Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 3980 találat lapozás: 1-30 ... 1321-1350 | 1351-1380 | 1381-1410 ... 3961-3980
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. május 6.

Költészet Tavasza
Szilágy megye - A napokban tizedik alkalommal rendezték meg Zilahon a Költészet Tavasza elnevezésû hagyományos fesztivált, a Megyei Történelmi és Mûvészeti Múzeum kiállító nagytermében.
Ennek keretében került sor Széll Kató Nagyváradon élõ, szilágysági származású képzõmûvész egyéni tárlatának megnyitójára, majd ezt követte a román-magyar költõtalálkozó, amelyen hazai és romániai poéták olvastak verseket, dedikáltak köteteket.
erdon.ro

2011. május 6.

Zamárdi menet �?rsemjénben
Bihar megye - Május 13-án, csütörtökön 17 órakor fogadják az érsemjéni római katolikus templomban azt a Zamárdiból (Somogy megye) indult feltámadási menetet, melynek úticélja Csíksomlyó.
Az ünnepség keretében tartanak megemlékezést a templomkertben található Simonyi emléktáblánál. A szervezõk minden érdeklõdõt várnak.
erdon.ro

2011. május 6.

Kölcsey Napok
Szatmárnémeti - A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Fõgimnáziumban május 25. és 28. között tartják meg az immár hagyományosnak számító Kölcsey Napokat.
A rendezvénysorozat mottója az idei évben egy Szilágyi Domokos idézet: mutasd, mutasd meg, hogy tied/az erõ, bátorság, az ész,/ hogy a jövõ magad vagy, és/ a jövõ nem hal meg soha. A programok között szerepel például rajz és fotókiállítás, mûveltségi vetélkedõ, sportnap, játékok, vetélkedõk, az utolsó napon, május 28-án pedig nyílt napot tartanak, mely keretében többek között az iskolát és a szakokat mutatják be az érdeklõdõk számára.
erdon.ro

2011. május 6.

Halasztódik a vásárhelyi a Sütõ-szobor felállítása
Valószínûleg az idén nem állítják fel Sütõ András szobrát - fejtette ki tegnap lapunknak Csegzi Sándor. A Sütõ András szoborbizottság elnökeként nyilatkozó marosvásárhelyi alpolgármester szerint inkább várnának egy olyan mûvészi munka elkészítéséig, ami méltó az öt éve elhunyt író emlékéhez, minthogy elsiessék a szoborállítást.
Nagy Pál, a Sütõ András Baráti Társaság elnöke a kérdés kapcsán �?MSZ-nek elmondta, a bizottság a napokban összeült, és úgy döntött, a beküldött pályamunkákon még némi változtatást kér a mûvészektõl. Egyik pályázat sem felelt meg tökéletesen azoknak a kívánalmaknak, amelyet a bizottság elvárt. Ezért úgy döntöttünk, idõt hagyunk még a szobrászoknak, hogy további változtatásokat végezhessenek a maketteken egészen augusztus 1-ig - számolt be a helyzetrõl Nagy Pál.
Mint elmondta, annak idején hat szobrásznak küldték el a pályázati felkérést, de közülük csak hárman válaszoltak érdemben: Hunyadi László és Kiss Levente marosvásárhelyi, illetve Györfi Sándor karcagi szobrászmûvész. A bizottság tagjai - Csegzi Sándor alpolgármester, elnök, Demeter József lelkész, Bocskay Vince, Gyarmathy János és Kolozsi Tibor szobrászok, Nagy Miklós Kund mûvészeti író és Nagy Pál irodalomtörténész - abban egyetértettek, hogy valamennyi bemutatott szoborpályázat mûvészileg is értékes, de nem felel meg eléggé az elvárásoknak.
Mivel az alkotók az idõ rövidségére panaszkodtak, lehetõséget adunk még arra, hogy átgondolják ezeket a munkákat, esetleg újabb változatokat készítsenek - mondta az �?MSZ-nek Csegzi, hozzátéve, hogy a zsûri elsõsorban azt várja, hogy az arc felismerhetõen Sütõ Andrásé legyen.
Abban maradtunk: az idén már nem valószínû, hogy fel is állítható a szobor - jelentette ki az alpolgármester. Az eredeti elképzelés szerint a szoboravatást az író halálának ötödik vagy születésének 85. évfordulójához kötötték volna, de most megfogalmazódott, hogy a szobrot a szoborért kell felállítani, akkor, amikor elkészült és nem szabad elkapkodni.
Antal Erika
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 6.

Piros lap a felcsúti csatárnak
Az RMDSZ vezetõi ezekben a napokban tehetetlenül veszik tudomásul, hogy Orbán Viktorék sorra megfosztják közvetítõi szerepüktõl az érdekvédelmi szövetséghez közeli szervezeteket a magyarországi pénzforrások és kedvezmények romániai szétosztásában.
A magyar kormány elõbb a Progress Alapítványtól vette el a magyarigazolvánnyal kapcsolatos - mára már inkább szimbolikus jelentõségû - ügyintézési jogosultságot, majd az Iskola Alapítvánnyal bontottak szerzõdést, és ruházták át az oktatási-nevelési támogatás megpályáztatásának jogát a pedagógusszövetségre. Az RMDSZ-es tehetetlenség oka, hogy a bukaresti kormánykoalíció tagjaként megakadályozhatná ugyan Budapest lépéseit, ám - a magyar miniszterelnök kedvenc sportjátékában használt hasonlattal élve - lesre futna, ha ezt megtenné.
Kelemen Hunorék már többször hangoztatott kifogása az, hogy a két alapítvány jogosultságait korábbi román-magyar kormányközi egyezségek rögzítik. A 2003-as Medgyessy-Nãstase-megállapodás például az Iskola Alapítványt nevezi meg az oktatási-nevelési támogatási programot lebonyolító szervezetként. Így a pedagógusszövetség csak úgy veheti át az alapítvány szerepét, ha ebbe a román kormány is beleegyezik. Budapesti illetékesek úgy fogalmaztak, ezt a kérdést diplomáciai úton rendezik majd Bukaresttel.
Ám korántsem biztos, hogy Orbán Viktor és Traian Bãsescu immár hagyományosan jó barátságára számítanak, annál is inkább, mert nem valószínû, hogy a román államfõ feláldozná e barátság oltárán a kormánykoalíciót. Inkább abban bíznak, hogy az Kelemen Hunorék nem merik megvétózni az kormányközi egyezség módosítását, mert beláthatatlan idõkre leállítanák az oktatási-nevelési támogatások folyósítását. Százhatvan ezer erdélyi magyar család maradna juttatás nélkül - a Fidesz pedig az RMDSZ-re mutogatna.
�?gyes - jellemezhetnénk pestiesen szólva Orbán Viktorék húzását, ám a sportnál maradva: nem fair play-díjas az eljárás. Budapest ugyanis hetekig hallgatott az oktatási-nevelési támogatások sorsáról, és közben azon ügyködött, miként zárhatná el a közvetve az RMDSZ-en keresztül áramló magyarországi pénzek csapjait, és hogyan nyithatná meg ezeket a csapokat a bejegyzés alatt álló, mindenben Fidesz-partner politikai szervezet számára.
Senki sem akadályozta meg a magyar miniszterelnököt, hogy egy éve tartó mandátuma alatt beszélgetésre hívja az RMDSZ vezetõit, és - az erdélyi magyar közvélemény elõtt is - legalább nyilvánvalóvá tegye szándékait. Orbán Viktorék ehelyett egy labda nélkül maradt játékost hátulról a gyepre tepertek. Ezért még a Felcsút FC meccsein is piros lap jár.
Cseke Péter Tamás
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 6.

Varadinum, huszadszorra
Az idén huszadik alkalommal rendezi meg Nagyváradon a Festum Varadinumot május 15-e és 22-e között a Varadinum Kulturális Alapítvány, civil szervezetek és a történelmi egyházak közös szervezésében - jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Biró Rozália a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Az alpolgármester elmondta, a rendezvénysorozat kerek évfordulója alkalmából a Nagyváradi Színház színpadán emlékplakettel díjazzák a nagyváradi magyar közösségért kiemelkedõ szolgálatot végzõ magánszemélyeket és civil szervezeteket.
Biró Rozália szerint az idei fesztivál az �?nálló magyar kultúrát! Teljes körû anyanyelvi oktatást! �?nálló magyar színházat! Erõteljes civil szervezõdést! négyes felkiáltás mottójával kerül megrendezésre. Ezek olyan égetõ szükségleteket jelölnek amelyek nélkül nem tudunk élni, alkudni ezekbõl pedig nem lehet - fogalmazott az elöljáró.
A május 15-én kezdõdõ Varadinum 56 rendezvénybõl áll majd össze. Az ünnepség keretein belül egy kisebb színházi évadra is sor kerül a Szigligeti társulat közremûködésében, így minden nap lesz majd egy elõadás, tájékoztattak a szervezõk. Az idén is sor kerül majd a tradicionális Varadinum-eseményekre, mint amilyen az Apáról fiúra - hagyományos mesterségek bemutatója, az Ady Endre Gimnázium történelmi vetélkedõje vagy az iskolanapok.
Az ünnepségsorozat fõvédnökei Kelemen Hunor, Románia kulturális és örökségvédelmi minisztere, valamint Halász János, a magyarországi Nemzeti Erõforrás Minisztériumának parlamenti államtitkára.
Totka László
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 6.

Gumicsizmás RMDSZ - Negyedmillió emberhez juttatják el a tegnap indított Erdélyi konzultáció kérdõíveit
Figyelünk egymásra mottóval egész Erdélyre kiterjedõ felmérést indított tegnap az RMDSZ. Az Erdélyi konzultáció nevû közvélemény-kutatás során negyedmillió magyar emberhez szeretnének eljutni a következõ két hónapban, hogy egy kérdõív segítségével megtudhassák, melyek a romániai magyarság problémái, a szövetséggel szembeni elvárásai.
Negyedmillió magyar embert keresnek fel a következõ két hónapban az RMDSZ helyi szervezeteinek munkatársai és önkéntesei azzal a céllal, hogy megtudják: melyek a romániai magyarság gondjai, prioritásai, a szövetséggel szembeni elvárásait. Kelemen Hunor szövetségi elnök és Kovács Péter fõtitkár tegnapi tájékoztatása szerint a Figyelünk egymásra mottóval indított, Erdélyi Konzultáció nevû kérdõíves felmérés célja a választásokra való felkészülés, valós kapcsolatok kiépítése az erdélyi magyarokkal.
Mi azt mondtuk, hogy emberközeli RMDSZ-t építünk, elvisszük a szövetséget az emberekhez. Ez a szövetség minden romániai magyar emberé, az õ döntésük következtében létezik és fog létezni a következõ évtizedekben is. Valós párbeszédet folytatunk a magyar emberekkel, és problémáik megoldására építjük távlati politikai stratégiánkat - fogalmazott kolozsvári sajtótájékoztatóján a szövetségi elnök.
Mint mondta, az Erdélyi Konzultáció során a felkeresett személyek õszintén elmondhatják, melyek a prioritásaik, ugyanakkor megjelölhetik azokat a feladatokat is, amelyekkel a jövõben megbíznák az érdekképviseleti szervezetet. Az RMDSZ-nek mindemellett másfél éves nehéz kormányzás után és egy évvel a választások elõtt, pontosan kell látnia, mit gondol a közösségünk a saját jövõjérõl, a szövetségrõl és annak munkájáról - fejtette ki a politikus.
A felmérés nyolc kérdésre keresi a választ. Elsõként arra, hogy mennyire elégedettek az életkörülményeikkel, majd meg kell jelölniük azt a két legfontosabb problémát, amelyet meggyõzõdésük szerint településük polgármesterének meg kellene oldania. A válaszadóknak lehetõségük nyílik arra is, hogy a szövetség munkáját értékeljék: elõbb véleményt kell mondaniuk arról, hogy mivel kellene foglalkoznia az RMDSZ-nek országos szinten, majd elmondhatják, hogy milyen mértékben elégedettek a szövetség tevékenységével.
A felmérésben részt vevõk megjelölhetik azt a politikai szervezetet, amelynek bizalmat szavaznak az önkormányzati választásokon, végül pedig megfogalmazhatják üzenetüket, gondolataikat az RMDSZ vezetõinek.
A felmérés technikai részleteirõl szólva Kelemen elmondta, hogy az adatlappal a helyi szervezetek képviselõi és önkéntesek fogják felkeresni az erdélyi magyarokat. Az adatokat a nyár folyamán fogjuk feldolgozni, minek eredményeként településszintû, pontos problématérképpel fogunk rendelkezni - fogalmazott Kelemen.
Kovács Péter fõtitkár tájékoztatása szerint az Erdélyi Konzultáció szervezése három szinten történik: a Fõtitkárságon zajlik a központi koordináció, ezt követi a megyei és a helyi szint. Elmondta, Erdély területérõl közel 1000 személy fog részt venni a program lebonyolításában. Elsõsorban az önkormányzati képviselõket fogjuk bevonni, hiszen ez a program az önkormányzati választásokra való felkészülés része, célunk egy problématérkép megrajzolása. Az önkormányzati képviselõink kell legyenek azok, akik ezeket a problémákat elsõként beazonosítják, és megpróbálják orvosolni helyi szinten, mellettük számítunk az irodai alkalmazottakra, az önkéntesekre is.
Kovács bejelentette: a Fõtitkárság stratégiai partnerséget alakított ki a Magyar Ifjúsági �?rtekezlettel (MI�?RT). Mint mondta, szükség van arra a lendületre, amelyet a MI�?RT és közel 300 tagszervezete egy ilyen konzultációs folyamatba be tud hozni.
A fõtitkár konkrét számadatokkal is szolgált: 250 ezer ûrlapot, 120 ezer szórólapot és 10 ezer plakátot nyomtattak ki.
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 6.

A gordiuszi csomó
Politikai patológia
Európa szégyene. Ezzel a megnevezéssel illette Orbán Viktor Magyarországát a német közszolgálati ARD televízió kommentátora húsvéthétfõn, az esti híradóban, az új alkotmány megszületése alkalmából. Ez az állam már nem tartozik ebben az értelemben az EU-hoz - szólt a verdikt, amit (az elhangzottak értelmét és az elhangzás helyét tekintve) mérhetetlenül súlyosnak, ámde helytállónak kell tekintenünk.
Legföljebb annyit tehetünk hozzá, hogy ami hazánkban történik, az nemcsak Európa, hanem természetesen - és elsõsorban - Magyarország szégyene. Mindannyiunké. Hogy a szégyenbõl és a felelõsségbõl ki milyen arányban részesül, az más lapra tartozik, most szorítkozzunk csak az új alkotmányra. Tudjuk, hogy az alkotmányozó - hazudjon utólag bármit - a választások elõtt nem kért felhatalmazást a közjogi rendszer átalakítására. Mi több, az ellenkezõjét ígérte: az alkotmányozás ilyen értelemben tehát illegitim. A legitimitás utólag pótolható volna egy népszavazással - gondolhattuk korábban. Csakhogy az orbáni alaptörvény ismeretében már ezt se gondolhatjuk, hiszen a demokrácia lerombolását és az autokrácia kiépítését senki és semmi nem legitimálhatja. (Más kérdés, hogy a hatalmon lévõknek nincs bátorságuk efféle próbát tenni, helyette egy közjogilag értelmezhetetlen kérdõívvel manipuláltak).
Az alkotmányozás folyamata nélkülözött minden érdemi politikai, szakmai és társadalmi egyeztetést. Az egészet erõltetett menetben, bõ egy hónap alatt hajtották keresztül a parlamenten, a két demokratikus párt bojkottja és a szélsõjobb asszisztálása mellett; az alkotmányjogászok (pártállástól függõen heves vagy visszafogott, ám általános) kritikájától és a demokrata polgárok tiltakozásától kísérve. Az új alaptörvény emiatt a legszûkebben vett jogi és a legtágabban értelmezett szellemi tekintetben is csapnivaló fércmû.
Politikai értelemben pedig oktrojáltnak tekinthetõ. Mindez tetten érhetõ a szöveg - de fõként a preambulum - egyoldalú politikai fundamentalizmusában, egy új nemzeti-keresztény kurzus bevezetésének visszataszító, egyszersmind szánalmas igyekezetében. Egy avíttságában is kommersz jobboldali történetszemlélet jogértelmezõ normává emelésének buzgalmában. Továbbá abban a külpolitikai bonyodalmakkal fenyegetõ abszurditásban, ami a magyar állam alkotmányát a (más államok polgárait is magába foglaló) magyar nemzethez rendeli.
Az új alkotmány hátat fordít a nyugati demokratikus fejlõdésnek. Az utóbbit az emberi alapjogok egyetemessége és garanciáik kiterjesztése jellemzi, az orbáni állam pedig korlátozza, illetve bizonyos kötelességek teljesítéséhez köti õket (pl. munkavégzés). Sorolhatnánk még a súlyosabbnál súlyosabb problémákat, ám ha jobban belegondolunk, mindennek nem sok értelme van. Valójában semmi. Mert az orbáni alkotmányozás kritikája - hogy egy valaha politikust idézzek - alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet. (Ez az 1990-es kormányprogram vitája során hangzott el - Orbán már akkor is igazságtalan volt, de még szellemes.)
Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy egy demokratikus alkotmány alapvetõ közpolitikai célja a hatalmi intézmények mûködésének harmonizálása, a limitált hatókörû birtoklásukért folyó versengés koordinálása, méghozzá a demokratikus államok mûködtetése során kívánatos hatalmi váltógazdaság elõsegítésének jegyében, akkor az orbáni alaptörvény per definitionem nem tekinthetõ alkotmánynak. Itt ugyanis egy olyan közjogi csapdarendszerrel állunk szemben, amelynek célja épp az ellenkezõje: a közhatalmi intézmények korlátlan, kizárólagos birtoklása, a birtoklásukért folyó verseny kiiktatása - ha kell, a kormányzat megbénítása árán is. Ez tehát egy antialkotmány. (...)
A részleteket sokan leírták már: az ördög bennük lakik. A politika ördöge. A sem isteni, sem emberi korlátot nem ismerõ (rájuk csak szemforgató módon hivatkozó), csillapíthatatlan hatalomvágy. (...) A demokratikus intézményrendszert autokratikus üzemmódba kapcsolta át a fékek és ellensúlyok kiiktatásával. Ám kiderült (ami persze tudható volt elõre), hogy nem elégszik meg ennyivel. Hogy nem éri be efféle ad hoc megoldással. Hogy a cél: a tartós és intézményes egyeduralom kiépítése. A jogi korlátok kiiktatásával: az önkényuralomé. Már a régi alkotmány sorozatos módosításával megindult a nagy építkezés. A nagy hatalmú kormányfõvé avanzsált politikai vezér nem elégedett meg azzal, hogy akaratának engedelmes végrehajtóit helyezte a legkülönfélébb pozíciókba: hozzálátott ezek közhatalmi erõdítménnyé alakításához is. A mandátumok meghosszabbításával, az újabb választás kétharmadossá tételével, a jogkör növelésével. (...)
Az új alkotmány - az antialkotmány - látszólag nem igazolta a legpesszimistább jóslatokat: Orbán nem épített ki prezidenciális rendszert a parlamentáris helyett. Valójában sokkal rosszabb történt: a korlátlan uralom más eszközökkel való bebiztosítása. Ahol a mindenkori kormányzatot überelni képes hatalmi jogosítványok nem egy nagy hatalmú (...) elnök és egy õt szolgáló felsõház kezében vannak, hanem kevésbé feltûnõ, ám ezeknél biztosabb helyeken.
Például a Költségvetési Tanács vétójában és az államfõ ehhez rendelt új parlamentfeloszlatási jogában. Ha végignézünk az új közhatalmi erõdítményrendszeren (s itt felsorolhatnánk a pozícióba ültetett és a jövõben odaültetendõ helytartók hivatali idejének elborzasztó évszámait, olykor 2024-ig), akkor napnál világosabb, hogy mindennek egyetlen célja és értelme van: egy bármilyen másik kormány megbénítása, majd rövid úton való eltávolítása.
Az orbáni álalkotmány olyan - minden demokráciában kormánykompetenciát képezõ - ügyeket tesz kétharmadossá, mint az adózás rendje, a családtámogatási rendszer, a nyugdíj- vagy az állami vagyonnal való rendelkezés. Hogy senki más ne tudjon kormányozni, ne bírjon moccanni se. A demokrácia értékrendje felõl nézve mindez talán a politikai patológia fogalomkörébe sorolható. Ha volna ilyen fogalomkör. Mert arra a hatalmi megszállottságra, politikai elvetemültségre, bûnös és kártevõ hajlamra, amirõl szólni próbálunk, valójában nincs szavunk. Vagy ha van, röstelljük kimondani. Ám akármit mondunk: egyszer véget ér ez a rémálom. �?s akkor újra kell rendezni közös dolgainkat. Fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Például azt, hogy - politikai értelemben - mi legyen azokkal, akik a demokrácia ellen, az ország kormányozhatósága ellen munkálkodtak. Minden kétséget kizáróan, nyilvánvalóan és félreérthetetlenül. Nemcsak ellenzékben, de kormányon is! �?rdögi leleménnyel, végtelen kitartással, mérhetetlen károkat okozva. Amit mûvelnek, az most is alkotmányellenes. Nemcsak a papíron még hatályos 1989-es, de a saját alkotmányuk szerint is. Mindkettõben írva vagyon: Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom... kizárólagos birtoklására. (...) Orbáné másra sem irányul. Mondhatják-e majdan a demokraták: fölülkerekedtünk, lássunk neki a romeltakarításnak - õ meg csak mûködjön tovább, ahogy eddig, reméljük, legközelebb nem lesz sikeres? Vagy a történtek után le kell vonni bizonyos politikai konzekvenciákat?
Az orbáni alkotmány jelen tudásunk szerint kibogozhatatlan gordiuszi csomó. Valahogy szét kell majd vágni, alighanem.
Debreczeni József, Népszabadság
[Az �?j Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 6.

Semjén regisztere
Politikai patológia
Egy hivatalos nyomtatványt kaptam a nemzet címerével a tetején. Arra szólít fel, hogy járuljak hozzá ahhoz, hogy személyes adataimat a Nemzeti Regiszter nyilvántartsa és kezelje, így interneten fogok tájékoztatást kapni a magyar nemzetet érintõ kérdésekrõl valamint élõ kapcsolat keletkezik a külhoni magyarság és Magyarország között.
Felszólítanak, hogy ajánljak két további személyt is, akiket a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma meg fog keresni. Elõször azt hittem, hogy egy lánclevélrõl van szó, de aztán rájöttem, hogy ez az a híres összmagyar regiszter, amelyikben a földkerekség magyarjainak adatait tárolják majd. A regiszter megerõsíti magyarságidentitásomat, hiteles híreket fogok kapni megbízható forrásokból, és eszköz arra, hogy mozgósítsa a magyarokat szerte a világban, ha a kormánynak politikai nyomásgyakorlásra van szüksége.
Semjén a regiszterrõl már korábban kijelentette, hogy ez a szívem csücske. Hasonlóan gondolkozott egykoron Joseph Goebbels is, aki Hitler propagandaminisztériumát vezette. �? 1933-ban kampányt indított azért, hogy a határon túli németek megerõsödjenek germán identitásukban, megismerkedjenek a Führer fajelméletével, és nyomást gyakoroljanak azokra az országokra, amelyek nem voltak fogékonyak a rasszista gondolatokra.
Amikor a német nácik személyes adatokat kezdtek gyûjteni a német származású amerikaiakról, és õket politikai nyomásgyakorlásra ösztökélték, az amerikai honatyák megelégelték a dolgot. 1938-ban elfogadták a FARA-(Foreign Agents Registration Act)-törvényt, amely szerint azok, akik külföldi érdekeket képviselnek, vagy politikai nyomásgyakorlásban kívánnak részt venni, nyugodtan megtehetik - elvégre Amerika szabad ország-, de elõtte külföldi ügynökként kell regisztráltatni magukat. Nem lepne meg, ha azok az amerikai magyarok, akik esetleg csatlakoznak az összmagyar nyomásgyakorlási adatbázishoz, a FARA-törvény értelmében, automatikusan az Orbán-kormány ügynökeivé válnának.
Ami a személyes adatok gyûjtését illeti, az amerikai hatóságok gyakran figyelmeztetnek arra, hogy ne adjuk ki személyes adatainkat, azokkal ugyanis vissza is lehet élni. Ez is oka annak, hogy nincs szándékom csatlakozni a regiszterhez, és ugyanezt ajánlom minden józanul gondolkodó határon túli honfitársamnak is.
Lázár György, �?let és irodalom
[Az �?j Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 6.

Szórványban mûködhetnének sikeresen az egyházi népiskolák
Az erdélyi magyar történelmi egyházak és az RMDSZ képviselõi az új oktatási törvényrõl, annak a felekezeti oktatásra vonatkozó vetületeirõl tanácskoztak pénteken délelõtt, Kolozsvárott.
A szakmai beszélgetés résztvevõit a házigazda Bálint Benczédi József unitárius püspök köszöntötte, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a közös ügyek megbeszélése, az egyeztetés, a közös álláspont kialakítása rendkívül fontos az erdélyi magyar történelmi egyházak számára.
Kelemen Hunor szövetségi elnök üdvözölte a kezdeményezést, mint mondta, a szándékok találkoztak, hiszen az RMDSZ számára is rendkívül fontos a tanácskozás, az egyeztetés.
2010-ben a kisebbségi jogok területén végzett munkánk egyik legnagyobb eredménye az oktatási törvény elfogadása volt. A jogszabály kidolgozásakor is egyeztetett a Szövetség az egyházak képviselõivel, most, amikor ennek konkrét alkalmazásáról van szó, ismét szükségessé vált a párbeszéd, az egyeztetés. �?n azt szeretném, ha nem csak a felekezeti oktatás kérdésében ülnénk egy asztalhoz, hanem azt javaslom, hogy rögzítsünk rendszeres találkozókat, amelyeken az erdélyi magyar közösség minden életterületét érintõ kérdést megbeszélhetünk - fogalmazott Kelemen Hunor.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes elmondta, az Oktatási Minisztérium hamarosan létrehoz egy bizottságot, amely minden püspökséggel külön-külön tárgyal a felekezeti oktatásról. Ennek a bizottságnak a tagjai lesznek Pásztor Gabriella államtanácsos és Király András államtitkár is. Markó Béla szerint ennek az egyeztetésnek az a legfontosabb célja, hogy a felekezeti oktatás kapcsán egységes álláspontot fogalmazzanak meg annak érdekében, hogy a törvény alkalmazásakor mindenki pontosan tudja, milyen cselekvési terv mentén halad a munka.
Az erdélyi magyar egyházak képviselõi elsõsorban üdvözölték az oktatási törvény azon elõírását, hogy a vallásóra bekerült a kötelezõ törzsanyagba, ugyanakkor számos kérdést fogalmaztak meg a felekezeti, egyházi iskolák és óvodák létrehozásáról, felmerült továbbá az egyházi népiskolák létrehozásának szükségessége is, amelyek leginkább a szórványvidéken mûködhetnének sikeresen.
A tanácskozáson jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Király András oktatásügyi államtitkár, Nagy Zoltán államtitkár, Pásztor Gabriella államtanácsos, Kötõ József parlamenti képviselõ és Lakatos András, az RMDSZ oktatási fõosztályának vezetõje. Az erdélyi magyar történelmi egyházak részérõl jelen volt dr. Jakubinyi György római-katolikus érsek, Papp Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi József unitárius püspök valamint egyháztanácsosok, képviselõk. (hírszerk.)
Transindex.ro

2011. május 7.

A doktoranduszi helyekrõl többé nem a miniszter dönt
Daniel Funeriu tanügyminiszter bejelentette, hogy a kormány hamarosan elfogadja a doktorátus megszervezésérõl szóló tervet, és ezentúl a helyeket nem a miniszter tolla szabja meg, hanem az egyetemek közötti verseny nyomán osztják el. 
A kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem konzorciumának értekezletén a tanügyminiszter bejelentette, hogy a doktorátus ezentúl szakmai kutatási gyakorlat lesz, melynek során a fiatalok felkészülnek a kutatásban, fejlesztésben és vezetõ állásokban végzendõ munkára - közölte a Mediafax tudósítója. A legjobb tanintézetekhez kerül majd a legtöbb doktorandusz - mondta Daniel Funeriu.
Paprika Rádió
Erdély.ma

2011. május 7.

Tõkés együttmûködne, de nincs kivel
Már a jövõ nyári önkormányzati választásokra együttmûködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tõkés László: elõválasztásokat kezdeményezne a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján közös listát indítana valamennyi magyar párttal. �?tletét mind az RMDSZ, mind az MPP elutasította.
Az Európai Parlament egyik alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges támogató aláírások benyújtása után a Krónikának elmondta, hogy az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni. A romániai magyarság megmaradásához elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása, de ennek kimunkálásához új eszközre is szükség van, ez pedig egy hatékony, kis költségvetésû, modern és európai néppárt lehet - szögezte le, hozzátéve, hogy az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában. A sokszínûség, a politikai pluralizmus európai, sõt, egyetemes érték - felelte arra a felvetésre, hogy a romániai magyarság érdekeit e pillanatban már két politikai formáció is képviseli. Olyan idõszakban, amikor az erdélyi közösség rendkívüli mértékben megosztott, több mint fele már el sem megy szavazni, vagy netán román pártokra voksol, olyan plurális összefogásra van szükség, amely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától - vallja a politikus, aki szerint az újfajta összefogás nemzeti korparancs, nélküle sem autonómia, sem magyar jövõ nem képzelhetõ el Erdélyben. Ennek céljából mindenkivel a közös nevezõ megtalálására törekszünk - fûzte hozzá. A romániai magyar elõválasztásokat a 2011 õszén tartandó romániai népszámlálás utánra idõzítené Tõkés, aki szerint fontos a parlamenti jelenlét, de ez nem minden. Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthetõ szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk, de arról sem szabad megfeledkezniük a romániai magyaroknak, hogy õk maguk is sokat tudnak tenni saját sorsuk jobbra fordításáért. Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség tudhat kivívni magának. Téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani - szögezte le.
Tõkés nem gondolja komolyan a javaslatát, csak nagy elveket pufogtat hiszen az általa vezetett csoportosulás nem kívánt részt venni az RMDSZ által korábban szervezett elõválasztásokon - jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára, emlékeztetve arra, hogy az RMDSZ huszonegy éven át szervezett elõválasztást, amelyen megmérethették magukat a platformok, az ifjúsági szervezetek, bárki, aki ezt akarta. Tõkés számára ez nem volt fontos, amíg az RMDSZ javasolta, sõt, féltek a megmérettetéstõl, nem vállalták a közös listát. �?s ha most közös listát akarnak, akkor miért alapítanak új pártot? - kérdezte.
Szász Jenõ, az MPP elnöke más érvekkel utasította el az ajánlatot: szerinte az önkormányzati választás önmagában is elõválasztást jelent, és alkalmas lehetõség annak felmérésére, hogy az RMDSZ, az MPP és a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt között milyenek az erõviszonyok, amelyek alapján majd a parlamenti választásokra készülhetnek. Megismételte azt a korábbi felvetését is, hogy az önkormányzati választásokon az RMDSZ jelöltjeivel szemben úgynevezett nemzeti alternatívát kellene felállítani, amely meglátása szerint az MPP, az EMNT (vagy EMNP) és a SZNT által indítandó közös jelölteket jelentené.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 7.

A Szent György-napok sikertörténete
Sepsiszentgyörgy öt és fél évszázados történetének minden kétséget kizáróan a Szent György-napok a legsikeresebb rendezvény-kavalkádja, amennyiben értékelési szempontjaink középpontjában a rendezvényfolyamok száma, színessége, a vendégfellépések szellemi és földrajzi szóródása, a kulturális és mûvészi események sokfélesége és a vásáriasság áll.
Játékosan azt is megjegyezhetjük, hogy az 550 évvel ezelõtt városként említett település Kárpát-medencei kisugárzású ünnepsége a 20. évfordulójára annyira megerõsödött, hogy szervezõi képesek voltak naptár-kiigazítására is, ami legutóbb, tudtommal, XIII. Gergely pápának sikerült 1582-ben. Városunkban a Szent György-napokat csúsztatták egy héttel arrébb, május elseje és május 8-a közé, így eshetett meg, hogy a húsvéti ünnepekkel együtt két kerek hétre kerekedett ki a háromszéki örömünnep-sorozat. Ránk is fér némi jókedv egy évnyi indokolt vagy indoktalan morgolódás, önsorsrontó, közösséget bontó elégedetlenség után. A Szent György-napok vonzerejének köszönhetõen a kis- és nagyvilágba szétszóródott szentgyörgyiek tömegesen zarándokolnak haza, rendszerint magukkal hozzák baráti körüket is, ilyenkor számos idegen látogatja meg városunkat, a település és az itt élõk ez alkalomkor a szebbik arcukat mutatják. Nem ártana, ha ebbõl a sminkeletlen, bévülrõl fakadó szépségbõl és szeretetbõl az esztendõ szürkébb napjaira is tartalékolnánk valamennyit.
A Szent György-napok 20. alkalmára mind a szervezésben, mind a részvételben megfigyelhetünk éles generációváltást is. Ez nemcsak a résztvevõk életkorán, hanem a mûsorok mûfaji súlypontozásán is érzékelhetõ. A mostani rendezvénynek a látvány és a hang a domináns eleme, az igazi és egyszer-másszor kétes értékû sztárkultusz. Míg az ének és zene, a színpadi játék nagy súllyal van jelen, addig a könyv, annak ellenére hogy városunkban és környékén sok tollforgató és könyves ember él, a Napok hamupipõkéjévé vált.
Helyi sajátosság és rendkívüli nyereség viszont a hagyományokba kapaszkodó népmûvészet és a népi mesterségek jelenléte. �?s vannak, természetesen, erõt fitogtató, rekordokat döntõ programok is, hogy aki a rendkívülit keresi, meg is találhassa azt. Szólnunk kell a kevésbé látványos háttérmunka értékeirõl is. Arról, amint az elõzõ Napokon dagonyázóra taposott Erzsébet parkot sikerült megvédeni, sõt, a városgazdák az aszfaltrengeteg monotóniáját oldó zöld szigeteket, virággruppokat is ideiglenes dorongkerítéssel óvják a pusztító talpalástól.
Mindent egybevetve: a májusi Szent György-napok a város sikertörténetei között épül az erdélyi közemlékezetbe. �?rüljünk neki.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 7.

�?jabb barátságtalan üzenetet küldött az RMDSZ a nemzeti oldalnak
Csütörtökön benyújtották a Bukaresti Törvényszéken az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hivatalos bejegyzéséhez szükséges iratokat és támogató aláírásokat az új alakulat kezdeményezõinek képviselõi. Ennek hírére Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a román kormány kultuszminisztere a tõle elvárható módon reagált, pártja húsz éve tartó hegemóniáját féltve: történelmi tévedésnek nevezte a kezdeményezést, mivel az stratégiai és politikai értelemben is hibás döntés. Szerinte bármilyen új párt létrehozása megoszthatja az erdélyi magyar közösséget, a megosztás pedig gyengíti az érdekképviseletet. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy erõs érdekképviselete legyen az erdélyi magyarságnak. Az erdélyi magyarság is abban érdekelt egyébként, hogy sem az önkormányzatokban, sem országos szinten, a parlamentben ne veszítse el a képviseletet. Ezért az, aki azt gondolja, hogy egy új párt létrehozásával erõsíti a képviseletet, az téves úton jár, valamiféle téves elemzésnek a konklúzióit vonta le - fogalmazott. A romániai magyarság egy része viszont évek óta folyamatosan azt a konklúziót vonja le, hogy az RMDSZ a saját köreinek, egy kikristályosodott klikkrendszernek az erõs érdekképviseletét honosította meg és látja el. Ebbe a körbe az erdélyi magyarság nagy része nem tartozik bele. Az elemzõk ugyanakkor azt is látják, hogy az RMDSZ-es egypártrendszer a többségi hatalomnak is kedvére való, mert csak egyetlen magyar kishatalmi centrummal kell tárgyalnia, osztozkodnia és együttmûködnie
Dénes László
Reggeli �?jság (Nagyvárad)

2011. május 7.

Történetek gyermekekrõl, felnõtteknek
Gyûjteményesnek is nevezhetõ Bölöni Domokos legújabb kötete (Küküllõmadár, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2011), melyben régebb megjelent karcolatok is szerepelnek. Ami összeköti ezeket az írásokat, az a szereplõk személye: gyerekekrõl szólnak, gyerekeknek is, de inkább felnõtteknek. Nem válik itt külön - ahogy a valóságban sem - a gyermekek és felnõttek világa, a gondtalan gyermekkorba gyakran beleszól a nagybetûs élet szereplõi nemcsak tanúi, hanem elszenvedõi is a mindennapok drámai vagy tragikus eseményeinek. Nincs szó itt felhõtlen és boldog gyermekkorról, mégis - vagy talán pont ezért - jelen van a humor, és jelen van a történelem, mely gyakran beleszól a mindennapok életébe.
A sajátos humor végigkíséri a szerzõ egész életmûvét. Az elpusztíthatatlan népi humor ott bujkál a sorok között, hol önfeledt, vidám, hol kesernyés, ironikus, éppenséggel csúfondáros. Szereplõi nem azért viccelnek, tréfálkoznak, mert olyan vidám az életük, inkább egyfajta védekezés ez a vigadva sírás, hogy megfordítsuk az ismert szójátékot. Tomcsa Sándor egyik hõsének az esernyõje jut eszembe, mely lyukas és becsurog rajta az esõ, de jó védelmet jelent a pergõtûzben.
Ilyen pergõtüzekben gyakran volt része e táj emberének, szó szerintiben is, hisz végiggázolt itt két világháború, kisebbségi sors, kommunizmus, kollektivizálás, árvíz, aszály, betegségek és egyéni tragédiák. Hogy mindezt túléltük, abban szerepe van a mindennapi humorunknak is.
Ezek a történelmi viharok szedték a maguk áldozatait, például a címadó karcolat alig tizenhét éves hõsét. Ez a legény - félig még gyerek - 1956 reményteljes októberében kitûzte a falu tornyára a magyar zászlót. Senkinek nem szólt, nem mondta, miért, nem szervezkedett, nem lázított. A megtorlás azonban nem késett, rövid bujkálás és szökési kísérlet után elfogják. Amikor hazakerül, zárkózott, komor lesz, epilepszia kínozza, falusfelei egyszerûen bolondnak nevezik. Nagyon életszerû történet ez: ugyanebben az idõben rokonságom egyik tagját egy Ludas melletti faluból vitték el, nyomorékká verték, egész életére megbetegítették. Bûne az volt, hogy saját búzáját saját udvarára vitte be, nem a szérûre. Rengeteg ilyen történetünk van, s bár történészeink és újságíróink sok mindent feldolgoztak - pl. Pál-Antal Sándor, Tófalvi Zoltán -, a fiatal nemzedékek keveset tudnak errõl a korszakról. Ezért a történelemoktatásunk is kárhoztatható, és a szépirodalom is ritkán nyúl ezekhez a témákhoz.
Bölöni Domokos úgymond üdítõ kivétel e tekintetben, nemcsak az említett írásban és utóbbi kötetében, hanem az elõzõ munkáiban, könyveiben is gyakran fordul a közelmúlt történéseihez, szól arról, hogyan éli meg a kisember a nagy történelmi változásokat. Ezzel a gondolattal fogok hozzá újraolvasni szerzõnk elõzõ köteteit.
A könyv borítóját Kedei Zoltán munkái díszítik, a borítót Beke Sándor-Olivér tervezte, akárcsak az elõzõ kötet, ez is külsõleg is szép, tetszetõs munka.
Gábor Attila
Népújság (Marosvásárhely)

2011. május 7.

(Erdélyi) magyar történetírók
Korunk, 2011. május
A nemzeti ábrándokat történetírásunkból zárjuk ki. (.) komoly küldetésû nemzetnek fõként a valóra kell törekednie, tudományban és mûveltségben szintúgy, mint a politikai és társadalmi életben. (.) míg történeteinek mesés hajdanán és mitológiai képeken kapkod valamely nemzet, nem illeti meg a férfiasultság díszes címe - hangzik gróf Mikó Imrének, a Magyar Történelmi Társulat elsõ elnökének a szervezet megalakulásakor, 1867-ben elhangzott intése, amely a 21. századra sem vesztett idõszerûségébõl.
A Korunk legfrissebb lapszámának súlypontját az (erdélyi) magyar történetírás képezi; az összeállítás megkísérli összegezni az erdélyi historiográfia évszázadait, a kezdetektõl a 20. századi történészek munkásságáig.
A felvezetõ tanulmányban Romsics Ignác a magyar - és ezen belül az erdélyi - historiográfia történeti elemzését adja, ezt követõen hazai és magyarországi szerzõk jóvoltából Szamosközy István, Cserei Mihály, Bod Péter, Mikó Imre, Kõváry László, Jakab Elek, Márki Sándor, Szádeczky Lajos, I. Tóth Zoltán, Makkai László, Pósta Béla és a Kolozsváron kialakult régészeti iskola, valamint Jakó Zsigmond történetírói tevékenységébe kapnak betekintést az olvasók.
Twitteratúra: klasszikusok 140 karakterben
Sokak számára a világirodalom egyet jelent vastag kötetekkel, emelkedett nyelvezettel és nagy szerzõkkel, most viszont már a Twitter közösségi portálon is olvashatók lesznek 140 karakteres bejegyzésekben a legjelentõsebb mûvek.
Minderre két chicagói diák vállalkozik. �?k nemcsak Szophoklész Oedipus király, Goethe Az ifjú Werther szenvedései, Shakespeare Hamlet címû klasszikusait, hanem modern kori slágereket, többek közt a Harry Potter-köteteket is feldolgozzák.
Az Alíz csodaországban például így kezdõdik: Oh! Egy fehér nyuszi, mint a Mátrixban. Menõ film, ha az ember drogokon él. Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdése a Twitteren így indul: A fene ebbe a diákéletbe. Töméntelen munka, ócska szállás, és nekem van a legrondább kalapom az Urálnak ezen az oldalán.
Ízelítõ
2010. november 20-án a Kosztándi házaspár - Katalin és Jenõ - képeinek bemutatására, Hegedûs Ferenc vállalkozó kezdeményezésére állandó galéria nyílt Kézdivásárhelyen. A megnyitóra aktualizált közös album jelent meg az �?let-Jelek Pallas- Akadémia sorozatban, Vécsi Nagy Zoltán mûvészettörténész gondozásában. (Deák Ferenc) * �?rök igazság, hogy egy mûvészrõl teljes képet csak egy gyûjteményes kiállítás képes nyújtani. Még akkor is, ha az ott bemutatott munkák szinte mindegyike ismerõs. Egységükben azonban másként hatnak, mondhatni új minõséget képeznek. (...) A múzeum birtokában lévõ 80 metszet mellett Feszt László év elején, nagylelkû gesztussal, újabb 151 alkotását adományozta az intézménynek. (Németh Júlia) * Családi házuk közelében, a Szamos menti dombsághoz tartozó Csicsókeresztúron pár éve szobrot emeltek Torma Károlynak, a régésznek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjának, Aquincum föltárójának. (Murádin János Kristóf) * Miklóssy Gábor (1912-1999) festõmûvész Pogány �?. Gábor mûvészettörténésznek, a Magyar Nemzeti Galéria ny. igazgatójának írott levelét Zwikl András mûvészettörténész találta meg Budán, meglehetõsen különös, lomtalanítási körülményekben. (...) Keserû és õszinte látlelet, jeremiáda a levél. A késõi Ceausescu-korszak egy megmerevített pillanata, a valóság szinte szürreálisnak tûnõ elemekkel történõ átvilágítása, állapotrajza. (Sümegi György) * Tanárként távolságtartó volt, katonás, szigorú, de nem merev. Diákjai észrevétlenül szerették meg. Huszárkapitány volt - ahogyan Ioan Horváth Bugnariu emlegette, a szó legnemesebb értelmében. (Andrásy Zoltánról - Szuszámi Zsuzsa) * Goethe azt kérdezte, hogy melyik az a mûalkotás, amely van olyan fontos, mint egy fa. Valovits László erõteljes vonalaival, kompozícióival az ember és mûvének útját, az alkotás folyamatát tanulmányozza, az alkotó emberi jelenlét drámáját képszerûsíti. (Józsa István) * Az erdélyi kastélyok életében a vigasságnak nagy becsülete volt. Igen sok nagyúr tartott a XVI-XVIII. században udvari bolondot, markalfit, mint aminõt Bánffy György produkáltatott a gyalui menyegzõn. Báthory Zsigmondot az olasz léhûtõk, mimusok, udvari bolondok, tréfacsinálók, mágusok, szellemidézõk egész serege vette körül; Bethlen Gábor bolondját Mihály bírónak hívták, ki a fejedelem lakodalmán Balassi Ferenc cserkesz nevû bohócával tört kelevézt. (Biró József) * Erdélyi Mûvészet, 2011/1.
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)

2011. május 7.

A magyar nyelv ünnepe Temesváron
A kultúra vára volt, és maradt
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége május 5-8. között Temesváron szervezi meg a Magyar Nyelv Napjai címû hagyományos rendezvényét. 
A magyar nyelv ünnepe keretében kerül sor a Kõrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedõre, amelyre idén harminc, Erdély magyarlakta településeirõl érkezett egyenként háromtagú csapat nevezett be.
Az anyanyelvi vetélkedõk és a szakmai tanácskozások közel 200 résztvevõje a házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum diákjainak zenés-verses vendégfogadó összeállításának tapsolhatott péntek reggel a Diákmûvelõdési Házban. A Magyar Nyelv Napjai ünnepélyes megnyitóján a vendégeket és versenyzõket Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója és Marossy Zoltán temesi alprefektus köszöntötték. Büszke vagyok rá, hogy Temesvár Károly Róbert király idején, 1315-23 között magyar fõváros volt, és annak ellenére, hogy az utóbbi évszázadokban csak 40 évig volt itt hivatalos nyelv a magyar, megmaradtunk és mint az elõbb látott mûsor igazolja, nem is akármilyen magyarok vagyunk! mondta köszöntõje során Marossy Zoltán alprefektus. A rendezvényt támogató oktatási minisztérium képviseletében dr. Váradi Izabella, aki maga is a szórványban szerzett magyartanári tapasztalatokat, hangsúlyozta: jó alkalom ez a rendezvény a házigazda közösségnek az összefogásra, az önmagával való szembenézésre és a magyarsága megmutatására. Kiss Ferenc magyar oktatásért felelõs tanfelügyelõ a Temesvárhoz és a Bánsághoz kötõdõ nagy magyarok hosszú névsorát olvasva, Hunyadi Jánostól, Kinizsi Páltól kezdve, folytatva Koós Károllyal, Bartók Bélával és Ady Endrével egészen Franyó Zoltánig és Anavi Ádámig, bizonyította, hogy Temesvár mindig is a magyar nyelv és kultúra vára volt és az is maradt.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége olyan, mint egy nagy család, mindenki hozzá tartozik, aki ebben az országban magyar nyelven tanul, magyar nyelven tanít, egyáltalán fontos számára az anyanyelve, az anyanyelvi mûveltség átadása, aki jól érzi magát ebben a nyelvben - mondta köszöntõje során dr. Péntek János nyelvész, a BBTE tanszékvezetõ professzora, aki ez alkalommal bejelentette: a Sütõ Andrásról elnevezett Nyelvõrzés Díjat itt Temesváron Szekernyés Irén tanárnõnek és Szekernyés János barátunknak adjuk át! A Laudatio-t Szabó Ferenc városi tanácsos, a Bokréta néptánccsoport vezetõje olvasta fel.
A Sütõ András Nyelvõrzõ Díjat, a maga és a felesége nevében ezekkel a szavakkal köszönte meg Szekernyés János: �?gy érzem, hogy munkámmal csak a kötelességemet végeztem. Immár 40 éve a lapokba írok, könyveket jelentetek meg és legfõbb célom az volt, hogy ennek a tájegységnek a magyarságát, amennyire szerény erõmbõl telik, erõsítsem magyarságtudatában, hírt adjak mindarról, ami ezen a vidéken történik. Szórványvidéken élünk, ahol a magyarság létszáma állandóan csökken, de ugyanakkor nemcsak a múltban, hanem a jelenben is vannak itt olyan értékek, amelyeket érdemes felmutatni. Köszönöm a dicsérõ szavakat, a magam és a feleségem nevében is köszönöm a díjat és úgy gondolom, nem csak azért kaptam, mert Péntek Jánossal évfolyamtársak voltunk az egyetemen. Idén elsõ alkalommal megosztott Nyelvõrzés Díjat ítélt oda az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Az Okleveleken ez olvasható: Az erdélyi magyar nyelv védelmében, az anyanyelvi mûveltség terjesztésében és az anyanyelvhasználat bátorításában szerzett érdemeiért. Temesvár, 2011. május 6. dr. Péntek János elnök aláírásával.
A Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat a Bartók Béla Líceumban a hagyományos Kõrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedõvel folytatódott. A versenyzõk három korosztályban szálltak küzdelembe a díjakért: kisiskolások 15 csapat (45 versenyzõ), általános iskolások 6 csapat (24 versenyzõ) és középiskolások 7 csapat (21 versenyzõ). Az eredményhirdetésére és díjkiosztására szombaton délután kerül a Diákmûvelõdési Házban. 
Nyugati Jelen (Arad)

2011. május 7.

Turulmadaras emlékoszlopot állítanak Désen
1944 õszén a dési katonai kórházban 81, súlyosan megsebesült honvéd halt meg, akiket a helyi Rózsadombi temetõben temettek el. Sajnos, sírjaik jeltelenek, s csak alig látható sírhantok sejtetik, hogy ezekben hõs katonák alusszák örök álmukat.
A Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottságnak (THHB) hosszas kutatómunka után, több fellelt iratot áttanulmányozva sikerült összeállítania az itt elhantolt magyar katonák névsorát. Több olyan név található a névsorban, akiket a még élõ hozzátartozók eltûntnek tudtak, illetve azt gondolták róluk, hogy a Szovjetunió hadifogoly lágereiben haltak meg. Nagy volt a csodálkozás öröme, amikor 67 év múltán tudomást szereztek szeretteik eltemetési helyérõl.
A THHB ezeknek a magyar embereknek kíván emléket állítani, ha megkésve is, 2011 õszén.
Pataky József, THHB elnök
Szabadság (Kolozsvár)

2011. május 7.

Elkobzott életek
A Gulag-szigetvilág fogolytáborai nem csupán a megtorlást szolgálták. Mint minden totalitárius uralom, úgy a kommunizmus is kíméletlenül bánt mindenkivel, akit a rendszer ellenségének kiáltottak ki. Amellett, hogy a munkatáborokban a hadifoglyok teherbírását a végsõkig kihasználták, nagy gondot fordítottak testi-lelki megalázásukra is. Akik megjárták az orosz hadifogságot, több mint fél évszázad után sem szívesen beszélnek a rabságban eltöltött évekrõl. Szûkszavúan, vontatottan válaszolnak a feltett kérdésekre. Székely Mihály és Cseke Sándor is nehezen mesél a félig-meddig eltemetett múltról.
A táborokban végbement borzalmak ellenére az orosz lágerek rémségei nem jutottak el a mûvelt nyugathoz kellõ nyomatékkal. A szovjet államhatalom évtizedekig elzárt mindenféle adatot, dokumentumot, így a mai napig sem lehet pontosan meghatározni a foglyok, illetve a táborokban elhunyt személyek létszámát. A nyilvántartásra amúgy sem fordítottak az oroszok túl nagy gondot. Anne Applebaum amerikai történész szerint a Gulag az egész Szovjetuniót behálózta, a Balti-tengertõl Szibériáig, a Fehér-tengertõl a Kaszpi-tóig. Lágereket létesítettek nagyvárosokban, és Közép-Ázsia eldugott településein egyaránt. Nem csupán a megfélemlítés nyílt eszközeiként mûködtek a fogolytáborok, hanem a gazdaság legfontosabb tartópilléreiként is.
Székely Mihály tekintete elfelhõsödik, ahogy felidézi a háború emlékeit. Bajtársaival együtt 1941-ben hívták be katonának. A székely legényeknek elõször egy átképzésen kellett átesniük, mielõtt kivezényelték õket a frontra. Valahogy úgy érezhették magukat õk is, mint azok a székelyek, akikrõl Wass Albert ír a Tizenhárom almafacímû regényében. Egy hivatalnok szegezi a kérdést a legényeknek:
- Maguk is átképzõsök?
- Tudtommal csak székelyek, de mától kezdve semmi se lehetetlen - válaszolták azok.
Átképzésen azok a honvédek vettek részt, akik 1940. szeptember 15-e elõtt a román királyi haderõben teljesítettek katonai szolgálatot. Az intézmény szükségességét az indokolta, hogy a magyar királyi honvédség felszerelése, fegyverzete, illetve mentalitása teljesen eltért a románokétól. Az átképzés sokkal rövidebb ideig - általában egy hónapig - tartott, mint a tényleges szolgálat.
Ilyen elõzmények után a lengyel frontra vezényelték ki Székely Mihályt. Az õ csapata szállította a lõszert az elsõ vonalra. A túlerõ miatt egészen Egerig vonultak vissza, ahol fogságba estek. A foksányi gyûjtõközpontba szállították a magyar katonákat, majd több hónapon át embertelen körülmények között tartották fogva õket. Nagy istállókba terelték a tömeget, ahol a higiénia teljes mértékû hiánya miatt szinte megették õket a tetvek. Néhány hét után már elviselhetetlenné vált a foglyok számára a bezártság. Amikor már végképp elcsigázott állapotba jutottak, 1943 karácsonya elõtt elõállt egy tiszt, és így szólt hozzájuk:
- Ki az, aki Oroszországba szeretne menni közületek? Ott meleg ételt kaptok, tisztességes ellátást, rendes munkát, és nemsokára haza is mehettek.
Sok választásuk amúgy sem lett volna a raboknak, de már nem bírták tovább. Nem számított, hogy hova, csak menjenek. Az orosz katonák beterelték a foglyokat a vagonokba, néha hatvanan, vagy még annál is többen zsúfolódtak be a szerelvénybe. Aludni csak talpon állva lehetett, egymásnak feszülve. A napi fejadagjuk némi száraz kenyér, és egy maréknyi cukor volt csupán. Vizet is alig kaptak, napi egy vederrel. A vedreket egyszerûen beadták a vagonba, de ahogy egymást lökdösték a kitikkadt foglyok, hogy vízhez jussanak, még azt is kiöntötték.
A lágerbe érkezve rögtön beosztották a foglyokat munkaszolgálatra. A bányában fejtették ki a szenet, ami a csapnivaló mûszaki felszerelés miatt a végletekig próbára tette az emberek munkabíró képességét. A tábor tisztasági szempontból semmivel sem különbözött a foksányi istállóktól. A napi robot és koplalás mellett a tetvek is kínozták a kényszermunkásokat. A fertõtlenítés úgy történt, hogy a tábor udvarán nagy halom kupacba gyûjtötték össze a ruhákat, tüzet raktak mellette, s feléjük terelték a füstöt. Szelesebb idõben a ruhák is lángra kaptak, ám ez nem okozott nagy problémát. Naponta haltak meg emberek, így könnyen pótolták a foglyok ruhatárát. Persze az elrongyolódott, szakadt fogolyruhát nehezen nevezhetjük ruhatárnak.
Ahogy teltek az évek, az elítéltek egyre kevésbé reménykedtek a szabadulásban. Amikor felröppent a hír, hogy végre hazamehetnek, alig akarták elhinni. Végül mégis eljött a nap, amikor elkezdték õket a vagonokba terelni. A visszafelé vezetõ úton az elsõ állomás megint csak Foksány volt. A szászrégeni vonatállomás mellett állt egy borbélyüzlet, Mihály bácsi ide tért be, hogy megigazíttassa ábrázatát. A faluba vezetõ utat Marosjára felé már gyalog kellett megtennie. Ahogy a poros úton lépdelt, egy szekér komótos nyikorgása ütötte meg a fülét. Egy falubelije tért haza éppen a vásárból, és elképedve ismerte fel a rég nem látott földit. A kezdeti megrökönyödést hamar felváltotta a találkozás öröme. Amint felült a bakra a fogságból hazatért fogoly, az atyafi rögtön faggatni kezdte a többi falubéli sorsáról.
�?vtizedek távlatából, a kilencven évet túlhaladott öregeket hallgatva talán kicsit romantikusnak tûnik minden, ám korántsem vidámak ezek a történetek. Már a cári Oroszországban is mûködtek kényszermunkatáborok a politikai ellenfelek megsemmisítésének céljából, de a kegyetlenkedés a dicsõséges sztálini kort jellemezte leginkább. Ezekbe a táborokba gyakran köztörvényesek is bekerültek, akiknek sokkal jobban ment a soruk, mint a nép ellenségeinek. A közönséges rablók és gyilkosok jobban megkeserítették a politikai elítéltek, a más országból származó foglyok életét, mint az õrök.
Kevesebb szó esik azokról a személyekrõl, akik nem térhettek vissza a fogságból, mert õk már nem mesélhetik el nyomorúságaikat. Cseke Sándor testvére, Károly is a lágerben halt meg. �?ccse a hazatért fogolytársaitól tudta meg, hogy mi történt testvérével. Károlyt 1942-ben vitték leventének a szász vidéki Tekére. A leventeszervezetek a katonai elõképzés legfontosabb szervezeteiként mûködtek Magyarországon az 1920-as évek elejétõl a második világháború végéig. Ez az intézmény a 12-21 év közötti legények katonai elõképzését és nemzeti szellemû nevelését szolgálta.
Átképzés után a csapatot a borgói hegyekbe vezényelték, ahol összeütköztek az orosz haderõvel. A hatalmas túlerõ miatt visszavonulásra kényszerültek. Az ellenség a Nagybányához közel fekvõ Nagysikárlón érte utol õket. A foglyokat gyalog hajtották le egészen Brassóig. Ott azzal áltatták õket, hogy nem esik bántódásuk, hamarosan szabadon bocsátják õket, de végül õk is a foksányi gyûjtõtelepre kerültek. A vonaton csupán kétnaponta kaptak egy veder vizet, és annyira kiszáradtak, hogy amikor megérkeztek a Krím-félszigetre, úgy hullottak ki a vagonokból, mint a legyek. Négyen-öten is összefogództak, de még így sem bírták egymást megtartani.
A lágerben poshadt vizet adtak az eltikkadt foglyoknak, ami sok embernek okozta a vesztét. Aki meg tudta állni, hogy ne igyon, az tovább szomjazott ugyan, de nem kapott vérhast. Vacsorára sós káposztalevet kaptak, ami az éhségüket csillapította valamelyest, de a szomjúság elviselhetetlenné vált számukra. Cseke Károly nem bírta a kínzó szomjúságot, és ivott a poshadt vízbõl. Csupán egy napot töltött a fogolytáborban, mivel már másnap elvitte õt a vérhas. Még a huszonegyedik életévét sem töltötte be.
A Szovjetunió nem dolgozott ki egységes tervet a fogolytáborok mûködtetésével kapcsolatban. Csak a táborhálózatok kialakulása után készítettek nyilvántartást, ekkorra azonban már rengeteg ember meghalt a lágerekben. Egyes adatok szerint körülbelül százötvenezerre tehetõ a fogolytáborokban elhunyt személyek létszáma. A rokonokat senki sem értesítette, a hazatérõ foglyok közölték a halálhírt a hozzátartozókkal. A túlélõk is otthagytak egy darabot az életükbõl, ezért mesélnek nehezen, szûkszavúan a rabság éveirõl. A múlt sötét foltjait nem tudjuk ugyan megváltoztatni, de tehetünk annak érdekében, hogy meg ne ismétlõdjenek.
HOVER ZSOLT, SZAB�? MIHÁLY 
Szabadság (Kolozsvár)

2011. május 7.

Párt, szövetség
Ha megtörténik az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzése, az aktus azt is jelzi, az állam-modellt immár mindenki eltemette. A Markó Bélát elnökké választó 1993-as brassói kongresszuson született ugyanis az a döntés, hogy az RMDSZ az állam modellje szerint építse ki belsõ szerkezetét. Legyen neki köztársasági elnöke (a szövetségi elnök), legyen kormánya (az ügyvezetõ elnökség), legyenek pártjai (a platformok) és legyen parlamentje (a Szövetségi Képviselõk Tanácsa), melyben csatázhatnak egymással a pártok.
Az erdélyi magyar parlamentbe pedig belsõ választásokon megméretkezve jussanak a képviselõk. Ez a modell biztosíthatta volna, hogy a közösség önálló entitásként integrálódjék a román politikai életbe, hogy Bukarestben egységesnek mutatkozzék, de belülrõl mégse tûnjön afféle avítt egypártrendszernek. Ezt a keretet a Markó Béla nevével fémjelzett korban kellett volna tartalommal megtölteni. Az RMDSZ azonban párttá karcsúsodott, az egyként gondolkozók gyülekezõhelyévé vált. Akinek más erdélyi magyar jövõkép lebegett a szeme elõtt, annak nem volt már helye a keretei között. Törvénnyel biztosította azt is, hogy a magyar kisebbség képviseletében más szervezet ne törhessen a pozícióira. A Magyar Polgári Szövetség számára 2004-ben letett taposóaknákon a ma jelentkezõ szervezetek sem juthatnak át.
�?gy is tekinthetjük, az RMDSZ magának csinálta, hogy a magyar pártosodás átlépte a kereteit. A másfél évtizedes gõg, a könyörtelen kiszorítósdi következménye, hogy immár a romániai pártok versenyében találja szemben magát más magyar pártokkal. A pártalapítást választók a román jogállamban is jobban bíznak, mint a romániai magyar jogépítményben.
Az RMDSZ-t mégsem kell leírni. A szövetség megtépázottan is versenyelõnyt élvez. Az elmúlt 15 évet ugyanis kormányon vagy kormányközelben töltötte, és a román állam kisebbségekre, választásokra vonatkozó törvényeit a saját képére formálta. Immár törvényes gazdája annak a támogatásnak, amelyet a román költségvetés a magyar közösség kulturális, identitásmegõrzõ programjaira szán. Ennek évrõl évre csak harmadrészét osztja ki nyílt pályázati úton, kétharmadát talán magára költi. Nem tudhatjuk, mert soha nem számolt el a közösség felé. Erejét a megszerzett jogosítványokra és a pénzre alapozhatja.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 7.

Diákköri konferencia a PKE-n
Tieznharmadik alkalommal nyújtott otthont a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) a Partiumi Tudományos Diákköri Konferenciának
Csûry István püspök tartott reggeli áhitatot ma, az ünnepélyes megnyitó keretében. �?saiás próféta könyvébõl kiindulva arról szólt: a kiválasztott nép története mindig túlmutat a történelmiségen, a hûségesen kitartó Isten a mi nemzetünk számára is olyan ígéret, amelyben meg lehet kapaszkodni, s amely reményünk forrása lehet. Amiképpen van kezdet, úgy kell nekünk látni a jelenünket, s a jövõnket, melyet Isten ajándékba akar nekünk adni. A mindeneket megelõzõ kegyelem egy feleletet kell szüljön az emberben, mely a bizalom, hiszen nem is lehet visszatartani Isten szeretetét, kegyelmét. S bár a végsõ titok Isten kezében van, õ sokmindent megenged, hogy lássunk - s ezeknek a tikoknak a felfedezése akár a tudós diákok feladata lehet.
Erõfeszítés
Nemes Tünde Andrea fõszervezõ szavai következtek. Egymás munkája által épülhetünk - mondta, kihangsúlyozva, hogy sokszor mennyi erõfeszítés elõzi meg egy-egy dolgozat elkészítését. Dr. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora is köszöntötte az egybegyülteket. Helen Keller, valamint Hermann Hesse szavaiból kiindulva a tudomány, a tudás szerepérõl szólt, valamint arról, hogy mindannyiunk egyetlen igazi megbizatása, hogy önmagunkra találjunk. Végül Katona Tibor, a Partiumi Keresztény Egyetem Diáktanácsának elnöke hangsúlyozta ki: fontos kihasználni az egyetemi éveket, s az ilyen rendezvények jó alkalmat adnak erre
Az ünnepélyes megnyitó után, különbözõ termekben szakosztályülésekkel vette kezdetét a 13. alkalommal megszervezett Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia, a Partiumi Keresztény Egyetemen. Mintegy nyolcvan elõadással készültek a résztvevõ diákok, többek között filozófiai, teológiai, képzõmûvészeti, közgazdaságtani témákban. A munkákat, illetve azok megvédését szakbizottságok értékelték. Számított a dolgozat tartalmi mindanivalója mellett a formája, az, hogy mennyiben mutat újat, mennyire fedi a dolgozat címe a tartalmát, helyesen használta-e a diák a szaknyelvet, a bemutatás modja, továbbá az is, hogy betartotta-e a megszabott idõt. A beérkezett mintegy 80 dolgozat a legkülönfélébb témákat ölelte fel, egyesek szokatlanságukkal tûntek ki. Néhány elõadás címe: A test mint önkifejezõ eszköz, A hermetikai mágikus gondolkodás és az asztrológiai szimbólumok a képzõmûvészetben, A genfi zsoltárok helye a református egyházzenében, A verbális irónia néhány szociális vonatkozása, A szofista, a költõ és a filozófus alakja Platón mûveiben.
Holnap délelõtt zajlik az ünnepélyes eredményhirdetés, majd a résztvevõk városnézõ körútra mennek.
erdon.ro

2011. május 7.

Konferencia: Hitel és kötvény
Nagyvárad - Péntek délelõtt Hitel és kötvény címmel a Continental Szálloda egyik földszinti termében gazdasági konferenciát szervezett a ROVE, az ITD Hungary és az OTP Bank. �?rdekes elõadások hangzottak el.
A Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE), a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési �?gynökség (ITD Hungary) és az OTP Románia által szervezett konferencián bemutatták az �?nkormányzati finanszírozás: kötvény és hitel címû füzetet. Az egybegyûlteket Szabó �?dön, az ITD Hungary regionális képviselõje köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a kötvények megoldást jelenthetnek az önkormányzatok számára az európai uniós projektekhez szükséges önrész elõteremtésére. Derzsi Ákosnak, a ROVE alapító tagjának megitélésében az ehhez hasonló tanácskozások, illetve tájékoztató kiadványok hasznosak, mert alkalmat adnak az érintetteknek arra, hogy elsõ kézbõl, szakemberektõl kapjanak hasznos információkat.
Tánczos Barna fejlesztési államtitkár, az országos RMDSZ önkormányzatokért felelõs ügyvezetõ alelnöke úgy vélte: fontos, hogy a helyhatósági vezetõk bátrabban kezeljék a kötvénykibocsátás témáját. Megjegyezte: a tárca priorításnak tekinti a beruházások finanszírozását, az elkezdett befektetések folytatását, s lehetõség szerint újaknak a beindítását. Jelenleg a víz- és csatornahálózat bõvítésére, valamint a sportbázisok fejlesztésére esik a hangsúly. Remény van arra, hogy az év második felében a kifizetésekre is sor kerüljön, mert a pénzügyminisztérium rájött, hogy ezek elhalasztása kárt okoz a gazdaságnak.
A kötvény értékpapír
Králik Lóránd, az Országos Tõkepiaci Felügyelet (CNVM) biztosa kifejtette: a kötvény hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír, általában közép vagy hosszú lejáratú hitelforma. Lejárati ideje a kibocsátástól számítva 3-25 év között ingadozik. Az önkormányzati kötvény célja, hogy a gazdálkodáshoz szükséges pénzeszközöket biztosítsa. Mögötte nem áll garancia, ha a kibocsátó lejáratkor nem képes teljesíteni, végrehajtási eljárással lehet behajtani a követelést. Romániában 2001-ben bocsátottak ki elõször önkormányzati kötvényeket, Predeal és Mangalia városa. Ezek futamideje 1,5-3 év volt, 2005 után kezdtek el 17-20 évre kibocsátani kötvényeket. Eddig 68 kibocsátás történt, 723 millió lej értékben, és egyetlen sikertelen próbálkozás volt, Botoºaniban. �?rdekes módon egyetlen olyan településen sem bocsátottak ki ilyen típusú értékpapírt, melynek polgármestere RMDSZ-es. A legnagyobb kibocsátó Temesvár, a legkisebb pedig Aninoasa, egy Târgoviºte melletti község (nem tévesztendõ össze azzal a hasonló nevû Hunyad megyei településsel, melynek önkormányzata a napokban jelentett csõdöt). A legtöbb kötvényt ugyanakkor Fehér megyében bocsátották ki. A kibocsátás megtervezése gazdaságossági számítást jelent, melyben összevetik a kötvénykibocsátás és az egyéb finanszírozási formák, fõképp a banki hitel elõnyeit és hátrányait közölte az elõadó.
Diósi László, az OTP Bank romániai vezérigazgatója azon meggyõzõdésének adott hangot: a kötvényekkel mátyáskirályosan kell bánni: se túl kevés, illetve se túl sok ne legyen belõlük, mert a nagyon eladósodott önkormányzatok aztán nem tudnak visszafizetéseket eszközölni. A pénzügyi szakember beszélt még a kötvények közvetlen haszonáról, pozítiv szociális hatásairól, valamint az általa képviselt bank által nyújtott szolgáltatásokról is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

2011. május 7.

Táncház mindenkinek
Szatmárnémeti - Minden második hétfõn MADISZ táncházzal várják az érdeklõdõket a Kölcsey Ferenc Fõgimnázium földszinti 9-es termében. Május 10-én, hétfõn szintén sor kerül a táncházra, melyre minden korosztály jelentkezhet.
Délután 5 órától az óvodások és alsó tagozatos diákok rophatják Borbély Simon Csaba és felesége, Andrea érmihályfalvi oktatók segítségével a táncot. 6 órától az V-VIII. osztályosok veszik át a helyüket a táncparketten. Este 7 órától a felnõtteknek is lehetõségük lesz újabb ismeretek szerzésére Szarvas Károly, az Egri Csodaszarvas néptáncsoport alapítójának segítségével. A közbeesõ hétfõi napokon este 7 órától tart felnõtt táncházat Szarvas Károly a MADISZ pincében (Mihai Viteazul utca 10.
erdon.ro

2011. május 8.

Hazátlanokként járták kálváriájukat
Idén hetven éve, hogy a bukovinai székelyeket Magyarországra telepítették. A hazatérésre, mely a remélt boldogság helyett egy sajátos kálvária kezdetét jelentette, egész éves rendezvénysorozattal emlékeznek. Vasárnap a budai Várban ünnepelnek.
A népcsoport története a XVIII. század második feléig nyúlik vissza - idézi fel az MNO-nak Csibi Krisztina, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetéségének elnöke. 1763-ban Mária Terézia határõrség felállításáról döntött a Székelyföldön, amihez elrendelte a székelyek besorozását. A kiváltságaihoz ragaszkodó népcsoport ellenállása véres megtorlásba torkollott, a madéfalvi veszedelem néven elhíresült, 1764. január 7-i vérengzés során több száz székelyt mészároltak le az osztrák katonák. Ezt követõen ezrek menekültek át Moldvába. A késõbb már a Habsburg Birodalomhoz tartozó Bukovinába telepítésük Hadik András nevéhez fûzõdik. 1786-ig öt falut hoztak létre: Andrásfalvát, Istensegítset, Fogadjistent, Hadikfalvát és Józseffalvát. A Monarchia felbomlása után a terület Romániához került.
A nagyon vallásos székelyek így nagy örömmel fogadták az 1941 májusában kezdõdött tárgyalásokat a hazatelepítésrõl. A román-magyar egyezményt május 11-én írták alá, június végéig meg is érkeztek a Bácskába a transzportok az öt településrõl, összesen 13 800 fõvel. A Völgységi Múzeumban õriznek több hazatérési igazolványt, amely a családfõ pontos (termetére is vonatkozó) adatai mellett tartalmazta a gyerekek számát is. Bukovinában nagyszámú fotó is készült, melyeken a székelyek életje vagyis háza és a hozzá tartozó udvar látható - mondja Csibi Krisztina.
Ott kellett hagyniuk az életjüket
A Bácskába érkezõk ugyanakkor csak kézipoggyászt és némi készpénzt vihettek magukkal, többi értéküket Bukovinában kellett hagyniuk. A frissen Magyarországhoz csatolt terület vasútvonalai mentén táblákkal köszöntötték a hazatérõket akiket huszonnyolc településen helyeztek el, a dobrovoljácok által elhagyott házakban. Bonczos Miklós kormánybiztos fogadta õket, az általa felolvasott és kiosztott felhívást azóta is ereklyeként õrzik a bukovinaiak. Csibi Krisztina elmondása szerint a kormány példaértékû telepítést szervezett, a székelyeket orvosi vizsgálatnak vetették alá, gondoskodtak ellátásukról, valamint késõbb gazdasági felügyelõk és különféle eszközök segítették õket a gazdálkodásban. A katonaság lovakat adott, a zöldkeresztes nõvéreket pedig annyira megszerették, hogy többüket keresztszülõnek is felkérték.
Aztán 1944 õszén megjelentek Tito partizánjai, így menekülniük kellett. A kiürítés gyorsan történt, javaik közül alig valamit tudtak csak magukkal vinni. A telet a Dunántúlon töltötték, szétszóródva. Azonban nem mindenkinek sikerült megmenekülnie, Szabadkánál 42 székely férfit a partizánok elfogtak, õk soha többé nem kerültek elõ.
Letelepítésük szükségességét Bodor György késõbbi kormánybiztos vetette fel, a telepítési hivatalt Bonyhádon állították fel - ismerteti a letelepítés körülményeit a szövetség vezetõje. 1945 tavaszán a svábok kiürített házaiba költöztették a székelyeket. Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye 38 településén találtak új otthonra a bukovinai székelyek (késõbb, a gyáriparban rejlõ munkalehetõségek miatt költöztek nagyobb számban �?rdre és a fõváros környékére). Próbáltak az eredeti falubeosztás szerint eljárni, így például Tevelre körülbelül 260 hadikfalvi került. A lengyeli internálótáborból visszaszökõ svábok késõbb azzal szembesültek, hogy bár nem kellett elhagyniuk az országot, házaikat elfoglalták, ahova csak az új lakók jóindulatán és lehetõségein múlt, hogy visszafogadták-e õket. Ez a helyzet pedig évtizedekig nehezítette a népcsoportok együttélését.
�?ledezõ büszkeség
Csibi Krisztina további konfliktusforrásként említi, hogy a hazatérõ bukovinaiak alacsonyabb fejlõdési színten álltak. Nem elég, hogy a dunántúli gazdálkodáshoz nem volt elég ismeretük, de nagy részük se írni, se olvasni nem tudott magyarul, hiszen román iskolába jártak csak. Az elrongyolódva, vagyon nélkül érkezõ menekülteket így a magyarok és a svábok is lenézték. Ezt fõleg az elsõ generáció szenvedte el, hiszen a gyermekeik már közös iskolába jártak, hasonlóképp nõttek fel - hangsúlyozza Csibi Krisztina. Bár már az '50-es évektõl köttettek vegyesházasságok, a teljesen más szokások és mentalitás, az eltérõ szocializáció ezekben a kapcsolatokban mindkét felet megviselte. A következõ generáció volt az, aki már - a közös oktatásnak is köszönhetõen - konfliktusok nélkül tudott együtt élni.
Ezen okokból kifolyólag a többség szégyellte, vagy legalábbis elhallgatta származását - mondja a szövetség elnöke. Ebben a változást szerinte az 1978-as Röpülj páva címû televíziós vetélkedõ hozta el, melyet az izményi hagyományõrzõk megnyertek. Ez nagy népszerûséget hozott a székelyeknek, akik számára egyre inkább bebizonyosodott: nem kell szégyellniük, hogy kik õk. A következõ nagy lépés a rendszerváltással jött el. Egyrészt 1989-tõl alakulhattak társadalmi szervezetek, aminek köszönhetõen szervezett formában kezdhettek a hagyományõrzéshez. Másrészt - és ez talán az elõbbinél is fontosabb volt - elkezdhettek beszélni a problémákról, melyeket addig szõnyeg alá kellett söpörni. Hiszen Trianonhoz, vagy a doni katasztrófához hasonlóan a svábok ki-, és a bukovinai székelyek betelepítésérõl sem lehetett szót ejteni az elõzõ rendszerben - emlékeztet Csibi Krisztina. �?pp Sára Sándor idézte fel a napokban Bonyhádon, hogy amikor Sír az út elõttem címû négyrészes dokumentumfilmjét forgatta, az idõs székelyek nem mertek beszélni tragédiájukról, a hadikfalvi 42-rõl pedig fõleg nem szóltak. Ez a helyzet azóta sem sokat változott - teszi hozzá a bukovinaiak vezetõje.
Beépült szokások
Csibi Krisztina szerint nagyon érdekes a beilleszkedés folyamatának néprajzi vizsgálata, hiszen 1941-ben egy 150 éves önálló fejlõdési pályáról mozdították ki a bukovinai székelyeket, a vándorlás és a letelepedés pedig tovább változtatta õket. Gasztronómiájuk és szokásaik mára beépültek a magyarság kultúrájába, sokszor észrevétlenül is jelen vannak a mindennapokban - hangsúlyozza a szövetség elnöke. Többségük a nagy ünnepekhez kötõdik, mint a betlehemezés, temetés, lakodalom, vagy a gyermekszületés körüli praktikák. De az emberek szeretik a hagyományõrzõ mûsorokat is, valamint a mesemondó versenyeknek is nagy sikerük van.
A szövetség elnöke szerint akik átélték, máig sem tudták kiheverni a vándorlás, a hazátlanság sokkját, amit õk átéltek, senki sem érti meg - mondják. Csibi Krisztina úgy látja, hogy nincs még egy népcsoport, amely ennyire összetartana. Köszönhetõ ez a szájról szájra hagyományozódó közös történelmi múltnak, és a nécsoport születésnapjaként számon tartott madéfalvi vérengzés emlékének - teszi hozzá.
�?nnep a Várban
Az 1989-ben alakult Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége amellett, hogy a helyi hagyományõrzõk munkáját segíti, több mint 10 éve néprajzi táborokat is szervez. Itt a szokások, táncok, ételek, fényképek és dokumentumok mellett visszaemlékezéseket is gyûjtenek, gyûjtöttek.
Az Emelt fõvel - a Hazatérés emléknapja a Budai Várban címû rendezvény vasárnap délben hálaadó szentmisével kezdõdik a Budavári Nagyboldogasszony templomban, ahol Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mond köszöntõt. Egy órától koszorúzás és ünnepi megemlékezés következik, Hende Csaba honvédelmi miniszter ünnepi beszédével. Kettõ órától fotókiállítás nyílik a Magyar Kultúra Alapítvány székházában, ahol késõbb emlékülés és hangverseny is lesz. A Szent István-szobor melletti szabadtéri színpadon Tágasságot nekünk es! címmel folklórmûsor lesz, mely Nagy Gábor Tamás, a Budavári �?nkormányzat polgármesterének köszöntõjével veszi kezdetét. �?t hagyományõrzõ együttesek követik a színpadon, valamint fellép Kóka Rozália és Sebestyén István mesemondó is.
mno.hu
Erdély.ma

2011. május 8.

Irodalmi konferencia Nagyváradon
Nagyvárad - A Magyar Irodalomtörténeti Társaság védnökségével A 12 legszebb magyar vers konferenciasorozat nyolcadik állomásaként három napos konferenciát tartottak �?rmindszenten, Nagykárolyban illetve Nagyváradon.
Magyar tanárok, irodalomtudósok, diákok és verskedvelõ magánszemélyek részvételével vasárnap Nagyváradon, az Ady Endre Líceumban zárult a Magyar Irodalomtörténeti Társaság védnökségével az �?lményközpontú irodalomtanítási program keretében szervezett három napos irodalmi konferencia. A Fûzfa Balázs irodalomtörténész nevéhez köthetõ, még 2007 õszén kezdõdött rendezvény- és konferenciasorozat célja, hogy kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon tizenkét remekmûvének újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai. Az idei téma a Kocsi-út az éjszakában címû ismert Ady-vers volt, melyet három napos konferencián veséztek ki a résztvevõk. Az elõadás-sorozatot Ady életútjának három fontos helyszínén: �?rmindszenten, Nagykárolyban és Nagyváradon szervezték meg.
Tízperces elõadások
A vasárnapi, nagyváradi program a Szent László Gimnázium diákjainak mûsorával kezdõdött a költõ nevét viselõ tanintézet dísztermében. Ezt követõen tíz-tíz perces elõadások követték egymást. Szó volt többek között a versben megtalálható motívumokról, az Ady-versek tanításának lehetséges eszközeirõl, a középiskolai irodalomoktatás közhelyeirõl, stb. Fûzfa Balázs Google és MaGoogle fia vagyok én.címmel tartott elõadást, melyben egyebek mellett arról beszélt, hogy meglátása szerint a diákok újra elkezdtek érdeklõdni Ady költészete iránt. Tóth Márta, az iskola igazgatónõje házigazdai minõségében köszönte meg az elõadóknak a közremûködését és egyben a magyarországi meghívottaknak bemutatta az iskolát, illetve felvázolta a nagyváradi közoktatás helyzetét is. Végül a délelõtti programot az adysta diákok mûsora zárta.
Mészáros Tímea
erdon.ro

2011. május 9.

Az elnéptelenedett �?z völgye
Erdélyben a Székelyföld peremén fekvõ falvakat az elnéptelenedés fenyegeti. Az eldugottabb falvakból a fiatalok elvándorolnak, az idõsek kihalnak, a rossz útviszonyok és az infrastrúktúra hiánya miatt a települések egyáltalán nem vonzóak.
A Hargita megyei �?z völgyét e pillanatban mindössze egy személy lakja. László Sanyi bácsi a hetvenedik életévét tapossa. A Marosvásárhelyi Rádió munkatársa Agyagási Levente járt az �?z völgyében. Sanyi bácsi a rádió munkatársának mostani életérõl, gyermekkori emlékeirõl mesél, valamint arról, hogy egy félévszázaddal ezelõtt milyen volt az élen ebben a székelyföldi falucskában. Aztán a rendszerváltás következtében minden elromlott a fiatalok elvándoroltak a faluból a nehéz életkörülmények miatt, így most õ a település egyetlen lakója, illetve nyaranként az a pár turista, akik az �?z völgye közelében található ezeréves határt jönnek meglátogatni.
Erdély.ma

2011. május 9.

Elhunyt Bögözi Kádár János
�?letének 71. évében, május 7-én Budapesten elhunyt Bögözi Kádár János erdélyi magyar költõ, prózaíró. Bögözi Kádár János 1939. augusztus 18-án született Brassóban, családja egyéves korában Kolozsvárra költözött. A kolozsvári Ady-Sincai Középiskolában érettségizett 1956-ban; egyetemre kerülése elõtt a bõrgyárban rakodómunkásként dolgozott. 1963-ban a Babes-Bolyai Egyetemen szerzett román nyelv- és irodalomtanári diplomát, majd 1968-ig a mezõségi Visán tanított; ezeknek a nehéz éveknek, a városról falura kerülõ fiatal értelmiségieknek, ingázóknak és letelepedõknek szigorú realizmussal és érzékeny lírával megírt kisregénye a Fénycsíkok nyomában (1967).
Az Igazság belsõ munkatársa (1968-74), a napilapnál töltött idõ ugyancsak nyomot hagyott írásmûvészetén: itt alakult ki szabadvers-igényû, inkább sejtetõ, mint kifejtõ-részletezõ, a szabványpublicisztikán, hírfejmûfajon túlmutató rövid prózája, melyben az élet és természet örök dolgait s a változó emberi világot költõi beleérzéssel rögzítette.
1974-ben a Napsugár szerkesztõje; a gyermekköltészetre új munkahelye irányította rá figyelmét. Elsõ versét az Utunkban közölte, elsõ kötete (A vályúfaragó) a Forrás könyvsorozatban jelent meg 1965-ben. Az erdélyi tájköltészet legjobb hagyományait folytatva nem a piktoreszk elemek megragadására törekedett, hanem a mélyen átélt lírai pillanatot fejezi ki kevés eszközzel, olykor szinte eszköztelenül. Lírai elmélyülésének egy-egy új állomása a Sarkos szavak (1969) és a Helyzetdalok (1981) címû verseskötete. Ez utóbbinak kiemelkedõ darabja az Ágotának 1979-bõl címû ciklus, a beteg ember kiszolgáltatottságának, élet- és szerelemvágyának tárgyiasan pontos és mégis átlényegített kifejezése.
Prózája erõsen önéletrajzi ihletésû. A lírai hangulatok érzékletes, lélektanilag hiteles megragadására összpontosított akkor is, amikor kisregényt írt: a cselekményt ennek rendelte alá (Rondó. Finta Edit rézmetszeteivel, Kolozsvár, 1972; Egyetemben tanácskoztak ellenem... 1980, közli Levelek itthonról haza címû 1983-as kötete).
Bögözi Kádár János temetésérõl a család késõbb intézkedik.
Bögözi Kádár János /Brassó, 1939. aug. 18. - Budapest, 2011. május 7./
Erdély.ma

2011. május 9.

Veszélyben a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtár 
Veszélyben a kolozsvári Heltai Gáspár könyvtár. A még ma is ritka civil könyvtárak közé tartozó intézmény idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Mûködtetése azonban egyre nehezebb, mert az alapítvány önerõbõl tartja fenn magát a támogatók pedig a kezdeti lendület után elmaradoztak. A Heltai Alapítvány 1991-es alapítása óta meglehetõsen nagyra nõtte ki magát, de tette ezt többek közt a szükség miatt is. A könyvtár nonprofit civil szervezetként önerõbõl tartja fenn magát, nem áll mögötte sem egyházi, sem állami fenntartó. Az alapítvány vendégházat és éttermet mûködtet és termeket ad ki bérbe, ezekbõl a jövedelmekbõl próbál fennmaradni.
Bodó Rozália, Székely Róbert
Duna Tv, TérKép
Erdély.ma

2011. május 9.

A világ közepe
Megtartották a magyar középiskolák tantárgyversenyét
A szervezõ Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai nyerték meg az idén is a magyar tannyelvû középiskolák VI. országos tantárgyversenyének fõdíját, a Bolyai-kupát, amely a legtöbb pontszámot elért iskolának jár. A második helyen a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum, a harmadikon a gyergyószentmiklósi Salamon Ernõ Elméleti Líceum diákjai végeztek.
A színes és érdekes programokkal megtartott Bolyai Napok zárórendezvényeként zajlott szombaton a Nyárádi Erasmus Gyula biológia-, a Teleki Sámuel földrajz-, a Kalkulusz informatika-, a Historia Nostra történelem- és a Societas Humana társadalomtudomány-verseny a romániai magyar tannyelvû középiskolák számára. Ahogy Bálint István igazgató és Láday Zoltán moderátor elmondta, 28 középiskola 174 diákja szállt versenybe az idén, bizonyítva, hogy a tehetségkutatás, a minõségi oktatásra való törekvés jó úton jár.
A reggeli nyitóünnepségen Markó Béla kormányfõhelyettes örömmel nyugtázta, hogy sikerült hagyománnyá tenni ezt a mi külön tantárgyversenyünket amelyen évrõl évre, ha lassan is, egyre több középiskolából vannak jelen versenyzõk. Többségükben önálló magyar tannyelvû középiskolákból, amelyek nevébõl kikerekedik Erdély történelme, szellemisége, s arra kell törekednünk, hogy számuk tovább növekedjen. Az iskoláknak nevet adó elõdeink a világ peremérõl próbáltak meg versenybe szállni, sikerrel. Ma a világ közepe ott van, azokban az erdélyi helységekben, ahol versenybe szállunk, és ahol teljes tudásunkat, minden képességünket megmozdítjuk annak érdekében, hogy felmutassunk valamit, amire más nem képes. Ez azonban csak kitartással, sok munkával lehetséges - biztatta a résztvevõket Markó Béla. Kelemen Hunor szövetségi elnök pedig arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy azok az erdélyi tudósok, mûvészek, akik világszinten jegyzett teljesítményt tudtak elérni, soha nem felejtették el, hogy Erdélybõl indultak egy többletérték, a magyar nyelv és kultúra birtokában, amely bennünket erdélyi magyarokként meghatároz, s amelyet a tudás mellett tovább kell adni.
A hozzászólók, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, Illés Ildikó fõtanfelügyelõ- helyettes, Szabó Csilla, a tanügyi tárca képviselõje és Jeszenszky Attila, a szervezõ iskola szülõi bizottságának elnöke a versenyszellem, az önként vállalt többletmunka, a részvétel fontosságát hangsúlyozták.
A délutáni eredményhirdetés során a javítóbizottságok vezetésével megbízott egyetemi tanárok elismeréssel szóltak a diákok teljesítményérõl, a kérdéseket összeállító és a versenyzõket felkészítõ tanárok munkájáról. Többen elmondták, hogy nehéz volt dönteni, s kis különbségek vonnak a díjazottak között. Dr. Sipos Gábor egyetemi docens bejelentette, hogy az elsõ három helyezettet felveszik a Babes-Bolyai Egyetem történelem szakára, ösztöndíjasként. A támogatók jóvoltából a nyertesek 120, 90, 65 és 50 lejes pénzjutalomban részesültek. A Bolyai-kupát József �?va felkészítõ tanárok vették át.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

2011. május 9.

A hanyatlásnak vége, a válságnak még nem
Egy évvel ezelõtt, a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével folytatott tárgyalás után állt ki a nagy nyilvánosság elé Traian Bãsescu államelnök, és jelentette be az állami alkalmazottak fizetésének és a nyugdíjak csökkentésének szándékát.
Ez volt a megszorítások kezdete, amelyek mindmáig nem zárultak le. Most egy újabb, ezúttal elõvigyázatosságinak nevezett szerzõdés megkötése után látogatott Romániába az IMF küldöttsége, s a velük folytatott megbeszélés után Traian Bãsescu ismét szólt a néphez. Ezúttal megvonásokat nem helyezett kilátásba, de elodázza, legjobb esetben is 2012-re ígéri a javulás reményével kecsegtetõ intézkedéseket.
Az államfõ elsõsorban az IMF-fel kötött új szerzõdést ismertette, elmondta, ennek feltételei nem pénzhez kötöttek hanem a gazdasági növekedés folytatásához. Kifejtette, a gazdasági mutatók szerint technikai értelemben kiléptünk a recesszióból, de a válságnak nincs vége, csak a nemzetgazdaság hanyatlása állt le. Az elnök szerint van ok az optimizmusra, de nincs jogunk óvatlannak lenni. Bãsescu államfõ kijelentette: Románia 4,5 százalék helyett 3,5 százalékos gazdasági növekedésre számít jövõben. Mint mondta, a 2011. január-februári adatok szerint van remény a 0,4-0,6 százalékos gazdasági növekedésre az elõzõ negyedévhez képest, ez pedig a recesszióból való kilábalást jelenti. Az államelnök szerint a 2011-es év legjelentõsebb célkitûzése az országos és helyi állami vállalatok mûködésének hatékonyabbá tétele. Az állami vállalatokkal van nagy gond mivel ezek tavaly csak nézték a válságot így 2011-ben elkerülhetetlen átszervezésük, mûködésük hatékonyabbá tétele. Az elnök azonban nemcsak jó és mérsékelt híreket közölt, azt is elmondta, véleménye szerint 2011-ben nincs esély a társadalombiztosítási járulék csökkentésére. Ugyanakkor azt is kifejtette, 2015-re kellene halasztani a lakosságnak szánt villamos energia és földgáz árának teljes liberalizálását. Romániának versenyeznie kell, mert ez a lakosság célja, a versenyképes gazdaság, de a lakosság nem versenyezhet, hiszen jóval alacsonyabbak a bérek, mint az euróövezet országaiban - mondta Bãsescu.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-30 ... 1321-1350 | 1351-1380 | 1381-1410 ... 3961-3980




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998