|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7649 találat | lapozás: 1-30 ... 2491-2520 | 2521-2550 | 2551-2580 ... 7621-7649 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. május 4.Kevés magyar film jut be ErdélybeTekervényes utat jár be egy külföldi film, amíg egy romániai moziterem vásznára kerül. A magyar filmek romániai térhódítása elé a szokásosnál is több akadályt gördítettek. Többek között annak jártunk utána, hogy a Kincsem nevű nagysikerű magyar filmet miért nem lehet két hónappal a bemutató után sem megtekinteni Erdélyben. Az országban forgalomba kerülő filmekért elsősorban nem a mozik a felelősek: Romániában olyan filmforgalmazásra szakosodott cégek vásárolják meg az alkotásokat, amelyek erre engedélyt kapnak az Országos Filmművészeti Intézettől (CNC). A nagyobb nemzetközi, illetve magyarországi forgalmazóktól megvásárolt alkotások ára számos tényezőtől függ. Ezt például az is befolyásolja, hogy hány díjat nyert el az alkotás, vagy mekkora nyereség várható a film esetében. A vásárlás után következik a neheze: a forgalmazó cégnek minél több mozinak kell eladnia a filmet. „A filmforgalmazók a legtöbb ellenállásba a moziba kerülés során ütközhetnek, ugyanis Romániában az állami filmforgalmazó (RADEF) működteti a legtöbb mozit, ritkábban a helyi önkormányzat, illetve magánforgalmazó cégen keresztül. De amióta az Odeon nevű román vállalatot felvásárolta, a Cinema City monopol hatalmú moziként működik, így a konkurencia felett állva munkatársai olyan műsorrácsot alakítanak ki, amilyet csak akarnak” – magyarázta el lapunknak Jakab-Benke Nándor filmkritikus, a Filmtett.ro szerkesztője. A szakértő szerint a világ számos országában megtalálható Cinema City elsősorban azokat a filmeket mutatja be a közönségnek, amelyektől a legtöbb nyereséget reméli. Így sok remek európai alkotást figyelmen kívül hagyva jellemzően hollywoodi akciókat, romantikus vígjátékokat, szuperhősöket és lagymatag animációs filmeket tűznek műsorra. A nemzetközi lánccal rendelkező vetítőtermekbe művészfilmek ritkán kerülnek terítékre, főleg, ha magyar nyelvűekről van szó, hiszen nem vonzzák be az elvárt nézőtömeget. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy a Cinema City olyan cégcsoporthoz tartozik, amely külön forgalmazó és reklámkészítő ágazattal rendelkezik, tehát a cég önmagában egy összetett rendszer. Szinte nem is lenne szüksége külső forgalmazók filmjeire – magyarázza a szakember. Hosszú az akadályok listája A magyar filmek romániai mozikba kerülése nem egyszerű történet. Attól is függ, van-e épp olyan magyar gyártású film terítéken, amely nagyobb közönségnek szól. A Filmtett szerkesztője szerint egyre több olyan magyar filmművészeti alkotás születik, amely nem csak egy szűk nézői réteget vonz. Till Attila Tiszta szívvel című filmjét – amelyet legutóbb Magyarország Oscar-díjra jelölt – több erdélyi városban is vetítették, tavalyelőtt pedig Mundruczó Kornél több neves nemzetközi elismerést is begyűjtött alkotását, a Fehér Istent is elhozták Erdélybe. Az említettek többségét azonban nem az általános mozifilm-forgalmazás keretei között, hanem a Filmtett csapatának köszönhetően ismerte meg a romániai magyar közönség. A Filmtett, fesztiválja mellett évente szervez karavánvetítéseket olyan erdélyi városokban, ahol már nincs mozi. Hasonlóan a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői is igyekeznek karavánokon, illetve különleges vetítéseken keresztül megnyerni a magyar közönséget és a magyar filmek kedvelőit. Bár javulni látszik a helyzet, az eddigi adatok alapján a romániai magyar néző nem repes az örömtől, hiszen 2000-től 2016 végéig összesen 16 magyar film került forgalmazásba Romániában: például a Valami Amerika, Sorstalanság, Állítsátok meg Terézanyut! és az Aglaja. De ha ide is érnek a magyar filmek, legtöbbször jócskán lecsúsznak időben a magyarországi bemutatóhoz képest. Jakab-Benke Nándor szerint ez elsősorban a forgalmazáspolitikán múlik: megvárják ugyanis, hogy a magyarországi eredmények után kiderüljön, érdemes-e elhozni Romániába is a filmet. A magyar produkciók vetítésének időpontja függ a fesztiválok dátumától, de a számos engedély kiváltását követelő román bürokrácia is megnehezíti az alkotások útját. Mindezek mellé lassító tényezőként társulnak olyan alapvető technikai feladatok, mint a feliratok lefordítása és másolatok készítése. Minél kisebb egy forgalmazó, annál több időre van szüksége a véglegesítéshez. Például azt sem lehet tudni, hogy a már megvásárolt Kincsem című alkotást mikor láthatjuk erdélyi mozivásznon. Jakab-Benke kifejtette: nem csak az üzleti szempont dönt arról, hogy melyik film kerül a mozikba, ugyanis a fesztiváldíjak is sokat számítanak. Enyedi Ildikó idei, egyebek közt az Arany Medvét és a FIPRESCI-díjat elnyert, Testről és lélekről című alkotására is lecsapott már egy romániai forgalmazó, ahogy a már említett Kincsemre is. A kritikus hozzátette: a Testről és lélekről című alkotást díjnyertes művészfilmként lehet eladni, de a Kincsemért valószínűleg annyira érdeklődnek majd a román a nézők, mint egy cseh vagy lengyel kosztümös film iránt. A Filmtett szerkesztője úgy véli, minden erőfeszítés ellenére a romániai mozik még mindig nem figyelnek eléggé a magyar ajkú közönség igényeire. Kevés a mozi Erdélyben A mozikultúra éppen most kezd feltápászkodni Romániában – még a román filmek is köhögni szoktak a pénztáraknál –, ugyanakkor több városban nincs mozi. Az elsődleges üzleti tényező ördögi kört teremt: egy multicég ugyanis előbb látni szeretné, van-e érdeklődés a film iránt. De honnan legyen érdeklődés, ha nincs film? Viszont filmre kevés az esély, ha egész Székelyföldön alig akad mozi: a most beindult sepsiszentgyörgyi és a készülőben lévő csíkszeredai még nem elég a boldogsághoz” – magyarázza a szakértő. Jakab-Benke szerint Gyergyótól Kézdivásárhelyen át Székelykeresztúrig mindenhol létesíteni kellene legalább egytermes mozit, hiszen az érdeklődést tekintve ezek még hétköznaponként is legalább egyharmad arányban megtelnének. A szakember úgy véli, nem elképzelhetetlen újrateremteni a régi mozis időket, amikor még falvakban is működtek vetítőtermek. Csak rengeteg energiát, pénzt kell befektetni a hatékony reklámozás mellett, illetve rá kell ébreszteni a filmkedvelőket: élvezhetőbb és sok tekintetben előnyösebb társaságban, széles vásznon, megfelelő hangtechnikával filmet nézni, mint otthon szűk tévéképernyő előtt, gyenge hangberendezéssel és húszpercenként bosszantó reklámokkal. A rendszerváltozás után rengeteg magyar filmet nézhettek a filmkedvelők az erdélyi mozikban, idővel azonban csökkent a kirobbanó kínálat. A 2000-es évek folyamán hullámzóan alakult a magyar filmek iránti érdeklődés: a Cinemagia filmes portál adatai alapján a rekordot eddig a Valami Amerika viszi, amelyre 2002-ben 8 246 néző volt kíváncsi, de 2004-ben a Simon mágusra már alig több mint 370-en ültek be. 2009-ben a Gruber utazására majdnem kétezren voltak kíváncsiak, és 2015-ben a Fehér Istent 3 439 néző látta a moziban. Magyar szinkron és felirat: jók a kilátások Ha a sikeresebb magyar gyártású filmeket el is hozzák a romániai forgalmazók, az idegen nyelvűeket nem szinkronizálják, sőt, a Filmtett kivételével magyar feliratot sem készítenek – bár erre éppen most találunk pozitív ellenpéldát az idén nyílt sepsiszentgyörgyi mozi esetében. Romániában az is kétséges volt, szabad-e egyáltalán a román nyelvtől eltérő feliratot vetíteni. Ám a tavaly decemberben módosított mozitörvény már lehetségessé teszi, így az ezzel kapcsolatos problémát – a jogi akadályok mellett – ismét az anyagiakban találjuk. A magyar szinkron és felirat Magyarországon élvez szerzői jogvédettséget, így a felhasználási engedély megvásárlása sokba kerül. Ha pedig az adott forgalmazó úgy látja, a román feliratot nem értő magyar közönség nem éri meg ezt az összeget, nem fizeti ki. Jakab-Benke szerint azonban a magyar feliratos filmekre utaló jelek biztatóak, de hangsúlyozza: a forgalmazónak látnia kell, hogy van vásárlóerő a magyar nézőkben, látnia kell, hogy a felirat vagy a szinkron megéri a külön befektetést és fáradtságot. „Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Romániában, az animációkat leszámítva soha nem volt erős igény a szinkronos filmek iránt, ehhez képest Magyarország a szinkron földje” – teszi hozzá a kritikus. Sepsiszentgyörgyön hosszú harcot kellett vívni a moziért. A RADEF 2009-ben adta át az épületet a helyi önkormányzatnak, a korábban ott diszkót működtető vállalkozó azonban nem fogadta el a döntést. Folyamatosan azt hangoztatta: el akarják űzni a román vállalkozókat a székelyföldi városból. Végül 28 bírósági per után 2012-ben vette át az önkormányzat az épületet, a felújítást pedig két év múlva kezdték el. Új szárnyat is építettek, amelyben az Andrei Mureșanu Színház székel stúdiótermével, a mozirész pedig két, egyenként nyolcvan férőhelyes – Chaplin és Fellini nevű – teremmel várja az érdeklődőket. Az intézményt a városi tanács tartja fenn, ezen belül is a Kónya Ádám Művelődési Ház működteti, a filmeket pedig a Cityplex forgalmazza. A Művész Moziban ugyanakkor nemcsak hollywoodi kasszasikereket, hanem hazai, európai, fesztivál- és művészfilmeket is vetítenek hagyományos változatban, néhányat pedig háromdimenziósan is – derül ki a helyi sajtóból. Rögtön a nyitáskor vetítették Till Attila Tiszta szívvel című tragikomikus drámáját és Adrian Sitaru Fixeur című alkotását. Utóbbira a rendezőt is meghívták. Idén már vetítettek magyar szinkronos filmet is – Állati nagy szökés, Halálos iramban 8 –, s bár a drága licenc és technikai okok miatt nem könnyű megoldani a magyar feliratok problémáját, a működtetők ígérik, hamarosan az is lesz. Bár lehet magyar felirattal vetíteni, a románnak mindig futnia kell a film alatt. Így a kérdés az, hogyan oldják meg, hogy kényelmesen, látható módon, a hangsávtól nem elcsúszott magyar feliratot is vetíthessenek. Eközben Csíkszeredában tavaly óta már számos alkalommal tartottak ingyenes próbavetítéseket, és amint megszerzik az engedélyt, a Hargita megyei városban is beindul a mozi. Kádár Hanga / Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. május 4.Egyházörténelmi jelentőségű látogatás ParajdonÜnneplőben várta a református gyülekezet apraja-nagyja a generális vizitáció tagjait szerdán a parajdi református templom előtt. Utoljára 1924-ben járt püspöki vizitáció a településen. A Kató Béla püspök által vezetett bizottság, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye lelkészi közössége és a helybéliek együtt ünnepelték a reformáció 500. évfordulóját. Átérezte a nap rendkívüliségét a gyülekezet: a jubileumi évben az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottsága esperesi székhelyekre látogat. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegyében Kántor Csaba lelkipásztor-esperes gyülekezetét, a parajdit érte a megtiszteltetés. A lelki élmények mellett a vizitáció maradandó tárgyi emléke a Miklós Károly helybéli faragó által készített, a templom falán elhelyezett kehelydombormű, rajta Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levélből vett ige, amelyet Bethlen Gábor fejedelem jelmondataként is számon tartanak: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ugyanakkor készült ötszáz, a kehelyjelképpel ékesített és a vizitációs tudnivalókat tartalmazó könyvjelző is, amelyeket a fiatalok a jelenlévők között szétosztottak. Az egyháztörténelmi jelentőségű napon Kató Béla püspök hálával említette a megújult templomot, a gyülekezetet pedig a Jézus Krisztushoz való tartozás hitében erősítette meg. A bibliai értelmű sószerepre és a világ világosságát sugárzó fényéletre buzdította a napzáró istentisztelet résztvevőit. - Parajdnak van sója, világa, messzire mutató templomtornya, és legyen épített városa is a közösségnek – kívánta a püspök. Szatmári Szilárd csíkszeredai lelkipásztor, egyházmegyei jegyző bemutatta a vizitációs bizottság tagjait, akik a nap folyamán a helybéli lelkész által tartott bibliaóra után megvizsgálták az egyházközség gazdaságát, ügyvitelét, a lelki életet. A generális vizitáció tagjai távozáskor jelképes, helyi ajándékot kaptak: sókristályt, gyertyatartót és gyertyát, valamint emléklapot. Molnár Melinda / Székelyhon.ro 2017. május 4.Új néven, de hasonló témakörökkel zajlik a programsorozatElkezdődött szerdán Marosvásárhelyen az Édesanyák hete rendezvénysorozat, amelynek keretében előadások, beszélgetések zajlanak. Három napon át a szülés, születés, gyerekgondozás, -nevelés, de a szülővé válás is terítékre kerül. Új néven, de hasonló témakörökkel zajlik Marosvásárhelyen az a programsorozat, amelyet hetedik éve május első felében, az anyák napja körül szerveznek meg. A Születés hete néven ismert rendezvényt idén csíkszeredai mintára Édesanyák hetére keresztelték. Azért változtattunk nevet, mert azt tapasztaltuk, hogy az emberek azt hiszik, kizárólag a szülés körül forog a programsorozat témája, éppen ezért a szülés előtt álló kismamák jöttek inkább. Holott eddig is a szülés mellett sok minden terítékre került, a gyerekgondozáson, -nevelésen át a lelki kérdésekig. Ugyanakkor gondolunk valamilyen módon az édesapákra is, idén Sebestyén Aba színművészt hívtuk meg, hogy az apa-lánya kapcsolatról beszéljen – mondja a rendezvénysorozatról a Védem Egyesület sajtószóvivője, Trella-Várhelyi Gyopár. A Familia Centrum Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő és Fejlesztőközpont, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ, valamint a Védem – Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete által szervezett esemény szerdán vette kezdetét a Család születik című rajzkiállítás megnyitójával a Deus Providebit Házban, ahol már előadások, beszélgetések is zajlottak. Csütörtökön 16 órától folytatódik a program ugyancsak a Deusban, a Miért nem mindegy hogyan szülünk/születünk? című beszélgetést Mărgulescu Melinda, Lamaze szülésfelkészítő, dúla vezeti, majd a szoptatásról és hozzátáplálásról beszél Lorenzovici Anna háziorvos. Pénteken már kettőkor elkezdődik, helyszín ugyanaz, a babamasszázs jótékony hatásairól Mezei Borbála gyógypedagógus beszél, de gyakorlati bemutató is lesz. Ide érdemes kisbabával jönni. 15 órától a mosható pelenkákról lesz szó, majd Szülni és születni jó című beszélgetés zajlik 16 órától Tölgyesi Izabella, bába és újszülött követésben dolgozó szakemberrel. 17 órától színielőadás lesz a gyerekeknek, majd 18 órától a rendezvénysorozat zárómomentumaként Becsky Borbála klinikai pszichológus, mentálhigiénés szakember, pszichoterapeuta vezetésével zajlik a Meditáció, mint eszköz. Relaxációs módszerek a szülésben című beszélgetés. Szász Cs. Emese / Székelyhon.ro 2017. május 4.A tehetség nem válogatOutsiderek a színen Hatodik alkalommal rendezték meg Sepsiszentgyörgyön a fogyatékkal élők zenei fesztiválját, az Outsider Music Festet, de idén rendhagyó módon a városnapok közösségi színpadán bizonyították be, hogy a tehetség a másságban is ugyanolyan. Olcsvári Tünde fesztiváligazgató elmondta, pénteken a Romudvarban szerepeltek, szombaton a városi kultúrházban lépett fel egy holland vendégzenekar. Vasárnap pedig egész nap a fogyatékkal élőké volt a Sugás áruház előtti színpad, ahol vásárhelyi, kolozsvári, csíkszeredai, moldvai meghívottak számtalan zenei műfajt képviseltek. Az Írisz Band vezetését nemrég vették át új tanárok, a művészeti iskolából egy zenepedagógus és két önkéntes készítette fel őket. A tánccsoport is több hónapja készül a koreográfiával. Az Írisz Ház Foglalkoztató Központ igazgatója, Makkai Péter lelkész szerint természetes dolog, hogy a városünnepen a sérültek is megmutatják a tehetségüket. A United by Music holland együttes által nyújtott káprázatos teljesítményről szólva kifejtette: – A tehetség nem válogat. Ezt minden ember esetében ki kell aknázni, ki kell fejleszteni. A vokálos fiú 10 éve mély depresszióban szenvedett, és mindenhonnan eltanácsoltak, noha neki volt egy álma, hogy zenéljen. Akadt valaki, aki hitt benne, és most nagyszerű dolgot, világszínvonalút produkált. A romániai társadalom is vegye észre, hogy a tehetség bárkiben érvényesül. A csoport egyébként egész Hollandia területéről verbuválódott, tudtuk meg, kéthetente járnak próbálni, a fizetésüket (Hollandiában a 70%-ot is eléri a foglalkoztatottságuk) és szülői támogatást áldoznak arra, hogy zenélhessenek. Amúgy nem mellékes az sem, hogy a fesztivál minden meghívottja a saját költségén utazott Szentgyörgyre, mert azt vallják, „a pénz nem lehet akadálya a tehetség kibontakoztatásának” Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. május 4.Harminc év munkáját értékeltékMentor díj Pető Máriának Megkapta a MOL Mentor díját Pető Mária. A Székely Mikó Kollégium fizikatanára kedden este Bukarestben vehette át az igen értékes trófeát. A MOL Közösségi Alapítványa által hetedik alkalommal odaítélt díj elhivatott nevelők elismerését szolgálja, erőfeszítésüket és eredményeiket jutalmazza. Pető Mária „rendkívül megtisztelőnek” tartja, hogy az elit társaságban díjra méltatták. – Azt gondolom, az elmúlt harminc évben kifejtett tevékenységem valamiféle jutalmát képviseli ez a díj, beleértve az iskolai eredményeket, tehetséggondozást és olyan értelembe vett mentorálást, hogy mindig feladatomnak tekintettem a pályairányítást is, és azt is, hogy utólag is odafigyeljek a kezemből „kinőtt” gyerek sorsára, és mindenkor segítsem, ha szüksége van rám – véli Pető Mária. Úgy gondolja, a sok kitűnő munkatársa közül talán azzal emelkedhetett ki, hogy felkarolta a robotika területén megjelenő újdonságokat, tanítványaival innovációs versenyeken nyertek díjakat, és nem utolsósorban, hogy úttörő jelleggel részt vettek a CanSat nevű versenyen. Csak emlékeztetőül: a Székely Mikó Kollégium csapata volt az első az országban, amely elfogadta a versenykihívást, és egy olyan kis műholdat épített, amely elfért egy háromdecis üdítős dobozban. A csapat sikeresen teljesítette a feladatot, és egy norvég szigeten, Andoyában, a sarkkörön túl, egy működő űrbázison, ahol tényleg rakétákat indítanak, fel is lőtték azt. Akkor azt nyilatkozták: a legnagyobb élmény nem az volt, hogy saját kis műholdjukat fellőhették, hanem az, hogy egy hétig együtt voltak a világ talán legnyitottabb elméjű fiataljaival, együtt dolgozhattak rakétafejlesztőkkel, „akik minden nap saját kezükkel írják a tudomány és technika legújabb lapjait”. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen éppen doktoráló tanárnő, aki rendszeresen bekapcsolódik a svájci Európai Részecskefizikai Laboratórium (CERN) nyári programjaiba azt vallja: nem kell mindenkiből fizikust csinálni, de „egy kis logikus gondolkodás senkinek sem árt”. – Hiába áll az ember rendelkezésére tengernyi könnyen elérhető információ, az nem tudás. Az csak egy eszköz, amit felhasználhatsz, ha van neked egy logikus, belső rendszered – szögezi le. Hozzáteszi: a kitüntetés szól a Székely Mikó Kollégium teljes tanári közösségének és nem utolsó sorban „annak a sok tehetséges gyereknek”, akikkel az évek során együtt dolgozhatott. András Imre, a Közösségért Alapítvány ügyvezető elnöke emlékeztetett: a program 12 évvel ezelőtt indult abból a megfontolásból, hogy minden tehetséges, sikeres gyerek mögött ott áll egy elhivatott tanár, nevelő, edző. Évente tíz olyan nevelőt díjaznak, akik tehetségeket fedeztek fel, és egyengették útjuk kezdetét. Idén 250 jelölésből választották ki a tíz legjobbat, akik egyenként 8000 lej pénzjutalomban részesültek, és megkapták Ioan Nemțoi üvegművész alkotását, a Mentor Trófeát. A MOL Mentor díjának 2013-ban is volt sepsiszentgyörgyi kitüntetettje: akkor Salamon András, a Mikes Kelemen Líceum nyugalmazott magyartanára kapta meg a díjat. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. május 4.Rendhagyó megemlékezésre készülnekMikes-maraton Zágonba Mintegy 10 évre nyúlik vissza a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban az a szokás, hogy az iskola névadójáról nemcsak irodalomórán beszélnek, hanem a diákok, tanáraik és szülők közösen elkerekeznek a zágoni emlékházhoz is. Legközelebb éppen szombaton. Szőcs Levente tanár vezette be ezt a hagyományt, amely az ő nyugdíjba vonulásával kissé megszakadt, de ismét életre keltette Kiss László könyvtáros és Fejér Zoltán tornatanár. Tavaly mintegy 60-an vettek részt az emléktúrán, személyesen a zágoni polgármester, Kis József fogadta őket, megkoszorúzták a Mikes-líceum által állított kopjafát, megnézték a múzeumot, majd közösen megebédeltek. Idén sem lesz ez másként, éppen csak a jó idő hiányzik egy sikeres akcióhoz, amelyhez akárki csatlakozhat. Máris jelezték az efféle szándékot a mikóújfalusi iskolából, ahonnan 5 diák és kísérőjük csatlakozik majd a biciklizőkhöz. Nem lehet akadály, ha valaki nem szokott hozzá a hosszas tekeréshez, ha elfárad, megpihenhet a csapatot kísérő buszon, amely a csomagokat és a vizet viszi, de a bicikliket is fel lehet pakolni rá. Indulás május 6-án, szombaton reggel fél 9-kor a Mikes-líceum udvaráról. Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. május 4.Istenhez és a családhoz is közelebb kerülnek a börtönbenRácsok mögött is szabadon A Szent György Napok idei programsorozatának részét képezték a Református Presbiteriánus Egyház által szervezett előadások is. Az egyik meghívott, a Parajdon élő, jogi és teológiai végzettséggel rendelkező Kövendi Levente arról mesélt, milyen az, amikor valaki 16 éve szolgál lelkészként romániai börtönökben. – Mikor került kapcsolatba az előadásában említett amerikai Berean Prison Ministries nevű szervezettel, amelynek a munkájába itthon bekapcsolódott? – Az Illinois állam fővárosából, Springfieldből indult börtönmisszió-mozgalmat a szentgyörgyi származású Davidovics Ferenc alapította meg, aki még a forradalom előtt szökött ki harmadszori sikeres próbálkozás után. Mikor ő 16 éve családostól hazaköltözött egy évre, megkért, hogy három napig helyettesítsem munkájában. Bár nagy ellenérzésekkel teljesítettem kérését, rabul ejtett e szolgálat. – Nem nyomasztó az a légkör, amely odabent fogadja? – Odabent minden apróság elintézése hetekbe, hónapokba telhet, a rabok elvesztik realitásérzéküket. Nagyon szomjazzák azt az elfogadást, amelyet – miután minden ismerős, családtag bizalmát eljátszották – csak Istentől kaphatnak meg. Ez a figyelem pedig nagyon motivál minket. Az igaz, hogy nagy feladat innen kivezetni valakit, de a média a sikertörténeteket elhallgatja, minket pedig ezek éltetnek, hiszen sok ilyen akad. – Hogyan sikerül hatni a fogvatartottakra? – Nagyon motiváltak, hogy a foglalkozásainkon részt vegyenek, mert kreditpontokat kapnak érte, amelyekért bizonyos enyhítések, apró kiváltságok járnak. Egy 13 találkozásos, háromhónapos programon való részvételért 25 pont jár, míg egy esetleges verekedésért 90 pontot levonnak tőlük. De már önmagában az, hogy kívülről jövő embereket látnak, és a találkozásokhoz kiengedik őket a cellájukból vagy a folyosóról, kiváltságot jelent. Bizonyára sokan tőlünk hallanak először arról is, mi a csoportnyomás, hogyan működnek az előítéletek, de jogi tanácsadással is szolgálunk. Sokan a kreditért jönnek, de aztán más is ott tartja őket. – Milyen programjaik vannak? – Például az Egy nap apucival. Megpróbáljuk a férfiak kapcsolatait megerősíteni a gyermekeikkel, megtanítjuk őket velük játszani, hiszen előfordul, hogy alig ismerik egymást, vagy mert az apák folyamatosan részegek voltak otthon, vagy mert többnyire távol tartózkodtak a családtól. Kézműves-foglalkozások is vannak, de beszélünk arról is, mit jelent apának lenni, mi a szerepe, felelőssége a családban. A bibliaismereti órák pedig azokat az egyetemes erkölcsi értékeket hirdetik, amelyeket minden felekezet elfogad magáénak. A csíkszeredai börtönben tehetségápolási programot működtetünk, kiállításokat szervezünk a rabok munkáiból. Sokan nem is tudnak saját talentumaikról. Nagy elégtétel, hogy egy rabnak, aki tízévi fogsága alatt fedezte fel festőtehetségét, a munkái már a Vatikánba is eljutottak. – Hogyan toborozzák a munkatársakat? – Ez elég nehéz ügy… Sokan közülünk lelkészek, de bármikor – ha csak egy alkalomra is – szívesen látunk olyan embereket, akik hajlandók szóba állni elítéltekkel, elfogadni őket. Az biztos, mert már nem egy ilyen visszajelzést kaptunk, hogy ez maradandó élmény lesz a feladatot vállalók számára. Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. május 4.Hatodik alkalommal rendezik meg a Születés Hetét VáradonA Születés Hete kiemelten non-profit rendezvénysorozat, amely a gyermekvállalás miatti új szerepekkel és szerepkonfliktusokkal szembenéző nő számára független, hiteles segítséget nyújt az információk közti tájékozódáshoz. Ez különösen fontos akkor, amikor a modern nőkép, a karrierépítés fokozódó jelentősége nehezen egyeztethető a tradicionális valódi női szerepekkel. A család, a barátok és a média annyiféle mintát közvetítenek, hogy azok legyengítik a nők felelős döntéseihez szükséges önbizalmát. A Születés Hete segít abban, hogy a nők hiteles forrásból, és megbízható szakemberek segítségével informálódhassanak. Nagyváradon ismét a Posticum Kulturális Központ ad otthont az eseménynek, május 8–13. között. A Posticum és a nagyváradi Születés Hete rendezvény együtt kívánja támogatni a Szent Angéla Ház gyermekeit, pénzadományokkal, tartós élelmiszerekkel, tisztító-tisztálkodószerekkel és tanszerekkel. Az előadásokon, programokon, adományok fejében lehet részt venni. Az adományokat, felajánlásokat egész héten várjuk a Posticum székhelyén (Teiului 26. szám). A rendezvény ideje alatt megtekinthetőek a „Anyatej” rajzpályázat alkotásai. Teljes program A gyermekvárás, születés és gyermekágy szokásai. Hiedelmek, szertartások a szülés és születés körül Mexikóban. Előadó: Mihályfi Márta néprajzkutató, gyógyító, dúla. Dátum: 2017. május 8., hétfő, 18:00. Helyszín: Posticum. Együtt a család testi, lelki egészségéért – kerekasztal beszélgetés. Előadó: Kondor Kata bába, Bálint Zsuzsa radiológus orvos, Bálint Sándor szülészorvos, hipno- és pszichoterapeuta és Bálint Balázs szülészorvos. Dátum: 2017. május 9., kedd, 18:00. Helyszín: Posticum. „Szülés utáni érzelmi viharok…” – workshop. Előadó: Furak-Pop Claudia klinikai szakpszichológus, Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság. Dátum: 2017. május 10., szerda, 18:00. Helyszín: Posticum. Az első nap. Előadó: Bruncsák Anna önkéntes szoptatási tanácsadó, Kovács Katalin önkéntes szoptatási tanácsadó. Dátum: 2017. május 11., csütörtök, 18:00. Helyszín: Posticum. Dúlák a női közösségben. Előadó: Holdvirág dúlakör – Cosma Sonja dúla, LoveYourBelly oktató, Szabó Orsi dúla, szülésfelkészítő, Hoffmann Kinga dúla, kismamajóga oktató, gyászcsoport vezető. Dátum: 2017. május 12., péntek, 18:00. Helyszín: Posticum. Dúla mesék – Napszínpad-Nagyváradi Playback Színpad. Előadó: Playback társulat. Dátum: 2017. május 12., péntek, 20:00. Helyszín: Posticum. Aranyóra – anya és gyermeke – román nyelven. Előadó: Dr. Sabau Anca neonatológus szakorvos, szoptatási tanácsadó. Dátum: 2017. május 13., szombat, 10:00. Helyszín: Posticum. Szülés normális folyamata – román nyelven. Előadó: Dr. Cioata Bogdan szülész-nőgyógyász szakorvos. Dátum: 2017. május 13., szombat, 17:00. Helyszín: Posticum. Dúlák a szülésnél – román nyelven. Előadó: Holdvirág dúlakör – Cosma Sonja dúla, LoveYourBelly oktató, Szabó Orsi dúla, szülésfelkészítő, Hoffmann Kinga dúla, kismamajóga oktató, gyászcsoport vezető. Dátum: 2017. május 13., szombat, 18:00. Helyszín: Posticum. erdon.ro 2017. május 4.Külhoni románok: pontosította korábbi nyilatkozatát a miniszterNem abszolút értékekről, hanem arányokról beszélt, amikor azt mondta, hogy az elmúlt évben több gyerek született a külföldön élő román családok körében, mint itthon – pontosította szerdán korábbi nyilatkozatát Andreea Păstîrnac külhoni románokért felelős miniszter. „Fontosnak tartom pontosítani, hogy kijelentéseimet arányosan és nem abszolút értékben értettem” - idézte az Agerpres a tárcavezetőt. A hírügynökség szerint a miniszter arról is beszámolt, hogy a jövőben kutatás témája lesz a külföldön élő románok sorsa. „Valóban vita tárgyát képezi, hogy miként viszonyuljunk ezekhez a számadatokhoz (...), amelyek 2016. január 1-jétől állnak rendelkezésre, és amelyek egy része az európai intézményektől, más része a tagállamoktól származik” - fejtette ki Păstîrnac. Andreea Păstîrnac külhoni románokért felelős miniszter azt nyilatkozta kedden, hogy nagyon fontos a határon túl élő román közösség, különösen az, amely a munkaerő szabad mozgását kihasználva él az Európai Unió országaiban, főleg ha figyelembe vesszük, hogy tavaly több gyerek született külföldön, mint itthon. „Mintegy 4,4 millió román állampolgár él a határokon túl és az Eurostat statisztikái szerint tavaly először esett meg az, hogy a határon túl több gyerek született, mint itthon. Ezek a számok nagyon sok kérdőjelt felvetnek arról, hogy miként képzelik el e fiatalok a mobilitáshoz való jogukat, a külföldön való tanuláshoz és munkavállaláshoz való jogukat és hogy ebben a körforgásban hol kap helyet szülőhazájuk, Románia” - mondta kedden egy rendezvényen a külhoni románokért felelős miniszter. A tárcavezető szerdán azt követően pontosította kijelentését, hogy az RFI megkérdezte az európai statisztikai hivatalt az adatokról, az Eurostat pedig nem erősítette meg a miniszter által mondottakat. Az európai intézmény kifejtette, hogy tavalyiakkal nem, csupán 2015-re vonatkozó adatokkal rendelkezik, ráadásul csak azt tartja nyilván, hogy az anya nemzetisége alapján hány külföldi gyerek születik egy uniós tagállamban, ezek nemzetiségét már nem pontosítja. Az Eurostat szerint így a miniszter által említett adatok nem származhatnak az ő statisztikáikból. Mint kifejtik, 2015-ben 197491 élve született gyereket regisztráltak Romániában. Krónika (Kolozsvár) 2017. május 4.Ami, aki maradandóEgy életem, egy halálom, megpróbálom – mondták, mondják maguknak, másoknak oly sokan azok közül, akik az elmúlt években, évtizedekben külföldre távoztak a jobb, tisztességesebb megélhetés reményében. Nehéz vitatkozni a döntést meghozó polgárok millióival, erdélyi magyarok tízezreivel, akik számtalan érvet tudnak felsorakoztatni elhatározásuk mellett. Alaposan megkönnyíti dolgukat, hogy ma már kitaposott út vezet az idegenbe, hiszen napjainkban gyakorlatilag nincs olyan család, baráti kör, amelynek legalább egy tagja ne külföldön keresné kenyerét, a példa pedig ragadós. A szabad mozgás, munkavállalás előidézte elvándorlás állítólag akkora méreteket öltött, hogy – mint Andreea Păstîrnac határon túli románokért felelős miniszter a minap közölte – tavaly több gyermeknek adtak életet román állampolgárok külföldön, mint Romániában. Az uniós statisztikai adatokra hivatkozó tárcavezető szerint legalább 4,4 millió romániai él szülőhazája határain túl – természetesen túlnyomó többségük fiatal munkavállaló, akik a befogadóországukban megtapasztalt anyagi biztonság tudatában alapítanak családot. Az adatok megdöbbentőek, ijesztőek azok számára, akik a szülőföldön próbálnak boldogulni. Hiszen az itthon maradottak nemcsak érzelmi veszteséget szenvednek rokonuk, barátuk „elvesztésével”: a minden téren egyre nagyobb méreteket öltő szakemberhiány tovább ront életminőségükön, megsokszorozza mindennapi életük gondjait-bajait. Kell lennie azonban egy pontnak, amikor a megállíthatatlannak tűnő, „önpusztító” jelenség következményei oly súlyossá válnak, hogy a társadalomban ösztönösen beindul egyfajta „öngyógyító” folyamat. Ez persze nem sétagalopp: vért kell izzadni. Ha pedig a pénz beszél, akkor emlékeztetni kell az anyanyelvére. A „kényszergyógykezelés” hatásait már érzik a kis- és közepes vállalkozók, akik itt-ott már 2000–3000 lejes fizetésajánlattal vadásszák például az asztalosokat, autószerelőket, építőmunkásokat. A közszférában meghirdetett béremelések – még ha kampányfogásként indultak, és finoman szólva erőn felülinek tűnnek is – szintén elfogadhatóbbá tehetik a hazai viszonyokat, erdélyi magyar viszonylatban pedig a jelentős budapesti támogatások is elősegíthetik a szülőföldhöz kötődés megerősítését. Igen, van az a pénz, amiért egy fiatal inkább hátrahagy csapot-papot, és nekivág az idegennek, de ez ugyanúgy igaz az itthon boldogulásra is. Persze utóbbi mindig jóval kevesebb lesz, de egyes dolgok tényleg megfizethetetlenek, ha az ember elveszti őket. És ezt éppen azok tudják igazán, akik ma a világ másik végén sírják vissza édesanyjuk főztjét, a haverok poénjait, „egy életük” immár meg nem élt világát. Páva Adorján / Krónika (Kolozsvár) 2017. május 4.Közkegyelem: Grindeanu elhatárolódik, tüntetések robbantak kiSorin Grindeanu szerint kormánya nem támogatja a korrupció miatt elítéltek kegyelemben részesítését célzó törvénytervezetet. A jogász szenátorok által elfogadott indítvány miatt spontán tüntetések robbantak ki több nagyvárosban. A kormány a közkegyelmi törvénytervezet eredetileg beterjesztett változatát támogatja – jelentette ki szerdán Sorin Grindeanu miniszterelnök. „Ismét elmondom, amit már kijelentettem: a kormány a közkegyelmi törvénytervezet eredetileg beterjesztett változatát támogatja. A szenátus jogi bizottsága által szerdán elfogadott módosító javaslatok nem élvezik a kormány támogatását" – írta egy Facebook-bejegyzésben a miniszterelnök. Grindeanu azzal összefüggésben szólalt meg, hogy a bukaresti szenátus jogi bizottsága olyan módosító javaslatot fogadott el szerdán, amelynek értelmében közkegyelemben részesülnének a megvesztegetés, vesztegetés elfogadása, befolyással való üzérkedés vagy befolyás vásárlása miatt elítélt személyek is. Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Párt (PMP) szenátora azzal indokolta előterjesztését, hogy az ezzel a váddal bíróság elé állított politikusok nagy része választási kampány alatt követte el tettét, márpedig szerinte a választási törvény alapján „mindegyik pártot meg lehet vádolni vesztegetés elfogadásával vagy hivatali visszaéléssel". A szenátus jogi bizottságának döntése nyomán spontán tiltakozó akció szerveződött a közösségi oldalon. A Facebookon közzétett felhívás hatására Bukarestben kora este több mint félezren gyűltek össze a kormánynak otthont adó Victoria-palota előtt, nemtetszésüknek adva hangot a javaslattal kapcsolatban. A tiltakozók száma folyamatosan nőtt, 21 órakor már meghaladta a kétezret. „Tolvajok", Nem akarunk tolvajnép lenni" – szerepelt többek között a transzparenseken. Az Agerpres hírügynökség tudósítása szerint mintegy harminc személy vonult ki tiltakozni a Brassó megyei prefektúra épülete elé is a korrupciós bűncselekmények miatt elítéltek szabadon engedése ellen. A spontán tüntetés résztvevői karjukon sárga szalagot viselnek #REZIST felirattal. „Ahogyan a 13-as rendelettel is történt, valószínűleg most is élve akarják megnyúzni a békát, vagyis lassan-lassan változtatnak bizonyos dolgokon, lépésről lépésre, hogy mi ne vegyük észre. Én – és úgy látszik, sok más brassói – nem tudjuk elfogadni ezt, és utcára vonultunk. Továbbra is ki fogunk jönni, bár tisztában vagyunk vele, hogy ez nem egy végleges döntés. A képviselőház a döntéshozó, de jelezni szeretnénk, hogy Románia továbbra is éber, és kiállunk a korrupció ellen" – nyilatkozta Radu Hossu, a tiltakozás szervezője. Krónika (Kolozsvár) 2017. május 4.Kányádi Sándort köszöntötték 88. születésnapján BudapestenMTI - Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőt, a Nemzet Művészét köszöntötték 88. születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) szerdán Budapesten. Isten éltesse a Kárpát-medence legnagyobb élő költőjét! – mondta az eseményen Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, aki szerint Kányádi Sándor minden versében ott van „a gyermekekhez lehajló jóság és vidámság, amelyre nagyon nagy szükség van a mai világban". „Áldott az az ember, aki be tudja lopni az emberek szívébe a gyermeki derűt és jókedvet" – fűzte hozzá. Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója úgy fogalmazott, intézménye büszkén vállalja, hogy Kányádi Sándor születésnapjait megünnepli. Mint felidézte, az erdélyi születésű költő alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának és ötletadója az ország egyik leglátogatottabb közgyűjteményének, a Mesemúzeumnak. Az eseményen a Kaláka együttes zenélt, Kányádi Sándor Fekete-piros című versét Havas Judit előadóművész szavalta, a Nyári alma ül a fán és a Könyörgés tavasszal című költeményeket a gyerekeknek meghirdetett 19. Kányádi Sándor Szavalóverseny résztvevői adták elő. A versenyt szervező Szilágy megyei Varsolc iskolájának igazgatója, Dénes Irén elmondta: az idei megmérettetésen kilencven gyermek versenyez több mint tíz megyéből. Kányádi Sándor úgy fogalmazott: a varsolci verseny minden évben bizonyítja, hogy „nincs külön gyermek és felnőtt vers, csak vers van vagy nemvers". Kányádi Sándor 1950 óta publikál, gyermekeknek szóló verseskötetei (Három bárány, Kenyérmadár, Tavaszi tarisznya) mellett drámai hangú versekben adott számot arról, hogy a bukaresti zsarnokság milyen nyomasztó súllyal nehezedett az erdélyi magyar életre és kultúrára (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). Az 1989-es politikai változások után nemcsak a múlttal vetett számot, hanem keserű iróniával arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság továbbra is él a társadalom mélyebb szerkezeteiben (Kuplé a vörös villamosról). Válogatott versei 1992-ben Vannak vidékek címmel jelentek meg. 2009-ben jelent meg Előhang című könyve, amely verseit és műfordításait tartalmazza. 2010-ben adták ki Az elveszett követ című művét. 1993-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2000-ben megkapta a Közép-európai Irodalmi és Kulturális Társaság (CET) millenniumi különdíját. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja. 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével ismerték el, 2010-ben Bethlen Gábor-díjban részesült. 2013-ban megkapta az Emberi Méltóság Tanácsának Emberi méltóságért díját. 2014-ben Budapestért díjat kapott, ugyanebben az évben Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. A teltházas eseményen részt vett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke. Krónika (Kolozsvár) 2017. május 4.Új esélyben reménykedik az Apáczai-gimnáziumJövő tanévtől még nem indítható be önálló osztályként a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium képzőművészeti 5. osztálya, de a jövőben mindenképp újraindítják a nagy múltú művészeti képzést a tanintézetben. Vörös Alpár igazgató a Krónikának elmondta: erre az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) határozata is reményt ad, melyben a testület elmarasztalta a Kolozs megyei tanfelügyelőséget. A diszkriminációellenes tanács a Maszol hírportál beszámolója szerint múlt héten döntött az ügyben, és megrovásban részesítette az intézményt, mivel az korábban nem engedélyezte, hogy a gimnáziumban 16 fős képzőművészeti ötödik osztály induljon a jelenlegi tanévben. A hírportál szerint a testület múlt heti határozatában azt javasolja a tanfelügyelőségnek, hogy a jövőben közelítsen másként a magyar oktatás kérdéséhez, különben pénzbírságra számíthat. Vörös Alpár igazgató úgy véli, ez a jövőre nézve nagyon fontos eleme a döntésnek. Nagy nyereségnek látjuk, hogy van egy határozat, melynek értelmében a jövőre vonatkozóan kapott egy esélyt a képzőművészeti osztály, és már nincs feltétlenül a tanfelügyelőség kénye-kedvének kitéve” – értékelte lapunknak az iskolaigazgató. Elmondta, a testület határozata alapján jogászokkal is megvizsgálják, mennyire van jogi alapja annak, hogy változás történjen a be nem indult képzőművészeti osztállyal kapcsolatban. Az önálló képzőművészeti 5. osztály beindítására a jövő tanévben sincs lehetőség, ezt ugyanis a gyermeklétszám nem teszi lehetővé, de a művészeti képzés a 2017–2018-as tanévben is biztosított lesz a tanintézetben, magyarázta az igazgató. Mint mondta, a művészeti képzést jövő tanévben délutáni programos osztályként hagyták jóvá, ahogy a zeneiskola esetében is működik. „Van lehetőség arra, hogy bárki a városból, más iskolából beiratkozzék” – ismertette a rendszeres délutáni tevékenységeket feltételező képzés mikéntjét Vörös Alpár. Az igazgató úgy véli, lesz elegendő érdeklődő, hiszen a képzőművészeti osztály igénylésekor megvolt az induláshoz szükséges létszám. Hangsúlyozta, a délutáni képzés csak jövő tanévre vonatkozik, a következő tanévekben a diáklétszám alakulása már lehetőséget teremt arra, hogy önálló 5. osztályként indulhasson képzőművészeti osztály, amit kérni is fognak majd a Kolozs megyei tanfelügyelőségtől. Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának úgy nyilatkozott, az intézmény szerdán kapott egy átiratot a diszkriminációellenes tanácstól, ebben azonban szó sincs arról, hogy elmarasztalnák az intézményt. Mint mondta, pár sorban csupán arról tájékoztat a testület, hogy május 30-án Kolozsvárra látogat egy bizottságuk az ügyben, és kérik, álljanak a rendelkezésükre. A tanfelügyelőséget eddig nem kereste meg a testület a szülők panasza kapcsán, mondta Török, holott hivatalos adataik vannak, amelyek alapján az elutasító döntés született. Tőlünk még eddig senki semmit nem kért, kíváncsi vagyok, hogyan viszonyulnak az egészhez, miután meglátják, hogy mi van” – jelentette ki a főtanfelügyelő-helyettes. Úgy vélte, a beszélgetésen a CNCD is ismerteti meglátásait, illetve a tanfelügyelőség is bemutathatja álláspontját és lehetőségeit. Az intézményt 26 apáczais szülő, illetve a számukra jogi tanácsadást biztosító Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért (AGFI) panaszolta be januárban a testületnél. Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári Apáczai-gimnázium még a 2016–17-es tanév előtt kérte egy újabb, képzőművészeti 5. osztály indítását a tanfelügyelőségtől, de az elutasította a kérést. A szülők szerint indokolatlanul, hiszen az oktatási törvény szerint 12 tanulóval is lehet osztályt indítani, amire idén Kolozsváron több román iskolában is volt példa. Ötven magyar civil szervezet az Apáczai mellett Ötven kolozsvári magyar civil szervezet fogalmazott meg közös állásfoglalást az Apáczai Csere János Elméleti Gimnázium művészeti tagozatának védelmében a Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére. Pap Melinda/ Krónika (Kolozsvár) 2017. május 4.Az EU-nak oda kell figyelnie az őshonos kisebbségekre isA Minority SafePack európai polgári kezdeményezés több szempontból is fontos számunkra. A FUEN tagszervezetei arról a szolidaritásról tettek és tesznek tanúbizonyságot, amely nélkül az európai őshonos kisebbségek közösségként nem lehetnek sikeresek az európai politika közterein. Ugyanakkor a Minority SafePack nemcsak a mi ügyünk, hanem a többség ügye is. Mi, kezdeményezők valami pluszt szeretnénk hozzáadni a kontinens népeinek jövőjéhez, olyan értékeket kívánunk a középpontba helyezni, amelyek minden demokratikus és szabadságszerető közösség életét vezérlik: a jogállamiságot, a törvénytiszteletet és az emberi, közösségi jogokat. Párbeszédet javasoltunk, és ezt a párbeszédet, úgy érezzük, hogy elfogadta az Európai Bizottság, amikor regisztrálta kezdeményezésünket – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök ma Brüsszelben, ahol az Európai Parlament elnökének fővédnökségével tart konferenciát a FUEN. Az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani fővédnökségével tartott konferenciát május 3-4-én a FUEN Brüsszelben. A Hit the Road – a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés (MSPI) és az Európai Parlament című konferencia házigazdái Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselői voltak. Kelemen Hunor tegnapi előadásában rámutatott: az Európai Unióról (EU) még a bírálói is elismerik, hogy a kontinens elmúlt évszázadának egyik legsikeresebb politikai projektje, amely békét, stabilitást és viszonylagos jólétet biztosít polgárainak. Működését a kölcsönös tiszteletre és szolidaritásra alapozza, értéknek tekinti a nyelvi, etnikai és vallási sokszínűséget – fejtette ki az RMDSZ elnöke. „Mi, a romániai magyar nemzeti közösség, az unió legnagyobb őshonos kisebbsége közel száz esztendeje küzdünk azért, amit minden kisebbségi egyén és közösség értéknek tart: megőrizni és továbbadni nemzeti identitásunkat, biztonságban élni szülőföldünkön. Úgy véljük, hogy az EU nem lehet megosztott, nem maradhat szétszakított állapotban, egységessé kell válnia az őshonos kisebbségek jogainak érvényesítése tekintetében is” – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort. Szerinte az EU erősebb, sikeresebb, versenyképesebb és stabilabb lesz akkor, ha odafigyel a 60 milliós, „egy nagyobb országnyi” őshonos kisebbséghez tartozó polgárára. Az őshonos nemzeti kisebbségek fontos eredményeként nevezte meg azt, hogy a luxemburgi bíróság a Minority SafePack kezdeményező bizottságának adott igazat az Európai Bizottsággal folytatott vitában. Úgy véli, hogy legalább ennyire fontos előrelépés az is, hogy a bizottság tárgyalásra hívta a kezdeményezőket, illetve hogy bejegyezte a Minority SafePacket. „Tulajdonképpen azokat a törvényes kereteket, amelyeket a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Románia európai uniós és NATO-s csatlakozása előtt sikerült kialakítani, hatósági és igazságszolgáltatási eszközökkel megváltoztatják, átértelmezik. Korlátozzák az anyanyelv-használatot, azt, ami az identitásunk megerősítésének egyik legfőbb eleme” – részletezte beszédében. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának legutóbbi országjelentése pontszerűen sorolja fel, hogy az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, a vallásszabadság gyakorlásának a jogát milyen módon és hol sérti Románia. Kelemen úgy tartja: nagyon fontos, hogy több év után az Egyesült Államok ismét figyel a kisebbségi közösségekre. Romániában a magyar közösség tagjai közül azokat érinti a leginkább az asszimiláció, amelyek nagyon kis létszámban élnek a többséggel együtt, azaz a szórványt – vázolta fel Kelemen Hunor. Az RMDSZ az elmúlt két évtizedben a tömbben, az interetnikus környezetben és a szórványban élő magyar közösségek helyzeteire sajátos megoldásokat keresett, amelyek intézményes kereteket jelentenek a magyar emberek identitásának megőrzéséhez és megerősítéséhez. Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 4.RMDSZ - Románia hozza összhangba törvényeit a gyulafehérvári nyilatkozattalA többség és kisebbség közötti bizalom helyreállításának egyik feltétele, hogy a centenárium alkalmával a gyulafehérvári nyilatkozatban vállaltakat Románia tartsa be – jelentette ki szerdai parlamenti felszólalása alkalmával Márton Árpád képviselő. „Románia 100 éves évfordulóján azt kérjük, amit 1918-ban Gyulafehérváron ígértek nekünk: a be nem tartott ígéretek teljesítését” – nyilatkozta Márton Árpád azt követően, hogy a parlament alsóháza döntő házként szavazta meg azt a törvénytervezetet, amely állami kitüntetések létrahozását írja elő Románia egyesülésének századik évfordulója alkalmából, és állami finanszírozást biztosít az ünnepi rendezvények szervezésére. Az RMDSZ képviselői nem szavazták meg a kezdeményezést. A Kovászna megyei törvényhozó fenntartotta a plénum előtt az RMDSZ módosító javaslatát, amely arra kötelezné Romániát, hogy 2018. december elsejéig hossza összhangba a romániai törvényeket a gyulafehérvári nyilatkozatban vállalt ígéretekkel. Mondandója nyomatékosításaként Márton Árpád felolvasta a Gyulafehérvári Nyilatkozat együtt élő nemzetekre vonatkozó bekezdését, és kiemelte: „ha centenárium, akkor az ígéretek betartásának a centenáriuma legyen. A rendszerváltás óta küzdünk a parlamentben. Kormányon és ellenzékben a célunk mindig ugyanaz volt. Több jogot, nagyobb biztonságot közösségünknek, tiszteletet az erdélyi magyaroknak. Számos sikerünk ellenére a küzdelem nem ért véget, és nem is érhet mindaddig, amíg ki nem vívjuk azokat a jogokat, amelyek minket, erdélyi magyarokat megilletnek. Ezeket a jogokat már az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat is tartalmazza. A többségi politikusoknak be kell látniuk, hogy a teljes társadalom javát szolgálja az, ha a törvény által szavatolt jogainkat betartják, ha a kisebbségvédelmi törvények alkalmazása nem ütközik folyamatosan akadályokba. Az erdélyi magyar közösség törekvései legitimek. Egy olyan országot akarunk, ahol a kisebbség és a többség viszonyát megnyugtató módon rendezik. Ahol a magyar közösség tagjai nem másodrangú állampolgárok, hanem államalkotó tényezők. Ha magyarként méltósággal élhetünk Romániában.” Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 4.Testvértelepülési találkozó KörösfőnAz Európa a polgárokért elnevezésű uniós programon keresztül elnyert támogatásnak köszönhetően április 28. és május 1. között a Kolozs megyei Körösfőn testvértelepülési találkozót szerveztek, amelyen jelen voltak a magyarországi Békésszentandrás, Bugyi, Nagysalló község, illetve Sásd és Pásztó város önkormányzat képviselői. Meghívott vendégként Budapest 18. kerületének és Pátka község önkormányzata is részt vett. A négynapos programsorozat keretében, az első nap az érintett települések polgármesterei vagy a csoport vezetője bemutatta a közösségét. A második napon a házigazda Körösfő község mutatkozott be, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak A polgárok részvétele a demokratikus Európai Unióban címmel. A harmadik nap újabb kerekasztal-beszélgetést szerveztek a multikulturalitásról, illetve a résztvevők az önkéntességről, közös célokról, sportról fogalmazták meg véleményüket. A negyedik nap a Mindenki egyért, egy mindenkiért című kerekasztal-beszélgetésen egymás megértéséről és az Európai Unió közös jövőjéről beszélgettek a résztvevők. Péntek Tihamér projektmenedzsertől megtudhattuk: Körösfőn harmadik alkalommal szerveztek testvértelepülési találkozót, amelynek lényege a különböző partnerségek, például egy-egy település iskolái közötti partnerség kialakítása, de felvetődött még közös gazdasági tevékenység beindításának ötlete is, ám ez utóbbi megvalósítása még várat magára. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 4.21. századivá varázsolná az RMDSZ Arany JánostOrszágos diákfesztivállal emlékezünk a 200 éve született költőnkre Mit tudunk Arany Jánosról? Miért aktuális Arany költészete a ma embere és főleg a ma fiatalja számára? Hogyan élne ma Arany János? Ezekre a kérdésekre kaphatjuk meg a választ idén ősszel az RMDSZ Aranyfeszt elnevezésű, hetedik és nyolcadik osztályosoknak szóló országos diákfesztiválján. A tervek szerint a rendezvényen minden erdélyi megyét egy-egy városi és vidéki iskola képvisel majd, de Bukarestből is várják a versenyre jelentkezőket ötfős csapatokba szerveződve egy irányítótanár kíséretében. A verseny 2017 szeptemberében startol, és a december 8-a és 10-e közötti kolozsvári Arany-gálával ér véget. A diákok munkáit négy ismert erdélyi magyar költő – László Noémi, Márton Evelin, Balázs Imre József és Demény Péter – bírálja el, de meglepetésvendégként jelen lesz a megmérettetés magyarországi patrónusa is. A diákoknak többek közt szerelmes levelet kell írniuk, karikatúrát és kisfilmet kell készíteniük. A kétszáz éve született Arany János költő életét és munkásságát akarja újszerűen bemutatni az az RMDSZ-projekt, amelynek beharangozó sajtótájékoztatóját tegnap szervezték Kolozsváron. – Célunk, hogy a gyerekek saját fantáziájuk, eszközeik segítségével fedezzék fel, számunkra mit jelent, mit üzen Arany János a 21. században. Olyan kontextusba helyezzük Arany munkásságát, amely 200 év távlatából is igazi kortárssá teszi őt. A diákok úgy kerülhetnek közelebb a költő életművéhez, ha azt kreatívan, szabadon átértelmezhetik, személyre szabják az általuk készített fényképek, karikatúrák, videók és rövid írások által – magyarázta Hegedüs Csilla, az RMDSZ Kulturális Főosztályának ügyvezető alelnöke. – Az Aranyfeszt három nagy egységből áll. Az első egységben a részt vevő csapatoknak egy általános kvízt kell kitölteniük, ami azt méri fel, hogy mit tudnak Aranyról. De nemcsak a tárgyi tudásra vagyunk kíváncsiak, hanem a gyerekek kreativitását is megdolgoztatjuk. A második egység során minden csapatnak pár perces bemutatkozó videót kell készítenie, amit ugyan nem pontozunk, de a feltöltés után bárki megtekintheti. Utána a csapatoknak azt kell kitalálniuk, hogyan telne ma Arany János egy napja, azaz hol írná a verseit, hol inná meg a kávéját. A csapatoknak szerelmes verset is kell írniuk egy ismert közéleti szereplőnek, majd a magyarországi sztárvendég-költőnek – közölte Molnár Beáta, a Társadalomszervezésért Felelős Főosztály munkatársa. – A feladatok között olyan is szerepel, hogy Arany egyik versét kell eljátszaniuk a gyerekeknek pár perces filmben. Ezt a filmet is feltöltjük a verseny honlapjára, és a legtöbb like-ot elérő alkotás lesz a győztes. A novemberi feladatok egyike a karikatúra-készítés lesz Arany valamelyik szereplőjéről, amit rajz vagy számítógépes grafika által valósíthatnak meg. Minden csoportnak meg kell szerkesztenie a kedvenc Arany-antológiáját illusztrációkkal ellátva, amit ki kell nyomtatniuk és beköttetniük. A decemberi gálán a csapatok találkoznak a zsűrivel, műhelytevékenységet szervezünk a diákoknak, kiállítjuk a beküldött Arany-antológiákat, és levetítjük a kisfilmeket – tette hozzá Újvári Dorottya, a Kulturális Főosztály munkatársa. A szervezők remélik, hogy a verseny megihleti a vidéki iskolákat is, sőt, ragaszkodnak ahhoz, hogy minden megyét egy-egy vidéki iskola is képviseljen. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 4.Kimerítő előadás a magyar őstörténetrőlKik vagyunk valójában? Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkit érdekel népének története, pláne a régmúlt. Amíg kies hazánkban szép számmal akadnak olyanok, akik nem tudják, mit ünnepelünk húsvétkor, az anyaországban olyan fiatalok, akik nem tudják, ki volt Petőfi (sajnos, nem légből kapott példák), addig nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar őstörténet amolyan marginális téma, amelyről a valóban érdeklődő művelt, de nem szakember nagyközönség is viszonylag kevés és bizonytalan tudással rendelkezik. Már csak azért is, mert az iskolában annak idején mást tanítottak neki, mint amit az utóbbi egy-két évtizedben számos kutató felvetett az előző (tévesnek vélt) beidegződések cáfolásának szándékával. A történészek sokszor a viszonylag közelmúlt dolgaiban sem tudnak megegyezni – a tényeket is sokféleképpen lehet értelmezni –, hát még a régmúltat illetően, amelyből nincsenek írott források (a későbbi korokból tudjuk, azok sem egyértelműen megbízhatók), legfeljebb sírokból származó leletekre, nyelvészeti érvekre, mondákra, legendákra lehet támaszkodni. Vajon mi az igazság? *** Kedden délután az arad-belvárosi református templom imaházában került sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezésében Biró András Zsolt antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke A magyar őstörténet a természettudományok tükrében c. előadására. A „természettudomány” kifejezés sok emberben eleve bizalmat keltő, tudja ugyanis, hogy a régmúlt (de még a sokkal közelebbi múlt, sőt a jelenkor) tárgyalásában is rengeteg a sarlatánság, a feltételezés, a tények és adatok (nem elegendő tudásból adódó, de néha nagyon is tendenciózus) félremagyarázása. Nem hiába mondta az előadó egy adott pillanatban, hogy a történelem a leginkább átpolitizált tudomány, az adott társadalom hivatalos szemléletét, történelmi és nem utolsósorban politikai nézeteit kívánja alátámasztani. (Harc folyik azért, például, hogy mi kerüljön be a történelemkönyvekbe, amelyek nemzedékek felfogását irányítják.) Baracsi Levente tiszteletes, a házigazda azt emelte ki rövid köszöntőjében, hogy az igazság a nép javára, a hazugság a gyalázatára szolgál, Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei elnöke arról beszélt, hogy minden népnek tisztában kell lennie múltjával, s ennek alapja az őstörténet. De mi az igazság az őstörténettel? Tartok tőle, hogy a kedves olvasónak ezúttal nem tudom még nagyvonalakban sem összefoglalni Biró András Zsolt több mint két és fél órás – rendkívül dokumentált, ezernyi adatot felvonultató, nagyon érdekes előadását. (Egy újságoldal biztosan kevés lenne rá.) A lényeg mégis a finnugor származás cáfolása, a magyar őshaza az általunk ismerttel nem egyező elhelyezése, a Kárpát-medencébe kerülésének más útvonala lenne, valamint az, hogy az antropológiai kutatások (ezek egy részét az előadó 2006-ban Kazahsztánban végezte, többek között a madjiar, madjar törzs bevonásával) azt mutatják: Európában a magyarságnak a türk eredetű bolgárokkal való rokonsága a legszembetűnőbb. Az előadás során számtalan „apróságra” (nomád életmód magas civilizációs szintje, jurtaépítés, fegyverzet és harcmodor, majd európai „kalandozások” stb.) adott magyarázatot az előadó, aki mellesleg a Kurultáj (találkozó, összejövetel), a legnagyobb hagyományőrző rendezvény főszervezője is. A legújabb kurultájra számos ország részvételével idén augusztusban a magyarországi Bugacon kerül sor. A téma iránt bővebben érdeklődőknek az internetet ajánljuk, ahol bőven található a témába vágó anyag. Az aradi előadás egyébként egy hosszabb erdélyi turné (Nagyvárad, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy stb.) állomása volt, amely tegnap Temesváron fejeződött be. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 4.Strasbourgban indítanak pert a Városháza feliratértAz Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulnak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai önkormányzati képviselői, hogy megvédjék a polgármesteri hivatal homlokzatán magyarul olvasható Városháza feliratot, amelynek eltüntetésére jogerős bírósági végzés kötelezi az önkormányzatot. Csíkszereda Polgármesteri Hivatala a romániai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített a felirat védelmében, beleértve a tavalyi jogerős bírósági végzés ellen beterjesztett rendkívüli jogorvoslati kérelmet is, amelyet február közepén utasított el a marosvásárhelyi táblabíróság. A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă blogger által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet 2015 novemberében. A bíróság mind első fokon, mind másodfokon elfogadta a felperes érvelését, amely szerint a román intézménynév magyar megfelelője a polgármesteri hivatal, nem pedig a városháza. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselő bejelentette: csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet az ügyben az EJEB-hez, mivel diszkriminációnak tartják, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta településen az önkormányzatot arra kötelezik, hogy egy műemlék épületről eltávolítson egy magyar feliratot, amiért abban – más intézmények mellett – a polgármesteri hivatal is működik. Az EMNP képviselői a bírósági döntéssel elégedetlen csíkszeredai polgárokat is arra biztatták, hogy csatlakozzanak a strasbourgi perhez. Az elmúlt évtizedekben számtalan székelyföldi településen helyezték vissza a felújított polgármesteri hivatalok homlokzatára a vakolatból kidomborított vagy a vakolatra festett Városháza, illetve Községháza feliratot. A székelyföldi románokat ért, vélt jogsérelmek ellen fellépő ADEC és alapítója több tucat pert indított e feliratok ellen, a bíróságok pedig valamennyi esetben helyt adtak keresetének. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 4.Rendbe rakták a Kinizsi-emlékművetKedden szorgos kezek frissítették fel a kenyérmezei csata emlékére állított alkenyéri Kinizsi-emlékművet. – A hódmezővásárhelyi Mátyás Utcai Olvasókör képviseletében érkeztünk, azzal a szándékkal, hogy lehetőségeinkhez mérten egy kicsit rendbe hozzuk a Kinizsi-emlékművet, illetve annak közvetlen környékét. Levágjuk a füvet, eltakarítjuk az elszáradt koszorúkat, virágokat és magát az emlékművet is letisztítjuk, illetve bevonjuk egy speciális impregnáló anyaggal, hogy ellenállóbbá tegyük az időjárás szeszélyeivel szemben – fogalmazott Tóth Sámuelné, az Olvasókör tagja, aki hetedmagával érkezett az emlékműhöz. Elmondta: először tavaly jártak erre az olvasókör által szervezett honismereti kirándulás alkalmával, amikor Csernakeresztúron szálltak meg, bejárták a környéket, többek közt a kenyérmezei csata színhelyét is. – Akkor döntöttük el, hogy ezt az emlékművet egy kicsit pártfogásba vesszük, és az elmúlt időszakban sikerült Hódmezővásárhely megyei jogú város önkormányzatának támogatását is elnyerni, valamint magának az Olvasókörnek a támogatásával jutottunk el újra ide. Külön köszönet a csernakeresztúri házigazdáinknak, Nistor Istvánnak, aki nem csupán elkísért bennünket, de aktívan részt vesz az emlékmű megtisztításában. Továbbá köszönet Alkenyér polgármesterének is, aki szíves beleegyezését adta vállalkozásunkhoz – mondta Tóth Sámuelné. A dicséretes kezdeményezés nyomán a Kinizsi-emlékmű láthatóan felfrissült. Sajnos azonban a környéke pillanatnyilag nem a legvonzóbb. Az állomás közvetlen szomszédságában álló talapzatos mellszobrot ugyanis jókora földtúrások veszik körül a gyulafehérvári vasútvonal felújítási munkálatai miatt. Alkenyér polgármestere azonban megnyugtatóan nyilatkozott az emlékmű környékének alakulásáról: a tervek szerint a vasúti felújítás után parkosítani készülnek a területet. A több méteres talapzaton álló román feliratú alkenyéri Kinizsi-mellszobrot a 20. században állították, miután elődei sorra a történelem áldozataivá váltak. A kenyérmezei csata emlékére ugyanis még Báthory István idejében kápolnát emeltek, amit a 18. században romboltak le, de 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emlékoszlopot állíttatott a helyén. Ez az 1849-es dél-erdélyi pusztítás áldozatává vált, de az 1900-as évek elején br. Orbán Antal újabb kápolnaszerű épületet emeltetett Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén, az 1479-es csatába elhunyt mintegy 20 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantján. Miután ez is elpusztult, a 20. század derekán megépült a jelenlegi emlékmű, melyen azonban kizárólag román felirat olvasható, Paul Chinezu néven, „román hősként” említve a kenyérmezei csata legendás alakját. Az emlékművet rendbe rakó hódmezővásárhelyi csapat tagjai szóvá tették: jó néven vennék, ha Mátyás király hadvezérének emlékművén magyar felirat is szerepelne. Az emlékművet díszítő sok-sok piros-fehér-zöld szalagos koszorúból ítélve bizonyára többen osztják a Mátyás Utcai Olvasókör tagjainak véleményét... Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 4.Mundruc (A Háromszék táncegyüttes bemutatója)A páratlan tudású néptánckutatónak és gyűjtőnek, Martin Györgynek és a negyven éve elhunyt leghíresebb kalotaszegi táncosnak, Mátyás István Mundrucnak állít emléket a sepsiszentgyörgyi Háromszék táncegyüttes a Mundruc című táncszínházi produkcióval, amelyet holnap este mutatnak be a Háromszék Táncstúdióban. A kalotaszegi és a magyarpalatkai zenészeket megidéző műsorok (Száz évig, 2011 és A banda, 2013) után Könczei Árpád rendező-koreográfus sorozatának harmadik előadását láthatjuk. Martin György (1932–1983) harminchat évig tanulmányozta a magyarvistai Mátyás István (1911–1977) táncát, munkásságának egyik kiemelkedő eredménye a Mátyás István Mundruc, egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata című monográfiája. Az erdélyi férfitánc, a legényes egyik legkiválóbb alkotó-előadójától 1941–1977 között negyvenöt táncfolyamatot filmezett és rögzített kéziratos jegyzékben, amely 3280 ütem terjedelmű legényes táncrögtönzést, mintegy 2500 motívumváltozatot, 100 motívumtípust foglal magában – ismertette Könczei Árpád. „Hihetetlen számok, hihetetlen mennyiség. Martinnak köszönhetően Mátyás István táncáról, tánctudásáról jelenleg a legnagyobb mennyiségű és formakincsében a leggazdagabb táncanyag áll a kutatás, a táncosok, az utókor rendelkezésére.” A Mundruc című előadás első forgatókönyve már A banda bemutatója után megszületett, azóta néhányszor módosult, de Könczei már akkor Melles Endrét bízta meg Mátyás István megszemélyesítésével, aki negyedik éve készül erre a szerepre. Tanulmányozta a Nádas mente legkiválóbb táncosának egyéniségét, táncát, de az előadásban művészeti munkatársa is volt a rendezőnek. Erdélyben, ha valaki harminc motívumot tud, az nagyon jó táncosnak számít, Melles Endre az előadásban hatvan-hatvankét pontot táncol el – tudtuk meg Könczei Árpádtól. Martin Györgyöt – az előadásban egyszerűen csak tánckutató – Márton Csaba alakítja. A táncszínházi produkció rávilágít Mátyás István életének egy-egy mozzanatára és környezetére, bepillantást nyújt a kalotaszegi mulatozásokba, és helyenként tetten érhető, amit egy Daróczi nevű lelkipásztor jegyzett fel a vistaiakról 1936-ban: „csúfszájúak, nagyvérűek, kikapósak, rossz feleségek, cifrálkodóak, mulatósak, dühösek, verekedősek, pénzt vesznek fel a bankból, kereskednek. Ráadásul iszik ott férfi és asszony, rogyásig, és iszonyatosan káromkodnak.” Táncoktató Kádár Ignác, jelmez Fülöp Hajnalka, díszletkivitelező Zayzon Ádám. A bemutató után a következő Mundruc előadást szombaton tartják, jövő héten a társulat a manchesteri Góbéfesten, azt követően a Budapesten rendezett Határtalan táncfőváros rendezvényein lép színpadra. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 4.A Kálnoky-kastélymúzeum új pompájáról (Miklósvár)A miklósvári Kálnoky-kastély felújításáról, az ott berendezett múzeumról számolt be Erdővidék Múzeumában gróf Kálnoky Tibor, Magyarósi Imola művészettörténész és Lakatos Csilla muzeológus, majd szóba került az ingatlan hasznosítása is. Az Erdélyi Élet Múzeuma nemcsak letűnt korokról szól: az ott befogadásra kerülő rendezvények által zenét, irodalmat, képzőművészetet fog szolgálni, s hozzájárul ahhoz is, hogy a kis tájegység népszerűbbé, ismertebbé váljon a turisták előtt – hangoztatták a meghívottak. Kálnoky Tibor úgy fogalmazott, közel harmincesztendős álma vált valóra azáltal, hogy a háborút követő évtizedekben romossá váló épület visszanyerte régi fényét. „Elhoztam ide feleségem, s mondtam neki, ezt az épületet fel fogjuk újítani. Nézte az épületet, majd nézett engem, de szerencsére nem kérdezte azt, hogy miből és miért, csak rábólintott, hogy rendben. Pedig nem is volt a miénk a kastély. Úgy képzeltük el, vendégházakat hozunk létre, azoknak pedig lesz akkora jövedelme, amiből költhetünk a kastélyra. A vendégházak elkészültek, de egyre több lett az alkalmazott, akiket fizetni kellett, folyton volt, amit javítani, úgy sosem telt rá igazán” – villantotta fel a kezdeteket az ősi kastélyt bő tíz esztendeje Barót városától haszonbérbe vevő gróf. A rengeteg buktató ellenére Kálnoky Tibor és felesége, Anna nem adták fel: anyagi lehetőségeikhez mérten terveket készítettek – ahogy mondotta: papírhegyeket gyártottak –, szakemberekkel vették fel a kapcsolatot, s megpróbálták előkészíteni a terepet a majdani munkához. A lehetőséget a Norvég Alap kiírása jelentette: támogatásként bő egymillió eurót nyertek, amihez maguk részéről tíz százalékkal kellett hozzájárulniuk, azaz végül 1,2 millió eurós költségvetéssel foghattak neki a munkának. Magyarósi Imola a felújítás során figyelembe vett szempontokról szólt. Mint mondotta, elsődleges feladatuknak tekintették, hogy munkájuk hiteles legyen. A Fehér János vargyasi művészettörténész által levéltárak mélyéről kibányászott inventáriumokból a kastélynak és parkjának gazdag leírását ismerték, s próbálták azokat iránytűként használni. Úgy érzi, a feladatot sikerült elvégezni, s a miklósvári Kálnoky-kastély ma Erdély legpéldásabban felújított műemlékei közé tartozik. Parkja, bár elvadult volt, de mivel évszázados fákban nincs hiány, nem volt nehéz dolguk a helyreállítással, s érzékeltetni tudják, milyen lehetett hajdanán; kialakították azt az angolkertet is, amelynek egy rajzát megtalálták. A kastély mellett újra van tó – ha ragaszkodnak az eredeti elképzelésükhöz, s a történelmi tavat állították volna vissza, az engedélyek beszerzése sokkal nehezebb lett volna, ezért csak fele méretben készült el, s nem a patak táplálja, hanem vízátnemeresztő réteggel képezték ki a víztükröt –, a kastély előtt pedig kialakították azt a füves teret, ami a jövőben számos rendezvénynek lehet majd helyszíne, köréje pedig tört kavicsból vontak keretet. A gabonást is felújították, de új szerepköre megmutatni, milyen lehetett valamikor egy szolgálati lakás. A gabonás faláról nem távolították el a felújításkor előbukkant, néhány évtizede odafestett Éljen május 1.! feliratot sem – maradjon annak a korszaknak mementójaként. Magyarósi Imola többször hangsúlyozta a helyi mesterek szakértelmét: a kivitelezést a baróti vállalkozó, Derzsi Sámuel alkalmazottjai végezték, a kovácsolást az Olasztelekről elszármazott ifj. Bene János és a falu hírnevét otthon tovább öregbítő Nagy György, az asztalosmunkáért és a farestaurálásért Jakab Árpád és Pál Miklós felelt, ácsként a kisbaconi Benedek András dolgozott, a kőrestaurátor Nagy Benjámin volt, a falkép-restaurálást és a stukkókat Kiss Lóránt készítette, a tájépítész Fekete Albert volt, az üvegmunka a csíksomlyói Egyed János kezét dicséri, a korabeli kályhák hű másának elkészítése Péter Alpár sepsiszentgyörgyi képzőművész szakértelméről tesznek tanúbizonyságot. Lakatos Csilla, a múzeum alkalmazottja a kastély berendezéseinek szempontjairól beszélt. Mint mondotta, a Nagypalota egyik részében kapott helyett az Asszony háza Terem, ahol a késő reneszánsz–korai barokk tárgykultúrájával mutatják be az asszonyélet mindennapjait, az Úr háza Teremben a XIX. századi nemes úr életébe tekinthetünk be. A biedermeier szalont a XIX. század első feléhez kapcsolódó tárgyakkal rendezték be, az ónémet szalonban pedig az 1850–1900-as évek közt a háromszéki polgári életmódot rekonstruálták, és egy hálószoba is megtekinthető. A kastély tetőterében három szoba vár berendezésre, pincéjében konyhát szereltek fel, s van egy terem, amely eseményekre lesz kibérelhető. A muzeológus ígérte: a kastély folyamatosan nyitva lesz, rendezvények tucatjait fogja befogadni, s azért fognak dolgozni, hogy a tájegység kulturális központjává váljon. Közelebbről csatlakoznak a Múzeumok éjszakája rendezvényhez, s június közepén kamarakoncertnek is otthont biztosítanak. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 5.Több ezer erdélyi diák akar magyar osztályba járniA beiskolázási adatok alapján mintegy kilencezer magyar anyanyelvű gyerek iratkozott be idén magyar tannyelvű osztályba Erdélyben. Megnyugtató tény, hogy a nagyobb városokban növekedett a lakónegyedi iskolákba beiratkozó gyermekek száma, és reménykedni lehet, hogy teljes osztályok indulhatnak Tordán, Szászrégenben, Désen, illetve Besztercében, anélkül hogy más, közeli településekről vonzanának el gyerekeket. Zárult a beiratkozások első két szakasza Romániában, így már csak azokba az osztályokba lehet jelentkezni, ahol maradtak üres helyek, ide viszont szeptemberig fogadják az érkező gyerekeket. Sok helyen ezt az időt lehet felhasználni arra, hogy a törvény által előírt minimális tizenkét gyereket meg lehessen találni, amivel elindulhatnak a kisebbségi tannyelvű osztályok. Marosvásárhelyen, mint az összes nagyobb városban, természetesen nincs ilyen gond a belvárosi iskolákban, sőt ott helyenként még túljelentkezés is van, viszont a lakótelepeken már nem ilyen egyértelmű a helyzet. „Utoljára négy évvel ezelőtt volt az, hogy két magyar osztályt terveztünk, és sikerült is megvalósítani, azóta a gyerekek létszáma sorozatosan csökken, a beiratkozók száma csökken, és ezt a statisztikai adatok is alátámasztják, hogy a negyedben kevesebb gyerek van, mint az elmúlt években. Nekünk sikerült ezt az osztályt megvalósítanunk, jelenleg huszonkét gyerek van beiratkozva az előkészítő osztályba” – mondta el a marosvásárhelyi 7-es számú iskola igazgatója, Körtesi Sándor Gábor. Az iskolába egyébként nem túl nagy létszámban, de azért a környező falvakból is érkeznek diákok, ugyanakkor ide járnak azok is, akiket a szüleik nem tudtak vagy nem akartak belvárosi iskolába íratni. Tekintettel arra, hogy az RMDSZ-nek nemrégiben zárult a „Minden magyar gyerek számít” kampánya, viszonylag jó rálátása van a kényesebb helyzetekre, hiszen a kampány éppen azokon a településeken volt élénk, ahol veszélyben volt a magyar osztályok beindítása, és sok helyen sikerrel is jártak, viszont végérvényes megoldásra nincs lehetőség. „Erdély viszonylatában körülbelül kétezer oktatási intézményben van magyar (vagy magyar nyelvű is) oktatás és ennek egy olyan 10-15 százaléka a közvetlen megszűnés határán van, tehát 2020-ig valószínű, hogy 200-250 iskola, zömében falusi iskola be fog zárni, ez már elkerülhetetlen” – nyilatkozta Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke. Az igazsághoz egyébként az is hozzátartozik, hogy ma már a román osztályok helyzete sem feltétlenül felhőtlen. A beindításhoz szükséges, törvény által előírt 15 gyereket megtalálni egyre több helyen jelent kihívást, és nem ritkán csak iskolák összevonásával lehet az összes évfolyamot megtartani. Hír TV; tiszanews.org.ua 2017. május 5.Ismét a határon túli magyarok ellen uszított GyurcsányTörténelmi távlatokban Magyarország sikeresebb lesz az „Európai Egyesült Államok" részeként, mint amilyen ma – jelentette ki a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke csütörtökön, szolnoki lakossági fórumán mintegy száz rajongója előtt. Gyurcsány Ferenc „megrögzött Európa-pártinak" nevezte magát. Azt mondta: jobban bízik Angela Merkel német kancellárban, mint Orbán Viktor miniszterelnökben, az Európai Központi Bank elnökében, mint az „egyenes tekintetű” Matolcsy György jegybankelnökben, az európai központi ügyészségben, mint Polt Péter legfőbb ügyészben. A DK elnöke szerint nem véletlen, hogy a magyar kormány nem hajlandó elfogadni az európai központi ügyészséget, mert akkor lenne egy olyan vádhatóság, amely „Orbán akaratától függetlenül keresi a bűnt és a bűnöst”- mondta. Beszédében felidézte, hogy szerinte Oroszország információkkal rendelkezik a Fideszhez és a kormányfőhöz köthető „törvénytelen pénzmozgásokról”. Emlékeztetett, hogy a közelmúltban Orbán Viktort felszólította: vagy tisztázza magát, vagy 72 órán belül perelje be őt azokért az állításaiért. Szavai szerint ha a miniszterelnök perelt volna, egyből a bírósághoz fordulhatott volna, kikerülve az ügyészséget. Gyurcsány kitért e a kettős állampolgárságra. Nem ismeri el – jelentette ki -, hogy „pusztán azért kell valakinek kettős állampolgárságot adni, mert az üknagyapja magyar volt”. Szerinte „egyedileg kell értékelni” azt, aki nem osztozik a magyar politikai közösség mindennapjaiban. Aki nem itt adózik, ne is szavazzon!" – mondta, hozzátéve, „Székelyudvarhelyen, Sydneyben vagy Los Angelesben nem kell megmondani, hogy milyen legyen a nyugdíjpolitika” MTI; itthon.ma/karpatmedence 2017. május 5.Épületkutatási nyári gyakorlatot szerveznek a bonchidai Bánffy-kastélybanA Transylvania Trust Alapítvány a Román Kulturális Alap támogatásával két hetes épületkutatási nyári gyakorlatot szervez a bonchidai Bánffy-kastélyban 2017. augusztus 14.– 20-a, illetve 2017. szeptember 25 – október 1. között. A kutatások két műhelyben zajlanak: régészet és falkutatás. Elsősorban régész és művészettörténész egyetemi- és mesterképzős hallgatókat várunk, de szívesen látunk építész-, történész-, restaurátor-, turisztika szakos vagy más szakokon tanuló diákot is. A két műhelyben 15-15 hely van, a régész csoportot dr. Csók Zsolt, a kolozsvári Erdély Történeti Múzeum régésze, a művészettörténész csoportot dr. Weisz Attila, a kolozsvári Művészeti és Design Egyetem adjunktusa irányítja. A nyári gyakorlat ingyenes, és kiegészül egy szakmai kirándulással, amelynek költségeit szintén a szervezők állják. A nyári gyakorlat idején a kastélyról, és annak művészettörténeti meg történeti kontextusáról szóló előadások is lesznek. A kutatási és dokumentálási munkák elsősorban a kastély főépületét érintik. A műemlék-régészet új irányzat, a műhelyek által ezt a trendet próbáljuk továbbfejleszteni, és beilleszteni az erdélyi kutatásba. A párhuzamos feltárásokkor olyan új információkkal gazdagodunk, melyeket követni, ellenőrizni lehet a másik műhely munkájában is. Minden felszínre hozott adat vagy lelet többletértéket képez a műemlék számára, ugyanakkor segíti a műemlék felújítási folyamatát, ezáltal munkaerő piacot is teremt a fiatal szakembereknek. A műhelyekben való részvételt a BBTE Művészettörténet szakán és a MDE Művészettörténet és Művészetelmélet szakán elismerik kötelező nyári gyakorlatként. A műhelyek a - falkutatás - épületdokumentálás - régészeti feltárás és -dokumentálás - kőtár-felmérés - előre megadott könyvészet alapján kidolgozott turisztikai vezetés terén nyújtanak szakmai tapasztalatot a résztvevő diákoknak. Jelentkezni az [email protected] címre 2017. május 30-ig lehet. Transindex.ro 2017. május 5.Felújítják az ákosi református templomotEurópai alapokból újítják fel Szatmár megye legrégebbi épületét, Ákos református templomát. Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke a testület pénteki ülésén azt mondta, az önkormányzat felhívást intézett minden, A kategóriás műemlék épület tulajdonosához, hogy jelezzék támogatási igénylésüket, de tavaly csak az ákosi református templommal kapcsolatban érkezett válasz a felhívásra. A 2014–2020-as Regionális Operatív Program keretében megvalósuló projekt értéke 2,3 millió lej, ebből a tulajdonosnak, azaz a református egyháznak csak két százalékot kell állnia. Az összegből felújítják az épületet, a tetőzetet, az elektromos hálózatot, és népszerűsítő segédanyagokat is készíttetnek. Ákos település református temploma 1175-ben épült, eredetileg római katolikus kolostor volt, majd a reformáció után a református egyház tulajdonába került. Legutóbb 1980-ban restaurálták. maszol.ro 2017. május 5.Találkoztam a boldogsággal én, kisebbségi volt és optimistaBrüsszelben konferenciázott május 3-4-én az európai őshonos kisebbségek ernyőszervezete, a FUEN. Mit konferenciázott, ünnepelt. Na jó, meg készült a munka folytatására. Ennyi otimista kisebbségivel még soha sehol nem találkoztam, mint most Brüsszelben, komolyan. Se egyszerre, se eddig úgy összesen. És milyen jó ez így. A sztori röviden: az Európai Unió 2013 óta lehetővé teszi állampolgárai számára, hogy európai polgári kezdeményezéssel éljenek, azaz olyan javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyekkel aztán foglalkoznia kell az Európai Bizottságnak. Ezzel a lehetőséggel élt az RMDSZ kezdeményezésére a FUEN is, amely 11 pontba csomagolta Minority SafePack (MSPI) néven azokat a javaslatait, amelyek uniós szinten garantálhatnák az őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek jogvédelmét. Csakhogy az EB nem volt hajlandó befogadni a csomagot, arra hivatkozva, hogy annak több pontja sem kompetenciája. A kezdeményezők (akik egyébként magánemberek, és nem az ernyőszervezet – elvégre POLGÁRI kezdeményezésről van szó) azonban nem hagyták ennyiben az ügyet, és az EU luxemburgi bíróságához fordultak. Eközben, mint a mesében, teltek-múltak az évek, de aztán idén egyszerre nagyon sok minden történt (lásd még: ünneplés): a luxemburgi bíróság az MSPI kezdeményezőinek adott igazat, aztán rá pár hétre, áprilisban az EB is beadta a derekát, tárgyalásra hívta a kezdeményezőket, amelynek az lett a vége, hogy az eredeti 11 pontból kilencet elfogadott (azoknak, akik azt szokták nézni, hogy a pohár félig üres: kettőt nem fogadott el). Ha ez egy mese volna, akkor itt már a hetedhét országra szóló lakodalomnál és a boldogan éltek, míg meg nem haltaknál tartanánk, de a FUEN még nem ihat a medve bőrére, mert ez még csak a kezdet. Vagy egy mérföldkő, ahogy a konferencián mondták (pedig a kontinentális Európa méterben számol). Ugyanis ahhoz, hogy az EB érdemben is foglalkozzon a javaslatokkal, először össze kell gyűjteni egymillió aláírást, minimum hét uniós tagállamból, aztán, ha ez sikerült, még meg is kell győzni az EB-t, hogy ne csak foglalkozzon a javaslatcsomaggal, hanem szülessenek is jogszabályok belőle (lásd még: a munka folytatása). Szóval kettős szerepe volt a brüsszeli találkozónak. Mivel a kezdeményezők, támogatók, jóakarók most találkozhattak először ekkora számban a MSPI befogadása óta, elkerülhetetlen volt az ünneplés, de bőven volt itt szó a munka folytatásáról is. Amely munka egyébként két hét múlva Kolozsváron folytatódik, a FUEN május 17-21. között tartó kongresszusán, és lesz benne ünneplés is, ugyanis szimbolikusan itt fog elkezdődni az egymillió aláírás összegyűjtése. Azért csak szimbolikusan, mert az uniós szintű aláírásgyűjtés szeptemberben indul, hogy lehessen rendesen előkészíteni, reklámkampánnyal, tudatosító akciókkal, helyi szervezetek bevonásával. Egyébként az aláíráshoz szükséges, országonként változó űrlapok elkészültek az EU 27 hivatalos nyelvén, és pár hét múlva az online aláírást lehetővé tevő rendszer is elindul. De ezeknél a technikai részleteknél sokkal fontosabb dolgok is történtek Brüsszelben. A legeslegfontosabb, hogy az Európai Parlament nem is olyan régen megválasztott elnöke, Antonio Tajani elvállalta a konferencia védnökségét, és még jól meg is üzente, hogy teljes mellszélességgel támogatja a kezdeményezést, és bármikor kopogtassanak bátran az ajtaján. Azt hiszem, uniós szinten ennél komolyabb támogatót nem igazán lehet szerezni, és azért ez előrevetít egy-két dolgot, meg jó kis jelzés lehet az EB-nek is, hogy tessék már komolyan venni ezt a dolgot. A másik fontos dolog, ami történt, az a kezdeményezőkből, résztvevőkből áradó őszinte (ha nem lenne pejoratív egy politikusra nézve, azt mondanám, már-már naiv, gyermeki) lelkesedés, amely ellen nem igazán lehet védekezni, és amely, ha egy pillanatra is megérint, egyértelművé válik számodra, hogy az MSPI szlogenjéül szolgáló You are not alone nem egy Michael Jackson, Olive vagy ATB dal (attól függően, ki éppen mikor ért a popzenehallgatós korába), hanem egy teljesen igaz üzenet. Ezek az emberek, akiket talán csak annyi köt össze, hogy kisebbségiek, őszintén szeretik egymást, és hisznek a közös célban. A munkavacsorán mellém ült egy késve érkező szakállas, középkorú dániai német, és pár perc múlva már úgy csevegett velem, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Furcsa lehet ez az áradó optimizmus egy kelet-európainak, aki leginkább ahhoz van szokva, hogy a kisebbségek csak akkor szólalnak meg, ha a többség bántja őket. Erre eljön Brüsszelbe, és rinyakórus helyett csupa ragyogóan optimista embert talál. És milyen szép az, amikor valaki nem feltétlenül azért optimista, mert esetleg neki jobb lesz ezután (a nyugat-európai kisebbségek elég szép aránya köszöni szépen, jól van), hanem azért, mert tudja, hogy egy uniós szabályozás segíthetne azokon a kisebbségeken, akik nála rosszabb helyzetben vannak. Ez tényleg szolidaritás. No, de biztosan vannak olyanok, akik kíváncsiak arra is, mi hangzott el Brüsszelben, nekik bemásolom a közleményt, én sem írhattam volna meg szebben (ez most egy belső poén, úgysem értitek): Támogatja a Minority Safepack kezdeményezést az Európai Parlament elnöke Minden európai polgárnak egyenlő jogokat kell élveznie, ezért messzemenően támogatja az őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek európai polgári kezdeményezését az Európai Parlament elnöke – derült ki a FUEN május 4-i brüsszeli konferenciáján. Az EP-elnök tanácsadója, Marcus Warasin tolmácsolta Antonio Tajani üzenetét, amelyben támogatásáról biztosította az MSPI kezdeményezőit. „Európa elsősorban az európai polgárokról, és nem a tagállamokról szól. Ezért fontos a polgári kezdeményezés intézménye. Európában nem lehetnek elsőrangú és másodrangú európai állampolgárok: minden uniós állampolgárnak joga van ahhoz, hogy képviselve legyen az EP-ben, és hogy azonos jogokat élvezzen” – üzente az Európai Parlament elnöke, hozzátéve: a sokszínűség elfogadása nélkül nem létezik egység sem. Ha segítségre van szükségük, ne tétovázzanak kopogtatni az ajtaján – üzente a kezdeményezőknek. Öt éve ugyanitt, az Európai Parlamentben indult útjára a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés, a Kisebbségi Intergroup és a FUEN megbeszélésén – nyitotta meg Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő a FUEN brüsszeli konferenciáját. Az esemény házigazdája szerint a Minority Safepack egy hosszú út után győztesként tér vissza az EP-be, miután az Európai Bizottság egy hosszadalmas jogi procedúrát követően idén áprilisban befogadta a kezdeményezést. A csütörtöki, Hit the Road – a Minority Safepack és az Európai Parlament című konferenciát szerda este egy munkavacsora előzte meg, Winkler ennek egyik gondolatát is felidézte: „szolidaritásra van szükség, és ha folytatjuk a FUEN ernyője alatt elkezdett összefogást, nemcsak az aláírások lesznek meg, hanem széles körű támogatást tudunk szerezni kezdeményezésünknek.” Nils Torvalds EP-képviselő, a Kisebbségi Intergroup társelnöke szerint „ez egy nagyszerű pillanat, amelyre a gyerekeink és az unokáink is emlékezni fognak. Sok munka van még hátra, de minél többet dolgozunk, annál hosszabb távú lesz a hatás is” – fogalmazott, hozzátéve: a MSPI-re nem elég 7 országból gyűjteni aláírásokat, hanem 28 országból kell, hiszen minden tagállam polgárait meg kell szólítani. Vincze Loránt FUEN-elnök szerint az MSPI történelmet írt azzal, hogy az első olyan polgári kezdeményezéssé vált, amely pert tudott nyerni az EU bíróságán az Európai Bizottsággal szemben. Az MSPI körüli kisebbségi szolidaritás folyamatosan erősödött, és mára az Unió nemzeti kisebbségeinek és nyelvi csoportjainak közös céljává vált – mondta a FUEN elnöke a kezdeményezés történetét felelevenítő előadásában. „Kezdeményezésünk nem árt senkinek, nem vesz el semmit a tagállamoktól és a többségtől. Ellenkezőleg: hozzájárul a többség és kisebbség közti jobb megértéshez. Ez az EU 60 milliónyi kisebbségének felajánlása, amely megoldásokat kínál, és amellyel párbeszédet kezdeményezünk” – üzente Vincze az MSPI ellenzőinek. „Azt akarjuk, hogy a kisebbségi jogok váljanak az emberi jogok részévé, esélyegyenlőséget akarunk elsősorban anyanyelvünk használatában. Csak akkor fogadhatnánk el, hogy a kisebbségi jogok kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozzanak, ha nem tapasztalnánk nap mint nap a kisebbségi jogok megsértését, a közösségi szimbólumok használatának tiltását, egyes kisebbségek létezésének tagadását, közösségek számbeli csökkenését és az anyanyelv diszkriminálását több tagállamban. Ezek a történések megerősítenek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy az EU-nak kell a védelmezőnek és támogatónak lennie" – szögezte le. Hans Heinrich Hansen, a FUEN volt elnöke szerint az ernyőszervezet közel száz tagszervezete szolidáris közösséget alkot, amelyben senki nem érezheti magát kisebbségben. Az MSPI kapcsán a kezdeményező bizottság elnöke elmondta: a kisebbségben élőknek is ugyanazok a vágyai, mint a többségieknek. „Önbizalomra, megbecsülésre vágyunk, és arra, hogy jól érezzük magunkat otthonunkban. Ebben sokat segíthet a jogalkotás is, de arra is szükség van, hogy empatikusak és szolidárisak legyünk, és merjük felvállalni különbözőségünket. Az egységet a sokszínűségben kell keresni” – vélekedett. „A FUEN tagszervezetei arról a szolidaritásról tettek és tesznek tanúbizonyságot, amely nélkül az európai őshonos kisebbségek közösségként nem lehetnek sikeresek az európai politika közterein” – mondta el a brüsszeli konferencián Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az MSPI kezdeményező bizottságának alelnöke hozzátette: „a Minority SafePack nemcsak a mi ügyünk, hanem a többség ügye is. Mi, kezdeményezők valami pluszt szeretnénk hozzáadni a kontinens népeinek jövőjéhez, olyan értékeket kívánunk a középpontba helyezni, amelyek minden demokratikus és szabadságszerető közösség életét vezérlik: a jogállamiságot, a törvénytiszteletet és az emberi, közösségi jogokat. Párbeszédet javasoltunk, és ezt a párbeszédet, úgy érezzük, hogy elfogadta az Európai Bizottság, amikor regisztrálta kezdeményezésünket.” Berényi József, az MKP volt elnöke szerint az MSPI arról szól, hogy az Európai Unió térjen vissza ahhoz a kilencvenes években alkalmazott logikához, amely fontosnak tartja a veszélyeztetett kisebbségek védelmét. Meglátásában ennek az ügynek az Európai Parlament kell a zászlóvivője legyen, mert az Európai Bizottság eddig nem a nyitottságáról tett tanúbizonyságot - utalt arra, hogy az EB első körben elutasította az MSPI bejegyzését. Daniel Alfreider, a dél-tiroli néppárt alelnöke, olaszországi parlamenti képviselő elmondta: „a különböző helyzetekből adódóan nem létezik egyetlen megoldás a kisebbségek problémáira, de most először van egy közös célunk, határok nélkül. A kezdeményezés lehetőséget nyújt az egyéni tapasztalataink megosztására és a jó gyakorlatok átemelésére” – vélekedett. A polgári kezdeményezések jogi megközelítéséről szóló panelt követően a rendezvény másik házigazdája, Sógor Csaba foglalta össze zárszavában a konferencia tapasztalatait. „A Minority Safepack európai polgári kezdeményezés a civil társadalom szerepéről, annak erőteljes megjelenítéséről szól, hiszen a politika nem létezhet civil társadalom nélkül. Az út, amely előttünk áll, nem lesz sima, nehézségekre lehet számítani, de biztosak vagyunk abban, hogy ezeket a csatákat meg lehet és meg kell vívni, hiszen a mi felelősségünk és hivatásunk, hogy egyenlő jogokat biztosítsunk az EU minden polgára számára. Erős háttérországunk van: a FUEN ernyője alatt, Antonio Tajani elnök úr támogatásával, az EU-s intézmények segítségével ezt a célt el tudjuk érni” – mondta el az RMDSZ EP-képviselője. A konferencia zárásaként a házigazdák meghívták a résztvevőket a FUEN kongresszusára, amelyre május 17-21. között Kolozsváron kerül sor. Balázsi-Pál Előd / Transindex.ro 2017. május 5.Erdélyi középiskolások jelentkezését várja a Mathias Corvinus CollegiumErdélyi magyar diákok jelentkezését várja a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programja. Az iskolaidőn túli ingyenes, lexikális tudást átadó és készségfejlesztő képzésekre június 18-ig pályázhatnak az ambiciózus fiatalok, olvasható a pályázati felhívásban. A felvételt nyert tanulók magyarországi nyári tehetségtáborban is részt vehetnek. „Több mint 300 erdélyi magyar diákunk van a Programban. A képzések nemcsak az érettségi és az angol nyelvvizsga sikeres teljesítéséhez nyújthatnak segítséget a tanulóknak, hanem a legnépszerűbb kurzusainknak köszönhetően – mint többek között a pszichológia, a nemzetközi kapcsolatok vagy a jog – a későbbi pályaválasztáshoz is támogatást kaphatnak. A tanulás mellett mindig nagyszerű közösség alakul ki a Programban résztvevők között és ehhez mi táborok szervezésével is igyekszünk hozzájárulni. Így a júniusi felvételi után az újaknak szeretnénk kedvezni azzal, hogy nyári tehetségtáborba invitáljuk őket, ezzel is segítve a beilleszkedésüket” – mondta Wittmann Zsolt, az MCC Középiskolás Programjának megbízott vezetője. A tehetséggondozásban húszéves tapasztalattal rendelkező MCC négy éve kínál hagyományos oktatást kiegészítő, ingyenes, magyar nyelvű képzéseket Erdélyben. A Középiskolás Program azoknak a diákoknak nyújt kiváló lehetőséget, akik tudatosan készülnek a pályaválasztásra és a társadalomtudományok több szakterületébe is szívesen betekintenének. A képzések a négy- és nyolchetes rendszerben működő e-learning kurzusokon és a havi egy személyes képességfejlesztő tréningnapon alapulnak. Ez utóbbiakat szombati napokon Kolozsváron és Székelyudvarhelyen tartják felváltva. Annak érdekében, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű, nagy távolságból érkező diákok is részt vehessenek a hétvégi alkalmakon, az intézmény utazási támogatást biztosít, valamint egy meghatározott útvonalon MCC-s busz is közlekedik. A diákok érdeklődési körüknek megfelelően a legkeresettebb társadalomtudományi területek közül választhatnak, úgymint a közgazdaságtan, a jog, a pszichológia, a nemzetközi kapcsolatok vagy a modern kori történelem, ami most egy újdonsággal, az angol B2 nyelvvizsga-felkészítő kurzussal is kiegészül. Az Angloville nyelvi szigettel való együttműködésnek köszönhetően idéntől a diákok a szervezet Junior nyári táborába is jelentkezhettek, ahová az MCC-vel közösen két főnek költségmentesen biztosítják a részvételt. Ez a lehetőség jövőre is nyitott lesz valamennyi programtag számára, így a legjobbak nyelvtudásukat anyanyelvi környezetben is fejleszthetik. A Középiskolás Programba sikeresen felvételt nyert tanulók augusztusban egy magyarországi Nyári Tehetségtáborban is részt vehetnek, amelyen a szakmai előadások mellett a program magyar és erdélyi diákjaival is megismerkedhetnek. A képzésről és a felvételiről bővebb információ az intézmény honlapján, a Középiskolás Program menüpontban olvasható. maszol.ro 2017. május 5.Ismerjük meg a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistáit, akiktől a Musai-Muszáj is sokat tanultA Maszol tudósítója saját szemével győződhetett meg arról, hogy nyelvhasználati kérdésekben sok tekintetben hasonló cipőben járnak az erdélyiek és a felvidékiek. A témát Kovács Balázzsal, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom (KDSZ) egyik munkatársával jártuk körül. Hasonlóképpen Romániához, a szlovák hatóságok nem, vagy csak nagyon nehezen adják be derekukat a magyar közösség kérésére, ezért a civil szervezetek, bátor aktivisták feladatuknak érezték, hogy megzavarják az állóvizet. A legprofibbak ebben a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom (KDSZ) aktivistái voltak, akik 2011-es megjelenésükkel „helyzetet teremtettek”, akcióikra Pozsonyban, Budapesten, de még Kolozsváron is felkapták az emberek a fejüket. A fiatalok évekig névtelenségbe burkolózva matricázták végig a dél-szlovákiai településeket, helységnévtáblákat, vasúti táblákat kétnyelvűsítettek. Az anonimitásból tavaly egy olyan akció végén léptek ki, amikor a szlovák rendőrség igazoltatta több tagjukat. Kovács Balázzsal, a KDSZ munkatársával a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban ültünk le beszélgetni. Érdeklődésünkre, hogy milyen tisztséggel nevezhetjük meg, azt a választ kaptuk, hogy a mozgalom bázisdemokratikus alapon működik, tehát mindenki „tag”. - Kérlek, mutasd be egy pár mondatban az erdélyi olvasóknak a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalmat. Mikor, hol, milyen célokkal alakult? - A KDSZ alapjai 2011-ig nyúlnak vissza, amikor több, fiatalokból álló csoportosulás elkezdett a nyelvhasználati téren aktivizálódni. Az egyik ilyen első kezdeményezés a matricázás volt, amikor számon kérő matricákat helyeztünk el azokon a közintézményeken, ahol hiányoztak a magyar feliratok. Volt ezekből bőven. Egy másik csoportosulás felmérte a magyar nyelvhasználat állapotát a közszférában, részletesen dokumentálták a helyzetet. Ebben a kezdeti időszakban, a Radicsova-kormány alatt voltak kényes ügyek a helységnévtáblák körül, mert továbbra sem lehetett kihelyezni a magyar helységnévtáblát azokon a településeken, amelyek valamilyen szlovák nemzetébresztő vagy szlovák nemzeti nagyságról kapták a nevüket. Sztálingrádhoz hasonlóan személyről kapták a nevüket, ezek mind a második világháború utáni reszlovakizációnak voltak az eredményei, azoknak a személyeknek egyébként semmi közük nincs az adott településhez. Így lett például Párkányból Stúrovo vagy Stúrváros (Ludovít Stúr a 19. századi szlovák nemzeti ébredés egyik központi alakja volt – szerk. megj.). A KDSZ ezeken a településeken gerillaakciók keretében helyezett ki helységnévtáblákat. Ami a tagságunkat illeti, a KDSZ keltető fészke a különböző ifjúsági mozgalmak, elsősorban a Diákhálózat volt, ami egy fiatal, magyar, értelmiségi, egyetemista ernyőszervezet. Gyakorlatilag, aki aktív tagja a KDSZ-nek, annak döntő többsége ebből a közegből került ki. A KDSZ elsősorban abban különbözik az eddigi érdekérvényesítő módszerektől, hogy azt a logikát próbálja megvalósítani, hogy ne reaktívak legyünk, ne csak akkor lépjünk fel, amikor valamilyen veszteség éri a közösséget, amikor offenzívában van a szlovák nemzetállam a maga teljes súlyával, hanem mi magunk vessünk fel témákat, nyissunk új frontokat, agendákat, és legyünk kezdeményezőek, proaktívak. - Miért volt szükség a KDSZ-re? Miért nem tagozódtatok be valamelyik politikai szervezet, párt ernyője alá, váltatok annak az ifjúsági szervezetévé? - Alapvetően tudni kell, hogy a 2008 utáni szlovákiai magyar politika bipolárissá vált, két oszlopúvá. Nyilván ez számos összeveszéssel járt, meg általános közéleti apátiát váltott ki, ami egyébként tovább súlyosbodott. Egyrészt van feszültség a politika és a civilszféra között, de talán a döntő okot én inkább abban tudnám látni, hogy a nyelvhasználat egy pártok feletti ügy, közösségi magyar ügy, és ez olyan embereket is cselekvésre sarkall, akik nem feltétlenül pártos keretek között képzelik el magukat. A másik dolog, amiért fontos volt a civil alapozás, hogy a nyilvánosság számára hitelesebb így, nem vádolhatnak minket azzal, hogy csak azért csináljuk, mert politikai tőkét akarunk kovácsolni ebből. Ez egy eléggé fontos szempont volt, meg akkor valóban nem voltak ilyen megfontolások, hogy kirakunk néhány táblát és indulunk a választásokon, és milyen jó lesz. Ami pedig a pártokat illeti, ott is látszanak különböző diszfunkcionális zavarok, ami miatt a pártpolitika a vonzerejét is elvesztette, de ezt szerintem erdélyinek nem kell bemutatni. - Miért a névválasztás? Miért Dél-Szlovákia és nem Felvidék? Nem akartátok fölöslegesen irritálni a szlovákokat? - Ha megfigyeled a kommunikációnkat, akkor láthatod, hogy mi ezt a kettőt szinonimaként használjuk. Nem volt mögötte olyan megfontolás, hogy ez a píszíbb, és hogy ne provokáljunk vele senkit, tényleg egyenértékű fogalmaknak tartom a kettőt. Nagyon nem értünk egyet azokkal a véleményekkel, amelyek azt mondák, hogy csak az egyik a fogalmat kell használni, és a kettő kizárja egymást, és ebből ilyen ideológiai vitát folytatnak. Ezekbe az ideológiai vitákba nem megyünk bele. Annak, hogy a magyar nyelvhasználatnak mekkora a tere a Felvidéken, egyáltalán nem azon fog múlni, hogy most egy szervezet, ami ezért kiáll, konkrétan milyen névvel illeti magát. - A mozgalom mögött kik állnak? Kik az alapítók, a „nagy bölcsek, a tagok? - Ez egy mozgalom, nem hierarchikusan megszervezett a tagság. Nyilván van egy keménymag, akik a kezdetektől ott vannak. Mindenki 35 év alatti, a KDSZ gyakorlatilag bázisdemokratikus alapon működik, van egy levelezőlistánk, ott zajlik a folyamatos kommunikáció. Harminc-negyven ember van benne. Teljesen ad-hoc alapon működik, nem hierarchizált szervezet, nincs szóvivője, nincs vezetője, nincs elnöke, nincsenek alelnökei. Van egy tagsága, és amióta nem vagyunk anonimek – ez 2016-os fejlemény –, ha valaki nyilatkozik a szervezet nevében, akkor az illető tagként van aposztrofálva. - Mit tesztek akkor, ha jelentkezik nálatok egy fiatal, hogy „tetszik a munkátok, szeretném én is kitenni a falumban a magyar helységnévtáblát”? Hogyan toboroztok tagokat? - Ez informális csatornákon működik, azokat, akiket be szoktunk szervezni projektekbe, általában már ismerjük. Az egyik ilyen gyűjtőhelye a felvidéki fiataloknak a Gombaszögi Nyári Tábor, ahol ezek a fontos kapcsolatok kiépülhetnek. Nyilván vannak olyanok, akik felajánlják a segítségüket, nekik matricákat küldünk postai úton. Vagy vannak olyanok, akik anyagilag járulnak hozzá a projektek sikerességéhez, Pay Pal-on keresztül is lehet támogatni a KDSZ-t. - Egy normál év mennyibe kerül, mekkora a mozgalom költségvetése? - Változó. Idén például még semmilyen nagyobb szabású projektet nem vittünk véghez. Az idei tevékenységünk nagyjából abból állt, hogy a közlekedési minisztériummal levelezünk a vasúti kétnyelvűség kapcsán. Nyilván, hogy egy-egy nagyobb akciónak anyagköltségei vannak, ezekhez természetesen megfelelő intézményi háttér kell, a táblákat profik állítják elő, olyan cégek, amelyek ezzel foglalkoznak. Így például az ekeli vasútállomás felújításakor, ahol építőanyagot, szerszámokat kellett beszerezni - Személy szerint évek óta figyelem a munkátokat, ezért pár évvel ezelőtt, amikor nálunk Erdélyben megjelentek a Musai-Muszáj és az Igen, tessék! mozgalmak, akkor számomra a hasonlóság szembeötlő volt. Volt, van kapcsolat a két mozgalom között? Fordultak hozzátok tanácsért? - Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy igyekszünk a tudást, amit megszereztünk átadni másnak. Az első kapcsolatfelvétel diákszervezeti szinten történt, és ennek keretében én is néhány hónapot töltöttem Kolozsváron 2014-ben. - Ekkoriban jelent meg a város határában az első, gerillaakció keretében kitett háromnyelvű helységnévtábla. Volt köze hozzá? - Igen. - Értem. Milyennek látszik a Felvidékről most az erdélyiek munkája? - Mind az Igen, tessék!, mind a Musai-Muszáj magas fokú professzionalitásról tesz bizonyságot nap, mint nap. Elképesztő energiákat ölnek bele a munkájukba, és ami nagyon fontos, hogy szakmailag is alátámasztott a tevékenységük. Látszik, hogy van mögötte egyfajta jogászi látásmód, ami elengedhetetlenül fontos, hogy amikor a hatóságokkal szemben érvelsz, akkor az megalapozott legyen, és kellő jogi alapja legyen annak, amit te mondasz és ne csak a levegőbe beszélj. A másik, ami szerintem az Igen, tessék!-nek a hatalmas előnye, hogy képes volt struktúrát kialakítani maga köré. Van egy iroda, ahol alkalmazottak dolgoznak, ahova az önkéntesek bejárhatnak, és a munkájuk piaci alapon is működőképes. Tehát nem arról van szó, hogy valamilyen külső forrásokból felduzzasztott akármi lenne, ami ún. társadalmi missziót valósít meg. Azt valósít meg, de képesek voltak ezt piaci alapokra helyezni, ami szerintem példátlanul jó és mintaszerű dolog. - Térjünk vissza rátok. Gondolom, hogy a munkátokat nem nézik jó szemmel a szlovák hatóságok. Érzitek a „megkülönböztetett figyelmüket”? Évekkel ezelőtt volt egy projektünk Kelet-Szlovákiában, amelyben a hiányzó helységnévtáblákra hívtuk fel a figyelmet. Az egyik tagunk nem a megfelelő helyen parkolt és ennek apropóján behívták a rendőrségre, ahol arról kezdték el faggatni, hogy mi köze van a táblák kihelyezéséhez, és hogy kiket ismer a mozgalomból. Egy idő után komikussá vált a dolog, mert a tagunkat elkísérte a rendőrségi kihallgatásra egy jogász-munkatársunk, aki a jegyzőkönyv felvétele után elkérte azt és a rendőrök által hibásan írt szlovák szöveget elkezdte kijavítani. Piros tollal. Aztán arra is figyelmeztette a rendőröket, hogy ha szándékukban áll még benntartani a munkatársunkat, akkor kezdhetik melegíteni a vacsorát, mert a törvényben elő van írva, hogy ha valakit beviszel kihallgatásra, és eltelik egy bizonyos idő, akkor vacsorát kell neki adni. A rendőrök életükben először hallottak erről, és akkor elengedték. Nem volt az ügynek következménye, de próbáltak minket felmérni, tapogatóztak. - Mikorra tehető a lelepleződés dátuma? - Kifejezetten nem vágyik arra az ember, hogy a rendőrséggel meggyűljön a baja, mert ennek komoly anyagi következményei vannak, amit senki sem vállalna szívesen. 2016-ban, közvetlenül a választások előtt Dunaszerdahelyen egy közlekedési táblát helyeztünk ki, amikor a rendőrök tetten értek minket a helyszínen. Érdekes módon nem abba kötöttek bele, hogy illegálisan állítottunk fel egy – jogi értelmezés szerint megtévesztő – közlekedési táblát, hanem abba, hogy túlságosan közel álltunk meg az autókkal az út széléhez. Közlekedési bírságot szabtak ki ránk, amit abból az 50 euróból fizettünk ki, amit percekkel korábban kaptunk egy családtól, amely megállt mellettünk. Az apuka megörült nekünk, hogy mi vagyunk azok, akik állítják ezeket a táblákat, kinyitotta a pénztárcáját és a kezembe nyomott 50 eurót. A rendőrségnek mi szóltunk, hogy állítottuk ezt a táblát, és kérdeztük, nincs ezzel probléma? Ott a helyszínen és később se mondtak semmit. Azt gyanítom, hogy a választások előtt nem voltak érdekeltek abban, hogy a magyar választókat mobilizálják. - Mi változott azt követően, hogy kiléptetek az anonimitásból? - Gyakorlatilag a taktika az nem változott. Az anonimitás több okból sem volt tartható. Egyrészt egyre szélesebb körben lett nyilvánvaló, hogy kik csinálják ezt, és egyfajta ilyen kétarcúság volt a dolog, a sajtónak gyakorlatilag az összes képviselője már tudta, és ez maliciózus megjegyzésekre adott okot, hogy játsszák itt az anonimet, miközben nem is azok. Másfelől, 2016-ban négy tagunk indult a választásokon a Magyar Közösség Pártjának (MKP) színeiben, egy külön formációt alkotva. Ezt lehetővé teszi az úgynevezett preferenciaszavazatos választási rendszer. Ebben a helyzetben azt mérlegeltük, hogy ne hamis ígéretekkel, hanem olyannal kampányoljunk, amit letettünk az asztalra. Nincs ebben a politikai megmérettetésben semmiféle szégyellnivaló, sőt büszkék vagyunk tagjainkra, akik egyébként szépen is szerepeltek. - Ha már a magyar pártokkal ápolt viszonyra terelődött a szó… Kikérik a KDSZ véleményét kétnyelvűségi kérdésekben? - A véleménykikérés talán túlzás…. De a viccet félretéve, van, illetve lennie kell egy egészséges feszültségnek a pártok és a civilszféra között leginkább abból kifolyólag, hogy a pártokat folyamatosan szembesíteni kell ígéreteikkel és kihívások elé kell őket állítani. Tipikus példája ennek a vasúti kétnyelvűség ügye, ami ugye Romániában már 25 éve megoldott kérdés, legalábbis, ami az állomásneveknek kihelyezését illeti. Nálunk ez is hiányzott. És meg vagyok győződve arról, hogy soha nem került volna a szlovákiai magyar érdekérvényesítés középpontjába ez a kérdés, ha a civil szféra – nemcsak a KDSZ – nem karolja fel az ügyet és egyfajta szinergiaként nem érzik a pártok, hogy foglalkozni kell a kérdéssel. 2017. április 21-én magyar nyelvű vasúti helységnévtáblákat lepleztek le Dunaszerdahely és Révkomárom vasútállomásain. A szlovák kormány döntése értelmében további 52 felvidéki, zömében magyarok lakta település vasútállomását kétnyelvűsítik a következő időszakban. A szlovák vasúti helységnévtáblák magyar nyelvű megfelelőinek kihelyezéséről egy miniszteri rendelettel idén februárban hozott döntést a szlovák szaktárca. A döntés alapján 55 szlovákiai település vasútállomására helyeznek ki magyar - illetve egy esetben ruszin - nyelvű helységnévtáblát a szlovák mellé. A mostani táblakihelyezés az első látható eredménye annak az évek óta tartó küzdelemnek, amelyet különböző felvidéki magyar szervezetek folytatnak a közlekedési kétnyelvűség megvalósítása érdekében Szlovákiában. Érsek Árpád, a szlovák kormány közlekedésügyi minisztere a dunaszerdahelyi vasútállomáson tartott ünnepélyes táblaleleplezésen rámutatott: a magyar nyelvű táblák kihelyezése annak köszönhető, hogy az ezzel kapcsolatos tervek a kormányprogram részévé váltak. Hozzátette: reményeik szerint a kétnyelvűsítés folyamata folytatódni fog. - Akkor most elégedettek vagytok azzal, hogy 54 vasútállomásra kikerül a magyar helységnévtábla is? - Foglalkozni ugyan foglalkoznak a kérdéssel, de nem mindegy hogy hogyan. Szembetűnő a kormányban levő Most-Híd megfelelő szakmai felkészültségnek a hiánya. Például a második Fico-kormány alatt kétszer terjesztettek be a törvénymódosítást a vasúti kétnyelvűség érdekében: mind a kétszer nagyon rossz volt a törvény, mert nem kötelező jelleggel írta volna elő a kétnyelvű táblák kihelyezését, hanem lehetőséget biztosított volna rá. Márpedig ti is tudjátok a Kolozsvár magyar helységnévtáblája körüli cirkuszból, hogy ami lehetőség, az gyakorlatilag az is marad. Áttörés most azért tudott történni, mert a harmadik Fico-kormányban magyar személy került a közlekedési tárca élére és bár a törvényi keret azóta sem változott, és egy meglehetősen veszélyes precedenssel a miniszter rendeletet adott ki arra, hogy márpedig kiteszik ezeket a táblákat. Ez a Híd kampányígérete volt és bekerült a kampányprogramba is. - Nem verte ki a biztosítékot a döntés a szlovák nacionalista körökben? Akik ugye most ott ülnek a hídasok mellett a kormányban. - Az a kompromisszum született közöttük, hogy a Most-Híd nem kommunikálja hangosan és látványosan a táblák kihelyezését, mert a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt törzsválasztóit ez eléggé irritálja. Egyébként ennek ellenére az SNS-es kötődésű hírportálokon azzal riogatták az olvasókat, hogy visszajönnek a Horthy-idők, és a Horthy-korszakbeli elnevezések kerülnek ki újra a szlovák állomásokra. Szóval, volt egy fajta nacionalista retorika. De ahova ki akarok lyukadni: a törvény azt tartalmazza, hogy a vasútállomásokra lehet kihelyezni magyar nyelvű táblákat, viszont nem rendelkezik a vasúti megállókról. A kettő között az a különbség, hogy az állomás egy nagyobb fajta egység, ahol több sín van egymás mellett, és képesek a vonatok sínt váltani. A megállók esetében egy kisebb egységről beszélünk, ezeket nem tartalmazza a törvény. További problémát okozott, hogy nincs központi minisztériumi lista arról, hogy melyek az állomások és melyek a megállók. Mi összeírtuk, hogy melyek az érintett állomások, ahová ki lehetne tenni a táblát jelen keretek között, de ők nem tudják megerősíteni, hogy ezek valóban állomások-e vagy sem. Van erre egy belső norma, hogy mi az állomás, a vasúti normarendszerben, de nincs definitív lista, vagy nem találják, vagy nem akarják megtalálni. Mindenesetre látszik, hogy próbálják szűkíteni, hogy minél kevesebb helyre kelljen kitenni. A közlekedésügyi miniszter büszkén nyilatkozik arról, hogy 54 magyar állomásnevet lehet most kitenni, miközben jóval többet lehetne, de nem voltak képesek A-tól Z-ig végigvinni. Mi ezt a munkát elvégeztük, el is küldtük több mint egy hónapja, választ nem kaptunk rá. - Uniós szinten próbáltok-e a támogatókat szerezni? - A vasúti kétnyelvűség ügyében a állásfoglalást kértünk az Európai Bizottságtól, napirendre vették a Petíciós Bizottságban. Tartottunk is erről egy prezentációt Brüsszelben, ez egy jó eszköz lett volna arra, hogy a nyomást növeljük a szlovák hatóságokra, de az uniós döntési procedúra annyira lassú, hogy időközben a dolog meghaladta önmagát, mert most már látszik, hogy állami szinten elindult valami. A vasúti kétnyelvűséget az utóbbi idők nagy áttörésének tartom, azzal együtt is, hogy vannak különböző fogyatékosságai, de ezeket meg kell próbálni egyszerűen kiküszöbölni, mert hogyha csinálunk valamit, akkor csináljuk meg rendesen. - A kétnyelvű feliratok terén komoly tapasztalattal rendelkeztek, de dolgoztok-e például azon, hogy a magyar nyelvet a közhivatalokban is használni lehessen? - Szlovákiában adhatsz be kérvényt magyarul, nyilván egyfajta jogtudatosság is kell ehhez. De ezek csak a helyi jellegű ügyekre vonatkoznak, mert amikor magasabb szinten zajlik az ügyintézés, például megyei szinten, akkor már nem lehet. A megyei központok mind északon vannak, ott a magyar nyelvi küszöb nem érvényes, ott nem éri el a magyarság számaránya a 20 százalékot. Szintén nem működik közvetlenül az állammal szembeni magyar ügyintézés. Hosszú távon az lenne a megoldás, ha a magyar nyelv egyenrangú státust nyerne, és hivatalos nyelv lenne ott, ahol a magyarok számottevő arányban élnek. - A felvidéki magyarlakta települések mondhatni csak egy köpésnyire vannak Magyarországtól, amely könnyű menekülési útvonalat biztosít a szlovák nyelvvel küszködők számára. - Magyarország valóban perverzül közel van, és ez veszélyes, még azzal együtt is, hogy gazdaságilag rosszabb helyzetben van Szlovákiánál. Sokaknak problémájuk van a szlovák nyelvtudással, mert – hasonlóan Romániához – olyan módszerrel tanítják a magyar iskolákban, amivel nem tudják elsajátítani. S ha nincsenek meg ezek a nyelvi készségek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkaerőpiacon érvényesülni tudjanak, akkor az nagy hátrányt jelent, és nyilván az is abba az irányba vezeti őket, hogy Magyarországon próbáljanak szerencsét. Moldován Árpád Zsolt / maszol.ro 2017. május 5.Soros és Csurka IstvánSajnos, nem kell már magyaráznunk Soros György nemzeteket romboló munkásságát, afrikai meg ázsiai koldusmilliók bedédelgetését Európába, mindenüvé. Soros ma már nyíltan dolgozik, és súlyos pénzekért dolgoztat, szerveztet őrjöngő tüntetéseket a beözönlés érdekében. Sajnossal folytatom. Ma is vannak, akik Soros György zsidó származású dollármilliárdos pénzén – az ő legényei, leányai –zsoldosok. Létezik hallgatólagos, de abban a halotti csendben egyezményes ítélő bizottság a magyar irodalomban is. A római arénában a legyőzött gladiátor halálát jelentette, ha a császár hüvelykujjával lefelé mutatott: recipe ferrum! Azaz: fogadd be a vasat. A mostani középnemzedék még emlékszik Csurka István (1934–2012) magyarországi, igen jelentős próza- és drámaíróra, politikusra. Sepsiszentgyörgyön is játszotta darabját a színház. Csurka István a magyarországi rendszerváltás hajnalán nagy sikerű beszédeket mondott a monori erdőben, majd Lakiteleken. Egyik alapítója volt a Magyar Demokrata Fórum nevű rendszerváltó és első kormányalakító pártnak. Nem kanyarodunk vissza Soroshoz, mert el se hagytuk őt. Soros már hintette az ösztöndíjakat, támogatásokat szerte – a ’80-as években Csurka is kérte, és nem kapta meg. Sorosék ismerték nemzetmentő irányulását. Nos, ezt a „kérését” is szemére vetették a rendszerváltás után, mint annyi mást. 1998 februárjában így írt Csurka István: „Végső cél a magyarság kipusztítása pénzügyi politikával. (…) Az a kor, ami ránk következik a jövendő században, a népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységű, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. (…) A magyar nyelvből egy vartyogás marad.” Az ember, különösen, ha író, figyelemmel él, és valamennyit a jövőbe is lát. Csurka Istvánt már életében letiltották Magyarországon a színpadokról, kitiltották az irodalomból. Egyedül a Püski Kiadó adta ki rendszeresen a műveit. Gyurkovics Tibor (1931–2008) költő, író kiáltott bele, tova a ’90-es évek végén a magyar világba: tulajdonképpen mikor kap Csurka is Kossuth-díjat?! Sosem kapott. És sokan kapnak ma is a Soros-oldalon. Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
