Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 584 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 571-584
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2014. október 1.

Elfogadta a helyi zászlókról szóló törvénytervezetet a szenátus
Ennek értelmében a közigazgatási egységek – községek, városok, megyék – tanácsa saját zászló elfogadásáról dönthet. Elfogadta a helyi zászlók használatáról szóló törvénytervezetet kedden a román szenátus – közölte hírlevelében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). A zászlókon szerepelhet a helyi címer, valamint a közigazgatási egység neve is, ez utóbbi a nemzeti kisebbségek nyelvén is használható ott, ahol az említett közösség eléri a húsz százalékot – olvasható a hírlevélben.
„A helyi önrendelkezés szempontjából azért fontos ez az intézkedés, mert a közösség identitásának kifejezéséhez szorosan hozzátartozik a helyi szimbólumok használata is" – idézte Klárik László Attilát, az RMDSZ szenátorát az RMDSZ hírlevele. A szenátor hozzátette: a háromszéki önkormányzatoknak számtalan problémája származott abból, hogy a prefektusok megtámadták azokat a tanácsi határozatokat, amelyekkel elfogadták a helyi zászlóhasználatot, ezért akarta az RMDSZ azt, hogy ugyanaz az előírás vonatkozzon Székelyföldre, mint Románia más régióira. A kérdésben a képviselőházé a döntő szó.
Az RMDSZ márciusi kormányra lépésekor egyezményt írt alá koalíciós partnereivel, amelyben a felek egyebek mellett azt is vállalták, hogy jogszabályt dolgoznak ki a helyi jelképek használatáról. A szenátus által kedden elfogadott tervezetet áprilisban terjesztette a bukaresti parlament elé a Szociáldemokrata Párt (PSD) 42 képviselője, köztük Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes.
Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese akkor az MTI-nek úgy nyilatkozott, semmi nem gátolja a közigazgatási egységeket, hogy a „székely zászlóra tegyék fel saját címerüket", úgy, ahogy az Kovászna megye esetében történt.
A Székelyföldön a román hatóságok perek tucatjait indították a helyi önkormányzatok ellen, amiért azok középületekre is kitűzték a székelység által nemzeti jelképként tisztelt székely zászlót. A román hatóságok Székelyföld létét is többször megkérdőjelezték arra hivatkozva, hogy ilyen nevű közigazgatási egység nem létezik Romániában.
MTI
Erdély.ma

2014. október 1.

Sikeres közönségtalálkozó a magyar közmédia szerkesztőivel, műsorvezetőivel Aradon
Média határok nélkül címmel hirdették meg az Aradi Magyar Napok egyik igen rangos rendezvényét, amelyre a megye egyetlen magyar középiskolájának, a Csiky Gergely Főgimnáziumnak a város szülöttéről, Tóth Árpádról elnevezett dísztermében került sor az Aradi hírek portál rendezésében.
Elöljáróban annyit a hétfő délutáni közönségtalálkozóról: bensőségesre és jó hangulatúra sikerült azokkal, akik a magyarországi médiában, tévében, rádióban a határon túli magyaroknak, magyarokról szóló műsorokat irányítják. Bár az előző mondat, mint kiderült, nem egészen helytálló: a Térkép, a Kárpát Expressz, a Határok nélkül nemcsak a Trianon után kívül rekedteknek, hanem az anyaországiaknak is szól. * * * Bevezetőként Pataky Lehel üdvözölte és mutatta be a vendégeket – Barlay Tamást, az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) vallási, kisebbségi és határon túli műsorainak főszerkesztőjét, a Kós Károly Kollégium alelnökét, Jankó Anitát, a Duna Tv Térkép c. műsorának felelős szerkesztőjét, Debreceni Mihályt, a Kárpát Expressz felelős szerkesztőjét, Moszkovits Jánost, a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorának felelős szerkesztőjét, Havasi Jánost, az MTVA Kós Károly Kollégiumának titkárát (akivel nem először találkozhattunk Aradon), Banner Gézát, a Kossuth Rádió műsorvezetőjét. (Ez utóbbi esetében, ha a vezetéknév különösen ismerősen cseng a hazai, éltesebb olvasó fülében, az nem a véletlen műve: a kitűnő, egykori kolozsvári, ma Békéscsabán élő művészettörténész-versmondó Banner Zoltán fia. Aki édesapjának egy nyilatkozatát idézte: „Nem áttelepültem, csak lakcímet változtattam”.)
A tegnapelőtti találkozó vendégeinek többsége „határon túli” származású magyar: Kárpátalján (Debreceni), Délvidéken (Jankó), Erdélyben (Moszkovits, Banner) született, a kisebbségi sorsot saját (vagy szülői) tapasztalatból ismeri, tehát a kisebbségi kérdések tekintetében autentikus személyiség. Barlay Tamás elmondta: „2003-tól lett irányelv, hogy az ’anyaország’ és a ’határon túli’ kifejezést kerüljük, mert az megosztó: a Kárpát-medencei magyarok egy családba tartoznak”. (Emlékszem: tavaly nyáron egy békéscsabai médiatalálkozón felvetődött és vitát váltott ki a kérdés – többek között Moszkovits János szólt hozzá –, akkor most mi is lenne a helyes szóhasználat?) Barlay beszélt az MTVA 2011-es létrejöttéről, de amit elsősorban megjegyeztünk: arról beszélt, hogy a (magyarországi) nemzetiségi műsorok nem igazán „sztárműsorok” – de akik ezekben, ezeknek dolgoznak, feladatot, szolgálatot teljesítenek. És tévedés, hogy ezek a műsorok csak a határon túliaknak szólnak, mert az anyaországiaknak is. „Hosszú, több évtizedes lemaradás van, huszonvalahány év után sem tudja minden magyar (anyaországi – szerk. megj.) egyetemista (tehát az „elithez tartozó”), hogy hol van Munkács vagy Sepsiszentgyörgy. Tudósítóink megpróbálják eloszlatni a homályt”.
Moszkovits János a Határok nélkül c. Kossuth-rádióműsor törekvéseiről szólva leszögezte: tudósítói hálózatuk segítségével azt akarják, hogy minden, határon túl történő magyar vonatkozású eseményről beszámoljanak.
Jankó Anita, a Duna Tv Térkép c. műsorának felelős szerkesztője arról beszélt, hogy az anyaországiaknak „egy kicsit nyűg” a határon túli magyarság, mert nem ismerik lelkiállapotát, ízlésvilágát, akaratát, nehezen fogják fel, hogy minden régió más és más. „Arra próbálunk összpontosítani, hogy ne csak a nagypolitikát mutassuk be – arra a való a híradó –, hanem azt, hogy hogyan élnek.” Arra a kérdésre, hogy kellenek-e a „szegregált” (csak bizonyos rétegekhez szóló) műsorok, egyértelmű igennel felelt: „Anyukámat, például, érdekli az, hogy mi történik Sepsiszentgyörgyön”. Banner Géza az Arad megyei Pécska szülöttét, Klebelsberg Kunó magyar vallás- és közoktatásügyi minisztert idézte, aki szerint szónoki, kesergő és alkotó hazaszeretet létezik. „Mi alkotni szeretnénk” – szögezte le. Tőle idéztem a cikk felcímében szereplő mondatot: „Nem sztárok, közszolgák vagyunk”.
Havasi János (egyebek közt majd’ féltucatnyi riportkötet, egy újságíró-kézikönyv szerzője) arról beszélt: a magyarországiak nemcsak a határon túliak, de a saját hagyományaikat sem ismerik igazából. Pataky Lehel Zsolt műsorvezető felkérésére ezután a résztvevők újságírói pályafutásuk egy-egy emlékezetesebb élményének felelevenítésére kérte fel a vendégeket, majd a kérdések, hozzászólások következtek a jó kétórás összejövetelen.
Részemről (és remélhetőleg a tegnapelőtt ott volt közönség részéről is) őszinte köszönet e tartalmas találkozóért. Jámbor Gyula
nyugatijelen.com
Erdély.ma

2014. október 1.

Nyílt levél a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyében
Tisztelt, a magyar közösség által megválasztott városi tanácsosok!
Csoportunk a közelmúltban adta át a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő ügyet támogató aláírásokat a petíció címzettjeinek: Borbély László úrnak, az RMDSZ politikai alelnökének, és Peti András úrnak, Marosvásárhely alpolgármesterének. Az ügy szakmai tanácsadója a Civil Elkötelezettség Mozgalom.
A nyilvános átadásra, a petíció címzettjei mellett Önöket is meghívtuk, lévén, hogy a városi tanács tagjai Marosvásárhely létfontosságú ügyeinek megoldásában döntési joggal rendelkeznek. A kétnyelvű utcanévtáblák ügye nem oldódhat meg a városi tanácsosok hatékony és a közösség iránti elkötelezett munkája nélkül, ezért is tartottuk fontosnak, hogy Önök is jelen legyenek az átadáson.
A petíció aláírásainak nyilvános átadását egy fontos mérföldkőnek tekintjük, ahol alkalom nyílt volna arra, hogy csoportunk tagjai Önökkel közösen – akik a magyar közösség érdekeit hivatottak képviselni –, áttekintsük az ügy eddig lépéseit, a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséhez szükséges további feladatokat, kötelezettségeket.
Szilárd meggyőződésünk, hogy a valós kétnyelvűséget tükröző utcanévtáblák nem kerülhetnek helyükre az Önök hatékony és jól összehangolt munkája nélkül. Az ügy elindításánál az általunk megfogalmazott petícióban Peti Andrást, az RMDSZ frakcióvezetőjét szólítottuk meg, az ügy támogatása és képviselete azonban nem az alpolgármester egyszemélyes és kizárólagos kötelezettsége. A kétnyelvű utcanévtáblák ügye nem érhet révbe az RMDSZ-es tanácsosok összefogása, és az ügy aktív felvállalása nélkül.
Önök a közösség szavazatai által felhatalmazott városi tanácsosok. Az elmúlt évek során Önök közül alpolgármesteri illetve városi tanácsosi minőségben gyakran nyilatkoztak a kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatban, viszont a sajtónyilatkozatokat mindeddig nem követte érdemi megoldás. A csoportunk által szervezett nyilvános átadáson Önök közül senki sem jelent meg, elektronikusan elküldött meghívóinkra egyetlen válaszlevél sem érkezett, senki nem jelzett vissza. Telefonos érdeklődésünk során Önök közül egyesek arra hivatkoztak, hogy az átadás napján külföldön lesznek, mások azt mondták, eljönnek és mégsem tették, volt aki azt mondta, mindent megtesz, hogy eljöjjön, de végül senki sem jelent meg. Összegzésképpen kijelenhetjük, hogy Önök részéről az ügy iránti közömbösséget tapasztaltuk.
A petíció aláírásainak átadásán a csoportunk által javasolt jövőbeni lépések az Önök munkáját is érintik, hiszen a jövő évi városi költségvetés elfogadásához, amelynek tartalmaznia kell a táblák kihelyezésének anyagi fedezetét, minden egyes RMDSZ-es városi tanácsos szavazatára szükség van. A költségvetés megszavazása mellett csoportunk javaslatot tett a 2007-ben tanácsi határozattal elfogadott kétnyelvű utcanévjegyzékben szereplő utcanevek javítására is, ugyanis a jelenlegi jegyzék számos fordítási hibát tartalmaz.
Reméljük, hogy minden általunk javasolt lépést, melyek szavatolják az utcanévtáblák ügyének megvalósítását, kellő megfontoltsággal kezelnek és a közeljövőben hatékony érdekvédelmi lépéseket tesznek majd az ügy sikeres megoldása érdekében, hiszen Önök nélkül ez az ügy bukásra van ítélve.
Nyílt levelünkben felszólítjuk Önöket, hogy fogjanak össze, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a város magyar közössége végre anyanyelvén olvashassa a város utcaneveit. Jelenleg az RMDSZ-frakció a városi tanács legnagyobb frakciója. Kérjük, hogy ezt a helyzeti előnyt fordítsák a közösség javára és a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét valós tettek formájában tűzzék mielőbb zászlajukra.
Számítunk tehát az Önök munkájára és hatékony érdekképviseletére!
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport tagjainak és a CEMO munkatársainak nevében: Barabás Miklós, a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport szóvivője
Marosvásárhely, 2014. október 1.
Erdély.ma

2014. október 1.

A kormánynak és a parlamentnek is elküldik az autonómiáról szóló petíciót
A román kormánynak, Románia parlamentjének és az Európai Unió intézményeinek is elküldenék a kezdeményezők azt a petíciót, amellyel Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiáját szorgalmazzák. Mint ahogy Fancsali Ernő, az Erdély autonómiájáért indított aláírásgyűjtés kezdeményezője szerdán közölte az MTI-vel, Kolozs megye prefektusa mindeddig válasz nélkül hagyta a fél éve benyújtott, több mint tízezer aláíró által is támogatott petíciójukat. A kormány Kolozs megyei képviselője többszöri megkeresés után sem kívánt reagálni a kérésre. A petíció aláíróinak a száma időközben 13 ezer 200-ra emelkedett.
A petíció kezdeményezői kilátásba helyezték, hogy ha október végéig nem érkezik válasz a prefektustól, Románia parlamentjének és kormányának is elküldik a dokumentumot, ha pedig 2015 januárjáig sem válaszolnak rá, az Európai Unió intézményei is megkapják a szöveget. „Demokratikus kezdeményezésünket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Románia történelmi régióinak joguk van az önrendelkezésre, 2016-ban dönteni akarunk a történelmi régiók autonómiájáról és Románia föderalizálásáról" – közölték a kezdeményezők. Az aláírásgyűjtés a világhálón zajlott, és a petíciót körülbelül ugyanannyi magyar írta alá, mint amennyi román.
A petíció többek között Erdély önállóságának, az erdélyi népek és felekezetek jó egyetértésének a történelmi hagyományaira hivatkozik, önrendelkezést és kolozsvári regionális kormányzást kér a történelmi Erdély, valamint a Bánság, Partium és Máramaros részére. Utal rá, hogy Erdély sokkal fejlettebb az ország más régióinál, a bukaresti kormányok azonban gyarmatként kezelik. „Nekik nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk. A régiónk képes lenne az önfenntartásra. (…) Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!" – áll a petícióban. MTI
Erdély.ma

2014. október 1.

13 200 online aláírás gyűlt össze eddig Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiájáért
13 200 online aláírás gyűlt össze eddig Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiájáért. Annak ellenére, hogy fél évvel ezelőtt leadásra került a Kolozs megyei prefektúrán, a prefektus még nem válaszolt. Több levélbeni megkeresés után sem volt hajlandó véleményt mondani a beadványról.
Október hónap végén éppen ezért Románia parlamentje és a kormány is megkapja a petíciót, ha 2015 januárjáig nem érkezik válasz, az Európai Unió intézményei is megkapják. Demokratikus kezdeményezésünket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Románia történelmi régióinak joga van az önrendelkezésre, 2016-ban dönteni akarunk a történelmi régiók autonómiájáról és Románia föderalizálásáról. Egyenrangú autonómiát minden régiónak!
A petíció: https://www.causes.com/actions/1725889-autonomie-pentru-transilvania
Közlemény
Erdély.ma

2014. október 1.

Magyar Filmnapok Nagyváradon
A Metrion Egyesület és a Partiumi Magyar Művelődési Céh tisztelettel meghívja Önt az alábbi eseményre: október 3. és 5. között újra Magyar Filmnapok Nagyváradon! Helyszín a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme. Az eseményre a belépés díjtalan.
A Filmtettfeszt – Magyar Filmnapok 2011-ben kilépett Kolozsvárról: a Metrion Egyesület segítségével egy napra Nagyváradra is átköltözött.  A rendezvény célja, hogy friss magyar és határontúli filmekkel szolgáljon az erdélyi közönségnek. Többnyire olyan alkotásokat válogat be a zsűri, amelyek nem kerültek moziforgalmazásba Romániában – ugyanakkor bemutatkozási lehetőséget és nyilvánosságot biztosít az erdélyi filmesek alkotásainak. Némafilmek, amatőr alkotások, kisjáték-, dokumentum- és animációs filmek befutott alkotóktól, diákmunkák, illetve Erdélyben készült egész estés alkotások egyaránt terítékre kerülnek. Nagyváradon immár  negyedik alkalommal kerül sor a Magyar Filmnapok megrendezésére. Az idei rendezvény vendége Tolnai Szabolcs vajdasági magyar filmrendező, Az erdő c. film alkotója. Szombaton, a film levetítése után egy rövid beszélgetésre kerül sor a rendező és a közönség között. A rendezvény másik kuriózuma, hogy levetítésre kerül a híres Szerelempatak c. dokumentumfilm, Sós Ágnes rendezésében, melyben egy kis székely faluban vallanak idős asszonyok rég letűnt vagy ma is élő szerelmi, szexuális életükről. Az erdélyi rövidfilmek között pedig szerepel egy nagyváradi színészpalánta is, az Oberon Csőszínház neveltje, Jerovszky Tímea színészhallgató. Az Amit gondolok az egészről c. rövidfilm pénteken kerül levetítésre, rendezője Ugron Réka. Vasárnap délelőtt 10 órától a nagyon fiatal korosztálynak kedveskedünk a Bogyó és Babóca 3. Játszótársak c. mesefilm levetítésével. A vetítés alatt és után szeretettel várunk minden alkotókedvű gyermeket az animációs műhelyünkbe, ahol bepillantást nyerhetnek az animáció varázslatos világába. Gordán Ágnes reklámgrafikus, a Partiumi Keresztény Egyetem egykori animáció szakos diákjának vezetésével bárki megismerheti, hogyan is készül az animációs film. A műhelymunkában a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészet szakos diákjai, valamint a Tanítóképző Intézet diákjai lesznek a gyerekek segítségére.
erdon.ro

2014. október 1.

Folytatják-e a korrupcióellenes harcot?
Illúzióink azért nincsenek a román igazságszolgáltatás függetlenségét illetően – elég, ha csak a magyar ügyekben, a zászlóperekben, az anyanyelv-használati jogokért indított eljárásokban hozott ítéletekre gondolunk, és folytathatnánk a sort a Mikó-üggyel is –, de az tény, hogy az elmúlt években jó néhány nagykorrupciós ügyet felgöngyölítettek az ügyészek, mi több, a bírák addig sérthetetlennek tartott, igen befolyásos politikusokat vagy módfelett gazdag üzletembereket küldtek rács mögé.
Így került börtönbe – sokak kétkedése dacára – a volt szocialista kormányfő, Adrian Năstase, számos volt miniszter, a futballmaffia vezetői, nem úszták meg a nagy médiamogulok, s bármennyit húzta az időt, még a szekusbesúgó Dan Voiculescunak is be kellett vonulnia. És lám, most is egy több egymást követő, különböző politikai színezetű kormányt végigkísérő, kilenc minisztert, valamint nemzetközi hírű számítástechnikai vállalatokat érintő, talán minden eddiginél komolyabb nagykorrupciós ügyben készül vádat emelni az ügyészség. Mindez pedig azt bizonyítja, valami mégiscsak megmozdult a hazai igazságszolgáltatásban, az európai nyomásra létrehozott korrupcióellenes ügyészség nem fél befolyásos politikusokat érintő ügyeket felgöngyölíteni, a bíróság pedig nem retten vissza az ítélettől, ha a vádakat megalapozottnak találja. S bármennyire is elegünk lett Traian Băsescu agresszív, konfliktusgerjesztő politikájából, bármennyire is kiábrándultunk a Székelyföldön többször is megfordult államfőből, azt el kell ismerünk: ez a folyamat az ő első elnöki mandátuma idején kezdődött, majd a másodikban folytatódott. Ellenfelei vádja pedig – miszerint politikai céljai elérésére használja az igazságszolgáltatást, különösen a korrupcióellenes ügyészséget – igencsak ingatag lábakon áll: saját testvévérét is letartóztatták, és számos, a Băsescu által támogatott pártban, pártokban tevékenykedő politikust elítéltek.
Traian Băsescu tízéves uralma végén, a novemberi államfőválasztás előtt azért sem árt ezt felidéznünk, mert igencsak kérdéses, mi lesz a politikai hatalomtól lassan ugyan, de mégiscsak függetlenedő igazságszolgáltatással, folytatódik-e a végre beindulni látszó korrupcióellenes küzdelem Romániában? Különösen akkor, ha a felmérések szerint a győzelemre leginkább esélyes Victor Ponta lesz a Cotroceni-palota új lakója.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. október 1.

Évadnyitó táncház Guzsalyaséknál (Mesélő Háromszék)
Évadnyitó táncházat tartott a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány tegnap délután a Míves Házban. Az alkalomra feldíszítették a közösségi termet, szőlő- és színes bogyójú ágak csüngtek a gerendákról.
A Folker együttes muzsikájára és Benkő Éva magával ragadó vezényletére ropták a játékos táncot a gyermekek és szülői segítséggel az egészen picik is. Tóth B. Tinka szervező lapunknak elmondta, az alapítvány csatlakozott a Mesélő Háromszék programhoz, ezért gyermektáncházukat mesésebbre vették, mint a korábbi években, s a jövő heti táncházat is a mese jegyében tartják. Ezenkívül falvakra is kimennek gyermekfoglalkozásokat tartani, mesét mondani, ma például Mikóújfaluba. A táncház végén szőlővel, almával és dióval kínálták a résztvevőket. Ezennel az éves programok is elkezdődnek: gyermekfoglalkozások és a különböző, felnőtteknek szóló, főleg kézművestanfolyamok. A Mesélő Háromszék program nyitányát tegnap, a magyar népmese napján, Benedek Elek születésének évfordulóján Kisbaconban tartották, onnan indították el a mesemécsest. A rendezvénysorozat kilenc napon át tart Háromszék számos településén.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. október 1.

Nem időszerű a névmódosítás? (Kolozsvár)
Nem helyénvaló és nem is időszerű Kolozsvár polgármestere, Emil Boc szerint elhagyni Kolozsvár hivatalos román megnevezéséből (Cluj-Napoca) a Napoca tagot.
A polgármester álláspontját az a csoport ismertette, amelyik a város hivatalos nevének megváltoztatását kezdeményezte. Amint korábban felidézték, a város román nevét Nicolae Ceauseşcu diktátor javaslatára elnöki rendelettel módosították negyven évvel ezelőtt Clujról Cluj-Napocára. Emil Boc arra hivatkozott válaszában, hogy a név visszaváltoztatásáról népszavazást kellene tartani Kolozsváron, és ez tetemes összegbe kerülne. A polgármester szerint a névváltoztatás a kolozsváriak személyi okmányainak kicserélését is szükségessé tenné, ez pedig további költségeket vonna maga után, és túlterhelné az iratcserét végző közhivatalokat. A polgármester megemlítette, hogy a város fejlesztésekre és az infrastruktúra javítására kívánja fordítani meglévő forrásait, és nem tartja sürgősnek a névváltoztatást. Azt is felhozta, hogy a Cluj-Napoca megnevezés immár közismertségre tett szert, és a közigazgatási egység „ókortól számított kontinuitását is tanúsítja”. A névváltoztatás kezdeményezői viszontválaszukban kijelentik, hogy a kérdés időszerűségéről nem a polgármesternek, hanem a kolozsváriaknak kellene véleményt nyilvánítaniuk. A törvényre hivatkozva jegyezték meg, hogy a név visszaváltoztatása nem tenné szükségessé valamennyi kolozsvári lakos személyi okmányának kicserélését. Szerintük a Napoca név nem az ókortól számított kontinuitást, hanem „a Ceauseşcu-féle önkényes történelemszemlélet kontinuitását” jelzi.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. október 1.

Székelyföldi jelképek pecséteken
75 éves születésnapjára időzítette Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja legújabb kötetének bemutatóját a marosvásárhelyi Bernády-házban szeptember 26-án.
A Történelmi szimbólumaink – Székelyföldi pecsétek című könyv akkora értéket képvisel, ami kétszáz év múlva is hiteles forrásként fog szolgálni a kutatóknak – emelte ki bevezetőjében Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója, hozzátéve, nem tudja, hogy Erdélyben van-e még ekkora munkabírású tudós, mint a szerző. Az alábbiakban Sebestyén Spielmann Mihály történész a kötetről elhangzott méltatásából szemlézünk.
Pál-Antal Sándor ezúttal olyan oldaláról közelít a székelység kérdésköréhez, mint a közigazgatási alá- és mellérendeltségi viszony, a székely székek, székelyföldi városok és települések írásos dokumentumainak külső formai jegyei. Jelen kötete hatalmas adattár és album, olyan korpusz, amelyben 850 intézményi pecsét leírása található meg, a pecsétlenyomat vagy a pecsétnyomó képével, rajzával együtt. A teljesség igényével készült mű valamennyi székely széket beemeli a kutatásba, és a fellelhetőket be is mutatja. Pál-Antal arra is sort kerít, hogy a pecséttani kutatások erdélyi múltján is átkalauzolja olvasóit, ugyanis ez a tudomány legalább 200 éves történetre tekint vissza. A pecséthasználati jog a felsőbbség engedelmével történik, olykor királyi kegy, fejedelmi adomány, de a közigazgatás bürokratizálódásával, az egyre sűrűbb ügyintézési teendők közepette az intézmények kötelességévé tétetik alkalmazása. Ilyen címeres pecséttel hitelesíti a testület az általa kibocsátott iratokat, jegyzőkönyveket, folyamodványokat, hivatali levelezést. A szerző azt a folyamatot éri tetten, melynek során a magánpecsét használatáról áttérnek az intézmények saját címeres pecsétjük rendszeres és lassan kizárólagos használatára.
A közhiedelemmel ellentétben nem csupán nemesemberek passziója, nem csupán a megszállott és bogaras családfakutatók játszótere a heraldika. Az intézményi címer és pecsét ad olykor választ a testület által képviselt alakulat eredetére nézve, akár arra, milyen jelképek használatával képezi le azt az ideológiai/mitológiai hátteret, erőteret, tudatot, amely az intézményt létrehívta, fenntartja. Pál-Antal Sándor a székely nemzet címerétől és pecsétváltozataitól, azok historikumának bemutatásától eljut a társadalom, a közösségi intézmények legkisebb sejtjéig, odáig, ahol még/már szükséges a hitelesítő pecséthasználat. Választ keres arra, miért éppen ezeket a szimbólumokat választották elődei, elődeink, mi okból különböztették meg magukat más közigazgatási egységektől, mettől meddig vannak/voltak használatban a felmutatott és meglelt, kisilabizált szimbólumok, hogyan változtak a jelképeknek választott ábrák, pecsétvésetek, mi indokolja a változást, hogy tükrözik a megváltozott körülményeket, politikai, hatalmi váltásokat, átszervezéseket, pl. a politikai abszolutizmust, milyen fokú a hivatal működési szabadsága, láttatni engedi a viszonyrendszert, aminek keretei között kiépült a hatóság, vagy éppen azt a harcot, amit egyes fiúszékek a saját címer- és pecsétszerzés érdekében vívtak a felettes hatóságokkal. Könyve hosszú használatra született, mintegy arra ingerli a kutatót, a szakembert, hogy gazdagítsa ezt az adattárat.
Másfelől, hogy a politikum se maradjon ki – miként erre a könyv előszava is utal – a székelyföldi autonómia ügyét is előbbre viheti, hiszen az ellenérzések letörésében békés, tudományos eszközként, bizonyíték gyanánt, nem sértő szimbólumként mutatható fel, és arra tanít, hogy az erdélyi, székelyföldi magyar helynév- és szimbólumhasználat nem a tegnap született, nem valamely politikai csoport vagy szeparatizmus csíráztatta ki melegházi körülmények között, hanem hosszú és valóságos történelmi folyamat eredménye, tanúbizonysága, használatától a helyi kis közösségek otthon érzik magukat a belakott, kezük által megművelt hazában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. október 1.

Reklámzászló vagy egy történelmi közösség lobogója?
Szeptember 22-én érdemben tárgyalta a Marosvásárhelyi Táblabíróság a székelyzászló-pert, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács indított a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség ellen. A tárgyaláson tanúként hallgatták ki Valentin Bretfeleant, a helyi rendőrség parancsnokát, aki kirótta a büntetést az EMNT-nek.
Kincses Előd, az EMNT jogi képviselője szerint a rendőrparancsnok "lelkesen védte a lépés helyességét, mert állítása szerint a székely zászló reklámzászló. – Amikor felmutattam neki azt a színes fénymásolatot, amely Székely Mózes, az egyetlen székely erdélyi fejedelem 1603-ból való pecsétjét tartalmazta, azt válaszolta, hogy nem ismeri, és az egyébként sem hivatalos dokumentum".
Az ügyvéd szerint nagyon szúrja a rendőrparancsnok szemét a székely zászló, azzal sem törődik, hogy a panaszhoz csatolták azt a segesvári ügyészségi állásfoglalást, amely kimondja, hogy a székely zászló egy történelmi közösség zászlaja, és nem lehet fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő jelképnek tekinteni.
Elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2012. szeptember 26-án helyt adott Sandru Ilie fellebbezésének, és megsemmisítette a Hargita Megyei Tanácsnak a Hargita megyei zászlóra vonatkozó határozatát, amely szerint a székely zászlót fogadta el a megye zászlajának, azzal az indoklással, hogy ez csak a székelység szimbóluma, viszont Hargita megyét nem csak székelyek lakják. – Tehát a táblabíróság is kimondta, hogy székely szimbólum, nem pedig reklámzászló, de Bertfelean ezeket a dokumentumokat figyelmen kívül hagyta, továbbra is fenntartotta, hogy reklámzászló, és mint olyan, engedélyköteles.
Az ügyvéd felhívta a figyelmet, hogy szeptember 23- án az Európai Emberjogi Bíróság három esetben is elmarasztalta Magyarországot Vajnai Attila és társai ügyében, akik kitűzték a vörös csillagot, illetve a sarlót és kalapácsot, ezeket a kommunista szimbólumokat, amelyek használatát a magyar törvények a fasiszta szimbólumokkal együtt tiltja. Annak ellenére, hogy törvényes tiltó rendelkezést hágtak át, a magyar államot mégis elmarasztalták, mert az Európai Emberjogi Bíróság véleménye szerint ezeknek a szimbólumoknak a tiltása sérti az Európai Emberjogi Egyezmény 10. szakaszát, a véleménynyilvánítás szabadságát. – Álláspontom szerint ha az Európai Emberjogi Bíróság a törvény által tiltott kommunista szimbólumok tiltását helyteleníti, akkor értelemszerűen a régi, teljesen ártatlan, semmiféle diktatúrához és emberáldozathoz nem köthető, 1603-ból származó székely szimbólumok használatának a tiltása miatt Romániát egész biztosan el fogja marasztalni – jelentette ki Kincses.
Az ítélethirdetést az ügyben október 7-re halasztották.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

2014. október 1.

Megtenni, amit lehet
Vasárnap ünnepélyes keretek között avatták fel a nagysármási szórványközpontot. Hét szép, kényelmes fürdővel ellátott emeleti szoba, egy nagy és egy kisebb földszinti terem, konyha, ebédlő tartozik az épülethez, amely a rossz állagú régi parókiából alakult át korszerű diákotthonná. Az épület átváltoztatását a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány vállalta fel a helyiek kérésére. A munkát a magyar kormány, az RMDSZ országos szervezete és a Kallós alapítvány támogatta, a berendezéshez és az egyéb költségekhez holland gyülekezetek, segélyszervezetek, cégek, magánszemélyek, a helyi egyházközség tagjai járultak hozzá.
Lapunk 2011. szeptember 22-én számolt be arról a baráti beszélgetésről, amelyet a Népújság és a Szórványtengely Mozgalom szervezett a sármási református egyházközség gyülekezeti termében. A találkozón részt vett Sallai Imre polgármester- helyettes, Ötvös József, a Marosi és Kántor Attila, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese, Balázs Lajos helybeli lelkipásztor és hat sármási pedagógus. A találkozó ötletét Vetési László, az Erdélyi Református Püspökség szórványügyi előadójának a II. Mezőségi Civil Műhelyen bemutatott előadása adta, amelyben azt tette szóvá, hogy a Belső-Mezőségnek nincsen magyar középiskolája és egy kollégiuma, ahol a magyar gyermekeket össze lehetne gyűjteni.
A 2011-es beszélgetés során derült ki, hogy Nagysármáson ennél sokkal súlyosabb a helyzet, hiszen már az önálló elemi és gimnáziumi osztályok léte is veszélyben van. Ekkor hangzott el, hogy a sármási iskola fennmaradását elősegíthetné, ha a környező falvakból, ahol megszűnt a magyar oktatás, összegyűjtenék azokat a gyermekeket, akiknek már nincs lehetőségük anyanyelven tanulni. A találkozón felmerült egy alapítvány létrehozásának a szükségessége is, amelyet Konrád Béla és Ibolya, Marosvásárhelyen élő nyugalmazott pedagógus-házaspár támogatott, akik éveken át Nagysármáson oktattak. A sármásiaknak 2012-től a válaszúti Kallós Alapítvány nyújtott segítséget egy iskolabusszal, amely a környező falvakból szállította a gyermekeket, akiket nagyon nehezen fogadtak be a helyi iskolába. A szervezésben és az ingázó diákokkal való délutáni oktatásban Györfi Apollónia és Lukács Melinda pedagógusok vállaltak szerepet kollégáik segítségével, s helyet az adventista egyház biztosított számukra. A Kallós Alapítvány pályázta meg a volt parókia szórványközponttá való átalakítását, amely egy év alatt készült el.
Az ünnepi istentiszteleten Jakab István, a Maros- mezőségi Egyházmegye esperese kiemelte, hogy válságos időket élünk, s a Mezőségen különösen nagymértékű a szórványosodás, a lélekapadás, a hitehagyás, a válások sokasága, a családi békesség hiánya. Ennek ellenére a romos állapotban levő mezőségi templomok felújításán túl a cél, az álom Nagysármáson is megvalósult, ami az összefogás, a közös munka eredménye, amely nélkül nincs építkezés. Az esperes Váci Mihály Még nem elég című versét idézte, amelynek mondanivalóját később a hozzászólók közül többen is hangsúlyozták. Az úton tovább kell menni, a közösségeket meg kell őrizni, működtetni kell a megépült kollégiumot, ami talán még nehezebb lesz, mint maga az építkezés. Ha azonban idővel sikerül olyan hírnevet szereznie, mint a válaszúti vagy a szamosújvári szórványközpontnak, akkor a mezőségi szülők szívesen viszik oda is az iskolás gyermekeket, s talán a mezőméhesieket is sikerül meggyőzni az anyanyelven történő tanulás fontosságáról.
Az avatóünnepségen jelen levő Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatót Balázs Lajos helybeli református lelkész köszöntötte, aki visszatekintett a kollégium alapítására és a gondviselő szeretet mellett köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy a papilak közhasznú épületté alakuljon, s ezáltal templom és iskola közelebb kerüljön egymáshoz.
"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet" – idézte Bethlen Gábor szavait a nap főhőse, Balla Ferenc, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója, aki köszönetet mondott segítőtársainak és előrevetítette, hogy most kezdődik a munka.
A magyar kormány támogatja a mezőségi szórványközpontokban folyó erőfeszítést, tolmácsolta a Nemzetpolitikai Államtitkárság üzenetét Tóth László. A terv mellett mindvégig kiálló Répás Zsuzsanna leköszönő államtitkár elkötelezett emberek munkájának nevezte, ami Sármáson megvalósult.
Az RMDSZ megyei szervezete arra törekszik, hogy a szórványkollégium-rendszer az egész megyében kiépüljön – mondta Brassai Zsombor elnök, aki a nagy elődöket idézve a gyermekvállalás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Konrád Béla nyugalmazott tanár az 1960-as évekre emlékeztetett, amikor feleségével együtt olyan osztályokat tanítottak, amelyekben 40-en felül volt a diákok száma. Saját példájából kiindulva, hisz magánszemélyekként ők támogatták a legnagyobb összeggel a sármási oktatás megmentésének az ügyét, az áldozatvállalás fontosságára emlékeztetett. A kezdeményezést üdvözölte Mocean Ioan, a község polgármestere, s a kollégium működtetését elsődleges célnak nevezte Sallai Imre alpolgármester is.
Az ünnepségen rész vettek Magyarország konzulátusainak képviselői, s Balla Péter professzor, a Károli Gáspár Egyetem rektora, aki titokban teológusként járt először Sármáson a ’80-as években, s most büszkeséggel és hálaadással vette számba, hogy az egyetem kihelyezett tagozataként működő marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola végzettjei Sármáson is jelen vannak.
A szószék alatt tanítónőik kíséretében ültek a központ lakói, akik a héten költöznek be az új épületbe. A diákok felügyeletével, az ügyintézéssel megbízott Lukács Melinda tanítványai lélekhez szóló, tartalmas műsort mutattak be. Székely Rozália és Szász Ferenc verset mondott, s az ünnepi istentiszteletet a sármási fúvószenekar játéka vezette be és zárta be.
Az ünnepség után kérdeztük ifj. dr. Hermán M. János egyháztörténészt, a Partiumi Keresztény Egyetem tanárát, aki a Mezőség apostolának tartott Hermán János fiaként abban az épületben töltötte a gyermekkorát, s aki pénzzel és bútorzattal támogatta központot, amely 25 év után a szórványban élő mezőségi gyermekek otthona lesz.
– Ez a terv, ami édesapám életcéljai közé tartozott, sajnos egy emberöltővel később valósult meg, mint ahogy hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy az eltávozott nemzedék itthon maradjon – mondta, majd hozzátette, hogy mégiscsak hinni kell abban, hogy alkalmas időben történnek a dolgok.
– A válaszúti eredmények ismeretében amikor megkerestek a sármásiak, természetes volt, hogy jövünk és segítünk, ha már tudjuk, hogyan kell eljárni. A sikertörténethez egyenes út vezet, de meg kell dolgozni érte. Köszönöm a magyar kormány, az RMDSZ, a Balassi Intézet és a helyiek támogatását. Sokszor elfogy a levegő az ilyen tervek életbe ültetése során, s olyankor jó valahonnan erőt meríteni, biztatást, bátorságot kapni, ahogy a prédikációban is elhangzott, hogy bátor ember az, aki másokra mer, tud támaszkodni. Ebben az esetben például az egyháznak volt egy háza, nekünk volt pénzünk, de nem volt házunk, a kettőt összerakva készült el a kollégium. A környéken van gyermek, csak össze kell tudni gyűjteni. Ma a gyermekekbe a legjobb befektetni, bár még nem tudjuk, hogy mi lesz azokból, akiket itt nevelünk. Ahogy 116 évvel ezelőtt sem tudták, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiket ide telepítettek. Merjünk abban bízni, hogy ez egy kezdet, és ne a vészharangokat kongassuk, hogy baj van. Van baj, de meg kell próbálni orvosolni – mondta Balla Ferenc, a 22-23 millió forintos projekt gazdája, majd hozzátette, hogy a pénz egy részét pályázatok útján nyerték, a többit egyelőre a Kallós alapítvány fedezte, s reményeik szerint találnak rá támo-gatókat.
A nagysármási szórványközpont kivitelezési munkálatait a Kiss László és a Gáll András vezette építkezési cégek végezték, nekik az istentisztelet utáni szeretetvendégségen mondtak köszönetet. Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

2014. október 1.

Erről jut eszembe
Katona bácsi haptákba, beleszólt az aktákba… A gyermekdal nem így hangzik, de tartalmi töltete enyhén elferdítve is nagyon aktuális. Ott tartunk újra, hogy egyenruhás és civil katonafélék, ismert vagy ismeretlen ügynökök, kétes identitású titkosszolgák, beépített vagy kiugrott titokprofik és hozzájuk csapódó amatőrök nyüzsögnek, ügyködnek minden szinten, tematizálják a közbeszédet, manipulálják a közéletet, kavarják, hergelik a politikumot. Hogy a szennyest ki mossa ki, s ha netalán kimosta, ki is dobja-e, az számomra nem egészen világos. Noha katona nénik is vannak itt bőséggel. Velük így vagy úgy, mindig számolni kell. Nyilván kitalálta, kedves olvasó, mostani eszmefuttatásom az általános szörnyülködést kiváltó Turcescu- botrányból indul ki. Véget nem ér a román médiában a féktelen indulatokkal telített vita, amelyet az váltott ki, hogy az igen nagyra tartott újságíró nyilvánosan bevallotta, alezredesi rangban, "fedett tisztként" szolgált a katonai hírszerzésben vagy miben, pontosan nem tudható. Egyesek azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán igaz-e az, amit tévés vallomásában megtörten állított a publicista. Mások ellenkezőleg, mindent elhisznek, és folyamatosak a találgatások, óránként röppennek fel újabb összeesküvés-elméletek. Legtöbbjük a jelenlegi államfővel illetve a rövidesen szóba jöhető ellenlábasaival kapcsolatos. Állítólag az elnökjelöltek között is vannak olyanok, akiket beszerveztek a titkosszolgálatok, sőt még a jelenleg funkcióban levő is olyan, mondják. Az emberek pedig bármit bevesznek. Ezen különösebben nem kell csodálkoznunk, hiszen rendre kiderül, hogy ebben az országban minden állítás valós és az ellenkezője is az. Az ügy ellenben arra kitűnő lehetőség, hogy a politikai ellenfelek, a különböző érdekcsoportok nagyokat üssenek egymáson. Az, hogy az elnökjelöltek közt olyan is van, aki titkosszolgálati ügynökségvezető tisztségéről mondott le, hogy indulhasson a megmérettetésen, különösebben senkit sem izgat. A hozzáállás olyan, amilyet a besúgók illetve az őket besúgásra kényszerítő szekusok esetében tanúsít a közvélemény. De ne kalandozzunk messzire, az elnökválasztási kampány úgyis csuda dolgokat hozhat még felszínre, olyasmit is, ami felülírhatja az eddigieket. Ami biztos: a fegyveres, karhatalmi testületek újra nagy becsben vannak, aki jól van velük, nyerőember lehet. Ezért aztán kulcspozícióban levők és mindazok, akik magasabbra törnek, keresik a kegyeiket. Nem véletlen, hogy a különféle szolgálatok lépésről lépésre minden korábban elveszített vagy korlátozott kiváltságukat, kedvezményüket visszanyerik. A politikusok jól megtanulták a leckét, kimondva, kimondatlanul a ’89-es decemberi jelszóhoz tartják magukat: Armata e cu noi! Igen, a hadsereg velük van. Hetvenkedik is, masírozva. Lásd a múlt pénteki vásárhelyi parádét! De alkalmazkodik is a helyzetekhez. Akiktől függ, azok előtt haptákban áll. Bár hasznosabb cselekvést is el tudnék képzelni részükről. Olvasom, hogy a dobrudzsai tájakon állomásozó amerikai katonák a hétvégén összefogtak, és a Fekete-tenger partján összeszedték a sok-sok szemetet, amit az üdülőhelyeken a turisták hagytak maguk után. Ez igen! Ez tényleg hasznos cselekedet. Honi egyenruhásainkra s civilben ténykedő társaikra is várna számtalan hasonló tennivaló. Ámbár ha belegondolok, a világ hadserege nem lenne elég, hogy a mai romániai társadalom minden piszkát végleg eltakarítsa!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

2014. október 1.

Tanévnyitó a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolán
"Ahol hit van, ott erő, munka, eredmény, tisztesség van"
Mit jelentett az elmúlt 25 esztendő, és mit hoz az új tanév? Hogyan kell fogadni az új évet, milyen szerepe van a kántor- tanítóképzésnek a kisebbségi létben, az egyházkultúrában? Mit lehet tenni azért, hogy fiataljaink ne külföldön keressék a boldogulást, hanem a szülőföldön szolgálják közösségüket? – e gondolatok köré épült a tanévnyitó ünnepi istentiszteleten az elsőéves diákoknak szóló útravaló üzenete.
A Vártemplomban megtartott, hálaadó istentisztelettel egybekötött tanévnyitó ünnepélyen Ötvös József vártemplomi lelkipásztor köszöntötte az egyházi elöljárókat, a marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola tanárait, hallgatóit, szülőket, meghívottakat, majd dr. Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora köszönte meg az oktatóknak a sok évtizedes, hűséges, kitartó szolgálatot, az elmúlt 25 év vezetői szolgálatát a leköszönt tagozatvezetőnek, dr. Barabás Lászlónak. A marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola, a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatának igazgatója ugyanis negyed évszázados vezetői tevékenysége után visszavonul, és helyét átadja Gál Józsefnek. Dr. Balla Péter hangsúlyozta, minden egyes következő év egy talány, de félelem nélkül kell fogadni, és Istent szolgálni. "Nemcsak a tananyag leadása, az igényes szakmaiság a fontos, az igazi tanítónak az élete a legjobb vonzerő. Félelem nélküli szolgálat, tiszta, szent élet legyen mindannyiunk kiváltsága" – tette hozzá a rektor. Az ünnepi közgyűlést megnyitó dr. Barabás László, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, immár a 25. tanévnyitó ünnepi istentiszteletén hangsúlyozta, "huszonnégy évvel ezelőtt a semmiből egy új egyházi főiskola jött létre a Vártemplom, a testvéregyházak és a Károli Gáspár Református Egyetem segítségével. Az eltelt 25 év alatt 850 erdélyi fiatal végzett a marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskolán és vállalt szolgálatot. Az elmúlt 20 évben 288-an kántori oklevelet is szereztek, közülük 178-an református, 79-en római katolikus, 25-en unitárius, négyen baptista és hárman evangélikus kántorvizsgát tettek". Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke méltatta azt, ahogyan nemzetben gondolkodva, a Károli Gáspár Református Egyetemen és kihelyezett tagozatán, a Kántor-tanítóképző Főiskolán 25 éve oktatnak. Egyedüli, vissza nem térő lehetőségnek nevezte ezt az iskolát, amelynek jövőjét a diákokban élő hit meghatározza. Hozzátette, "ahol hit van, ott erő, munka, eredmény, tisztesség van". Az ünnepségen a főiskola diákjaiból alakult kórus énekelt, átadták az okleveleket azoknak, akik a kántorvizsgát a nyáron sikeresen letették. Dr. Barabás László hangsúlyozta, a kántorképzés fontos, nagy szükség van minden felekezetben kántorokra. Az erdélyi mintegy 500 egyházközség csupán 25 százalékában van szakképzett kántor – jelentette ki. Nagy László unitárius lelkész, főjegyző gondolatai után volt és jelenlegi diákok szóltak az elsőévesekhez. "A három év alatt útipoggyászunkba észrevétlenül mindenki belecsúsztatta a maga kis ajándékát: megértést, melegséget, emberséget, bátorítást, közvetlenséget, szeretetet" – hangzottak el Borka Vitális Erzsébet szavai. Imreh Gabriella Noémi frissen diplomázott kántor orgonajátéka után dr. Szenczi Árpád, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja a vezetőváltásról szólt, a folytatásról. A marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola vezetői tisztségét Gál Józsefnek ítélte oda az egyetem szenátusa, akinek vállalt feladata – mint elmondta – olyan értelmiségieket képezni, akik tisztikart alkothatnak a nép irányítására, képzett tanítókat és énekvezéreket, akik szeretik népüket, ezért nem különülnek el attól, hanem annak körében végzik napi tevékenységüket.
"A több mint két évtizedes hatékony munkára való visszatekintés nyomán érzem a rám ruházott tagozatvezetői megbízatás súlyát, felelősségét, személyemet megtisztelő voltát. Jelen helyzetben én sem szeretnék egyebet, mint ami joggal elvárható: tudatosan építkező, becsülettel végzendő munkát ígérni" – mondta az új tagozatvezető, Gál József.
Dr. Molnár Tünde orgonaművész, a főiskola tanárának orgonajátéka után következett az elsőévesek fogadalomtétele, majd Sebesi Margit elsőéves levelezős diák éneke hangzott el, az ünnepség az egyetemi polgárrá fogadással és a kántorjelöltté fogadással zárult.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

2014. október 1.

Megkezdődött a közvita az RMDSZ autonómiatervezetéről
Semmit sem venne el a románoktól a Székelyföld autonómiája vagy a kulturális autonómia kerettörvénye: ezekkel az erdélyi magyarság csak identitása megőrzésének feltételeit próbálja megteremteni, nem erőszakkal, hanem ésszerű párbeszéd útján – hangoztatta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke hétfőn azon a bukaresti fórumon, amellyel megkezdődött az RMDSZ által kezdeményezett közvita a szövetség autonómiatervezetéről.
    A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen rendezett Az én Romániám politikai tabuktól mentes erős ország című fórumon Kelemen Hunor kettős minőségben, államfőjelöltként és a székelyföldi autonómia-statútum előterjesztőjeként válaszolt az érdeklődők kérdéseire.     A csaknem háromórás fórumon a román médiában leggyakrabban szereplő politikai elemzők többsége jelen volt, többen kifejtették véleményüket, illetve tettek fel kérdéseket.     A fórum meghívott előadóinak egyike, Emil Hurezeanu politikai elemző, a Szabad Európa Rádió korábbi munkatársa aggodalmának adott hangot, hogy az RMDSZ autonómiatervezetét éppen a skót elszakadási népszavazás napján tette közzé. Szerinte az ukrajnai fegyveres konfliktusok, a skót és katalán függetlenségi törekvések közepette nehéz elhitetni, hogy a Székelyföld autonómiaigénye nem szakadár kezdeményezés. Az elemző erre hivatkozva visszafogottságra és óvatosságra intette az RMDSZ-t, azt állítva, hogy a románság hálás lenne azért, ha egy ilyen feszült helyzetben a magyar kisebbség önmérsékletet tanúsítana.     A másik meghívott újságíró, Luca Niculescu a francia közszolgálati rádió román részlegének főszerkesztője megkérdőjelezte, hogy a magyar–román viszonyt terhelő tabukat és előítéleteket fel lehet számolni. Azt azonban a – későbbi felszólalókkal egyetértésben – a jogállamiság megsértésének nevezte, hogy a Legfelső Bírói Tanács be akarta tiltani a közvitát a Székelyföld autonómiájáról, alkotmányellenesnek minősítve azt.     A moderátori szerepre vállalkozó Cristian Parvulescu politológus, a politikatudományi kar dékánja rámutatott: semmilyen közvita nem lehet alkotmányellenes, Romániának pedig érdemes fontolóra vennie, hogy az egységes nemzetállami forma helyett nem lenne-e jobb visszatérnie föderalista gyökereihez. Emlékeztetett: a Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése révén kialakult román királyság szövetségi állam volt, a Nagy-Romániát megalapozó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés pedig olyan autonómiát ígért Erdély kisebbségeinek, amely nagyon jól összeegyeztethető a föderális államformával.     Dan Tapalaga, a jobboldali Hotnews hírportál elemzője azt firtatta, mit keres még az RMDSZ a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában, amikor az gyakorlatilag „ajtót mutatott” az RMDSZ-nek az autonómiatervezet közzététele után, és a románok nemzeti büszkeségére építi választási kampányát. Kelemen Hunor válaszában rámutatott, a jobboldali ellenzék is autonómiaellenes nyilatkozatokat tett, de az RMDSZ nem is akarja „megnehezíteni” a román politikusok életét azzal, hogy az autonómiához kér támogatást, amíg nem sikerül a társadalomban jelenlévő zsigeri ellenkezés legalább egy részét megváltoztatni.     Gabriel Andreescu, ismert emberjogi aktivista azt javasolta, hogy az RMDSZ ne ragaszkodjék a létező európai modellekhez, hanem újító szellemiséggel arra alapozza autonómia-statútumát, ami megkülönbözteti a székelység helyzetét más közösségekétől.     Kelemen Hunor az alkotmánymódosító elképzeléseit firtató kérdésekre válaszolva azt mondta: új alaptörvényre van szükség, de azt csak egy olyan parlament dolgozhatja ki, amelyet a 2016-os választásokon felhatalmaznak erre. Egy másik kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke rámutatott: a maga részéről a liberális demokrácia híve, de ez nem befolyásolja a magyar kormányhoz fűződő kapcsolatát. Hozzátette: az autonómiatervezetről sem konzultált Orbán Viktor miniszterelnökkel. Az RMDSZ korrekt partneri, nem pedig valamiféle gyámsági viszonyt ápol a mindenkori magyar kormánnyal – magyarázta.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

2014. október 1.

Erdély-járó
Pomogáts Béla kerek születésnapján illene irodalomtörténetileg-művelődéstörténetileg felmérni, legalább a 20. század közepétől, az Erdély-járásokat, a jeles Erdély-járók történeteit, utazásaik hozadékát.
Erre sajnos nem tudok vállalkozni, hiszen még az is könyvnyi, sőt több könyvre menő emlékezést, kutatást igényelne, ha a Magyarországon élt-élő barátaim ismétlődő kolozsvári vagy általam is megtapasztalt székelyföldi (meg ide véve partiumi: nagyváradi, szatmári) látogatásait próbálnám összefoglalni. Czine Mihállyal kellene kezdenem, még az ötvenes évekből, folytatnám az ugyancsak irodalomtörténész Kiss Ferenccel (és a vele egy autóban utazó Nagy Lászlóval s a baráti-kortárs másik kitűnő költővel, Kormos Istvánnal). És persze Mészöly Miklóssal, akinek „pontos történeteiben” Vízakna s a kolozsvári ószer is megjelenik. Az újságíró-szerkesztő, irodalomkritikus Berkes Erzsit semmiképpen nem hagynám ki; ha jól emlékszem, ez már a nyolcvanas évek. Na és nyilván külön helyet biztosítanék Ilia Mihálynak és szegedi egyetemi tanítványainak.
KÁNTOR LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)

2014. október 1.

Bujka farmerrel, varrás örömmel – még két nap!
Még két napig tart a kalotaszegi népi mesterségek műhelyfoglalkozásainak sorozata a Szabadság szerkesztőségének is otthont adó Minerva-házban: a mákófalvi Gál Katalinnal ma bútorfestés, a magyarvistai Szallós Eszterrel holnap gyöngyfűzés lesz. Mindeközben megcsodálható a Bokréta Kulturális Egyesület tucatnyi tagjának, népi iparművészeknek a tárlata.
A foglalkozásokkal egybekötött kiállítás második hetében járunk, sok diákcsoport vett részt a programban, de egyénileg is érkeztek gyerekek, fiatalok, felnőttek, sok érdekes találkozás, hangulatos beszélgetés helyszíne volt a „dolgozóterem”. A gyékényfonó és fafaragó után bujkakészítővel is találkozhattak a vendégek, láthatták, hogyan készül a széki rámánvarrott hímzés, és Szilágyiné Kis Lukács Erzsébettől a nagyírásos titkait is elleshették. A különleges kalotaszegi világnak Kolozsváron még két napig bárki a részese lehet!
Szabadság (Kolozsvár)

2014. október 1.

SZNT: Kelemen Hunor nem védte meg az Orbán-kormányt Bukarestben
Élesen bírálja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Kelemen Hunort amiatt, hogy nem védte meg az Orbán-kormányt és a 2011-ben módosított magyar alkotmányt román véleményformálók bírálatától. 
A szervezet kedden közleményben reagált az RMDSZ autonómiastatútumáról hétfőn Bukarestben rendezett közvitán elhangzottakra.
Román értelmiségieknek a „Moszkvával túlságosan jó kapcsolatokat ápoló, a liberális demokráciát temető” Fideszt és Magyarországot elmarasztaló kérdéseire az RMDSZ elnöke azt állította, az alakulat ellenében Budapestről hoztak létre két pártot, majd azt, hogy sokszor felrótták neki a magyar kormányok, miszerint az RMDSZ nem fogad el Budapestről „gyámságot”.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint ez a megközelítés rossz, megtévesztő valótlanságokat tartalmaz, és ellentétes a romániai magyarság, ezen belül a székelyek érdekeivel és gondolkodásával.
„Elszomorító mulasztása az RMDSZ elnökének, hogy szó nélkül hagyta a Magyarország alkotmányát ért kritikát, és nem mondta ki, hogy igen, a mi érdekünk és igényünk is volt, hogy ebbe bekerüljön: Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. A tisztesség megkívánta volna, hogy elmondja: Magyarország alkotmánya a nemzetiségeket a magyar politikai közösség részeinek és államalkotó tényezőknek tekinti” – állapítja meg közleményében Izsák, aki úgy véli: a romániai magyarok elsöprő többsége nem osztja a Kelemen által a bukaresti rendezvényen nyíltan felvállalt, liberális elkötelezettséget.
(Orbán Viktornak az illiberális demokráciáról szóló tusnádfürdői beszédére az RMDSZ elnöke úgy reagált: ő hisz a liberális demokráciában – szerk. megj.). „Végül hadd jegyezzük meg, az RMDSZ ellenzékét nem a budapesti kormány hozta létre, hanem az RMDSZ elhibázott politizálása, az autonómia ügyének fel nem vállalása, majd annak a színleg vállalása, kampánycélokból és olyan rossz, kártékony üzenetekkel, mint amilyenek ezek a legutóbbiak is” – zárja közleményét az SZNT elnöke, aki szerint a székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 1.

Óvásözön a magyar államfőjelöltek ellen
Kelemen Hunor az első, Szilágyi Zsolt pedig a tizedik helyre került az államfőválasztáson induló tizennégy jelöltet tartalmazó szavazócédulán a Központi Választási Iroda (BEC) által kedden lebonyolított sorshúzás szerint. A jelöltek névsora azután lett végleges, hogy az alkotmánybíróság elutasította a részvételük ellen beterjesztett óvásokat, amelyek a két magyar politikus esetében többnyire a magyar közösség érdekében kifejtett „alkotmányellenes" tevékenységüket kifogásolta.
Több mint ötven óvást emeltek magánszemélyek és szervezetek az idei államfőválasztás november 2-i első fordulójában induló 14 jelölt ellen, a megmérettetésre bejelentkezett két magyar politikus esetében többnyire „alkotmányellenes" tevékenységüket kifogásolták. Az óvásokat az alkotmánybíróság vitatta meg, és kivétel nélkül valamennyit visszautasította, így a legfőbb közjogi méltósági címre pályázók listája már hétfőn véglegessé vált.
Puskás Bálint, a kilencfős bukaresti taláros testület egyetlen magyar tagja a Krónikának elmondta, az óvások mintegy kilencven százalékában felsorolt kifogásoknak semmilyen alapjuk nincs, túlnyomó többségük komolytalan, átgondolatlan érvet sorakoztat fel az államfőjelöltek ellen.
„Akadt, aki azért kezdeményezte valamelyik elnökjelölt indulásának elutasítását, mert korábban nem fogadta fogadóórán, egy másik esetében nem tetszett, mit mondott a televízióban. A jelöltek azonban ezekben az esetekben nem követtek el törvénytelenséget, így a kifogásokat kivétel nélkül visszautasítottuk" – magyarázta Puskás Bálint.
Egyébként a legtöbben (kilencen) a legesélyesebbnek tartott Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök indulásának jogosságát kérdőjelezték meg, a jobboldal legnagyobb népszerűségnek örvendő jelöltjének, Klaus Johannisnak a pályázata ellen csak ketten emeltek kifogást.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellen hét, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje ellen négy óvás érkezett az alkotmánybírósághoz. A testület által közzétett határozatok – amelyek csak az óvó felek nevét tartalmazzák, a kifogások lényegét nem – Kelemen jelölését kizárólag magánszemélyek, közöttük a választáson ugyancsak résztvevő Gheorghe Funar kolozsvári expolgármester próbálta megakadályozni.
Szilágyi esetében óvást nyújtott be a Román Ökologista Párt (PER) és a Romák Kereszténydemokrata Egyesülete is; utóbbi szervezet egyébként valamennyi jelölt ellen kifogást emelt.
Puskás Bálinttól megtudtuk, a magyar jelöltek ellen beterjesztett óvások zöme a romániai magyar politikusokat általában ért vádakban merült ki. „Felrótták nekik, hogy annak idején nem szavazták meg az alkotmányt, hogy módosítani akarják az alaptörvény 1., Románia egységes nemzetállamiságát kimondó cikkelyét, továbbá hogy felvállalják a magyar közösség problémáit" – jelentette ki kérdésünkre az alkotmánybíróság RMDSZ által delegált tagja.
A Központi Választási Iroda (BEC) kedden sorshúzással alakította ki, hogy a jelöltek neve milyen sorrendben szerepel a szavazócédulákon. Ennek alapján Kelemen Hunor az első, Szilágyi Zsolt pedig a tizedik helyre került; Johannis a második, Ponta pedig a negyedik kockát foglalja el.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 1.

Bővülhet a Partiumi Keresztény Egyetem
A nagyváradi önkormányzat jóváhagyta kedden a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új épületszárnyának felépítését, így hamarosan a versenytárgyalást is kiírhatják a magyar állami támogatásból finanszírozott belvárosi létesítmény megépítésére.
„A telek egységesítése volt az előkészületek leghosszadalmasabb része. Most, hogy ez megtörtént, mihamarabb el szeretnénk kezdeni a munkálatokat” – mutatott rá a Krónikának János Szabolcs, a tanintézet rektora.
A keddi tanácsülésen a helyi képviselők ellenvetés nélkül hagyták jóvá a telekrész koncesszióba adására vonatkozó határozattervet és a városrendezési tervről szóló projekteket. Az egyetemet létrehozó Pro Universtitate Partium Alapítvány korábban megvásárolt saját telekrészét idén a PKE-nek adományozta, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is már korábban ingyenesen az egyetemnek adta a telekrészét, így most az önkormányzati tulajdonrésszel kiegészülve minden akadály elhárult az építkezés útjából.
János Szabolcs emlékeztetett rá, a PKE bővítését már nagyon régóta tervezik. Két évvel ezelőtt konkretizálódott, amikor a magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök vállalta az ezzel járó kiadásokat.
Akkor a kormányfő, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a PKE vezetői Marosvásárhelyen elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről, amelynek értelmében az anyaország 2014 végéig több mint négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények beruházásaira. Ebből az összegből 700 millió forint, azaz több mint 2 millió euró jutott a váradi egyetem számára.
A tervek szerint az új épületbe költöztetik majd a kollégium épületében működő rektori hivatalt, illetve az adminisztrációs irodákat, de az új szárnyban kap majd helyet az egyetemi könyvtár, ugyanakkor az előadótermek számának bővítésére is marad hely.
A Sapientia marosvásárhelyi karán egyébként pénteken adják át az egyetem új kollégiumát Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében. A rendezvény keretében a Sapientia Bocskai István-díjat ad át Répás Zsuzsannának, az igazságügyi minisztérium helyettes államtitkárának.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 1.

Pert nyert a Cemo a helyi rendőrség ellen
Pert nyert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrséggel szemben, így nem kell kifizetnie az ingyenes, kétnyelvű kaputáblák osztogatása miatt kirótt bírságot.
Amint arról korábban beszámoltunk, a vásárhelyi szervezet önkéntesei 2013-ban kétnyelvű táblákat adományoztak az igénylőknek, a Cemo egyik aktivistáját, Horváth Kovács Ádámot azonban egy román nemzetiségű személy feljelentette, ennek következtében a helyi törvénytelen reklámanyag-osztogatás jogcímen 1500 lejes bírsággal sújtotta.
Noha a jegyzőkönyvet nem kézbesítették ki, 2013 decemberében Horváth Kovács Ádám levelet kapott a polgármesteri hivatal adóbehajtó osztályától, amelyben megjelent az 1500 lejes pénzbírság. Az érintett megóvta a büntetést a bíróságon, s a pár nappal ezelőtti döntés értelmében mégsem kell fizetnie.
Egyébként ez már a második alkalom, hogy a Cemo pert nyer a helyi rendőrséggel szemben. 2012-ben, az akkor még 2-es számú általános iskola akkori igazgatója nem akarta iktatni a Cemo magyar nyelvű beadványát, és rendőrökkel vitette el Horváth Kovács Ádámot, aki akkor 500 lejes pénzbírságot kapott.
Az érintett óvást nyújtott be, a törvényszék pedig törölte a pénzbüntetést. Mi több, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) nyelvi diszkrimináció jogcímen figyelmeztetésben részesítette a marosvásárhelyi 2-es iskola akkori igazgatóját.
A Cemo munkatársai közleményben szögezték le: a mostanában gyakorivá vált rendőri túlkapások ellen érdemes fellépni, és arra buzdítják a szeptember 16-ai Skócia-párti villámcsődület megbírságolt résztvevőit, hogy forduljanak bátran a bírósághoz.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 1.

Erdélyi futballnyelv
Tíz nap múlva a futball ismét felszínre hozza, mi lapul a sötét mélyben magyarok és románok között. A sors akarta úgy, hogy a két nemzet dédelgetett jelképei, a labdarúgó-válogatottak újfent szembekerüljenek egymással, és hogy a pályán megméretkező kiválasztottak mellett a nemzeti csapatok legfanatikusabb szurkolói is megmutassák, mire képesek.
Mindannyian jól tudjuk: kizárt, hogy nem lesz balhé Bukarestben. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy a szövetségi vezetők, a játékosok, a szurkolók, a rendfenntartók mindent tőlük telhetőt megtesznek-e, hogy elkerüljék a szégyenteljes jeleneteket.
Sajnos nem ez olvasható ki a Román Labdarúgó-szövetség hozzáállásából, amely a diszkriminációellenes tanács elnökének fülét is zavaró dalt íratott az Iris zenekarral a válogatott számára. A „Gyerünk rájuk, az anyjukra!” sort is tartalmazó „drukkerhimnuszt” éppen a magyarok ellen mutatják be több mint 50 ezer amúgy is feltüzelt néző előtt.
A vendégek szektorában helyet kapó mintegy 2800 magyar szurkoló többsége ebből semmit sem fog érteni, ám az északírek elleni megalázó bemutatkozás, illetve az elmúlt időszak egymás elleni eredményei miatt amúgy is frusztrált fanatikusokat minden bizonynyal nem kell majd külön hergelni.
A gyűlölködő huligánok soha nem fognak kibékülni, viszont közös, teljesíthető feladatként kitűzhető, hogy egyre kevesebben legyenek. Kicsiben működik: egy nagynevű, most a harmadosztályban vergődő partiumi klub magyar vezetője a minap csupán egy közös beszélgetés révén elérte, hogy csapata román szurkolói elismerjék, baklövés volt, amikor néhány társuk egy meccsen „magánszorgalomból” egy „Székelyföld nem létezik” feliratú transzparenst tartott fél percig a magasba.
Ez az az ösvény, ami számunkra az egyetlen járható út itt, Erdélyben. Ezt tudniuk kell azoknak a magyarországi drukkereknek is, akik a román–magyar összecsapásra készülnek: nem lehet csak az a céljuk, hogy törjenek-zúzzanak Bukarestben, mert mi isszuk meg a levét. Meg kell érteniük – elvárjuk tőlük, hiszen egy nyelvet beszélünk.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 1.

Elfogadták a büdzsékiigazítást
A munkaügyi minisztérium nyert a legtöbbet a kormány által kedden elfogadott költségvetés-kiigazítás nyomán: a szaktárca éves büdzséjét 1,2 milliárd lejjel emelték – jelentette be a kabinet ülése után Victor Ponta miniszterelnök. 
A korábbi tervekkel ellentétben ugyanakkor sem a művelődésügyi, sem a sport- és ifjúsági minisztérium költségvetését nem faragták le, hanem – Ponta elmondása szerint – éppen ellenkezőleg: pluszösszeget biztosítottak a művészeknek és sportolóknak járó, a Boc-kormány által megvont juttatások kifizetésére.
A büdzsékiigazítás tervezetében még az szerepelt, hogy a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök vezette művelődésügyi tárcától 10,2 millió lejt, az ifjúsági minisztériumtól pedig 3,5 millió lejt vonnak el. Kelemen korábban úgy nyilatkozott: a nyilvánosságra hozott dokumentum „csak a pénzügyminisztérium tervezete volt, a költségvetés-kiigazítás részleteiről pedig a kormányülésen egyeztetnek.”
Az idén második alkalommal végrehajtott büdzsékiigazítás nyomán 300 millió lejt kap a belügyminisztérium, amelyből egyebek mellett a rendőrök, csendőrök és tűzoltók túlóráit és más juttatásokat fizetnek ki. A külügyi tárca költségvetését 96 millió lejjel toldották meg, ebből 60 milliót beruházásokra és bérekre, 30 millió lejt pedig a Moldovai Köztársaságban indított programokra fordítanak – fejtette ki Ponta.
Mintegy 25 millió lejt kapott a szintén RMDSZ-es Korodi Attila vezette környezetvédelmi minisztérium „a különböző munkálatok folytatására és vízügyi projektek kivitelezésére.” További 140 millió lejt utaltak ki pluszban a védelmi tárcának, illetve 125 millió lejt az igazságügyi minisztériumnak, a hírszerző szolgálat (SRI), a Külügyi Hírszerzés (SIE), a kormányőrség (SPP) és más nemzetbiztonsági intézmények ugyanakkor 118 millió lejes többlettámogatást kaptak.
A közlekedésügyi minisztériummal és a többi, „menedzsmenttel foglalkozó vezető hatósággal” kapcsolatban a kormányfő úgy fogalmazott: megvan a forrásuk arra, hogy az európai uniós támogatásból megvalósított projektekre szánt önrészt biztosítsák, de „sajnos számos beruházás rendkívüli késésben van a fellebbezések vagy a kivitelező miatt.”
A helyi önkormányzatok megkapják a megígért 1,1 milliárd lejes támogatást: ennek felét már megkezdett beruházásokra, az összeg többi részét pedig a hivatalok és az alárendeltségükbe tartozó intézmények fenntartására költhetik. További 400 millió lejt biztosít a kormány a vidékfejlesztési minisztériumnak a helyi, már folyamatban lévő projektek befejezésére.
A kabinet ugyanakkor 411 millió lejjel csökkenti az egészségügyi, illetve 34 millió lejjel az oktatási minisztérium éves büdzséjét, ezzel szemben direkt finanszírozás nyomán támogatják a két ágazatot.
Az Egyetemista Szervezetek Országos Szövetsége (ANOSR) ehhez képest hétfői közleményében a tanügyi rendszerre szánt költségvetés növelését kérte a kormánytól, mivel elmondásuk szerint a különböző egyetemi és kollégiumi díjszabások évről évre egyre drágábbak. Hangsúlyozták: a beiratkozási díjat például a felsőoktatási intézmények 80 százaléka emelte az elmúlt években.
„A fiataloknak saját zsebükből kell kifizetniük az egyetemnek, amit a kormány nem képest biztosítani számukra” – hívták fel a figyelmet a hallgatók.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 1.

80 évesek köszöntése a Helikonban
Karácsonyi Zsolt A köztes tér nem befejezhető... című írásával indul a Helikon című, Kolozsváron megjelenő szépirodalmi, művészeti folyóirat szeptemberi második lapszáma.
A kéthetente megjelenő lapban Egyed Emese, Lovassy Cseh Tamás, André Ferenc és Gálla Edit verseit, illetve Leena Krohn (fordította Jankó Szép Yvette) és Gombkötő Magdás Emőke prózáját olvashatják az érdeklődők.
Nagy Gábor költőt, irodalomtörténészt Nagy Boglárka Réka kérdezi; Orbán János Dénes költő író Fried István irodalomtörténészt, egyetemi tanárt köszönti nyolcvanadik születésnapja alkalmából, Pomogáts Béla irodalomtörténész pedig a szintén nyolcvanéves kollégáját, Ilia Mihály irodalomtörténészt köszönti.
Szőcs István Shakespeare-előadásokat boncolgat, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője, Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus pedig a Markó Béla költészetéről írt tanulmányának második részét közli a friss Helikonban.
Fried István gróf Bánffy Katalin emlékiratainak 2014-es kiadását ismerteti; kritikát Antal Balázs közöl Papp Attila Zsolt legújabb verseskötetéről, a hétvégén Csiki László-díjjal elismert Vízimoziról, a méltatott pedig a Kinematográf rovatban filmkritikával jelentkezik.
Fülszöveggel ezúttal Demeter Zsuzsa és Kecskés Tamás Hunor szolgálnak; a Theátrumban a dán Per Nyholm beszámolóját Simonics Péter fordításában közlik. Túros Eszter és Jakabbfy Tamás ismét szerzői a képzőművészeti és zenei rovatoknak.

2014. október 1.

Száz év után
A borzalmas 20. század élő tanúi
Az idősek világnapja alkalmából alább két, ma is élő, a 100. évét már betöltött háborús veteránt mutatunk be, akik nemcsak ifjúként, hanem később sem hátráltak meg a sors elől. Bende Jenő 89 évesen könyvet írt, Lázár Imrének még ma is néha „csűrdöngölős” kedve kerekedik.
Bende Jenő áprilisban töltötte 101. életévét. Jelenleg menye és fia gondozzák kézdivásárhelyi otthonában, mivel ágyhoz kötötte az életkora. Mivel már nehezen kommunikál, helyette fia, Bende János mesélte el az öreg baka életét, aki 2002-ben könyvet is adott ki emlékeiről, Zord idők sodrában címmel; ezt „egy agronómus zaklatott életeként” ajánlotta az olvasó figyelmébe. A kötet nemcsak a 19. század elejéig visszanyúló családtörténet, hanem a múlt század agrár- és társadalomtörténetének helyi korképe is egyben. Amint fia, Bende János is megfogalmazta, édesapja éppen azokban a kollektivizálás előtti, zaklatott időkben irányította a megye mezőgazdaságát, amikor élet-halál harc dúlt a földek kisajátítása miatt.
Az Úz völgyében is harcolt
De ne vágjunk a történet elébe, a Zabolán született és sokáig ott élő, már kétgyerekes apát 1940-ben sorozták be a hadseregbe, hogy az orosz határig vigyék. Később hadnagyként megjárta az Úz völgyi poklot is, hogy az osztrák határig fedezzék a németek visszavonulását. Miután hazatért, folytatta a gazdálkodást, és a kialakulóban levő új rendszerben felkérték a megyei mezőgazdaság megszervezésére.
Miután „fokozódott az osztályharc”, 1950-ben ráfogták, hogy Zabolán a kollektivizálás ellen lázadást szított, és elvették a földjeit. Családostól 18 évre száműzték Dobrudzsába, ahol a Duna-csatornától emelték ki egy ottani kollektívbe, mert szakemberhiány volt. A megyésítés után hazatérhetett, nyugdíjazásáig a borosnyói tsz-t vezette. Utána még vagy 30 évet, ágyba kerüléséig Márkosfalván gazdálkodott.
Csűrdöngölős idők
Lázár Imre egy évvel fiatalabb, ő 1914-ben született, de korához viszonyítva még mindig jó egészségi állapotnak örvend. Így fogalmaz: „a Jóisten segítségével túléltem a 20. század borzalmait, többek között a négy év nyolc hónap szovjet hadifogságot is”.
Tizenketten voltak testvérek, de rajta kívül már csak egy él. Vargyasra nősült, ahol a fogságból való szabadulása után a kollektívben, majd a bányánál dolgozott. 42 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, feleségét tíz éve veszítette el.
Életében mindig szerette a jó zenét, a mulatságot, súlyosabb betegség soha nem gyötörte. Amint fiától megtudtuk, édesapja, ha teheti, zenét hallgat a rádióban, pipázik, jön-megy, egy-egy szép nóta hallatán pedig a régi, „csűrdöngölős” időkre emlékezik. Hat gyermeke közül még négyen élnek, egy fiú és három lány; 13 unokája és 23 dédunokája van. 
Jancsó Katalin, Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2014. október 1.

Üzenet az új államfőnek: tartsák be nagyapáik ígéretét
Ha a jelenlegi román politikai vezetők nagyapái önrendelkezést ígértek a magyarok nagyapáinak, akkor azt az unokák szinten tartsák be – fogalmazott az MPP elnöke, Biró Zsolt.
A Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt október elsejei marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján ismételten elmondta: a romániai magyarság számára tét nélkülinek tartja az államfőválasztást, egyrészt azért, mert a november másodikai első fordulóban csak akkor hirdethetnek győztest, ha a tizennégy jelölt egyike megszerzi a választási névjegyzékben szereplő 18 millió választópolgár felének plusz egy személynek a voksát, másrészt azért, mert a romániai társadalom nem érett meg arra, hogy magyar nemzetiségű államfőt válasszon.
„A választási részvétel pótcselekedet, hiszen a román társadalmat például az autonómiatervezet vagy az alkotmánymódosító javaslatok közvitája kapcsán is meg lehetne szólítani. Az MPP ötpontos alkotmánymódosító javaslatcsomagját tegnap (szeptember 30-án – szerk. megj.) elküldtük a két magyar jelöltnek, Szilágyi Zsoltnak és Kelemen Hunornak, és elküldjük a további tizenkét indulónak is. A következő Victor Ponta lesz, mert ő már elindította kampányát, és programjában a román egységről beszélt az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatra alpozva. Márpedig az MPP azt szeretné, hogy a 100 évvel ezelőtti ígéretek váljanak valóra” – mondta Biró Zsolt.
Hozzátette, Romániában 18 elismert nemzeti kisebbség létezik, közöttük a mintegy 1,2 milliós magyarság, így nem lehet kizárólag a románajkúak érdekeit képviselni. Elmondta, a tizennégy jelölt között nincs olyan, aki esélyes és a magyarság számára elfogadható lenne, hiszen sem Victor Ponta, sem Klaus Johannis programjában nem esik szó a kisebbségek ügyeiről. Továbbá az RMDSZ-szel kötött megállapodás a magyar ügyekre vonatkozik, az államfőválasztást pedig nem tartja ilyennek, ezért ez nem is szerepelt az egyeztetések napirendjén.
„Azt szeretnénk, ha a nemzeti közösségeket államalkotó tényezőként ismernék el az alkotmányban. Az RMDSZ is ezeket az elveket célozta meg, de a mi újításunk abban áll, hogy mi az ígéretekre hivatkozunk. És ha már Victor Ponta beszélt arról, hogy a családjában mekkora esemény volt 1918. december 1., említette erdélyi felmenőit, akkor a Ponta nagyapja által az én nagyapámnak tett ígéretet az unokák szintjén váltsák be” – fogalmazott a politikus, aki azt szeretné, hogy az alkotmánymódosítás és az ötpontos javaslatcsomag kerüljön az államfőválasztási kampány középpontjába.
Sepsiszentgyörgyre november végén
Ennek nyomatékosítására november utolsó hétvégéjén Sepsiszentgyörgyön szerveznek nagyméretű tiltakozást, hogy számonkérjék a be nem tartott ígéreteket. A rendezvény logisztikai kidolgozása még zajlik – mondta Biró –, és várják a civil szervezetek, az egyházak és az összes erdélyi magyar politikai párt képviselőit is, hogy továbbítsák az üzenetet: a december 1-jei nyilatkozat szellemében tartsák be a kisebbségek jogait az Európai Unió-tag Romániában. „Amit akkor a 20. század eleji politikai nyelven megfogalmaztak, az a 21. században azt jelenti: autonómia. Ha valaki tehát ma megkérdőjelezi az autonómiához való jogot, az a gyulafehérvári nyilatkozatot kérdőjelezi meg. November végére lesz új államfő, így neki is megmutathatjuk, hogy a magyar közösség nem tágít, ragaszkodik az önrendelkezéshez” – mondta az MPP elnöke.
Kikre voksolhatunk november 2-án?
A tizennégy államfő-jelölt a szavazólapon található sorrendben: Kelemen Hunor (RMDSZ), Klaus Johannis (Keresztényliberális Szövetség – ACL), Dan Diaconescu (Dan Diaconescu-féle Néppárt – PPDD), Victor Ponta (Szociáldemokrata Párt – PSD), William Brânză (Román Ökológus Párt – PER), Elena Udrea (Népi Mozgalom Pártja – PMP), Mirel Mircea Amariţei (Prodemo), Teodor Meleşcanu (független), Gheorghe Funar (független), Szilágyi Zsolt (EMNP), Monica Macovei (független), Constantin Rotaru (Szocialista Alternatíva Pártja – PAS), Călin Popescu Tăriceanu (a Liberális Reformpárt – PLR által támogatott független), Corneliu Vadim Tudor (Nagy Románia Pártja – PRM).
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

2014. október 1.

Itt is, ott is népmese
Népmese, népi játékok, népdalok népszerűsítésére fektettek hangsúlyt kedden Gyergyószerte. Iskolákban, óvodákban, könyvtárakban Elek apó születési évfordulóján, a Magyar Népmese Napján nagy figyelmet szenteltek a népmesék megismertetésére. 
A gyergyószentmiklósi Kós Károly iskolában a népmese napját ünnepelni gyűltek össze az iskola kisebb diákjai. Tanítók, tanárok kíséretében érkeztek a gyerekek az erre az alkalomra átrendezett tágas folyosóra, ahol népdalénekléssel indult a program. Bajna Gyöngyi könyvtáros szervezte a rendezvényt, ismertette a népmese fontosságát és azt is, kinek a nevéhez fűződik e nap megünneplése. A nagy mesemondó, Benedek Elek neve nem volt idegen a gyerekeknek, Bajna György újságíró, költő erre az alkalomra A soknevű királyi című mesét választotta. Ragyogó gyermekszemek kísérték a meseolvasó minden szavát, az Elek apó meséjének kedvenc részét meg is örökíthetik a gyerekek, a rajzokat a könyvtárban fogják kiállítani.
A városi könyvtárban is egész napos programmal várták a gyerekeket. Többnyire elsősök látogattak hétfőn a könyvtárba, ahol a népmesékkel, népi játékokkal ismerkedtek. A bejelentkezett osztályoknak az emeleti kiállítóteremben a Vaskertes iskolából öt VII. osztályos lány felváltva olvasott fel. A könyvtári rendezvény célja a népmesék megkedveltetése mellett az olvasás megszerettetése, a népi játékok megismertetése volt. A gyerekek miután meghallgatták a meséket, az udvaron játszottak. Imádták a zsákban futást, mocsárjárást és a célba dobást is. A rendezvényt követően, melyet az Izsó Universal „édesített” támogatásával, több gyerek vélte úgy, hogy tetszik a könyvtár, és ígérték: mihelyt megtanulnak olvasni, visszatérnek, hogy meséskönyveket kölcsönözzenek.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

2014. október 1.

Szabadság az országúton
Bolyai Csaba székelyudvarhelyi történész Galaktikus útikalauz stopposoknak – a Balkánhoz című első kötetét mutatják be csütörtök este hét órától a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának dísztermében. Az írót Szabó Attila, a Más Rádió főszerkesztője faggatja a könyv megírásának részleteiről, illetve annak tartalmáról.
„A könyv megírásával az volt legfőbb célom, hogy betekintést nyújtsak az olvasóknak a stoppos életmód különleges, vicces, tanulságos vagy esetenként kellemetlen részleteibe” – mondta el lapunknak Bolyai Csaba, akinek gyerekkori álma volt, hogy saját kötetet írjon, amelyre voltak is próbálkozásai, ám azok nem sikerültek jól, ezért sosem tárta őket a nagyközönség elé. A továbbiakban teljesen elvetette ezt a gondolatot, mivel úgy érezte, nincs megfelelő témája hozzá. Egyetemistaként kezdett sűrűbben stoppolni, amit szülei eleinte elleneztek, mert féltették, végül azonban muszáj volt beletörődniük.
„Mindig is fontos volt számomra ez az életforma. Szabadságot érzek az országúton, azt, hogy bármit megtehetek. Ezenkívül rengeteg érdekes embert megismertem, akivel másképp sohasem találkozhattam volna” – fejtette ki. Magyarországon, az út szélén fuvarra várva, egy kellemetlen stoppos élmény után fogalmazódott meg benne, hogy kiadványba foglalja élményeit. Ízelítőként könyvéhez Bolyai beszámolt egy kedves történetről, amikor egy roma család vette fel úgy, hogy két generáció utazott a buszban, számára pedig egy igazán szűk helyet tudtak biztosítani.
„Nem szeretem a tömeget, ráadásul borzasztó zavarban is voltam, mert tartottam egy picit tőlük, de mindezt nem akartam kimutatni, így mély levegőt vettem, és beültem az autóba. Kellemesen csalódtam bennük, hiszen hamar kiderült, hogy elképesztően kedves és nagylelkű emberekről volt szó. Épp egy vásárra mentek, ruhákat árulni, portékáikból pedig jócskán ajándékoztak nekem is, sőt vacsorára is elhívtak. Búcsúzáskor kijelentették, ha dolguk végeztével is az út mellett találnak, szívesen továbbvisznek” – mesélte.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

2014. október 1.

Megkezdődött a 2014/2015-ös egyetemi tanév
Országszerte 450 ezer egyetemi hallgató számára kezdődik szerdán az új tanév. Mintegy 340 ezer diák állami egyetemen tanul, további 110 ezer pedig magánegyetemeken.
A legtöbb egyetem már megtartotta hivatalos ünnepi megnyitóját, így a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata hétfőn üdvözölte a diákokat, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata pedig pénteken szervezi a tanévnyitót a Vártemplomban. A Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitó ünnepségére pedig csütörtökön kerül sor a Nagyváradi Szigligeti Színházban, a Sapientia EMTE pedig szeptember közepén tartotta ünnepélyes tanévnyitóját.
A most kezdődő egyetemi tanévben több mint 100 ezer diák szakmai gyakorlatát támogatja az állam. Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős miniszter azt mondta, a diákoknak ösztöndíjat adnának, a vállalatoknak pedig pénzt utalnának, hogy megfizethessék az alkalmazottaikat, akik a diákok betanításával foglalkoznak. Costoiu hangsúlyozta, a program célja az, hogy közelebb hozzák az egyetemi oktatást a munkapiaci elvárásokhoz, és ezáltal segítsék a frissen végzettek elhelyezkedését.
A 2014-2015-ös tanévben 135 szak fog megszűnni, a tavaly 186 egyetemi képzés szűnt meg.
maszol/hírösszefoglaló

2014. október 2.

RMDSZ: Izsák Balázs manipulál
Az RMDSZ az elmúlt 25 év magyar kormányai megbízható és kiszámítható partnerének tekinti magát – közölte tegnap közleményében a szövetség.
Az RMDSZ annak kapcsán reagált, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke egy nappal korábban felrótta Kelemen Hunornak, hogy az autonómiáról folytatott hétfői bukaresti pódiumbeszélgetésen nem védte meg a magyar kormányt, amikor román értelmiségiek úgy vélekedtek: Orbán Viktor támogatása inkább teher, mint segítség az RMDSZ-nek, és bírálták a magyar alkotmányt. Az RMDSZ szerint „Izsák Balázs árnyékra vetődött”, amikor újságcikkek alapján fogalmazta meg véleményét, és „valótlanságokat tartalmazó nyilatkozattal próbálja manipulálni az erdélyi magyar közvéleményt”. Az RMDSZ közölte: aktív szerepet vállal a magyar kormány nemzetpolitikájának alkalmazásában, és mindig is híd szerepet töltött be a két ország között, azt hangsúlyozván, hogy az erős Magyarországgal való partnerségi kapcsolat az erdélyi magyarok javát szolgálja. Az RMDSZ szerint Izsák Balázs „rossz célpontra lő, hiszen az autonómia kérdésében nem az RMDSZ-t, hanem a román közösség közönyét, elutasítását kell legyőzni”. Azt is hozzátette, hogy a bukaresti pódiumbeszélgetés teljes felvétele hamarosan elérhető lesz az RMDSZ honlapján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-60 ... 571-584




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998