Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára látogatott Sepsiszentgyörgyre nov. 9-én, ahova eredetileg Hiller István minisztert, a Magyar Szocialista Párt elnökét (MSZP) várták. Vass Lajos találkozott a Kovászna megyei és a sepsiszentgyörgyi közigazgatási vezetőkkel, majd megtekintette a Lábas ház nemrég megkezdődött közös román–magyar helyreállítási munkálatait. Ezután a közeli Sepsikilyénben Vass Lajos Razvan Theodorescu kulturális miniszterrel együtt ünnepélyesen átadta az ottani középkori unitárius templomnak a magyar és a román kormány közös támogatásával restaurált részét. Előzőleg a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) – amikor még Hiller István nem mondta le látogatását – bejelentette, hogy nov. 9-én a Lábas háznál néma tüntetést szervez tiltakozásul a magyar kormány álláspontja ellen, amelyet a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügyében képvisel. A tüntetők megjelentek a helyszínen. "Nemzetárulók!" – kiáltották többen is a tüntetők közül. A transzparenseken egyebek között olyan feliratok voltak olvashatók, mint "Van kormányotok, de szívetek nincs", "A határok változtak, mi maradtunk". Vass Lajos az MTI kérdésére válaszolva azt mondta: Hiller István más, halaszthatatlan programja miatt volt kénytelen lemondani látogatását. A sepsiszentgyörgyi látogatását visszamondó Hillert nyílt levélben kereste meg Demeter János, a Kovászna megyei tanács RMDSZ-es elnöke. Kifejtette: "Nem az erdélyi magyarság felelős a trinanoni tragédiáért, de hiszem, hogy a mindenkori magyar kormány felelős azért, hogy ezt a traumát orvosolja minden magyar lelkében. Pártérdekből nem történhet meg az, hogy az anyaország polgárai nemmel szavaznak arról a természetes igényről, hogy az elszakadt részek magyarjai újra örüljenek a magyar állampolgárságnak." A helyi RMDSZ ezért azzal a kéréssel fordul a kormányzó MSZP elnökéhez, hogy tájékoztassa az anyaország polgárait arról a természetes igényről, hogy Erdély magyarjai joggal kívánják a kettős állampolgárságot. Hasonló nyilatkozatot tett Baka Mátyás, a felső-háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke is. /Hiller visszamondta sepsiszentgyörgyi látogatását. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2004. november 27.
Kézdivásárhelyen rendezték meg a felső-háromszéki református kórusok találkozóját. A rendezvény a főtéren, Gábor Áron szobrának a megkoszorúzásával kezdődött. A református templomban a helybeli kórus mellett a bodoki, a baróti, a kalotaszegi Kőrösfő és kantai római katolikus templom énekkara lépett fel, összesen százhetvenöt énekes. A szervezők minden kórust Beke Ernő Üdvözlet Kézdivásárhelyről című, képeslapokat bemutató könyvével ajándékoztak meg. /Iochom István: Református kórusok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./
2005. január 19.
Hódmezővásárhely tizenöt fős hivatalos küldöttsége erdélyi körútjának utolsó állomására, Felső-Háromszékre érkezett. A berecki Gábor Áron Alapítvány kuratóriuma részéről Khell Ödön elnök, Handra Kelemen alelnök, Tibád Sándor és Handra Levente fogadta a dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő által vezetett delegációt. A hódmezővásárhelyiek nem jöttek üres kézzel, kétmillió forintot adományoznak a berecki alapítványnak az emlékház mellett épülő mikroturisztikai központ befejezésére. A kapcsolat több éve tart, s amikor elkészül az ifjúsági szálláshely a Gábor Áron-emlékház udvarán, a hódmezővásárhelyi iskolásokat ott ingyen fogják elszállásolni. /(Iochom): Kétmillió forintot hoztak (Hódmezővásárhelyiek Bereckben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./
2005. március 10.
Március 16-án jár le az a határidő, ameddig ki kell fizetni a bírósági végrehajtó által megállapított 94,6 millió lejt. Molnár Endre, az RMDSZ felső-háromszéki területi szervezetének ügyvezető elnöke közölte: Reiner házának lefoglalása előtt a bírósági végrehajtónak mindenképpen kifizetik az összeget. /(Iochom): Az RMDSZ fizet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2005. március 15.
Magyarországi kormánypolitikusai nélkül ünneplik Erdély-szerte március 15-ét. Cseh Áron kolozsvári főkonzul elmondta, az egyedüli magyarországi vendég, akinek a március 15-i erdélyi fellépéséről tud, Gémesi Ferenc külügyi helyettes államtitkár, aki a zilahi ünnepségen vesz részt. A Krónika értesülései szerint az RMDSZ eredetileg Kézdivásárhelyre tervezte az idei főrendezvényét, melyen a magyar kormány részéről Szabó Vilmos politikai államtitkárnak kellett volna beszédet mondania. Az ünnepség élő közvetítését a Duna Televízió is műsorára tűzte. A tervet azt követően kellett módosítani, hogy Kézdiszékről jelezték az RMDSZ országos vezetőinek, nem tudják biztosítani, hogy az ünneplő tömeg nem fütyüli ki a magyarországi vendégeket. Élénk ugyanis még az emléke a magyar állampolgárság kiterjesztéséről decemberben tartott népszavazásnak, és annak, hogy a kormányoldal pártjai az állampolgárságot elutasító álláspontot képviselték. Szabó Vilmos elismerte, hogy volt szó a kézdivásárhelyi március 15-i fellépéséről, de amíg Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel Dél Koreában tartózkodott, hivatalát arról értesítette Markó Béla titkársága, hogy az RMDSZ nem tart már központi ünnepséget a felső-háromszéki városban. Szabó Vilmos nem tartotta rendkívülinek, hogy a korábbi évektől eltérően idén elkerülik a magyarországi politikusok Erdélyt, szerinte ez nincs összefüggésben a decemberi népszavazással. Markó Béla RMDSZ-elnök cáfolta azt az értesülést, hogy Gyurcsány Ferenc is Erdélybe készül az ünnepre. Tavaly novemberben Hiller István akkori kultuszminiszternek, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökének kellett lemondania sepsiszentgyörgyi látogatását azt követően, hogy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) tüntetést hívott össze a látogatás egyik helyszíne elé. Hillernek néhány nappal az után kellett volna a háromszékiekkel találkoznia, hogy az MSZP bejelentette, „nem” szavazatra biztatja a választókat a magyar állampolgárság kiterjesztésére szervezett népszavazáson. Távolmaradása miatt a minisztérium államtitkárának, Vass Lajosnak kellett nyugtáznia a mintegy százfős tömeg „Hazaáruló!” bekiáltásait. Három évvel ezelőtt Kovács László külügyminiszternek, az MSZP akkori elnökének kellett szembesülnie azzal, hogy Erdélyben rossz akusztikája volt a román munkavállalók özönével való magyarországi kampányriogatásnak. A marosvásárhelyi március 15-i rendezvényen transzparensek emlékeztették a politikust a 23 millió román munkavállalóról szóló kijelentéseire. A miniszternek ünnepi beszédében füttyökre is reagálnia kellett. /Gazda Árpád: A népszavazási „Nem” emléke borzolja a kedélyeket március 15-én. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./
2005. március 16.
A jövő az ifjainkban rejlik, értük és velük kell kardot rántani – hangzott el március 15-én Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron téren tízezres tömeg előtt, Török Sándor, kézdivásárhelyi polgármester beszédében. A rendezvény főszónoka Zsidó László, a Nagy Mózes Gimnázium diákja, a Zúg Március szónokverseny nyertese volt. Tamás Sándor képviselő mondott beszédet, kihangsúlyozva a háromszékiek példaértékű összefogását. A felsőháromszéki települések lovas-szekeres felvonulói zászlókat lengetve, forradalmi dalokat énekelve vonultak fel. Az ünnepségről a Duna Televízió megalakulása óta immár harmadszor – fél órát sugárzott élő adásban. /(Báthor Zsolt): Kézdivásárhelyen a márciusi ifjaké volt a főszerep. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2005. március 19.
A Pro Cantus Egyesület a múlt hét végén szervezte meg a felső-háromszéki katolikus templomi kórusok XI., a Seprődi János Kórusszövetség háromszéki tagegyesületeinek V. találkozóját Kézdivásárhelyen. Idén a világi énekkarok és az egyházi kórusok külön-külön mutatkoztak be, a kantai római katolikus műemlék templomban két nap alatt tizenhat együttesben több mint négyszáz kórustag énekelt. /Iochom István: Felső-háromszéki templomi kórusok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./
2005. március 21.
Kézdivásárhelyen megnyílt a népművészeti kiállítás, melyen tizenhét kézdi-orbaiszéki alkotó több száz munkát állított közszemlére. A tárlatot a Felső-háromszéki Népművészek Egyesülete szervezte. A kiállítás megnyitón jelen volt a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség vezetősége is, élén Szathmári Ferenc elnökkel. A tárlatot Szabó Judit ny. tanár, néprajzkutató, a Céhtörténeti Múzeum munkatársa méltatta. /Iochom István: Felső-háromszéki népművészek seregszemléje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./
2005. június 6.
Mintegy kéttucatnyi gyerek- és ifjúsági néptánccsoport közel 300 tagja vett részt a felső-háromszéki Perkőn első ízben megszervezett erdélyi gyermek- és ifjúsági néptánc-együttesek találkozóján. A rendezvényre szlovákiai és magyarországi néptáncegyütteseket is meghívtak. /Bartos Lóránt: Néptánccsoportok találkozója a Perkőn. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 25.
Csernáton nem falunapokat, sörfesztivált, hanem színvonalas művelődési napokat szervezett. Immár negyedik alkalommal. Két magyarországi település Bogyiszló és Kaszaper küldöttsége is megjelent. Június 24-én a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban Bölöni Dávid csernátoni polgármester nyitotta meg a háromnapos rendezvényt, majd Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa megnyitotta Haszmann Júlia Réka képzőművész egyéni tárlatát, Salamon Ferenc ex libris-gyűjteményét pedig maga a gyűjtő mutatta be. A Haszmann Pál Múzeumban megnyílt a Felső-háromszéki Népművészek Egyesületének kiállítása. Az író-olvasó találkozón Farkas Árpád költő, a Háromszék főszerkesztője Határátkelés című új könyvét, Duma-István András Csángó mitológia című könyvét és Albert Ernő néprajzkutató három legújabb munkáját mutatták be. /Iochom István: Megkezdődtek a művelődési napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./
2005. július 4.
Nagy-Magyarország térképét ábrázoló öntapadó matricát ragasztottak több felső-háromszéki település névtáblájára. Bélafalva, Poján és Kézdiszentlélek bejáratánál a kétnyelvű névtáblán piros-fehér-zöld alapon Nagy-Magyarország térképe látható, amelynek közepén H betűben a Magyarország felirat olvasható. Laurentiu Todoran Kovászna megyei rendőrparancsnok-helyettes elmondta, a rendőrség nem kezdeményez kivizsgálást az ügyben. Jakab Edit Bélafalva polgármestere szerint egyelőre nem távolítják el a térképét, majd a hatóságok döntenek a matrica további sorsáról. Petre Strachinaru demokrata képviselő a titkosszolgálat segítségét kérte, hogy kiderítsék, kik ragasztották ki az öntapadó térképeket. /Felső-Háromszék. Nagy-Magyarország-térkép. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./
2005. július 6.
A Kovászna megyei rendőr-felügyelőség eltávolította a Nagy-Magyarország térképét ábrázoló matricákat a felső-háromszéki helységnévtáblákról, és hivatalból vizsgálatot indított az öntapadósokat kiragasztó személyek azonosítására – közölte Constantin Scurtu, a megyei rendőr-felügyelőség vezetője. /(p.): A rendőrség intézkedett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./
2005. július 8.
Csíkszeredában kiállítják a századfordulón készült miseruhákat. Várallyaly Réka művészettörténész elmondta, hogy 2002-ben Felső-Háromszék komplex település-felmérését végezték el. Ennek részeként ő az egyházi ingóságok számbavételével foglalkozott. Ekkor merült fel az ötlet, hogy megmutassák ezeket mindenkinek. 2004 októberében a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum közös szervezésében sor került a felső-háromszéki miseruhák kiállítására. Kézdivásárhely után Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is kiállították az anyagot. Csíkban a gyulafehérvári érsekség végezte a felmérést, itt is nagyon gazdag anyag került elő. A XIX–XX. század fordulójának egyházművészete eddig feldolgozatlan terület. A II. Vatikáni Zsinat után ezek a miseruhák „kimentek divatból”. Ezért is lenne fontos egy egyházművészeti múzeum létrehozása, mondjuk Csíksomlyón. /Takács Éva: Egyházművészeti múzeumra lenne szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./
2005. szeptember 8.
Az alsó-háromszéki tájékoztató irodához mintegy 9500, a felső-háromszékihez mintegy 4600 oktatási támogatásra érkezett kérvény, és 600, illetve 250 körüli azon magyarul tanuló egyetemistáknak a száma, akik a hallgatói támogatást pályázták Háromszék megyében. A magyar állam által folyósított pénzösszegek a tavaly is késve érkeztek – az ígért október végi határidőből december vége lett, és idén sem bizonyos, hogy tartani tudják az ezúttal november végére kitűzött határidőt. Az irodák változatlanul fogadják a magyar igazolványra, valamint a diák-, pedagógus- és oktatói igazolványra benyújtott kéréseket is. /(demeter): November végéig mindenki megkapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./
2005. szeptember 14.
Szeptember 11-én a kézdivásárhelyi szociális központban a Felső-háromszéki Népművészek Egyesületének szervezésében köszöntötték a százéves bélafalvi Orbán Lázárt. A megyében a Haszmann testvérek, Lőrincz Etelka és Szabó Judit után a Romániai Magyar Népművészek Szövetsége életműdíjjal tüntette ki a bélafalvi csűrmúzeum létrehozóját és a kis település krónikaíróját. /Iochom István: Orbán Lázár életműdíjat kapott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 14./
2005. október 7.
Kézdivásárhely október 6-án a Gábor Áron téren az ágyúöntő hős szobránál alig harmincfős tömeg – zömében önkormányzati képviselők, tanárok és nyugdíjasok – gyertyával a kézben emlékeztek. A kézdivásárhelyi és felső-háromszéki RMDSZ által szervezett rendezvényen az RMDSZ-es tisztségviselők megkoszorúzták Gábor Áron szobrát, a résztvevők pedig gyertyáikat a szobor márványtalapzatán elhelyezett fakeretre helyezték. /Iochom István: A Magyar Golgota napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./
2005. november 14.
November 12-én Kézdivásárhelyen az Apor Péter Iskolaközpont szervezésében tudományos ülésszakkal emlékeztek a felső-háromszéki mezőgazdasági oktatás 75. évfordulójára. Előadást tartottak debreceni, mezőhegyesi, kolozsvári és háromszéki mezőgazdasági szakemberek, egyetemi tanárok. Kezdetben a tanfolyamokat a felső-háromszéki falvak kultúrotthonaiban szervezték. 1934-ben kaptak állandó székhelyet Kézdivásárhelyen, a kantai római katolikus templom melletti épületben, ahol a következő tanévtől már Téli Mezőgazdasági Iskola néven működtek. Az Apor Péter Iskolaközpontban jelenleg 1158 diák tanul. Dr. Jávor András az iskola könyvtárának kétszázezer forintos könyvadományt, a mezőgazdasági oktatásban részesülő legjobb tanulónak pedig harmincezer forintot ajánlott fel. Dezső Vencel igazgató bemutatta a tanintézmény ünnepi alkalomra szerkesztett monográfiáját. Az Apor Péter Iskolaközpont udvarán az évforduló emlékére három méter magas kopjafát avattak. /Iochom István: A mezőgazdasági oktatást ünnepelték. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./
2005. december 31.
Demeter János, Háromszék megyei tanácselnök összegezte az eltelt esztendőt. Az év első felében aköltségvetési keretek szűkösek voltak, az év második felére rendeződött az anyagi oldal. A borvíz útja című projektet az Országos Fejlesztési Tanács finanszírozandóvá nyilvánította. Mintegy kilencmillió euró jön be Kovászna és Hargita megyébe fürdőtelepülések, valamint a Kovászna–Kézdivásárhely–Bálványos útszakasz felújítására. A Brassó és Hargita megyével közös projektjük, a 131-es megyei út korszerűsítése is fontos. Miniszteri látogatásra volt szükség, hogy a holtpontról kibillentsék a munkálatokat. A hulladékgazdálkodási ISPA-projektjüket szintén a finanszírozandóak közé sorolták. Hargita és Kovászna megyéből 111 helyi és két megyei önkormányzat partner ebben a tervben. Jó úton halad az Olt-mente településeinek vízellátását célzó projekt is. Most már azon dolgoznak, hogy Felső-Háromszéket is csatlakoztassák hozzá. Így a megye majdnem minden településén megoldódna a vízellátás. Nagyon fontos a kistérségi társulások létesítése. Az Európai Unió támogatja ezek létét, működését. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet székelyföldi fiókját még nem sikerült felavatni. Az ipari park ügye elakadt. A székelyföldi fejlesztési ügynökség létesítését megpályázta mind a három megye, s Kovászna megye nyerte meg. Ez tehát Sepsiszentgyörgyön lesz. /Szekeres Attila: Felkészülni a csatlakozásra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./
2006. január 10.
Zágonban, a Mikes Kelemen Művelődési Központban Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Tanácsadó és Képzési Központ vezetőjének előadássorozata apropóján találkoztak Orbaiszék településeinek polgármesterei és alpolgármesterei, továbbá az önkormányzati képviselők. A rendezvény hozadéka, hogy az orbaiszéki polgármesterek hosszas szünet után újra egy asztal mellé ültek. Közben a felső-háromszéki polgármesterek az utóbbi öt évben rendszeresen megtartották szokásos havi találkozójukat, Orbaiszéken e találkozók elmaradtak. /(bodor): Új kezdet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./
2006. január 13.
Tízéves pereskedéssel visszaköveteli csernátoni otthonát valamint birtokát a jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő volt tulajdonos, és ezzel bármely pillanatban kérdésessé válhat a felső-háromszéki falu neves kúriájának termeiben és udvarán a hetvenes évek elején létrejött néprajzi, képzőművészeti, technikatörténeti gyűjtemény és a népfőiskola sorsa. A pereskedő tulajdonos, idősebb Damokos Csaba csakis a visszaszolgáltatás megtörténte után nyilatkozik a birtok területén található kulturális értékekről. „A gyűjteménynek helyben kell maradnia, nem lehet elvinni, mert nem egy szerény kis kollekció, melyet ide-oda lehet tologatni – nyilatkozta ifjabb Haszmann Pál, a csernátoni múzeum igazgatója. A tulajdonos a Haszmann Pál Múzeumot fenntartó Kovászna Megyei Tanácstól követeli vissza birtokát. A csernátoni gyűjtemények alapítója, idősebb Haszmann Pál már a 20-as években megkezdte a felső-háromszéki települések hagyományait, történelmét alátámasztó, szellemi és tárgyi néprajzi anyagok felkutatását, gyűjtését és rendszerezését. A székely közösségek hozzájárulásával egyre változatosabbá vált a gyűjtemény: őskori leletek, bútordarabok, kerámiák, ásványok, kőzetek, könyvek, okmányok, bélyegek, varrottasok, hímzések, kályhacsempék, kopjafák gazdagították. Az 1964-es mezőgépészeti átszervezéskor haszontalanná vált traktorok egy része is szállást kapott itt. A szakszerű közszemlére tétel 1973-ban történt meg, amikor az akkori Kovászna Megyei Múzeum részlegeként felavatták a Damokos Gyula-féle ősi telken és kúriában az állandó kiállítást. Néhány napra rá ugyanott megalakult a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület, valamint a hagyományápolásért, a népi mesterségek elsajátításáért létrejött Csernátoni Népfőiskola. Utóbbi elnevezését kifogásolták a rendszerváltás előtti hatóságok, ezért az intézménybeliek hol nyári alkotótábornak, hol népművészeti iskolai külső részlegnek, hol szövő-fonó kalákának titulálták 1990-ig. /Domokos Péter: Csernátoni végzésvárás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
2006. január 28.
Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomokoson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./
2006. január 30.
A felső-háromszéki mezőgazdasági oktatás hetvenöt éves múltra tekint vissza. Erről a múlt év őszén emlékeztek meg. Az Apor Péter Szakközépiskolában /Kézdivásárhely/ jelenleg 1158 diák tanul hetven tanár irányításával. Nehezen indulnak be a mezőgazdasági osztályok, ezekbe kevés tanuló jelentkezik, holott sok lehetőség adódna külföldi tanulmányútra. Dezső Vencel iskolaigazgató elmondása szerint a jövőben növelni szeretnék a mezőgazdasági osztályok részarányát, hiszen ha Románia EU-taggá válik, akkor is szükség lesz ilyen képzettségű szakemberekre. Alapfokú követelmény az angol vagy a német nyelv ismerete és a mezőgazdasági végzettséget bizonyító oklevél, ezért az Apor Péter Szakközépiskolában nagy hangsúlyt fektetnek nyelvek elsajátítására is. Az iskola a múlt évben testvériskolai kapcsolatot létesített a nagykanizsai Thury György Közélelmezési és Kereskedelmi Szakközépiskolával, s minden nyáron nyolc-tíz kézdivásárhelyi diák egy hónapos gyakorlaton vehet részt Balaton-parti vendéglőkben. /(Iochom): Diákokat keresnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 30./
2006. február 17.
Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes felső-háromszéki betyárok története – egészen pontosan, Pusztai, Jeges (Máthé György), Dézsi, mert így rögzítődött az évek során – a vidéken ismeretes. A népi hősként tisztelt „betyárhármas” az ’50-es évek elején bukkant fel az erőszakos kollektivizálás szüleményeként. Történetükről született már idillikus „kommunista” regény, Kovács György tollából, Ozsdola leánya címmel, ahol az osztályellenség szerepe jutott a három lázadónak, de riportregény is (Tömöry Péter: Banditák nyomában), valamint számos más írás, fejtegetés, visszaemlékezés. Az emlékezések azonban nem szólnak az igazi áldozatokról – a hozzátartozókról, a családokról, akik a megtorló hatalom mindennapos terrorjának voltak kitéve. Ilyen áldozat Bálint Anna is, lánynevén Pusztai Anna, aki mindamellett, hogy testvére életéért rettegett öt éven át, a milícia és a Szekuritáté bosszújának is áldozatául esett. Elmondta, hogy testvérét, Pusztai Ferencet kényszermunkára vitték a bányába, a barátjával, Dézsi Dénessel együtt. Öt évet kellett volna eltölteniük kényszermunkán, de megszöktek. Jegessel csak később, jóval a szökés után találkoztak itthon, és álltak össze egy csapatba. Bálint Anna rendszeresen hordta nekik az ételt az öt év alatt, amíg az erdőben tanyáztak. Közben folyamatosak voltak a rendőrségi zaklatások. A verést szinte megszokta, emlékezett vissza. Sokszor ráfogták a puskát, hogy agyonlövik. Kocsi után is kötötték, úgy hurcolták, majd villamosszékbe ültették, áramot kapcsoltak rá, hogy elárulja, hol van a testvére. Hiába kínozták, nem mondta el. Családjuk minden tagját meghurcoltak, verték, de mindnyájan hallgattak. Bálint Anna elmondta, nem igaz, hogy testvére társaival fosztogatott volna. Aki az erdőn megfordult, mindenkinek segítettek, tilos fával rakták meg az emberek szekereit. Sokan támogatták, segítették őket, enni is többen vittek nekik. Attól függetlenül, hogy országszerte körözték őket, szabadon jártak-keltek. Egyszer a városba mentek vacsorázni Dénessel. Vérdíjat tűztek ki a fejükre. Végül agyonlőtték őket, nem tudják, hol van a sírjuk. /Dimény Árpád: Egy betyártörténet másik oldala. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 17./
2006. március 16.
Az RMDSZ Kézdivásárhelyen tartotta központi március 15-i rendezvényét. A 21. században a magyarságnak vissza kell szereznie azokat a jogokat, melyektől a századok folyamán megfosztották, illetve meg kell őriznie az elődöktől ráhagyott örökséget – feladatot, harcot, elvégzendő munkát – emelte ki ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. A hideg idő dacára több ezres tömeg gyűlt össze Kézdivásárhelyen. Érezhető volt a rendőrség és csendőrség jelenléte a főtéren. Az ünnepség a 15. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csoportjainak, majd a felsőháromszéki falvak felvonulásával kezdődött. Előbbiek díszes huszáregyenruhákban, lovon járták körbe a rendezvény helyszínét. A kézdivásárhelyi megemlékezésen Markó Béla mellett részt vett Cselényi László, a Duna Televízió elnöke és Terényi János bukaresti magyar nagykövet is. Ott voltak Gyöngyös, Hatvan, Kisvárda, Mezőhegyes, Mezőkövesd, Nagyatád, Paks és Szentendre testvérvárosok küldöttségei, valamint az RMDSZ-színekben megválasztott parlamenti képviselők és szenátorok. /Domokos Péter: Markó: régi jogokat kell visszavennünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ „A Kárpát-medencei magyarság képes megerősödni, a romániai magyar közösség csak összefogással érvényesítheti jogait, Románia európai csatlakozása pedig nagyot fog változtatni e közösség életén” – fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Hitet tett az autonómia ügye mellett, külön hangsúlyozva a székelység autonómiáját is. „Nekünk megvan az erőnk, megvan a tudásunk, megvan a politikai eszközünk hozzá! Minket ma nem lehet megkerülni Romániában, nélkülünk nem lenne kormánytöbbség, nem lenne stabilitás” – szögezte le. /Markó a romániai magyarság egységéért szállt síkra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./
2006. március 20.
Egy évtizeddel ezelőtt március 15-én jelent meg Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondó második sorozatának első száma. Erre emlékeztek a hét végén. Kocsis Károly, az új sorozat elindítója, aki a lap társtulajdonosa és igazgatója, kiemelte Török Sándor /ma polgármester/ támogatását. „Annak idején jómagam is részt vettem a Székely Újság szerkesztésében, megszűnte után nem hagyhattuk Felső-Háromszéket lap nélkül” – vallotta. A kezdetben kéthetente, Kézdivásárhelyen és környékén megjelenő lap ma már 24 oldalasan kerül az olvasó asztalára – egész Háromszéken, Erdővidéken, sőt Barcaságban és Csíkban is. /Bokod Gábor: Tízéves a „hadiújság”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./
2006. április 3.
Tizenhat háromszéki – nyolc egyházi és ugyancsak nyolc világi – kórus vett részt a hét végén a felső-háromszéki katolikus templomi kórusok tizenkettedik és a Seprődi János Kórusszövetség háromszéki tagegyesületeinek hatodik találkozóján, melyre Kézdivásárhelyen a kantai római katolikus műemlék templomban került sor. A szervezők – a kantai római katolikus plébánia, a helybeli Pro Cantus Egyesület és a Seprődi János Kórusszövetség – a megyei és a kézdivásárhelyi önkormányzat anyagi támogatásával hozták össze e kettős találkozót, melyen idén közel ötszázan vettek részt. /(Iochom): Kettős kórustalálkozó Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./
2006. április 27.
Április 28-tól május elsejéig tartják meg Orosházán a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége vezetőinek a találkozóját, melyre Háromszékről Boldizsár Bélát, a Karitas Megsegítő Alapítvány, Bandi Sándort, az Őrcsillag Család- és Nagycsalád-egyesület, valamint Bögözi Attilát, az ozsdolai családegyesület vezetőjét hívták meg. Erdélyből Felső-Háromszéken kívül csíkszeredai, nyárádszeredai és nagyváradi családegyesületek lesznek még jelen. A találkozó fő célja a júliusban megrendezendő VII. családkongresszus előkészítése, melynek idén Győr lesz a házigazdája. /(Iochom): Családkongresszus Győrött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./
2006. május 3.
A kézdivásárhelyi református egyházközség április 29-én szervezte meg a felső-háromszéki református kórusok második találkozóját, melyre tizenkét református, unitárius és római katolikus énekkar nevezett be. A találkozón több mint háromszázan voltak jelen. A gyülekező után a kórustagok a Gábor Áron-szoborhoz vonultak, ahol koszorúztak. /(Iochom): Református kórustalálkozó (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./
2006. június 8.
Akárcsak öt évvel ezelőtt, ismét összetűzéssé fajulhat a felső-háromszéki Ozsdola és Vrancea megye közötti legelővita. Az éveken át tartó pereskedés lezárult, három nappal ezelőtt a konstancai táblabíróság kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet: a terület a Vrancea megyeieket illeti. Tette ezt annak ellenére, hogy az ozsdolai közbirtokosság telekkönyvi kivonatokkal igazolta tulajdonjogát, és a két fél által megbízott szakértők egymástól függetlenül elismerték, a 2400 hektárból 1800 az ozsdolaiakat illeti. A tulnici-i polgármester rendőrségi felszólítást küldött az ozsdolai esztenafelügyelőknek, június 12-én reggel 9 órakor jelenjenek meg az őrsön. Az egykori ozsdolai legelőket az 1968-as megyésítéskor csatolták Vrancea megyéhez, és a község havasi legelői nélkül maradt. Még a kommunista hatalom idején is volt annyi belátás, hogy 500 hektárt használatra visszaadtak Ozsdolának, és ez 1991 után is a község leltárába került. A 2000/1-es törvény azonban lehetővé tette a magán- és közbirtokossági, községi és egyházi erdők, legelők visszaigénylését. Az ozsdolaiak kérték is a bizonyítottan nekik járó 2400 hektárt, ám a szomszéd megye helyi földosztó bizottsága elutasította igényüket. Ezért perelt a közbirtokosság éveken át, a politikai befolyás azonban a telekkönyveknél is erősebb bizonyítékká vált, és sorra veszítettek. A legeltetés körüli vita minden tavasszal megismétlődött, 2001-ben pedig verekedéssé fajult, rendőri segédlettel verték meg és üldözték át a megyehatáron az ozsdolai juhászokat. Ezt követően hallgatólagos egyezség született a két prefektúra között: amíg a bíróság végleges döntést hoz, legeltethetnek a területen az ozsdolaiak is. Azt a bizonyos 500 hektárt használták az elmúlt esztendőkben, de most innen is ki akarják szorítani őket – mondta Kovács Géza ozsdolai polgármester. ,,Nem jövünk el onnan, ha jószántunkból feladjuk, soha többé nem lesz esélyünk visszakapni, ami járna” – fejtette ki. Arról döntöttek, hogy Strasbourgban az Emberjogi Bíróságon keresik igazukat. ,,A tulnici-iaknak körülbelül 6000 hektárra volt telekkönyvük, a visszaszolgáltatás után mégis 13 000 hektár került birtokukba. Ez egy új honfoglalás” – véli a polgármester. Az ozsdolaiak nem engednek, nem is engedhetnek, nem csak mert őseik területéről van szó, de azért sem, mert nincs, ahol legeltetniük. /Farkas Réka: Elveszítik legelőjüket az ozsdolaiak (Fenyegetőznek a Vrancea megyeiek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./
2006. július 8.
Mintegy száz felső-háromszéki közbirtokossági tag és erdőtulajdonos gyülekezett július 7-én Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt, hogy évek óta tartó követeléseinek nyomatékot adjon. Az ozsdolai Láros Közbirtokosság 1690, a gelenceiek és a bereckiek több ezer hektár, megyehatáron túli erdő, legelő és kaszáló visszaszolgáltatását követelik. A prefektusnak átadott memorandum szerint a területek visszaszerzéséért indított perek sorozatos elvesztése miatt a pártatlan bíráskodás elve és gyakorlata is sérült. A memorandumban a helyzet részletes ismertetése mellett a gazdák a törvénytelenségeket elkövetők – a tulnici-i polgármestertől a Vrancea megyei tanácselnökig – felelősségre vonását követelik. György Ervin prefektus átvette a beadványokat, és megígérte, hogy eljuttatja a címzettekhez. /(Ferencz): Felső-háromszékiek a prefektúra előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./
