Leváltotta a kormány Tonk Gabriella államtitkárt az Országos Gyermekvédelmi Hatóság éléről, és helyére a Szociáldemokrata Párt színeit képviselő Luminita Anghel könnyűzenei énekesnőt nevezte ki. /Leváltották Tonk Gabriellát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Markó Béla szerint a jövő hónap végén tartandó RMDSZ-kongresszuson napirendre kerül a területi szervezetek felszámolásának az ügye is. Erre vonatkozóan lesz is egy konkrét javaslat a kongresszus napirendjén, lássuk mit szólnak majd hozzá a kollégák – jelezte Markó Béla. Területi szervezetek a Székelyföldön működnek. Csak Hargita megyében három ilyen van: csíki, gyergyói és udvarhelyi. Az elképzelés szerint ezek szerepét a megyei szervezet venné át. /Megszüntetik a területi szervezeteket? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./
2009. március 9.
Letette hivatali esküjét Hargita megye új alprefektusa, Andrei Jean Adrian, aki a múlt héten eltávolított Romfeld Magdolnát váltja tisztségében. A Hargita megyei prefektusi hivatalban jelenleg egyetlen magyar magas beosztású köztisztségviselő dolgozik, Ladányi László alprefektus személyében. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke sajnálatosnak tartja, hogy egy olyan hivatalnokot váltott le a kormány, aki munkája során bizonyított, és a legkisebb falu legkisebb utcájában is ismerik a nevét. /Horváth István: Beiktatták Hargita megye román alprefektusát. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2009. március 9.
Böcskei László temesvári vikáriust, pápai prelátust a nagyváradi bazilikában március 7-én szentelték a nagyváradi egyházmegye eddigi legfiatalabb püspökévé. Böcskei Lászlót XVI. Benedek pápa 2008. december 23-án nevezte ki Tempfli József utódjának az egyházmegye élére. A püspökszentelést Roos Márton temesvári megyéspüspök, az új püspök eddigi főpásztora, valamint két társszentelő, Ioan Robu bukaresti érsek és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek végezték. Tempfli József búcsúbeszédében megköszönte „a sok sok jóságot és szeretetet”, mellyel 19 éves püspöki szolgálata során találkozott. Határokon innen és túlról érkeztek hívek a szentelésre. Köszöntő beszédet mondott Ioan Robu érsek, a Román Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspök, az Erdélyi Magyar Püspöki Konferencia nevében pedig Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A szentelési ceremónia négy nyelven zajlott: magyarul, románul, németül és latinul. /Totka László: Történelmi fiatalítás történelmi egyházaknál. Böcskei átvette a pásztorbotot. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2009. március 9.
Változatlanok maradnak a határon túli magyarok számára megítélt alapvető támogatási programok, ezek továbbra is prioritást élveznek – nyilatkozta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, aki a Gyurcsány-kormánynak a külhoni magyarok támogatására vonatkozó aktuálpolitikai kérdéseiről beszélt kolozsvári látogatása alkalmával. Az alapvető programok (oktatás-támogatás, nemzeti intézmények, Szülőföld Alap), mint alappillérek, változatlanok maradnak. A szolidaritást, amit – nem pártpolitikai értelemben – kinyilvánítottak, és a kormány a határon túli magyar szervezetekkel kialakított, szeretnék a továbbiakban is fenntartani. A kormány vallja, hogy a politikai be nem avatkozás a követendő út a magyar–magyar párbeszédben. A szakállamtitkár szerint arra a kérdésre, hogy mit keres a fejlesztéspolitika a nemzetpolitikában, a válasz: amikor a nemzeti források egyre szűkösebbek, akkor többletforrásként csak a 2013-ig megállapított uniós támogatásokban bízhatnak. Meg lehet találni azokat a terveket, amelyeket magyarok lakta vidékek önkormányzatai románokkal, szerbekkel meg másokkal közösen tudnak kivitelezni életszínvonaluk emelése érdekében, akkor ezek bizonyos értelemben nemzeti projektekké válnak – vélekedett Gémesi Ferenc. A Szabadság kérdésére, hogy a gazdasági világválság esetleges drámai fordulatának hatására fog-e változni a magyar kormány részéről a támogatási szándék, Gémesi Ferenc úgy vélekedett: a politikai szándék nem változik. /Ö. I. B.: Pártpolitikától mentes támogatás a határon túli magyaroknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Magyarország kitart a támogatásával a határain túl felépített intézményrendszer fenntartása mellett. A határon túli magyar ügyekért felelős Gémesi Ferenc államtitkár Kolozsváron elismerte azonban, hogy Magyarország gazdasági erejének csökkenése, valamint az a tény, hogy Szlovákia és Románia is az EU tagja, alapvetően átfogalmazták a magyar–magyar viszonyt. A nagy ügyek között a Sapientia Egyetem támogatását, a Szülőföld Alap működtetését és az oktatási-nevelési támogatás fenntartását említette. Ma még senki nem látja át, hogy az év végére oldódik-e vagy elmélyül a válság. Amennyiben súlyos válság alakul ki, akkor mindent újra kellene gondolni, tette hozzá. Fontosnak tartotta, hogy a magyar vállalatok nem vonultak ki a válság hatására Romániából. A határon túli intézményrendszer akkor alakult ki, amikor Magyarország gazdasági fölényben állt a szomszédjaival szemben. Gémesi Ferenc elmondta, 2006–2007-ben úgy alakították át a támogatási rendszert, hogy a határon túlra szánt évi tízmilliárd forint körüli összegből az alapvető intézményeket tudják finanszírozni. Emellett azt szorgalmazták, hogy a magyar szereplők saját országukban fejlesztési ügyekben legyenek jóval aktívabbak. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között kérnek-e még letelepedési engedélyt, állampolgárságot Magyarországon a határon túli magyarok, Gémesi Ferenc elmondta, évente mintegy tízezer letelepedő kap magyar állampolgárságot. Ezek többsége a szomszédos országokból érkezik, és több mint nyolcvan százalékuk magyar nemzetiségű. Azok száma, akik gazdasági megfontolásokból telepedtek Magyarországra, jócskán csökkent. – Meglátása szerint a regionális együttműködés rendkívüli módon felértékelődött. „Ma több lehetősége van Temesvárnak a Szegeddel való együttműködésre, mintha Kolozsvárral szeretne valamilyen gazdasági ügyben közösen fellépni” – tette hozzá. Arra a felvetésre, hogy a gazdaságra épülő, pragmatikus határ menti együttműködést már nem hatja át a nemzeti kohézió hangulata, Gémesi Ferenc kijelentette: „amikor arról beszélünk, hogy hogyan lehet a nemzeti kohéziót, a magyar szolidaritást megújítani, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az átalakulások alapvetően megerősítik a helyi közösségek szerepét, magyar ügyekben is”. Gémesi emlékeztetett arra, hogy ma már a köztársasági elnök, az Országgyűlés, a kormány és az önkormányzatok is külön-külön együttműködési struktúrákat működtetnek. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a magyarországi napi politikát sikerült kivonni a magyar–magyar kapcsolatokból. Ezeket szerinte egyáltalán nem érinti az, hogy Magyarországon baloldali kormány van hatalmon, a határon túli magyar szervezetek pedig többnyire az európai jobboldal politikai családjához csatlakoztak. Gémesi Ferenc elismerte, hogy a magyarországi politikának sokkal több lehetősége lenne arra, hogy hatást gyakoroljon a határain túli magyar közösségekre. Ettől a lehetőségtől azonban szerinte a magyar kormány távol tartja magát. /Gazda Árpád: Átalakuló anyaországszerep. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Március 7-én közgyűlést tartott Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Elnöki előszavában Egyed Ákos felidézte az 1859-es esztendő körüli állapotokat, amikor az EME megalakulásakor ugyanazok a létfeltételek mutattak hiányosságokat a társadalomban, mint napjainkban: a megfelelő közszellem és az anyagiak. Bitay Enikő főtitkári jelentésében áttekintette az intézmény 2008-as tevékenységének minden fejezetét, az elvégzett munkát. Az EME munkájának hatékonysága növelése érdekében megalapítják a Societas Kft.-t, amely külföldön is értékesítheti az intézmény kiadványait. Az EME Választmánya tiszteletbeli taggá választotta Dávid Gyula irodalomtörténészt, és Egyed Emesét. Gróf Mikó Imre-emléklappal jutalmazták Janitsek Jenő helynévkutatót és Murádin Jenő művészettörténészt. A közgyűlést követően a résztvevők a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Genersich Antal orvosprofesszor sírját. A síremléket nemrég több erdélyi és magyarországi szervezet és intézmény anyagi támogatásával a kolozsvári Házsongárd Alapítvány állította helyre. /Ördög I. Béla: Közgyűlés az EME-nél az őszi jubileumi rendezvény jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Ősztől megszűnik a hat évvel ezelőtt létrehozott szakiskolai hálózat, felvételit már csak a szakközépiskolai osztályokba hirdetnek. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter azt a szakoktatást számolja fel, amit a Nastase-kabinet idején tárcavezetőként ő hozott létre. Hat esztendővel ezelőtt kezdték meg működésüket a 2+1+2 év kifutású szakiskolák. Kiss Imre, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatója szerint a változtatással a diákok járnak rosszul, mert a munkaerőpiacon a gyakorlati tudást várják el a szakiskolásoktól, erre pedig a líceum nem készíti fel őket. /Fekete Réka: Felszámolják a szakiskolákat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./
2009. március 9.
A magyar tannyelvű szakoktatás szükségességéről, valamint önállóan működő magyar szakközépiskola létrehozásáról tárgyaltak az elmúlt héten a Maros megyei oktatásügyi intézmények vezetői a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban megszervezett pedagógustalálkozón. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség helyi fiókjának elnöke, Horváth Gabriella, akárcsak a Sapientia-EMTE jelen levő dékánja, Hollanda Dénes professzor azon a véleményen volt, hogy csakis különálló intézmény biztosítaná a magyar nyelvű szakoktatást Maros megyében. Pethő László mérnök-tanár, a vásárhelyi Electromaros Gimnázium munkatársa vitaindító felszólalásában siralmas helyzetképet vázolt a hazai szakoktatásról. „Itt olyan autószerelők kapnak diplomát, akik életükben egyetlen gyakorlati órán sem vettek részt – jegyezte meg a pedagógus. – A tanműhelyeket egyenként felszámolták, tönkrementek. A román szakoktatásban dolgozó tanárok érdemtelenül magas jegyeket osztogatnak, így a magyar tanárok sem lehetnek igényesek, mert akkor hátrányos helyzetbe hozzák a diákokat.” Papíron mindenütt léteznek magyar osztályok, azonban a szakoktatás román nyelven történik, kivételt talán az építészeti szakiskola képez. Többek szerint feltétlenül szükség van egy vásárhelyi magyar szakiskolára. Csintalan Sándor marosvásárhelyi római katolikus esperes úgy véli: az egyház a visszakapott épületei valamelyikében teret tudna biztosítani a szakiskolának. /Máthé Éva: Magyar tanintézményt hoznának létre. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Nyárádszeredában március 7-én szervezték meg hetedik alkalommal a nyárádszeredai kertésznapot, amely keretében termékbemutató, magbörze, könyvstand várta az érdeklődőket. Sor került a Budapesti Corvinus Egyetem nyárádszeredai levelező tagozata diákjainak a bemutatójára. A rendezvényt dr. Jakab Sámuel, a levelező tagozat vezetője, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg. /Kilyén Attila: Kertésznap Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2009. március 9.
A Faclia című kolozsvári román lap beszámolt Márton Áron főtéri szobrának felavatásáról, de a püspök „ellentmondásos” múltját emelte ki, középpontba állítva azt, hogy az első világháborúban a románok ellen harcolt, és a román titkosszolgálatok folyamatosan megfigyelték, mint magyar irredentát. Arról nem tesznek említést, hogy 1944-ben Márton Áron a Magyarországon hozott zsidótörvény ellen emelt szót a Szent Mihály-templomban, és emiatt kitiltották Észak-Erdélyből a Dél-Erdélyben, román állampolgárként Gyulafehérvárt élő római katolikus püspököt. És arról sem szól a Faclia, hogy az avatáson Florentin Crihalmeanu kolozsvári görög katolikus püspök a szeretet és fény forrásának nevezte az új főtéri szobrot, emlékeztetve görög katolikus egyházi főméltóságokra, akik Márton Áron emberi nagyságát elismerték. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. március (2). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Visszatérő probléma, hogy az előfizetők /elsősorban a magyar lapokat/ késve kapják meg, rendszeresen ír erről a sajtó, de a helyzet nem változik. A cikkíró beszámolt arról, hogy a Krónika csütörtöki és hétfő számát csak a keddivel együtt, egyszerre kapta meg. /Fried Noémi Lujza: Összeesküvés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Mondatfoszlányok a sepsiszentgyörgyi önkormányzat üléséről: ,,hogy az embereket ne küldjük somázsra”; ,,az emberek megveszik az abonamentet”; ,,megemeltük a Tegát”. Meg kéne tanulni magyarul, tisztelt elöljárók, jegyezte meg az újságíró. /Váry O. Péter: Hosszú az út az autonómiáig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./
2009. március 9.
Dénes László, az ötödik születésnapját ünneplő Reggeli Újság főszerkesztője a vele készült beszélgetésben kifejtette, büszkék arra, hogy még léteznek. A pozícióit féltő konkurencia már akkor eltemetett lapjukat, amikor még meg sem született. Többé-kevésbé tartani tudták a színvonalat. Példányszámuk folyamatos, többnyire szerény emelkedést mutat, a lap egyszerre olvasmányos, értékorientált és hagyományőrző. Annak idején megrökönyödést keltett, hogy román üzletemberek – a Micula testvérek – alapítanak magyar lapot Nagyváradon. A városban akkor a régi pártlapból Bihari Naplóvá alakult és külföldi médiamágnásoknak eladott, elbulvárosított lap jelent meg. Miculáék soha nem ártották bele magukat a munkájába, szögezte le Dénes László, csak akkor szóltak, amikor valakik (általában politikusok) panaszkodtak a lapra, de ekkor is csak azért szóltak, hogy Dénes László tudja, honnan fúj a szél. Főszerkesztőként nem a tulajdonosokkal tartja a kapcsolatot, hanem a kiadóvezetővel, aki tárgyilagosságot és szakmai pontosságot vár el. Médiaszabadság van, de még inkább szabadosság. Ma már minden szemét nyilvánosságot kaphat, ha nem az igényesebb lapokban, akkor az elektronikus médiában, főleg az interneten. /Rostás Szabolcs: Médiaszabadosság és világkuka. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Hatvan évvel ezelőtt, 1949. március 2-áról 3-ára virradó éjszaka hurcolták kényszerlakhelyekre a kastélyaikból, udvarházaikból kizsuppolt erdélyi nemesi családokat. A „kiűzetési” akció időzítése szigorúan titkos és egységes volt. Nagyon sokukat Dobrudzsába, a Duna-deltába deportálták, a szerencsésebbek Marosvásárhelyre vagy Sepsiszentgyörgyre kerültek. Különösképpen azokkal volt „kegyes” a hatalom, akik a nyugati határ mentén éltek. A kijelölt településeken a rendőrség a személyazonossági igazolványba pecsételte a hírhedt D. O. jelzést, ami a kényszerlakhely (domiciliu obligatoriu) román nyelvű rövidítése volt. A megbélyegzetteknek nem volt szabad elhagyniuk a város területét, és – végzettségüktől függetlenül – csak alsóbb rendű fizikai munkákra alkalmazták őket. A nemesi családokból származó fiatalokat jó évtizedig nem vették fel sem gimnáziumokba, sem egyetemekre, sőt az is előfordult, hogy a korábban bejutottakat egyik napról a másikra kirúgták. A kitelepítetteknek többnyire dohos pincék, mosókonyhák, padlászugok vagy vályogkunyhók jutottak lakásként. A legiszonyatosabb körülmények azokra vártak, akiket Dobrudzsába száműztek kényszermunkára. Tófalvi Zoltán publicista és történész az írástudók szerepvállalását kifogásolja a hatvan évvel ezelőtti események kapcsán. Számára érthetetlen, hogy néhány kivételtől eltekintve kevés hiteles írás, dokumentum látott napvilágot a teljes magyarságot érintő tragédiáról. Pozitív példaként Beczásy Istvánt említette, akinek ‘89 után volt ereje és bátorsága papírra vetni mindazt a borzalmat, amit 1949-től errefelé megélt /Beczásy István: Bekerített élet, Literator Kiadó, Nagyvárad, 1995/. Az egykori úri családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke, Haller Béla szerint bármennyire is furcsa, de a hatvan évvel ezelőtti kisemmizéseknek pozitív hordaléka is volt: a lakosság összefogása. Mint mondja, az emberek többsége rokonszenvvel viseltetett a földönfutóvá tett nemesek iránt. Tisza Kálmán kisgyermekként tanúja volt a zaklatásoknak, még a Bibliát is elvették. A koholt vádak alapján 14 évi börtönbüntetésre ítélt apja 1964 márciusában amnesztiával szabadult. Édesanyja a megfeszített munkába belebetegedett, hosszú időre munkaképtelenné vált, kórházba került. „Bátyám és én magunkra maradtunk, én pedig a csíksomlyói árvaházat is megjártam” – fűzte hozzá gróf Tisza Kálmán. /Szucher Ervin: Mészégető grófok, patkányirtó bárók. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Egy internetes felmérés alapján Jókai Mór a legnépszerűbb magyar író az erdélyi magyar olvasók körében. Az Impulzus.ro romániai magyar hírportál által készített felmérésben 3060 személyt kérdeztek meg olvasási szokásaikról. Jókai Mórt Wass Albert követi a népszerűségi listán, a magyar költők közül József Attila és Ady Endre a legkedveltebbek. Kedvenc magyar regényükként a legtöbben Jókai Mór Az arany ember című regényét említették, de sokan kedvelik Gárdonyi Géza Egri csillagok és Wass Albert A funtineli boszorkány, valamint Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét. A külföldi regények közül a legtöbben a Száz év magány, Elfújta a szél, A Mester és Margarita, Büszkeség és balítélet, A kis herceg, valamint Az alkimista mellett tették le voksukat. A külföldi szerzők kategóriájában a legtöbben Paul Coelhót jelölték meg kedvencükként, de Gabriel García Márquez, Jules Verne, Dosztojevszkij és Hemingway is népszerű. Kedvenc műfajként legtöbben a történelmi témájú könyveket és a szépirodalmi témájú írásokat jelölték meg, de népszerűek a kaland- és romantikus regények is. /Jókai és Wass Albert vezet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Hauer Erich, nyugalmazott vajdahunyadi sebész-főorvost jelölték idén Hunyad megyéből az Ezüst-fenyő díjra. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott átadási ünnepségen egészségi okokból nem lehetett jelen, az emlékplakettet és oklevelet otthonában vette át. Hauer Erich alapító tagja volt Vajdahunyadon az EMKÉ-nek, a Hunyadi János Humanitárius Társaságnak (HJHT), a Corvin Savaria Társaságnak, támogatta Déván a Segesvári Miklós Pál Egylet megalakulását, a Magyar Egészségügyi Társaság munkáját, a Hunyad és Fehér megyei szervezet megszervezését is elvállalta, és támogatta a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport tanárainak kezdeményezését, hogy létrehozzák a Hauer Erich Társaságot, 2003-ban meghalt fia emlékére. Jelenleg is a társaság elnöke. A legjobb eredményt elérő diáknak pedig Hauer Erich díjat osztanak egy kis anyagi juttatás kíséretében. Létrehozták a Vajdahunyadi Magyar Házat, amihez azután építettek egy újat. Orvosi rendelőt és magyar könyvtárat is alapítottak. Hauer Erich érdeme, hogy megalapították a Christiana nővérképzőt, ezzel Vajdahunyadon magyar tannyelvű asszisztensképzés indult. 1998-ban kezdték az első tanévet. Ebben nagy szerepet vállalt dr. Schmidt Alfréd kollegája is. Később elfogytak a diákok, leállt a magyar nyelvű képzés. Addig azonban 65 magyar gyermek anyanyelvén tanulta meg a szakmáját és elhelyezkedett az egészségügyben. /Gáspár-Barra Réka: „Nem sokat unatkoztam”. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./
2009. március 9.
Telt ház előtt tartotta Táncba fordulva című produkciójának magyarországi bemutatóját a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Budapesten a Hagyományok Házában március 7-én a bemutatón jelen volt Sólyom László köztársasági elnök is, hét unokája kíséretében. Az államelnök vastaps közepette, a színpadon gratulált az együttes táncosainak a kivételesen igényes előadáshoz. – Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar államfő immár harmadik alkalommal tekinti meg társulatunk műsorát – köszöntötte a magas rangú vendéget András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes vezetője. Egy nappal korábban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorának vendége volt. /Sólyom László ismét a színpadon gratulált a Hargita Együttes művészeinek. = Erdély.ma, márc. 8.
2009. március 9.
A Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Petőfi halálának 160. évében emlékdíjat alapított és adományozott azoknak a Kárpát-medencei közösségeknek, melyek az utóbbi évtizedekben a legtöbbet tettek a költő kultuszának éltetése érdekében. A Gubcsi Lajos költő vezette Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma ez alkalommal hét díjat osztott. A díjjal követték azokat a magyarországi, felvidéki és erdélyi emlékhelyeket, melyek Petőfi életútjában meghatározó szerepet töltöttek be. Erdélyből Fehéregyháza, a költő ottani emlékét gondozó Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint a költő partiumi kultuszáért – Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékének éltetéséért sokat tett – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Partiumi Alelnöksége révén Szatmár megye magyarsága részesült a kitüntetésben.A szatmáriaknak ítélt díjat március 15-én Muzsnay Árpád EMKE-alelnöknek adják át. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület az adományozók óhajának megfelelően biztosítja, hogy a Petőfi porcelánszobor /Tamás Ákos alkotása/ állandó kiállítási helye Erdődön a vár még álló bástyája egykori kápolnájában tervezett Petőfi-emlékmúzeum lesz. Annak létrehozásáig és megnyitásáig az erdődi Petőfi-Szendrey szobor mögötti református templomban helyezik el. /Díj megyénk magyarságának. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 9./
2009. március 9.
Elhunyt Roth Endre (Temesvár, 1927. szeptember 30. – Kolozsvár, 2009. március 8.) professzor. Temesváron született, Aradon nőtt fel, Kolozsvár temeti. Itt teljesedett ki életműve, itt lett egyetemi tanár. A nyolcvanon túl is folytatta tudományos tevékenységét. Tavaly Németországban szociológiai szakkonferencián tartott előadást. Nem volt szakbarbár. A szociológus Roth Endre Shakespeare-könyvet is írt. Tanulmánya született a kilencvenes években végzett erdélyi magyar szociológiai kutatásról. Darmstadtban közölték előadását a romániai romakérdésről. Öt nyelven olvasott, magyarul, románul, németül tanított. /Szilágyi Júlia: Búcsú Roth Endrétől. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./ Emlékeztető: Roth Endre szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a társadalomtudományok konzultáns professzora az utóbbi két évben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi részlegén szociológiát tanított. /Csomafáy Ferenc: Rozsdásodik a nacionalizmus fegyvere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2003. dec. 30./ Roth Endre néhány munkája Roth Endre: Shakespeare szociológiai olvasatban /Kriterion, Bukarest, 1983/ Roth Endre: Nacinalizmus vagy demokratizmus? /Pro Europa, Marosvásárhely, 2000/ Róth Endre: Szociológia és társadalom /Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete, Kolozsvár, 2004./ Roth Endre: Választásaim /Mentor, Marosvásárhely, 2006/
2009. március 9.
Resicabányán március 7-én eltemették a 81 évet élt dr. Szántó Lehel Lajos orvost a római katolikus egyház szertartása szerint. Az esős idő ellenére aránylag sokan voltak a temetésen. Ciobotariu Simon atya hangsúlyozta nem csak Szántó doktor lelkiismeretes szaktudását, hanem politikai üldözött és tízévi kényszermunkára ítélt esetét is magas általános műveltsége és tudása mellett. Beke László az RMDSZ részéről mondott román és magyar nyelven rövid búcsúztatót, majd a Hóvirág Daloskör énekelt. /Makay Botond: Eltemették dr. Szántó Lehel Lajost. = Nyugati Jelen (Arad), 2009. márc. 9./
2009. március 9.
Március 8-án a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban huszadik alkalommal nyílt meg a Kovászna és Brassó megyei képzőművészek immár hagyományos, március 15-ét köszöntő kiállítása, melyen idén harminchárom művész vett részt. /Iochom István: Március 15-ét köszöntő tárlat nyílt Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./
2009. március 9.
Szeley-Szabó László (1950. szeptember 14.– 2005. szeptember 28.) nemzetközi szinten elismert fotóművészre emlékeztek március 6-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban a természetfotós munkáit állították ki. Kedvenc témája a természet maradt, azon belül a madarak fényképezése. Emellett szerkesztett, 1999-ben megalapította az Erdélyi Nimród természetvédelmi magazint. /Nb.: A látó és a láttató. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2009. március 9.
A nyolcvan éve született Székely János költőre, próza- és drámaíróra, az Igaz Szó (a Látó elődje) egykori szerkesztőjére emlékeztek a március 7-én tartott Látó-esten a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Az 1992-ben, Marosvásárhelyen, 63 éves korában elhunyt Székely János emléke előtt tisztelegve olvastak fel verseiből, prózájából, drámáiból részleteket. Demény Péter szerkesztő kiemelte, Székely János bármit írt, akár verset, akár esszét, novellát, regényt vagy drámát, maradandót alkotott. Láng Zsolt szerkesztő azt a kort ismertetve, amikor a Caligula helytartója című dráma született. Az irodalmi estet követően a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Kincses Elemér rendezésében előadta Székely János 1972-ben született Caligula helytartója című drámáját. /Antal Erika: Emlékezés a Látó-esten. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2009. március 9.
Több néprajzi kötetet mutattak be március 5-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A marosvásárhelyi születésű Veres Emese Gyöngyvér a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) diplomázott, és több alkalommal foglalkozott már a Barcaság bemutatásával. Három könyve szerepelt a bemutatón: Gergely napjától Péter-Pálig. Ünnepek és jeles napok a barcasági csángóknál /Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Szecsele, 2002/; Ma leszek először házadban vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángóknál /Magyarországi Evangélikus Egyház Néprajzi Munkacsoportja, Barcasági Könyvek, Budapest, 2005/; „Mikor Oláhország háborut izene” – A barcasági csángók kálváriája /Barca Kiadó, Budapest, 2008., Barcasági Könyvek sorozat 2./ Péter László „Kálmány Lajos. Válogatott tanulmányok” című kötete a pécskai önkormányzat és a szegedi Bába Kiadó közös kiadásában jelent meg 2008-ban. Kálmány Lajos, a magyar néprajzi gyűjtés klasszikusa kápláni pályafutása 1875-ben, Pécskán kezdődött, az ott élők 1997-ben jegyeztették be a faluban a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesületet. Pécskán idén november 7-én, a Klebersberg napon (Pécska nagy szülöttje Klebersberg Kuno, egykori kultuszminiszter) mutatják be a Kálmány Lajos életében írt tanulmányait tartalmazó, A magyar hitvilág című kötetet. A 83 éves Péter László irodalomtörténész professzor írásai bemutatják Kálmány Lajost, akinek teljes hagyatéka még mindig nincs közzétéve. /Ferencz Zsolt: Újabb néprajzi könyvek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 9.
Március 10-én Kolozsváron bemutatják Nagy Géza: A református egyház története (1608–1715) /Attraktor Kiadó, Budapest, 2008/ című könyvét a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Ugyanitt mutatják be Dávid László: Műemlékügy az egyházban (Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2009) című kötetét is. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 10.
Vitát váltott ki a Demokrata-Liberális Párton (PD-L) belül Traian Basescu lányának európarlamenti képviselőnek való jelölése. Alina Mungiu-Pippidi, a Romániai Akadémiai Társaság (SAR) elnöke – aki a PD-L jelöltlistáját vezetné – nem kíván ugyanazon listán szerepelni Elena Basescuval, az államfő lányával. „Nem vagyok hajlandó vitába szállni Alina Mungiu-Pippidi asszonnyal. Nem érdekel az ügy” – nyilatkozta Elena Basescu az Evenimentul Zilei napilapnak. /Nézeteltérést váltott ki Elena Basescu jelölése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2009. március 10.
Magyar alprefektusa van március 9-től Kovászna megyének: a tisztséget György Ervin volt háromszéki prefektus tölti be, akit a kormányváltás utáni elmozdításakor kormányzati felügyelőnek neveztek ki. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint korábbi ígéretét tartotta be a PD-L azzal, hogy alprefektussá nevezte ki György Ervint. György Ervin 2004 decemberétől 2009 januárjáig volt Kovászna megye prefektusa, februártól Codrin Munteanu, a PSD jelöltje került helyébe. Az új alprefektus kifejtette: ha van jóakarat a jelenlegi prefektusban, akkor tudnak majd együtt dolgozni, bár nem mindenben értenek egyet. „Hargita megyében az alelnöki tisztség hagyományos módon a széki szervezeteket illeti meg” – mondta Borboly Csaba megyei tanácselnök, azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar alprefektusért cserébe a megyei tanács intézményébe román igazgatók, vezérigazgatók kerüljenek. A kormány nemrégiben váltotta le Romfeld Magdolna Hargita megyei alprefektust, helyére Andrei Jean Adrian került. A másik magyar alprefektus, Ladányi László egyelőre megőrizte tisztségét. /Cseke Péter Tamás, Kovács Zsolt: Alelnököt alprefektusért? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2009. március 10.
Codrin Munteanu, Kovászna megye prefektusa sokallja a kétnyelvű táblákat minden intézmény bejáratán. Bejelentette: körlevelet küld minden önkormányzatnak és közintézménynek, és harminc nap haladékot ad arra, hogy rendezzék a dolgot. Hozzátette: a 215/2001-es törvény szerint a helyi önkormányzatokra és a nekik alárendelt intézmények épületére lehet kétnyelvű táblákat tenni, az állami és dekoncentrált intézményeken való elhelyezésre a törvény nem ad lehetőséget. A prefektus újra leszögezte: azt az elvet követi, hogy amit a törvény nem tilt, az nem jelenti azt, hogy megengedett. A prefektusi állásfoglalás előzménye, hogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a napokban bejelentette: felszólítja a közintézményeket, helyezzenek el magyar feliratot ott, ahol még nincsen. Az önkormányzat már elküldött két átiratot a román nyelvű Constatin Brancusi Általános Iskola és a Mihai Viteazul Kollégium vezetőségének. Válaszul Codrin Munteanu prefektus leszögezte: az iskolák nem tartoznak az önkormányzat alárendeltségébe. Antal Árpád kijelentette: ahogyan ő polgármesterként nem csak a magyar közösség érdekeinek a védelmezője, úgy a prefektus se lehet kizárólag a románok szószólója. /Kovács Zsolt: Belekötött a kétnyelvű táblákba a háromszéki prefektus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2009. március 10.
Feljelentést tesz a rendőrségen a március 7-én megvert B. Ferenc, a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem gyakornoka, akit beszámolója szerint a biztonsági emberek azután vertek meg, hogy mérgében lehülyézte őket, mivel indokolatlanul lopással gyanúsították és megmotozták a Pólus bevásárlóközpontban. Három-négy napon belül gyógyuló sérülései vannak, ami könnyű testi sértésnek felel meg. A törvényszéki látlelettel elment a szászfenesi rendőrségre, ahol azzal fogadták, hogy nem tudnak iktatószámot adni. Március 7-én hiába hívta a rendőrséget, nem mentek ki a helyszínre. „Egy szászfenesi rendőr hívott végül, hogy nem tudnak kiszállni, ha valami bajom lett, menjek orvoshoz” – panaszolta B. Ferenc. A gyakornok megkereste a bevásárlóközpontban az eset tanúit: az elárusítókat, amikor viszont beszélni próbált velük, kiözönlöttek a biztonságiak. „Egy civil ruhás, aki szintén őrző-védőnek mondta magát azt „ajánlotta”, hogy hagyjam abba, amit csinálok – háborgott B. Ferenc. Az őrző-védő cég emberei állítják, ők csak a munkájukat végezték. „Enyhe lökdösődésnél több nem történt” – nyilatkozta az őr. A biztonságiak határozottan állítják, hogy B. Ferenc ittas állapotban volt. „Az incidens után két órán keresztül ültem a sürgősségen, ahol alaposan, tetőtől talpig megvizsgáltak, tehát ha részeg vagyok, biztosan észreveszik” – reagált erre B. Ferenc. /Fleischer Hilda, Hideg Bernadette: Látlelet egy verés után. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
