét. A bizalmas megszólítást valóban tartalmazza a telefonlehallgatási jegyzőkönyvek egyike. Ennek ellenére a párbeszéd női résztvevője, Szatmári Ildikó a Magyar Nemzet on-line kiadásában „badarságnak” minősítette, hogy két tárcavezetővel is intim kapcsolatba került volna, Magyar Bálint oktatási és Hiller István volt kultuszminiszterrel „szigorúan” csak munkakapcsolatban volt. Az ügyben érintett valamennyi fél tagadja a vádakat. /L. J.: Mucuska, a román kémnő? = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Markó Bélának, az RMDSZ elnökének közeli munkatársa, Szatmári Tibor valamint több magyar kormányzati tisztségviselővel (közöttük Hiller Istvánnal és Magyar Bálinttal) hírbe hozott felesége, Ildikó ügyével immár nemcsak a Magyar Nemzet foglalkozott, hanem többek között az Index, a Transindex, a hvg.hu, a Magyar Hírlap és a Cotidianul is. A legvalószínűbb forgatókönyv az, amit a hvg.hu fogalmazott meg, hogy a két főszereplő „csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre”. Amikor pedig lebuktak, „megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak”. A szóban forgó ajánlatot minden bizonnyal elfogadták, annál is inkább, hogy Szatmári Tibor mindig tudott helyezkedni. Politikai pályája kezdetén nem állt távol az EMK-tól, pár évvel később pedig az autonomistákat a legagresszívebben támadó tollnokká vált. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. augusztus 31.
Markó Béla szekusdossziéját, az 1543-as iratcsomót tanulmányozta a Cotidianul című bukaresti lap egyik újságírója, Mirela Corletean. Ehhez a munkához az engedélyt megkapta, a dossziéba is belepillantott, de két nap múlva az engedélyt visszavonták. Az iratcsomót a lap szerint Csendes László őrzi, mint egy cerberus. A Markó-dosszié felületes áttekintésekor az újságírónő azt vette észre, hogy néhány tucat oldal hiányzik az eredeti iratcsomóból. Corletean tudni véli, Ioan Grama szekustiszt 1983-ban arra kérte Markót, az Igaz Szó szerkesztőjét, hogy a környezetében tapasztalható negatív jelenségekről tájékoztassa őt. A dossziéból kiderült, hogy alig egy évvel később, 1984 júniusában a Szekuritátén hallgatták ki a költő-szerkesztőt, és kétoldalas jelentést írattak vele a Sepsiszentgyörgyön történtekről, ahol – írta a lap – egy incidens volt a magyarok és a Szekuritáté között. Ezzel kapcsolatban felkérték, ha bármi újat megtud, értesítse a Szekuritátét. (Akkor volt a Szekuritáté Vitéz Mihály szoborrobbantási provokációja, Markó épp Sepsiszentgyörgyön tartózkodott, ráadásul édesanyja lakása épp a térre nyílik.) Túlzottan nem bízott a szeku Markóban, mert ekkor elrendelte telefonjának lehallgatását és személyének megfigyelését. 1988-ban Markó magyarországi útja után a szeku igen rossz véleményt fogalmazott meg a költőről, és részletesen írt első feleségével való nem épp felhőtlen kapcsolatáról is. A lap sajnálja, hogy a hiányzó részek miatt nem tud tiszta képet festeni Markó és a Szekuritáté kapcsolatáról. (Cotidianul). /Hírsaláta rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./
2005. szeptember 1.
Megjelent a feltételezett kémügyről szóló hír a Magyar Nemzet hasábjain. Elkezdődik a találgatás: van-e kémügy, kik a kémek? Az erdélyi Krónika szolgálatkészen megnevezte a lavinaindító hírben csak monogrammal szereplő kém-gyanúsítottakat. Napokkal később két romániai hírforrás: a Cotidianul és a Transindex hasábjain nyilvánosságra kerül egy lehallgatási jegyzőkönyv a kémügyben. Parászka Boróka, a hetilap főszerkesztője élesen elítélte a Magyar Nemzetet, a kolozsvári Krónikát és a kolozsvári Transidex hírportált a történtek tálalásáért. /Parászka Boróka: Hogyan nyúljunk magunkhoz? Hazádnak rendületlenül. = A Hét (Marosvásárhely), szept. 1./
2005. szeptember 1.
A szerző szándékaival ellentétesre sikeredett Markó Béla szerint az a cikk, amely a Cotidianul című napilapban jelent meg róla, s amely azt sugallta, hogy az RMDSZ elnöke 1989 előtt “szívélyes viszonyt” ápolt az őt megfigyelő szekus tisztekkel. Az írás csak azt bizonyítja – mondta az MTI kérdésére válaszolva Markó –, hogy őt a Securitate 1989 előtt folyamatosan követte, lehallgatta, nem pedig azt, hogy együttműködött a Ceausescu-diktatúra titkosszolgálatával. “Azt is mondhatnám: meg kell köszönnöm, hogy közzétették ezt az anyagot, amelyet egyébként nagyon is jól ismertem, csakhogy eddig nem hivalkodtam vele. E dokumentum azt bizonyítja, hogy engem a Securitate 1989 előtt folyamatosan lehallgatott, követett, nem engedtek külföldre utazni. Úgymond a legszigorúbban a nyomomban voltak minden pillanatban. Ez a kis újságcikk megerősíti a múltamat” – mondta Markó. Arra a kérdésre, hogy kinek állhatott érdekében ilyen cikket írni, a politikus így felelt: a román politikai életben még mindig vannak, akik nem szeretik az RMDSZ-t. “Ez a cikk azonban egyebet is akart bizonyítani, mégpedig azt, hogy itt a magyarok már 1989 előtt is irredenta tevékenységet folytattak” – vélekedett Markó. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./
2005. szeptember 1.
„Tulajdonképpen nem voltam különösebben kíváncsi Markó Béla múltjára, csak feltűnt, hogy Csendes László minden eszközzel akadályozni akarja az RMDSZ-elnök szekusdossziéjának tanulmányozását” – jelentette ki a Krónikának Mirela Corlatan. A Cotidianul című napilap azt követően nyilatkozott, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) magyar tagja, Csendes László – az újságíró megfogalmazása szerint – több mint két hónapja fiókjában őrzi a Markó Béla szekusdossziéjáról kért fénymásolatokat. Az újságíró a Cotidianul augusztus 30-án számában írt minderről, és megemlítette, hogy Markó Bélát az 1980-as években a hírhedt politikai titkosrendőrség megfigyelte, emellett nyilatkozatot is kért tőle, amelyben az RMDSZ mai elnöke ígéretet tett: amennyiben bármely törvényellenes cselekedetről vagy olyan dologról szerez tudomást, amely „nem megfelelő közhangulathoz” vezetne, erről azonnal értesíteni fogja az állambiztonsági hatóságot. A cikkíró megírta, hogy 1988-ban a Szekuritáté megtagadta Markótól útlevele kiadását. Csendes László, a CNSAS magyar tagja és egyben titkára leszögezte: a Cotidianul újságírójának kutatási engedélyét nem ő, hanem a teljes bizottság egyhangú szavazással azért vonta vissza, mert a kutató nem tartotta be a szabályokat. Ráadásul Mirela Corlatan arra utalt, hogy Markó Béla jó viszonyban volt a Szekuritáté egyes embereivel. Ez ugyanis nem igaz, egyetlen dokumentumból sem derül ki, „de a jelek szerint pártérdekek megkövetelik, hogy egyes lapok újabb magyarellenes rágalomhadjáratot indítsanak” – foglalta össze Csendes László. /Benkő Levente: Csendes: magyarellenes hadjárat indult. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 1.
Újabb titkos jegyzőkönyvek kerültek nyilvánosságra Magyar Bálint magyar oktatási miniszter és Lorin fedőnevet viselő minisztériumi beosztott között folytatott telefonbeszélgetésekről, utóbbit több lap is Szatmári Ildikóval, az oktatási tárca volt alkalmazottjával azonosította. A Román Hírszerző Szolgálat vezetője ismét tagadta, hogy a román félnek bármiféle köze is lenne a magyar kémsztorihoz. A magyarországi Index hírportál szerint az egyetlen példányban készült lehallgatási jegyzőkönyvek egész sora került ki a Nemzetbiztonsági Hivataltól, a jelentésekben Magyar Bálint oktatási miniszter és a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű nő beszélgetéseit rögzítették. Az Index azt írja, hogy a birtokába került, elvileg titkos és több szakértő által hitelesnek nevezett dokumentumok szerint a miniszter 2004. május 18-án egyszer, 19-én kétszer is felhívta mobilján a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű személyt, aki a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jelentős szerepet játszott a román–magyar oktatási szerződés előkészítésében. A hírportál által ismertetett jelentések szerint Magyar Bálint tehát három beszélgetést is folytatott az időközben kémkedés gyanújába keveredett egykori minisztériumi munkatárssal, Szatmári Ildikóval. Ebből az állítólagos lehallgatási jegyzőkönyvből közölt augusztus 25-én több részletet a Cotidianul című napilap is. A Magyar Nemzet múlt héten megjelentetett cikkében arról ír, hogy egy – akkor még meg nem nevezett – bukaresti kémnőt „szorítottak ki” férjével együtt Magyarország területéről, miután a nő három magyarországi hivatalossággal is intim kapcsolatba került. A magyarországi és a hazai sajtóban is nagy teret kapott sztori szereplői tagadják a vádakat, ahogyan a román titkosszolgálat is. /Újabb titkos jegyzőkönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 2.
Csendes László, a Szekuritáté Arhívumát Átvilágító Bizottság magyar tagja joggal bírálta a Cotidianulban megjelent, Markó Béláról szóló cikket, elfogadhatatlan hírlapi kacsának tartva azt. Csendes László a 2004. évi általános választások előtt hatalmas botrányt okozott, amiről több ízben nyilatkozott, de hitelesen felmentetni magát egy alkalommal sem sikerült. Akkor a felügyelőbizottságban az ő szavazata döntötte el, hogy Corneliu Vadim Tudor megkapja a ,,tiszta” voltát bizonyító iratot, s ne legyen akadálya a választásokon való indulásának. Akkor Andrei Plesu, Horia-Roman Patapievici és Mircea Dinescu a bizottság rendelkezésére álló iratai alapján igennel szavazott, vagyis arra, hogy Tudor együttműködött a szekuval, Csendes meg nemmel. Ennek a szavazatnak hála Corneliu Vadim Tudor bejutott pártjával együtt a parlamentbe, ma a szenátus alelnöke, az SZDP legmegbízhatóbb szövetségese. Az RMDSZ-ből Frunda György szenátor akkor kivizsgálást ígért, de az ügynek semmiféle következménye nem lett. Különben épp az RMDSZ-nek lenne a feladata, hogy magyar kutatócsoportok dolgozzák fel a szekus irattár magyar vonatkozásait. /Simó Erzsébet: Az RMDSZ csendes embere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./
2005. szeptember 29.
Ticu Dumitrescu, a tizenhat esztendőt kommunista börtönökben töltő egykori elítélt, a szeku irattárainak nyilvánosságra hozataláért harcoló aktivista a kezdet kezdetétől leszögezte: az irattár megnyitásának csak akkor van értelme, ha a teljes anyag átkerül a Szekuritate Irattárat Vizsgáló Bizottsághoz. Ez eddig nem történt meg. Ticu Dumitrescu megjegyezte, hogy most is csak egy része került oda az anyagnak, ahol helye van; a dossziék hiányosak, csonkítottak, nem tudni, hogy a hiányzó részek megsemmisültek-e, vagy valahol, titkos helyen vannak. A szekusdossziék felhasználhatók emberek lejáratására. Nem készült el még a szeku története, de a ,,szakértők” feltételezik, hogy másfél-kétmillió besúgót foglalkoztatott négy évtizedes története alatt az intézmény Azok, akik már hozzájuthattak dossziéikhoz, tapasztalhatták, hogy minden esetleges név vagy adalék vastagon van kihúzva az anyagokból; a törvény a besúgók és a tartótisztek jogait (?!) védi. A mostani Román Hírszerző Szolgálat igazgatója azt állította a Cotidianul című lapban, hogy nem áll kellő számú tiszt az intézmény rendelkezésére. Ezért aztán a hírszolgálati munka felét ma is az újraaktivizált vagy újólag beszervezett besúgók végzik el. /Bogdán László: A Szekuritáté árnyéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./
2005. október 1.
Mircea Raceanu román diplomata, akit annak idején Ceausescu halálra ítéltetett, s akit mint ellenállót 2002-ben kitüntettek, Bukarestbe érkezett, hogy emlékiratait tartalmazó kötetét bemutassa. A szerző szerint sok mai politikus is szekus ügynök volt, többek közt Mircea Pascu, Teodor Melescanu volt külügyminiszter, Traian Chebeleu volt elnöki szóvivő, Misu Negritoiu, Bogdan Baltazar stb. (Cotidianul) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 1./
2005. október 17.
Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájában a Nagy-Románia Párt hisztériát akar kelteni. Azzal jöttek elő, hogy ez a törvény veszélyezteti az EU-integrációt, továbbá etnikumközi feszültségek lesznek. A Szociáldemokrata Párt arra törekszik, hogy megfossza a törvényt az új és fontos elemektől. Ez a vita meglehetősen éles, és a szenátus jelenlegi munkálataira rányomja a bélyegét. Nagyon okosan kell politizálnia az RMDSZ-nek, hogy a hallgatag, nagyon vékony többség szenátorai kitartsanak a kisebbségi törvény mellett. Erős hangulatkeltés folyik a magyarok és az RMDSZ ellen. A sajtó részéről a kritikák, a fenntartások megszaporodtak, még az olyan lapokban is, mint a Ziua, a Cotidianul és az Academia Catavencu. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója megjegyezte, ehhez hozzájárul a kolozsvári fiatalok által kezdeményezett, az önálló magyar állami egyetem visszaállítását sürgető tüntetés. Milyen hatása lehet ennek az akciónak a vázolt körülmények közepette? – kérdezte. A tüntetés megszervezésének a jogosságához egyfelől nem fér kétség, válaszolta Eckstein-Kovács Péter. Hozzátette, „az önálló hungarológiai tanszéknek a létrehozása gyakorlatilag finisbe lépett, csakúgy mint az egyetemen a kétnyelvű feliratoknak az engedélyezése”. A szenátor szerint nem jó az időpont a tüntetésre. Végső soron az ifjúsági szervezetek kiállnak amellett, hogy legyen magyar egyetem, ez érthető. A szenátor hiányolta, hogy nem keresték meg az RMDSZ-t, és nem konzultáltak a román diákszervezetekkel sem. Hogyha ez az akció mindössze a magyar diákok, magyar fiatalok véleménynyilvánítása marad, az végeredményben elfogadható dolog. A tüntetést délután hatra, világosra tervezték, de a rendőrség csak este nyolcra engedélyezte. „Az éjszaka, a sötét általában a felelősséget nem vállaló, rendbontó elemeknek kedvez.” /Tibori Szabó Zoltán: A kulcsszó a hangulatkeltés. Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátorral. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2005. november 1.
Érdemes odafigyelni arra, hogy a román sajtó miként értelmezte a nagy összeborulást, a román–magyar kormányülést. A legjelentősebb nyolc bukaresti román napilap közül egyedül a Cotidianul számolt be az eseményről címoldalon. A többi központi román napilap valamelyik belső oldalon és ott is elrejtve tálalta a magyar újságokban vezető anyagként, nagybetűs címekkel ellátott tudósítást. /Fazekas Károly Csaba: A vegyes kormányülésről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./
2005. december 30.
A politikusok gúnyneveiről közöl összeállítást a Cotidianul, Verestóyt, aki fakitermelésen és szállításon gazdagodott meg, Cherestoinak, Isten druzsbájának (Attila, Isten ostora analógiájára), Markó Béla Lenin, a bolsevik vezérrel való hasonlatossága miatt, Frunda György meg Gigi, mert a rendszerváltás előtt Gheorghe néven mutatkozott be. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./
2006. február 9.
Az RMDSZ órák alatt kiütötte az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1735. számú ajánlása ürügyén túlfűtött politikai vitát kavaró Demokrata Pártot (DP), amely azonban tarthatatlan makacskodásával tovább gerjeszti a kormánykoalíción belüli válságot – írta a román sajtó február 8-án. A Cotidianul szerint „a hétfői harcias kijelentések dacára a DP-nek nem sikerült leváltatnia az ET parlamenti közgyűlésének román küldöttsége éléről Frunda Györgyöt”, a kormánykoalíció alapját képező megállapodás szerint ugyanis a koalíciós pártok egyeztető tanácsa csak konszenzusos határozatot hozhat. Az RMDSZ elnöke kijelentette: a magyar szervezet senkitől sem fogad el „lojalitási leckéztetést”, valamint hogy: amennyiben az RMDSZ ellenzékbe vonul, a kormánykoalíció többi pártja ellenzékbe szorul, mert a kormánykoalíció csak úgy tarthatja magát, ha mindegyik pártja tartja magát a koalíciós megállapodáshoz. A megbeszélés végén maga a DP képviselője volt kénytelen közölni: Frunda megmarad a strasbourgi román parlamenti közgyűlési küldöttség élén, mert a DP magára maradt. Az Adevarul szerint a vihart kavaró ET-dokumentum „minimális figyelemmel történő elolvasásából kiderülhetett volna”, hogy a Frunda jelentése nyomán elfogadott ajánlás tulajdonképpen „Románia-párti”. /Román sajtóvisszhang: RMDSZ–DP 1–0. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2006. február 23.
Cikksorozatot közöl a Cotidianul című bukaresti lap a Gyergyói medencében működő famaffiáról, s arról, hogy bármilyen kemény bizonyítékokat is gyűjtött ellenük a rendőrség, a bíróság nem ítélte el a gyanúsítottakat. Melles Előd volt erdészfőnököt, a famaffia helyi keresztapját, Verestóy Attila vette szárnyai alá. /Gyergyói famaffia és Verestóy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./
2006. március 30.
Bartolomeu Anania metropolita március 25-én történt beiktatása ellen nemcsak az erdélyi ortodox hierarchia egy része, hanem a román értelmiség színe-java is tiltakozott, mert ebben Erdély ortodoxiájának megosztását látta. Az Anania beiktatására készülődő hívek az Adevarul című lapban olvashatták a metropolitává avatott Anania érsekről, hogy legionáriusként a fasiszta eszmék elkötelezettje volt, emiatt előbb hat hónapi, majd hat év börtönt szenvedett. Egykori cellatársa, Nistor Chioreanu emlékirataiban az áll, hogy Anania az enyedi börtönben besúgó volt. Tény, hogy miután 1964-ben szabadult, egy év múltán Ceausescu őt küldte ki az Egyesült Államokba. Emlékezetes az is, hogy 1998. március 13-án Kolozsvárott ortodox diákok husángokkal űzték ki a görög katolikusokat templomukból, amelyet az ortodoxoktól ötven év után bírósági határozattal végre visszakaptak. Mivel a hatóságok továbbra is a görög katolikusoknak, az unitusoknak adtak igazat, egy hét múlva, március 20-án Anania érsek Gheorghe Funar polgármester és más Vatra-vezérek közreműködésével nagyszabású tüntetést szervezett, melyen Anania beszédében kijelentette, hogy az utóbbi időben az ellenség hullámokban támad az ortodox egyház és rajta keresztül a román nemzet ellen. A Romania Literara 2001. február 14-én arról adott hírt, hogy a titkosrendőrség, az SRI irattárából napvilágra került iratcsomó szerint Teoctist pátriárka 34 éves korában a Vasgárda tagjaként részt vett a bukaresti Rosit Daath zsinagóga szétdúlásában. Idén március 25-én Kolozsvárott a 91 éves Teoctist és a 85 éves Anania az új erdélyi metropolia megszületésének örömére összecsókolózott, régi bajtársak találtak egymásra. E barátság dokumentuma az Anania érsek tollából 1992-ben megjelent Pro memoria című könyv is. Bevezetőjét Teoctist pátriárka jegyezte, ebben olvasható: „Legyünk készek arra az esetre, ha a más fajú és más vallású idegenek újra meg akarnák csonkítani az ősi román földet, amelynek lakói kétezer éven át vendégszeretettel, terített asztallal fogadták be őket.” Ebben az összefüggésben a szerző valósággal démonizálja Márton Áront, Majláth Gusztávot és Gyárfás Elemért, akiknek közreműködésével a katolikus egyház a szerző szerint kémeket nevel a Vatikán számára. A Pro memoria világi kérdésekkel, jelesül a romániai magyarsággal is foglalkozik. Ananiának a kötetbe foglalt amerikai cikkei egyikében (Credinta, 1976/6.) szó esik az 1946-os kolozsvári diákösszetűzésekről, amelyeknek ő is tevékeny szereplője volt: „Erdély magyarjai akkor is épp olyan soviniszták voltak, mint ma, akkor is úgy kapálóztak, mint valami hanyatt esett svábbogarak.” Bizonyára ilyen olvasmányélmények hatására írta Paul Goma a Cotidianul 1998. január 13-i számában, Anania érsekre utalva: „A szekuritátés teológusok fogják be a szájukat, ne beszéljenek erkölcsről, kereszténységről” /Barabás István: Mit leplez a tömjénfüst? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./
