udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7627
találat
lapozás: 1-30 ... 6001-6030 | 6031-6060 | 6061-6090 ... 7621-7627
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2007. október 20.
Október 16-án Kőhalomban a Diaszpóra Alapítvány fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség Vetési Lászlónak, az alapítvány elnökének vetítettképes előadásával kezdődött. Ezt követően Jenei Tamás díjalapító, az Alapítvány alelnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány idén Czelder Márton-díjjal Gudor András gyulafehérvári lelkészt tüntette ki, aki több évtizedig Búzásbocsárdon és Alsókarácsonyfalván szolgált, és éveken át gondnoka volt az algyógyi szórványtáboroknak. A Földes Károly-díjat Szabó Endre ploiesti-i református gondnoknak ítélték oda, aki több évtizede hűségesen szolgálja a Kárpátokon kívüli szórványmagyarságot. /Sipos-Vízaknai Balázs: Tizenöt éves a Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. október 20.
Működésének tíz éves évfordulóját ünnepelte a kolozsvári Tranzit Ház. A házat működtető Tranzit Alapítvány vezetője, Könczei Csilla a vele készült beszélgetésben elmondta, a tranzit elnevezéssel jelezték, állandóan változó állapotot szeretnének fenntartani a Tranzit Házban, társadalmi és művészi szempontból egyaránt. Kellett egy csapat meg némi anyagi alap ahhoz, hogy működjön a ház. Különböző rétegeket szólítanak meg, nem akarnak versenyezni sem a színházakkal, sem a művészeti galériákkal, inkább együttműködnek velük, például jövő héten a bábszínházzal. A Tranzit Alapítvány független magánalapítvány, nem kap semmiféle normatív támogatást. Az épület karbantartása is az ő feladatuk. Könczei Csilla az alapítvány vezetése mellett tanít az egyetemen, filmeket készít. Alapmunkának az egyetemi oktatást tekinti, tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz és antropológia szakán, illetve a kultúrakutatási magiszteren. Nagy port kavart Könczei Csillának a Transindexen működő „szekus blogján” megjelent, Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa című bejegyzése. Ebből kiderült, hogy édesapja, Könczei Árpád megfigyelés alatt állt. A rendszer az emberek nélkül egy elvont fogalom, és nem tudjuk leírni a konkrét történések és a konkrét emberek nélkül. Megtörtént egy beismerés Xantus Gábor részéről, de ő nem azonos a jelentő „Bíró Ferenc” álnevű személlyel. Könczei Csilla kérte, hogy fedjék fel a személy igazi nevét. /Köllő Katalin: Fenntartani egy állandóan változó állapotot. Beszélgetés Könczei Csillával, a Tranzit Alapítvány vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. október 20.
Gáspárik Attila színművész, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke internetes médianaplójában felvetette a kérdést: mi legyen azokkal a közéleti személyiségekkel, akik az elmúlt rendszerben dicsőítő cikkeket írtak a Ceausescu-házaspárról, illetve a pártról. Ezek a személyek ma is jelen vannak a közéletben anélkül, hogy valaha magyarázattal szolgáltak volna egykori írásaikért. Példaként Gáspárik bemásolta Barabás Zoltán (Tőkés László szóvivője), illetve Bodó Barna (a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke) egy-egy nyolcvanas évekbeli cikkét. A hozzászólók egy része azt kifogásolta, hogy mindkét példaként idézett személy az RMDSZ ellenzékéhez tartozik, úgy vélték, a vitaindításnak politikai okai vannak. A Szabadság kérdésére az egyik érintett, Bodó Barna elmondta: ízléstelen dolognak tartja az egészet, hiszen mindenki tudja, hogy abban az időben a sajtó nem volt szabad. Ha valakinek kiosztották a feladatot, hogy az elvtársnő születésnapjára ilyen meg ilyen cikket kell írni, akkor nem volt kibúvó, azt meg kellet írni. Bodó szerint, aki ilyen ügyeket ebben a formában boncolgat, az vagy rosszindulatú, vagy bosszúálló. Szeretné látni, mit tett volna Gáspárik Attila az ő helyében – tette hozzá a BKB elnöke. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Gáspárik a múlttal való szembenézést sürget. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. október 20.
Kolozsvár főterén a Bánffy-palota felújítási munkálatainak első lépése a régészeti feltárás elvégzése. Eddig a XVIII. század közepére datálható mészégető kemence került elő, valamint egy középkori ház boltíves pincéje és alapzata, középkori ajtó- és ablakkeret darabok, illetve apró tárgyak, bronzérmék, veretek, vaseszközök és kerámiák. A Főtéren több ásatást végeztek, ezek közül jelentős az 1942-ben Méri István és László Gyula által vezetett, amely a tér észak-keleti sarkában, a mai közvécé mellett zajlott. Akkor a korai Kolozsvár első Árpád-kori temetője került elő, amely a XI–XII. századra keltezhető, nagyjából egyidős a kolozsmonostori földvár temetőjével. Ettől a helyszíntől légvonalban 60 méterre zajlik a mostani ásatás. /Farkas Imola: Értékes régészeti leletek a Bánffy-palota udvarában. Az első lépés a tervezett átalakításokhoz a régészeti feltárás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. október 20.
A Temesvári Református Egyházmegye a hét elején Végváron tartotta rendkívüli közgyűlését, amelynek napirendjén az egyházi tulajdonban lévő iskolaépület értékesítése szerepelt. Az egykor államosított ingatlant visszakapta az egyház, továbbra is oktatási célokat szolgál, de a bérleti szerződés lejártával a Tanügyminisztérium felajánlotta, hogy megvásárolja az épületet. Fazakas Csaba esperes szerint ellenkezik az egyházpolitikával ingatlanjaik elidegenítése, de a helyi viszonyokat kell figyelembe venni. Fenntartása sokba kerülne, megterhelné az egyházközséget és a gyülekezetet. A közgyűlés az eladás mellett döntött, de ezt a novemberi egyházkerületi közgyűlésnek is jóvá kell hagynia. /P. L. Zs. : Egyházmegyei döntés a végvári iskolaépület eladásáról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./2007. október 20.
Egy hónap híján négy esztendeje, hogy templomépítésbe kezdett Temesváron az Újkissodai Református Egyházközség. A tervezéshez és az építkezéshez szükséges pénz előteremtése a 350 lelkes gyülekezetet nagyon megterhelte. Az összeg nagy részét a hívek adták össze, a temesvári költségvetésből és külföldi testvérgyülekezettől kapott támogatás elenyésző volt. Mostanra azonban befedve áll a parókia udvarán, az imaház mellett a templom, amely Temesvár első igazi református temploma, ugyanis a belvárosi egyházközségé tulajdonképpen csak egy templombelső a bérpalotában, az Új Ezredév Gyülekezet most épülő református központja pedig még messze áll a befejezéstől. Most folyik a toronyállítás. A befejezés még messze van, a lelkész szerint évekbe is telhet, amíg a felszentelésre kerül a sor. /(pataky): Toronyállítás Újkissodán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./2007. október 20.
Megkezdték Árapatakon a református műemlék templom javítását-mentését. A Háromszék megyei műemlékek lajstromán szereplő templomot XIV. századinak tartják a szakemberek, amely azonban az 1658-as tatárbetörés után, 1659-ben, majd 1894-ben lényeges alakításokon ment át. Megmaradt néhány eredeti építészeti elem, többek között a sokszögzáródású szentély, ahol freskótöredékek maradtak fenn. Fülöp Gál László, a háromszáz lelket számláló református gyülekezet lelkésze közölte, hogy a renoválást mentőmunkálatokkal kezdik. /Kisgyörgy Zoltán: Értékmentés Árapatakon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./2007. október 20.
Erdély kellemes meglepetést jelentett számára, mondta az erdővidéki kiránduláson egy pedagógusképzőbe járó magyarországi, aki elemiben fogja tanítani a gyerekeket. Székelyudvarhelyre jöttek, csoportos kirándulásra. A fiatalember elmondta, jó volt hallani, mennyien, s milyen szépen beszélik itt a magyar nyelvet, mert ő úgy tudta, hogy errefelé már nem él a magyar szó, lévén, hogy Románia az ország neve… Szívélyes üdvözlet a szóban forgó diák magyar- és történelemtanárainak, a tanítóképző teljes oktatói karának és szüleiknek, írta Mózes László. /Mózes László: Kellemetlen meglepetés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./2007. október 20.
Az 1978-ban Temesváron elhunyt neves magyar költő első versei 1906-ban jelentek meg, barátja volt Ady Endrének, megjárta az első világháború tűzvonalait, levelezett a magyar és világirodalom élő klasszikusaival, egyéb nagy emberekkel. Család híján egyedül élt otthonában. Temetésén váratlanul mégis megjelent egy müncheni fiatalember; németül közölte, hogy ő az egyedüli vér szerinti leszármazott. A lényeg azonban csak ezután következett: bejelentette, hogy igényt tart a megboldogult rokon házára és minden ingóságára. Kiderült, hogy a „nagybácsi” egyetlen sorát sem olvasta. Megkapta a házkulcsot. Jött a váratlan fordulat: a szomszédok kétségbeesetten telefonáltak szerkesztőségekbe, hogy napszámosok zsákokban hordják szemétre a dolgozószoba polcainak, fiókjainak tartalmát, főképpen testes papírkötegeket. Irodalmi mentőosztag az utolsó pillanatban érkezett a helyszínre, hogy megtudja: a német örökös egy betűt sem ért a kéziratokból, levelekből, a szobát fel akarja szabadítani, hogy az egész lakással együtt eladja. Szerencsére örömmel egyezett bele, hogy a kihordott „szemetet” írókból szervezett bizottság biztonságba helyezze. Így menekült meg a pusztulástól a romániai magyar irodalom számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumanyag. A cikkben nem szerepel a neve, Franyó Zoltánról van szó. Pintér Lajos /Arad, 1910. jan. 18. – Bukarest, 2005. ápr. 20./ újságíró, a magyar és román zenetörténet kutatója, több monográfia szerzője két évvel ezelőtt, 95 éves korában hunyt el bukaresti lakásán. Magányosan élt. Egyetlen rokona, a szintén Bukarestben élő unokahúga, Szabóné Pintér Diána és férje látogatta rendszeresen, segítette élelemmel, anyagiakkal. Halála után ők örökölték minden ingóságát, beleértve megsárgult aradi újságokat, folyóiratokat, nagy zeneszerzők leveleit, dedikált fényképeit, háborús emlékeket, a családi irattárat stb. Szabóék meggazdagodhattak volna, ha mindezt régiséggyűjtőknek, antikváriumoknak eladják. Értelmiségiek lévén, tisztában voltak a hagyaték felbecsülhetetlen eszmei értékével, ezért szokatlan nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot: az anyagot a bukaresti magyar közösségnek ajándékozzák. A Pintér Lajos-hagyaték így került a Viilor úti református egyházközség dokumentációs részlegének tulajdonába, ahol azóta is bárki számára hozzáférhető. Régi, úri hagyomány folytatói, például gróf Kemény József és gróf Kemény Sámuel 1841-ben aranyosgerendi birtokuk kézirat- és ásványgyűjteményét a Kolozsváron szerveződő erdélyi múzeumnak ajándékozták, mire példájukat követték Csík-, Udvarhely- és Marosszék közismert személyiségei is. A szép hagyomány folytatódott 1862-ben, amikor gróf Mikó Imre, Erdély főembere 800 régi könyvet ajándékozott egykori iskolájának, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak. Úgyszintén, gróf Teleki Sámuel önzetlen gesztusának köszönhető a ma is nevét viselő marosvásárhelyi Téka, Batthyány Ignác püspöknek a gyulafehérvári csillagvizsgáló és érseki könyvtár. A legfrissebb példa: Molnár Attila dokumentumfilmes, Tekerőpatak szülöttje (1975), édesapjával, Molnár Jánossal és Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésszel együtt tervezi az Erdélyi Fotográfiai Múzeum megalapítását. Céljuk összegyűjteni a családok birtokában lappangó régi fényképeket. /Barabás István: Mentsük múltunkat! = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./2007. október 20.
A 32 oldalas Nevetve Töprengő havi rejtvénymagazin jóval tartalmasabb és hasznosabb kiadvány a többihez hasonlítva. Nagy hangsúlyt fordít a klasszikusok, írók, költők, tudósok, világhírű személyiségek munkásságával kapcsolatos ismeretek bővítésére. A keresztrejtvények mintegy 80–90 százalékban erre összpontosítottak. A magazin egyik legértékesebb rovata a Műveltségi önkontrol, amely már a 13. résznél tart. Ugyancsak érdekes a Törpi klub gyermek oldala című rovat is. Az igaz-e Gyuri? című rovatban anekdoták, tréfás történetek olvashatók. A magazin főszerkesztője a székelyudvarhelyi Korondi Kovács András, akinek immár tíz önálló kötete jelent meg. Elmondta, hogy 2005 óta lát napvilágot a Nevetve Töprengő magazin, 1200 példányban jelenik meg. /László Miklós: A Nevetve Töprengő rejtvénymagazinról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./2007. október 20.
1956-ról Bölöni Domokosnak egyetlen ember élete és halála jut az eszébe. Marosvásárhely közelében van Szászcsávás falu. Többszólamú énekhagyománya tette híressé, újabban pedig cigányzenekara öregbíti hírnevét. Az egyházi többszólamúság Szászcsáváson a mai napig fennmaradt és teljesen folklorizálódott: a falu magyar lakosai kottaismeret és kóruspróba nélkül is tudják, a fülükben hallják a szüleiktől eltanult ötszólamúság elveit, írta róluk Szabó Csaba zenetudós. A dalárda megalapítása Dali István segédpap és Belle József tanító nevéhez fűződik. 1837. február 12-én szólalt meg először a szászcsávási kórus. A falu dalárdájának karnagyai között az ötödik Keszeg János, aki 1954 és 1973 között tanított Szászcsáváson. A csávási dalárda akkor már nagy hírű volt, minden jelentősebb dalos versenyen felléptették. Márkanév lett Szászcsávás. Keszeg János tanító bebörtönzésével azonban elnémult a híres dalárda. A rendtartó falu megmakacsolta magát, egy emberként állt ki karnagya mellett. Egyik folyamodványt a másik után menesztették az állami és pártszervekhez a szerencsétlenül járt pedagógus kiszabadítása érdekében. És megtörtént, ami sehol másutt Erdélyben: egy kistelepülés megzsarolta a pártállamot: „Ha nem jön haza a tanító úr, nem énekelünk!” Keszeg János végül kiszabadult, és Csáváson ismét felhangzott az ének. Keszeg János élete végéig megbélyegzettje maradt a rezsimnek. Állandó megfigyelés alatt tartották, házassága tönkrement, idegrendszere összeomlott, a fiatalember megroppant, egyre többször nézett a pohár fenekére, s végül magára maradva, betegen, hosszas szenvedés után halt meg. Ez a tanító dalos nemzedékek sorát nevelte fel, a felnőtteket a szőlőoltás tudományára oktatta. Bölöni Domokos a hatvanas évek végén szintén ott tanítóskodott, nála talált szállásra. Az az állítólagos elszólása, hogy „na, emberek, eddig volt, ami volt, de most magyar világ lesz” – a sírig kísérte és kísértette. Ötvenhat még mindig itt zajlik, a levegőben, a vizekben, a tájak fölött, a hegyek és földek és erdők között, a falvak és városok utcáin – és mindenekelőtt az elmékben és a szívekben, írta Bölöni. Azokéban, akik még élnek, és azok emlékében, akik mártírjai voltak a zsarnokságnak. Ötvenhat az erdélyi magyarság szabadságának és függetlenségének éltető valósága. /Bölöni Domokos: Ötvenhat legbelül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./2007. október 20.
A négynapos 7. Filmtett fesztivál Kolozsváron október 18-án vetítette az első filmjeit. A kezdőnap dokumentumfilmekkel rajtolt, ezután két játékfilm várta az érdeklődőket. Bálint Arthur Kisvárosi mozi című alkotása a székelyudvarhelyi filmszínház utolsó napjait, pillanatait örökíti meg. Ambrus Emese filmje, a Viva Constanta, egy somkutai roma „Elvis Presley” országjáró fellépéseit mutatja be. Kőszegi Edit – Szuhay Péter: Menekülés a szerelembe c. dokumentumfilmje egy roma család életét követte nyomon. /Mihály Zsombor: Viva Filmtettfeszt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. október 20.
A Brassó megyei Apácán ezerkétszáz, jövedelem nélküli roma lakik, ők vannak többségben. A terményeiket védő falusiak és a mindennapi betevőjükért lopni kényszerülő romák összecsaptak. Az ügyet etnikai konfliktusként állították be az országos tévécsatornák. Apáca polgármestere, Bölöni Gyula igyekezett hangsúlyozni, hogy nem etnikai, hanem társadalmi oka van a történteknek. A terménylopások rendkívül megkeserítik a falusi gazdák életét. Négyfaluban, Apácán, Ürmösön, Szászmagyaróson a jelenség mindennapos, és állandó feszültség forrása. Az apácai községháza több éve megszervezte a mezők őrzését, de az őrök jelenléte nem riasztja el a tolvajokat. Egy augusztusi este a mezőőrök három kiskorút állítottak meg, aki lucernával megrakott szekérrel tartott hazafelé. Felelősségre vonták őket. Pillanatok alatt több tucat roma termett a helyszínen. A szóváltás verekedéssé fajult, s a mezőőrök elmenekültek a támadó romák elől. A hír gyorsan elterjedt a faluban, a magyarok és románok is csapatokba szerveződtek, és összecsaptak a romákkal. A verekedésnek néhány könnyebb sérültje volt mindkét oldalon. Jó két órával később megjelent a csendőrosztag. Másnap rendkívüli tanácsülést tartottak, amelyen a szemben álló felek egymást vádolták: a magyarok és a románok a romákat gyanúsították a mindennapos lopásokkal, a romák pedig azt állították, hogy csak néhány család lop. Az ülésen bizottságot hoztak létre mindhárom etnikum képviselőiből, melynek feladata a mező és a termények hatékonyabb őrzése lesz. A polgármester javasolta, hogy a nincstelen romáknak a parlagon heverő földeket adják bérbe. Azóta semmi sem változott. Már másnap lefoglaltak egy fogatot, mert gazdája lopott fát szállított az erdőből. Két év alatt hárommilliárd régi lejes büntetést róttunk ki azokra, akik lopják a termést, ebből eddig alig 11 milliót fizettek ki. A tolvajok agresszívek, többször megverték a szolgálatban levő rendőröket. Az ügyész tízmillió lejre büntette, és szabadon engedte az elkövetőket. A parlagon levő földekért egyetlen roma sem jelentkezett. Apácán nincs elég rendőr. Az apácai magyarok félelemben élnek. Constantin Leonte, az apácai rendőrőrs helyettes vezetője egyért azzal, hogy csendőrőrs létrehozása szükséges. Hozzátette, szó sincs etnikai konfliktusról. Egyszerűen a be nem tartatott törvények miatt a bűnözés igen gyakori Apácán, és a gazdák türelme elfogyott. Megoldást kell találni mindenütt, például Tatrangon, Barcaújfaluban, Ürmösön, Krizbán és máshol is, ahol a nyomorban élők száma meghaladja az aktív lakosság számát. /Tamás F. Attila, Both Csaba: Nincstelenek a szegények ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./2007. október 20.
Október 19-én Aradon vallásosságtól, magyarságtudattól átitatott, emberközeli előadást tartott a fizikai és lelki szívről dr. Papp Lajos professzor, Széchenyi-díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Szívgyógyászati Klinikájának az igazgatója. Előadásának a végkövetkeztetése: az egyén és a nemzet szívének leghatékonyabb gyógyszere, az egymás iránti szeretet. /(b): Szeretet a szív gyógyszere. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./2007. október 20.
Kell-e a hit a ma emberének témával hirdetett meg beszélgetést Sepsiszentgyörgyön a művelődési ház terefereklubja. Házigazda Matekovics János, a meghívott pedig Kovács István unitárius lelkész volt. A globalizált, minden eladható, minden megvehető világnézet, a fél évszázadig tartó, Istent, hitet, vallási erkölcsöt kizáró, materialista elméletre, filozófiára épülő, romba dőlt társadalmi rendszer örökségeként a ma embere valamiféle vallási vákuumba: hitűrbe került. Ennyi tévelygő, lebegő, irányvesztett, hamis erkölcsöket valló és kereső ember még talán soha sem élt. Az emberi szívekből, lelkekből, ha hiányzik egy fix pont, amelyre alapozni, építeni lehet. Napjainkban ezt a lebegő, önmagát, Istenét kereső, tévelygő embert keresi meg az a magát hitesnek nevező ,,kereszteshadsereg”, amely gyors megoldást kínál. A kereső ember így könnyen áldozatává válik álprófétáknak és guruknak. A hitre minden embernek szüksége van. Még a magukat istentagadóknak, ateistáknak nevezőknek is. Mert a hit Isten ajándéka, enélkül az ember nem lehetne ember. /Simó Edmund: Kell-e a hit? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./2007. október 20.
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 16-i munkaülésén Kenyeres Pál egykori elnökre emlékeztek. A jeles költő, prózaíró, irodalomszervező alkotásaiból olvastak fel. Hevesi József Hogyan tanultam meg kopogni? című novelláját ismertette. A rendezvény második részében dr. Brauch Magda Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát mutatta be a hallgatóságnak. Czernák Ferenc részletet olvasott fel a műből, melyet kötetlen beszélgetés követett. /Regéczy Szabina Perle: Vers, próza, megemlékezés a Tóth Árpád Körben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./2007. október 20.
Képek Kolozsvárról – így lehetne összefoglalni Bokor Ernő festőművésznek a Gy. Szabó Béla Galériában bemutatott tárlatát. Az őrzők, a megőrzők táborát gazdagítja Bokor Ernő. Kolozsvár egyébként mindig „kitermelte” kincseinek megörökítőit. A neves elődök, festői megjelenítőinek táborából ide kívánkozik Tóth István neve. /N. J. : Kolozsvárról nemcsak kolozsváriaknak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. október 20.
Bálint Zsigmond fotóművész hetvenéves, ebből az alkalomból Marosvásárhelyen, a Bernády Ház galériáján állították ki fotóit. Bálint Zsigmond fáradhatatlanul járja a vidéket, Erdélyt és Magyarországot. Nemrég nyerte el a Magyar Fotográfusok Országos Szövetségének aranyelismerését. Feltérképezi a feledőbe menő népszokásokat. Több mint 250 hazai, 300 nemzetközi és közel 70 egyéni tárlaton is túl van már. /Nagy Botond: Jellemek tárlata. Bálint Zsigmond hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./2007. október 20.
Kovásznán a képtárban megnyílt Kosztándi B. Katalin kézdivásárhelyi festőművész egyéni tárlata. Magyari Lajos tárlatnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a művésznő szívbe markoló szépséggel ábrázolja a szülőföldet. /(Bodor): Kosztándi B. Katalin tárlata Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./2007. október 20.
Csernáton írásban és képekben /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ a címe annak a nyolcvanoldalas, több mint száz színes fotóval illusztrált falufüzetnek, melyet a település első írásos említésének 675. évfordulójára és a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára jelentetett meg a nagyközség önkormányzata. A kiadványt Haszmann Pál Péter és leánya, D. Haszmann Orsolya írta, szerkesztette. A képeket Dimény Haszmann Árpád készítette. A kiadvány csupán előzménye a közeljövőben kiadásra kerülő átfogó falumonográfiának. /(Iochom): Csernáton írásban és képekben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./