Incze László maga sem vetett számot azzal, hogy ő lenne Felső-Háromszék szellemi céhes mestere, holott nagy szerepe van abban, hogy a hajdan ,,Vargavárosként” emlegetett, múltjára büszke székely települést, Kézdivásárhelyt a maiak az ő tevékenységét elismerve nevezik Céhes Városnak. Nemrég a megyei tanács Háromszék legmagasabb közösségépítő díjával tüntette ki. Incze László történész-muzeológus 1928-ban született Baróton, a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán végzett 1952-ben. Előbb Mezőbándon, majd Kézdivásárhelyen tanított történelmet. Annak idején Sylvester Lajos kérte fel 1970-ben Incze Lászlót a kézdivásárhelyi céhtörténeti kiállítás megszervezésére és vezetésére (1970–1972), majd a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum két évtizedet is meghaladó irányítására. Incze László múzeumigazgatóként rendkívüli értékű szervező és tudományos munkát végzett. Múzeumi anyaggyűjtése Felső-Háromszék egészét felölelte. Fontos szerepe volt abban, hogy a Nagyváradról hazahozott Gábor Áron-szobor Kézdivásárhely főterére került. Amikor Zsuzsi és Andris babát, a magyarság legteljesebb miniatürizált népviseleti gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi megyei múzeumból is száműzték, előbb múzeumi kiállításon biztosított menedéket és nyilvánosságot, majd amikor az erdélyi magyar népviselet már kiállításon is szúrta a hatalom képviselőinek szemét, Incze László és társai úgy ,,raktározták” el és mentették meg ezt a pótolhatatlan kincset, hogy az arra érdemesnek minősített múzeumlátogatók titokban megtekinthessék. Incze László a diktatúra éveiben is emlékezetes, az intézmény kereteit szétfeszítő közművelődési rendezvényeket szervezett. A múzeumi évfordulók, az általa szerkesztett kiadványok, tanulmányok a hamis alapozású felnőttképzés ellensúlyaként jelentkeztek. Az 1989-es fordulat után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kézdivásárhelyi vezetője lett, majd megyei meg országos beleszólású, a társadalmi sodrást meghatározó személyiség szerepét kellett betöltenie. /Sylvester Lajos: Háromszék szellemi céhmestere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
2006. július 28.
Egyelőre Felső-Háromszéken és Kovászna környékén hallható a Profi Rádió kísérleti adása. Augusztus 15-től már folyamatos adással jelentkeznek, melyben a legfrissebb hírek, riportok és helyszíni tudósítások is lesznek. Háromszék legfiatalabb rádiójának főszerkesztője Sántha Attila költő, aki otthagyta Kolozsvárt és hazajött. Úgy érzi, hogy szakmailag megvalósította mindazt, amit célul tűzött maga elé. /Iochom István: Szól a Profi Rádió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./
2006. szeptember 5.
Az elmúlt hét végén Lemhényben, a felső-háromszéki nagyközségben immár harmadik alkalommal került sor falunapokra. A községet alkotó két falu közti nagy távolság miatt az önkormányzat úgy döntött, évenként felváltva, Alsó-, majd Felsőlemhényben szervezi meg a faluünnepet. Idén a felsőlemhényi általános iskola udvarán zajlottak az események. Lukács Róbert polgármester köszöntötte a falu népét, majd bemutatta Lemhény turisztikai ismertetőfüzetét. /Bartos Lóránt: Falunapok Lemhényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./
2006. szeptember 11.
Az elmúlt héten Kézdivásárhelyen ötödik alkalommal, mintegy kéttucatnyi hazai, magyarországi és szlovákiai vállalkozás, illetve banki képviselet részvételével nyitotta meg kapuit az Asimcov Kis- és Közepes Vállalkozók Szövetsége által megszervezett Kézdi Expó. Kovács Ödön, az Asimcov kézdivásárhelyi területi elnöke jelentős fejlődésnek minősítette a Felsőháromszék gazdasági potenciáljának ismertetésére szánt idei rendezvényt. /Domokos Péter: Életképesebbek a kisrégiós kiállítások. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2006. szeptember 21.
Sepsiszentgyörgyön az Eurocenter Amőba Oktatási Központban a Győri Civil Paletta részvételével zajlott a háromszéki civil szervezetek találkozója. A civil szervezetek képviselői megfogalmazták, hogy az egyetlen járható út Európában az összefogás, mely nélkül nincs fejlődés, előrehaladás, és nincs pénz sem. Az Európai Unióban a civil szervezetek a működésükhöz szükséges pénzalapok 60 százalékát pályázatok útján, központi alapból, 30 százalékát állami, helyi alapokból és 10 százalékát szerződéses alapon szerzik meg. A találkozón meghatározták a teendőket. Össze kell írni a civil szervezeteket, meg kell szervezni régiók szerint Erdővidék, Felső- és Alsó-Háromszék civil szervezeteinek találkozóit. /Bíró Zoltán: Civilek találkoztak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2006. november 6.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc romániai és brassói hőseire emlékeztek november 3-án Brassóban. Mindenekelőtt azoknak a „brassói srácoknak” az emlékét idézték fel, akik ötven évvel ezelőtt, november 4-én létrehozták a valamennyi erdélyi szervezkedés közül legkiterjedtebb EMISZ-t, teljes nevén az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét. Az Áprily Lajos Főgimnázium falán elhelyezett kétnyelvű emléktáblát azon romániai bátor emberek tiszteletére állították, akik 1956 őszén kiálltak a magyar forradalom eszméi mellett. A bukaresti magyar nagykövetség támogatásával készült táblát Terényi János nagykövet leleplezte le. Ezt követően a Reménység Házában felavatták azt az emléktáblát, amely az EMISZ 78 tagjának állít emléket. Mint ismeretes, a brassói, felső-háromszéki és erdővidéki fiatalokat is tömörítő EMISZ dacolni akart a kommunista neveléssel, az igazi magyar irodalom, kultúra és történelem népszerűsítését tűzte ki céljául. Az ünnepség keretében Terényi János magyar nagykövet átadta a Szabadság Hőse emlékérmet és oklevelet annak a három magyar kutatónak – Tófalvi Zoltánnak, a román televízió munkatársának, Pál Antal Sándor történésznek, a marosvásárhelyi levéltár volt dolgozójának, valamint Benkő Levente újságírónak és történésznek –, akik levéltári kutatásokat folytattak, publikáltak, írtak vagy filmet készítettek a témáról. Úgyszintén a rendezvény keretében megnyitották a magyar külügyminisztérium által készített, 1956 eseményeit felidéző kiállítást, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője pedig bemutatta a Brassói srácok című könyvet, amelyet az EMISZ-es Lay Imre és Papp Bálint Mihály visszaemlékezéseiből szerkesztett. /P. A. M.: Emlékezés a „brassói srácokra”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2006. december 29.
A berecki Református Missziói Egyházközség az egyházkerület legfiatalabbjai közé tartozik. 1922-ben Kézdi Egyházmegye vezetősége úgy döntött, hogy önállóvá szervezi a Bereck környéki szórványokat. Ma már tizenöt felsőháromszéki település tartozik ide Berecktől Szászfaluig, a hívek száma közel háromszáz. Raff Róbert, a frissen kinevezett lelkész kifejtette, segítségre van szükség, az Oroszfalván levő templomot kellene megmenteni, kilyukadt a bádogtetőzet. 150 ezer lejre becsülik az elvégzendő munkálatok értékét. A tiszteletes adakozásra szólított fel. /Dimény Haszmann Árpád: Mentsünk meg egy templomot. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 29.
2007. január 19.
Egyelőre nem kapott választ a csupán román nyelven közzétett érettségi tételek ügyében megfogalmazott tiltakozó levélre Csatlós Mihály, a felső-háromszéki tanügyi szakszervezet elnöke. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezete ugyanakkor az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult az ügyben. Csatlós az RMDSZ vezetőségének, az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak, illetve az Európai Uniós fórumoknak kívánja elküldeni a tiltakozást. Az RMDSZ központi és területi vezetői nem válaszoltak a levélre. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke kifogásolta, hogy az interneten csak román nyelven jelentek meg a tételek, olyan nyelvismeretet követelnek, amely még a román anyanyelvű diákoknak is gondot okozhat. Csatlós felháborítónak tartja, hogy az RMDSZ nem tett lépéseket az ügyben. /Fülöp Noémi, Kovács Zsolt: Süket fülek tételügyben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./
2007. február 8.
Sólyom László köztársasági elnöknek írt levelet Csatlós Mihály, a felső-háromszéki tanügyi szakszervezet elnöke, arra hívta fel az államelnök figyelmét, hogy az érettségi tételek magyar nyelvű fordítása csak az elkövetkező hónapokban készül el. Csatlós a diszkriminatív helyzet miatt még januárban tiltakozó levelet küldött az RMDSZ-nek, az Oktatási Minisztériumnak és a Kovászna Megyei Tanfelügyelőségnek, de egyiküktől sem érkezett válasz. Ezek után úgy döntött, a levelet Sólyom Lászlónak is elküldi. /Lukács János: Levél Sólyomnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./
2007. március 16.
Március 15-én, a legnagyobb nemzeti ünnepen – 1989 után tizennyolcadik alkalommal immár szabadon – Kézdivásárhely, a céhes város főtere ünnepi díszbe öltözött. A főtéri rendezvényeket megelőzően iskolások és óvodások Turóczi Mózes sírjánál, az óvodáskorúak gyermekotthonának falán található Szacsvay-emléktáblánál, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, az 1848/49-es szabadságharc, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékművénél, az eresztevényi Gábor Áron-sírnál, a Kossuth-szobornál, a Petőfi-domborműnél, a Petőfi-, a Bem- és Turóczi-szobornál és -síremléknél koszorúztak. Ezután a város öt közép- és három általános iskolájának tanárai és tanulói vonultak a Gábor Áron térre. A kézdivásárhelyi diákokkal együtt vonultak a szentendrei, paksi, kecskeméti és nagykanizsai testvériskolák küldöttei is. A 15. Székely Határőr gyalogezred I. és II. zászlóalja gelencei és bélafalvi, a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület hagyományőrző csapatainak, valamint a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata Hagyományőrző Egyesület tagjainak és a felső-háromszéki települések hagyományos lovas és szekeres küldötteinek felvonulása következett. A bereckiek és gelenceiek Gábor Áron ágyújának hű mását is felvonultatták. Az ünnepséget Török Sándor polgármester nyitotta meg. A polgármester után Szőllősi Tamás, a Zúg Március szónokverseny győztese szólt az egybegyűltekhez. Nagy Zsolt miniszter mondott beszédet. /Iochom István: Március idusa Háromszéken: Ötezren a Gábor Áron téren. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./
2007. március 17.
Háromszéken a március 15-i rendezvények programjait, visszhangjait böngészve egyértelművé válik, hogy évről-évre tágul az ünnepség köre, kevesebb az ünnep nélküli fehér folt, a települések szintjén is megszülettek azok a kegyhelyek, emlékjelek és emlékhelyek, ahová a kegyelet virágait, a műsoros rendezvényeket el lehet vinni. Felső Háromszék Kézdivásárhely központtal mindig is a leglátványosabb ünneplés. Sepsiszentgyörgyön a központi ünnepség lankadtabb és szürkébb volt az előző években látottaknál. A televíziós közvetítések – elsősorban a Hír TV, a Duna Tévé, az MTV 1-2 – széles körű terítésben jelenítették meg az ünnepséget. Ennek köszönhetően élőben lehetett látni a Fidesz 200-250 ezres budapesti ünnepségét, a zászlórengeteget, a szónokok révén európai keretbe helyezett monumentális és rendkívül fegyelmezett rendezvényt. Szomorú volt a többiek erőlködése, az SZDSZ szónokának esernyős védelme a tojásos és paradicsomos ostromtól, a kormányfő füttykoncertes, fogadtatását, bárhova is lépett, s a vasrácsok mögötti zászlófelvonás. Ezen a március 15-én a kormánykörök erkölcsi veresége minden előzőt felülír, állapította meg írta Sylvester Lajos. S akár szándékos volt, akár nem Budaházy Györgynek az őrizetbe vétele és a fogva tartás címének közhírré tétele, az utána Budapest belvárosában elszabadult éjszakai pokol, mindez nem tudta feledtetni azt a tömegélményt, amelyet az Erzsébet hídfő igazi ünneplése nyújtott. Sólyom László egyéni teljesítménye – erdélyi körútjának állomásai és szavai – szintén emlékezetre méltóak, s az is, amint egy kommandós különítményekkel teletűzdelt városon végigsétált a kordonos Országházig. /Sylvester Lajos: Ünnep után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./
2007. március 26.
Tizenhat háromszéki – hat egyházi és tíz világi – kórus vett részt március 23-24-én a felső-háromszéki katolikus templomi kórusok tizenharmadik és a Seprődi János Kórusszövetség háromszéki tagegyesületeinek hetedik találkozóján, melyre Kézdivásárhelyen a kantai római katolikus műemlék templomban került sor. A szervezők – a kantai római katolikus plébánia, a helybeli Pro Cantus Egyesület és a Seprődi János Kórusszövetség – által szervezett találkozón négyszázötvenen vettek részt. /Iochom István: Kettős kórustalálkozó Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./
2007. június 30.
Kisborosnyó nemcsak vendégfogadásra készül, hanem emléket is állít a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója tiszteletére. E faluban található Erdély leggazdagabb történelmi emlékparkja. Az augusztusi történelmi találkozóra, melyre eddig még nem volt példa a történelemben, Kisborosnyón készül Háromszék nagyjainak Oktogonja is, tájékoztatott Damó Gyula nyugalmazott tanító, a Nyíres Lokálpatrióta Kör ügyvezetője. Betonba öntve áll az emlékparkban nyolc monumentális kopjafa – ezeket nevezzük Oktogonnak –, melyeket a világtalálkozó tiszteletére állít a faluközösség, de az egész község, mert augusztus 17–20-án együtt ünnepelnek Nagyborosnyóval. A nyolc kopjafát nyolc tehetséges faragómester készítette, ezekre helyezik el a fémplaketteket, melyeken a megye jeles személyiségeinek, nagyjainak névsora lesz majd olvasható. A hazaérkezett vendégek augusztus 20-án este őrtüzet gyújtanak, akárcsak az ősszékelyek, a falu fölötti Sóhely-tetőn. A tetőről egész Felső-Háromszéket belátni. /Kisgyörgy Zoltán: Kicsi falu nagy programmal (Háromszéki Magyarok Világtalálkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./
2007. július 12.
Ötven nap alatt, adományokból szeretnék felépíteni Felső-Háromszék első ökumenikus templomát Torján. A templomot a szeptember 8-9-én tartandó Torjai Napok keretében, a község alapításának 700. évfordulóján szentelnék fel Mária, a Világ Királynője tiszteletére. A 60 négyzetméteres épületet kőből és fából tervezte Szombati Károly kovásznai építészmérnök. A munkálatok során a torjaiak kalákában dolgoznak majd. Minden adományt örömmel fogadnak. Torja – ahol a világ legnagyobb székelykapuja áll – az új ökumenikus templommal nyitni szeretne a világ felé. /Templomot építenek Torján. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
2007. július 16.
Iochom István újságíró Pusztai, Jeges, Dézsi című dokumentumriport kötete új megvilágítást nyújt az ötvenes években Felsőháromszéket és Kászonokat izgalomban tartó katonaszökevényekről, akiket rendszerellenességgel, gyilkossággal, rablással vádoltak, üldöztek hajdanán. A hatalom szemében banditák voltak, a lakosság számottevő részének szemében pedig ellenállók. Kovács György író Ozsdola leánya című ifjúsági regényében feldolgozta a témát a kor szellemében, a rezsim elvárásai szerint, majd a hetvenes években Tömöry Péter újságíró, író riportsorozatot közölt az akkori Megyei Tükörben Banditák nyomában címmel. A mostani dokumentumriport kötet előszavában a szerző joggal nevezheti felületesnek, fércmunkáknak a múlt rendszerben megjelent írásokat, azonban az ő munkája sem tekinthető teljesnek. Az eddigi leírásokból hiányoznak az előzmények, a falu két világháború közötti gazdasági-társadalmi életének a bemutatása. Ismerni kellene továbbá Okos Dénes szolgalegényből néptanácselnökké avanzsálását, aki a hatalom teljhatalmú elvtársa lett, s akivel ellentétbe került a később gyilkosságával vádolt katonaszökevény, Máthé György, vagyis Jeges is. /Ferencz Imre: A betyár nemjóját! = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./
2007. augusztus 31.
Vőfélynek lenni eredeti foglalkozás, bár kihalófélben van már a szakma. Ezt a következtetést vonhatta le az, aki a felső-háromszéki, hagyományt ápoló vőfélyek első ízben megrendezett találkozóján megjelent. Ágoston József, a csernátoni kultúrotthon vezetője és Bara Kádár Imre gelencei vőfély fejében a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy találkozót szervezzenek a kézdiszéki, „régivágású” vőfélyek számára is. Niczuly Ödön csernátoni vőfély mind a 17, Felső-Háromszéken aktívként számon tartott vőfélyt meghívta a találkozóra. Heten objektív okok miatt távol maradtak, de így is tíz, „eskető mesterember” jelent meg a mulatságon. /Bartos Lóránt: Vőfélyek, ha összegyűlnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./
2007. szeptember 28.
Fekete János mártírpapnak állítanak szobrot a felső-háromszéki Gelencén. A Petrovits István készítette 2,4 méteres bronz műalkotás gipszmását elszállították egy marosvásárhelyi magánöntődébe. A szobrot Szent Imre napján, november 5-én, Gelence búcsús napján állítják fel. Fekete János 1885-ben született és 1952-ben börtönben hunyt el, a nagyközség katolikus templomának kertjében temették el. A műalkotás a tavaly felállított, Márton Áront ábrázoló Petrovits-szoborral szemben fog elhelyezkedni, így a gelenceiek a kommunizmus alatt sokat szenvedett két egyházi személyiség képmása előtt elhaladva lépnek majd be Isten hajlékába. Fekete János 1936-tól volt Gelence plébánosa, később Felső-Háromszék kerületi esperesévé nevezték ki. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja volt. 1950-ben házkutatást tartottak otthonában, 1951 februárjában letartóztatták és a brassói Szekuritátéhoz vitték, mert nem ismerte el a Márton Áron püspök letartóztatása után államilag kinevezett egyházmegyei vezetőket. Miután hónapokon át föld alatti cellában tartották, 1951 augusztusában átvitték a brassói fellegvárba, két hét múlva pedig a bukaresti börtönbe, majd a Targu Jiu-i fogolytáborba vitték, ahol 1952. március 25-én meghalt. /Bartos Lóránt: Tisztelgés a mártírpap előtt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./
2007. október 9.
„Az állam összes erdejében a Földmívelésügyi Minisztérium által jóváhagyott ütemterv alapján kell gazdálkodni” – áll az első magyar nyelvű erdőtörvényben. Az 1879-es jogszabály kidolgozásában Bedő Albert országos főerdőmesternek, államtitkárnak volt a legnagyobb szerepe. A politikus-szakember mellszobrát október 7-én avatták fel szülőfalujában, a Kovászna megyei Kálnokon. Stróbl Alajos művének másolatát a magyarországi ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakközépiskola és Kollégium segítségével állíttatták fel a falu református vártemploma előtti téren. Tamás Sándor felsőháromszéki parlamenti képviselő, aki szenvedélyes térképgyűjtő is, a szoboravatáson arról számolt be, hogy gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a Kárpát-medence első erdészeti térképe, amelyet éppen Bedő Albert készített. Az egykori főerdőmester a millenniumra elkészítette Magyarország erdőinek leírását is. /A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása, Budapest, 1885/. „A négykötetes mű melléklete volt az angyalokkal körülvett, Nagy-Magyarország címerével díszített gyönyörű térkép is, amely a mai műholdas technika korában is megdöbbentően pontosnak számít” – mondta Tamás Sándor. Dr. Bedő Albert erdész szakíró, főerdőtanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a Kovászna megyei Kálnokon született 1839-ben, ősi székely családból, apja unitárius lelkész volt. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Kolozsváron végezte, majd áttért a gazdasági pályára, és elkezdett az erdészettel foglalkozni. A selmeci akadémián 1866-ban erdészeti államvizsgát tett, majd az Országos Erdészeti Egyesület titkári állását töltötte be. 1868-ban lépett a Pénzügyminisztérium szolgálatba. 1873-tól Kerkapoly Károly pénzügyminiszter a kincstári erdők ügyosztályának előadói tisztségével bízta meg. Bedő a kor színvonalához képest teljes értékű összefoglaló tanulmányt és hozzá tartozó térképművet alkotott. 1881-ben országos főerdőmester, 1895-től pedig a Földmívelési Minisztérium államtitkára. 1918-ban halt meg. Bedő Albert rakta le a Kárpát-medencében az erdőgazdálkodás tudományának alapjait, négy ma is működő erdészeti iskolát alapított. Emlékezetére az Országos Erdészeti Egyesület 1957-ben megalapította a Bedő Albert-emlékérmet, amelyet évente ítélnek oda. /Kovács Zsolt: Szobor a falu nagy szülöttjének. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./
2007. november 6.
A háromszéki magyarok világtalálkozója után Kovászna megye készül az Őszi Közművelődési Napok megrendezésére, most elsősorban a kisközösségek kulturális életének előmozdítása a céljuk. Ezúttal nem az intézmény, hanem azok a háromszéki, hagyományt vagy kultúrát képviselő egyesületek, csoportok szervezik meg, amelyekkel az elmúlt évek során sikeresen együttműködött a Kovászna Megyei Művelődési Központ. Idén elmaradnak a külföldi meghívottak, magyarázta Péter Orsolya, az intézmény szóvivője. November során mintegy harminc települést felkarolva, tíz erre felkért partner fogja bejárni a háromszéki falvakat, ahol néptáncot oktatnak, valamint gyermek-táncházakra, bábszínházakra, koncertekre, filmvetítésekre, guzsalyas játszóházakra is sor kerül. A program része az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) Sepsiszentgyörgyön havonta megrendezett, ugyanakkor nagy népszerűségnek örvendő Rendhagyó történelemóra című előadássorozata is. A Tamási Áron Színház bábtagozata szintén összehangolja felső-háromszéki turnéját a közművelődési rendezvénnyel. /Illyés Judit: Háromszéken a világ szeme. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2007. november 9.
Fekete János mártírpapnak állítottak szobrot a Kovászna megyei Gelencén. Fekete Jánost /sz. Bélafalva, 1885. szept. 30./ 1908-ban szentelték pappá. Sepsikőröspatakon a trianoni békeszerződést követő években felvállalta a harcot a hatóságokkal a magyar nyelvű iskoláért. 1936-tól Gelence plébánosává nevezték ki. Fekete János az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja volt. 1950-ben házkutatást tartottak nála, 1951 februárjában letartóztatták, és a brassói Szekuritátéra vitték, mivel nem ismerte el a Márton Áron püspök letartóztatása után államilag kinevezett egyházmegyei vezetőket. Egy évig földalatti cellában tartották, ahol a fénytelenség, a sorozatos kihallgatások testileg megtörték. Fél év alatt 92 kg-ról 38-ra fogyott le. 1951-ben a bukaresti Ghencea börtönbe vitték, ahol két év börtönbüntetésre ítélték. Néhány nap múlva a Targu Jiui fogolytáborba vitték át, ahol 1952. március 25-én meghalt. Jeltelen sírban hantolták el, de hozzátartozóinak közbenjárása révén Gelencén, a római katolikus templomkertben újratemették. „Mi volt a bűne Fekete Jánosnak? Tekintélyének és közkedveltségének lerombolásával, megfélemlítéssel akarták megtörni a felső-háromszéki papság ellenállását, mert nem akartak engedelmeskedni az államot kiszolgáló egyházi hatóságoknak. Így lett vértanúja az erdélyi egyházmegyének, akiről sosem szabad megfeledkezni” – írta róla Jakab László Az erdélyi vértanú börtönviselt és jelesebb papok rövid életrajza /2001/ című könyvében. /Bartos Lóránt: Szobrot állítottak a mártírpapnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./
2007. november 26.
Zágonban a polgármesteri hivatalban a választás napján osztották a szociális segélyt. A jogosultak a pénz felvétele után közvetlenül a választási körzetbe mehettek, tájékoztatott Gazda Zoltán, a Sepsireform Egyesület megfigyelője. Elmondta: nem tudják bizonyítani, hogy a segély kiadásakor befolyásolták a polgárok szavazatát, ennek ellenére jelentették az esetet. Kézdiszentkereszten 300 szavazócédulát már nyitás előtt érvényteleníteni kellett, mert a bizottság tagjai az ellenőrző pecsét helyett a szavazópecsétet nyomták a szavazócédulák hátára. A Sepsireform Egyesület megfigyelői szerint Felsőlemhényben az európai parlamenti választási, valamint a referendumra kijelölt urnák nem voltak lepecsételve. Sepsiszentgyörgyön letépték a Tőkés Lászlót népszerűsítő plakátokat. Néhány felső-háromszéki településen letépték az RMDSZ plakátjait, legtöbb helyen viszont Tőkés László plakátjai érintetlenek maradtak. Több településen egy-egy személy több személyigazolvánnyal a család nevében szavazott. /Plakáttépéstől a szociális segélyig. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./
2007. november 27.
Felső-Háromszéken Tőkés László független jelölt öt százalékkal több szavazatot kapott, mint az RMDSZ-lista. Kézdivásárhelyen 5879-en járultak az urnák elé, az RMDSZ-listára 2162, Tőkésre 3183 érvényes szavazatot számoltak össze, az RMDSZ 37, Tőkés László 55, a többi párt pedig négy százalékot kapott. Kézdiszék többi településén összesen 11 116 fő szavazott, az RMDSZ-re 4603, Tőkés Lászlóra 4586 szavazat volt érvényes, más pártok pedig 6 százalékot kaptak. Összesítve egész Kézdiszéken 16 995-en szavaztak, az RMDSZ 6765, Tőkés László 7690 voksot kapott, ami 41 és 46 százalékot jelent, a többi párt között 5 százalék oszlott meg. /Iochom István: Tőkés győzött Kézdiszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./
2007. november 29.
Tucatnyi felső-háromszéki besúgó álnevének jutott birtokába a Krónika napilap. Egy 1984. augusztus 28-i, kézdivásárhelyi keltezésű, egyetlen gépelt oldalnyi jegyzőkönyvről van szó, amelynek kíséretében az 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén népharag áldozatává lett Aurel Agache, a helyi milícia gazdasági osztályának őrnagya tizenkét besúgó álnevét és dossziéját, valamint tizenhárom nyomozati iratcsomót adott át kollégáinak, Ioan Banciu főhadnagynak és Aurel Grama hadnagynak. Egyelőre talány, hogy kik lehetnek azok a személyek, akik Agache őrnagynak embertársaikról jelentettek. Erről a dokumentumot a laphoz eljuttató Aurel Dionisie Agache, az elhunyt őrnagy nagyobbik fia sem tudott beszámolni. Szerinte ez aligha tudódik ki, miután 1989. december 22-én, a romániai rendszerváltozás kirobbanása napján a tömeg a városi milícia épületéből és lakásukból is kidobálta és megsemmisítette az iratokat, a Krónikának átadott irat pedig a lakásukban megmaradt egyetlen dokumentum. A jegyzék szerint a besúgók közül Dumitru, Lipinka és Vasile az akkori állami kereskedelmi vállalatról (ICS) jelentettek. Csernáton községért egy Koday Z. fedőnevű személy „felelt”, a Munka Szövetkezetről Tibi, a városgazdálkodási vállalatról Torok (Török?), az egykori kereskedelmi lerakatról (ICRA) Cojoaca, a kórházról pedig Jenő jelentett. A besúgók között szerepel Deák Sándor, Peri Ion, Orban és Andrei fedőnév is, ezekről nem derül ki, hogy milyen intézményekről kellett jelentéseket tenniük. /Bartos Lóránt, Benkő Levente: Ki fújt Agachénak? = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./
2007. december 1.
Frunda György helyett Winkler Gyula megy az Európai Parlamentbe. A szenátor azért lépett vissza, mert úgy döntött: előnyösebb, ha az Európa Tanácsban folytatja tevékenységét, ahol hamarosan felajánlják neki a jogi bizottság elnöki tisztségét. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta: elemezni fogják az EP-választásokon elért eredményeket, azon területi szervezetek vezetőitől, ahol az RMDSZ gyengén szerepelt, elvárják, hogy mondjanak le vezető tisztségükről. Az udvarhelyszéki szervezet Verestóy Attilával az élen máris eleget tett a felszólításnak. Ami pedig a Toró-ügyet illeti: a képviselőtől azért válnának meg, mert valótlanságot állított – hangoztatták az RMDSZ vezetői. Győzelemnek tekinti az RMDSZ az EP választásokon elért eredményeket, ez azt jelenti, hogy a romániai magyarság többsége továbbra is bízik a szövetségben – jelentette ki kolozsvári sajtóértekezletén Markó Béla. Arra a kérdésre, miszerint folytatják-e a tárgyalásokat az ellenzékkel, Markó úgy vélekedett: jó volna tudni, hogy mégis kivel kell leülni ahhoz, hogy a tárgyalás eredményes legyen. Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel vagy esetleg a Fidesszel? Ki a legmegfelelőbb, legszavahihetőbb partner? – tette fel a kérdést Markó. Befejeződött a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülése. A SZÁT javasolja az alsó-háromszéki és felső-háromszéki szervezet elnökeinek is, hogy mondjanak le tisztségükről. /Nagy-Hintós Diana: Frunda György helyett Winkler Gyula megy az EP-be. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./
2007. december 3.
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának ülésén az udvarhelyszéki RMDSZ javaslatára arról döntöttek, hogy egységes megyei RMDSZ-szervezetek létrehozásáról fog tárgyalni az RMDSZ ügyvezető elnöksége Hargita, Kovászna és Máramaros megyében. Amennyiben a javaslatot elfogadják, megszűnnének a történelmi máramarosi, a felső-, illetve az alsó-háromszéki, illetve az udvarhelyszéki, csíkszéki és a gyergyói területi szervezetek. Az érintett szervezetek egy része egyetért a javaslattal, mások szerint a problémákra nem a megyei egységes szervezeti felépítés hozhatja meg a megoldást. Az EP-választásokon elért gyenge eredmények miatt lemondott a Verestóy Attila szenátor elnökölte udvarhelyszéki RMDSZ-vezetőség, ugyanígy Márton Árpád, az RMDSZ alsó-háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke. Albert Álmos alsó-háromszéki elnök nem kíván távozni. „Többször bebizonyosodott már, hogy a széki szervezetek önállóan nem működőképesek. Hargita és Kovászna megyében jó példa erre az EP-választásokon elért eredmény is” – fogalmazott Verestóy Attila, az udvarhelyszéki RMDSZ leköszönt elnöke. Borboly Csaba csíkszéki RMDSZ-elnök úgy látja, a kialakult helyzeten segíthet a megyei összefogás, de szerinte jobb lenne, ha valamennyi szék egyetlen székelyföldi szervezetbe csoportosulna. Ez a szervezet pedig a majdani székelyföldi fejlesztési régiónak is az alapját képezhetné. „Az a gond, hogy a politikusok atomizálták a Székelyföldet” – összegzett Borboly, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. Béres István László, a történelmi máramarosi szervezet elnöke nem helyesli az egyesítési javaslatot. Kezdetektől azért alakult két szervezet – a történelmi máramarosi és a nagybányai –, mivel a két régió tagjai között állandó konkurencia volt. Vida Noémi, a nagybányai szervezet ügyvezető elnöke sem támogatja a megyei szervezet létrehozásának gondolatát. /Bálint B. Eszter, Gyergyai Csaba: RMDSZ: kihátrálások ideje. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./
2007. december 5.
December 6-án dönti el az RMDSZ alsó-, illetve felső-háromszéki területi szervezete, tartanak-e tisztújítást. Megszívleli ugyan, de nem siet eleget tenni az európai parlamenti választásokon gyengén szereplő két háromszéki területi RMDSZ-szervezet annak a felszólításnak, hogy tartsanak tisztújítást. /Cs. P. T., I. J. : „Lázadozva” tisztújítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./
2007. december 12.
Nem tartja helyesnek Markó Béla RMDSZ-elnök, hogy egyes háromszéki RMDSZ-vezetők másban próbálják keresni a hibát, és nem önkritikát gyakorolnak. „Az RMDSZ-ben sem erkölcsileg, sem politikailag nem fogadható el, hogy bármilyen elemzést ne az önkritikával kezdjünk. Ilyen szempontból pedig azt látom, hogy egyik-másik háromszéki RMDSZ-vezető is próbálja másban keresni a hibát, és ez nem jó. Ahol nem jól alakultak a választási eredmények, ott meg kell kérdezni a tagságot, mi a véleménye erről, tovább akar-e menni ugyanezzel a vezetőséggel, vagy váltani akar, és meg kell adni a tagságnak a lehetőséget, hogy erről döntsön” – mondta Markó. A múlt héten a Háromszéki Képviselők Tanácsa bizalmat szavazott Albert Álmosnak, aki így az alsó-háromszéki RMDSZ elnöke marad. A felső-háromszéki szervezet vezetője, Baka Mátyás szintén bizalmi szavazást kért, amelyre 60 napon belül kerül sor. /Mihály László: Markó Béla rosszallása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2008. január 9.
Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár a széki-székelyföldi törzsi fogantatású torzsalkodások megfékezésére a Székek földje – Székelyföld? című politikai esszéjében lasszóval próbálja befogni az egymással szemben rúgkapálózó politikusokat. Példatárához hozzá lehet tenni, hogy a székely székek torzsalkodása nem új keletű. 1968-ban, amikor elvileg lehetségesnek ígérkezett egy székelyföldi régió megteremtése, kezdetben Sepsiszék akkori vezérkara Brassóval is kokettált, s csak Felső-Háromszék erős nyomására érvényesült a lakossági akarat, Csík- és Udvarhelyszék egymással viaskodott. Csutak István – igen helyesen – a székelyföldi elit felelősségét emeli ki a térség modernizációja vonatkozásában. /Sylvester Lajos: A lakossági akarat súlya. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
2008. január 16.
Csatlós Mihály Levente tanár, a közel ötszáz pedagógust tömörítő Felső-háromszéki Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke a múlt évi nehézségekről számolt be. Annak ellenére, hogy 2005 júniusától törvény kötelezi az önkormányzatokat, hogy száz kilométerenként 7,5 liter benzin árát térítsék meg az ingázó tanároknak, Szentkatolna nem ezt veszi figyelembe, s kénytelenek voltak pert indítani az önkormányzat ellen. Másik panasz az ajándékjegyek kapcsán merült fel, a 2006-ban megjelent törvény alapján a Kovászna megyei pedagógusok is kaphatták volna. Az iskolaigazgatók és a megyei tanfelügyelőség illetékesei azonban nem kérték az ajándékjegyek befoglalását a helyi költségvetésbe. /Iochom István: Ingázó tanárok és az ajándékjegyek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./
2008. január 21.
A Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülése után a területi RMDSZ-szervezetek döntenek, hogy állóurnás titkos választásokkal vagy pedig elektoros választásokkal választják ki jelöltjeiket a helyhatósági választásokra. Ezt várhatóan a január 26-án összeülő Szövetségi Képviselők Tanácsa is elfogadja. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet elnöke jelezte: előválasztások esetén szigorításként előírnák, hogy csupán RMDSZ-tagok indulhassanak a jelöltségért. Ez a korlátozás 2004-ben még nem volt érvényben. A megfelelő módozat kiválasztása különösen Székelyföldön okoz majd fejtörést. „Csakis olyan embereket kell a közösségek élére állítani, akikben megbíznak a közösségek. Erre a legjobb módszer belátásunk szerint a belső választás” – vélte Borboly Csaba Csík területi RMDSZ-elnök. Borbolyhoz hasonlóan az előválasztások híve Molnár Endre, a Felső-háromszéki területi RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke is. Birtalan József, az udvarhelyszéki területi szervezet megbízott elnöke nem látja értelmét a mozgó- vagy állóurnás választásnak. Petres Sándor, a Gyergyó-területi szervezet elnöke olyan jelölőgyűléseket tartatna, amelyben az RMDSZ területi szervezetére a koordináció szerepe hárulna. Kelemen Hunor ügyvezető elnök korábban is ellenezte az előválasztások megtartását. /L. I., Cs. P. T. : Állóurnák vagy elektorok? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
