Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 3976 találat lapozás: 1-30 ... 3181-3210 | 3211-3240 | 3241-3270 ... 3961-3976
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  

Névmutató: Kelemen Hunor

2015. december 10.

Székelyföldi terrorvád: az RMDSZ tárgyalt az államfővel és a miniszterelnökkel
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Ciolos kormányfővel folytatott tájékoztató beszélgetést a kézdivásárhelyi terrorvádról, és levélben tájékoztatta álláspontjáról az Európai Unió országainak bukaresti nagyköveteit. A szövetség csütörtöki közleménye szerint Kelemen Hunor a leghatározottabban visszautasította, hogy a román politika és média egyes képviselői a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. „Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom" – idézett a nagyköveteknek küldött levélből az RMDSZ közleménye.
Az RMDSZ elnöke közölte, hogy az elmúlt napokban mind Klaus Iohannis államfőt, mind pedig Dacian Ciolos miniszterelnököt tájékoztatta a szövetség álláspontjáról, és mindketten osztották aggályait. Hozzátette, Románia vezetői megnyugtatták abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyulásban. „Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik" – hangoztatta Kelemen Hunor a nagyköveteknek szerdán eljuttatott levélben.
Az RMDSZ elnöke jelezte: a médiamanipuláció miatt tartotta fontosnak a tájékoztatást. Kitért azokra a súlyos torzításokra és manipulatív értelmezésekre, amelyek hosszú távon meghatározhatják többség és kisebbség viszonyát. Nehezményezte egyúttal azt is, hogy az illetékes hatóságok által még nem tisztázott ügyet a közéleti fórumokon azonnal összekapcsolták a párizsi terrorcselekményekkel, a sajtó pedig napokig a romániai magyarokra vonatkozó összeesküvés-elméletekkel volt tele. „A DIICOT eljárása és a kialakuló médiahisztéria nem maradt nyom nélkül a többségében magyarok lakta Kézdivásárhely közösségében sem. Az elmúlt napokban százak tüntettek folyamatosan Beke István szabadon bocsátása mellett és a média méltatlan támadásai ellen" – hívta fel az uniós diplomácia figyelmét az RMDSZ elnöke. Megerősítette. az általa vezetett érdekvédelmi szervezet elutasít mindenfajta, bármilyen irányból érkező szélsőséget, hiszen bebizonyosodott, 26 év alatt nem ezek határozták meg többség és kisebbség együttélését.
„A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy a román politika és média egyes képviselői (…) a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. Ez a fajta gondolkodásmód nemcsak hibás, hanem káros is. Képes lerombolni mindazt, amit az elmúlt negyed század során a román és magyar közösség közösen kialakított, mert aláássa a toleranciát és a társadalmi békét" – szögezte le tájékoztató levelében Kelemen Hunor.
MTI
Erdély.ma

2015. december 10.

Kiakadt és kínos helyzetbe hozta Orbán Viktort Tőkés László
Nem volt hajlandó felszólalni és nem írta alá az összes Kárpát-medencei magyar párt által szignált, autonómiát követelő nyilatkozatot sem Tőkés a Magyar Állandó Értekezlet ülésén.
A zárónyilatkozatot Tőkésen kívül mindenki aláírta, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor. A Népszabadság információi szerint a volt erdélyi püspök nem véletlenül nem írta alá az ívet, a lapnak a Máért több résztvevője azt mondta, hogy az egykori református püspök megsértődött a szervezőkre, a beszédét sem volt hajlandó megtartani.
A dokumentumban egyébként szerepel Tőkés egyik legfontosabb követelése is, ami az összmagyarság autonómiája, ennek ellenére nem írta alá azt.
Tőkés közvetlenül Kelemen Hunor után szólalt volna fel, viszont ő csak annyit mondott, azt tanácsolták neki, spóroljon a szóval, nem jut mindenkire elég idő, így nem fogja megtartani a beszédét, majd kinyomta a mikrofonját.
A levezető elnök, a fideszes Potápi Árpád hiába mondta azt, hogy van idő Tőkésre, nem akart beszélni, pedig még Orbán is a teremben volt.
Két résztvevő is azt mondta a lapnak, a miniszterelnök kínos helyzetbe került, kényszeredetten nevetgélt. Többen úgy emlékeznek, Tőkés a szünet után ott is hagyta a rendezvényt.
Az egyik ellenzéki politikus a Népszabadságnak úgy fogalmazott, Orbán elég hosszan beszélt, Kelemen Hunor is túllépte pár perccel az időkeretét, a résztvevők attól tartottak, hogy kicsúsznak az időből, ezért jelezték a szónokoknak, hogy szorít az idő.
A résztvevők között az a feltételezés terjed, Tőkés azért is sértődött meg, mert az elmúlt években Orbán inkább az RMDSZ oldalára állt, a többi erdélyi szervezet – így a Tőkés által képviselt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – már nem jut akkora támogatáshoz, mint pár évig a Fidesz 2010-es kormányra jutása után.
24.hu
Erdély.ma

2015. december 10.

Kelemen a kézdivásárhelyi ügy manipulatív beállításáról beszélt Johannisszal, Cioloșsal és nagykövetekkel
A kézdivásárhelyi történések manipulatív beállítása kapcsán tájékoztatta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a hazai döntéshozókat és az uniós tagállamok nagyköveteit.
Kelemen a Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Cioloș kormányfővel folytatott tájékoztató beszélgetését követően az Európai Unió tagállamai bukaresti nagyköveteinek címzett levelében ismertette a kézdivásárhelyi történésekkel kapcsolatos álláspontját. „Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom. Aggodalmainkról az elmúlt napokban alkalmam volt tájékoztatni az államfőt és a miniszterelnököt is, akik egyaránt osztották aggályainkat, azonban megnyugtattak abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban. Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik”– hangsúlyozta Kelemen Hunor abban az angol nyelvű tájékoztató levélben, amelyet december 9-én, szerdán juttatott el az Európai Unió tagországai bukaresti nagyköveteinek a kézdivásárhelyi történések kapcsán.
Az RMDSZ elnöke a médiamanipuláció miatt tartotta fontosnak azt, hogy személyesen tájékoztassa az ügyről az uniós diplomáciai kirendeltségek vezetői. A tájékoztató levélben részletesen ismertette a december 1-jén kirobbant ügy eddig ismert adatait és a közvélemény által továbbértelmezett vonatkozásait. Kelemen Hunor nyomatékosan kitért azokra a súlyos torzításokra és manipulatív értelmezésekre, amelyek hosszú távon meghatározhatják többség és kisebbség viszonyát.
A szövetségi elnök ugyanakkor nehezményezte azt is, hogy az illetékes hatóságok által még nem tisztázott ügyet a közéleti fórumokon azonnal összekapcsoltak a párizsi terrorcselekményekkel, a sajtó pedig napokig a romániai magyarokra vonatkozó összeesküvés-elméletekkel volt tele. „A DIICOT eljárása és a kialakuló médiahisztéria nem maradt nyom nélkül a többségében magyarok lakta Kézdivásárhely közösségében sem. Az elmúlt napokban százak tüntettek folyamatosan Beke szabadon bocsátása mellett és a média méltatlan támadásai ellen” – hívta fel az uniós diplomácia figyelmét az RMDSZ elnöke, aki hangsúlyozta: az általa vezetett érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet elutasít mindenfajta, bármilyen irányból érkező szélsőséget, hiszen bebizonyosodott: 26 év alatt nem ezek határozták meg többség és kisebbség együttélését, így a hazai társadalom továbbra sem engedhet az ilyen jellegű hangulatkeltésnek.
„A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy a román politika és média egyes képviselői egy egész közösséget bélyegezzenek meg, hogy a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. Ez a fajta gondolkodásmód nemcsak hibás, hanem káros is. Képes lerombolni mindazt, amit az elmúlt negyedszázad során a román és magyar közösség közösen kialakított, mert aláássa a toleranciát és a társadalmi békét” – szögezte le tájékoztató levelében Kelemen Hunor. (közlemény)
Transindex.ro

2015. december 10.

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását szorgalmazza az EMNT
A bevándorlási kvóták ellen megfogalmazott tiltakozási ívek aláírási folyamatáról, a honosítás eredményeiről és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívásának kezdeményezéséről számoltak be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői Marosvásárhelyen, az EMNT Klastrom utcai székházában.
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet arra, hogy a tanács valamennyi irodájában alá lehet írni a kötelező bevándorlási kvóták elleni tiltakozó íveket. Sándor Krisztina elmondta – az eltelt három hét alatt már ötezer aláírást sikerült gyűjteniük. Az irodákon kívül a következő napokban utcákra, terekre is kimennek az EMNT önkéntesei, hogy aláírásokat gyűjtsenek. Az országos ügyvezető elnök a november 27. – december 7. közötti időszakban megnövekedett magyarellenes antidemokratikus és alkotmányt, valamint kisebbségi jogokat sértő akciókra is felhívta a figyelmet (a csíkkozmási községháza eltávolított felirata, a csíkmadarasi zászlóügy, a Bihar megyei törvényszék zászlóügyben hozott döntése, a Csibi Barna és a Kárpátia zenekar énekesével kapcsolatos vádaskodások, és a kézdivásárhelyi Beke István-ügy). Ezek ellen határozott és közös, az egész erdélyi magyarság képviseletét felvállaló szervezeteknek, pártoknak össze kell fogniuk – hangsúlyozta.
Tiboldi László alelnök a honosítási eljárás eddigi eredményeiről számolt be. A 2011 óta tartó, 31 irodában zajló eljárás során több mint 231 ezer személynek segítettek a honosítási eljárásban, az utóbbi egy év alatt több mint 28 ezer személynek az anyakönyvi iratok beszerzésében, a Nemzeti Választási Iroda által kiküldött kérdőívek kitöltésében – az esetleg változott személyi adatok kiigazításában – is segédkeznek. Nagy könnyebbséget jelent, hogy a nagyobb irodákban konzuli napot tartanak, így már nem kell az igénylőknek Csíkszeredába vagy Kolozsvárra utazniuk.
Sándor Krisztina szerint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását szorgalmazza a tanács, december 10-i dátummal levelet küldött Kelemen Hunornak és Bíró Zsoltnak, azt remélve, hogy még az idén sikerül egy asztal mellé ültetni a magyar pártok vezetőit a soron kívüli kérdések megbeszélésére.
Cseh Gábor elmondta – nyílt levelet szándékoznak küldeni Kelemen Hunornak a marosvásárhelyieket sértő kijelentése ügyében. Elmondta: Marosvásárhely nem a bársonyszékek alkujának tárgya kell hogy legyen. És ne Bukarestből vagy Kolozsvárról mondják meg, hogy mi a jó nekünk. „Ebben a levélben felkérjük Kelemen Hunor országos RMDSZ elnököt, hogy kérjen bocsánatot a marosvásárhelyiektől, s amennyiben ezt nem teszi meg, nemkívánatos személynek nyilvánítja az EMNT Marosvásárhelyen” – jelentette ki Cseh Gábor. „Mi szeretjük a lecsót, még akkor is, ha Kelemen Hunor nem kedveli” – zárta a tárgyban tett felszólalását az EMNT alelnöke.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

2015. december 10.

Maszatol és kekeckedik a magyarországi sajtó
Két napja köszörüli a nyelvét Tőkés László és Orbán Viktor viszonyán a magyarországi sajtó, megpróbálván ismét összeugrasztani őket. Aligha fog sikerülni.
Előbb a balliberális média kezdett el hisztizni szint egy héttel a Magyar Állandó Értekezlet december 4-i ülése után, amikor árgus szemek felfedezték, hogy a tanácskozás után kiadott zárónyilatkozat végén szereplő aláírások között nem szerepel a Tőkés Lászlóé. A dokumentum felsorolja a MÁÉRT-on részt vevő 26 szervezetet és azok képviselőit, akik szignálták azt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében Tőkés László elnök kellett volna aláírja a zárónyilatkozatot, ám a neve fölött valóban nem szerepelt a saját kezű szignója. Aminek nagyon egyszerű magyarázata van: akkor éppen nem tartózkodott a teremben, amikor a szervezők körbeadták a dokumentumot aláírás végett.
Elsőre a szocialista Népszabadság harapott rá a szenzációra, aztán az egész balliberális média fölsorakozott a képzeletbeli botrány mögé, mi több, a Simicska-birodalom médiája is elkezdte verni a tamtamot. A Magyar Nemzet például ilyen épületes felvezető mondattal indította Tőkés kínos pillanatokat okozott Orbánnak című „leleplező’ írását: „Az erdélyi püspök nem írta alá a határon túli vezetők nyilatkozatát, beszédet sem mondott, és elviharzott a szünetben.” Ebben az egy mondatban több pontatlanság is van, a legdurvább az, hogy a nyilatkozatot nemcsak határon túli magyar vezetők írták alá, hanem elsődlegesen a magyar kormány feje és annak helyettese. Az „elviharzott a szünetben” hangulatfestő kifejezés pedig merő újságírói kitaláció, sőt blöff.
Amúgy a MÁÉRT-ülésnek csak az elején, Orbán Viktor nyitóbeszéd elhangzásakor volt jelen a sajtó, azt követően kitessékelték az újságírókat, napokkal később kerültek elő az „értesülések, híresztelések, jól értesült források”. A sajtópletykák és hírlapi kacsák közé gusztustalan spekulációk is vegyültek, a pesti média viszont még ahhoz sem vette a fáradságot, hogy tisztességesen leírja, ki és milyen minőségében vett részt a tanácskozáson. A Magyar Nemzet például „Tőkés László pártjának” nevezi a civil szervezetként létrejött Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a képviselőt pedig pártelnöknek.
Annak sem jártak utána, hogy miért nem szólalt fel a tanácskozáson a volt püspök, egyből Orbán-Tőkés-konfliktust próbáltak kreálni. Holott csak annyi történt, hogy a szervezők hibájából és a szónokok fegyelmezetlenség folytán csúszást szenvedett a program, emiatt aztán Semjén Zsolt csapata megpróbálta menet közben behozni a lemaradást, mégpedig úgy, hogy azt sugallták az Orbán Viktor és Kelemen Hunor után következő felszólalóknak, hogy rövidítsék le mondanivalójukat vagy álljanak el a hozzászólástól. Nem először próbálkoztak összemosni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot az Erdélyi Magyar Néppárttal, miközben ugyanezt nem tették meg az RMDSZ-szel és csatlósával, a Magyar Polgári Párttal. Orbán is és Kelemen is kicsúszott a saját időkeretéből, az RMDSZ-elnök például húsz percen át nyomta a szöveget, ennek láttán Tőkés László a számára fenntartott időt átengedte az utána következő Néppárt-elnök Szilágyi Zsoltnak.
A bulvársajtó heccelődése láttán az EP-képviselő sajtóirodája rövid közleményben pontosított ma: „A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) legutóbbi, december 3-i ülésén elfogadott záródokumentum kapcsán megindult sajtóspekulációkra vonatkozóan mindenki szíves figyelmébe ajánljuk, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kezdettől fogva egyetértett a zárónyilatkozatban foglaltakkal, támogatva annak elfogadását. Tekintettel arra, hogy a sajtóhoz a dokumentum aláíráslistájának egy korábbi, nem végleges változata jutott el, ezúton mellékeljük a Tőkés László szignóját is tartalmazó listát.”
Vagyis nincs semmilyen konfliktus Tőkés László és a magyar kormány vagy annak feje között, a MÁÉRT zárónyilatkozatának végleges változatán pedig mindenkinek ott szerepel az aláírása, akit felkértek aláírni azt, mondhatni „teljes nemzeti egységben”.
R. B. M.
itthon.ma//erdelyorszag

2015. december 11.

Ki az utcán, ki a tárgyalóasztalnál
Olyan önkéntelen munkamegosztás kezd kibontakozni az erdélyi magyar társadalomban a kézdivásárhelyi Beke István Attila letartóztatása nyomán kialakult, igencsak kedvezőtlen helyzetben, amelyre bizony máskor is szükség volna, és amelyet jó volna tervezetten, előre leszögezett és mindenki által elfogadott stratégia mentén folytatni.
Kézdivásárhelyen és immár Sepsiszentgyörgyön is naponta tüntetnek Beke István Attila szabadon engedéséért és a példátlan manipulációs, magyarellenes kampány ellen. Felrázta az eset a közösséget, és újult erővel irányítja rá mindannyiunk figyelmét a titkosszolgálati diverziók veszélyére, az állami hatóságok túlkapásaira, a központilag vezényelt magyarellenes kampányokra – jó volna, ha minderre nem visszavonulás, beletörődés, félelem volna a válaszunk, hanem közösen keresnénk azokat a megoldásokat, amelyekkel semlegesíteni tudjuk ezeket.
De lám, felmerült a téma önkormányzati testületekben, például Kovászna Megye Tanácsának tegnapi ülésén, helyi képviselőink, vezetőink felszólalása olyan tekintetben is hasznos lehet, hogy talán csökkentheti az elmúlt időszakban csak növekvő szakadékot választó és választott között. Igen fontos mozzanata a történetnek az, amiről tegnap tájékoztatott hírlevelében az RMDSZ: Kelemen Hunor Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Cioloş miniszterelnökkel tárgyalt a kézdivásárhelyi terroristavádról, de az uniós államok bukaresti nagyköveteivel is levélben ismertette a helyzetet, kifogásolva a magyarság kollektív megbélyegzését. Ráadásul pozitívumként könyvelhetjük el, hogy az államfő és a miniszterelnök egyaránt úgy nyilatkozott: a történtek nem jelentenek irányváltást a magyar közösséghez való viszonyulásban. Egyébként az is beszédes, hogy az elmúlt másfél hét során sem a kormány, sem az államelnöki hivatal nem reagált a terrorvádra – a szociáldemokraták uralma alatt ilyen visszafogottságra aligha számíthattunk volna, sokkal valószínűbb, hogy Ponta és csapata tovább hergelte volna a közvéleményt a magyarság ellen. Úgy tűnik tehát, mindenki teszi a maga dolgát – a román véleményformálók egy része is szövetségesünkké vált, de elférnének még a sorban a más esetekben oly bősz erdélyi magyar emberijog-védők is, elvégre mégiscsak rendőrállamot idéző intézkedéseknek vagyunk szemtanúi, és az például ez idáig nem sokakban merült fel, hogy milyen alapon hallgatják le magánszemélyek telefonbeszélgetéseit, kiket, miért és miként követ figyelemmel a titkosszolgálat 26 évvel azon rendszer bukása után, amelyben az állampolgárok megfigyelése az elnyomó hatalom egyik legfőbb eszköze volt.
A legfontosabb azonban talán most az volna, hogy energiáinkat ne egymás elleni civódásra, viszályra pazaroljuk. Ki az utcán tüntet, ne a tárgyalóteremben levőket hiányolja vagy szidja, ki pedig az ország vezetőivel beszélget vagy a nyugati államok nagyköveteit tájékoztatja a helyzetről, ne feledkezzék meg az igazságért tüntetőkről.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 11.

„Terrorügy”: súlyos torzítások és manipulatív értelmezések
Vizsgálati fogságban marad a merényletkísérlettel gyanúsított Beke István a legfelsőbb bíróság döntése értelmében. Ügyvédje a döntésről a sajtóból értesült, az indoklást nem kapta meg. Az RMDSZ elnöke az államfővel és a miniszterelnökkel is egyeztetett az ügyben.
A legfelsőbb bíróság elutasította szerdán este a merényletkísérlettel gyanúsított Beke Istvánnak az előzetes letartóztatás ellen beterjesztett fellebbezését – közölte a Mediafax hírügynökség. A jogerős döntés értelmében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnöke harminc napig mindenképpen vizsgálati fogságban marad.
Dragoş Cristian Lică, Beke István ügyvédje csütörtökön a Krónikának elmondta, a döntésről a sajtóból értesült, az indoklást nem kapta meg, az erre vonatkozó értesítést pedig az intézmény honlapján sem tették közzé.
„Ilyesmi nem történt eddig velem az ügyvédi karrierem során. Egyébként egy héttel korábban kikértem a nyomozati anyagot az ügyészségtől, hogy megfelelőképpen előkészítsem a védelmet, de az iratcsomót csak szerdán, a legfelsőbb bíróság tárgyalása előtt bocsátották rendelkezésemre” – mondta Dragoş Cristian Lică. A Krónika kíváncsi volt a jogász szakmai véleményére az üggyel kapcsolatban, mint ahogy arra is, mivel magyarázható, hogy a merénylet előkészítésével gyanúsított Beke állítólagos cinkosait nem vették őrizetbe. Dragoş Cristian Lică azt mondta, erről majd a bírósági tárgyaláson fogja kifejteni a véleményét.
Dragoş Cristian Lică nem tartja korrektnek, hogy a központi sajtó negatív színben igyekszik feltüntetni HVIM-et, és nem tesz említést az ifjúsági szervezet karitatív tevékenységeiről. „Eljön annak is az ideje, hogy a védencem megadja a választ mindazokra a kijelentésekre, melyek az üggyel kapcsolatban elhangzottak” – tette hozzá a brassói ügyvéd.
Ezzel egy időben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Cioloş kormányfővel folytatott tájékoztató beszélgetést a kézdivásárhelyi terrorvádról, és levélben tájékoztatta álláspontjáról az Európai Unió országainak bukaresti nagyköveteit. A szövetség csütörtöki közleménye szerint Kelemen Hunor a leghatározottabban visszautasította, hogy a román politika és média egyes képviselői a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani.
„Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom” – idézett a nagyköveteknek küldött levélből az RMDSZ közleménye. Az RMDSZ elnöke közölte, az elmúlt napokban mind Klaus Johannis államfőt, mind pedig Dacian Cioloş miniszterelnököt tájékoztatta a szövetség álláspontjáról, és mindketten osztották aggályait. Hozzátette, Románia vezetői megnyugtatták abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban. „Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik” – hangsúlyozta Kelemen Hunor a nyaköveteknek szerdán eljuttatott levélben.
Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a médiamanipuláció miatt tartotta fontosnak a tájékoztatást. Kitért azokra a súlyos torzításokra és manipulatív értelmezésekre, amelyek hosszú távon meghatározhatják többség és kisebbség viszonyát. Nehezményezte ugyanakkor azt is, hogy az illetékes hatóságok által még nem tisztázott ügyet a közéleti fórumokon azonnal összekapcsolták a párizsi terrorcselekményekkel, a sajtó pedig napokig a romániai magyarokra vonatkozó összeesküvés-elméletekkel volt tele.
„A főügyészség szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztálya (DIICOT) eljárása és a kialakuló médiahisztéria nem maradt nyom nélkül a többségében magyarok lakta Kézdivásárhely közösségében sem. Az elmúlt napokban százak tüntettek folyamatosan Beke István szabadon bocsátása mellett és a média méltatlan támadásai ellen” – hívta fel az uniós diplomácia figyelmét az RMDSZ elnöke, aki hangsúlyozta: az általa vezetett érdekvédelmi szervezet elutasít mindenfajta, bármilyen irányból érkező szélsőséget, hiszen bebizonyosodott: 26 év alatt nem ezek határozták meg többség és kisebbség együttélését.
„A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy a román politika és média egyes képviselői (...) a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. Ez a fajta gondolkodásmód nemcsak hibás, hanem káros is. Képes lerombolni mindazt, amit az elmúlt negyedszázad során a román és magyar közösség közösen kialakított, mert aláássa a toleranciát és a társadalmi békét” – szögezte le tájékoztató levelében Kelemen Hunor.
A háromszéki politikusok eközben a bizonyítékok felmutatását sürgetik a kézdivásárhelyi „terrorügyben”, valamint sepsiszentgyörgyi zászlócsere kapcsán. A Kovászna megyei önkormányzat csütörtöki ülésén napirend előtti felszólalásában Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) tanácsosa kijelentette, furcsának találja, hogy a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) legutóbbi ülésén a prefektúra képviselője nem kívánta napirendre tűzni a két Kovászna megyei incidens megvitatását. Az ATOP ülésen szintén résztvevő Sabin Calinic szociáldemokrata tanácsos kifejtette: a rendőrség állítása szerint a sepsiszentgyörgyi ismeretlen katona szobra melletti zászló levételéről léteznek felvételek, ám ezek nem nyilvánosak, ezért nem mutatták be a testületnek sem.
Tamás Sándor megyei tanácselnök azzal kezdte beszédét, hogy az RMDSZ minden szélsőséges megnyilvánulást elítél, de elfogadhatatlannak tartja, hogy a sajtó egy része „egy feltételezett cselekvésre hivatkozva kollektíven terroristának bélyegezze meg Székelyföld lakóit”. „Elítélem Csibi Barnát, aki felgyújtotta Csíkszeredában az Avram Iancu-t ábrázoló szalmabábut, de ugyanígy jogi következményei kell legyenek annak, amikor román fiatalok meggyalázták a Kökös határában levő Gábor Áron emlékművet, és erről videót töltenek fel az internetre” – mutatott rá Tamás Sándor, aki azt kérte, vessenek véget az államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a kettős mérce alkalmazásának.
A tanácselnök a sajtónak kifejtette, kérdések vetődtek fel azzal kapcsolatban, hogy valóban lecserélték-e november 30-án reggel az ismeretlen katona szobra mellett felhúzott román zászlót székely zászlóra. Hangsúlyozta, a lakosságot nem lehet két hétig bizonytalanságban tartani, ha vannak bizonyítékok, hozzák azokat nyilvánosságra. Egyébként a megyeszékhelyen többen úgy vélik, hogy a szobor mellett ugyanaz a régi, megkopott román zászló lobog, mint november 30. előtt, holott a rendőrség és a prefektúra szerint Sebastian Cucu kormánymegbízott vitt új lobogót az ismeretlen tettesek által eltávolított helyére. Csütörtökön egyébként ismét utcára vonultak a kézdivásárhelyiek és a sepsiszentgyörgyiek, hogy Beke István letartóztatása ellen tiltakozzanak.
Budapest is figyel
A magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke szerint „le lehet szögezni, hogy valamilyen nagy magyar terrortámadásról nem lehet beszélni, ami a román állam ellen irányult volna a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom részéről”. A szocialista (MSZP) Molnár Zsolt a testület szerdai ülésén az üggyel kapcsolatban elmondta: keveset tudnak a HVIM-mel összefüggő, „robbanóanyaggal visszaélés, terrorgyanú és a román alkotmányos rend elleni szervezkedéssel kapcsolatos” ügyről. A politikus úgy vélekedett: a nyomozás feladata kideríteni, hogy „mennyire lehet ezt az ügyet komolyan venni vagy mennyire inkább alapvetően ez egy koncepciógyanús ügy lenne”. Szerinte egyiket sem lehet állítani a két változat közül.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Székelyhon.ro

2015. december 11.

„Vissza akarjuk, vissza tudjuk szerezni Szatmárnémetit”
„Szatmárnémetit vissza akarjuk nyerni, vissza tudjuk szerezni. Magyar ember vezetheti ezt a várost, ha felismerjük ezt a fontos lehetőséget. 2016-ban Kereskényi Gábor győzelmét minden szatmárnémeti magyar embernek támogatnia kell, közösen kell akarnia a változást. Mindenki segítségére szükség lesz, és elsősorban azért, hogy a magyarság ismét itthon érezhesse magát ebben a városban” – mondta Kelemen Hunor az ünneplő hallgatóságának az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének 25. évfordulóján, csütörtökön.
Az elmúlt negyedszázad nem telt el hiába, mert ha a mostani állapotokat 1989 adventjéhez hasonlítjuk, amikor még senki nem sejtette, hogy néhány nap múlva megbukik a diktatúra, akkor fontos változásokkal számolhatunk – mutatott rá ünnepi beszédében a szövetségi elnök.
„25 év után is áll a Szövetségünk, amely meghatározó tényező idehaza, a Kárpát-medencében pedig az egyetlen magyar szervezet, amely ez idő alatt nem változtatott nevet, jelet, célkitűzéseket, így sikerült megfelelnie a kihívásoknak. Köszönet ezért a két és fél évtizedért a szatmárnémeti magyar embereknek, akik éltették ezt a szervezetet, és hittek abban, hogy ez az a szövetség, amely értékeiket képviselni tudja” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kelemen szerint ahhoz, hogy a következő 25 évben is meghatározó tényező lehessen, a magyarság érdekképviseletének országszerte fel kell ismernie az új kihívásokat. „Újratervezést hirdettünk tavasszal az RMDSZ kongresszusán. 2016-ban ez azt jelenti, hogy értékeinket úgy kell továbbvinnünk, javítanunk a hibáinkat, hogy a szatmárnémetiek továbbra is tudjanak hinni a Szövetségbe, és abban, hogy a magyarság a mi egyetlen szövetségesünk” – jelölte meg a jövő évi választások legfontosabb feladatát Kelemen Hunor.
Arra emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedekben számtalan olyan próbálkozás volt – Szatmárnémetitől Marosvásárhelyig –, amellyel megpróbálták megroppantani a „szövetség gerincét” azért, hogy elbizonytalanítsák a magyar közösséget. „Most is van olyan szándék, hogy megszüntessék, megbüntessék az RMDSZ-t, ezzel egyidőben pedig megpróbálnak békétlenséget kelteni magyarok és románok között. A többséget mi eddig is észérvekkel próbáltuk meggyőzni követeléseink jogosságáról, és a parlamentáris demokrácia eszközeit ezután sem fogjuk feladni” – szögezte le a szövetségi elnök.
Szatmárnémetit ismét magyar embernek kell vezetnie, hiszen tapasztalható, hogy még a románság egy jó része is visszasírja az egykori magyar polgármestert – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint a jövő évi győzelemhez a közösség támogatása és azok összefogása is szükséges, akik néhány héttel ezelőtt még versenyeztek egymással.
Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke, Szatmárnémeti polgármesterjelöltje beszédében arra emlékeztetett, hogy a szövetség 25 éve a demokrácia és jogállamiság útját választotta. „A folyamatosan jövő-menő politikai alakulatok között az RMDSZ negyedszázad alatt megőrizte azokat az értékeket, amelyeket alapítói megálmodtak. A közösségi jogok megszerzéséhez megvolt a kellő szakértelem, amelyet most a fiataloknak is el kell sajátítaniuk” – tette hozzá.
Elmondta: azt tapasztalta, hogy a városban már elkezdődött a magyar-román békés együttélés elleni kampányt, és csak az RMDSZ, a civil szervezetek, az egyházak és a szatmárnémeti magyar közösség összefogása jelenthet áttörést, változást Szatmárnémetiben. Kereskényi arra is kitért, hogy a szatmárnémeti magyarság számára hatalmas öröm volt, amikor a rendszerváltás után előbb magyar alpolgármestere, majd polgármestere lett a városnak. „Fel kell ébrednünk a rémálomból, amelybe a jelenlegi városvezetés taszított mindnyájunkat. Konkrét és megvalósítható tervek alapján kell jövőt biztosítanunk, tennünk a fiatalok itthon maradásáért” – hangsúlyozta a szatmárnémeti polgármesterjelölt.
Az ünnepi eseményen felszólalt Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, valamint Mille Lajos főkonzul. Az elmúlt 25 év munkájáért elismerésben részesültek és felszólaltak a szatmárnémeti RMDSZ-szervezet volt elnökei: Erdei Péter, Zakota Zoltán, Gergely Csaba, Kabai István és Ilyés Gyula. A negyedszázados évforduló sztárvendége a magyarországi Csík Zenekar volt.
maszol.ro

2015. december 11.

Kelemen Hunor persona non grata lehet Marosvásárhelyen
Cseh Gábor, az EMNT alelnöke Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatón elmondta: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, megsértette a város magyarságát azzal, hogy a széles körű támogatottságnak örvendő magyar együttműködést olyan „lecsónak” nevezte, melyre – véleménye szerint – nincs szüksége a marosvásárhelyieknek.
Cseh kijelentette: amennyiben az RMDSZ elnöke nem kér bocsánatot, aláírásgyűjtésbe kezdenek azért, hogy Kelemen Hunort Marosvásárhelyen nem kívánatos személlyé nyilvánítsák.
Kezdeményezik az EMEF összehívását
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezetője beszámolt arról, hogy Tőkés László és Szilágyi Zsolt közös levelet küldtek Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, melyben – a korábbi alkalmakhoz hasonlóan – ismét az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását kezdeményezik. „Elengedhetetlen, hogy az EMEF keretei között újra egyeztessenek a tárgyaló felek, s közös fellépéssel vessenek véget az erősödő magyarellenességnek. A terrorvád kapcsán az RMDSZ részéről mindeddig inkább csak cinkos hallgatást tapasztaltunk. Ha eddig különböző okok miatt nem tartották fontosnak, hogy egy asztalhoz üljünk, hát most itt az alkalom” – mondta Sándor Krisztina.
itthon.ma//erdelyorszag

2015. december 12.

Nemkívánatos személynek nyilvánítaná az RMDSZ elnökét
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetének elnöke, Cseh Gábor a Sándor Krisztina ügyvezető elnökkel és Tiboldi László alelnökkel tartott közös sajtótájékoztatón kijelentette, nyílt levelet szándékoznak küldeni Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, mivel egy korábbi nyilatkozatával megsértette a marosvásárhelyieket. "Marosvásárhely nem a bársonyszékek alkujának tárgya kell legyen, és ne Bukarestből vagy Kolozsvárról mondják meg a »tutit«, hogy mi a jó nekünk Marosvásárhelyen" – mondta egyebek között.
Az EMNT Maros megyei szervezete nevében, Cseh Gábor által megfogalmazott nyílt levél szerint megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy Kelemen Hunor "Marosvásárhely magyarságát lecsónak nevezte". Cseh Gábor úgy gondolja: "a marosvásárhelyi magyarok, félretéve politikai színezetüket, vallási hovatartozásukat, össze akarnak fogni városunk megmentéséért", amit az RMDSZ vezetői "elpolitizáltak, eltaktikáztak az elmúlt évek folyamán…" A levélben felkérik Kelemen Hunort, "nyilvánosan kérjen bocsánatot Marosvásárhely magyarságától". Amennyiben nem teszi meg, aláírásgyűjtést kezdeményeznek, hogy nemkívánatos személynek nyilvánítsák Marosvásárhelyen – jelentette ki Cseh Gábor. "Nekünk ízletes a marosvásárhelyi lecsó, még akkor is, ha ezt Ön nem szereti" – jelentette ki Cseh Gábor.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

2015. december 12.

A többség és kisebbség közötti bizalom megromlásához vezetnek a Romániai fejlemények
Winkler Gyula EP-képviselő csütörtök este tájékoztatta az Európai Néppárt Politikai Közgyűlésének Brüsszelben tanácskozó tagjait arról, hogy Romániában, az elmúlt időszak eseményei a bizalom megromlásához vezetnek a román többség és a magyar kisebbség között.
Winkler szerint az interetnikai kapcsolatok szempontjából Romániát jó ideje, „rossz közhangulat jellemzi”, és a december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmával, Kézdivásárhelyen történt sajnálatos incidenst, rendkívül veszélyes módon felhasználják „a teljes magyar közösség megbélyegzésére”.
Az európai parlamenti képviselő ugyanakkor arról is beszámolt, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök, megbeszélést folytatott Klaus Iohannis államelnökkel, valamint Dacian Ciolos miniszterelnökkel, akiknek jelezte a romániai magyar közösség jogos aggodalmait. Winkler bejelentette, hogy ezen aggodalmakat levélben közölték Joseph Daul, az EPP elnökével is.
A Politikai Közgyűlés keretén belül, az RMDSZ EP-képviselője utalt az ezelőtt egy hónappal, a bukaresti Colectiv klubban történt szerencsétlenségre, amely 60 halálos áldozatot és több tucat sebesültet követelt, és Victor Ponta miniszterelnök szociáldemokrata kormányának a lemondásához vezetett. Ennek következtében új, ezúttal technokrata, kormány alakult Dacian Ciolos, volt európai biztos vezetésével.
Ebben az összefüggésben Winkler elmondta, hogy Romániában a politikai osztályt teljességében elutasító magatartás észlelhető. Ezt a jelenséget, véleménye szerint, a lehető legkomolyabban kell kezelni. Az európai parlamenti képviselő azt is hozzátette: az Európai Néppártnak jelentős szerepe lesz a politika iránti közbizalom újjáépítésében, úgy Romániában, mint az EU valamennyi tagállamában.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Brüsszel, 2015. december 11. surlottgradics.wordpress.com,

2015. december 12.

Kelemen a költségvetés elfogadását ajánlja
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke kijelentette, hogy a 2016-os évi állami költségvetés jó olyan körülmények között, hogy alig egy hónappal az új kormány beiktatása után elkészült.
„Az adott körülmények között, egy hónappal a kormány beiktatása után, ezt a tervezetet jónak lehet nevezni, valamennyi hiányossággal és menetközben felmerülő problémával együtt” –nyilatkozta Kelemen Hunor az RFI-nek.
A Szövetség elnöke azt ajánlja parlamenti kollégáinak, hogy szavazzák meg a büdzsét.
„Javasoltunk néhány, nem túljelentős módosító indítványt az összegeket illetően. Egyeztetünk a frakcióban, várhatóan hétfőn hozunk döntést. Én nem szeretném, ha azelőtt döntenénk, hogy látnánk a költségvetési bizottsági vitát. Azt ajánlanám a kollégáknak, szavazzák meg a költségvetést” – fogalmazott Kelemen.
Arra a kérdésre, hogy melyik az a módosító indítvány, amihez az RMDSZ a legjobban ragaszkodik, a Szövetség elnöke azt mondta: „Van néhány módosító indítvány, a nagyinfrastruktúrára vonatkozók, a körgyűrűk a legfontosabbak. Az oktatás terén is van egy javaslatunk, ami benne van a 2015-ös költségvetésben is, de eljárásjogi okokból nem sikerült véglegesíteni – egy oktatóképző központ Nagyváradon, ezt kellene finanszírozni”.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

2015. december 14.

Kereskényi: már elkezdődött az uszító kampány
Szatmárnémetit vissza kell nyerni, és ehhez mindenki segítségére szükség lesz, hogy a magyarság ismét otthon érezze magát a városban – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szövetség szatmári szervezetének 25. évfordulóján tartott beszédében.
Mint mondta, az elmúlt évtizedekben számtalan olyan próbálkozás volt – Szatmárnémetitől Marosvásárhelyig –, amellyel megpróbálták megroppantani a „szövetség gerincét” azért, hogy elbizonytalanítsák a magyar közösséget.
„Most is van olyan szándék, hogy megszüntessék, megbüntessék az RMDSZ-t, ezzel egy időben pedig megpróbálnak békétlenséget kelteni magyarok és románok között. A többséget mi eddig is észérvekkel próbáltuk meggyőzni követeléseink jogosságáról, és a parlamentáris demokrácia eszközeit ezután sem fogjuk feladni” – szögezte le a szövetségi elnök. Szatmárnémetit ismét magyar embernek kell vezetnie, hiszen tapasztalható, hogy még a románság egy jó része is visszasírja az egykori magyar polgármestert – fogalmazott.
Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke, Szatmárnémeti polgármesterjelöltje beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a városban már elkezdődött a magyar–román békés együttélés elleni kampány, és csak az RMDSZ, a civil szervezetek, az egyházak és a szatmárnémeti magyar közösség összefogása jelenthet áttörést, változást Szatmárnémetiben.
Kereskényi arra is kitért, hogy a szatmárnémeti magyarság számára hatalmas öröm volt, amikor a rendszerváltás után előbb magyar alpolgármestere, majd polgármestere lett a városnak. „Fel kell ébrednünk a rémálomból, amelybe a jelenlegi városvezetés taszított mindnyájunkat. Konkrét és megvalósítható tervek alapján kell jövőt biztosítanunk, tennünk a fiatalok itthon maradásáért” – hangsúlyozta végezetül a szatmárnémeti polgármesterjelölt.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 15.

Feketeleves
Érdekes eszmefuttatás látott napvilágot a napokban az egyik erdélyi magyar hírportálon, amelynek lényege tömören: a marosvásárhelyi magyar–magyar összefogás kudarcáért egyedül Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét terheli a felelősség.
Merthogy a nevezett politikus a közös polgármesterjelölt kiválasztása céljából rendezett előválasztás előtt szélesebb körű összefogást „ígért” az EMNP megyei vezetőinek, és mindezt mandátum (értsd: a szövetség felső vezetőségének beleegyezése) nélkül tette.
Nos mi nem tudjuk, Brassai ígért-e bármit is a néppárt területi politikusainak, azt azonban szinte biztosra vesszük – bármennyire próbálja ezt utólag tagadni az RMDSZ csúcsvezetősége –, hogy igenis szóba került a megyei/városi szintű koalíció lehetősége is a jövő évi helyhatósági választások tekintetében. Amely azonban abban a pillanatban vált halott politikai projektté, hogy Kelemen Hunor a minap „lecsónak” nevezte, közös megfőzését és elköltését pedig ahhoz a feltételhez kötötte, ha az EMNP nem indul a 2016-os parlamenti megmérettetésen.
Szóval szerintünk elég egyértelmű, ki vétózta meg a marosvásárhelyiek összefogási kísérletét. Miközben az RMDSZ helyi, nagyobb terepismerettel rendelkező politikusai nem feltétlenül látnak ellenséget a néppártban, a csúcsvezetőség folyamatosan úgy állítja be az alakulatot, mintha egyedül rajta múlna az erdélyi magyar politikai érdekképviselet megerősödése.
Kelemenék a mai napig nem tudnak mit kezdeni politikai versenytársukkal, még ha tudjuk is : ez a konkurencia olyan, amilyen. Azt kérni a versenypárttól, hogy semmilyen formában ne induljon egy választáson olyan, mintha egy hentesüzlet felszólítaná a konkurens cégeket: csak ünnepnapokon nyissanak ki. Az RMDSZ számára csak akkor üdvös a politikai pluralizmus, a többpártrendszer megléte, ha ez kizárólag a román többségre vonatkozik, és nem az ő pozíciójukat veszélyezteti.
A szövetségnek tehát Marosvásárhelyen nem kell a lecsó. Nagyon attól tartunk azonban, a politikai boszorkánykonyhában már főzik neki a feketelevest, ami akár már a jövő évi parlamenti választáson megfeküdheti a gyomrát.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2016. január 1.

Évértékelő - Erősödött tavaly az erdélyi magyarok bizalmatlansága a román állammal szemben
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Erősödött 2015-ben az erdélyi magyarok bizalmatlansága a román állammal szemben. Az év során a közösség képviselőinek a meglévő jogok biztosítására, védelmére kellett összpontosítaniuk. A román hatóságoknak nem sikerült meggyőzniük az erdélyi magyar közvéleményt arról, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) okkal csapott le egyes székelyföldi önkormányzati vezetőkre, és a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) tényleges merényletkísérletet hiúsított meg Kézdivásárhelyen.
A DIICOT által bejelentett állítólagos terrorista merényletkísérlet miatt december 1-jén Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, december 30-án pedig Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi elnökét helyezték előzetes letartóztatásba. Az ügyészség állítása szerint a gyanúsítottak házi készítésű szerkezetet akartak felrobbantani a december 1-jei román nemzeti ünnepen Kézdivásárhelyen. A házkutatások során azonban a hatóságok csak petárdákat találtak.
A magyar közösség képviselői eddig gyakran hangoztatták, hogy az erdélyi magyarok mindig békésen, parlamenti úton kérték jogaikat, és sérelmezték, hogy a román belügyminisztérium a márciusban közvitára bocsátott 2015-2020 közötti közrendvédelmi és közbiztonsági stratégiatervezete ennek ellenére az etnikai alapú autonómia követelését is a veszélyforrások közé sorolta. A kitétel a magyar pártok és a román civil szervezetek tiltakozása nyomán kikerült a stratégia elfogadott változatából.
A székelyföldi terrorvád miatt heteken át estéről estére tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen, szolidaritásukat fejezvén ki a meghurcoltakkal. Kisebb utcai megmozdulásokat Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is tartottak.
Kétkedve fogadta a magyarság azt is, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) január végén Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester ellen, áprilisban pedig Ráduly Róbert és Szőke Domokos csíkszeredai polgármester és alpolgármester ellen indított eljárást hivatali visszaélés vádjával. Mindhárom elöljárót felfüggesztették tisztségéből, Ráduly le is mondott a mandátumáról. Az keltett visszatetszést, hogy a székelyföldi vezetők olyan apró ügyek miatt kerültek a vádlottak padjára, amelyek minden bizonnyal bármelyik polgármesteri hivatalban előfordulnak. Mezeinek azt rótta fel a DNA, hogy szabálytalanul képviselte a város érdekeit egy céggel szemben, amelyben a város kisebbségi tulajdonos. Ráduly - az ügyészség állítása szerint - azzal követett el visszaélést, hogy a műemlékvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyásával adott építési engedélyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének hőszigetelésére, továbbá egy alkalommal magáncélra használta a hivatali személygépkocsit.
2015-ben tapodtat sem haladt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata a számára törvényben biztosított önállóság felé, és a közösségi szimbólumok használata sem oldódott meg. Noha májusban a helyi zászlók használatáról fogadott el törvényt a parlament, a jogszabály nem biztosít jogi alapot a székely zászló használatához. A szimbólumot ugyan Hargita megye önkormányzata a megye jelképévé nevezte ki, de a törvény kimondja, hogy több közigazgatási egységnek nem lehet ugyanaz a zászlaja. Újabb jelkép is született 2015-ben. Májusban a Partiumi Autonómiatanács (PAT) elfogadta a Partium zászlaját.
Az év során számtalan esetben keresték a bíróságokon az igazukat a közösség képviselői. A Magyar Polgári Párt (MPP) keresetére a Kovászna megyei törvényszék szeptemberben jogerős ítéletben érvénytelenítette azt a bírságot, amelyet a megye prefektusa a magyar himnusz nyilvános elénekléséért rótt ki. A marosvásárhelyi bíróság azokat a bírságokat érvénytelenítette, amelyeket a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) két önkéntesére rótt ki a helyi rendőrség. A Cemo - megelégelvén, hogy a város román polgármestere 15 éve akadályozza a kétnyelvű utcanévtáblák kitűzését, maga látott neki a táblák elkészíttetésének és kihelyezésének. A művelet a helyi rendőrség ellenlépéseinek egész sorát váltotta ki.
Kolozsváron is egy civil szervezet kezdett pereskedni a város határaiba kihelyezendő magyar és német nyelvű helységnévtáblákért. A Minority Rights egyesületet létrehozó jogászok tavaly egy hollandiai alapítvány képviselőiként már pert nyertek az önkormányzat ellen a helységnévtáblák ügyében, de az ítéletet másodfokon érvénytelenítette a törvényszék, úgy vélvén, hogy a holland alapítványnak nincs jogosultsága a kolozsvári magyarok nevében pereskedni. Az újabb pert indító egyesület mellett 403 kolozsvári polgár is beszállt a perbe.
A magyar politikai pártok a 2016 nyarán tartandó önkormányzati és a 2016. őszi parlamenti választásokra készültek. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) februárban vezetőcserével próbálta feledtetni azt a presztízsveszteséget, amelyet a 2014. végi államfőválasztás versenyében szenvedett el. Toró T. Tibort Szilágyi Zsolt váltotta az elnöki tisztségben. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) áprilisban tartott kolozsvári kongresszusán újraválasztották az elnöki tisztségbe Kelemen Hunort, aki az "újratervezés" programját hirdette meg a szövetségben. A Magyar Polgári Párt (MPP) decemberben az RMDSZ-szel együttműködési megállapodást írt alá, mely a 2016-os választásokra is kitér. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) októberben őrtüzekkel világította ki Székelyföld határait. Az akcióval azt a területet jelölte meg, amely számára területi autonómiát kér.
A pártok Marosvásárhelyen gyakorolták az együttműködést. Közösen szervezett előválasztáson döntötték el, hogy Soós Zoltán önkormányzati képviselő, az RMDSZ politikusa lesz a magyarság közös polgármesterjelöltje a 2016-os önkormányzati választásokon. MTI

2016. január 7.

Sértette valakik szemét
Száműzték Barcsay fejedelem emlékoszlopát 
A nyugati országrész magyar napilapja, a Nyugati Jelen szomorú eseményről számolt be: december 29-én este a polgármesteri hivatal utasítására lebontották Barcsay Ákos erdélyi fejdelem dévai emlékművét.
A vármegyeház előtti téren 2011. november 12-én, a magyar szórvány napja alkalmából Kelemen Hunor akkori művelődési miniszter az RMDSZ számos helyi, megyei és országos tisztségviselője, illetve a helyi közintézmények képviselőinek jelenlétében leplezte le az emlékoszlopot, melyet Dézsi Attila akkori prefektus mentett meg az enyészettől. Az emlékoszlop ugyanis Kisbarcsán, a hajdani Barcsay-birtok területén került elő egy kukoricásban.
Másfél hónappal az emlékoszlop leleplezését követően már előkerült egy trikolóros éhségsztrájkoló, aki azonnali lebontását követelte. Előbb csak az emlékmű körüli kerítés tűnt el darabonként, aztán lekerült az emlékmű-állító neve, eltört egy-két gránitlap. Az éhségsztrájkoló pedig beperelte az önkormányzatot: légből kapott vádjaival első fokon pert veszített, de kitartó fellebbezés nyomán 2014 októberében elérte célját: a Gyulafehérvári Táblabíróság az emlékműállítás engedélyeztetési folyamatában elkövetett mulasztásokra hivatkozva elrendelte a Barcsay Ákos-emlékoszlop eltávolítását Déva központjából.
Az önkormányzat ugyan nem siette el a dolgot, és nem zárkózott el az RMDSZ-szel való egyeztetéstől sem, de a törvény betűire hivatkozva december 29-én 20 órakor a térre rendelt egy marógépet és egy kisebb teherautót, s néhány ember segítségével eltávolították az emlékművet. Hogy pontosan hová vitték, arról senki sem hajlandó nyilatkozni. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. január 7.

Erdélyi magyar számvetés és politikai prognózis
Az elmúlt esztendő Janus-arcú volt a magyarság szempontjából. Egyik oldalról Magyarország és annak kormánya mind európai szinten, mind belpolitikai síkon megerősödött, hála annak, hogy Orbán Viktor volt az egyetlen európai kormányfő, aki a háttérből szervezett és irányított legújabb kori népvándorlás közepette tisztán, világosan, minden értelmes ember számára felfoghatóan beszélt és mutatott irányt. A másik oldalról viszont Erdélyben a magyarság pozíciói jelentősen meggyengültek.
A kis lépések lenullázott eredményei
Sokadjára bebizonyosodott, hogy taktikájával az RMDSZ még ahhoz a szűk célrendszerhez sem kerül közelebb, amit a szervezet 1993-ban lefektetett autonómiaprogramjának feladása után tűzött ki maga elé. E taktika lényege úgy foglalható össze, hogy kerüljük a konfliktust a létünkre törő román hatalommal annak érdekében, hogy az tartózkodjon a magyarellenes hangulatkeltéstől, s netán még valami jogmorzsát is ejtsen számunkra. Valójában a román hatalom még azokat a szerzett jogokat is jelentősen csorbította, melyeket közösségi szinten magunkénak érezhettünk. Betiltották a Székely Szabadság Napjának megünneplését, ismételt támadásokat indítottak közösségi szimbólumaink és az anyanyelvű feliratok ellen, s bevetésre került a HarKov jelentésre emlékeztető szabályos hecckampány is egy éppen annyira konstruált, koholt vádas ügyben, mint amilyen a Székelyföldről „elüldözött” románok „problémája” volt. Beke István és Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi és erdélyi elnökeinek letartóztatása egyértelmű justizmord, a bukaresti politikum és média ismét az áldozatból próbál bűnöst fabrikálni, mint tette azt a Ceauşescu-rendszer idején is. Az elnyomó hatalom azokból az engedményekből is visszavett, melyekre az RMDSZ oly nagy előszeretettel hivatkozik, lásd a MOGYE ügyét, a Mikó-ügyet, de ide illik az anyanyelvhasználat elleni megannyi támadás. Végül, de nem utolsósorban ott van az ártatlanul meghurcolt városvezetők, Mezei János, Ráduly Róbert és Szőke Domokos ügye. Ez esetben az RMDSZ-es korrupció visszaütött. Hiába hivatkozik az RMDSZ labanc vezetése arra, hogy a román hatalom politikai bunkósbotként használja a korrupcióellenes ügyészséget, mihelyt a perbe fogottak között olyanok is akadnak, akik érintettségéhez kétség aligha férhet.
A közhiedelemmel ellentétben a Markó–Neptun egységfront, majd az azt részben felváltó Kelemen Hunor-féle vezetés labancként történő leírása a valóságot megszépítő jelző, s nem sértés. A labanc főurak között nem kevesen nemzeti elkötelezettségűek voltak, akik igyekeztek az adott helyzetben a maximumot elérni a magyarság számára, kitölteni a nemzetpolitikai mozgásteret. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot lezáró szatmári béke igen kedvező feltételrendszerét ennek köszönhetően sikerült kivívnia. Gróf Pálffy János tábornagy – aki egyébként a császári had főparancsnoka volt – ez idő tájt saját pozícióját veszélyeztetve folytatta a béketárgyalásokat. Bécs vissza akarta hívni, mert túl engedékenynek tűnt a kurucok s általában a magyarság jogköveteléseinek vonatkozásában.
Ha már békeszerződések történelmi kontextusait hasonlítjuk össze, Markóékról inkább a Károlyi Mihály-féle vezetés juthat eszünkbe, melynek tagjai Belgrádba mentek tárgyalni saját kül- és belpolitikai pozíciójukat erősítendő a nemzet rovására. „Sikerült” elérniük a történelmi határok kétségbe vonását – később pedig az ország tényleges szétdarabolását –, miközben a korábbi, pádovai fegyverszüneti egyezmény a határokat nem érintette.
Választások 2016-ban
A három magyar párt pozíciója, stratégiája már a 2015-ös tapasztalatok alapján megjósolható. Az RMDSZ a tavalyelőtti stratégiai partnerségi egyezményt követően 2015-ben lényegében lábon vásárolta meg a Magyar Polgári Pártot, kifizetve a vezetést néhány parlamenti hellyel. Erre már 2008-ban volt kísérlet, de akkor az RMDSZ olyan megalázó feltételeket diktált, hogy az MPP vezetői felálltak az asztaltól. Akkor ez volt a cél. Most viszont az a cél, hogy az RMDSZ felmutassa saját párbeszédképességét, nyitottságát az autonómia és az autonomisták felé anélkül, hogy a román nemzetstratégiai érdekeket kiszolgáló politikáján változtatna. Erre kell az MPP, valamint az ezer sebből vérző s a parlamentbe be sem nyújtott „székelyföldi” – valójában három román megyére vonatkozó – autonómiastatútum.
A marosvásárhelyi előválasztás, majd az azt követő RMDSZ–EMNP tárgyalás megelőlegezte a 2016-os választás forgatókönyvét. Az RMDSZ nem fog visszatérni az autonómiaprogramhoz, folytatja a maga klikkérdekű komprádor politikáját, az MPP pedig ehhez asszisztál. Arcpirító, hogy Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke most nemcsak védi az RMDSZ-szel kötött, a párt létértelmét kétségbe vonó stratégiai megállapodását, de az Erdélyi Magyar Néppártot vádolja meg azzal, hogy szétverte az erdélyi magyar jobboldalt, sőt, még az is a néppárt bűneként kerül felsorolásra, hogy a párt – ellentétben a Magyar Polgári Párttal – elindult a 2012-es parlamenti választásokon. Mondja ezt azon párt megyei elnöke, mely párt korábbi országos vezetője a választás szabadságának megteremtését még az autonómiának is elébe helyezte, hogy megszüntesse az RMDSZ politikai monopóliumát, s mely párt vezetői a 2012-es választáson mégis arra biztatták a szavazókat, hogy voksoljanak az RMDSZ-re.
Mindebből világosan kitetszik, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Marosvásárhelyen megmarad az RMDSZ jelöltje, mint hárompárti jelölt, más városokban, de Vásárhelyen is – mint ahogy az országos választásokon – a tanácsosi listák vonatkozásában viszont verseny lesz. A maga számára az RMDSZ ezúttal is gondoskodott a négy megyében elérhető 20 százalékos eredmény alternatív küszöbként történő kodifikálásával. Ezt az RMDSZ jó eséllyel el fogja érni, így nem lesz arra kényszerítve, hogy hárompárti magyar koalíció megalakítását kezdeményezze. Egy ilyen koalíció nemcsak a bejáratott szimbólumot, a tulipánt tenné zárójelbe, hanem arra is rákényszerítené a szövetséget, hogy szakítson jelenlegi önfeladó politikájával.
Rózsa Gáspár húzása
Harc lesz tehát 2016-ban, s csak halvány remény mutatkozik arra, hogy tiszta játékszabályok, választási fair play mellett kerül megrendezésre a küzdelem. A tapasztalatok ugyanis mást mutatnak. Számtalan példa idézhető lenne a konkurens szervezetek kampánytevékenységének konkrét akadályozásán keresztül Rózsa Gáspár katolikus plébánosig, aki azt ígérte Markó Bélának, hogy az ő falujában 80 emberből 90 az RMDSZ-re fog szavazni, különben „agyonveri az egészet”.
„Nincs más vértem, mint akaratom tisztasága, nincs más társam, csak a lelkiismeretem, nincs más reményem, mint kötelességem teljesítése” – írta Szabó Dezső 1922-ben, egyedül maradva. Ez illik az Erdélyi Magyar Néppártra is, mely az egyetlen olyan szervezet az erdélyi politikai páston, mely társadalmi szövetségeseivel, az EMNT-vel, az SZNT-vel és a Magyar Ifjúsági Tanáccsal karöltve a magyar szabadságprogramot, az autonómiát az önérdek és a pártérdek elé helyezi.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2016. január 8.

Kelemen: a választások a legnagyobb kihívás
A helyhatósági és a parlamenti választások jelentik a legnagyobb kihívást 2016-ban az RMDSZ számára – jelentette ki tegnap Kelemen Hunor az RFI-nek nyilatkozva.
Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a választásokon elért eredménytől függ majd a romániai magyarság sorsának alakulása az elkövetkező öt évben, de ez akár hosszabb távon is meghatározhatja a közösség életét. Kelemen kifejezte abbéli reményét, hogy sikerül a magyarság számarányának megfelelő képviseletet biztosítani a törvényhozói testületben, ehhez azonban a választók az eddigieknél is erőteljesebb mozgósítására van szükség. Az RMDSZ elnöke nem tartja kizártnak az RMDSZ esetleges kormányra lépését a parlamenti választások után. Kelemen bízik abban, hogy az RMDSZ-nek sikerül megőriznie mostani pozícióit az önkormányzatokban, jelenleg az RMDSZ színeiben mintegy kétszáz polgármester tevékenykedik. Úgy vélte, a választási kampányban kerülni kell a szélsőséges kirohanásokat, az autonómia kérdéskörét pedig racionálisan kell megközelíteni. Szabadság (Kolozsvár)

2016. január 11.

Magyar párt, magyar érdek?
2004-ben, midőn a Magyar Polgári Párt elődszervezete, a Magyar Polgári Szövetség még komolyan vette megalakulásának célját, saját létértelmét, a választás szabadságának megteremtését, és ennek érdekében egyes megyékben együtt indult a Népi Akció nevű szervezettel, az RMDSZ teleragasztatta Székelyföldet egy rendkívül egyszerű üzenetű plakáttal. Ez állt rajta: „Magyar párt, magyar érdek, román párt, román érdek”.
A kampány hatékony volt, nagyon sokakat meggyőzött. Pedig messze állt az üzenet a valóságtól, hiszen egy csak nevében magyar párt állt szemben egy nevében román párttal. 
Valójában pedig kollaboránsok álltak szemben ellenállókkal, a távlattalan politika a távlatossal, a bukaresti hatalom elvtelen kiszolgálása az autonómia-politikával. 
Érdemes e leegyszerűsítő, igazságtalan és demagóg politikai szlogen első tagját, melyet egyben címül is választottam, közelebbről szemügyre venni egy minap megejtett elnöki nyilatkozat fényében.
Mint megtudhattuk egy külföldi rádiónak adott interjúból, Kelemen Hunor szerint az RMDSZ elsődleges célja, hogy átlépje a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazati küszöböt.
Hol vannak már azok a régi idők, amikor komolyan felvetődött, hogy az RMDSZ vonuljon ki a törvényhozásból, hagyjon ott egy megfigyelőt és összpontosítson a társadalomépítésre, valamint a külpolitikára? A passzív ellenállás, Erdély problémájának a nemzetközi rendezést igénylő ügyek listájára való felhelyezése távlatilag sokkal inkább sikerrel kecsegtetett volna, mint a román hatalomnak a Nyugat irányában történő legitimálása, a modellértékű román kisebbségpolitika hazug mítoszának kialakulásához való segítségnyújtás.
Nehéz ma már elhinni, hogy volt olyan időszak, amikor az RMDSZ-en belül nem volt evidencia, hogy elsődleges cél a parlamentbe jutás, kiemelt prioritás a kormányzati szerepvállalás és háttérbe szorul mindaz, amiért tulajdonképpen a szervezet alakult: a közösség minél hatékonyabb megszervezése, a politikai elit és a választói bázis közötti szakadék felszámolása, a politika szervesítése, a tagság bevonása a szervezeti életbe, az önálló erdélyi magyar történelmi műhely, az autonómia megteremtése. 
Bizonyára akadnak, akik szerint ez a folyamat szükségszerű része a politikai „elit” professzionalizálódásának, hiszen kevés kivétellel a világon mindenütt oligarchiák vezetik az egyes államokat, melyeknek sokkal fontosabb a klikkérdek, mint a nemzetérdek. A nemzeti érdek valamiféle képviselete inkább úgy jön számításba, mint retorikai kötelező gyakorlat a választói bázis irányában. Legalábbis ott, ahol erre egyáltalán igény van, hiszen a nemzetközi baloldal nyíltan hirdeti, élén az egyik fő ideológusával, Soros Györggyel, hogy le kell bontani a nemzeti határokat, értsd alatta: meg kell szüntetni a nemzeteket. Ebbeli igyekezetük egyes európai társadalmak nemzeti öntudatát s vele együtt ösztönös védekezőképességét (pl. német, osztrák, svéd) jelentősen lebontotta, nemzeti retorikával ezen államokban aligha lehet választást nyerni. 
Az RMDSZ-re visszatérve, nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha nem győz 1996. november 28-án a neptunisták logikája, akik a magyar érdek kockázatos és a román belügyi szervek által ellenséges ármánynak tekintett politikáját lecserélték a román nemzetérdek szolgálatára, az önálló, magyar érdekű külpolitikát a hivatalos román külpolitikába való besimulásra, a nemzeti önkormányzatkénti működést zsákmányszerző pártpolitikára, a belső pluralizmust monolit pártegységre, a partneri civil szervezetekből vazallust, a szabad sajtóból pedig pártsajtót csináltak. 
Meg is lett az eredmény. 
Az RMDSZ immár nem az első számú mumus a létünkre törő román hatalom szemében, nem nemzetbiztonsági veszély, hanem a mindenkori kormány legmegbízhatóbb partnere, melynek kongresszusán a román és a magyar baloldal ad egymásnak csúcstalálkozót, s a román pártvezetők, illetve közjogi méltóságok egymás kezéből kapkodják ki a mikrofont, hogy dicsérjék az RMDSZ partneri hűségét.
Az egykori nagyívű vízióból, az állam az államban funkcióból, a magyar nemzeti önkormányzatból, a háromszintű autonómia programjából ennyi maradt: a parlamentbe jutás, mint elsődleges cél.
Borbély Zsolt Attila. itthon.ma//szerintunk

2016. január 14.

Választási párt létrehozását javasolja az EMNP
Erdélyi magyar választási párt létrehozását javasolja a 2016-os romániai önkormányzati, majd parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatot Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke ismertette egy csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón. Szilágyi Zsolt szerint már a nyáron tartandó önkormányzati választásokon a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné. Azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a pártok versenyezhetnének a tisztségekért.
Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar pártok összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. A koalíciók számára ugyanis a választási törvény a 6,5 százalékot kitevő magyarság számára aligha teljesíthető választási küszöböt szab meg.
Szilágyi Zsolt emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ decemberben azt kérte az EMNP-től, ne induljon az őszi parlamenti választásokon. Hozzátette, akkor nőnek meg a magyarok sikeres választási szereplésének az esélyei, ha a magyar pártok összeadják az erőiket, nem pedig kiszorítják egymást.
Az EMNP azt javasolta, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven alakuljon meg a választási párt, és annak logója összesítse az egyes erdélyi magyar pártok logóit. Mint magyarázta: az erdélyi magyar pártok összefogása egy olyan választóréteget is mobilizálna, amelyet külön-külön egyik párt sem tud az urnákhoz vinni. Szerinte a választási párt a megtisztulásra is lehetőséget teremtene. Ennek a jelöltlistáira csak olyan politikusok kerülhetnének fel, „akikre nem vetül a korrupció árnyéka”.
Az EMNP elnöke elmondta: az együttműködésre vonatkozó javaslatukat az elmúlt napokban juttatták el Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, és arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban tárgyaljanak róla. Hozzátette, olyan kétoldalú tárgyalásokra készülnek, amelyeken egyik oldalon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége, másik oldalon pedig az EMNP jelenik meg.
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatcsomag az erdélyi magyar politikai pluralizmusnak a tudomásulvételén alapul. Ebben javasolták az erdélyi magyar politikai szervezetek egyeztető fórumának az újraélesztését, az autonómiatörekvések összehangolását, egy közös erdélyi magyar jogvédő szolgálat elindítását és egy olyan közös testületnek a létrehozását, amely az erdélyi magyarságnak juttatott román költségvetési források elosztása fölött őrködne. Hozzátette, hogy a források fölött jelenleg egyedül az RMDSZ rendelkezik, és e források elosztása a közösség számára átláthatatlan. Az EMNP elnöke elmondta, bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői tanulni tudnak a múltból, és belátják, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint a pártérdek. Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre hozzátette: ha van politikai akarat, megoldást lehet találni az összefogás technikai problémáira. Ezek közé tartozik, hogy az érvényes törvények szerint egy politikus nem lehet egy időben a saját pártjának és a létrehozandó választási pártnak is a tagja, és ha kilép abból a pártból, amelynek színében önkormányzati tisztséget nyert, elveszíti a mandátumát.
MTI. Erdély.ma

2016. január 14.

Antal István a fő RMDSZ-es hiányzó a képviselőházi szavazásokról
Antal István hiányzott a képviselőház legtöbb szavazásáról az RMDSZ képviselői közül mandátuma alatt – derül ki a Multumesc.ro oldal összesítéséből, amelyet az alsóház honlapján elérhető adatok alapján állított össze.
Az összesítés szerint Antal – aki nemrégiben azzal védte a honatyák nyugdíjemelését, hogy a parlamentben az országot fejlesztik – a voksolások 70,4 százalékán nem vett részt. A második legtöbb hiányzást Kelemen Hunor szövetségi elnök halmozta fel, ő a szavazások 68,3 százalékán nem volt ott. A harmadik Kelemen Atilla, ő a voksolások 65,6 százalékában nem nyomott gombot. A további sorrend: Borbély László (60,7), Korodi Attila (54), Moldován József (46,4), Fejér László Ödön (38,7), Molnár Zsolt (38,6), Kerekes Károly (34,6), Máté András Levente (24,1), Szabó Ödön (22,1), Kereskényi Gábor (21), Seres Dénes (17,4), Cseke Attila (17,9), Márton Árpád (15,2), Bónis István (14,6), Erdei Dolóczki István (14,1). A szenátusi hiányzásokról a felsőház honlapjának rossz minőségére hivatkozva nem közöltek adatokat.
Balogh Levente. Székelyhon.ro

2016. január 15.

Kelemen: Románia adós fekete március igazságának feltárásával
MTI  - A román igazságszolgáltatás tartozik a romániai magyar közösségnek az 1990-es marosvásárhelyi véres események igazságának feltárásával – állapította meg Kelemen Hunor azzal összefüggésben, hogy elhunyt az akkori események egyik magyar elítéltje, aki fogalmazása szerint koncepciós per áldozata volt.
Az RMDSZ elnöke írásos részvétnyilvánításban búcsúzott a 75 éves korában elhunyt Cseresznyés Páltól, akit pénteken helyeztek örök nyugalomra Marosvásárhelyen.
Az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres összetűzések – amelyeket a magyarok pogromként emlegetnek –, azt követően robbantak ki, hogy a jogaikat békésen követelő magyar tüntetőkre Marosvásárhely környező falvaiból beszállított és felfegyverzett románok támadtak rá. A román igazságszolgáltatás aztán csak magyarokat és cigányokat ítélt el, közöttük Cseresznyés Pált, akit a támadás rohamát visszaverők közül videofelvételről azonosítottak. Cseresznyés Pál tíz évet kapott, ebből hat évet letöltött.
Kelemen Hunor „1990 véres márciusa” szimbolikus személyiségének nevezte Cseresznyés Pált, akit többször meghurcoltak. „Tisztelettel hajtunk fejet szenvedései és bátor helytállása előtt” – olvasható a részvétnyilvánításban.
Az RMDSZ elnöke kifejtette, Cseresznyés Pál halálával arra is emlékezni kell, hogy a román igazságszolgáltatás 26 éve tartozik neki és a romániai magyar közösségnek a marosvásárhelyi történésékre vonatkozó igazság feltárásával. Székelyhon.ro

2016. január 18.

Tőkés: megperzselődhet a Fidesz az RMDSZ-szel
Az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei vannak, éspedig az, hogy ne árulja el a Fidesz nemzetpolitikáját – kommentálta Tőkés László a Hír Tv-nek Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes nemrégi kijelentését, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás.
Az EMNT elnöke a budapesti csatorna Magyarország élőben című műsorában közölte: ez számára kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanák, össze kell fognia az MSZP-nek a (Gyurcsány Ferenc vezette – szerk. megj.) Demokratikus Koalícióval.
„Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be. (...) Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni; a szavazatszedési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget, gondolok itt az RMDSZ választási fölényére" – állapította meg az EP-képviselő, aki szerint „megperzselheti" a magyar kormányt és a Fideszt a korrupciós ügyekben érintett RMDSZ-es politika.
Tőkés úgy véli, meg kell találni a modus vivendit az egyetlen, román parlamenti képviselettel rendelkező magyar alakulattal, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell érteni a Fidesszel. Kérdésre válaszolva leszögezte: nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a helyszínen a záródokumentumot a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) decemberi ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra. Krónika (Kolozsvár)

2016. január 19.

Mást érdemelt volna!
Igencsak elszomorító és felháborító, hogy a román (i)gazságszolgáltatás áldozata és a magyarság mártírja, Cseresznyés Pál temetésén a marosvásárhelyi, Maros megyei RMDSZ-szenátorok, parlamenti képviselők, tisztségviselők nem adták meg a végtisztességet, a temetésen nem vettek részt. Távolmaradásuk a csíkkarcfalvi Kelemen Hunor közleménye ismeretében még inkább furcsállható. Sajnos, a rossz példa ragadós, hiszen az MPP és a EMNP tisztségviselői sem jelentek meg a temetési szertartáson.
Kincses Előd. Népújság (Marosvásárhely)

2016. január 19.

Rajtvonal előtti helyezkedések
Gőzerővel folyik az idei választási versenyfutásra készülődő erdélyi magyar politikai pártok, szervezetek rajtvonal előtti helyezkedése. Minden hasonló igyekezet arra irányul, hogy ki-ki – a Fidesz-KDNP 2010-es választási győzelme után kidolgozott Nemzeti Együttműködés Rendszerébe illeszkedően – a lehető legelőnyösebb pozíciót megszerezze. 
A hagyományosan a magyarországi balliberális oldalhoz vonzódó, azzal széleskörű politikai és egyéb természetű kapcsolatokat ápoló RMDSZ-nek – lásd az ex-elnök Markó Béla esetét, aki kizárólag a baloldali és liberális kötődésű médiában közli politikai jellegű cikkeit – egy ideje sikerült valamelyest rendeznie viszonyát az Orbán-kormánnyal. Hogy magával a Fidesz-szel mennyire sikerült, az nehezen átlátható. Mindenesetre az RMDSZ részéről komoly az igyekezet, hogy megnyerjék a kormányzó pártkoalíció egyes tagjait. Egyeseket sikerült, másokat kevésbé. Semjén Zsolt KDNP-elnököt, nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettest a jelek szerint sikerült a maguk oldalára állítaniuk. Bizonyítja ezt a kereszténydemokrata politikus néhány korábbi ilyen irányú nyilatkozata, köztük a legutóbbi, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás.
A másik oldalon – az MPP-nek az RMDSZ-be való sikeres bekötése után, bizony nem három, csak kétosztatú az erdélyi magyar politikai felépítmény – az EMNP próbál kiszabadulni a 85 százalékos választói támogatottságra hivatkozó szövetségi szorításból. Hogy az említett 85 százalék mindössze a választásra jogosult erdélyi magyarok alig 1/3-a, nem elég nyomós ellenérv, ti. választás esetén csak a szavazatukat leadók véleménye számít. Szilágyi Zsoltnak egy választási párt, az Erdélyi Magyar Szövetség létrehozására vonatkozó javaslata mindenesetre éles politikai érzékről tanúskodik. Nem szólva arról, hogy a választási párt megalakítására vonatkozó indítvány kiválóan illeszkedik a nemzeti együttműködés rendszerébe, s ilyenként a Fidesz támogatását is élvezi. Ennek visszautasítását elfogadhatóan megindokolni, s az összefogás – jelentsen bármit a kifejezés – bűvöletében vergődő választópolgároknak eladni, bizony nem lesz könnyű az RMDSZ-nek.
Szentgyörgyi László. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. január 20.

Letölthető Word dokumentum (DOCX)

Tágmagyar politika a MÁ�?RT XIV. ülésének tükrében
A határon túli magyar közösségek csak akkor fogják elhinni, hogy gondolunk vélük, ha érezni fogják elszánt, összehangolt segítségünket.
1.A helyzet a MÁ�?RT elott
[...]
A határainkon túl a magyar közösségek egyre nagyobb szorításban élnek. Ha meg akarjuk elozni az ausztriai végállapotot, s az ahhoz rohamléptekben közelíto horvátországi helyzetet, akkor végre összehangolt cselekvésre kell sort keríteni.
A vész-helyzetben a védekezési ösztön sok formát öltött. A bal-sorsú kormányok idején történt leépítések után ismét van MÁ�?RT, sot megmaradt a KMKF is. Tartoztak már határon túli ügyeink a Külügyminisztériumhoz, most van a miniszterelnökségen államtitkárság. Van intézete a nemzetpolitikának, sot a nemzetstratégiának is. Intézmények és civil szervezetek burjánoznak - néha a pártok mintájára még egymásnak is feszülve.
Ám amikor gyakorlati lépésekre került volna sor, rendre kudarcot vallottunk. Szomszédaink sikerrel rázták le magukról a kisebbségi magyarság gondjait. Nem hallattuk következetesen hangunkat az európai önkormányzati és civil képviseleteket összefogó szervezetekben, halogatjuk az oktatási-nevelési támogatási rendszer ütoképessé tételét. Már szinte körmünkre ég, hogy egyes veszélyeztetett közösségek (pl. Zoboralja, Baranyai-háromszög) szervezett megsegítésérol döntsünk. Már rég össze kellett volna kötni a civil nyomásgyakorlás lehetoségeit a pártok nemzetközi kapcsolatainak és a kormánynak rendelkezésére álló módszerekkel és utakkal. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert minden résztvevonek más a mozgástere. (Pl. a kormánynak nagyobbak az anyagi lehetoségei, mint a civileknek, viszont jobban köti a szomszéd országokkal való térségi együttmuködés parancsa.) Meg kell tehát találnunk a jóakaratú erok együttmuködését. �?gy, ahogy erre utaló jelek voltak láthatók a nemzeti kisebbségekre vonatkozó ú.n. népi kezdeményezés(ek) elutasításának jogi útra terelésében.
Lássuk világosan: a határon túli magyar közösségek és szórványaink csak akkor fogják elhinni, hogy gondolunk vélük, ha érezni fogják elszánt, összehangolt segítségünket. Ezen a téren viszont 2010-tol sokban megújult nemzetpolitikánk. Ennek kohója maga a MÁ�?RT.

2. A megújult nemzetpolitika
[...]
Legmélyebb tartalmában a nemzetpolitika: nemzetmegtartó és szórványápoló, a nemzeti összefogást megvalósító tevékenység függetlenül politikai határoktól és viszonyoktól.
Ennek értelmében arra kell törekednünk, hogy a magyarok semelyik lakóhelye se kerüljön hátrányos helyzetbe, s a magyar nemzet minden tagjának lehetoségei közelítsenek egymáshoz. Ez a gondolat demokrácia-programunk részének is tekintheto. Ezen az alapon fogadjuk örömmel a polgári kormány családpolitikájának lényegét, és veszünk részt a nemzet kulturális építését szolgáló törekvéseiben, mind határainkon belül, mind azokon túl. Különös figyelemmel kísérjük az oktatás és a közösség érdekében muködtetett egyházi létesítmények sorsát. Kiállunk veszélyeztetett állapotba került közösségeinkért, küzdünk közösségeink életlehetoségeit, szellemi és anyagi gyarapodását korlátozó intézkedések ellen. Itt az ido felismerni a nemzetrészek egymásra-utaltságát. Az egész közösség számára az igazi veszély egy nem-nemzeti alapon álló kormány (Orbán Viktor megfogalmazása).
[...]
S mivel bár egy a nemzet, de a nemzetrészek helyzete különbözik - habár egyik sem verofényes - vessünk hát körbe egy rövid pillantást (figyelembe véve a tavalyi XIII. és az idei XIV. MÁ�?RT határozatait is).
Erdély és a Részek, valamint a csángó tömb (avagy szórvány?)
A román politika következetes. Minden korábbi országgyarapításuk (1878, 1913, 1919) után megindult a következetes beolvasztás. Így volt ez már Erdélyt (és a Részeket) megelozoen Moldova-Besszarábia, Dobrudzsa esetében is. Miért lett volna másként Erdélyben? Ha sikerült a 250 ezres moldvai katolikus tömb dönto részének beolvasztása (a Jászvásárban kiépített janicsár-püspökséggel), miért remélnénk, hogy ez a törekvés nem ugyanilyen eros a Székelyföldön? Nagy hajtóerot ad ennek a régi területek (a Regát) javára történo forráselosztás; magyarán Erdély kifosztása és elszegényítése. (...)
Romániában már-már folyamatossá vált a nemzeti szimbólumok használatának korlátozása. Fejünk felett lebeg a regionalizáció meg-megújuló támadása: a magyar nyelvu területek közigazgatási felszabdalásának kihunyni nem akaró terve. A magyar közösség helyzetét jellemzi a kisebbségi törvény aszalása, a nyelvhasználatban a visszarendezodés, az ingatlan-visszaszármaztatásoknak nemcsak leállítása, késleltetése, de a jelentkezo újraállamosítás (a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc gimnázium, sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esete), a magyar orvosképzés akadályozása, a magyar politikusok mint közéleti személyek ellen akár terrorveszély, akár korrupció örvén folyó hajsza. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint az eroszakszervezetek vették át a magyarellenes politika végrehajtását, Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének megfogalmazásában: a jogfosztás új módszere maga az igazságszolgáltatás, mert így politikai eszközökkel nem megakadályozható. (Ennek kiugró példái Nagy Zsolt volt miniszter és Markó Attila volt államtitkár, Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács alelnöke, valamint Mezei János gyergyószentmiklósi és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester meghurcoltatása.) Magyar közszereplok veszélyeztetettsége már olyan mérvu hogy az egyetlen vezeto tisztséget betölto magyar nemzetiségu ügyész (Majeczki Izabella) közel három hónapot töltött vizsgálati fogságban, mielott - nem jogeros - felmentést kapott az ellene emelt korrupciós vád alól.
A román parlament pedig ismételten visszaveri a magyar kezdeményezéseket. Ez odáig megy, hogy pl. Hargita Megye Tanácsának a magyar ajkú diákokra szabott, a román nyelv eredményesebb tanítására vonatkozó módszertani javaslatát is kapásból elutasítja a bukaresti minisztérium.
A többségi hatalom bovülo eszközeire utal, hogy az új választási rendszer (levelezéses szavazás) akár félmilliós román szavazatot hozhat a határon túlról (foleg Moldovából). Az RMDSZ egy éve kilépett a román kormányból, miután világossá vált, hogy abban nincs olyan vezeto, akinek szavára a legcsekélyebb mértékben is építhetne.
Mindehhez hozzájárul a magyarellenes hangulat szítása. Nem rég történt a Schengen felé törekvo uniós tagországban, hogy a Román Hírszerzo Szolgálat (SRI) 2014. évi jelentésében az alkotmányosságot veszélyezteto tényezoként nevesítette a székelyföldi autonómia-törekvéseket. S miközben a kisebbség helyzetét illeto kifogásokra a kormány azt hajtogatja, hogy példaszeru a helyzetük Romániában, az ilyen jellegu tanácskozásoktól távol tartja a magyar érdekképviseleteket.
Markó Béla szeptember 12-i írásában rávilágít, hogy az autópályák Erdélyben alig haladják meg a száz kilométert (az Erdélynél kisebb Magyarországon ez boven ezer km fölött van), s arra, hogy ebben is megnyilvánul a román irracionális rettegés a magyar többségu régió gondolatától. (Megjegyzem: a rettegés - és rettegtetés - fokát jól jelzik az olyan nyilatkozatok, mint Ninel Peia parlamenti képviseloé, aki titkosszolgálati forrásokra utalva állítja, hogy a bukaresti diszkótuz Románia feldarabolásának elso állomása volt!) �?s hogy sajnos az EU erre botfülu, mert egyéni jogokban rendkívül toleránsak, de kollektív jogokban még mindig intoleránsak a nyugati demokráciák. Látható tehát, hogy nagy szükség van arra az angol nyelvu tájékoztatási programunkra, amely a román hatóságok magyarellenes visszaéléseit tárja fel.
Miniszterelnökünk úgy fogalmazott, hogy erdélyi politikánk az ottani tömegerore épül. Ez azonban jól láthatóan még mindig megosztott. Az autonómia, mint stabilitás, mint Erdély fejlodésének alapja - ennek elfogadtatása feltétele lenne a továbblépésnek. Most, hogy technokrata kormánya lett Romániának, még érzékenyebbé válik a brüsszeli véleményekre; így ottani munkánkat is erosíteni kell. Kulturális és gazdasági területen viszont akkor is lehet lépni, ha a politika helyben topog. Igen, hiszen az említett feszültségforrások ellenére Németország után a 2. helyet foglalja el Románia, ha a magyar kivitelt nézzük.
A helyzetet nehezíti, hogy miniszterünk 1 év két hónap hivatalviselés után elmondhatta a parlamenti bizottságunknak: e rövid ido alatt immár a negyedik (!) román külügyminiszterrel tárgyal..
�?s miközben odaátról érzékenyen figyelik a magyar megnyilatkozásokat, Dan Stoenescu miniszter Méhkeréken azt jelenti ki, hogy a magyarországi románok egészen a román nép keletkezésétol kezdve ugyanazon a területen élnek. (�?s ezzel úgye nem azt kívánta jelezni, hogy a román nép keletkezésére csak a legújabb idokben került sor.)
Felvidék
[...]
Kárpátalja
[...]
Délvidék (Bácska-Bánát):
[...]
Muraköz:
[...]
Ausztria:
[...]
�?sszegzés:
Megfutván a kört határaink mentén és azokon túl, láthatjuk, hogy az egyes országokban mennyire eltéroek a jelen kihívásai, s ugyanakkor még a magyaroknak maradt országbeli helyzettel összevetve is a fo kérdések mennyire azonosak. Mindenütt visszaszorulóban, erovesztésben levo magyarság közös értékeire építve lehet csak kitörni a trianoni nemzetgyilkosság siralomházából. A csapda ördögien kiszámított: vegye körbe a csonkolt országot ellenséges érzület!
Ugyanakkor nem kell bizonygatni, hogy nem jó egyszerre mindenkivel szemben lenni! Ebbol születhet újjá a Kisantant, s ez teszi hiteltelenné a magyar törekvéseket: reánk sütve az összeférhetetlenség vádját. Ebbol való kitörés próbája is volt az európai integrációs folyamat térségi beindítása részünkrol. S lehetett volna eredményesebb, ha a magyar szellemi képességek nem egymással való belharcban lettek volna lekötve a rendszer változása után is.
Ha világosan akarunk látni ebben a szövevényes helyzetben, fel kell tenni néhány alapveto kérdést.
Mi a szomszéd hatalmak magyar-politikájának lényege?
Milyenek vagyunk mi ebben a viszonyban?
Mire törekednek a magyar nemzet egyes csonkolt részeinek irányítói?
Mit teszünk (túl a szájmuvészeten, a szimbolikus politizáláson és a gesztusokon)?
Mit lehet tennünk?
1.
Talán nehéz elfogadniuk a békeszereto, s a helyzetbe beletompult magyaroknak, de a szomszédok politikája nem különbözik abban, hogy örök idokre biztosítani kívánják kivételes helyzetben megkaparintott szerzeményüket. (...)
2.
A magyarok világos nemzeti identitással rendelkeznek - írja Andreas Unterberger egyik nagyhatású politikai blogszövegében. (...) Ezt a képet azonban kedvezotlenül árnyalja a tény, hogy számos egymásután következo nemzedék során az ellenünk töro hatalmak ismétlodoen kiirtották és eluzték nemzeti értelmiségünket. (...)
Az összetartozás akár búvópatakkénti meglétét azonban folyamatosan lehetett érezni; még a 2004. december 5-i népszavazási botrány után is. Meglétét a legutóbbi választások is bizonyítják. �?sszetartozásunk jeleként kialakult és várhatóan fejlodni fog országosból össznemzetivé alakuló parlamentünk, s Brüsszelben sikerült biztosítani külhoni magyar néprészeink képviseloinek minél teljesebb jelenlétét.
3.
Félezer éves tapasztalat, hogy a nemzet ügyében fáradozók bukásra - s akár fizikai megsemmisítésre - vannak ítélve, míg az idegen hatalomhoz dörgölodzok anyagi gyarapodásra és békés öregkorra számíthatnak. Az elmúlt 25 év tanulsága sem mond ennek ellent (...)
A szomszédos országok többségi politikája azt a veszélyt is hordozza magában, hogyha lehetoségeket villant meg a magyar kisebbségnek, azt sem biztos, hogy végbeviszi, vagy vissza nem csinálja egy uralomra jutó következo kormány. Ezért a pusztán ciklusig - vagy annál is rövidebb ideig - fennmaradó kormányerokkel szemben a nemzeti kisebbségnek kell tudnia távolságot tartania, vagy biztosítékot szerezni egy-egy elorelépés esetén a visszaesés ellen. (...)
4.
Az 1. pontra adott válaszból következik, hogy a magyar politikának a kisebbségi kérdésben ellenérdekelt felekkel kell együttmuködni: ez a nemzeti kormányaink idején jól muködo V4. Legutóbbi fejlemény e téren a migrációs együttmuködés: Nyugat-Európa számára is szokatlan jelenség, nálunk pedig áttörés a rendorök és katonák szolgálata egymásnál, vendégségben. A térség érdeke a tényleges kapcsolatok alapját adó összeköttetés javítása.
[...]
Az új nemzetpolitika alapját teremtette meg a könnyített honosítás, s a határokat meghaladó nemzetegyesítés immár intézkedésekben megnyilvánuló lépéssora. A választójoggal járó kettos állampolgárság lehetoségének még nem teljes (l. Szlovákia és Ukrajna), de a nemzeti összetartozást így is megüzeno folyamata mellé felzárkózik a térségfejlesztés (korábbi ilyen kísérlet volt a Kárpátok-Tisza Eurorégió). A gazdasági megerosödés segítése immár érezhetové válik és összefonódik a Kárpát-medence gazdasági tér szervezésével. A hasonló felfogásban az egységesülés felé lépo oktatási rendszer egyúttal kiegészül a gazdaságfejleszto programokkal, mint amilyen a Kárpát-medencei szakképzés és a fiatal magyar vállalkozók támogatása.
5.
a) Országvédelem s ezen túl nemzetvédelem az elsodleges szempont; leheto legnagyobb elérheto összhangban a közös érdekekre és értékekre alapozott kezdeményezo térségi politikával. Ennek egyik kerete és jó példája a Visegrádi Együttmuködés (V4). Alakulóban az EU vonatkozásában a szorosabb magyar-lengyel együttmuködés. Meg kell keresni mindazokat a területeket, ahol az egymásrautaltság felmutatható, mégha más területeken fennállnak is az ellentétek (pl. a szlovák vonatkozásban ilyen lehet a 2015. februárjában egyszer már kezdeményezett népszavazás a házasságról), több szomszédunkkal a közös vízgazdálkodás vagy pl. a GMO-mentesség védelme.
[...]
b) A kapcsolatrendszer fejlesztése és ápolása a nemzetegység újjáépítésének alapja. (...) Kormányzati szinten erre segít rá a surubb határátkelok szorgalmazása, a magyar nyelvu és a nemzet minden tagját bevonni törekvo rádió és TV-adások foghatása (sokhelyt még Magyarországon is foghíjat lel ebben az ember). Az egyedi ügyekig eljutó összetartozás fejezodik ki a Kisebbségi Jogvédo Intézet és a kolozsvári Jogaink Egyesület munkájában és minden olyan mozgalomban, amely bátorítja a kisebbségieket a családon kívüli anyanyelvhasználatra, s általában a nem tilalmazott - avagy jogtalanul tilalmazott - jogaikkal való élésre. Nem halasztható egy elhúzódó kérdés megoldása: a határon túl magyarul tanuló gyermekek oktatási-nevelési támogatásának muködoképesebbé történo átalakítása (immár összegét tekintve is eljelentéktelenedoben van, s hatékonysága is csorbul).
c) �?rdekképviseleti szervek erosítése is lehetoségeink közé tartozik. A szomszédos országok magyar közössége nemcsak van, hanem él is. Még akkor is, ha fojtogatva. �?letjelenségei közé tartozik, hogy hol egységbe sajtolja a reá nehezedo nyomás, hol pedig megkísérli újrafogalmazni törekvéseit. (...) A meglevo magyar szervezetek mellé párhuzamos szervezodések sorakoztak fel majd mindegyik utódállamban, s ha egyiket az egyik magyarországi tömegero (párt) vállalta rokonának, a másikat (vagy csak a meghasonlást) a másik támogatta. Ezzel leképezodött a hazai belpolitikai viszály is.
Mostanra csitult ez a fajta megosztottság, köszönhetoen a 2004. decemberi népszavazás rávilágító erejének is. Ám az érdekképviseleti kérdések nem múltak el. (...) Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A legfobb célok érdekében történo eroegyesítésben a magyar kormánynak azt a szerepet kell végigvinnie, amivel sikert ért el Kárpátalján.
d) A kultúra nem járulékos elem, nem sorminta tevékenységünk szegélyén, hanem a közösségi lét megélése. (...) A közösségi hálózatok kiépítése különösen fontos a szórványban. (...)
A pályáztatásnak különösen nagy a jelentosége a kisközösségi programoknál. Fontos, hogy javuljon ezek idoben történo kiírása, a lehetoségig csökkenjen a kapkodás és egyszerusödjék a folyamat s hogy a feltételekre elore lehessen felkészülni (legutóbb is volt olyan kiírás, amely a civilektol a karácsonyi ünnepkör idején várta el az anyagok elkészítését, elküldését). A pályáztatás egyik elonye, hogy viszonylag kis összegekkel megvalósítható programokban sok-sok elkötelezett ember vállal(hat) közösségi munkát.
e) Egyes állami feladatok magyar költségvetés terhére történo átvállalása nagy kérdés. (...) �?rthetetlen, hogy az utódállamok nem tartják országaik érdekének a magyar lakosok értékteremto tevékenységének kibontakoztatását. Pedig lehetne az. Addig is, amíg ezen a téren nem tudunk elobbre lépni, magyar nemzeti érdek a határon túl élo közösségeink fenntartása, helybentartása. Eronkhöz mérten segítenünk kell! A magyar kormány ezt vállalja. S ha vállalja, felértékelodik a kisebbségi magyarok szemében az anyaország. Ez pedig erosíti a nemzet egységét. Ugyanakkor ez végso soron a közös Kárpát-medencei politika része, mert ha elhanyagolt területeken hozzájárulunk az életlehetoségek teremtéséhez, az az együtt élo minden nemzetiség számára vonzó üzenet.
f) A magyar politika már a rendszerváltoztatás hajnalán úgy döntött, hogy Trianon revíziója helyett az autonómia kivívását fogja támogatni. Sokszor tapasztaljuk, hogy az ellenséges felfogás még ezt is az elszakadással akarja egyenlové minosíteni. Ezért beszélnek a felvidéki politikusok egy ideje inkább önkormányzásról. A magyar közösségeknek el kell érniük legalább korlátozott önrendelkezést (ezért kíséreljük meg elismertetni a kollektív jogokat).
g) Itt a válasz egyúttal arra a kérdésre, hogy a helyi magyarság politikai képzodményeinek igényei szerint kell-e Magyarországnak politizálnia. Igen, ha arra gondolunk, hogy adott ország, adott térség gondjait helyben ismerik leginkább. Nem, ha arra, hogy a többségi nyomás megfélemlíteni törekszik az ott kisebbségben éloket. Ez az igen és ez a nem azonban semmiképpen sem tekintheto nemigen-nek. Akik arra hivatkoznak, hogy a helyi közösségnek kell a többséget meggyoznie igazáról, s ebbe a magyar állam lehetoleg ne szóljon bele, azok magára hagyják felebarátainkat a bajban. (...)
*
Áttekintve a történteket elmondhatjuk, hogy Magyarország határon túli magyarokra vonatkozó nemzetpolitikájának 3 nagy lépése értelemszeruen nemzeti kormányokhoz kötodött:
1. az Antall-kormány megteremtette a Határon Túli Magyarok Hivatalát, s ezzel állami szintre emelte a kérdést;
2. az elso Orbán-kormány megteremtette a ma már kedvezménytörvénynek nevezett joganyagot;
3. a második Orbán-kormány döntött a teljes jogú magyar állampolgárság könnyített megszerezhetoségérol, s ennek következtében fogyó nemzetünk nemsokára 1 millió visszafogadott állampolgárral bovül.
Lehet és kell is javítani a nemzetegyesítés folyamatában sok részleten, de egyet világosan láthatunk: azt, hogy ha nemzetileg nem elkötelezett ero veszi át az uralmat itthon, újra kezdodhet a közösségünk bomlása - ahogy ezt az elmúlt évtizedekben is megtapasztalhattuk.
[...]
Kelemen András
gondola.hu

2016. január 21.

Új választási pártot javasol az EMNP
Közös erdélyi magyar választási párt létrehozását javasolja a 2016-os romániai önkormányzati, majd parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be Szilágyi Zsolt (képünkön), az alakulat országos elnöke, Kolozsváron. Sem az RMDSZ, sem a politikai elemzők nem hisznek ennek sikerében.
Szilágyi szerint már a nyáron tartandó önkormányzati választásokon a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné. Azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a három magyar politikai alakulat versenyezhetne a tisztségekért.
Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar politikai szervezetek összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. A koalíciók ugyanis a választási törvény szerint a 6,5 százalékot kitevő magyarság számára aligha teljesíthető választási küszöböt szabnak. Szilágyi Zsolt emlékeztetett, az RMDSZ decemberben azt kérte az EMNP-től, ne induljon az őszi parlamenti választásokon. Hozzátette, akkor nőnek meg a magyarok sikeres választási szereplésének az esélyei, ha a magyar pártok összeadják az erőiket, nem pedig kiszorítják egymást. Az EMNP azt javasolta, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven alakuljon meg a választási párt, és annak logója összesítse a három szervezet jelképeit. Mint rámutatott: az erdélyi magyar pártok összefogása egy olyan választóréteget mozgósítana, amelyet külön-külön egyik szervezet sem tud megszólítani. Szerinte a választási párt a megtisztulásra is lehetőséget teremtene. Ennek a jelöltlistáira csak olyan politikusok kerülhetnének fel, „akikre nem vetül a korrupció árnyéka”. Az EMNP elnöke elmondta: az együttműködésre vonatkozó javaslatukat az elmúlt napokban juttatták el Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, és arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban tárgyaljanak róla. Hozzátette, olyan kétoldalú tárgyalásokra készülnek, amelyeken egyik oldalon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége, másik oldalon pedig az EMNP jelenik meg.
Szilágyi Zsolt javaslatcsomaggal jön
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatcsomag az erdélyi magyar politikai pluralizmusnak a tudomásul vételén alapul. Ebben javasolták az erdélyi magyar politikai szervezetek egyeztető fórumának az újraélesztését, az autonómiatörekvések összehangolását, egy közös erdélyi magyar jogvédő szolgálat elindítását és egy olyan közös testületnek a létrehozását, amely az erdélyi magyarságnak juttatott román költségvetési források elosztása fölött őrködne. Hozzátette, hogy a források fölött jelenleg egyedül az RMDSZ rendelkezik, és e források elosztása a közösség számára átláthatatlan. Az EMNP elnöke azt is elmondta, bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői tanulni tudnak a múltból, és belátják, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint a pártérdek. Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre hozzátette: ha van politikai akarat, megoldást lehet találni az összefogás technikai problémáira. Ezek közé tartozik, hogy az érvényes törvények szerint egy politikus nem lehet egy időben a saját pártjának és a létrehozandó választási pártnak is a tagja, és ha kilép abból a pártból, amelynek színében önkormányzati tisztséget nyert, elveszíti a mandátumát.
Az RMDSZ bírálja az ajánlatot
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke közleményben bírálta Szilágyi Zsolt választási párt megalakítására vonatkozó javaslatát. Kovács kiemelte: 1989-ben az alapítók szövetségi struktúrában hozták létre az RMDSZ-t, és elvetették a pártstruktúrát, mert úgy vélték, hogy a közképviseletnek egy hangsúlyos társadalomszervezői munkát is el kell látnia. „Szilágyi az elmúlt tíz évben két pártot is létrehozott, és úgy látszik, tapasztalatait egy választási párt megalakításában akarja kamatoztatni. Biztos vagyok benne, hogy a magyar képviselet megerősítése az önkormányzatokban és a parlamentben nem egy újabb párt, hanem az RMDSZ által valósítható meg” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Kovács Péter sérelmezte, hogy az EMNP az RMDSZ-szel elkezdett tárgyalás két fordulója között a sajtón keresztül üzenget. Szerinte ez megkérdőjelezi az összefogásra vonatkozó javaslat komolyságát.
Tőkés: megégetheti magát a Fidesz az RMDSZ-szel
Az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei vannak, éspedig az, hogy ne árulja el a Fidesz nemzetpolitikáját – kommentálta Tőkés László a Hír Tv-nek Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes nemrég tett kijelentését, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás. Az EMNT elnöke a budapesti csatorna Magyarország élőben című műsorában közölte: ez számára kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanák, össze kell fognia az MSZP-nek a Demokratikus Koalícióval. „Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be. (...) Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni; a szavazatszedési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget, gondolok itt az  RMDSZ választási fölényére” – állapította meg az EP-képviselő, aki szerint „megperzselheti” a magyar kormányt és a Fideszt a korrupciós ügyekben érintett RMDSZ-es politika. Tőkés úgy véli, meg kell találni a modus vivendit az egyetlen, román parlamenti képviselettel rendelkező magyar alakulattal, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell érteni a Fidesszel. Kérdésre válaszolva leszögezte: nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a helyszínen a záródokumentumot a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) decemberi ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra.
Csekély az esély az összefogásra?
Erdélyi elemzők szerint csekély az esélye annak, hogy egy erdélyi magyar választási párt színeiben egymással összefogva vegyenek részt az idei választásokon az erdélyi magyar pártok. Bakk Miklós politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanára szerint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között zajló taktikai, retorikai küzdelem részéről van szó. „Azt hiszem, az EMNP is tisztában van azzal, hogy az RMDSZ nem fogadja el ezt a javaslatot” – jelentette ki az MTI-nek. Hozzátette, hogy az RMDSZ és az EMNP között „együttműködési versengés” folyik. „Mindkét fél a pozícióinak a feladása nélkül akarja bizonyítani, hogy ő az együttműködőbb. Nyilván a versenyhelyzet marad” – állapította meg Bakk Miklós. A politológus szerint a budapesti kormányzat együttműködést sürgető állásfoglalásai – melyek legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes révén jutottak kifejezésre – azt jelzik, hogy Budapest elfogadta a létező erőviszonyokat.
Kiss Tamás szociológus, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója is úgy látta, hogy maga az EMNP sem hiheti, hogy létrejön a választási párt. „A romániai magyar politika domináns szereplője az RMDSZ, a szövetségnek pedig ez nem felel meg” – magyarázta az MTI-nek az elemző. A szociológus a választási racionalitás szempontjából fajsúlyos érvnek tartotta, hogy az RMDSZ egy 26 éve bejáratott márkanév, amelyet nem érdemes feladni. Szerinte nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság összefogást vár a politikai szereplőktől, de a választók beérnék azzal is, hogy az összefogás az RMDSZ szervezeti keretében történjék meg. Kiss Tamás úgy vélte: segíti is, meg nem is az összefogást az, hogy Budapest ezt várja el a politikai szereplőktől. Hozzátette: az RMDSZ ellenzékeként megszületett Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt eddig „a magyar nemzetpolitika támogatásával” tudott részt venni a választásokon. A budapesti támogatás azonban mára elfogyott, és az RMDSZ is legalább annyira tárgyalópartner a magyar kormány számára, mint a két kis párt.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2016. január 22.

Magyar Kultúra Napja különszám életműdíjjal, irodalommal, operával, színházzal
Nyolcoldalas különszám a Magyar Kultúra Napján, olvasható pdf-ben: életműdíjat kap ma Egyed Ákos történész, akadémikus; Kelemen Hunor szerint az RMDSZ nemcsak az őr szerepét kívánja betölteni az erdélyi magyar kultúrában; interjú Tompa Andreával Kolozsvárhoz kötődő könyveiről és nemcsak; Kovács Kinga programigazgató a Kolozsvári Állami Magyar Színház járulékos programjairól beszélt, Szép Gyula igazgató arról: mintegy ezren jöttek operába a kedvezményes utaztatási programnak köszönhetően. Szabadság (Kolozsvár)

2016. január 22.

Átadták az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat
Átadták az irodalom, képzőművészet és előadóművészet kategóriákban az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat pénteken, Kolozsváron. Az idei életműdíjjal Egyed Ákos történész több évtizedes munkásságát méltatták a Sétatéri Kaszinóban tartott gálán, a magyar kultúra napján.
Az erdélyi magyarság számára kultúrája megőrzése és gyarapítása létkérdés, ha el akarnák venni magyarságunkat, elég volna elvenni kultúránkat – fogalmazott beszédében Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke szerint fel kell tenni a kérdést, egészen pontosan mi az erdélyi magyar kultúra? A választ egy végtelen oldalszámú katalógus adná, amelyben íróink, festőink, táncaink, sajátos szavaink mind benne volnának, de még akkor sem biztos, hogy teljes lenne a katalógus. Mindezt azonban összeköti a magyar nyelv, amely kultúránk alapja, tette hozzá.
Az erdélyi magyar kultúra sajátos, mert a helyzetünk is az. A kisebbségi lét alapvetően védekező lét, ha nem védekezünk, elveszünk, mondta a politikus. "Természetesen nem az ajtót kell magunkra zárnunk, és nem beengedni másokat. Csak védekeznünk sem elégséges, mert a kultúra nemcsak az őt hordozó közösség kihalásával szűnhet meg, hanem azáltal is, hogy elfelejt kérdezni, kísérletezni, vagyis minden szentenciát elfogad" – fogalmazott Kelemen.
Az erdélyi magyar kultúrát mindig is a nyitottság teremtette, ennek a mai feltételeit is meg kell teremteni, különben skanzen, múzeum lesz a kultúránkból – szögezte le. A kérdezés fontosságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy nem a vagy-vagy, hanem az is-is kérdéseket kell megfogalmazni abban a kultúrában, ahol a sokszínűség mindig jellemző volt.
Az író, a képzőművész, az előadóművész
Az RMDSZ által létrehozott díjakat egy író, egy képzőművész és egy előadóművész kapta meg. Előbbit Fekete Vincze költő vehette át, a másodikat Onucsán Miklós nagyváradi vizuális művész. Az előadóművésznek járó díjat Molnár Levente színművész, a Golden Globe-díjat elnyerő Saul fia című dráma egyik szereplője kapta. Egyed Ákos történész életműdíjat vehetett át.
Az Egyed Ákost méltató beszédében Markó Béla azt a kérdést tette fel: mit is jelent az életmű? Látszólag egyszerű a válasz, egy bizonyos kor után az embernek nem csak művei vannak, hanem életműve, de ennél több és sajtosabb jelentésről kell beszélnünk. Mint kifejtette, életet és művet nem választhatunk szét, ez kultúránk sajátossága, a mű mellett jelentős élet van, jelentős közéleti tevékenység. Az életműdíjat is olyan embereknek szánták, akiknél az élet és a mű egymásra támaszkodik – fogalmazott.
„Azt hiszem, a történetkutatásnak is szól a figyelem, amiben részesítették szerény személyem. Most már azt is tudom hogy mi az az életmű. Először meg kell jól öregedni, hogy az ember et megkaphassa” – jelentette ki a díj átvétele után Egyed Ákos.
Az elismerést megköszönte az átadóknak, feleségének és családjának. „Ilyen hosszú időn keresztül a családi háttér nélkül nem tudtam volna dolgozni, de hát kényelemben részesítettek, a mai napig azt mondja, hogy egyél, mert sovány vagy” – magyarázta a 87 éves történész.
Egyed Ákos történész Bodoson született 1929. november 25-én. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, 1948-tól a Bolyai Tudományegyetem hallgatója, 1951-től itt kezdi pályafutását gyakornokként. 1953-tól a kolozsvári Történeti Intézet kutatója, majd főkutatója.
Első írását a kolozsvári Igazság közölte 1953-ban, azóta számos szaktanulmánya és tájékoztató cikke jelent meg a Korunk, A Hét, Brassói Lapok, Anuarul Institutului de Istorie Cluj, Acta Musei Napocensis, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Studii, Utunk folyóiratokban, valamint a napilapok hasábjain.
Tudományos munkáiban főleg az 1848-as erdélyi forradalommal és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetével foglalkozik. A gazdaságtörténeten belül különösen az ipartörténet érdekli, a társadalmi mozgalmak keretében elsősorban a munkás- és parasztmozgalmak, az utóbbi években pedig a székelység sajátos gazdasági és társadalmi újkori problémáinak kutatásában és értékelésében ér el eredményeket.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro

2016. január 23.

Erdélyi kitüntetettek (A Magyar Kultúra Napja)
Erdélyért életműdíjat adtak át az RMDSZ jelenlegi és korábbi vezetői Egyed Ákos kolozsvári történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának a magyar kultúra napja alkalmából szervezett pénteki kolozsvári ünnepségen.
A díjat az RMDSZ, valamint az általa létrehozott Communitas Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány ítéli oda évről évre. Az életműdíjról Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elmondta: kényszer hatására alakult úgy, hogy a magyar kultúra nagyjai az alkotómunkán túl a közéletben is szerepet vállaltak, de büszkének kell lennünk arra, hogy a magyar kultúrában az igazi élet és az igazi mű nem választható el egymástól. A magyar kultúra napja alkalmából mondott ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a kisebbségi lét alapvetően védekező lét, de nem lehet azzal védekezni, „hogy magunkra zárjuk az ajtót”. Úgy vélte, a kultúra azáltal is megszűnhet, hogy elfelejt kérdezni. „Kérdező és nyitott, azaz szabad és lélegző kultúrát kell építenünk, ennek feltételeit kell megteremtenünk. Ha nem így teszünk, akkor abból csak skanzen lesz, abból csak múzeum lesz, ami szükséges, de nem elegendő. Talán az is az erdélyi magyar kultúra sajátossága, hogy nem a vagy-vagy kérdéseit, hanem az is-is kérdéseit próbálja megfogalmazni. Ezt kell tennünk ma is egy olyan közösség és egy olyan kultúra képviseletében, amely évszázadok óta nem csak tűri, de előnyben is részesíti a sokszínűséget” – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
Az ünnepségen Onucsán Miklósnak képzőművészeti munkásságáért, Fekete Vincének irodalmi értékalkotásáért, Molnár Leventének az előadó-művészetben, színházban és filmben nyújtott alakításaiért adták át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat. A kolozsvári sétatéri kaszinóban tartott díjátadó gála az AG Weinberger koncertjével zárult.
Egyed Ákos ma is díjat kap a magyar kultúra napja alkalmából, ezúttal a Kovászna Megyei Művelődési Központ által 2013-ban alapított Háromszék Kultúrájáért Díjat veheti át az olaszteleki Daniel-kastélyban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-30 ... 3181-3210 | 3211-3240 | 3241-3270 ... 3961-3976




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998