|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7649 találat | lapozás: 1-30 ... 5611-5640 | 5641-5670 | 5671-5700 ... 7621-7649 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. szeptember 25.Megerősödik képviseletünk a tanügyminisztériumbanKonzultációs tanács alakul A megye tanintézményeit vezető igazgatókkal és aligazgatókkal találkozott a pedagógusszövetséggel közösen szervezett beszélgetésen Novák Csaba Zoltán RMDSZ-szenátor, aki a felsőház oktatási bizottságában fejti ki tevékenységét. A tanácskozáson részt vett Biró Zsolt, az MPP elnöke, a képviselőház tanügyi bizottságának tagja, valamint Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke. A találkozóra meghívták a megyei tanfelügyelőség magyar nyelvű oktatásért felelős képviselőit. A Horváth Gabriella vezette megbeszélésen felmerült problémákról Novák Csaba Zoltán szenátort kérdeztük. – Mivel a szeptemberi tanévkezdéskor újra meg újra szembesülünk az évek óta fennálló gondokkal, és a pedagógusszövetség helyi szervezete a tanfelügyelőséggel közösen ilyenkor egy évnyitó találkozót szervez, arra gondoltam, hogy azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amelyekre kilenc hónap alatt a terepen és a szenátus oktatásügyi bizottságában szert tettem, hasznos lenne egy közös eszmecsere. Az elsődleges szempont a diákok és pedagógusok helyzete. Mivel megyénkben kisebbségben vagyunk, és az utóbbi időszak történései alapján a megyei tanfelügyelőség jóindulatára nem számíthatunk, nagyon fontosnak tartom, hogy hatékony és szervezett együttműködés, átjárás, kommunikáció működjön a megye pedagógusait képviselő intézmények, szervezetek és az oktatásért felelős politikusok között – mondta a szenátor. – Melyek voltak a találkozón felmerült problémák? – Észrevételem szerint évről évre két jellegzetes témakörrel szembesülünk az oktatásügyben. A törvénykezés szintjén felmerülő kérdések miatt tartom fontosnak, hogy politikusként is részt vegyek ezeken a találkozókon, ahol első kézből értesülhetek azokról a problémákról, amelyeket képviselnünk kell a parlamentben. Ilyen például az osztatlan csoportot irányító óvónők bérezése, az óvodába járás kötelezővé tétele, az óvodai pszichológusok számának növelése, az előkészítő osztályokba való beiratkozások szabályozása... A találkozón felmerült problémák nyolcvan százaléka viszont helyi kérdés, amit a tanfelügyelőséggel, a helyben dolgozó pedagógusokkal, a helyi vezetőkkel közösen kialakított stratégia alapján lehet megoldani. Nem tabutéma, és nem szabad elhallgatni, hogy demográfiai zuhanással számolunk az elkövetkező években, és az oktatást úgy kell átszervezni, hogy a kellemetlen következményeket, amennyiben lehet, kivédjük, a pedagógusainkat megmentsük, de mindenekelőtt a gyermekek szempontjait figyelembe véve egy működőképes rendszert dolgozzunk ki. Nagyon érzékeny problémáról van szó, hiszen az ülésen láthattuk, hogy a gyermekek számának csökkenése Szászrégenben például milyen gondokat okoz iskolák, pedagógusok és szülők között. Ilyen kérdésekben a helyi közigazgatásban jelen levő szakembereink révén vehetjük számba a legjobb megoldásokat. Hogy a megoldási javaslatok ne csak üres szavak maradjanak, egy konzultációs tanácsot állítottunk össze, amelyben az RMDSZ oktatásért felelős politikusaként jómagam, az RMPSZ, a tanfelügyelőséget képviselő pedagógusok, valamint a különböző szakterületeket, oktatási ciklusokat és földrajzi régiókat képviselő tanerők vesznek részt. Azért tartottuk fontosnak a konzultációs tanács létrehozását, hogy konkrét ütemterveket kidolgozva a különböző szakproblémákra megoldást keressünk. A következő szűkebb körben tartandó megbeszélésen a beiskolázás akut problémáit fogjuk „kivesézni”. Abban is megegyeztünk, hogy erre a találkozóra a pedagógusszövetség kérdőívet fog kiküldeni a nyolcadikosok osztályfőnökeinek, hogy felmérjük a végzősök elképzeléseit a választandó iskolákról, szakokról. Ennek alapján fogjuk javasolni az elméleti és szakoktatásban igényelt osztályok tervezését. – Feltételezem, hogy ennek a konzultatív tanácsnak lesz gondja arra is, hogy a helyben megoldható problémákat minél gyorsabban a helyszínen orvosolja... – Tevékenységemben meghatározó lesz a következő hónapokra tervezett konzultációs körút, amelynek az állomásai már ki vannak jelölve. Szeretném meglátogatni a megye összes fontos települését, ahol magyar tannyelvű iskolák mű- ködnek, és a helyben elhangzott észrevételeket is figyelembe véve föltérképezni az adott település oktatási egységeinek legfontosabb problémáit, köztük azokat is, amelyeket a parlamentben is figyelemmel kell követni. Ha lezajlott a körút, azt szeretném, hogy a létrehozott konzultációs tanácsot januárban az iskolahálózat megtervezésekor a megye magyar településeinek oktatási gondjait összefoglaló problémakatalógussal szembesíthetném. – Eddigi tapasztalataim alapján a nyolcadik osztályt végző diákok elképzeléseinek a felmérése előtt hasznos lenne egy magyar nyelvű tájékoztatót összeállítani a választható mesterségek leírásáról, a munka jellegéről, a pályaalkalmasságról, az elhelyezkedés esélyeiről. A román nyelvű tájékoztató füzetben levő cirkalmas megfogalmazásokból ugyanis a tapasztalat szerint a magyar diáknak és a szülőnek sem könnyű tájékozódni. A szakközép- és szakiskolák által összeállított, könnyen érthető anyag feldolgozása után kellene elkészíteni a felmérést. Elgondolkoztató ugyanis, hogy egy magyar tannyelvű műszaki rajzoló osztály megvalósítása egy-két diákon bukhat el, holott egy keresett és szép mesterségről van szó. – Jó ötletnek tartom a tájékoztató anyag összeállítását, fel is jegyeztem. Egy másik probléma, aminek megoldásáért már lépéseket is tettem, a cégekkel való egyeztetés. Ez a tanfelügyelőség dolga lenne, ahelyett, hogy a katolikus iskola ellehetetlenítésével foglalkoznának, ami kilenc hónapon keresztül az energiánk 90 százalékát felemésztette. Visszatérve a cégek és iskolák közötti kapcsolatra, van pozitív példa is Szováta, Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy esetében. Bár tabunak számít, úgy gondolom, hogy Marosvásárhelyen újra kellene tervezni a szakoktatást. – A szórványban még meglévő iskolák is nagyobb figyelmet érdemelnének. – Ha a tanács megalakult, mindennek lesz felelőse, az összetételét, tagjainak az elérhetőségét közölni fogjuk, akik számbaveszik és továbbítják a problémákat. – Elhangzott, hogy megerősödik megyénk képviselete az oktatásügyi tárcában. Kik az új tisztségviselők? – Fodor Sándor József, a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium igazgatóhelyettese szaktanfelügyelőként, Gáll Krisztina pedig a minisztérium magyar oktatásért felelős államtitkárságán sajtóreferensként fog dolgozni. Hozzá kell tennem, hogy az új államtitkár asszonnyal nagyon jó az együttműködésünk minden területen. A zilahi Kovács Irénke újult erővel szervezi át az államtitkárság munkáját, ennek következménye, hogy megyénk két képviselője is Bukarestbe helyezi át a székhelyét. Reméljük, hogy megyénk és az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartva fognak dolgozni. – Halottuk, hogy interpellált a tankönyvhiány miatt, érkezett-e válasz a felvetésre? – Az elmúlt héten az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be a tanügyminiszter ellen. Az RMDSZ szenátusi frakciója nevében közöltem, hogy tartózkodunk, ami egyértelmű jelzés, hogy nem állunk ki a tanügyminiszter személye mellett, hiszen még akkor is, ha az előző évekből származó problémáról van szó, sokkal szervezettebben, átgondoltabban kellett volna eljárni, és nem lett volna szabad a pedagógusokat tankönyv és segédeszköz nélkül hagyni, ami a jelenlegi káoszt és zűrzavart okozza. Véleményünk szerint a miniszter a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében sem volt egyértelműen aktív, ugyanakkor az eltelt hónapok során az ellenzék sem állt elő semmilyen kezdeményezéssel, hogy változtassunk a helyzeten. Ezért úgy gondoltuk, hogy politikai tőkét akartak kovácsolni, a képviselőházban pedig a magyarkérdésből próbálnak a népszerűségüket növelő vihart kavarni. Mivel nem állhattunk be egyik politikai szándék mögé sem, az álláspontunkat tartózkodással jeleztük. A kormánypártokat arra kértem, hogy a tervezett törvénymódosítást konszenzus alapján minél hamarabb mutassák be, a minisztérium pedig hatékonyabban kezelje a tankönyvproblémát és az erdélyi magyarokat bántó katolikus iskola ügyét. Az ellenzéket arra szólítottuk fel, hogy építő javaslatokat várunk, mert az oktatás közös országos ügyet jelent, és ebbe a legkevésbé kellene a politikát belevinni, amivel sok többségi kolléga is egyetért. – Vádat emeltek Tamási Zsolt József, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója ellen, hogyan vélekedik erről? – A nyomozás méreteiből ítélve várható volt, de nagyon remélem, hogy felmentik, mert ha ilyen ügyért el lehet ítélni egy embert, akkor ebben az országban lekapcsolhatjuk a villanyt. Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely) 2017. szeptember 25.Osztályonként a BolyainálBeszámoltunk arról, hogy az oktatásügyi minisztérium utasítása alapján a Maros Megyei Tanfelügyelőség a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjait az iskolai év megkezdése előtt osztályonként a Bolyai Farkas Elmélet Líceumhoz csatolta, arra hivatkozva, hogy a katolikus iskola alapítását az igazságügyi szervek felfüggesztették. Történt ez a korábbi ígéretek ellenére, miszerint az iskola szerkezetét megőrzik, és a pápai nunciustól kapott ösz-tönzés alapján a szülők abban reménykedtek, hogy a cikluskezdő osztályok is elindulhatnak, hiszen összegyűlt a szükséges számú diák. Az iskolai évnyitó kapcsán közöltük, hogy a Bolyai iskola vezetősége felvállalta az osztályokat, és megteszi a tőle telhetőt, hogy az oktatási folyamatban ne legyen fennakadás, de ehhez a tanfelügyelőségtől egy sor pontosítást vár. Az elmúlt héten azzal a kérdéssel kerestük fel Mátéfi Istvánt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatóját, hogy kaptak-e választ a tisztázatlan kérdésekre, ugyanis többen kifejezték elégedetlenségüket a kialakult helyzettel kapcsolatosan. – Mivel az 1616-os tanfelügyelőségi határozat (amellyel az osztályokat a Bolyaihoz csatolták) nagyon szűkszavú volt, összeállítottunk egy kérdésekből álló 13 pontos átiratot, amelyet továbbítottunk a tanfelügyelőségnek. Az első próbálkozásunk ugyanis, hogy a katolikus iskola dokumentumait (osztályok számát, szakirányát, tanulók létszámát stb.) hivatalosan átadják, nem járt sikerrel, ezért kértük a tanfelügyelőségtől is. A 13 pontot ismertettem az iskola vezetőtanácsában, a tanári gyűlést is összehívtuk, hogy a kollégák tudomására hozzuk a kialakult helyzetet. A katolikus iskola osztályai közül a közigazgatás szakos esti osztályt nem tudtuk átvenni, mert ilyen szak nincs a Bolyaiban. Mivel különleges miniszteri engedélyre volna szükség, azt kértük a tanfelügyelőségtől, hogy találjon minél hamarabb megoldást. A katolikus diákokkal együtt az osztályok száma elérte az 52-t, a diákok száma pedig 1472-re emelkedett, ezért kérvényeztük a tanfelügyelőségtől, hogy nevezzenek ki egy második aligazgatót. – Arra a személyre gondoltak, aki az átmeneti időszakban vezette az iskolát? – Csak olyan pedagógus töltheti be ezt a tisztséget, akinek végleges állása van a Bolyaiban. A tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta, hogy legyen egy második aligazgató, de ez csak akkor lép érvénybe, amikor az új személyzeti keret készen lesz. Ezt általában október végére kérik, de a jelenlegi helyzetben arra törekedtünk, hogy minél hamarabb befejezzük. Szeptember 20-án be is nyújtottuk, de még nem kaptunk rá választ. Ha elfogadja a tanfelügyelőség, reményeink szerint kinevezik a második aligazgatót (a tisztség betöltésére Molnár Zoltán tanárt javasoltuk), és meg tudjuk oldani a kisegítő személyzet áthelyezését is. A katolikus iskola pedagógusai pedig már megkapták az ideiglenes áthelyezést (detasálást). – Hogyan kaphattak ideiglenes áthelyezést, ha állítólag nincs már katolikus iskola? – Az iskola, ahol címzetesek, továbbra is létezik, csak a működése van felfüggesztve. A hivatalos okirat szerint is az egy évre szóló ideiglenes áthelyezést a Római Katolikus Teológiai Líceumból kapják a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba. Véleményem szerint ezt a döntést kellett volna alkalmazni a kisegítő személyzet esetében is, az átiratban ugyanis az áll, hogy az ideiglenes áthelyezés addig érvényes, amíg az iskolával kapcsolatos végleges döntés megszületik. – Jogos felháborodást keltett a katolikus iskola tanerőinek körében, hogy az ideiglenes áthelyezést csak szeptember 8-tól kapták, ami a folyamatos munkaviszony megszakítását jelenti. – Ezt a tanfelügyelőségnek kell megoldania, ahogy azt is, hogy kifizessék az augusztusra járó béreket és egyéb illetményeket. Az augusztusi fizetésekre és illetményekre vonatkozó listát a katolikus iskolában kell összeállítani, és a volt igazgató kell aláírja és lepecsételje. Hogy a kifizetés hogyan fog történni, azt most még nehéz megmondani. – Milyen feladatokat kellett még ellátni, hogy zökkenőmentesen induljon a tanév? – Megrendeltük a naplókat, elkészítettük az órarendet, gondoskodtunk, hogy minden óra megtartására legyen tanár, továbbá az épület műszaki hibáinak a kijavításáról is. Meggyőződésem, hogy hétfőtől a megfelelő kerékvágásban folyhat a tanítás. Molnár Zoltán tanár úr feladata lesz a B épületben zajló tevékenység koordinálása. Ez nem azt jelenti, hogy a Bolyaitól függetlenül fogja irányítani. Bár a feladatok többségét a tanár úr látja el, gyakran fogunk Hajdu aligazgató úrral a helyszínre menni. Csütörtökön voltunk a nyolcadik osztály szülői értekezletén, ahol pontosítottunk bizonyos dolgokat, hétfőn tájékoztató összejövetelt tartunk a tanárokkal, csütörtökön a Bolyai dísztermében 17 órától találkozunk az általános iskolai, 18 órától a líceumi osztályokba járó diákok szüleivel. Ezt azért is érezzük fontosnak, mivel találkoztunk olyan szülőkkel, akik továbbra is agitálnak. A mi álláspontunk az, hogy a létező osztályokat a Bolyai átvette, ezért meg kell teremtenünk a feltételeket, hogy a diákok nyugodt körülmények között járják végig a tanévet. A szülőkkel szeretnénk megértetni, hogy a családban a gyermekek előtt ne az legyen továbbra is a fő téma, hogy mi történik az iskolával, tekintettel, hogy a gyermekek a tanulásra kell összpontosítsanak. A tanároknak pedig szeretnénk minden lehetőséget biztosítani, hogy rendszeresen megtartsák az órákat. Úgy gondolom, hogy az elmúlt napokban sikerült úgy megszervezni a dolgokat, hogy a tevékenység mindkét épületben a megfelelő színvonalon folytatódjon. – Úgy hallottuk, hogy Tamási Zsolt visszatérhet tanítani. – Mi is arról értesültünk, hogy a DNA-tól feloldották ezt a tilalmat, és, ha megkapja a tanfelügyelőségtől is a jóváhagyást, akkor nincsen semmi akadálya annak, hogy tanítson. BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely) 2017. szeptember 25.Soósnak és Portiknak is tisztséget ajánlott fel Vass LeventeA nyitás jegyében A marosvásárhelyi RMDSZ nyitottságát bizonyítandó, Vass Levente képviselő, a szervezet elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy tisztújításokat tartanak a körzetekben, amelyek számát kilencre szándékoznak növelni. Ugyanakkor bejelentette, hogy éppen ennek a nyitásnak a nevében kérte fel Soós Zoltánt, a megyei múzeum igazgatóját, volt polgármesterjelöltet, hogy vállaljon körzeti elnökséget, amit Soós el is vállalt. Hasonló ajánlatot tett Portik Vilmosnak, az Erdélyi Magyar Néppárt volt politikusának, aki viszont sűrű közéleti elfoglaltságára hivatkozva visszautasította a felajánlást. A sajtótájékoztatón mutatkozott be a két új alelnök, Gáspár Botond, a Vásárhelyi Hírlap újságírója és Ferencz Katalin, a Sapientia diákönkormányzatának vezetője. Mindkettő pályázat útján nyerte el a tisztséget, amelyre egyébként más nem is jelentkezett. Gáspár a kultúráért, turizmusért felel, Ferencz Katalin ifjúsági kérdésekkel foglalkozik majd. Kali István ügyvezető elnök szerint azért nem érkezett több pályázat a meghirdetett alelnöki tisztségekre, mert „manapság nem népszerű politikusnak lenni”. Feltérképezik a jelmentes településeket A városi elnök elmondta, hogy felkéri a Maros megyei önkormányzati vezetőket, közösségszervezőket, jelezzék, ha településükön nincs térerő. „A több halálos áldozatot követelő viharok után a kormány bejelentette, mobiltelefonos gyorsriasztási rendszert dolgoz ki. Ennek lényege, hogy ezután SMS-üzenetben értesítik majd a lakosokat, ha térségükben szélsőséges időjárásra vagy egyéb veszélyhelyzetre kell készülni. Szerintem mindannyian egyetértünk abban, hogy a kezdeményezés jó, hiszen szükség van egy hatékony értesítési rendszerre. Ugyanakkor köztudott, hogy Romániában nincs minden településen mobiltelefonjel. Felmerül a kérdés, hogy mi történik majd azokkal a lakosokkal, akik ilyen térségekben élnek. Az SMS-alapú riasztási rendszertől függetlenül is, a 21. században időszerű lenne megoldani, hogy minden településen legyen térerő. Ezért arra kérek minden Maros megyei önkormányzati vezetőt, közösségszervezőt, érintettet, jelezze a kabinetem számára személyesen vagy a [email protected], [email protected] e-mail-címeken október 10-ig, ha településén ilyen jellegű problémával küzdenek. Vannak, akik már megkerestek ilyen ügyben” – nyilatkozta Vass Levente. MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely) 2017. szeptember 25.Az 1877. évi székely puccs története (részlet)Az 1877. év nemcsak a román függetlenség kivívásának volt az éve, de a székely–török kapcsolatok történetében is fontos dátum volt. Ekkor került sor a székely puccsként elhíresült eseményre, amely során a korabeli ellenzéki székely politikusok beavatkoztak az orosz–török háborúba. Oroszország – miután biztosította maga számára az Osztrák‒Magyar Monarchia semlegességét – megtámadta a Török Birodalmat. Az autokrata cári Oroszország terjeszkedésének vélt háborúban Európa több részén törökbarát hangok jelentkeztek. Magyarországon is hasonló volt a helyzet, azonban itt még rátett egy lapáttal az 1849-es orosz beavatkozás szülte ellenérzés. A törökök melletti szimpátia Budapesten is hatalmas méreteket öltött. Simonyi Ernő ellenzéki politikus 1877. augusztus 1-jén levelet írt báró Orbán Balázsnak Szejkefürdőre, amelyben felkérte, hogy szervezzen Erdélyben is népgyűlést a törökök melletti szimpátia kifejezésre. Orbán a felkérésnek eleget téve, Kézdivásárhelyen meg is szervezte a gyűlést, és egy határozati javaslatot is megfogalmazott. Látván, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchia nem nyújt segítséget a törököknek, egy felülről jövő kezdeményezés indult meg, amelyet külföldről pénzeltek, és végül az események a „székely puccsba” torkolltak. A puccs célja az orosz utánpótlási és visszavonulási vonal elvágása volt a Szeret folyón átívelő, Adjud melletti vasúti híd felrobbantásával. A tervezett moldvai betörést székelyföldi toborzás, valamint fegyver- és lőszercsempészés előzte meg. A terv egy székelyföldi születésű ellenzéki politikus, Ugron Gábor fejében született meg, akinek azonban a terv kivitelezéséhez társakra és pénzre volt szüksége. Gyerekkori barátjában, Bartha Miklósban, valamint Orbán Balázsban lelkes támogatókra talált. Tisztában volt vele, hogy az angoloknak érdekük lenne a vállalkozás létrejötte, ezért feléjük tapogatózott. Ugron körülbelül 150 ezer forintot kaphatott az angoloktól. A vállalkozás számára az anyagi alap tehát adott volt. A császári és királyi hadseregnél abban az időben cserélték le a Wenzel-féle puskákat Werndl-féle karabélyokra, ezáltal sok kimustrált fegyver került a bécsi fegyverraktárba, amelyeket olcsón értékesítettek. Így kerültek e fegyverek fegyverkereskedőkhöz, akiktől Ugron emberei kb. 2000 puskát, 250 revolvert és 270 ezer töltényt vásároltak. A fegyvereket tartalmazó ládákat vasúton szállították, a ládák öt embernek voltak címezve: Ugron Gábornak, Balási Lajos fürdőtulajdonosnak Brassóból, Nagy Ezékielnek Kézdivásárhelyről, Szűcs Mihálynak Bükszádról és Lánczky Lajosnak. A fegyverek faládákba csomagolva érkeztek meg Héjjasfalvára, Homoródra, Kacára és Brassóba. A héjjasfalvi, homoródi és kacai ládákat oláhfalusi szekeresek szállították tovább, előbb Csíkszeredába (szeptember 8. és 15.), majd onnan Gál András parancsára Kászonaltízre és Kászonfeltízre fuvarozták, ahol Gál Andrásnál és Gál Györgynél rejtették el a csűrben, illetve az istállóban. Szeptember 18-án éjszaka a ládákat innen továbbszállították közel a határhoz, a Káposztás- havasra, ahol szintén egy csűrben rejtették el őket. A toborzást Ugron Gábor szervezte, kiszolgált katonákat fogadott fel, egyrészt, hogy az embereknek tapasztalatuk legyen a fegyverek kezelésében, másrészt meg azért, hogy ha véletlenül kitudódna a dolog, akkor ne lehessen a Monarchiát bűnrészességgel vádolni. Gróf Almásy Jenő volt kiszemelve a csapat fővezérének. Udvarhelyszéken a toborzás a székelykeresztúri Korona vendéglőben folyt, nyilvánosan, bor mellett, a keresztúri szombati hetivásáron is folytatták: „csak a vak nem látta, hogy készül valami”. A csíkiak dicséretére legyen mondva, hogy itt a szervezkedés nem tudódott ki. Háromszék volt a legfontosabb toborzóterület, mivel itt feküdt az Ojtozi-szoros, amelyen keresztül a székely csapat betörni szándékozott Moldvába. Gyülekezőhelyként a berecki hetivásár volt kitűzve, egyrészt, mivel a vásáros tömegben nem olyan feltűnő pár ezer ember, másrészt, mert rendkívül közel fekszik az Ojtozi-szoroshoz. A fegyvereket itt osztották volna ki, és innen indultak volna a határ felé. Sajnos azonban az akció annyira közszájon forgott Háromszéken, hogy gyakorlatilag felülmúlták az udvarhelyieket is, utcákon, kocsmákban nyíltan beszéltek a dologról. A frissen megalakult román állam kémei tartósan jelen voltak Háromszéken is, és nem került túl nagy erőfeszítésükbe, hogy tudomást szerezzenek a készülő betörésről. A románok kémjelentése nyomán a kormány megindította a nyomozást. Szeptember 29-én már megérkezett a letartóztatási parancs a csíki szervezők ellen. Ezzel párhuzamosan Udvarhelyen is folyt a nyomozás. A főszervezők (Ugron, Bartha) elmenekültek Székelyföldről. A letartóztatott személyek elleni vádként a „közcsendháborítást” nevezték meg. Bartha és Ugron később külön-külön jelentkezett a marosvásárhelyi bíróságon. 1878 januárjában mindenkit feltételesen szabadlábra helyeztek, 1878. május 16-án pedig törölték a pert. Összességében elmondható, hogy bár a székely puccs a szervezés elégtelensége és a toborzás nyílt jellege miatt elbukott, de a székelység ismételten bebizonyította, hogy kész kilépni a komfortzónából, hogy akaratának érvényt szerezzen. PATAKI SZABOLCS / Ujkor.hu; Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 25.A segítőknek is segítségre van szükségükEgymás tevékenységének megismerése és a segítő szakmában dolgozók továbbképzésének szükségessége volt a témája a háromszéki szociális szervezetek és intézmények pénteki, Sepsiszentgyörgyön tartott harmadik találkozójának. A Gyulafehérvári Caritas helyi kirendeltsége és a Zathureczky Berta Idősek Otthona által az elmúlt fél évben szervezett két első rendezvény után a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) volt a házigazda. Tóth Anna, a DKA idősgondozó ágazatának igazgatója lapunknak elmondta, céljuk, hogy megismerjék, melyik segítő szervezet mivel foglalkozik, területileg milyen településeket tud lefödni, hogy amikor olyan szociális esettel találkoznak, amely nem tartozik az ő tevékenységi területükhöz, akkor is tudják, az adott helyzetben kik azok, akik hathatós segítséget tudnak nyújtani. Szerinte nagyon fontos lenne, hogy munkatársaik a szakmai felkészítőkön túl olyan képzéseken vehessenek részt, amelyek hozzásegítenék, hogy szinten tudják tartani a segítő szakmában elengedhetetlen képességeket, mint a türelem, empátia a nyomorúságban lévővel szemben, jó kommunikációs készség, és ismereteiket bővíthessék az időmenedzsment, az esetkezelés, a szakmai kiégés elleni technikák terén. Azt szeretnék, ha önerőből, vagyis a szervezeti, intézményi hálózaton belül tudnának ilyen képzéseket szervezni, ha az ágazat helyi szakemberei, trénerei állítanák össze egy hozzáférhető anyagi költséggel lebonyolítható néhány órás képzés anyagát. A találkozó résztvevői röviden bemutatták tevékenységüket és eredményeiket, de az is elhangzott, többen nagy reményeket fűztek az elmúlt huszonhét évben a szociális ágazat fejlődéséhez, de a társadalom még mindig úgy véli, a külföldi segítők és az egyházak feladata a szociális ellátórendszer működtetése, a politikum pedig olyan döntéseket hoz, amelyek ellehetetlenítik munkájukat. A Diakónia Gyár utcai székházában tartott találkozón a házigazdákon kívül részt vett a sepsiszentgyörgyi és hidvégi idősek otthona, a helyi rendőrség, a megyei szociális gondozási és gyermekjogvédelmi igazgatóság, a szociális kifizetési és felügyeleti hatóság, a megyei közegészségügyi igazgatóság képviselője, valamint a Kovászna Megyei Vöröskereszt igazgatója, a Caritas területi koordinátora és a tízéves Philadelphia pro Familia Suport Egyesület elnöke. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 25.Megoldást ígérnek (Marosvásárhelyi iskolaügy)Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt elnöke szombaton tudatta: arról biztosította Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, hogy Románia megoldja a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetét. Cserébe Magyarország támogatja Románia OECD-tagságát. Dragnea telefonon egyeztetett a magyar kormányfővel, s két dologban állapodtak meg: Románia megoldja a marosvásárhelyi iskola helyzetét, Magyarország pedig ismét támogatni fogja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), ami a román külpolitika egyik fő célkitűzése. Dragnea közölte: elmagyarázta Orbán Viktornak, hogy a marosvásárhelyi helyzet egy bírósági ítélet nyomán állt elő, és nincs szó a katolikus egyház vagy a magyar kisebbség elleni támadásról. Hozzátette: a román hatóságok kötelessége, hogy gyors, törvényes és tartós megoldást találjanak az iskola helyzetére. „Megígértem, hogy megtaláljuk ezt a megoldást” – mondta Liviu Dragnea. A szociáldemokrata pártelnök szerint Orbán Viktor értékelte a román fél párbeszédre való hajlandóságát, és megígérte, hogy Magyarország támogatni fogja Románi felvételét az OECD-be. Dragnea nem pontosította, hogy konkrétan mi lesz a megoldás. A két politikus közötti telefonbeszélgetést követően Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere úgy nyilatkozott: országa támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe. Jelezte: a döntésről konzultáltak Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével is. Kelemen Hunor úgy véli, a román kormánynak sürgősségi rendelettel kellene ismét megalapítania az iskolát, különben nincs garancia arra, hogy a tanintézmény elkezdheti működését a 2018–2019-es tanévtől. A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején felfüggesztette a magyar tannyelvű katolikus iskola működését. Az intézkedés következtében a magyar kormány bejelentette, a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt vétót emel Románia OECD-csatlakozása ellen. A korrupcióellenes ügyészség tavaly októberben kezdte vizsgálni a Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit, és csütörtökön emelt vádat ez ügyben Ştefan Someşan volt főtanfelügyelő és Tamási Zsolt volt iskolaigazgató ellen. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 25.Válasz TrianonraCentenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot – jelentette be Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke szombaton a szervezet nagyváradi ülését és kétnapos autonómiakonferenciáját összegző sajtóértekezleten. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a kisebbségben élő magyar közösségek politikai szervezeteit tömörítő KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki. Alapvető célunk a történelmi valóság megismerése, a megbékélés keresése az utódállamok többségi nemzeteivel és a Trianon okozta, máig ható következmények gyógyítása – hangoztatta Tőkés László. Románia 2018-ban a „Nagy egyesülés” századik évfordulóját ünnepli, vagyis annak az 1918. decemberi 1-jei Gyulafehérvári Román Nemzetgyűlésnek a centenáriumát, amelyen az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi románok kimondták az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A KMAT a 2108-tól 2020-ig terjedő rendezvénysorozattal a többi olyan fontos történelmi eseményt is fel akarja idézni, amely megelőzte a románság által megfogalmazott követeléseket is szentesítő trianoni döntést. „Nem Magyarország felosztásának dátumát, a trianoni békediktátumot tekintjük évfordulói alkalomnak önmagában, hanem az egész 1918–1920-as periódust Gyulafehérvártól a trianoni döntésig terjedően, ebben benne van a szerbiai népgyűlés, a kolozsvári magyar nemzetgyűlés 1918 decemberében vagy a Székely Nemzeti Tanács megalakítása 1918 novembe¬rében” – magyarázta az EP-képviselő. Kifejtette: annyi történelemhamisítás volt ebben a témakörben, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak mindenképpen át kell beszélniük történelmi traumáikat azokkal a többségi nemzetekkel, amelyekkel együtt élnek, és hozzá kell járulniuk az olyan hibák kijavításához is, mint amilyen a későbbi romániai asszimilációs politika. Hangsúlyozta: Romániában számos olyan igazságtalanság érte a magyarságot, amely ellentétes a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemével, a centenáriumi rendezvénysorozattal pedig arra is emlékeztetni akarják a románságot, hogy a történelmi dokumentumba foglalt autonómiaígéretéről megfeledkezett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 25.Bartha Miklós összegyűjtött munkáiBartha Miklós jogász, publicista, politikus, országgyűlési képviselő összegyűjtött munkái hat kötetben jelentek meg 1908 és 1913 között Budapesten Samasa János, Szmertnik István és Sztankovits Ferenc szerkesztésében és reprint kiadásban 2016-ban a Lakiteleki Tölgy Alapítvány kiadásában dr. Botlik József történész bevezető tanulmányával. Bartha Miklós 1847. november 14-én született Rugonfalván, ahol apja uradalmi intéző volt. Két év nagyszebeni megszakítással a székelyudvarhelyi református főgimnáziumban tanult 1866-ig, Budapesten szerzett jogi diplomát 1871-ben, majd 1872-től Udvarhelyszék aljegyzőjeként dolgozott. 1873-ban egy időközi választáson Udvarhelyszék egyik országgyűlési képviselője lett a Balközép Párt programjával. 1874-ben alapító tagja volt a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártnak, azonban a párt programjával az 1875-ös választásokon elbukott. Emiatt egy időre visszavonult gazdálkodni, de a politizálással nem hagyott fel. 1880-ban Kolozsváron megalapította az Ellenzék című napilapot, amelynek 1895-ig felelős, majd 1895-től főszerkesztője. Éles cikksorozatokban és szónoklatokban támadta a mindenkori kormánypolitikát. 1880-ban egyik politikai cikke miatt két katonatiszt rátámadt a szobájában és megsebesítette. Az eset nagyban hozzájárult, hogy Kolozsváron az 1881-es választásokon ismét országgyűlési képviselővé választották. Az 1884-es választásokon sikerült ismét a parlamentbe jutnia, azonban 1887-ben nem, viszont az oklándi időközi választást megnyerve mégis csatlakozhatott ehhez a képviselői ciklushoz is. 1892-ben ismét megválasztották, 1896-ban azonban megint nem. Ekkor a megüresedett gyulai kerületben kiírt időközi választáson indult, amelyet elhódított, így újfent bejutott az országgyűlésbe. 1890-ben a pártszakadáskor csatlakozott a szakadár Függetlenségi és ’48-as (Ugron) Párthoz, s abban alelnökké választották. 1891-től a Magyar Hírlap, 1893-tól a Magyarország vezércikkírója, ugyancsak 1893-ban mozgalmat indított az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakítására, s a szervezet alelnöke lett. Ez évben Budapestre költözött. 1898-ban tagjává választotta a Petőfi Társaság. 1901-ben lemondott az Ugron-pártban viselt elnöki tisztségéről, s csatlakozott Szederkényi Nándor csoportjához, ahonnét 1904 novemberében átült a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba. Az 1905-ös választásokon már régi pártja színeiben választották újra Zentán. 1905. október 19-én váratlanul hunyt el agyszélhűdésben budapesti lakásán. Bartha Miklós összegyűjtött munkáinak első és második kötete szépirodalmat, a harmadik politikai beszédeket és nemzetiségi cikkeket tartalmaz, a negyedik, ötödik és hatodik politikai cikkeket. Az elsőben található az 1901-ben az Ellenzékben megjelent, Kazár földön című tárcasorozata, amelyet könyv alakban is kiadott. A kortárs Sebesi Samu így írt a műről: „A stílusművészet megvesztegető bájával írt könyv, tüzetesen ismerteti azt a hegyvidéki akciót, amelyet a magyar földművelési kormány a rutének megmentése érdekében indított és a Kárpátok bércei közt lakó összes nép javára folytatott. (...) Ellenségei behatóbb bírálat nélkül ráfogták, hogy antiszemita irányzattal íratott.” Tény, hogy a sorozat éles vitákat váltott ki. Idézünk a könyv zárszavából: „A jog kötelesség nélkül: kiváltság. A kötelesség jog nélkül: szolgaság. Ebben az erkölcsi rendben egy ismeretes vegyi törvény érvényesül. A konyhasó a chlórnak és a nátriumnak összetételéből áll. Mindkét elem külön-külön halálos méreg. Amiként méreg a társadalmi és gazdasági rendben úgy a kiváltság, mint a szolgaság. De ama két őselem együtt a táplálkozásnak, tehát magának az életnek el nem engedhető alkatrésze. Valamint a jog megfelelő kötelességgel és a kötelesség megfelelő joggal a társadalmi és gazdasági boldogulásnak alapfeltétele.” Bartha Miklós írásait áthatja a hazafiság és a nemzetféltés. Román testvéreink című tárcájában így ír: „Ε címmel semmi egyebet nem fejeztem ki, mint egy tényleges és történeti állapotot. Mert akár szeretjük egymást, akár nem, változhatatlan nemzetközi és közjogi tény az, hogy együtt kell élnünk, együtt szenvednünk, együtt örülnünk és együtt meghalnunk. Közös a hazánk, közös az institutiónk, közös a múltunk és közös a jövőnk. Arra vagyunk utalva, hogy egymást megértsük, nem pedig arra, hogy egymást gyűlöljük. Tehát helyzetünknél, állapotunknál, sorsunknál, fogva testvérek vagyunk. Csak érzületben és törekvésben nem vagyunk testvérek. Az a viszály, mely köztünk fennforog, egyik félnek sincs hasznára, de káros mind a kettőre nézve.” A kitartott című útirajzában vidékünket így mutatja be: „Sepsiszentgyörgyön jártam (…), mégsem állottam meg, hogy búcsút ne vegyek az ismert völgyektől, hegyektől és folyóktól, s még egy pillantást ne vessek a szemerjai erdőre, ahol a nyírfák hajszott ágai szomorúan hajolnak a kiélt talaj felé, mintha szemrehányást tennének neki, hogy egykori őserejéből oly keveset tartott meg számukra; és hogy egy másik pillantást ne vessek Sepsiszentgyörgyre, ahol az első házak egyike az ablak mellé furakodott ágyúgolyóval hirdeti Háromszék történelmi nagyságát a ’48-iki dicsőség tengerében. A tágas piacon emelt honvédemlék még többet beszél, s hogy az ellentét se hiányozzék, miként Budán a honvédelmi palota előtt a Hentzi-emlék, úgy itt is a honvédemlék előtt a »Schvarzenberg«-ről nevezett városház hirdeti a megváltozott idők megváltozott embereinek megváltozott érzületét.” Bartha Miklós összegyűjtött munkái kaphatók és megrendelhetők a rugonfalvi református parókián: [email protected], telefon: 0740 243 150, levélben: Barabás Csaba lelkipásztor, Rugonfalva/Rugăneşti 175. szám, postai irányítószám: 537323. Az összes ára 300 lej, kötetenként is megvásárolható. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 25.Már csak egy család maradt – búcsú az elnéptelenedett tanyavilágonEgyetlen tanya, a Köllő családé maradt fenn Cengelléren. Abban a Gyergyóditróhoz tartozó tanyavilágban, ahol egykoron templom, iskola és 50–60 ház volt. A hajdan ott lakóknak jó lenne emléket állítani – vetette fel az ötletet Baróti László Sándor, a Szent Gellért-napi búcsús szentmisén. Szent Gellért ünnepén a ditrói egyházközség minden évben búcsús szentmisét tart Cengelléren. Autóbusszal és személygépkocsikkal, de még motorkerékpárral is sokan érkeznek ilyenkor a Ditrót Hágótővel összekötő út mentén lévő kápolnához. Az idősebbek ez alkalommal visszaemlékeznek azokra az időkre, az 1950–1960-as évekre, amikor ezt a helyet legalább százötven ember nevezte otthonának. A kommunizmus és államosítás vetett véget a település életének, és egyre kevesebben vannak életben, akik tudnak arról, hol voltak a házak, hogy a mirtuszbokrok alatt német katonák jeltelen sírjai vannak. Baróti Sándor László plébános javasolta, jó lenne valaki kezébe vegye a cengelléri történelmet, felkutassa, hogy az egykori kis településen hol állt az iskola, hol volt kovácsműhely és egyéb mesterek otthona, és legalább egy-egy kővel, márványtáblával jelöljék meg a helyüket. A javaslatot legalább kétszázan hallották, mint ahogy a tanácsot is: az ötletet adják tovább, hátha szándékkal és a kivitelezés lehetőségével találkozik. Nevelni önmagunkat is A szombati szentmisére érkezők Lőrincz Barnabás remetei segédlelkész prédikációját hallhatták Szent Gellértről, az első magyar keresztény tanítóról, aki Imre herceget tanította jóra, szépre, igazra és szentre. „Az a család, amelyik együtt imádkozik, a nehéz körülmények között is együtt fog maradni. A jó átadása a feladatunk gyermekeinkkel szemben, de magunk irányában is: csiszolnunk, nevelnünk kell önmagunkat. Ne tanítsuk meg a gyermeket aggódni és félni, sokkal inkább bízni Istenben, az embertársakban és önmagában” – javasolta a segédlelkész Szent Gellért szellemiségét idézve. A vértanú szentre énekkel emlékeztek a ditrói cserkészek is, akik Bardocz Erzsébet vezetésével minden esztendőben jelen vannak a cengelléri ünnepen. Amikor letérdelnek a motorosok Szentmiséken szokatlan öltözetű vendégei is vannak ennek a búcsúnak, immár kilenc esztendeje: a galgahévízi motorosok. Idén huszonhárman érkeztek, és Dallos Ferenc e szokás eredetéről is szólt. Kilenc éve annak, hogy a Ditró végében lévő panzió parkolójában az endurós csapat tagjai összetalálkoztak a plébánossal. Ők túrázni, a lelkipásztor a cengelléri búcsúra igyekezett. Viccesen megkérdezte: nem kerülne a poros-sáros öltözékű csapatból pár ember, mert ministránshiány van. Ő lepődött meg legjobban, amikor igent mondtak a meghívásra, szolgáltak, és azóta minden évben visszajárnak. „Mindig van közöttünk nyolc-tíz ministráns. Olyan életet élünk, hogy gyakoroljuk a vallásunkat, és amíg jöhetünk Erdélybe, addig nem kérdés, hogy az őszi endurózásnak ez az utolsó momentuma. Vannak a csapatban nem vallásos emberek is, de ez a búcsú mindenkit megérint. Szégyen, nem szégyen, negyvenévesek vagyunk, de egy-egy könnycsepp mindig kiugrik a szemünkből.” Ajándékot is hoztak a magyarországi motorosok: az egyikük édesanyja két cipős doboznyi zserbót küldött a búcsúsoknak. Ez volt a desszert, előtte pedig a plébános bárányainak egyikéből készült tokány háromszáz főre. Ingyen volt a tálétel, a kenyérért viszont egy lejt kellett fizetni. Abból a pénzből – szokás szerint – a ditrói rászorulóknak vásárol kenyeret Baróti László Sándor lelkipásztor. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. szeptember 25.SZÉKELY SZABADSÁG NAPJA – FELEMÁS ÍTÉLET SZÜLETETT A JÖVŐ ÉVI FELVONULÁSRÓLokon felemás ítéletet hozott a Maros megyei törvényszék a székely szabadság napjára, 2018. március 10-re tervezett marosvásárhelyi felvonulásról. A pénteken hozott ítélet kivonata a romániai bíróságok portálján jelent meg. A törvényszék közölte, hogy részben igazat adott a panaszos Siculitas Egyesületnek: nem semmisítette meg azt az átiratot, amelyben a polgármester a jövő évi rendezvény korlátozását közölte, de érvénytelenítette azt az átiratot, amelyben a polgármesteri hivatal válaszolt a Siculitas Egyesületnek az emiatt benyújtott előzetes panaszára. A törvényszék arra kötelezte a polgármestert, hogy orvosolja a Siculitas előzetes panaszát. Kincses Előd, a panaszos ügyvédje az MTI-nek nyilatkozva meglehetősen furcsának tartotta az ítéletet. Megjegyezte, hogy a megsemmisített átiratban nem a polgármester, hanem a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrség parancsnoka válaszolt panaszukra, és utasította el érveiket. “Kötelezte a törvényszék a polgármesteri hivatalt, hogy az előzetes panaszunkat oldja meg. Úgy tekintette, hogy a válasz, amit adtak, nem az előzetes panaszunk megoldása” – értelmezte az ítéletet Kincses Előd. A pereskedés előtti előzetes panasz benyújtását a törvény írja elő a panaszosnak abban a reményben, hogy a felek pereskedés nélkül rendezik a nézeteltérést. A hagyományos március 10-i marosvásárhelyi megemlékezést és tiltakozást a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szervezi, de hivatalos ügyekben a háttérintézményeként működő Siculitas Egyesület jár el a nevében. Az egyesület már ez év március 16-án bejelentette a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a jövő évre tervezett megmozdulást, hogy jusson idő az esetleges bírósági jogorvoslatra is. A törvény értelmében a polgármester csak a bejelentés utáni 48 órában tilthat be egy tömegrendezvényt. A határidőn túli tiltás miatt tavaly már pert nyert az egyesület a polgármesteri hivatal ellen. A polgármesteri hivatal arra a törvénycikkelyre hivatkozva kifogásolta a felvonulást, mely tiltja a kórházak előtti tömegrendezvények szervezését. A felvonulás évek óta kialakult útvonala ugyanis elhalad egy kórház mellett, amelynek egyébként egy másik utcából is van bejárata. Kincses Előd arra emlékeztetett, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat 1998-ban hozott határozatban sorolja fel azokat az utcákat, tereket, amelyeken nem szabad tömegrendezvényeket szervezni, és a felsorolásban nem szerepel az a kórházzal szomszédos utca, amelyre a hivatal hivatkozik. Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, 2014-es, 2016-os és az idei rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma 2017. szeptember 25.MINISZTERELNÖKSÉG: TÖBB MINT 230 EZER HATÁRON TÚLI MAGYAR ÓVODÁS ÉS ISKOLÁS RÉSZESÜL NEVELÉSI-OKTATÁSI TÁMOGATÁSBANTöbb mint 230 ezer határon túli magyar óvodás és iskolás gyermek részesül egyszeri nevelési-oktatási támogatásban a Szülőföldön magyarul pályázat keretében a most indult tanévben – közölte a Miniszterelnökség hétfőn az MTI-vel. A közlemény szerint a tárca nemzetpolitikai államtitkársága hétfőn megkezdte a támogatások folyósítását azon 233 926 gyermek szüleinek, akik sikerrel pályáztak a Szülőföldön magyarul programban. A pályázat keretében azok a külföldi óvodai, általános vagy középiskolai oktatásban részt vevő gyerekek kapnak egyszeri, 22 400 forint értékű oktatási, nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást, akik a tanulmányaikat a szomszédos országokban magyar nyelven végzik. Azt írták, az államtitkárság elsődleges célja a külhoni magyar nyelvű oktatás erősítése: arra kívánják ösztönözni a határon túli magyar szülőket, hogy gyermekeiknek a többségi nyelvi oktatási intézmények helyett a magyar iskolát válasszák. A program keretében az előző tanévben 237 909 óvodás és iskolás gyermek részesült támogatásban. MTI; Erdély.ma 2017. szeptember 26.Románia lakosságának több mint kétszerese él rabszolgaként világszintenA munkakihasználás áldozatainak száma több mint 40 millió, ebből 15 millió kényszerházasságban él. Kik ők, és miért nem tesznek semmit az érdekükben a hatóságok? International Labor Office (ILO) és a Walk Free Foundation összesítette világszinten az emberkereskedelemre vonatkozó adatokat. A tanulmány szerint a világon 40,3 millió ember él rabszolgasorsban. Lévén, hogy ez egy illegális tevékenység és az érintettek a legtöbb esetben nem tudnak, vagy nem mernek beszélni erről, a rendelkezésre álló számadatok nem teljesen pontosak. Ugyanakkor a világon sok olyan háborús övezet, konfliktuszóna van, amelyről a tanulmány készítői nem rendelkeznek semmilyen adattal. Ilyen országok Szíria és Nigéria. Ezeket figyelembe véve a rabszolgaságba kényszerült személyek száma a tanulmányban saccoltnál is nagyobb. A Walk Free non-profit szervezet elnöke Fiona David történelminek nevezte az átfogó tanulmány elkészítését, és azt reméli, hogy ennek köszönhetően világszinten mindenki komolyabban fogja venni ezt a problémát. A jelentésben szereplő adatok a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkoznak, szerepelnek benne az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezet információi, valamint az áldozatokkal készített 71 000 interjú. A közzétett jelentés szerint múlt évben világszinten 25 millió ember dolgozott kényszermunkásként, 15 millió pedig kényszerházasságban élt. „Amit biztosan tudunk, hogy a 40 millió modern rabszolgaságba taszított ember közül csak néhány tízezer jut segítséghez az igazságszolgáltatás intézményein és egyéb ilyen célból létrejött szervezeteken keresztül. Ez egy óriási szakadék, amit fel kell számolnunk”- nyilatkozta a sajtónak Fiona David, aWalk Free Foundation elnöke. Mi a modern rabszolgaság? A tanulmány meghatározása szerint azok az emberek tartoznak ebbe a kategóriába, akik bár tudják, hogy munkakihasználás áldozatává váltak, nem tudnak kilépni az adott helyzetből a fenyegetettség, a kényszer és a megtévesztés miatt. Az adatok szerint globálisan 4,1 millió személyt maguk a hatóságok kényszerítenek ilyen helyzetbe például úgy, hogy a katonai szolgálatot teljesítőket mezőgazdasági munkavégzésre használják. A lakosság számarányát tekintve Afrikában a legrosszabb a helyzet, ahol 1000 lakosra 7,6 áldozat jut, ezt követi Ázsia és a csendes-óceáni térség 4 áldozat/1ooo lakossal. Az ágazatokat tekintve a legtöbben háztartásbéliként dolgoznak, majd ezt követi az építőipar, a gyárak és a mezőgazdaság vagy halászat. „Ha valakit kényszerházasságon keresztül házimunkára kényszerítenek, és ilyen esetben eltekintünk a házasság intézményétől, akkor egyértelmű, hogy mindez csak a kényszermunkáról szól. Nem világos számomra, hogy sok esetben miért elnézőbbek az emberek az ilyen házasságok kapcsán, hiszen ez is a rabszolgaság egyik formája”- nyilatkozta a Washington Postnak Fiona David. Az áldozatok közül 3,8 millió személyt prostitúcióra kényszerítenek, közülük világszinten 1 millió gyermek van. Ahhoz, hogy globális szinten is vissza lehessen szorítani a kényszermunkát, közösen kell fellépni gazdasági, szociális, kulturális, valamint a törvénykezés szintjén. Ugyanakkor erre nincs egységes megoldás, a különböző országokban és régiókban erre helyi szinten kell válaszokat találni. A tanulmány szerzői törvénykezés szintjén is egységesebb fellépést sürgetnek. Ilyen téren az országok hatóságainak passzivitása vagy tehetetlensége mellett az is gondot okoz, hogy az átláthatatlan fekete gazdaságban tevékenykedők vannak kitéve leginkább az ilyen helyzetnek. Bizonyos esetekben maguk az országok szándékosan nem tesznek semmit a kényszermunka felszámolásáért, ugyanis gazdaságilag ez nagy hasznot hoz. Ilyen esetekben azzal érvelnek a hatóságok, hogy a fennálló helyzetet csak a korrupció felszámolásával lehet megváltoztatni. Azt a tanulmány is hangsúlyozza, hogy nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet hatékonyan kezelni ezt a problémát. Ahhoz, hogy az emberkereskedelemben érdekelt hálózatokat fel lehessen számolni, szükség lenne a különböző vállalatok alkalmazottainak bevonására is, összekötve mindezt a civil szervezetek munkájával. Az áldozatok beazonosítása is nehéz, a legtöbben nem tudnak, vagy nem mernek segítséget kérni mert megfélemlítik őket. Ambrus István / Transindex.ro 2017. szeptember 26.Az RMDSZ támogatná a 15 százalékos anyanyelv-használati küszöb elfogadásátKelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a szövetség egyet tudna érteni azzal, hogy 15 százalékban állapítsák meg azt a küszöbértéket, amelyet el kell érnie egy kisebbségnek egy település lakosságának arányában ahhoz, hogy használhassa anyanyelvét a közigazgatásban. A politikus erről a közigazgatási törvény módosításának közigazgatási szakbizottsági keddi vitája előtt nyilatkozott. Szerinte a képviselőházi testület elhalasztja majd a jelentés elfogadását ebben a témában. Mi egyet tudnánk érteni egy 15 százalékos küszöbbel. Ha létrejönne egy kompromisszum a 15 százalékkal, akkor a mostani mintegy 400 település, amely a 20 százalékos küszöb alá esik, további 73-74-gyel bővülne ki, tehát szó sincs az egyesek által emlegetett 2 000 településről” – fogalmazott Kelemen. Az RMDSZ elnöke szerint a kompromisszummal senki nem veszítene. Hangsúlyozta: a törvénymódosítás nem arról szól, hogy hivatalos nyelvvé váljon a magyar, csak arról, hogy a közigazgatásban használni lehessen a magyar nyelvet ott, ahol teljesülnek ezek a feltételek. Hozzátette: „a 15 százalék mindenki számára egy hasznos és korrekt kompromisszumot jelentene”. Agerpres; maszol.ro 2017. szeptember 26.Felmérés: „átvilágították” a Kárpát-medencei magyar fiatalokatMilyen identitása van egy erdélyi fiatalnak egy kárpátaljai, vajdasági vagy felvidékihez képest? Milyen nyelvhasználati lehetőségei? Hogyan olvas újságot, hány könyve van otthon, vagy mennyire vallásos? Ezeket a kérdéseket felelte meg a tavalyi Magyar Ifjúság Kutatás. Az ötödszörre elkészülő kutatás felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági, 15-29 év közötti fiatalokat kérdezett meg, négyezer főt a magyarországi nyolcezer mellett. Nemzeti identitás és nyelv: hátrányban a felvidéki magyarok A megkérdezett fiatalok körülbelül 95 százaléka vallotta magát elsősorban magyarnak, ez alól csupán a felvidékiek számítottak kivételnek, ahol 28 százalékuk szlovákként is definiálta magát. Az erdélyi magyar fiataloknál egy százalék jelölte meg magát romaként is, két százalék románként és egy százalék egyéb nemzetiségűként. Felvidéken ugyanakkor a fiatalok 67 százaléka gondolja, hogy az országukban élő magyarok a magyar nemzet részét képezik, ez a szám Erdélyben 85, Kárpátalján 91, Vajdaságban 88. A nyelvhasználat tekintetében is kakukktojásnak számítanak a felvidékiek: 65 százalékuk beszél a családban csak magyar nyelven, míg Erdélyben ez az arány 94 százalékos. Változó a helyzet a hivatalokban való nyelvhasználat terén is: Felvidéken és Kárpátalján 16 százalék használ többnyire magyart, Erdélyben ez az arány 25 százalék, a Vajdaságban 12. A munkahelyi nyelvhasználat terén is Felvidék van hátrányban: 29 százalékuk használ többnyire magyart, míg Kárpátalján 51, Erdélyben 44, a Vajdaságban 45 százalékban számoltak be erről. Sokszínű nemzeti identitás Erdélyben Az erdélyi magyar fiatalok nemzeti identitása sokszínű. A felmérés során rákérdeztek arra, hogy elsősorban, majd arra, hogy másodsorban milyen identitást vállalnak fel. Milyen nyelven tévézünk és facebookozunk? Erdélyben a fiatalok 70 százaléka többnyire magyar nyelvű televíziócsatornákat követ, 4 százalék többnyire a többségi nyelvet néz műsorokat, 20 százalékra jellemző a vegyes nyelvűség, 3 százalékra pedig egyéb (tehát nem román) nyelvű adások követése. Többé-kevésbé hasonló arányokat kaptak a kárpátaljai és vajdasági magyaroknál is, az eltérés a felvidékieknél jelentkezett: csupán 45 százalékuk tévézik többnyire magyar nyelven, 16 százalék többnyire az ország nyelvén, 35 százalék pedig vegyesen A közösségi oldalak használatában minden vidéken hasonló arányokat kaptak. Erdélyben 65 százalék használja ezeket többnyire magyarul, 3 százalék többnyire románul, 22 százalék vegyesen. Milyen nyelven tanulnak? A négy vizsgált régió esetében az óvodai, elemi és középiskolai oktatás nyelve hasonló arányokat mutat a különböző oktatási szinteken, ezért a középiskolai eredményeket mutatjuk. Ezek értelmében a felvidéki fiatalok csupán 38 százaléka tanul magyarul, 25 százalék az ország nyelvén, 23 százalék vegyesen. Kárpátalján ezzel szemben 76 százalék tanul magyarul, 13 százalék az ország nyelvén és 8 százalék vegyesen, Erdélyben 82 százalék tanul magyarul, 6 százalék az ország nyelvén és 4 százalék vegyesen. A vajdasági fiatalok esetében 88 százalék tanul magyarul, 5 százalék az ország nyelvén, 4 százalék vegyesen. Ahogy a tanulmányban megjegyzik azonban, az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak, „hiszen a tanulói akarat mellett a magyar nyelven elérhető intézmények száma, az oktatási rendszer szerkezete egyaránt befolyásolja az arányokat”. Másként fest egyébként az egyetemi oktatás helyzete: itt jelentősen esik a magyar oktatás aránya: Erdélyben a hallgatók harmada tanul magyarul, 12 százaléka románul, 5 százalék vegyesen. Hány és milyen nyelvű könyv van otthon? A tanultsággal együtt járhat a tanulmány szerint az otthoni könyvek átlagos száma is. Mint írják, "Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban – Magyarországhoz viszonyítva – magasabb arányban fordultak elő felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadók, feltehetően ezzel magyarázható a háztartásokban megtalálható könyvek magasabb száma, Felvidéken a mintába kerültek között az alacsony végzettségűek voltak felülreprezentálva." Az átlagos könyvszám Magyarországon 186, Felvidéken 109 (ebből 67 magyar nyelvű), Kárpátalján 169 (146), Erdélyben 218 (176), Vajdaságban 227 (190). Házasság, gyerekvállalás, munka, tanulás Erdélyben – Magyarország, Felvidék és Vajdaság mellett – 20 százalék alatti a 15-29 év között házasodók aránya, az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli. Ettől Kárpátalja tér el: itt közel egyharmaduk él már házasságban, az élettársi kapcsolatban élők aránya 4 százalék. Magyarországon és Vajdaságban 2,1-2,2 gyereket akarnak vállalni átlagban, Felvidéken ez a szám 1,9, Kárpátalján 2,4. Ami az elvándorlást illeti: az erdélyi fiatalok 15 százaléka már dolgozott Magyarországon, 18 százalékuk más külföldi országban. 47 százalékuk szeretnek a jövőben Magyarországon dolgozni, 36 százalékuk kizárja ezt a lehetőséget, 17 százalék bizonytalan ebben a kérdésben. Más külföldi országban 57 százalékuk dolgozna a jövőben, 26 százalék nem, 17 százalék pedig nem tudja, vagy nem válaszolt a kérdésre. Ezt tovább bontva kiderül, hogy az erdélyi magyar fiatalok 36 százaléka akár pár évig is dolgozna külföldön, 40 százalékuk pár hétre vagy hónapra gondolt, ingázva akár, 22 százalék külföldön élne, 19 százalék tanulna. 81 százalékuk a jobb megélhetés miatt próbálkozna, 52 százalék a tapasztalatszerzést is megjelölte mint érvet, 27 százalék a rossz anyagi körülményeket, 40 százalék a nyelvtanulás lehetőségét, 37 százalék a kilátástalanságot, 52 százalék a karrierlehetőséget. Vallásosság Nagy különbségek érzékelhetők a vallásosság tekintetében. Míg Magyarországon a fiatalok mindössze 6 százaléka vallásos az egyház tanításai szerint, 41 százalék pedig nem vallásos, addig Erdélyben 24 százalék vallásos az egyházi tanítás értelmében, 53 százalék a maga módján és csak 11 százalék nem vallásos. Felvidéken és Magyarországon kívül a három másik régióban a vallásos fiatalok többségben vannak. Erdélyben ugyanakkor közel a fiatalok fele reformátusnak van keresztelve, 39 százalék római katolikusnak. K. M. A. / maszol.ro 2017. szeptember 26.Marhavagonokban a bizonytalanság felé: Udvarhely vármegye kiürítése1916-ban a román betörés hírére a hatóságok elrendelték a székely vármegyék kiürítését. Apokaliptikus látvány lehetett a Segesvár felé szekéren elinduló menekültek tömege. Korabeli forrásokra alapozva elevenítjük fel a történteket. 1916. augusztus 29-én a délutáni órákban érkezett meg Székelyudvarhelyre a román hadüzenet híre. Ekkor már hosszú sorokban jöttek a háromszéki és csíki menekültek, kiket Udvarhely vármegyébe irányítottak a hatóságok. Este 9 órakor aztán a helyi hatóságok megkapták az Udvarhely vármegyére szóló evakuálási felszólítást is. A katonaság riadót fújt, a lakosság egy része lázasan csomagolt, hogy lehetőleg a hajnalban induló első menekülő-vonattal el tudja hagyni szülőföldjét. Az udvarhelyiek igyekezetét látva a csíkiak és a háromszékiek áradata is tovább indult. A környező községekbe másnap reggelre vitték szét a hírnökök a kiürítést tartalmazó parancsot, mire az egész vármegye népe elindult a bizonytalanság útján. A menekülők szekereinek hosszú sora Segesvár felé indult el. „Ameddig a szem ellátott, minden utat a szülőföldet otthagyók karavánja töltött be, a réteket és a hegyek oldalát a hajtott marhák fehérsége födte be. Estére kelve, csillagos éjben, őszi hidegben a menekülők tábortüzei gyúltak ki és fázós asszonyok, elalélt gyermekek, a virrasztó földönfutók ülték körül. S ahogy virradatkor tovább indult a hazáját vesztetett székelység, újabb és újabb községek munkásnépe csatlakozott hozzájuk és mind több-több község vált némává és elhagyottá. Az ősi Székelyföld szabadságszerető népe ott zarándokolt végig a segesvári csatatéren, hol Petőfi alussza örök álmát” – írta a korabeli Udvarhelyi Híradó. A menekülők Segesváron két részre oszlottak: azok nagy része, akiket szívességből hoztak el szekereken idáig, vonatra ültek, a szekérrel rendelkezők Maros-Torda vármegye felé haladtak tovább. Ekkor már ugyanis a Segesvár központú Nagy-Küküllő vármegye kiürítése is megkezdődött. Székelyudvarhelyről 29-én éjfél körül indult el a 82. gyalogezred káderét, azaz a frontra induló menetszázadok felállítását lebonyolító pótzászlóaljat szállító vonat. Reggel hétkor pedig az első menekülteket szállító szerelvény is elindult. Héjjasfalván és Segesváron a szekér nélküli menekültek a Földvárról indított vonatokra szálltak fel. Negyven-ötven ember szorongott a marhavagonokban, melyekből sok esetben a trágya sem volt kitakarítva. A nyitott szeneskocsikban le nem rakott teheráruk rengetegében húzódtak meg a menekültek tömegei. A vármegye kiürítésének emberfeletti munkáját Ugron János főispán vezette, de jelentős szerep jutott Sebesi János alispánnak, dr. Keith Ferenc t.b. főjegyzőnek, dr. Pálffy Jenő főszolgabírónak, dr. Gyárfás Pál árvaszéki elnöknek, Szentkirályi Andor főispáni titkárnak és Szentkirályi Kálmán árvaszéki ülnöknek is. A város részéről Soó Domokos tanácsos, Szakáts Zoltán főkapitány, dr. Majthényi Miklós polgármester, Szabady Tivadar és Szabó Nándor főszolgabírók vállaltak hatalmas szerepet az irányításban. Mindeközben dr. Paál Árpád vármegyei főjegyző, dr. Lengyel József főorvos és Lakatos Tivadar városi tanácsos a vármegye és a város értékeit Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyére, Szolnokra menekítették, ahol átmenetileg néhány hivatal működését is elindították. A szakszerű irányítás eredményeképpen sikerült elszállítani sok értékes anyagot, a felhalmozott gabonakészletek egy része is megmentődött. Szeptember 8-án marharekviráló bizottság kezdte meg aktivitását Székelyudvarhelyen. A bizottság mintegy 2500 marhát vett át 2-3 korona egységárral, ezzel nagymértékben sikerült megakadályozni a marhaállomány elkótyavetélését. Székelyudvarhely városában szeptember 13-ig relatív élénk volt az élet. Mintegy 2000-2500 lélek volt ekkor itthon (a közel tízezerből), működött a piac is, ahol jelen voltak a falusi árusok. Több kereskedés nyitva volt, a húst pedig hatósági vágás után ingyen biztosították a lakosságnak. A Budapest szállodában tiszti étkező működött, igaz, csak este 9 óráig. A trafikot a főkapitány kiárultatta, vásárló volt bőven, mert a Hargitán levő frontra naponta vonultak föl és vissza a különböző katonai alakulatok, huszár őrjáratok, de a városban is időztek 82-es katonák. Mivel a hírek a román előnyomulás megtorpanásáról szóltak, az elmenekültekből többen visszatértek. Aztán a hadi helyzet szeptember 11-én mégis szükségessé tette Székelyudvarhely teljes kiürítését. Ennek levezénylésére Betegh Miklós kormánybiztos Széll József fogarasi főispánt küldte ki. A kiürítést 15-én fejezték be, amikor Széll főispán autóval elutazott a városból Kállay Tamás képviselő társaságában. Kállay előzőleg a képviselők segélyező bizottságának megbízásából 35 000 koronát osztott szét a menekülők közt. Ugyanaznap hagyta el a várost Ugron János főispán is, aki betegsége dacára is oroszlánrészt vállalt a menekültek ügyes-bajos dolgainak intézésében. 16-án elutazott a polgármester és a főszolgabírók is, a városban Sebesi János alispán, dr. Keith Ferenc másodfőjegyző és Szakáts Zoltán főkapitány maradtak. 16-án hajnalban és reggel négy menekülő-vonat hagyta el a várost, az utolsó szerelvény reggel fél nyolckor indult ki az állomásról. Ezzel jött el a főkapitány, a pályaudvari parancsnokság, a postahivatal személyzete, a rendőrök és a vasúti személyzet. És erre a vonatra tették fel a vármegyei kórházat is dr. Egyed Balázs orvos utasításai szerint. 24 beteget tudtak a rendelkezésre álló 40 perc alatt a vonathoz kiszállítani és elhelyezni. A kórházban 12 beteg, köztük dr. Ráczkeövy Samu és egy elmebeteg maradt, kiknek gondozását az alispán dr. Demeter Károlyra bízta. A kórházat Szolnokra szállították, míg a katonai tartalék-kórházat már korábban Szabó kapitány és dr. Imreh Domokos vezetésével Tordára menekítették. Gyárfás Pál árvaszéki elnök fáradozásainak köszönhetően az Országos Gyermekmentő Liga által felkarolt udvarhelyi gyermekeket is idejében sikerült vasúton kimenekíteni, akárcsak az itt rekedt Csík vármegyei katolikus árvaház növendékeit. A negyedik vonat elindulása után a pályaudvaron teremtett lélek nem maradt, a városban maradt mintegy ezer lakos lélekszorongó érzéssel várta a román csapatok érkezését. Az alispán és a másodfőjegyző délelőtt 10 órakor utazott el Székelykeresztúrra, miután a vármegyeház őrizetét Ágotha Ferenc útmesterre bízta. A város vezetését egy korábbi közgyűlésen a valószínűleg román származású Stefáni Károly városi tisztviselő vállalta. Az első román járőr szeptember 17-én délelőtt jött be a városba, a Szent Imre utcán leérve a Kőkereszt-tér környékén „tájékozódott”, majd vissza is lovagolt. A román egységek aztán 18-án, hétfőn vonultak be a városba. Főbb források: Udvarhelyi Híradó, 1916. október 15., november 5., Haladás, 1916. augusztus-szeptember. Kápolnási Zsolt / liget.ro 2017. szeptember 26.Hamis e-mailekre és feljelentésekre panaszkodik a főügyészKövesi szerint támadják a DNA-t Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyésze azt nyilatkozta hétfőn, hogy az intézmény elleni támadásnak újabb módszerei jelentek meg. Ezek közé tartoznak a DNA ügyészei nevében írt e-mailek és az Igazságszolgáltatási Felügyelet ellen tett hamis feljelentések. Kövesi azt mondta: a másfél éve felerősödött támadások ellenére az általa vezetett intézmény az eddigiekhez hasonlóan folytatja a munkát. „Módosítanák a törvényt, újraszerveznék a DNA-t, elvennének a hatáskörünkből – azt mondhatjuk, hogy támadássorozat indult ellenünk. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, folytatjuk a munkánkat. Nem csinálunk sem többet, sem kevesebbet, mint a korábbi években. A támadások miatt feszültebb a légkör, de nem adjuk fel. Amíg korrupció lesz Romániában, mi nem hagyjuk abba a munkát” – jelentette ki a főügyész. Soha nem gyakorolt nyomást az Igazságszolgáltatási Felügyelet (IJ) egyetlen munkatársára sem – mondta ugyanakkor Kövesi. Ezzel azokra a – hangfelvételre alapuló – hírekre reagált, amelyek szerint Mihaela Focică felügyelő nehezményezte, hogy egy általa végzett ellenőrzés során nyomást gyakoroltak rá. „Ha valamelyik felügyelő nyomásgyakorlásra panaszkodott a főfelügyelőnek, akkor azt az ügy másnapján ki kellett volna vizsgálni. De három hónapon keresztül nem történt semmi, sőt, a szóban forgó felügyelőt elküldték, hogy végezzen ellenőrzést a DNA-nál. Világosan kijelenthetem: soha, soha nem rendeltem be irodámba egy felügyelőt, és soha nem voltam személyes kapcsolatban az Igazságszolgáltatási Felügyelet inspektoraival. A felügyelőkkel minden találkozásom intézményi keretek között zajlott le, ellenőrzések, kontrollok során. Soha egyetlen felügyelőre se gyakoroltam nyomást, és ha ez megtörtént volna, akkor az érintett inspektor is, valamint főnökei is kötelesek lettek volna kivizsgálásba kezdeni az ügyben” – jelentette ki Kövesi az Europa FM rádiónak adott interjúban. „Ha feljelentés érkezik ellened, és az Igazságszolgáltatási Felügyelet kezd vizsgálatba veled kapcsolatban, akkor neked jogod, nekik meg kötelességük meghallgatni az álláspontodat. Ha elmondom a véleményemet, kijelentve, hogy ártatlan vagyok és kollégáim is ártatlanok, ez nem jelent nyomásgyakorlást” – mondta a DNA főügyésze. A sajtóban nyilvánosságra került egy hangfelvétel az IJ főfelügyelő-helyettese, Gheorghe Stan és Mihaela Focică inspektor között, amelyben utóbbi arra panaszkodik, hogy a DNA-nál végzett ellenőrzés eredményeit összefoglaló jelentés megszövegezésekor nyomást gyakoroltak rá. A sajtó szerint a nyomásgyakorlás a DNA főügyészétől érkezett, habár a hangfelvételen nem hangzik el a Laura Codruţa Kövesi neve. Igazságügyi források szerint Focică bűnvádi panaszt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez Gheorghe Stan ellen, akit zsarolással vádol. A Focică által benyújtott feljelentés nem Kövesi ellen szól, hanem az Igazságszolgáltatási Felügyelet vezetősége részéről érkező nyomásgyakorlás ellen. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 26.Fejlemények az MSP ügyébenLehetőség a megegyezésre A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) beadott a luxemburgi bírósághoz egy újabb kiegészítést a polgári kezdeményezésről (Minority Safe Pack – MSP) szóló perhez. Erre azért volt szükség, mert megjelent egy új körülmény, ami a kereset elindításakor nem állt fenn – mondta el sepsiszentgyörgyi sajtóértekezletén Izsák Balázs. Az SZNT elnöke szerint azt követően, hogy a keresetet beadták, megváltozott a bizottság joggyakorlata. A bizottság a hozzá beérkező hatvan polgári kezdeményezés esetében kétféleképpen járt el: vagy bejegyezte, vagy elutasította. Az MSP bejegyzésekor előbb történt egy elutasítás, majd történt egy részleges bejegyzés, egy peren kívüli egyeztetés után – mondta Izsák Balázs. – A bíróságon elveszítette a pert az Európai Bizottság (EB). A bíróság azonban nem kötelezte az EB-t hogy bejegyezze a MSP-t, csupán hatályon kívül helyezte a bejegyzést elutasító határozatot azzal, hogy elégtelen a bejegyzés elutasításának indoklása – részletezte az SZNT elnöke. Elvben az Európai Bizottság megtehette volna, hogy alaposabb indoklással ismét elutasítja a bejegyzést, de nem ezt tette, hanem azt mondta, hogy hajlandó a bejegyzésre. Túl azon, hogy ez kettős mércét jelent, az SZNT jelezte, hogy hajlandó a peren kívüli megállapodásra. Ennek nyomán szeptember 8-án Brüsszelben került sor egy egyeztetésre, amelyen „számos félreértést sikerült tisztázni” – mondja Izsák Balázs. Bár „más a szóbeli kommunikáció, és más az írásbeli”, az SZNT elnöke bízik benne, hogy a bizottság esetleges pozitív hozzáállása előbb viheti az MSP ügyét, amelynek az a célja, hogy az Európai Unió védje meg tagállamainak polgárait – azokat is, akik kisebbségben élnek. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 26.Vitorla-énekMinálunk tavasztól télig csak úgy potyognak az ünnepek. Most nem magamba fordulok ezzel az irodalmi évfordulóval, hiszen én még nem írtam akkor, amikor a könyv összeállt nagy politikai vajúdások közepette. 1967-et írtunk akkor, ragyogott a VITORLA-ÉNEK nevű antológia. Egek. Huszonnyolc erdélyi, magyar s fiatal költő. A könyv hatalmas sikert aratott, nagy feltűnést keltett. Még a sorra is emlékszem, amelyben türelmesen várt sorára Salamon Ferenc, Antal Miklós és megannyi tanár úr, fiatal civilek és nagydiákok, szövőnők és színészek. Jelenség volt, esemény. Mert úgy vagyunk az ágas-bogas történelmi korokkal, hogy elkövetkezik óhatatlanul, minden szekuritáté és pártdiktatúra idején is egy időpont, amikor már nem lehet a jogi, a szellemi s anyagi nyomort véka alá rejteni. Kibúvik a szög s a vers a zsákból. Remek költői réteg állott össze. Bizalomkeltő versek és nevek. Hogy nem mindenkiből lett koszorús-koronás, egész életet az irodalomnak szentelő? Mindig is így volt e világi élet. Az akkor már jó hírű, maga is fiatal költő Lászlóffy Aladár, a szerkesztő mindenkit magához ölelt volna, aki mert szólni ama romániai világban a világról. Már ahogy lehetett. 1967-re már annyira rühellte az akkor még rajongva olvasó közönség az egész párthozsannát, hogy ama fiatalokat istenítve állta a sarat s a sorokat a könyvért. És abban a 190 oldalas kis gyűjteményben egyetlen párt-ima nincs; ama 28-ak azokat kirekesztették a szívükből, szellemükből. Ötven esztendővel ezelőtt ők huszonévesekként, a mennyekbe vivő létra alsó fokán. Apáthy Géza, Aradi József, Balázs András, Balla Zsófia, Bokor Katalin, Bordy Margit, Cseke Gábor, Cseke Péter, Elekes Ferenc, Farkas Árpád, Hodos László, Kenéz Ferenc, Király László, Komán János, Komzsik István, Krizsán Zoltán, Magyari Lajos, Mandics György, Máté Imre, Miklós László, Molnos Lajos, Mózes Huba, Paizs Tibor, Soós László, Szabó Barna, D. Szabó Lajos, Tatár György, Vásárhelyi Géza. Számomra és a megmaradottak számára ma már ünnepes ez a versgyűjtemény. Vitorla-ének. Bevitorláztak ötven éve a magyar irodalomtörténetbe. Éltesse őket a jelen s a jövő, illesse őket tisztelet. Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 26.Megalkotni az élhetőt…Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé… Legújabban a mai középnemzedékhez tartozó Vida Gáborban (szül. 1968, Kisjenő, Arad megye) merült fel, hogy meg kellene írni jelenünk igazi Erdély-regényét. Ő maga is így kezdett új, Egy dadogás története című művébe (Budapest, Magvető, 2017), ugyanakkor józanul szembe kellett néznie egy megkerülhetetlen valósággal, hogy tudniillik „a Nagy-Erdély-regényt most nem tudom megírni… Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt firtatjuk, mindenki elfelé tart. Száz éve nincs már itt magyar jövő… Ez a csak-magyarErdély mindig is hamis volt.” Vida Gábor végül is fejlődési regényt írt, különös és nyomasztó családi, valamint nemzedéki tapasztalatok birtokában, egy olyan főszereplőt állítva a középpontba, akinek felnőtté válása a romániai rendszerváltozáshoz kapcsolódik. 1990 januárjában Kolozsvárt találjuk az elsőéves egyetemi polgárt, aki írónak készül. Már ekkor valamiféle teljesség vonzásában élt, hiszen azt válaszolta oktatójának, hogy az általa tervezett könyv az egészről fog szólni. Vida új regénye a kommunizmus két utolsó évtizedében, az 1970–80-as évek Romániájában szocializálódott gyermek és ifjú fejlődését mutatja be, mintegy családtörténetbe ágyazottan. A főhős fejlődésében, illetve önmagára találásában igen ellentmondásos szerep jut a szülőknek, ám felszabadító hatással van rá például az apai nagyapa és anyai részről a két nagybácsi, továbbá a gyermekkori nagy csatangolások a nagyszülőknél, egyrészt az Arad megyei Ágyán, másrészt Baróton, a Hargitán, valamint az otthont jelentő Kisjenőben, illetve úgy általában az „élet” vagy ahogy az elbeszélő fogalmaz egy helyen, a „sötét valóság, amit megéltem.” Egyetlen komoly ellenfele – ahogy fogalmaz – a dadogás, amely kisiskolás korától kezdve nagyon hosszú ideig végigkíséri. Értelmezése szerint ez „nem egyszerűen artikulációs vagy légzési kérdés, hanem egy lelkiállapot, személyiségzavar, kognitív probléma (…). Írásban is dadogok, egyszer csak elakad a szufla, a gondolat, a mondat, de én nem hallgatok el, mondom, amit mondani tudok (…).” Hősünk apja Romániában élte le egész életét, teológiai tanulmányokat Kolozsvárt folytatott, de tisztviselő lett, nem a papi szolgálatot választotta, és olyan magyarnak tartotta magát, mint az anyaországiak. Mivelhogy a Fehér-Körös menti Ágyán és Kisjenőben élt, ezért számára Erdély s különösen a székelység megfoghatatlan és nehezen meghatározható dolgok voltak, nem tudta beilleszteni saját maga alkotta „dobozaiba”. Az anya viszont erdélyi és székely, de olyan „hívő” családban nőtt fel, amelyet egy zsarnok apa uralt, ezért iskolái végeztével a lehető legtávolabbra, a Partiumba kérte kihelyezését. A családi önkény elől menekülő lány itt és így talált rá egy meghasonlott fiatalemberre, előbbi aztán saját családja fölött ugyancsak gyakorolta az uralkodást, és játszotta az áldozat szerepét… A belső függetlenséget a főhős számára az otthoni csatangolások jelentették vagy a nyári vakációkkal járó „boldog önfeledtség”, viszont az aradi kollégiumi környezet sokáig a teljes elzártságot és a megalázás, valamint az etnikai megkülönböztetés válogatott módozatait „kínálta”. A főhős által megélt ama sötét valóság mindenekelőtt az aradi kollégiumban töltött évekhez és a katonáskodáshoz kapcsolódik. Katonai egységében azonban működött a bajtársak közötti szolidaritás, míg ezt bentlakó diákként soha nem érezte. Későre múlt el viszont a hadseregben szerzett nyomasztó tapasztalatok hatása, még leszerelése után is jó ideig érezte, hogy ahová visszatért, a polgári és szabad (?) világ egy laktanya, elhagyni azonban nem akarta az országot. Egy alkalommal, az 1980-as évek végén barátjával együtt próbálkozott a zöldhatáron Magyarországra szökni, de visszatértek – Erdélyben akart élni. Később aztán az is tudatosult benne, hogy a világot mindennap úgymond újra ki kell találni, s „aki a sártengernek ezen a felén nem tudja megalkotni magának az élhetőt, az hiába kel át a másik felére, mert ott is ugyanazt fogja találni (…).” Borcsa János / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 26.Minden generációból a legjobbat hozzák kiA cserkészet nevel, és halálig tart Október 7-én ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a kézdivásárhelyi 34-es Számú Gábor Áron Cserkészcsapat, aminek apropóján dr. Kerekes László plébánost, cserkészparancsnokot kérdeztük a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről. – Miként került kapcsolatba a cserkészettel? – Külföldi tanulmányaim alkalmával kerültem kapcsolatba a cserkészettel. 1992-ben, amikor kiküldtek ösztöndíjjal Kanadába, Ottawában az ott élő magyarság körében vettem észre, hogy milyen fenntartó és éltető ereje van a cserkészetnek. Én is beiratkoztam a vezetőképzőbe, és ’94-ben le is tettem a cserkészparancsnoki vizsgát. Ez idő alatt megtanultam, hogy ha a cserkészet nem is gátolja meg a magyarság asszimilációját, azért sokkal felelősségteljesebb embereket nevel. – Miként indította újra a kézdivásárhelyi cserkészetet? – 2004-ben kerültem Kézdivásárhelyre, ahol már 1992-től egy virágzó cserkészcsapat működött, és amely később, vezetőhiány miatt szüneteltette tevékenységét. Amikor idejöttem, felkértem a régi vezetőket, hogy segítsenek, indítsuk újra a cserkészcsapatot, de mindenki a munkára, családra hivatkozva vonakodott, mígnem jelentkezett Bíró Zsuzsanna csapatvezetőnek, aki azelőtt őrsvezető volt, és csapatparancsnok híján én is vállaltam tisztséget. Szinte a nulláról kellett elkezdeni mindent. Az első pár év, amíg a csapat fejlődött, nehézkesen telt el. Emlékszem, 2007-ben egy cserkésztáborban kellett részt vennünk a Vadas-tetőn, ahová teljes konyha kellett, nekünk meg sem szakácsunk, sem edényeink nem voltak. Amikor a többiek megtudták, milyen gondokkal küszködünk, befogadtak minket egy altáborba, és segítettek rajtunk. Később, amikor már megerősödött a csapatunk, a felnőttek, szülők is annyira segítőkészek lettek, hogy arra az időre vettek ki szabadságot, amikor táborozni mentünk. – Hány tagú a cserkészcsapat? – Mivel az újra-beiratkozás szeptemberben zajlik, a tavalyi számok alapján elmondhatom, hogy 230 olyan tagból áll a csapatunk, akik heti rendszerességgel részt vesznek az öt csoportra osztott foglalkozásokon. Itt megjegyezném, hogy mivel a cserkészmozgalom nem tömegmozgalom, a korosztályok szerint osztott csapatokban az őrsöt alkotó 7-8 ember foglalkoztatja a csapatokat. Első osztályostól egészen 70 éves korig vannak cserkészeink. Hiszen a cserkészet az nem heti foglalkoztatás, amit az ember letud, hanem fiatal korától egészen a végsőkig kíséri az illetőt. – Vallásos nevelésben is részesülnek a cserkészek? – A nevelés több szálból tevődik össze. Van, ami a magyarságtudattal, jellemmel, van, ami vallással, etikával stb. foglalkozik, és mindez egy olyan színes egyveleggé alakítja az egészet, hogy a gyerek egy idő után azt veszi észre, hogy evés előtt imádkozik, sokkal udvariasabban beszél, megismeri a csapatmunka lényegét és így tovább. – Problémát jelent-e a csapat számára, ha a tagok – mondjuk – más településre kerülnek, egyetemre mennek stb.? – Ezzel a vándorlással nekünk is szembesülnünk kell, főleg a vezetőket érinti, de a szövetség szintjén folyamatosak a vezetőképzések, így mindig kerülnek, akik továbbviszik a stafétát. És mint már említettem, a cserkészet nem egy olyasmi, amit egy alkalommal letud az ember, így azok, akik már egyetemre mennek, vagy elkerülnek máshova, igyekeznek tartani a kapcsolatot a csapattal, főként az interneten, és ha csak egy napra is, de eljönnek táborba. – Árvák és nehézsorsú gyerekek is vannak a csapatban. Mit jelent számukra ehhez a közösséghez tartozni? – Számukra a cserkészcsapat a családot jelenti. Nem pótcsaládot, hanem a nagybetűs családot. Nagyon sokan nehéz háttérből érkeztek, és itt találták meg a testvéreket, szülőket, akik segítettek a fejlődésükben. Voltak olyan tagok is, akik, amikor idejöttek, nem mertek megszólalni a közösségben, csak néztek maguk elé, önmagukba zárkóztak, de mostanra rendesen kommunikálnak, viccelődnek, csapatban dolgoznak, vagy épp kitartó, becsületes munkások lettek. Ők azok, akiket a csapat felkarolt, akikből kihozták azt az értéket (becsület, tisztelet, udvariasság stb.), amit máshol nem kaphattak meg. – Milyen tapasztalatot szerzett az elmúlt években parancsnokként? – Nagyon érdekes volt megtapasztalni a „generációváltást”, a fejlődést a gyerekek körében. Egyszer kérdeztem valakit, hogy miért nem foglalkozik a cserkészvezetéssel, és miután minden kifogást felsorolt, a végén beismerte: azért, mert ezek a gyerekek nem azok, akik 1990-ben voltak. Mondom neki: igaza van, de ezeket a fiatalokat is kell nevelni, még akkor is, ha egy teljesen másik generáció, mint a régi. Mert valóban a mai fiatalok mások. Vezetők mondják, a ma cserkész fiataljai, akik a digitális korban élnek, mennyire függnek a telefonoktól és más eszközöktől. Számomra pedig pont ez a szép a cserkészetben, hogy az új generációkból is kihozza az értéket, a csapatmunkát, kimozdítani őket a digitális világból. Nem akarok elfogultnak tűnni, de szerintem a cserkészet rendelkezik a legjobb pedagógiai módszerekkel. – Hogyan képzeli el magát és a csapatot 10 év múlva? – Nagyon sokféleképpen el tudom képzelni magamat és a cserkészeket 10 év múlva, és úgy tartom, hogy álmodni szabad, mert abból talán egy nap valóság lesz, sőt meglepőbb, mint képzeltük. Ha csak belegondolok, hogy 2004-ben 28-an voltak a cserkészcsapatban, és mára elértük a 230-as létszámot, akkor érdemes tervezni, dolgozni. Elképzelések pedig vannak, mert sok területet tudnánk érinteni a cserkészeten belül: gondolok itt a sportra, a számítógépes világra, biciklizésre stb. Ám az egyik régi vágyam, hogy felélesszük a regős cserkészetet, ami annyit takar, hogy régebben a cserkészek a falvakat járták, és összegyűjtötték azokat a népi hagyományokat, népdalokat, amik már eltűnőben voltak, vannak. Ezt jó lenne beindítani az elkövetkező években. – Az ünnepségen mivel várják az érdeklődőket? – Az ünnepség szentmisével rajtol a Boldog Özséb-templomban, majd a Vigadóban tea, kávé, sütemény várja a jelenlevőket. Aztán a Vigadó kistermében konferenciákkal, régi cserkészek előadásával, fotókiállítással várunk minden érdeklődőt. Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 26.Megemlékező zongoraest a LEK-benThurzó Zoltán vasárnap délutáni zongoraestje ezúttal másképpen zajlott, megemlékező hangversenyen vehettek részt az érdeklődők Thurzó Sándor zenetörténész, muzikológus emlékére. A Múzeumi hangversenyek sorozat szeptemberi zongoraestjén In Memoriam Thurzó Sándor címmel tartott megemlékező koncertet Thurzó Zoltán. Thurzó Sándor nagyváradi zenetörténész, muzikológus nyolc éve hunyt el, született 1920. március 17-én. Munkásságáért számos díjat elnyert, kiemelkedő alakja volt a helyi zenei életnek, szellemisége tovább él a helyi zenetörténelemben. Unokája, Thurzó Zoltán megemlékező zongorahangversenyt tartott a tiszteletére, 80 darabbal készült a zenei estre. Rendhagyó módon dőlt el, hogy melyek lesznek azok a zeneszámok, melyeket előad 55 percben: a közönség tagjai választhatták ki a darabokat. A koncert előtt minden néző kapott egy listát, melyen 80 darab volt felsorolva, köztük Liszt, Chopin, Bach, Scarlatti, Mozart, Grieg, Schubert, Enescu, Bartók stb. alkotások. Az 55 percbe végül 13 darab fért bele. Műsor Két Bach számmal kezdődött az este, melyeket Erdei Árpád és Gyulai Katalin választottak ki, Thurzó eljátszotta az Aria from „Goldberg Variations” BWV 988 és Prelude and Fugue in B-flat minor, BWV 867 darabokat. Majd Bárdon Péter ajánlására Kodályt hallhattunk, Dékány Katalin egy Modest Mussorgsky számot választott. Beethoven Für Elise száma sem maradt ki a műsorból, ezt Rövid Kiss Tünde választotta. Elena Morgoș egy Sergei Rachmaninoff darabot kért, Henning Margit pedig egy Edward Griegtől származó művet. Ezután egy Richard Clayderman szám következett, a Love Story című darabot játszotta el Thurzó Zoltán, ezt Codreanu Monika választotta. A folytatásban Kolozsvári Zsuzsa kérésére egy Chopin számot játszott el a zongorista, majd Német Katalin és Rozin Erzsébet egy-egy Liszt darabot választott. Az este lassan véget ért, még eljátszott a zongoraművész egy Strauss Jr.-Thurzó Z. – Radetzky Marsch című számot, amelyet Hamurg Katalin kért. Végül az est Molnár Judith választásával zárult, Erkel Ferenc Nemzeti Himnuszát közösen énekelték az egybegyűlteket, Thurzó Zoltán zongorakíséretével. A Lorántffy Egyházi Központ Múzeumterme ezúttal is megtelt, a nézők vastapssal köszönték meg a rendhagyó zongoraestet. Törő Enikő Thurzó Sándor (Nagyvárad, 1920. március 17. – Nagyvárad, 2009. szeptember 6.) erdon.ro 2017. szeptember 26.Országos tankönyvmizériaNem kezdődött zökkenőmentesen a tanév az ötödik osztályos diákok számára. Nincsenek tankönyveik, ráadásul az akkreditált tankönyvek között is van olyan, amelyik nem jó. Megváltozott az ötödik osztályos tanmenet, aminek velejárója többek között az is, hogy az új tanmenethez igazodó tankönyveket kellett kiadni. Mivel azonban a tanügyminisztérium által elfogadott tankönyveket sorra megfellebbezték a konkurens kiadók, addig nem használható semmiféle tankönyv, míg a fellebbezéseket el nem bírálják. Az így előállt patthelyzetet egy olyan, ún. kompendiummal próbálta áthidalni a szaktárca, amelyben több tantárgy első nyolchetes tananyaga van egybefoglalva. A magyar tannyelvű osztályokat különösen hátrányosan érinti ez a probléma, hiszen ezt a kivonatot sebtében kellett lefordítani magyarra. A nagyváradi magyar tannyelvű iskolák képviselői lapunknak elmondták, hogy nagy gondot okoz nekik a segédanyagok betiltása, valamint az ötödik osztályos tankönyvek hiánya. Bár azt mindannyian elmondták, hogy megkapták a kompendiumot, valamint a román, a magyar és a katolikus vallás tankönyvet, de Cseresznyés Dorottya, az Ady Endre Líceum könyvtárosa lapunknak jelezte, hogy az iskola romántanárainak a véleménye szerint az ötödikes román tankönyv nagyon rossz, holott létezik olyan tankönyv is, amiből sokkal könnyebben lehetne tanítani a román nyelvet a nem román anyanyelvű diákok számára is; azt a tankönyvet azonban nem akkreditálta a minisztérium… A hazai oktatási rendszer egyik legnagyobb gondját a most elkezdődött tanévben az ötödik osztályos tankönyvek biztosítása jelenti. Ennek kapcsán Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a tankönyveket helyettesítő kivonatot, a hírhedt kompendiumot Bihar megyei pedagógusok lefordították és Kovászna megyei pedagógusok lektorálták, ez azonban csak elektronikus változatban van meg, ezt a változatot már elküldték minden iskolának. „A már létező és elbírált tankönyvek (az ötödikes román, magyar és katolikus vallás tankönyvek – szerk. megj) az iskolákba jutottak, újabb elbírálásról egyelőre nem kaptunk jelzéseket” – fogalmazott a főtanfelügyelő-helyettes. Mint mondta, vannak még elbírált, de fellebbezés alatt álló tankönyvek, és amíg le nem zárul a fellebbezés, addig nyomdába sem kerülhetnek ezek a tankönyvek, amelyek ráadásul csak román nyelven vannak meg, tehát azokat is le kell majd fordítani a magyar tannyelvű osztályok számára. Kérdésünkre válaszolva Kéry Hajnal aláhúzta: „megvan a veszélye annak, hogy letelik a nyolc hét és nem lesz idő az elbírált és elfogadott tankönyvek kinyomtatására és lefordítására. A minisztérium azt mondta, hogy ha eltelik a nyolc hét, és nem tudják a meglévő könyveket kinyomtatni, akkor meg fog jelenni egy újabb kompendium”. Körkép A nagyváradi magyar tannyelvű iskolák mindegyike küzd a tankönyvproblémával. Zsíros Anikó, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatónője kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy hozzájuk megérkezett az ötödik osztályos román-, magyar-, és katolikus hittan tankönyv, ugyanakkor tájékoztatást kaptak arról, hogy megrendelhetik az angol tankönyvet. A kompendium magyar fordítását már megkapták, úgyhogy a tanév első nyolc hetében most abból tanítanak a tanárok. Elmondta továbbá, hogy harmadik és negyedik osztályban az angol tankönyvön kívül nincs egyetlen magyar nyelvű tankönyv sem, de ez már több éve fennálló probléma a kis osztályokban. A felsőbb osztályok tankönyvellátásával összességében nincsenek gondok, ezzel szemben nagy probléma az, hogy segédanyagokat nem lehet használni. „A minisztérium még a több mint száz éves Gazeta matematica folyóiratot is betiltotta” – jelezte Zsíros Anikó, aki elmondta, hogy egyes tantárgyak esetében a tanárok úgy próbálják áthidalni ezt a problémát, hogy kivetítőn közvetítik az információkat, vagy az interneten mutatják meg a gyerekeknek azt, mit szükségesnek látnak, de mindez nem pótolhatja a megfogható, nyomtatott információforrásokat. No segédanyag Konrád Katalintól, a nagyváradi Szent László Teológiai Líceum igazgatónőjétől azt tudtuk meg, hogy a közgazdaság, valamint a közélelmezés profilú középiskolai osztályokban és a szakosztályokban egyáltalán nincsenek szaktankönyveik, például könyvelés tankönyvnek híre hamva sincs, ami persze nagyon megnehezíti a tanárok, diákok dolgát egyaránt. A román nyelvű kompendium megérkezett a Szent László Teológiai Líceumba. A felsőbb osztályokban általában nincs gond a tankönyvellátással, hacsak annyiban nem, hogy az elhasznált tankönyvek helyett nem kapnak annyi új könyvet, amennyit az iskola kért. Viszont „nagyon hátráltat bennünket az, hogy nem használhatunk segédanyagokat. Vannak munkatársaink, akik szerzői ilyen munkafüzeteknek, és mégsem használhatják azokat, mert visszavonták az akkreditációt, és most mindent újra kell akkreditálni. Reméljük, hogy újra akkreditálják ugyanazokat a munkafüzeteket, és nem kérnek módosításokat” – fogalmazott Konrád Katalin. Salátakönyv Cseresznyés Dorottyától, a nagyváradi Ady Endre Líceum könyvtárosnőjétől megtudtuk: „minden ötödikes megkapta a salátakönyvet – azaz a kompendiumot –, igaz, csak a román nyelvű változatot, valamint a román és a magyar tankönyveket, és azóta kiosztottuk a katolikus vallásúaknak az ötödikes katolikus valláskönyvet”. A könyvtárosnő elárulta, hogy az iskola romántanárai elégedetlenek az akkreditált román ötödikes tankönyvvel, hiszen van annál sokkal jobb román tankönyv is, amelyben huszadik századi, érthető, rövid szövegek vannak, míg az akkreditált, magyar tagozatos diáknak szóló tankönyvben nagyon nehezek az olvasmányok. Tőle megtudtuk azt is, hogy zene tankönyve nincs egyik évfolyamnak sem, rajz tankönyv van az általános iskolai évfolyamokban és a tizedik osztályban. „A Technológiai ismeretek tankönyvből csak az 5. és a 6. osztályos könyv létezik, a 7. és a 8. osztályos tankönyvet elfelejtették lefordítani magyarra” – mondja a könyvtárosnő. Az Adyban is gondot okoz a segédanyag-tilalom. „Ez nagyon hátráltatja az iskolát, mert a tankönyvek általában nem megfelelőek, a munkafüzetek pedig szakmailag felkészült csapat által készültek, és pontosan követik a tantervet. Nagyon jó lenne, hogyha használhatnánk ezeket, mert a tankönyvekben nem elégséges a feladatok száma, a munkafüzetekben pedig igen. Az iskolából senki nem rendelt munkafüzetet, pedig a hatodik és hetedik osztályos fizika munkafüzet, a matematika munkafüzetek nagyon fontosak lennének, és ezek magyarul is vannak” – sorolja a problémákat Cseresznyés Dorottya. Csak félig kivétel A Mihai Eminsecu Főgimnázium csak annyiban kivétel a fentebb említett iskolák közül, hogy ott nincs általános iskolai oktatás, tehát őket nem érinti az ötödik osztályban jelentkező tankönyvprobléma. Hochhauser Enikő aligazgatónő kifejtette, hogy a segédanyagok tilalma sem okoz akkora fejtörést számukra, mivel általában nem használnak ilyesmit az iskolában. Etekintetben kivételt képez az angol és a német tantárgy, annál is inkább, mert nincs is a minisztérium által akkreditált német nyelv- és irodalom tankönyv. Hozzátette, hogy eddig Németországból rendelt tankönyveket használtak a magyar tagozaton, de most ezek ezeket is félre kell tenni, amíg nem dől el a segédanyaghasználat ügye. Azokban az osztályokban, ahol gondot okoz a tankönyv-, vagy segédanyag-hiány, a tanárok munkalapok készítésével hidalják át a problémát. Az aligazgató jelezte, hogy a legfőbb problémát számukra az jelenti, hogy jelenleg nincs olyan matematika tankönyv, ami megfelelne a tananyagnak. „De évek óta ezzel küszködünk, ez nem mostani probléma. Megszoktuk mi már a tanügyben a felfordulást, ha nem a tankönyvek körül, akkor egyéb körül van gond” – fogalmazott Hochhauser Enikő. Pap István / erdon.ro 2017. szeptember 26.Az áldozatokra emlékeztek vasárnap GyantánVasárnap délelőtt emlékeztek Gyantán, az 1944 szeptember 24-én történt vérengzésekre, amikor 49 helyi ártatlan civil lakos esett a bosszú áldozatául. A megemlékezés a református templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét, majd megkoszorúzták a templom melletti emlékművet. Az elmúlt években többször is alkalmam volt Gyantán megfordulni, a legtöbb esetben valamiképpen ezek a látogatások kapcsolódtak a 73 évvel ezelőtti, a második világháború idején történt vérengzésekre, melynek 49 ártatlan gyantai civil-polgár eset áldozatul. Az idén a megemlékezésre szeptember 24-én vasárnap került sor, mely megemlékező istentisztelettel vette kezdetét, igét hirdetett Farkas Zsolt lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási tanácsosa. A méretében az egyik Bihar megyei legnagyobb templomában, helybeli hívek mellett, többen is érkeztek más településekről, de ezek mind gyantai gyökerekkel rendelkeznek, néhány az egykori áldozatok leszármazottai is jelen voltak. Az egyházi szertartást megtisztelte jelenlétével, Szabó Ödön parlamenti képviselő is, a sajtósok is szép számban voltak jelen. Az istentiszteleten Farkas Zsolt lelkész, egy nagyon is az eseményhez kapcsolódó bibliai igerészt választott a Zsoltárok könyve 49. részéből a 16 verse volt prédikációjának alapgondolata:„Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem” – szólt Isten igéje. „ Nem véletlen az, hogy ma amikor Gyanta református népe összegyűlt a templomba, hogy a 49 áldozatnak emléke előtt adózzon, hogy éppen a 49. zsoltárt választottam prédikációm alapgondolatát. Amikor a 49. Zsoltárt elolvastam nagyon megdöbbentet engem, ennek a zsoltárnak a mondanivalója. Hiszen mindaz amiről ma beszélni lehet, sőt amiről ma itt beszélni kell az benne van ebben a zsoltárban. Éppen azért a mai nap hallgassuk a 49. zsoltár igéjét, mivel az Isten egy nagyon fontos üzenetet akar eljuttatni hozzánk, a mai napon Isteni üzenet nélkül nem mehetünk ki ebből a templomból. Nem mehettünk ki azért mert vágyakozik az ember lelke, hogy az isteni szót meghallja, vágyakozik arra, hogy emberi vigasztalás legyen az, számunkra. A földi igazságtalanság, nagy méreteket tud elérni, a zsoltár nem akarja megszépíteni, hanem kimondja az igazságtalanságot. A hatalmasok azt hiszik, ha pénzük van és erejük van, akkor mindent meglehet tenni hiszen annak nincsenek számukra következmények, nem kell félni semmitől, senkitől. Sokszor el kell fogadjuk, hogy tönkreteszik az országot, a világot és tehetetlenül figyeljük az eseményeket, egyszerűen nincs mit tegyünk. De mit lehetne nekünk tenni? Tette fel a kérdést a lelkész. Ilyenkor megszólal az ige és üzenetet hordoz és olyan energiával tölt meg bennünket és rávesz arra bennünket, hogy miként kell cselekednünk (…)” – mondta többek között a lelkipásztor. Irmagja se maradjon! A továbbiakban Soós József Tamás helyi református lelkész köszönte meg a tanácsos szolgálatát, köszöntötte a gyülekezetet, Szabó Ödön parlamenti képviselőt és a sajtó jelenlévő képviselőit. Majd egy jegyzőkönyvet olvasott fel, mely 1944 december 29-én a gyantai református egyházközség presbitériumának által tartott tanácskozás, az egyházközség problémáit tartalmazta, melyet Boros Ferenc akkori református lelkipásztor állított össze. Ezt követően Boros Zoltán újságíró, mutatta be Gábor Ferenc köröstárkányi lakos újabb kötettét: Irmagja se maradjon! címmel, mely a gyantai áldozatoknak állít emléket, és amelyet később a kultúrházban dedikált a szerző. A továbbiakban harangzúgás közepette négy helybeli fiatal a templomban felolvasta az áldozatok neveit. Ugyancsak ők mutattak be rövid megemlékező műsort az áldozatok tiszteletére. Az templomi események után a gyülekezet a templomkertbe vonult, ahol az áldozatok emlékére 2009-ben emelt emlékművet koszorúzták meg. Itt szólt a megjelentekhez Szabó Ödön parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. „Nem lehet meghatódás nélkül itt állni, akkor amikor megemlékezzünk arról, ami Gyantán történt 1944-ben. Annyi elhallgatott idő után, amely elhallgatás nemcsak a mi közösségünkre volt jellemző, hanem mind a mai napig a román közösség részére is jellemző, erről az ügyről. A csend az elhallgatás mindkét közösségnél megvolt, egyiknél még megvan, de más alapra épült. Az elhallgatás, a nem beszélünk róla a mi közösségünknek a megfélelmítés volt az oka, évtizedeken keresztül. A másik oldalról nagy valószínűség szerint a szégyen, az hogy az a cselekedet mely itt Gyantán, de előtt Magyarremetén is megtörtént az első világháború után Köröstárkányban és Kisnyégerfalván, nem egy dicsőséges harci cselekedett volt, ezt nem lehet beírni a hadi naplóba. Meg kell törni De mind a két csendet meg kell törni egy adott momentumban, a két közösségnek ezt fel kell tudnia dolgozni. Azzal, hogy a magyar közösség bátran megemlékezik és kihozza a közösségi térre gyászát, és ezáltal feldolgozza a jó úton halad” – mondta többek között a képviselő. Ezt követően koszorúkat helyeztek el az emlékműnél, majd nemzeti imánk a himnusz eléneklésével ért véget a gyantai megemlékezés. Dérer Ferenc / erdon.ro 2017. szeptember 26.Sinka Istvánra emlékeztekA Nagyszalontai Református Egyházközség és a helyi Arany János Művelődési Egyesület közös szervezésében vasárnap emlékeztek Sinka Istvánra (1897–1969), születésének 120. évfordulóján. A helyi református templomban megtartott istentiszteleten Mikló István Boldizsár református lelkész emlékezett Sinka Istvánra. Az igehirdetést követően Magyari Barna költő, a vésztői Sinka-emlékápolókat képviselve elevenítette fel a nagyszalontai születésű Sinka István gyermekkorát és életútját. Magyari Barna előadását a templom melletti szoborparkban Sinka mellszobránál Gali Teréz óvónő Sinka István Tündöklő szilvafa című, megzenésített versét gitárkísérettel énekelte el, majd a koszorúk elhelyezése és főhajtás következett. Sára Péter Emlékeztető: Sinka István mellszobrát 1997-ben avatták fel. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2017. szeptember 26.Nem magyarsága miatt bántalmazták a besztercei diáklánytA besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium fegyelmi bizottsága szerint nem volt etnikai jellege a besztercei iskolában történt, diákok közti konfliktusnak – tudtuk meg Antal Attila aligazgatótól. Nem volt etnikai jellege annak a konfliktusnak, melynek során két román diák felpofozott, illetve esernyővel „nyakon vágott” egy ötödikes magyar kislányt a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban – állapította meg az ügyben eljáró fegyelmi bizottság. Antal Attila, a magyar tagozattal is rendelkező besztercei iskola igazgatóhelyettese a Krónikának elmondta, bár kisebb kötekedések az elmúlt években is voltak a két tagozat diákjai között, a román gyerekek nyíltan nem támadják a magyarokat etnikai hovatartozásuk miatt, és főleg fizikai agresszióra nem volt példa, ahogy az a 60–80-as években gyakran előfordult. Antal Attila lapunk kérdésére elmondta továbbá, az iskola vezetősége pénteken értesült a csütörtöki incidensről, ezt követően pedig összehívták szeptember 25-ére, 14 órára a fegyelmi bizottságot, azonban látva, hogy az RMDSZ állásfoglalása hatására országos botrány lett az ügyből, végül már délelőtt tíz órakor meghallgatták az érintetteket. A pedagógus – aki egyben az RMDSZ egyetlen képviselője a besztercei önkormányzatban – egyébként meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a szövetség – valószínűleg az anyuka panasza nyomán – a felek meghallgatása nélkül foglalt állást. A Krónikának kifejtette, maga is részt vett a fegyelmi bizottság ülésén, melyen kiderült, hogy az incidens egy korábbi konfliktus folyománya. A kislány osztálytársnőjével az iskola kisebbik épületében, a tornaterem előtt találkozott a fiúkkal, akikkel egy korábbi konfliktus nyomán kötekedni kezdett, majd azt mondta egyiküknek: „handicapat”. Erre a fiú felpofozta, miközben „buta magyarnak” nevezte az ötödikes lányt – osztotta meg az incidens részleteit Antal Attila. Elmondta, utóbbi – nem mellékes – részlet azonban csak a kislány szóbeli nyilatkozatában szerepel, az írottban nem, és a fiúk sem tettek említést róla, sőt azt állították, nem is volt tudomásuk arról, hogy a kislány magyar. A pofon elcsattanása után a fiúk elszaladtak, a kislány utánuk futott, és ekkor a másik fiú esernyőjével „nyakon ütötte”. Antal Attila elmondta, a fegyelmi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ügynek nem volt etnikai jellege, csupán egy régebbi konfliktus következménye. Ezért a kislányt a verbális agresszió miatt szóbeli megrovásban, míg a két fiút írásos megrovásban részesítették, amit a naplóba is bevezetnek. Emellett a magaviseletüket is levonhatják, amennyiben a következő nyolc hétben – amikor megfigyelés alatt állnak – nem viselkednek példamutatóan. Antal Attila az eset kapcsán lapunknak elmondta, a nacionalizmus ugyan jelen van a városban, és szétszórtan lehetnek etnikai alapú konfliktusok a diákok között, de nem általánosítható, és főleg nem torkollik fizikai agresszióba, ahogy a 60-as vagy 80-as években történt, amikor neki is verték meg családtagjait magyarságuk miatt. Nyíltan nem támadják a magyar gyerekeket, de hogy mi van otthon és a fejekben, azt nem tudhatjuk” – fogalmazott az igazgatóhelyettes. Hozzátette, az iskola vezetősége és a román tagozat is elhatárolódik ettől, és a magyar tagozat önállósulási szándékának sem ez az oka. Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ országos és Beszterce-Naszód megyei szervezete szombaton állásfoglalásban ítélte el a besztercei incidenst, melynek során – mint írták – ötödikes kislányra támadt két vele egykorú fiú az Andrei Mureşanu Főgimnáziumban. Az RMDSZ állásfoglalásában a média és a politikum „uszítását” is felelőssé tette az eset miatt. Iuliana Vlad, a tanintézet igazgatója vasárnap az Agerpres hírügynökségnek cáfolta, hogy etnikai konfliktusról lenne szó. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár) 2017. szeptember 26.Brit külügyminiszter: bolondok lennénk, ha engednénk hazamenni a romániai vendégmunkásokatNagy-Britannia az Európai Unióból való távozása (Brexit) után is nyitott marad a tehetséges, ambiciózus, eltökélt emberek számára, de maga fogja ellenőrizni a bevándorlást, nem Brüsszel – jelentette ki Bukarestben Boris Johnson brit külügyminiszter, akivel az Agerpres hírügynökség közölt kedden interjút. „London polgármestere voltam. Ott rengeteg román boltot látni, mindenféle szakmában dolgoznak románok. A románok számát mintegy félmillióra becsüljük az Egyesült Királyságban. Bolondoknak kéne lennünk, hogy engedjük őket elmenni. Ott akarjuk tartani őket, gondoskodni akarunk arról, hogy biztonságban érzik magukat és jogaikat tiszteletben tartják” – idézte Johnsont az Agerpres. A román hírügynökség arról kérdezte a diplomácia vezetőjét, aggódniuk kell-e a Brexit miatt a Nagy-Britanniában dolgozó románoknak. Johnson leszögezte: erre semmi okuk, ők a brit társadalom hasznos tagjai, akik nagyban hozzájárulnak az Egyesült Királyság gazdasági és kulturális fejlődéséhez. Johnson egy Prágát, Bukarestet és Pozsonyt érintő rövid körút alkalmával találkozott Bukarestben hétfő este Teodor Melescanu román külügyminiszterrel, miután Theresa May brit miniszterelnök pénteken Firenzében tartott beszédében ismertette kormányának célkitűzéseit a Brexit utáni időszakra. May akkor egyebek között jelezte: London szeretné, ha a brit EU-tagság megszűnése után is a jelenlegi feltételekkel maradhatnának Nagy-Britanniában az EU-állampolgárok. MTI; Krónika (Kolozsvár) 2017. szeptember 26.Vásárhelyi iskolaügy: kétkedve fogadják az újabb ígéretetKétkedve fogadja Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója Liviu Dragnea PSD-elnök azon ígéretét, hogy kormányhatározattal vagy törvénnyel alapítják újra a marosvásárhelyi katolikus iskolát. Emlékeztetett: az ügyben számos vállalás maradt ígéret szintjén. Ígéretként kezeli Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium újjáalapítására vonatkozó bejelentését Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója. A katolikus egyház képviselője ugyanis továbbra is szkeptikus ennek megvalósítását illetően. „Már az eddigiekben is nagyon sok ígéretet kaptunk” – fogalmazott hétfőn a Krónikának Holló László, emlékeztetve, hogy többek között a vatikáni nagykövet, a pápai nuncius marosvásárhelyi látogatásakor is a helyzet rendezését ígérték az illetékes intézmények, és azóta is „ígéret maradt”. Elmondta, bár minden, a helyzetet megoldó támogatást szívesen vesznek és örülnek neki, ezek közül sok ígéret szintjén maradt, ezért már minden ígéretet kétkedve fogadnak. „Azért remélem, hogy ha valaki ilyen szinten ígéretet tesz, azt megtartja” – tette hozzá az egyház képviselője. Holló László, aki pár hete a lapunknak adott interjúban szkeptikusan nyilatkozott az iskola újjáalakítását illetően, most, a magas szintű, kormányközi egyeztetések hatására sem bízik sokkal jobban a sikerben. Azért vagyok szkeptikus, mert látom azokat az erőket, amelyek az iskola ellen működnek” – jelentette ki lapunknak. Emlékeztetett, hogy 2018-ban a nagy egyesülés centenáriumát ünnepli a román állam. „Ebben a miliőben nem lesz könnyebb iskolát alapítani, mint korábban” – vélte az alapítvány vezetője. Ugyanakkor azon reményének adott hangot, hogy ha Liviu Dragnea Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek tett ígéretet az iskola újraalapítására, akkor „az úgy is lesz”. „Mindent megteszünk” Liviu Dragnea, a nagyobb kormánypárt elnöke az Antena 3 hírtelevíziónak adott interjúban jelentette be, hogy kormányhatározattal vagy törvénnyel hozná létre újra a tanévkezdés előtt megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumot. Dragnea a televíziócsatornának adott vasárnap esti interjúban az Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetés részleteire is kitért, elmondta, hogy a telefonbeszélgetés Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közvetítésével valósult meg, számolt be az Agerpres. „Elmondtam neki: megoldjuk ezt a kérdést úgy, hogy a következő tanévtől az az iskola (a Római Katolikus Gimnázium) létrejöjjön. Vagy kormányhatározatot fogadunk el, vagy törvényt a parlamentben, de mindent megteszünk azért, hogy ez az iskola megalakuljon” – idézte a PSD-s politikus újabb nyilatkozatát a hírügynökség. Dragnea az interjúban Orbán Viktort „párbeszédre nyitott, intelligens, rendkívül pragmatikus és jó humorérzékű” politikusként írta le. „Veszekedünk évek óta ahelyett, hogy együttműködnénk a gazdaságban és erősebbek lennénk együtt, mert sok közös érdekünk van: gazdasági is, stratégiai is, illetve a közös EU-s munka terén is. Azt hiszem, jobb, ha megoldásokat keresünk arra, ami a jelenben és a jövőben érdekel bennünket. Elmondtam: teljesen jogosnak találom a kérést, hogy az az iskola működjön” – idézte a telefonbeszélgetést Liviu Dragnea. Az alsóház elnöke a marosvásárhelyi iskolahelyzet megértetése végett elmagyarázta, hogy a római katolikus egyház, miután visszakapta a marosvásárhelyi iskolaépületeit, nem tette ki azokból a román tannyelvű Unirea Főgimnáziumot, csak annyit kért, hogy cserében a kisebbik épületében jöjjön létre egy római katolikus iskola. „Erre a kérésre a román állam igent mondott” – fogalmazott az MTI beszámolója szerint a PSD elnöke. Kelemen: már volt rá példa A katolikus iskola helyzetének sürgősségi kormányrendelettel való rendezése mellett érvelt a Maszol.ro hírportálnak adott interjúban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. A szövetségi elnök rámutatott, bár nem ez a „legelegánsabb megoldás”, a különböző tanácsi és tanfelügyelőségi határozatokkal ellentétben ezt nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. „Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt” – mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint erre is volt precedens, a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését így oldották meg. Liviu Dragnea a tévéstúdióban arra is kitért, hogy a vásárhelyi iskolaügy rendezésére tett ígéretéért cserébe Orbán Viktor megígérte, utasítja külügyminiszterét: támogassa Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). „Találkozókat kell még rögzítenünk, hogy megkeressük, melyek a legjobb utak ahhoz, hogy jó együttműködés alakuljon ki a két ország között” – fogalmazott Dragnea. A Dragnea–Orbán-telefonbeszélgetést követően Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter szombaton közölte: Magyarország támogatja Románia felvételét az OECD-be. A tárcavezető hétfőn az MTI-nek arról is beszámolt, hogy román kollégája, Teodor Melescanu telefonon megköszönte a támogatást. Elmondta, Melescanu ismét arról biztosította, hogy a román kormány mindent megtesz azért, hogy a marosvásárhelyi iskolaügy minél előbb megnyugtató módon rendeződjön. Mint ismeretes, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly októberben kezdte vizsgálni a Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit, és múlt csütörtökön emelt vádat ez ügyben Ştefan Someşan volt főtanfelügyelő és Tamási Zsolt volt iskolaigazgató ellen. Az ügyészségi vizsgálat és az iskola létrehozásának részleteit rögzítő tanfelügyelőségi határozat bírósági felfüggesztése oda vezetett, hogy a Római Katolikus Gimnázium az idei tanévtől megszűnt önálló intézményként működni. Diákjai és tanárai ugyan továbbra is az egyházi épületben maradtak, de az osztályok a Bolyai Farkas Gimnáziumhoz lettek rendelve. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár) 2017. szeptember 26.Végtisztesség az ellenállóknak – erkölcsi jóvátétel a kivégzett antikommunisták hamvainak felkutatásaMegdöbbentő egyéni sorstragédiákra és a kommunista rezsim által alkalmazott brutális módszerekre egyaránt fény derül a kommunizmus bűntetteit kutató romániai intézet munkatársainak jóvoltából. Az intézmény szakértőinek tevékenysége során közel száz, a diktatúra idején tárgyalás nélkül agyonlőtt antikommunista ellenállók földi maradványait sikerült feltárni az elmúlt évtizedben. Bár a bűncselekmények megrendelőit és végrehajtóit már nem lehet felelősségre vonni, az áldozatok és azok hozzátartozói számára a kutatómunka felér egy erkölcsi jóvátétellel. Az igazság helyreállítása és az erkölcsi jóvátétel jegyében folyik immár több mint tíz éve a kommunista rezsim berendezkedése idején meggyilkolt ellenállók, politikai foglyok hamvainak felkutatása Romániában. A kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet (IICCMER) kutatói még a gyilkosok kilétét is felderítik, több évtized távlatából azonban őket már nem lehet felelősségre vonni. A bukaresti kormány által működtetett intézet munkatársai ezekben a napokban a Fehér megyei Bisztrán kutatnak a kommunista titkosrendőrség által 67 évvel ezelőtt kivégzett Ioan Andreșel földi maradványai után. A kuláknak nyilvánított férfi amiatt került a Szekuritáté és a milícia látószögébe, hogy együttműködött az Erdélyi-érchegységben tevékenykedő Nemzeti Védelmi Front elnevezésű ellenálló csoporttal. A negyvenes évek végén a hegyekben bujkáló román partizánok abban reménykedtek, hogy fegyveres konfliktus robban ki a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között, ezáltal a kommunizmusnak befellegzik. A szervezet tagjai engedetlenségre buzdították a lakosságot, felszólítva őket, hogy ne lépjenek be a kommunista termelőszövetkezetekbe. A román titkosszolgálatnak és a rendőrségnek 1949-ben sikerült felszámolnia a csoportosulás Bisztra környékén létesített táborát, a partizánok többségét megölték vagy börtönbe vetették, néhányan azonban még évekig bujkáltak a hegyekben. A kommunista hatalom nem elégedett meg a fegyveres ellenállók likvidálásával, hanem a velük rokonszenvezők megbüntetésével is példát akart statuálni a lakosságnak. A szökevény partizánok rejtegetésének, valamint a lakosság lázításának vádjával 1950. augusztus 16-án a Szekuritáté alakulatai agyonlőtték Traian Pomot, Iosif Trifát és Ioan Andreșelt. Holttestükre az „aki azt cselekszi, amit én, járjon úgy, mint én” feliratot aggatták, közszemlére tették, majd a rokonaikkal jelöletlen sírba ásatták. Bár a hozzátartozók nem kapták meg az áldozatok halotti bizonyítványát, a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet régészekből és történészekből álló csapata hosszas kutatás és egykori szemtanúk leszármazottainak leírása alapján tavaly feltárta Pom földi maradványait, így az áldozat még élő lánya és unokái megadhatták neki a végtisztességet. Idén Andreșel sírját sikerült beazonosítani Bisztra környékén, ahol az IICCMER kutatói a kolozsvári, gyulafehérvári és nagyenyedi történelmi múzeum régészeinek segítségével, a katonai ügyészség és a rendőrség munkatársainak közreműködésével hétfőn nekiláttak a partizánhamvak kiásásának. A Gheorghe Petrov, az IICCMER munkatársa vezette szakértői csoport többéves kutatómunka után bukkant rá a jeltelen sírokra. „Ennek a sírnak 2008 óta próbálunk a nyomára bukkanni, és alaposan megnehezítette a dolgunkat, hogy írásos feljegyzés híján csakis az egykori szemtanúk, valamint a hozzátartozók beszámolóira hagyatkozhattunk. Mivel többen teljesen eltérő helyszíneket jelöltek meg nekünk, sok idő eltelt, amíg szinte százszázalékos bizonyossággal belevághattuk a földbe az ásót” – tárta fel a kolozsvári régész lapunknak a jeltelen partizánsírok felkutatásának nehézségeit. Ami teljesen érthető, ha tudjuk, hogy a kommunizmus idején még a rokonok sem mertek beszélni a rezsim által elkövetett borzalmakról. Még szerencse, hogy a több évtizedes terror idején – amikor a hozzátartozók még csak fel sem kereshették szeretteik sírját – a kivégzettek maradványainak feltárása iránt tompult érdeklődés soha nem szűnt meg végleg. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár) 2017. szeptember 26.Élen járnak az idegennyelv-tanulásban a romániai diákokSzámtalan előnye lehet egy vagy több nemzetközi nyelv elsajátításának, és ezt a legtöbb országban el is ismerik – derül ki az Eurostat tegnap közzétett jelentéséből, amely szerint az Európai Unióban közel 19 millió általános iskolás diák tanult legalább egy idegen nyelvet 2015-ben, közülük egymillió diák (közel 5%) kettő vagy még több nyelvet sajátított el. A legkedveltebb nyelv az angol, amelyet 17,5 millió (83,5%) diák tanul, ezt követi a francia, amelyet 0,8 millió diák (4,8%) tanulmányoz, a német 0,7 millió (3,9%), a spanyol 0,1 millió (0,6%), orosz 54 ezer (0.3%) és olasz 33 ezer (0,2%) tanuló körében népszerű. Romániában az általános iskolások 98,3%-a tanul nemzetközi nyelveket, az angol nyelv a legnépszerűbb körükben, ezt a diákok 82,7%-a próbálja elsajátítani, ezt követi a francia nyelv 15,2%-kal. Kulcsár Gabriella angoltanár szerint a heti két angolóra elégséges a sikeres érettségi vizsgához, viszont a külföldi továbbtanuláshoz nyelvvizsga ajánlott. A legtöbb általános iskolás Cipruson, Luxemburgban, Máltán és Ausztriában tanul legalább egy idegen nyelvet (mindegyik országban 100%). Horvátországban a diákok 99,9%-át, Spanyolországban 99,4 %-át, Franciaországban 99,2%-át, Olaszországban 98,6%-át oktatják a diákságnak idegen nyelvre. 2015-ben Luxemburgban a diákok 83,7%-a, Észtországban 30,7%, Görögországban 28,9% tanult legalább két idegen nyelvet. Arra vonatkozóan, hogy mikortól ajánlott az idegen nyelv elsajátítása Burkhardt Imola óvodai angoltanár tapasztalataira alapozva elmondta: az óvodába bekerülő 3 évesek többsége fogékony az angol nyelv elsajátítására. – Azt látom, hogy már a háromévesnél kisebb gyerekek is fogékonyak, nagyon könnyen tanulnak, de nem mindig lehet felmérni őket, nem tudhatjuk, hogy mi az, amit megtanultak, mert nem mindig adják vissza. Mindenképpen érdemesnek tartom már kis korban nyelvekre oktatni őket, mert azokat a speciális hangokat, amely egyes nyelvek sajátja, sokkal könnyebben elsajátítják – fogalmazott a nyelvtanár. – Akár kétéves kortól is elkezdhető a nyelvoktatás, de hároméves kortól már biztosan javasolják. Bevett gyakorlat, hogy a szülők otthon a képernyő elé ültetik a gyereket, így sokan már úgy érkeznek az óvodába, hogy sok angol nyelvű gyerekdalt ismernek – tette hozzá. Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 26.Érdekalapú érdekérvényesítésKeményen a sarkára állt a magyar kormány, amikor egyértelművé tette a bukaresti hatóságok számára, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ellehetetlenítése miatt nem támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). A kétoldalú kapcsolatok újkori fejezetében szokatlan lépés a dolgok jelenlegi állása szerint eredményesnek bizonyult, bár azért nem árt majd nyugtával dicsérni a napot, és kivárni, hogy Liviu Dragnea PSD-elnök valóban betartja-e ígéretét, és a román kormány megnyugtató megoldást talál-e a jogilag megszűnt tanintézet újraindítására. Mindazonáltal a vásárhelyi iskolakálvária – természetesen a diákok, a szülők és a magyar közösség meghurcolásán túlmenően – nemcsak attól marad emlékezetes, hogy esetleg a román szociáldemokrata pártelnök és Orbán Viktor kormányfő szóbeli megállapodásának köszönhetően érhet véget. A gimnázium ügyében Magyarország által tanúsított erélyes fellépés tulajdonképpen az első megnyilvánulása annak a paradigmaváltásnak, amelynek alapján a budapesti diplomácia megoldást igyekezett keresni a határon túl élő magyarok problémájára. Ez a konfliktuskezelési módszer pedig nem más, mint az érdekalapú politizálás, amelyet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég úgy fogalmazott meg, hogy olyan külpolitikát folytat, ami kizárólag a magyar érdekeket tartja szem előtt. Ez a szemléletváltás elsősorban annak fényében számít újdonságnak, hogy például Martonyi János külügyminisztersége idején a magyar diplomácia még az értékcentrikus politizálást tartotta a követendő csapásiránynak. Azt az értékelvű érdekérvényesítést, amely számára az emberi, közösségi és kisebbségi jogok számítottak mércének, és a nemzetközi egyezmények, szabványok alapján szorgalmazott többletjogokat a külhoni magyarok számára. Most, az érdekalapú politizálás első sikereit megtapasztalva felmerül a kérdés, hogy lesz-e elég eszköz, ha kell, „zsaroló potenciál” a magyar állam kezében kikövetelni a magyar érdekek érvényesítését a szomszédaitól vagy akár más országoktól. Tudjuk ugyanis, hogy az effajta politizálás mindenekelőtt a nagyhatalmak, az erős országok kenyere. Erre ma még nem tudjuk a választ, az viszont biztos, hogy Románia számára az OECD-tagsághoz hasonlóan ugyanolyan fontos a schengeni csatlakozás is, amelybe az azt ma még teljes mellszélességgel támogató Magyarországnak is van beleszólása. Már csak azt kell leszögezni, mit érdemes kérni érte cserébe. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
